//Második szál//
*A puha kis tenyerek itt-ott végig csúsznak rajta és nem mondhatni, hogy nem érintik érzékenyen. Nem először fordul elő, hogy ráeszmél Myna még mindig olyan hatással van rá, mint először. Bárhol, bármikor leteperné és szeretné a testét végkimerülésig. Korábban hamar ráunt egy-egy nőre, vagy a nő lépett meg tőle egy nap alatt, ha volt esze. Myna viszont más eset, őt egyszerűen nem lehet megunni. Nem is tudja hirtelen, hogy örüljön ennek, vagy ne? Nem szeret másoktól függeni, de nője jelenlétét most már nagyon is igényli. Rosszul érinti, ha nincs vele, lehetőleg olyan közelségben, mint most. Rászokott a kis vörös démonra, mint a drogra és lassan ott tart, hogy be kell vennie az adagját különben nincs nyugta és mindent elkövet, hogy újra bevehesse. Most is itt ül az ölében és ingerli az érzékeit, neki pedig csak ködösödik a feje. Jót mosolyog a megjegyzésen.*
-Ne aggódj az a nő már a múlté és most már csak te vagy Megarám. De, ha újra felbukkan nem tudok, majd ellenállni neki.
*Kacsint, mielőtt elismeréssel szemléli, hogy Myna leengedi a torkán a pálinkát. Nem akar lemaradni mögötte, így ő is utána küld egyet az előzőnek, amit megivott.*
-Látom nehéz dolgom lesz, ha az asztal alá, akarlak inni. Naná, hogy nem vagy puhány, efelől kétségem sem volt csak még nem láttalak ennyit inni.
*Jót nevet és mímelt szigorúsággal néz Mynára.*
-Ki az a pasas mi?
*Visszatartott nevetéssel hallgatja a saját nevét.*
-Ja ő? Hát nem hibáztatlak érte, mert messze földön híres milyen utánozhatatlan fickó, a szerelem mestere.
*Cinkos pillantással vonja közelebb a lányt, hátára csúsztatva a tenyerét és közelebb hajol, hogy az ajkaik között pár milliméter maradjon csak.*
-De, ha valaki mással kezdesz, azt nem kímélem ám! Te az Öklös nője vagy Meg, csak és kizárólag az övé.
*Szavait megerősíti egy csókkal, ha már ilyen közelségbe kerültek, de nem akarja, hogy ebből a fogadóból kitiltsák őket, így végül elszakítja magát és kicsit odébb tornázza Mynát az ölében, hogy hozzáférjen a söréhez. Beleiszik, aztán kis híján kiköpi a sört a hirtelen támadt vigyortól, ahogy a kérdés elhangzik.*
-Mi van?!
*Jól értette a kérdést, de tényleg nem számított rá.*
-Tudod mit, ha fent leszünk a szobában elmondom. Van, aki beszél róla, de én inkább a gyakorlat híve vagyok.
~Hihetetlen ez a nő, de komolyan.~
-Akkor ezt a választ később megkapod. Addig is még egy kérdés neked.
*Kicsit szemléli a korsót mielőtt feltenné a kérdést. Ez a játék egy részről jó, mert, hogy ami tényleg érdekel minket, azt meg lehet kérdezni, de veszélyes, mert lehet választ is kapunk.*
-Jó ez így neked? Mármint, ami közöttünk van, jó így?
*Nincs otthon a hosszú távon együtt veled dolgokban. Mynán kiigazodni pedig elég nehéz néha, ha valami hibádzik nem árt tudni. Azt is kérdezhette volna : Boldog vagy velem? De ez a kérdés így, sosem jutott eszébe és talán nem is fog.*