Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-22 15:14:43
Üzenet elküldve: 2014-03-22 15:14:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// 3-as szoba //
*Remélhetőleg ennél már csak jobb fogása lesz, ha már ilyesféle szórakozásra vágyik az ember lánya. Persze, az ő fantáziáját is izgatja a férfi kérdése, ám korántsem annyira, hogy belevesse magát akármelyik karjába. Jobb neki így, egyedül, szabadon. Éppen elég öröm nővére udvarlóit elbizonytalanítani, melyik Wagata lány is a szimpatikusabb.*
- Nem szoktam alkoholt inni... Kissé elvetettem talán a sulykot.
*Kuncog halkan egy kicsit. Meg is jegyzi, hogy legközelebb kevesebbet és lassabban. Szépen beosztja, amit rendel és nem egyből dönti magába, mintha el akarná venni valaki is.
Látja is, de ez még mindig nem fedi fel a dolog okát. Bár, igazából nem zavarja, sőt... Furcsán kellemes. Ám alapvetően szokatlan az egész, még ha rossznak semmiképpen nem mondaná. Ezért nehéz lenne is azt mondani, hogy hagyja abba. Valamiért nem is akarna hazudni, hogy zavarja.*
- Nem. Téged hogy hívnak?
*Fordul ő is oldalára, szembe nézve a másikkal. Most is látja a heget, ám továbbra se tartja annyira fontosnak, hogy említse vagy kérdezzen róla. Sokkal jobban érdekli az, aki az arc mögött rejtőzik. Ha már ilyen kis személyes lett a légkör, tudni szeretné, ki osztja meg vele ezek szerint az ágyát.
Az meg eszébe se jut, hogy így a nyolcas szoba teljesen üresen marad és nem is adják ki másnak. Bár, ha eszébe is jutna, talán el se hagyná a szobát már. Valahogy ez se lenne elég ösztönző már Gilmarne számára.*
*Remélhetőleg ennél már csak jobb fogása lesz, ha már ilyesféle szórakozásra vágyik az ember lánya. Persze, az ő fantáziáját is izgatja a férfi kérdése, ám korántsem annyira, hogy belevesse magát akármelyik karjába. Jobb neki így, egyedül, szabadon. Éppen elég öröm nővére udvarlóit elbizonytalanítani, melyik Wagata lány is a szimpatikusabb.*
- Nem szoktam alkoholt inni... Kissé elvetettem talán a sulykot.
*Kuncog halkan egy kicsit. Meg is jegyzi, hogy legközelebb kevesebbet és lassabban. Szépen beosztja, amit rendel és nem egyből dönti magába, mintha el akarná venni valaki is.
Látja is, de ez még mindig nem fedi fel a dolog okát. Bár, igazából nem zavarja, sőt... Furcsán kellemes. Ám alapvetően szokatlan az egész, még ha rossznak semmiképpen nem mondaná. Ezért nehéz lenne is azt mondani, hogy hagyja abba. Valamiért nem is akarna hazudni, hogy zavarja.*
- Nem. Téged hogy hívnak?
*Fordul ő is oldalára, szembe nézve a másikkal. Most is látja a heget, ám továbbra se tartja annyira fontosnak, hogy említse vagy kérdezzen róla. Sokkal jobban érdekli az, aki az arc mögött rejtőzik. Ha már ilyen kis személyes lett a légkör, tudni szeretné, ki osztja meg vele ezek szerint az ágyát.
Az meg eszébe se jut, hogy így a nyolcas szoba teljesen üresen marad és nem is adják ki másnak. Bár, ha eszébe is jutna, talán el se hagyná a szobát már. Valahogy ez se lenne elég ösztönző már Gilmarne számára.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-22 12:48:05
Üzenet elküldve: 2014-03-22 12:48:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// 3-as szoba //
*Darel már annyira sem érdekli, mint a múlt heti vacsorája. Majd megneveli aki meg akarja, neki annyira nem fontos az ügy (és a fiú), hogy még ennél is többet vesződjön vele puszta önszorgalomból és segítő szándékból. Nem az a fajta.*
-Miért?
*Faggatózik tovább, beszélteti a másikat. Addig se figyel rá túlzottan, míg saját kis mondókájával van elfoglalva.*
-Szép neved van.
*Hízeleg szelíden a másiknak, de nem tudni mit gondol valójában. Nem is érdekes.
A kérdés kissé meglepi, hiszen nem sumákolt el semmit, Gilly is láthatja mit csinál.*
-Zavar? Abbahagyhatom...
*Kérdezi úgy, mint akit tényleg érdekel a válsz. Hangja azt sugallja készséggel befejezi eddigi tevékenységét, a másiknak csak szólnia kell. De szürke ragadozó tekintet mást üzen...*
*Darel már annyira sem érdekli, mint a múlt heti vacsorája. Majd megneveli aki meg akarja, neki annyira nem fontos az ügy (és a fiú), hogy még ennél is többet vesződjön vele puszta önszorgalomból és segítő szándékból. Nem az a fajta.*
-Miért?
*Faggatózik tovább, beszélteti a másikat. Addig se figyel rá túlzottan, míg saját kis mondókájával van elfoglalva.*
-Szép neved van.
*Hízeleg szelíden a másiknak, de nem tudni mit gondol valójában. Nem is érdekes.
A kérdés kissé meglepi, hiszen nem sumákolt el semmit, Gilly is láthatja mit csinál.*
-Zavar? Abbahagyhatom...
*Kérdezi úgy, mint akit tényleg érdekel a válsz. Hangja azt sugallja készséggel befejezi eddigi tevékenységét, a másiknak csak szólnia kell. De szürke ragadozó tekintet mást üzen...*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-22 01:56:44
Üzenet elküldve: 2014-03-22 01:56:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// 3-as szoba //
*Mindent fogjunk az alkoholra, úgy az igazi! Mondjuk, jelen esetben tényleg így van, hiszen mindkét lány eleget ivott már, mielőtt így egymásra találtak volna. Átkos ital, butít és nyomorba dönt, haszna is kevés. Talán csak annyi, hogy másnap a jelenről csak homályos képek maradnak, ha egyáltalán lesz emléke egyáltalán. *
- Meg kell ezeket nevelni, hogy tudják, mikor melyik fejükkel gondolkozzanak.
*Nevet a duzzogó felé, kicsit merevnek tartja ezért, de bizonyosan változik a kép. Nem is kell sokat várni rá...*
- Én is egy kis lazításért szabadultam el otthonról. Talán túlzásba is vittem...
*Most ő is magyaráz, míg sikerül elterülnie az ágyon, egész kényelmesen. Karcsú testén alig van hús, sápadt-sovány, de legalább az a kevés megedzett dolog. Sérülés egy sem látszik, hiszen ha kapott is sebet, csak lelkében marad nyoma a sérelmeknek. A plafonon függ tekintete, csak mikor kérdez a másik, akkor fordul felé, hogy rá emelje kéklő lélektükreit.*
- Gilmarne Wagata, de nyugodtan hívj csak Gillynek.
*Neki valahogy egyszerűen megy a bemutatkozás, nincs vele gondja, mint nővérének, ki csak hebegni meg habogni tud ilyenkor. Pedig végtelenül könnyű kimondani a nevet, melynek örök viseletére lett kárhoztatva hordozója.*
- A tié... Te mit csinálsz?
*Kérdi, ahogy látja is már, hogy mi birizgálja a haját. Mert persze, fel tudja még fogni, inkább az indíttatás lenne a kérdés tárgya, bár az eredeti kérdésére is megkaphatja a választ. Talán most nem is akarja tudni igazán, mit miért tesz a másik. Azok után, hogy már kizavarta, most mégis ágyába hívta... Kezd összeállni a kép, de túl gyorsak ezek az események, Gilly pedig túl sokat ivott, hogy rendes sebességével pörögjenek a fogaskerekek kis buksijában. A heg meg még annyira se ütött eddig szeget fejében.*
*Mindent fogjunk az alkoholra, úgy az igazi! Mondjuk, jelen esetben tényleg így van, hiszen mindkét lány eleget ivott már, mielőtt így egymásra találtak volna. Átkos ital, butít és nyomorba dönt, haszna is kevés. Talán csak annyi, hogy másnap a jelenről csak homályos képek maradnak, ha egyáltalán lesz emléke egyáltalán. *
- Meg kell ezeket nevelni, hogy tudják, mikor melyik fejükkel gondolkozzanak.
*Nevet a duzzogó felé, kicsit merevnek tartja ezért, de bizonyosan változik a kép. Nem is kell sokat várni rá...*
- Én is egy kis lazításért szabadultam el otthonról. Talán túlzásba is vittem...
*Most ő is magyaráz, míg sikerül elterülnie az ágyon, egész kényelmesen. Karcsú testén alig van hús, sápadt-sovány, de legalább az a kevés megedzett dolog. Sérülés egy sem látszik, hiszen ha kapott is sebet, csak lelkében marad nyoma a sérelmeknek. A plafonon függ tekintete, csak mikor kérdez a másik, akkor fordul felé, hogy rá emelje kéklő lélektükreit.*
- Gilmarne Wagata, de nyugodtan hívj csak Gillynek.
*Neki valahogy egyszerűen megy a bemutatkozás, nincs vele gondja, mint nővérének, ki csak hebegni meg habogni tud ilyenkor. Pedig végtelenül könnyű kimondani a nevet, melynek örök viseletére lett kárhoztatva hordozója.*
- A tié... Te mit csinálsz?
*Kérdi, ahogy látja is már, hogy mi birizgálja a haját. Mert persze, fel tudja még fogni, inkább az indíttatás lenne a kérdés tárgya, bár az eredeti kérdésére is megkaphatja a választ. Talán most nem is akarja tudni igazán, mit miért tesz a másik. Azok után, hogy már kizavarta, most mégis ágyába hívta... Kezd összeállni a kép, de túl gyorsak ezek az események, Gilly pedig túl sokat ivott, hogy rendes sebességével pörögjenek a fogaskerekek kis buksijában. A heg meg még annyira se ütött eddig szeget fejében.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-21 16:44:17
Üzenet elküldve: 2014-03-21 16:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// 3-as szoba //
*Ha nem, hát nem. Nem is igazán érdekli mit akart volna mondani az elf, csak az alkohol miatt ilyen harcias. Ha józan lenne valószínűbb, hogy odébb állt volna már első szóra. Épp elég nagy galibába tud kerülni akarata ellenére is, minek tetézni a bajt? De már kellően erősre itta magát az este folyamán ahhoz, hogy ne akarjon behúzott farokkal elsomfordálni. Pláne a farkascímeres után! De legalább már tudja miféle bundát kell télire szereznie. Farkasbőr bundát.*
-Ez talán még azt se tudja magáról, hogy fiú-e, vagy lány.
*Duzzog tovább. Ő sem érti a helyzetet, nem is várja el, hogy a másik megértse.*
-Na...
*Ösztönzi folytatásra az elfet, hátha van valamiféle különleges oka annak, hogy ennyire örül nőiségének.*
-Hát abban bíztam... Ritkán térek be az emberek közé, akkor viszont szeretek kirúgni a hámból.
*Magyarázza, közben tekintetét a hátán pihenő szőkeségen legelteti. Nem egy harcos dalia, még csak nem is férfi, de olyan kellemes szemének a látvány, hogy esze ágában sincs magát visszafogni! Kellően tüzes hangulatban van már a ma estéhez... Olyan apró részletek, mint az éjszakai partner neme, egészen eltörpülni látszanak.*
-Mi a neved?
*Kérdezi halkan, mintha bármin is változtatna az, hogy meg tudja szólítani a másikat. Az ágyon szétterülő szőke tincseket kezdi el szórakozottan babrálni szabad kezével. Másikkal fejét támasztja. Arcát kettészelő durva heg jól látszódik, de most már egyáltalán nem érdekli ki látja, s ki nem. Darel elől is hiába rejtegette...*
*Ha nem, hát nem. Nem is igazán érdekli mit akart volna mondani az elf, csak az alkohol miatt ilyen harcias. Ha józan lenne valószínűbb, hogy odébb állt volna már első szóra. Épp elég nagy galibába tud kerülni akarata ellenére is, minek tetézni a bajt? De már kellően erősre itta magát az este folyamán ahhoz, hogy ne akarjon behúzott farokkal elsomfordálni. Pláne a farkascímeres után! De legalább már tudja miféle bundát kell télire szereznie. Farkasbőr bundát.*
-Ez talán még azt se tudja magáról, hogy fiú-e, vagy lány.
*Duzzog tovább. Ő sem érti a helyzetet, nem is várja el, hogy a másik megértse.*
-Na...
*Ösztönzi folytatásra az elfet, hátha van valamiféle különleges oka annak, hogy ennyire örül nőiségének.*
-Hát abban bíztam... Ritkán térek be az emberek közé, akkor viszont szeretek kirúgni a hámból.
*Magyarázza, közben tekintetét a hátán pihenő szőkeségen legelteti. Nem egy harcos dalia, még csak nem is férfi, de olyan kellemes szemének a látvány, hogy esze ágában sincs magát visszafogni! Kellően tüzes hangulatban van már a ma estéhez... Olyan apró részletek, mint az éjszakai partner neme, egészen eltörpülni látszanak.*
-Mi a neved?
*Kérdezi halkan, mintha bármin is változtatna az, hogy meg tudja szólítani a másikat. Az ágyon szétterülő szőke tincseket kezdi el szórakozottan babrálni szabad kezével. Másikkal fejét támasztja. Arcát kettészelő durva heg jól látszódik, de most már egyáltalán nem érdekli ki látja, s ki nem. Darel elől is hiába rejtegette...*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:31:28
Üzenet elküldve: 2014-03-19 16:31:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// 3-as szoba //
*S ki nem bolond? Kérdés lehet bárki felett, választ okos nem adhat, ostoba pedig csak rosszat mondhat. Hiszen őrült a világ, benne mindenki, s ha ki is jutunk, azt csak életünk vége érheti. A hazug elme pedig állítja, józan ő, sose volt bolond, de botor dolog kimondani, még ha sugallja is eszünk, hisz mi végre ejtjük ki ajakunkon, ha egyszersmind nem adja senki az alapját, mitől lesz valaki bolond, vagy bolondabb a másnál.*
- Inkább hagyjuk...
*Legyint léhán Rana felé, neki aztán mindegy, mit képzel befejezésül mondandójához a másik leány, míg ő tudja jól, mit kívánt volna szóvá tenni. Ám elméje buzgó mód dolgozik és mutatja fel a tiltó jelzést, miszerint jobb, ha megtartja magának eme szavait. S nem is mondja, nyugodtan tartja száját következő válaszáig. Illetve, még meghallgatja, miként hagyta a hímség szégyene faképnél újdonsült szobatársát.*
- És még azt mondták, hogy csak az ágyban akarják a nőt... Van amelyik ott se...
*Rázza fejét értetlenül, hiszen úgy még világos lenne, ha csak egyéjszakásra ugrott volna be a lovag úr, de ha még ez sincs meg, úgy értelmetlen az egész szédítés, főleg ha még egymásnak is estek.*
- Elhiheted, nálam jobban senki nem örül, se most, se máskor, hogy lány vagyok.
*Mert hát hiába ezer meg egy gond a női léttel, nem cserélné le a férfiasság dicsőségére. Francnak kell a sok nyűg és nyavalya, mi azzal jár, ha nőként még több is lehet, mint akármelyik férfiú.
Nézi, miként játssza a sózsákot az emberlány, s kerül egyenest az ágy puha felére, láthatóan nem a legjobb állapotban. Vajon ő jobban néz ki? Nem akarja tudni, éppen elég elképzelni, hogy miféle arc köszönne vissza a tükörből, ha csak egy pillanatra is meglesné. Rémes lehet...
De biztató így is, hogy a másik hívja az ágyba. Nem is kell kétszer, vagy többször, csinos kis fenekét leteszi a szélére, hogy csizmáit nagy küzdelem árán a földre juttassa kis bokáiról. A ma esti testedzés is megvolt, mire sikerrel veszi az akadályt és eldől a hátára.*
- Pedig talán jobban jártál volna egy férfival. Mármint, egy olyannal, aki tesz is valamit. Érted, egy igazi hős dalia, akinek nem csak a szája nagy, hanem más is. Persze, a szájával is tud sok mindent, de a lényeg is igencsak fontos., ha érted.
*Kezdi fáradt csacsogását, aminek jobb lesz, ha Rana az előtt vet véget, hogy igazán belelendülne.*
*S ki nem bolond? Kérdés lehet bárki felett, választ okos nem adhat, ostoba pedig csak rosszat mondhat. Hiszen őrült a világ, benne mindenki, s ha ki is jutunk, azt csak életünk vége érheti. A hazug elme pedig állítja, józan ő, sose volt bolond, de botor dolog kimondani, még ha sugallja is eszünk, hisz mi végre ejtjük ki ajakunkon, ha egyszersmind nem adja senki az alapját, mitől lesz valaki bolond, vagy bolondabb a másnál.*
- Inkább hagyjuk...
*Legyint léhán Rana felé, neki aztán mindegy, mit képzel befejezésül mondandójához a másik leány, míg ő tudja jól, mit kívánt volna szóvá tenni. Ám elméje buzgó mód dolgozik és mutatja fel a tiltó jelzést, miszerint jobb, ha megtartja magának eme szavait. S nem is mondja, nyugodtan tartja száját következő válaszáig. Illetve, még meghallgatja, miként hagyta a hímség szégyene faképnél újdonsült szobatársát.*
- És még azt mondták, hogy csak az ágyban akarják a nőt... Van amelyik ott se...
*Rázza fejét értetlenül, hiszen úgy még világos lenne, ha csak egyéjszakásra ugrott volna be a lovag úr, de ha még ez sincs meg, úgy értelmetlen az egész szédítés, főleg ha még egymásnak is estek.*
- Elhiheted, nálam jobban senki nem örül, se most, se máskor, hogy lány vagyok.
*Mert hát hiába ezer meg egy gond a női léttel, nem cserélné le a férfiasság dicsőségére. Francnak kell a sok nyűg és nyavalya, mi azzal jár, ha nőként még több is lehet, mint akármelyik férfiú.
Nézi, miként játssza a sózsákot az emberlány, s kerül egyenest az ágy puha felére, láthatóan nem a legjobb állapotban. Vajon ő jobban néz ki? Nem akarja tudni, éppen elég elképzelni, hogy miféle arc köszönne vissza a tükörből, ha csak egy pillanatra is meglesné. Rémes lehet...
De biztató így is, hogy a másik hívja az ágyba. Nem is kell kétszer, vagy többször, csinos kis fenekét leteszi a szélére, hogy csizmáit nagy küzdelem árán a földre juttassa kis bokáiról. A ma esti testedzés is megvolt, mire sikerrel veszi az akadályt és eldől a hátára.*
- Pedig talán jobban jártál volna egy férfival. Mármint, egy olyannal, aki tesz is valamit. Érted, egy igazi hős dalia, akinek nem csak a szája nagy, hanem más is. Persze, a szájával is tud sok mindent, de a lényeg is igencsak fontos., ha érted.
*Kezdi fáradt csacsogását, aminek jobb lesz, ha Rana az előtt vet véget, hogy igazán belelendülne.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-19 11:58:27
Üzenet elküldve: 2014-03-19 11:58:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// 3-as szoba //
*A kérdésre inkább nem is válaszol, miszerint ő bolond lenne. Lehet, hogy tényleg az, ki tudja?*
-Inkább?!
*Csattan vissza a kérdés csuklóból. Elég lesz mára a jóból Ranának.*
-Az előbb viharzott ki a ma esti nyelestojás vacsorám tulajdonosa. Egymásnak estünk, majd valami bekattant a kis fejébe és kiviharzott. Pedig ha tudom, hogy csődöt mond nem pazarlom rá az időm!
*Duzzog fennhangon.*
-Tehát csak azért maradhatsz mert lány vagy.
*Jelenti be már-már ünnepélyesen. Ők is beittak Darellel, nem aprózták el. Azaz, de. Sok apró kis pohárkában kapták a részeges mámort éltető vizet. Mindezt egy pár korsó sörrel is leöblítették, így nem kell már Ranának se semmi, csak egy puha ágy. Be is dől az elf mögött fekhelyére.*
-Baah.
*Mered maga elé nyúzottan.*
-Gyere ide na!
*Tornázza magát oldalára, hogy kissé felkönyökölhessen. Szabad kezével megpaskolja maga mellett az ágyat.*
*A kérdésre inkább nem is válaszol, miszerint ő bolond lenne. Lehet, hogy tényleg az, ki tudja?*
-Inkább?!
*Csattan vissza a kérdés csuklóból. Elég lesz mára a jóból Ranának.*
-Az előbb viharzott ki a ma esti nyelestojás vacsorám tulajdonosa. Egymásnak estünk, majd valami bekattant a kis fejébe és kiviharzott. Pedig ha tudom, hogy csődöt mond nem pazarlom rá az időm!
*Duzzog fennhangon.*
-Tehát csak azért maradhatsz mert lány vagy.
*Jelenti be már-már ünnepélyesen. Ők is beittak Darellel, nem aprózták el. Azaz, de. Sok apró kis pohárkában kapták a részeges mámort éltető vizet. Mindezt egy pár korsó sörrel is leöblítették, így nem kell már Ranának se semmi, csak egy puha ágy. Be is dől az elf mögött fekhelyére.*
-Baah.
*Mered maga elé nyúzottan.*
-Gyere ide na!
*Tornázza magát oldalára, hogy kissé felkönyökölhessen. Szabad kezével megpaskolja maga mellett az ágyat.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-15 09:19:14
Üzenet elküldve: 2014-03-15 09:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// 3-as szoba //
- Te bolond vagy?
*Kérdi, mikor hallja, miként jelenti ki a másik lány, hogy ez az ő szobája. Csak mert szegény szellemi sérülteknek szokásuk így kommunikálni másokkal, bár eddig egész kis értelmesnek tűnt a másik. Még kiderül, hogy jól álcázta eddig visszamaradottságát.
A visszaérkező kulcsot láthatóan alig kapja csak el, azt is jobbára reflexből, mintsem szándékosan. Nem kellett volna annyi bort lehúzni, talán jobb állapotban leledzene a kis hölgy. Majd értetlenül pislog maga elé, az ember lányra, s végül a kulcsra. Nyolc? De az előbb három volt... Ujjával letakarja szépen a felét, majd visszahúzza. Hát itt van a kutya elásva! Nem kell ehhez elismert gyógyítónak lenni, de egy megrészegült elmének igen nehéz, de főleg fájó a felismerés. Hát, ennyit a jogos felháborodásról. Szégyenkezve pillant újra a lányra.*
- Gúnyolódás helyett inkább...
*Végül nem fejezi be. Jó az úgy, nem fájó, mit mond a másik, éppen csak illuminált valójának esnek nehezen a dolgok a helyükre. De végül, megtűri maga mellett, örömteli hír. Talán neki is jobb lesz, ha nincs egyedül, még ha egy ilyen kis undok emberfajzattal is lesz együtt.*
- Miért?
*Kérdez vissza, egyáltalán nem értetlenül, sokkal inkább kíváncsian. Mondtak már neki ilyet, s mindig be kell ismernie, hogy valóban szerencsés. Persze, a legtöbben csak ezt látják, milyen jó dolog is ez, mert nem tudják, mennyire nehéz egy leány, egy nő élete. Mert a nők élete nem csak játék és mese, gonosz természetanya sok átkot szórt fejükre a megannyi áldás mellé.
Gilly szépen átsétál az ágy másik oldalára, míg választ vár, választ kap, vagy éppen egy elmés perlikán töri szőke buksiját, hogy ott leülve ejthesse szavait.*
- Te bolond vagy?
*Kérdi, mikor hallja, miként jelenti ki a másik lány, hogy ez az ő szobája. Csak mert szegény szellemi sérülteknek szokásuk így kommunikálni másokkal, bár eddig egész kis értelmesnek tűnt a másik. Még kiderül, hogy jól álcázta eddig visszamaradottságát.
A visszaérkező kulcsot láthatóan alig kapja csak el, azt is jobbára reflexből, mintsem szándékosan. Nem kellett volna annyi bort lehúzni, talán jobb állapotban leledzene a kis hölgy. Majd értetlenül pislog maga elé, az ember lányra, s végül a kulcsra. Nyolc? De az előbb három volt... Ujjával letakarja szépen a felét, majd visszahúzza. Hát itt van a kutya elásva! Nem kell ehhez elismert gyógyítónak lenni, de egy megrészegült elmének igen nehéz, de főleg fájó a felismerés. Hát, ennyit a jogos felháborodásról. Szégyenkezve pillant újra a lányra.*
- Gúnyolódás helyett inkább...
*Végül nem fejezi be. Jó az úgy, nem fájó, mit mond a másik, éppen csak illuminált valójának esnek nehezen a dolgok a helyükre. De végül, megtűri maga mellett, örömteli hír. Talán neki is jobb lesz, ha nincs egyedül, még ha egy ilyen kis undok emberfajzattal is lesz együtt.*
- Miért?
*Kérdez vissza, egyáltalán nem értetlenül, sokkal inkább kíváncsian. Mondtak már neki ilyet, s mindig be kell ismernie, hogy valóban szerencsés. Persze, a legtöbben csak ezt látják, milyen jó dolog is ez, mert nem tudják, mennyire nehéz egy leány, egy nő élete. Mert a nők élete nem csak játék és mese, gonosz természetanya sok átkot szórt fejükre a megannyi áldás mellé.
Gilly szépen átsétál az ágy másik oldalára, míg választ vár, választ kap, vagy éppen egy elmés perlikán töri szőke buksiját, hogy ott leülve ejthesse szavait.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-12 19:50:57
Üzenet elküldve: 2014-03-12 19:50:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// 3-as szoba //
-Mert a szoba nekem lett kiadva.
*Válaszolja artikulálva és taglaltan. Érzi, hogy elkezd szúrni a halántéka. Ha ma este nem kap agyvérzést, akkor soha.*
~Megtépem. Megtépem!~
*Morogja magában miközben két ujjával elkezdi masszírozni fájó fejét.
Felkapja a kulcsot és azzal a lendülettel dobja is vissza, de már szemmel láthatóan jobb kedvvel. Már csak nevet saját nyomorult kis helyzetén, annyira lehetetlen ez a ma este.*
-Elismerem ehhez már két kéz kell, de még van ennyi ujjad.
*Emeli fel kezeit nyolc ujját megmutatva az elfnek, de ha nem értené mit magyaráz Rana, akkor egyértelműsíti.*
-A nyolcas kulcsa. Ez meg a hármas szoba.
*Kínjában heherészve fordul vissza a vizeslavórhoz, de már nincs sok kedve a cicamosdáshoz. Talán ha lenne itt egy nagyobb dézsa amiben elmerülhetne, akkor több kedve lenne a fürdőzéshez.*
-Maradhatsz, ha akarsz. Nincs társaságom. Megtanítlak számolni, jó lesz?
*Hangján hallatszódik, hogy csak félig meddig beszél komolyan, így legalább semmiféleképpen nem tud megsértődni a kapott válaszon, hiszen még maga sem tudja mit szeretne: egy újabb bolond emberfélét maga mellé, vagy egy kis nyugalmat.*
-Szerencséd, hogy lány vagy.
*Dünnyögi oda az idegennek, miközben korábbi helyére pakolja a mosdótálat.
Úgy fest haragja hirtelen, de nem kitartó.*
-Mert a szoba nekem lett kiadva.
*Válaszolja artikulálva és taglaltan. Érzi, hogy elkezd szúrni a halántéka. Ha ma este nem kap agyvérzést, akkor soha.*
~Megtépem. Megtépem!~
*Morogja magában miközben két ujjával elkezdi masszírozni fájó fejét.
Felkapja a kulcsot és azzal a lendülettel dobja is vissza, de már szemmel láthatóan jobb kedvvel. Már csak nevet saját nyomorult kis helyzetén, annyira lehetetlen ez a ma este.*
-Elismerem ehhez már két kéz kell, de még van ennyi ujjad.
*Emeli fel kezeit nyolc ujját megmutatva az elfnek, de ha nem értené mit magyaráz Rana, akkor egyértelműsíti.*
-A nyolcas kulcsa. Ez meg a hármas szoba.
*Kínjában heherészve fordul vissza a vizeslavórhoz, de már nincs sok kedve a cicamosdáshoz. Talán ha lenne itt egy nagyobb dézsa amiben elmerülhetne, akkor több kedve lenne a fürdőzéshez.*
-Maradhatsz, ha akarsz. Nincs társaságom. Megtanítlak számolni, jó lesz?
*Hangján hallatszódik, hogy csak félig meddig beszél komolyan, így legalább semmiféleképpen nem tud megsértődni a kapott válaszon, hiszen még maga sem tudja mit szeretne: egy újabb bolond emberfélét maga mellé, vagy egy kis nyugalmat.*
-Szerencséd, hogy lány vagy.
*Dünnyögi oda az idegennek, miközben korábbi helyére pakolja a mosdótálat.
Úgy fest haragja hirtelen, de nem kitartó.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-12 15:20:15
Üzenet elküldve: 2014-03-12 15:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// 3-as szoba //
*Gilmarne eddig úgy érezte, igazán kellemes estéje van, hiszen senki nem zavarta meg, nyugodtan ihatott, mennyit csak akart, s mindezek tetejébe az italozgatás után a szállása is ingyen van. Akarhat bárki ennél többet?*
- Mert már miért is?
*Továbbra se látott semmit, amivel meghazudtolva lenne hite szerinti tény, hogy ez bizony az ő helye az estére. Ahogy a cáfolaton túl bizonyítást sem nyert még a másik állítása, minek alapján az ő tulajdona lenne a helyiség jelenleg.
Ő kész van, hogy akár puszta kézzel is megpróbálja kipenderíteni a lányt, ha az nem távozik. Ám a váltás, a higgadtságnak talán már nevezhető hozzáállás mód sokat segít. Hiszen látva, hogy a másik lehűti forrongó gondolatait, benne is kezdi elszunnyadásra késztetni a kitörni vágyó dühöt.*
- Hát már pedig az én kulcsom itt van ehhez a szobához.
*Dobja az ágyra az említett kis eszközt, zárak oldóját, mely bizony jól láthatóan a nyolcas szobához van rendelve. Talán Rana rájön, hogy miben áll a turpisság, miért lehetett ezt hármasnak pillantani, vagy akár dühödten csattanhat fel, igazának szót adva, vissza se fogva magát. Gilly meg majd jól elképedhet, hogy eddig hazugsága mellett kardoskodott. Ám inkább félreértésről beszéljünk, lévén minden tudomása az volt, hogy a hármas szoba az övé, talán ha jobban megnézte volna...*
*Gilmarne eddig úgy érezte, igazán kellemes estéje van, hiszen senki nem zavarta meg, nyugodtan ihatott, mennyit csak akart, s mindezek tetejébe az italozgatás után a szállása is ingyen van. Akarhat bárki ennél többet?*
- Mert már miért is?
*Továbbra se látott semmit, amivel meghazudtolva lenne hite szerinti tény, hogy ez bizony az ő helye az estére. Ahogy a cáfolaton túl bizonyítást sem nyert még a másik állítása, minek alapján az ő tulajdona lenne a helyiség jelenleg.
Ő kész van, hogy akár puszta kézzel is megpróbálja kipenderíteni a lányt, ha az nem távozik. Ám a váltás, a higgadtságnak talán már nevezhető hozzáállás mód sokat segít. Hiszen látva, hogy a másik lehűti forrongó gondolatait, benne is kezdi elszunnyadásra késztetni a kitörni vágyó dühöt.*
- Hát már pedig az én kulcsom itt van ehhez a szobához.
*Dobja az ágyra az említett kis eszközt, zárak oldóját, mely bizony jól láthatóan a nyolcas szobához van rendelve. Talán Rana rájön, hogy miben áll a turpisság, miért lehetett ezt hármasnak pillantani, vagy akár dühödten csattanhat fel, igazának szót adva, vissza se fogva magát. Gilly meg majd jól elképedhet, hogy eddig hazugsága mellett kardoskodott. Ám inkább félreértésről beszéljünk, lévén minden tudomása az volt, hogy a hármas szoba az övé, talán ha jobban megnézte volna...*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-11 21:48:08
Üzenet elküldve: 2014-03-11 21:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// 3-as szoba //
*Rana is ivott már az este folyamán, melyet ha nem is élete legrosszabb estéjének fog elkönyvelni, az biztos, hogy a legrosszabb tízbe benne lesz.*
-Az kizárt. Bele is fojtalak, ha nem takarodsz.
*Morogja tovább és fel is áll, hogy akaratát nyomatékosítani kész legyen bármelyik pillanatban.
Átsuhan kusza gondolatai közt, hogy Darel levitte magával a szoba kulcsát és azt máris újra kiadták, valaki másnak, de túl logikus következtetés lenne ez. Ha sikerül elpillantania az idegen mögött, talán megpillanthatja a hármas szoba kulcsát, mely még mindig a zárban.*
-Hacsak nincs két kulcsa ennek a szobának, akkor ez nem a tied.
*Magyarázza némileg higgadtabban, de korántsem kedvesen.*
*Rana is ivott már az este folyamán, melyet ha nem is élete legrosszabb estéjének fog elkönyvelni, az biztos, hogy a legrosszabb tízbe benne lesz.*
-Az kizárt. Bele is fojtalak, ha nem takarodsz.
*Morogja tovább és fel is áll, hogy akaratát nyomatékosítani kész legyen bármelyik pillanatban.
Átsuhan kusza gondolatai közt, hogy Darel levitte magával a szoba kulcsát és azt máris újra kiadták, valaki másnak, de túl logikus következtetés lenne ez. Ha sikerül elpillantania az idegen mögött, talán megpillanthatja a hármas szoba kulcsát, mely még mindig a zárban.*
-Hacsak nincs két kulcsa ennek a szobának, akkor ez nem a tied.
*Magyarázza némileg higgadtabban, de korántsem kedvesen.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-11 19:03:06
Üzenet elküldve: 2014-03-11 19:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Rana Narrione //
*Alig lép be a szobába, ami legjobb tudomása szerint hozzá és csak hozzá tartozik. Erre valami másik nő a lábát mossa bent. Máskor talán felhergelné és támadna egyből, de mit tehetne, kicsit többet ivott már a kelleténél. Így az első pillanatban csak pislog párat, egész kisimult arccal kamillázik, amíg nem mutat fel az ember lány az ajtó felé, vízcseppeket szórva hevült testére. Fehér felsőjén sötétebb foltot festenek, hol picit a bőréhez is tapad.*
- Na már most, éppenséggel ez az én szobám. Másodszor, örülnék, ha a lábvized nem rám fröcskölnéd.
*Egyik kezét csípőre is teszi, ahogy beszél, kipirult arccal. Nem igazán tudja, hogy mi mást tehetne ennél. Harcolni aligha képes a jelenlegi állapotában, így a vége még az is lehet, hogy tényleg menekülőre fogja. Dehogy fogja! Ha kell, puszta kézzel rángatja ki a folyosóra és hagyja ott. Ez az ő szobája - ahogy ő tudja - nem fogja másnak hagyni.*
*Alig lép be a szobába, ami legjobb tudomása szerint hozzá és csak hozzá tartozik. Erre valami másik nő a lábát mossa bent. Máskor talán felhergelné és támadna egyből, de mit tehetne, kicsit többet ivott már a kelleténél. Így az első pillanatban csak pislog párat, egész kisimult arccal kamillázik, amíg nem mutat fel az ember lány az ajtó felé, vízcseppeket szórva hevült testére. Fehér felsőjén sötétebb foltot festenek, hol picit a bőréhez is tapad.*
- Na már most, éppenséggel ez az én szobám. Másodszor, örülnék, ha a lábvized nem rám fröcskölnéd.
*Egyik kezét csípőre is teszi, ahogy beszél, kipirult arccal. Nem igazán tudja, hogy mi mást tehetne ennél. Harcolni aligha képes a jelenlegi állapotában, így a vége még az is lehet, hogy tényleg menekülőre fogja. Dehogy fogja! Ha kell, puszta kézzel rángatja ki a folyosóra és hagyja ott. Ez az ő szobája - ahogy ő tudja - nem fogja másnak hagyni.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:54:59
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:54:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Riana Sidel //
- Én pedig szívesen meghallgatnám. *válaszolja félmosolyra húzva ajkait* Hogy őszinte legyek, még érdekelne is a történeted, a küldetéseid. Hogy egy igazi, vérbeli orgyilkos pontosan hogy dolgozik. Ugyanis én hiába tettem azt, amit tettem, ettől függetlenül még egyáltalán nem tartom magam orgyilkosnak. Ezért is érdekelnek a történeteid, s bár idegen vagyok, de... Ha úgy látod a későbbiekben, hogy túl sokat beszéltél nekem az életedről, a múltadról, akkor még bármikor eltűnhetsz előlem.
*Szavai bár biztatóak, ám hangjából könnyedén le lehet szűrni, hogy nem éppen örülne annak, ha Riana csak úgy felszívódna minden szó nélkül. Ugyanakkor ezt a kibúvót mindenképpen meg kellett említenie a Vörösnek, hiszen könnyedén lehet, hogy megijed attól, hogy sokat mesél Mordachnak, így nyitva áll előtte az út, hogy eltűnjön. A férfi egyértelműen nem fog utána menni, mint Arvyn, sőt, ez esetben kérdezősködni sem fog utána. Hiszen miért is tenné? Ha elmenne szó nélkül, akkor az egyértelmű utalás lenne arra, hogy nem akarja tovább a Vörös társaságát maga mellett.*
- Teljesen igazad van, nem is kell bízni bennem. Mindig kell lennie egy kis kételynek, hiszen ha nem lenne, akkor mindenki könnyedén átverhetne minket.
*Szélesen elmosolyodik, majd bólogatni kezd. Remekül látszik a szőkeségen, hogy a beszélgetésük kezdete óta mennyit javult a közöttük levő kommunikáció. Úgy érzi a Vörös, hogy a hölgyemény jobban megnyílott, s talán a lelkére is nagyon jó hatással van az, hogy egy másik emberrel megoszthatja az életét, mégpedig egy olyannal, aki nem ítélkezik felette.*
- Egyetértek, hiszen az én kérdéseimre nem igazán készülhetsz fel, mivel - remélhetőleg - nem szerepelek a listádon, így nem is ismerhetsz. Tudod, néha kellenek mellénk olyanok is, akik olyannak fogadnak el, amilyenek vagyunk. Az egyensúlynak még a te szakmádban is meg kell lennie, hiszen könnyedén át lehet billenni a másik oldalra. Nem érezted néha, hogy már túl sok az ölés? *megvakarja állát* Hiába szeretted - már ha lehet ilyet mondani -, hiába vagy profi, hiába hozott sok pénzt... Nem érezted néha azt, hogy mennyire jó lenne elvonulni egy kis patakparti, erdei kunyhóba, ahol nyugodtan élhetsz? Az alvilágtól messze, a természetben, nyugalomban, küzdelem és félelem nélkül...
*A mondatot nem fejezi be, a hölgyemény fantáziájára bízza a további képeket. Természetesen tudja, hogy a válaszhoz újra bele kell nyúlnia Rianának a saját lelkének mélyébe, s újabb mélyebb gondolkodás fogja csak megszülni a választ. Talán gondol erre sokat, talán elfojtja...*
- Ez baj. Persze nem fogok itt ódákat zengeni a szeretetről, hiszen meg van erről a magam véleménye - manapság igazán felszínes, mindennemű mély érzelmet mellőz, ilyenre pedig nekem nincs szükségem. Ugyanakkor belegondolva az érzelmi biztonság ellen nincs egyáltalán kifogásom. Néha kell az embernek az, hogy valakire gondolhasson, valaki miatt izgulhasson, valakit féltsen... *legyint egyet, mintha kellemetlen lenne már neki a téma* Viszont igazat adok neked, a te munkád esetén pontosan az kell, amit te csinálsz. Meleg szívvel nem lehet ölni.
*Zárja is le a témát, visszakanyarodva az eredetihez. Most Mordachon látszik, hogy nem éppen szokott erről beszélni, ugyanakkor értelmét se látja annak, hogy bárkinek is szót ejtsen erről. Nem éppen nevezhető érzelmesebb típusnak, vagy ha pontosítani kellene, akkor nem igazán van olyan, aki ezt kihozhatná belőle. De hát ki tudja...*
- Hogy őszinte legyek, nem tudom. Nekem ez a vándorélet most tökéletes. Persze, eléggé kiábrándító a tudat, hogy lényegében nincs múltam, de talán a Sors tette ezt, talán oka van annak, hogy felejtenem kellett. Ezért sem kutatok a múltam után, hanem úszok az árral. Ugyanakkor úgy vélem, hogy ez alatt a hat, hét alatt valami apróságot meg kellett volna tudnom - ám semmi. Talán nagyon messziről keveredtem ide...
*Húzza el száját, persze Arvyn feltűnése most sokkal fontosabb, mint hogy több szót pazaroljon a múltjára.*
- Hát én se igazán ismerem, de természetesen a tömegnek is van előnye. Mondjuk kevésbé veszik észre, ha egy tőrt szorít a hátadhoz.. *ekkor feláll az asztaltól, majd odasiet a fogadóshoz, s egy kulccsal tér vissza* Viszont talán nem most jött el az ideje annak, hogy szembekerülj vele, úgyhogy azt javaslom, hogy tűnjünk el innen.
*Bólint határozottan, majd gyors tempóban megindul a szálláshely felé. Pár pillanat alatt ott terem a szobánál, s mikor Riana is belép, bezárja maguk mögött azt.*
- Így. Még ha rá is jön, hogy idefent vagyunk, akkor sem egy perc lesz, mire megtalál. Mondtam a fogadósnak, hogy ne adjon ki minket, ha keresnének. Az ablak pedig egy remek menekülési terv, ha úgy adódna, de remélhetőleg kihúzzuk itt az éjszakát. *odasétál az ablakhoz, s a félhomályból kiles rajta* Úgy látom, hogy még ott ácsorog.
*Azzal leül az ágyra, s vagy egy óra eltelik a beszélgetéssel. Mikor a férfi újra kiles az ablakon, Arvyn egyértelműen nincs már ott, viszont az nem állapot, hogy itt bujkálnak előle.*
- Én szerintem most elmegyek, és megnézem, hogy merre van. Te maradj itt, ameddig tudsz. Ha nem térnék vissza a mai nap folyamán, te azért még maradj a pihenő körül, én megpróbálom elintézni azt a rohadékot, s visszajövök hozzád. *azzal odalép hozzá, s búcsúcsókot hint a hölgy kezére* Hamarosan újra találkozunk! *majd kilép az ajtón, s megvárja, míg Riana magára zárja azt, végül lesétál a lépcsőn*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.12 10:39:55, a következő indokkal:
Kérésre
- Én pedig szívesen meghallgatnám. *válaszolja félmosolyra húzva ajkait* Hogy őszinte legyek, még érdekelne is a történeted, a küldetéseid. Hogy egy igazi, vérbeli orgyilkos pontosan hogy dolgozik. Ugyanis én hiába tettem azt, amit tettem, ettől függetlenül még egyáltalán nem tartom magam orgyilkosnak. Ezért is érdekelnek a történeteid, s bár idegen vagyok, de... Ha úgy látod a későbbiekben, hogy túl sokat beszéltél nekem az életedről, a múltadról, akkor még bármikor eltűnhetsz előlem.
*Szavai bár biztatóak, ám hangjából könnyedén le lehet szűrni, hogy nem éppen örülne annak, ha Riana csak úgy felszívódna minden szó nélkül. Ugyanakkor ezt a kibúvót mindenképpen meg kellett említenie a Vörösnek, hiszen könnyedén lehet, hogy megijed attól, hogy sokat mesél Mordachnak, így nyitva áll előtte az út, hogy eltűnjön. A férfi egyértelműen nem fog utána menni, mint Arvyn, sőt, ez esetben kérdezősködni sem fog utána. Hiszen miért is tenné? Ha elmenne szó nélkül, akkor az egyértelmű utalás lenne arra, hogy nem akarja tovább a Vörös társaságát maga mellett.*
- Teljesen igazad van, nem is kell bízni bennem. Mindig kell lennie egy kis kételynek, hiszen ha nem lenne, akkor mindenki könnyedén átverhetne minket.
*Szélesen elmosolyodik, majd bólogatni kezd. Remekül látszik a szőkeségen, hogy a beszélgetésük kezdete óta mennyit javult a közöttük levő kommunikáció. Úgy érzi a Vörös, hogy a hölgyemény jobban megnyílott, s talán a lelkére is nagyon jó hatással van az, hogy egy másik emberrel megoszthatja az életét, mégpedig egy olyannal, aki nem ítélkezik felette.*
- Egyetértek, hiszen az én kérdéseimre nem igazán készülhetsz fel, mivel - remélhetőleg - nem szerepelek a listádon, így nem is ismerhetsz. Tudod, néha kellenek mellénk olyanok is, akik olyannak fogadnak el, amilyenek vagyunk. Az egyensúlynak még a te szakmádban is meg kell lennie, hiszen könnyedén át lehet billenni a másik oldalra. Nem érezted néha, hogy már túl sok az ölés? *megvakarja állát* Hiába szeretted - már ha lehet ilyet mondani -, hiába vagy profi, hiába hozott sok pénzt... Nem érezted néha azt, hogy mennyire jó lenne elvonulni egy kis patakparti, erdei kunyhóba, ahol nyugodtan élhetsz? Az alvilágtól messze, a természetben, nyugalomban, küzdelem és félelem nélkül...
*A mondatot nem fejezi be, a hölgyemény fantáziájára bízza a további képeket. Természetesen tudja, hogy a válaszhoz újra bele kell nyúlnia Rianának a saját lelkének mélyébe, s újabb mélyebb gondolkodás fogja csak megszülni a választ. Talán gondol erre sokat, talán elfojtja...*
- Ez baj. Persze nem fogok itt ódákat zengeni a szeretetről, hiszen meg van erről a magam véleménye - manapság igazán felszínes, mindennemű mély érzelmet mellőz, ilyenre pedig nekem nincs szükségem. Ugyanakkor belegondolva az érzelmi biztonság ellen nincs egyáltalán kifogásom. Néha kell az embernek az, hogy valakire gondolhasson, valaki miatt izgulhasson, valakit féltsen... *legyint egyet, mintha kellemetlen lenne már neki a téma* Viszont igazat adok neked, a te munkád esetén pontosan az kell, amit te csinálsz. Meleg szívvel nem lehet ölni.
*Zárja is le a témát, visszakanyarodva az eredetihez. Most Mordachon látszik, hogy nem éppen szokott erről beszélni, ugyanakkor értelmét se látja annak, hogy bárkinek is szót ejtsen erről. Nem éppen nevezhető érzelmesebb típusnak, vagy ha pontosítani kellene, akkor nem igazán van olyan, aki ezt kihozhatná belőle. De hát ki tudja...*
- Hogy őszinte legyek, nem tudom. Nekem ez a vándorélet most tökéletes. Persze, eléggé kiábrándító a tudat, hogy lényegében nincs múltam, de talán a Sors tette ezt, talán oka van annak, hogy felejtenem kellett. Ezért sem kutatok a múltam után, hanem úszok az árral. Ugyanakkor úgy vélem, hogy ez alatt a hat, hét alatt valami apróságot meg kellett volna tudnom - ám semmi. Talán nagyon messziről keveredtem ide...
*Húzza el száját, persze Arvyn feltűnése most sokkal fontosabb, mint hogy több szót pazaroljon a múltjára.*
- Hát én se igazán ismerem, de természetesen a tömegnek is van előnye. Mondjuk kevésbé veszik észre, ha egy tőrt szorít a hátadhoz.. *ekkor feláll az asztaltól, majd odasiet a fogadóshoz, s egy kulccsal tér vissza* Viszont talán nem most jött el az ideje annak, hogy szembekerülj vele, úgyhogy azt javaslom, hogy tűnjünk el innen.
*Bólint határozottan, majd gyors tempóban megindul a szálláshely felé. Pár pillanat alatt ott terem a szobánál, s mikor Riana is belép, bezárja maguk mögött azt.*
- Így. Még ha rá is jön, hogy idefent vagyunk, akkor sem egy perc lesz, mire megtalál. Mondtam a fogadósnak, hogy ne adjon ki minket, ha keresnének. Az ablak pedig egy remek menekülési terv, ha úgy adódna, de remélhetőleg kihúzzuk itt az éjszakát. *odasétál az ablakhoz, s a félhomályból kiles rajta* Úgy látom, hogy még ott ácsorog.
*Azzal leül az ágyra, s vagy egy óra eltelik a beszélgetéssel. Mikor a férfi újra kiles az ablakon, Arvyn egyértelműen nincs már ott, viszont az nem állapot, hogy itt bujkálnak előle.*
- Én szerintem most elmegyek, és megnézem, hogy merre van. Te maradj itt, ameddig tudsz. Ha nem térnék vissza a mai nap folyamán, te azért még maradj a pihenő körül, én megpróbálom elintézni azt a rohadékot, s visszajövök hozzád. *azzal odalép hozzá, s búcsúcsókot hint a hölgy kezére* Hamarosan újra találkozunk! *majd kilép az ajtón, s megvárja, míg Riana magára zárja azt, végül lesétál a lépcsőn*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.12 10:39:55, a következő indokkal:
Kérésre
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-10 01:22:48
Üzenet elküldve: 2014-03-10 01:22:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
-Mi van?
*Bukik roppant nőiesen belőle a kérdés Darel teszetoszaságától. Csak értetlenül bámul az "egyszerű" harcos után, de ha nem működik, hát nincs mit tenni. Nem tudja letagadni, bosszús, hiszen az egész estéjét elpocsékolt a fagyos agyú északira, pedig már éppen úgy tűnt kezd felengedni a jég.*
-Baaah!
*Morogja miközben gatyáját rángatja vissza magára, csakhogy ő, a tűz városának leány kellően kimelegedett már a hancúrhoz. Elmondja még ennek annak a farkas címerest, majd újra a mosdótálhoz lép, hogy ezúttal ne csak olyan tessék-lássék módon mossa le magát.*
-Remélem a kulcsot nem vitted el, te barom!
*Méltatlankodik a szobából kiviharzó férfi után, de legalább nem volt a hátsó felében a keze és az ajtót be bírta csukni.*
-Na, kitakarodsz innen, de nagyon gyorsan!
*Épp lábfejét mosogatja a kócos és eléggé zilált állapotban lévő nő, mikor újabb -ezúttal hívatlan- vendéget kap. Nincs túl jó kedvében, így szavai keményebbek az indokoltnál, de eddig sem volt társaságkedvelő lény, s úgy fest a tervezett és erre a félévre már igencsak aktuális légyottnak is fújtak. Csak akkor nyithattak volna rá még ennél is rosszabb pillanatban, ha épp az alfelét mosogatta volna.
Ha az elf lány nem akar menni, tüntetőlegesen az ajtó felé is mutat vizes kezével. Elképzelhető, hogy a lendületes mozdulat következtében pár csepp a másikon landol, de ez már végképpen nem szándékos cselekedete a nőnek.*
A hozzászólás írója (Rana Narrione) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.10 01:23:35
*Bukik roppant nőiesen belőle a kérdés Darel teszetoszaságától. Csak értetlenül bámul az "egyszerű" harcos után, de ha nem működik, hát nincs mit tenni. Nem tudja letagadni, bosszús, hiszen az egész estéjét elpocsékolt a fagyos agyú északira, pedig már éppen úgy tűnt kezd felengedni a jég.*
-Baaah!
*Morogja miközben gatyáját rángatja vissza magára, csakhogy ő, a tűz városának leány kellően kimelegedett már a hancúrhoz. Elmondja még ennek annak a farkas címerest, majd újra a mosdótálhoz lép, hogy ezúttal ne csak olyan tessék-lássék módon mossa le magát.*
-Remélem a kulcsot nem vitted el, te barom!
*Méltatlankodik a szobából kiviharzó férfi után, de legalább nem volt a hátsó felében a keze és az ajtót be bírta csukni.*
-Na, kitakarodsz innen, de nagyon gyorsan!
*Épp lábfejét mosogatja a kócos és eléggé zilált állapotban lévő nő, mikor újabb -ezúttal hívatlan- vendéget kap. Nincs túl jó kedvében, így szavai keményebbek az indokoltnál, de eddig sem volt társaságkedvelő lény, s úgy fest a tervezett és erre a félévre már igencsak aktuális légyottnak is fújtak. Csak akkor nyithattak volna rá még ennél is rosszabb pillanatban, ha épp az alfelét mosogatta volna.
Ha az elf lány nem akar menni, tüntetőlegesen az ajtó felé is mutat vizes kezével. Elképzelhető, hogy a lendületes mozdulat következtében pár csepp a másikon landol, de ez már végképpen nem szándékos cselekedete a nőnek.*
A hozzászólás írója (Rana Narrione) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.10 01:23:35
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-10 01:11:02
Üzenet elküldve: 2014-03-10 01:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sikerrel is jár, felfedez egy fogadót, méghozzá a Zöldsárkányhoz címzettet. Méretes épület, fából tákolt zöldség, mi sokkal vonzóbb, mint a sátor-szállás. S lévén szimpatikusabb, így arra is veszi az irányt, hogy lovát kikötve, betérjen. Látja, nem kevesen vannak bent a késő délutáni órákban se, sejti, hogy az est közeledtével csak egyre többen lesznek. Jobb lesz minél hamarabb elkezdeni itt megismerni mindent, mielőtt nem marad neki semmiből elég.
Kezdésnek rendel is, miután belépett és asztalt is foglalt magának, miként a cókmókját rádobta a lapjára. Majd a pulthoz tér, hogy a fogadóssal szembe nézve, erszényét markában szorongatva, leadhassa rendelését.*
- Kérnék egy ilyen holdfénytálat, meg mellé egy csésze teát... Várjon, inkább almabort.
*Dönt végül egy kis alkohol mellett a helyi étekkel együtt. Tudja jól, hogy fog még elverni itt egy pár csengő érmét, s fájdalmas lesz belegondolni, hogy anyuka mit tesz majd, ha minden nála lévő aranyat elver itt a szórakozásra. De ha már úgyis ez a sorsuk, legalább jól fogja érezni magát. Miután kivette erszényéből a Holdfénytál 16 aranyas árát
és az Almabor 10 érmébe fájó értékét, helyet foglal az asztalnál és nekilát. Egy kis étkezés, egy kis iszogatás és máris jobban érzi magát. Társaságot nem tűr, elküld bárkit, ki hozzá kívánna csatlakozni. Ő most nem szeretné, ha más elvenné előle, mire vágyik. Így, mikor végzett az almaborral, rendel még egy kis Unikornisvért is rendel 36 arany értékben. Kíváncsi erre a különlegességre is. S ha már belefog, akkor rendesen is csinálja, nem csak nyalogatva egy kupa szélét. Így lehet, hogy mire estébe fordul az idő, ő már kezd kissé kótyagos lenni. De mit érdekli őt, élvezni akarja ezt az estét, ha bele is kell, hogy részegedjen. Bár, valójában nem is annyira részeg, csupán nem nagyon volt eddig ilyen állapotban. Egy kis pohárka bornál többet soha nem ivott, így ez a nagyobb mennyiség jócskán megteszi a hatását.
Végül felkapja a zsákot, újfent átveti vállán, majdnem el is dől bele, majd a pulthoz lép.*
- Mennyibe kerül egy szoba?
- Aki ennyit fogyaszt, kijár az pénz nékü' is.
*Ezen fellelkesül már Gilmarne. Ingyen lesz a szállása, csak mert eleget fogyasztott. Mondjuk, alapvetően logikus, hiszen már fizetett, éppen csak nem ezért. De így talán a szoba ára bele van szőve minden egyéb árba.
Na, de a jó híren fel is lelkesül a kis elf palánta, éppen csak addig marad a pult előtt, míg nem kapja meg a kulcsát. A rajta lévő nyolcas szám felét látja csak, ahogy ujjával letakarja.*
- Hármas... Hármas...
*Keresi a szobát a számok alapján, s végül megtalálja. A kulcsot feledve zsebében, hová tette előbb, próbál benyitni és lám, enged is a nyílászáró. Körbe se néz, csak dobja a holmiját az első meglátott ágy tövébe, annak lábánál landol, halk puffanással. Csak ez után néz és lát, tűnik fel és érzékel, hogy nincs bizony egyedül. Szinte hallatszik, hogyan kattognak a fogaskerekek a fejében és ha Rana nem üvöltött még rá, vagy kezdett kioktatásba, heves szópárbajt akarva kicsikarni, akkor Gilly bizony felteszi azt a bizonyos kérdést, ami több sebből vérzik és ha eddig még nem lett volna ideges a másik, majd most lesz.*
- Te mit csinálsz az én szobámban?
Kezdésnek rendel is, miután belépett és asztalt is foglalt magának, miként a cókmókját rádobta a lapjára. Majd a pulthoz tér, hogy a fogadóssal szembe nézve, erszényét markában szorongatva, leadhassa rendelését.*
- Kérnék egy ilyen holdfénytálat, meg mellé egy csésze teát... Várjon, inkább almabort.
*Dönt végül egy kis alkohol mellett a helyi étekkel együtt. Tudja jól, hogy fog még elverni itt egy pár csengő érmét, s fájdalmas lesz belegondolni, hogy anyuka mit tesz majd, ha minden nála lévő aranyat elver itt a szórakozásra. De ha már úgyis ez a sorsuk, legalább jól fogja érezni magát. Miután kivette erszényéből a Holdfénytál 16 aranyas árát
és az Almabor 10 érmébe fájó értékét, helyet foglal az asztalnál és nekilát. Egy kis étkezés, egy kis iszogatás és máris jobban érzi magát. Társaságot nem tűr, elküld bárkit, ki hozzá kívánna csatlakozni. Ő most nem szeretné, ha más elvenné előle, mire vágyik. Így, mikor végzett az almaborral, rendel még egy kis Unikornisvért is rendel 36 arany értékben. Kíváncsi erre a különlegességre is. S ha már belefog, akkor rendesen is csinálja, nem csak nyalogatva egy kupa szélét. Így lehet, hogy mire estébe fordul az idő, ő már kezd kissé kótyagos lenni. De mit érdekli őt, élvezni akarja ezt az estét, ha bele is kell, hogy részegedjen. Bár, valójában nem is annyira részeg, csupán nem nagyon volt eddig ilyen állapotban. Egy kis pohárka bornál többet soha nem ivott, így ez a nagyobb mennyiség jócskán megteszi a hatását.Végül felkapja a zsákot, újfent átveti vállán, majdnem el is dől bele, majd a pulthoz lép.*
- Mennyibe kerül egy szoba?
- Aki ennyit fogyaszt, kijár az pénz nékü' is.
*Ezen fellelkesül már Gilmarne. Ingyen lesz a szállása, csak mert eleget fogyasztott. Mondjuk, alapvetően logikus, hiszen már fizetett, éppen csak nem ezért. De így talán a szoba ára bele van szőve minden egyéb árba.
Na, de a jó híren fel is lelkesül a kis elf palánta, éppen csak addig marad a pult előtt, míg nem kapja meg a kulcsát. A rajta lévő nyolcas szám felét látja csak, ahogy ujjával letakarja.*
- Hármas... Hármas...
*Keresi a szobát a számok alapján, s végül megtalálja. A kulcsot feledve zsebében, hová tette előbb, próbál benyitni és lám, enged is a nyílászáró. Körbe se néz, csak dobja a holmiját az első meglátott ágy tövébe, annak lábánál landol, halk puffanással. Csak ez után néz és lát, tűnik fel és érzékel, hogy nincs bizony egyedül. Szinte hallatszik, hogyan kattognak a fogaskerekek a fejében és ha Rana nem üvöltött még rá, vagy kezdett kioktatásba, heves szópárbajt akarva kicsikarni, akkor Gilly bizony felteszi azt a bizonyos kérdést, ami több sebből vérzik és ha eddig még nem lett volna ideges a másik, majd most lesz.*
- Te mit csinálsz az én szobámban?
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-09 17:10:19
Üzenet elküldve: 2014-03-09 17:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat //
* Az ősi ösztönök rendre teszik a dolgukat a szoba sötétjében. Az ágy beleegyezőn ad helyet az alkalmi páros heves közeledésének. A bilincsként feszülő lábak kedvére vannak, egyik kezét végig is futtatja rajta végig szaladva a hegen is melyet eddig nem látott, de most nem szentel neki semmilyen figyelmet. Másik karja továbbra is tartja magát a lány fölé tornyosulva, aki kéjesen nyög fel egy-egy mozdulatra átadva magát a pillanat hevének. A kihívást elfogadja, ő ne tenne eleget egy párbaj felhívásnak. Követelőzőn tapadnak egymásnak az ajkak lehunyt szemmel vakon vonulva a harcba.
Az alkohol hatását lassan felemészti teste, hirtelen a vak sötétségben rozsdabarna hajzuhatag s nefelejcs szempár villámként robban elméjébe. A semmiből érkező illúzió pillanatok alatt józanító hatással bír a fiúra. Teste megálljt parancsol, szem fedele hirtelen csapódik fel a jeges szemek kikerekedve fúródnak az alatta simuló alkalmi partnerre. Az ajkak hamar eltávolodnak egymástól, karjaival is feltolva magát a másiktól. Néhány erősebb légvétel, próbálja feldolgozni a miértet, majd végül aprót mozdul feje. *
- Nem lehet.
* Mond csupán ennyit, első sorban önmaga elé, s aztán elhátrál a másiktól, s kibontakozik a combok öleléséből. A két vágytól fűtött test hamar távolodik egymástól, ahogy a fiú lelép az ágy mellé. Megáll egy pillanatra, szótlanul ránéz a másikra. Csupán egyetlen pillanat az egész majd indul is az ablakhoz, felnyalábolja a holmiját: kardját, s zsákját hátára, a többit szimplán kézbe veszi. Fejében már nem dolgozik az alkohol vihara, egészen más vette át a helyét, teste zakatol, de elméje az erősebb most. Döntött, és tartja magát a döntéshez. Ha elkészült az ajtóhoz indul, nem szól, nem kérdez, nem mond semmit csupán az ajtóhoz lép s nyitja azt. Mikor az ajtó feltárul előtte, fényt juttatva a sötétbe, megáll egy pillanatra és visszafordul Ranahoz, a jég kék szemek a másik értetlen vagy épp dühödt íriszeibe mélyednek. *
- Ne értsd félre. Maradni akarok! Épp ezért megyek.
* Meglehet, a másik érti a mondatot, meglehet nem, minden esetre a fiú már csupán apró fejhajtással jelzi a búcsút. Az ajtó rendre záródik mögötte. Teste dühödten reagál az iménti félbehagyott eseményre, szíve is torkában dobol, légzését igyekszik helyreállítani. Végül határozott léptekkel indul kifelé a fogadó térbe onnan pedig tovább. Valószínűleg a sátraknál talál majd szállást éjszakára. Bár ez most cseppet sem foglalkoztatja. Az élet egy újabb kemény tanítása, megfizette az árát s legalább tudja, már mit is akar igazán… *
* Az ősi ösztönök rendre teszik a dolgukat a szoba sötétjében. Az ágy beleegyezőn ad helyet az alkalmi páros heves közeledésének. A bilincsként feszülő lábak kedvére vannak, egyik kezét végig is futtatja rajta végig szaladva a hegen is melyet eddig nem látott, de most nem szentel neki semmilyen figyelmet. Másik karja továbbra is tartja magát a lány fölé tornyosulva, aki kéjesen nyög fel egy-egy mozdulatra átadva magát a pillanat hevének. A kihívást elfogadja, ő ne tenne eleget egy párbaj felhívásnak. Követelőzőn tapadnak egymásnak az ajkak lehunyt szemmel vakon vonulva a harcba.
Az alkohol hatását lassan felemészti teste, hirtelen a vak sötétségben rozsdabarna hajzuhatag s nefelejcs szempár villámként robban elméjébe. A semmiből érkező illúzió pillanatok alatt józanító hatással bír a fiúra. Teste megálljt parancsol, szem fedele hirtelen csapódik fel a jeges szemek kikerekedve fúródnak az alatta simuló alkalmi partnerre. Az ajkak hamar eltávolodnak egymástól, karjaival is feltolva magát a másiktól. Néhány erősebb légvétel, próbálja feldolgozni a miértet, majd végül aprót mozdul feje. *
- Nem lehet.
* Mond csupán ennyit, első sorban önmaga elé, s aztán elhátrál a másiktól, s kibontakozik a combok öleléséből. A két vágytól fűtött test hamar távolodik egymástól, ahogy a fiú lelép az ágy mellé. Megáll egy pillanatra, szótlanul ránéz a másikra. Csupán egyetlen pillanat az egész majd indul is az ablakhoz, felnyalábolja a holmiját: kardját, s zsákját hátára, a többit szimplán kézbe veszi. Fejében már nem dolgozik az alkohol vihara, egészen más vette át a helyét, teste zakatol, de elméje az erősebb most. Döntött, és tartja magát a döntéshez. Ha elkészült az ajtóhoz indul, nem szól, nem kérdez, nem mond semmit csupán az ajtóhoz lép s nyitja azt. Mikor az ajtó feltárul előtte, fényt juttatva a sötétbe, megáll egy pillanatra és visszafordul Ranahoz, a jég kék szemek a másik értetlen vagy épp dühödt íriszeibe mélyednek. *
- Ne értsd félre. Maradni akarok! Épp ezért megyek.
* Meglehet, a másik érti a mondatot, meglehet nem, minden esetre a fiú már csupán apró fejhajtással jelzi a búcsút. Az ajtó rendre záródik mögötte. Teste dühödten reagál az iménti félbehagyott eseményre, szíve is torkában dobol, légzését igyekszik helyreállítani. Végül határozott léptekkel indul kifelé a fogadó térbe onnan pedig tovább. Valószínűleg a sátraknál talál majd szállást éjszakára. Bár ez most cseppet sem foglalkoztatja. Az élet egy újabb kemény tanítása, megfizette az árát s legalább tudja, már mit is akar igazán… *
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-09 00:22:06
Üzenet elküldve: 2014-03-09 00:22:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat //
*Ami azt illeti próbálta volna felkelteni a másik érdeklődését, de nem sok esélye volt az emberismeret tudományában jelentős hiányt szenvedő szőkeségnek észak jeges szívű Farkasával szemben.
Szerencséjére kezdi megtapasztalni, hogy a fagyos jégpáncél alatt még vannak olyan részei Darelnek, melyeket legalább egy forró asszonyi öl lázba hoz.
Jólesően mordul csak a harapásra. Nem túl sok finom nőiesség szorult belé, az illemtanórákat hírből sem ismeri, ám annál ösztönösebb és vágyait egyértelműen tudja érvényre juttatni azokban a helyzetekben is, mikor a kisasszonyok etikettje kudarcot vall.
Engedelmesen emeli másik lábát is és satuba fogja Darel derekát, fejét kissé hátraveti, hogy ne húzza haját a tincsei közé maró kéz. A tőle magasabb férfi így nézhet az egyébként alacsonyabb ember nő arcába. Háta ívbe feszül, már a pozíció miatt is, így a férfi gond nélkül csúsztathatja a mögé karját, míg a nő inkább vállaival és fenekével feszül a falnak.
Ajaki fájdalmasan szakadnak el a másikétól, azokról hamar megszöknek az első vágyterhes sóhajok.
Kezeivel alkalmi szeretője rövid hajába simít újra és újra, vállaiba marva kapaszkodik és szorítja magához. Lábaival közelebb és közelebb vonja magához, olykor feljebb tornázza magát, majd újra a férfi karjának erejére hagyatkozik, ahogy ellazulnak izmai, de csak azért, hogy újból megfeszülhessenek.
Egy, a korábbitól kissé eltérő, kevésbé jóleső sóhaj, vagy inkább nyögés is kipréselődik hősnőnkből, ahogy háta az ágyhoz ér, s Darel fölé kerekedik.
A férfi érezheti, hogy dereka körül enyhül a lány lábainak szorítása, inkább csak jelképes bilincsé válik ezáltal, semmint valóssá.
Rana nem egy romantikus fajta nőszemély, ez nyilvánvaló, de ennek ellenére -vagy talán pont ezért- heves csókpárbajra hívja ki a harcost, hogy tovább korbácsolják éjjeli kalandjuk szekere elé befogott ösztönös vágyak hátát.*
*Ami azt illeti próbálta volna felkelteni a másik érdeklődését, de nem sok esélye volt az emberismeret tudományában jelentős hiányt szenvedő szőkeségnek észak jeges szívű Farkasával szemben.
Szerencséjére kezdi megtapasztalni, hogy a fagyos jégpáncél alatt még vannak olyan részei Darelnek, melyeket legalább egy forró asszonyi öl lázba hoz.
Jólesően mordul csak a harapásra. Nem túl sok finom nőiesség szorult belé, az illemtanórákat hírből sem ismeri, ám annál ösztönösebb és vágyait egyértelműen tudja érvényre juttatni azokban a helyzetekben is, mikor a kisasszonyok etikettje kudarcot vall.
Engedelmesen emeli másik lábát is és satuba fogja Darel derekát, fejét kissé hátraveti, hogy ne húzza haját a tincsei közé maró kéz. A tőle magasabb férfi így nézhet az egyébként alacsonyabb ember nő arcába. Háta ívbe feszül, már a pozíció miatt is, így a férfi gond nélkül csúsztathatja a mögé karját, míg a nő inkább vállaival és fenekével feszül a falnak.
Ajaki fájdalmasan szakadnak el a másikétól, azokról hamar megszöknek az első vágyterhes sóhajok.
Kezeivel alkalmi szeretője rövid hajába simít újra és újra, vállaiba marva kapaszkodik és szorítja magához. Lábaival közelebb és közelebb vonja magához, olykor feljebb tornázza magát, majd újra a férfi karjának erejére hagyatkozik, ahogy ellazulnak izmai, de csak azért, hogy újból megfeszülhessenek.
Egy, a korábbitól kissé eltérő, kevésbé jóleső sóhaj, vagy inkább nyögés is kipréselődik hősnőnkből, ahogy háta az ágyhoz ér, s Darel fölé kerekedik.
A férfi érezheti, hogy dereka körül enyhül a lány lábainak szorítása, inkább csak jelképes bilincsé válik ezáltal, semmint valóssá.
Rana nem egy romantikus fajta nőszemély, ez nyilvánvaló, de ennek ellenére -vagy talán pont ezért- heves csókpárbajra hívja ki a harcost, hogy tovább korbácsolják éjjeli kalandjuk szekere elé befogott ösztönös vágyak hátát.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-08 23:43:18
Üzenet elküldve: 2014-03-08 23:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* Az eddig ismeretségük alatt valóban nem különösebben foglalkoztatta a másik, legalábbis olyan téren nem különösebben amilyen helyzetbe most kerültek. Az alkohol és azt ösztönök együttes hatása végül megteszi a kezdeti lépéseket. Léptei hátrálásra kényszerítik a másikat, de túl messzire így sem jutnak, a fal közbe szól a mozdulatra. Egy rövid kis mondat hagyja el a lány ajkait. A fiú reakciója csupán a derék köré fonódó jobbja és persze a Rana nyakába induló támadás mely apró harapásként mutatkozik meg és végül egy némileg szolidabb csókkal illeti a területet. Lassan indulva felfelé a nyakizom kecses ívén. Derekát szorosan körbefonja a másik lába baloldalról, nem is kell több a fiúnak és jobb keze azonnal lefelé vándorol, hogy a másik combjánál fogva azt a lábat is a dereka köré segítse, így elvonva a lánytól a talaj biztonságot nyújtó élményét. Bal karja felkúszik a tarkóra, keresztül a szőke lehulló hajzuhatagban, hogy esélyét se hagyja a menekülésnek. Alkarja a másik háta mögött tartva ad némi puhaságot Rana hátának, ahogy a fiú a falnak szegezi mindkettejüket első sorban a lányt szorítva a falhoz. Heves mozdulat, az ösztönök dolgoznak mindkét testben.
A nyak iránti vad támadás elindul felfelé az ajkakat kutatva, nem kell, soká kutassa, ballja most jó szolgálatot tesz a tarkó mögött, hogy ismét ne hagyjon menekvést így összetapasztva a fiatal ajkakat. Mellkasa a másikénak feszül, bőrén érzi a nedves szövetanyag mellékhatását, melyet a lány idomain hozott létre a szobában uralkodó kissé hűs levegőnek.
A villámháború nem tart, soká míg felkorbácsolják a hirtelen hangulatot. Egy mozdulat és elfordul a faltól, továbbra is tartva a másikat, de immár karjával s a másik háta most nem feszül a hideg fának. A következő úti cél az ágy, vonzó puhasága. Lépések közben hagyja, hogy kicsit a másik is kibontakozzon, míg ő a haladással van elfoglalva. Az ágyhoz érve követi a testéhez szorosan fonódó másikat és az ágyra helyezi egyetlen határozott mozdulattal. Az ágy puhasága hagy némi kivetnivalót maga után, de ez jelen pillanatban cseppet sem izgatja s az alkalmatosság engedelmesen adja meg magát a hirtelen ránehezedő súlynak. Az ösztönök rendre teszik a dolgukat, utat adva a vágynak a fiúban. *
* Az eddig ismeretségük alatt valóban nem különösebben foglalkoztatta a másik, legalábbis olyan téren nem különösebben amilyen helyzetbe most kerültek. Az alkohol és azt ösztönök együttes hatása végül megteszi a kezdeti lépéseket. Léptei hátrálásra kényszerítik a másikat, de túl messzire így sem jutnak, a fal közbe szól a mozdulatra. Egy rövid kis mondat hagyja el a lány ajkait. A fiú reakciója csupán a derék köré fonódó jobbja és persze a Rana nyakába induló támadás mely apró harapásként mutatkozik meg és végül egy némileg szolidabb csókkal illeti a területet. Lassan indulva felfelé a nyakizom kecses ívén. Derekát szorosan körbefonja a másik lába baloldalról, nem is kell több a fiúnak és jobb keze azonnal lefelé vándorol, hogy a másik combjánál fogva azt a lábat is a dereka köré segítse, így elvonva a lánytól a talaj biztonságot nyújtó élményét. Bal karja felkúszik a tarkóra, keresztül a szőke lehulló hajzuhatagban, hogy esélyét se hagyja a menekülésnek. Alkarja a másik háta mögött tartva ad némi puhaságot Rana hátának, ahogy a fiú a falnak szegezi mindkettejüket első sorban a lányt szorítva a falhoz. Heves mozdulat, az ösztönök dolgoznak mindkét testben.
A nyak iránti vad támadás elindul felfelé az ajkakat kutatva, nem kell, soká kutassa, ballja most jó szolgálatot tesz a tarkó mögött, hogy ismét ne hagyjon menekvést így összetapasztva a fiatal ajkakat. Mellkasa a másikénak feszül, bőrén érzi a nedves szövetanyag mellékhatását, melyet a lány idomain hozott létre a szobában uralkodó kissé hűs levegőnek.
A villámháború nem tart, soká míg felkorbácsolják a hirtelen hangulatot. Egy mozdulat és elfordul a faltól, továbbra is tartva a másikat, de immár karjával s a másik háta most nem feszül a hideg fának. A következő úti cél az ágy, vonzó puhasága. Lépések közben hagyja, hogy kicsit a másik is kibontakozzon, míg ő a haladással van elfoglalva. Az ágyhoz érve követi a testéhez szorosan fonódó másikat és az ágyra helyezi egyetlen határozott mozdulattal. Az ágy puhasága hagy némi kivetnivalót maga után, de ez jelen pillanatban cseppet sem izgatja s az alkalmatosság engedelmesen adja meg magát a hirtelen ránehezedő súlynak. Az ösztönök rendre teszik a dolgukat, utat adva a vágynak a fiúban. *
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-08 22:43:15
Üzenet elküldve: 2014-03-08 22:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Nem foglalkoznak a kelleténél többet egymással az első percekben. A szobai hangulat nem sokban különbözik beszélgetésük utolsó szegmenseitől, ami nem is lepi meg a lányt. Nem tesz semmi azért, hogy ez másként legyen, csak eldőlne már aludni egyet, s bízik benne, hogy holnap eredményesebben zárul a napja, de úgy tűnik még mindig tartogat számára meglepetéseket a nap.
Ahogy a férfi felé fordul, szembesül vele, hogy bizony ő is alaposan nekivetkőzött, pedig nincs túlfűtve a szoba. Talán mosdani szeretne, ahogy ő is. A testét borító számos heg láttán nem lepődik meg. Neki is van pár, igaz a legszembetűnőbb pont arcát csúfítja. Épp teljes pompájában tündököl orcája jobb felén, hiszen haját feltűzte.
A többit nehéz kiszúrni, hacsak nem mutat rá célirányosan. Bal combján van még egy látványosabb harapásnyom, de azt egyelőre takarja a nadrág.
Meglepetten pislog a felé meginduló másikra. Először komolyan felmerül benne, hogy meg akarja támadni, úgy robog felé, mint egy veszett vad, így tesz egy tétova lépést hátra, ám kellően tompa már ő is ahhoz, hogy komolyabban ellen tudjon állni. A pici szobában hamar a falhoz préseli karcsú alakját a férfi, akire a nő csak értetlenül pislog párat.*
-Mégis tetszem?
*Szalad ki száján a kérdés, de egy pillanatig sem hezitál! Igyekszik minden lehetőséget jól megragadni, ezt sem fogja ereszteni és nem csak képletesen értve. Jobb keze alkalmi tettestársa rövidre vágott, mogyoróbarna hajába túr. A sörték csiklandozzák mancsát, de jelen pillanatban minden egyes inger csak arra szolgálhat, hogy fokozza vágyát. Bal lábát emelve azt a nyakát becélzó Darel férfiasan keskeny dereka körén fonja, akarnok módon szorítva magához ily módon. Innen nem fog egyhamar szabadulni, bár már a Vándor is kissé kába a gyorsan felhajtott italoktól.
Szabad kezével kirántja a hajába tűzött pálcát, így a rögtönzött konty leomlik és a vállig érő aranyló fürtök keretében egész meglágyulnak vonásai. Talán még szépnek is látszik a szürke szemű nő.*
Ahogy a férfi felé fordul, szembesül vele, hogy bizony ő is alaposan nekivetkőzött, pedig nincs túlfűtve a szoba. Talán mosdani szeretne, ahogy ő is. A testét borító számos heg láttán nem lepődik meg. Neki is van pár, igaz a legszembetűnőbb pont arcát csúfítja. Épp teljes pompájában tündököl orcája jobb felén, hiszen haját feltűzte.
A többit nehéz kiszúrni, hacsak nem mutat rá célirányosan. Bal combján van még egy látványosabb harapásnyom, de azt egyelőre takarja a nadrág.
Meglepetten pislog a felé meginduló másikra. Először komolyan felmerül benne, hogy meg akarja támadni, úgy robog felé, mint egy veszett vad, így tesz egy tétova lépést hátra, ám kellően tompa már ő is ahhoz, hogy komolyabban ellen tudjon állni. A pici szobában hamar a falhoz préseli karcsú alakját a férfi, akire a nő csak értetlenül pislog párat.*
-Mégis tetszem?
*Szalad ki száján a kérdés, de egy pillanatig sem hezitál! Igyekszik minden lehetőséget jól megragadni, ezt sem fogja ereszteni és nem csak képletesen értve. Jobb keze alkalmi tettestársa rövidre vágott, mogyoróbarna hajába túr. A sörték csiklandozzák mancsát, de jelen pillanatban minden egyes inger csak arra szolgálhat, hogy fokozza vágyát. Bal lábát emelve azt a nyakát becélzó Darel férfiasan keskeny dereka körén fonja, akarnok módon szorítva magához ily módon. Innen nem fog egyhamar szabadulni, bár már a Vándor is kissé kába a gyorsan felhajtott italoktól.
Szabad kezével kirántja a hajába tűzött pálcát, így a rögtönzött konty leomlik és a vállig érő aranyló fürtök keretében egész meglágyulnak vonásai. Talán még szépnek is látszik a szürke szemű nő.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:46:40
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:46:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Rana követi ezek szerint s mikor megfordul a folyosón akkor a lány már lép is be az ajtón és veszi birtokba a szobát. Az ajtó záródik mögötte, s a kulcsot benne hagyja. A halk kattanás jelzi, hogy a zár a helyére ugrott mire Rana hangját hallatja… felesleges utasítás, a fiú nem is reagál rá. Megfordul s körbevezeti tekintetét a szobán: egyetlen ágy egy kis asztal rajta tálka melyben víz található, egy szekrény s egyetlen egyszerű ablak. Gondolatai igyekeznek feldolgozni a látottakat, mely kissé most zavarosabb a kelleténél. Az ablakhoz lép s kitekint rajta, hátha a holdvilág tisztítja kissé kusza elméjét, hiába... Holmiját az ablak alá helyezi a földre. Majd rutinos mozdulat veszi kezdetét, ahogy páncélja csatjait rendre elkezdi kicsatolni. Lazít rajta, majd leveti a bőr mellvért részt, a fém kiegészítések szintén elhagyják a testét. Alatta egyszerű posztó ing öleli testét. Nem soká marad rajta, mert meg is feledkezve a másikról főként, hogy félig háttal is áll neki, különösebb szégyenlősséget nem érezve veti le azt is, gondolván egy kis mosdás nem árt majd a hosszú nap után. Háta csupaszságából fakadóan nincs, mi takarja a megannyi heget, mely korbácstól származik ez egyértelműen megállapítható. Persze az más kérdés, hogy a lány már megelőzte a mosdás ötletével. A szavakra eszmél fel és fordul a másik felé, önkéntelen is végigfut tekintete a nő alakján, az átnedvesedett felső vonzza a tekintetet. Végül felé fordul, látszik itt sem kímélték rövid életének évei alatt a testét, jó néhány szúrt és vágott seb éktelenkedik itt-ott. Látható, hogy nem a nemesi udvarok óvó falai közt vagy netán gyakorlótermek biztonságos eszközeivel nevelkedett. Bal vállán még egy friss kötés is elhelyezkedik, néhány napos lehet csupán.
Volt már része néhány alkalommal az asszonyi ölelésnek, apja nem egyszer vitte őket bordélyok falai közé, hogy tapasztalatot gyűjtsenek. Az alkohol hatása vagy az ősi ösztönök munkálkodása, de elindul a lány felé az utóbbi pár nap eseményei most egy kóbor pillanatra elszaladnak felette, tán tényleg csak ki kéne kapcsolnia önmagát és hagyni, hogy sodródjon az árral engedni, hogy az alkohol győzzön s az ösztönei vezessék, a lépesek erről árulkodnak. Ha a másik hátrálni kezd akkor egész a falig közelít s ha másik háta ha neki feszül a fa borításnak akkor ér még közelebb egy pillanatra megáll ott, végigmérve a másikat. Szótlan indul jobbja, hogy a derék köré fonódjon. Ha másik nem ellenkezik akkor az első támadás a vékony nyakat éri hevesen.
Tán nem is ő irányít, az alkoholtól felkorbácsolt ösztönök vezetik mozdulatait. Újabb próba az élettől, az utóbbi napokban ez már a sokadik, vajon az adott szó erősebb lesz az ösztönnél? *
Volt már része néhány alkalommal az asszonyi ölelésnek, apja nem egyszer vitte őket bordélyok falai közé, hogy tapasztalatot gyűjtsenek. Az alkohol hatása vagy az ősi ösztönök munkálkodása, de elindul a lány felé az utóbbi pár nap eseményei most egy kóbor pillanatra elszaladnak felette, tán tényleg csak ki kéne kapcsolnia önmagát és hagyni, hogy sodródjon az árral engedni, hogy az alkohol győzzön s az ösztönei vezessék, a lépesek erről árulkodnak. Ha a másik hátrálni kezd akkor egész a falig közelít s ha másik háta ha neki feszül a fa borításnak akkor ér még közelebb egy pillanatra megáll ott, végigmérve a másikat. Szótlan indul jobbja, hogy a derék köré fonódjon. Ha másik nem ellenkezik akkor az első támadás a vékony nyakat éri hevesen.
Tán nem is ő irányít, az alkoholtól felkorbácsolt ösztönök vezetik mozdulatait. Újabb próba az élettől, az utóbbi napokban ez már a sokadik, vajon az adott szó erősebb lesz az ösztönnél? *
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-07 20:52:21
Üzenet elküldve: 2014-03-07 20:52:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Ranát nem az lepte meg, hogy kapták. (Vélhetőleg a csapos elégedett volt a fogyasztásukkal és megajándékozta őket. Az italok árába gyakran belekalkulálják az ilyesmit is, nem csak a törött berendezést, eltűnő poharakat.)
Hanem a lány azon lepődött meg, hogy az iránta az érdeklődést szikráját sem mutató harcos vele szeretné megosztani és azt közösnek titulálja, nem az övének. Már kezdett letenni arról, hogy az este számára kedvezően alakulhat, így nem is tudja hova tenni a dolgot hirtelen.
Ha már így alakult még ha kissé meglepve is, de követi Darelt. Naná! Nem fog lemondani egy ilyen lehetőségről, mely már akkor is megéri, ha eldőlnek durmolni, mint egy zsák krumpli, amint felértek.
Csak akkor érzi, hogy kicsit sok volt erre a kevés időre az ital, mikor megteszi első lépéseit. Hirtelen száll a fejébe minden, komolyan kell koncentrálni ahhoz, hogy a tömegben ne tévessze szem elől Darelt. Még meglépne a kulccsal!
Kérdés nélkül foglalja be a szobát, melynek ajtaját feltárja előtte a másik és egyből ledobja holmiját fegyvereivel együtt, ám arra ügyel, hogy azok könnyen elérhetőek legyenek számára.
Lekerül róla a mellény ismét és csizmáit is lerúgja.*
-Zárd be az ajtót.
*Adja ki Darelnek az egyszerű utasítást, majd ha hallja kattanni a zárat, úgy kioldja övét és blúzát is mellénye mellé dobja. Alatta ujjatlan felső, de a vékony anyag inkább csak amolyan tessék-lássék módon takarja el a minden értelemben emberi idomokat. Ügyet sem vetve szobatársára, a szőkeség felcsatolja rövid haját és a mosdótálhoz lép, hogy valamelyest felfrissítse magát és lemossa a hosszú út porát magáról.
Mozdulatai elnagyoltak, egyáltalán nem finomak és precízek, így a rajta lévő felsőt is sikerül lassan átmosnia. Kettő az egybe megoldás, csak az a gond, hogy hideg a rá tapadó nedves anyag. A szesz ugyan fűti belülről, bőre mégis lúdbőrös lesz, s előbb utóbb fel is tűnik neki milyen szerencsétlenül járt. Először lepillant mellkasára, majd Darelre, majd vissza.*
-Hát. A ma estét már nem úszom meg szárazon.
Hanem a lány azon lepődött meg, hogy az iránta az érdeklődést szikráját sem mutató harcos vele szeretné megosztani és azt közösnek titulálja, nem az övének. Már kezdett letenni arról, hogy az este számára kedvezően alakulhat, így nem is tudja hova tenni a dolgot hirtelen.
Ha már így alakult még ha kissé meglepve is, de követi Darelt. Naná! Nem fog lemondani egy ilyen lehetőségről, mely már akkor is megéri, ha eldőlnek durmolni, mint egy zsák krumpli, amint felértek.
Csak akkor érzi, hogy kicsit sok volt erre a kevés időre az ital, mikor megteszi első lépéseit. Hirtelen száll a fejébe minden, komolyan kell koncentrálni ahhoz, hogy a tömegben ne tévessze szem elől Darelt. Még meglépne a kulccsal!
Kérdés nélkül foglalja be a szobát, melynek ajtaját feltárja előtte a másik és egyből ledobja holmiját fegyvereivel együtt, ám arra ügyel, hogy azok könnyen elérhetőek legyenek számára.
Lekerül róla a mellény ismét és csizmáit is lerúgja.*
-Zárd be az ajtót.
*Adja ki Darelnek az egyszerű utasítást, majd ha hallja kattanni a zárat, úgy kioldja övét és blúzát is mellénye mellé dobja. Alatta ujjatlan felső, de a vékony anyag inkább csak amolyan tessék-lássék módon takarja el a minden értelemben emberi idomokat. Ügyet sem vetve szobatársára, a szőkeség felcsatolja rövid haját és a mosdótálhoz lép, hogy valamelyest felfrissítse magát és lemossa a hosszú út porát magáról.
Mozdulatai elnagyoltak, egyáltalán nem finomak és precízek, így a rajta lévő felsőt is sikerül lassan átmosnia. Kettő az egybe megoldás, csak az a gond, hogy hideg a rá tapadó nedves anyag. A szesz ugyan fűti belülről, bőre mégis lúdbőrös lesz, s előbb utóbb fel is tűnik neki milyen szerencsétlenül járt. Először lepillant mellkasára, majd Darelre, majd vissza.*
-Hát. A ma estét már nem úszom meg szárazon.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746