//Isurii//
*Taitos picit lesújtva halltatja a dolgot, amire ő gondolt, az csak annyi volt, hogy Worenth végtelen komolysága ellenére sem gondolta komolyan, amit tett, de ez annál rosszabb.*
-Értem... ennyire szeretted?
*Nem értetlenség, viszont egy futó kalandocska, na az biztosan nem hagy ilyen mély nyomokat.*
-Mesélsz róla?
*Érdeklődik tovább, hátha jót tesz ez. A múlt sebeit mondjuk nem jó feszegetni, de Taitos szerint Isurii van olyan erős, hogy jót tegyen neki ez. A barbár nép meg szinte biztosan nem beszélgetett vele erről.*
~Végül, ez a hivatásom, ezért lettem a Hatok tagja.~
*Gondolja Taitos, picit bűnbánóan, mert elhanyagolta a jó tetteket, amiket nem lett volna szabad.*
-Én se anyámat, se apámat nem ismertem. Ha ezen múlnának a dolgok halott lennék, de figyelj! Mondhatnám, hogy büszke lenne rád, meg miazisten még. De ez nem erről szól. Neki ott van dolga, neked itt, olyan ez, mint a kis nemes ficsúrok udvari házasodós dolgai, csak ez igazi.
*Teszi Isurii vállára a kezét. Csak picit tényleg fel kéne engednie ezt a görcsöt.*
-Mondok neked egy mesét. Az anyák méhében ott a magzat, mindegyik boldogan él, rúgdos, dobog a kis szivecskéje az anyukája hasában, és sokat nevetnek biztosan. Talán még valami eljut hozzájuk kintről is. Gondolj bele, két pici magzat beszélget.
"Te, tudod mi van a szülés után?"
'Nem tudom, még senki nem tért vissza onnan. '
*picit változtatja a hangját.*
"Akkor biztos az elmúlás végtelen tengere lehet."
*Fejezi be, és pici szünetet tart.*
-Holott nem, az az élet kezdete. Most próbáljuk ki másként. Mondjuk, hogy a szülés helyett halál van, és csecsemők helyett vagyunk mi.
*Itt befejezi a mesét, hagyha, hadd vonjon le Isurii belőle, amit akar.*
-Talán nem is kell nagyot alkotnunk, talán csak kedves, békés életet kell élnünk, aztán átlépni az ismeretlenbe.
*Ennyi mondanivalója volt, mindent amit tudott, és amivel segíthetett, elmondta.*