- Ugyan, Chothal... Kérem, üljön vissza. Felesleges itt parádét rendezni...
*Kinartoth eközben int a fogadósnak, aki egyre csak nyugtalankodik, hogy nincs semmi probléma, nem kell hívni az őröket. A hölgy közben végigméri az ork férfit, aki e reakció láttán egyre csak erősíti benne a gondolatot, hogy bizony ő kell neki. Erős, ravasz, s tettre kész.
Kinartoth lassan felemeli kezeit, elhalad a csuklyás alakok előtt, egyenesen Chothal felé.*
- Látja, nincs nálam fegyver... Nem áll szándékomban bántani Önt.
*Oly tisztán beszél immáron, mintha életét azzal töltötte volna, hogy a betűk kusza zuhatagját próbálta volna szavakba önteni. Az a kétes félmosoly még mindig ott húzódik ajkain, mely ugyanolyan nyugalmat sugároz belőle, mint eddig.
Ha látja, hogy a férfi kicsit megnyugodott már, akkor valami értelmetlen nyelven kezd beszélni a Rend tagjaihoz, akik miután befejezte a hölgy a mondandóját, megindulnak az ajtó felé, s úgy távoznak, ahogy bejöttek. Mögöttük a hűvös szellő süvít be baljóslatúan az ajtón, s újra nagy csend honol a fogadóban. Mintha minden megfagyott volna...*
- Chothal, kérem, várjon meg. Ne menjen sehova, hamarosan jövök.
*Bólint felé határozottan, majd felkapja kabátját, s ő is megindul az ajtó felé, majd egy pillanat alatt eltűnik ott. Körülbelül tíz perc, negyed óra telhet el, mikor halk patadobogások szűrődnek be az ablakon, melyek egyre csak távolodnak, míg meg nem szűnnek. Az ajtó kicsapódik, s Kinartoth kissé haragos ábrázattal toppan be rajta újra. Visszasiet az orkhoz, ledobja kabátját a székre, majd mérgesen az asztalra csap.*
- Hogy a villám égetné szét az összeset...
*Szemei lángolnak, azonban ahogy ránéz a jóképű orkra, azonnal mosolyra fakad.*
- Kedves Chothal, sajnálom az iménti esetet, nem állt szándékunkban felzaklatni Önt. Tőlük érkezett az a bizonyos levél, amiért idejöttem. Egy megbeszélés... Viszont már elmentek. A helyzet azonban nem túl fényes. Mondja, nem hallott véletlenül mostanság olyat, hogy az artheniori papok elutaznak valahova? Csak mert a többi város papjai eltűntek... Elutaztak valami 'gyakorlatra', és senki sem tudja, hova mentek. Viszont mikor még eljöttem, Arheniroban ott voltak azok félkegyelműek...
*Újra mérgelődik, miközben maga előtt bámulja haragosan a poharat. Szemei olykor az ork felé sandítanak, ekkor mindig őszintén elmosolyodik, azonban mikor másfelé tekint, vonásain a gonoszság árnyalatai figyelhetők meg.*