//Viaka, Yero, Sirad és a banda//
*Érdeklődve figyeli, ahogy Rilai sietősbe fordul át, be sem várva azt, hogy feleljen az iménti kurta-furcsa megnyilatkozására. Ahonnan ő jött, ott úgy szokás, hogy előbb az egyik beszél, aztán a másik. Persze lehet, hogy az elvárásai túl nagyok. Az üzlettel külön nem foglalkozik, bár erősen csodálkozik, hogy hirtelen mégis mindenre lett pénz. Sóhajthatna egyet, de nem teszi. Jártában keltében azt tapasztalta, hogy túl sokan és túl sokszor koptatják el ezt a csodás reakciót. Egyébként a lány minden szavát issza. Meg a másik kettőét is, igaz, azokat legfeljebb szelektíven, csak a fontosakat kipécézve belőle. Főként azokat, amik a Pinty falain belül nem-bántódásra vonatkoznak, meg hasonlókra. Mindjárt érthetőbb, hogy a másik kettő kifelé tart, bármilyen különösebb megnevezett indok nélkül. A Pinty falain kívülre. Ezen csak somolyogni tud. Eszébe jut a történet, amit arról a fickóról suttogtak, akivel egy tárgyaláson volt a Vashegyen, és aki onnan távoztában csodálatos módon eltűnt. Micsoda pech és tragédia, hogy ugyanazon az úton, odafelé nem babrált ki vele a természet. Csak visszafelé.*
- Csörte? *húzza fel azért a szemöldökét, mert hát már csak olyan makacs fickó ő, hogy ha megszólítják valamivel, már csak az udvariasság kedvéért is megfelel rá.*
- Érdekes szó arra, hogy ha valaki rosszallását fejezi ki amiatt, mert érthetetlen módon fegyvert fognak rá.
*Minthogy nem gondolatolvasó, és mert a fogadósné csak ezután tisztázza verbálisan, mi a gond, kénytelen ezt ilyen őszinte formában tálalni.*
- Hmm, szóval felújítás. Hát, most hogy mondod, igazán elnézést, hogy belerongyoltunk *néz körbe.*
~ És ennek vajon mi a manó köze van ahhoz, hogy megbeszélést folytatok Viakával? ~ *Ezt már nem teszi hozzá fennhangon, reméli, hogy egyszer, éjnek évadján, amikor a vashegyiek is nyugovóra térnek, talán lefekvés előtt, amikor átgondolják a napjukat, eszükbe jut, hogy mennyire reális íjjal hadonászni azért, mert nem viseltetett kellő tisztelettel a malteros vödrök iránt.*
- Pontosan értem, miről beszélsz *bólint a befektetéssel kapcsolatos dolgokra. Sőt, ha lenne kecskeszakálla, meg is simogatná, szépen, hosszan, komótosan, miközben misztikusan nézne hozzá.*
- Ezzel csupán egy gond van. A befektetés, mint olyan, az épületre vonatkozik. Mint említetted, annak a tulajdonosa pedig Ziana.
*Jelzőt, kiegészítőt nem rak mellé, a vörös némbert nem hozza elő, a végén még Viaka megsértődne rajta, és azt a világért sem szeretné.*
- Minthogy legjobb tudomásom szerint ti csak bérlők vagytok, elég nehéz lenne erről csak úgy, a te kedvedért, vagy akár puszta szavadra lemondanom, főként, ha az nem kérés formájában kerül elő. A könyvelést nyilván megkaptátok. Nézz utána, kétezer arany áll a nevem mellett. Ez a Pinty vételi árát tekintve elég komoly összeg. Persze, ha megnéztétek volna, nyilván nem beszélgetnénk arról, hogy ki került meg kit *mosolyog. No meg arról sem, hogy ugyan mire is jogosítana fel bárkit az a tény, hogy valami reálisan létezőt a nem vesz figyelembe a tárgyaláson, holott még az információnak is birtokában van. Aztán még hivatkozik is önnön hibájára és mulasztására, mint jogalapra. Harag azért nincs benne, legfeljebb csodálkozás, hogy az üzleti életben mozgóknál ilyesmi egyáltalán előfordulhat. Viakát ebbe kár belekeverni, a dolog mögött álló bábjátékost nyilvánvalóan Zianának hívják.*
- De hogy előrébb haladjunk, és hogy gesztust is láss tőlem az örök akadékoskodás helyett vagy mellet, hajlok egy kedvező megoldásra.
*A fenyegetéseket enyhén szólva nem kedveli, azon nem jutnak előre. Máshogy viszont megoldható a dolog.*
- Hajlandó vagyok papirost fogni, és otthonról egy olyan szerződést írni, és hiteles pecsétemmel ellátni, amelyben a befektetési részemet rád hagyományozom. Természetesen mint magánemberre, saját tulajdonodként, és tovább nem adhatóan. Sem másra, sem klánra. Tekintsd egyfajta ajándéknak, és irántad való tiszteletem megnyilatkozásának. Ez ráadásul több, mint amivel most bírsz, hiszen a bérleti jogon felül az épülethez magához is közelebb kerülsz.
*A kalózra ezúttal sem fordít nagy figyelmet, legföljebb a följebb említett szavaira. Neki nem a beosztottakkal van dolga. Tárgyalópartnernek Rilait tekinti. Syoudot sem reagálja le, ha fegyverrel kompenzál, hát fegyverrel kompenzál. Meg hát ki ő, hogy egy ilyen pazar életbölcsességű személyiség útjába álljon? Aki attól lett igazi férfi, hogy kölykökre fog fegyvert. Logikus.
Kíváncsian várja, hogy Viaka átveszi-e a pénzt, és aláír-e. Amennyiben megtörténik - és majd akkor is ha nem, és a rétestészta tovább húzódik, csak más úton -, még mindig van egy utolsó dolga a fogadósnéval. Akkor is, ha közben vendég érkezett, aki furcsa módon szintén nem érzékeli a munkássereg ténykedését. Merthogy a kéjházat keresi.*
- Nincs ellenemre. Ahogy az sem, ha rövid időre a testőrödül fogadsz. Veszélyes ennyi pénzzel mászkálni. Főleg, ha fura alakok császkálnak odakint *fogadja el Viaka ajánlatát, és vet pillantást Rilaira. Micsoda szerencsétlen véletlen lenne, ha a vörös rejtélyes körülmények között halálát lelné, a pénz meg huss, eltűnne, ki tudja hová? No meg hát akárhogy is kapálóznak itt a gondolat ellen, egy esetleges kinti csörte híre ugyanolyan kedvezőtlen következményekkel jár az új bérlőkre nézve, mint a benti. Nem is beszélve a szemtanúk és a pletyka varázslatos erejéről.*
- Nyilván ez a hölgy, aki oly kedves szívemnek *biccent a Vaskorsó tulajdonos felé*, a szokásoknak és az illemnek megfelelően lezárja az üzletet azzal, hogy elkísér bennünket a lovamig, és ott integetve, s ha kell, könnyes szemmel búcsút veszünk egymástól.
*Az sem baj, ha az itteniektől véglegeset. Bár Rilai esetében ezt azért nem feltétlen gondolja komolyan, őt kedveli, nagyon is, soha kifogása nem lesz ellene, ha találkoznak. Meg bírja a sötételf lányt, meg a nagydarabot, aki vele szaladgál. No meg a szép emlékű Leandanát, aki most nincs itt. A többit nem annyira.*
- Az úrnak nyilván nem lesz kifogása ellene, ha várnia kell egy röpke percet. Vagy felőlem akár ki is jöhet, hogy búcsút vegyen a két utolsó embertől, akik még valóban egy kéjházat vittek itt.