//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Az érintés nyomán, mintha jeges fuvallat incselkedne Kharasshi bőrén, kirázza a hideg. Nem kellemetlen érzés, inkább csak a végletekig ingerlő. A simítás végigsiklik az oldalán. A sebhelyen is, melyet Ydriss saját kezűleg öltött össze. S mikor azok a kacér ujjacskák a nadrágjából kezdik el kibontani, Kharasshinak már meg kell kapaszkodnia a "béklyóit" tartó állványzatban, hogy nyugton maradva tudja tűrni. De még az eddigieknél is mélyebb lélegzet szökik a tüdejébe, amikor megérzi Ydriss illatát, amint hozzá hajol, mi több, a nyakába harap. Fordul is mindjárt a hím, hogy csókkal illesse ezt az aljas kis nimfát, hogy ajkán érezhesse a bőre melegét, de a csoda oly tünékenynek bizonyul, mintha csak vágy szülte álom lett volna. Elillan, mire elérhetné.
Következőnek már a kurtizán hangját hallja. Elsőre nem igazán érti a kuncogásba mártott mondat mire utal, aztán megérzi a pengét a torkán. Kharasshi állkapcsa megfeszül, álla megemelkedik, izmai azonnal levetik magukról az élvezetek ernyedt kényelmét. Nem, egyáltalán nem adózik tetszéssel ennek a játéknak. Más körülmények között talán elképzelhető volna, hogy találna benne valami vérpezsdítő élvezetet, de most túl hangosak tőle veszélyérzete vészharangjai. Az sincs igazán ínyére, hogy ilyen kiszolgáltatottságra kárhoztatták. Tűrni és viaskodni saját vágyaival. Bár a mélységiek nőstényei nagyon is hajlamosak dominálni, hímjeiket aligha lehetne szolgalelkűséggel vádolni. Nem. Minden porcikája lázad a helyzet ellen, de ez a kimondatlan alku megköti... még.
Mintha még a lélegzetét is visszafogná, fogcsikorgatva viseli ezt a tortúrát. Aztán egy ponton az ösztönök felülírják a vágyak paktumán és balja elkapja a pengét tartó kezecskéket. Ami azt illeti, meglepi, hogy ilyen könnyen szabadul. Felszíniek. Az ő játékában a kötelék tartani volna hivatott. Itt viszont inkább csak színház, fűszer.
Megszorítja a két csuklót, míg az elejtett kés tompa puffanását meg nem hallja, aztán ajkához húzza a kacsókat.*
- Hagyjuk az acélt *suttogja mély baritonján.* - Hagyjuk ki ebből. *Csókkal illeti a bűnös ujjacskákat. Ajkára, nyelvére veszi őket, majd bevégzi, amit ott a Fürdőházban nem tett meg. Selyembőrű combok közé vezeti az érintést. Éleináét, a sajátját, s ami talán a legédesebb, Ydrissét is.*
- Álommal kötöttétek be a szemem *duruzsolja.* - Pusztai népek nagysátrát látom. Az én sátramat. Két díszes nyerget látok a prémekre letéve, s a két nyergen két galád nőstény van keresztbe fektetve. Pőre bőrük ifjúságtól harmatos. Az egyiké alabástrom, a másiké virágméz. Szeppent bujasággal tekintenek fel rám, ahogy mögéjük lépek a pálcámmal, aztán ajkukba harapva szegik ismét le a tekintetüket. Csak néha-néha rebben egymásra a pillantásuk. Tenyerembe csattan a pálca csípős bőr csapóvége, s elmondom az ítéletet felettük. Minden részletét. *Utolsó mondatát lassan, elnyújtva, élvetegen suttogja.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.07 13:08:52