//Új nap - Reggel//
*Kedves mosollyal bólint Albun szavára, még a szája körül éktelenkedő lila folt dacára is igyekszik megnyerő lenni. Belül ugyan lázongva, dühösen sikít valami, semmi vész. Hamarosan úgyis kiengedi.
Egy hórihorgas gnóm tolakszik be balról látómezejébe, és lassan kibontakozó beszélgetésébe a melákkal. Mármint Ziához képest magas, mint ahogy általában a legtöbbek. Mondjuk nem épp a gnómok közül, de ez jelen esetben lényegtelen. Vett egy pillantást a "kedves úriember" felé, nem a gyilkosból, csak az érdeklődőből.
Minekutána több a kidobó a helységben, mint a prosti, igazán nem állítaná, hogy szükségét érzi még egynek. Vagy többnek.*
-Meglehet.
*Vonja meg vállát mégis a kérdésre, és hallgatja a további szóáradatot. A csapos munkakör említésére futólag elvigyorodik, és máris rázza vörös üstökét.*
-Bizalmi posztokra nem alkalmazok akárkit.
*Épp eddig jut, mikoron a melák is kifejti abéli óhaját, hogy innen vinné ki a szemetet. Csodás. Lehet jobb lett volna eleve laktanyát nyitni bordély helyett.
Még odabiccent a megérkező Eilnek, majd lényegesen nyilvánvalóbb módon függeszti ő is pillantását Yeroughára. Sóvárgón, reménykedve, hátsószándékokkal tűzdelve. És vissza a potenciális kidobó párosra, széles mosollyal kísérve szavait.*
-Sajnos magam nem értek sokat a harcokhoz, és a leányaink sem fegyverrel vívják meg csatáikat, így bizony elkél a hathatós védelem.
*Simít végig összevert száján sunyi vigyorral.*
-Ügyetekben Albun. *Szakad meg szava egy pillanatra, kutatva a férfi vezetékneve után. Pillant az említett irányába, jelezve az újaknak kiről is van szó.*
-Nemesúr talán segítségünkre lehet. Ő házunk jótevője, bajbajutottak megsegítője, neves harcos, tündérek, szüzek, szegények, meg a többi megmentője. Teljes körű bizalmam élvezi, és bizonyára lesz olyan kedves, hogy az étkezés után foglalkozik veletek. Ugye édes?
*Két fokkal elviselhetőbb lett volna parazsat szopogatni, mint ezen szavakat hangoztatni.*
-Csatlakozzatok nyugodtan, a vendégeim vagytok.
*Int biztató mosollyal az előkészített reggeli felé, invitálva Tarát, és Roekit családias kis közösségükbe. Majd lép is vissza a pult felé, célzottan a dalosabb Pintyhez.*
-Jó reggelt drágaságom.
*Köszönti negédesen Driit.*
-Máris töltöm az italod.
*És valóban! Az előkészített szesz a hasonló kupicák egyikében loccsan. Rhéa félelme, némi pálinkával vegyítve, megelőzendő a nem kívánt szaporulatot.
Tolja a nő elé, még maga flaskáját emeli koccintásra, és ha minden a megfelelő mederben halad kortyol nagyot, majd a pipiskedve hajol át a pulton, bizalmasan sugdolózni Eillel.*
-Az úri pofi kiemelt vendégünk, saját lakrésze van, előjogai, ingyen fogyaszt meg egyéb irigylésre méltó nyalánkságok. Légy vele különös tekintettel kedves, de nem túl tolakodó.
*Tottyan vissza csizmái sarkára, immár hangosabban folytatva.*
-Hölgyek, urak?
*Szól ez most különösen Taznak, és Eilnek, hogy tegyék már le azt az áruba bocsátott sejhajuk az asztalhoz.*
-Jó étvágyat.
*Barátságos csapos mosoly, és fordul is nyomban. Nem, nem hányni, bár igénye egyre jelentősebb ama tettre, és leginkább önmagától háborog gyomra.
Még amazok diskurálnak, étkeznek, ő addig végzi a többi dolgot a söntés körül, olykor pálinkájából, és söréből is kortyolgatva.*