//Második szál//
//Ydriss, Kharasshi//
//Éleina szobája//
*Az érzelmek számára nem sokat jelentenek. Nem olyan típus. Számára ezek legfeljebb egy éjszaka erejéig terjednek, nem léte, hogy olyan gyengeségekkel kínozza magát, mint egy másik félhez való feltétlen ragaszkodás, amivel egyébként is csak saját szárnyait kötné meg. A szenvedélyt szereti, a pillanatnyi ismeretségeket, tapasztalatokat, majd rögtön menni is tovább. Nincs e mögött semmiféle lelki trauma, nincs benne mély seb, egyszerűen a testi örömökben inkább leli örömét, mint abban, amit többek közt most a vörös és a mélységi között lát. Efféle kapcsolatban el sem tudná képzelni magát, így tökéletesen jól érzi magát a saját maga által kreált szerepkörben, ami kimerül abban, hogy egyszerre kívülállója a dolgoknak, s úgy tűnik mégis összekötő kapcsa a két lénynek.
Ujjai a lány vállán nyugszanak, gyenge, női erővel szegezve annak hátát a falhoz. Lila íriszei már-már tolakodóan kutatják a vörös arcának vonásait, rándulásait, igyekezve előre megjósolni, hogy mi lesz a válasza. Ugyan, azt nem tudja, nem is sejti pontosan a mélységi miféle játékot kíván űzni ezzel a meggyötörtnek tűnő elffel, de ő örömét lelné abban, ha kijátszhatná eme kettőt egymás ellen, pontosan erre is készül azzal, hogy mindkettőnek felajánlja a másikat tálcán.
Nem egy jósnő, ezt bizonyítja az is, amikor szemöldöke egy pillanatra meglepetten kúszik fel homlokára a hallottak következtében. Éles fülei közben, mintha hallani valami neszt az ajtó közeléből, s tudván, hogy a vörös is ilyesmi áldással rendelkezik, gyorsan beszédbe kezd, hogy elterelje a figyelmét arról a dologról, hogy a férfi talán az ajtónál van.*
- Segíthetek… Segíthetek abban, hogy felé kerekedj. *Kerüli el azt, amit a nő akart. Nem ostoba ő. Még, ha tudja is olyat nyújtani akár percekre, akár órákra a lány számára, amitől a kéjelgés következtében kiverheti a hósörényűt elméjének színteréről, utána minden visszatérne a megszokottba. Az pedig nem nagy segítség. Fejében már van egy fajta terv is, bár valahol reméli, hogy a spontán történések következtében, nem lesz szüksége arra, hogy véghezvigye.
Ha megbizonyosodik róla, hogy ajtónyílást hall akkor pimaszul elvigyorodik, az eddig a lány vállát fogó karja, megindul, hogy leoldja róla a meleg kabátot, abban bízva, hogy engedi. Közben nem mozdul előle, lassan húzza le a vállán a nehéz anyagot. Nem beszél neki tervéről, nem mond ennél semmit többet, igazából a nagy részét, úgyis rájuk bízza, de a helyzetet megteremti. Ha a kabátot sikerül földre hullajtania, akkor az ing felé nyúl. Végtére is, úgy mond szabad kezet kapott a nő szavai által. Lenéz a maradék ruha, majd kacéran megvonja a szemöldökét.*
- Te aztán felvértezted magad ruhával. *Mosolyodik el és közelebb hajol, az arca mellett elhaladva a nyakához közelít, hogy a puha bőrre adjon csókot, majd amikor úgy gondolja, óvatosan bele is harap, abban bízva, hogy talán ebben a helyzetben találja őket a mélységi. Már, ha belép az ajtón, s nem vár.*