Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Raenruil Revanion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/820_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
//Draenon//
*Furcsa módon egyáltalán nem figyel arra, hogy a kezét elhúzza a férfiétól. Igazából bár mikor megfogta Draenon kissé kérgesebb ujjait, vigasztalni akarta csak, de bár eltelt pár perc, mégse húzza vissza a kezét. Igazából olyan természetesen hagyja ott, mintha az elmúlt nyolc év nem is létezne, mintha az a fiatal kamaszkorból még ki sem nőtt lány lenne, akiúgy hitte, ehhez minden joga megvan.
Nem is gondolkodik az egészen. Mivel az egész számára természetes érzés, így végül is egyáltalán nem fontolgatja, amit tesz.*
– Rendben, ha nem. *Bólint aprót, és egy kis mosolyt is megvillant.*
~Ha azt mondja itt lesz, akkor itt lesz.~
*Maga sem tudja, miért érzi úgy, hogy bízhat Draenonban. Nem gondolná, hogy makulátlan jellem, vagy a hős lovag csillogó páncélban, de úgy érzi, neki a férfi nem hazudna. Ha le akarná rázni, azt megtenné. Sőt már meg is tette volna. És nem képzeli, hogy túlzottan finomkodott volna.*
~Nyugodtan az arcomba vághatta volna, ha látni sem bír. Egy mondata és a billogunk látványa a karján, ennyi is elég lett volna, hogy örökre eltűnjek a közeléből. De ő egy percig sem éreztetett velem olyasmit, hogy engem hibáztatna.~
*Érzi a férfi ujjainak finom, biztató szorítását a kezén, látja a kacsintását, és elmosolyodik válaszul.*
– Először sem hagytál. *Csúszik ki a száján nagyon halkan, de azért érthetően.*
~Hiszen nem mondhatom, hogy elhagyott, mikor be volt zárva, éhezett és még meg is verték. Mégis hogy jöhetett volna. Vagy hogyan jöhetett volna miután félholtra verték és még meg is billogozták, mintha nem is ember lenne, hanem valami vágómarha? Lehet, hogy örült, hogy él. Talán gyógyulnia is kellett. Utána meg? A nyomaink addigra talán már kihűltek. Vagy éppen félt, hogy nem állná meg és tenne valamit tata ellen.
Azt nem bírtam volna ki.~
*Hiszen most is mennyire megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy Draenon semmiféle szerepet nem játszott a nagyapja halálában. Nem is tudott az egészről.*
~Nem is tudta!~
*Ennek pedig Nitta teljes szívéből örül. Ez valahol felmenti őt, hogy véletlenül sem ő hozta a vészt a családjára, legalábbis nem ilyen formában, nem az ő döntésein vagy tettein múltak a dolgok.
Draenon a kezeiket nézi, forgatja, és ő engedi neki, hogy ha akarja megsimítsa a tenyerét, az ujjait.
Sőt, igazság szerint élvezi is az érintéseket.*
~Most is gyengéd a keze. Pedig most nem csábítgat.~
*Legalábbis Nitta így hiszi.
A férfi sóhaját hallva tekintetét a kezeikről Draenon arcára emeli, a szemébe néz, kicsit talán kérdő arckifejezéssel, hiszen kíváncsi, miért is volt a mély sóhaj. Ugyanakkor tudja, akármennyire is fúrja az oldalát a kíváncsiság, rá nem kérdezhet.
Arra nem. Ellenben másra igen.*
– És ha tudhatom, hol töltöd majd az éjszakát? Itt?
*Ő is látta, aki fizetett ételért-italért, annak jut hely, a többieknek meg kívül tágasabb. És bizony Nitta nem fizetett, ő Draenon vendége volt.*
~Nem csak az kérdés, Draenon hol alszik ma éjjel, az még nagyobb, hogy én hol.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-16 18:24:44
Üzenet elküldve: 2015-03-16 18:24:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
-Küldetést? Miféle küldetést érdemes teljesíteni? Errefelé nem fizetnek eleget a népek. Nincs apa ki gyönyörű lányát neked adná fizetség gyanánt, pénzük meg nem sok, így nem éri meg bármit is cselekedni, kivéve ha személyes az ügy. *Mondata végén szemeit összehúzva elmosolyodik. Úgy véli Reinal, hogy rátapintott az élet kulcsára. Kék szemei megcsillannak a lángok fényében.
Pincérlány sétál el mellette, s következő pillanatban Reinal asztallap fölé emelt kezében egy érméktől csengő szütyő himbálózik.*
-Vegyük példul ezt itt. Nem volt sok munka megszerezni, ám nem csak a nyilvánvaló módon hajthat hasznot. *Feláll kis időre, a lány után lép, s megszólítja.*
-Drága hölgyem! Ez tán az ön ruhájából hullott a földre. Felismeri?
-Óó! Igen uram! Nagyon köszönöm a jóságát.
-Micsoda szerencse, hogy a szépségét nem veszítheti el. *A piruló lányra mosolyog, s mikor átadja a pénzt, megsimítja kezét. Visszaül az asztalhoz,s közel hajol az ismeretlen elfhez.*
-Látja, így a pénz közelebb juttathat ama hölgy buja bájaihoz, melyek amúgy zárva lennének bármily vagyon előtt. Ám ha nem bújok mellé, mások előtt jó híremet is keltheti, ha elfecsegi, képzeletében megszülető tisztességemet. Társat, azt mondta? Vigyázzon velem rossz társaságba keveredik! Nem vagyok zenész, inkább amolyan, életművész.
Pincérlány sétál el mellette, s következő pillanatban Reinal asztallap fölé emelt kezében egy érméktől csengő szütyő himbálózik.*
-Vegyük példul ezt itt. Nem volt sok munka megszerezni, ám nem csak a nyilvánvaló módon hajthat hasznot. *Feláll kis időre, a lány után lép, s megszólítja.*
-Drága hölgyem! Ez tán az ön ruhájából hullott a földre. Felismeri?
-Óó! Igen uram! Nagyon köszönöm a jóságát.
-Micsoda szerencse, hogy a szépségét nem veszítheti el. *A piruló lányra mosolyog, s mikor átadja a pénzt, megsimítja kezét. Visszaül az asztalhoz,s közel hajol az ismeretlen elfhez.*
-Látja, így a pénz közelebb juttathat ama hölgy buja bájaihoz, melyek amúgy zárva lennének bármily vagyon előtt. Ám ha nem bújok mellé, mások előtt jó híremet is keltheti, ha elfecsegi, képzeletében megszülető tisztességemet. Társat, azt mondta? Vigyázzon velem rossz társaságba keveredik! Nem vagyok zenész, inkább amolyan, életművész.
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-16 16:24:22
Üzenet elküldve: 2015-03-16 16:24:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Draenonnak, ami azt illeti, eszébe sem jutott soha, egy pillanatig sem vádolni, vagy okolni Nittát mindazzal és mindazért, ami történt annak idején, már csak azért sem, mert a lány nyilvánvalóan nem is tudott arról, hogy vele mit tett a drága nagyfater, akit oly nagyon idealizálni igyekszik. Mert azért a férfi arra is gondolt, hogy azzal, hogy az igazság napvilágra bukott általa, némileg átértékelhette Nitta mindazt, amit a nagyapjáról tudni vélt, s titkon Draenonnak ez is a célja volt. Már csak afféle pitiáner, önző bosszúból is a vénember irányába, mert tény, hogy sosem kedvelte meg azok után, amit vele tett. Nem volt szent, kár is volna úgy beállítani az öreget, akár egyetlen kósza pillanatig is, bár az is tagadhatatlan tény, hogy Draenon még így is többé-kevésbé olcsón megúszta, elvégre néhány komolyabb zúzódás, pár enyhe csonttörés volt a jussa, nem vágtak le róla semmit, még a fejét sem vették, "csupán" egy billogot kapott. Mondjuk az is igaz, hogy mindezt úgy, hogy valójában közte és Nitta között nem is történt semmi egy-két futó csókon kívül, bár ez nem rajtuk múlt, mert ha nem kapják őket rajta, akkor minden bizonnyal bekövetkezik az, amitől a vénember a legjobban félt, s az ő drága virágszálát letépi egy sehonnai bitang fattyú, akit Draenon személyesített volna meg. *
-Nem, tulajdonképpen csakugyan nem léptem le, már ha szigorúan vesszük, mivel nem is tudtam, köszönhetően annak, hogy a fedélközbe zártak. Bár nem értem miért, mert azután, hogy rajtakaptak minket, jobban tettem volna, ha eltűnök, mindkettőnk érdekében. *morfondírozik bujkáló mosollyal a képén.
~Na persze, mindkettőnkében...~ ezt azonban már csak gondolatban teszi hozzá, mert teljesen nyilvánvaló módon nem a lányt védte volna ezzel, hanem saját magát, bár az is igaz, hogy Nittát nem is kellett volna megvédeni semmitől, hiszen ő csak egy alapos fejmosást kapott, szöges ellentétben mindazzal, amit a férfinak jutott, ugyebár.
A következő kérdésre kissé felvonja a fél szemöldökét, úgy néz a másikra, mintha ki akarná fürkészni, mi is volt a célja a kérdéssel. Bármilyen meglepő, csakugyan így van, szeretné tudni az okát, ha tehetné, most bizony belenézne a nő fejébe, hogy mi is bújik meg ott, főleg vele kapcsolatban, de hát ugye ilyesmire nem képes, sőt, úgy hallotta, még az igazán nagy mágusok közül is csak kevesen. Marad hát az, hogy kénytelen válaszolni helyette.*
-Igen, valószínűleg itt, ez sem rosszabb hely, mint bármelyik másik. *vonja meg végül a vállát, hiszen fizetett az ételért, italért, így kivehet magának egy szobát is, minden további nélkül.*
-Miért kérded?
*Draenonnak, ami azt illeti, eszébe sem jutott soha, egy pillanatig sem vádolni, vagy okolni Nittát mindazzal és mindazért, ami történt annak idején, már csak azért sem, mert a lány nyilvánvalóan nem is tudott arról, hogy vele mit tett a drága nagyfater, akit oly nagyon idealizálni igyekszik. Mert azért a férfi arra is gondolt, hogy azzal, hogy az igazság napvilágra bukott általa, némileg átértékelhette Nitta mindazt, amit a nagyapjáról tudni vélt, s titkon Draenonnak ez is a célja volt. Már csak afféle pitiáner, önző bosszúból is a vénember irányába, mert tény, hogy sosem kedvelte meg azok után, amit vele tett. Nem volt szent, kár is volna úgy beállítani az öreget, akár egyetlen kósza pillanatig is, bár az is tagadhatatlan tény, hogy Draenon még így is többé-kevésbé olcsón megúszta, elvégre néhány komolyabb zúzódás, pár enyhe csonttörés volt a jussa, nem vágtak le róla semmit, még a fejét sem vették, "csupán" egy billogot kapott. Mondjuk az is igaz, hogy mindezt úgy, hogy valójában közte és Nitta között nem is történt semmi egy-két futó csókon kívül, bár ez nem rajtuk múlt, mert ha nem kapják őket rajta, akkor minden bizonnyal bekövetkezik az, amitől a vénember a legjobban félt, s az ő drága virágszálát letépi egy sehonnai bitang fattyú, akit Draenon személyesített volna meg. *
-Nem, tulajdonképpen csakugyan nem léptem le, már ha szigorúan vesszük, mivel nem is tudtam, köszönhetően annak, hogy a fedélközbe zártak. Bár nem értem miért, mert azután, hogy rajtakaptak minket, jobban tettem volna, ha eltűnök, mindkettőnk érdekében. *morfondírozik bujkáló mosollyal a képén.
~Na persze, mindkettőnkében...~ ezt azonban már csak gondolatban teszi hozzá, mert teljesen nyilvánvaló módon nem a lányt védte volna ezzel, hanem saját magát, bár az is igaz, hogy Nittát nem is kellett volna megvédeni semmitől, hiszen ő csak egy alapos fejmosást kapott, szöges ellentétben mindazzal, amit a férfinak jutott, ugyebár.
A következő kérdésre kissé felvonja a fél szemöldökét, úgy néz a másikra, mintha ki akarná fürkészni, mi is volt a célja a kérdéssel. Bármilyen meglepő, csakugyan így van, szeretné tudni az okát, ha tehetné, most bizony belenézne a nő fejébe, hogy mi is bújik meg ott, főleg vele kapcsolatban, de hát ugye ilyesmire nem képes, sőt, úgy hallotta, még az igazán nagy mágusok közül is csak kevesen. Marad hát az, hogy kénytelen válaszolni helyette.*
-Igen, valószínűleg itt, ez sem rosszabb hely, mint bármelyik másik. *vonja meg végül a vállát, hiszen fizetett az ételért, italért, így kivehet magának egy szobát is, minden további nélkül.*
-Miért kérded?
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-16 09:50:17
Üzenet elküldve: 2015-03-16 09:50:17
ÚJ
![>Raenruil Revanion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/820_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy idegen leül mellé Revan felnéz, és végigméri a dalnokot.*
-Nem ismerem a családodat énekes. Én csak egy útitársat keresek, aki csatlakozna hozzám kalandozásaim során. Bátornak tűnsz. És olyannak aki nem riad vissza egy kihívástól. A városba tartok, hátha ott lelek olyan küldetést amit megéri teljesíteni.
*A mágikus ereklyékről amiket keres egy szót sem szól. ~Az ráér ha majd megbízhatónak találom.~*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.16 11:24:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-Nem ismerem a családodat énekes. Én csak egy útitársat keresek, aki csatlakozna hozzám kalandozásaim során. Bátornak tűnsz. És olyannak aki nem riad vissza egy kihívástól. A városba tartok, hátha ott lelek olyan küldetést amit megéri teljesíteni.
*A mágikus ereklyékről amiket keres egy szót sem szól. ~Az ráér ha majd megbízhatónak találom.~*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.16 11:24:38, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-16 09:18:35
Üzenet elküldve: 2015-03-16 09:18:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Raenruil//
*Lassú feladat volt átjutni a sátrak közt, hiszen szanaszét hevernek szegényebb utazók még a földön is. A fogadó ajtaja hívogatóan sugárzik. Ablakain a gyertyák, s fáklyák fénye táncol, bentről részeges dalolászás, és egymást túlkiabáló hangok szűrődnek ki.
Reinal benyit, de nem áll meg az ajtóban. Nem szeret szem előtt lenni, így vállával egy oszlop árnyékosabb oldalának dől. Lassan végigméri a vendégsereget.*
~No csak! Hát nem a nagy muzsikakedvelő az? követ talán, vagy csupán a véletlen műve volna? Talán ismeri a családomat.~
*Odalép az ismeretlen asztalához, s le is ül kérdezés nélkül. Pár pillanatig nem szól szót sem. Szemét a csapláron, meg a pultnál ácsorgókon tartja.*
-Ha azt mondom neked, Than Bental Aganor? Vagy tán az Aganor ház bármely másik tagja?
*Lassú feladat volt átjutni a sátrak közt, hiszen szanaszét hevernek szegényebb utazók még a földön is. A fogadó ajtaja hívogatóan sugárzik. Ablakain a gyertyák, s fáklyák fénye táncol, bentről részeges dalolászás, és egymást túlkiabáló hangok szűrődnek ki.
Reinal benyit, de nem áll meg az ajtóban. Nem szeret szem előtt lenni, így vállával egy oszlop árnyékosabb oldalának dől. Lassan végigméri a vendégsereget.*
~No csak! Hát nem a nagy muzsikakedvelő az? követ talán, vagy csupán a véletlen műve volna? Talán ismeri a családomat.~
*Odalép az ismeretlen asztalához, s le is ül kérdezés nélkül. Pár pillanatig nem szól szót sem. Szemét a csapláron, meg a pultnál ácsorgókon tartja.*
-Ha azt mondom neked, Than Bental Aganor? Vagy tán az Aganor ház bármely másik tagja?
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-15 22:16:44
Üzenet elküldve: 2015-03-15 22:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Reinal//
*Mikor végre eléri a bejáratnál, és megragadja a másik vállát, maga felé fordítva őt.*
- Üdv! Én Revanion vagyok a Raenruil házból. Reméltem, hogy találok egy olyan bátor férfit, aki nem riad meg egy kalandtól, akkor sem, ha sok vérrel jár majd.
*Miközben újdonsült társára vár egy sötét sarokban, igencsak elunja magát, és az őt méregető sötételf sem túl szimpatikus neki. Kirakja mindkét fegyverét az asztalra, és kihúzza a tőrt a tokjából. Az övére akasztott bőrerszényből kivesz egy fenőkövet, majd elkezdi élesíteni az ezüstberakásos tőrt. A kígyózó motívum a penge hegyétől a markolatáig terjed, vércsatorna helyett. A körülötte ülők hátán felállhat a szőr a csikorgó hangtól, és a szikrázó acéltól. A markolat vörös bőr, ugyanazzal a kígyózó motívummal díszítve, mint a penge, de itt arannyal. Mire végez már akkor is elvágja magát az ember, ha csak ránéz a pengére.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.16 11:24:10, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; az ehhez a helyszínhez tartozó részek átmozgatása ebbe a hozzászólásba.
*Mikor végre eléri a bejáratnál, és megragadja a másik vállát, maga felé fordítva őt.*
- Üdv! Én Revanion vagyok a Raenruil házból. Reméltem, hogy találok egy olyan bátor férfit, aki nem riad meg egy kalandtól, akkor sem, ha sok vérrel jár majd.
*Miközben újdonsült társára vár egy sötét sarokban, igencsak elunja magát, és az őt méregető sötételf sem túl szimpatikus neki. Kirakja mindkét fegyverét az asztalra, és kihúzza a tőrt a tokjából. Az övére akasztott bőrerszényből kivesz egy fenőkövet, majd elkezdi élesíteni az ezüstberakásos tőrt. A kígyózó motívum a penge hegyétől a markolatáig terjed, vércsatorna helyett. A körülötte ülők hátán felállhat a szőr a csikorgó hangtól, és a szikrázó acéltól. A markolat vörös bőr, ugyanazzal a kígyózó motívummal díszítve, mint a penge, de itt arannyal. Mire végez már akkor is elvágja magát az ember, ha csak ránéz a pengére.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.16 11:24:10, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; az ehhez a helyszínhez tartozó részek átmozgatása ebbe a hozzászólásba.
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-13 21:39:38
Üzenet elküldve: 2015-03-13 21:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kirabolt bosszúja//
- Vothug te nagyon kedves vagy. *Mohón kikapja a férfi kezéből a sert és egy nagyon húz belőle.* - Te egy igazi úr vagy. *Majd még egy nagyot húz belőle.* - Esetleg egy kicsit erősebbet nem tudnál hozni? Bár ez sem rossz. *Mondja, majd csuklik egyet és még egy nagy kortyot nyel belőle. Látszik, a sokk és az események sora és a sör kicsit becsiccsentették a leányzót. Kicsit furán kezd beszélni, pont mint egy kezdő részeg. Mondjuk, vicces, hogy egy ilyen könnyű italtól, már ennyire az elején becsiccsent.*
- Tudja maga huncut. *Ekkor meg rázza fejét és kicsit normálisabban kezd beszélni.* - Mármint Rudik úr ha-ha-ha. *Egy pillanatnál nem tartott tovább józansága. Nevetése inkább kínos, mint mókás.* - Van még egy hangszer. *Ekkor az asztalra üt és megfogja az ork kezét és arcába lihegi a következő mondatot.*
- De oda nem megyünk, mert nem jó hely az. *Majd visszahuppan helyére és meg egy kortyot iszik. Már nincs sok a korsóban, de arra pont elég lesz, hogy alaposan berúgjon.*
- Meg egyebeként is itt van még ez. *Elő veszi furulyáját.* - Ezzel, holnap 100 meg száz aranyat gyűjtök, majd figyeljétek meg. *Majd röhögve az asztalra csapja, igaz azért nem olyan erősen, hogy eltörjön.*
- Az a gitár, egyébként nem is gitár volt. *Mutat a romokra, most már elérkezett az a fázis, amikor nem vidám, hanem a kesergés veszi át a terepet.*
- Azt egy nagyon kedves barátomtól kaptam még réges-régen. *Legyint és arcát az asztalba temeti, homlokával támasztja azt.* - Tudja kedves uram, akarom mondani Vothug. *Ezt már felemelt fejjel mondja. Eléggé kiszámíthatatlan mit csinál.* - Maga egy férfi. *Ennyi, más nem jön ki a száján. Akart még mondani mást is, de egyszerűen elfelejtette.*
- Maga pedig Rudik egy hazug ember. *Ezt már úgy mondja, hogy arcát támasztja kezével az asztalon.*
- Azt hitte nem tudom ki maga? Maga maga *Ekkor feléje mutat.* - Azt hiszi nem tudom ki maga? Hö. *A 'hö' inkább böfögés és nevetés kombinációja volt, igazából meghatározhatatlan.* - Maga egy, egy lovag. *Tágra nyílt szemekkel fürkészi az illetőt.* - Miért van itt? *Kérdezi tőle, de mire az válaszolhatna, már arcát a korsójába temeti és nem érdeki a válasz. Igazából, most már teljesen részeg. Azt sem tudja, hol van, csak csacskaságokat beszél össze-vissza. Remélhetőleg, a két férfi azért nem veszi ezt túl komolyan és ha mást nem, de legalább szórakoznak egy jót rajta.*
- Vothug te nagyon kedves vagy. *Mohón kikapja a férfi kezéből a sert és egy nagyon húz belőle.* - Te egy igazi úr vagy. *Majd még egy nagyot húz belőle.* - Esetleg egy kicsit erősebbet nem tudnál hozni? Bár ez sem rossz. *Mondja, majd csuklik egyet és még egy nagy kortyot nyel belőle. Látszik, a sokk és az események sora és a sör kicsit becsiccsentették a leányzót. Kicsit furán kezd beszélni, pont mint egy kezdő részeg. Mondjuk, vicces, hogy egy ilyen könnyű italtól, már ennyire az elején becsiccsent.*
- Tudja maga huncut. *Ekkor meg rázza fejét és kicsit normálisabban kezd beszélni.* - Mármint Rudik úr ha-ha-ha. *Egy pillanatnál nem tartott tovább józansága. Nevetése inkább kínos, mint mókás.* - Van még egy hangszer. *Ekkor az asztalra üt és megfogja az ork kezét és arcába lihegi a következő mondatot.*
- De oda nem megyünk, mert nem jó hely az. *Majd visszahuppan helyére és meg egy kortyot iszik. Már nincs sok a korsóban, de arra pont elég lesz, hogy alaposan berúgjon.*
- Meg egyebeként is itt van még ez. *Elő veszi furulyáját.* - Ezzel, holnap 100 meg száz aranyat gyűjtök, majd figyeljétek meg. *Majd röhögve az asztalra csapja, igaz azért nem olyan erősen, hogy eltörjön.*
- Az a gitár, egyébként nem is gitár volt. *Mutat a romokra, most már elérkezett az a fázis, amikor nem vidám, hanem a kesergés veszi át a terepet.*
- Azt egy nagyon kedves barátomtól kaptam még réges-régen. *Legyint és arcát az asztalba temeti, homlokával támasztja azt.* - Tudja kedves uram, akarom mondani Vothug. *Ezt már felemelt fejjel mondja. Eléggé kiszámíthatatlan mit csinál.* - Maga egy férfi. *Ennyi, más nem jön ki a száján. Akart még mondani mást is, de egyszerűen elfelejtette.*
- Maga pedig Rudik egy hazug ember. *Ezt már úgy mondja, hogy arcát támasztja kezével az asztalon.*
- Azt hitte nem tudom ki maga? Maga maga *Ekkor feléje mutat.* - Azt hiszi nem tudom ki maga? Hö. *A 'hö' inkább böfögés és nevetés kombinációja volt, igazából meghatározhatatlan.* - Maga egy, egy lovag. *Tágra nyílt szemekkel fürkészi az illetőt.* - Miért van itt? *Kérdezi tőle, de mire az válaszolhatna, már arcát a korsójába temeti és nem érdeki a válasz. Igazából, most már teljesen részeg. Azt sem tudja, hol van, csak csacskaságokat beszél össze-vissza. Remélhetőleg, a két férfi azért nem veszi ezt túl komolyan és ha mást nem, de legalább szórakoznak egy jót rajta.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-13 01:39:53
Üzenet elküldve: 2015-03-13 01:39:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Furcsa módon egyáltalán nem figyel arra, hogy a kezét elhúzza a férfiétól. Igazából bár mikor megfogta Draenon kissé kérgesebb ujjait, vigasztalni akarta csak, de bár eltelt pár perc, mégse húzza vissza a kezét. Igazából olyan természetesen hagyja ott, mintha az elmúlt nyolc év nem is létezne, mintha az a fiatal kamaszkorból még ki sem nőtt lány lenne, akiúgy hitte, ehhez minden joga megvan.
Nem is gondolkodik az egészen. Mivel az egész számára természetes érzés, így végül is egyáltalán nem fontolgatja, amit tesz.*
– Rendben, ha nem. *Bólint aprót, és egy kis mosolyt is megvillant.*
~Ha azt mondja itt lesz, akkor itt lesz.~
*Maga sem tudja, miért érzi úgy, hogy bízhat Draenonban. Nem gondolná, hogy makulátlan jellem, vagy a hős lovag csillogó páncélban, de úgy érzi, neki a férfi nem hazudna. Ha le akarná rázni, azt megtenné. Sőt már meg is tette volna. És nem képzeli, hogy túlzottan finomkodott volna.*
~Nyugodtan az arcomba vághatta volna, ha látni sem bír. Egy mondata és a billogunk látványa a karján, ennyi is elég lett volna, hogy örökre eltűnjek a közeléből. De ő egy percig sem éreztetett velem olyasmit, hogy engem hibáztatna.~
*Érzi a férfi ujjainak finom, biztató szorítását a kezén, látja a kacsintását, és elmosolyodik válaszul.*
– Először sem hagytál. *Csúszik ki a száján nagyon halkan, de azért érthetően.*
~Hiszen nem mondhatom, hogy elhagyott, mikor be volt zárva, éhezett és még meg is verték. Mégis hogy jöhetett volna. Vagy hogyan jöhetett volna miután félholtra verték és még meg is billogozták, mintha nem is ember lenne, hanem valami vágómarha? Lehet, hogy örült, hogy él. Talán gyógyulnia is kellett. Utána meg? A nyomaink addigra talán már kihűltek. Vagy éppen félt, hogy nem állná meg és tenne valamit tata ellen.
Azt nem bírtam volna ki.~
*Hiszen most is mennyire megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy Draenon semmiféle szerepet nem játszott a nagyapja halálában. Nem is tudott az egészről.*
~Nem is tudta!~
*Ennek pedig Nitta teljes szívéből örül. Ez valahol felmenti őt, hogy véletlenül sem ő hozta a vészt a családjára, legalábbis nem ilyen formában, nem az ő döntésein vagy tettein múltak a dolgok.
Draenon a kezeiket nézi, forgatja, és ő engedi neki, hogy ha akarja megsimítsa a tenyerét, az ujjait.
Sőt, igazság szerint élvezi is az érintéseket.*
~Most is gyengéd a keze. Pedig most nem csábítgat.~
*Legalábbis Nitta így hiszi.
A férfi sóhaját hallva tekintetét a kezeikről Draenon arcára emeli, a szemébe néz, kicsit talán kérdő arckifejezéssel, hiszen kíváncsi, miért is volt a mély sóhaj. Ugyanakkor tudja, akármennyire is fúrja az oldalát a kíváncsiság, rá nem kérdezhet.
Arra nem. Ellenben másra igen.*
– És ha tudhatom, hol töltöd majd az éjszakát? Itt?
*Ő is látta, aki fizetett ételért-italért, annak jut hely, a többieknek meg kívül tágasabb. És bizony Nitta nem fizetett, ő Draenon vendége volt.*
~Nem csak az kérdés, Draenon hol alszik ma éjjel, az még nagyobb, hogy én hol.~
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-13 00:02:44
Üzenet elküldve: 2015-03-13 00:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Draenon figyelmét sem kerüli el az a "futó" pillantás, amivel a pultnál ácsorgó suhanc illette őt, már csak azért sem, mert rajtuk kívül nem igen tartózkodnak most az ivóban, így aztán a vézna kölyök megjelenése nyilvánvalóan feltűnt a férfinak. Mindazonáltal, ettől függetlenül nem szavaz a dolognak komolyabb jelentőséget, már csak azért sem, mert úgy véli első pillantásra, hogy nem ismeri a másikat, s ennél fogva a világon semmi dolga sincsen vele. A nőt azonban, aki érdekes módon még mindig a kezét fogja, annál inkább, de legalábbis olybá tűnik, hogy a jövőben akadhat még közös ügyletük, bár annak mibenlétét egyelőre még köd, homály, meg efféle dolgok borítják.*
-Nem, dehogy. *pillant némileg meglepetten Nittára, mint aki nem is érti, miről beszél a másik. Na persze halovány sejtése azért van, s miután kissé jobban belegondol a kérdés mögött rejlő esetleges motivációra, be kell lássa, hogy annak van azért némi alapja. Legalábbis a nő szemszögéből nézve, mivel annak idején beadták neki a mesét, hogy Draenon eltűnt, lelépett, mert nem is érdekelte őt a lány valójában.
Nos, ez azért ebben a formában nem egészen igaz, már ami az érdeklődést és annak mértékét illeti, mert bár tagadhatatlan, megcáfolhatatlan tény, hogy Draenon minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ágyba vigye Nittát, ez önmagában még nem jelentette volna azt, hogy utána érdeklődését vesztve egy hang nélkül örökre lelépett volna. Bár az esély erre is megvolt, hiszen akkoriban még ő sem volt egészen meglett férfi, bár most sem feltétlenül a kora miatt az. Nem, sokkal inkább a tapasztalat tesz valakit férfivá, a megtett út, ami mögötte van.*
-Ne aggódj, másodszor már nem hagylak itt. *kacsint végül vigyorogva a nőre, s még kicsit meg is szorítja a kezét.
~Érdekes...~ mélázik egy sort, midőn pillantását ismételten az említett kacsóra veti.
~Ezek nem egy harcos kezei, ezek egy úri kisasszony kezei.~ gondolja magában.
~Nem tartom különösebben valószínűnek, hogy gyakran forgatná a kardot, akkor jóval kérgesebb lenne a tenyere, nem volna ilyen finom puha a bőre...~ ezen a ponton kénytelen azonban elszakítani gondolatainak fonalát, mielőtt egy meglehetősen kínos irányba tekeredne el azok menete, mely jelen pillanatban aligha volna kívánatos.
~Nem úgy, mint ő, még a páncélban is...~ ezúttal már ő maga is úgy érzi, hogy amit gondol az már-már a röhejes kategóriába tartozik. Mert mégis, ki látna vonzónak egy talpig páncélban feszítő nőt?
~Én.~ vallja be magának a nyilvánvalót egy drámai sóhaj mellett, melynek okáról azonban ugyebár Nitta aligha tudhat bármit is.*
*Draenon figyelmét sem kerüli el az a "futó" pillantás, amivel a pultnál ácsorgó suhanc illette őt, már csak azért sem, mert rajtuk kívül nem igen tartózkodnak most az ivóban, így aztán a vézna kölyök megjelenése nyilvánvalóan feltűnt a férfinak. Mindazonáltal, ettől függetlenül nem szavaz a dolognak komolyabb jelentőséget, már csak azért sem, mert úgy véli első pillantásra, hogy nem ismeri a másikat, s ennél fogva a világon semmi dolga sincsen vele. A nőt azonban, aki érdekes módon még mindig a kezét fogja, annál inkább, de legalábbis olybá tűnik, hogy a jövőben akadhat még közös ügyletük, bár annak mibenlétét egyelőre még köd, homály, meg efféle dolgok borítják.*
-Nem, dehogy. *pillant némileg meglepetten Nittára, mint aki nem is érti, miről beszél a másik. Na persze halovány sejtése azért van, s miután kissé jobban belegondol a kérdés mögött rejlő esetleges motivációra, be kell lássa, hogy annak van azért némi alapja. Legalábbis a nő szemszögéből nézve, mivel annak idején beadták neki a mesét, hogy Draenon eltűnt, lelépett, mert nem is érdekelte őt a lány valójában.
Nos, ez azért ebben a formában nem egészen igaz, már ami az érdeklődést és annak mértékét illeti, mert bár tagadhatatlan, megcáfolhatatlan tény, hogy Draenon minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ágyba vigye Nittát, ez önmagában még nem jelentette volna azt, hogy utána érdeklődését vesztve egy hang nélkül örökre lelépett volna. Bár az esély erre is megvolt, hiszen akkoriban még ő sem volt egészen meglett férfi, bár most sem feltétlenül a kora miatt az. Nem, sokkal inkább a tapasztalat tesz valakit férfivá, a megtett út, ami mögötte van.*
-Ne aggódj, másodszor már nem hagylak itt. *kacsint végül vigyorogva a nőre, s még kicsit meg is szorítja a kezét.
~Érdekes...~ mélázik egy sort, midőn pillantását ismételten az említett kacsóra veti.
~Ezek nem egy harcos kezei, ezek egy úri kisasszony kezei.~ gondolja magában.
~Nem tartom különösebben valószínűnek, hogy gyakran forgatná a kardot, akkor jóval kérgesebb lenne a tenyere, nem volna ilyen finom puha a bőre...~ ezen a ponton kénytelen azonban elszakítani gondolatainak fonalát, mielőtt egy meglehetősen kínos irányba tekeredne el azok menete, mely jelen pillanatban aligha volna kívánatos.
~Nem úgy, mint ő, még a páncélban is...~ ezúttal már ő maga is úgy érzi, hogy amit gondol az már-már a röhejes kategóriába tartozik. Mert mégis, ki látna vonzónak egy talpig páncélban feszítő nőt?
~Én.~ vallja be magának a nyilvánvalót egy drámai sóhaj mellett, melynek okáról azonban ugyebár Nitta aligha tudhat bármit is.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-12 11:31:48
Üzenet elküldve: 2015-03-12 11:31:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon, és egy pillanatra egy ismeretlen//
*Halk sóhajjal bólint, mert ha maga elé képzeli a helyzetet, van benne valami komikus, ugyanakkor valami fájó is. A nevetés pedig segít távolságot tartani.
Draenon kis legyintésére halkan sóhajt. Tényleg nem akarta megbántani. Igazából persze azt se tudja, csak megsértette, vagy tényleg meg is bántotta. A második jelentene többet. Az első maximum csak a külső mázt karcolja meg, a második mélyre szúr, ami csak úgy lehet, ha a férfi valamely rést nyit felé a páncélján.
Lassan bólint.*
– Hát igen.
*Halkan sóhajt, nézi, ahogy a férfi csak bámul ki a fejéből. Nem tudja, ilyenkor mégis mire gondolhat a másik, de most igazán kíváncsi lenne.
Csak vár, de aztán észreveszi, Draenon tekintete megváltozik, mikor megérinti. Felkészül egy acsargó morgásra is, vagy bármi kevésbé durva elutasításra, így nem kicsit lepi meg, hogy csak a férfi csak lepillant a kezükre, majd beszélni kezd.*
– Bizonyosan. Azt mondják, Odaát mindenkivel találkozunk, aki fontos volt. Meg azt is, hogy ők látnak minket. *Halkan beszél.* Vannak, akik megpróbálnak mindenféle praktikákat, hogy elérjék őket, legyen az ital, vagy fura növények megevése, ilyesmik… De szerintem ez nem segít, nem vezet eredményre.
*Komolyan néz a férfira, a tekintetét keresi.*
– Én azt hiszem, ha ők akarnak valamit, akkor maguktól jelentkeznek. Akár álmodban. Eljönnek és mutatnak vagy mondanak valamit. De ha erőszakoskodsz velük, akkor nem szólnak, és…
*És rájön túl sokat beszélt, és ezzel, bár úgy tűnik, mintha általánosságról lenne szó, bárkiről, de mégis magáról árul el sokat. Már ha Draenonnak van füle meghallani.*
– Pontosan. Mármint a gyakorláshoz. Gondolom. Olyasmi ez, mint hogy egy kis totyogót is először a két kezénél fogva vezetnek, és csak utána engedik el, ha már biztosabban lép.
~Végtére is senki nem született úgy, hogy már tud vívni. ~
*Annyit pedig Nitta is tud, hogy léteznek gyakorlófegyverek. Bár lányként őt csak a legelemibb dolgokra tanította a tatája, igaz, így is jóval többször volt a kezében fegyver, mint egy átlagos kisasszonynak.
A férfi szavaira rábólint, még el is mosolyodik, kedvesen és gyengéden.*
– Igen, megfelel.
~Legalább gondolkodik rajta. Ami jó. És az is jó, hogy megpróbálkozott egy mosollyal, még ha az fáradt és szomorú is lett. De a próbálkozás számít.~
– De nem párologsz el reggelre, ugye? *Kérdezi újabb kis mosollyal, bár sejti, hogy nem, hiszen a férfi még mindig nem lökte el a kezét.*
~És talán nem is olyan ember, aki csak ígér, de nem állja a szavát.~
*Bár megmondani nem tudná, ezt mire alapozza, a megérzésén kívül.
Amiről éppen ma este derült ki számára, hogy mégis csak jól működött.
És ami talán épp most kapcsol be újra.
Nitta tarkója bizsereg, így óvatosan körbenéz. Fel is fedez a pultnál egy suhancot, aki épp őket nézi, miközben kortyol, de aztán sietve el is fordul. Talán ez a sietség teszi cseppet gyanússá.
Nitta Draenonra pillant, kíváncsian, vajon a másik is észrevette-e, hogy megnézték őket, de egyebet nem tesz, nem szól.*
*Halk sóhajjal bólint, mert ha maga elé képzeli a helyzetet, van benne valami komikus, ugyanakkor valami fájó is. A nevetés pedig segít távolságot tartani.
Draenon kis legyintésére halkan sóhajt. Tényleg nem akarta megbántani. Igazából persze azt se tudja, csak megsértette, vagy tényleg meg is bántotta. A második jelentene többet. Az első maximum csak a külső mázt karcolja meg, a második mélyre szúr, ami csak úgy lehet, ha a férfi valamely rést nyit felé a páncélján.
Lassan bólint.*
– Hát igen.
*Halkan sóhajt, nézi, ahogy a férfi csak bámul ki a fejéből. Nem tudja, ilyenkor mégis mire gondolhat a másik, de most igazán kíváncsi lenne.
Csak vár, de aztán észreveszi, Draenon tekintete megváltozik, mikor megérinti. Felkészül egy acsargó morgásra is, vagy bármi kevésbé durva elutasításra, így nem kicsit lepi meg, hogy csak a férfi csak lepillant a kezükre, majd beszélni kezd.*
– Bizonyosan. Azt mondják, Odaát mindenkivel találkozunk, aki fontos volt. Meg azt is, hogy ők látnak minket. *Halkan beszél.* Vannak, akik megpróbálnak mindenféle praktikákat, hogy elérjék őket, legyen az ital, vagy fura növények megevése, ilyesmik… De szerintem ez nem segít, nem vezet eredményre.
*Komolyan néz a férfira, a tekintetét keresi.*
– Én azt hiszem, ha ők akarnak valamit, akkor maguktól jelentkeznek. Akár álmodban. Eljönnek és mutatnak vagy mondanak valamit. De ha erőszakoskodsz velük, akkor nem szólnak, és…
*És rájön túl sokat beszélt, és ezzel, bár úgy tűnik, mintha általánosságról lenne szó, bárkiről, de mégis magáról árul el sokat. Már ha Draenonnak van füle meghallani.*
– Pontosan. Mármint a gyakorláshoz. Gondolom. Olyasmi ez, mint hogy egy kis totyogót is először a két kezénél fogva vezetnek, és csak utána engedik el, ha már biztosabban lép.
~Végtére is senki nem született úgy, hogy már tud vívni. ~
*Annyit pedig Nitta is tud, hogy léteznek gyakorlófegyverek. Bár lányként őt csak a legelemibb dolgokra tanította a tatája, igaz, így is jóval többször volt a kezében fegyver, mint egy átlagos kisasszonynak.
A férfi szavaira rábólint, még el is mosolyodik, kedvesen és gyengéden.*
– Igen, megfelel.
~Legalább gondolkodik rajta. Ami jó. És az is jó, hogy megpróbálkozott egy mosollyal, még ha az fáradt és szomorú is lett. De a próbálkozás számít.~
– De nem párologsz el reggelre, ugye? *Kérdezi újabb kis mosollyal, bár sejti, hogy nem, hiszen a férfi még mindig nem lökte el a kezét.*
~És talán nem is olyan ember, aki csak ígér, de nem állja a szavát.~
*Bár megmondani nem tudná, ezt mire alapozza, a megérzésén kívül.
Amiről éppen ma este derült ki számára, hogy mégis csak jól működött.
És ami talán épp most kapcsol be újra.
Nitta tarkója bizsereg, így óvatosan körbenéz. Fel is fedez a pultnál egy suhancot, aki épp őket nézi, miközben kortyol, de aztán sietve el is fordul. Talán ez a sietség teszi cseppet gyanússá.
Nitta Draenonra pillant, kíváncsian, vajon a másik is észrevette-e, hogy megnézték őket, de egyebet nem tesz, nem szól.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-11 21:53:30
Üzenet elküldve: 2015-03-11 21:53:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*A férfi nagyot nyújtózik, elnyom egy ásítást is, majd pedig az előtte lévő széken keresztbe tett lábait átcseréli, nehogy már valamelyikben rosszalkodni kezdjen a vérellátás, hogy aztán jól elzsibbadhasson. Mert ugyebár egy zsibbadt végtag roppantul kellemetlen, mi több, már-már rémesen zavarónak is mondható.*
-Mindegy, nem számít. *legyint, mintha csakugyan nem számítana, ami azt illeti, valójában nagyon is látja ő a történetnek a komikusabbik felét is, csak éppen jelen pillanatban még nem igen tud nevetni rajta. Majd egyszer, később, mikor eszébe jut néhány korsó habzó serital elfogyasztása közben, vagy még inkább után, talán majd képes lesz röhögni egy jó ízűt a történteken, de az a nap most még nem jött el. Mert most még csak az üvöltve hányás emlékei vannak meg, azok pedig igen élénken élnek a férfi emlékezetében ahhoz, hogy ne találja mulatságosnak a közelmúlt eseményeit.*
-Persze, értem én. Együtt érzel, de attól még vicces. *bólint a semmibe révedve, láthatóan pár pillanatra a saját gondolataiba merül, melyekről a külvilág mit sem tudhat. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy ő maga sem igen tud róluk, az úgy nevezett "semmi doboz"-ban múlatja az időt, csak bámul maga elé, távolba révedő tekintettel, mintha merengene valami roppantul fontos dolgon, de valójában a nagy büdös semmi tölti ki az elméjét az ilyen és ehhez hasonló pillanatokban.
Ismételten egy érintés rángatja vissza a valóság szilárd talajára, s pillantása újfent a nő kezére esik.
~Miért lett mániája ma minden nőnek, hogy taperoljon?~ merül fel benne a kérdés, csak úgy mellesleg, mert hát alapvetően nincs ezzel gondja, legfeljebb kissé talán furcsállja a dolgot, mert eleddig nem igen volt jellemző. Mármint nem ilyen közegben és körülmények között. Meg nem is ilyen kontextusban, bár tény és való, hogy a jelenlegi helyzetre még soha nem volt precedens, mert még soha nem halt meg a bátyja. Remélhetőleg többet már nem is fog, s ebben igen sokat segít az az apró, ám cseppet sem elhanyagolható tényező is, hogy nincs több bátyja. Bár a halálozási rátát elnézve, talán nem is akkora baj ez.*
-Hát ez van, úgy tűnik, a sorsunk másképp volt megírva, nem úgy, hogy ebben az életben még találkozhatunk. Talán majd Odaát. *von végül vállat, levonva a konzekvenciát, egyszersmind részéről lezártnak is tekinti az érintett témát. Ez nem olyasmi, amihez Nittának valójában köze volna, ez egyedül, kizárólag az ő dolga, az ő harca, nem a nőé. Ezekkel a démonokkal neki kell majd az éjszaka homályában megküzdenie, egyedül, szemben az árnyakkal.*
-Hát akárhogy is nézem, ezek nem túl rózsás kilátások. *jegyzi meg epésen, mint hogy Nitta az előbbi mondatában egy egész sor olyan lehetőséget sorolt fel, amiben ő, Draenon Argien szörnyűnél szörnyűbb, kifejezetten kínos módokon szenderülne jobb létre, pusztán attól, hogy éhgyomorra merészelt meginni egynehány kupa bornak csúfolt lóhúgyot.*
-Ez igaz, egy páncélt le lehet. *ért egyet, s jegyzi meg egyúttal a nyilvánvalót, amit már a nő is megtett az imént.*
-Majd holnap kitalálunk valamit, addig gondolkozom a dolgon. Így megfelel? *pillant Nittára, egy megnyerőnek szánt mosollyal, ami inkább sikeredett megfáradtra és némileg rezignáltra.*
*A férfi nagyot nyújtózik, elnyom egy ásítást is, majd pedig az előtte lévő széken keresztbe tett lábait átcseréli, nehogy már valamelyikben rosszalkodni kezdjen a vérellátás, hogy aztán jól elzsibbadhasson. Mert ugyebár egy zsibbadt végtag roppantul kellemetlen, mi több, már-már rémesen zavarónak is mondható.*
-Mindegy, nem számít. *legyint, mintha csakugyan nem számítana, ami azt illeti, valójában nagyon is látja ő a történetnek a komikusabbik felét is, csak éppen jelen pillanatban még nem igen tud nevetni rajta. Majd egyszer, később, mikor eszébe jut néhány korsó habzó serital elfogyasztása közben, vagy még inkább után, talán majd képes lesz röhögni egy jó ízűt a történteken, de az a nap most még nem jött el. Mert most még csak az üvöltve hányás emlékei vannak meg, azok pedig igen élénken élnek a férfi emlékezetében ahhoz, hogy ne találja mulatságosnak a közelmúlt eseményeit.*
-Persze, értem én. Együtt érzel, de attól még vicces. *bólint a semmibe révedve, láthatóan pár pillanatra a saját gondolataiba merül, melyekről a külvilág mit sem tudhat. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy ő maga sem igen tud róluk, az úgy nevezett "semmi doboz"-ban múlatja az időt, csak bámul maga elé, távolba révedő tekintettel, mintha merengene valami roppantul fontos dolgon, de valójában a nagy büdös semmi tölti ki az elméjét az ilyen és ehhez hasonló pillanatokban.
Ismételten egy érintés rángatja vissza a valóság szilárd talajára, s pillantása újfent a nő kezére esik.
~Miért lett mániája ma minden nőnek, hogy taperoljon?~ merül fel benne a kérdés, csak úgy mellesleg, mert hát alapvetően nincs ezzel gondja, legfeljebb kissé talán furcsállja a dolgot, mert eleddig nem igen volt jellemző. Mármint nem ilyen közegben és körülmények között. Meg nem is ilyen kontextusban, bár tény és való, hogy a jelenlegi helyzetre még soha nem volt precedens, mert még soha nem halt meg a bátyja. Remélhetőleg többet már nem is fog, s ebben igen sokat segít az az apró, ám cseppet sem elhanyagolható tényező is, hogy nincs több bátyja. Bár a halálozási rátát elnézve, talán nem is akkora baj ez.*
-Hát ez van, úgy tűnik, a sorsunk másképp volt megírva, nem úgy, hogy ebben az életben még találkozhatunk. Talán majd Odaát. *von végül vállat, levonva a konzekvenciát, egyszersmind részéről lezártnak is tekinti az érintett témát. Ez nem olyasmi, amihez Nittának valójában köze volna, ez egyedül, kizárólag az ő dolga, az ő harca, nem a nőé. Ezekkel a démonokkal neki kell majd az éjszaka homályában megküzdenie, egyedül, szemben az árnyakkal.*
-Hát akárhogy is nézem, ezek nem túl rózsás kilátások. *jegyzi meg epésen, mint hogy Nitta az előbbi mondatában egy egész sor olyan lehetőséget sorolt fel, amiben ő, Draenon Argien szörnyűnél szörnyűbb, kifejezetten kínos módokon szenderülne jobb létre, pusztán attól, hogy éhgyomorra merészelt meginni egynehány kupa bornak csúfolt lóhúgyot.*
-Ez igaz, egy páncélt le lehet. *ért egyet, s jegyzi meg egyúttal a nyilvánvalót, amit már a nő is megtett az imént.*
-Majd holnap kitalálunk valamit, addig gondolkozom a dolgon. Így megfelel? *pillant Nittára, egy megnyerőnek szánt mosollyal, ami inkább sikeredett megfáradtra és némileg rezignáltra.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-11 21:20:32
Üzenet elküldve: 2015-03-11 21:20:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A zöldes árnyalatú háromemeletes faház, mely meglepően hosszan nyúlik el a lapályon, és színéhez (valamint gyengébb teherbírású látogatóinak sárkányüvöltéshez hasonlatos, italozás utáni produkciójához) méltóan Zöldsárkány fogadó néven fut, ma este egy újabb vendéggel lesz gazdagabb. Persze csak képletesen, mert bizony Philder Gilboarth nem kíván túl sokat elkölteni itt nehezen megőrzött aranyaiból, ám ahhoz, hogy némi információt szerezzen, kénytelen lesz áldozatot hozni.*
~ Micsoda egy bűntanya! ~ *sápadozik, de azért elszánt léptekkel, konok arckifejezéssel csörtet a pult felé. Már amennyiben egy vékonyabb testalkatú kamasz, vagy alig valamivel érettebb férfipalánta csörtetni tud.*
- Öhm. Jó estét. Egy kupa izét kérek. Almabort. *rendel tétován, majd 10 aranyat szurkol le az Almabor-ért a pultosnak.*
- Köszönöm. *dünnyögi, majd befelé egyáltalán nem érzett magabiztossággal hörpöl bele az italba, és ráérősen a pultra könyököl. Nem mondhatná, hogy tele van a hely, így meglehetősen hamar megtalálja a figurát, akire illik a leírás. Nem bámulja meg, egyrészt, mert épp eleget volt kocsmákban ahhoz, hogy tudja, ez nem a legjobb módszer, másrészt, mert láthatóan a férfi talált magának másik tanítványt.*
~ Ch. Tanítvány, mi? Na persze. ~ *fordul a pult a felé, újabb kortyot kockáztatva meg az erős almaborból.*
~ Remélem, megtérülnek a kiadásaim. Meg hogy valami falnivaló is van ezen a helyen. ~ *mereng bele a pultos arcába enyhén bamba arckifejezéssel, majd füleit próbálja ráfókuszálni a kocsma hangjaira, a beszélgetésekre, a történésekre. Hátha lesz valami érdekes.*
~ Micsoda egy bűntanya! ~ *sápadozik, de azért elszánt léptekkel, konok arckifejezéssel csörtet a pult felé. Már amennyiben egy vékonyabb testalkatú kamasz, vagy alig valamivel érettebb férfipalánta csörtetni tud.*
- Öhm. Jó estét. Egy kupa izét kérek. Almabort. *rendel tétován, majd 10 aranyat szurkol le az Almabor-ért a pultosnak.*
- Köszönöm. *dünnyögi, majd befelé egyáltalán nem érzett magabiztossággal hörpöl bele az italba, és ráérősen a pultra könyököl. Nem mondhatná, hogy tele van a hely, így meglehetősen hamar megtalálja a figurát, akire illik a leírás. Nem bámulja meg, egyrészt, mert épp eleget volt kocsmákban ahhoz, hogy tudja, ez nem a legjobb módszer, másrészt, mert láthatóan a férfi talált magának másik tanítványt.*
~ Ch. Tanítvány, mi? Na persze. ~ *fordul a pult a felé, újabb kortyot kockáztatva meg az erős almaborból.*
~ Remélem, megtérülnek a kiadásaim. Meg hogy valami falnivaló is van ezen a helyen. ~ *mereng bele a pultos arcába enyhén bamba arckifejezéssel, majd füleit próbálja ráfókuszálni a kocsma hangjaira, a beszélgetésekre, a történésekre. Hátha lesz valami érdekes.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-11 20:58:20
Üzenet elküldve: 2015-03-11 20:58:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Aprót bólint csak, nem erőszakoskodik, gyanítja Draenonnak kínos a téma. Meg végtére is mi köze van neki a férfihoz. Mert azt nem hozhatja fel érvnek, hogy valaha, bő nyolc éve, le akartak egymással feküdni.*
~Sokan úgy gondolták volna már akkor is, hogy ettől még nincs közünk egymáshoz. Lehet, hogy maga Draenon is. Sőt igencsak valószínű.~
- Ne haragudj, Draenon! *Kéri immár elkomolyodva.* Azért, bár semmiképp nem akarnám, hogy azt hidd, hogy örülök a szenvedésednek, de lásd be, a történetben van valami komikus is. Vagy talán tragikomikus. Bár szerencsére igazi tragédia nem történt, és biztos vagyok benne, hogy holnapra már sokkal, de sokkal jobban leszel.
~Már persze csak akkor, ha nem rendel újabb és újabb kupa borokat magának, mert akkor biztosan cefetül lesz.~
*Halkan sóhajt.*
- Tudom, miről beszélsz. Nyolc év nagyon hosszú idő, és nem mindig ment jól a sorom. ~Nem mintha most annyira csodásan menne, de hát mégis, tudok ételt venni, ha kell, tudok szállásért is fizetni. Nem olyan rossz most a helyzet.~
*Lassan bólint, kénytelen elfogadni a férfi döntését, ha nem eszik, hát nem eszik, ő mindenesetre megpróbálta.
Csak hallgatja csendesen, figyelmesen, mit mesél a másik a hirtelen döntésről, arról, mennyire reménykedett abban, hogy a fivére otthon lesz. Nem a szavak azok, melyek beszédesek, inkább a hangsúly, és valahogy sejti, vagy legalábbis úgy érzi, Draenon nem sűrűn beszél így. Van egy olyan érzése, hogy ritkán mesél a reményeiről, a vágyairól, és talán még ritkábban az érzelmeiről. Számára ezért is értékesek most ezek a percek. Lehet persze, hogy most nem számít az ő személye, lehet, hogy a férfi ugyanígy beszélne egy ork, vagy egy mélységi előtt is, nem tudhatja. Csak azt tudja, most ő van itt, ő van vele és mellette, ő az, aki talán némi együttérzést adhat. Illetve, hát persze, hogy megpróbálja, kérdés inkább az, vajon a férfi elfogadja-e.*
~Bár lehetne valamit tenni. Bármit.~
*De tudja, itt nincs segítség.*
– Nem tudhattad. *Mondja halkan, és, hacsak Draenon el nem húzza, hát könnyedén megsimítja a kezét.* Benned megvolt a szándék, elindultál haza, hogy találkozz vele. Egyszerűen nem tudhattad. *Elhallgat, tudja, nincsenek igazán jó szavak, bármit is mondana, most egyik szó sem elég.
Lassan bólint, mert igen, ez volt a kérdés.*
– Ha azt hiszed, ezen segít az ital, hát nagyon tévedsz. Ha a lerészegedés visszahozná őket, akkor a nyolc év alatt ki se józanodtam volna. De a tény az, hogy ha az asztal alá iszod magad, csak még ócskábbul leszel, de a bánat nem szűnik meg és a gyász ettől nem enyészik el. *halkan, szinte suttogva beszél a férfinak, nem tudja elég meggyőző tud-e lenni, vagy mindjárt megkapja, hogy semmi köze az egészhez, és Draenon ellöki őt, vagy egyszerűen csak faképnél hagyja.*
– És tudod, van még valami, mondhatod ugyan, hogy semmi közöm hozzá, és hagyjalak békés, de… *Kicsit habozva nézi, aztán mégis folytatja.* Épp most vagy túl egy ételmérgezésen, kikészült a gyomrod. Enni még nem tudsz, de a sok alkoholnak más hatása is lehet, mint az átmeneti mámor. Kilyukadhat a gyomros, vagy a nyelőcsöved, aztán vért hánysz, én meg itt maradok veled, és … és én nem vagyok gyógyító, bájitalaim sincsenek, nem tudnék segíteni, és nem nézném szívesen, hogy elvérzel az orrom előtt. Érted, ugye?
*Halkan sóhajt.*
– Akkor félő, hogy nem segítenének, nem csak szép szóért, de pénzért sem. *Látja be kis szomorú mosollyal. Azért még ő is hallott a hallgatás törvényéről.*
– ÓÓ. Ezek szerint olyat sem ismersz, senkit, aki esetleg tanítgatna? Nem okvetlen kellene páncélos dolgokat. Egy páncélt le is lehet venni.
~Vagy akármi. De valamit mégis tenni kellene.~
*Aprót bólint csak, nem erőszakoskodik, gyanítja Draenonnak kínos a téma. Meg végtére is mi köze van neki a férfihoz. Mert azt nem hozhatja fel érvnek, hogy valaha, bő nyolc éve, le akartak egymással feküdni.*
~Sokan úgy gondolták volna már akkor is, hogy ettől még nincs közünk egymáshoz. Lehet, hogy maga Draenon is. Sőt igencsak valószínű.~
- Ne haragudj, Draenon! *Kéri immár elkomolyodva.* Azért, bár semmiképp nem akarnám, hogy azt hidd, hogy örülök a szenvedésednek, de lásd be, a történetben van valami komikus is. Vagy talán tragikomikus. Bár szerencsére igazi tragédia nem történt, és biztos vagyok benne, hogy holnapra már sokkal, de sokkal jobban leszel.
~Már persze csak akkor, ha nem rendel újabb és újabb kupa borokat magának, mert akkor biztosan cefetül lesz.~
*Halkan sóhajt.*
- Tudom, miről beszélsz. Nyolc év nagyon hosszú idő, és nem mindig ment jól a sorom. ~Nem mintha most annyira csodásan menne, de hát mégis, tudok ételt venni, ha kell, tudok szállásért is fizetni. Nem olyan rossz most a helyzet.~
*Lassan bólint, kénytelen elfogadni a férfi döntését, ha nem eszik, hát nem eszik, ő mindenesetre megpróbálta.
Csak hallgatja csendesen, figyelmesen, mit mesél a másik a hirtelen döntésről, arról, mennyire reménykedett abban, hogy a fivére otthon lesz. Nem a szavak azok, melyek beszédesek, inkább a hangsúly, és valahogy sejti, vagy legalábbis úgy érzi, Draenon nem sűrűn beszél így. Van egy olyan érzése, hogy ritkán mesél a reményeiről, a vágyairól, és talán még ritkábban az érzelmeiről. Számára ezért is értékesek most ezek a percek. Lehet persze, hogy most nem számít az ő személye, lehet, hogy a férfi ugyanígy beszélne egy ork, vagy egy mélységi előtt is, nem tudhatja. Csak azt tudja, most ő van itt, ő van vele és mellette, ő az, aki talán némi együttérzést adhat. Illetve, hát persze, hogy megpróbálja, kérdés inkább az, vajon a férfi elfogadja-e.*
~Bár lehetne valamit tenni. Bármit.~
*De tudja, itt nincs segítség.*
– Nem tudhattad. *Mondja halkan, és, hacsak Draenon el nem húzza, hát könnyedén megsimítja a kezét.* Benned megvolt a szándék, elindultál haza, hogy találkozz vele. Egyszerűen nem tudhattad. *Elhallgat, tudja, nincsenek igazán jó szavak, bármit is mondana, most egyik szó sem elég.
Lassan bólint, mert igen, ez volt a kérdés.*
– Ha azt hiszed, ezen segít az ital, hát nagyon tévedsz. Ha a lerészegedés visszahozná őket, akkor a nyolc év alatt ki se józanodtam volna. De a tény az, hogy ha az asztal alá iszod magad, csak még ócskábbul leszel, de a bánat nem szűnik meg és a gyász ettől nem enyészik el. *halkan, szinte suttogva beszél a férfinak, nem tudja elég meggyőző tud-e lenni, vagy mindjárt megkapja, hogy semmi köze az egészhez, és Draenon ellöki őt, vagy egyszerűen csak faképnél hagyja.*
– És tudod, van még valami, mondhatod ugyan, hogy semmi közöm hozzá, és hagyjalak békés, de… *Kicsit habozva nézi, aztán mégis folytatja.* Épp most vagy túl egy ételmérgezésen, kikészült a gyomrod. Enni még nem tudsz, de a sok alkoholnak más hatása is lehet, mint az átmeneti mámor. Kilyukadhat a gyomros, vagy a nyelőcsöved, aztán vért hánysz, én meg itt maradok veled, és … és én nem vagyok gyógyító, bájitalaim sincsenek, nem tudnék segíteni, és nem nézném szívesen, hogy elvérzel az orrom előtt. Érted, ugye?
*Halkan sóhajt.*
– Akkor félő, hogy nem segítenének, nem csak szép szóért, de pénzért sem. *Látja be kis szomorú mosollyal. Azért még ő is hallott a hallgatás törvényéről.*
– ÓÓ. Ezek szerint olyat sem ismersz, senkit, aki esetleg tanítgatna? Nem okvetlen kellene páncélos dolgokat. Egy páncélt le is lehet venni.
~Vagy akármi. De valamit mégis tenni kellene.~
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-10 22:30:19
Üzenet elküldve: 2015-03-10 22:30:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
-Jól vagyok, de jobb nem kísérteni a sorsot. *vonja meg a vállát válaszul, s nem is igen óhajt ennél sokkal több szót fecsérelni a rosszalkodó gyomrát érintő témára, már csak azért sem, mert amúgy ahhoz Nittának vajmi kevés köze van, már úgy alapvetően.*
-Na persze, nevess csak ki...*húzza el a száját, mármint a sajátját, nem a nőét, afféle fintort kell elképzelni, mely az enyhe nemtetszést volt hivatott jelezni az illetékes beszélgetőpartner irányába.*
-Az éhség nagy úr, addig örülj, amíg nem tudod, milyen is az. *dünnyögi kissé rosszmájúan, egyszersmind utalván arra is, hogy akár eltekintenek ettől a ténytől, akár nem, Nitta bizony jómódú családba született, s nem igen kellett megismernie a nélkülözést annak idején. Persze lefolyt azóta jó sok víz, ezzel Draenon is tisztában vagyon, ámbátor az ő véleménye szerint azért a nő nincs olyan végtelenül rossz bőrben most sem, hogy rá lehetne fogni, hogy éhezne. *
-Kedves tőled, köszönöm, de nem kérek egyelőre semmit sem.*hárítja el újfent az ételre vonatkozó felajánlást, bár a valósághoz hozzá tartozik, hogy kezd ugyan éhes lenni, mégsem igen merné megkockáztatni, hogy bármi szilárd is kerüljön a gyomrába. Mert ha ez az olcsó lőre ki akarna jönni, hát lelke rajta, annyit nem ért, hogy akarata ellenére is odabent maradjon, viszont egy kiadós vacsorától már jóval kevésbé könnyű szívvel válna meg, már miután sikerült leküzdenie a torkán.*
-Nem, semmi ilyesmi. Teljesen váratlanul indultam el hazafelé, reménykedve benne, hogy Daeros nem kódorgott el a nagyvilágba, ne adják az istenek mondjuk itthon találom, de hát... *nagyot sóhajt, újfent megvonja a vállát*
-Úgy tűnik, egyszerűen csak későn érkeztem. *mondja végül, s talán a kelleténél több keserűség is szorult ebbe az utóbbi mondatba, de hát mégis ki merné ezért kárhoztatni a férfit?
Csakugyan szörnyű érzés, hogy bármi, amit mondhatott volna, amit el akart mondani, mostanra már minden jelentőségét veszítette. Pedig lett volna mit közölnie, de még mennyire, hisz oly rég nem látták egymást, nem is hallottak a másik felől.*
-Tervem? *kérdez vissza felkapva a fejét.*
-Egyelőre nincs, alig néhány órája szembesültem a ténnyel, hogy a bátyám nincs többé. Ez most nem a tervezgetés ideje, hanem a gyászé. Egy-két istenes lerészegedés, utána kijózanodás, aztán neki lehet állni a terveknek. *dörmögi, majd megdörzsöli a szemeit. Igazság szerint kezd már elfáradni, s a Fenti Fény is inkább lefelé tendál már az égen, bármikor úgy dönthetne, hogy éppen itt az ideje annak, hogy eltegye magát másnapra.*
-Ismerek igen, bár kérdés, hogy a szakmában vannak-e még. Tudod meglehetősen régen jártam errefelé, így aztán abban sem igen tudok tanácsot adni, kihez fordulj a másik problémáddal. Nem tudom, ki vállalná el a tanításod, én ilyen páncélba bugyolált harcmodorhoz egyébként sem értek különösebben.
-Jól vagyok, de jobb nem kísérteni a sorsot. *vonja meg a vállát válaszul, s nem is igen óhajt ennél sokkal több szót fecsérelni a rosszalkodó gyomrát érintő témára, már csak azért sem, mert amúgy ahhoz Nittának vajmi kevés köze van, már úgy alapvetően.*
-Na persze, nevess csak ki...*húzza el a száját, mármint a sajátját, nem a nőét, afféle fintort kell elképzelni, mely az enyhe nemtetszést volt hivatott jelezni az illetékes beszélgetőpartner irányába.*
-Az éhség nagy úr, addig örülj, amíg nem tudod, milyen is az. *dünnyögi kissé rosszmájúan, egyszersmind utalván arra is, hogy akár eltekintenek ettől a ténytől, akár nem, Nitta bizony jómódú családba született, s nem igen kellett megismernie a nélkülözést annak idején. Persze lefolyt azóta jó sok víz, ezzel Draenon is tisztában vagyon, ámbátor az ő véleménye szerint azért a nő nincs olyan végtelenül rossz bőrben most sem, hogy rá lehetne fogni, hogy éhezne. *
-Kedves tőled, köszönöm, de nem kérek egyelőre semmit sem.*hárítja el újfent az ételre vonatkozó felajánlást, bár a valósághoz hozzá tartozik, hogy kezd ugyan éhes lenni, mégsem igen merné megkockáztatni, hogy bármi szilárd is kerüljön a gyomrába. Mert ha ez az olcsó lőre ki akarna jönni, hát lelke rajta, annyit nem ért, hogy akarata ellenére is odabent maradjon, viszont egy kiadós vacsorától már jóval kevésbé könnyű szívvel válna meg, már miután sikerült leküzdenie a torkán.*
-Nem, semmi ilyesmi. Teljesen váratlanul indultam el hazafelé, reménykedve benne, hogy Daeros nem kódorgott el a nagyvilágba, ne adják az istenek mondjuk itthon találom, de hát... *nagyot sóhajt, újfent megvonja a vállát*
-Úgy tűnik, egyszerűen csak későn érkeztem. *mondja végül, s talán a kelleténél több keserűség is szorult ebbe az utóbbi mondatba, de hát mégis ki merné ezért kárhoztatni a férfit?
Csakugyan szörnyű érzés, hogy bármi, amit mondhatott volna, amit el akart mondani, mostanra már minden jelentőségét veszítette. Pedig lett volna mit közölnie, de még mennyire, hisz oly rég nem látták egymást, nem is hallottak a másik felől.*
-Tervem? *kérdez vissza felkapva a fejét.*
-Egyelőre nincs, alig néhány órája szembesültem a ténnyel, hogy a bátyám nincs többé. Ez most nem a tervezgetés ideje, hanem a gyászé. Egy-két istenes lerészegedés, utána kijózanodás, aztán neki lehet állni a terveknek. *dörmögi, majd megdörzsöli a szemeit. Igazság szerint kezd már elfáradni, s a Fenti Fény is inkább lefelé tendál már az égen, bármikor úgy dönthetne, hogy éppen itt az ideje annak, hogy eltegye magát másnapra.*
-Ismerek igen, bár kérdés, hogy a szakmában vannak-e még. Tudod meglehetősen régen jártam errefelé, így aztán abban sem igen tudok tanácsot adni, kihez fordulj a másik problémáddal. Nem tudom, ki vállalná el a tanításod, én ilyen páncélba bugyolált harcmodorhoz egyébként sem értek különösebben.
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-09 18:08:52
Üzenet elküldve: 2015-03-09 18:08:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//A kirabolt bosszúja//
* A lány egyre kétségbeesettebb, Rudik viszont egyre vidámabb. Persze, ő is meglepettséget színlel.*
- Én már csak mágiára tudok gyanakodni...
* Csóválja a fejét.*
- Hölgyem, valahogy tudnék önnek segíteni? Hisz hangszere is darabokban, pénzét elvesztette...
* Igen ügyesen adja elő magát, mint jótevőt. Vajon mi sül ki ebből?*
* A lány egyre kétségbeesettebb, Rudik viszont egyre vidámabb. Persze, ő is meglepettséget színlel.*
- Én már csak mágiára tudok gyanakodni...
* Csóválja a fejét.*
- Hölgyem, valahogy tudnék önnek segíteni? Hisz hangszere is darabokban, pénzét elvesztette...
* Igen ügyesen adja elő magát, mint jótevőt. Vajon mi sül ki ebből?*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-08 16:51:03
Üzenet elküldve: 2015-03-08 16:51:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Vigyáz, hogy ne nevesse el magát, mert nem szép dolog más nyomorán nevetni, és különben sem akarná bántani a másikat, ugyanakkor amit Draenon elmesél, az már-már komikus.*
– Tehát egy kedves szelíd ork simán eladta neked a husikáját, te meg szépen gyanútlanul megetted?
*Végül csak kuncogni kezd, mert valahogy kibukik belőle, a kezeit pedig a szája elé kapja.*
- Bocsi. Nem azért… Izé, hát nagyon sajnállak, tényleg, pedig. *Igyekszik abbahagyni a vigyorgást, de nehezen megy neki.* Szegénykém. *Nyögi ki végül, tényleg mély átéléssel.*
~Nem mintha nem sajnálnám, de őszintén, hogy lehetett ilyen lökött. Amúgy pedig nem ejtették a fejére, már annak idején is ez volt a véleményem. De hát férfi.~
*Végül persze abbahagyja a kuncogás, és komolyan néz a férfira.*
– Remélem már jobban vagy, és hogy holnapra még jobban leszel. Tényleg nem kérsz semmit enni. Könnyűt sem? Kenyeret? Valamit?
*Nem erőszakos, de most tényleg kicsit kijön belőle a gondoskodó énje, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy Draenon ezt értékeli, vagy, hogy szívesen fogadja. Főleg tőle.
De amikor a mágikus tárgyról beszélnek, már teljesen komoly, semmit nem vesz félvállról, mely Draenon fivéréhez kötődik. Bár a férfi nem mondta, de ő úgy érzi, hogy a testvére igenis fontos volt a számára.*
– De azt tudod, kikkel beszélt az utolsó napjaiban? Hogy kik ismerték, vagy merre járt? Tartottátok valahogy a kapcsolatot?
~Mert ugye, sosem lehet tudni, talán karavánokkal küldtek egymásnak üzeneteket, vagy postagalambbal, akárhogy. Bár esélyesebb, hogy nem. Nehéz lehet most neki.~
*Nitta nagyjából el tudja képzelni, milyen lehet ez az egész Draenonnak, hiszen ő is elvesztette a családját, igaz a körülmények mások voltak talán, de az eredmény ugyanaz. Furcsa magány, és fájó tehetetlenség, és düh, éktelen düh, még akár a fivérére, aki olyan szerencsétlen merészelt lenni, hogy itt hagyta őt magára.
A lány csak nézi, és nem tudja, hogy hirtelen mi mást tehetne érte, mint hogy itt van és meghallgatja.
Bár találkozásuk csak és kizárólag a véletlen műve.*
~De ki hinné el ezt nekem?~
– És van már valamilyen terved? *Érdeklődve dől előre az immár kiürült tányérja felett, és Draenont figyeli, várja, felnéz-e rá a férfi, vagy továbbra is csak a kezeit fogja bámulni.
Sejti, hogy magában azon pörög, hogyan deríthetné ki, hogy mi történt, és valahogy úgy érzi, a férfi nem lenne épp gátlásos és nem nagyon válogatná meg az eszközeit, ha úgy érezné, hogy azok célra vezetőek lehetnek.*
~Pedig vigyáznia kellene, szép, hogy meg akarja találni a felelősöket, és jogos, hogy meg is büntetné őket, de a vaksötét bosszú, amiért bárkin átgázol az ember, az megöl valamit odabent. Valamit, ami neki talán még megvan. Akár tud róla, akár sem.~
– Szóval ismersz illetékeseket? *Felvont szemöldökkel és némileg nagyobb érdeklődéssel néz a másikra.* Akkor lehet, hogy valaki azokat az illetékeseket is ismeri, akik tatát lerohanták. Egy barát barátjának ismerőse, vagy ellensége, mondjuk…*Magában már azon gondolkodik, vajon ilyen úton ő megtudhat-e bármi újat ennyi év után.
Komolyan és érdeklődve néz Draenonra.*
– Mert nő vagyok, és így eleve kisebb és gyengébb. Tudom. Nem is találtam eddig még megfelelő tanárt. A legtöbben nem veszik figyelembe, hogy sose leszek olyan erős, mint egy férfi, sem olyan termetes. Bár hallottam olyat már, hogy bizonyos törzsekben kidolgoztak külön másfajta harcmodort a nők számára. Egyszer láttam is egy eszközt. Egy öregasszony alkarvédőit, szépek voltak, díszes domborművekkel, de a csuklójánál, mint egy pánt, két sor apró nagyjából hüvelykujj-begynyi tüske futott körbe rajta. Azt mondta remek fegyver, ha valakit arcon csap vele durva sebet téphet, vagy kiszúrja a szemét. *Halkan sóhajt* Kérdeztem eladja-e őket, de azt mondta nem, hogy örökül akarja hagyni valakinek.
*Oda se figyelve lassan simogatja maga előtt az asztal lapját.*
– Nem tudom, hol találnék valakit, aki tényleg megbízható, és nem csak valami önjelölt mester, aki valódi tudást nem tud átadni.
*Vigyáz, hogy ne nevesse el magát, mert nem szép dolog más nyomorán nevetni, és különben sem akarná bántani a másikat, ugyanakkor amit Draenon elmesél, az már-már komikus.*
– Tehát egy kedves szelíd ork simán eladta neked a husikáját, te meg szépen gyanútlanul megetted?
*Végül csak kuncogni kezd, mert valahogy kibukik belőle, a kezeit pedig a szája elé kapja.*
- Bocsi. Nem azért… Izé, hát nagyon sajnállak, tényleg, pedig. *Igyekszik abbahagyni a vigyorgást, de nehezen megy neki.* Szegénykém. *Nyögi ki végül, tényleg mély átéléssel.*
~Nem mintha nem sajnálnám, de őszintén, hogy lehetett ilyen lökött. Amúgy pedig nem ejtették a fejére, már annak idején is ez volt a véleményem. De hát férfi.~
*Végül persze abbahagyja a kuncogás, és komolyan néz a férfira.*
– Remélem már jobban vagy, és hogy holnapra még jobban leszel. Tényleg nem kérsz semmit enni. Könnyűt sem? Kenyeret? Valamit?
*Nem erőszakos, de most tényleg kicsit kijön belőle a gondoskodó énje, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy Draenon ezt értékeli, vagy, hogy szívesen fogadja. Főleg tőle.
De amikor a mágikus tárgyról beszélnek, már teljesen komoly, semmit nem vesz félvállról, mely Draenon fivéréhez kötődik. Bár a férfi nem mondta, de ő úgy érzi, hogy a testvére igenis fontos volt a számára.*
– De azt tudod, kikkel beszélt az utolsó napjaiban? Hogy kik ismerték, vagy merre járt? Tartottátok valahogy a kapcsolatot?
~Mert ugye, sosem lehet tudni, talán karavánokkal küldtek egymásnak üzeneteket, vagy postagalambbal, akárhogy. Bár esélyesebb, hogy nem. Nehéz lehet most neki.~
*Nitta nagyjából el tudja képzelni, milyen lehet ez az egész Draenonnak, hiszen ő is elvesztette a családját, igaz a körülmények mások voltak talán, de az eredmény ugyanaz. Furcsa magány, és fájó tehetetlenség, és düh, éktelen düh, még akár a fivérére, aki olyan szerencsétlen merészelt lenni, hogy itt hagyta őt magára.
A lány csak nézi, és nem tudja, hogy hirtelen mi mást tehetne érte, mint hogy itt van és meghallgatja.
Bár találkozásuk csak és kizárólag a véletlen műve.*
~De ki hinné el ezt nekem?~
– És van már valamilyen terved? *Érdeklődve dől előre az immár kiürült tányérja felett, és Draenont figyeli, várja, felnéz-e rá a férfi, vagy továbbra is csak a kezeit fogja bámulni.
Sejti, hogy magában azon pörög, hogyan deríthetné ki, hogy mi történt, és valahogy úgy érzi, a férfi nem lenne épp gátlásos és nem nagyon válogatná meg az eszközeit, ha úgy érezné, hogy azok célra vezetőek lehetnek.*
~Pedig vigyáznia kellene, szép, hogy meg akarja találni a felelősöket, és jogos, hogy meg is büntetné őket, de a vaksötét bosszú, amiért bárkin átgázol az ember, az megöl valamit odabent. Valamit, ami neki talán még megvan. Akár tud róla, akár sem.~
– Szóval ismersz illetékeseket? *Felvont szemöldökkel és némileg nagyobb érdeklődéssel néz a másikra.* Akkor lehet, hogy valaki azokat az illetékeseket is ismeri, akik tatát lerohanták. Egy barát barátjának ismerőse, vagy ellensége, mondjuk…*Magában már azon gondolkodik, vajon ilyen úton ő megtudhat-e bármi újat ennyi év után.
Komolyan és érdeklődve néz Draenonra.*
– Mert nő vagyok, és így eleve kisebb és gyengébb. Tudom. Nem is találtam eddig még megfelelő tanárt. A legtöbben nem veszik figyelembe, hogy sose leszek olyan erős, mint egy férfi, sem olyan termetes. Bár hallottam olyat már, hogy bizonyos törzsekben kidolgoztak külön másfajta harcmodort a nők számára. Egyszer láttam is egy eszközt. Egy öregasszony alkarvédőit, szépek voltak, díszes domborművekkel, de a csuklójánál, mint egy pánt, két sor apró nagyjából hüvelykujj-begynyi tüske futott körbe rajta. Azt mondta remek fegyver, ha valakit arcon csap vele durva sebet téphet, vagy kiszúrja a szemét. *Halkan sóhajt* Kérdeztem eladja-e őket, de azt mondta nem, hogy örökül akarja hagyni valakinek.
*Oda se figyelve lassan simogatja maga előtt az asztal lapját.*
– Nem tudom, hol találnék valakit, aki tényleg megbízható, és nem csak valami önjelölt mester, aki valódi tudást nem tud átadni.
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-08 01:43:41
Üzenet elküldve: 2015-03-08 01:43:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*A férfi a vállát vonogatja Nitta kérdésére, végülis nem szégyenli, hogy kitől és milyen ételt volt kénytelen venni, mert hát a szükség nagy úr, s az éhségben sincsen semmiféle szégyellnivaló.*
-Egy retkes zöldbőrű vadász akarta minden áron rám sózni a szárított húsát, én meg jobb híján megvettem tőle, mert másként éhkoppon maradtam volna. *válaszol végül, kissé talán nyűgösen, ami, lássuk be, azért érthető, mert az ember fia amúgy sem szereti, ha átverik, főleg úgy, hogy tud róla, ám kényszerűségből mégis belemegy az üzletbe, mert más választása nem igen van. Ördögi egy helyzet, meg kell hagyni.*
-Persze így utólag már belátom, hogy lehet jobb lett volna inkább kihagyni a vacsorát, mintsem egész éjjel kínlódni azzal, hogy megszabaduljak minden maradékától. *teszi hozzá dörmögve, mert nyilván Draenon sem ostoba, igen hamar összerakta fejben, hogy a rapszodikus jellegű rosszullétet bizony nem a bagolyhuhogás, de még csak nem is az éjszakai csípős idő okozta, bármennyire is hihetetlennek hangzik ez.*
-Hát hogyne, csak éppen az a gond, hogy nem tudom, miféle tárgy lehetett, honnét származott, sőt, azt sem tudom, ki az, aki a sarkalatos kérdésekre érdemben felelni tudna. Ennél fogva a helyzet kissé talán kényelmetlen számomra, bár tény és való, hogy szándékomban áll mindezekre választ találni.*válaszol a körmét fixírozva.
~Vagy így, vagy úgy.~ teszi még hozzá, de csak gondolatban, mert Nittának éppen nem kell tudnia arról, hogy adott esetben Draenon bizony nem riadna vissza néminemű fizikai erőszaktól, annak érdekében, hogy a kívánt információt kicsikarja úgy általánosságban véve bárkiből, akitől választ remél. Számára teljesen mindegy valójában, hogy kit kell megkínozzon azért, hogy megkapja a válaszait, ilyen téren sosem voltak hagyományos értelemben vett gátlásai. Meg még sok egyéb értelemben sem, amiket szintén nem óhajt a nő orrára kötni, az nem különösebben vetne rá jó fényt. *
-Hát, lehet, hogy te nem vagy, de én ismerek pár illetékest az ügyben. *jegyzi meg csak úgy tök mellékesen, mintha épp az időjárásról, vagy a tavalyi termés általános minőségéről diskurálnának, pedig nyilvánvalóan ez a téma azoknál jóval baljósabb és sötétebb.*
-És egyébként, ha már itt tartunk, megjegyezném azt is, hogy megfelelő mentort találni adott esetben cseppet sem könnyebb feladat. Sokan sokféle módon taníthatnak harcolni, s ezek egy része egyébként is kontár, vagy szájhős, arról nem is beszélve, hogy igen sokféle harcmodor számodra nem volna ideális választás. Minden attól függ, milyen módon is óhajtod elintézni az efféle kényes helyzeteket. *fejtegeti a véleményét a dologgal kapcsolatban, szándékosan általánosságban beszél, semmi konkrétumot nem említve. Már csak azért sem, mert bár ugyan a pillanat hevében annak a fehér hajú csajnak azt mondta, tanítaná harcolni, most, így utólag végiggondolva a dolgot, már nem annyira tűnik ez számára jó ötletnek. S a "jó" alatt itt a kifizetődőt kell érteni.*
*A férfi a vállát vonogatja Nitta kérdésére, végülis nem szégyenli, hogy kitől és milyen ételt volt kénytelen venni, mert hát a szükség nagy úr, s az éhségben sincsen semmiféle szégyellnivaló.*
-Egy retkes zöldbőrű vadász akarta minden áron rám sózni a szárított húsát, én meg jobb híján megvettem tőle, mert másként éhkoppon maradtam volna. *válaszol végül, kissé talán nyűgösen, ami, lássuk be, azért érthető, mert az ember fia amúgy sem szereti, ha átverik, főleg úgy, hogy tud róla, ám kényszerűségből mégis belemegy az üzletbe, mert más választása nem igen van. Ördögi egy helyzet, meg kell hagyni.*
-Persze így utólag már belátom, hogy lehet jobb lett volna inkább kihagyni a vacsorát, mintsem egész éjjel kínlódni azzal, hogy megszabaduljak minden maradékától. *teszi hozzá dörmögve, mert nyilván Draenon sem ostoba, igen hamar összerakta fejben, hogy a rapszodikus jellegű rosszullétet bizony nem a bagolyhuhogás, de még csak nem is az éjszakai csípős idő okozta, bármennyire is hihetetlennek hangzik ez.*
-Hát hogyne, csak éppen az a gond, hogy nem tudom, miféle tárgy lehetett, honnét származott, sőt, azt sem tudom, ki az, aki a sarkalatos kérdésekre érdemben felelni tudna. Ennél fogva a helyzet kissé talán kényelmetlen számomra, bár tény és való, hogy szándékomban áll mindezekre választ találni.*válaszol a körmét fixírozva.
~Vagy így, vagy úgy.~ teszi még hozzá, de csak gondolatban, mert Nittának éppen nem kell tudnia arról, hogy adott esetben Draenon bizony nem riadna vissza néminemű fizikai erőszaktól, annak érdekében, hogy a kívánt információt kicsikarja úgy általánosságban véve bárkiből, akitől választ remél. Számára teljesen mindegy valójában, hogy kit kell megkínozzon azért, hogy megkapja a válaszait, ilyen téren sosem voltak hagyományos értelemben vett gátlásai. Meg még sok egyéb értelemben sem, amiket szintén nem óhajt a nő orrára kötni, az nem különösebben vetne rá jó fényt. *
-Hát, lehet, hogy te nem vagy, de én ismerek pár illetékest az ügyben. *jegyzi meg csak úgy tök mellékesen, mintha épp az időjárásról, vagy a tavalyi termés általános minőségéről diskurálnának, pedig nyilvánvalóan ez a téma azoknál jóval baljósabb és sötétebb.*
-És egyébként, ha már itt tartunk, megjegyezném azt is, hogy megfelelő mentort találni adott esetben cseppet sem könnyebb feladat. Sokan sokféle módon taníthatnak harcolni, s ezek egy része egyébként is kontár, vagy szájhős, arról nem is beszélve, hogy igen sokféle harcmodor számodra nem volna ideális választás. Minden attól függ, milyen módon is óhajtod elintézni az efféle kényes helyzeteket. *fejtegeti a véleményét a dologgal kapcsolatban, szándékosan általánosságban beszél, semmi konkrétumot nem említve. Már csak azért sem, mert bár ugyan a pillanat hevében annak a fehér hajú csajnak azt mondta, tanítaná harcolni, most, így utólag végiggondolva a dolgot, már nem annyira tűnik ez számára jó ötletnek. S a "jó" alatt itt a kifizetődőt kell érteni.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-07 11:01:11
Üzenet elküldve: 2015-03-07 11:01:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*Komolyan hallgatja a férfi válaszát, nagyon jól el tudja képzelni az elmúlt éjszakáját a részletek nélkül is, hiszen volt már ő is beteg rossz ételtől, igaz, nem túl sűrűn. Sőt, igazából ritkán, mert az első eset óta nagyon odafigyel arra, hogy hacsak lehet, rendes ételt egyen. Vagy inkább kihagy egy-egy étkezést.*
~Persze lehet, hogy nekem, nőként, könnyebb dolgom van, jobban tudom, miből mit kotyvaszthatok magamnak. De a bor nem volt egy nagy ötlet, ha még nincs egészen jól.~
- Remélem már tényleg jobban vagy, és holnapra már el is felejted az egészet. *Céloz az ételmérgezésre.* Kevéssé jól szituált egyéntől? *Kérdez mégis rá, mert a kíváncsiság nagy úr.* Mégis kitől vetted, és mit?
~Vajon mennyire volt megvezethető, vagy éppen éhes?
És ha éhes volt, akkor, nos akkor még rosszabb lehetett neki, amin átment, ráadásul most se tud még enni. Még szerencse, hogy ilyen erős férfi. Végtére is kibírta a hajó gyomrában is. De ez persze nem azt jelenti, hogy az ő ereje sose fogyhat el.~
*Halkan sóhajt, mert sajnálja Draenont. Nem, nem szánja, mert nem szánalmas, de mélyen együtt érez vele.*
- Valóban az, nagyon kényelmes. De ha a tárgy nyomára bukkannál, akkor lehet közelebb jutnál a megoldáshoz is. *veti fel.* Persze nagyon óvatosnak kellene lenned, nehogy veled is tegyen valamit az az izé.
*Elgondolkodva falatozza tovább a sült kolbászát, mely meglepően finomnak bizonyul. lenyalja a szája szélét, majd újra felnéz Draenonra.*
- Ha tudnád mi az, esetleg kiderülne, hogyan jutott a fivéredhez. Véletlenül találta, vagy elvette valakitől, vagy éppen neki ajándékozták? Annyi lehetőség van, de lehet, hogy kibogozható az események láncolata. Már ha akarsz ilyesmire erőt fordítani.
*Igazából nem tudja, hogy Draenonnak mennyire fontos, hogy kiderítse az igazságot.*
~Az emberek nem egyformák, van aki úgy véli, akármit is tud meg, attól még a testvére, apja, anyja, tatája halott marad, már pedig csak úgy képes megnyugodni, ha tudja mi és miért történt éppen úgy és nem máshogyan. És vannak, akiket a bosszú éltet, addig törnek előre, addig van céljuk, utána elenyésznek.~
- Nem tudom, mi lenne, ha rábukkannál.*Mondja egészen őszintén.
Lassan gondolja át a férfi szavait, miközben befejezi a vacsoráját.*
- Való igaz. De még ha lenne is bizonyíték, sajnos a bíróságokban a gazdagok ülnek, és holló hollónak nem vájja ki a szemét. Nem fognak egy magukfajta ellen fordulni. Nem valószínű, hogy ezt tennék. Tehát, ha valóban meglenne a cáfolhatatlan bizonyíték, akkor azzal nekem magamnak kellene eldöntenem, hogy mit teszek.
*Komolyan nézi Draenont.*
- Nem vagyok járatos az ilyen témákban, de gondolom, sok szakember létezik, ugyanakkor feltételezem, hogy nem hirdetik nyíltan a tevékenységüket. Még sose láttam egy piactéren sem hirdetményt ami úgy kezdődött volna, hogy bérgyilkolást vállalok. Tehát még ha erre is adnám a fejem, nehéz lenne igazán megbízható embert találni. Akkor már könnyebb olyat keresni, aki vállalja esetleg, hogy képez engem, hogy jobb, erősebb és gyorsabb legyek, na és persze ügyesebb.
*Várakozóan pillant a férfira, hogy vajon mit válaszol egy ilyen ötletre. Véleménye biztos, hogy lesz, és Nitta reméli, hogy hamarosan megtudja, hogy miféle.*
*Komolyan hallgatja a férfi válaszát, nagyon jól el tudja képzelni az elmúlt éjszakáját a részletek nélkül is, hiszen volt már ő is beteg rossz ételtől, igaz, nem túl sűrűn. Sőt, igazából ritkán, mert az első eset óta nagyon odafigyel arra, hogy hacsak lehet, rendes ételt egyen. Vagy inkább kihagy egy-egy étkezést.*
~Persze lehet, hogy nekem, nőként, könnyebb dolgom van, jobban tudom, miből mit kotyvaszthatok magamnak. De a bor nem volt egy nagy ötlet, ha még nincs egészen jól.~
- Remélem már tényleg jobban vagy, és holnapra már el is felejted az egészet. *Céloz az ételmérgezésre.* Kevéssé jól szituált egyéntől? *Kérdez mégis rá, mert a kíváncsiság nagy úr.* Mégis kitől vetted, és mit?
~Vajon mennyire volt megvezethető, vagy éppen éhes?
És ha éhes volt, akkor, nos akkor még rosszabb lehetett neki, amin átment, ráadásul most se tud még enni. Még szerencse, hogy ilyen erős férfi. Végtére is kibírta a hajó gyomrában is. De ez persze nem azt jelenti, hogy az ő ereje sose fogyhat el.~
*Halkan sóhajt, mert sajnálja Draenont. Nem, nem szánja, mert nem szánalmas, de mélyen együtt érez vele.*
- Valóban az, nagyon kényelmes. De ha a tárgy nyomára bukkannál, akkor lehet közelebb jutnál a megoldáshoz is. *veti fel.* Persze nagyon óvatosnak kellene lenned, nehogy veled is tegyen valamit az az izé.
*Elgondolkodva falatozza tovább a sült kolbászát, mely meglepően finomnak bizonyul. lenyalja a szája szélét, majd újra felnéz Draenonra.*
- Ha tudnád mi az, esetleg kiderülne, hogyan jutott a fivéredhez. Véletlenül találta, vagy elvette valakitől, vagy éppen neki ajándékozták? Annyi lehetőség van, de lehet, hogy kibogozható az események láncolata. Már ha akarsz ilyesmire erőt fordítani.
*Igazából nem tudja, hogy Draenonnak mennyire fontos, hogy kiderítse az igazságot.*
~Az emberek nem egyformák, van aki úgy véli, akármit is tud meg, attól még a testvére, apja, anyja, tatája halott marad, már pedig csak úgy képes megnyugodni, ha tudja mi és miért történt éppen úgy és nem máshogyan. És vannak, akiket a bosszú éltet, addig törnek előre, addig van céljuk, utána elenyésznek.~
- Nem tudom, mi lenne, ha rábukkannál.*Mondja egészen őszintén.
Lassan gondolja át a férfi szavait, miközben befejezi a vacsoráját.*
- Való igaz. De még ha lenne is bizonyíték, sajnos a bíróságokban a gazdagok ülnek, és holló hollónak nem vájja ki a szemét. Nem fognak egy magukfajta ellen fordulni. Nem valószínű, hogy ezt tennék. Tehát, ha valóban meglenne a cáfolhatatlan bizonyíték, akkor azzal nekem magamnak kellene eldöntenem, hogy mit teszek.
*Komolyan nézi Draenont.*
- Nem vagyok járatos az ilyen témákban, de gondolom, sok szakember létezik, ugyanakkor feltételezem, hogy nem hirdetik nyíltan a tevékenységüket. Még sose láttam egy piactéren sem hirdetményt ami úgy kezdődött volna, hogy bérgyilkolást vállalok. Tehát még ha erre is adnám a fejem, nehéz lenne igazán megbízható embert találni. Akkor már könnyebb olyat keresni, aki vállalja esetleg, hogy képez engem, hogy jobb, erősebb és gyorsabb legyek, na és persze ügyesebb.
*Várakozóan pillant a férfira, hogy vajon mit válaszol egy ilyen ötletre. Véleménye biztos, hogy lesz, és Nitta reméli, hogy hamarosan megtudja, hogy miféle.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-07 00:37:09
Üzenet elküldve: 2015-03-07 00:37:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*Draenon megvonja a vállát, valójában már különösebben rosszul nincsen, néha rátör egy kis émelygés, meg enyhe hányinger, de ezt kiválthatja éppenséggel az általános rossz közérzete, meg kedélyállapota is, nem feltétlenül kell mindenért azt a jóra való orkot hibáztatni, ugyebár.*
-Már nem, bár a múlt éjjel igen kevéssé volt vicces, vagy szórakoztató. Nem részletezném, de a lényeg, hogy valószínűleg kár volt elfogadni az ételt egy kevésbé jól szituált egyéntől, aki valamiért roppant módon pénzre akarta azt váltani. Ki tudja, miért? *húzza el morcosan a száját, hát kinek lenne jó kedve, ha kapna egy enyhe ételmérgezést?
Mostanság meglehetősen kijutott Draenonnak a jóból, s kezd már tele lenni vele az a bizonyos hócipője, meg úgy minden egyebe is. Nem elég, hogy végigszenvedte az utat a kikötőtől a városig, aztán Artheniortól a karavánpihenőig, út közben összeszedve valami undorító kórságot is, közlik vele, hogy rég nem látott fivére, mellesleg egyetlen még élő(nek vélt) rokona jobb létre szenderült, ráadásul irritálóan tisztázatlan körülmények között. Ennyi még a legkeményebb Rohadékból is sokat kivesz, Draenon idegei pedig kissé ziláltak mostanában, amúgy is. Na persze mindennek a tetejébe még a sors valami roppant szellemes, és főként ironikus fintoraként összefut Nittával is, akit legalább nyolc tél óta nem látott, de ugyanígy lehet ez kilenc is akár. Az évek egy idő után összemosódnak, ki tud már különbséget tenni köztük? S egyáltalában véve volna bármiféle jelentősége? Valószínűleg nem, legalábbis a férfi számára semmiképpen sem. *
-Nem mágust emlegettek, csupán valamiféle mágikus erővel, hatalommal, vagy hasonló wegtoreni rossebbel rendelkező tárgyat, ami végül a bátyám halálát okozta. Kényelmes megoldás, nem igaz? Rákenni az egészet egy élettelen tárgyra, ami ki tudja, valójában egyáltalán létezik-e, s ha igen, akkor hol, kinél, miféle... *válaszol kissé keserű felhanggal, legszívesebben kiköpne, de úgy véli, azzal rövid úton kizárná magát az úriemberek köréből. *
-Mindamellett pedig, feltételezvén, hogy ez a tárgy valóban létezik, ha megtalálnám, ugyan mire mennék vele? *sóhajt, majd elhessegeti a borús gondolatokat, kesergéssel, dühöngéssel nem megy semmire, sőt, most különösen jól jönne, ha alkalmasint képes volna tiszta fejjel gondolkozni. *
-Bizonyíték nélkül nincs ítélet, de persze, ha teljesen biztos vagy benne, akkor saját kezűleg is gondoskodhatsz arról, hogy a dolog el legyen intézve. Netán felbérelhetsz rá egy szakembert is, aki elvégzi a piszkos munkát helyetted, így a csinos kis kezeid tiszták maradhatnak, nem tapad hozzájuk vér. Akár ártatlané, akár bűnösé.
*veti fel, mint egy mellékesen, mint lehetőséget, elvégre ha a nő amúgy sem túlságosan képzett a harcban, akkor egy frontális támadás során esélyesebb volna, hogy őt ringatják bele a padlóba, mintsem, hogy sikeresen vérbosszút állhasson a nagyapjáért.*
*Draenon megvonja a vállát, valójában már különösebben rosszul nincsen, néha rátör egy kis émelygés, meg enyhe hányinger, de ezt kiválthatja éppenséggel az általános rossz közérzete, meg kedélyállapota is, nem feltétlenül kell mindenért azt a jóra való orkot hibáztatni, ugyebár.*
-Már nem, bár a múlt éjjel igen kevéssé volt vicces, vagy szórakoztató. Nem részletezném, de a lényeg, hogy valószínűleg kár volt elfogadni az ételt egy kevésbé jól szituált egyéntől, aki valamiért roppant módon pénzre akarta azt váltani. Ki tudja, miért? *húzza el morcosan a száját, hát kinek lenne jó kedve, ha kapna egy enyhe ételmérgezést?
Mostanság meglehetősen kijutott Draenonnak a jóból, s kezd már tele lenni vele az a bizonyos hócipője, meg úgy minden egyebe is. Nem elég, hogy végigszenvedte az utat a kikötőtől a városig, aztán Artheniortól a karavánpihenőig, út közben összeszedve valami undorító kórságot is, közlik vele, hogy rég nem látott fivére, mellesleg egyetlen még élő(nek vélt) rokona jobb létre szenderült, ráadásul irritálóan tisztázatlan körülmények között. Ennyi még a legkeményebb Rohadékból is sokat kivesz, Draenon idegei pedig kissé ziláltak mostanában, amúgy is. Na persze mindennek a tetejébe még a sors valami roppant szellemes, és főként ironikus fintoraként összefut Nittával is, akit legalább nyolc tél óta nem látott, de ugyanígy lehet ez kilenc is akár. Az évek egy idő után összemosódnak, ki tud már különbséget tenni köztük? S egyáltalában véve volna bármiféle jelentősége? Valószínűleg nem, legalábbis a férfi számára semmiképpen sem. *
-Nem mágust emlegettek, csupán valamiféle mágikus erővel, hatalommal, vagy hasonló wegtoreni rossebbel rendelkező tárgyat, ami végül a bátyám halálát okozta. Kényelmes megoldás, nem igaz? Rákenni az egészet egy élettelen tárgyra, ami ki tudja, valójában egyáltalán létezik-e, s ha igen, akkor hol, kinél, miféle... *válaszol kissé keserű felhanggal, legszívesebben kiköpne, de úgy véli, azzal rövid úton kizárná magát az úriemberek köréből. *
-Mindamellett pedig, feltételezvén, hogy ez a tárgy valóban létezik, ha megtalálnám, ugyan mire mennék vele? *sóhajt, majd elhessegeti a borús gondolatokat, kesergéssel, dühöngéssel nem megy semmire, sőt, most különösen jól jönne, ha alkalmasint képes volna tiszta fejjel gondolkozni. *
-Bizonyíték nélkül nincs ítélet, de persze, ha teljesen biztos vagy benne, akkor saját kezűleg is gondoskodhatsz arról, hogy a dolog el legyen intézve. Netán felbérelhetsz rá egy szakembert is, aki elvégzi a piszkos munkát helyetted, így a csinos kis kezeid tiszták maradhatnak, nem tapad hozzájuk vér. Akár ártatlané, akár bűnösé.
*veti fel, mint egy mellékesen, mint lehetőséget, elvégre ha a nő amúgy sem túlságosan képzett a harcban, akkor egy frontális támadás során esélyesebb volna, hogy őt ringatják bele a padlóba, mintsem, hogy sikeresen vérbosszút állhasson a nagyapjáért.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-05 00:23:47
Üzenet elküldve: 2015-03-05 00:23:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Draenon//
*A férfit nézi, aki az étel említésére igencsak sanyarú képet vág.*
~Pedig annyi bort nem ivott. Legalábbis az én orrom előtt nem, bár ki tudja, mikor kezdte és hanyadik kupánál tartott, amikor én besétáltam. Ennek ellenére még nem látszik szétcsúszottnak. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a fivére halálhíre teszi ezt vele. Bár ki tudja? Inkább megkérdezem.~
– Rosszul vagy? *A hangja halk és gyengéd, csak valódi segítőkészség hallatszik belőle most, gúny egy csepp sem.* ~Hiszen bárkinek bármikor lehet baja. Főleg a mostani nyálkás időszakban.~
*Nem bánja persze Draenon csipkelődését, mert inkább ilyen legyen, mint tombolóan dühös, vagy fásultan apatikus, de most megérzi a szavak mögött, hogy valami tényleg nem kerek. Bár tart tőle, hogy Draenon nem fogja elmondani, mi a baj.
Meglepve konstatálja, hogy ez az eshetőség bántja őt.*
– Ez így elég kevésnek hangzik. *Mondja komolyan és a férfi sötét szemeibe néz.* Valaki azt mondta, hogy valakitől úgy hallotta… Pletykák és híresztelések. *Halkan sóhajt.*
~Nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Akkor már jobb tudni, még akkor is, ha az igazság kemény és fájós. Akkor is, ha az derül ki belőle az ember tehetett volna valamit a szerettéért, ha időben érkezik, akkor is, ha az, hogy bizony az illető magának kereste a bajt. Bármi jobb a bizonytalanságnál. Szerintem.~
– Mágia? A mágia nem badarság. Az tudomány, még akkor is, ha én nem értem, és nem fogom fel a működését. De teljességgel megmagyarázható. Mármint a tudósok tudják magyarázni. Ilyen alapon, ha mágiáról fecsegnek, akkor azt kell kideríteni, ki lehetett a mágus. Bár persze a mágia-használatot nehezebb bizonyítani.
~Bár minél több idő telik el, annál nehezebb bármit is bebizonyítani. Sajnos.~
– Ha beazonosítható a mágus, akkor rá is lehet verni a dolgot. *Mondja komolyan.* Bár azt nem állítom, hogy ez könnyű vagy veszélytelen lenne, főleg, ha valaki saját maga nem ért a mágiához.
~Akkor akár könnyen pórul is járhat. Innen nézve akkor mégis jobb, ha letté hagyja az egészet, mint hogy Draenon is rámenjen.
Hogy is mondják?
Ellenségednek se melegíts kemencét oly melegre, hogy te is megégj!~
– Világos. *Bólint, de közben végül lassan falatozni kezd. Ne hűljön már el a kolbász, amit a férfi vett neki!*
– Találtam is, meg nem is. *Sóhajt* Vannak nyomok és vannak pletykák és hírek. Látni, kik jártak jól tata halálával, ugyanakkor a hírek mellettük szólnak. Minden zavaros. És sajnos nincs egyértelmű bizonyíték.
*Felnéz, egyenesen Draenon szemeibe.*
- És ha lenne is, ugyan ki hinne nekem? Lenne talán bíróság? Nem maradna más, mint a bosszú, de ahhoz meg nem vagyok elég képzett, mert bár értek némiképp a harchoz, annyira nem vagyok jó. Még tanulnom kellene.
*Tényszerű, és megfontolt a beszéde, de az ötlete már kissé formabontó:*
~Vajon Draenon tanítana? Képes lenne rá? És ha igen, elvállalná egyáltalán?~
*A férfit nézi, aki az étel említésére igencsak sanyarú képet vág.*
~Pedig annyi bort nem ivott. Legalábbis az én orrom előtt nem, bár ki tudja, mikor kezdte és hanyadik kupánál tartott, amikor én besétáltam. Ennek ellenére még nem látszik szétcsúszottnak. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a fivére halálhíre teszi ezt vele. Bár ki tudja? Inkább megkérdezem.~
– Rosszul vagy? *A hangja halk és gyengéd, csak valódi segítőkészség hallatszik belőle most, gúny egy csepp sem.* ~Hiszen bárkinek bármikor lehet baja. Főleg a mostani nyálkás időszakban.~
*Nem bánja persze Draenon csipkelődését, mert inkább ilyen legyen, mint tombolóan dühös, vagy fásultan apatikus, de most megérzi a szavak mögött, hogy valami tényleg nem kerek. Bár tart tőle, hogy Draenon nem fogja elmondani, mi a baj.
Meglepve konstatálja, hogy ez az eshetőség bántja őt.*
– Ez így elég kevésnek hangzik. *Mondja komolyan és a férfi sötét szemeibe néz.* Valaki azt mondta, hogy valakitől úgy hallotta… Pletykák és híresztelések. *Halkan sóhajt.*
~Nincs rosszabb a bizonytalanságnál. Akkor már jobb tudni, még akkor is, ha az igazság kemény és fájós. Akkor is, ha az derül ki belőle az ember tehetett volna valamit a szerettéért, ha időben érkezik, akkor is, ha az, hogy bizony az illető magának kereste a bajt. Bármi jobb a bizonytalanságnál. Szerintem.~
– Mágia? A mágia nem badarság. Az tudomány, még akkor is, ha én nem értem, és nem fogom fel a működését. De teljességgel megmagyarázható. Mármint a tudósok tudják magyarázni. Ilyen alapon, ha mágiáról fecsegnek, akkor azt kell kideríteni, ki lehetett a mágus. Bár persze a mágia-használatot nehezebb bizonyítani.
~Bár minél több idő telik el, annál nehezebb bármit is bebizonyítani. Sajnos.~
– Ha beazonosítható a mágus, akkor rá is lehet verni a dolgot. *Mondja komolyan.* Bár azt nem állítom, hogy ez könnyű vagy veszélytelen lenne, főleg, ha valaki saját maga nem ért a mágiához.
~Akkor akár könnyen pórul is járhat. Innen nézve akkor mégis jobb, ha letté hagyja az egészet, mint hogy Draenon is rámenjen.
Hogy is mondják?
Ellenségednek se melegíts kemencét oly melegre, hogy te is megégj!~
– Világos. *Bólint, de közben végül lassan falatozni kezd. Ne hűljön már el a kolbász, amit a férfi vett neki!*
– Találtam is, meg nem is. *Sóhajt* Vannak nyomok és vannak pletykák és hírek. Látni, kik jártak jól tata halálával, ugyanakkor a hírek mellettük szólnak. Minden zavaros. És sajnos nincs egyértelmű bizonyíték.
*Felnéz, egyenesen Draenon szemeibe.*
- És ha lenne is, ugyan ki hinne nekem? Lenne talán bíróság? Nem maradna más, mint a bosszú, de ahhoz meg nem vagyok elég képzett, mert bár értek némiképp a harchoz, annyira nem vagyok jó. Még tanulnom kellene.
*Tényszerű, és megfontolt a beszéde, de az ötlete már kissé formabontó:*
~Vajon Draenon tanítana? Képes lenne rá? És ha igen, elvállalná egyáltalán?~
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-03-04 20:59:54
Üzenet elküldve: 2015-03-04 20:59:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
// Nitta //
*A férfi lassan nemet int fejével, mint hogy az ételre nem hogy nézni, de gondolni is képtelen volna mostanság, s ennek oka nem csupán a ledöntött alkohol mennyiségében, avagy minőségében keresendő, s nem is írható teljes mértékben a gyász, vagy a harag számlájára. Legutóbbi útja során sikerült ugyanis összekaparnia valamiféle gyomorrontás szerűséget, amit bizonyára az a megkapóan gyanúsnak ható szárított hús okozhatott, amit attól a megnyerő külsejű ork vadásztól szerzett. Kicsit jobban belegondolva nem túl meglepő, hogy az ember gyomra aligha alkalmas mindannak befogadására, amit egy ork még jó szívvel elfogyaszt, s utána legfeljebb is csak jólesőt böfög, nem pedig színeseket ásítgat, üvöltve az éjszaka magányában, mint Draenon tette ezt múlt éjjel. Na persze annyira a férfi sem hülye, hogy ilyesmit egyen alapjáraton, de hát a szükség nagy úr, és olyan szimpatikusnak találta azt az orkot, hogy jobb híján elfogadta tőle az ételt.
~Meg a lónak a...~ gondolja, mert nyilván abszurd az egész, sem az ork nem volt megnyerő, sem a hús, amit annyira nagyon el akart sózni, de hát más lehetőség nem nagyon volt arra, hogy az éhségét elverje, legalábbis az adott helyzetben nem. Azóta persze már megbánta százszor is, mint a kutya, ami hetet kölkedzett, de ez már csak eső után köpönyeg, ahogy azt mondani szokás. *
-Köszönöm a kisasszony végtelen nagylelkűségét, de attól tartok, nemet kell mondanom a felajánlásra. *tér vissza a kissé csipkelődő modorához, nem akarja hagyni, hogy a harag és a bánat megint eluralkodjon rajta, annak semmiképpen sem lehetne jó vége, senkire nézve sem.
A másik kérdéskör már jóval érzékenyebb ugyebár, hisz a veszteség még oly friss, annyira fáj a tehetetlenség, hogy üvölteni tudna tőle.*
-A világon semmi, leszámítva azt, hogy másodkézből hallottam ezt-azt a fivérem halálát övező gyanús események sorozatáról, de semmi kézzel fogható. Mágiával, meg ilyen badarságokkal is próbálták magyarázni a dolgot, ami persze rendkívül kényelmes, nem igaz? A mágiát nem belezheted ki, nem állhatsz rajta bosszút, viszont, ha elhiszed, hogy úgy történt, akkor azzal kihúzzák a méregfogad is, hiszen miért akarnád üldözni azt a gyilkost, kit nem kaphatsz el soha? *felel keserűen a nő kérdésére.*
-Ez persze nem jelenti, hogy elhiszem, vagy azt, hogy feladnám, legkevésbé sem. *sóhajt végül*
-De tény, hogy egyelőre holt lápra jutottam az üggyel, és sajnos egyre hűlnek a nyomok, amiket követhetnék. *morfondírozik, megint inkább csak magához beszélve, mintsem Nittához.*
-Na és veled mi a helyzet? *kérdi jobb híján, nem mintha úgy alapvetően különösebben érdekelné a nő bosszúhadjárata, de mégis csak jobb beszélni valamiről, mint csendben ücsörögni.*
-Találtál már valamit?
*A férfi lassan nemet int fejével, mint hogy az ételre nem hogy nézni, de gondolni is képtelen volna mostanság, s ennek oka nem csupán a ledöntött alkohol mennyiségében, avagy minőségében keresendő, s nem is írható teljes mértékben a gyász, vagy a harag számlájára. Legutóbbi útja során sikerült ugyanis összekaparnia valamiféle gyomorrontás szerűséget, amit bizonyára az a megkapóan gyanúsnak ható szárított hús okozhatott, amit attól a megnyerő külsejű ork vadásztól szerzett. Kicsit jobban belegondolva nem túl meglepő, hogy az ember gyomra aligha alkalmas mindannak befogadására, amit egy ork még jó szívvel elfogyaszt, s utána legfeljebb is csak jólesőt böfög, nem pedig színeseket ásítgat, üvöltve az éjszaka magányában, mint Draenon tette ezt múlt éjjel. Na persze annyira a férfi sem hülye, hogy ilyesmit egyen alapjáraton, de hát a szükség nagy úr, és olyan szimpatikusnak találta azt az orkot, hogy jobb híján elfogadta tőle az ételt.
~Meg a lónak a...~ gondolja, mert nyilván abszurd az egész, sem az ork nem volt megnyerő, sem a hús, amit annyira nagyon el akart sózni, de hát más lehetőség nem nagyon volt arra, hogy az éhségét elverje, legalábbis az adott helyzetben nem. Azóta persze már megbánta százszor is, mint a kutya, ami hetet kölkedzett, de ez már csak eső után köpönyeg, ahogy azt mondani szokás. *
-Köszönöm a kisasszony végtelen nagylelkűségét, de attól tartok, nemet kell mondanom a felajánlásra. *tér vissza a kissé csipkelődő modorához, nem akarja hagyni, hogy a harag és a bánat megint eluralkodjon rajta, annak semmiképpen sem lehetne jó vége, senkire nézve sem.
A másik kérdéskör már jóval érzékenyebb ugyebár, hisz a veszteség még oly friss, annyira fáj a tehetetlenség, hogy üvölteni tudna tőle.*
-A világon semmi, leszámítva azt, hogy másodkézből hallottam ezt-azt a fivérem halálát övező gyanús események sorozatáról, de semmi kézzel fogható. Mágiával, meg ilyen badarságokkal is próbálták magyarázni a dolgot, ami persze rendkívül kényelmes, nem igaz? A mágiát nem belezheted ki, nem állhatsz rajta bosszút, viszont, ha elhiszed, hogy úgy történt, akkor azzal kihúzzák a méregfogad is, hiszen miért akarnád üldözni azt a gyilkost, kit nem kaphatsz el soha? *felel keserűen a nő kérdésére.*
-Ez persze nem jelenti, hogy elhiszem, vagy azt, hogy feladnám, legkevésbé sem. *sóhajt végül*
-De tény, hogy egyelőre holt lápra jutottam az üggyel, és sajnos egyre hűlnek a nyomok, amiket követhetnék. *morfondírozik, megint inkább csak magához beszélve, mintsem Nittához.*
-Na és veled mi a helyzet? *kérdi jobb híján, nem mintha úgy alapvetően különösebben érdekelné a nő bosszúhadjárata, de mégis csak jobb beszélni valamiről, mint csendben ücsörögni.*
-Találtál már valamit?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746