//A nagy házalakítás//
//Sirad//
*Megcsóválja fejét, súlyos, gesztenyebarna tincsei lemondóan lebbennek a menetirányba.*
- Sajnos én is soká áltattam magam, hogy a járkáló halottak, gonosz szellemidéző feketemágusok és egyéb aggasztó dolgok csak az egyszerű emberek képzeletének szüleményei. - *Vonásai egy percre megkeményednek, de aztán hamar úrrá lesz rajtuk, és olyanképpen beszél tovább, mintha nem személyes tapasztalata akadna az ügyben.* - Tudod, úrfi, az én otthonom sokáig a Vashegy volt. Most Amon Ruadh uradalma a déli vidékek egyetlen bástyája. A saját szememmel láttam a harból hazaérkezőket, és azt is, amit magukkal hoztak onnan. Attól tartok, az a vidék egyrew veszélyesebb és veszélyesebb lesz, és talán a legbiztonságosabb mindnyájunknak, ha összefutunk és összetartunk, akár itt, Artheniorban, akár a Hadúr zászlaja alatt.
*Amennyire hallotta és ahogyan ismeri Kagan Thargodart, alighanem már két lépésssel előtte jár úgy is, szóval abban nem biztos, hogy a tényleges toborzás tart-e még, vagy már hetedhét országon túlvannak a város küldötteivel együtt, de abban majdnem teljesen bizonyos, hogy a Vashegy népe nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, ahogy a háború pusztító ökle lecsap a földjeikre. De hogy ne rugózzon már ezen a témán tovább, inkább érdeklődve hallgat egy sort, míg Sirad a kompetenciáit sorolja.*
- És hogy állsz a karddal? Késsel? - *Hümment bele egy rövidke sort két mondata közé. Igazság szerint itt, a városban nagy hasznát látná egy állandó jelleggel alkalmazott testőrnek, tekintettel a tekintendőkre. Rilainak megannyi terve van a közeli jövőben, hogy mit és hogyan csináljon, és ezen tervek nagy része, ha nem is messzi, de városon belüli utazgatást jelentene, látogatásokat különféle helyeken, valószínűleg tárgyalásokat is, és hát amikor valaki ezen a szinten mozog, akkor enyhén szólva luxus, hogy félmázsás és másfél méteres női szerzet létére egyedül slattyogjon, főleg, ha a zsebe is erőst a talaj felé húznak - márpedig Rilirüől kezd közismert lenni, hogy bőkezű forrása a munkának, információknak, ritka portékáknak és csengő aranypénzeknek. Össehunyorítja szemeit, hogy viszonozza a cinkos félmosolyt.*
- Azt hiszem értelek, kedves... Öh. A neved? Az enyém Rilai. - *Mosolya szélesedik.* - Azt gondolom, többféle alternatíva is a rendelkezésedre áll, úgyhogy ha gondolod, felsorolom mindet, aztán válogatsz.
*Számol az ujjain. Mutatóujj.*
- Először is, én nagy hasznát látnám egy kísérőnek az üzleti utakon. Ezek alkalomszerű látogatások, a köztes időben természetesen nem kötlek a személyemhez. A fizetség nyilván olyan bőséges lenne, amennyit csak megér nekem, hogy ezt a csinos ábrázatot sértetlenül megőrizzem. - *Álszerényen biccent. Most mit mondjon? Tényleg nem akarja, hogy összekaszabolják a babapofiját, és tart tőle, hogy nem minden éles helyzetben tudja oylan nagyon jól kidumálni magát, mint most mondjuk, Yeroval. Középső ujj.*
- Aztán, ha Artheniorhoz kötne a sorsod, szintén nagyon örülnék egy képzett harcosnak egy kisebb csapat élén. Ez is amoylan alkalmi munka lenne, és hát nem mondom, hogy veszélytelen. Jövedelmezés a megbízás sikerességétől függően. - *Ennél bővebben nem akar belemenni, és mivel hangja továbbra is ugyanoylan selymesen dallamos, arckifejezése meg épp ugyanolyan barátságos vagy nyitott, mint eddig, ezért semmi okot nem ad arra, hogy beszélgetőpartnere esetleg azt gyanítsa: a küldetés nem teljesen törvényes keretek között mozog. Ó, dehogy! Gyűrűsujja következik.*
- A harmadik opció az volna, hogy továbbküldelek egy megbízólevéllel a Vashegyre. Nem tudom, téged mennyiben érdekel a háborúskodás, de Thargarod Hadura busásan fizeti a zsoldosait. - *Ez utóbbi opcióra egy ici-picit elhúzza a száját.* - Na persze kérdés, hogy érdemes-e kockára tenni az életed olyan játszmában, ahol boszorkánymesterek, halottidézők, démonlovasok és egyéb túlvilági lények között nekünk, parányoknak aligha osztottak lapot.