Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-04 15:24:14
Üzenet elküldve: 2015-03-04 15:24:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kirabolt bosszúja//
*Ahogy Rudik megszólítja Ruethát, az ork is ránéz, és próbálná támogatni őt, mikor az váratlan kijelentéssel felkel, és még váratlanabb módon szétszóródnak, majd eltűnnek az érméi. Voth szóhoz sem jut a történtek láttán, szájtátva bámulja, ahogy a lány átkutatja a zsebeit és nem talál semmit. Költői kérdése után ahogy lehuppan a székbe, az ork megsajnálja, felkel és a pulthoz vezetőő útja alatt már bele is nyújt az erszényébe.*
-Adj egy korsó Mézsört. *A 14 aranyat már le is tette a pultra*
-Köszönöm.
*Egy-másfél percre magukra hagyta az asztaltársait, majd mikor visszaér a sörrel a kezében, letszi azt a lány elé, és ennyit mond:*
-Húzd meg.
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.04 15:25:06
*Ahogy Rudik megszólítja Ruethát, az ork is ránéz, és próbálná támogatni őt, mikor az váratlan kijelentéssel felkel, és még váratlanabb módon szétszóródnak, majd eltűnnek az érméi. Voth szóhoz sem jut a történtek láttán, szájtátva bámulja, ahogy a lány átkutatja a zsebeit és nem talál semmit. Költői kérdése után ahogy lehuppan a székbe, az ork megsajnálja, felkel és a pulthoz vezetőő útja alatt már bele is nyújt az erszényébe.*
-Adj egy korsó Mézsört. *A 14 aranyat már le is tette a pultra*
-Köszönöm.
*Egy-másfél percre magukra hagyta az asztaltársait, majd mikor visszaér a sörrel a kezében, letszi azt a lány elé, és ennyit mond:*
-Húzd meg.
A hozzászólás írója (Vothug Graman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.04 15:25:06
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-04 02:12:02
Üzenet elküldve: 2015-03-04 02:12:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Magán érzi a férfi pillantását, és lassan elmosolyodik, úgy sejti, hiába próbálta őt arról győzködni, hogy nem kisasszony. Draenon látta őt egy nemesi ház babusgatott és féltve óvott kincseként, és nem valószínű, hogy elfelejtené. Hacsak nem lett teljesen záp a feje. Bár eddig úgy fest, hogy egyáltalán nincs semmi baja, és birtokában van az ép eszének.*
~Ami mindenképpen jó.~
– ÓÓ a különleges trutyi! Mely csakis a nagyságos, méltóságos, vitéz és kendermagos uraság, azaz ha nem tudnád, Draenon, mely csakis a te csizmádra száradhat.
*Elmosolyodik, sőt már majdnem elneveti magát, tetszik neki a másik tréfálkozása. Sokkal inkább kedvére való Draenon így, mint olyan komoran. Bár tudja a férfinak éppen nincsen túl sok oka a vidámságra, de őt ilyenkor, ezekben a percekben arra az ifjúra emlékezteti, aki annak idején elrabolta a szívét.*
~Elég keserű volt az eszmélés.~
*Ugyanakkor most mégis élvezi a szócsatájukat. Ez olyasmi, ami nyolc éve kimaradt. Nem is emlékszik rá, hogy vitatkozott-e valamin a férfival, vagy évődtek-e, vagy ő csak elvarázsolt kis nyuszika módjára mindenre csak bólogatott. Félő, hogy azt tette.*
~Kész csoda, hogy unalmában nem szökött meg tőlem. De talán tényleg csak nem volt jobb dolga a hosszú hajóút alatt. Elszórakozott a butuska kislánnyal. Illetve szórakozott volna.~
*Bár persze végül, a tatájának közbelépése miatt, nem történt semmi visszafordíthatatlan, de ez nem Nittán múlott, és akkor nagyon úgy tűnt, hogy nem is a férfin.
Csendes együttérzéssel figyeli a másikat. Sejti, hogy a férfi fájdalma még eleven seb, aminek nem használ az, ha úgy próbálna tenni, mintha nem is létezne. Ugyanakkor az se jó, ha valaki állandóan elvakarja a sérüléseit és nem hagyja gyógyulni.
Draenon esetében inkább ez utóbbitól tart. Szó sincs arról, hogy a férfi kizárná a valóságot, nem ilyesmitől nem kell tartani. Sokkal reálisabb veszély, hogy nem lesz képes megbékélni a történtekkel és ezzel felemészti önmagát.*
~Nem tudom, miért gondolok ilyeneket, de valahogy ez az érzésem. Pedig kár lenne érte.~
*Miután a férfi a kezére, majd az arcára pillant, lassan elvonja tőle az ujjait. Nem biztos persze abban, hogy mit is jelentett az a pillantás, de a rácsodálkozástól a dühig elvben bármi beleférhetett. Mégis úgy tűnik, talán egy icipicit mégis segített vele Draenonon. És neki itt és most ez a fontos.
Elérti a célzást, lassan bólint.*
~Három pohár nem a világ, de talán tényleg jobb még most megállni.~
*Lassan elmosolyodik, de inkább csak barátságosan.*
– Kérsz egy kicsit te is az ételből? *Ajánlja fel. Mert bár Draenon fizette a vacsorát, az immár az övé, ugyanakkor, ha a férfi meg szeretné kóstolni, ő hajlandó osztozkodni.* Igazán jó szívvel…
*Lassan bólint.*
– Értem, túl sok az erre utaló jel. Ez a logikus feltevés. *Komolyan bólint.* Van valami nyomod? Bármi, amin el lehet indulni?
~Ha lenne valami, bármi, akkor a bosszújának lenne célja, az segítene egészben maradnia. Koncentrálnia. Legalább átmenetileg.~
*Elgondolkodva nézi a férfit. Kíváncsi, vajon mit gondolhat.*
*Magán érzi a férfi pillantását, és lassan elmosolyodik, úgy sejti, hiába próbálta őt arról győzködni, hogy nem kisasszony. Draenon látta őt egy nemesi ház babusgatott és féltve óvott kincseként, és nem valószínű, hogy elfelejtené. Hacsak nem lett teljesen záp a feje. Bár eddig úgy fest, hogy egyáltalán nincs semmi baja, és birtokában van az ép eszének.*
~Ami mindenképpen jó.~
– ÓÓ a különleges trutyi! Mely csakis a nagyságos, méltóságos, vitéz és kendermagos uraság, azaz ha nem tudnád, Draenon, mely csakis a te csizmádra száradhat.
*Elmosolyodik, sőt már majdnem elneveti magát, tetszik neki a másik tréfálkozása. Sokkal inkább kedvére való Draenon így, mint olyan komoran. Bár tudja a férfinak éppen nincsen túl sok oka a vidámságra, de őt ilyenkor, ezekben a percekben arra az ifjúra emlékezteti, aki annak idején elrabolta a szívét.*
~Elég keserű volt az eszmélés.~
*Ugyanakkor most mégis élvezi a szócsatájukat. Ez olyasmi, ami nyolc éve kimaradt. Nem is emlékszik rá, hogy vitatkozott-e valamin a férfival, vagy évődtek-e, vagy ő csak elvarázsolt kis nyuszika módjára mindenre csak bólogatott. Félő, hogy azt tette.*
~Kész csoda, hogy unalmában nem szökött meg tőlem. De talán tényleg csak nem volt jobb dolga a hosszú hajóút alatt. Elszórakozott a butuska kislánnyal. Illetve szórakozott volna.~
*Bár persze végül, a tatájának közbelépése miatt, nem történt semmi visszafordíthatatlan, de ez nem Nittán múlott, és akkor nagyon úgy tűnt, hogy nem is a férfin.
Csendes együttérzéssel figyeli a másikat. Sejti, hogy a férfi fájdalma még eleven seb, aminek nem használ az, ha úgy próbálna tenni, mintha nem is létezne. Ugyanakkor az se jó, ha valaki állandóan elvakarja a sérüléseit és nem hagyja gyógyulni.
Draenon esetében inkább ez utóbbitól tart. Szó sincs arról, hogy a férfi kizárná a valóságot, nem ilyesmitől nem kell tartani. Sokkal reálisabb veszély, hogy nem lesz képes megbékélni a történtekkel és ezzel felemészti önmagát.*
~Nem tudom, miért gondolok ilyeneket, de valahogy ez az érzésem. Pedig kár lenne érte.~
*Miután a férfi a kezére, majd az arcára pillant, lassan elvonja tőle az ujjait. Nem biztos persze abban, hogy mit is jelentett az a pillantás, de a rácsodálkozástól a dühig elvben bármi beleférhetett. Mégis úgy tűnik, talán egy icipicit mégis segített vele Draenonon. És neki itt és most ez a fontos.
Elérti a célzást, lassan bólint.*
~Három pohár nem a világ, de talán tényleg jobb még most megállni.~
*Lassan elmosolyodik, de inkább csak barátságosan.*
– Kérsz egy kicsit te is az ételből? *Ajánlja fel. Mert bár Draenon fizette a vacsorát, az immár az övé, ugyanakkor, ha a férfi meg szeretné kóstolni, ő hajlandó osztozkodni.* Igazán jó szívvel…
*Lassan bólint.*
– Értem, túl sok az erre utaló jel. Ez a logikus feltevés. *Komolyan bólint.* Van valami nyomod? Bármi, amin el lehet indulni?
~Ha lenne valami, bármi, akkor a bosszújának lenne célja, az segítene egészben maradnia. Koncentrálnia. Legalább átmenetileg.~
*Elgondolkodva nézi a férfit. Kíváncsi, vajon mit gondolhat.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:31:32
Üzenet elküldve: 2015-03-03 22:31:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Akár kisasszony Nitta, akár nem, akár maga mögött hagyta már azt az életet, akár nem, Draenon mindig is úgy fog rá emlékezni, ahogyan annak idején megismerte, de legalábbis a képzettársítás során majd, mikor alkalomadtán eszébe jut a nő, bizonnyal kisasszonyként fogja ezt tenni. Függetlenül attól, hogy most így, jelenlegi állapotában, konzervnek öltözve, kevésbé fest nőiesen, de hát a férfi majdnem teljes bizonyossággal meg tudja állapítani, mit rejthet az a páncél.*
-Hát pedig az a trutyi, amibe én beletaposok, bizony büszke lehet arra, hogy ez az úr egyáltalában véve méltóztatott belelépni. Nekem aztán elhiheted, ez a sár még az unokáinak is mesélni fog arról a csudálatos utazásról, melynek során Draenon Argien csizmájára volt szerencséje tapadni, s bejárta vele azt a végtelennek tűnő utat az istállótól a csapszékig! *bizonygatja saját igazát, hangzatos frázisok egész sortüzét pufogtatva a nő irányába.
Legalább erre a pár percre sikerül elfelednie búját-baját, amíg a nővel folytat verbális párharcot, kissé cinikusan, kissé szarkasztikusan talán, de mindenképpen tréfából. Néha még el is neveti magát közben. Bizony.
Mert Draenon ilyen fickó, szereti a szellemes szópárbajokat, az efféle pengeváltások mindig csepegtetnek lelkébe némi derűt, még most, a veszteségeinek tudatában, ezen komor, sötét órán is.*
-Igen, a bátyám. *sóhajt végül bánattal fűszerezvén a hangját, s a csaknem üres kupájába bámul üres tekintettel, mert a gondolat, hogy valami olyasmi történt, amire ő nem lehetett hatással, valami végtelenül, lehangolóan végleges és visszafordíthatatlan, hirtelenjében csaknem minden életkedvét elveszi, újfent. Ezen már a bor sem igen segít, talán csak az idő, ahogy mondani szokás, mely lassacskán begyógyít minden sebet. Persze vannak olyan sebek, amiket az ember nem hagy begyógyulni, amiket újra és újra feltép, hadd vérezzen, hadd emlékeztesse a fájdalom arra, hogy mit veszített el. Hogy soha, egyetlen pillanatra se feledje azt, ami annyira fáj, s ami erőt adott neki ahhoz, hogy tovább léphessen. A férfi esetében ez is hasonló, mert korábban már megesküdött rá, hogy bosszút áll fivére haláláért, akárkin, akár az erdő szellemein, ha kell, s ha ehhez szükséges, hát a tűznek adja az egészet.
~Égjen... minden...~
Komor gondolatainak ingoványából egy kéz rángatja vissza a valóság szilárd talajára. Egy kéz, mely alkalmasint Nittához tartozik, s a férfi csuklóját illeti érintésével. Draenon pillantását ezen kézre, majd pedig annak gazdájára emeli, végül pedig ledönti a bor maradékát is.*
-Ennyi elég volt. *közli, az italra célozva, bár hogy ez a közlés valójában kinek is szólt, az kérdéses, mert nem kifejezetten a nőnek szánta, csak úgy megjegyezte, mint általános igazságot.*
-Majdnem biztos vagyok benne. *bólint lassan, elgondolkozva.* Túl sok a rejtély a halálát illetően, túl sok a véletlen egybeesés.
~És persze ki hinné el, hogy épp a bátyám csak úgy odavesszen az erdőben?~ *teszi mellé gondolatban, mert ha valaki, ő pontosan tudja, miféle ember is volt Daeros Argien. Az a fajta csendes őrült volt, akin a téboly jelei igen ritkán mutatkoztak, akkor viszont teljes erőbedobással. Látta már a fivérét embert ölni, és a tébolyult vigyorát is nehéz volna elfeledni.*
*Akár kisasszony Nitta, akár nem, akár maga mögött hagyta már azt az életet, akár nem, Draenon mindig is úgy fog rá emlékezni, ahogyan annak idején megismerte, de legalábbis a képzettársítás során majd, mikor alkalomadtán eszébe jut a nő, bizonnyal kisasszonyként fogja ezt tenni. Függetlenül attól, hogy most így, jelenlegi állapotában, konzervnek öltözve, kevésbé fest nőiesen, de hát a férfi majdnem teljes bizonyossággal meg tudja állapítani, mit rejthet az a páncél.*
-Hát pedig az a trutyi, amibe én beletaposok, bizony büszke lehet arra, hogy ez az úr egyáltalában véve méltóztatott belelépni. Nekem aztán elhiheted, ez a sár még az unokáinak is mesélni fog arról a csudálatos utazásról, melynek során Draenon Argien csizmájára volt szerencséje tapadni, s bejárta vele azt a végtelennek tűnő utat az istállótól a csapszékig! *bizonygatja saját igazát, hangzatos frázisok egész sortüzét pufogtatva a nő irányába.
Legalább erre a pár percre sikerül elfelednie búját-baját, amíg a nővel folytat verbális párharcot, kissé cinikusan, kissé szarkasztikusan talán, de mindenképpen tréfából. Néha még el is neveti magát közben. Bizony.
Mert Draenon ilyen fickó, szereti a szellemes szópárbajokat, az efféle pengeváltások mindig csepegtetnek lelkébe némi derűt, még most, a veszteségeinek tudatában, ezen komor, sötét órán is.*
-Igen, a bátyám. *sóhajt végül bánattal fűszerezvén a hangját, s a csaknem üres kupájába bámul üres tekintettel, mert a gondolat, hogy valami olyasmi történt, amire ő nem lehetett hatással, valami végtelenül, lehangolóan végleges és visszafordíthatatlan, hirtelenjében csaknem minden életkedvét elveszi, újfent. Ezen már a bor sem igen segít, talán csak az idő, ahogy mondani szokás, mely lassacskán begyógyít minden sebet. Persze vannak olyan sebek, amiket az ember nem hagy begyógyulni, amiket újra és újra feltép, hadd vérezzen, hadd emlékeztesse a fájdalom arra, hogy mit veszített el. Hogy soha, egyetlen pillanatra se feledje azt, ami annyira fáj, s ami erőt adott neki ahhoz, hogy tovább léphessen. A férfi esetében ez is hasonló, mert korábban már megesküdött rá, hogy bosszút áll fivére haláláért, akárkin, akár az erdő szellemein, ha kell, s ha ehhez szükséges, hát a tűznek adja az egészet.
~Égjen... minden...~
Komor gondolatainak ingoványából egy kéz rángatja vissza a valóság szilárd talajára. Egy kéz, mely alkalmasint Nittához tartozik, s a férfi csuklóját illeti érintésével. Draenon pillantását ezen kézre, majd pedig annak gazdájára emeli, végül pedig ledönti a bor maradékát is.*
-Ennyi elég volt. *közli, az italra célozva, bár hogy ez a közlés valójában kinek is szólt, az kérdéses, mert nem kifejezetten a nőnek szánta, csak úgy megjegyezte, mint általános igazságot.*
-Majdnem biztos vagyok benne. *bólint lassan, elgondolkozva.* Túl sok a rejtély a halálát illetően, túl sok a véletlen egybeesés.
~És persze ki hinné el, hogy épp a bátyám csak úgy odavesszen az erdőben?~ *teszi mellé gondolatban, mert ha valaki, ő pontosan tudja, miféle ember is volt Daeros Argien. Az a fajta csendes őrült volt, akin a téboly jelei igen ritkán mutatkoztak, akkor viszont teljes erőbedobással. Látta már a fivérét embert ölni, és a tébolyult vigyorát is nehéz volna elfeledni.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-01 16:47:32
Üzenet elküldve: 2015-03-01 16:47:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Nem szokott ő így beszélni magáról, se kisasszonynak nem tartja magát, se kegyesnek különösebben és nem emlegeti magát harmadik személyként, csak a férfi gúnyolódása hozza ezt ki belőle.
Ugyanakkor azt is látja, hogy a férfi rendesen meghúzza a kupáját, és sejti nem is az elsőt, ehhez mérten kezeli a megnyilvánulásait.*
~Még majdnem józan, de ha itt végül elborul, akkor rábízom a kocsmárosra, mit kezd vele, és veszem a nyúlcipőt.~
*Azért magában reméli, hogy a férfi nem tervezi, hogy vízszintes helyzetből is megvizsgálja a fogadó padlóját.
Aztán elvigyorodik, mikor a férfi megvizsgálja a csizmája talpát, és megvonja a vállát.*
– Hát, de na, nem elemeztem részletesen, miféle mindenfélébe méltóztatott belelépni az úr.
*Felvont szemöldökkel nézi a férfit.*
- Talán egy szoba padlóján még elmegy, de sem a tányérom mellett, sem az ágyban nem szívlelem. ~Van ahová nem való a csizma, és ennyi.~
– Ópardon, meg nem gondoltam volna, hogy illúziókat dédelgetsz velem kapcsolatban. *Pillant a szeme sarkából a férfira.*
~Ugyan már, nyolc év után most lát először, és bár szóba állt velem, de lehet, hogy soha többé nem is találkozunk. Miért hinném, hogy akár egyszer is gondolt rám? Talán tatára, a billog miatt, de egyébként? Nem valószínű.~
*Észleli Draenon hangjában a gúnyt, de a férfi célpontja most nem ő, hanem saját maga, csak figyeli, ahogy odainti a kocsmárost, majd ételt rendel neki és ki is penget érte dupla annyi pénzt, mint amennyit ő maga szánt volna a rántottára és a kenyérre.
A szemei kerekre nyílnak, úgy néz, nem kicsit meghökkenve, a férfira.*
– Köszönöm. *Mondja aztán csendesen, majd némi tétovázás után leül Szemben Draenonnal.
Majd lassan bólint, ahogy a kocsmáros kihozza a kolbászt és elé teszi, bár ő nem az ételt nézi, hanem a vele szemben ülőt.*
– Talán mondjuk úgy, hogy sejtem. Nem merném azt mondani, hogy tudom, milyen lehet neked. Nem ismerlek annyira, nem tudom, mi történt veled az évek során. És lássuk be, annak idején sem ismertelek. Egy jóképű legény voltál, aki felfigyelt rám valamiért, vagy talán csak nagyon unatkozott, hát szórakoztatta magát a hajóút alatt. Én meg egy naiv fiatal lány voltam. *Fejezi be apró kis sóhajjal, talán némileg szomorkásan és a tányérjába bámul.*
~Hiszen valóban az voltam. Megvezethető, elcsábítható, becsapható. Életemben először léptem ki a nagyvilágba és örültem, hogy valaki észrevett. Buta kislány voltam.~
*Döbbenten néz fel újra.*
– A bátyád?
*A hangjában benne van, hogy fogalma sem volt erről.*
~Azt sem tudtam, hogy van testvére, illetve, hogy volt.~
*De tudja, nincs ilyenkor szó, ami ne lenne túl semmitmondó és üres, nincs frázis, ami ne lenne elcsépelt. Már érti azt is, miért dönti magába Draenon a bort, bár nem hiszi, hogy attól elfelejthetné a vesztességét.
Nem gondolkodik, totálisan ösztönös, hogy átnyúl az asztalon, és megsimítja a férfi kezét, így mutatva, hogy érti a fájdalmát, és ha igazán nem is osztozhat benne, hiszen nem ismerte a fivérét, de valahogy mégis együtt érez a férfival.*
~Szörnyű lehet ilyen hírre hazaérni. Hogy elkésett. Hogy bármit is akart, bármit is mondott volna a bátyjának, már nem teheti meg. Hogy vannak szavak, amiket nem mondhat ki.~
- Valahogy úgy. *Bólint aprót* Illetve nem tudom… Ezek szerint a te fivéredet is meggyilkolták?
*Óvatosan kérdi, halkan, fogalma sincs, Draenon hogyan reagál az ilyesfajta érdeklődésre, ha fele egyáltalán, ahogy azt sem tudja, nem dühíti-e fel. Főleg, hogy már ivott is.*
~Mert ki tudja, hogyan hat rá az ital?~
*Lassan elvonja a kezét a férfiétól, már ha Draenon el nem húzódott korábban, vagy rá nem fog most.*
– Ötleteim vannak, bizonyítékom nincs. És a nélkül, ha bármit is tennék, nem lennék különb a gyilkosoknál. Vagy te nem így gondolod?
*Komolyan néz a másik szemébe, tényleg fontos neki, hogy vajon más is elvetemültnek tartaná-e.*
*Nem szokott ő így beszélni magáról, se kisasszonynak nem tartja magát, se kegyesnek különösebben és nem emlegeti magát harmadik személyként, csak a férfi gúnyolódása hozza ezt ki belőle.
Ugyanakkor azt is látja, hogy a férfi rendesen meghúzza a kupáját, és sejti nem is az elsőt, ehhez mérten kezeli a megnyilvánulásait.*
~Még majdnem józan, de ha itt végül elborul, akkor rábízom a kocsmárosra, mit kezd vele, és veszem a nyúlcipőt.~
*Azért magában reméli, hogy a férfi nem tervezi, hogy vízszintes helyzetből is megvizsgálja a fogadó padlóját.
Aztán elvigyorodik, mikor a férfi megvizsgálja a csizmája talpát, és megvonja a vállát.*
– Hát, de na, nem elemeztem részletesen, miféle mindenfélébe méltóztatott belelépni az úr.
*Felvont szemöldökkel nézi a férfit.*
- Talán egy szoba padlóján még elmegy, de sem a tányérom mellett, sem az ágyban nem szívlelem. ~Van ahová nem való a csizma, és ennyi.~
– Ópardon, meg nem gondoltam volna, hogy illúziókat dédelgetsz velem kapcsolatban. *Pillant a szeme sarkából a férfira.*
~Ugyan már, nyolc év után most lát először, és bár szóba állt velem, de lehet, hogy soha többé nem is találkozunk. Miért hinném, hogy akár egyszer is gondolt rám? Talán tatára, a billog miatt, de egyébként? Nem valószínű.~
*Észleli Draenon hangjában a gúnyt, de a férfi célpontja most nem ő, hanem saját maga, csak figyeli, ahogy odainti a kocsmárost, majd ételt rendel neki és ki is penget érte dupla annyi pénzt, mint amennyit ő maga szánt volna a rántottára és a kenyérre.
A szemei kerekre nyílnak, úgy néz, nem kicsit meghökkenve, a férfira.*
– Köszönöm. *Mondja aztán csendesen, majd némi tétovázás után leül Szemben Draenonnal.
Majd lassan bólint, ahogy a kocsmáros kihozza a kolbászt és elé teszi, bár ő nem az ételt nézi, hanem a vele szemben ülőt.*
– Talán mondjuk úgy, hogy sejtem. Nem merném azt mondani, hogy tudom, milyen lehet neked. Nem ismerlek annyira, nem tudom, mi történt veled az évek során. És lássuk be, annak idején sem ismertelek. Egy jóképű legény voltál, aki felfigyelt rám valamiért, vagy talán csak nagyon unatkozott, hát szórakoztatta magát a hajóút alatt. Én meg egy naiv fiatal lány voltam. *Fejezi be apró kis sóhajjal, talán némileg szomorkásan és a tányérjába bámul.*
~Hiszen valóban az voltam. Megvezethető, elcsábítható, becsapható. Életemben először léptem ki a nagyvilágba és örültem, hogy valaki észrevett. Buta kislány voltam.~
*Döbbenten néz fel újra.*
– A bátyád?
*A hangjában benne van, hogy fogalma sem volt erről.*
~Azt sem tudtam, hogy van testvére, illetve, hogy volt.~
*De tudja, nincs ilyenkor szó, ami ne lenne túl semmitmondó és üres, nincs frázis, ami ne lenne elcsépelt. Már érti azt is, miért dönti magába Draenon a bort, bár nem hiszi, hogy attól elfelejthetné a vesztességét.
Nem gondolkodik, totálisan ösztönös, hogy átnyúl az asztalon, és megsimítja a férfi kezét, így mutatva, hogy érti a fájdalmát, és ha igazán nem is osztozhat benne, hiszen nem ismerte a fivérét, de valahogy mégis együtt érez a férfival.*
~Szörnyű lehet ilyen hírre hazaérni. Hogy elkésett. Hogy bármit is akart, bármit is mondott volna a bátyjának, már nem teheti meg. Hogy vannak szavak, amiket nem mondhat ki.~
- Valahogy úgy. *Bólint aprót* Illetve nem tudom… Ezek szerint a te fivéredet is meggyilkolták?
*Óvatosan kérdi, halkan, fogalma sincs, Draenon hogyan reagál az ilyesfajta érdeklődésre, ha fele egyáltalán, ahogy azt sem tudja, nem dühíti-e fel. Főleg, hogy már ivott is.*
~Mert ki tudja, hogyan hat rá az ital?~
*Lassan elvonja a kezét a férfiétól, már ha Draenon el nem húzódott korábban, vagy rá nem fog most.*
– Ötleteim vannak, bizonyítékom nincs. És a nélkül, ha bármit is tennék, nem lennék különb a gyilkosoknál. Vagy te nem így gondolod?
*Komolyan néz a másik szemébe, tényleg fontos neki, hogy vajon más is elvetemültnek tartaná-e.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-01 14:00:43
Üzenet elküldve: 2015-03-01 14:00:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*A férfi elkuncogja magát a nő hűvösen távolságtartó modorát elhallgatva.
~Na még éppen szerencse, hogy ilyen kegyes hangulatban vagy...~ gondolja cinikusan, s újfent belekortyol a borába, mely ismételten fogyatkozni kezdett, méghozzá igen kényelmetlen ütemben. Sokkal gyorsabban, mint kellene, s mint ahogyan azt Draenon szeretné. Mert bár nem a legjobb ital, azért megjárja, s a hatása is kézzel fogható, mivel a férfi idegei kezdenek kisimulni, az arcával egyetemben, s a hangulata is kezd változóban lenni, méghozzá egyértelműen pozitív irányba. A "piszokszar"-ból sikerült elérnie a "nemolyanszar" szintre, ami szerénytelen véleménye szerint bizony mindenféleképpen javulásnak könyvelhető el. *
-Szemen szedett hazugság kérem... *vizslatja meg alaposan a lábbelije talpát.*
-Lószart léptem én lószarba, ez legrosszabb esetben is csak némi sár. Annyi piszok meg elfér, s szükséges is, én úgy ítélem.*vág vissza a nőnek, mert arra különösen ügyel, hogy lehetőségeihez mérten ne tapicskoljon trágyában, az orra ugyanis igen kényes az ilyesmire, ha nem muszáj, akkor nem szagolná ő sem. *
-Igen illúzióromboló elképzelni kegyedet vödör fölé kuporodva, úgyhogy azt hiszem, a témát akár hanyagolhatnánk is. *dünnyögi egy újabb korty mellé. Való igaz, tudatában van annak, hogy a nők sem produkálnak kellemesebb illatú végterméket az éjjeliedénybe, azért nem feltétlenül kényelmes mindezt elképzelni férfiembernek. *
-Hát persze, én aztán rohadtul gáláns és finom úriember vagyok. *bólogat serényen, s int is a kocsmárosnak, ki az asztaluk iránt csoszog, amint ideje engedi.*
-Miben állhatok az úr szolgálatára? *kérdi a férfi tisztelettudó hangon Draenontól, aki némi gyors fejszámolást követően válaszol is.*
-A hölgynek lesz egy Sült kolbász, ha jól tudom, még mindig 12 arany, igaz-e? *kotorászik kicsit az erszénye után, majd le is számolja az említett összeget az asztalra.*
-Pontosan ennyi uram. Lesz még valami? *kérdi nem csekély szorgalomról téve tanúbizonyságot, Draenon azonban nemet int fejével, s azzal a fogadós is elcsámpázik.*
-Nofene.*reagál tömören és velősen Nitta vallomására, mely az otthonát, s a hozzátartozóit érinti.*
-Akkor tudod már, milyen életem van. *fanyar mosoly kerül a férfi képére, ahogy ebbe kissé mélyebben is belegondol.*
-Nekem sincs, sőt, képzeld, épp ma tudtam meg, hogy a bátyám is meghalt, akihez hazajöttem volna. Ez egy igen remek nap. Minő véletlen, hogy éppen te is felbukkantál a múltból, éppen ma, nyolc év után, nem igaz? *néz a nőre, fürkésző pillantással méregeti, mintha ki akarná deríteni, vajon összefügghet-e a két dolog, de végül megvonja a vállát, s úgy dönt, az egésznek nincs is különösebb jelentősége.*
-Egyikünknek sincs hát senkije, nincs hová mennie, csupán a bosszú ígérete éltet, s határozza meg a következő lépéseink sorát.*állapítja meg, összekapcsolva fejben a dolgokat.*
-Mert ha jól értettem, halvány fogalmad sincs, ki ölte meg a nagyapádat, s én éppen így vagyok a fivéremmel. A semmit pedig nem kötheted fel az első fára ugyebár.
*A férfi elkuncogja magát a nő hűvösen távolságtartó modorát elhallgatva.
~Na még éppen szerencse, hogy ilyen kegyes hangulatban vagy...~ gondolja cinikusan, s újfent belekortyol a borába, mely ismételten fogyatkozni kezdett, méghozzá igen kényelmetlen ütemben. Sokkal gyorsabban, mint kellene, s mint ahogyan azt Draenon szeretné. Mert bár nem a legjobb ital, azért megjárja, s a hatása is kézzel fogható, mivel a férfi idegei kezdenek kisimulni, az arcával egyetemben, s a hangulata is kezd változóban lenni, méghozzá egyértelműen pozitív irányba. A "piszokszar"-ból sikerült elérnie a "nemolyanszar" szintre, ami szerénytelen véleménye szerint bizony mindenféleképpen javulásnak könyvelhető el. *
-Szemen szedett hazugság kérem... *vizslatja meg alaposan a lábbelije talpát.*
-Lószart léptem én lószarba, ez legrosszabb esetben is csak némi sár. Annyi piszok meg elfér, s szükséges is, én úgy ítélem.*vág vissza a nőnek, mert arra különösen ügyel, hogy lehetőségeihez mérten ne tapicskoljon trágyában, az orra ugyanis igen kényes az ilyesmire, ha nem muszáj, akkor nem szagolná ő sem. *
-Igen illúzióromboló elképzelni kegyedet vödör fölé kuporodva, úgyhogy azt hiszem, a témát akár hanyagolhatnánk is. *dünnyögi egy újabb korty mellé. Való igaz, tudatában van annak, hogy a nők sem produkálnak kellemesebb illatú végterméket az éjjeliedénybe, azért nem feltétlenül kényelmes mindezt elképzelni férfiembernek. *
-Hát persze, én aztán rohadtul gáláns és finom úriember vagyok. *bólogat serényen, s int is a kocsmárosnak, ki az asztaluk iránt csoszog, amint ideje engedi.*
-Miben állhatok az úr szolgálatára? *kérdi a férfi tisztelettudó hangon Draenontól, aki némi gyors fejszámolást követően válaszol is.*
-A hölgynek lesz egy Sült kolbász, ha jól tudom, még mindig 12 arany, igaz-e?
*kotorászik kicsit az erszénye után, majd le is számolja az említett összeget az asztalra.*-Pontosan ennyi uram. Lesz még valami? *kérdi nem csekély szorgalomról téve tanúbizonyságot, Draenon azonban nemet int fejével, s azzal a fogadós is elcsámpázik.*
-Nofene.*reagál tömören és velősen Nitta vallomására, mely az otthonát, s a hozzátartozóit érinti.*
-Akkor tudod már, milyen életem van. *fanyar mosoly kerül a férfi képére, ahogy ebbe kissé mélyebben is belegondol.*
-Nekem sincs, sőt, képzeld, épp ma tudtam meg, hogy a bátyám is meghalt, akihez hazajöttem volna. Ez egy igen remek nap. Minő véletlen, hogy éppen te is felbukkantál a múltból, éppen ma, nyolc év után, nem igaz? *néz a nőre, fürkésző pillantással méregeti, mintha ki akarná deríteni, vajon összefügghet-e a két dolog, de végül megvonja a vállát, s úgy dönt, az egésznek nincs is különösebb jelentősége.*
-Egyikünknek sincs hát senkije, nincs hová mennie, csupán a bosszú ígérete éltet, s határozza meg a következő lépéseink sorát.*állapítja meg, összekapcsolva fejben a dolgokat.*
-Mert ha jól értettem, halvány fogalmad sincs, ki ölte meg a nagyapádat, s én éppen így vagyok a fivéremmel. A semmit pedig nem kötheted fel az első fára ugyebár.
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-28 22:01:53
Üzenet elküldve: 2015-02-28 22:01:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Némileg összeszűkülő szemmel néz a férfira, ajkait összepréseli, elég jól érzékeli a gúnyt a másik hangjából, ugyanakkor Draenon tényleg levette a lábait az asztal lapjáról.*
– A kisasszony ma este kegyes hangulatban van.
*Van annyi lélekjelenléte, hogy semleges hangon feleljen, nyugodtan ejtve a szavakat, mintha csak az időjárásról csevegnének a legnagyobb egyetértésben. Tisztában van vele, hogy a férfi bosszantani akarja, még ha az okát nem is tudja, illetve nem tudja biztosan, hogy a sejtésének van-e némi alapja. Az viszont világos számára, hogy a legjobb hozzáállás az, ha nem hagyja magát idegesíteni.*
~Akkor vagy abbahagyja és normálisan viselkedik végre, vagy bepörög, és vét valami hibát. Nekem bármelyik jó.~
*Ő is látja, hogy a másik asztal sem patyolat, de ez ellen nem tud igazán mit tenni, a tucatnyi közül, még mindig a legelfogadhatóbb, talán mert kissé szélről esik.*
– Bármily furcsa is kigyelmednek, de még mindig jobban viselem a morzsát és a kilöbbölt bableves maradékát az asztallapon, mint a kutyaürüléket és a lótrágyát. Bár azt mondják, aki belelép, az szerencsés. *Pillant felvont szemöldökkel célzatosan Draenonra.* Nem is értem, miért is káromkodnak akkor általában úgy az emberek, ha véletlen a talpukra ragad egy-egy adag. Ámde látom, kigyelmed nem erősíti a többség táborát, mert mintha szándékkal tapicskolt volna az ürülékben. Vagy csak oly náthás, hogy nem vette észre.
~Mondjuk nem bokáig szötyés a csizmája, de tényleg belelépett. De ennyi túlzás belefér.~
*Legalábbis Nitta így gondolja, és ha a férfi nagyságos kisasszonyozni akarja őt, hát tőle nem veszi majd pénzen a visszavágást. Attól függetlenül sem, hogy valóban az volt, egy nemesi ház sarja, még ha éppen nem is túl jelentős vagy ismert családé, de akkor is. És bár általában nem szenved rangkórságban, de azt nem hagyja csak úgy, hogy a családja nevét gúnyolják. Talán nem voltak hibátlanok az ősei, de nem voltak vérszívó élősdiek sem, összességében inkább számítottak mindig is tisztességes uraknak, és megbízható barátoknak. Ezért is fájt annyira az árulás.*
– És igen, fontos. Mert szeretnék jó étvággyal enni, és az se lenne hátrány, ha utána nem kéne egész éjjel egy vödör fölé görnyednem. *Jegyzi még meg, indokolva, mire is jó a tisztaság.*
~Például az ember nehezebben kap talán ételmérgezést, ami nem éppen hátrány.~
– Ó, csak szólnom? *Mosolyodik el édesen.* Akkor hát, lenne kigyelmed olyan gáláns és finom úriember, hogy az ital mellé némi kis vacsorára is meghívna?
~Egyébként tényleg elég lenne egy rántotta, meg egy szelet kenyér. Bőven. Meg egy tea. Valami meleg étel ebben a zord időben. De ha nem hív meg, azzal sem tudok mit tenni, a gyomrom majd kiszakad, mindenképpen fogok enni is.~
*A következő kérdésre elkomorodik. Eddig ahogy a férfi húzta, úgy vágott vissza ő is, de most érzi, megváltozott kicsit a helyzet, ráadásul, amiért úton van, az számára sose móka tárgya.*
– Nekem már nincs otthonom. *Halkan felel, Draenon szemébe nézve.* Nincsen senkim és semmim, mindent elvettek tőlem. Ezért vagyok úton.
~Megtalálni a kezet, amelyik lesújtott, s mely talán elvezet a fejhez. És gondoskodni róluk, érdemük szerint. Ennyit akarok. Ezért dolgozom. Ezt tartott idáig egyben.~
*Draenon szemébe néz, figyeli őt, hátha egy rezdülése elárulja, akár szavak nélkül is, hogy érti, miről beszél Nitta.*
*Némileg összeszűkülő szemmel néz a férfira, ajkait összepréseli, elég jól érzékeli a gúnyt a másik hangjából, ugyanakkor Draenon tényleg levette a lábait az asztal lapjáról.*
– A kisasszony ma este kegyes hangulatban van.
*Van annyi lélekjelenléte, hogy semleges hangon feleljen, nyugodtan ejtve a szavakat, mintha csak az időjárásról csevegnének a legnagyobb egyetértésben. Tisztában van vele, hogy a férfi bosszantani akarja, még ha az okát nem is tudja, illetve nem tudja biztosan, hogy a sejtésének van-e némi alapja. Az viszont világos számára, hogy a legjobb hozzáállás az, ha nem hagyja magát idegesíteni.*
~Akkor vagy abbahagyja és normálisan viselkedik végre, vagy bepörög, és vét valami hibát. Nekem bármelyik jó.~
*Ő is látja, hogy a másik asztal sem patyolat, de ez ellen nem tud igazán mit tenni, a tucatnyi közül, még mindig a legelfogadhatóbb, talán mert kissé szélről esik.*
– Bármily furcsa is kigyelmednek, de még mindig jobban viselem a morzsát és a kilöbbölt bableves maradékát az asztallapon, mint a kutyaürüléket és a lótrágyát. Bár azt mondják, aki belelép, az szerencsés. *Pillant felvont szemöldökkel célzatosan Draenonra.* Nem is értem, miért is káromkodnak akkor általában úgy az emberek, ha véletlen a talpukra ragad egy-egy adag. Ámde látom, kigyelmed nem erősíti a többség táborát, mert mintha szándékkal tapicskolt volna az ürülékben. Vagy csak oly náthás, hogy nem vette észre.
~Mondjuk nem bokáig szötyés a csizmája, de tényleg belelépett. De ennyi túlzás belefér.~
*Legalábbis Nitta így gondolja, és ha a férfi nagyságos kisasszonyozni akarja őt, hát tőle nem veszi majd pénzen a visszavágást. Attól függetlenül sem, hogy valóban az volt, egy nemesi ház sarja, még ha éppen nem is túl jelentős vagy ismert családé, de akkor is. És bár általában nem szenved rangkórságban, de azt nem hagyja csak úgy, hogy a családja nevét gúnyolják. Talán nem voltak hibátlanok az ősei, de nem voltak vérszívó élősdiek sem, összességében inkább számítottak mindig is tisztességes uraknak, és megbízható barátoknak. Ezért is fájt annyira az árulás.*
– És igen, fontos. Mert szeretnék jó étvággyal enni, és az se lenne hátrány, ha utána nem kéne egész éjjel egy vödör fölé görnyednem. *Jegyzi még meg, indokolva, mire is jó a tisztaság.*
~Például az ember nehezebben kap talán ételmérgezést, ami nem éppen hátrány.~
– Ó, csak szólnom? *Mosolyodik el édesen.* Akkor hát, lenne kigyelmed olyan gáláns és finom úriember, hogy az ital mellé némi kis vacsorára is meghívna?
~Egyébként tényleg elég lenne egy rántotta, meg egy szelet kenyér. Bőven. Meg egy tea. Valami meleg étel ebben a zord időben. De ha nem hív meg, azzal sem tudok mit tenni, a gyomrom majd kiszakad, mindenképpen fogok enni is.~
*A következő kérdésre elkomorodik. Eddig ahogy a férfi húzta, úgy vágott vissza ő is, de most érzi, megváltozott kicsit a helyzet, ráadásul, amiért úton van, az számára sose móka tárgya.*
– Nekem már nincs otthonom. *Halkan felel, Draenon szemébe nézve.* Nincsen senkim és semmim, mindent elvettek tőlem. Ezért vagyok úton.
~Megtalálni a kezet, amelyik lesújtott, s mely talán elvezet a fejhez. És gondoskodni róluk, érdemük szerint. Ennyit akarok. Ezért dolgozom. Ezt tartott idáig egyben.~
*Draenon szemébe néz, figyeli őt, hátha egy rezdülése elárulja, akár szavak nélkül is, hogy érti, miről beszél Nitta.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-28 14:08:26
Üzenet elküldve: 2015-02-28 14:08:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kirabolt bosszúja//
*Belátta, hogy nem tehet semmit, az asztalra borul és szipog párat. Nem kell sok idő és összeszedi magát. Figyeli a két férfi pár beszédét.*
- Mindjárt jövök, csak hozok valami alkoholt. *Mondja és nagy nehezen kikászálódik a székből. Ekkor egy újabb meglepő fordulat történik. Tarisznyája tartalma csak úgy kiömlik a földre. Elsőnek az jut eszébe, hogy ügyetlen zsebtolvaj. Erre bizonyára sokan felfigyelnek, elég látványos dolog, az pedig mi után jön, szó szerint hihetetlen. Felemelkednek majd eltűnnek.*
- Mi a... *Néz értetlenül maga elé, majd körbenéz.* - Mi történt? *Kérdi tágra nyílt szemekkel.* - A pénzem! Ne! *Megnézi, hátha maradt még nála pár arany elrejtve, hiszen amit a zenélésből szerzett még a főtéren azt nem tette bele. Sajnos ennek a pénznek is lába kelt.*
- Vothug, Rudik láttatok már ilyet? Csak úgy eltűntek! *Széttárja karjait.* - Valaki szívatni akar vagy mi?
*Szomorúan lehuppan székére. Még nem igazán fogta fel mi is történt.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.03.01 22:01:17, a következő indokkal:
Kérésre
*Belátta, hogy nem tehet semmit, az asztalra borul és szipog párat. Nem kell sok idő és összeszedi magát. Figyeli a két férfi pár beszédét.*
- Mindjárt jövök, csak hozok valami alkoholt. *Mondja és nagy nehezen kikászálódik a székből. Ekkor egy újabb meglepő fordulat történik. Tarisznyája tartalma csak úgy kiömlik a földre. Elsőnek az jut eszébe, hogy ügyetlen zsebtolvaj. Erre bizonyára sokan felfigyelnek, elég látványos dolog, az pedig mi után jön, szó szerint hihetetlen. Felemelkednek majd eltűnnek.*
- Mi a... *Néz értetlenül maga elé, majd körbenéz.* - Mi történt? *Kérdi tágra nyílt szemekkel.* - A pénzem! Ne! *Megnézi, hátha maradt még nála pár arany elrejtve, hiszen amit a zenélésből szerzett még a főtéren azt nem tette bele. Sajnos ennek a pénznek is lába kelt.*
- Vothug, Rudik láttatok már ilyet? Csak úgy eltűntek! *Széttárja karjait.* - Valaki szívatni akar vagy mi?
*Szomorúan lehuppan székére. Még nem igazán fogta fel mi is történt.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.03.01 22:01:17, a következő indokkal:
Kérésre
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-28 11:19:28
Üzenet elküldve: 2015-02-28 11:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Belekortyol a borba, de máris elhúzza a száját, s nem csak annak fanyar aromája okán, ebben közrejátszik Nitta velős megjegyzése is, a lábáról asztalra potyogó ganét illetően.
~Ej de rohadt finnyás lett itt valaki hirtelen. Bezzeg annak idején, ha a szalma közt csináltalak volna meg, annak is örültél volna.~ gondolja igen rosszmájúan, de valójában remekül szórakozik a gondolatán, hogy mit szólt volna a kedves tata, ha csak utólag jön rá, hogy a drága szeme fényét csúnyán megrontották, még az esküvő előtt, s ne adják az istenek, még egy kölköt is tettek volna a hasába. Az lett volna csak az igazi fiaskó! *
-Hát hogyne kisasszonyom, ahogy a kisasszonyom parancsolja. *azzal lustán leveszi az asztalról a lábát, majd egyenesen ül, ahogy jól nevelt úri ficsúrokhoz illik.*
-Így megfelel a kisasszonyomnak, vagy üljek még karótnyeltebb módon? Nem tudom, képes vagyok-e rá, de kisasszonyom kedvéért bármit! *mindezt olyan ártatlan képpel adja elő, mint a ma született bárány, noha hangja egy merő szarkazmus, egyértelmű kell legyen a lánynak is, hogy csak az agyát húzza azzal, hogy ennyire hangsúlyozza azt a bizonyos rangbéli különbséget.
~Persze, ha kisasszonyom úgy kívánja, a talpát is szívesen nyalom, vagy bármely egyéb testrészét is.~
Végül azonban megfordítja a székét, az úgy nevezett "tiszta" asztal irányába, mely csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy Draenon nem tette rá a lábát, de amúgy nagyjából pontosan ugyanannyi "gané" van rajta, mint ahogy azt Nitta oly megkapóan megfogalmazta az imént. Alaposabban megvizsgálva az asztal felületét ugyanis nem ekvés szötymörge és hátemmi borítja azt, dohányforgács, némi morzsa, ha a száradófélben lévő ragacsos trutyiról nem ejtünk szót, ami talán "bableves" névre hallgatott egykoron, vagy épp "bor"-nak nevezték. Persze az sincs teljes mértékben kizárva, hogy esetlegesen mindkettő. Vagy egyik sem.*
-Ha neked ez ilyen fontos... *megvonja a vállát,s közelebb húz egy másik széket, arra pakolja hát fel a lábait, nem pedig az asztal lapjára*
-Remélem most elégedett a kisasszony, de ha tehetek még bármit, hogy a kedvében járjak, csak szólnia kell! *tér vissza a cinikus hanglejtéshez, de nyilvánvalóan megint csupán ugratja a nőt, nem feltétlenül akarja megsérteni, legalábbis semmi erre utaló jel nincs, előbbit azonban alátámasztani látszik a szája szegletében megbújó ravaszkás mosoly.
Végigtúr a haján, nagyot sóhajt, aztán újfent belekortyol a borába, majd pedig megvakarja a borostás állát. Nem mintha ennek bármiféle jelentősége is lenne, utána viszont ismét a nőre pillant.*
-S ha szabad megkérdeznem, mi szél hozott éppen erre? Mert bármi szél is volt, jó messze sodort otthonról, nem igaz? *pillantása a nő arcát fürkészi, csakugyan kissé furcsa véletlennek hat, hogy egy régi-régi ismerős, itt, az istenek háta mögötti sehonnai csehóban bukkan fel, éppen aznap, mikor bátyja halálhíre is utolérte. Kezd egy csöppet elege lenni a furcsa véletlenekből, már csak azért is, meg eleddig úgy tapasztalta, egy-egy furcsa véletlen könnyen az ember életébe kerülhet.*
*Belekortyol a borba, de máris elhúzza a száját, s nem csak annak fanyar aromája okán, ebben közrejátszik Nitta velős megjegyzése is, a lábáról asztalra potyogó ganét illetően.
~Ej de rohadt finnyás lett itt valaki hirtelen. Bezzeg annak idején, ha a szalma közt csináltalak volna meg, annak is örültél volna.~ gondolja igen rosszmájúan, de valójában remekül szórakozik a gondolatán, hogy mit szólt volna a kedves tata, ha csak utólag jön rá, hogy a drága szeme fényét csúnyán megrontották, még az esküvő előtt, s ne adják az istenek, még egy kölköt is tettek volna a hasába. Az lett volna csak az igazi fiaskó! *
-Hát hogyne kisasszonyom, ahogy a kisasszonyom parancsolja. *azzal lustán leveszi az asztalról a lábát, majd egyenesen ül, ahogy jól nevelt úri ficsúrokhoz illik.*
-Így megfelel a kisasszonyomnak, vagy üljek még karótnyeltebb módon? Nem tudom, képes vagyok-e rá, de kisasszonyom kedvéért bármit! *mindezt olyan ártatlan képpel adja elő, mint a ma született bárány, noha hangja egy merő szarkazmus, egyértelmű kell legyen a lánynak is, hogy csak az agyát húzza azzal, hogy ennyire hangsúlyozza azt a bizonyos rangbéli különbséget.
~Persze, ha kisasszonyom úgy kívánja, a talpát is szívesen nyalom, vagy bármely egyéb testrészét is.~
Végül azonban megfordítja a székét, az úgy nevezett "tiszta" asztal irányába, mely csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy Draenon nem tette rá a lábát, de amúgy nagyjából pontosan ugyanannyi "gané" van rajta, mint ahogy azt Nitta oly megkapóan megfogalmazta az imént. Alaposabban megvizsgálva az asztal felületét ugyanis nem ekvés szötymörge és hátemmi borítja azt, dohányforgács, némi morzsa, ha a száradófélben lévő ragacsos trutyiról nem ejtünk szót, ami talán "bableves" névre hallgatott egykoron, vagy épp "bor"-nak nevezték. Persze az sincs teljes mértékben kizárva, hogy esetlegesen mindkettő. Vagy egyik sem.*
-Ha neked ez ilyen fontos... *megvonja a vállát,s közelebb húz egy másik széket, arra pakolja hát fel a lábait, nem pedig az asztal lapjára*
-Remélem most elégedett a kisasszony, de ha tehetek még bármit, hogy a kedvében járjak, csak szólnia kell! *tér vissza a cinikus hanglejtéshez, de nyilvánvalóan megint csupán ugratja a nőt, nem feltétlenül akarja megsérteni, legalábbis semmi erre utaló jel nincs, előbbit azonban alátámasztani látszik a szája szegletében megbújó ravaszkás mosoly.
Végigtúr a haján, nagyot sóhajt, aztán újfent belekortyol a borába, majd pedig megvakarja a borostás állát. Nem mintha ennek bármiféle jelentősége is lenne, utána viszont ismét a nőre pillant.*
-S ha szabad megkérdeznem, mi szél hozott éppen erre? Mert bármi szél is volt, jó messze sodort otthonról, nem igaz? *pillantása a nő arcát fürkészi, csakugyan kissé furcsa véletlennek hat, hogy egy régi-régi ismerős, itt, az istenek háta mögötti sehonnai csehóban bukkan fel, éppen aznap, mikor bátyja halálhíre is utolérte. Kezd egy csöppet elege lenni a furcsa véletlenekből, már csak azért is, meg eleddig úgy tapasztalta, egy-egy furcsa véletlen könnyen az ember életébe kerülhet.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-28 09:17:12
Üzenet elküldve: 2015-02-28 09:17:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A kirabolt bosszúja//
- Tudja, hogy van ez... A lovagoknak kötelésségeik vannak, most egy küldetés miatt vagyok itt.
* Mondja mosolyogva az orknak.
Igen, azt hatást érte el, amit akart.*
- Hölgyem... Nem tudom, hogy lehetne segíteni, s bár tudnám, hogy eshetett meg ilyen baleset.
~ Még fogja követni másik is...~
* Újabb varázsigét mormol. Ennek hatására a lány aranyai szanaszét potyognak, majd az összes fölemelkedik, s eltűnnek. Ezek a férfi zsebében landolnak, azonban a többiek ezt nem sejthetik. Úgy csinál mintha ez a jelenet is nagy döbbenetet váltana ki belőle.*
- Tudja, hogy van ez... A lovagoknak kötelésségeik vannak, most egy küldetés miatt vagyok itt.
* Mondja mosolyogva az orknak.
Igen, azt hatást érte el, amit akart.*
- Hölgyem... Nem tudom, hogy lehetne segíteni, s bár tudnám, hogy eshetett meg ilyen baleset.
~ Még fogja követni másik is...~
* Újabb varázsigét mormol. Ennek hatására a lány aranyai szanaszét potyognak, majd az összes fölemelkedik, s eltűnnek. Ezek a férfi zsebében landolnak, azonban a többiek ezt nem sejthetik. Úgy csinál mintha ez a jelenet is nagy döbbenetet váltana ki belőle.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-27 19:57:52
Üzenet elküldve: 2015-02-27 19:57:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Észreveszi a férfi vállvonását, de nem szól rá.*
~Nem várhatom, hogy bármiféle együttérzést mutasson a tata sorsa miatt. Durván elkapta őt nagypapi. Az a billog! Jaj, az a billog!~
*De hallott ám ő már olyasmit is, hogy egy-egy nem kívánt hódoló egy fejjel alacsonyabb lett a család férfitagjainak keze által, vagy éppen egy farokkal rövidebb. Úgy véli ezekhez képest Draenon még jobban járt. Bár az is igaz, hogy végtére is nem tett semmit. Csak akart. Pár kis csókért pedig a billog is túl nagy ár, legalábbis Nitta szerint.*
– Hát igen. *Sóhajt.*
~Milyen bolond is voltam annak idején, hogy többet képzeltem az egészbe annál, mint, hogy egy a hajóúton unatkozó ifjonc egyszerűen csak a szoknyám alá akart férkőzni, hogy valamivel elszórakoztassa magát.~
- Azt hiszem, tata szerint senki nem lett volna elég jó. Nem is tudom minek rendeztek el akkor nekem házasságot. *Csúszik ki a száján.
Aztán a férfi szavaira bólint.*
~Akkor és ott? Mert mi változott?~ *Szerencsére nem mondja ki hangosan is, amit gondol. Minek is tenné tönkre az estét, ami épp alakul, és nem is olyan borzalmasan. Az idő elmosta már a fájdalmat, jórészt el, így miért nem lelhetné kicsit örömét abban, hogy nincs egyedül, hogy szólhat valakihez?
Átveszi a kupát, és halványan elmosolyodik, és ő is megemeli a poharát.*
– Arra, hogy nem te tetted! *Csendül a hangja határozottan, és kortyol ő is a borból.*
~El se tudod képzelni mekkora megkönnyebbülés ez nekem, még évek múltán is. A tudat, hogy nem olyat választottam, aki a bosszújával kitépte és megtaposta volna a szívemet.~
– Való igaz, léteznek jobb borok is. *De hát ajándék lónak miért nézné a fogát? Kortyol még egy aprót és a férfi után indul, aztán felvont szemöldökkel pillant rá, ahogy a csizmás lábait felpakolja az asztalra.
Nincs ő a kényelem ellen, elvben, de hát valami jó modor vagy illem, de legalább némi tisztaság és gusztus…*
– Bár lehet, hogy hihetetlen számodra, Draenon, de én úgy terveztem eszem is valamit, tudod, este lévén leginkább valami vacsorát, de… *Itt jelentőségteljes pillantást vett a férfi csizmás lábaira az asztalon* ~Hogy mi a bánatnak nincs valami cingár combja vagy karika lába?!~ De a csizmád talpáról az asztalra hull a gané. Nem vagyok ugyan túl kényes, azt hiszem, de azért valami alap szintet tartsunk már! *Mosolyog a férfira, hogy némileg csökkentse a szavai élét.* Mögötted ott egy tiszta asztal.
~Csak meg kellene fordítania a székét, én meg ülhetnék vele szemben a lócára, falnak vetett háttal. Na de vajon hajlandó-e ennyire értem, hogy megfordul, és nem rakja fel a csülkeit az asztalra?~
*Észreveszi a férfi vállvonását, de nem szól rá.*
~Nem várhatom, hogy bármiféle együttérzést mutasson a tata sorsa miatt. Durván elkapta őt nagypapi. Az a billog! Jaj, az a billog!~
*De hallott ám ő már olyasmit is, hogy egy-egy nem kívánt hódoló egy fejjel alacsonyabb lett a család férfitagjainak keze által, vagy éppen egy farokkal rövidebb. Úgy véli ezekhez képest Draenon még jobban járt. Bár az is igaz, hogy végtére is nem tett semmit. Csak akart. Pár kis csókért pedig a billog is túl nagy ár, legalábbis Nitta szerint.*
– Hát igen. *Sóhajt.*
~Milyen bolond is voltam annak idején, hogy többet képzeltem az egészbe annál, mint, hogy egy a hajóúton unatkozó ifjonc egyszerűen csak a szoknyám alá akart férkőzni, hogy valamivel elszórakoztassa magát.~
- Azt hiszem, tata szerint senki nem lett volna elég jó. Nem is tudom minek rendeztek el akkor nekem házasságot. *Csúszik ki a száján.
Aztán a férfi szavaira bólint.*
~Akkor és ott? Mert mi változott?~ *Szerencsére nem mondja ki hangosan is, amit gondol. Minek is tenné tönkre az estét, ami épp alakul, és nem is olyan borzalmasan. Az idő elmosta már a fájdalmat, jórészt el, így miért nem lelhetné kicsit örömét abban, hogy nincs egyedül, hogy szólhat valakihez?
Átveszi a kupát, és halványan elmosolyodik, és ő is megemeli a poharát.*
– Arra, hogy nem te tetted! *Csendül a hangja határozottan, és kortyol ő is a borból.*
~El se tudod képzelni mekkora megkönnyebbülés ez nekem, még évek múltán is. A tudat, hogy nem olyat választottam, aki a bosszújával kitépte és megtaposta volna a szívemet.~
– Való igaz, léteznek jobb borok is. *De hát ajándék lónak miért nézné a fogát? Kortyol még egy aprót és a férfi után indul, aztán felvont szemöldökkel pillant rá, ahogy a csizmás lábait felpakolja az asztalra.
Nincs ő a kényelem ellen, elvben, de hát valami jó modor vagy illem, de legalább némi tisztaság és gusztus…*
– Bár lehet, hogy hihetetlen számodra, Draenon, de én úgy terveztem eszem is valamit, tudod, este lévén leginkább valami vacsorát, de… *Itt jelentőségteljes pillantást vett a férfi csizmás lábaira az asztalon* ~Hogy mi a bánatnak nincs valami cingár combja vagy karika lába?!~ De a csizmád talpáról az asztalra hull a gané. Nem vagyok ugyan túl kényes, azt hiszem, de azért valami alap szintet tartsunk már! *Mosolyog a férfira, hogy némileg csökkentse a szavai élét.* Mögötted ott egy tiszta asztal.
~Csak meg kellene fordítania a székét, én meg ülhetnék vele szemben a lócára, falnak vetett háttal. Na de vajon hajlandó-e ennyire értem, hogy megfordul, és nem rakja fel a csülkeit az asztalra?~
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-27 11:00:24
Üzenet elküldve: 2015-02-27 11:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Draenon megvonja a vállát, nem igazán érzi úgy, hogy rá tartozna, vagy az ő dolga lenne, egyáltalán bármilyen formában is érintené őt az, hogy annak idején Nitta összeveszett a néhai nagyapjával. Más kérdés, hogy igazságtalanul szigorú volt a kiszabott büntetés mértéke, bár ami azt illeti, jártak már ennél sokkal rosszabbul is azok, akik rossz helyre dugták (vagy akarták dugni) a farkukat. A kasztrálás példának okáért meglehetősen bevett szokás az ilyen esetekben világszerte, szóval ha innen nézi a dolgot, akkor pár heti heveny hasmarssal, meg néhány veréssel, plusz egy billoggal végeredményben egészen olcsón megúszta azt, hogy kis híján megrontott egy nemes (?) kishölgyet. Na persze akkor és ott egészen másként látta, de utólag már van annyira racionális, hogy belássa, valójában lehetett volna sokkal rosszabb sors is az osztályrésze. *
-Nem tudom. *vallja be, s a vallomás egészen őszintének hat szájából.* Honnan kellene tudnom? Tejfelesszájú suhanc voltam, jobbára azzal gondolkoztam, ami a lábm közt fityeg, nem pedig ezzel itt. *kocogtatja meg mutatóujjával a halántékát.*
-Lehet, hogy nem kerestelek volna, de nagyapád szerint méltó sem lettem volna rá, így talán a legjobb, ami az egészből kisülhetett volna, az egy kellemes közös emlék, amit jobb, ha titokban tartunk. *vonja meg végül a vállát*
-Nekünk akkor és ott nem lehetett volna közös jövőnk, sem így, sem úgy. *int a kocsmárosnak, s a pulthoz lépve lecsapja a kupáját*
-Ebből még kettőt, rögvest! *adja utasításba a rendelést, a Bor ellenértékét pedig, ami pontosan 16 arany, leszámolja a pultra. Percek alatt meg is kapják a kért italt,a férfi pedig az egyik kupát Nitta felé nyújtja.*
-Hát, akkor arra, hogy nem én öltem meg! *vigyorog, megemeli a poharát a nő felé, s nagyot kortyol az italból.*
-Azt nem mondom, hogy a legjobb, ami kapható, de a célnak megfelel. Bornak bor. *von vállat újfent, majd az asztala felé indul.*
-Kérlek, foglalj helyet, érezd magad otthon! *invitálja meg kedélyesen Nittát is, majd levágja magát az iménti helyére, lábait az asztalon keresztbe téve, régi jó szokásához híven.*
*Draenon megvonja a vállát, nem igazán érzi úgy, hogy rá tartozna, vagy az ő dolga lenne, egyáltalán bármilyen formában is érintené őt az, hogy annak idején Nitta összeveszett a néhai nagyapjával. Más kérdés, hogy igazságtalanul szigorú volt a kiszabott büntetés mértéke, bár ami azt illeti, jártak már ennél sokkal rosszabbul is azok, akik rossz helyre dugták (vagy akarták dugni) a farkukat. A kasztrálás példának okáért meglehetősen bevett szokás az ilyen esetekben világszerte, szóval ha innen nézi a dolgot, akkor pár heti heveny hasmarssal, meg néhány veréssel, plusz egy billoggal végeredményben egészen olcsón megúszta azt, hogy kis híján megrontott egy nemes (?) kishölgyet. Na persze akkor és ott egészen másként látta, de utólag már van annyira racionális, hogy belássa, valójában lehetett volna sokkal rosszabb sors is az osztályrésze. *
-Nem tudom. *vallja be, s a vallomás egészen őszintének hat szájából.* Honnan kellene tudnom? Tejfelesszájú suhanc voltam, jobbára azzal gondolkoztam, ami a lábm közt fityeg, nem pedig ezzel itt. *kocogtatja meg mutatóujjával a halántékát.*
-Lehet, hogy nem kerestelek volna, de nagyapád szerint méltó sem lettem volna rá, így talán a legjobb, ami az egészből kisülhetett volna, az egy kellemes közös emlék, amit jobb, ha titokban tartunk. *vonja meg végül a vállát*
-Nekünk akkor és ott nem lehetett volna közös jövőnk, sem így, sem úgy. *int a kocsmárosnak, s a pulthoz lépve lecsapja a kupáját*
-Ebből még kettőt, rögvest! *adja utasításba a rendelést, a Bor ellenértékét pedig, ami pontosan 16 arany,
leszámolja a pultra. Percek alatt meg is kapják a kért italt,a férfi pedig az egyik kupát Nitta felé nyújtja.*-Hát, akkor arra, hogy nem én öltem meg! *vigyorog, megemeli a poharát a nő felé, s nagyot kortyol az italból.*
-Azt nem mondom, hogy a legjobb, ami kapható, de a célnak megfelel. Bornak bor. *von vállat újfent, majd az asztala felé indul.*
-Kérlek, foglalj helyet, érezd magad otthon! *invitálja meg kedélyesen Nittát is, majd levágja magát az iménti helyére, lábait az asztalon keresztbe téve, régi jó szokásához híven.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 16:18:45
Üzenet elküldve: 2015-02-26 16:18:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
- Nem mondta, és gondolom szándékkal nem. Így is nagyon összevesztünk.
~Azt gondolta, nem is tudom mit... Hogy ezzel megóv engem saját magamtól? Vagy megóv Draenontól? Talán valóban így is tett, de az a büntetés akkor is túlzó volt.~
*Lassan vonja vissza a karját, egyszerre mozdul Draenonnal, aki újra elrejti a hegeit.*
- Nem tudom mit gondolt. Nem tudom, kit gondolt volna méltónak. *Halkan beszél, az ő hangja csak egyszerűen szomorú, nem igyekszik mentegetni azt, amit a nagyapja tett.
Felnéz, és most se fordítja el a tekintetét a férfiétól, a mosolyától sem. Sőt, ő maga is elmosolyodik.*
- Tévedett talán? Megkerestél volna? Számított volna valamit, ha nem kapnak rajta minket?
*Maga sem tudja milyen válasznak örülne. Vagy melyik fájna neki.*
~Fájna? Miért is fájna bármi, ami nyolc éve történt?~
*Lassan bólint a férfi ajánlatára.*
- Igen, jól esne valami ital. Mi kapható itt, ami jó is?
*Lehajtja, majd picit megcsóválja a fejét.*
- Az emlékére. Vagy arra, hogy immár biztos lehetek benne, nem te ölted meg. *Mondja szomorkás mosollyal, bár annak éppen örül, hogy legalább az a teher nem gyötri, hogy a férfi, kinek ő odaadta volna magát, ha fülön nem csípik őket, nem gyilkolta le bosszúból a tatáját. Sokszor kínozta őt ez a gondolat. Sokszor ha már nem tudott min agyalni, hát még az is eszébe jutott, hogy az ő bűne, mert talán szörnyeteget választott.
Mély levegőt vesz, felveti a fejét, és igyekszik lelkesedés csiholni magában mert a téma azért elszomorította.*
- Tehát mi legyen a békepohárban amit egy Wynn-nel iszol meg?
- Nem mondta, és gondolom szándékkal nem. Így is nagyon összevesztünk.
~Azt gondolta, nem is tudom mit... Hogy ezzel megóv engem saját magamtól? Vagy megóv Draenontól? Talán valóban így is tett, de az a büntetés akkor is túlzó volt.~
*Lassan vonja vissza a karját, egyszerre mozdul Draenonnal, aki újra elrejti a hegeit.*
- Nem tudom mit gondolt. Nem tudom, kit gondolt volna méltónak. *Halkan beszél, az ő hangja csak egyszerűen szomorú, nem igyekszik mentegetni azt, amit a nagyapja tett.
Felnéz, és most se fordítja el a tekintetét a férfiétól, a mosolyától sem. Sőt, ő maga is elmosolyodik.*
- Tévedett talán? Megkerestél volna? Számított volna valamit, ha nem kapnak rajta minket?
*Maga sem tudja milyen válasznak örülne. Vagy melyik fájna neki.*
~Fájna? Miért is fájna bármi, ami nyolc éve történt?~
*Lassan bólint a férfi ajánlatára.*
- Igen, jól esne valami ital. Mi kapható itt, ami jó is?
*Lehajtja, majd picit megcsóválja a fejét.*
- Az emlékére. Vagy arra, hogy immár biztos lehetek benne, nem te ölted meg. *Mondja szomorkás mosollyal, bár annak éppen örül, hogy legalább az a teher nem gyötri, hogy a férfi, kinek ő odaadta volna magát, ha fülön nem csípik őket, nem gyilkolta le bosszúból a tatáját. Sokszor kínozta őt ez a gondolat. Sokszor ha már nem tudott min agyalni, hát még az is eszébe jutott, hogy az ő bűne, mert talán szörnyeteget választott.
Mély levegőt vesz, felveti a fejét, és igyekszik lelkesedés csiholni magában mert a téma azért elszomorította.*
- Tehát mi legyen a békepohárban amit egy Wynn-nel iszol meg?
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 15:47:29
Üzenet elküldve: 2015-02-26 15:47:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Draenon képére némileg önelégült kifejezés kúszik, ahogy a lány reakcióját látja.*
-Szóval ezt elfelejtette megemlíteni. *jegyzi meg rosszmájúan, a kezét nem húzza el a nő ujjai elől, hadd lássa csak, érezhesse, hogy a billog valódi, hogy annak idején tényleg a bőrébe égették, mint örök mementót, hogy sose feledje el, ami történt vele.*
-Nem a te hibád volt. Idióta kölyök voltam, és megfizettem a baklövésemért, a nagyapád személyesen gondoskodott róla, hogy így legyen. Mert egy hozzám hasonló semmirekellő még arra sem méltó, hogy rád vesse a pillantását. *hangja csak úgy csöpög a szarkazmustól, s végül elhúzza a karját, visszaigazítja rá a kabátja ujját.*
-Valahogy gondoltam, hogy ez kimaradt a történetből, amikor a tiszteletre méltó Wynn úr elmesélte az unokájának, mi is történt azzal a szerencsétlen ifjúval, aki majdnem megrontotta az ő szeme fényét. *keserűen elmosolyodik, tekintetét Nittáéba fúrja.*
-Te pedig elhitted neki, hogy egy égetnivaló himpellér vagyok, s az első adandó alkalommal leléptem volna, és úgysem kerestelek volna soha. Nem hajtott vele szemben bosszúvágy soha, inkább valamilyen szinten hálás voltam neki, amiért megtanított egy igen fontos leckére. *állapítja meg az igazat, ezzel még csak nem is hazudik, mellesleg valószínűleg tényleg valahogy így történt volna. Annak idején nem volt éppen erőssége az önmegtartóztató életmód, gyakorlatilag bármit megdugott, ami hagyta neki. Na jó, fontos kritérium volt, hogy nő legyen, és legalább megközelítőleg emberi lény. Azért megközelítőleg, mert példának okáért egy pirtianesi bordélyban közelebbi ismeretségbe került egy sötételf nősténnyel, aki olyan dolgokba avatta bele, hogy néha még most is belepirul, ha felidézi.*
-Ha már így alakult... kérsz egy italt? *kérdi végül, mintegy mellesleg Nittától, mivel ő amúgy is a söntés felé tartott, hogy pótolja a hiányzó mennyiséget a kupájából.*
-Mondjuk a tekintetes Wynn úr... hát, az egészségére nem, de mondjuk az emlékére? *teszi hozzá, mintha érdekelné, hogy a lány nagyapja elhunyni méltóztatott. Valójában magasról tesz rá, sőt, némi sötét elégtételt érez ezzel kapcsolatban, mivel amúgy sem igen tudott volna rajta bosszút állni.
~Pertut iszok a végre...~ jut eszébe egy régi-régi dal, amit már az istenek tudhatnak csak, merre és mikor hallott, de mindenesetre a helyzethez kifogástalanul passzol.*
*Draenon képére némileg önelégült kifejezés kúszik, ahogy a lány reakcióját látja.*
-Szóval ezt elfelejtette megemlíteni. *jegyzi meg rosszmájúan, a kezét nem húzza el a nő ujjai elől, hadd lássa csak, érezhesse, hogy a billog valódi, hogy annak idején tényleg a bőrébe égették, mint örök mementót, hogy sose feledje el, ami történt vele.*
-Nem a te hibád volt. Idióta kölyök voltam, és megfizettem a baklövésemért, a nagyapád személyesen gondoskodott róla, hogy így legyen. Mert egy hozzám hasonló semmirekellő még arra sem méltó, hogy rád vesse a pillantását. *hangja csak úgy csöpög a szarkazmustól, s végül elhúzza a karját, visszaigazítja rá a kabátja ujját.*
-Valahogy gondoltam, hogy ez kimaradt a történetből, amikor a tiszteletre méltó Wynn úr elmesélte az unokájának, mi is történt azzal a szerencsétlen ifjúval, aki majdnem megrontotta az ő szeme fényét. *keserűen elmosolyodik, tekintetét Nittáéba fúrja.*
-Te pedig elhitted neki, hogy egy égetnivaló himpellér vagyok, s az első adandó alkalommal leléptem volna, és úgysem kerestelek volna soha. Nem hajtott vele szemben bosszúvágy soha, inkább valamilyen szinten hálás voltam neki, amiért megtanított egy igen fontos leckére. *állapítja meg az igazat, ezzel még csak nem is hazudik, mellesleg valószínűleg tényleg valahogy így történt volna. Annak idején nem volt éppen erőssége az önmegtartóztató életmód, gyakorlatilag bármit megdugott, ami hagyta neki. Na jó, fontos kritérium volt, hogy nő legyen, és legalább megközelítőleg emberi lény. Azért megközelítőleg, mert példának okáért egy pirtianesi bordélyban közelebbi ismeretségbe került egy sötételf nősténnyel, aki olyan dolgokba avatta bele, hogy néha még most is belepirul, ha felidézi.*
-Ha már így alakult... kérsz egy italt? *kérdi végül, mintegy mellesleg Nittától, mivel ő amúgy is a söntés felé tartott, hogy pótolja a hiányzó mennyiséget a kupájából.*
-Mondjuk a tekintetes Wynn úr... hát, az egészségére nem, de mondjuk az emlékére? *teszi hozzá, mintha érdekelné, hogy a lány nagyapja elhunyni méltóztatott. Valójában magasról tesz rá, sőt, némi sötét elégtételt érez ezzel kapcsolatban, mivel amúgy sem igen tudott volna rajta bosszút állni.
~Pertut iszok a végre...~ jut eszébe egy régi-régi dal, amit már az istenek tudhatnak csak, merre és mikor hallott, de mindenesetre a helyzethez kifogástalanul passzol.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 14:58:38
Üzenet elküldve: 2015-02-26 14:58:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Állja a férfi tekintetét, a sűrű pislogásra kis félmosoly a válasza, de mikor a férfi a szemébe néz, akkor sem kapja el a tekintetét. Neki nincs miért szégyenkeznie.*
- Nem kétlem, uram. *jegyzi meg némileg fagyosabban.*
~Ahány dokk, annyi lány. Bizonyára. Csoda lenne, ha mindenkit számon tudna tartani.~
*Nitta jól emlékszik még a tatája szavaira, amivel vigasztalni próbálta, miután részletesen kifejtette, hogy egy naiv liba miért is láthatja hős lovagnak az utolsó csavargót is.
De az öregnek igaza volt, sose látta többé a férfit, se akkor frissiben, ami ugye azért logikus, hiszen a tengerbe dobták, de utána sem bukkant fel sehol, se a tata életében, se az után, hogy olyan aljas mód kelepcébe csalták.
A lány szemében ez a tény igazolta valahol a nagyapja elméletét, miszerint az ilyenféle férfiak csak egy dolgot akarnak a nőktől, és ha megkapták akkor odébb is állnak.
Más kérdés, hogy az öreg még időben érkezett.*
- Én, igen *Bólint, bár kissé meglepi a férfi látható öröme, főleg az után, hogy fél perce még csak nézett rá, mint borjú az új kapura.*
~Kötve hiszem, hogy nekem örvendezik ilyen nagyon. Inkább csak annak, hogy jól működik az emlékezete.~ *Jut végül a lány a következtetésre.* ~Mert hiszen ha nekem magamnak örülne, akkor az már kezdettől látszódott volna rajta.~
*Lassan engedi ki a levegőt a férfi válaszát hallva, és talán ide nem illő módon, de mégis elmosolyodik, mert egyértelmű számára, hogy bár a tengerbe hajításért Draenon akár bosszúért is liheghetett volna, de ennyire nem tudná magát megjátszani szerinte.*
~Ugye nem? Azt hiszi, hogy tata még él. Ő tényleg azt hiszi.~
*Aztán csak bólint komolyan, és nem érti a férfi cinikus felhangját.*
- Igen, ezt. Bedobtak a tengerbe, és ennyi. Azt mondta, bizonyára kiúsztál valahogy, de ennyi. Nincs értelme a cirkuszolásnak, mert ennyi. *Dacosan néz a férfi szemébe, ő csakis az igazat mondja, és csak hitetlenkedve csóválja a fejét, hallva a férfi meséjét.*
- Ez rágalom! Tata biztos nem tett ilyet! * Szakad ki belőle a tiltakozás. Az ő tatája jó ember volt, kedves ember, és... és dacára mindennek, a veszekedéseknek akár, de ő szerette. Hiszen a nagyapja nevelte fel.
Aztán csak bámul kerekre nyíló szemekkel a férfi alkarjára. A jel ott van. A heg, a fehéres kacskaringók, amit a tüzes vas okozott, mikor a billogot Draenon bőrébe nyomták, egyértelműen egy felhőt mutatnak, az egyik oldalán egy félig eltakart nappal, a másikon egy villámmal. A Wynn család címere. A címer, amit immár évek óta nem látott.
Könnyek szöknek a szemébe. A címer miatt is, és bár be nem vallaná, de amiatt is, hogy a férfival hogyan bántak.*
- Megbillogoztak. *A hangja halk.* Mint egy állatot. Mint egy bűnözőt.
*Nehézkesen nyel.*
- Sajnálom.
*Nem gondolkodik, teljességgel ösztönösen nyújtja ki a kezét és simítja meg a férfi alkarján a hegeket, hacsak a férfi hátra nem lép előle. A keserű nevetésre elhúzza a száját.*
- Én nem tudtam róla. Tatán pedig immár nem tudsz bosszút állni. *Suttogja még.*
*Állja a férfi tekintetét, a sűrű pislogásra kis félmosoly a válasza, de mikor a férfi a szemébe néz, akkor sem kapja el a tekintetét. Neki nincs miért szégyenkeznie.*
- Nem kétlem, uram. *jegyzi meg némileg fagyosabban.*
~Ahány dokk, annyi lány. Bizonyára. Csoda lenne, ha mindenkit számon tudna tartani.~
*Nitta jól emlékszik még a tatája szavaira, amivel vigasztalni próbálta, miután részletesen kifejtette, hogy egy naiv liba miért is láthatja hős lovagnak az utolsó csavargót is.
De az öregnek igaza volt, sose látta többé a férfit, se akkor frissiben, ami ugye azért logikus, hiszen a tengerbe dobták, de utána sem bukkant fel sehol, se a tata életében, se az után, hogy olyan aljas mód kelepcébe csalták.
A lány szemében ez a tény igazolta valahol a nagyapja elméletét, miszerint az ilyenféle férfiak csak egy dolgot akarnak a nőktől, és ha megkapták akkor odébb is állnak.
Más kérdés, hogy az öreg még időben érkezett.*
- Én, igen *Bólint, bár kissé meglepi a férfi látható öröme, főleg az után, hogy fél perce még csak nézett rá, mint borjú az új kapura.*
~Kötve hiszem, hogy nekem örvendezik ilyen nagyon. Inkább csak annak, hogy jól működik az emlékezete.~ *Jut végül a lány a következtetésre.* ~Mert hiszen ha nekem magamnak örülne, akkor az már kezdettől látszódott volna rajta.~
*Lassan engedi ki a levegőt a férfi válaszát hallva, és talán ide nem illő módon, de mégis elmosolyodik, mert egyértelmű számára, hogy bár a tengerbe hajításért Draenon akár bosszúért is liheghetett volna, de ennyire nem tudná magát megjátszani szerinte.*
~Ugye nem? Azt hiszi, hogy tata még él. Ő tényleg azt hiszi.~
*Aztán csak bólint komolyan, és nem érti a férfi cinikus felhangját.*
- Igen, ezt. Bedobtak a tengerbe, és ennyi. Azt mondta, bizonyára kiúsztál valahogy, de ennyi. Nincs értelme a cirkuszolásnak, mert ennyi. *Dacosan néz a férfi szemébe, ő csakis az igazat mondja, és csak hitetlenkedve csóválja a fejét, hallva a férfi meséjét.*
- Ez rágalom! Tata biztos nem tett ilyet! * Szakad ki belőle a tiltakozás. Az ő tatája jó ember volt, kedves ember, és... és dacára mindennek, a veszekedéseknek akár, de ő szerette. Hiszen a nagyapja nevelte fel.
Aztán csak bámul kerekre nyíló szemekkel a férfi alkarjára. A jel ott van. A heg, a fehéres kacskaringók, amit a tüzes vas okozott, mikor a billogot Draenon bőrébe nyomták, egyértelműen egy felhőt mutatnak, az egyik oldalán egy félig eltakart nappal, a másikon egy villámmal. A Wynn család címere. A címer, amit immár évek óta nem látott.
Könnyek szöknek a szemébe. A címer miatt is, és bár be nem vallaná, de amiatt is, hogy a férfival hogyan bántak.*
- Megbillogoztak. *A hangja halk.* Mint egy állatot. Mint egy bűnözőt.
*Nehézkesen nyel.*
- Sajnálom.
*Nem gondolkodik, teljességgel ösztönösen nyújtja ki a kezét és simítja meg a férfi alkarján a hegeket, hacsak a férfi hátra nem lép előle. A keserű nevetésre elhúzza a száját.*
- Én nem tudtam róla. Tatán pedig immár nem tudsz bosszút állni. *Suttogja még.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 13:00:05
Üzenet elküldve: 2015-02-26 13:00:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Sűrűn pislogva nézi a nőt, aki egyre ismerősebbnek tetszik, de nem tudja hová tenni, pedig a hangja is oly' ismerősen cseng, most már egészen bizonyos abban, hogy találkoztak már, és valamiért furcsa bizsergés lesz úrrá a férfin övtájékon, mikor a nő szemébe néz.
~Ki az átokverés vagy te?~
De akárhogy igyekszik is, nem tud rájönni, hiába, Draenon sokat és sokfelé utazott, így aztán akármilyen jó is a memóriája, nem tud megjegyezni mindenkit, akivel valaha is találkozott, ennélfogva a lány szemrehányását sem egészen érzi fairnek. *
-Sokat hajóztam erre-arra... *vonja meg a vállát, de a Wynn vezetéknév bizony már beugrik neki, szemei egy pillanatra elkerekednek, szája sarkában mintha mosoly játszana.*
-Nitta! *szinte kiáltja, bár a kitörő öröm nem kifejezetten a lánynak szól, hanem a ténynek, hogy nem az elméje játszik vele újfent, nem az agyának egy újabb gonosz tréfája csupán a jelenlegi helyzet. *
-Emlékszem az öregre...*húzza el a száját* Erről jut eszembe, hogy szolgál az egészsége? Talán megbocsájtod, hogy nem viseltetek iránta a legjobb szívvel. *való igaz, a vén Wynn nem bánt éppen kesztyűs kézzel az ifjú Draenonnal, bár az sem elhanyagolható tény, hogy a nyolc évvel ezelőtti önmaga jobbára inkább ment a farka után, mint az esze után. Ezen tulajdonságát idővel kinőtte, de hát ki hibáztathatna egy ifjú férfiembert, ha eszét veszti csinos hölgytársaságban?
Nos, alkalmasint, Wynn. Ő igen.*
-Ahha... *bólogat cinikusan* Szóval ezt mondta neked. Fáj, hogy tőlem kell megtudnod, de valójában a fedélközbe záratott, majd hetekig férges kenyéren és poshadt vízen éltem, amíg végül ki nem kötött a hajó. Akkor kaptam a kedvenc fogdmegjeitől egy emlékeztetőt is, hogy többet a közeledbe ne merjek menni. *felhúzza a kabátja ujját, s a bal alkarján láthatóvá válik egy billog helye, mely egy felhőt ábrázol, egyik oldalán nappal, másikon villámmal. Nem nehéz kitalálni, mire is utalhat.*
-Meg persze jól el is látták a bajom, de azt hiszem akkor éppen ez volt a legkisebb gondom. *sötéten felnevet, az emlékek nem épp kedvesek számára, s ha belegondol, hogy mindezt azért kellett kiállnia, mert még csak meg sem dugta Nittát... hát, a mérleg nyelve nem épp pozitív irányba billen. *
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.26 13:00:35
*Sűrűn pislogva nézi a nőt, aki egyre ismerősebbnek tetszik, de nem tudja hová tenni, pedig a hangja is oly' ismerősen cseng, most már egészen bizonyos abban, hogy találkoztak már, és valamiért furcsa bizsergés lesz úrrá a férfin övtájékon, mikor a nő szemébe néz.
~Ki az átokverés vagy te?~
De akárhogy igyekszik is, nem tud rájönni, hiába, Draenon sokat és sokfelé utazott, így aztán akármilyen jó is a memóriája, nem tud megjegyezni mindenkit, akivel valaha is találkozott, ennélfogva a lány szemrehányását sem egészen érzi fairnek. *
-Sokat hajóztam erre-arra... *vonja meg a vállát, de a Wynn vezetéknév bizony már beugrik neki, szemei egy pillanatra elkerekednek, szája sarkában mintha mosoly játszana.*
-Nitta! *szinte kiáltja, bár a kitörő öröm nem kifejezetten a lánynak szól, hanem a ténynek, hogy nem az elméje játszik vele újfent, nem az agyának egy újabb gonosz tréfája csupán a jelenlegi helyzet. *
-Emlékszem az öregre...*húzza el a száját* Erről jut eszembe, hogy szolgál az egészsége? Talán megbocsájtod, hogy nem viseltetek iránta a legjobb szívvel. *való igaz, a vén Wynn nem bánt éppen kesztyűs kézzel az ifjú Draenonnal, bár az sem elhanyagolható tény, hogy a nyolc évvel ezelőtti önmaga jobbára inkább ment a farka után, mint az esze után. Ezen tulajdonságát idővel kinőtte, de hát ki hibáztathatna egy ifjú férfiembert, ha eszét veszti csinos hölgytársaságban?
Nos, alkalmasint, Wynn. Ő igen.*
-Ahha... *bólogat cinikusan* Szóval ezt mondta neked. Fáj, hogy tőlem kell megtudnod, de valójában a fedélközbe záratott, majd hetekig férges kenyéren és poshadt vízen éltem, amíg végül ki nem kötött a hajó. Akkor kaptam a kedvenc fogdmegjeitől egy emlékeztetőt is, hogy többet a közeledbe ne merjek menni. *felhúzza a kabátja ujját, s a bal alkarján láthatóvá válik egy billog helye, mely egy felhőt ábrázol, egyik oldalán nappal, másikon villámmal. Nem nehéz kitalálni, mire is utalhat.*
-Meg persze jól el is látták a bajom, de azt hiszem akkor éppen ez volt a legkisebb gondom. *sötéten felnevet, az emlékek nem épp kedvesek számára, s ha belegondol, hogy mindezt azért kellett kiállnia, mert még csak meg sem dugta Nittát... hát, a mérleg nyelve nem épp pozitív irányba billen. *
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.26 13:00:35
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 12:26:07
Üzenet elküldve: 2015-02-26 12:26:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Még mindig ott áll, szinte földbe gyökerezett lábbal és a férfit bámulja. Pedig igazából nincs rajta olyan haj de nagy néznivaló. Van egy feje, rajta két szem, két fül egy orr és egy száj.*
~Az már más kérdés, hogy annak idején ez a száj suttogott bókokat a fülembe, ez érintette a nyakamat.~
*Persze nyolc év nagy idő. Nitta akkor nagyon fiatal volt, alig tizenhét éves. Fiatal és tapasztalatlan.
Nem mintha az ő köreikben ez a kor túl zsengének számítana, hiszen nem egy lányt már tizennégy, sőt tizenhárom éves korában férjhez adnak, és tizenhét évesen már akár nem is csak egy gyereket ringatnak, de Nittát a tatája nevelte, és az öreg kissé más, eléggé egyedi nézeteket vallott egyetlen megmaradt unokájával kapcsolatosan. És nagyon nem tetszett neki, mikor a hajóútjuk során a lány kabinjában találta a férfit, hiányos öltözetben, egyértelműen és ránézésre is cáfolhatatlan állapotban a szándékait illetően.
Draenont a testőreivel dobatta ki, Nitta meg bezárva tölthette az út hátralevő részét. Soha az előtt, de utána sem vesztek össze olyan csúnyán, mint akkor, és a lány ezt nem feledhette.
A férfit nem látta többé, és pár hét múlva elveszítette a nagyapját.*
~Árulás. Orgyilkosok.~
*Mélyet sóhajt és a férfit nézi, ahogy felkel az asztaltól és láthatóan a söntés felé indul. mehetne persze másfele is, kerülhetné a másik irányból az asztalokat, mégis őelőtte áll meg.*
~Idősebb lett, kissé nyúzottabb, a szemei fakóbbnak tűnnek, a szája vonala keményebbnek. De bárhol felismerném.~
*Nitta némi kis fájdalommal veszi tudomásul, hogy a férfi láthatóan nem emlékszik úgy, mint ő, és nem ismeri fel őt.*
~Mi másra is gondoltam? Nyilvánvaló, hogy neki nem számított az az eset. Tata is ezt mondta, hogy az a férfi csak szórakozni akart, amolyan megkapja, eljátszadozik, eldobja típus.~
- Látom, nem emlékszel *Kezdi válaszát a lány.* Nagyjából nyolc éve találkoztunk egy hajóúton. Az én nagyapám Artemo Wynn.
*Nem teszi hozzá, hogy volt. Inkább figyeli a férfi arcát, a szemei rezdülését, vajon a név beugrik-e neki, és ha igen, vajon tudja-e, hogy az ő tatája halott, vagy a fogalmazása alapján esetleg élőnek véli. A második lenne logikus, hiszem az öregnek nem volt nagy baráti köre, generációja egyik utolsó tagjaként egykori barátai és harcostársai majdnem mind előtte tértek meg az árnyak közé, így nem is ment igazán híre annak, hogy követte őket. Bár messze nem önként vagy természetes módon.*
~Olyan kevesen ismerik a történetet, egy-két bizalmas, és persze a gyilkosok és a megrendelő. Ők bizonyára.~
*Állát kissé megemelve néz Daeron szemébe.*
- Nekem azt mondta, hogy a tengerbe dobatott, de ne aggódjak, a partközelben tette. Persze lehet, hogy mégsem.*Veti fel és kérdőn pillant a férfira.*
~Az már más kérdés, hogy annak idején ez a száj suttogott bókokat a fülembe, ez érintette a nyakamat.~
*Persze nyolc év nagy idő. Nitta akkor nagyon fiatal volt, alig tizenhét éves. Fiatal és tapasztalatlan.
Nem mintha az ő köreikben ez a kor túl zsengének számítana, hiszen nem egy lányt már tizennégy, sőt tizenhárom éves korában férjhez adnak, és tizenhét évesen már akár nem is csak egy gyereket ringatnak, de Nittát a tatája nevelte, és az öreg kissé más, eléggé egyedi nézeteket vallott egyetlen megmaradt unokájával kapcsolatosan. És nagyon nem tetszett neki, mikor a hajóútjuk során a lány kabinjában találta a férfit, hiányos öltözetben, egyértelműen és ránézésre is cáfolhatatlan állapotban a szándékait illetően.
Draenont a testőreivel dobatta ki, Nitta meg bezárva tölthette az út hátralevő részét. Soha az előtt, de utána sem vesztek össze olyan csúnyán, mint akkor, és a lány ezt nem feledhette.
A férfit nem látta többé, és pár hét múlva elveszítette a nagyapját.*
~Árulás. Orgyilkosok.~
*Mélyet sóhajt és a férfit nézi, ahogy felkel az asztaltól és láthatóan a söntés felé indul. mehetne persze másfele is, kerülhetné a másik irányból az asztalokat, mégis őelőtte áll meg.*
~Idősebb lett, kissé nyúzottabb, a szemei fakóbbnak tűnnek, a szája vonala keményebbnek. De bárhol felismerném.~
*Nitta némi kis fájdalommal veszi tudomásul, hogy a férfi láthatóan nem emlékszik úgy, mint ő, és nem ismeri fel őt.*
~Mi másra is gondoltam? Nyilvánvaló, hogy neki nem számított az az eset. Tata is ezt mondta, hogy az a férfi csak szórakozni akart, amolyan megkapja, eljátszadozik, eldobja típus.~
- Látom, nem emlékszel *Kezdi válaszát a lány.* Nagyjából nyolc éve találkoztunk egy hajóúton. Az én nagyapám Artemo Wynn.
*Nem teszi hozzá, hogy volt. Inkább figyeli a férfi arcát, a szemei rezdülését, vajon a név beugrik-e neki, és ha igen, vajon tudja-e, hogy az ő tatája halott, vagy a fogalmazása alapján esetleg élőnek véli. A második lenne logikus, hiszem az öregnek nem volt nagy baráti köre, generációja egyik utolsó tagjaként egykori barátai és harcostársai majdnem mind előtte tértek meg az árnyak közé, így nem is ment igazán híre annak, hogy követte őket. Bár messze nem önként vagy természetes módon.*
~Olyan kevesen ismerik a történetet, egy-két bizalmas, és persze a gyilkosok és a megrendelő. Ők bizonyára.~
*Állát kissé megemelve néz Daeron szemébe.*
- Nekem azt mondta, hogy a tengerbe dobatott, de ne aggódjak, a partközelben tette. Persze lehet, hogy mégsem.*Veti fel és kérdőn pillant a férfira.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 10:22:10
Üzenet elküldve: 2015-02-26 10:22:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Draenon tökéletesen jól elvan egyedül, köszöni szépen, a maga részéről nem kíván más társaságot, a boron kívül továbbra sem, ám nem elhanyagolható (ugyanakkor igen szomorú) tény, hogy társasága vészesen fogyatkozni kezdett az utóbbi fertályórában. Néhány kortynyi lapul még a kupa aljában, de közel sem elég ahhoz, hogy minden búját-baját feledni tudja, s midőn a fehér hajú nőszemély (ki a franc sem emlékszik már, miféle uraságnak a húga) sem méltóztatott eleddig felbukkanni, hát a férfi erősen gondolkozik azon, hogy netán nem ártana pótolni az eleddig elfogyasztott bor mennyiségét az ivóalkalmatosságban.
Fanyar fintorral a képén belebámul a kupába, körbelötyköli benne a nedűt, s már éppen felhajtaná, mikor érzi ám, hogy a tarkóján tökre feláll az összes szőrszál. Ez afféle berögzülés, a paranoid fixációihoz lehet köze, mindig megérezte, ha valaki figyeli. Nem mozdul azonban, még csak a testtartása sem változik, csupán szeme rebben ide-oda, végigpásztázva a fogadó belsejét, tekintete sehol nem időzik néhány szívdobbanásnyi időnél tovább.
Szívás, hogy a háta mögé nem lát, s ezzel tisztában is van, ám a vasalt csizma koppanása a padlón épp elég figyelmeztető jel számára, hogy bizony valaki orvul mögé óhajt settenkedni.
~Na azt már nem...~ gondolja hát elszántam, s mintha mi sem történt volna, lehajtja a bor maradékát, majd pediglen nem átall nemes egyszerűséggel felállni az asztala mellől, mintha épp csak újabb adag italért indult volna. Ami mellesleg így is van, függetlenül mindentől. Megfordulva szembetalálja magát egy köpenyes leánnyal, kinek arcát furcsán ismerősnek érzi, s úgy véli, illendő volna tudnia, kivel áll szemben, mert hogy az 'idegen' arcát elnézve amaz egészen biztosan felismerte valahonnan.
Az isteni bevillanás azonban egyelőre várat magára, így Draenon csak áll a nővel szemben, az üres kupával a kezében, s hasonlóan tanácstalanul bámul vissza Nittára, mint ahogy amaz néz őrá.*
-Öhm... *kezdi igen velősen, s nem csekély intellektuális beütéssel, de azért érzi, hogy nem ártana ennél kissé konkrétabbnak lennie a szándékait illetően.*
-Ismerjük egymást? *kérdi végül oldalra döntve a fejét, s kissé hunyorítva próbálja a lány arcvonásait beazonosítani, pedig majdhogynem bizonyos afelől, hogy látta már valahol korábban, egyszerűen nem ugrik be neki, hol és mikor.
~Kiraboltam már? Netán megrontottam volna? Vagy az anyját? Az apját...? Mármint hogy az apját meg biztos nem rontottam, de akár ki is rabolhattam...~ morfondírozik magában csendesen, midőn várja a leány válaszát a feltett kérdésére. Mert önerőből, most, ha megveszik sem fog rájönni, ki is a vele szemben álló. Ebben az ital csak igen csekély mértékben játszik közre, mivel ez még csak a második kupa bor volt, amit elfogyasztott.*
Fanyar fintorral a képén belebámul a kupába, körbelötyköli benne a nedűt, s már éppen felhajtaná, mikor érzi ám, hogy a tarkóján tökre feláll az összes szőrszál. Ez afféle berögzülés, a paranoid fixációihoz lehet köze, mindig megérezte, ha valaki figyeli. Nem mozdul azonban, még csak a testtartása sem változik, csupán szeme rebben ide-oda, végigpásztázva a fogadó belsejét, tekintete sehol nem időzik néhány szívdobbanásnyi időnél tovább.
Szívás, hogy a háta mögé nem lát, s ezzel tisztában is van, ám a vasalt csizma koppanása a padlón épp elég figyelmeztető jel számára, hogy bizony valaki orvul mögé óhajt settenkedni.
~Na azt már nem...~ gondolja hát elszántam, s mintha mi sem történt volna, lehajtja a bor maradékát, majd pediglen nem átall nemes egyszerűséggel felállni az asztala mellől, mintha épp csak újabb adag italért indult volna. Ami mellesleg így is van, függetlenül mindentől. Megfordulva szembetalálja magát egy köpenyes leánnyal, kinek arcát furcsán ismerősnek érzi, s úgy véli, illendő volna tudnia, kivel áll szemben, mert hogy az 'idegen' arcát elnézve amaz egészen biztosan felismerte valahonnan.
Az isteni bevillanás azonban egyelőre várat magára, így Draenon csak áll a nővel szemben, az üres kupával a kezében, s hasonlóan tanácstalanul bámul vissza Nittára, mint ahogy amaz néz őrá.*
-Öhm... *kezdi igen velősen, s nem csekély intellektuális beütéssel, de azért érzi, hogy nem ártana ennél kissé konkrétabbnak lennie a szándékait illetően.*
-Ismerjük egymást? *kérdi végül oldalra döntve a fejét, s kissé hunyorítva próbálja a lány arcvonásait beazonosítani, pedig majdhogynem bizonyos afelől, hogy látta már valahol korábban, egyszerűen nem ugrik be neki, hol és mikor.
~Kiraboltam már? Netán megrontottam volna? Vagy az anyját? Az apját...? Mármint hogy az apját meg biztos nem rontottam, de akár ki is rabolhattam...~ morfondírozik magában csendesen, midőn várja a leány válaszát a feltett kérdésére. Mert önerőből, most, ha megveszik sem fog rájönni, ki is a vele szemben álló. Ebben az ital csak igen csekély mértékben játszik közre, mivel ez még csak a második kupa bor volt, amit elfogyasztott.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-26 03:59:34
Üzenet elküldve: 2015-02-26 03:59:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
~Árulóknak megbocsátni itt, a földön, nem szokás.~
*Immár több mint hét év telt el az óta, hogy az ő szeretett tatáját tőrbe csalták, és elárulták, és ő magára maradt a nagyvilágban a nagyapja nélkül. De ennyi idő sem volt elég, hogy elfelejtse mi történt. Lassan, lépésről lépésre halad a célja felé, kideríteni ki tette, kinek a megbízásából, miért pontosan… ez csak a dolog egyik fele. Elég erőssé és ügyessé válni a bosszúhoz, ez a másik.
Fejlődött az évek során, de tudja, hogy még nem alkalmas a feladatra, még nem.*
~Talán a Szentélyben lelek valakit, aki tanítana.~
*Tervezget és gondolkodik, de már késő van, sötétedik, és ő túl fáradt, hogy épkézláb tervvel álljon elő.*
~Fáradtan semmire sem jutok.~
*Itt tart magában, mikor felnézve meglátja a Zöld Sárkány cégérét. Hirtelen döntés, hogy betér, még nem tudja biztosan, hogy kíván-e maradni.
Belépve körbenéz. Fekete köpenye nagyrészt takarja vértezetét, a sisak elrejti arcának majdnem felét. Nyári melegben a sisak nem éppen kényelmes viselet, de ilyen időben azért melegít, főleg a bélésének köszönhetően, ugyanakkor a fogadóban úgy érzi, felesleges lenne viselnie. Jelenleg álcázni se kívánja magát, már amennyiben az álcának minősül, hogyha a sisak is rajta van, sokan inkább nézi kamasz fiúnak, mint nőnek.*
~A vértezet miatt van. Nem éppen nőies.~
*Hátralöki fekete köpenye csuklyáját, leveszi a sisakját is, és a bal kezébe fogja, így domináns jobb keze szabad, ha kell. Bár épp senkit sem izgat igazán az érkezése, sem az, hogy a sisak levétele után dús sötétbarna hajkorona válik láthatóvá, melyet ügyes trükkel font félig be, hogy az acélküblit, ahogy sokszor nevezi, a fejébe húzhassa.
A pult felé indul, hogy megtudakolja mi kapható, mennyiért, és hogy állnak szállásügyileg, mikor az asztalok között elhaladva a szeme sarkából megpillant egy halványan ismerősnek rémlő alakot.
Megtorpan, és a férfi felé fordul.*
~Nem hiszem el! Ő lenne az? Ő?! Pont itt?~
*Csak áll, és nézi a férfit, aki miatt az egyik legcsúnyább veszekedés zajlott le a tatája és őközte.
Nem is csak nézi a fickót, de szó szerint bámulja, és minden bizonnyal nem is feltűnésmentesen.
A férfi egyedül borozik, lábait az asztal lapjára téve, pökhendien, mint mindig.*
~Vajon észrevesz-e? Kiszúrja-e, hogy nézem? Vagy már túl részeg hozzá?~
*Önkéntelenül tesz egy lépést a tetőtől talpig feketében komorló alak felé.*
*Immár több mint hét év telt el az óta, hogy az ő szeretett tatáját tőrbe csalták, és elárulták, és ő magára maradt a nagyvilágban a nagyapja nélkül. De ennyi idő sem volt elég, hogy elfelejtse mi történt. Lassan, lépésről lépésre halad a célja felé, kideríteni ki tette, kinek a megbízásából, miért pontosan… ez csak a dolog egyik fele. Elég erőssé és ügyessé válni a bosszúhoz, ez a másik.
Fejlődött az évek során, de tudja, hogy még nem alkalmas a feladatra, még nem.*
~Talán a Szentélyben lelek valakit, aki tanítana.~
*Tervezget és gondolkodik, de már késő van, sötétedik, és ő túl fáradt, hogy épkézláb tervvel álljon elő.*
~Fáradtan semmire sem jutok.~
*Itt tart magában, mikor felnézve meglátja a Zöld Sárkány cégérét. Hirtelen döntés, hogy betér, még nem tudja biztosan, hogy kíván-e maradni.
Belépve körbenéz. Fekete köpenye nagyrészt takarja vértezetét, a sisak elrejti arcának majdnem felét. Nyári melegben a sisak nem éppen kényelmes viselet, de ilyen időben azért melegít, főleg a bélésének köszönhetően, ugyanakkor a fogadóban úgy érzi, felesleges lenne viselnie. Jelenleg álcázni se kívánja magát, már amennyiben az álcának minősül, hogyha a sisak is rajta van, sokan inkább nézi kamasz fiúnak, mint nőnek.*
~A vértezet miatt van. Nem éppen nőies.~
*Hátralöki fekete köpenye csuklyáját, leveszi a sisakját is, és a bal kezébe fogja, így domináns jobb keze szabad, ha kell. Bár épp senkit sem izgat igazán az érkezése, sem az, hogy a sisak levétele után dús sötétbarna hajkorona válik láthatóvá, melyet ügyes trükkel font félig be, hogy az acélküblit, ahogy sokszor nevezi, a fejébe húzhassa.
A pult felé indul, hogy megtudakolja mi kapható, mennyiért, és hogy állnak szállásügyileg, mikor az asztalok között elhaladva a szeme sarkából megpillant egy halványan ismerősnek rémlő alakot.
Megtorpan, és a férfi felé fordul.*
~Nem hiszem el! Ő lenne az? Ő?! Pont itt?~
*Csak áll, és nézi a férfit, aki miatt az egyik legcsúnyább veszekedés zajlott le a tatája és őközte.
Nem is csak nézi a fickót, de szó szerint bámulja, és minden bizonnyal nem is feltűnésmentesen.
A férfi egyedül borozik, lábait az asztal lapjára téve, pökhendien, mint mindig.*
~Vajon észrevesz-e? Kiszúrja-e, hogy nézem? Vagy már túl részeg hozzá?~
*Önkéntelenül tesz egy lépést a tetőtől talpig feketében komorló alak felé.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-20 00:28:52
Üzenet elküldve: 2015-02-20 00:28:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
*Draenon egyedül ücsörög az asztalánál, és ez tökéletesen meg is felel neki. Ezért vonult félre, egyedül a bor társaságát óhajtja élvezni, s ez a vágya maradéktalanul teljesül is. Lassan kortyolgatja a kissé savanykás nedűt, mely talán a lóhúgynál egy fokkal ízletesebb, de minőségi italnak semmiképpen sem nevezné. Persze aki annyit utazott, annyi mindent látott és tapasztalt, mint ő, annak az afféle fogalmak, mint a "minőség", kissé átértékelődnek az idők során. Nyilván az nem meglepő, hogy a helybélieknek tökéletesen megfelel ez a pia is, hiszen jó eséllyel ők is azért isszák, amiért most Draenon is: szabadulni akarnak a kellemetlen érzésektől, vagy emlékektől. Mert kétségtelen, ha az íze nem is, a hatása kifogástalan, a férfi máris kissé kisimultabbnak tűnik, nyugodtabbnak, mint mondjuk fertályórával ezelőtt.
Jobb híján a távoli múlt emlékei között bóklászik, néha el-elidőzik egyik-másik képnél, melyek túlnyomó többsége a fivéréhez köthető. Túl sokat köszönhetett néhai bátyjának, sosem tudta volna visszaadni mindazt, amit Daerostól kapott, s mindezek között a legjelentősebb az volt, mikor az idősebbik Argien megmentette az öccse életét. Draenon ugyanis annak idején nem volt épp az a hidegfejű, számító fickó, mint most, heves vérmérséklete gyakran keverte bajba. Nem volt élete legjobb döntése megfarkalni egy városőr feleségét, a férfi rájött, valószínűleg az asszony köpte el magát. Ami még nagyobb hülyeségnek bizonyult, mint a pásztoróra, mert a sértett férj, ha már szarvakat kapott, bizony használta is őket, s egy hevesebb, emelt hangú szóváltás során megszabadította a csalfa feleséget a fogsora jelentős részétől. Azóta kissé beszédhibás szegény.
Ezek után a férfi felkereste Draenont, és ha a bátyja nem lép közbe, valószínűleg helyben új szájat vágott volna a hasára, szép nagyot. Afféle vörös mosolyt.
Helyette ő kapott egy tőrt a bordái közé, úgyhogy végeredményben igen szerencsétlen szériája volt annak a nyomorultnak, legalábbis a történet az ő szempontjából legkevésbé sem végződött jól. Az erdőben kaparták el, de nem különösebben mélyre, így a vadak valószínűleg pár hét alatt széthordták, ami maradt belőle.
Az Artheniort övező erdőségek sok mocskos titkot rejtenek, rengeteg elvarrott szál végezte ott, és soha, senki nem fogja felgöngyölíteni őket. Valójában nevetséges, mennyire egyszerű megúszni egy gyilkosságot.
Két nappal később fektették mellé a csalfa feleséget is. Na jó, nem egészen mellé, de valahol arrafelé végezte. Az Argien-fivérek sem igazán kedvelték a félmunkát, s ez a titok örökre összekötötte őket.
Sötét mosollyal a képén kortyol bele a borba. Draenon sosem rendelkezett azzal, amit egyesek erkölcsnek, mások lelkiismeretnek, s megint mások léleknek neveznének. A szégyenérzet, a megbánás sosem jellemezte őt.*
Jobb híján a távoli múlt emlékei között bóklászik, néha el-elidőzik egyik-másik képnél, melyek túlnyomó többsége a fivéréhez köthető. Túl sokat köszönhetett néhai bátyjának, sosem tudta volna visszaadni mindazt, amit Daerostól kapott, s mindezek között a legjelentősebb az volt, mikor az idősebbik Argien megmentette az öccse életét. Draenon ugyanis annak idején nem volt épp az a hidegfejű, számító fickó, mint most, heves vérmérséklete gyakran keverte bajba. Nem volt élete legjobb döntése megfarkalni egy városőr feleségét, a férfi rájött, valószínűleg az asszony köpte el magát. Ami még nagyobb hülyeségnek bizonyult, mint a pásztoróra, mert a sértett férj, ha már szarvakat kapott, bizony használta is őket, s egy hevesebb, emelt hangú szóváltás során megszabadította a csalfa feleséget a fogsora jelentős részétől. Azóta kissé beszédhibás szegény.
Ezek után a férfi felkereste Draenont, és ha a bátyja nem lép közbe, valószínűleg helyben új szájat vágott volna a hasára, szép nagyot. Afféle vörös mosolyt.
Helyette ő kapott egy tőrt a bordái közé, úgyhogy végeredményben igen szerencsétlen szériája volt annak a nyomorultnak, legalábbis a történet az ő szempontjából legkevésbé sem végződött jól. Az erdőben kaparták el, de nem különösebben mélyre, így a vadak valószínűleg pár hét alatt széthordták, ami maradt belőle.
Az Artheniort övező erdőségek sok mocskos titkot rejtenek, rengeteg elvarrott szál végezte ott, és soha, senki nem fogja felgöngyölíteni őket. Valójában nevetséges, mennyire egyszerű megúszni egy gyilkosságot.
Két nappal később fektették mellé a csalfa feleséget is. Na jó, nem egészen mellé, de valahol arrafelé végezte. Az Argien-fivérek sem igazán kedvelték a félmunkát, s ez a titok örökre összekötötte őket.
Sötét mosollyal a képén kortyol bele a borba. Draenon sosem rendelkezett azzal, amit egyesek erkölcsnek, mások lelkiismeretnek, s megint mások léleknek neveznének. A szégyenérzet, a megbánás sosem jellemezte őt.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-02-19 20:41:23
Üzenet elküldve: 2015-02-19 20:41:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Közös utakon - majd külön utakon//
* Rendes férfi ez a lovag. Meg mentette egyszer a martalócoktól, elhozta a városba és megmentette még egyszer az életét azzal, hogy gyógyítót hívatott hozzá. Pár nap alatt javult annyit az állapota, hogy meg tudott írni egy levelet, amit a személyzet segítségével elküldetett szülővárosába. A futár egy válaszlevéllel tért vissza jóval később, valamint pénzzel. Ezt elrejtette alaposan. Akkor már jobban érezte magát, noha még gyengécske volt. De mihelyst úgy érezte, hogy elbírják őt a lábai, szó nélkül lelépett. Persze írt egy levelet, nem épp rövidet és ott hagyta azt a szobában egy kis zsák arannyal. Ami nagyjából annyi lehet, amennyivel viszonozni tudja a rá fordított anyagiakat, meg egy kis plusz. A fogadóból kért meg valakit, hogy egy váltás normális ruhát beszerezzen neki, amiben gond nélkül elhagyhatja a fogadót. Utána bevásárol, ruhát, élelmet, fegyvert és lovat. Valamerre el kell indulnia, valamit kezdenie kell magával ennyi idő után. De vajon mi legyen az? *
* Rendes férfi ez a lovag. Meg mentette egyszer a martalócoktól, elhozta a városba és megmentette még egyszer az életét azzal, hogy gyógyítót hívatott hozzá. Pár nap alatt javult annyit az állapota, hogy meg tudott írni egy levelet, amit a személyzet segítségével elküldetett szülővárosába. A futár egy válaszlevéllel tért vissza jóval később, valamint pénzzel. Ezt elrejtette alaposan. Akkor már jobban érezte magát, noha még gyengécske volt. De mihelyst úgy érezte, hogy elbírják őt a lábai, szó nélkül lelépett. Persze írt egy levelet, nem épp rövidet és ott hagyta azt a szobában egy kis zsák arannyal. Ami nagyjából annyi lehet, amennyivel viszonozni tudja a rá fordított anyagiakat, meg egy kis plusz. A fogadóból kért meg valakit, hogy egy váltás normális ruhát beszerezzen neki, amiben gond nélkül elhagyhatja a fogadót. Utána bevásárol, ruhát, élelmet, fegyvert és lovat. Valamerre el kell indulnia, valamit kezdenie kell magával ennyi idő után. De vajon mi legyen az? *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746