// Fent //
*Épp a kölyök miatt viselkedik kissé visszafogottan, hiszen halvány lila sejtése sincs, a mélységiek miképp és mire nevelik a porontyaikat, védenceiket, és már csak az hiányozna, hogy egy befolyásos vendéget haragítson magára egy véletlen kis baklövéssel. Ámde hamar eloszlatják félelmeit ezzel kapcsolatban, de legalábbis nem úgy tűnik, mintha óvnia kellene a lány lelki épségét. No de előbb még a formális dolgok, ugyebár.
Apró meghajlással felel, miközben azért bemutatkozik, hiába vált nyilvánvalóvá, de legalábbis elég valószínűvé személyazonossága.*
- Az imént emlegetett Viaka én volnék, igazán örvendek.
*Ha őt magát zavarnák a félmeztelen, vagy kár meztelen férfi vagy női testek, aligha vállalt volna itt munkát. A hegek meg, nos, nem olyasmi, ami felett ne tudna napirendre térni. Az élet nem lehet mindenkivel kegyes.*
- Fürge és ügyes. *Hümment elismerően Botjonak, mikor bizonyossá válik, ő elkerülte az idős hímből áradó trutyit. Az anyózás felett meg nagylelkűen napirendre tért, mintha nem is hallotta volna meg, nem is sértette volna fülét.*
- Nocsak, te lennél az érdeklődő? *Szökik a magasba kérdőn szemöldöke, de hamar rendezi vonásait, és apró mosoly telepszik ajkaira. Az a fajta, amiben nem olyan könnyű észrevenni a nyájasság mögött rejtező sunyiságot.*
- Nos, kedveském, az attól függ, melyik Pintyet szeretnéd, és mennyi időre. Az extra igények szintén dobhatnak a kicsengetendő aranyak számán. Ha megkérsz rá, nem, ha fizetsz, nos, ez is a munkák, nemde? *Sétál el könnyed léptekkel a szobában lévő ágyig, s csüccsen le a szélére, kényelmesen keresztbe vetve lábait, maga mögött támaszkodva kezein.*
- No de ahhoz ketten kellünk. *Néz sokat sejtetően a mélységi lányra, a mosoly szegletében némi pimaszságot rejtve. Ha őt akarták zavarba hozni, azt nem adja olyan könnyen.*
- Nem szokásom ennyire fiatalkákkal kezdeni, de a kedvedért tehetek kivételt.