//pult//
*Hildi illedelmes kislány, így aztán egy mosollyal is megajándékozza a mogorva pultost fószert. Már persze amennyire az ajándéknak tekinti a kövér leányzó amúgy kellemes mosolyát. Persze a mosoly alapvetően a kajának szól, mert hát Hildi szeret sokat enni, ez pedig látszik is rajta. Valószínűleg ezért nem fognak túl sok könnyet ejteni eredeti gazdái, legalább nem zabálja ki őket a vagyonukból, mert hiába mos és seper szépen, ha amúgy meg folyamatosan tömi a majmot.*
- És izé, hová tegyem amit leszedek?
*az élete nagy részét nagyra nőtt és mogorva harcosok között töltötte, ezért aztán egy mogorva matróz sem ijeszti meg. Már legalábbis az indokoltnál jobban, mert amúgy meglehetősen frászban van.*
- És honnan fogom tudni, hogy kicsoda Viaka kisasszony?
*ezt már csak azért kérdezi meg, mert nem lenne túl jó, ha elszalasztaná az illetőt azért, mert nem tudja, hogy őt is kéne keresnie. Márpedig ugye fontos lenne megtalálnia, mert ő lesz a munkaadója, legalábbis Hildi így érti Quinn szavait, aztán lehet persze, hogy tökéletesen félreérti, de ez majd kiderül.
Mindenesetre ráveti magát a kajára. Mivel azonban nem akarja eleve elvágni magát azzal, hogy megmutatja feneketlen bendőjét, ezért csak csipeget. Először persze nekivetkőzik, mert mégsem ehet az ember utazóköpenyben. A köpeny alatt egy piszkosfehér, térd alá érő ruhát visel, ami nem azért piszkosfehér, mert Hildi olyan koszos lenne, hanem egyszerűen azért, mert már régi és ennél fehérebbre nemigen lehet mosni. A ruhát keskeny pántok tartják puha vállán, és eléggé mélyen ki van vágva, de ezt a változtatást Hildi maga eszközölte a ruhán, mégpedig azért, mert máshogy nem tudta kényelembe helyezni méretes csöcseit. Az egész lányzó kerek, de bőre legalább makulátlan és feszes, de ez valószínűleg fiatalsága számlájára írható. Nyakában pedig a gagyi ékszer, ami csak arra jó, hogy az ember akaratlanul is a melleit kezdje nézni.
Evés közben a helyet kezdi nézegetni, és hát ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy minden falatot alaposan megrágjon, akkor leesne az álla a falat ékítő festmények láttán. Meglepődik, és talán egy kicsit még jobban meg is ijed, mert az egy dolog, hogy az ember kitalál valamit, hogy miből gazdagszik meg, de az egy másik dolog, hogy bele is csöppen ebbe. Már feltéve ha nem röhögik ki, és alkalmazzák csak kézilánynak (mármint olyannak, aki mosogat és répát pucol).*