//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
*A bájos Melingrem nem kérdezi meg tőle, hogy mi késztette szökésre. A szemöldöke enyhén mozdul a meglepetés jeleként, de ez minden. Ezzel előlép a legérdekesebbek közé, nő létére a kíváncsi miérteket elhagyja.*
~Szokatlan, ilyennel ritkán találkozom. Tényleg kalózvér inkább, mint selyempárnákon heverő dáma.~
-Nos, ugyebár csak nemrég érkeztem a terveimmel, de örömmel hallom, hogy nem reménytelen a helyzet.
*Olyan arckifejezéssel néz Meára, mintha most indította volna útjára a rulett golyót a játékasztalnál. Nem tudni, hogy a nyerő számnál landol, vagy elúszik a tét, de akármi történjék a játék kedvéért már megérte.*
-Igazad van, ne ismerjen akadályt, vagy legalább ismerje a kerülőutakat.
*Elnyom egy sokat eláruló mosolyt.*
-Sikerült már összehoznom a kettőt. A porondon állhattam, az nekem való munka volt.
*Kiérződik a hangjából a nosztalgia. Egy olyan korszakot emleget, amelyben igen csak jó volt az élet, de egyszer minden jónak vége szakad. Eleinte gondolt rá, hogy egy szeszélyes gazdag lánnyal van dolga, aki szórakoztatja magát a városban és unaloműzésképpen tér be a kocsmákba, de inkább csak a szokatlan kombináció eredményezte. Kalózdáma az nem mindennapi jelenség, nem csoda, ha nem dolgozta fel elsőre. A legmélyebb csodálkozással az arcán rázza meg a fejét, amikor Mea lefordítja magának, amit hallott.*
-Biztosíthatlak, hogy nem erre gondoltam, sőt egyáltalán nem, ami azt illeti kifejezetten nem.
*Az eltúlzott tiltakozás egyben bocsánatkérés a gondolatért, ami a találkozásuk után fordult meg a fejében. Mire beléptek a lebujba már más színezetben látta a hölgyet régen.*
-Az, hogy jól érted a dolgodat, amivel éppen foglalkozol az számomra világos. Az, hogy a söprű vége vagy nem, az meg lényegtelen.
*Engesztelően elmosolyodik, kihallotta persze, hogy érzékeny terepen masírozott végig és ügyelnie kell a szavaira.*
-Ettől persze még lehet valaki vagyonos és ezzel olyan szerencsés, hogy könnyebb legyen az élet neki, ami azt illeti inkább erre gondoltam, de mint mondtam *mosolyogva néz a lányra egyenesen* nincs ezzel semmi gond. Az alaphoz nem ad annyit és nem is vesz el, hogy törődnék vele.
~Legfeljebb, ha egy egész uradalom mondjuk a hozomány elgondolkodok rajta, de azt sem sokáig.~
*Feldobja a poharat, ami bukfencezik néhányszor a levegőbe, mielőtt újra a kezébe kerül.*
-Úgy nézem a tied is üres. Kérsz még egyet, vagy indulnál inkább az ügyeid után?
*Kérdőn felvonva a szemöldökét vidáman néz rá.*