//Második szál//
//Ydriss-Éleina-Kharasshi, Éleina szobájában//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Az észnek, a kételyek, a gátlásoknak már nincs helye abban a szobában, azon az estén. A hármasuk játéka, a gyertyák bódító illata végül magának bitorolja elméjük trónusát, magához ragadva az uralmat, s buja víziókká, kéjes látomássá gyúrva minden valószerű és valószerűtlen képet. Képzet, képek, és képzelet keveredik vérpezsdítő mámorrá, miközben az izzó vágy olyan ösvényre vezeti a rőt hajú elfet, amelyre legvadabb álmaiban sem tévedt még. S ki tudja, talán az is marad, hiszen a kába kimerültség után, vajon a hajnal miképp festi meg emlékezetében az éjszaka jeleneteit? Mi marad valóság, és mi fog álomképnek tűnni?
Hogy mikor már minden erejük elfogyott, a lány egy pillanat alatt szenderül álomra a kimerültségtől, talán nem meglepő, hiszen a jelenlevők közül mégis csak ő rendelkezett a legkevesebb tapasztalattal lepedőakrobatika terén. Hiába töltött el azért már jó néhány kellemes órát, melyből nem is keveset a hímnek köszönhet, ez egészen más. Ezért sem ébred fel, mikor a mélységi osonva távozik, s ezért szunnyad oly sokáig, hogy utolsóként kel fel.
Elméjében még kavarognak az előző éjszaka képei, nem tudva eldönteni, mi az, amit valóban megtettek, s mi az, amit csak az álmok furcsa világa csavart ki. Ám az álmos pillákra hamar józanság telepedik. A hím sehol, a ruháit sem látja, s az éppen az erkélyhez lépő Éleina sem mondd róla semmit. Elment. Magára hagyta. No jó, túlzás, hogy magára, hiszen a hóhajú elf is ott van, de a hím nincs.
Az előző estére hirtelen már csak a kimerültség emlékeztet, bármilyen érzéseket is ébresztett az benne, mostanra a szomorú csalódottság marad.
Nem zavarja a kintről a nyitott erkélyajtón át betoluló hideg, legalább segít az ébredésben, és hogy hamarabb kapkodja magára a ruháit. És a friss levegő sem árt, legalább egy kicsit kiszellőztetheti a fejét is. Már nem marad sokáig, hisz amint az utolsó ruhadarab is a helyére került, némileg zavartan ugyan, de búcsút vesz Éleinától, s maga is távozik a Kósza Pintyből. Szerencsére a napi rutin eleje kicsit elterelik levert gondolatait, elvégre állatairól gondoskodnia kell, s utána majd az erdőben, a fák között próbál majd egy kis békére és nyugalomra lelni zaklatott lelke.*