//Második szál//
*Kalózunk úgy, ahogy van, ignorálja a lány pimasz megjegyzését. Még annyira sem méltatja, hogy közben rá pillantson, nem, hogy még reagáljon is rá bármilyen módon. Kettejük közül igazában nem ő az, akinek nagyobb szüksége van a másikra, amellett pedig, mint kapitány, megteheti azt, hogy figyelmen kívül hagyja egyesek létezését. Példának okáért, akár Arasysét is.
Az, hogy a Vasheggyel kapcsolatos dolgok úgy mégis, mennyire és milyen formában lehetnek hatással a lányra, az erősen kérdéses, mivel a legénységtől függetlenül Draenon az, aki üzletel velük, nem pedig a lány. Nem Deron. Nem a legénység. Egyedül a kapitány. Ez pedig, akár tetszik a lánynak, akár nem, így van, és így is marad, kalózunk aligha fog bárkinek is könyörögni. Tett egy ajánlatot, amit a lány vagy elfogad, vagy nem, ez már rajta múlik, senki máson. Ez is csak üzlet. Ha Arasys úgy dönt, elsétálhat, és Draenon részéről sosem látták egymást.
Persze ez magában hordozza annak eshetőségét, is, hogy valamelyik sikátorban a későbbiekben egy vörös hajú, matrózruhát viselő hullát fog találni a városőrség. Kapitányunk ugyanis nem kedveli különösebben az elvarratlan szálakat.*
-Szeretném, ha tisztáznánk valamit, még mielőtt nagyon beleélnéd magad bármibe is, csibém. *a férfi szelíden elmosolyodik, mely szinte már groteszk gesztusnak hat az iméntiek után. Olyasvalaki mosolya ez, aki tudja, hogy nincs szüksége arra, hogy másoknak szívességet tegyen, vagy hagyjon másokat feltételeket szabni.*
-Az ajánlatom egyszeri. Tetszik vagy sem, döntsd el magad, de ne akarj feltételeket szabni nekem, mert ez most nem az a helyzet. *közli elnéző mosolyával, mintha épp csak egy kölyökkutyát idomítana, aki sajnálatos módon nem tudta elsőre, hogy miképpen hajtsa végre a már begyakorolt parancsot. Elsőre még elnézi, másodikra már az orrára koppint, de harmadik alkalom már nem lesz.*