//Második szál//
//Lea//
- Csak nem képzelted, akár csak álmodban is, hogy egy férfiember önként egy nőszemély szolgájának áll, ráadásul ilyen megalázó módon, amiben viszont semmi szégyenletes nincs, sőt, mindenki örömmel vállalná. Én is.
*Nem bolondult meg, hogy egy mondatban észrevétlenül mondjon ellent saját magának, csupán a felénél azt kell éreznie, hogy Lea finoman megkocogtatja a lábfejével alul, amolyan diszkrét jelzésként, hogy emlékezzen azokra a kínos, kényelmetlen pillanatokra, amikor a Szegénynegyedben hasonlóan nagy hangon oktatta a nők dolgairól és kötelességeiről a boszit, akinek egy megfelelő helyen alkalmazott kézmozdulata elég volt, hogy addigi elavult, hímsoviniszta álláspontját felülvizsgálva a női jogos élharcosává avanzsáljon. Legalábbis néhány röpke pillanatra. Most tesz egy óvatos lépést hátra, hogy a veszélyzónából kikerüljön az összes testrészével, ezzel ismét el is múlt az újabb néhány röpke pillanat.*
- Az úr most nem óhajt sem étkezni, sem lerészegedni, sem üzekedni, de az irány nagyon jó. Örülök, hogy megjött az eszed!
*Azért nem ma jött a falvédőről, néhány mézesmázos szóval nem lehet megtéveszteni. Főleg úgy, hogy ezek a szavak túlságosan is édesek, tekintettel az előzményekkel. Persze tudja, hogy szándékoltan azok, de egy ilyen kis játék nemhogy belefér, de kifejezetten élvezetes is. Jót kuncogott Lea alázatos arckifejezésén, amíg kívánalmai felől érdeklődött. De bármennyire is tudja, hogy csak cukkolják egymást, azért csak felmerül benne a gondolta, hogy egyszer igazán szaván foghatná a kis pimaszt, és egyszer megpróbálhatná úgy, hogy a másikat teljesen alávetett szerepre kényszeríteni. Csak ott van hátul az a pici, de talán aggasztó gondolat, hogy Lea megoldaná, hogy azt is élvezze. Onnan pedig csak egy lépés, hogy úgy fordítson a dolgok menetén, hogy a szerepek felcserélődjenek, ráadásul Laor számára - legalábbis eleinte - észrevétlen módon.*
- Ugye van otthon varrókészleted, asszony? *néz mosolyogva a kezében tartott, elárvult gombra, aztán arra, akit ruházata elhasználódásáért első számú felelősnek tart* Ezt majdnem el is felejtettem: a nő dolga a ruhanemű karbantartása, foltozása is. Ez nem méltó egy igazi férfihoz.
*Elég messze van Leától, hogy szemtelenkedjen és páratlanul tiszta logikával arra is rájött, hogy ha ezt a biztonságos távolságot megőrzi, akkor a nőkre egyébként igen jellemző alattomos támadásoktól se kelljen tartania. Apró szépséghibája a dolognak, hogy Lea testének szoros közelségét egyébként igen élvezetesnek szokta találni, és így erről is le kéne mondania. Úgy dönt, hogy ezzel a részletkérdéssel majd később foglalkozik.
Szerény véleménye szerint a göndör hajú felettébb ingerlően bonyolítja le a mosakodást, de most azért sem mászik rá. Valahol, talán tudat alatt érzi, hogy az ilyesmi minden nőnél hatalmas fegyver lehet, meg aztán, fájdalom, nem az a fajta hős, akikről regék szólnak, s aki egy nap alatt több tucat nőt képes boldoggá tenni. Lehet, hogy egy részüket azzal, hogy messzire elkerüli őket, de erről nem szól a hősének. Most pedig jobb kezének mutató- és hüvelykujja között tartja azt a meggyalázott rongydarabot, ami nem is olyan régen még az ing megnevezésre tarthatott igényt.*
- Ez... vasalni is tudsz, ugye? *terül el egy mocskos vigyor a képén, ahogy felveszi a báli öltözéket* Sebaj, mára jó lesz, talán nem kérdezik meg, hogy ki ez a madárijesztő az elbűvölő kisasszony mellett. Nos, mi legyen? Nézzünk valami vásárfiát az otthoniaknak? Apropó!
*A kis ezüst fejdísz túlélte az éjszakát, nem is kell sokat keresgélni, hogy kézbe akadjon. Felemeli, hogy Lea rakoncátlan tincsei közé tűzhesse.*
- Szabad?