//Máskor//
*És alig hogy megemlíti Rahilt, be is toppan a nő, így bizony már kezd veszélyes méreteket ölteni az egy sötételfre jutó vörösök száma.*
-Rahil.
*Biccent oda az üzlettársnak, és a megfelelő neveknél, a megfelelő személyekre bökve állával mutatja be a kis társaságot.*
-Plev, az apukánk, Via, a jósnőnk.
*A landoló erszényét félresöpri könyvéről, és bevezeti az elhangzott összeget a nő neve mellé.
Kedvesnek ritkán titulálják, bár ha ilyen jól fizet a sértés bármikor áll elébe, süllyeszti el vigyorogva a száz aranyat Rahil erszényébe.
Még Plev a kupákkal szórakozik, bár olykor kezére pillanat, de leginkább arcát fürkészve tartja a szemkontaktust, s ad mindenre kézenfekvő választ.*
-Kellene, bizony. De a készleteket is fel kellett tölteni, pótolni pár hiányosságot, beszerezni ezt-azt.
*Nem tartotta magát eddig sem igazgatónak, és nem is vágyik ilyen posztra. Ő pontosan az, ami lenni szeretne: felcser. Így Plev felvetését könnyedén passzolja tovább.*
-Rahil?
* Vár választ a nőtől, hogy vállalja-e mindazon feladatokat, melyeket Plev vázolt. A pénzt hol tartjuk kérdést meg upsz, nem hallotta meg. Éppen elmerült a műveletben, ahogy kedvenc jósnője kupát választ. Igazán drámai. Vigyorog a lányra, és tolja elé a neki rendeltetett italt.*
-Na várjatok, Rahil se maradhat ki.
*Kap elő egy tiszta kupát, tiszta poharat, és tűnik el a kamrába pár pillanatra, már takarva hozza a nedűt, teszi a másik kettő mellé, és nem olyan ügyesen ugyan, de mindenképp fürgén, kunsztok nélkül kavarja össze a hármas sort újból, majd választja ki a jobb szélsőt, és húzza magához, felfedve tartalmát. A vihogó, és máris vigyorodik el. Kérdőn tekint Viaka felé, ki ha leemeli poharának álcáját a bódítóval nézhet farkasszemet. Ízre finom, tekintve a meggyszörp alapot viszont, ahogy neve is jelzi, erős bódulatot okoz, s jócskán lassít mindenen. Ezek alapján Zia számára már egyértelmű, hogy Rahil, és Plev lesznek a végső érv fogyasztói, a legfinomabb az a három közül, a maga menta-málna ízével, épp csak huncut kicsit, s oldja a gátlásokat, szabad utat engedve az érzelmeknek.
Persze figyeli még a másik kettő választását, érdeklődést színlelve, majd ha napvilágra kerültek a kísérők még két kupicát ragad, s tölt a pálinkából is négyüknek. Elvégre csak a végső érvben van szesz, és annak is kell egy bő negyed óra, hogy teljesen kifejtse hatását. Miért is ne lehetne besegíteni kissé?
Amennyiben a Rahil rábólintott a vezető posztra, úgy felé emeli felesét, egyébként meg csak úgy, az egész kócerájra, dönti le egy húzásra, és kortyol mellé két nagyot az ördögvigyor teából is.*