//Új nap - Reggel//
//Yero és Roeki//
*Hát még a történet velejét sem kapja meg, nem hogy a címét, vagy éppen szerzőjét. Így valóban nehéz is lenne felkutatni. Ha írásban nincs is meg sehol, de ha a szerző fellelhető, akkor máris megoldott, hogy a mű tovább éljen és terjedjen. Azonban nem derül ki, hogy a Tündérmentőről van szó.*
-Értem. Így nem könnyű.
*A hősök egyik ismertetőjele a szerénység, mellyel elhárítják magukról, s tettükről a figyelmet. Az önzetlenség nem minden lény sajátja, s aki a saját életét egy másikért kockára teszi önzetlenül, az igen is hős. De ezt persze most hangosan nem mondja ki, hiszen nem ismeri a történetet.
Aztán csak hallgatja az okfejtést a fegyverekről, csillogó tekintettel, mosolyogva.*
-Igazat kell, hogy adjak kedves Albun. Valóban pusztítani könnyebb, mint teremteni. És köszönöm.
*Hogy mit? Mindent. Hogy nem úgy kezelte a másik, mint egy közönséges szajhát. Hogy beszélgetett vele. Mindent. Kifejezni talán mind ezt szavakkal nem is lehet, s ha a férfi így gondolta, hát bizony elért nála egy célt. Eilie lelkében lágyan csendül egy dallam, zsongító és hullámzó. Valahol kerekedik egy szöveg is talán, de a muzsika inkább táncba hívó.
Ám az utolsó mondat meghökkenti, s mint napsugár a kósza felhőket nyár közepén, úgy riasztja szét a zene hangjait benne a szó. Megdermed, és ledöbben. Nem ilyenféle jó tanácsra számított. Gondolatai sebesen pergetik végig a szavakat újra, míg végül értelmet nem nyernek. Akkor szélesen elmosolyodik, majd felnevet.*
-Óh! Milyen balga is vagyok! Valóban ez a legjobb megoldás!
*S kacag vidáman, kacsintva is egyet hozzá Albunra. Ez az a pillanat melyben megérkezik közéjük Roeki is, és a lány csillanó íriszei befogják a kissé bizonytalan, de koránt sem tolakodó alakot. Ránevet, majd a férfi felé int egy kecses mozdulattal.*
-Ím itt az újabb próbálkozó, hogy elszakítsa tőlem.
*Persze, nem haragszik, hiszen Albun épp Rökire várt, csupán az időt ütötte el egy kis beszélgetéssel.*
-Menjenek csak.
*Bátorítja őket, s ha amazok magára hagyják, megpróbálja visszaidézni a korábbi hangulatot, s benne a hangok lágy muzsikáját.*