//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Kényelmesen elterpeszkedik a matracon, a világért sem kíván beleszólni abba, ami következik, révén, hogy neki annyira nem fontos az egész. Ha testi kielégülésről van szó, megoldja másként, bár valahol bosszantja a tudat, hogy egy ilyen lehetőség csak úgy kicsusszan az ujjai közül, köszönhetően néhány talán rosszul megválasztott szónak a mélységi szájából, ami a vörösnek láthatóan gyengepontjára kapott.
A férfi viszont javít a helyzetén, még pedig, a hóhajú szemén keresztül úgy tűnik, azzal, hogy leveti magáról a dacos uralkodni vágyás leplét, s átveszi a helyét némi érzelmesség. Ha nem tanult volna némi tiszteletet annak idején bosszúsan hördülne fel. Az ilyennek számára nincs helye, nem is tud azonosulni a két fél fojtott vágyakozásával egymás iránt, bár tény, hogy eddig csak hasznot tudott húzni belőle.
Tétlenül piszkálja a körmét, amíg a párocska újból egymásra nem talál és a szobát eddig betöltő feszültség, dac átvált valami nyugodtabba, kellemesebbe, talán kevésbé izgalmasabba is az ő részéről. Megfordul a fejében, hogy felkapja a ruháit, magára hagyva őket a beteljesülés vezető ösvényen, majd lemegy a pulthoz, valami könnyed ital után kutatva. Nem csalódottan, vagy feldúltan, inkább csak nyugtázva, hogy vannak olyanok is e világon, kik nagyobb örömmel adóznak az eszetlen érzelmek listáján, mintsem holmi könnyed hancúrén. Ez a fajta megadása addig tart, amíg a kormos férfi kezével nem nyúl után. Egy röpke pillanat erejéig meglepetten néz rá, majd úgy találja, inni később is lehet.
Nem szól semmit, teste kommentár nélkül is engedelmeskedik a kihívásnak, rövid kis ismerkedésük alatt már sikerült a nő gyengébb pontjait kitapasztalnia, így örömmel veti bele magát az élvezkedésre, hogy ezzel, ha mást nem is, de terepet adjon a mélységi számára a folytatáshoz.
A nő felé hajol, előrebukkanó fehér tincsei lágyan cirógatják a bőrét, miközben ajkai is megindulnak, hogy ismét bejárják a már korábban megismert idomokat, apró harapásokkal kényeztessék a nyakát, s kínzó lassúsággal induljon meg ezen a hosszúnak tűnő úton a hasán keresztül lefelé. Néha persze abbahagyja, ha az elf izmai rándulását érzi, s felpillant kettőjükre, majd érzéki lágysággal indul tovább.*