//A Mester, a Muki és a Mamlasz//
-Rendben.
*Mondja picit lesütve a szemét, hisz tudja, hogy Mestere nem szereti még a legártatlanabb fölösleges mágiahasználatot sem.*
~Mondjuk, jóval kevésbé lett volna felesleges, ha tényleg megtudom, hogy itt van-e.~
*Picit duzzog, de aztán lenyugszik, mire a szentély, meg a Csibész kerül szóba.*
-Hihetetlen egy genyóládát fogtunk ki öregem.
*Néz Kriyonra.*
-Nem sok kedvem maradt hozzá, úgyhogy elmentem a Szentélybe, mondtam neki, hogy találkozzunk majd mostanság, ha lement a nap, ha akar egyet s mást, reméltem, hogy akkor visszacsórhatom a tőrödet, de nem jött. Csak nehogy megtaláljuk...
*Picit lehangolva fúj egyet.*
-Egyszer találok egy lányt, akiben van vér, de abban is poshadt.
*Motyogja maga elé, aztán Isuriihoz fordul.*
-A papok befejezték a holdüdvözletet, vagy mit. Beszéltem velük, de inkább érdekeseket mondtak, mint fontosakat, például, hogy az Éji Vándor mindig csak egy orcáját mutatja legyen az bármikor is.
*Osztja meg azt, amit tud, és közben meglátja az első egeret is.*
-Szép darab.
*Emel fel egy patkányt, mely a lábán akart volna feljutni Kriyonhoz.*
-Mit hoz ez? Megkóstolod?
*Nyújtja át a patkányt valami kétessel a szájában.*