//Új nap - Reggel//
//Palánk//
*Leszegett fejjel áll, csak lentről pislant fel, úgy várakozik, hogy Röki elindul-e vagy sem. A Palánk környékén némi mozgolódást érzékel. Noha kifejezetten üdvösnek tartotta volna, ha a próbára tétel csak kettejük ügye lenne, most mégis nézőközönségük akad. Nem zavarja el őket, de az is biztos, hogy ha vásári látványosságnak gondolják, ami itt folyik, akkor erőteljesen tévednek.
A kidobójelölt meglepően hamar elindul. Ez örvendetes; nála máris félig nyert ügye van. Felszegi a fejét, majd előrébb lép, de nem azért, hogy teret szűkítsen, hanem hogy teret nyerjen. A Palánk azért nincs olyan tágas, hogy ne lehetne beszorítani bárkit egy gyors, rövid, a küzdelemnek véget vető sorozásra. A másik mozgását figyeli, a szándékot és az esetleges árulkodó jeleket fürkészi. Nem vesz fel védekezőállást, a karjait csak lazán engedi maga elé. Ütésbe beleállni dőreség lenne, még akkor is, ha egészen jól bírja az ilyesmit. Lábai megfeszülnek, úgy várja, hogy Röki ütéstávba érjen, s lendüljön a keze. Abban a pillanatban gyorsan kilép oldalra, de nem a fickó bal keze felé, hanem pont az ellenkező irányba, a jobbján kívül szeretne kerülni. Így ha korrigál is az ütésen, hogy utolérje, azt kifelé kellene megtennie, ami jelentős erőveszteséggel jár. Ha sikerül a kitérés, nem támad, hanem gyors mozgással igyekszik a férfi mellé-mögé kerülni, úgy, hogy mindig felé fordítsa a tekintetét, az ütőtávot megtartva. Ha pedig nem, nos, akkor kellemetlen, csontsajdító élményben lesz része.*