*Csak egy apró szusszanás, ami most kicsúszik ajkai közül az elf simulására. Hát legyen. Azért továbbra is úgy "táncol" a pult mögött, hogy ne legyen láb alatt. Noha az ezelőtti események ellenére is gyarapodik a vendégek száma, a helyzet nem kritikus és még egy olyan gyakorlatlan, kezdő, s egyelőre ideiglenes italmérő számára is kordában tartható, mint Cheis. A jelenleg utolsó megrendelést is pohárba tölti, majd a pulthoz érkező ében nőstény elé pakolja, majd odébb is lép a megjelenő nő hatásától megvidámodó, s a pulthoz érkező nő útjából. Amíg nincs újabb betoppanó a pult szélénél állapodik meg, épp, hogy csak egy lépés legyen a táv, ha vissza akar indulni besegíteni, s közben figyelmét az érkezőknek, majd a kárfelmérésnek, végül ismét a bentieknek szenteli. Egyetlen ismerős arc sincs, pedig nem is olyan rég még ő is fordult meg hasonló körökben. Azok az alakok pedig tolerálták az efféle kuplerájt, főleg, ha alakult ilyen kicsinek nehezen nevezhető csetepaté. Van itt még mit eltüntetni, szóval, ha úgy alakul, hogy a pult mögötti ácsorgással felhagyhat, akkor csak ragad egy seprűt a kezébe. Meg hát csak el kéne fektetni rendesebben azokat a fickókat is.
Barna szemei tovább siklanak a káoszról, szemügyre véve a vöröskét, majd a főnöknek kikiáltott hölgyeményt, s vele együtt egy laza mustra alá veti a vele érkező férfit is. Hümment egyet, ahogy ismét megenged magának egy kis csodálkozást, hogy a krimó főnökében nem egy tagbaszakadt férfiembert köszönthet, de talán még ezzel a ténnyel jár a legjobban. Női bájjal nem fog sokra menni, de talán egy szintén fiatal nő jobban meg fogja érteni a helyzetét.
Ahogy ezzel is végzett a pultnál sorakozók következnek. Most nem tudja le olyan sietősen a mélységi nőt. Annak ellenére, hogy még mindig van benne egy halovány ellenszenv a sötétbőrű iránt azt meg kell vallania magának, hogy a nő nem egy rossz fogás. Bár számára riasztóan magas, meg túl sok minden fogni való nincs rajta, de mégis formás, s ami a legjobban megragadja, hogy elegáns. Ő maga a szűk vászonnadrágban, a lenge ingben, és a kevéske prémmel szegélyezett mellényében nem érzi magát most olyan megkapónak. Meg már kegyetlenül melege is van. Viszont ebben a nőben van valami olyan, ami kölcsönöz neki olyan szenvedélyességet, amit a szöszke is szeret magára ölteni, ha a társaság megérdemli. A rumos fickóra tovább haladva csak egy fintort vág. Az ital sosem tartozott a kedvencei közé, főleg nem, hogy ilyen könnyen nyakalja az üvegből. Ha beszélni nem is tud úgy néz ki inni igen. Ezután az első tündéres italrendelő sem marad ki. Helyes pofa meg kell hagyni, de valami olyan különös rajta. Magában legyint a kósza gondolatra, s már tovább is evez az ideiglenes munkatársa felé. Első ránézésre olybá tűnik, mintha csak egy egyszerű sablonja lenne az elfeknek. Szikárság, kecsesség, bár nem kimondottan a mesebeli elf herceg megtestesítője, de mégis van benne valami, ami arra készteti a nőt, hogy hosszabban elidőzzön a teljes feltérképezésben. A feje a nyakán, a lábai jó helyről nőttek ki, meg van mind a kettő, ahogyan karjaiból is, szóval semmi különleges. De mégis. Ha ügyesebb lenne még az is megeshetett volna, hogy ennyi közös munka, s egy légtérben levés után is fellobbantson valamit a nő combjai között, de hát kapcsolatuk most hamar szüneteltetve lett, ahogy a munka is megakadt. Ahogy végül dolgát befejezettnek ítéli fújtat egyet, mitől arcába lógó szőke tincse el is libben az útból. Szinte mindenki átesett a röpke pillanat alatt lezajló megbámuláson. Ki észreveszi, ki nem, kinek zavaró volt, ki fel sem veszi nem számít. Új hely, s nő a kíváncsiság.
De most egyelőre kiélte magát, így kicsit megpihenve csak egy találomra választott pontot bámul valahol a Pinty túlvégében.*