//Megnyitó ünnepség//
*Egy, már eddig is a bentiek társaságát élvező, tekintélyt parancsoló, mégis mutatós hölgy lépdel feladatának teljes tudatában az impozáns bárpult felé, mi a mulató bejáratával szemben helyezkedik el, határozottan lezárva a vendégteret. Öltözékében kevésbé szégyenlős, ám itt dolgozónak sem hihetné senki, teljes nyugalommal. Teljes testét fedő, a zöldnek egy markánsabb árnyalatában játszó ruhát visel, mi arannyal hímzett a szegélyein, ujja csuklójáig nyúlik, passzosan, még épp ízléses mélységig dekoltált, s hasonlóan magasan sliccelt, a jobb oldalán. Haja gondosan megformázva lebeg szabadon, hátul lapockája aljáig, elöl nagyjából kebleit takarva.
Jelentős dologra készül éppen, s bár izgul is emiatt némiképp, ez a külvilág számára nehezen észlelhető. Eddigi névtelenségét, csendes társ mivoltát felfedve, pár hangosabb, figyelmeztető és csitító jellegű tapsot követően szólal fel, hogy a legtávolabb tartózkodók is jól hallják.*
- Kedves egybegyűltek, finom Hölgyek és nemes Urak, tudósok és tudatlanok, kószák és céllal érkezők, mindannyiukat nagy szeretettel köszöntöm. Nem kívánok hosszú beszédet tartani, ne ijedezzenek. Mint azt remélem mindannyian jól tudják, ez a mai a jeles nap, mikor is hőn szeretett Pintyünk ajtaját hivatalosan is megnyitjuk a nagyérdemű előtt. Mint az egyik befektető, nekem jutott a megtiszteltetés, hogy e jeles alkalomból bejelentsem, áraink ma különösen jutányosak, hisz mi mással is kedveskedhetnénk megbecsült vendégeinknek! Tehát fogyasszanak bátran, kínálatunk bővelkedik a legkiválóbb italokban, legforróvérűbb lányokban, legszilajabb legényekben, legkarcolóbb dohányokban. Valamint az est egy későbbi részén, az alagsorban próbára tehetik szerencséjüket mindazok, kik inkább arra, vagy arra is fogékonyak. Egyszóval, kellemes időtöltést mindenkinek! Éljen a Pinty!
*Beszéde végig nyílt és kedélyes, mit mimikája és gesztikulációja is híven tükröz, s bár ital nincs nála, a monológ végén mindkét karját magasba emeli. Ha érkezik taps, illően fogadja, majd, tovább nem kívánván húzni az időt, visszasétál eddigi asztaltársaságához.*
//Vissza Eranhoz//
- Elnézést az apró közjátékért. Úgy tűnik vannak bizonyos kötelezettségeim.
*Mosolyodik el bocsánatkérőn, ahogy visszahelyezkedik korábban már bejáratott székére.*
- Hol is tartottunk? Ja persze!
*Az asztallapra is visszahelyezi két könyökét, ezúttal kezeit úgy emelve, hogy állát kényelmesen ökleire támaszthassa.*
- A madarak. Már nem is emlékszem, kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hiszen annyira egyértelműnek tűnik. Miért is ne kapnának névadó pintyeink főszerepet a berendezésben?
*A hivatásának korábbi fejtegetését összefoglalni kívánt megjegyzéssel nem is érthetne jobban egyet.*
- Pontosan! Én elkészítem, ha az alkalom úgy adja, meg is tanítom. Ami utána történik, az már mindenkinek a saját dolga, avagy problémája.
*Ha tarisznyájával érkezett volna, most minden bizonnyal elővenné egyik fioláját, hisz már régóta tudja, melyik lehetne a férfi illata. Ám sajnos ma nélkülözte hű barátja társaságát. Helyette hát figyel tovább csevejükre.*
- Valahogy én is hasonlóan láttam magam mindig. Bár festményt sosem készítettem, hacsak egy női arc nem tekinthető annak.
*Tűnődik támaszkodásában kissé félrebiccentett fejjel.*
- Nem, ez nem egy átlagos kocsma.
*Mosolyodik el, szinte lubickolva Eran zavarában. Na nem, mintha gonosz szándék vezérelné, csupán szeret provokálni, s a másik határait feszegetni. Úgy tűnik ezt pont most találta meg.*
- De senkire nem kötelező érvényű minden szolgáltatásunk igénybevétele, hiszen a szép lányok mellett jó italokat és jó szerencsét is kínálunk.
*Nyugtatja meg azért asztaltársát, nehogy világnak szaladjon a végén.*
- Tehát növény és állatvilág. Akkor az emberek, elvek, gnómok és egyéb szerzetek nem is érdeklik?