//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Nem csalódik a vörösben, elég elszánt ahhoz, hogy engedje, hogy a fakó hajú magával rántsa az élvezkedés útján, s talán előbb utóbb, de tényleg eljut arra a szintre, amikor már nem csak dac és harag buzdítja, ki tudja. Egy biztos, hogy minden egyes sóhajt, mozdulatot akképp értelmez, hogy ne hagyja abba azt, amit megkezdett.
Így például a csókot sem, aminek végeztével nem csak Ydriss tekintete suhan a szobában tartózkodó harmadik felé, de Éleináé is, csak az ő szemei nem ugyanolyan, mint tettestársáé. Lilái inkább kacérak, tettre hívóak. Amire végül nem is nagyon kell csábítania.
Ismét ugyanaz a helyzet, ha azt is gondolta, hogy ő az, aki a szálakat mozgatja, bábként szórakozik velük, kihasználja a másikat, de, ahogy csak a fürdőben is, úgy most is ő válik eme kettő között a játéktérré, így válik legalább olyan kihasználttá ő is. Na, nem mintha bánná, jó is ez így.
Teret enged a hím tolakodó kezeinek, szinte érzi, ahogy veszi a háta mögött a levegőt, s míg a könnyű kelme megszűnik fedni a női test kiemelkedőbb részét, ő maga is kíváncsian fúrja tekintetét az elfébe, vajon hajlandó-e belemenni ebbe a játékba? Kérdése meg is válaszoltatik, ajkainak érzetére a nyakán lehunyja a szemét, és buja sóhajt hallat, amint a csókok lentebb haladnak testén, s el nem érik célját. Ki tudja a szobában levők közül kit lep meg ez jobban, őt, a férfit, vagy magát az önmagával viaskodó teremtést?
Kezei közben nem maradnak rest, a lány derekán lassan, egy ujjal csúszik felfelé, míg nem kezei elérik az elf kebleit, tenyerével óvatosan, mintha valami törékeny porcelán lenne, úgy ér hozzá, eleinte. De a lány bőre olyan fiatal, annyira rugalmas, hogy kénytelen egy röpke érintés kevesebb ideig ott időzni. Hüvelykujjával annak ékessége körül köröz, fejét enyhén oldalra dönti, hogy a férfi is láthassa, azt, hogy valaki mást megteszi helyette, amit ő nem. És Éleina azt akarja, hogy a mélységi lássa Ydriss arcát, miközben kényezteti, így viszonozva azt, amit az imént kapott, ujjai helyett cserélnek ajkaival, esetenként nyelvével.*