//Második szál//
-Jobb híján, mások idejét aranyban lehet mérni, nem különben az esetleges fáradozásokat. *tárja szét a kezeit, nem is igazán érti, mire akart ezzel célozni a lány, annak tudatában, hogy bizonyosan nem árult el semmit arról, miképpen óhajtja "megfizetni" a szolgálat árát, amennyiben Arasys végül nem marad a legénység tagja. Hacsak nem kivételesen ügyes gondolatolvasó, nem igazán volt miből ilyesmire következtessen.*
-Van. A Vaskorsó mindig nyitva áll a megfáradt vándor előtt. *mosolyodik el, ahogy eszébe jut az említett vendéglátóipari egység, de még pontosabban annak tulajdonosa.*
-Egy csinos pofi, s a hozzá való ész, no meg azok az ügyes kis kezek... *szélesedik a ravaszdi félmosolya, ahogy válaszol a lánynak.*
-Első kézből tudom, hogy milyen hasznosnak tudnak ezek bizonyulni. *bár elmesélni nyilván nem fogja, férfiként találkozott már Arasyshoz hasonlókkal, akik a külső adottságaikat latba vetve igyekeztek túljárni az eszén. Ami azt illeti, volt, hogy sikerült is, ám ezek fontos leckék voltak, s egy idő után, ha az ember fia elégszer égeti meg magát, többet nem nyúlkál bele a tűzbe. Az már megint csak más kérdés, hogy jelen esetben, ha Arasys megfeszülne, akkor sem érne el lópikulát sem a külsejével, legalábbis ennél a férfinél bizonyosan nem.*
-Nem fogjuk. *biztosítja a lányt afelől, hogy egészen bizonyosan találkozni fognak a Vashegyen.*
-De, ha valami furcsa véletlen folytán mégis, úgy keresd meg Rilait, a Vaskorsó tulajdonosa, ő biztosan tudni fogja, merre találsz éppen.