//Egy régen látott ismerős//
- Hááát, nagyjából ez is a lényeg, barátom. - *Ingatja a fejét miközben kihúz egy széket magának az asztalnál szemben az óriással. Körbevigyorogja fejét - olyan nagyon ritkán esik meg, hogy egy régi ismerőssel hozza össze a sors, a mímes kompániánál töltött évekre pedig bármikor szeretettel gondol vissza. A nosztalgikus kifejezés egy darabig nem is múlik el az arcáról, de készséggel lesz segítségére a toronyembernek.*
- Na, hát itt meg az van, hogy felvitték az istenek a dolgomat! - *Dülleszti a mellét büszkén, körbemutat a helyiségen. Aztán menten kibukik belőle egy kicsit kesernyés felhangú, de féktelenül hangos kacagás. Ez eltarthat egy ideig, mire mérséklődik, a lány letöröl szeme sarkából egy könnycseppet, magyarázkodásba fog.*
- Mármint, ez most épp nem látszik, de van egy fogadóm, ami takaros, rendes, tiszta porta, van csinos, berendezett életem egy vagyonos és félelmes szövetségben, és most ez a kricsmi is, hát, mondhatni, hogy az én kezem alatt van. - *Két kezével áthajolva az asztallapon szemellenzőt tart Guguru fejének két oldalára. Eltúlozva a mimikát harsányan elsuttogja:* - Ez eredetileg egy nyilvánosház volt! Bezony! De majd én kivakarom a bélsárból, és tulajdonképpen össze is tudjuk kötni a kellemest a hasznossal, ha már munkát keresel. Na várj, hoznék inni is valamit!
*Térül-fordul, egy korsó hűs sörrel tér vissza. Nagyvonalúan biccent: a ház ajándéka. Micsoda jó érzés viszonozni a törődést, kedvességet ennek a régi cimborának! Elvégre Rilit kölyökkorában elég sokat gyámbálta a jó természetű erőművész.*
- Szeretnék ide egy rendes fogadót, vendégkörrel, mindennel. Mit szólnál, ha itt dolgoznál te is? Kvártélyt tudnék adni neked, cserébe az estéid is itt tölthetnéd, ihatnád-ehetnéd amit szeretnél a ház számlájára, cserébe meg segítenél rendet tartani. Láthatod, nem ritka a verekedés, csetepaté, és attól félek, ránk férne egy olyan arc, aki oda tud dörrenteni, ha épp úgy szükséges.
*Reméli, hogy erre igenlő választ kap.*
- Persze azért intézheted nap közben a dolgaidat, kapsz egy szobát, ahol az éjjelt töltheted, meg itt az alaptársaság is nagyon jó. Amott, a töpszli kis szöszi szépfiú Syoud, Amon Ruadh őrkapitánya, most ő vigyáz ránk, de csak mert nem tudja, hogy itt vagy. Mellette, fekete ruhában Draenon, az én. Öeh.
~Az elintézendőm?~
- Az üzlettársam. Zömében tengerész.
*Több személyről nem esik említés.*
- Most egyelőre még nagyon az elején járunk a dolgoknak: egyelőre egy csomó bútort ki kell hordani, át kell rendezni. Ha épp jobb dolgod nincs, ölni tudnék a segítségedért. Ó, nézd már!
//Pintyindító//
*Az ajtó fele mutat ahol is újabb csapat érkezik a patinás helyszínre. Egy biccentéssel elkéri magát a toronyember asztalától, Deronék elé siet.*
- Örülök, hogy látlak titeket. - *Ereszt el egy csábvigyort a vörös elf hím irányába. Nem titkolt célja meglobogtatni hogy milyen jól is áll neki, ha nem fedi el teste nagy százalékát óvón vastag ruhalepel, illetve a kilógó felületet nem tarkítják haragvó vörös foltok. Merthogy a derék elsőtiszt úr eleddig még csak így látta. Barátságosan a lányok felé int.* - Hölgyeim, elhiszitek, ha azt mondom, ti vagytok a legcsinosabb szerzetek, akiket e falak láttak az utóbbi időben?
*Vásott mosolya arra enged következtetni, hogy szavai félig tréfásan, félig komolyan hangzanak.*
- Tegyétek le magatokat, és ha innátok valamit, kiáltsatok értem.
*Aztán már ott sincs: Loit keresi, és ha minden igaz, hamarosan meg is találja, a listájával egyetemben, amit készített. Kezét nyújtja a jegyzetért, elmélyed benne, ha alkalma nyílik rá. Hümmög egy sort.*
- Sajnos konyha nincs, ezt majd hamarost orvosoljuk. A szobákkal se igen tudom, mi a helyzet. Figyelj, Loi... - *Mutatóujjával töprenkedve megkocogtatja állát.* - Megismerkednél azzal a drága óriással, amott? Kedves régi pajtásom, és lehet, hogy itt fog dolgozni. Védőfalnak hívják. - *Guguru felé mutat.* - Nézzétek át az emeleten a szobákat és válasszatok magatoknak egyet-egyet. Amennyire lehetséges rendezkedjetek be, és pihenjünk rá a holnapi napra. A felcetlizett bútoroknak menniük kell, dobáljátok csak ki őket. Ami útban van, pakoljátok el, a szobákat is amennyire lehet, ki kell üríteni. Amit értékesnek vélsz, maradhat, amit nagyon értékesnek vélsz, jelentsd le nekem. Jó?
*Kitekint az ablakon. Esteledik.*