Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-04 11:13:38
Üzenet elküldve: 2016-03-04 11:13:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*A félkezű kérdésére nem is igen tud mit felelni. Azt már látja, hogy valószínűleg egy pohárral többet ivott, mint amennyivel elbírt.
A pultos válaszát viszont szívesen fogadja. Úgy gondolja az lehet az a vidék ahol megtalálhatja a számítását. Azt hallotta arrafelé több óriás is él. És ott talán nyugalomban élhet. Ismét eszébe jut az a furcsa tűzcsóva amit korábban látott. Elgondolkodik annak lehetőségén, hogy ezek itt ketten talán mégsem teljesen bolondok.*
~A barbárok földjén talán hullák sem kóricálnak. Akárhogy is állnak a dolgok jó lesz minél hamarabb útnak indulni.~
*Egy hajtással kiissza a maradék sörét, majd jóleső sóhaj közepette koppantja a pultra a korsót. ezt újabb bajusz törölgetés követi.*
-Köszönöm az italt és az útbaigazítást! És ne temessék még el magukat! Talán mégsem jön még el a világvége!
*E szavak kíséretében ahogy jött, úgy indul meg kifelé.*
~Lássuk azokat a Thargokat!~
//A Templomi események alatt//
*A félkezű kérdésére nem is igen tud mit felelni. Azt már látja, hogy valószínűleg egy pohárral többet ivott, mint amennyivel elbírt.
A pultos válaszát viszont szívesen fogadja. Úgy gondolja az lehet az a vidék ahol megtalálhatja a számítását. Azt hallotta arrafelé több óriás is él. És ott talán nyugalomban élhet. Ismét eszébe jut az a furcsa tűzcsóva amit korábban látott. Elgondolkodik annak lehetőségén, hogy ezek itt ketten talán mégsem teljesen bolondok.*
~A barbárok földjén talán hullák sem kóricálnak. Akárhogy is állnak a dolgok jó lesz minél hamarabb útnak indulni.~
*Egy hajtással kiissza a maradék sörét, majd jóleső sóhaj közepette koppantja a pultra a korsót. ezt újabb bajusz törölgetés követi.*
-Köszönöm az italt és az útbaigazítást! És ne temessék még el magukat! Talán mégsem jön még el a világvége!
*E szavak kíséretében ahogy jött, úgy indul meg kifelé.*
~Lássuk azokat a Thargokat!~
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-04 11:02:34
Üzenet elküldve: 2016-03-04 11:02:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Az ostor fenyegetően siklik végig a bőrén, minden egyes érintkezéssel kimeresztve rá a fogait, s már-már levegőjét visszafogva várja, mikor csattan ismételten a testén, hogy napokkal később is vörös folttal emlékeztesse viselőjét ennek az éjszakának a féktelenségére.
Közben viszont némileg változik a felállás, s Ydriss felülemelkedve a mélységi parancsain, ezúttal már nem csak Éleinát illeti fenyegetéssekkel, hanem őt magát is.
A szobában a visszafojtott vágyakozás, a feszült izgatottság, s a lassan kihunyni készülő gyertyák illata terjeng. Bár fantáziája már-már deviáns módon is túl nagy területeken számol, az előtte álló órákkal még maga sem számol, amint a pislákoló fények megszűnni látszanak, s csak a méla homály, a feszülő izmok és a buja sóhajok maradnak az érzékeknek. Nem restelli kihasználni a helyzetből azt, ami adott számára is. Bódult elméje talán túl messzire is merészkedik a színpadon, s, bár kitüntetett figyelme eddig leginkább a vörösre irányult, ebben a fékevesztett hangulatban nem restell táncba szólítani magát a mélységit is. Ilyen ő, míg csókjával az elfet hinti, addig érintésével a férfit keresi, máskor pedig csak hagyja magát, hogy a két fél is kiélvezze a nekik sokat jelentő közelséget egymás iránt, de nem engedi, hogy kívülállóvá váljon. A számára elérhető eszközök segítségével kerít olyan lehetőséget mindhármuk számára, amely miatt másnap pironkodva fordulhatnak el saját tükörképük elől, vagy csak egy kósza emlék hatására szemérmes mosollyal pillanatnak cipőjük orrára.
Valami ilyesmi dereng az elméjében, amikor ajtócsukódásra ébred a korareggeli időszakban. Hangok, érzések, érintések kavalkádja özönlik az elméjére, némelyikről még maga sem gondolta volna, hogy elképzelhető, de szemernyi kétsége sincs a valóságtartalma felől. Kényelmesen nyújtózik egyet a matrac végében, ahol a hajsza után az álom elérte a maga mezítelenségében. Átmozgatja a nyakát és a fekvőhely azon része felé tekint, merre a párocska dőlt ki, mely immár megcsonkult egy férfivel, s, ha csak a vörös nem követte őt ebben, akkor kettesben vannak a szobában.
Lassan felül és kósza vigyor fut át az agyán. Ezért az estéért bűn lett volna pénzt kérnie, bár egészen borsos lett volna az ára, de a tapasztalatot is elfogadja fizetségként.
Csak egy lenge, áttetsző könnyed köntöst kanyarít magára és kitárja az erkélyajtót, hogy beengedje a kellemes reggeli, hűs levegőt, s, ha a nő erre még nem ébredne fel, hát jut felé annyi a gondoskodásból, hogy betakarja.
Ezután pedig az asztalához lép, megmossa az arcát, majd a nemesi hölgyek kényességével ül le, hogy a buja éjszaka okozta görcsöket egy fésűvel simítsa ki hosszú hajából.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Az ostor fenyegetően siklik végig a bőrén, minden egyes érintkezéssel kimeresztve rá a fogait, s már-már levegőjét visszafogva várja, mikor csattan ismételten a testén, hogy napokkal később is vörös folttal emlékeztesse viselőjét ennek az éjszakának a féktelenségére.
Közben viszont némileg változik a felállás, s Ydriss felülemelkedve a mélységi parancsain, ezúttal már nem csak Éleinát illeti fenyegetéssekkel, hanem őt magát is.
A szobában a visszafojtott vágyakozás, a feszült izgatottság, s a lassan kihunyni készülő gyertyák illata terjeng. Bár fantáziája már-már deviáns módon is túl nagy területeken számol, az előtte álló órákkal még maga sem számol, amint a pislákoló fények megszűnni látszanak, s csak a méla homály, a feszülő izmok és a buja sóhajok maradnak az érzékeknek. Nem restelli kihasználni a helyzetből azt, ami adott számára is. Bódult elméje talán túl messzire is merészkedik a színpadon, s, bár kitüntetett figyelme eddig leginkább a vörösre irányult, ebben a fékevesztett hangulatban nem restell táncba szólítani magát a mélységit is. Ilyen ő, míg csókjával az elfet hinti, addig érintésével a férfit keresi, máskor pedig csak hagyja magát, hogy a két fél is kiélvezze a nekik sokat jelentő közelséget egymás iránt, de nem engedi, hogy kívülállóvá váljon. A számára elérhető eszközök segítségével kerít olyan lehetőséget mindhármuk számára, amely miatt másnap pironkodva fordulhatnak el saját tükörképük elől, vagy csak egy kósza emlék hatására szemérmes mosollyal pillanatnak cipőjük orrára.
Valami ilyesmi dereng az elméjében, amikor ajtócsukódásra ébred a korareggeli időszakban. Hangok, érzések, érintések kavalkádja özönlik az elméjére, némelyikről még maga sem gondolta volna, hogy elképzelhető, de szemernyi kétsége sincs a valóságtartalma felől. Kényelmesen nyújtózik egyet a matrac végében, ahol a hajsza után az álom elérte a maga mezítelenségében. Átmozgatja a nyakát és a fekvőhely azon része felé tekint, merre a párocska dőlt ki, mely immár megcsonkult egy férfivel, s, ha csak a vörös nem követte őt ebben, akkor kettesben vannak a szobában.
Lassan felül és kósza vigyor fut át az agyán. Ezért az estéért bűn lett volna pénzt kérnie, bár egészen borsos lett volna az ára, de a tapasztalatot is elfogadja fizetségként.
Csak egy lenge, áttetsző könnyed köntöst kanyarít magára és kitárja az erkélyajtót, hogy beengedje a kellemes reggeli, hűs levegőt, s, ha a nő erre még nem ébredne fel, hát jut felé annyi a gondoskodásból, hogy betakarja.
Ezután pedig az asztalához lép, megmossa az arcát, majd a nemesi hölgyek kényességével ül le, hogy a buja éjszaka okozta görcsöket egy fésűvel simítsa ki hosszú hajából.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-02 23:25:27
Üzenet elküldve: 2016-03-02 23:25:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Nem épp a legvidámabb a hangulat. Persze ennek az is az oka, hogy valószínűleg eljött a haláluk napja. Intiath-nak pedig szabadnapja van. Miért nem holnap mikor dolgoznia kéne. Ez is jól jött ki az biztos. Az óriás meg olyanokkal törődik, hogy miképp jut el
a barbárokhoz.*
~Hát ilyet még kitalálni sem lehetne. Baromi jó vagy gratulálok. A te fajtádat sem gondolkodni találták ki az biztos.~
*Ő szépen kiszörpöli a borocskáját közben. Jól esik neki és kezd is kicsit megártani neki.*
-He! Mi a rosszabb halál? Ha egy mocskos kormos okádékától élve elrohadsz vagy ha egy élőholt felzabál?
//A Templomi események alatt//
*Nem épp a legvidámabb a hangulat. Persze ennek az is az oka, hogy valószínűleg eljött a haláluk napja. Intiath-nak pedig szabadnapja van. Miért nem holnap mikor dolgoznia kéne. Ez is jól jött ki az biztos. Az óriás meg olyanokkal törődik, hogy miképp jut el
a barbárokhoz.*
~Hát ilyet még kitalálni sem lehetne. Baromi jó vagy gratulálok. A te fajtádat sem gondolkodni találták ki az biztos.~
*Ő szépen kiszörpöli a borocskáját közben. Jól esik neki és kezd is kicsit megártani neki.*
-He! Mi a rosszabb halál? Ha egy mocskos kormos okádékától élve elrohadsz vagy ha egy élőholt felzabál?
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-02 21:34:51
Üzenet elküldve: 2016-03-02 21:34:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik, Ydirss ezúttal nem futamodik meg a kihívás elől. Ítészi pulpitusra lejt, s mily elragadó ebben a szerepben... gondolhatná Kharasshi, de némber hirtelen rávillantja megveszekedett természetét. Emelkedik a hím álla, ahogy a törvénykezés pálcája az arcához ér. S bár elsőre önkéntelenül nyelt egyet, szinte azonnal felhorgad benne az a halk morgást idéző dac, mely ösztönösen síkra száll a dominanciáért. A dús ajkak szavainak búgása viszont delejes erővel vonzza is. Csókra hajlik, de Ydriss elhátrál, s előáll a feltételeivel. Kharasshi tekintete szűkül, s már készül rá, hogy felrúgva a szabályokat, saját kedvére forgassa ki a helyzetet, amikor az első gyertya viaszsírba fúl. Szisszenő hangja után csak szürke füstpászma marad, mely viszont kitartón gomolyog az apró parazsat őrző kanócból. A hím már tudja, hogy ez mit jelent. Az a kellemesen bizsergető bódulat, ami eddig cirógatta őket, pár szívdobbanás múlva átharapja a szobában még megrekedt gátlások torkát. Újabb szisszenés, aztán egy újabb... A félhomály az érzékekbe túr és a vágyakról lefoszlanak a józanság béklyói.
Valószínűtlen, buja vízióvá oldódik a valóság. Bőr verejtéktő gyöngyöző ízévé, paráznaság fenséges élőszobrává. Nyög a szenvedélytől dús levegő, sóhajt és vicsorít édes kínjaiban, míg egészen fel nem falja az erőt a nekihevült testekből.
Ólomnehéz pillákat noszogat ébredésre a hajnal és bizony istentelenül elcsigázott izmokat. Kharasshit szinte fejbe vágja a józanság. Amennyire ziláltak az emlékei az estével kapcsolatban, annyira jól tudja, hogy ahhoz nagyon is észnél volt, hogy megcselekedje, amire végletekig feltüzelt vágyai hajtották. S bizony mintha a kurtizán, akár a bűnök aljas kerítője, még annál is messzebb csábította volna. Túl kevésre emlékszik... és túl sokra. Nem mindenről tudná megmondani, hogy a képzelete fűzte az emlékeibe vagy valóban megtörtént, de annyit biztosra vesz, hogy őt sem kímélte a két bestia.
Mindennél jobban szeretne még legalább délig heverészni, csókkal ébreszteni rőt nimfáját, de épp Ydriss az, aki miatt a kétségek egyszerre vasmarokkal kezdik el szorongatni a hímet. Mi van, ha ezzel túl messzire ment? Mi lesz, ha a geggel így találja ezt a bűnös kis hármast a valóság és a tények fövenyén? A szemébe tudna-e nézni?
Kharasshi nem mer kockáztatni. Óvatosan feltápászkodik, a lehető leghalkabban bújik nadrágba, minden mást csak felnyalábol a kezébe és a tőle telhető csendességgel igyekszik kiosonni. A folyosón felrángatja a csizmáit és magára veszi az inget. A prémszegélyes zekét már a lépcsőn lefelé kanyarítja magára, s közben morgolódva átkozza magát. Hát persze. Egy édeshármas pont kézenfekvő, hogy helyrehozzon mindent kettejük között. Nem mintha ésszel egyáltalán fel tudná fogni, hogy mégis hogyan történhetett meg az egész. Ez az egész hihetetlen éjszaka. Hihetetlen és ostoba éjszaka. Még ha a vágott arcú szukáról lett volna szó, na de Ydriss?! Nem tudja, merjen-e ezek után a szeme elé kerülni? Persze az önmarcangolással kánonban morgolódik az önérzet is, mert hiszen a két nőstény gyakorlatilag meginvitálta őt.*
- Ó, hogy az a hétszentséges cifrarosseb! *szűri a fogai közt, ahogy áttrappol a kupleráj ivóján. Mert az biztos, hogy most ráfér valami bitang kerítésszaggató, de hogy nem itt fogja elfogyasztani, az vitán felül áll.
Kintről harapós hideg szökik be, ahogy a mélységi távozik, s máris a Pegazus felé veszi az irányt.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Úgy tűnik, Ydirss ezúttal nem futamodik meg a kihívás elől. Ítészi pulpitusra lejt, s mily elragadó ebben a szerepben... gondolhatná Kharasshi, de némber hirtelen rávillantja megveszekedett természetét. Emelkedik a hím álla, ahogy a törvénykezés pálcája az arcához ér. S bár elsőre önkéntelenül nyelt egyet, szinte azonnal felhorgad benne az a halk morgást idéző dac, mely ösztönösen síkra száll a dominanciáért. A dús ajkak szavainak búgása viszont delejes erővel vonzza is. Csókra hajlik, de Ydriss elhátrál, s előáll a feltételeivel. Kharasshi tekintete szűkül, s már készül rá, hogy felrúgva a szabályokat, saját kedvére forgassa ki a helyzetet, amikor az első gyertya viaszsírba fúl. Szisszenő hangja után csak szürke füstpászma marad, mely viszont kitartón gomolyog az apró parazsat őrző kanócból. A hím már tudja, hogy ez mit jelent. Az a kellemesen bizsergető bódulat, ami eddig cirógatta őket, pár szívdobbanás múlva átharapja a szobában még megrekedt gátlások torkát. Újabb szisszenés, aztán egy újabb... A félhomály az érzékekbe túr és a vágyakról lefoszlanak a józanság béklyói.
Valószínűtlen, buja vízióvá oldódik a valóság. Bőr verejtéktő gyöngyöző ízévé, paráznaság fenséges élőszobrává. Nyög a szenvedélytől dús levegő, sóhajt és vicsorít édes kínjaiban, míg egészen fel nem falja az erőt a nekihevült testekből.
Ólomnehéz pillákat noszogat ébredésre a hajnal és bizony istentelenül elcsigázott izmokat. Kharasshit szinte fejbe vágja a józanság. Amennyire ziláltak az emlékei az estével kapcsolatban, annyira jól tudja, hogy ahhoz nagyon is észnél volt, hogy megcselekedje, amire végletekig feltüzelt vágyai hajtották. S bizony mintha a kurtizán, akár a bűnök aljas kerítője, még annál is messzebb csábította volna. Túl kevésre emlékszik... és túl sokra. Nem mindenről tudná megmondani, hogy a képzelete fűzte az emlékeibe vagy valóban megtörtént, de annyit biztosra vesz, hogy őt sem kímélte a két bestia.
Mindennél jobban szeretne még legalább délig heverészni, csókkal ébreszteni rőt nimfáját, de épp Ydriss az, aki miatt a kétségek egyszerre vasmarokkal kezdik el szorongatni a hímet. Mi van, ha ezzel túl messzire ment? Mi lesz, ha a geggel így találja ezt a bűnös kis hármast a valóság és a tények fövenyén? A szemébe tudna-e nézni?
Kharasshi nem mer kockáztatni. Óvatosan feltápászkodik, a lehető leghalkabban bújik nadrágba, minden mást csak felnyalábol a kezébe és a tőle telhető csendességgel igyekszik kiosonni. A folyosón felrángatja a csizmáit és magára veszi az inget. A prémszegélyes zekét már a lépcsőn lefelé kanyarítja magára, s közben morgolódva átkozza magát. Hát persze. Egy édeshármas pont kézenfekvő, hogy helyrehozzon mindent kettejük között. Nem mintha ésszel egyáltalán fel tudná fogni, hogy mégis hogyan történhetett meg az egész. Ez az egész hihetetlen éjszaka. Hihetetlen és ostoba éjszaka. Még ha a vágott arcú szukáról lett volna szó, na de Ydriss?! Nem tudja, merjen-e ezek után a szeme elé kerülni? Persze az önmarcangolással kánonban morgolódik az önérzet is, mert hiszen a két nőstény gyakorlatilag meginvitálta őt.*
- Ó, hogy az a hétszentséges cifrarosseb! *szűri a fogai közt, ahogy áttrappol a kupleráj ivóján. Mert az biztos, hogy most ráfér valami bitang kerítésszaggató, de hogy nem itt fogja elfogyasztani, az vitán felül áll.
Kintről harapós hideg szökik be, ahogy a mélységi távozik, s máris a Pegazus felé veszi az irányt.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:20:21
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:20:21
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Hallgatja a másik kettőt, alig figyelve, hiszen már épp a használt poharakat mosogatja, törölgeti el. Elvégre attól, hogy halni kell, még lehet rend, és a munkaidő tart.
Az óriás hálaszavaira csak kimérten biccent. A többit pedig látszólag meg sem hallja, legalábbis arca, szeme nem rezdül, hogy jelezze érti a másik szavait, fapofával végzi dolgát. Nincs itt semmi rendkívüli, ő folyamatosan készül halni. Ha nem agyrágó bogarak, nyűvek, fertőzés, sérülés, égi csapás miatt, akkor a mászkáló hullák is épp oly megfelelőek. Olyan mindegy. Bár a kép, hogy még holtában sem lesz majd nyugta picikét aggasztja.*
-Ilyen az én formám. Nem elég, hogy megölnek, utána még be is soroznak, és hadba küldenek.
*Morogja unottan borostája mögött. Vajon a holtak bagóznak? Nyilván nem. Pipáját kerítve elő, tömi meg komótos mozdulatokkal és gyújt rá, talán utoljára, holott ha egyszer összeszámolná rájönne, hogy ez már vagy a százezredik utolsó töltete a közelgő (de megérkezni sosem akaródzó) vész előtt.*
-Hát.
*Szipákol nagyot, és fúj ki bodor füstöt.*
-A kikötőt már elérték.
*Jegyzi meg monoton tónusán.*
-Szóval az egyetlen járható út az erdőn keresztül, az ösvényen, el a gázlóig.
*Sorolja lassan, elmondani el tudja, aztán mégis mindig eltéved. De hát ha ilyen formája. Újabb slukk, újabb füstpamacs.*
-Azon át, az már ott a thargoké.
*Pillant fásultan az elfre, tud-e más módot, utat.*
//A Templomi események alatt//
*Hallgatja a másik kettőt, alig figyelve, hiszen már épp a használt poharakat mosogatja, törölgeti el. Elvégre attól, hogy halni kell, még lehet rend, és a munkaidő tart.
Az óriás hálaszavaira csak kimérten biccent. A többit pedig látszólag meg sem hallja, legalábbis arca, szeme nem rezdül, hogy jelezze érti a másik szavait, fapofával végzi dolgát. Nincs itt semmi rendkívüli, ő folyamatosan készül halni. Ha nem agyrágó bogarak, nyűvek, fertőzés, sérülés, égi csapás miatt, akkor a mászkáló hullák is épp oly megfelelőek. Olyan mindegy. Bár a kép, hogy még holtában sem lesz majd nyugta picikét aggasztja.*
-Ilyen az én formám. Nem elég, hogy megölnek, utána még be is soroznak, és hadba küldenek.
*Morogja unottan borostája mögött. Vajon a holtak bagóznak? Nyilván nem. Pipáját kerítve elő, tömi meg komótos mozdulatokkal és gyújt rá, talán utoljára, holott ha egyszer összeszámolná rájönne, hogy ez már vagy a százezredik utolsó töltete a közelgő (de megérkezni sosem akaródzó) vész előtt.*
-Hát.
*Szipákol nagyot, és fúj ki bodor füstöt.*
-A kikötőt már elérték.
*Jegyzi meg monoton tónusán.*
-Szóval az egyetlen járható út az erdőn keresztül, az ösvényen, el a gázlóig.
*Sorolja lassan, elmondani el tudja, aztán mégis mindig eltéved. De hát ha ilyen formája. Újabb slukk, újabb füstpamacs.*
-Azon át, az már ott a thargoké.
*Pillant fásultan az elfre, tud-e más módot, utat.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-01 14:39:18
Üzenet elküldve: 2016-03-01 14:39:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Egyetlen meggondolatlan mondat, megjegyzés, amivel nem nem számoltak, micsoda lavinát indíthatna el. Mert bizony itt az érzelmek ingoványos talaja is közbeszólhat, s nem is kicsit. A hímnek azonban szerencséje van, hiszen nem fajtársa jelenléte zökkentette ki korábban sem. Bármennyire is legyen nála sokkal tapasztaltabb a hóhajú lány élvezetek és érzékek terén, valahogy mégsem rá tekint úgy, mint veszedelmes vetélytárs. Bizonyára, ha nagyon vágyna egy mélységivel töltött pásztor órára, bevetné minden praktikáját, talán sikerülne is neki egy időre magához édesgetnie, de csak ideiglenesen. No nem mintha most efféléken töprengene.
Vezetése nyomán az ostor akképp rója a köröket, akár az álmából ébredt nagymacskái a vadonnak, kényelmesen barangolva területükön, hiszen ki az, aki elmenekülhetne előle?
Tekintete azonban lassan a hóhajú elfről a mélységire vándorol, s figyelmét bizony nem csak a nyakára hintett csók vonta magára.*
- Bizony, az ilyesmi nem maradhat megtorlás nélkül... *Hirtelen mozdulattal emelkedik az ostor, hogy végül ismét a fenyegetést sejtető gyengédséggel cirógatással érintsen vele az, ám az most a hím arcán járja lassú keringőjét.*
- ... a kérdés csupán annyi, kinek. A vétkesnek? *Tekintete Éleinára vándorol, s némi tűnődő pillanat után visszatér Kharasshira, s szembe fordul vele* Vagy aki bűnre csábította? *Szavait egészen közel hajolva mondja, épphogy csak nem érintve ajkaival a hím ajkait, miközben hangjában ott bujkál az incselkedés.
A közelség azonban csupán pillanatnyi és röpke, hiszen szavait követően szinte rögvest hátrébb is húzódik. A pálca nyele könnyedén fordul ujjai között, mintha csak egy ártalmatlan botocskával játszana.*
- Vagy a legcélravezetőbb, ha mindkettő bűnhődik. *Vonja fel kérdőn a tekintetét. A hím már ismerheti annyira, hogy időt és alighanem merszet próbál gyűjteni magának a lány a szárnypróbálgatáshoz, ám a barna szemekben csillanó csalafinta fény azt sejteti, hogy valamit azért forgat a fejében.*
- De ne vádoljon senki azzal, hogy kegyetlen a természetem. Az a vétkes, amely ki tud engesztelni, kegyes bánásmódban részesül. *Fordul egy újabbat a pálca, ám ezúttal a lány tenyerében csattan a csípős vége.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Egyetlen meggondolatlan mondat, megjegyzés, amivel nem nem számoltak, micsoda lavinát indíthatna el. Mert bizony itt az érzelmek ingoványos talaja is közbeszólhat, s nem is kicsit. A hímnek azonban szerencséje van, hiszen nem fajtársa jelenléte zökkentette ki korábban sem. Bármennyire is legyen nála sokkal tapasztaltabb a hóhajú lány élvezetek és érzékek terén, valahogy mégsem rá tekint úgy, mint veszedelmes vetélytárs. Bizonyára, ha nagyon vágyna egy mélységivel töltött pásztor órára, bevetné minden praktikáját, talán sikerülne is neki egy időre magához édesgetnie, de csak ideiglenesen. No nem mintha most efféléken töprengene.
Vezetése nyomán az ostor akképp rója a köröket, akár az álmából ébredt nagymacskái a vadonnak, kényelmesen barangolva területükön, hiszen ki az, aki elmenekülhetne előle?
Tekintete azonban lassan a hóhajú elfről a mélységire vándorol, s figyelmét bizony nem csak a nyakára hintett csók vonta magára.*
- Bizony, az ilyesmi nem maradhat megtorlás nélkül... *Hirtelen mozdulattal emelkedik az ostor, hogy végül ismét a fenyegetést sejtető gyengédséggel cirógatással érintsen vele az, ám az most a hím arcán járja lassú keringőjét.*
- ... a kérdés csupán annyi, kinek. A vétkesnek? *Tekintete Éleinára vándorol, s némi tűnődő pillanat után visszatér Kharasshira, s szembe fordul vele* Vagy aki bűnre csábította? *Szavait egészen közel hajolva mondja, épphogy csak nem érintve ajkaival a hím ajkait, miközben hangjában ott bujkál az incselkedés.
A közelség azonban csupán pillanatnyi és röpke, hiszen szavait követően szinte rögvest hátrébb is húzódik. A pálca nyele könnyedén fordul ujjai között, mintha csak egy ártalmatlan botocskával játszana.*
- Vagy a legcélravezetőbb, ha mindkettő bűnhődik. *Vonja fel kérdőn a tekintetét. A hím már ismerheti annyira, hogy időt és alighanem merszet próbál gyűjteni magának a lány a szárnypróbálgatáshoz, ám a barna szemekben csillanó csalafinta fény azt sejteti, hogy valamit azért forgat a fejében.*
- De ne vádoljon senki azzal, hogy kegyetlen a természetem. Az a vétkes, amely ki tud engesztelni, kegyes bánásmódban részesül. *Fordul egy újabbat a pálca, ám ezúttal a lány tenyerében csattan a csípős vége.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:24:38
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:24:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Alávetett helyzete bármilyen meglepő is számára, kissé kényelmetlen. Ahhoz szokott, hogy uralja a terepet, hogy azt várják el, lépjen fel kezdeményezőként, s ha valakit büntetni kellett, vagy erőszakosabb eszközökhöz folyamodni, hát az ujjai ölelték közre a gyeplőt, s nem fordítva. Persze bármikor felállhatná, mondhatná, hogy játsszák tovább kettesben a játékaikat, de valami mégis arra készteti, hogy maradjon térden, s viselje el a most neki szánt sorsot, amivel a mélységi magát és a rőt kedvesét próbálja szórakoztatni.
A mélységi intő pillantására mi mást tehetne, minthogy kaján vigyorral elfordítja a tekintetét. A tőle elhangzott mondat, valamint ez a reakció, hogy nem igazán képes nyugton maradni még felszólításra sem, elég sokat elárul róla, mint például azt, hogy nem tudja elviselni a szolga szerepét kellően sokáig, de már kíváncsi a végkimenetre, amit kialakítanak a fátyolos szoba, füstös terepén. A
Az ostort már az elf vezeti, s bár Ydriss nem adja vissza a pálcát a férfinek, vezetése mégsem olyan, mint amire számított. Nem csattan újabbat a hátán, inkább lágyan cirógatja a bőrét. A mélységi sem tesz újabb lépést, ezúttal a történet folytatása csakis a nőtől függ, minthogy Éleina jelenlegi helyzetéből kiindulva, legfeljebb csípős nyelvével tudna lökést adni a vörösnek. Ám, ha annak bátorságát kezdené fitogtatni, arra a lány sem úgy reagálna, ahogy azt várná. A pimasz választól pedig óvá intette a sötételf tekintete, így nem marad más választása, minthogy ugyanazzal a cinkos mosollyal nézzen a válla felett Ydrissre és kacéran megvonja a szemöldökét, mintha csak a lány által feltett kérdésre válaszolni, afféle „talánnal”.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Alávetett helyzete bármilyen meglepő is számára, kissé kényelmetlen. Ahhoz szokott, hogy uralja a terepet, hogy azt várják el, lépjen fel kezdeményezőként, s ha valakit büntetni kellett, vagy erőszakosabb eszközökhöz folyamodni, hát az ujjai ölelték közre a gyeplőt, s nem fordítva. Persze bármikor felállhatná, mondhatná, hogy játsszák tovább kettesben a játékaikat, de valami mégis arra készteti, hogy maradjon térden, s viselje el a most neki szánt sorsot, amivel a mélységi magát és a rőt kedvesét próbálja szórakoztatni.
A mélységi intő pillantására mi mást tehetne, minthogy kaján vigyorral elfordítja a tekintetét. A tőle elhangzott mondat, valamint ez a reakció, hogy nem igazán képes nyugton maradni még felszólításra sem, elég sokat elárul róla, mint például azt, hogy nem tudja elviselni a szolga szerepét kellően sokáig, de már kíváncsi a végkimenetre, amit kialakítanak a fátyolos szoba, füstös terepén. A
Az ostort már az elf vezeti, s bár Ydriss nem adja vissza a pálcát a férfinek, vezetése mégsem olyan, mint amire számított. Nem csattan újabbat a hátán, inkább lágyan cirógatja a bőrét. A mélységi sem tesz újabb lépést, ezúttal a történet folytatása csakis a nőtől függ, minthogy Éleina jelenlegi helyzetéből kiindulva, legfeljebb csípős nyelvével tudna lökést adni a vörösnek. Ám, ha annak bátorságát kezdené fitogtatni, arra a lány sem úgy reagálna, ahogy azt várná. A pimasz választól pedig óvá intette a sötételf tekintete, így nem marad más választása, minthogy ugyanazzal a cinkos mosollyal nézzen a válla felett Ydrissre és kacéran megvonja a szemöldökét, mintha csak a lány által feltett kérdésre válaszolni, afféle „talánnal”.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-29 11:27:38
Üzenet elküldve: 2016-02-29 11:27:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Nagy kerek szemekkel figyeli az elf beszámolóját. Igyekszik komoly képet vágni a dologhoz. Komoly erőfeszítések árán uralkodik arckifejezésén, nehogy emez megsejtse mennyire tartja bolondnak. Vagy részegnek.*
-A holtak. No igen. Az már ugyancsak nagy baj a lelkek nem nyugodhatnak békében és lépten - nyomon beléjük ütközik a békés utazó.
*Ekkor azonban ismét eszébe ötlik az a furcsa ragyogás az égen amit még a barakkban látott. És az ott állomásozó katonák is feltűnően sokat nyüzsögtek.*
~Akárhogy is állnak a dolgok, jobb lesz minél kevesebbet maradni a városban. Amúgy is kezd már fojtogatni ez a tömeg.~
*Ismét szájához emeli a korsót így próbálva kis hatásszünetet tartani mielőtt témát vált.*
- És azt meg tudják nekem mondani, hogy hogyan jutok el leggyorsabban a Tharg birtokokra?
*Míg a feleletre vár mutató ujjával szórakozottan köröz a korsó száján.*
//A Templomi események alatt//
*Nagy kerek szemekkel figyeli az elf beszámolóját. Igyekszik komoly képet vágni a dologhoz. Komoly erőfeszítések árán uralkodik arckifejezésén, nehogy emez megsejtse mennyire tartja bolondnak. Vagy részegnek.*
-A holtak. No igen. Az már ugyancsak nagy baj a lelkek nem nyugodhatnak békében és lépten - nyomon beléjük ütközik a békés utazó.
*Ekkor azonban ismét eszébe ötlik az a furcsa ragyogás az égen amit még a barakkban látott. És az ott állomásozó katonák is feltűnően sokat nyüzsögtek.*
~Akárhogy is állnak a dolgok, jobb lesz minél kevesebbet maradni a városban. Amúgy is kezd már fojtogatni ez a tömeg.~
*Ismét szájához emeli a korsót így próbálva kis hatásszünetet tartani mielőtt témát vált.*
- És azt meg tudják nekem mondani, hogy hogyan jutok el leggyorsabban a Tharg birtokokra?
*Míg a feleletre vár mutató ujjával szórakozottan köröz a korsó száján.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-28 13:46:07
Üzenet elküldve: 2016-02-28 13:46:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*A pultos szavain hang nélkül röhög. Újabb bizonyíték arra, hogy milyen mocsok is a világ. A távozó mélységieknek örül, de az érkező óriásnak kevésbé. Most egyáltalán nincs egy ostoba óriás szövegelését hallgatni. Az is kap egy pálinkát csak az vizespohárban. Majd egyből el is kezdi a bugyuta kérdéseit feltenni. A kérdésekre válaszol ideges vigyorral az arcán.*
-A holtak feltámadtak és az élőket ölik. Úgy látszik ide is elér a vész, hogy rohadna meg.
*Magyarázatképp pedig kimutat az ablakon a templom felé.*
//A Templomi események alatt//
*A pultos szavain hang nélkül röhög. Újabb bizonyíték arra, hogy milyen mocsok is a világ. A távozó mélységieknek örül, de az érkező óriásnak kevésbé. Most egyáltalán nincs egy ostoba óriás szövegelését hallgatni. Az is kap egy pálinkát csak az vizespohárban. Majd egyből el is kezdi a bugyuta kérdéseit feltenni. A kérdésekre válaszol ideges vigyorral az arcán.*
-A holtak feltámadtak és az élőket ölik. Úgy látszik ide is elér a vész, hogy rohadna meg.
*Magyarázatképp pedig kimutat az ablakon a templom felé.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-28 11:11:42
Üzenet elküldve: 2016-02-28 11:11:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Barátságosnak szánt mosollyal köszöni meg a pultos ajándékát és a kupicát a söre mellé húzza. Majd kisvártatva orrához emeli azt és beszippant egy keveset annak kipárolgásából.*
~Jóféle.~
*Egy hajtásra kiissza a pohár tartalmát, majd lekíséri egy korty sörrel. Lapátnyi kezének fejével törli le a habot amúgy ápolt szakálláról, közben jóleső dörmögést hallat így jelezendő a helyzet feletti elégedettségét. Eközben azért ismételten körbepillant, hogy tisztába jöjjön a helyi viszonyokkal. Kik vannak itt, ki hol ül s a többi. Nem tehet róla, sok éves beidegződést nem lehet csak úgy levetkőzni. Fél füllel kíséri a mellette a pultos és egy félkarú elf közötti diskurzus menetét. Úgy dönt illik megköszönnie az ajándékot szóval is, egyúttal nem árt némi információhoz jutnia sem.*
-Jó napot az uraknak! Köszönöm az italt!
*Biccent a pultos felé.*
- A nevem Will. Meg tudják mondani mi a pokol folyik a városban? És maguk is itt halni készülnek, ha jól hallom. Mi végre hát ez a nagy neki búsulás?
*Mondókája végén, hogy időt hagyjon a többieknek a válaszra és mert igen megszomjazott még egy jót húz a söréből és ismételten letörli annak habját.*
A hozzászólás írója (Wilhye Mammor Woitos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.28 11:12:12
//A Templomi események alatt//
*Barátságosnak szánt mosollyal köszöni meg a pultos ajándékát és a kupicát a söre mellé húzza. Majd kisvártatva orrához emeli azt és beszippant egy keveset annak kipárolgásából.*
~Jóféle.~
*Egy hajtásra kiissza a pohár tartalmát, majd lekíséri egy korty sörrel. Lapátnyi kezének fejével törli le a habot amúgy ápolt szakálláról, közben jóleső dörmögést hallat így jelezendő a helyzet feletti elégedettségét. Eközben azért ismételten körbepillant, hogy tisztába jöjjön a helyi viszonyokkal. Kik vannak itt, ki hol ül s a többi. Nem tehet róla, sok éves beidegződést nem lehet csak úgy levetkőzni. Fél füllel kíséri a mellette a pultos és egy félkarú elf közötti diskurzus menetét. Úgy dönt illik megköszönnie az ajándékot szóval is, egyúttal nem árt némi információhoz jutnia sem.*
-Jó napot az uraknak! Köszönöm az italt!
*Biccent a pultos felé.*
- A nevem Will. Meg tudják mondani mi a pokol folyik a városban? És maguk is itt halni készülnek, ha jól hallom. Mi végre hát ez a nagy neki búsulás?
*Mondókája végén, hogy időt hagyjon a többieknek a válaszra és mert igen megszomjazott még egy jót húz a söréből és ismételten letörli annak habját.*
A hozzászólás írója (Wilhye Mammor Woitos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.28 11:12:12
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-27 23:08:12
Üzenet elküldve: 2016-02-27 23:08:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Események. Úgy fest a világ még sem áll meg, mered a pillanatba csak mert fénylik a templom. A mélységiek érkeznek, majd távoznak. Az elf tovább pofázik. És új vendég is érkezik. Ismét egy óriás. De hát nincs ezen semmi meglepő. Itt, a végítélet szélén ki ne vágyna egy, olcsó sörre? Kicsapolja készségesen, és szedi be érte a pénzt, majd újabb kupicát kerítve pislog rá kettőt, és cseréli le egy vizespohárra. Azt tölti meg a Felcser dugi pálinkájával, és tolja Woitos felé.*
-A Ház ajándéka.
*Morogja hozzá monoton hangján, majd az elfhez fordulva reagálja le végre annak nagy bánatát.*
-Anyám jó asszony volt, apám meg gazdag kalmár, én meg így is, úgy is megdöglök.
*Majdnem mindegy neki, hogy miben, és mikor. Élettelen pillantását az óriásra emeli, akar-e beszállni ő is a dicső múlt felemlegetésébe.*
//A Templomi események alatt//
*Események. Úgy fest a világ még sem áll meg, mered a pillanatba csak mert fénylik a templom. A mélységiek érkeznek, majd távoznak. Az elf tovább pofázik. És új vendég is érkezik. Ismét egy óriás. De hát nincs ezen semmi meglepő. Itt, a végítélet szélén ki ne vágyna egy, olcsó sörre? Kicsapolja készségesen, és szedi be érte a pénzt, majd újabb kupicát kerítve pislog rá kettőt, és cseréli le egy vizespohárra. Azt tölti meg a Felcser dugi pálinkájával, és tolja Woitos felé.*
-A Ház ajándéka.
*Morogja hozzá monoton hangján, majd az elfhez fordulva reagálja le végre annak nagy bánatát.*
-Anyám jó asszony volt, apám meg gazdag kalmár, én meg így is, úgy is megdöglök.
*Majdnem mindegy neki, hogy miben, és mikor. Élettelen pillantását az óriásra emeli, akar-e beszállni ő is a dicső múlt felemlegetésébe.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:06:22
Üzenet elküldve: 2016-02-27 20:06:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Lent //
*~Szögény nagyapa… Beztos ettő' gyönge a gyomora.~ Botjo már egészen sajnálja a mélységi férfit ki béltartalmával beterítette korábbi asztalukat, mely lám, immáron tisztán csillog.
Az asztal, nem Xiltyn bele.
Már amennyire tisztán csilloghat, azért sem kekszet sem mártást, de még talán piskótát sem szívesen enne a kérdéses felületről.
Szemöldökráncolva, ajkait összepréselve néz gazdájára. ~Há' ekkora sültelenségöt!~*
- A hó'tak nem gyünnek sehova. Láttam má' deglött macskát, a' mán nem mozog. Há' hogy tunna ha nöm él?
*Ryz mintha izgatott lenne, de a kölyök megnyugtatja. A holtak nem képesek felkelni. Pedig ő még azt hitte, hogy gazdája nincs ész hiányában! Még a vállát is megveregetik, pedig ő nem fél. Attól, hogy rájuk zuhan az ég, attól esetleg, mert hát nagyon furás ez az egész, de a holtaktól korántsem.
Miután összeszedelőzködtek, követi a férfit az utcára, behúzott nyakkal, egyre fel-felpillantva. Ha otthon szükség van rájuk, jobb lesz sietni.*
*~Szögény nagyapa… Beztos ettő' gyönge a gyomora.~ Botjo már egészen sajnálja a mélységi férfit ki béltartalmával beterítette korábbi asztalukat, mely lám, immáron tisztán csillog.
Az asztal, nem Xiltyn bele.
Már amennyire tisztán csilloghat, azért sem kekszet sem mártást, de még talán piskótát sem szívesen enne a kérdéses felületről.
Szemöldökráncolva, ajkait összepréselve néz gazdájára. ~Há' ekkora sültelenségöt!~*
- A hó'tak nem gyünnek sehova. Láttam má' deglött macskát, a' mán nem mozog. Há' hogy tunna ha nöm él?
*Ryz mintha izgatott lenne, de a kölyök megnyugtatja. A holtak nem képesek felkelni. Pedig ő még azt hitte, hogy gazdája nincs ész hiányában! Még a vállát is megveregetik, pedig ő nem fél. Attól, hogy rájuk zuhan az ég, attól esetleg, mert hát nagyon furás ez az egész, de a holtaktól korántsem.
Miután összeszedelőzködtek, követi a férfit az utcára, behúzott nyakkal, egyre fel-felpillantva. Ha otthon szükség van rájuk, jobb lesz sietni.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-27 16:51:33
Üzenet elküldve: 2016-02-27 16:51:33
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Fent- Lent //
*Tervei szerint előbb is látogatását teszi eme helyen, mint négy, vagy öt év. Persze ahhoz a kicsi lányra semmi szüksége.
A kérdésre a választ nem igazán tudja, viszont nem is fog a mindenható, mindentudó felnőtt szerepében tetszelegni.*
-Fogalmam sincs hogyan, de fogságba esett morcos barbárok között, akik egy lyukban tartották sokáig. Moon váltotta ki végül. A kabát kérdést meg majd nagyapa elmeséli.
*A további érdeklődésre még annyira sincsenek válaszai. Pusztán nagyot nyel, majd igyekszik a legmegnyugtatóbb hangját megütni.*
-Mert jönnek a holtak.
*Szíve szerint őrjöngene, üvöltene. Megmondta, előre szólt, hogy ez lesz. Figyelmeztette Matrónáját jó időben. Nagy sóhajjal mégis uralkodik magán, és a gyermekre összpontosít.*
-Nem, nem ő. Valami gonoszabb.
*Ereszt meg a lányka felé egy mosolyt, és biztatólag veregeti meg a vállát, jelezve, hogy nem lesz baja, és hogy induljon tovább.*
//Lent//
*A kocsmarészbe érkezve egyből megy vissza asztalukhoz, mit időközben gondos kezek letakarítottak, és veszi fel kabátját Botjot nógatva.*
-Indulunk Csibe, otthon szükség lehet ránk.
*Várja meg még a leányka összeszedelőzködik, majd lép ki a fogadóból, elsőként, hangosan fújva ki a levegőt, esztelenség volt fegyvertelenül elindulni.*
*Tervei szerint előbb is látogatását teszi eme helyen, mint négy, vagy öt év. Persze ahhoz a kicsi lányra semmi szüksége.
A kérdésre a választ nem igazán tudja, viszont nem is fog a mindenható, mindentudó felnőtt szerepében tetszelegni.*
-Fogalmam sincs hogyan, de fogságba esett morcos barbárok között, akik egy lyukban tartották sokáig. Moon váltotta ki végül. A kabát kérdést meg majd nagyapa elmeséli.
*A további érdeklődésre még annyira sincsenek válaszai. Pusztán nagyot nyel, majd igyekszik a legmegnyugtatóbb hangját megütni.*
-Mert jönnek a holtak.
*Szíve szerint őrjöngene, üvöltene. Megmondta, előre szólt, hogy ez lesz. Figyelmeztette Matrónáját jó időben. Nagy sóhajjal mégis uralkodik magán, és a gyermekre összpontosít.*
-Nem, nem ő. Valami gonoszabb.
*Ereszt meg a lányka felé egy mosolyt, és biztatólag veregeti meg a vállát, jelezve, hogy nem lesz baja, és hogy induljon tovább.*
//Lent//
*A kocsmarészbe érkezve egyből megy vissza asztalukhoz, mit időközben gondos kezek letakarítottak, és veszi fel kabátját Botjot nógatva.*
-Indulunk Csibe, otthon szükség lehet ránk.
*Várja meg még a leányka összeszedelőzködik, majd lép ki a fogadóból, elsőként, hangosan fújva ki a levegőt, esztelenség volt fegyvertelenül elindulni.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:14:48
Üzenet elküldve: 2016-02-27 11:14:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Belépve az ajtón azonnal tudja, hogy a hely nem csupán kocsmaként üzemel. Nem nehéz kitalálni, látva a falakat és a rajtuk lévő dekorációt. A ház egyéb szolgáltatásai most nem foglalkoztatják. Kizárólag arra kíváncsi milyen italt kínálnak, és mennyiért.
Szakállát babrálva döngő léptekkel indul a pult felé, és közben szeme sarkából az ivó közönségét méri fel. Nem lepi meg, hogy milyen vegyes társaságot lát maga körül. Célját elérve rácsap az asztalra, hogy némi figyelmet csikarjon ki ha puszta megjelenésével esetleg nem sikerült volna. Rendel egy korsóHabcsapdaLecsengeti a kért7aranyat
*
Szakállát babrálva döngő léptekkel indul a pult felé, és közben szeme sarkából az ivó közönségét méri fel. Nem lepi meg, hogy milyen vegyes társaságot lát maga körül. Célját elérve rácsap az asztalra, hogy némi figyelmet csikarjon ki ha puszta megjelenésével esetleg nem sikerült volna. Rendel egy korsóHabcsapdaLecsengeti a kért7aranyat
*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:52:50
Üzenet elküldve: 2016-02-25 21:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Mi tagadás, Kharasshi nem a türelem bajnoka. Vannak esetek, amikor nagyon is képes rá, sőt, olykor már-már borzongató hidegvérrel, de aki egy kicsit is ismeri, elsőre biztos nem ez jut eszébe róla. Éleina válaszára kissé megtorpan a lélegzete, Ydriss baljósan rövid kontrájára pedig még inkább a tüdejében reked a szusz.
~Nőstények...~
Nem sejt jót a szavak mögött. Mézesmázos incselkedésnek kellene peregnie a buja kis ajkacskákról, ehelyett a hímnek az az érzése kezd támadni, mint két összeakaszkodni készülő között egy ivóban. Még ha mélységi szukákról lenne szó! Azt talán még kezelni is tudná, de a fakóvérűekkel nagyon is bizonytalan. Bár igen nagy kedve volna a merész kis kurtizánt helyre tenni, s egy mélységi nőstény ebben bizonyára még örömmel asszisztálna is, de most nem csak érzékek, de érzelmek kényes talaján is jár. Nem tudja, vajon Ydriss visszakérdezése mögött mi bújik pontosan, s ha a céda kihívása válasz nélkül maradna, nem jelentené-e ugyanúgy ennek az ígéretes játéknak a végét?
~Két nőstény, te tulok?! Egyet sem bírsz kedvedre megtartni.~ Bizony a rosszmájú megjegyzések attól a dühítő belső hangtól ezúttal őt sújtják. Talán ezen felhorkanva mozdul újra, suhint a pálca csípős nyelve és szisszen az övé is. Nem szól, csak a szeme villan Éleinára, hogy tudassa, nem hiszi, hogy jó irányba tereli a dolgokat. Az más dolog volt, mikor a céda rajta köszörülte a nyelvét. Abban bizonyosan huncut egyetértésre talált a vörössel, igen, azt le merné fogadni. De ha riválissá fordul, Ydriss nem biztos, hogy követi a játékát. Amúgy is szörnyen kényes a kettejük kapcsolata, ezen a téren pedig főképp.
Azért a pálca csak cirógatásra fordul ismét, bár egy-egy harapósabb legyintés még kijár. Viszont Kharasshi keze lassan simítva magára hagyja az ösztökével rőt nimfáját.*
- Ítélj te *súgja Ydriss fülébe, s a nyakába csókol. Lám-lám, egy helyzet, mikor Kharasshi átnyújtja másnak féltékenyen őrzött hatalmát. De ha a rőt fakóvérű őt akarja, bizony épp ideje, hogy megtanuljon uralkodni is.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Mi tagadás, Kharasshi nem a türelem bajnoka. Vannak esetek, amikor nagyon is képes rá, sőt, olykor már-már borzongató hidegvérrel, de aki egy kicsit is ismeri, elsőre biztos nem ez jut eszébe róla. Éleina válaszára kissé megtorpan a lélegzete, Ydriss baljósan rövid kontrájára pedig még inkább a tüdejében reked a szusz.
~Nőstények...~
Nem sejt jót a szavak mögött. Mézesmázos incselkedésnek kellene peregnie a buja kis ajkacskákról, ehelyett a hímnek az az érzése kezd támadni, mint két összeakaszkodni készülő között egy ivóban. Még ha mélységi szukákról lenne szó! Azt talán még kezelni is tudná, de a fakóvérűekkel nagyon is bizonytalan. Bár igen nagy kedve volna a merész kis kurtizánt helyre tenni, s egy mélységi nőstény ebben bizonyára még örömmel asszisztálna is, de most nem csak érzékek, de érzelmek kényes talaján is jár. Nem tudja, vajon Ydriss visszakérdezése mögött mi bújik pontosan, s ha a céda kihívása válasz nélkül maradna, nem jelentené-e ugyanúgy ennek az ígéretes játéknak a végét?
~Két nőstény, te tulok?! Egyet sem bírsz kedvedre megtartni.~ Bizony a rosszmájú megjegyzések attól a dühítő belső hangtól ezúttal őt sújtják. Talán ezen felhorkanva mozdul újra, suhint a pálca csípős nyelve és szisszen az övé is. Nem szól, csak a szeme villan Éleinára, hogy tudassa, nem hiszi, hogy jó irányba tereli a dolgokat. Az más dolog volt, mikor a céda rajta köszörülte a nyelvét. Abban bizonyosan huncut egyetértésre talált a vörössel, igen, azt le merné fogadni. De ha riválissá fordul, Ydriss nem biztos, hogy követi a játékát. Amúgy is szörnyen kényes a kettejük kapcsolata, ezen a téren pedig főképp.
Azért a pálca csak cirógatásra fordul ismét, bár egy-egy harapósabb legyintés még kijár. Viszont Kharasshi keze lassan simítva magára hagyja az ösztökével rőt nimfáját.*
- Ítélj te *súgja Ydriss fülébe, s a nyakába csókol. Lám-lám, egy helyzet, mikor Kharasshi átnyújtja másnak féltékenyen őrzött hatalmát. De ha a rőt fakóvérű őt akarja, bizony épp ideje, hogy megtanuljon uralkodni is.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-24 09:22:46
Üzenet elküldve: 2016-02-24 09:22:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Biztosra nem tudhatta, hogy csupán incselkedésnek szánja-e a hím, vagy tovább is merészkedik-e. A talányra hamar fény derül, ahogy, ha csak kis időre is, birtokba veszi őt a mélységi, ő pedig vágyakozó sóhajok közepette vonja laza ölelésébe. Sokáig azonban nem élvezheti a hím közelségét, hiszen ő még inkább folytatná a játékot, amit hármasuk játszik.
Kissé csalódottan bár, de engedi kibontakozni karjaiból, s felkönyökölve figyeli, mi is lesz a vitatott pálca sorsa. Nem meglepő módon Kharasshi kezében köti ki végül az ostor, s mivel Éleina lesz az, aki térdelni kényszerül, sejthető már számára, milyen feladatot szán neki a mélységi.
Ahogy a kés előkerülése sem volt túlzottan ínyére, a pálcához sem fűzi barátibb viszony. Azonban, ha nem is a kíváncsiság, de valami tovább hajtja, tiltakozás nélkül. Ez csak játék, s egyszer már épp eléggé elrontotta azért, mert megrettent, mert menekülőre fogta volna. Ezt a hibát nem követi el újra. Noha a kapott csók némileg enyhít a hezitálásán, azért némileg megmarad a kezdeti ódzkodás az ostor használatától.
Így hát ujjai a pácára fonódnak, s engedve a hím vezetésének használja az eszközt. A fülébe suttogott szavak azért mosolyt csalnak telt ajkaira, s apró csókot lehel az azt cirógató ujjra, mielőtt tovább állna. S bizony az érintés tovább halad, nyakán át keblére, hasára, s nem torpan meg, míg egészen érzékeny pontra nem ér. Hátával a hímhez simul, szinte fojtott hangon sóhajtva, szinte dorombolva az újabb incselkedésre. Olyan de olyan kevés kellett volna akkor a győzelméhez. Mi tagadás, az ezt követő suhintás a hóhajú formás fenekére, bár csípősre sikeredik, azért érezni a kezén a bizonytalanságot, s az enyhítésképp szolgáló furcsa simításra már inkább rááll.
S a kettős mintha megint egy titkos paktum szerit cselekednének, hogy még inkább behálózzák játékukban a rőt hajút. Mintha össze beszéltek volna, lenne egy titkos, közös nyelvük, s így minden olajozottan működik. Ydriss ismét ismeretlen terepre tévedt, ahol a félszegségnek nincs helye, csupán előre mehet már. Halk sóhajjal fújja ki a levegőt, legyen hát, akkor e szerint folytatja maga is.*
- Igazán? *Hangzik a kérdés, bár hogy ez melyiküknek is szól, rejtély marad. Ugyan magától még nem vetemedik újabb suhintásra, a pálca csípős vége még mindig az alabástrom bőrön rója útját, finom, szinte gyengéd érintéssel, ám a levegőben függ a következő vöröslő nyomot hagyó csókja is. Mert ha a nőstény még nem is vetemedik erre magától, ki tudja, a hím türelme meddig tart ki, mielőtt újfent erre ösztökélné a rőt hajút keze vezetésével.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Biztosra nem tudhatta, hogy csupán incselkedésnek szánja-e a hím, vagy tovább is merészkedik-e. A talányra hamar fény derül, ahogy, ha csak kis időre is, birtokba veszi őt a mélységi, ő pedig vágyakozó sóhajok közepette vonja laza ölelésébe. Sokáig azonban nem élvezheti a hím közelségét, hiszen ő még inkább folytatná a játékot, amit hármasuk játszik.
Kissé csalódottan bár, de engedi kibontakozni karjaiból, s felkönyökölve figyeli, mi is lesz a vitatott pálca sorsa. Nem meglepő módon Kharasshi kezében köti ki végül az ostor, s mivel Éleina lesz az, aki térdelni kényszerül, sejthető már számára, milyen feladatot szán neki a mélységi.
Ahogy a kés előkerülése sem volt túlzottan ínyére, a pálcához sem fűzi barátibb viszony. Azonban, ha nem is a kíváncsiság, de valami tovább hajtja, tiltakozás nélkül. Ez csak játék, s egyszer már épp eléggé elrontotta azért, mert megrettent, mert menekülőre fogta volna. Ezt a hibát nem követi el újra. Noha a kapott csók némileg enyhít a hezitálásán, azért némileg megmarad a kezdeti ódzkodás az ostor használatától.
Így hát ujjai a pácára fonódnak, s engedve a hím vezetésének használja az eszközt. A fülébe suttogott szavak azért mosolyt csalnak telt ajkaira, s apró csókot lehel az azt cirógató ujjra, mielőtt tovább állna. S bizony az érintés tovább halad, nyakán át keblére, hasára, s nem torpan meg, míg egészen érzékeny pontra nem ér. Hátával a hímhez simul, szinte fojtott hangon sóhajtva, szinte dorombolva az újabb incselkedésre. Olyan de olyan kevés kellett volna akkor a győzelméhez. Mi tagadás, az ezt követő suhintás a hóhajú formás fenekére, bár csípősre sikeredik, azért érezni a kezén a bizonytalanságot, s az enyhítésképp szolgáló furcsa simításra már inkább rááll.
S a kettős mintha megint egy titkos paktum szerit cselekednének, hogy még inkább behálózzák játékukban a rőt hajút. Mintha össze beszéltek volna, lenne egy titkos, közös nyelvük, s így minden olajozottan működik. Ydriss ismét ismeretlen terepre tévedt, ahol a félszegségnek nincs helye, csupán előre mehet már. Halk sóhajjal fújja ki a levegőt, legyen hát, akkor e szerint folytatja maga is.*
- Igazán? *Hangzik a kérdés, bár hogy ez melyiküknek is szól, rejtély marad. Ugyan magától még nem vetemedik újabb suhintásra, a pálca csípős vége még mindig az alabástrom bőrön rója útját, finom, szinte gyengéd érintéssel, ám a levegőben függ a következő vöröslő nyomot hagyó csókja is. Mert ha a nőstény még nem is vetemedik erre magától, ki tudja, a hím türelme meddig tart ki, mielőtt újfent erre ösztökélné a rőt hajút keze vezetésével.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-23 10:13:12
Üzenet elküldve: 2016-02-23 10:13:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Ösztöne valami baljósat sejt, de, ha nem lenne ez az érzéke, még akkor is elég lenne a kezében tartott pálcára pillantani. Eddig csak ő tartotta kezében, ha arra igény volt, a csattanó ostor veszélyesebb végén még nem volt. Talán ideje kipróbálni milyen, amikor a fájdalom, érzéki kínnal kecsegteti a testét. Azért egy pillanatig haboz a mélységi felhívására, vet egy pillantást a rőt elfre, lilái a lány szemében kutatnak válasz után, ám Ydriss legalább olyan kérdőn tekint rá, ahogy ő maga is.
Viszont megadja magát a szolgaságnak, kíváncsisága nem hagyja, hogy felülkerekedjen, így ahogy keze szorítása, úgy térdei is engednek a parancsnak.
Hallja a sutyorgást is, miközben teste a párnára hajol. Hamis vigyor szorul ajkaira, hallva, hogy miként kívánja a mélységi feltüzelni a talán mégsem annyira ártatlan elfet, mint, aminek tűnik.
Felszisszen a bőrét érő csattanás hatására. A fájdalom bejárja a testét, talán mégsem olyan ez az egész, mint amire számított, de a helyzet adta hangulat valahogy mégis tompítja a csípős érzést. Ajkába harapva elnyel egy morgást, mi annak köszönhető, hogy bár eddig is tárgy volt, egy eszköz, hogy a két fél magát szórakoztassa, most, mintha még konkrétabbá vált volna szerepe, amiből kimozdulni mégsem kíván. A testét érintő kósza simításokra kezes macskaként dorombol, csípője enyhén megemelkedik, majd Ydrissre pillant.*
- És még élveztem is. *Bár ő inkább csak tovább akarja hergelni a lányt, s a visszacsókra gondol, még akár úgyis értelmezhető, mint, aki a kemény játszószerre céloz. Kérdés, hogy kinek merre tendál a fantáziája.*
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Ösztöne valami baljósat sejt, de, ha nem lenne ez az érzéke, még akkor is elég lenne a kezében tartott pálcára pillantani. Eddig csak ő tartotta kezében, ha arra igény volt, a csattanó ostor veszélyesebb végén még nem volt. Talán ideje kipróbálni milyen, amikor a fájdalom, érzéki kínnal kecsegteti a testét. Azért egy pillanatig haboz a mélységi felhívására, vet egy pillantást a rőt elfre, lilái a lány szemében kutatnak válasz után, ám Ydriss legalább olyan kérdőn tekint rá, ahogy ő maga is.
Viszont megadja magát a szolgaságnak, kíváncsisága nem hagyja, hogy felülkerekedjen, így ahogy keze szorítása, úgy térdei is engednek a parancsnak.
Hallja a sutyorgást is, miközben teste a párnára hajol. Hamis vigyor szorul ajkaira, hallva, hogy miként kívánja a mélységi feltüzelni a talán mégsem annyira ártatlan elfet, mint, aminek tűnik.
Felszisszen a bőrét érő csattanás hatására. A fájdalom bejárja a testét, talán mégsem olyan ez az egész, mint amire számított, de a helyzet adta hangulat valahogy mégis tompítja a csípős érzést. Ajkába harapva elnyel egy morgást, mi annak köszönhető, hogy bár eddig is tárgy volt, egy eszköz, hogy a két fél magát szórakoztassa, most, mintha még konkrétabbá vált volna szerepe, amiből kimozdulni mégsem kíván. A testét érintő kósza simításokra kezes macskaként dorombol, csípője enyhén megemelkedik, majd Ydrissre pillant.*
- És még élveztem is. *Bár ő inkább csak tovább akarja hergelni a lányt, s a visszacsókra gondol, még akár úgyis értelmezhető, mint, aki a kemény játszószerre céloz. Kérdés, hogy kinek merre tendál a fantáziája.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-21 22:16:09
Üzenet elküldve: 2016-02-21 22:16:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Intiath csak mondja és mondja a sok súlytalan dolgot. A kérdésre egy elég rövid történetet kap.*
-Halnők nélkül az nem lehet túl élvezetes.
*Vigyorog. A következőkben nem épp a legmegnyugtatóbb dolgot hallja majd az ablakon keresztül látja. A szája is nyitva marad.*
-Az anyját!
*Az ingyen piát elfogadja.*
-Kár, hogy nem a tengeren.
*Lehúzza majd az arca összerándul és a szeme könnybe lábad.*
-Az anyját.
*A pultos a nagydarab fickóhoz szól. Intiath közben néz ki az ablakon.*
~Meg fogok halni? Talán ez is csak a kapitány egyik tréfája amivel felforgatja a szárazföldiek életét.~
-Pff. Anyám egy szajha volt. Apám meg részeges. Én meg tán a szárazföldön döglök meg fél kézzel mint egy partra sodort hering. Nesze neked dicsőséges elf faj.
*Kezd el röhögni. Ideges, de még nem pánikól. Megért már pár dolgot ő is. Ha valami ide jön akkor ő szembe nem fog szállni csak ha sarokba szorítják, de akkor nagyon. Azt már most tudja. Azt felfogta.*
//A Templomi események alatt//
*Intiath csak mondja és mondja a sok súlytalan dolgot. A kérdésre egy elég rövid történetet kap.*
-Halnők nélkül az nem lehet túl élvezetes.
*Vigyorog. A következőkben nem épp a legmegnyugtatóbb dolgot hallja majd az ablakon keresztül látja. A szája is nyitva marad.*
-Az anyját!
*Az ingyen piát elfogadja.*
-Kár, hogy nem a tengeren.
*Lehúzza majd az arca összerándul és a szeme könnybe lábad.*
-Az anyját.
*A pultos a nagydarab fickóhoz szól. Intiath közben néz ki az ablakon.*
~Meg fogok halni? Talán ez is csak a kapitány egyik tréfája amivel felforgatja a szárazföldiek életét.~
-Pff. Anyám egy szajha volt. Apám meg részeges. Én meg tán a szárazföldön döglök meg fél kézzel mint egy partra sodort hering. Nesze neked dicsőséges elf faj.
*Kezd el röhögni. Ideges, de még nem pánikól. Megért már pár dolgot ő is. Ha valami ide jön akkor ő szembe nem fog szállni csak ha sarokba szorítják, de akkor nagyon. Azt már most tudja. Azt felfogta.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-21 21:57:12
Üzenet elküldve: 2016-02-21 21:57:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//A Templomi események alatt//
*Marad hát, dolga vesztetten, és még csak italt sem csapol, hisz a kedves vendég figyelembe sem vette fogyasztásra irányuló ösztökélését.
A szavak pedig peregnek tovább az elf ajkáról, érintetlenül csapódva Quinn rezzenéstelen pofájába. A kérdés túl komplikált, túl bonyolult, reggelre se érne a végére, ha választ adna rá. így marad egy rövidebb verziónál. Biccent azért, hogy bizony, szintén jelentős időt töltött a tengeren.*
-Eltévedtem valami nagy viharban, és itt fút partra a szél.
*Közben odafentről a mélységi vendégek érkezésének zaja szüremlik le, semmitérő beszédfoszlányoké, ahogy a gyermekének magyaráz a sötételf férfi.
Majd kintről már jelentősebb zaj, égdörgés, robbanás talán? Tekint ki maga is az ablakon, el a távolba, hol a Templomot lehet sejteni, s honnan most aggasztó fények látszódnak. Hamar tér magához, talán elsőként a társaságból.*
-Én megmondtam. Mindig lehet rosszabb.
*Dörmögi bele a nagy, és megmásíthatatlan igazságot borostájába, miközben két kupicát tesz a pultra, és emeli elő a dugi pálinkát, a fedélzetmester saját főzése! Mintha eleven lángokat nyelne az ember. Tölt, és tolja az egyiket rezignáltan az elf felé.*
-A végre!
*Szól fásultan, és emeli magasba poharát mielőtt lehajtaná az italt. És mielőtt annak hatására kiköpné saját tüdejét. Mert krákog, könnyezik, és pislog is nagyokat, ahogy a szesz leér.*
-Te Röki.
*Szól aztán hátra társának.*
-Nagy viharba, boszorkányosba keveredtünk.
*Toldja meg az információval is megszólításának okát, hangsúlyából érezhetően, nem ez az első ilyen eset életében.*
A hozzászólás írója (Quinn Hallion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.21 21:59:35
//A Templomi események alatt//
*Marad hát, dolga vesztetten, és még csak italt sem csapol, hisz a kedves vendég figyelembe sem vette fogyasztásra irányuló ösztökélését.
A szavak pedig peregnek tovább az elf ajkáról, érintetlenül csapódva Quinn rezzenéstelen pofájába. A kérdés túl komplikált, túl bonyolult, reggelre se érne a végére, ha választ adna rá. így marad egy rövidebb verziónál. Biccent azért, hogy bizony, szintén jelentős időt töltött a tengeren.*
-Eltévedtem valami nagy viharban, és itt fút partra a szél.
*Közben odafentről a mélységi vendégek érkezésének zaja szüremlik le, semmitérő beszédfoszlányoké, ahogy a gyermekének magyaráz a sötételf férfi.
Majd kintről már jelentősebb zaj, égdörgés, robbanás talán? Tekint ki maga is az ablakon, el a távolba, hol a Templomot lehet sejteni, s honnan most aggasztó fények látszódnak. Hamar tér magához, talán elsőként a társaságból.*
-Én megmondtam. Mindig lehet rosszabb.
*Dörmögi bele a nagy, és megmásíthatatlan igazságot borostájába, miközben két kupicát tesz a pultra, és emeli elő a dugi pálinkát, a fedélzetmester saját főzése! Mintha eleven lángokat nyelne az ember. Tölt, és tolja az egyiket rezignáltan az elf felé.*
-A végre!
*Szól fásultan, és emeli magasba poharát mielőtt lehajtaná az italt. És mielőtt annak hatására kiköpné saját tüdejét. Mert krákog, könnyezik, és pislog is nagyokat, ahogy a szesz leér.*
-Te Röki.
*Szól aztán hátra társának.*
-Nagy viharba, boszorkányosba keveredtünk.
*Toldja meg az információval is megszólításának okát, hangsúlyából érezhetően, nem ez az első ilyen eset életében.*
A hozzászólás írója (Quinn Hallion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.21 21:59:35
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:40:32
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:40:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Fent- Lent //
*Ryz gúnyos tekintetéhez már volt ideje hozzászokni, meg éppen amúgy sem nagyon figyel rá a kis Botjo. Csak a szája jár. Jó, hogy ki nem hűl a gyomra.
Ahogy a mélységi férfi kitessékeli, feje minduntalan újra gazdácskája felé fordul-tekeredik mert nagyon érdekli, milyen problémát tud okozni az öreg. ~Mé' mi kedvösek vagyunk?~
Kicsit homályos neki a dolog. Azért ő is visszainteget Viakának mielőtt kilépnének a szobából.*
- Négy meg öt év mú'va gyüvünk, anyó!
*Emlékezteti a nőt rá, hogy majd akkor hátha hasznát veszi felajánlásának a Sötét Anya oltárán.*
- Hogy veszett e'? Akkó' es ő'hagyta a kabátját oszt egy teljes évig kereste?
*Milyen jószívű pártfogója van neki, aki így aggódik Xiltyn nagyapáért.
Botjo követi a férfi pillantását és meglepetésére az nem a cicis néniktől meg pucér alakos képektől olyan meglepett, csupán az ablakon tekint ki. Azt azért Botjo is tudja, hogy az égnek nem úgy kellene kinéznie, ahogy éppen teszi.*
- Ryz! Ryz! Meaz? Mé' furás az ég? Xiltyn nagyapa csinájj'a? Ryz!
*Ryz gúnyos tekintetéhez már volt ideje hozzászokni, meg éppen amúgy sem nagyon figyel rá a kis Botjo. Csak a szája jár. Jó, hogy ki nem hűl a gyomra.
Ahogy a mélységi férfi kitessékeli, feje minduntalan újra gazdácskája felé fordul-tekeredik mert nagyon érdekli, milyen problémát tud okozni az öreg. ~Mé' mi kedvösek vagyunk?~
Kicsit homályos neki a dolog. Azért ő is visszainteget Viakának mielőtt kilépnének a szobából.*
- Négy meg öt év mú'va gyüvünk, anyó!
*Emlékezteti a nőt rá, hogy majd akkor hátha hasznát veszi felajánlásának a Sötét Anya oltárán.*
- Hogy veszett e'? Akkó' es ő'hagyta a kabátját oszt egy teljes évig kereste?
*Milyen jószívű pártfogója van neki, aki így aggódik Xiltyn nagyapáért.
Botjo követi a férfi pillantását és meglepetésére az nem a cicis néniktől meg pucér alakos képektől olyan meglepett, csupán az ablakon tekint ki. Azt azért Botjo is tudja, hogy az égnek nem úgy kellene kinéznie, ahogy éppen teszi.*
- Ryz! Ryz! Meaz? Mé' furás az ég? Xiltyn nagyapa csinájj'a? Ryz!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409