//Második szál//
//Viaka és Ambroggio - a lakosztályban//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*Arra az alamuszi mosolyra egy elégedett társa a válasz. Ha már tényleg a férje akar lenni az uraság, akkor nem árt, ha szópárbajok terén tudja tartani magát. S eddig úgy fest, e téren nem fog kívánalmakat hagyni maga után.
És mégis, mintha valami félre siklana, ugyanis a mosoly lassan eltűnik a lány vonásairól. Nem látni rajta sem neheztelést, sem haragot, sem semmi más effélét. S mégis, annak az aprócska gesztusnak a hiánya sejteti a hibát az egyik lépésben.
Bár hogy az érintések lentebb vándoroltak, s kacér játékukat sokkal merészebb helyen folytatják, csupán néhány pillanatig élvezi ki. Majd nemes egyszerűséggel eddigi trónusát faképnél hagyja. Felemelkedik drágalátos férje öléből, s visszalibben az asztalhoz, hogy formás hátsóját ott tegye le ismét, lábaival aprókat kalimpálva már-már kislányos módon.*
- Látszik, hogy nem nagyon ismersz. Sőt. *Jegyzi meg cseppet sem neheztelve, inkább már szinte elnéző hangon.* És mielőtt félre értenéd a dolgot, cseppet sem zavartat a dolog, hogy Apu nálatok lelte halálát. Mélységi volt, azok meg mindig sántikálnak valamiben.
*Von vállat egy egyszerű mozdulattal. A kivetkező pillanatban viszont fellobbannak a harag lángjai azokban a narancsvörös íriszekben, s valóban úgy tűnhet egy pillanatra, hogy igazi, emésztő tűz ég azokban a szemekben. A hangja ennek ellenére teljesen nyugodt és tárgyilagos marad.*
- Habár mint kiderült, csörgedezik nemesi vér az ereimben, nem egy díszes kalitkában éltem. Ismerem az embereket, a természetüket, annak a sötét oldalát.
*Nem kezd el visszaemlékezést tartani, még annyi sem játszódik le lelki szemei előtt, hogy egy konkrét eset kússzon vissza elméjébe. Tapasztalt, tanult belőle valamit, elraktározta.*
- Vagy talán úgy hiszed, nem találkoztam elég fickós hapsival, aki az eszét a gatyájában tartotta? Hogy nem volt szerencsém egoista barmokhoz, akik azt hitték, bármit megtehetnek? Ne találkoztam volna olyannal, aki egy nőt csak arra talált alkalmasnak, hogy széttegye a lábát azelőtt a baromarcú előtt? Hogy ne hallottam volna elég beszámolót ilyen olyan verésekről, kínzásokról, gyilkosságokról. Komolyan ennyire ostobának nézel? *Vonja fel kérdőn a szemöldökét, ám vád helyett csalódottságot hallani a hangjában.*
- A feltételezéseddel ellentétben van fogalmam róla, hova megyek. És a megnyugtatásodra mondom, kiskoromban sem hittem a mesékben, az efféle átváltozásoknak sosem voltam a nagy elfogadója vagy elismerője.
*Jobbja mutató ujja lassú ütemben ver ritmust körmével az asztal lapján, miközben pillantását Ambroggioéba fúrja.*
- A közönséges mellé még megannyi jelzőt fel tudnék sorolni drága, mely szintén általános érvényű. No de hagyjuk is ezt, bár szép kísérlet volt, de nem tudtál meggyőzni. Így jobban érdekel most, hogy mi is a szándékod ezzel? *Emeli fel kacsóját, melyen ott virít az a bizonyos gyűrű. Nem éppen szentimentális személy, így meggyőződése, hogy valami határozott ok vagy érdek áll a dolog mögött, amivel mielőbb tisztába kell kerülnie. Feltételezni megannyi mindent tud, elvégre nőből van, de azzal nem kerülne előrébb a titok nyitjához. Ezt pedig jobb mielőtt tisztázni, még a végén elkalandoznának a gondolatait az üzletelés során.*