*Syv előregörnyedve vánszorog végig a poros utcán. Mindkét kezét kinyújtja közben, így szinte már súrolja a földet. De még így is ebben az állapotban is, ügyel arra, hogy a ruhája nehogy piszkos legyen, és minduntalan a hátralöki a szemébe hulló tincseit. Egy valami van, amivel viszont nem tud mit kezdeni, az pedig a borosta. Idegesíti szúrja az arcát, így minduntalan odakap, hogy megvakarja, így szinte már vörösben játszik, az amúgy szinte márvány fehér bőr. *
~Miért én, pedig már olyan jól ment minden, erre az a hülye kölyök elszúr mindent. ~
*Gondolja miközben rúg egyet a földbe, de hülyén hülyére sikeredik ez a mozdulat, hogy sikerül előre vágódnia. *
-áhh. -
*Üvölt fel mérgében, miközben feltápászkodik, és végig méri a károkat. *
~A ruhámnak nem esett semmi baja, ez jó, de nagyon poros, bár ez könnyen orvosolható. Nekem se esett semmi bajom, és még csak nem is látta senki, a kis balesetemet. ~
*Legalább is reméli. Miután végzett a gyors orvosi felméréssel és leporolta magát újból elindul. Halad még egy kicsit, de ekkor hatalmas szomjúság tör rá. Ekkor hirtelen eszébe jut, hogy a zsebében van néhány arany, viszont az esés után nem nézte meg, hogy megvannak-e. Gyorsan odakap, és meghallja az aranypénzek összetéveszthetetlen csilingelését. Gyorsan elő is kap egyet és megcsókolja. *
-Te leszel az én szerencse pénzem mától jobban vigyázok rád, mint... -
*De a gondolatmenetet, már nincs ideje befejezni, mert, csak most veszi észre, hogy megérkezett. *
~A jó öreg Kósz. Gondolja, miközben beszívja, a már oly régen érzett illatokat. Inkább mégiscsak elköltelek. ~
*Gondolja miközben visszateszi a zsebébe az aranyat. Mégis mintha valami más lenne. Jó nem most volt már, hogy utoljára itt járt, így ez nem is olyan furcsa. Majd hirtelen elindul, és beront a kocsma ajtaján. *
-Örvendjetek Syvilius Ergador megérkezett. Hölgyek csak sorjában. Nem kell... -
*De tovább nem jut a mondatban, mert fel kell, hogy tűnjön neki, hogy senki nem élteti őt, de még csak emberszámba, akarom mondani tündérszámba se veszik. Ezt nem érti, arra számított, hogy mindenki a lába elé omlik ehelyett... nah de várjunk csak, még valami feltűnik Syv-nek, A kocsmán, mintha egy orksereg rohant volna át, na jó ez talán túlzás, de nem úgy fest, mint akkor, amikor utoljára itt járt, nagyon nem. Végül mikor már egy jó perce áll némán az ajtóba eszébe jut, hogy valamit reagálnia kellene . Ha nem jönnek hozzá, akkor majd ő megy hozzájuk. Bár nincs hozzászokva ahhoz, hogy semmibe vegyék. Pici Tündérszíve, majd megszakad. Szétnéz a teremben, ha nem tudná hol jár, biztos, hogy nem tenné be a lábát. Addig- addig nézelődik, míg meg nem találja azt a személy, aki szerinte a főnök lehet. Egy nő, barna hajú, nem is csúnya( majd kiderül, mit tud kezdeni vele a tündér). Ő az aki a legtöbbet beszél, és a hosszú évek alatt, Syv már szinte a kisugárzásából is meg tudja mondani, milyen is az előtte sürgölődő nő. Indulna, de valami visszatartja. *
~Mi van veled Syv? Csak nem megrémülsz egy nőtől. Féljenek csak ők tőled. ~
*Erre a gondolatra elmosolyodik úgy indul a nő felé.
Mikor haló távolságra kerül a nőhöz megszóltja. *
-Elnézést Milady. -
*Mondja, majd megvárja míg a nő megfordul, akkor egy hirtelen mozdulattal, nehogy el tudja húzni, megragadja a nő kezét és megy csókot lehel rá. *
-Az én nevem Syvilius Ergador. Ebben a gyönyörű kézben, kit tisztelhetek?
*De meg sem várja a nő válaszát beszél tovább. *
-Nem akarom megsérteni önt, távol álljon tőlem, de úgy néz ki hadilábon áll az üzlet. Tudja én csak be akartam jönni ide és inni egyet, de mikor megláttam, hogy milyen állapotok uralkodnak itt, és hogy egy milyen kis törékeny nő vállain nyugodnak ezek a gondok. Majdnem belehasadt a szívem. Férfiként nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy látszólag segítségre van szüksége. Egyébként kereskedő volnék, bár most nem állok túl fényesen tudja... de minek is untatnám önt ezekkel a lényegtelen dolgokkal. A lényeg most itt az, hogy felajánlom segítségemet, akár mint gazdasági ügyintéző. Tudja nagyon értek a számokhoz. Vagy akár az ön személyes árubeszerzője. Nah nem hangzik jól. De úgy látom, egy jó belsőépítész sem ártana önnek. Förtelmes... nah de ez nem az én dolgom. ÉS ezért a visszautasíthatatlan ajánlatért mindössze, szállást kérek. Ugye, hogy visszautasíthatatlan? -
*Hadarja miközben, még mindig a nő kezét fogja, és tökélyre fejlesztet mosolyát szinte a lányra árasztja. Néha ugyan a szemébe lógnak tincsei, de ezentúl semmi nem zavarja meg ezt az idilli képet. *
-Tehát mi a válasza? Jah igen és ugye árultok dohányt?
*Kérdezi, miközben elengedi a lány kezét, de csak azért, hogy elő tudja szedni, csodálatosan kidolgozott pipáját. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.07.24 11:40:07, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák.