//Lyss//
- Nem tudom. *mered kicsit elgondolkodva saját kupájára, ahogy a lány érzékletes szavakkal írja le az ital minőségét* - Valahol mindig csodáltam azokat, akik megízlelnek egy korty bort, kicsit forgatják a szájukban, majd azt mondják, hogy erdei gyümölcsök és olajos magvak zamata, a napsütötte hegyoldal könnyed ízével és enyhe animális jelleggel. Bármennyire igyekeztem, ilyesmit soha nem sikerült felfedeznem. Ha ízlik valami, akkor az jó, ha nem, akkor rossz.
*A csodálat talán túlzás, de bármennyire is megveti a kényes selymekben páváskodó ficsúrokat, bármennyire is érthetetlennek találja a fényes vértezetet viselő lovagok egynémely szokásait, de belül mélyen szeretne magáénak tudni valamit abból a kifinomultságból, műveltségből, ami őket gyakran jellemzi. Magának sem tudná megmagyarázni, miért, de ha ismerné a sznob szó fogalmát, talán ki sem kérné magának a jelzőt.*
- Ismertem egyet. *mosolyodik el a bárdokat érintő lesújtó véleményre* - Megingathatatlanul hitt benne, hogy ő a legjobb kardforgató, a legjobb szerető és a legjobb kobzos széles e világon. Kiállhatatlan alak volt. Aztán persze az út szélén végezte, nyílvesszővel a torkában, holmi ostoba félreértés után.
*Mintha valami kis indulat suhanna át Lyss arcán, első ízben találkozásuk óta.* ~Csak vannak érzelmei. Helyes.~
- De a te dalod szívesen meghallgatom. Aztán majd kiderül, hogy ez kinek nagyobb büntetés: neked vagy nekem?
*Az apró gúnyra egy hasonló kis piszkálódással felel és most már nem gondol olyan haragos szívvel arra az ismeretlenre, aki a Szegénynegyedben félig nyakon öntötte. Kellemesnek találja a társaságot, és egy férfi szemével is nézi a vele szemben ülőt. Mi tagadás, nincs ellenére a látvány. Persze már nem taknyos süvölvény, pontosan tudja, hogy felesleges messze előre kalandozni gondolatban, de a kezdet nem rossz.*
- Talán mégis vissza kéne találnunk a főtérre. A fogadó mellett mintha egy fürdőház is lenne. Az amúgy is rám férne. *neveti el magát* - És ott az adósságom is leróhatom.