//Rilai, Loi és Hrothgaar, és a jelenlévők//
*Nem elzavarni akarta ő a az elfet, még a beszélgetést sem akarta úgy igazán lezárni, legalább is nem tudatosan. Az persze megeshet, hogy mivel nem pontosan tudja, hogy kivel is beszél, és mit is kellene neki mondania, mit vár tőle, na és persze annak fényében, hogy jelen van az is, akihez érkezett, nem váratja meg leendő munkaadóját, és inkább rá szegezi a figyelmét. Ennek hála, ha nem is hallgatózik ugyan, valamennyit önkéntelenül is tapasztal a hölgy alkudozási tudásából. Ő ugyan ezt még nem tehetné meg, és inkább finomabb módszerekhez folyamodna, mint az ilyen határozott fellépés, ettől függetlenül azonban rendkívül szimpatikus neki a mód, ahogyan az üzletet kezeli a kisasszony. Azonnal a jelzett irányba fordítja a fejét, és a törp felé is biccent, miközben igyekszik megjegyezni az előbb említett nevet.*
~Hrotgar. Vajon hogyan kell írni? Majd tőle is kérnem kell egy bejegyzést. Megtermett egy törp, biztosan ért a harchoz. Feltétlenül szólnod kell, hogy te nem vagy benne ügyes, ne felejtsd el! De tündér vagy. Egy törp biztos örülni fog annak, hogy egy nála kisebb lénnyel az oldalán indulhat útnak. Biztosan sokat piszkálják őket ezzel.~
*Visszafordítja a fejét Rilai felé, és mosolyogva újfent bólint.*
- Rendben, értettem, és örömmel vállalom a feladatot! Ha gondolja, akkor idehozhatom a hátasomat is. Most az istállóban van, de nem szeretném magára hagyni, és az én holmimat akár vihetné ő is.
*Veti fel a kérdést, amíg a tulaj a dolgai után kotorászik, és nagyon reméli, hogy megengedi neki. A szekér húzására ezek szerint van már állat, és nem az ő kis csacsiját kell befogni, de több időt szeretne tölteni a frissen szerzett állattal, hogy jobban megbarátkozzanak. Engedelmesnek már így is engedelmes, ám Mofinak ez kevés, hiszen rengeteg lehetőséget lát a szamárban. Türelmesen megvárja, amíg Rilai körmöl, még egy lépést hátrál is, nehogy akár egy betűt is megláthasson, és óvatosan veszi át a tekercset, amt rögtön el is suvaszt a táskája mélyére.*
- Nem, még soha nem jártam arra, de hallottam róla, ahogyan a Tavernáról is. Mindenre nagyon fogok vigyázni, és mindenben a Mester segítségére leszek, biztosan időben és épségben eljut a levél és a szállítmány is a Nagyúrhoz.
*Akkora örömmel és megtiszteltetéssel mondja ki ezeket a neveket, hogy szinte kihallani a hangjából a hitetlenkedéssel kevert döbbenetet.*
~Mester és Nagyúr? Thán? Fogalmam sincs mi az a Thán, de nagyon komolynak hangzott, és rám vannak bízva a dolgaik! Ez hihetetlen! Mikor érdemeltem én ezt ki?~
*Hálás tekintettel hajol meg újra, és már nem is figyel a papra. Igyekszik összeszedni magát, és a törp felé pislant, várva az utasítást, amit ezek szerint ezután tőle fog megkapni. Esze ágában sincs megzavarni, vagy sürgetni a Mestert, türelmesen vár, amíg az magához nem inti, vagy mellé nem lép, és csak akkor ejti meg a meghajlást és a bemutatkozást is.*
- Üdvözlöm Hrotgar Thán, örömömre szolgál, hogy Önnel tarthatok az úton! Mofeta Wirfall vagyok, kereskedőtanonc.