Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:17:15
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mofeta - Zárás//
*Taitos csak mosolyog a maga módján.*
-Az egyszerűség célravezető. A körülményeskedés emeli a látszatot, a túlzott büszkeség pedig rombolja az eredményt.
*Foglalja össze tömören azt, amit kifejezni szeretne ezzel az egésszel.*
-Szóvaal. *Nyújtja el a szünetet és magát a szót is.*
-A lényeg az, hogy ne egy kitalált cím alapján ítélj meg senkit. Engem se.
*Ad még tanácsokat. Igazán próbára teszi a lány, hiszen hasznosat mondani egy kufárnak... na az nem Taitos asztala. Életében nem volt dolga sok pénzzel.*
~Na hát... egy taverna az nem sok.~
*Rugózik egy picit az egész izgatottságon gondolatban.*
~Mint egy nyuszi, ha répát lát.~
*Nevet magában picit gonoszul, aztán amint a háttérgondolatokon túllendül magára is szól.*
~Erre készült egészen eddig. Még jó hogy.~
*Ezzel kissé skizzofrén párbeszédét önmagával be is fejezi.*
-Igen, van egy taverna.
*Bólint.*
-Az elődjében dolgoztam, a mostani sem rossz, csak nincs időm ilyesmikre.
*Mesél tovább, habár nem igazán akar átcsapni a mesedélutánba. Azt az útra tartogatja.*
-Igen... habár...
*Picit aggodalmaskodik ki nem mondva aggályait.*
-Hát szóval, lesz egy kisebb-nagyobb gond, illetve felesleges a csacsi...
*Még mindig nem tér a tetemes tárgyra.*
-Na majd meglátos, csak hozd a szürkét nyugodtan!
*Picit elgondolkodik, hogy ő akar-e valamit, és úgy dönt, hogy kiül a tisztásra meditálni. Vagyis az ösvényre, hogy pukkassza a nyárspolgárokat.*
-A tisztáson várlak akkor hát. Simán eljutsz addig!
*Biztatja, majd feláll akkor hát, ha mennek, hát menjenek. Fogja minden cuccát, ami egy bot és egy köpeny, majd visszaadja a poharát. Ő már csak ilyen. Végül távozik.*
-Akkor ott!
*Int búcsút a lánynak, és lebegő köpennyel távozik.*
//Mofeta - Zárás//
*Taitos csak mosolyog a maga módján.*
-Az egyszerűség célravezető. A körülményeskedés emeli a látszatot, a túlzott büszkeség pedig rombolja az eredményt.
*Foglalja össze tömören azt, amit kifejezni szeretne ezzel az egésszel.*
-Szóvaal. *Nyújtja el a szünetet és magát a szót is.*
-A lényeg az, hogy ne egy kitalált cím alapján ítélj meg senkit. Engem se.
*Ad még tanácsokat. Igazán próbára teszi a lány, hiszen hasznosat mondani egy kufárnak... na az nem Taitos asztala. Életében nem volt dolga sok pénzzel.*
~Na hát... egy taverna az nem sok.~
*Rugózik egy picit az egész izgatottságon gondolatban.*
~Mint egy nyuszi, ha répát lát.~
*Nevet magában picit gonoszul, aztán amint a háttérgondolatokon túllendül magára is szól.*
~Erre készült egészen eddig. Még jó hogy.~
*Ezzel kissé skizzofrén párbeszédét önmagával be is fejezi.*
-Igen, van egy taverna.
*Bólint.*
-Az elődjében dolgoztam, a mostani sem rossz, csak nincs időm ilyesmikre.
*Mesél tovább, habár nem igazán akar átcsapni a mesedélutánba. Azt az útra tartogatja.*
-Igen... habár...
*Picit aggodalmaskodik ki nem mondva aggályait.*
-Hát szóval, lesz egy kisebb-nagyobb gond, illetve felesleges a csacsi...
*Még mindig nem tér a tetemes tárgyra.*
-Na majd meglátos, csak hozd a szürkét nyugodtan!
*Picit elgondolkodik, hogy ő akar-e valamit, és úgy dönt, hogy kiül a tisztásra meditálni. Vagyis az ösvényre, hogy pukkassza a nyárspolgárokat.*
-A tisztáson várlak akkor hát. Simán eljutsz addig!
*Biztatja, majd feláll akkor hát, ha mennek, hát menjenek. Fogja minden cuccát, ami egy bot és egy köpeny, majd visszaadja a poharát. Ő már csak ilyen. Végül távozik.*
-Akkor ott!
*Int búcsút a lánynak, és lebegő köpennyel távozik.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:01:24
Üzenet elküldve: 2016-08-19 22:01:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Xalema Unamorel //
*Legkiválóbb tulajdonságai között tartja számon a nő azt, hogy a legkevésbé sem érdekli mások mit gondolnak róla. Kivétel természetesen az az eset, mikor bármi haszna lehet abból ha jó színben tünteti fel magát. Olyankor még a betanult udvariaskodás is könnyen csúszik. Ez a fruska azonban biztos lehet benne, hogy a Gorthwen lánynak fel sem tűnik a szúrós tekintet melynek kereszttüzébe került.
Amíg a másik beszél, teáját pedig elkészítik Loka lassú, kimért mozdulatokkal kulcsolja össze hosszú ujjait és könyököl fel az asztallapra. Ajkaival a kezéhez ér, de nem támaszkodik csupán figyeli a másik lányt, mint egy ragadozó. Még mindig szenvtelen arccal, suttogó hangon jegyzi meg maga elé.*
- Nem tud. Meghiszem azt.
*Az arcátlan sértésre nem mozdul, hiába készül a vöröske a menekülésre. Sőt mi több, feltűnően mozdulatlan, akár csak ha szobor volna. Szemei mindenesetre elárulják asztaltársa számára, hogy nem dermedt kővé. Szinte villámcsapás az a villanás, mely a zöldekből tör elő.
Aztán lassan elmosolyodik, s kissé előre dől.*
- Nem tudna itt engem megfizetni senki.
*Közben meghozzák az italát, és ismét hangnemváltás következik.*
- Nem gondoltam volna, hogy elfek ilyen helyekre járnak.
*~Mintha csak szánt szándékkal akarnák rontani fajunk hírét.~*
- Mégis hogy kerültél ide? Ha nem sértelek meg… *Teszi hozzá de azért kiérződik hangjából, hogy magasról tesz rá megsért-e bárkit is. Ha valaki veszi a fáradtságot és végignéz a vörös hajú fajtárson látható, hogy habár fajtabéli, mégsem Loka fajtája-béli. Akár még pintyecske is lehetne, tehát mégsem kirívó jelenség itt, de összességében az, hogy ilyen jelenség, megér egy misét.*
// Xalema Unamorel //
*Legkiválóbb tulajdonságai között tartja számon a nő azt, hogy a legkevésbé sem érdekli mások mit gondolnak róla. Kivétel természetesen az az eset, mikor bármi haszna lehet abból ha jó színben tünteti fel magát. Olyankor még a betanult udvariaskodás is könnyen csúszik. Ez a fruska azonban biztos lehet benne, hogy a Gorthwen lánynak fel sem tűnik a szúrós tekintet melynek kereszttüzébe került.
Amíg a másik beszél, teáját pedig elkészítik Loka lassú, kimért mozdulatokkal kulcsolja össze hosszú ujjait és könyököl fel az asztallapra. Ajkaival a kezéhez ér, de nem támaszkodik csupán figyeli a másik lányt, mint egy ragadozó. Még mindig szenvtelen arccal, suttogó hangon jegyzi meg maga elé.*
- Nem tud. Meghiszem azt.
*Az arcátlan sértésre nem mozdul, hiába készül a vöröske a menekülésre. Sőt mi több, feltűnően mozdulatlan, akár csak ha szobor volna. Szemei mindenesetre elárulják asztaltársa számára, hogy nem dermedt kővé. Szinte villámcsapás az a villanás, mely a zöldekből tör elő.
Aztán lassan elmosolyodik, s kissé előre dől.*
- Nem tudna itt engem megfizetni senki.
*Közben meghozzák az italát, és ismét hangnemváltás következik.*
- Nem gondoltam volna, hogy elfek ilyen helyekre járnak.
*~Mintha csak szánt szándékkal akarnák rontani fajunk hírét.~*
- Mégis hogy kerültél ide? Ha nem sértelek meg… *Teszi hozzá de azért kiérződik hangjából, hogy magasról tesz rá megsért-e bárkit is. Ha valaki veszi a fáradtságot és végignéz a vörös hajú fajtárson látható, hogy habár fajtabéli, mégsem Loka fajtája-béli. Akár még pintyecske is lehetne, tehát mégsem kirívó jelenség itt, de összességében az, hogy ilyen jelenség, megér egy misét.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:10:56
Üzenet elküldve: 2016-08-19 18:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy házalakítás//
- Úgy nagyjából. *visszhangozza az érkező Rilai szavait, miközben Gugu szalonnáját pusztítja kései reggeli gyanánt, az óriás árnyékában. Biccent is hozzá, így ez betudható üdvözlésnek is. A biccentésből kap egyet az új tulaj társaságában érkező törpe is. Illemtudó mélységi, még ha néha morcos is. Most, hogy új társaságot kaptak, szinte reflexszerűen töröl egyet az arcán: még nem volt érkezése megmosdani, és nem tudja, hogy Syoud ákombákomjai mennyire látszanak még? Mert hogy az a fehér hajú nyavalyás volt az, aki kipingálta őket, abban egészen biztos. Bizonyíték? Az minek? Bólogatva veszi, hogy hamarosan nagy felfordulás támad majd a Pintyben, felújításba, átalakításba kezdenek, aztán elképed. Részint felettébb ritkán nevezik kedvesnek, részint annyit ért a belsőépítészeti kérdésekhez, mint a mágiához: látott már mágust.*
- Szívesen segítek, amiben tudok, de ilyesmihez sokat én sem értek. Ha cipekedni, szerszámokat összekészíteni kell, kéz alá adni, az menni fog. Talán Gugu többet tud az ilyesmiről.
*A meglepetés csak fokozódik, amikor Riali egy tekintélyes hosszúságú papirostekercset húz elő. Gyorsan végigfut rajta, már amennyire gyorsan ezt meg lehet tenni, és némi sajnálkozással állapítja meg, hogy a Tündérmentő és a rágcsálóirtásra is alkalmas kákicslé továbbra is szerepel a kínálatban. Lélekben vállat von: biztos van olyan is, akiknek ezeket kedvelik és amúgy sem az ő ízlése mérvadó.*
- Jól hangzik. *ismétli meg félhangosan egy-két étek nevét* - Szinte megint éhes lettem. Bár Gugu valószínűleg úgyis azt a célt tűzte ki, hogy legalább olyan széles legyek, mint magas. Talán csak a konyhával lehet egy kis gond, főleg ha a kiszemelt helyiségben nincs kémény. De akkor pechünk csak nincs. Mert tűzhelyre is szükség lesz, ugyebár.
*Az izgatott sóhajra elmosolyodik.*
- Jó lesz ez. *bólint meggyőződéssel* - A Pegazus tulajdonosa be is deszkázhatja a bejáratot. Persze lehet, hogy gyanús lesz neki, hogy akkor üti fel fejét valami szörnyű kórság a fogadójában, amikor a Pinty arculatot vált, de hát fatális véletlenek előfordulhatnak.
*Idáig jut, amikor egy vékony hang üti meg a fülét, Rialit keresik. Annak tulajdonosa, az apró tündér felé fordul, bár őszintén reméli, hogy a megszólítás nem neki szólt.*
- Keresnek. *fordul vissza a barna hajú lány felé, bár valószínű, hogy ő is hallotta az iménti kérdést.*
- Úgy nagyjából. *visszhangozza az érkező Rilai szavait, miközben Gugu szalonnáját pusztítja kései reggeli gyanánt, az óriás árnyékában. Biccent is hozzá, így ez betudható üdvözlésnek is. A biccentésből kap egyet az új tulaj társaságában érkező törpe is. Illemtudó mélységi, még ha néha morcos is. Most, hogy új társaságot kaptak, szinte reflexszerűen töröl egyet az arcán: még nem volt érkezése megmosdani, és nem tudja, hogy Syoud ákombákomjai mennyire látszanak még? Mert hogy az a fehér hajú nyavalyás volt az, aki kipingálta őket, abban egészen biztos. Bizonyíték? Az minek? Bólogatva veszi, hogy hamarosan nagy felfordulás támad majd a Pintyben, felújításba, átalakításba kezdenek, aztán elképed. Részint felettébb ritkán nevezik kedvesnek, részint annyit ért a belsőépítészeti kérdésekhez, mint a mágiához: látott már mágust.*
- Szívesen segítek, amiben tudok, de ilyesmihez sokat én sem értek. Ha cipekedni, szerszámokat összekészíteni kell, kéz alá adni, az menni fog. Talán Gugu többet tud az ilyesmiről.
*A meglepetés csak fokozódik, amikor Riali egy tekintélyes hosszúságú papirostekercset húz elő. Gyorsan végigfut rajta, már amennyire gyorsan ezt meg lehet tenni, és némi sajnálkozással állapítja meg, hogy a Tündérmentő és a rágcsálóirtásra is alkalmas kákicslé továbbra is szerepel a kínálatban. Lélekben vállat von: biztos van olyan is, akiknek ezeket kedvelik és amúgy sem az ő ízlése mérvadó.*
- Jól hangzik. *ismétli meg félhangosan egy-két étek nevét* - Szinte megint éhes lettem. Bár Gugu valószínűleg úgyis azt a célt tűzte ki, hogy legalább olyan széles legyek, mint magas. Talán csak a konyhával lehet egy kis gond, főleg ha a kiszemelt helyiségben nincs kémény. De akkor pechünk csak nincs. Mert tűzhelyre is szükség lesz, ugyebár.
*Az izgatott sóhajra elmosolyodik.*
- Jó lesz ez. *bólint meggyőződéssel* - A Pegazus tulajdonosa be is deszkázhatja a bejáratot. Persze lehet, hogy gyanús lesz neki, hogy akkor üti fel fejét valami szörnyű kórság a fogadójában, amikor a Pinty arculatot vált, de hát fatális véletlenek előfordulhatnak.
*Idáig jut, amikor egy vékony hang üti meg a fülét, Rialit keresik. Annak tulajdonosa, az apró tündér felé fordul, bár őszintén reméli, hogy a megszólítás nem neki szólt.*
- Keresnek. *fordul vissza a barna hajú lány felé, bár valószínű, hogy ő is hallotta az iménti kérdést.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:56:46
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:56:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
* Hát olyan 5-6 éves korától szinte semmi sem akadályozza meg abban, hogy kalandozzon. Eddig az időig a házat fedezték fel a bátyjával, zugról-zugra, utána már a kertet, a birtokot és szép lassan a várost is. S bár az este már lassan itt van a nyakukon, azért még van idő némi ismerkedésre is, más irányokban. S nem hozza zavarba sem az elnyújtott kézcsók, sem az, amiként Alf a szemeibe néz. Ígéretesnek tűnik, de hát a puding próbája az evés. Noha a kérdésre némileg elkomorodik, de hamar visszatér arcára a mosoly. *
- Volt egy harcos, itt a majorságban. Nagydarab, izmos és vicces. Imádta az almás pitémet, egyszerűen zabálta. Aztán néhány társával elment a Grombar kastélyhoz, harcolni az élőholtak ellen. Megsérült, de haza tudták hozni. Elláttam a sebeit, de bájitalt nem volt hajlandó meginni. Sajnos nem vettünk észre egy másik sérülést, úgy tűnik megsérült a lépe és belehalt. Máglyán égettük el, mert így biztosabb a mostani helyzetben. Ez az én szerelmi tragédiám, de, ami volt elmúlt. Elsirattam és ennyi. A szeretőm volt, annál többre, nos, nem volt idő. Voltak kalandjaim, nem mondom, de egyiknél sem éreztem, hogy ennél több lehetne. De ahhoz már érettebbnek érzem magam, hogy csak úgy az első tetszetős férfit az ágyamba csábítsam.
//Félj, hogy ha mersz!//
* Hát olyan 5-6 éves korától szinte semmi sem akadályozza meg abban, hogy kalandozzon. Eddig az időig a házat fedezték fel a bátyjával, zugról-zugra, utána már a kertet, a birtokot és szép lassan a várost is. S bár az este már lassan itt van a nyakukon, azért még van idő némi ismerkedésre is, más irányokban. S nem hozza zavarba sem az elnyújtott kézcsók, sem az, amiként Alf a szemeibe néz. Ígéretesnek tűnik, de hát a puding próbája az evés. Noha a kérdésre némileg elkomorodik, de hamar visszatér arcára a mosoly. *
- Volt egy harcos, itt a majorságban. Nagydarab, izmos és vicces. Imádta az almás pitémet, egyszerűen zabálta. Aztán néhány társával elment a Grombar kastélyhoz, harcolni az élőholtak ellen. Megsérült, de haza tudták hozni. Elláttam a sebeit, de bájitalt nem volt hajlandó meginni. Sajnos nem vettünk észre egy másik sérülést, úgy tűnik megsérült a lépe és belehalt. Máglyán égettük el, mert így biztosabb a mostani helyzetben. Ez az én szerelmi tragédiám, de, ami volt elmúlt. Elsirattam és ennyi. A szeretőm volt, annál többre, nos, nem volt idő. Voltak kalandjaim, nem mondom, de egyiknél sem éreztem, hogy ennél több lehetne. De ahhoz már érettebbnek érzem magam, hogy csak úgy az első tetszetős férfit az ágyamba csábítsam.
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:06:55
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:06:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Rilai Raeling//
*Kósza Pinty. Nem egy helyen hallotta már, hogy ide érdemes benézni, így elhatározta, hogy az első rövid látogatás után, most egy hosszabb próbálkozást is tesz, ráadásul most még az is a tervei között szerepel, hogy konkrétan megkeressen egy Rilai Raeling nevezetű hölgyet, aki elvileg a város legnagyobb kereskedője. Ehhez az alkalomhoz illően a legszebb ruháját veszi fel. Na jó, nem a legszebbet, amiben mondjuk egy nemesi közönség előtt jelenne meg, de nem is az út porától kissé megkopott átlagos viseleteit, amit bár szintén rendben tart, mégsem olyan elegánsak. Persze ez a ruha is gyermeki, vidám kék színnel, ám nem színes, és a virágdíszítés is mérsékeltebben jelenik meg mind a térdig érő szoknyácskán, mind a blúzán, mint általában. Lordot, a csacsit ezúttal az istállóban hagyja, és nélküle jelenik meg az épület előtt, ahol éppen átépítések folynak. Ennek tudatában már kicsit sajnálja a szép ruhát, de nem szeppen meg, magabiztosan lép oda az első alkalmazotthoz, vagy munkáshoz, éppen akit talál.*
- Szép napot kívánok, Kedves Uram!
*Köszön, majd hajol meg illedelmesen, és csak ezután folytatja a mondandóját.*
- Rilai Raelinget keresem, üzleti ügyben. Ha esetleg alkalmas az időpont, akkor megtenné, hogy jelzi neki?
*Kósza Pinty. Nem egy helyen hallotta már, hogy ide érdemes benézni, így elhatározta, hogy az első rövid látogatás után, most egy hosszabb próbálkozást is tesz, ráadásul most még az is a tervei között szerepel, hogy konkrétan megkeressen egy Rilai Raeling nevezetű hölgyet, aki elvileg a város legnagyobb kereskedője. Ehhez az alkalomhoz illően a legszebb ruháját veszi fel. Na jó, nem a legszebbet, amiben mondjuk egy nemesi közönség előtt jelenne meg, de nem is az út porától kissé megkopott átlagos viseleteit, amit bár szintén rendben tart, mégsem olyan elegánsak. Persze ez a ruha is gyermeki, vidám kék színnel, ám nem színes, és a virágdíszítés is mérsékeltebben jelenik meg mind a térdig érő szoknyácskán, mind a blúzán, mint általában. Lordot, a csacsit ezúttal az istállóban hagyja, és nélküle jelenik meg az épület előtt, ahol éppen átépítések folynak. Ennek tudatában már kicsit sajnálja a szép ruhát, de nem szeppen meg, magabiztosan lép oda az első alkalmazotthoz, vagy munkáshoz, éppen akit talál.*
- Szép napot kívánok, Kedves Uram!
*Köszön, majd hajol meg illedelmesen, és csak ezután folytatja a mondandóját.*
- Rilai Raelinget keresem, üzleti ügyben. Ha esetleg alkalmas az időpont, akkor megtenné, hogy jelzi neki?
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:01:11
Üzenet elküldve: 2016-08-19 17:01:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
*Hrothgaar bármiféle komoly elragadtatás nélkül figyeli a fehér épületet, amiről Rili beszél és csak egy fakó mosoly jelenik meg arcán, amikor idegenvezetőjük a bárddal vált pár szót. Ám az azt követő, már hozzá intézett szavakban van valami, ami kissé meglepi.*
- Na várj, most ugye nem azt akarod mondani, hogy nincs egy lányka sem, aki elszórakoztatna engem pár csilingelő aranyért... ugye nem erre céloztál?
*Kérdezi már-már páni félelemmel a szemeiben a törpe. Még alsó ajkát is lebiggyeszti, csak hogy hangsúlyozza elkeseredettségét. Viszont, amikor meghallja a Pegazusról Rili beszámolóját, azonnal visszavált komoly(abb) énjéhez.*
- Lehet tudni, miféle dögrovás ez?
*Nem szívesen kapna el semmilyen kórságot, és még kevésbé szívesen vinné azt haza a Vashegyre. Először azonban még a Pintybe kell betérniük. Lovacskáját kiköti, csak utána lép be és Rilai kedves gesztusára kissé meghajol Hrothgaar, hisz nem gyakran tartják neki az ajtót. Rövid mustra után pedig megállapítja magában, hogy azért csak jó lett volna, egy emeleti szoba és egy ledér leányzó pár órácskára.*
- Draenon?
*Kérdez vissza Hrothgaar, hogy biztosan jól vésse emlékezetébe az említett nevet, hiszen van neki egy hasonló nevű ismerőse valahol.*
- Rendben. Köszönöm Rilike. *Arcán széles, barátságos mosollyal mond köszönetet idegenvezetőjüknek és házigazdájuknak.* Akkor lesz egy-két szavam vele nekem is. Az a krigli söröcske, amit említettél, az tényleg jól esne. Hehhe!
*Hrothgaar pár pillanatig még szemlélődik, felméri kicsit alaposabban a belső teret, majd, ha Niras-nak nincs semmi közbevetni valója, akkor a törpe a Draenon nevű figura felé lépdel és megszólítja őt.*
- Draenon kapitány? Lenne pár perce?
*Hrothgaar bármiféle komoly elragadtatás nélkül figyeli a fehér épületet, amiről Rili beszél és csak egy fakó mosoly jelenik meg arcán, amikor idegenvezetőjük a bárddal vált pár szót. Ám az azt követő, már hozzá intézett szavakban van valami, ami kissé meglepi.*
- Na várj, most ugye nem azt akarod mondani, hogy nincs egy lányka sem, aki elszórakoztatna engem pár csilingelő aranyért... ugye nem erre céloztál?
*Kérdezi már-már páni félelemmel a szemeiben a törpe. Még alsó ajkát is lebiggyeszti, csak hogy hangsúlyozza elkeseredettségét. Viszont, amikor meghallja a Pegazusról Rili beszámolóját, azonnal visszavált komoly(abb) énjéhez.*
- Lehet tudni, miféle dögrovás ez?
*Nem szívesen kapna el semmilyen kórságot, és még kevésbé szívesen vinné azt haza a Vashegyre. Először azonban még a Pintybe kell betérniük. Lovacskáját kiköti, csak utána lép be és Rilai kedves gesztusára kissé meghajol Hrothgaar, hisz nem gyakran tartják neki az ajtót. Rövid mustra után pedig megállapítja magában, hogy azért csak jó lett volna, egy emeleti szoba és egy ledér leányzó pár órácskára.*
- Draenon?
*Kérdez vissza Hrothgaar, hogy biztosan jól vésse emlékezetébe az említett nevet, hiszen van neki egy hasonló nevű ismerőse valahol.*
- Rendben. Köszönöm Rilike. *Arcán széles, barátságos mosollyal mond köszönetet idegenvezetőjüknek és házigazdájuknak.* Akkor lesz egy-két szavam vele nekem is. Az a krigli söröcske, amit említettél, az tényleg jól esne. Hehhe!
*Hrothgaar pár pillanatig még szemlélődik, felméri kicsit alaposabban a belső teret, majd, ha Niras-nak nincs semmi közbevetni valója, akkor a törpe a Draenon nevű figura felé lépdel és megszólítja őt.*
- Draenon kapitány? Lenne pár perce?
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-19 11:23:08
Üzenet elküldve: 2016-08-19 11:23:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A nagy házalakítás//
*A csinos kis kompánia elvileg együtt halad tehát el a Szegénynegyed utcáin és Rili már messziről mutogathat a fehérre mázolt épületre az egyik sarkon.*
- Nézd csak, uram, az ott. Hallottál már róla? - *Pajkosan a dalnok felé kacsint.* - Lefogadom, hogy az énekmondó számára nem ismeretlen a krimó, hmm? Azt mondják, gyakoriak az ilyen szép szemű és szavú fickók erre, és bizonyára osztatlan népszerűségnek örvendtek volna a lányok körében, ha lennének lányok.
*Felsóhajt, míg elérik a bejáratot, tovább cserfel Hrotinak.*
- Mert hogy ez egy örömház volt, már ha lehet annak nevezni, ugyanis örömből épp nem akadt egy fabatka sem. A Hadúr úgy látta jónak, ha szárnyaink alá vesszük a helyet, de szerintem butaság erőltetni ezt a kéjnő vonalat, ha egyszer ilyen szuper helyen van, meg hát... - *Bizalmasan közelebb lép.* - Azt hallottátok-e, hogy a Pegazusban is valami rút hullakór terjeng? A fene se aludna-enne olyan fogadóban, ahol másnapra nyakig ellepnek a vörös, viszkető kiütések. Most mondjam azt, hogy tapasztalatból beszélek?
*Belökik az ajtót, Rili bepattan a helyiségbe és tartja a többieknek. Benn remélhetőleg nem uralkodik általános zűrzavar, mivel a használhatatlan, régi vagy eltört bútorok nagy részét tegnap ki is selejtezték. A leány a nap állásából próbálja megsaccolgatni, milyen későre járhat.*
- Vajon mikor érkeznek meg? - *Dünnyögi félhangosan, majd szemrevételezi, kik vannak a helyiségben. Felleli a kissé enerváltnak tűnő Draenont a pult mögött, csücsörögve csókot dob neki, köszönésképp aztán vissza fordul vendégeihez.*
- Csüccs, ahova tudtok, Hrothgaar mester. Nincs nagyon sok bútor és hamarosan istenes felfordulást is rendezek, de azért egy pofa sört igazán leguríthattok, nem? Amott az a délceg, sötét szemű szépfiú Draenon kapitány, a tengerész különítmény agytrösztje. Tán lassan megilletné ez a szó is: kapitány. Sok más mellett, hkm. Szóval, vele válthatsz szót arról, amit korábban a piacon beszéltünk. -
*Az egyik kezébe akadó vállat-hátat irányba állítja, aztán egy bocsánatkérő biccentéssel jelzi: elkérné magát egy percre, hogy dolgait intézze. Igazából Loi és Guguru keresésébe fog. Ha megtalálja őket, beszámol a mai napi tervekről.*
- Na, berendezkedtetek, úgy nagyjából? - *Vigyorog barátságosan, ha begyűjtötte a két fő lelkes alkalmazottat. Rögtönzött kupaktanácsként maga köré inti őket.* - Hamarost munkások érkeznek, fúrnak, faragnak, cipelnek, meg ilyesmi, hogy nekiessenek fent a vendégszobák kialakításának, lenn meg a konyhának. Szeretném, ha ti is a segítségükre lennétek, amiben lehetséges, igazából én kábé annyira értek ehhez, mint macska a fátyolszövéshez, úgyhogy az én részem az lesz csak, hogy perkálok... Loi, kedves, öh.
*Megakad, mert hevülten turkálni kezd egyik zsebében, majd egy méterhosszú, gyűrt irományt vesz elő. A mélységi kezébe nyomja.*
- Ez itt az új étlap, az új itallap. A tegnapi számadásodra alapoztam, az árszabás t is elkészítettem hozzá. Mától eszerint működünk, ha kész a konyha, már enni is kaphat nálunka betérő.
*Guguruhoz fordul.*
- Bár látom, a reggelit végül is már megoldottátok. Mondd csak, te konyítasz valamit az ácsmunkákhoz?
*Kinéz az ablakon, mintha már várná, hogy megjöjjenek a megrendelt munkások. Teátrálisan felsóhajt.*
- Jaj, jöjjenek már!
*A csinos kis kompánia elvileg együtt halad tehát el a Szegénynegyed utcáin és Rili már messziről mutogathat a fehérre mázolt épületre az egyik sarkon.*
- Nézd csak, uram, az ott. Hallottál már róla? - *Pajkosan a dalnok felé kacsint.* - Lefogadom, hogy az énekmondó számára nem ismeretlen a krimó, hmm? Azt mondják, gyakoriak az ilyen szép szemű és szavú fickók erre, és bizonyára osztatlan népszerűségnek örvendtek volna a lányok körében, ha lennének lányok.
*Felsóhajt, míg elérik a bejáratot, tovább cserfel Hrotinak.*
- Mert hogy ez egy örömház volt, már ha lehet annak nevezni, ugyanis örömből épp nem akadt egy fabatka sem. A Hadúr úgy látta jónak, ha szárnyaink alá vesszük a helyet, de szerintem butaság erőltetni ezt a kéjnő vonalat, ha egyszer ilyen szuper helyen van, meg hát... - *Bizalmasan közelebb lép.* - Azt hallottátok-e, hogy a Pegazusban is valami rút hullakór terjeng? A fene se aludna-enne olyan fogadóban, ahol másnapra nyakig ellepnek a vörös, viszkető kiütések. Most mondjam azt, hogy tapasztalatból beszélek?
*Belökik az ajtót, Rili bepattan a helyiségbe és tartja a többieknek. Benn remélhetőleg nem uralkodik általános zűrzavar, mivel a használhatatlan, régi vagy eltört bútorok nagy részét tegnap ki is selejtezték. A leány a nap állásából próbálja megsaccolgatni, milyen későre járhat.*
- Vajon mikor érkeznek meg? - *Dünnyögi félhangosan, majd szemrevételezi, kik vannak a helyiségben. Felleli a kissé enerváltnak tűnő Draenont a pult mögött, csücsörögve csókot dob neki, köszönésképp aztán vissza fordul vendégeihez.*
- Csüccs, ahova tudtok, Hrothgaar mester. Nincs nagyon sok bútor és hamarosan istenes felfordulást is rendezek, de azért egy pofa sört igazán leguríthattok, nem? Amott az a délceg, sötét szemű szépfiú Draenon kapitány, a tengerész különítmény agytrösztje. Tán lassan megilletné ez a szó is: kapitány. Sok más mellett, hkm. Szóval, vele válthatsz szót arról, amit korábban a piacon beszéltünk. -
*Az egyik kezébe akadó vállat-hátat irányba állítja, aztán egy bocsánatkérő biccentéssel jelzi: elkérné magát egy percre, hogy dolgait intézze. Igazából Loi és Guguru keresésébe fog. Ha megtalálja őket, beszámol a mai napi tervekről.*
- Na, berendezkedtetek, úgy nagyjából? - *Vigyorog barátságosan, ha begyűjtötte a két fő lelkes alkalmazottat. Rögtönzött kupaktanácsként maga köré inti őket.* - Hamarost munkások érkeznek, fúrnak, faragnak, cipelnek, meg ilyesmi, hogy nekiessenek fent a vendégszobák kialakításának, lenn meg a konyhának. Szeretném, ha ti is a segítségükre lennétek, amiben lehetséges, igazából én kábé annyira értek ehhez, mint macska a fátyolszövéshez, úgyhogy az én részem az lesz csak, hogy perkálok... Loi, kedves, öh.
*Megakad, mert hevülten turkálni kezd egyik zsebében, majd egy méterhosszú, gyűrt irományt vesz elő. A mélységi kezébe nyomja.*
- Ez itt az új étlap, az új itallap. A tegnapi számadásodra alapoztam, az árszabás t is elkészítettem hozzá. Mától eszerint működünk, ha kész a konyha, már enni is kaphat nálunka betérő.
*Guguruhoz fordul.*
- Bár látom, a reggelit végül is már megoldottátok. Mondd csak, te konyítasz valamit az ácsmunkákhoz?
*Kinéz az ablakon, mintha már várná, hogy megjöjjenek a megrendelt munkások. Teátrálisan felsóhajt.*
- Jaj, jöjjenek már!
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:47:50
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:47:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Loka Gorthwen//
*Eseménytelenül telnek a percek. Xalema lassan szürcsöli az italt. Szereti az ízét, kiélvez minden kortyot. Hogy valóban jót tesz-e a kedélyének, vagy csak azért szokta jobb kedvre deríteni, mert megnyugszik tőle? Maga sem tudja, nem is érdekli. Csak iszogat, mered ki előre az arcából és elnyúlva élvezi, hogy a világ megfeledkezett róla, így ő is megfeledkezhet a világról. Ehhez az ivó csekély közönsége lelkesen aszisztál, azaz szintén csendben ücsörögnek.
Aztán persze, mint az idilli állapotok többsége, ez sem tart sokáig. Valaki berúgja vagy belöki az ajtót, aztán megjelenik egy nő. Xaly sóhajtva fordul felé, leplezetlenül végigméri, majd visszafordul italához. Meggyőződése, hogy semmi dolga egy ilyen helyre így, ilyen ruhákban és ilyen arckifejezéssel megérkező nővel. Mert, hogy ez valami selyempárnához szokott úrinő, az már a fejtartásából látszik. Xaly most a megszokott szájhúzást is megspórolja és folytatja hosszúra nyúlt utazását a csészéje feneke felé.
A kérdésre felnéz, pillantása a "húzzál innen hagyjál békén" egyetemes jelzését küldi a nő felé, de ennek megfogalmazására már nincs ideje, mert a lendületes nőszemély már fordul is a pultos lányhoz, rendel, majd letelepszik az asztalához. ~Hogy a veszett varjú cakkozza kis a füled!~ Jobban megnézve látja, hogy a másik is elf, így egyelőre visszafogja a nyelvét és haragját, csak kérdőn néz a jövevényre, hogy mivel tudja magát még ellenszenvesebbé tenni. Nem is kell sokáig várnia, a kérdés egyenesen a büszkeségébe gázol. Széles és barátságos mosoly terül szét az arcán, amit azoknak tartogat, akikkel a közeljövőben piszkoskodni akar.*
-Ugyan, kérlek, éltem és láttam én már eleget! Nem tud nekem ez a hely már újat mutatni. *Elgondolkozó arcot vág.* Azaz... mégis csak tud, hiszen téged még nem láttalak. Mostanában kezdtél dolgozni?
*Kicsit maga alá húzza a lábát, hogy ha a másik pofon akarná vágni, el tudjon ugrani.*
//Loka Gorthwen//
*Eseménytelenül telnek a percek. Xalema lassan szürcsöli az italt. Szereti az ízét, kiélvez minden kortyot. Hogy valóban jót tesz-e a kedélyének, vagy csak azért szokta jobb kedvre deríteni, mert megnyugszik tőle? Maga sem tudja, nem is érdekli. Csak iszogat, mered ki előre az arcából és elnyúlva élvezi, hogy a világ megfeledkezett róla, így ő is megfeledkezhet a világról. Ehhez az ivó csekély közönsége lelkesen aszisztál, azaz szintén csendben ücsörögnek.
Aztán persze, mint az idilli állapotok többsége, ez sem tart sokáig. Valaki berúgja vagy belöki az ajtót, aztán megjelenik egy nő. Xaly sóhajtva fordul felé, leplezetlenül végigméri, majd visszafordul italához. Meggyőződése, hogy semmi dolga egy ilyen helyre így, ilyen ruhákban és ilyen arckifejezéssel megérkező nővel. Mert, hogy ez valami selyempárnához szokott úrinő, az már a fejtartásából látszik. Xaly most a megszokott szájhúzást is megspórolja és folytatja hosszúra nyúlt utazását a csészéje feneke felé.
A kérdésre felnéz, pillantása a "húzzál innen hagyjál békén" egyetemes jelzését küldi a nő felé, de ennek megfogalmazására már nincs ideje, mert a lendületes nőszemély már fordul is a pultos lányhoz, rendel, majd letelepszik az asztalához. ~Hogy a veszett varjú cakkozza kis a füled!~ Jobban megnézve látja, hogy a másik is elf, így egyelőre visszafogja a nyelvét és haragját, csak kérdőn néz a jövevényre, hogy mivel tudja magát még ellenszenvesebbé tenni. Nem is kell sokáig várnia, a kérdés egyenesen a büszkeségébe gázol. Széles és barátságos mosoly terül szét az arcán, amit azoknak tartogat, akikkel a közeljövőben piszkoskodni akar.*
-Ugyan, kérlek, éltem és láttam én már eleget! Nem tud nekem ez a hely már újat mutatni. *Elgondolkozó arcot vág.* Azaz... mégis csak tud, hiszen téged még nem láttalak. Mostanában kezdtél dolgozni?
*Kicsit maga alá húzza a lábát, hogy ha a másik pofon akarná vágni, el tudjon ugrani.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:43:23
Üzenet elküldve: 2016-08-18 19:43:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
*Kétségkívül üldözi a szerencse a vele lévő szépséget. Se a bátyja, se a gazdagsága még az apja, vagy a zsarnoki férje se akadályozza, hogy egy idegennel kalandba keveredjen.*
~Nekem való nő, annyi biztos.~
*Eszébe sincs szem elől veszíteni a szép kalózlányt, főleg miután a selyemvirág a helyére kerül és jótékonyan engedi, hogy anélkül mustrálja a vonzó domborulatokat rajta, hogy bárki rásüthetné a kukoló bélyeget. Hálás a sorsnak találkozásért a lánynak meg az ígéretért, hogy visszaveheti a virágot. Az éjszaka ígérete hirtelen hosszúvá teszi az időt mire lemegy a nap és eljutnak odáig, de van még miről beszélniük.*
-Örömömre szolgál egy ilyen kötelék.
*Megfogja Mealyne kezét és egy tökéletesen udvariatlan hosszú csókot ad a kézfejére. Tekintete izzón vetül a kék szemekbe ezúttal. Előzetes az éjszakára, de megelégszik most ennyivel. Elengedi a puha kezet és mosolyogva bámulja a bámulatos nőt maga előtt.*
-Az igazat megvallva nehéz elhinni, hogy nem akadt még kérőd. Egy sem volt aki megkísértett, hogy odadobd a pártádat?
*Nem tudja, mi a helyzet ezen a téren, de nyilván vakok arra amerre ez a szépség megfordul, ha nem futnak utána. Azt nem feltételezi róla, hogy férfifaló lenne és cserélgeti mint más az ingeket. Pedig könnyen elképzelhető, amilyen kívánatos nő megtehetné, de mégsem esik jól ennek a gondolata.*
//Félj, hogy ha mersz!//
*Kétségkívül üldözi a szerencse a vele lévő szépséget. Se a bátyja, se a gazdagsága még az apja, vagy a zsarnoki férje se akadályozza, hogy egy idegennel kalandba keveredjen.*
~Nekem való nő, annyi biztos.~
*Eszébe sincs szem elől veszíteni a szép kalózlányt, főleg miután a selyemvirág a helyére kerül és jótékonyan engedi, hogy anélkül mustrálja a vonzó domborulatokat rajta, hogy bárki rásüthetné a kukoló bélyeget. Hálás a sorsnak találkozásért a lánynak meg az ígéretért, hogy visszaveheti a virágot. Az éjszaka ígérete hirtelen hosszúvá teszi az időt mire lemegy a nap és eljutnak odáig, de van még miről beszélniük.*
-Örömömre szolgál egy ilyen kötelék.
*Megfogja Mealyne kezét és egy tökéletesen udvariatlan hosszú csókot ad a kézfejére. Tekintete izzón vetül a kék szemekbe ezúttal. Előzetes az éjszakára, de megelégszik most ennyivel. Elengedi a puha kezet és mosolyogva bámulja a bámulatos nőt maga előtt.*
-Az igazat megvallva nehéz elhinni, hogy nem akadt még kérőd. Egy sem volt aki megkísértett, hogy odadobd a pártádat?
*Nem tudja, mi a helyzet ezen a téren, de nyilván vakok arra amerre ez a szépség megfordul, ha nem futnak utána. Azt nem feltételezi róla, hogy férfifaló lenne és cserélgeti mint más az ingeket. Pedig könnyen elképzelhető, amilyen kívánatos nő megtehetné, de mégsem esik jól ennek a gondolata.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-18 07:51:46
Üzenet elküldve: 2016-08-18 07:51:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Taitos//
~Húú! Azta! Most már egészen teljesen biztos, hogy én vagyok a legszerencsésebb tündér az egész világon! Nemcsak, hogy hatalmas mágus, és még szerény is, de biztosan mindenkit ismer. Igen, még a szörp készítőjét is ismeri, ráadásul még ezzel sem vág fel! Hihetetlen, hogy milyen nemes lelkű emberek vannak! Vajon tényleg ember? Lehet, hogy igazából egy ember bőrbe bújt tündér. Egy nagy mágustól minden megeshet. Vagy egy ember bőrbe bújt elf, aki még az átlag elfeknél is öregebb és tapasztaltabb a varázslás miatt! El sem hiszem ezt az egészet!~
*A kezében lévő korsócska ugyan még remeg egy picit az izgalomtól, de a kérésre bólint, és megpróbál magára nyugalmat erőltetni, ami azzal jár, hogy jó ideig meg sem szólal, mert úgy véli, hogy hangosabb lenne a kelleténél, és kihallatszódna a hangjából az izgatottság. Így egy ideig csak bólogat, majd amikor már elmúlik a remegés, és a döbbenet jeleit az arcán átveszik a hála és az elismerés nyomai, akkor nyitja ki a száját, és suttogósra fogja a hangját.*
- Igaza van Uram, elnézését kérem! Igazán megtisztelő a számomra, hogy Ön mellett dolgozhatok! Ez idáig is a maximumot nyújtottam volna, de higgye el, így, hogy ezt tudom, még a maximumnál is jobban fogok igyekezni, hogy mindent elleshessek Öntől! Assával is pont beszélgettünk arról, hogy a nagy hatalom felelősséggel is jár, és tudni kell kicsinek is maradni, de nem gondoltam volna, hogy máris találkozom valakivel, aki ennek az élő példája lesz. Eddig is kellő tisztelettel viseltettem Ön iránt, Uram, és ha úgy kéri, akkor ezután sem fogok ezen változtatni.
*Reméli, hogy jól értette meg a csecsemős példát, és Taitos arra kéri, hogy ne bánjon úgy vele, mint valami félistennel csak azért, mert már tudni véli, hogy mekkora hatalma is van. Igaz azzal, hogy nem követeli meg a csodálatot, azzal vívja ki igazán a kis tündérke csodálatát, ám Mofi megpróbál eleget tenni a kérésének, és csak egy icipici ragyogással a szemében felnézni a mágusra. A részletezés alatt sűrűn jegyzetel, végig bólogat, majd a legvégén felnéz, egy kicsi megilletődéssel az arcán.*
- Egy egész taverna? Azt hiszem igyekeznem kell jó benyomást tenni, ha valóban szeretném elnyerni ezt a lehetőséget. Sajnos én még csak egymagam vagyok, Uram, se szállítóeszközöm, se hátasom nincsen, de úgy terveztem, hogy azt a mai nap folyamán beszereznék. Egy picike csacsit, aki tudna nekem segíteni a teherhordásban, és akinek a hátán ülve könnyebben tartanám a lépést Önnel, hogy ne kelljen miattam lassítania.
*Itt kicsit le is hajtja a fejét, elpirul, majd gyorsan kihörpinti az utolsó kortyot a korsóból, és felszökken, jelezve, hogy ő azonnal készen áll az indulásra, amennyiben Taitos úgy rendelkezik.*
//Taitos//
~Húú! Azta! Most már egészen teljesen biztos, hogy én vagyok a legszerencsésebb tündér az egész világon! Nemcsak, hogy hatalmas mágus, és még szerény is, de biztosan mindenkit ismer. Igen, még a szörp készítőjét is ismeri, ráadásul még ezzel sem vág fel! Hihetetlen, hogy milyen nemes lelkű emberek vannak! Vajon tényleg ember? Lehet, hogy igazából egy ember bőrbe bújt tündér. Egy nagy mágustól minden megeshet. Vagy egy ember bőrbe bújt elf, aki még az átlag elfeknél is öregebb és tapasztaltabb a varázslás miatt! El sem hiszem ezt az egészet!~
*A kezében lévő korsócska ugyan még remeg egy picit az izgalomtól, de a kérésre bólint, és megpróbál magára nyugalmat erőltetni, ami azzal jár, hogy jó ideig meg sem szólal, mert úgy véli, hogy hangosabb lenne a kelleténél, és kihallatszódna a hangjából az izgatottság. Így egy ideig csak bólogat, majd amikor már elmúlik a remegés, és a döbbenet jeleit az arcán átveszik a hála és az elismerés nyomai, akkor nyitja ki a száját, és suttogósra fogja a hangját.*
- Igaza van Uram, elnézését kérem! Igazán megtisztelő a számomra, hogy Ön mellett dolgozhatok! Ez idáig is a maximumot nyújtottam volna, de higgye el, így, hogy ezt tudom, még a maximumnál is jobban fogok igyekezni, hogy mindent elleshessek Öntől! Assával is pont beszélgettünk arról, hogy a nagy hatalom felelősséggel is jár, és tudni kell kicsinek is maradni, de nem gondoltam volna, hogy máris találkozom valakivel, aki ennek az élő példája lesz. Eddig is kellő tisztelettel viseltettem Ön iránt, Uram, és ha úgy kéri, akkor ezután sem fogok ezen változtatni.
*Reméli, hogy jól értette meg a csecsemős példát, és Taitos arra kéri, hogy ne bánjon úgy vele, mint valami félistennel csak azért, mert már tudni véli, hogy mekkora hatalma is van. Igaz azzal, hogy nem követeli meg a csodálatot, azzal vívja ki igazán a kis tündérke csodálatát, ám Mofi megpróbál eleget tenni a kérésének, és csak egy icipici ragyogással a szemében felnézni a mágusra. A részletezés alatt sűrűn jegyzetel, végig bólogat, majd a legvégén felnéz, egy kicsi megilletődéssel az arcán.*
- Egy egész taverna? Azt hiszem igyekeznem kell jó benyomást tenni, ha valóban szeretném elnyerni ezt a lehetőséget. Sajnos én még csak egymagam vagyok, Uram, se szállítóeszközöm, se hátasom nincsen, de úgy terveztem, hogy azt a mai nap folyamán beszereznék. Egy picike csacsit, aki tudna nekem segíteni a teherhordásban, és akinek a hátán ülve könnyebben tartanám a lépést Önnel, hogy ne kelljen miattam lassítania.
*Itt kicsit le is hajtja a fejét, elpirul, majd gyorsan kihörpinti az utolsó kortyot a korsóból, és felszökken, jelezve, hogy ő azonnal készen áll az indulásra, amennyiben Taitos úgy rendelkezik.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-17 21:03:52
Üzenet elküldve: 2016-08-17 21:03:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Xalema Unamorel //
*Ez a mocskos város. Ez a mocskos, rothadástól bűzlő szánalmas porfészek. ~Miért van az, hogy akárhányszor Artheniorban járok, ez az átok hely megpróbál az idegeimre menni?~
A nő pökhendin löki be a nyilvánosház ajtaját. Aki látja a szikár, előkelő vonásokkal büszkélkedő elfet talán azt gondolja nincs olyan ok, ami egy ilyen nemes kisasszonyt egy ehhez hasonlatos helyre vezetne. Nem mintha a Kósza Pinty nem volna a minőségi szórakozás netovábbja, de attól még az, ami.
Loka arcán átszalad egy csalafinta félmosoly, amint sebtében végigjártatja tekintetét a falakon függő festményeken. Jókedve azonban hamar múló látszat csupán. Nem szórakozni jött hanem azért mert úgy gondolja, itt talál valakit. Valaki olyat, aki nem ússza meg szárazon, ha legközelebb szembetalálja magát az élénkzöld szempárral.
Magasra szegett orral lépdel keresztül a helyiségen, a néhány vendéget lenéző pillantásokkal méltatva. Nem tudhatja, itt van-e az illető és nem szeretne semmi elhamarkodott cselekedethez folyamodni.
Valamit ami lenyugtatja a kedélyeit azonban nem tagad meg magától. Az egyik asztalnál egy vörös üstökű gyermekszerzet iszogat meglehetősen léha pozitúrában. A kezei közt tartott csésze igen pajkos, a helyhez illő formákkal bír, a Gorthwen lány arcán mégsem látszódik fikarcnyi meglepettség sem, ahogyan zöldjei átfutnak a teáscsészén.*
- Mit iszol? *Böki ki ahogyan elhalad a lány asztala mellett, de a választ nem várja meg. Egy kecses intéssel adja a pult mögött álló ügyeletes pillangó, vagy éppen szépfiú tudtára, hogy 5 aranyat nem sajnál valami ismeretlen jellegű italra, melynek neve; Éledő kedély tisztességes szűzkisasszonyok arcára menten zavart pírt csalna.
*
- Ugyanazt kérem.
* Udvariassági formákkal kivételesen nem törődik, helyette nemes egyszerűséggel helyet foglal Xalemával szemben. A másikról lerí, hogy fajtársak, épp csak akad valami feltűnően léha a megjelenésében, amely nem egészen hat megnyerően a nőre. De még mindig inkább ül egy elffel egy asztalnál, mint… Mint bármi mással, tulajdonképpen.*
- Nem vagy egy kicsit fiatal ahhoz, hogy ilyen helyekre járj? *Méregeti közömbös arckifejezéssel a másikat, amíg kihozzák italát. ~Nem, talán nem olyan fiatal mint amilyennek első ránézésre tűnik. De nálam fiatalabb.~*
// Xalema Unamorel //
*Ez a mocskos város. Ez a mocskos, rothadástól bűzlő szánalmas porfészek. ~Miért van az, hogy akárhányszor Artheniorban járok, ez az átok hely megpróbál az idegeimre menni?~
A nő pökhendin löki be a nyilvánosház ajtaját. Aki látja a szikár, előkelő vonásokkal büszkélkedő elfet talán azt gondolja nincs olyan ok, ami egy ilyen nemes kisasszonyt egy ehhez hasonlatos helyre vezetne. Nem mintha a Kósza Pinty nem volna a minőségi szórakozás netovábbja, de attól még az, ami.
Loka arcán átszalad egy csalafinta félmosoly, amint sebtében végigjártatja tekintetét a falakon függő festményeken. Jókedve azonban hamar múló látszat csupán. Nem szórakozni jött hanem azért mert úgy gondolja, itt talál valakit. Valaki olyat, aki nem ússza meg szárazon, ha legközelebb szembetalálja magát az élénkzöld szempárral.
Magasra szegett orral lépdel keresztül a helyiségen, a néhány vendéget lenéző pillantásokkal méltatva. Nem tudhatja, itt van-e az illető és nem szeretne semmi elhamarkodott cselekedethez folyamodni.
Valamit ami lenyugtatja a kedélyeit azonban nem tagad meg magától. Az egyik asztalnál egy vörös üstökű gyermekszerzet iszogat meglehetősen léha pozitúrában. A kezei közt tartott csésze igen pajkos, a helyhez illő formákkal bír, a Gorthwen lány arcán mégsem látszódik fikarcnyi meglepettség sem, ahogyan zöldjei átfutnak a teáscsészén.*
- Mit iszol? *Böki ki ahogyan elhalad a lány asztala mellett, de a választ nem várja meg. Egy kecses intéssel adja a pult mögött álló ügyeletes pillangó, vagy éppen szépfiú tudtára, hogy 5 aranyat nem sajnál valami ismeretlen jellegű italra, melynek neve; Éledő kedély tisztességes szűzkisasszonyok arcára menten zavart pírt csalna.
*- Ugyanazt kérem.
* Udvariassági formákkal kivételesen nem törődik, helyette nemes egyszerűséggel helyet foglal Xalemával szemben. A másikról lerí, hogy fajtársak, épp csak akad valami feltűnően léha a megjelenésében, amely nem egészen hat megnyerően a nőre. De még mindig inkább ül egy elffel egy asztalnál, mint… Mint bármi mással, tulajdonképpen.*
- Nem vagy egy kicsit fiatal ahhoz, hogy ilyen helyekre járj? *Méregeti közömbös arckifejezéssel a másikat, amíg kihozzák italát. ~Nem, talán nem olyan fiatal mint amilyennek első ránézésre tűnik. De nálam fiatalabb.~*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:57:14
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
-Mi, ja nem, köszönöm... *dünnyögi elkalandozva a mélységi nőstény morgására, de igazából néhány pillanattal később már nem is igen emlékszik rá, mert fejben egészen máshol jár. Kétségtelen, idilli tájakat képzel maga elé, ahol dús hajába tép a szép, két szemében ott a szenvedély, és szikár alakját a horizonton alábukó Fény festi meg, midőn egy hajó kormánykereke mögött szeli a végtelen vizet.
Kalózunkat megkapóan élénk fantáziával áldotta meg az ég, ami ilyenkor jól jön, elszórakoztatja magát, amíg az élesztő italt kortyolgatja.
Csak az billenti ki, hogy a kérdéses legénység egyik lehetséges tagja ráköszön, biccent is Arasys felé, sőt valami intésfélét is eszközöl.*
-Jó reggelt kisasszony. Óhajt egy kriglivel ebből, a keserédes varázsitalból? *pislog a korsójába, melyben ott feketéllik a szóban forgó folyadék.*
-Komolyan mondom, csodákra képes... *dünnyögi, miközben körbelötyköli kissé a cuccost.*
-Fene gondolná, de egy nagyobb löket ilyen lötty, megijesztve némi rummal, fertályóra alatt elűzi a macskajajt. Legalábbis általában... *vonja meg a vállát, aztán meghúzza a korsót. Ha Arasys kér, akkor tölt neki is egy nagyobb adagot, igény szerint rummal vagy éppen anélkül. Persze anélkül elég keserű, érdemes legalább mézet tenni bele, vagy hasonló, mert igen könnyedén görcsbe rántja az ember arcát, mintha citromba harapott volna.*
-Mi, ja nem, köszönöm... *dünnyögi elkalandozva a mélységi nőstény morgására, de igazából néhány pillanattal később már nem is igen emlékszik rá, mert fejben egészen máshol jár. Kétségtelen, idilli tájakat képzel maga elé, ahol dús hajába tép a szép, két szemében ott a szenvedély, és szikár alakját a horizonton alábukó Fény festi meg, midőn egy hajó kormánykereke mögött szeli a végtelen vizet.
Kalózunkat megkapóan élénk fantáziával áldotta meg az ég, ami ilyenkor jól jön, elszórakoztatja magát, amíg az élesztő italt kortyolgatja.
Csak az billenti ki, hogy a kérdéses legénység egyik lehetséges tagja ráköszön, biccent is Arasys felé, sőt valami intésfélét is eszközöl.*
-Jó reggelt kisasszony. Óhajt egy kriglivel ebből, a keserédes varázsitalból? *pislog a korsójába, melyben ott feketéllik a szóban forgó folyadék.*
-Komolyan mondom, csodákra képes... *dünnyögi, miközben körbelötyköli kissé a cuccost.*
-Fene gondolná, de egy nagyobb löket ilyen lötty, megijesztve némi rummal, fertályóra alatt elűzi a macskajajt. Legalábbis általában... *vonja meg a vállát, aztán meghúzza a korsót. Ha Arasys kér, akkor tölt neki is egy nagyobb adagot, igény szerint rummal vagy éppen anélkül. Persze anélkül elég keserű, érdemes legalább mézet tenni bele, vagy hasonló, mert igen könnyedén görcsbe rántja az ember arcát, mintha citromba harapott volna.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:36:07
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:36:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Reggelente nagyon tudja gyűlölni azt az alkoholt, amit lefekvés előtt elfogyaszt, ha az a kelleténél több volt. Különösen akkor. Valahogy úgy tűnik neki, hogy ez az eset foroghat fent, már csak a tompa fejfájásból is, de sebaj kibírja. Miután valóban felébred és nem csak a szemét nyitja ki, igyekszik összerakni, hogy mi is lenne most az ő dolga.
Valami rémlik arról, hogy egyelőre még erre fele kellene besegíteniük a Pintyben, de hogy végül sikerült-e ennél is többet megtudni, az nem maradt meg a fejében.
Bele telik egy kis időbe, mire összekapja magát annyira, hogy emberek és egyebek közé akarjon menni, és lebattyog az ivó részbe. Körbenéz, hátha lát valakit a kalózgárdából, de egyedül a Draenont sikerül észrevennie, aki nem fest sokkal lelkesebben mint amilyennek ő maga tűnhet. Elnyom egy ásítást még mielőtt odasétál, mert egy vadidegen arcába is pofátlanság beleásítani, pláne az ember főnökének a képébe.*
-Reggelt, Kapitány Úr! *Még el is vigyorodig egy pillanatra, mintha legalább jó kedve lenne, de valóban csak egy pillanatra, aztán vissza is tér a még nem teljesen éber állapotba.*
*Reggelente nagyon tudja gyűlölni azt az alkoholt, amit lefekvés előtt elfogyaszt, ha az a kelleténél több volt. Különösen akkor. Valahogy úgy tűnik neki, hogy ez az eset foroghat fent, már csak a tompa fejfájásból is, de sebaj kibírja. Miután valóban felébred és nem csak a szemét nyitja ki, igyekszik összerakni, hogy mi is lenne most az ő dolga.
Valami rémlik arról, hogy egyelőre még erre fele kellene besegíteniük a Pintyben, de hogy végül sikerült-e ennél is többet megtudni, az nem maradt meg a fejében.
Bele telik egy kis időbe, mire összekapja magát annyira, hogy emberek és egyebek közé akarjon menni, és lebattyog az ivó részbe. Körbenéz, hátha lát valakit a kalózgárdából, de egyedül a Draenont sikerül észrevennie, aki nem fest sokkal lelkesebben mint amilyennek ő maga tűnhet. Elnyom egy ásítást még mielőtt odasétál, mert egy vadidegen arcába is pofátlanság beleásítani, pláne az ember főnökének a képébe.*
-Reggelt, Kapitány Úr! *Még el is vigyorodig egy pillanatra, mintha legalább jó kedve lenne, de valóban csak egy pillanatra, aztán vissza is tér a még nem teljesen éber állapotba.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:27:39
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:27:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Meglepi és kicsit zavarba is hozza az óriás érzelemkitörése. Biztosan azért is, mert esélye sincs tiltakozni ellene, legalábbis fizikailag, és azért is, mert neki lényegesen lassabban megy a barátkozás. Ami azt illeti, nem is tudna senkit említeni, akire alkalmazhatja a barát jelzőt. De legalább előkerült, fene a szertelen fajtáját!*
- Hé, mit csinálsz, eszednél vagy? *nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát, miközben pörög Gugu karjaiban és arra koncentrál, hogy a kezeiben tartott poharak tartalma ne spricceljen körbe a Pintyben, a centrifugális erő hatására.* - A szörpöd. És töröld meg jobban az arcod, valaki összefirkálta az éjjel. Szerintem ez volt. *biccent fejével a pult és a fehér hajú elf felé, miután újra talajt érez a lábai alatt. Persze az is ad a szokatlan élményhez, hogy a maga testmagasságával nincs hozzászokva, hogy csak úgy felkapkodják. Most, hogy bemószerolta az ellenszenves figurát Gugunál, saját arca felé bök.* - Nekem milyen? Törölgettem, de nem tudom, mi maradt rajta... neeem, a felének a negyede is elég lesz!
*A kérdés szinte rémült tiltakozásba fullad, amint látja, hogy Gugu reggelit kezd készíteni. Viszont ami az óriás számára könnyű tízórai, az a mennyiség másnál napokig tartó emésztési zavarokat okozhat. A „kicsi Loi” megszólításra csak elmosolyodik. Ilyet is rég hallott már. Furcsa zavarában egy hajtásra issza ki a poharában lötyögő kákicslét, és rögtön keserves grimaszba rándul az arca.*
- Eeeh... Át kell gondolni az itteni italokat. Eddig még nem találtam ihatót közöttük.
*Meglepi és kicsit zavarba is hozza az óriás érzelemkitörése. Biztosan azért is, mert esélye sincs tiltakozni ellene, legalábbis fizikailag, és azért is, mert neki lényegesen lassabban megy a barátkozás. Ami azt illeti, nem is tudna senkit említeni, akire alkalmazhatja a barát jelzőt. De legalább előkerült, fene a szertelen fajtáját!*
- Hé, mit csinálsz, eszednél vagy? *nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát, miközben pörög Gugu karjaiban és arra koncentrál, hogy a kezeiben tartott poharak tartalma ne spricceljen körbe a Pintyben, a centrifugális erő hatására.* - A szörpöd. És töröld meg jobban az arcod, valaki összefirkálta az éjjel. Szerintem ez volt. *biccent fejével a pult és a fehér hajú elf felé, miután újra talajt érez a lábai alatt. Persze az is ad a szokatlan élményhez, hogy a maga testmagasságával nincs hozzászokva, hogy csak úgy felkapkodják. Most, hogy bemószerolta az ellenszenves figurát Gugunál, saját arca felé bök.* - Nekem milyen? Törölgettem, de nem tudom, mi maradt rajta... neeem, a felének a negyede is elég lesz!
*A kérdés szinte rémült tiltakozásba fullad, amint látja, hogy Gugu reggelit kezd készíteni. Viszont ami az óriás számára könnyű tízórai, az a mennyiség másnál napokig tartó emésztési zavarokat okozhat. A „kicsi Loi” megszólításra csak elmosolyodik. Ilyet is rég hallott már. Furcsa zavarában egy hajtásra issza ki a poharában lötyögő kákicslét, és rögtön keserves grimaszba rándul az arca.*
- Eeeh... Át kell gondolni az itteni italokat. Eddig még nem találtam ihatót közöttük.
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:26:08
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:26:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
* A báty épp udvarolgat egy nemes leányzónak, így nem kell miatta aggódni. Morganus amúgy is tudja jól, hogy neki a városban nem sok baja eshet. *
- Szerencsések igen. Talán épp azért, mert apánk sem az a nagyon kék vérű nemes. Így nem kerget minket eltervezett házasságokba és hasonlók.
* Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatják magukat, mert efféle kényszerektől megmenekültek. De ezt a témát ejti is mára, elég volt ennyi. A közös este jobban érdekli. *
- A szórakoztatással nem hiszem, hogy gond lesz.
* Magában véve Alf maga is szórakoztató jelenség, vicces dolgokat mond néha és van a természetében valami felhőtlen vidámság. *
- Rizikó nélkül nincs győzelem.
* S annyira nem bizalmatlan a férfi irányába, hogy ne hagyná, hogy a füle körül matasson. Végül is bűvész, így sejti, hogy valami mutatvány készülődik. Nem is csalódik, mikor a füle mögül egy selyemvirág kerül elő. Amit el is vesz mosolyogva. *
- Óh, kedves kis mutatvány. Köszönöm szépen.
* A virág szárát átfűzi keblénél az egyik gomb lyukon. *
- Majd később visszaveheted.
* Ígéri meg, és ha ő azt mondja, hogy elveheti onnan, akkor elveheti. Majd. *
- Igaz, egy kis izgalom kell néha, az pedig rizikó nélkül nem nagyon jön össze. Végül is, ha már azt mondod, hogy kellemes a társaságom számodra, akkor egy kis időre le tudlak kötni, ha szeretnéd.
//Félj, hogy ha mersz!//
* A báty épp udvarolgat egy nemes leányzónak, így nem kell miatta aggódni. Morganus amúgy is tudja jól, hogy neki a városban nem sok baja eshet. *
- Szerencsések igen. Talán épp azért, mert apánk sem az a nagyon kék vérű nemes. Így nem kerget minket eltervezett házasságokba és hasonlók.
* Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatják magukat, mert efféle kényszerektől megmenekültek. De ezt a témát ejti is mára, elég volt ennyi. A közös este jobban érdekli. *
- A szórakoztatással nem hiszem, hogy gond lesz.
* Magában véve Alf maga is szórakoztató jelenség, vicces dolgokat mond néha és van a természetében valami felhőtlen vidámság. *
- Rizikó nélkül nincs győzelem.
* S annyira nem bizalmatlan a férfi irányába, hogy ne hagyná, hogy a füle körül matasson. Végül is bűvész, így sejti, hogy valami mutatvány készülődik. Nem is csalódik, mikor a füle mögül egy selyemvirág kerül elő. Amit el is vesz mosolyogva. *
- Óh, kedves kis mutatvány. Köszönöm szépen.
* A virág szárát átfűzi keblénél az egyik gomb lyukon. *
- Majd később visszaveheted.
* Ígéri meg, és ha ő azt mondja, hogy elveheti onnan, akkor elveheti. Majd. *
- Igaz, egy kis izgalom kell néha, az pedig rizikó nélkül nem nagyon jön össze. Végül is, ha már azt mondod, hogy kellemes a társaságom számodra, akkor egy kis időre le tudlak kötni, ha szeretnéd.
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-17 16:25:43
Üzenet elküldve: 2016-08-17 16:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Egy hatalmas "csupakosz" emberi életforma jelenik meg az ajtóban. Ismertető jele a 4 méteres magassága mit a sáros por még megdob pár centivel. Megdörgöli arcát , mosolyt küld mindenki felé és Loi irányába indul meg. Látva kitöltött szörpikéjét, nagyot kurjant örömében és felkapja a lányt s megforgatja.*
-Köszönöm, tényleg nagyon köszönöm. *Arcán egy pillanatra örömkönnycsepp szántja végig a koszos firkák rátapadt egyvelegét.*
-No akkor együnk mert éhen halok. *Mondja hatalmas gyomorkorgás kíséretében.*
-Gyere kicsi Loi "uzsizzunk". *Toldja meg beszédét é közben előkapja a szalonnát és a szokásos adagokat vágja előkapva egy legalább 3 kilós friss "élet illatú" kemencés kenyeret.*
~Előbb megtöltjük a hasunkat, utána meg egy dézsa víz segít majd, hogy az emberek mocsári troll helyett óriásnak nézzenek.~
*Zárja gondolatmenetével, s majd ha Loi is csatlakozik, elmondja neki tervét és ismét együtt kezdhetnek neki a kis lakoménak.*
*Egy hatalmas "csupakosz" emberi életforma jelenik meg az ajtóban. Ismertető jele a 4 méteres magassága mit a sáros por még megdob pár centivel. Megdörgöli arcát , mosolyt küld mindenki felé és Loi irányába indul meg. Látva kitöltött szörpikéjét, nagyot kurjant örömében és felkapja a lányt s megforgatja.*
-Köszönöm, tényleg nagyon köszönöm. *Arcán egy pillanatra örömkönnycsepp szántja végig a koszos firkák rátapadt egyvelegét.*
-No akkor együnk mert éhen halok. *Mondja hatalmas gyomorkorgás kíséretében.*
-Gyere kicsi Loi "uzsizzunk". *Toldja meg beszédét é közben előkapja a szalonnát és a szokásos adagokat vágja előkapva egy legalább 3 kilós friss "élet illatú" kemencés kenyeret.*
~Előbb megtöltjük a hasunkat, utána meg egy dézsa víz segít majd, hogy az emberek mocsári troll helyett óriásnak nézzenek.~
*Zárja gondolatmenetével, s majd ha Loi is csatlakozik, elmondja neki tervét és ismét együtt kezdhetnek neki a kis lakoménak.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-16 23:30:16
Üzenet elküldve: 2016-08-16 23:30:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
- Kenyér szerintem nincs és biztos nem venné ki jól magát, ha felaprítanánk egy asztalt, hogy szalonnát sütögessünk. *tárja szét a karjait egy vigyorral Gugu felvetésére, és rögtön az jut eszébe, hogy ha a Pintyet a jövőben fogadóként óhajtják üzemeltetni tulajdonosai, úgy olyan konyhát is illenék kialakítani, ahol meleg ételeket is el lehet készíteni. Egyelőre viszont csak a kért itallal tud szolgálni, amit gyorsan összedob az óriásnak és magának is készít valamit. Kicsit eltöpreng, végül csak bedob 5 aranyat a kasszába Mordi néne szörpikéjeért, aztán még 5-öt a Kákicsléért. Egyelőre fogalma sincs, hogy mi az a kákicslé, de ha olyan rossz, ahogy érzi magát, akkor minden rendben lesz. Elég sokáig szöszmötöl velük, a szörpöt sehogy sem akarja megtalálni. Amikor aztán kész van és üdvözült mosollyal fordul meg, el is képed. Hol van Guguru? Tanácstalanul néz körbe, hátha valamelyik sarokban rejtőzik a hegyomlásnyi óriás vagy egy vicces kedvű mágus, aki valami hókuszpókusszal láthatatlanná tette. De egyiket sem találja, csak a tegnapi, fekete ruhás embert, aki épp betolakszik a pult mögé, ahol kezdenek elég sokan lenni.*
- Szólj, ha kérsz valamit... mindegy. *legyint egyet, ha Draenon végül kiszolgálja magát, aztán kezében a poharakkal, kihátrál a pult mögül. Egyszer akart kedves lenni, de igyekszik ezentúl jobban figyelni, hogy ilyesmi többet ne forduljon elő. Ha Syoud útban van, kicsit megtapossa a tyúkszemét, aztán a pult másik oldalán visszafordul a kalózhoz.*
- Nem láttad Gugut? Azt az aprócska óriást. *teszi hozzá magyarázólag* - Nem bírta megvárni a szörpikéjét?
A hozzászólás írója (Loi Tyrastha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 23:31:24
- Kenyér szerintem nincs és biztos nem venné ki jól magát, ha felaprítanánk egy asztalt, hogy szalonnát sütögessünk. *tárja szét a karjait egy vigyorral Gugu felvetésére, és rögtön az jut eszébe, hogy ha a Pintyet a jövőben fogadóként óhajtják üzemeltetni tulajdonosai, úgy olyan konyhát is illenék kialakítani, ahol meleg ételeket is el lehet készíteni. Egyelőre viszont csak a kért itallal tud szolgálni, amit gyorsan összedob az óriásnak és magának is készít valamit. Kicsit eltöpreng, végül csak bedob 5 aranyat a kasszába Mordi néne szörpikéjeért,
aztán még 5-öt a Kákicsléért. Egyelőre fogalma sincs, hogy mi az a kákicslé, de ha olyan rossz, ahogy érzi magát, akkor minden rendben lesz. Elég sokáig szöszmötöl velük, a szörpöt sehogy sem akarja megtalálni. Amikor aztán kész van és üdvözült mosollyal fordul meg, el is képed. Hol van Guguru? Tanácstalanul néz körbe, hátha valamelyik sarokban rejtőzik a hegyomlásnyi óriás vagy egy vicces kedvű mágus, aki valami hókuszpókusszal láthatatlanná tette. De egyiket sem találja, csak a tegnapi, fekete ruhás embert, aki épp betolakszik a pult mögé, ahol kezdenek elég sokan lenni.*- Szólj, ha kérsz valamit... mindegy. *legyint egyet, ha Draenon végül kiszolgálja magát, aztán kezében a poharakkal, kihátrál a pult mögül. Egyszer akart kedves lenni, de igyekszik ezentúl jobban figyelni, hogy ilyesmi többet ne forduljon elő. Ha Syoud útban van, kicsit megtapossa a tyúkszemét, aztán a pult másik oldalán visszafordul a kalózhoz.*
- Nem láttad Gugut? Azt az aprócska óriást. *teszi hozzá magyarázólag* - Nem bírta megvárni a szörpikéjét?
A hozzászólás írója (Loi Tyrastha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 23:31:24
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-16 16:19:17
Üzenet elküldve: 2016-08-16 16:19:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
*Érdeklődve hallgatja a beszámolót és kezd kialakulni egy kép benne a Melingrem klánról. Lázadó vér, de szerető család képe kezd kibontakozni előtte. A bátyról egészen megfeledkezett a domborulatok szemlélése közben.*
~Reméljük nem lesz akadálya a kettesben töltött éjszakának, bár amit eddig elmondott róla nem tűnik a legféltőbb testvérnek.~
-Szóval tanulni jöttetek erre a vidékre és jó sorotok van. Szerencsések vagytok az kétségtelen.
*Bevizsgálja szemével a pohara alján maradt vékony csíkot, aztán visszatér a szép Mea szemeihez a tekintete.*
~Egy apa, aki tele rakja cukorral a tálat, ha kiürül mindenkinek elkelne.~
*Nem mondhatni, hogy nagyon elkeseredett, hogy neki nem jutott ilyen, legfeljebb egy kevés keserű íz van a szájában tőle. A mosolya hamar visszatér, amikor az este kerül szóba.*
-Rám számíthatsz, azt már most megmondom. Nem vagyok az az ember, aki magára hagy egy hölgyet az éjszakában.
*Az ártatlan pillantás és kacér mosoly, ellenállhatatlan páros.*
-Mindent elkövetek, hogy szórakoztatónak találd a társaságom.
*Viszonozza a mosolyt, aztán elgondolkodó arcot vág a kérdésre.*
-Igaz csak most találkoztunk. Van benne némi kockázat, de eddig azt kell mondjam nagyon élvezem a társaságod. Az meg ugye, hogy később mi lesz nem tudhatom, de vállalom a rizikót.
*Pimasz mosolyt ereszt meg, aztán előre hajol a nyújtózkodó lány felé, hogy a füléhez közelítse ujjait és egy virágot varázsol elő mögüle, ami már jó ideje várakozott bevetésre inge ujja alatt. A szemet megtéveszti, de a lányt nem akarja, csak bedobja a legjobb trükkjét a szépségnek, hogy a küszöbtől beljebb is engedje később. A selyemből készült bűvészkellék sokszor aratott sikert az ellenkező nemnél, nem fogja pont most kihagyni, hogy kiváltsa vele a kellő hatást. Két ujja között tartja Mea elé a virágot, hogy elvehesse.*
-Van akiért megéri rizikózni.
*Beveti a lehengerlő Alf mosolyát hozzá.*
-Sajnálatos, ha így van és a város nem tartogat több említésre méltót, de mivel veled találkoztam már van, ami lekössön.
*A hallottak alapján a levegő városa álmos város. Wegtoren tüzes levegője után nem hangzik ígéretesnek, de a barna szépség mellett nem számít.*
-Akkor kénytelen leszek beérni ennyivel, ami a várost illeti. A rend kedvéért hozzáteszem azért, hogy a fogadó kényelméről nem hallottam semmi rosszat.
*Tervei szerint ott hajtotta volna álomra a fejét, de ha így alakul a dolog, akkor változtat. Új terve szerint ott lesz a feje valahol Mea mellett ezen az éjszakán.*
//Félj, hogy ha mersz!//
*Érdeklődve hallgatja a beszámolót és kezd kialakulni egy kép benne a Melingrem klánról. Lázadó vér, de szerető család képe kezd kibontakozni előtte. A bátyról egészen megfeledkezett a domborulatok szemlélése közben.*
~Reméljük nem lesz akadálya a kettesben töltött éjszakának, bár amit eddig elmondott róla nem tűnik a legféltőbb testvérnek.~
-Szóval tanulni jöttetek erre a vidékre és jó sorotok van. Szerencsések vagytok az kétségtelen.
*Bevizsgálja szemével a pohara alján maradt vékony csíkot, aztán visszatér a szép Mea szemeihez a tekintete.*
~Egy apa, aki tele rakja cukorral a tálat, ha kiürül mindenkinek elkelne.~
*Nem mondhatni, hogy nagyon elkeseredett, hogy neki nem jutott ilyen, legfeljebb egy kevés keserű íz van a szájában tőle. A mosolya hamar visszatér, amikor az este kerül szóba.*
-Rám számíthatsz, azt már most megmondom. Nem vagyok az az ember, aki magára hagy egy hölgyet az éjszakában.
*Az ártatlan pillantás és kacér mosoly, ellenállhatatlan páros.*
-Mindent elkövetek, hogy szórakoztatónak találd a társaságom.
*Viszonozza a mosolyt, aztán elgondolkodó arcot vág a kérdésre.*
-Igaz csak most találkoztunk. Van benne némi kockázat, de eddig azt kell mondjam nagyon élvezem a társaságod. Az meg ugye, hogy később mi lesz nem tudhatom, de vállalom a rizikót.
*Pimasz mosolyt ereszt meg, aztán előre hajol a nyújtózkodó lány felé, hogy a füléhez közelítse ujjait és egy virágot varázsol elő mögüle, ami már jó ideje várakozott bevetésre inge ujja alatt. A szemet megtéveszti, de a lányt nem akarja, csak bedobja a legjobb trükkjét a szépségnek, hogy a küszöbtől beljebb is engedje később. A selyemből készült bűvészkellék sokszor aratott sikert az ellenkező nemnél, nem fogja pont most kihagyni, hogy kiváltsa vele a kellő hatást. Két ujja között tartja Mea elé a virágot, hogy elvehesse.*
-Van akiért megéri rizikózni.
*Beveti a lehengerlő Alf mosolyát hozzá.*
-Sajnálatos, ha így van és a város nem tartogat több említésre méltót, de mivel veled találkoztam már van, ami lekössön.
*A hallottak alapján a levegő városa álmos város. Wegtoren tüzes levegője után nem hangzik ígéretesnek, de a barna szépség mellett nem számít.*
-Akkor kénytelen leszek beérni ennyivel, ami a várost illeti. A rend kedvéért hozzáteszem azért, hogy a fogadó kényelméről nem hallottam semmi rosszat.
*Tervei szerint ott hajtotta volna álomra a fejét, de ha így alakul a dolog, akkor változtat. Új terve szerint ott lesz a feje valahol Mea mellett ezen az éjszakán.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-16 13:39:23
Üzenet elküldve: 2016-08-16 13:39:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Előző esti kalózkodásuk eredményeképpen, Kapitányunk heveny világundorral és nem kevésbé zavaró fejfájással, valamint ezt megfejelendő, némi hányingerrel ébred. Az már fel sem merül a fejében, hogy vajon Rilai merre járhat, mert a legutolsó dolog, amire ezen a reggelen vágyna, az az örökkön cserfes kocsmároslány. Helyette inkább kinézi magának az ágytálat, hogy idejekorán dolgát végezhesse, s csak eztán kezd el olyasmin morfondírozni, hogy merre is kezdje ezt a napot. Túl sok dolga éppen nincsen, a Pintyben tán minden a megszokott úton-módon zajlik, fennakadás nincs, de ha igen, azt Syoud majd jobb belátásra bírja. Kapitányunk nem szeret ugyanis ebéd előtt gyilkolni, elvégre nem árt az ilyesmire rákészülni rendesen, nem ám csak úgy hűbelebalázs módjára, nem. Ebéd előtt az ilyesmi kényelmetlen, megterhelő, meg amúgy is, másnaposan az ember fia nyűgös és kedvetlen.
Miután sikerült többé-kevésbé elfogadható külsőt kölcsönöznie magának, de legalábbis nem úgy néz ki immáron, mint ki halni vágyik, eljött az ideje annak is, hogy a szobájából lefelé vegye az irányt a közös térbe. Ott aztán kérdés és kérés nélkül lazán besétál a pult mögé, hogy a fekete főzetet előkerítse, melynek egyébként többen nagy műkedvelői errefelé. Amint megvan, indokolatlan mennyiséget zbaggyint belőle egy kósza korsóba (nem pintybe), amit nem átall megfejelni néminemű rummal is, csupán csak az íze végett. Állát tenyerébe ejti, a pultnak dől, s emígyen kortyolgatja az éltető nedűt.
Minekutána se Syoud, se Rilai nincsenek elérhető közelségben, hát rá marad az, ha esetleg valaki hivatalos ügyben érkezne, bár abban aligha lesz köszönet, ha neki kell az ilyesmit intéznie, különösen jelen állapotában.*
*Előző esti kalózkodásuk eredményeképpen, Kapitányunk heveny világundorral és nem kevésbé zavaró fejfájással, valamint ezt megfejelendő, némi hányingerrel ébred. Az már fel sem merül a fejében, hogy vajon Rilai merre járhat, mert a legutolsó dolog, amire ezen a reggelen vágyna, az az örökkön cserfes kocsmároslány. Helyette inkább kinézi magának az ágytálat, hogy idejekorán dolgát végezhesse, s csak eztán kezd el olyasmin morfondírozni, hogy merre is kezdje ezt a napot. Túl sok dolga éppen nincsen, a Pintyben tán minden a megszokott úton-módon zajlik, fennakadás nincs, de ha igen, azt Syoud majd jobb belátásra bírja. Kapitányunk nem szeret ugyanis ebéd előtt gyilkolni, elvégre nem árt az ilyesmire rákészülni rendesen, nem ám csak úgy hűbelebalázs módjára, nem. Ebéd előtt az ilyesmi kényelmetlen, megterhelő, meg amúgy is, másnaposan az ember fia nyűgös és kedvetlen.
Miután sikerült többé-kevésbé elfogadható külsőt kölcsönöznie magának, de legalábbis nem úgy néz ki immáron, mint ki halni vágyik, eljött az ideje annak is, hogy a szobájából lefelé vegye az irányt a közös térbe. Ott aztán kérdés és kérés nélkül lazán besétál a pult mögé, hogy a fekete főzetet előkerítse, melynek egyébként többen nagy műkedvelői errefelé. Amint megvan, indokolatlan mennyiséget zbaggyint belőle egy kósza korsóba (nem pintybe), amit nem átall megfejelni néminemű rummal is, csupán csak az íze végett. Állát tenyerébe ejti, a pultnak dől, s emígyen kortyolgatja az éltető nedűt.
Minekutána se Syoud, se Rilai nincsenek elérhető közelségben, hát rá marad az, ha esetleg valaki hivatalos ügyben érkezne, bár abban aligha lesz köszönet, ha neki kell az ilyesmit intéznie, különösen jelen állapotában.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2016-08-15 19:56:30
Üzenet elküldve: 2016-08-15 19:56:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
* Végül is. *
- Az nem is gond, a titkok mindig feltüzelik a kíváncsiságom.
* Jó az, ha van mit felkutatni, abban is rejlenek izgalmak. De legalább a lét dolgaiban és a lázadásban, is, partnerre talált a Nagy Alfban. *
- Végül is nem hitetlenkedem. Tudom magamról hogy milyen ez és a bátyám szemszögéből nézve is. A különbség közöttünk annyi, hogy mi jól jártunk. Atyánk tanulni küldött ide, régi barátja él itt, aki szintén nemes és régóta foglalkozik kereskedelemmel. Igaz ami igaz, tanultunk is tőle és építettünk ki kapcsolatokat. Mi még nem huppantunk ki a cukros tálkából.
* Nekik a vagyonuk még meg van és a rangjuk is és úgy tűnik, hogy a bátyus már körözget egy szép nemes lány körül. Így róla azért ez némi plusz terhet vesz le. Alf néma mustrálgatása pedig picit felpezsdíti a vérét. Naná hogy észrevette, hogy a férfi bámulja őt. Alakulóban van az este. *
- Ugye, milyen rossz lenne egyedül? Jobb tenni ez ellen.
* Ártatlan pillantást vet a férfire, mintha tényleg az járna a fejében, hogy a küszöbön hagyja aludni a férfit. Ajkán kacér mosoly vibrál mégis, tudja, nem így lesz. A nyújtózkodásban picikét megtorpan. *
- Kellemes társaságnak tartasz? Pedig épp csak váltottunk pár szót. Akkor mit fogsz majd mondani később?
* Másik érdekesség, látnivaló a városban? Fogas kérdés. *
- Hát a Pegazus kiesett, mint kényelmes és kellemes fogadó, finom étellel. Ott van még közvetlenül mellette a Holdudvar, ami a fogadóból nyílik. Aztán ott van nem messze a Fürdőház, ami nem tudom, hogy most látogatható-e? A Pegazus előtt vagy után, már nem is tudom, de ott is gond volt a vízzel. Sokan lettek kiütésesek. Amúgy meg, nem olyan sok minden. A piacon lehet látni érdekes dolgokat, ott van a kovácsműhely is. De amúgy nem nagy szám az egész.
//Félj, hogy ha mersz!//
* Végül is. *
- Az nem is gond, a titkok mindig feltüzelik a kíváncsiságom.
* Jó az, ha van mit felkutatni, abban is rejlenek izgalmak. De legalább a lét dolgaiban és a lázadásban, is, partnerre talált a Nagy Alfban. *
- Végül is nem hitetlenkedem. Tudom magamról hogy milyen ez és a bátyám szemszögéből nézve is. A különbség közöttünk annyi, hogy mi jól jártunk. Atyánk tanulni küldött ide, régi barátja él itt, aki szintén nemes és régóta foglalkozik kereskedelemmel. Igaz ami igaz, tanultunk is tőle és építettünk ki kapcsolatokat. Mi még nem huppantunk ki a cukros tálkából.
* Nekik a vagyonuk még meg van és a rangjuk is és úgy tűnik, hogy a bátyus már körözget egy szép nemes lány körül. Így róla azért ez némi plusz terhet vesz le. Alf néma mustrálgatása pedig picit felpezsdíti a vérét. Naná hogy észrevette, hogy a férfi bámulja őt. Alakulóban van az este. *
- Ugye, milyen rossz lenne egyedül? Jobb tenni ez ellen.
* Ártatlan pillantást vet a férfire, mintha tényleg az járna a fejében, hogy a küszöbön hagyja aludni a férfit. Ajkán kacér mosoly vibrál mégis, tudja, nem így lesz. A nyújtózkodásban picikét megtorpan. *
- Kellemes társaságnak tartasz? Pedig épp csak váltottunk pár szót. Akkor mit fogsz majd mondani később?
* Másik érdekesség, látnivaló a városban? Fogas kérdés. *
- Hát a Pegazus kiesett, mint kényelmes és kellemes fogadó, finom étellel. Ott van még közvetlenül mellette a Holdudvar, ami a fogadóból nyílik. Aztán ott van nem messze a Fürdőház, ami nem tudom, hogy most látogatható-e? A Pegazus előtt vagy után, már nem is tudom, de ott is gond volt a vízzel. Sokan lettek kiütésesek. Amúgy meg, nem olyan sok minden. A piacon lehet látni érdekes dolgokat, ott van a kovácsműhely is. De amúgy nem nagy szám az egész.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409