//Furmányos megbízás//
- Igen, igen, ahogy az este ígértem, hoztam magammal némi ellátmányt az útra, talán még annál többet is! *Magyarázza, majd az asztalnál ücsörögve hallgatja az óriást, míg a többiek meg nem érkeznek.*
- Sajnos, jó uram, nem vagyunk mind egyformák. De az élet mindenkitől elvesz itt-ott, másutt pedig hozzátesz... *Jegyzi meg bölcsen, mondandója végére pedig feltűnik neki, hogy lassacskán mindenki visszaszivárgott a tegnap este megbeszélt helyre, avagy a Zöldsárkány fogadóba. Ennek fényében nemsokára útnak is indulhatnak, noha sok tisztázatlan dolog akad még a küldetésükben, melynek igen kicsinyke résztvevője csak Migarr.*
- Én bizony jól aludtam, remélem a lovag úr és a szép hölgy is osztozkodott tapasztalásomban! *Mosolyog rájuk kedélyesen, s ha már így összegyűlt a díszes társaság, bátorkodik felajánlani szerény útravalóját.*
- Rá se rántson, kishölgy, kialvatlanul nagyobb a veszély odakint. De hogy csökkentsük a terheket, itt van némi elemózsia a drága megmentőimnek! *Magyarázza, majd mindenkinek átad két-két cipót, némi szárított húst, kis tégelyekbe csomagolt zöldség pépeket, és végül mézédes vörösbort a kulacsokba, feltételezve, hogy vizet majd csak találnak valahol.*
- Hoztam egy-két plédet is, ennél többel azonban nem tudok szolgálni, sajnálom. Leszámítva ezeket, itt ni! *Zsebeinek egyikéből előhúz egy újabb tégelyt, benne pirosas furcsasággal, illetve egy nagyobb vászondarabot, melyet kihajtogatva méretes, jellegtelen levelek kerülnek a kíváncsi tekintetek elé.*
- A tégelyben vérfű főzet van, hasznos a sebeknek, míg barátaim, ezek a növények a hideg ellen segítenek, többféle módon is. Égő Fyruis a neve, ha látnak a fűben, szedjék le tüstént. *Magyarázza, majd elteszi a speciális ellátmányukat, hogy ne húzzák sokat az idejüket, noha egy-két percen már igazán nem fog múlni semmi.*
- A hátasodat szíves örömest venném szolgálatba, ha nem bánod, lovag uram. No de, merre kívántok elindulni? Elvezetlek titeket sok helyre, ám ha az emlékezetemet nem uralja ködfátyol, tegnap nem jutottatok nevezőre, merre kellene keresnünk a leányomat. Én nem vagyok olyan okos ember, sem harcos elme. Ha a megoldást ismerném, a leányom is itt lehetne. *Magyarázza az idősödő férfi egy kissé talán értetlenül, hiszen az este folyamán már elmondta, legjobb tudása szerint merre vihetik majd a lányát a kereskedők, azonban a csapat részéről nem született közös döntés, s vizsgálódni sem vizsgálódtak a térkép fölött.*