Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:31:07
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:31:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
- Uram! *Kezét az öregember vállára teszi.* -Elnézését kérem, nem volt szép tőlem. Tudja látnom kellett az őszinte reakcióját ezekre a kérdésekre. *Társaira néz és biccent feléjük.* -Ne aggódjon, előkerítjük a lányát, valószínűleg nem fogják bántani, ha csak ugyan rabszolgának kell, akkor az érintetlen lány sokkal többet ér. *Megvakarja tarkóját és így folytatja.* - Én nem aggódnék az étkezés miatt, természetesen fontos szempont, de én két hétig kibírom étel nélkül, probléma ebből nem lesz. *Az tény, hogy már két napja nem evett semmi normálisat, így feláll az asztaltól és oda lép a pulthoz. Rendel egy Vadhús tálat és kifizeti a 8 aranyat.
. Nem akar emiatt sok időt elvesztegetni, ezért még ott a pultnál, gyorsan két falással megeszi.* - Felőlem mehetünk. Illetve tudniuk kell még valamit. Én szerzetes vagyok. *Vissza megy az asztalhoz, de nem ül le, állva beszél hozzájuk.* -Ezért heti egy meditációt kötelezően be kell tartsam. A következő ilyen alkalom, négy nap múlva esedékes. Kérem ezt vegyék figyelembe.
*Mondatát befejezve, felsegíti az öreget, ha fel akar állni. Amennyiben a megindulnak a kijárat felé, ő megy ki utoljára, ha nem akkor leül a székére és figyel.*
- Uram! *Kezét az öregember vállára teszi.* -Elnézését kérem, nem volt szép tőlem. Tudja látnom kellett az őszinte reakcióját ezekre a kérdésekre. *Társaira néz és biccent feléjük.* -Ne aggódjon, előkerítjük a lányát, valószínűleg nem fogják bántani, ha csak ugyan rabszolgának kell, akkor az érintetlen lány sokkal többet ér. *Megvakarja tarkóját és így folytatja.* - Én nem aggódnék az étkezés miatt, természetesen fontos szempont, de én két hétig kibírom étel nélkül, probléma ebből nem lesz. *Az tény, hogy már két napja nem evett semmi normálisat, így feláll az asztaltól és oda lép a pulthoz. Rendel egy Vadhús tálat és kifizeti a 8 aranyat.
. Nem akar emiatt sok időt elvesztegetni, ezért még ott a pultnál, gyorsan két falással megeszi.* - Felőlem mehetünk. Illetve tudniuk kell még valamit. Én szerzetes vagyok. *Vissza megy az asztalhoz, de nem ül le, állva beszél hozzájuk.* -Ezért heti egy meditációt kötelezően be kell tartsam. A következő ilyen alkalom, négy nap múlva esedékes. Kérem ezt vegyék figyelembe.*Mondatát befejezve, felsegíti az öreget, ha fel akar állni. Amennyiben a megindulnak a kijárat felé, ő megy ki utoljára, ha nem akkor leül a székére és figyel.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:05:49
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:05:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*A kása tápértékéről folytatott vitában nem vesz részt, csak mosolyogva hallgatja, ahogy a három férfi elmerül a komoly témában. Amikor Bental megjelenik a sörrel, köszönetképpen biccent egyet, s megemeli korsóját a társaság felé. Kissé elcsodálkozik az óriás alkoholtól való tartózkodásán, hiszen egy ilyen hatalmas testnek valószínűleg legalább egy fél hordó sör kéne a lerészegedéshez. Ezek után Yra komolyan, csendben hallgatja az öreg szavait, s be kell látnia, hogy a történet most korántsem tűnik annyira képtelenségnek. Amikor a lovag rákacsint, mókás kis fintorral ismeri el, hogy meggyőzték. Sóhajt egyet, és a könnyeivel küszködő öreg vállára teszi a kezét.*
-Ne aggódjon uram, mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a lányát.
~De vajon milyen állapotban?~
* Merül fel benne óhatatlanul is a kérdés, melyet azonban gyorsan elhesseget magától.
Bental felvetésére, miszerint fel kell szerelniük magukat, bólint.*
-Ugyan tudunk vadászni, de nem biztos, hogy sikeres lesz, illetve... Ha velünk tartasz, Torra, nem tudom, hogy neked mennyi élelemre van szükséged.
*Ezek után szórakozottan iszogatja a sörét, illetve a lovagot bámulja - mindeközben persze erősen figyelve a társalgás további menetére.*
A hozzászólás írója (Yra L'Aeron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 22:09:02
*A kása tápértékéről folytatott vitában nem vesz részt, csak mosolyogva hallgatja, ahogy a három férfi elmerül a komoly témában. Amikor Bental megjelenik a sörrel, köszönetképpen biccent egyet, s megemeli korsóját a társaság felé. Kissé elcsodálkozik az óriás alkoholtól való tartózkodásán, hiszen egy ilyen hatalmas testnek valószínűleg legalább egy fél hordó sör kéne a lerészegedéshez. Ezek után Yra komolyan, csendben hallgatja az öreg szavait, s be kell látnia, hogy a történet most korántsem tűnik annyira képtelenségnek. Amikor a lovag rákacsint, mókás kis fintorral ismeri el, hogy meggyőzték. Sóhajt egyet, és a könnyeivel küszködő öreg vállára teszi a kezét.*
-Ne aggódjon uram, mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a lányát.
~De vajon milyen állapotban?~
* Merül fel benne óhatatlanul is a kérdés, melyet azonban gyorsan elhesseget magától.
Bental felvetésére, miszerint fel kell szerelniük magukat, bólint.*
-Ugyan tudunk vadászni, de nem biztos, hogy sikeres lesz, illetve... Ha velünk tartasz, Torra, nem tudom, hogy neked mennyi élelemre van szükséged.
*Ezek után szórakozottan iszogatja a sörét, illetve a lovagot bámulja - mindeközben persze erősen figyelve a társalgás további menetére.*
A hozzászólás írója (Yra L'Aeron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 22:09:02
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:00:25
Üzenet elküldve: 2015-01-07 16:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Minthogy Torra visszautasította a drága italt, Bental magához veszi, miután fenekére nézett az előzőnek. Nem tesz megjegyzést, végül is nem mindenki fogyaszt alkoholt. Ám már mielőtt beleinna, eldönti, hogy többet nem iszik aznap, mert nem illendő, hogy egy magafajtát ittasan lássanak. Hallván, hogy a vénember milyen ésszerű magyarázattal állt elő, arra, miért rabolták el a lányát, ha nincsen pénze váltságdíjra. Elmosolyodik, és Yrára kacsint. Aztán csak hallgatagon ül, hiszen ő már döntött. Nem hagyhatja, hogy ezt tegyék egy hölggyel, s ő csak tétlenkedjen, mikor tudatában van.* ~Vajon megrontották-e az erényét? Vagy meg szándékoznak-e? Minden pillanatban nő a valószínűsége, elvégre rabszolga lesz, tehát ártatlansága megőrzésére őreinek nincs oka. Nem várhatunk túl soká az indulással... Venni kellene valami útravalót. Yra nem nagydarab, az öreg sem, ráadásul erőre sincs szüksége, hisz ő nem fog harcolni. De az óriás... Mennyi kell neki, hogy megőrizze erejét míg csatára nem kerül a sor? Vagy valamelyikük tud vadászni?~ *Élénk tekintete ide-oda cikáz asztaltársai körében, olykor megborítja korsóját, már fogyóban a mézser. Végül kiböki:*
-Szükségünk lesz élelemre, amennyiben hosszabb időre a vadonban leszünk. *Lassan kihúzza széles erős pallosát. Ütött-kopott bronz keresztvasával, s kardgombjával, foszladozó bőrrel bevont két marok hosszú nyelével éles kontrasztban pengéje (lényege) ezüstös csillogással veri vissza a táncoló gyertyalángok fényeit. A keresztvas alatt szépen vésett "A" díszeleg. Övéről leakaszt egy kis bőrzsákot, s páncéljának alkarjából kendőt húz ki. Finom kőporral szórja meg a pengét, s párszor áthúzza rajta a rongyot, makulátlanra csiszolva az acélt, végül egy kis darab szalonnabőrrel, melyet szintén övénél tart bőrrel becsomagolva, bezsírozza a hegyéig. A kardápolást eddig is minden használat után, de legalább havonta egyszer csinálta, így az már olyan rutinnal megy, hogy közben teljes odaadással figyel a többiekre, anélkül, hogy megvágná magát. Végül hüvelyébe tolja fegyverét.*
A hozzászólás írója (Than Bental Aganor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 16:06:44
*Minthogy Torra visszautasította a drága italt, Bental magához veszi, miután fenekére nézett az előzőnek. Nem tesz megjegyzést, végül is nem mindenki fogyaszt alkoholt. Ám már mielőtt beleinna, eldönti, hogy többet nem iszik aznap, mert nem illendő, hogy egy magafajtát ittasan lássanak. Hallván, hogy a vénember milyen ésszerű magyarázattal állt elő, arra, miért rabolták el a lányát, ha nincsen pénze váltságdíjra. Elmosolyodik, és Yrára kacsint. Aztán csak hallgatagon ül, hiszen ő már döntött. Nem hagyhatja, hogy ezt tegyék egy hölggyel, s ő csak tétlenkedjen, mikor tudatában van.* ~Vajon megrontották-e az erényét? Vagy meg szándékoznak-e? Minden pillanatban nő a valószínűsége, elvégre rabszolga lesz, tehát ártatlansága megőrzésére őreinek nincs oka. Nem várhatunk túl soká az indulással... Venni kellene valami útravalót. Yra nem nagydarab, az öreg sem, ráadásul erőre sincs szüksége, hisz ő nem fog harcolni. De az óriás... Mennyi kell neki, hogy megőrizze erejét míg csatára nem kerül a sor? Vagy valamelyikük tud vadászni?~ *Élénk tekintete ide-oda cikáz asztaltársai körében, olykor megborítja korsóját, már fogyóban a mézser. Végül kiböki:*
-Szükségünk lesz élelemre, amennyiben hosszabb időre a vadonban leszünk. *Lassan kihúzza széles erős pallosát. Ütött-kopott bronz keresztvasával, s kardgombjával, foszladozó bőrrel bevont két marok hosszú nyelével éles kontrasztban pengéje (lényege) ezüstös csillogással veri vissza a táncoló gyertyalángok fényeit. A keresztvas alatt szépen vésett "A" díszeleg. Övéről leakaszt egy kis bőrzsákot, s páncéljának alkarjából kendőt húz ki. Finom kőporral szórja meg a pengét, s párszor áthúzza rajta a rongyot, makulátlanra csiszolva az acélt, végül egy kis darab szalonnabőrrel, melyet szintén övénél tart bőrrel becsomagolva, bezsírozza a hegyéig. A kardápolást eddig is minden használat után, de legalább havonta egyszer csinálta, így az már olyan rutinnal megy, hogy közben teljes odaadással figyel a többiekre, anélkül, hogy megvágná magát. Végül hüvelyébe tolja fegyverét.*
A hozzászólás írója (Than Bental Aganor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.07 16:06:44
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-07 13:26:13
Üzenet elküldve: 2015-01-07 13:26:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Furmányos megbízás//
*A lovag és a szerzetes rövid diskurálását illetően, az épp fogyasztásban lévő "csirketáp" kapcsán, nem igazán tud mit felelni az idősödő emberforma, noha nem is neki intézik szavaikat. Mindenesetre egy rövidke megjegyzés erejéig azért szóra nyitja vékony, kiszáradt ajkait.*
- Jó ez a kása, uram! Az ételt meg kell becsülni. *Magyarázza, de alig, hogy befejezte a beszédet, már pattan is fel az asztaltól Bental, hogy várakozásaival ellentétben – avagy disznóhús helyett – jó ízű serrel vendégelje meg a rögtönzötten összeverődött társaságot. Természetesen Migarr hálálkodása most sem marad el.*
- Igyunk a jó urakra és a szép hölgyre, övezze őket mindég szerencse! *Emeli meg a korsóját, majd elismerése jeléül az első kortyot leendő megmentőinek tiszteletére gurítja le a torkán. A felszabadult hangulat azonban hamarost szertefoszlik, terítékre kerül elveszett lányának ügye, s a félvér ezzel kapcsolatos gyanakvása is.
A szegényes küllemű alak sötét tekintetében némi értetlenkedés csillan, ahogy Yrára fordítja lélektükreit, s talán a felháborodás aprócska magja is megtelepedik bennük a hölgy spekulációjának nyomán. Ezt tetézendő még a nemes lelkületű lovag is értelmet lát a leány visszakozásában, noha őt lényegében ez nem zavarja, anélkül is segedelmét adja az ügyéhez.
Az idősödő forma uraság tisztelettel végighallgatja mindkettejük mondandóját – ez időre az evéssel is felhagy -, majd torkát köszörülve kezd bele mondandójába.*
- Részletekkel nem kívántam önöket zavarni, sokan az első szó után hátukat fordítják mondván, a leányomnak már úgyis mindegy. Így bocsássanak meg nekem, ha netán hazugnak tűnnék, tüstént elmondok mindent, ami fontos lehet az ügyben. *Magyarázza alázattal, hiszen az említett hölgy megtalálására meglehet, csupán csak ez az egy lehetősége adatik.* Lovag uram... *Pillant ezúttal kimondottan Bentalra.* Szavaid dicsőek és nemesek, igazi lovaghoz méltóak. Fogadd alázatos köszönetemet a segítségedért, melyet nem szennyez gyanakvás és előítélet! *Amint kifejezte őszinte háláját, úgy Yra és Torra aggályaira is felelni kíván.*
- Nekem ugyan nincs sok aranyam, szép hölgyem, de Wegtorenben a rabszolga kereskedőknek, azoknak tömve a zsebe! Azt beszélik mostanság, hogy oda adják el a szegény leányokat. Azt is rebesgetik, hogy előtte még a környéken állomásoznak, míg megfelelő számú szerencsétlent be nem gyűjtenek, ezért akad még reményem a megtalálására! Az őrség, uram... *Csóválja a fejét.* Ha az ő zsebüket is megtömik, bizony nem foglalkoznak egy szegény ember nyomorával. *Válaszolja, majd újabbat hörpintve a serből folytatja a beszédet.*
- A pusztaságokat jártuk épp leányommal. Nem biztonságos hely az, de tudják, valamiből élni kell. Különféle füveket szerzünk a felcsernek, javasasszonyoknak, ott pedig terem néhány hasznos gaz! Hát ezért nem tudtam sokat tenni, és ezért vették a bátorságot napvilágnál elrabolni szegény lányomat! *Magyarázza felháborodottan, de láthatóan a könnyeivel küszködve. Néhány momentum erejéig meg is kell állnia a beszédben, hogy újfent az asztal repedéseit fixírozva összeszedhesse magát. Aztán ekképpen folytatja:*
- Jó uram, nem neveztem én magamat írnoknak. Jegyzetelni azonban szokásom, fegyvert forgatni viszont sosem volt indíttatásom. Ha szavaimban nem hisz, hát megértem, de tudja az ember a legnagyobb kétségbeesésben ritkán tudja, mi a helyes... *Motyogja immáron egészen letörten, amint csuhaujjával ismét megtörölgeti nedves orcáit.*
*A lovag és a szerzetes rövid diskurálását illetően, az épp fogyasztásban lévő "csirketáp" kapcsán, nem igazán tud mit felelni az idősödő emberforma, noha nem is neki intézik szavaikat. Mindenesetre egy rövidke megjegyzés erejéig azért szóra nyitja vékony, kiszáradt ajkait.*
- Jó ez a kása, uram! Az ételt meg kell becsülni. *Magyarázza, de alig, hogy befejezte a beszédet, már pattan is fel az asztaltól Bental, hogy várakozásaival ellentétben – avagy disznóhús helyett – jó ízű serrel vendégelje meg a rögtönzötten összeverődött társaságot. Természetesen Migarr hálálkodása most sem marad el.*
- Igyunk a jó urakra és a szép hölgyre, övezze őket mindég szerencse! *Emeli meg a korsóját, majd elismerése jeléül az első kortyot leendő megmentőinek tiszteletére gurítja le a torkán. A felszabadult hangulat azonban hamarost szertefoszlik, terítékre kerül elveszett lányának ügye, s a félvér ezzel kapcsolatos gyanakvása is.
A szegényes küllemű alak sötét tekintetében némi értetlenkedés csillan, ahogy Yrára fordítja lélektükreit, s talán a felháborodás aprócska magja is megtelepedik bennük a hölgy spekulációjának nyomán. Ezt tetézendő még a nemes lelkületű lovag is értelmet lát a leány visszakozásában, noha őt lényegében ez nem zavarja, anélkül is segedelmét adja az ügyéhez.
Az idősödő forma uraság tisztelettel végighallgatja mindkettejük mondandóját – ez időre az evéssel is felhagy -, majd torkát köszörülve kezd bele mondandójába.*
- Részletekkel nem kívántam önöket zavarni, sokan az első szó után hátukat fordítják mondván, a leányomnak már úgyis mindegy. Így bocsássanak meg nekem, ha netán hazugnak tűnnék, tüstént elmondok mindent, ami fontos lehet az ügyben. *Magyarázza alázattal, hiszen az említett hölgy megtalálására meglehet, csupán csak ez az egy lehetősége adatik.* Lovag uram... *Pillant ezúttal kimondottan Bentalra.* Szavaid dicsőek és nemesek, igazi lovaghoz méltóak. Fogadd alázatos köszönetemet a segítségedért, melyet nem szennyez gyanakvás és előítélet! *Amint kifejezte őszinte háláját, úgy Yra és Torra aggályaira is felelni kíván.*
- Nekem ugyan nincs sok aranyam, szép hölgyem, de Wegtorenben a rabszolga kereskedőknek, azoknak tömve a zsebe! Azt beszélik mostanság, hogy oda adják el a szegény leányokat. Azt is rebesgetik, hogy előtte még a környéken állomásoznak, míg megfelelő számú szerencsétlent be nem gyűjtenek, ezért akad még reményem a megtalálására! Az őrség, uram... *Csóválja a fejét.* Ha az ő zsebüket is megtömik, bizony nem foglalkoznak egy szegény ember nyomorával. *Válaszolja, majd újabbat hörpintve a serből folytatja a beszédet.*
- A pusztaságokat jártuk épp leányommal. Nem biztonságos hely az, de tudják, valamiből élni kell. Különféle füveket szerzünk a felcsernek, javasasszonyoknak, ott pedig terem néhány hasznos gaz! Hát ezért nem tudtam sokat tenni, és ezért vették a bátorságot napvilágnál elrabolni szegény lányomat! *Magyarázza felháborodottan, de láthatóan a könnyeivel küszködve. Néhány momentum erejéig meg is kell állnia a beszédben, hogy újfent az asztal repedéseit fixírozva összeszedhesse magát. Aztán ekképpen folytatja:*
- Jó uram, nem neveztem én magamat írnoknak. Jegyzetelni azonban szokásom, fegyvert forgatni viszont sosem volt indíttatásom. Ha szavaimban nem hisz, hát megértem, de tudja az ember a legnagyobb kétségbeesésben ritkán tudja, mi a helyes... *Motyogja immáron egészen letörten, amint csuhaujjával ismét megtörölgeti nedves orcáit.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 19:36:49
Üzenet elküldve: 2015-01-06 19:36:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Hallgatja amit az öreg mond sok minden megfordul a fejében, egyelőre nem szól semmit. Ekkor jelenik meg a Than jó pár korsó sörrel.*
- Bocsátson meg fiatalember. * A sört oda adja a lovagnak.* - Nem iszom alkohol, csak összezavar és a tiszta elme a legfontosabb. *Az amit előtte mond kicsit rossz néven veszi.* - Ez nem csirketáp, továbbá felhívnám figyelmét arra, hogy fontos dolgunk van, nem tömhetem magam tele. *Hallja, hogy Yra mit mond, nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Nem tudom, de egy lány nem csak pénzszerzési lehetőségre jó. Tehetnek vele olyat, amit senkinek nem kívánok. *Ekkor elgondolkodik és befejezi az evést.* - Már csak ezért is meg kell mentenünk.
*Folytatja a kása evészetet és rájön, hogy a lovagnak igaza van ez tényleg csirketáp, de most jó lesz. Végig hallgatja amit a lovag mond, nem igazán tudja hova tenni ezeket a szavakat.*
- Fiatalember, én nem tudom maguknál hogy van ez. Nálunk úgy, hogy felesleges túl sokat mondani, ha a kevesebb is elég. *Ekkor úgy érzi fel kell állnia, ami rossz ötletnek bizonyult, mert térdével az asztalt majdnem feldönti, úgy dönt jobb ha ülve marad.*
- Kedves uram. *Fordul az idegenhez.* - Úgy érzem valamit nem mond el, sőt biztos vagyok benne. Ki is mehetünk, ha itt túl kényes elmondania amit el kell.
*De mielőtt ezt megtehetnék, fölötlik benne jó pár kérdés amiknek egy részét fel is teszi.*
- Bocsátson meg, de nem olyannak tűnik aki írok lenne, gondolom dolgos ember maga, de kenyerét nem írással keresi.
Másrészt azt sem értem miért fényes nappal rabolták és mikor látta az esetet miért nem szólt azonnal az őrségnek talán még el is tudták volna csípni őket. Ebből következik, hogy látta egyáltalán az esetet, miért olyan biztos benne, hogy elrabolták a hölgyet? Ha pedig ebben teljesen biztos, mégis mért nem próbálkozott meg az őrségnél, kitudja lehet segítettek volna.
Harmadrész, ha a fiatalember nem látja meg magát, akkor hetekig itt ülhetett volna amíg kitudja mit tesznek a lányával, miért gondolta, hogy az a legjobb ha itt ül és nem szól mondjuk az őrségnek. Nem tudom, de ezekre én szeretnék választ kapni, addig nem tudok mit kezdeni az üggyel.
*Ekkor befejezi a falatozás, megissza vizét és figyel.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 21:14:57, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Hallgatja amit az öreg mond sok minden megfordul a fejében, egyelőre nem szól semmit. Ekkor jelenik meg a Than jó pár korsó sörrel.*
- Bocsátson meg fiatalember. * A sört oda adja a lovagnak.* - Nem iszom alkohol, csak összezavar és a tiszta elme a legfontosabb. *Az amit előtte mond kicsit rossz néven veszi.* - Ez nem csirketáp, továbbá felhívnám figyelmét arra, hogy fontos dolgunk van, nem tömhetem magam tele. *Hallja, hogy Yra mit mond, nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Nem tudom, de egy lány nem csak pénzszerzési lehetőségre jó. Tehetnek vele olyat, amit senkinek nem kívánok. *Ekkor elgondolkodik és befejezi az evést.* - Már csak ezért is meg kell mentenünk.
*Folytatja a kása evészetet és rájön, hogy a lovagnak igaza van ez tényleg csirketáp, de most jó lesz. Végig hallgatja amit a lovag mond, nem igazán tudja hova tenni ezeket a szavakat.*
- Fiatalember, én nem tudom maguknál hogy van ez. Nálunk úgy, hogy felesleges túl sokat mondani, ha a kevesebb is elég. *Ekkor úgy érzi fel kell állnia, ami rossz ötletnek bizonyult, mert térdével az asztalt majdnem feldönti, úgy dönt jobb ha ülve marad.*
- Kedves uram. *Fordul az idegenhez.* - Úgy érzem valamit nem mond el, sőt biztos vagyok benne. Ki is mehetünk, ha itt túl kényes elmondania amit el kell.
*De mielőtt ezt megtehetnék, fölötlik benne jó pár kérdés amiknek egy részét fel is teszi.*
- Bocsátson meg, de nem olyannak tűnik aki írok lenne, gondolom dolgos ember maga, de kenyerét nem írással keresi.
Másrészt azt sem értem miért fényes nappal rabolták és mikor látta az esetet miért nem szólt azonnal az őrségnek talán még el is tudták volna csípni őket. Ebből következik, hogy látta egyáltalán az esetet, miért olyan biztos benne, hogy elrabolták a hölgyet? Ha pedig ebben teljesen biztos, mégis mért nem próbálkozott meg az őrségnél, kitudja lehet segítettek volna.
Harmadrész, ha a fiatalember nem látja meg magát, akkor hetekig itt ülhetett volna amíg kitudja mit tesznek a lányával, miért gondolta, hogy az a legjobb ha itt ül és nem szól mondjuk az őrségnek. Nem tudom, de ezekre én szeretnék választ kapni, addig nem tudok mit kezdeni az üggyel.
*Ekkor befejezi a falatozás, megissza vizét és figyel.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.06 21:14:57, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:54:58
Üzenet elküldve: 2015-01-06 18:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Meglepődik a hirtelen mozdulaton, mikor a hölgy erőteljesen megrántja karját. Rendjében kiképzése alatt végig arra nevelték, hogy kőszívvel tartassa fent a rendet, akár vér árán is. Bár ehhez jelen pillanatban épp nem volt sok kedve, azért különösnek találja, hogy valaki nem erre a cselekedetre sarkalja. A pattanásig feszült pillanat lassan elmúlik, s elkezdenek az öregapóval foglalkozni. Mikor Torra megjelenik két tál kásával, s egyiket az öregnek adja, másikat szemmel látható élvezettel falni kezdi, Bental mélyen a tálakba néz.* ~Nem! Ez komoly? Kása?~
-Kész szerencse, hogy ezt eszed Pajtás! El sem tudom képzelni mekkorára nőnél, a disznókat falnál... Szoktál húst is enni, ugye? Nem élhetsz csupán csirketápon... Érzitek ezt az illatot? *Nem bír magával. Fürgén a pulthoz siet, és rendel négy Mézsört majd felmarkolja az56arany értékű italt, s visszatér az asztalhoz. Mindenki elé odatol egy korsó sűrű aranyszín nedűt. Mélyen beszívja az édeskés illatot.*
-MMmmm! Már mióta várok erre! Tessék mindenkinek! *Az első pár kortyig az italnak szenteli teljes testét s lelkét. Úgy érzi folyékony élet árad szét benne. Gyorsan visszatér, hogy lerántsa páncélkesztyűjét, s megfogja az öreg kezét. Őszinte jósággal figyel minden szóra amit mond, és arra is amit Yra reagál erre.*
-Van logika abban amire gyanakodsz Migarr meséjében. Ám aggodalmad lényegtelen. Még ha hazug is volna ez az ember, a tét akkor is egy fiatal lány élete. *Nem szigorúan, inkább derűs magabiztossággal, mélyen Yra szemébe néz, hogy nyomatékosítsa mondandóját.*
-Ami pedig a magamfajtát illeti, tévesen ítélsz rólunk. Vannak bukott sőt rothadó szívű lovagok, ám az csak az ő bukásuk. Vagyunk még páran, akik tartjuk magunkat a jóság eszméjéhez. Mert abban különbözünk mi lovagok az egyszerű katonáktól, vagy zsoldosoktól, hogy eszmékért harcolunk. Másképp mi is csak harcosok volnánk vastag vértben. Amit mondani akarok velősen, annyi, hogy példának okáért jelen szituációra egy lovag ehhez tartja magát: "Ne rohanj ostobán a halálba de légy kész bármikor feláldozni az életedet, ha azzal a világ mérlegét a jóság oldalára billentheted!" *Mélyen a korsóba néz, s felmerül számára egy rég elvesztett védencének arca. Szeme kissé szomorúbb lesz, majd felnéz, és szavazatával zárja a szónoklatot.*
-Egy védtelen leány szívverése a tét. Én elmegyek hát, s kardom védelmezi, míg dicsőség és győzelem, vagy sötét halál lesz a jussom. Bár boldoggá tenne, ha mellettem volnátok. *Végül a csuháshoz fordul.*
-Részemről ne gondolj a fizetséggel! Veled megyek. *Sörébe temetkezik, hogy élvezze míg a hűs nektár simogatja torkát.*
*Meglepődik a hirtelen mozdulaton, mikor a hölgy erőteljesen megrántja karját. Rendjében kiképzése alatt végig arra nevelték, hogy kőszívvel tartassa fent a rendet, akár vér árán is. Bár ehhez jelen pillanatban épp nem volt sok kedve, azért különösnek találja, hogy valaki nem erre a cselekedetre sarkalja. A pattanásig feszült pillanat lassan elmúlik, s elkezdenek az öregapóval foglalkozni. Mikor Torra megjelenik két tál kásával, s egyiket az öregnek adja, másikat szemmel látható élvezettel falni kezdi, Bental mélyen a tálakba néz.* ~Nem! Ez komoly? Kása?~
-Kész szerencse, hogy ezt eszed Pajtás! El sem tudom képzelni mekkorára nőnél, a disznókat falnál... Szoktál húst is enni, ugye? Nem élhetsz csupán csirketápon... Érzitek ezt az illatot? *Nem bír magával. Fürgén a pulthoz siet, és rendel négy Mézsört majd felmarkolja az56arany értékű italt, s visszatér az asztalhoz.
Mindenki elé odatol egy korsó sűrű aranyszín nedűt. Mélyen beszívja az édeskés illatot.*-MMmmm! Már mióta várok erre! Tessék mindenkinek! *Az első pár kortyig az italnak szenteli teljes testét s lelkét. Úgy érzi folyékony élet árad szét benne. Gyorsan visszatér, hogy lerántsa páncélkesztyűjét, s megfogja az öreg kezét. Őszinte jósággal figyel minden szóra amit mond, és arra is amit Yra reagál erre.*
-Van logika abban amire gyanakodsz Migarr meséjében. Ám aggodalmad lényegtelen. Még ha hazug is volna ez az ember, a tét akkor is egy fiatal lány élete. *Nem szigorúan, inkább derűs magabiztossággal, mélyen Yra szemébe néz, hogy nyomatékosítsa mondandóját.*
-Ami pedig a magamfajtát illeti, tévesen ítélsz rólunk. Vannak bukott sőt rothadó szívű lovagok, ám az csak az ő bukásuk. Vagyunk még páran, akik tartjuk magunkat a jóság eszméjéhez. Mert abban különbözünk mi lovagok az egyszerű katonáktól, vagy zsoldosoktól, hogy eszmékért harcolunk. Másképp mi is csak harcosok volnánk vastag vértben. Amit mondani akarok velősen, annyi, hogy példának okáért jelen szituációra egy lovag ehhez tartja magát: "Ne rohanj ostobán a halálba de légy kész bármikor feláldozni az életedet, ha azzal a világ mérlegét a jóság oldalára billentheted!" *Mélyen a korsóba néz, s felmerül számára egy rég elvesztett védencének arca. Szeme kissé szomorúbb lesz, majd felnéz, és szavazatával zárja a szónoklatot.*
-Egy védtelen leány szívverése a tét. Én elmegyek hát, s kardom védelmezi, míg dicsőség és győzelem, vagy sötét halál lesz a jussom. Bár boldoggá tenne, ha mellettem volnátok. *Végül a csuháshoz fordul.*
-Részemről ne gondolj a fizetséggel! Veled megyek. *Sörébe temetkezik, hogy élvezze míg a hűs nektár simogatja torkát.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 16:25:57
Üzenet elküldve: 2015-01-06 16:25:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*A zsoldos szavaira összeszűkül a szeme, de a mosoly nem tűnik el az ajkáról. Most hirtelen nem is tűnik annyira rossz ötletnek penge után kapni. Szerencsére azonban a fickó hamarosan elveszti az érdeklődését, és inkább söröskorsójára irányítja becses figyelmét.
A kisebb közjáték után kíváncsian veszi szemügyre a csuhást, s amikor Torra és az idegen elkezdenek falatozni, ő is letelepedik az asztalhoz.
Homlokráncolva hallgatja végig a történetet, majd rövid szünet után megszólal.*
-Mi okuk volt a banditáknak elrabolni a lányt? Hiszen ha Önnek nincs aranya, nem kérhetnek érte váltságdíjat...
~Ha pedig csak az élvezetet keresték, valószínűleg nem vesződtek volna az elrablásával, de legalábbis kidobják az első adandó alkalommal. Egy fogolylány, aki nem hajt hasznot, több bosszúság, mint előny.~ Teszi hozzá magában.*
-Nos, Uram, ha rám hallgat, keres magának egy bolond vagy egy önfeláldozó lelkületű, esetleg megrögzött idealista lovagot. Olyasvalakire gondolok, aki bármit megtenne a nemes cél érdekében. Az egyetlen probléma, hogy az ilyen emberek manapság nem csattognak be a kocsmákba állig páncélban, hogy aztán az elnyomott idegenek megsegítésére siessenek...
*Szomorúan felsóhajt. Nagyon ügyel arra, hogy ne nézzen Bentalra, illetve hogy a maga nevében semmit se ajánljon. Szeretne segíteni a lányon, de túl sok az ismeretlen tényező ebben a történetben.*
-Bár ha tudná, hogy hová vitték a lányt, akkor talán nagyobb eséllyel talál ideális mentőangyalt - Teszi hozzá, mert (minden észérv dacára) vonzza a kaland lehetősége.*
*A zsoldos szavaira összeszűkül a szeme, de a mosoly nem tűnik el az ajkáról. Most hirtelen nem is tűnik annyira rossz ötletnek penge után kapni. Szerencsére azonban a fickó hamarosan elveszti az érdeklődését, és inkább söröskorsójára irányítja becses figyelmét.
A kisebb közjáték után kíváncsian veszi szemügyre a csuhást, s amikor Torra és az idegen elkezdenek falatozni, ő is letelepedik az asztalhoz.
Homlokráncolva hallgatja végig a történetet, majd rövid szünet után megszólal.*
-Mi okuk volt a banditáknak elrabolni a lányt? Hiszen ha Önnek nincs aranya, nem kérhetnek érte váltságdíjat...
~Ha pedig csak az élvezetet keresték, valószínűleg nem vesződtek volna az elrablásával, de legalábbis kidobják az első adandó alkalommal. Egy fogolylány, aki nem hajt hasznot, több bosszúság, mint előny.~ Teszi hozzá magában.*
-Nos, Uram, ha rám hallgat, keres magának egy bolond vagy egy önfeláldozó lelkületű, esetleg megrögzött idealista lovagot. Olyasvalakire gondolok, aki bármit megtenne a nemes cél érdekében. Az egyetlen probléma, hogy az ilyen emberek manapság nem csattognak be a kocsmákba állig páncélban, hogy aztán az elnyomott idegenek megsegítésére siessenek...
*Szomorúan felsóhajt. Nagyon ügyel arra, hogy ne nézzen Bentalra, illetve hogy a maga nevében semmit se ajánljon. Szeretne segíteni a lányon, de túl sok az ismeretlen tényező ebben a történetben.*
-Bár ha tudná, hogy hová vitték a lányt, akkor talán nagyobb eséllyel talál ideális mentőangyalt - Teszi hozzá, mert (minden észérv dacára) vonzza a kaland lehetősége.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-06 14:15:04
Üzenet elküldve: 2015-01-06 14:15:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Furmányos megbízás//
*A fogadó kellemes moraja megszűnni tetszik egy pillanatra, amint Bental a karavánpihenő sokat látott zsoldosára rivall amannak tiszteletlen szavainak végett, ám a sebhelyes arcú katona kegyesen legyint, hogy folytassák csak a vigadást, nem akad itt semmi, amit komolyan kellene venni.*
- Nem is fitogtatom a becsületemet, barátom! *Horkant fel a férfi, majd nevetve csap vaskos combjára.* Hagyd az oldaladon azt a piszkavasat, vagy add ide tüstént fogvájónak! *Hahotázik tovább, a sápadt bőrű szépség nyugtatása azonban még egy ilyen vaddisznónál is célba ér, legalábbis hamarost eltereli figyelmét a végletekig becsületes lovagformáról.*
- Ha úgy kívánod, tündérem... *Kacsint egyet, pofázmányán kéjenc vigyorral, majd miután vetett egy utolsó, kihívó pillantást a félvér hölgyeményre, visszatér a kosztjához és ivócimboráinak szórakoztatásához.
Mindeközben a korábban rimánkodó, középkorának utolsó éveit taposó szerzet kitartó csendben figyeli a rövidke szóváltást, melynek végén olybá tűnik, végre hallgatóságot talált a nyomorára.*
- Jó estét kegyes uram és bájos hölgy! Micsoda jóindulat, kivészni tetszik már a világból! *Szól ékesen, talán egy csöppet teátrálisan, de hát ennek így kell lennie. Közben, ha Bental engedi, koszos kezei közé fogja a lovagét, hogy gyengéden megrázva azt fejezze ki a háláját, mielőtt azonban túlzottan elveszhetne a nyájaskodásban, betársul melléjük az elismerésre méltó méretekkel megáldott óriás is.
Meglepődést szül a csuhás szerzet arcára, hogy volt szíves még meg is vendégelni, de hát balga lenne elutasítani a nagylelkű ajándékot.*
- Micsoda nagylelkűség, jó uram, tisztelettel elfogadom! Áldott legyen! *Hálálkodik tovább, majd, amiként Torra, úgy ő is bátorkodik nekilátni a szerény vacsorának.*
- Kérem, foglaljatok helyet bátorsággal, ne ácsorogjatok, még megfáradtok. *Pillant fel a lovagra és Yrára, majd csuhaujjának szélével megtörölgetve könnyes arcát, vesz egy mély levegőt, hogy belekezdhessen történetébe.*
- Haramiák, jó uram, az a baj. Egy éjszakával ezelőtt, napvilágnál rabolták el egy szem leányomat, és nem tudom, hogyan hozhatnám őt vissza! Mint láthatják a jó urak és a kedves hölgy is, én már idős vagyok, hogy egymagam keljek útnak, erszényem pedig szegényes, nincs aranyom megfizetni egy csapat katonát... Az őrség ilyennel nem foglalkozik, van elég bajuk nekik amúgy is, de hát nem tudom, mit tehetne egy magamfajta szerencsétlen? Jó harcos én sosem voltam, papíros több akadt a kezembe, mint fegyver. Mit tanácsolnak hát? *Néz végig a díszes kompánián, remélve, hogy több ízben megismételt problémája igazi hallgatóságot talált, s nem pusztán a vacsora unalmát kitölteni kívánó egyénekbe botlott.*
- Engedelmükkel... mily botor is volnék... A nevem Migarr... Bennetek kit tisztelhetek, szép hölgyem és jó uraim?
*A fogadó kellemes moraja megszűnni tetszik egy pillanatra, amint Bental a karavánpihenő sokat látott zsoldosára rivall amannak tiszteletlen szavainak végett, ám a sebhelyes arcú katona kegyesen legyint, hogy folytassák csak a vigadást, nem akad itt semmi, amit komolyan kellene venni.*
- Nem is fitogtatom a becsületemet, barátom! *Horkant fel a férfi, majd nevetve csap vaskos combjára.* Hagyd az oldaladon azt a piszkavasat, vagy add ide tüstént fogvájónak! *Hahotázik tovább, a sápadt bőrű szépség nyugtatása azonban még egy ilyen vaddisznónál is célba ér, legalábbis hamarost eltereli figyelmét a végletekig becsületes lovagformáról.*
- Ha úgy kívánod, tündérem... *Kacsint egyet, pofázmányán kéjenc vigyorral, majd miután vetett egy utolsó, kihívó pillantást a félvér hölgyeményre, visszatér a kosztjához és ivócimboráinak szórakoztatásához.
Mindeközben a korábban rimánkodó, középkorának utolsó éveit taposó szerzet kitartó csendben figyeli a rövidke szóváltást, melynek végén olybá tűnik, végre hallgatóságot talált a nyomorára.*
- Jó estét kegyes uram és bájos hölgy! Micsoda jóindulat, kivészni tetszik már a világból! *Szól ékesen, talán egy csöppet teátrálisan, de hát ennek így kell lennie. Közben, ha Bental engedi, koszos kezei közé fogja a lovagét, hogy gyengéden megrázva azt fejezze ki a háláját, mielőtt azonban túlzottan elveszhetne a nyájaskodásban, betársul melléjük az elismerésre méltó méretekkel megáldott óriás is.
Meglepődést szül a csuhás szerzet arcára, hogy volt szíves még meg is vendégelni, de hát balga lenne elutasítani a nagylelkű ajándékot.*
- Micsoda nagylelkűség, jó uram, tisztelettel elfogadom! Áldott legyen! *Hálálkodik tovább, majd, amiként Torra, úgy ő is bátorkodik nekilátni a szerény vacsorának.*
- Kérem, foglaljatok helyet bátorsággal, ne ácsorogjatok, még megfáradtok. *Pillant fel a lovagra és Yrára, majd csuhaujjának szélével megtörölgetve könnyes arcát, vesz egy mély levegőt, hogy belekezdhessen történetébe.*
- Haramiák, jó uram, az a baj. Egy éjszakával ezelőtt, napvilágnál rabolták el egy szem leányomat, és nem tudom, hogyan hozhatnám őt vissza! Mint láthatják a jó urak és a kedves hölgy is, én már idős vagyok, hogy egymagam keljek útnak, erszényem pedig szegényes, nincs aranyom megfizetni egy csapat katonát... Az őrség ilyennel nem foglalkozik, van elég bajuk nekik amúgy is, de hát nem tudom, mit tehetne egy magamfajta szerencsétlen? Jó harcos én sosem voltam, papíros több akadt a kezembe, mint fegyver. Mit tanácsolnak hát? *Néz végig a díszes kompánián, remélve, hogy több ízben megismételt problémája igazi hallgatóságot talált, s nem pusztán a vacsora unalmát kitölteni kívánó egyénekbe botlott.*
- Engedelmükkel... mily botor is volnék... A nevem Migarr... Bennetek kit tisztelhetek, szép hölgyem és jó uraim?
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 23:22:15
Üzenet elküldve: 2015-01-05 23:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Megszokásból lebukik, nehogy beüsse fejét, de meglepődve tapasztalja, hogy nem is kellett volna annyira lehajolnia úgy tűnik óriásokra is gondolnak itt. Nem is törődik azzal amit Than mond, ő nem híve az efféle dolognak, de nem is akar vitába keveredni emiatt.*
*Mikor beér körbenéz, nagyon szép kis hely ez, vonja le következtetést. Nem sokkal később felfigyel erre kis emberkére. Megszánja ugyan, de nagyon éhes is és akár esik akár fúj, neki ennie kell most. Oda lép a pulthoz. Rendel két Kása-át és kifizeti a 10 aranyat. majd kér két Vizet fizet még 2 aranyat. ezek után leül az asztalhoz. Oda adja az egyiket a szerzetnek és így szól.*
- Jó uram, kérem fogadja el ezt. *Oda teszi elé a kását és a vizet.* - Üres gyomorral nem lehet itatni az egereket. *Mondja, majd elkezd falatozni. Nem sok és nem is túl jó amit eszik, de legalább valami. Társaira néz és örül, hogy velük találkozott elsőnek mert látja rajtuk a segítés szándékát.*
- Kérem nyugodjon meg és mondja el mi a baj. *Folytatja az evést és persze közben figyel.*
*Megszokásból lebukik, nehogy beüsse fejét, de meglepődve tapasztalja, hogy nem is kellett volna annyira lehajolnia úgy tűnik óriásokra is gondolnak itt. Nem is törődik azzal amit Than mond, ő nem híve az efféle dolognak, de nem is akar vitába keveredni emiatt.*
*Mikor beér körbenéz, nagyon szép kis hely ez, vonja le következtetést. Nem sokkal később felfigyel erre kis emberkére. Megszánja ugyan, de nagyon éhes is és akár esik akár fúj, neki ennie kell most. Oda lép a pulthoz. Rendel két Kása-át és kifizeti a 10 aranyat.
majd kér két Vizet fizet még 2 aranyat. ezek után leül az asztalhoz. Oda adja az egyiket a szerzetnek és így szól.*- Jó uram, kérem fogadja el ezt. *Oda teszi elé a kását és a vizet.* - Üres gyomorral nem lehet itatni az egereket. *Mondja, majd elkezd falatozni. Nem sok és nem is túl jó amit eszik, de legalább valami. Társaira néz és örül, hogy velük találkozott elsőnek mert látja rajtuk a segítés szándékát.*
- Kérem nyugodjon meg és mondja el mi a baj. *Folytatja az evést és persze közben figyel.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 22:41:30
Üzenet elküldve: 2015-01-05 22:41:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Yra vigyorogva figyeli a lovagot, kinek kissé dagályos beszédstílusát kifejezetten szórakoztatónak találja.*
-Szerintem először rebegd el azt a hálát, mert nem tudom, hogy a hordó ser után is képes leszel-e beszélni, ó, dicső lovag!
*A következő mondatokra felkapja a fejét.*
-Csak úgy levágják valakinek a kezét? De hiszen ez borzalmas! Ezzel megfosztják a tisztességes élet esélyétől is!
*Elképzeli a jelenetet és összeborzong. Gyerekkorában ő is lopott (nem is egyszer) az életben maradásért. Ráadásul fél kézzel még íjat sem tudna fogni!
Amikor látja, hogy Bental a kardja után kap, erélyesen visszarántja a vállánál - tekintve, hogy a páncél miatt a lovag meg sem érezne egy kevésbé erőteljes megoldást - és a zsoldoshoz fordul.*
-Elnézését kérem a barátom udvariatlansága miatt, idegen. Kérlek költsd el vacsorádat továbbra is békében.
*Ezzel valószínűleg lenyugtatja a zsoldost, bár udvarias szavai mögött alig érezhető irónia bujkál. Ezek után Bentalhoz fordul.*
-Vitéz úr, kérem türtőztesse magát. Továbbra is a fogadó vendége kívánok maradni, hiszen tisztes hölgy lennék...
*Most már színtiszta gúny érződik a hangjából. Figyelme végül a "barátra" fordul, hiszen alapvetően ő is szereti a jó történeteket, no meg aztán a figura komikusan szerencsétlen ábrázata is mulattatja.*
*Yra vigyorogva figyeli a lovagot, kinek kissé dagályos beszédstílusát kifejezetten szórakoztatónak találja.*
-Szerintem először rebegd el azt a hálát, mert nem tudom, hogy a hordó ser után is képes leszel-e beszélni, ó, dicső lovag!
*A következő mondatokra felkapja a fejét.*
-Csak úgy levágják valakinek a kezét? De hiszen ez borzalmas! Ezzel megfosztják a tisztességes élet esélyétől is!
*Elképzeli a jelenetet és összeborzong. Gyerekkorában ő is lopott (nem is egyszer) az életben maradásért. Ráadásul fél kézzel még íjat sem tudna fogni!
Amikor látja, hogy Bental a kardja után kap, erélyesen visszarántja a vállánál - tekintve, hogy a páncél miatt a lovag meg sem érezne egy kevésbé erőteljes megoldást - és a zsoldoshoz fordul.*
-Elnézését kérem a barátom udvariatlansága miatt, idegen. Kérlek költsd el vacsorádat továbbra is békében.
*Ezzel valószínűleg lenyugtatja a zsoldost, bár udvarias szavai mögött alig érezhető irónia bujkál. Ezek után Bentalhoz fordul.*
-Vitéz úr, kérem türtőztesse magát. Továbbra is a fogadó vendége kívánok maradni, hiszen tisztes hölgy lennék...
*Most már színtiszta gúny érződik a hangjából. Figyelme végül a "barátra" fordul, hiszen alapvetően ő is szereti a jó történeteket, no meg aztán a figura komikusan szerencsétlen ábrázata is mulattatja.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:56:11
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Furmányos megbízás//
*Széles mozdulattal, egészen a falig tárul az ajtó, s egy páncélos alak lép be rajta, oldalán Kopottas hüvelyben sok harcot megélt pallos, testét csupa acél fedi, csak feje látszik, melyről sisakját levette. Arcán széles mosoly mögött csillognak egészséges fogai.*
-Végre megérkeztünk! A mindenségre mondom, már azt hittem, éhen-szomjan kell haljak. Cimboráim! Ugye tegezhetlek titeket azután, hogy megmentettetek a nincstelenségtől? Verjünk csapra egy nagy hordóval, mielőtt hálát rebegnék!
*Jobban körül néz, nincs-e csetepaté, majd hátrafordul*
-Drága Yra jöhetsz! Az én nevem Bental. Leköteleztél a sátraknál... És te is Torra, bár igen megbocsátó vagy méreteidhez képest. Mifelénk levágták volna a tolvaj kölyök kezét. A bűnökért fizetni kell. Na de ne ilyen komor témát csócsáljunk, mikor sült vad, s hagyma, sajt vár minket. Előtte pedig ser! Ti mit kértek a...
*Szeme megakad a szánni valóan sírdogáló szerzetesféleségen, fülét pedig sérti a modortalan katona durva szövege!*
-Te hallgass keselyű! Tudod is te mi a vitézség! Ha kis becsületed is volna nem gyöngéken köszörülnéd villás nyelvedet!
*A pillanat hevében vasmarokkal ragadja meg fattyúkardjának markolatát.*
~Micsoda férgeket engednek ide be. De száraz torokkal, s horpadt hassal nem jó párbajozni. Ez a szegény atya meg segítségre szorul. Hát ennyit a teli gyomorról... Megint~ *Fájdalmas halk sóhaj hagyja el Bental száját, majd az ismeretlen elébe áll.*
-Jó estét Barát! Tiszteljen meg minket azzal, hogy megosztja velünk asztalát, s történetét! Biztos vagyok benne, hogy új barátaim is kíváncsiak arra, miért iszik könnyet bor helyett! *Biztató mozdulattal a vállára teszi kezét. Csendesen megzörrennek a fémízületek.*
-No ne kéresse magát! Minden rendben lesz.
*Széles mozdulattal, egészen a falig tárul az ajtó, s egy páncélos alak lép be rajta, oldalán Kopottas hüvelyben sok harcot megélt pallos, testét csupa acél fedi, csak feje látszik, melyről sisakját levette. Arcán széles mosoly mögött csillognak egészséges fogai.*
-Végre megérkeztünk! A mindenségre mondom, már azt hittem, éhen-szomjan kell haljak. Cimboráim! Ugye tegezhetlek titeket azután, hogy megmentettetek a nincstelenségtől? Verjünk csapra egy nagy hordóval, mielőtt hálát rebegnék!
*Jobban körül néz, nincs-e csetepaté, majd hátrafordul*
-Drága Yra jöhetsz! Az én nevem Bental. Leköteleztél a sátraknál... És te is Torra, bár igen megbocsátó vagy méreteidhez képest. Mifelénk levágták volna a tolvaj kölyök kezét. A bűnökért fizetni kell. Na de ne ilyen komor témát csócsáljunk, mikor sült vad, s hagyma, sajt vár minket. Előtte pedig ser! Ti mit kértek a...
*Szeme megakad a szánni valóan sírdogáló szerzetesféleségen, fülét pedig sérti a modortalan katona durva szövege!*
-Te hallgass keselyű! Tudod is te mi a vitézség! Ha kis becsületed is volna nem gyöngéken köszörülnéd villás nyelvedet!
*A pillanat hevében vasmarokkal ragadja meg fattyúkardjának markolatát.*
~Micsoda férgeket engednek ide be. De száraz torokkal, s horpadt hassal nem jó párbajozni. Ez a szegény atya meg segítségre szorul. Hát ennyit a teli gyomorról... Megint~ *Fájdalmas halk sóhaj hagyja el Bental száját, majd az ismeretlen elébe áll.*
-Jó estét Barát! Tiszteljen meg minket azzal, hogy megosztja velünk asztalát, s történetét! Biztos vagyok benne, hogy új barátaim is kíváncsiak arra, miért iszik könnyet bor helyett! *Biztató mozdulattal a vállára teszi kezét. Csendesen megzörrennek a fémízületek.*
-No ne kéresse magát! Minden rendben lesz.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:19:34
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:19:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Furmányos megbízás//
*A nap lemenőben tetszik már, amint bágyadt sugarai a horizontot csókolják, éppúgy a népek is kezdenek behúzódni sátraikba az est közeledtével, a tehetősebbek pedig a karavánpihenő egyik jellegzetes épületébe, a Zöldsárkány fogadóba irányulnak. Találni odabent sokféle alakot; tömött erszényeset, iszákosat, pipafüsttől bűzölgőt és szerényen falatozót, egy azonban mindegyikükben közös, azért vannak itt, hogy kicsit jól érezzék magukat. Persze kivételek mindég is akadtak, s a benti kellemes forgatagban is kitűnik egy se nem ivó, se nem evő emberforma, inkább mintha könnyeit nyelné a fogadó kínálata helyett, amint hüppögve hol jobbra, hol balra vet egy-egy leplezett pillantást, míg máskor egyszerűen csak maga elé bámulva számolgatja az asztal repedéseit.
Ruhája egyszerű, kopott fekete csuhából áll, egy, a derekán kacskaringózó sodort bőrdarabból - mely bizonyosan övként funkcionál -, illetve a rajta elhelyezkedő különféle erszényekből, melyekben ki tudja, mi rejtezik. Olykor-olykor jobban rákezd a zokogásra, hogy magára vonhassa a népek figyelmét, és nem féli mellékelni hozzá kétségbeesett szavait sem.*
- Ó, az áldott világ! Ó, a kegyetlen sors, hát hogy ragadhattad el tőlem egy szem leányom?! Miként fogom én őt megtalálni, mondd?! *Jajveszékel a szerencsétlenje, persze kellően moderálja a hangját, mert nem célja kitessékeltetni magát a fogadóból, leginkább úgy tűnik, mintha arra várna, hogy felkeltse valakinek annyira az érdeklődését, hogy beszédbe elegyedhessen vele és kisegíthesse borzadalmas helyzetéből.*
- Elhallgass már, attól nem fog idepottyanni, hogy egész éjjel rimánkodsz, öreg! *Veti oda neki végül az egyik vendég, talán zsoldos lehet, sokat megélt figura. A magafajta nem adja kardját, ha nem fizetik meg eléggé, márpedig az idősödő férfi külseje valóban nem sejtet sok aranyat a bőre alatt. Nincs is hiába a kesergése, eddig még senkit nem talált, aki egyszerűen nemes szívére hallgatva, s nem puszta haszonból figyelte volna szavait.*
*A nap lemenőben tetszik már, amint bágyadt sugarai a horizontot csókolják, éppúgy a népek is kezdenek behúzódni sátraikba az est közeledtével, a tehetősebbek pedig a karavánpihenő egyik jellegzetes épületébe, a Zöldsárkány fogadóba irányulnak. Találni odabent sokféle alakot; tömött erszényeset, iszákosat, pipafüsttől bűzölgőt és szerényen falatozót, egy azonban mindegyikükben közös, azért vannak itt, hogy kicsit jól érezzék magukat. Persze kivételek mindég is akadtak, s a benti kellemes forgatagban is kitűnik egy se nem ivó, se nem evő emberforma, inkább mintha könnyeit nyelné a fogadó kínálata helyett, amint hüppögve hol jobbra, hol balra vet egy-egy leplezett pillantást, míg máskor egyszerűen csak maga elé bámulva számolgatja az asztal repedéseit.
Ruhája egyszerű, kopott fekete csuhából áll, egy, a derekán kacskaringózó sodort bőrdarabból - mely bizonyosan övként funkcionál -, illetve a rajta elhelyezkedő különféle erszényekből, melyekben ki tudja, mi rejtezik. Olykor-olykor jobban rákezd a zokogásra, hogy magára vonhassa a népek figyelmét, és nem féli mellékelni hozzá kétségbeesett szavait sem.*
- Ó, az áldott világ! Ó, a kegyetlen sors, hát hogy ragadhattad el tőlem egy szem leányom?! Miként fogom én őt megtalálni, mondd?! *Jajveszékel a szerencsétlenje, persze kellően moderálja a hangját, mert nem célja kitessékeltetni magát a fogadóból, leginkább úgy tűnik, mintha arra várna, hogy felkeltse valakinek annyira az érdeklődését, hogy beszédbe elegyedhessen vele és kisegíthesse borzadalmas helyzetéből.*
- Elhallgass már, attól nem fog idepottyanni, hogy egész éjjel rimánkodsz, öreg! *Veti oda neki végül az egyik vendég, talán zsoldos lehet, sokat megélt figura. A magafajta nem adja kardját, ha nem fizetik meg eléggé, márpedig az idősödő férfi külseje valóban nem sejtet sok aranyat a bőre alatt. Nincs is hiába a kesergése, eddig még senkit nem talált, aki egyszerűen nemes szívére hallgatva, s nem puszta haszonból figyelte volna szavait.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:00:12
Üzenet elküldve: 2015-01-05 21:00:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Közös utakon//
*Dörmög még magában, akkor sem áll be a szája, mikor már a kába lánnyal marad kettesben és biztosan nem hallja, nem fogja fel senki szavainak értelmét. Fanyalog egy kicsit az ingen, de tisztának tűnik. Nem frissen mosott darab, de annyi baj legyen.
Ha már a nyanyát felráncigálták a pihenő legmagasabb szobájába, hogy egy ilyen komoly, élet-halál esettel foglalkozzon, s vesse be legtitkosabb praktikáit, hát akkor egészen biztosan nem fognak tőle egyhamar, s egy könnyen -azaz olcsón- megszabadulni. Csak imádkozhat a férfi, hogy ténylegesen nem boszorkány a némber, különben eszébe sem jutna olyasmi, hogy lódít neki, vagy nem akarja megfizetni. Megmentette a lány életét! Ráadásul az utolsó pillanatban!
Persze, akadnak olyanok -főleg férfiszemélyek- akik még a halálos ágy mellett is csak a mellet bámulják, de azoknak a fejéből majd ő, Szegfű Örzse kiveri az ilyesmi. Ott annak most nincs másnak helye, mint: ágynyugalom, kötés csere. Épp azért ennyi az az annyi, mert a lovag úrfi még számon tartani sem tudja mindazt, amit ő másra bízható rutinfeladatnak ítél meg.*
-Hát meg az apád fülit! Csak amit ide elkentem felér egy ló árával! Ne most legyen kend ilyen zsugori, minek után már jó eséllyel megéri a reggelt a kis galambunk!
*Int nagy lendülettel háta mögé, közben összerántja motyóját a feneketlen tarisznyájába és nedves tenyerét felfelé fordítva tartja markát.*
-Majd maguk közt ezt elrendezik ahogy akarják, ha jobban lesz talán a fogadóban ledolgozhatja, vagy tudom is én... De éngem nem hagynak fizetség nélkül, az hét szentség!
*A néni eddig is úgy fel fújta magát, mint egy varangyos béka, ezen a témán sem replikázik kevésbé, vagy jobban, mint tette azt az egész procedúra alatt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 21:02:15
*Dörmög még magában, akkor sem áll be a szája, mikor már a kába lánnyal marad kettesben és biztosan nem hallja, nem fogja fel senki szavainak értelmét. Fanyalog egy kicsit az ingen, de tisztának tűnik. Nem frissen mosott darab, de annyi baj legyen.
Ha már a nyanyát felráncigálták a pihenő legmagasabb szobájába, hogy egy ilyen komoly, élet-halál esettel foglalkozzon, s vesse be legtitkosabb praktikáit, hát akkor egészen biztosan nem fognak tőle egyhamar, s egy könnyen -azaz olcsón- megszabadulni. Csak imádkozhat a férfi, hogy ténylegesen nem boszorkány a némber, különben eszébe sem jutna olyasmi, hogy lódít neki, vagy nem akarja megfizetni. Megmentette a lány életét! Ráadásul az utolsó pillanatban!
Persze, akadnak olyanok -főleg férfiszemélyek- akik még a halálos ágy mellett is csak a mellet bámulják, de azoknak a fejéből majd ő, Szegfű Örzse kiveri az ilyesmi. Ott annak most nincs másnak helye, mint: ágynyugalom, kötés csere. Épp azért ennyi az az annyi, mert a lovag úrfi még számon tartani sem tudja mindazt, amit ő másra bízható rutinfeladatnak ítél meg.*
-Hát meg az apád fülit! Csak amit ide elkentem felér egy ló árával! Ne most legyen kend ilyen zsugori, minek után már jó eséllyel megéri a reggelt a kis galambunk!
*Int nagy lendülettel háta mögé, közben összerántja motyóját a feneketlen tarisznyájába és nedves tenyerét felfelé fordítva tartja markát.*
-Majd maguk közt ezt elrendezik ahogy akarják, ha jobban lesz talán a fogadóban ledolgozhatja, vagy tudom is én... De éngem nem hagynak fizetség nélkül, az hét szentség!
*A néni eddig is úgy fel fújta magát, mint egy varangyos béka, ezen a témán sem replikázik kevésbé, vagy jobban, mint tette azt az egész procedúra alatt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 21:02:15
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:51:23
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:51:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Közös utakon//
* Noha ajkai nem húzódnak mosolyra, magában jót mulat azon, ahogy a néne osztogatja a parancsokat és ugráltatja a lovagot. Kicsit meg is sajnálja őt ezért, így hát megfogadja most magában, hogy valamiképp kiengeszteli őt. Valahogyan. Minden holmija elveszett, az aranyaival együtt. Talán, igen. *
- Iszom már, iszom.
* És meg is issza az utolsó cseppig azt, amit a néne ad neki. Kis idővel el is alszik tőle, így a továbbiakból ő már kimarad. Csak mint "szenvedő alany" marad ott, testben, és némán tűri, hogy ellássák sebeit. Ha sokáig kitart a szer, akkor a lelke is megnyugszik kissé. Álmában legalább fel tudja dolgozni a vele történteket és közben a teste is gyógyul. Az nem biztos, hogy később álmában nem fog néha felsikoltani, majd újra visszaaludni, szinte alig is felébredni. De ezen kívül nem fog sok vizet zavarni. *
* Noha ajkai nem húzódnak mosolyra, magában jót mulat azon, ahogy a néne osztogatja a parancsokat és ugráltatja a lovagot. Kicsit meg is sajnálja őt ezért, így hát megfogadja most magában, hogy valamiképp kiengeszteli őt. Valahogyan. Minden holmija elveszett, az aranyaival együtt. Talán, igen. *
- Iszom már, iszom.
* És meg is issza az utolsó cseppig azt, amit a néne ad neki. Kis idővel el is alszik tőle, így a továbbiakból ő már kimarad. Csak mint "szenvedő alany" marad ott, testben, és némán tűri, hogy ellássák sebeit. Ha sokáig kitart a szer, akkor a lelke is megnyugszik kissé. Álmában legalább fel tudja dolgozni a vele történteket és közben a teste is gyógyul. Az nem biztos, hogy később álmában nem fog néha felsikoltani, majd újra visszaaludni, szinte alig is felébredni. De ezen kívül nem fog sok vizet zavarni. *
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-05 19:18:09
Üzenet elküldve: 2015-01-05 19:18:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Közös utakon//
*Némileg jó jelnek titulálja, hogy a gondoskodó kezek és, vagy kencék illatára újra láthatja a zafír szempárt. Hiszen ott áll ő is az ágy mellett, s mivel dolga éppen nincsen, karba font kézzel őrködik istápoltja fölött, míg a nénje serényen dolgozik. Van mit, afelől semmi kétsége nem volt. De közben be nem áll a szája.*
~Istenem, mit vétettem?~
*Sóhajtozik magában, majd felszalad szemöldöke is. Még, hogy nem értik beszédét? De aztán máris az "Angyalkához" szól, hát inkább lenyeli, visszaszívja nyelve hegyére feltoluló méltatlankodó szavait. Inkább csak megmosolyogja. Mert hát olyan szépen beszél a lánnyal, hogy azt nem bírja nem kedvelni.*
~Szétkapunk? Mint floki a lábtörlőt? Hát ez aztán...tud.~
*És jókedve immár nem lohad le, s szája szegletében ott bujkál tovább a mosoly.*
-Igyad meg bátran.
*Biztatja maga is Rie-t, ha kell.
Na egészen eddig tartott a jókedve, míg a pénz nem került szóba. Minta keserű pirulát nyelt volna, vagy inkább rágott volna szét. Kissé lefelé görbül szája, szeme megrebben, de nem szól. Inkább nem.*
~Na, most mihez kezdek?~
*Vakarózik magában. Hiszen alig pár száz aranyát nem épp erre tartogatta, gyűjtögette hosszú időn át. Lázasan jár agya, hogy vajon mennyit és mikor fog kérni. És mi van, ha nincs annyi náluk?
Mire feleszmél a gyógyító nógatására, addigra már egészen megszabadította rongyaitól az elfet, s törékeny alkata immár inkább soványkának mutatja. Hirtelen nem tudja elszakítani tekintetét formáiról, majd megemberelve magát, kissé pironkodva fordítja el fejét, s néz hirtelen támadt dolga után.*
-Megyek mán, no.
*Szerencsére nem kell messzire menjen. Lovaik még a fogadó előtt, rajtuk a málha is, abban pedig ruhák is. Hát letrappol, majd kis idő elteltével feltrappol a lépcsőkön. Kissé liheg is, de legalább nem oly lassan közlekedik, mint a kuruzsló.*
~Fogjuk rá.~
*Választja ki a legtisztábbik fehér ingét, mely azért messze nincs vasalva, de legalább valóban tiszta.
Még épp látja a párna alá rejtett valamit. De inkább a lány nyugodt, ám sápadt arcát nézi. Maga sem érti, de aggódik érte. És nem hazudik magának, nem ígérete miatt, tudja.
Az imént még ápolt a nyanya, most meg már ujjal fenyegeti, sőt, néhány lépést hátrálni kényszeríti fellépésével Ront. Elkerekedő szemmel pillog, hogy mit akarhat tőle. Aztán a kulcsszó is elhagyja száját hatalmas komolysággal.*
-Ágynyugalom.
*Ismétli meg bólogatva. Mintha ezzel lerázhatná a némbert. De nem, nincs olyan szerencséje.*
-Úgy lesz. Úgy lesz.
*Bizonygatja, de még ez sem elég.
*A nőszemély folytatja.*
~Boka, átkötés. Genny felitat.~
*Alig győzi számon tartani temérdek felsorolt teendőjét.*
-Ágynyugalom. Rendben. Értettem.
*Sóhajtja már fáradtan, beletörődve, ahogy meglátja újra az asszony ujját saját képe előtt "lebegni". Aztán majd leesik álla.*
-Há-háromszáz?
*Hebegi rekedtesen.*
~Banya! Mi lenne, ha lódítanék, hogy nincs annyi? Aztán lelépünk.~
*Mintha félrenyelne, krákogni kezd, meggörnyed tőle. Lehet a csúfnév választás miatt, de a kedves, aranyos, csupaszív néne így vált banyává szemében. Aztán visszanyerve uralmát saját torka felett, kihúzza magát, s lesandít a nőre.*
-Legyen hát, de fussa ebből a hét múlvára is.
*Emeli le erszényét övéről, s lebegteti maga előtt, a nyitott tenyér felé, de tőle elég biztos távolságban azért. A férfi szemei most elég komolyságról tanúskodnak, ahogy hangja is. Alkudni próbál a maga módján, "aranyosan". Persze kérdés, kinek hol van a határ ugyebár.*
A hozzászólás írója (Ron'Anchor Acoma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 19:32:35
*Némileg jó jelnek titulálja, hogy a gondoskodó kezek és, vagy kencék illatára újra láthatja a zafír szempárt. Hiszen ott áll ő is az ágy mellett, s mivel dolga éppen nincsen, karba font kézzel őrködik istápoltja fölött, míg a nénje serényen dolgozik. Van mit, afelől semmi kétsége nem volt. De közben be nem áll a szája.*
~Istenem, mit vétettem?~
*Sóhajtozik magában, majd felszalad szemöldöke is. Még, hogy nem értik beszédét? De aztán máris az "Angyalkához" szól, hát inkább lenyeli, visszaszívja nyelve hegyére feltoluló méltatlankodó szavait. Inkább csak megmosolyogja. Mert hát olyan szépen beszél a lánnyal, hogy azt nem bírja nem kedvelni.*
~Szétkapunk? Mint floki a lábtörlőt? Hát ez aztán...tud.~
*És jókedve immár nem lohad le, s szája szegletében ott bujkál tovább a mosoly.*
-Igyad meg bátran.
*Biztatja maga is Rie-t, ha kell.
Na egészen eddig tartott a jókedve, míg a pénz nem került szóba. Minta keserű pirulát nyelt volna, vagy inkább rágott volna szét. Kissé lefelé görbül szája, szeme megrebben, de nem szól. Inkább nem.*
~Na, most mihez kezdek?~
*Vakarózik magában. Hiszen alig pár száz aranyát nem épp erre tartogatta, gyűjtögette hosszú időn át. Lázasan jár agya, hogy vajon mennyit és mikor fog kérni. És mi van, ha nincs annyi náluk?
Mire feleszmél a gyógyító nógatására, addigra már egészen megszabadította rongyaitól az elfet, s törékeny alkata immár inkább soványkának mutatja. Hirtelen nem tudja elszakítani tekintetét formáiról, majd megemberelve magát, kissé pironkodva fordítja el fejét, s néz hirtelen támadt dolga után.*
-Megyek mán, no.
*Szerencsére nem kell messzire menjen. Lovaik még a fogadó előtt, rajtuk a málha is, abban pedig ruhák is. Hát letrappol, majd kis idő elteltével feltrappol a lépcsőkön. Kissé liheg is, de legalább nem oly lassan közlekedik, mint a kuruzsló.*
~Fogjuk rá.~
*Választja ki a legtisztábbik fehér ingét, mely azért messze nincs vasalva, de legalább valóban tiszta.
Még épp látja a párna alá rejtett valamit. De inkább a lány nyugodt, ám sápadt arcát nézi. Maga sem érti, de aggódik érte. És nem hazudik magának, nem ígérete miatt, tudja.
Az imént még ápolt a nyanya, most meg már ujjal fenyegeti, sőt, néhány lépést hátrálni kényszeríti fellépésével Ront. Elkerekedő szemmel pillog, hogy mit akarhat tőle. Aztán a kulcsszó is elhagyja száját hatalmas komolysággal.*
-Ágynyugalom.
*Ismétli meg bólogatva. Mintha ezzel lerázhatná a némbert. De nem, nincs olyan szerencséje.*
-Úgy lesz. Úgy lesz.
*Bizonygatja, de még ez sem elég.
*A nőszemély folytatja.*
~Boka, átkötés. Genny felitat.~
*Alig győzi számon tartani temérdek felsorolt teendőjét.*
-Ágynyugalom. Rendben. Értettem.
*Sóhajtja már fáradtan, beletörődve, ahogy meglátja újra az asszony ujját saját képe előtt "lebegni". Aztán majd leesik álla.*
-Há-háromszáz?
*Hebegi rekedtesen.*
~Banya! Mi lenne, ha lódítanék, hogy nincs annyi? Aztán lelépünk.~
*Mintha félrenyelne, krákogni kezd, meggörnyed tőle. Lehet a csúfnév választás miatt, de a kedves, aranyos, csupaszív néne így vált banyává szemében. Aztán visszanyerve uralmát saját torka felett, kihúzza magát, s lesandít a nőre.*
-Legyen hát, de fussa ebből a hét múlvára is.
*Emeli le erszényét övéről, s lebegteti maga előtt, a nyitott tenyér felé, de tőle elég biztos távolságban azért. A férfi szemei most elég komolyságról tanúskodnak, ahogy hangja is. Alkudni próbál a maga módján, "aranyosan". Persze kérdés, kinek hol van a határ ugyebár.*
A hozzászólás írója (Ron'Anchor Acoma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 19:32:35
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:33:17
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:33:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Közös utakon//
*Ron beszédére meg se rezzen. Jár a keze serényen, de közben ömlik szájáról a szó is.*
-Érthetően beszéljen nekem kend, lovag uram, mert ezt a verselést én nem értem!
*Imádkozhatnak csak az égiekhez, hogy ne legyen törés Riella koponyáján, mert az ilyen körülméynek közt, ilyen gyorsan nem nagyon fog neki összeforrni. Bizonyára meggárgyult a láztól a lány, azért gondolja, hogy törés van a koponyáján.*
-Jól van angyalkám, igyad meg ezt itt szépen! Alszol tőle egy jó, mi meg szétkapunk addig a lovag úrral! Reggelre megmaradsz, na!
*Sürgeti nem éppen kedvesen a lányt, de jó szándéka felől nem lehet kétsége egyiküknek sem. Ha az elf felhajtja az üvegcse tartalmát, akkor fájdalmai csillapodnak és ténylegesen mély álomba merül, ő pedig nekiláthat az érdemi munkának.*
-Jól van, összekapjuk a kis csibét! De ez drága mulatság lesz, hallja kend?!
*Pillant bozontos szemöldöke alól a férfira. Nem tudja ő milyen viszonyban vannak, rokonok-e, avagy egyebek, de nem is érdekli túlzottan az ilyen magán jellegű információ, mert attól nem forr jobban a csont, nem áll el hamarabb a vérzés, nem gyúgyul szebben a seb. Neki csak az a fontos, hogy ha már szívét lelkét beleöli azért, hogy az idegen élhessen, legyen aki ezt tisztességgel megfizeti.*
-Na lássuk!
*Rángatja le a rongyokat a másikról.*
-Maga meg ne bámuljon már itten, kerítsen egy inget a madárkánknak! De szép tiszta legyen, élire vasalva!
*Amíg Ron remélhetőleg a kívánt holmi beszerzésén fáradozik, addig a néni rendbe-, és tisztába teszi az elfet. Csúnya sebeit szakszerűen kitisztítja, gyógyírrel bekeni, kötszerrel betekeri. Nem túl szép látvány egyik sem, még szerencse, hogy nem túl mélyek, így belső vérzést nem okozhattak. Még csak az kéne ide mindennek a tetjébe!
Repedt, vagy törött bordáit szorosan befáslizza. Ez nagyon, nagyon veszélyes játék, nem csoda, hogy a páros műsorától a vajákos asszony minden fakó szál haja az égnek áll. A két fiatalnak fogalmuk sincs arról, hogy csakis a sors és az istenek jóakaratán múlt a lány élete és úgy fest hiába replikázik, még akkor sem veszik kellően komolyan a dolgot.*
-Na, csak hogy visszajött már!
*Bokájára hűs, mentolos borogatást tesz és lekötözi azt is. Különös illat járja át az egész szobát: kencék, gyógyító szerek szagát hamar átveszi mindannyiuk ruhája, bőre... A lány szinte már úszik ezekben, de így jár, aki az utolsó utáni pillanatban küld el az orvosért.
Óvatosan megemeli a fejét is, letörölgeti a haját, kitisztítja a sebét, majd egy apró kristályt is elrejt párnája alá. Népi babona lenne, helyi hiedelem, vagy mágikus kő, amulett... ki tudja?*
-Így ni!
*Paskolja meg Riella combját elégedett, mely talán az egyetlen olyan porcikája ahol nincs sérülése.*
-Na idefigyeljen komám!
*Fordul Ron felé nagyon, nagyon, nagyon komolyan kencéktől csillogó mutatóujját fenyegetpn felemelve. Mikor már megbizonyosodott róla, hogy a fickó rá figyel, akkor egyetlen egy szót ejti ki lecspes száján. Tisztán ls jól érthetően.*
-Ágynyugalom!
*Megmossa kezeit, megtörli szoknyájában és nekilát összepakolni holmijait. Akkora rumli lett az úri lakosztályban, mintha legalább egy gyereket kellett volna kivágjon az anyja hasából.*
-Emez azt se tudja mit beszél itten a láztól *bök maga mögé az elfre* -Magánál meg a kutyám is értelmesebben tud nézni, ha szeretne valamit... De most mondom: nem hiszik el, de ha a hölgyike nem tartja a szigorúan magát az előíráshoz, akkor bizony legözelebb áshatja a sírját! Ha szívén viseli a sorsát, akkor minde áron tartassa be vele!
Egy hét szigorú ágynyugalom! *Rázza meg ujját Ron felé.*
-A kötést hagyják most rajta, holnap nézze meg lappadt-e a bokája. Ha igen, akkor jó. Ha nem, akkor szóljon! De rögvest! Na aztán, ha a sebeket másnap kötözze át! A krémet ha marad rajta, meg a gennyesit azt óvatosan itassa fel, de ha nagyon rusnyának találja akkor szóljon! De azonnal! Ha nem fordul ki tőle a bele, akkor csak kötözze át tisztába! Adtam rá tiszta bugyogót, de azt naponta köll cserélni, ágytálat kérhet odalent. Ne gúvadjon a szeme, mit gondolt?! Hogy majd kisétál a pottyantósra minden reggel?! Nagy dolga úgysem lesz, nem kell félnie. Igyon sok folyadékot, egyen keveset. Mindent ehet, amire van ingere. De nagyon fontos és most most mondom utoljára! Ágynugyalom. Ne ficánkoljanak sokat, mert a bordái ha nem is törtek, repedtek. Az pedig nagyon veszélyes. Mondom, nagyon! *Lóbálja meg ismét kezét. Szívén viseli ő az ilyen szerencsétlenek dolgát, nagyon is. Csak már belefáradt a hosszú évek során.*
-Na, most mára ennyi volt. Tudja mi a dolga, ha nem tud mellette maradni maga, akkor kerítsen mellé mást, de el kell látni, mert nem kelhet fel, felülni is csak annyira, hogy ne nyeljen félre! Egy hét múlva visszagyüvök, aztán meglátjuk... A fizetségem most 300 aranypénz lesz.
*Tartja a markát a mami, majd ha megkapta a pénzt, tovább áll.*
*Ron beszédére meg se rezzen. Jár a keze serényen, de közben ömlik szájáról a szó is.*
-Érthetően beszéljen nekem kend, lovag uram, mert ezt a verselést én nem értem!
*Imádkozhatnak csak az égiekhez, hogy ne legyen törés Riella koponyáján, mert az ilyen körülméynek közt, ilyen gyorsan nem nagyon fog neki összeforrni. Bizonyára meggárgyult a láztól a lány, azért gondolja, hogy törés van a koponyáján.*
-Jól van angyalkám, igyad meg ezt itt szépen! Alszol tőle egy jó, mi meg szétkapunk addig a lovag úrral! Reggelre megmaradsz, na!
*Sürgeti nem éppen kedvesen a lányt, de jó szándéka felől nem lehet kétsége egyiküknek sem. Ha az elf felhajtja az üvegcse tartalmát, akkor fájdalmai csillapodnak és ténylegesen mély álomba merül, ő pedig nekiláthat az érdemi munkának.*
-Jól van, összekapjuk a kis csibét! De ez drága mulatság lesz, hallja kend?!
*Pillant bozontos szemöldöke alól a férfira. Nem tudja ő milyen viszonyban vannak, rokonok-e, avagy egyebek, de nem is érdekli túlzottan az ilyen magán jellegű információ, mert attól nem forr jobban a csont, nem áll el hamarabb a vérzés, nem gyúgyul szebben a seb. Neki csak az a fontos, hogy ha már szívét lelkét beleöli azért, hogy az idegen élhessen, legyen aki ezt tisztességgel megfizeti.*
-Na lássuk!
*Rángatja le a rongyokat a másikról.*
-Maga meg ne bámuljon már itten, kerítsen egy inget a madárkánknak! De szép tiszta legyen, élire vasalva!
*Amíg Ron remélhetőleg a kívánt holmi beszerzésén fáradozik, addig a néni rendbe-, és tisztába teszi az elfet. Csúnya sebeit szakszerűen kitisztítja, gyógyírrel bekeni, kötszerrel betekeri. Nem túl szép látvány egyik sem, még szerencse, hogy nem túl mélyek, így belső vérzést nem okozhattak. Még csak az kéne ide mindennek a tetjébe!
Repedt, vagy törött bordáit szorosan befáslizza. Ez nagyon, nagyon veszélyes játék, nem csoda, hogy a páros műsorától a vajákos asszony minden fakó szál haja az égnek áll. A két fiatalnak fogalmuk sincs arról, hogy csakis a sors és az istenek jóakaratán múlt a lány élete és úgy fest hiába replikázik, még akkor sem veszik kellően komolyan a dolgot.*
-Na, csak hogy visszajött már!
*Bokájára hűs, mentolos borogatást tesz és lekötözi azt is. Különös illat járja át az egész szobát: kencék, gyógyító szerek szagát hamar átveszi mindannyiuk ruhája, bőre... A lány szinte már úszik ezekben, de így jár, aki az utolsó utáni pillanatban küld el az orvosért.
Óvatosan megemeli a fejét is, letörölgeti a haját, kitisztítja a sebét, majd egy apró kristályt is elrejt párnája alá. Népi babona lenne, helyi hiedelem, vagy mágikus kő, amulett... ki tudja?*
-Így ni!
*Paskolja meg Riella combját elégedett, mely talán az egyetlen olyan porcikája ahol nincs sérülése.*
-Na idefigyeljen komám!
*Fordul Ron felé nagyon, nagyon, nagyon komolyan kencéktől csillogó mutatóujját fenyegetpn felemelve. Mikor már megbizonyosodott róla, hogy a fickó rá figyel, akkor egyetlen egy szót ejti ki lecspes száján. Tisztán ls jól érthetően.*
-Ágynyugalom!
*Megmossa kezeit, megtörli szoknyájában és nekilát összepakolni holmijait. Akkora rumli lett az úri lakosztályban, mintha legalább egy gyereket kellett volna kivágjon az anyja hasából.*
-Emez azt se tudja mit beszél itten a láztól *bök maga mögé az elfre* -Magánál meg a kutyám is értelmesebben tud nézni, ha szeretne valamit... De most mondom: nem hiszik el, de ha a hölgyike nem tartja a szigorúan magát az előíráshoz, akkor bizony legözelebb áshatja a sírját! Ha szívén viseli a sorsát, akkor minde áron tartassa be vele!
Egy hét szigorú ágynyugalom! *Rázza meg ujját Ron felé.*
-A kötést hagyják most rajta, holnap nézze meg lappadt-e a bokája. Ha igen, akkor jó. Ha nem, akkor szóljon! De rögvest! Na aztán, ha a sebeket másnap kötözze át! A krémet ha marad rajta, meg a gennyesit azt óvatosan itassa fel, de ha nagyon rusnyának találja akkor szóljon! De azonnal! Ha nem fordul ki tőle a bele, akkor csak kötözze át tisztába! Adtam rá tiszta bugyogót, de azt naponta köll cserélni, ágytálat kérhet odalent. Ne gúvadjon a szeme, mit gondolt?! Hogy majd kisétál a pottyantósra minden reggel?! Nagy dolga úgysem lesz, nem kell félnie. Igyon sok folyadékot, egyen keveset. Mindent ehet, amire van ingere. De nagyon fontos és most most mondom utoljára! Ágynugyalom. Ne ficánkoljanak sokat, mert a bordái ha nem is törtek, repedtek. Az pedig nagyon veszélyes. Mondom, nagyon! *Lóbálja meg ismét kezét. Szívén viseli ő az ilyen szerencsétlenek dolgát, nagyon is. Csak már belefáradt a hosszú évek során.*
-Na, most mára ennyi volt. Tudja mi a dolga, ha nem tud mellette maradni maga, akkor kerítsen mellé mást, de el kell látni, mert nem kelhet fel, felülni is csak annyira, hogy ne nyeljen félre! Egy hét múlva visszagyüvök, aztán meglátjuk... A fizetségem most 300 aranypénz lesz.
*Tartja a markát a mami, majd ha megkapta a pénzt, tovább áll.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-04 20:22:56
Üzenet elküldve: 2015-01-04 20:22:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Közös utakon//
* Tény és való, rondán néz ki. De bárki más is úgy nézne ki, ha alaposan megveri és csak néhány kortynyi vízhez jut pár napig, mosakodni már kevés. Ő is meg tette, amit tudott, saját állapota érdekében, meg a lovag férfi is. De gyógyszerek és elegendő víz híján ez nem volt sok. A láztól kába elf épp csak felrezzen arra, hogy ágyat érez maga alatt. Arra viszont már kinyílnak láztól csillogó szemei, ahogy fülét szó szerint megütik az orvos nyanyu hangjai. Így van ez. Az gyógyítók vagy csendes szavú, gyöngéd, ám határozott kezű lények, vagy tenyeres-talpas nénik, akiknek a modorától még a három napos hullai is felébred ijedtében. Jól van ez így, ismeri már minden fajtáját nekik. Rekedtesen szólal csak meg, hogy hozzá tegye a magáét. *
- Leütöttek a lovam hátáról, fejbe csapott az egyik bitang, leestem. Sátorban ébredtem, cölöphöz kikötve. Meg kellett várnom az estét, hogy meg tudjak szökni. Nem jutottam nagyon messzire, reggelre a nyomomban voltak. A lovag mentett meg.
* Ezért van egy törés a koponyáján hátul, ami úgy ahogy összeforrt már, csak a seb ronda körülötte, a haja pedig csomókban véres. Bordája is repedt, talán el is tört, ahogyan bokában is. Karjai főleg amiatt sajognak, hogy ültében volt kikötve, karjával magasan a feje fölé. Hogy miért van megvagdosva néhány helyen, azt nem tudja, arra nem emlékszik. Talán történt vele olyasmi is, amire pedig szándékosan nem akar emlékezni. Az meg, hogy mennyire szakadt rajta a ruha, szánja-bánja, majd valahogy kerít magának másikat. Ezt csak vágják le róla és dobják a kukába, égessék el, vagy bármi. *
* Tény és való, rondán néz ki. De bárki más is úgy nézne ki, ha alaposan megveri és csak néhány kortynyi vízhez jut pár napig, mosakodni már kevés. Ő is meg tette, amit tudott, saját állapota érdekében, meg a lovag férfi is. De gyógyszerek és elegendő víz híján ez nem volt sok. A láztól kába elf épp csak felrezzen arra, hogy ágyat érez maga alatt. Arra viszont már kinyílnak láztól csillogó szemei, ahogy fülét szó szerint megütik az orvos nyanyu hangjai. Így van ez. Az gyógyítók vagy csendes szavú, gyöngéd, ám határozott kezű lények, vagy tenyeres-talpas nénik, akiknek a modorától még a három napos hullai is felébred ijedtében. Jól van ez így, ismeri már minden fajtáját nekik. Rekedtesen szólal csak meg, hogy hozzá tegye a magáét. *
- Leütöttek a lovam hátáról, fejbe csapott az egyik bitang, leestem. Sátorban ébredtem, cölöphöz kikötve. Meg kellett várnom az estét, hogy meg tudjak szökni. Nem jutottam nagyon messzire, reggelre a nyomomban voltak. A lovag mentett meg.
* Ezért van egy törés a koponyáján hátul, ami úgy ahogy összeforrt már, csak a seb ronda körülötte, a haja pedig csomókban véres. Bordája is repedt, talán el is tört, ahogyan bokában is. Karjai főleg amiatt sajognak, hogy ültében volt kikötve, karjával magasan a feje fölé. Hogy miért van megvagdosva néhány helyen, azt nem tudja, arra nem emlékszik. Talán történt vele olyasmi is, amire pedig szándékosan nem akar emlékezni. Az meg, hogy mennyire szakadt rajta a ruha, szánja-bánja, majd valahogy kerít magának másikat. Ezt csak vágják le róla és dobják a kukába, égessék el, vagy bármi. *
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-04 19:36:33
Üzenet elküldve: 2015-01-04 19:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Közös utakon//
*Még be sem furakodik a méretes asszonyság az ajtón, máris hallhatja a férfi hangján a köszöntést.*
-Adjon Isten... magának is.
*Ron a végére már elbizonytalanodik kissé, ezért is a megtorpanás beszédében. Hiszen még be sem tette lábát, az orvos már replikázik vele és mindenkivel. Mentegetőzve teszi fel két kezét, és lép odébb, hogy utat adjon neki. Borostás arcán a tanácstalanság és aggodalom elegye tükröződik. De később megjelenik egy kisebb mosoly is szája szegletében, hiszen nem bírja ki, annyira mosolyogtatja a cserfes asszonyszemély.*
-Magam hozám fel.
*Bizonygatja, hogy nem a lánynak kellett megmásznia ilyen állapotban a lépcsőket. De érzi, ezzel csak maga alatt ássa a fát, és inkább befogja száját. Csak akkor nyitja újra szóra, mikor a beteg nem képes válaszolni.*
-Úgy 4 napja leltem rá, a pusztán. Étlen-szomjan vala. Karavánfosztogató banditák, kik ezt tették véle.
*Az izgalomtól előjön, amúgy kissé fura nyelvezete. Közben pedig a néne keze alá dolgozik, ha engedi neki és kívánja. Hoz vizet tálban, ha kötszert vagy a sebek körött lemosná, ilyesmi.*
-Megtettem, amit tudtam.
*Azt elhallgatja, hogy a sebek izzó vassal való kiégetését az elf saját maga csinálta. Amúgy is részletkérdés, és már mindegy.*
-Csak most érkezém be vele, máris szalajtottam kendért.
*Pislog az esetlegesen nyanyával érkező fogadósra kis támogatásért. No meg, még van némi tartozása is feléje, hiszen nem olcsó lakosztályt kért és kapott csak fizetség ígéretével, és erszényének csilingelésének hála. Jó, persze közrejátszhatott az is, hogy Riella olyan állapotban van, amilyenben, s megesett a fogadós szíve rajta. Ezt nem feledi el neki majd a végelszámolásnál.*
-A bordáját is fájlalta.
*Szúrja közbe, mikor a nő a lány hasát nyomkodja. Amúgy nem, nem tördeli kezét és toporog, mint lúd a jégen. Annál nagyobb tartása van a lovagként. Sem nincs oly szoros szívbéli-vérbéli kötelék köztük, hogy így tegyen. Ellenben fogadalma miatt igenis szívén viseli sorsát. Ha meg kell halnia, hát úgy akarja eltemetni, hogy mindent megtett szavának betartására. De talán csak túlzott a nyanya.*
*Még be sem furakodik a méretes asszonyság az ajtón, máris hallhatja a férfi hangján a köszöntést.*
-Adjon Isten... magának is.
*Ron a végére már elbizonytalanodik kissé, ezért is a megtorpanás beszédében. Hiszen még be sem tette lábát, az orvos már replikázik vele és mindenkivel. Mentegetőzve teszi fel két kezét, és lép odébb, hogy utat adjon neki. Borostás arcán a tanácstalanság és aggodalom elegye tükröződik. De később megjelenik egy kisebb mosoly is szája szegletében, hiszen nem bírja ki, annyira mosolyogtatja a cserfes asszonyszemély.*
-Magam hozám fel.
*Bizonygatja, hogy nem a lánynak kellett megmásznia ilyen állapotban a lépcsőket. De érzi, ezzel csak maga alatt ássa a fát, és inkább befogja száját. Csak akkor nyitja újra szóra, mikor a beteg nem képes válaszolni.*
-Úgy 4 napja leltem rá, a pusztán. Étlen-szomjan vala. Karavánfosztogató banditák, kik ezt tették véle.
*Az izgalomtól előjön, amúgy kissé fura nyelvezete. Közben pedig a néne keze alá dolgozik, ha engedi neki és kívánja. Hoz vizet tálban, ha kötszert vagy a sebek körött lemosná, ilyesmi.*
-Megtettem, amit tudtam.
*Azt elhallgatja, hogy a sebek izzó vassal való kiégetését az elf saját maga csinálta. Amúgy is részletkérdés, és már mindegy.*
-Csak most érkezém be vele, máris szalajtottam kendért.
*Pislog az esetlegesen nyanyával érkező fogadósra kis támogatásért. No meg, még van némi tartozása is feléje, hiszen nem olcsó lakosztályt kért és kapott csak fizetség ígéretével, és erszényének csilingelésének hála. Jó, persze közrejátszhatott az is, hogy Riella olyan állapotban van, amilyenben, s megesett a fogadós szíve rajta. Ezt nem feledi el neki majd a végelszámolásnál.*
-A bordáját is fájlalta.
*Szúrja közbe, mikor a nő a lány hasát nyomkodja. Amúgy nem, nem tördeli kezét és toporog, mint lúd a jégen. Annál nagyobb tartása van a lovagként. Sem nincs oly szoros szívbéli-vérbéli kötelék köztük, hogy így tegyen. Ellenben fogadalma miatt igenis szívén viseli sorsát. Ha meg kell halnia, hát úgy akarja eltemetni, hogy mindent megtett szavának betartására. De talán csak túlzott a nyanya.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-04 19:11:57
Üzenet elküldve: 2015-01-04 19:11:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Közös utakon//
*A nyanya nehezen caplat fel a legfelső szintekre, meg azt se nagyon érti mit keres ott aki halálán van, hacsak nem több mint 100 aranyat mulatott el a fogadóban és attól van dögrováson. De a hírek szerint nem erről van szó.*
-Minek a kezibe kard, ha megvágja magát?!
*Dohogja az öregasszony, mire méretes tomporát felküzdi az utolsó lépcsőfokon is. Ott aztán kezeit csípőre vágja és megáll egy pillanatra, hogy szusszanjon. Elnézve alakját jó pár gyereket kipottyantott már magából, tomporánál csak durva ruházata lehetett nehezebb, melyet magán visel. Rakott szoknyájának rétegeit alaposan meg kellett pakolnia, hogy derekát karcsúbbnak tudja mutatni. Igazi tenyeres-talpas, szőrös mellű, rózsás arcú, drót hajú asszonynépség képviseli a K.O.-t, azaz Karavánpihenői Orvostársaságot. Bőr tarisznyájában lehetnek a különféle orvosságok, mert egyéb felszerelés nincs nála.*
-Na adjon magának jó napot akinek hat anyja van! Ide felcibálni ezt a nyekenyóka hegyesfülűt, mikor a lélek is csak hálni jár belé! Ejj, szégyellje magát! Na meg aztán mit gondolt, jót tesz a magaslati levegő itten? Meg hadd tornázzon a bajellátó bizottság minden tagja?! Értek én a szép szóból is, tudom, hogy kövér vagyok, nem kell célozgatni! De pottyantana ki magából hat porontyot, aztán meglássuk mekkorára dagad a formás kis popója!
*Mondja, mondja a magáét az asszony, ahogy berobban a szobába, de nem csak szája, keze is jár serényen. Egy sámlit húz magához, arra csapja le zsákját, kibugyolálja a beteget, mert még sem árt látnia, hogy mi baja a szerencsétlennek.*
-Mi történt te veled galambom?!
*Veszi szemügyre a látható sérüléseit, majd kezét a homlokára tapasztja.*
-Meg mikor? Hát hány napig gondoltál szégyenlősködni? He?! Inkább megpurcansz csak senki ne lássa a bokádat, mi? Ez az úri módja, he?!
*Tapogatja meg a duzzadt végtagot is. Nem túl finomak húsos, tömpe ujjai, de csupa szív lélek.*
-Látom próbálták ellátni, csak tudnám minek?
*Fanyalog a kései kiégetésre tett kísérlet nyomait szemlélve. Az elfet szépen megtépázták. Karjain, törzsén is látni vél sebeket, tarkója is elég csúful néz ki, bokája is bedagadt.*
-Legalább valami hasznosat is csináltak vele, kapott-é fájdalmára, lázára valamit?
*Fordul inkább a fickó felé, mert a sérült nem tűnik beszámíthatónak. Magas sebláz gyötri.*
-Mikor gondoltak orvost hívni? Mer' hogy ide már inkább a pap kéne.
*Replikázik, közben nekilát Riella hasának megnyomkodásához. Mivel nem bízik benne, hogy értelmes választ kap tőle, inkább figyeli a reakcióit. Ha valahol fájdalmas neki az érintés, azt szeretné tudni.*
*A nyanya nehezen caplat fel a legfelső szintekre, meg azt se nagyon érti mit keres ott aki halálán van, hacsak nem több mint 100 aranyat mulatott el a fogadóban és attól van dögrováson. De a hírek szerint nem erről van szó.*
-Minek a kezibe kard, ha megvágja magát?!
*Dohogja az öregasszony, mire méretes tomporát felküzdi az utolsó lépcsőfokon is. Ott aztán kezeit csípőre vágja és megáll egy pillanatra, hogy szusszanjon. Elnézve alakját jó pár gyereket kipottyantott már magából, tomporánál csak durva ruházata lehetett nehezebb, melyet magán visel. Rakott szoknyájának rétegeit alaposan meg kellett pakolnia, hogy derekát karcsúbbnak tudja mutatni. Igazi tenyeres-talpas, szőrös mellű, rózsás arcú, drót hajú asszonynépség képviseli a K.O.-t, azaz Karavánpihenői Orvostársaságot. Bőr tarisznyájában lehetnek a különféle orvosságok, mert egyéb felszerelés nincs nála.*
-Na adjon magának jó napot akinek hat anyja van! Ide felcibálni ezt a nyekenyóka hegyesfülűt, mikor a lélek is csak hálni jár belé! Ejj, szégyellje magát! Na meg aztán mit gondolt, jót tesz a magaslati levegő itten? Meg hadd tornázzon a bajellátó bizottság minden tagja?! Értek én a szép szóból is, tudom, hogy kövér vagyok, nem kell célozgatni! De pottyantana ki magából hat porontyot, aztán meglássuk mekkorára dagad a formás kis popója!
*Mondja, mondja a magáét az asszony, ahogy berobban a szobába, de nem csak szája, keze is jár serényen. Egy sámlit húz magához, arra csapja le zsákját, kibugyolálja a beteget, mert még sem árt látnia, hogy mi baja a szerencsétlennek.*
-Mi történt te veled galambom?!
*Veszi szemügyre a látható sérüléseit, majd kezét a homlokára tapasztja.*
-Meg mikor? Hát hány napig gondoltál szégyenlősködni? He?! Inkább megpurcansz csak senki ne lássa a bokádat, mi? Ez az úri módja, he?!
*Tapogatja meg a duzzadt végtagot is. Nem túl finomak húsos, tömpe ujjai, de csupa szív lélek.*
-Látom próbálták ellátni, csak tudnám minek?
*Fanyalog a kései kiégetésre tett kísérlet nyomait szemlélve. Az elfet szépen megtépázták. Karjain, törzsén is látni vél sebeket, tarkója is elég csúful néz ki, bokája is bedagadt.*
-Legalább valami hasznosat is csináltak vele, kapott-é fájdalmára, lázára valamit?
*Fordul inkább a fickó felé, mert a sérült nem tűnik beszámíthatónak. Magas sebláz gyötri.*
-Mikor gondoltak orvost hívni? Mer' hogy ide már inkább a pap kéne.
*Replikázik, közben nekilát Riella hasának megnyomkodásához. Mivel nem bízik benne, hogy értelmes választ kap tőle, inkább figyeli a reakcióit. Ha valahol fájdalmas neki az érintés, azt szeretné tudni.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-01-04 18:52:03
Üzenet elküldve: 2015-01-04 18:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Közös utakon//
*Nagy nehezen felcipeli a lépcsőkön Riellát, a legfelső (?) emeletre, mert megfizeti az árát. Ott pedig a pihe-puha ágyikóba helyezi. Nem vetkőzteti, még a pokrócot is rajta hagyja, ahogy volt. Ellenben a gőzölgő teát, ha felhozták (ha nem, úgy lefárad érte, és) az asztalra teszi. Eztán a sérült fölé hajol, és közelről nézi elnyűtt, sápatag arcát. Haját kifésüli ujjával arcából, lágyan, kedvesen, s úgy suttogja.*
-Nem lesz semmi baj.
*Mert megígérte, hogy gondját viseli, hogy eljuttatja biztonságos helyre, és megvédi, míg fel nem épül. És az ígéret szép szó, egy magát lovagnak tartó férfinek pedig egyenesen szent és sérthetetlen. Nincs egyebe kardján és becsületén kívül.*
~Hol marad már?~
*Kezd türelmetlenkedni, és az ajtó felé sandít, fülel. A teához nyúl, az édes savanykás ital jólesőn árad szét bensőjében, felmelengeti. Az orvos csak nem jön, de a tál étel sem. Mondjuk az ráér, és kevésbé aggódik miatta. Megpróbál egy korty már nem forró teát megitatni az elffel, már, ha magához tér persze.
Ellenben addig, addig vár, míg türelme elfogy, s még mindig lovagi utazógúnyájában letrappol a lépcsőn a földszintre. De a fogadóst sehol nem látja.*
~Talán még nem tért vissza.~
*Ellenben a pulthoz lép, s ha van ott személyzet meghagyja neki, hogy késlekedés nélkül kísérjék vagy küldjék fel a doktort a lakosztályukba. Cserébe még hajlandó néhány aranyat is adományozni, és bepótolj, hogy nem vett Vizetmaguknak korábban. Lecsengeti az érte járó 1 aranyat, majd felsiet a szobába.
Az ajtót résnyire hagyja nyitva, majd társához lép és vízzel kínálja, ha magánál van. Eztán ledobja sisakját, köpenyét egy ülőalkalmatosságra, hátára szíjazott pajzsát is leoldja, és az asztal lábának támasztja. Csak tőre marad hát övébe tűzve. Kissé kiropogtatja megfáradt tagjait, és a mosdótálhoz lép. Hátralöki fejéről sodronyingének csuklyáját, és megmossa arcát, kezét. Majd rongyot kerít, s bevizezi, azt pedig a lány homlokára teszi hűsíteni a láztól égő halántékát. Mellette ücsörögve talál rá az orvos, ha megérkezik. Vagyis már talpon, hiszen a résnyire nyitott ajtón át könnyedén meghallja a lépcsőn felfelé tartók érkezését.*
*Nagy nehezen felcipeli a lépcsőkön Riellát, a legfelső (?) emeletre, mert megfizeti az árát. Ott pedig a pihe-puha ágyikóba helyezi. Nem vetkőzteti, még a pokrócot is rajta hagyja, ahogy volt. Ellenben a gőzölgő teát, ha felhozták (ha nem, úgy lefárad érte, és) az asztalra teszi. Eztán a sérült fölé hajol, és közelről nézi elnyűtt, sápatag arcát. Haját kifésüli ujjával arcából, lágyan, kedvesen, s úgy suttogja.*
-Nem lesz semmi baj.
*Mert megígérte, hogy gondját viseli, hogy eljuttatja biztonságos helyre, és megvédi, míg fel nem épül. És az ígéret szép szó, egy magát lovagnak tartó férfinek pedig egyenesen szent és sérthetetlen. Nincs egyebe kardján és becsületén kívül.*
~Hol marad már?~
*Kezd türelmetlenkedni, és az ajtó felé sandít, fülel. A teához nyúl, az édes savanykás ital jólesőn árad szét bensőjében, felmelengeti. Az orvos csak nem jön, de a tál étel sem. Mondjuk az ráér, és kevésbé aggódik miatta. Megpróbál egy korty már nem forró teát megitatni az elffel, már, ha magához tér persze.
Ellenben addig, addig vár, míg türelme elfogy, s még mindig lovagi utazógúnyájában letrappol a lépcsőn a földszintre. De a fogadóst sehol nem látja.*
~Talán még nem tért vissza.~
*Ellenben a pulthoz lép, s ha van ott személyzet meghagyja neki, hogy késlekedés nélkül kísérjék vagy küldjék fel a doktort a lakosztályukba. Cserébe még hajlandó néhány aranyat is adományozni, és bepótolj, hogy nem vett Vizetmaguknak korábban. Lecsengeti az érte járó 1 aranyat, majd felsiet a szobába.
Az ajtót résnyire hagyja nyitva, majd társához lép és vízzel kínálja, ha magánál van. Eztán ledobja sisakját, köpenyét egy ülőalkalmatosságra, hátára szíjazott pajzsát is leoldja, és az asztal lábának támasztja. Csak tőre marad hát övébe tűzve. Kissé kiropogtatja megfáradt tagjait, és a mosdótálhoz lép. Hátralöki fejéről sodronyingének csuklyáját, és megmossa arcát, kezét. Majd rongyot kerít, s bevizezi, azt pedig a lány homlokára teszi hűsíteni a láztól égő halántékát. Mellette ücsörögve talál rá az orvos, ha megérkezik. Vagyis már talpon, hiszen a résnyire nyitott ajtón át könnyedén meghallja a lépcsőn felfelé tartók érkezését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746