Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-13 18:43:10
Üzenet elküldve: 2025-03-13 18:43:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Próbálkozni lehet, legrosszabb esetben majd bocsánatot kér, azt amúgy is könnyebb utólagosan. Legalább van esélye megtalálnia a kérdéseire a választ.
A válasz így is meghozza a várt reakciót, az elf lányka ha nem is jelenti ki, picivel szomorkásabban, bágyadtabbnak tűnik az a szép zöld szempár. Amiből szerencsére a férfi válaszai ami kihozzák őt sodrából ki is rázza, hogy végre elmenjen megmosakodni. Visszatérése persze nem arat osztatlant sikert, pedig hátsófele nem is látszódik ki annyira mint a másik hiszi, hát rajta van az alsónemű, meg a kis blúza is valamelyest takar belőle, tény ha valamit fel kellene venni a földről szép belátást nyújthatja bárkinek, de nem az a célja. Hanem, hogy kényelmesen aludjon végre az ágyban amit megvetett neki a férfi.
Mindeközben Deres aki kint várakozott gazdájára, az ajtó nyitást hallva, farkát csóválva várja gazdáját, de persze csalódnia kell. A vándorebédet gyanakodva szimatolja, majd lassacskán kezdi lefetyelni a földről bánatosan. Miután végzett azzal, leheveredik az ajtó közvetlen tövébe, így várakozva gazdájára.
Szikra ameddig Grael elkészül, igyekszik jó kislány módjára aludni, de persze képtelenség ez számára. Hiába álmos, a gondolatok, a ház, ami most valamiért idegenebbnek hat talán rá mint általában, képtelen aludni. Ezért is teszi fel azt az elbicsaklott kérdést Grael számára. Persze, a válasz egyből érkezik. Ha képes volna rá, fülét farkát behúzná. Pedig ő csak fél, nem akarja magát együl érezni. Hát, hogy lehet ilyen, Mai gondolkodás nélkül már mellé feküdt volna, ha így ketten lennének, akkor Grael miért nem képes erre?*
-De.
*Alig hallhatóan szólal csak fel, és már helyezkedne is el, hátát a falnak nyomva, összekuporodva. De mikor meghallja Grael újonnan érkező szavait, egy hatalmas mosoly húzódik arcára. Beleegyezően bólogat a másik szavára, nem is kell már helyet adnia nekik hisz ő maga alig foglal el bármit is, főleg, hogy a fal mellé nyomta be magát.*
-Jó éjszakát.
*Szólal fel halkan ismét, mielőtt behunyja a szemét végre, és most már tényleg igyekszik elaludni, elcsitítani a fejében lévő gondolatait.
Azonban, az éjszaka így sem hoz számára nyugalmas álmokat. A kis test, görcsösen fordul jobbra, balra. Halk motyogásokkal. Az elején talán érthetetlenebb, majd egyre jobban tisztulóbb szavakkal. Többször szólítja édesanyját és édesapját Szikra, majd a motyogás közepette, amiben szinte beleizzad a kislány, egy görcsösebb mondat hagyja el ami jól kivehető. "Nem akarlak itt hagyni, gyere velem!". Majd mintha a kis test, szaladni akarja, csak a görcsös izmok nem engedik ezt, de így sem kell sok, hogy a hirtelen rángatózások közepette Graelt egyszer vagy kétszer megbökje vagy rúgja. Majd mintha az álom, ami gyötörte, ahogy jött, szaladt is tova. Az éjszaka maradéka már nyugodtabban telik. Ha nem is marad teljesen mozdulatlan a lány, a mocorgás ami az éjszaka maradékában történik, az csak ahhoz elég, hogy hátát végül Graelnek nyomja. Ha a férfi erre nem ébred fel, és tolja el magától, a reggel így köszönt rájuk.*
//Másnap reggel//
*Másnap reggel Szikra a mozgalmas napja és éjszakája miatt képtelen felébredni, ha Grael addigra nem tolta el magától, akkor hátát a másiknak nyomva szuszog tovább lustán. Azonban az éjszaka folyamán kis teste érzi, egy oldala túlságosan elgémberedett az este folyamán, így egy kisebb mozdulatsor után, megfordul, átvetve karját és lábát Graelen. Fejét pedig annak mellkasába nyomja. Száján egy elégedett sóhajt engedd ki, mint aki megtalálta az új kényelmes pozícióját. Így folytatja tovább szuszogását, mint egy kis medvebocs, aki téli álmát alussza.*
*Próbálkozni lehet, legrosszabb esetben majd bocsánatot kér, azt amúgy is könnyebb utólagosan. Legalább van esélye megtalálnia a kérdéseire a választ.
A válasz így is meghozza a várt reakciót, az elf lányka ha nem is jelenti ki, picivel szomorkásabban, bágyadtabbnak tűnik az a szép zöld szempár. Amiből szerencsére a férfi válaszai ami kihozzák őt sodrából ki is rázza, hogy végre elmenjen megmosakodni. Visszatérése persze nem arat osztatlant sikert, pedig hátsófele nem is látszódik ki annyira mint a másik hiszi, hát rajta van az alsónemű, meg a kis blúza is valamelyest takar belőle, tény ha valamit fel kellene venni a földről szép belátást nyújthatja bárkinek, de nem az a célja. Hanem, hogy kényelmesen aludjon végre az ágyban amit megvetett neki a férfi.
Mindeközben Deres aki kint várakozott gazdájára, az ajtó nyitást hallva, farkát csóválva várja gazdáját, de persze csalódnia kell. A vándorebédet gyanakodva szimatolja, majd lassacskán kezdi lefetyelni a földről bánatosan. Miután végzett azzal, leheveredik az ajtó közvetlen tövébe, így várakozva gazdájára.
Szikra ameddig Grael elkészül, igyekszik jó kislány módjára aludni, de persze képtelenség ez számára. Hiába álmos, a gondolatok, a ház, ami most valamiért idegenebbnek hat talán rá mint általában, képtelen aludni. Ezért is teszi fel azt az elbicsaklott kérdést Grael számára. Persze, a válasz egyből érkezik. Ha képes volna rá, fülét farkát behúzná. Pedig ő csak fél, nem akarja magát együl érezni. Hát, hogy lehet ilyen, Mai gondolkodás nélkül már mellé feküdt volna, ha így ketten lennének, akkor Grael miért nem képes erre?*
-De.
*Alig hallhatóan szólal csak fel, és már helyezkedne is el, hátát a falnak nyomva, összekuporodva. De mikor meghallja Grael újonnan érkező szavait, egy hatalmas mosoly húzódik arcára. Beleegyezően bólogat a másik szavára, nem is kell már helyet adnia nekik hisz ő maga alig foglal el bármit is, főleg, hogy a fal mellé nyomta be magát.*
-Jó éjszakát.
*Szólal fel halkan ismét, mielőtt behunyja a szemét végre, és most már tényleg igyekszik elaludni, elcsitítani a fejében lévő gondolatait.
Azonban, az éjszaka így sem hoz számára nyugalmas álmokat. A kis test, görcsösen fordul jobbra, balra. Halk motyogásokkal. Az elején talán érthetetlenebb, majd egyre jobban tisztulóbb szavakkal. Többször szólítja édesanyját és édesapját Szikra, majd a motyogás közepette, amiben szinte beleizzad a kislány, egy görcsösebb mondat hagyja el ami jól kivehető. "Nem akarlak itt hagyni, gyere velem!". Majd mintha a kis test, szaladni akarja, csak a görcsös izmok nem engedik ezt, de így sem kell sok, hogy a hirtelen rángatózások közepette Graelt egyszer vagy kétszer megbökje vagy rúgja. Majd mintha az álom, ami gyötörte, ahogy jött, szaladt is tova. Az éjszaka maradéka már nyugodtabban telik. Ha nem is marad teljesen mozdulatlan a lány, a mocorgás ami az éjszaka maradékában történik, az csak ahhoz elég, hogy hátát végül Graelnek nyomja. Ha a férfi erre nem ébred fel, és tolja el magától, a reggel így köszönt rájuk.*
//Másnap reggel//
*Másnap reggel Szikra a mozgalmas napja és éjszakája miatt képtelen felébredni, ha Grael addigra nem tolta el magától, akkor hátát a másiknak nyomva szuszog tovább lustán. Azonban az éjszaka folyamán kis teste érzi, egy oldala túlságosan elgémberedett az este folyamán, így egy kisebb mozdulatsor után, megfordul, átvetve karját és lábát Graelen. Fejét pedig annak mellkasába nyomja. Száján egy elégedett sóhajt engedd ki, mint aki megtalálta az új kényelmes pozícióját. Így folytatja tovább szuszogását, mint egy kis medvebocs, aki téli álmát alussza.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-12 19:46:51
Üzenet elküldve: 2025-03-12 19:46:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Most már egyértelmű, hogy miért nem hallott erről az alkimista műhelyről. Mert már rég üzemen kívülre helyezték! Hogy ezt az ottani vezetőség határozata alapján, vagy a sellőket hagyta hidegen a műhely, az édes mindegy. Talán még találhat ott valami hasznosat, ha ügyesen szétnézne, de annak várnia kell. *
- Köszönöm. Akkor hozzá is kezdek.
* Először kezeit mossa meg, nem mintha nagy szükség lenne rá, de szeret tiszta kézzel ügyeskedni. Azután kezébe veszi a napsókat, hogy közelebbről szemügyre vehesse őket. Bárcsak tudná, hogy mitől marad meleg a kő, de sajnos arról fogalma sincs, ő csak azt tudja, legalábbis sejti, hogy mit lehet ebből kihozni, és, hogy erről meg is bizonyosodjanak, hozzá is kezd. Elsőnek a mozsárba helyezi mind a hármat, majd elkezdi őket apróra darálni. Talán a pusztakezével is megtudná csinálni, de lehet, hogy a mellette lévő férfi furcsán nézné az orkot, ha ezt megkísérelne. *
- Én is körbe szerettem volna nézni az erdőben ilyen növényeket keresve! Talán a jövőben veled tarthatok a kereső utadon, ha nincs ellenedre, elvégre több szem többet lát!
* Mondja, majd mire mondata végére ér, a mozsárban már csak sárga por látható. Még mindig meleg, de hamarosan ennél még melegebb lesz. Hozzá löttyint egy leheletnyit a tiszta szeszéből, hogy az őrlés során beledarált kórokozókat és nem kívánatos dolgokat kioldja belőle. Amint kész felül egy járaton beleönti a lepárlóba, aminek a tetején egy apró szűrő ügyel arra, hogy ne minden kerüljön bele, amint kész, lezárja és alágyújt. Ezután a gubisokhoz elővesz egy sima kést, és elkezdi meghámozni őket. Néhány laza mozdulattal később feldarabolja a maradékot, és egy lábosba elegendő vízzel elmeríti. Amíg a lepárló dolgozik, addig egy másik tűzforrás mellett főzőcskézik az ork. Egy kis só, bors, s egyéb fűszerekkel később már érezhető is. *
- Ebből pedig egy elég laktató étel készíthető, amihez még az erdőmélyén is hozzáférhetünk! Így nem kell aggódni attól, hogy elfogyna az élelmünk. Egy kóstolót?
* Kínálja meg a másikat, ha nem élne vele, majd ő elfogyassza. *
* Most már egyértelmű, hogy miért nem hallott erről az alkimista műhelyről. Mert már rég üzemen kívülre helyezték! Hogy ezt az ottani vezetőség határozata alapján, vagy a sellőket hagyta hidegen a műhely, az édes mindegy. Talán még találhat ott valami hasznosat, ha ügyesen szétnézne, de annak várnia kell. *
- Köszönöm. Akkor hozzá is kezdek.
* Először kezeit mossa meg, nem mintha nagy szükség lenne rá, de szeret tiszta kézzel ügyeskedni. Azután kezébe veszi a napsókat, hogy közelebbről szemügyre vehesse őket. Bárcsak tudná, hogy mitől marad meleg a kő, de sajnos arról fogalma sincs, ő csak azt tudja, legalábbis sejti, hogy mit lehet ebből kihozni, és, hogy erről meg is bizonyosodjanak, hozzá is kezd. Elsőnek a mozsárba helyezi mind a hármat, majd elkezdi őket apróra darálni. Talán a pusztakezével is megtudná csinálni, de lehet, hogy a mellette lévő férfi furcsán nézné az orkot, ha ezt megkísérelne. *
- Én is körbe szerettem volna nézni az erdőben ilyen növényeket keresve! Talán a jövőben veled tarthatok a kereső utadon, ha nincs ellenedre, elvégre több szem többet lát!
* Mondja, majd mire mondata végére ér, a mozsárban már csak sárga por látható. Még mindig meleg, de hamarosan ennél még melegebb lesz. Hozzá löttyint egy leheletnyit a tiszta szeszéből, hogy az őrlés során beledarált kórokozókat és nem kívánatos dolgokat kioldja belőle. Amint kész felül egy járaton beleönti a lepárlóba, aminek a tetején egy apró szűrő ügyel arra, hogy ne minden kerüljön bele, amint kész, lezárja és alágyújt. Ezután a gubisokhoz elővesz egy sima kést, és elkezdi meghámozni őket. Néhány laza mozdulattal később feldarabolja a maradékot, és egy lábosba elegendő vízzel elmeríti. Amíg a lepárló dolgozik, addig egy másik tűzforrás mellett főzőcskézik az ork. Egy kis só, bors, s egyéb fűszerekkel később már érezhető is. *
- Ebből pedig egy elég laktató étel készíthető, amihez még az erdőmélyén is hozzáférhetünk! Így nem kell aggódni attól, hogy elfogyna az élelmünk. Egy kóstolót?
* Kínálja meg a másikat, ha nem élne vele, majd ő elfogyassza. *
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-12 18:55:39
Üzenet elküldve: 2025-03-12 18:55:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Kellemetlen a helyzet, hogy hiányzik néhány növény, amire szüksége volna az orknak, de ez ellen jelenleg nem lehet mit tenni. Törvényszerűség, hogy általában az nincs, ami igazán kellene. Egyszer el kell néznie majd Erdőmélyére, hogy beszerezzen a hiányzókból is egy jó adaggal, de annak még nincs itt az ideje. Ahhoz aztán igazán nagy felkészülés kell majd. Most azzal fognak dolgozni, ami van. Wrexan örömmel rendelkezésére bocsájtja az épületet. Targed pedig nem tiltakozik az ellen, hogy a fiú végig nézze a folyamatot.*
- A Sellőháznak volt egy Boszorkánykonyha nevezetű fogadója, ami részben bájital gyártással is foglalkozott. Sajnos a kikötőben a helyzet megváltozott, így az intézmény bezárt. Arrafelé sajátosak a törvények. A Sellőházban lecserélődött a vezetőség.* Foglalja össze az eseményeket, ha már kíváncsi volt rá az ő első vásárlója. Az első üzlet végül elérkezik a tárgyalási fázis végére. Ő megkapja az aranyait, amíg a másiknak előhozza a szükséges alapanyagokat. Most már nyugodtan megszemlélheti őket. Ezen idő alatt gyorsan felskicceli a papírra, hogy milyen van, amit esetleg még megvásárolhat a másik. Aztán átadja neki.*
- A konyha erre található.* Vezeti el addig a másikat. Semmi extra, csak egy kis konyha mindennel, amire egy ilyen helyen szükség lehet.*
- Érezze magát otthon.* Tárja szét kezeit a konyha irányába. Ha kell valami, akkor szívesen segít, de amúgy nem fog beleszólni a munkálatokba.*
// Átad 4 Barna GubistTarghed Cagon részére
. Átad 2 Vízi RyshatTarghed Cagon részére . Átad 1 Lynol lángjatTarghed Cagon részére . Átad 1 EzüstcsörgőtTarghed Cagon részére . Átad 3 NapsótTarghed Cagon részére . //
* Kellemetlen a helyzet, hogy hiányzik néhány növény, amire szüksége volna az orknak, de ez ellen jelenleg nem lehet mit tenni. Törvényszerűség, hogy általában az nincs, ami igazán kellene. Egyszer el kell néznie majd Erdőmélyére, hogy beszerezzen a hiányzókból is egy jó adaggal, de annak még nincs itt az ideje. Ahhoz aztán igazán nagy felkészülés kell majd. Most azzal fognak dolgozni, ami van. Wrexan örömmel rendelkezésére bocsájtja az épületet. Targed pedig nem tiltakozik az ellen, hogy a fiú végig nézze a folyamatot.*
- A Sellőháznak volt egy Boszorkánykonyha nevezetű fogadója, ami részben bájital gyártással is foglalkozott. Sajnos a kikötőben a helyzet megváltozott, így az intézmény bezárt. Arrafelé sajátosak a törvények. A Sellőházban lecserélődött a vezetőség.* Foglalja össze az eseményeket, ha már kíváncsi volt rá az ő első vásárlója. Az első üzlet végül elérkezik a tárgyalási fázis végére. Ő megkapja az aranyait, amíg a másiknak előhozza a szükséges alapanyagokat. Most már nyugodtan megszemlélheti őket. Ezen idő alatt gyorsan felskicceli a papírra, hogy milyen van, amit esetleg még megvásárolhat a másik. Aztán átadja neki.*
- A konyha erre található.* Vezeti el addig a másikat. Semmi extra, csak egy kis konyha mindennel, amire egy ilyen helyen szükség lehet.*
- Érezze magát otthon.* Tárja szét kezeit a konyha irányába. Ha kell valami, akkor szívesen segít, de amúgy nem fog beleszólni a munkálatokba.*
// Átad 4 Barna GubistTarghed Cagon részére
. Átad 2 Vízi RyshatTarghed Cagon részére . Átad 1 Lynol lángjatTarghed Cagon részére . Átad 1 EzüstcsörgőtTarghed Cagon részére . Átad 3 NapsótTarghed Cagon részére . //
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-11 20:34:14
Üzenet elküldve: 2025-03-11 20:34:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Sajnálattal hallja, hogy néhány növényt nem sikerül fellelnie. Márpedig semmi baj nem lenne, ha egy ital előállításához szükséges minden összetevő hiányzik, na, de, hogy minden italból egy növény hiányozzon, azt aztán még talán vérlázító is lehetne. Enyhén sóhajt, majd így szól. *
- Hát ez igazán szomorú!
* Megvakarja állát, mielőtt folytatná. *
- Ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni! Majd dolgozunk azzal, ami van!
* Jelenti ki, majd hallgatja a másikat, ahogyan az épületről beszél. Úgy gondolja, hogy simán megéri hagyni, hogy nézhesse a szobákért. Arra is pillant egyet, hogy a másik korábban alkimista műhelyben tevékenykedett. *
- Csakugyan? Érdekes, és hol található ez a műhely, ha még áll egyáltalán?
* Kíváncsi az ottani dolgokra, hátha az egész le van robbanva és menthet belőle valami hasznosat. A kapott árra egy kicsit megtorpan. Székében hátradől, majd az asztalt kezdi nézni. A növények ára egy olyan dolog, amit még nemigen rendezett el a piac, szóval még korai lenne akár nagy akár kis árakat rászabni. Egyelőre nem fog panaszkodni és szépen leszámolja az aranyat. Jelenleg nem fűlik hozzá a foga, hogy alkudozzon, ő már szeretne kevergetni. Egy kis erszény, benne 135 arany landol Wrexan Glunsz elé. *
- Meghasad a szívem ilyeneket hallva. Bár mindjárt kiderül, hogy szükség lesz e napsó a továbbiakban, vagy csak szimpla papírnehezékként fogjuk használni! Arra szeretném megkérni, hogy írja össze az összes növényt, amit az útja során szerzett és megkíván szabadulni!
* Azzal, ha megkapja a növényeket, akkor át is vonul a konyhába, majd táskájából előveszi a lepárlót és annak darabjait, majd ott elkezdi szakszerűen összeszerelni. Néhány röpke perccel később már készen is áll arra, hogy élesben menjen a kísérlet. Előveszi még a tiszta szeszt is, mert abban tervezi feloldania, na és persze dörzsmozsarát, amiben felfogja aprítani. Ő is örülne, ha egy alkimista műhelyben tudna dolgozni, de be kell érnie a konyhával. *
- Nem elég, hogy a kísérlet sikeres legyen! Fontos, hogy jó végeredmény is szülessen. Ha csak sikerül, de az eredmény ne hozza a vártakat, akkor nem lesz igény erre!
* Ha nincs igény, akkor meg annyit sem fog érni, mint amennyit jelenleg fizetett értük. *
* Sajnálattal hallja, hogy néhány növényt nem sikerül fellelnie. Márpedig semmi baj nem lenne, ha egy ital előállításához szükséges minden összetevő hiányzik, na, de, hogy minden italból egy növény hiányozzon, azt aztán még talán vérlázító is lehetne. Enyhén sóhajt, majd így szól. *
- Hát ez igazán szomorú!
* Megvakarja állát, mielőtt folytatná. *
- Ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni! Majd dolgozunk azzal, ami van!
* Jelenti ki, majd hallgatja a másikat, ahogyan az épületről beszél. Úgy gondolja, hogy simán megéri hagyni, hogy nézhesse a szobákért. Arra is pillant egyet, hogy a másik korábban alkimista műhelyben tevékenykedett. *
- Csakugyan? Érdekes, és hol található ez a műhely, ha még áll egyáltalán?
* Kíváncsi az ottani dolgokra, hátha az egész le van robbanva és menthet belőle valami hasznosat. A kapott árra egy kicsit megtorpan. Székében hátradől, majd az asztalt kezdi nézni. A növények ára egy olyan dolog, amit még nemigen rendezett el a piac, szóval még korai lenne akár nagy akár kis árakat rászabni. Egyelőre nem fog panaszkodni és szépen leszámolja az aranyat. Jelenleg nem fűlik hozzá a foga, hogy alkudozzon, ő már szeretne kevergetni. Egy kis erszény, benne 135 arany landol Wrexan Glunsz elé.
*- Meghasad a szívem ilyeneket hallva. Bár mindjárt kiderül, hogy szükség lesz e napsó a továbbiakban, vagy csak szimpla papírnehezékként fogjuk használni! Arra szeretném megkérni, hogy írja össze az összes növényt, amit az útja során szerzett és megkíván szabadulni!
* Azzal, ha megkapja a növényeket, akkor át is vonul a konyhába, majd táskájából előveszi a lepárlót és annak darabjait, majd ott elkezdi szakszerűen összeszerelni. Néhány röpke perccel később már készen is áll arra, hogy élesben menjen a kísérlet. Előveszi még a tiszta szeszt is, mert abban tervezi feloldania, na és persze dörzsmozsarát, amiben felfogja aprítani. Ő is örülne, ha egy alkimista műhelyben tudna dolgozni, de be kell érnie a konyhával. *
- Nem elég, hogy a kísérlet sikeres legyen! Fontos, hogy jó végeredmény is szülessen. Ha csak sikerül, de az eredmény ne hozza a vártakat, akkor nem lesz igény erre!
* Ha nincs igény, akkor meg annyit sem fog érni, mint amennyit jelenleg fizetett értük. *
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-11 16:53:43
Üzenet elküldve: 2025-03-11 16:53:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Hamar a lényegre térnek, immáron egy bögre mentatea mellett. Természetesen ezt csak úgy szedte az úton. Nincs oka rá, hogy vegye a piacon. Ellenben arra sincs oka, hogy nagyobb tételben begyűjtse. Nincs akkora piaca, mint ezeknek a speciális növényeknek, amik jó része a bájitalokhoz szükséges. Ilyesmivel szolgálhat az ork férfinak, aki egy papírost ad át neki rajta a szükséges növényekkel. Most már áldja az eget, hogy megtanult anno írni meg olvasni. Elkezdi olvasgatni a tételeket, amire kicsit összeráncolja a homlokát.*
- Sajnálatos módon Észak Reményével és Vöröslő Krulzzal nem szolgálhatok. Ezek a növények Erdőmélyén nőnek, ahova kicsit körülményes eljutni. Ezekről a kompozit ásványokról pedig jelenleg nem rendelkezem információval. Ha a környéken fellelhetőek, akkor vagy az Erdőmélyét határoló hegyek körül vagy esetleg a barlangrendszereknél lehet találni belőlük.*A barlangokról rossz emléke van, így azt kicsit óvatosabban ejti ki. Mindegy. Értékes dolognak tűnik, úgyhogy egyelőre észben tartja a dolgot. Ha úgy alakul utána fog nézni a dolgoknak, de kétli, hogy az erdőmélyi hegyekig képes lenne eljutni. Az a rengeteg gyilkos egy hely hírében jár.*
- A többi összetevővel rendelkezem, bár ezüstcsörgőből csupán egyetlen darabbal rendelkezem. Ezeken felül elég széles palettával rendelkezem egyéb növényekből is, amik nem szerepelnek a listán. Ha esetleg érdekli, majd azokat is megszemlélheti.* Ajánlja fel, elvégre neki csak jó, ha minél több fajta termékét megismerik.*
- Inkább amolyan kocsma féleség, de igen. Van egy konyhám, amit nyugodtan használhat. Víz és tűzgyújtási lehetőség is adott, valamint, ha szükséges vannak edényeim. Pihenésre pedig egy üres vendégszobát is fel tudok ajánlani. Csupán annyit kérek, hogy hadd nézhessem a munkálatokat. Korábban alkimista műhelyt vezettem, nem vagyok teljesen vakon a dolgokkal, bár jómagam inkább csak az egyszerűbb receptekig terjedő tudást birtoklom.* Nagyon kíváncsi a technikájára az orknak. Eddig csak tündéreket, meg elfszabásúakat látott dolgozni. Közben a teájába néha belekortyolva elkezd számolgatni*
- Ha összeszámolom a listán meglévő tételeket, akkor mondjuk 135 arany árat mondanék. Mivel ön az első vásárlóm, ezért jócskán megtoldottam kedvezményekkel és ajándékba még adok rá plusz két darab gubist. A jövőben sokkal magasabb árakra számíthat. Főleg a Napsó beszerzésre igen körülményes.* Kíváncsian pillant a másik félre.*
* Hamar a lényegre térnek, immáron egy bögre mentatea mellett. Természetesen ezt csak úgy szedte az úton. Nincs oka rá, hogy vegye a piacon. Ellenben arra sincs oka, hogy nagyobb tételben begyűjtse. Nincs akkora piaca, mint ezeknek a speciális növényeknek, amik jó része a bájitalokhoz szükséges. Ilyesmivel szolgálhat az ork férfinak, aki egy papírost ad át neki rajta a szükséges növényekkel. Most már áldja az eget, hogy megtanult anno írni meg olvasni. Elkezdi olvasgatni a tételeket, amire kicsit összeráncolja a homlokát.*
- Sajnálatos módon Észak Reményével és Vöröslő Krulzzal nem szolgálhatok. Ezek a növények Erdőmélyén nőnek, ahova kicsit körülményes eljutni. Ezekről a kompozit ásványokról pedig jelenleg nem rendelkezem információval. Ha a környéken fellelhetőek, akkor vagy az Erdőmélyét határoló hegyek körül vagy esetleg a barlangrendszereknél lehet találni belőlük.*A barlangokról rossz emléke van, így azt kicsit óvatosabban ejti ki. Mindegy. Értékes dolognak tűnik, úgyhogy egyelőre észben tartja a dolgot. Ha úgy alakul utána fog nézni a dolgoknak, de kétli, hogy az erdőmélyi hegyekig képes lenne eljutni. Az a rengeteg gyilkos egy hely hírében jár.*
- A többi összetevővel rendelkezem, bár ezüstcsörgőből csupán egyetlen darabbal rendelkezem. Ezeken felül elég széles palettával rendelkezem egyéb növényekből is, amik nem szerepelnek a listán. Ha esetleg érdekli, majd azokat is megszemlélheti.* Ajánlja fel, elvégre neki csak jó, ha minél több fajta termékét megismerik.*
- Inkább amolyan kocsma féleség, de igen. Van egy konyhám, amit nyugodtan használhat. Víz és tűzgyújtási lehetőség is adott, valamint, ha szükséges vannak edényeim. Pihenésre pedig egy üres vendégszobát is fel tudok ajánlani. Csupán annyit kérek, hogy hadd nézhessem a munkálatokat. Korábban alkimista műhelyt vezettem, nem vagyok teljesen vakon a dolgokkal, bár jómagam inkább csak az egyszerűbb receptekig terjedő tudást birtoklom.* Nagyon kíváncsi a technikájára az orknak. Eddig csak tündéreket, meg elfszabásúakat látott dolgozni. Közben a teájába néha belekortyolva elkezd számolgatni*
- Ha összeszámolom a listán meglévő tételeket, akkor mondjuk 135 arany árat mondanék. Mivel ön az első vásárlóm, ezért jócskán megtoldottam kedvezményekkel és ajándékba még adok rá plusz két darab gubist. A jövőben sokkal magasabb árakra számíthat. Főleg a Napsó beszerzésre igen körülményes.* Kíváncsian pillant a másik félre.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-11 08:53:55
Üzenet elküldve: 2025-03-11 08:53:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Várakozásra semmi szükség, ugyanis Wrexan hamar felbukkan. Egy gyors kézfogást követve be is invitálják az épületbe, amit el is fogad. Bólint egyet a kapott ajánlatra. Ha csak tea, akkor tea. Tegyék magukat kényelmesebb helyzetbe, mielőtt az üzletre is kezet ráznának. Leül a kínált helyre, táskáját lassan teszi maga mellé. Belekortyol a teába, kíváncsi, hogy vajon az útja során szerzett növényekből készítette e, vagy a piacon vásárolta, ám ezt nem fogja megkérdezni, csak egy kósza gondolat.
Érdeklődve hallgatja a másik sikerét. Mert ugye a férfi sikere valójában az ork sikere is egy bizonyos szemszögből. És egy alkimista sikere, az az emberiség sikere is egyben. *
- Öröm hallani, hogy ilyen hamar siker koronázta a beszerző körutat!
* Ha már a másik egyből a tárgyra tért, akkor az ork sem rest egyből a közepébe csapni. Na, nem mintha reménykedett volna egy baráti csevejben. Egy pillanatra elgondolkodik a kapott kérdésen, aztán zsebébe kezd turkálni, hamarosan egy papír fecni kerül elő, amit az asztalon át is csúsztat Wrexan részére. Rajta feltűntetve néhány darab előre leírt növény, amivel ha rendelkezik, akkor már el is kezdhetné a kísérleteket. *
- Legfőképp ezekre az összetevőkre lenne szükségem. Remélem a legtöbbje a birtokában van, ha nem, az sem baj, jobb később, mint soha! Illetve lehet, tévedek, de ez az épület régebben egy fogadó volt nemde? Van rá esély, hogy a kísérleteket az egyik üres szobában hajtsam végre? Természetesen ez a művelet nem fog semmi káros dologgal járni, és nem is ingyen venném igénybe a szobát.
* Az lenne a legjobb, ha nem kéne visszakutyagolnia a pegazusig. Egy éjszakára lenne csak szüksége, hogy kitapasztalhassa az új növények csínját-bínját. *
* Várakozásra semmi szükség, ugyanis Wrexan hamar felbukkan. Egy gyors kézfogást követve be is invitálják az épületbe, amit el is fogad. Bólint egyet a kapott ajánlatra. Ha csak tea, akkor tea. Tegyék magukat kényelmesebb helyzetbe, mielőtt az üzletre is kezet ráznának. Leül a kínált helyre, táskáját lassan teszi maga mellé. Belekortyol a teába, kíváncsi, hogy vajon az útja során szerzett növényekből készítette e, vagy a piacon vásárolta, ám ezt nem fogja megkérdezni, csak egy kósza gondolat.
Érdeklődve hallgatja a másik sikerét. Mert ugye a férfi sikere valójában az ork sikere is egy bizonyos szemszögből. És egy alkimista sikere, az az emberiség sikere is egyben. *
- Öröm hallani, hogy ilyen hamar siker koronázta a beszerző körutat!
* Ha már a másik egyből a tárgyra tért, akkor az ork sem rest egyből a közepébe csapni. Na, nem mintha reménykedett volna egy baráti csevejben. Egy pillanatra elgondolkodik a kapott kérdésen, aztán zsebébe kezd turkálni, hamarosan egy papír fecni kerül elő, amit az asztalon át is csúsztat Wrexan részére. Rajta feltűntetve néhány darab előre leírt növény, amivel ha rendelkezik, akkor már el is kezdhetné a kísérleteket. *
- Legfőképp ezekre az összetevőkre lenne szükségem. Remélem a legtöbbje a birtokában van, ha nem, az sem baj, jobb később, mint soha! Illetve lehet, tévedek, de ez az épület régebben egy fogadó volt nemde? Van rá esély, hogy a kísérleteket az egyik üres szobában hajtsam végre? Természetesen ez a művelet nem fog semmi káros dologgal járni, és nem is ingyen venném igénybe a szobát.
* Az lenne a legjobb, ha nem kéne visszakutyagolnia a pegazusig. Egy éjszakára lenne csak szüksége, hogy kitapasztalhassa az új növények csínját-bínját. *
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-10 19:35:29
Üzenet elküldve: 2025-03-10 19:35:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Nem érdemes faggatni őt, mert nincs miről. Máskor sem fog többet elárulni annál, mint most, legyen mellette bármilyen Mai. Sőt, az ő jelenlétében talán még annyit sem beszélne, mint most. Az ő „kapcsolatuk” nem más, mint egy ostoba színjáték, mert az a picsa elbaszta az életét, és neki kell kirángatnia a szarból, amiben már nyakig elmerült. A gond csak az, hogy közben ő is szaros lesz.
Kezdi túlfeszíteni azt a bizonyos húrt a kisasszony, aki nem akar hercegnő lenni. Az idegesség miatt már olyan gondolatokkal dühíti magát tovább, amiről nem is Szikra tehet, de mindezt igyekszik nem kimutatni, és továbbra is tettetett nyugodtsággal fordulni felé.*
- Akár négyszer-ötször annyi ideig, mint egy ember. *Ekkor esik le neki valami, ami, ha igaz, előbb-utóbb nagyon fog szenvedni ez a szerencsétlen lány, de nem kérdezi meg, hogy Trylnor akkor most ember-e vagy miféle szerzet. Mit érdekli őt az ilyesmi? Ráadásul sejti azt is, ha visszakérdezne, akkor napestig itt kuksolnának a konyhában hajmeresztő kérdéseket hallgatva, neki pedig a maradék esze is elmenne.
Végül csak sikerül a fürdőbe terelgetnie a kölyköt, de onnan visszatérve ő megint kihozza a sodrából a férfit. Erről sem szegény lány tehet, illetve csak részben nem, de ő meg főleg nem, amiért így reagál arra, hogy egy szál ingben, pucér fenékkel rohangál a szobája közepén. Annak örül, hogy legalább azt nem kell megmagyaráznia, hogy miért ne tegye, és Szikra engedelmesen veszi fel a tőle kapott felsőt, ami megfelelően rejti el a kis testet. Most pedig alvás. Csendben, további kérdések nélkül.*
- Jó éjszakát! *Kimegy a szobából, és behajtja maga mögött az ajtót, de egy rést azért szabadon hagy, hogy hallja, ha bármi baj történne. A konyhában leül az asztalhoz, és magához veszi az ételt, amit ajándékba kapott. Nem túl bizalomgerjesztő, de ételnek étel, úgyhogy nekiáll megvacsorázni. A kutyát eddig nem hallotta, de az újabb kaparászásra már felfigyel. Feláll, és a Vándorebéd maradékával a kezében nyitja ki az ajtót. Az öreg eb először fenyegetően morog és vicsorog rá, de mikor ételt kap a férfitől, annak rendje és módja szerint, ha a barátjává nem is fogadja egyből, de megnyugszik.
Ezután még megmosakszik, majd visszamegy ő is a szobába, és elhelyezkedik a fotelben. Nem a legkényelmesebb így aludni, úgyhogy nem is tud mélyen, többször felriad Szikra nyöszörgésére. Akkor is épp ébren van, mikor a lány is felriad. Gyanúsan pillant rá az elharapott szó miatt.*
- Aludj! *Esze ágában sincs újabb kérdésekre válaszolni. Még fel sem fogta, hogy miről is szól pontosan, de azonnal rávágja azt az egy, parancsoló szót, ám a kislány nem hallgat el.*
- Nem. *Hangzik újra a már megszokott válasz, de ezúttal képtelen hideg és határozott maradni. Kisvártatva újra megszólal.*
- Odafekszem melléd, rendben? *Végül is, az ágy elég nagy kettejüknek, és neki is kényelmesebb lesz úgy.*
- De csak ennyi. Az a te feled, ez meg az enyém. *Szögezi le a határokat, miközben már ő is az ágyban fekszik. A takarót persze meghagyja Szikrának, neki jó anélkül is. Ha az elf így már megnyugszik, akkor megpróbál ő is tovább aludni.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
*Nem érdemes faggatni őt, mert nincs miről. Máskor sem fog többet elárulni annál, mint most, legyen mellette bármilyen Mai. Sőt, az ő jelenlétében talán még annyit sem beszélne, mint most. Az ő „kapcsolatuk” nem más, mint egy ostoba színjáték, mert az a picsa elbaszta az életét, és neki kell kirángatnia a szarból, amiben már nyakig elmerült. A gond csak az, hogy közben ő is szaros lesz.
Kezdi túlfeszíteni azt a bizonyos húrt a kisasszony, aki nem akar hercegnő lenni. Az idegesség miatt már olyan gondolatokkal dühíti magát tovább, amiről nem is Szikra tehet, de mindezt igyekszik nem kimutatni, és továbbra is tettetett nyugodtsággal fordulni felé.*
- Akár négyszer-ötször annyi ideig, mint egy ember. *Ekkor esik le neki valami, ami, ha igaz, előbb-utóbb nagyon fog szenvedni ez a szerencsétlen lány, de nem kérdezi meg, hogy Trylnor akkor most ember-e vagy miféle szerzet. Mit érdekli őt az ilyesmi? Ráadásul sejti azt is, ha visszakérdezne, akkor napestig itt kuksolnának a konyhában hajmeresztő kérdéseket hallgatva, neki pedig a maradék esze is elmenne.
Végül csak sikerül a fürdőbe terelgetnie a kölyköt, de onnan visszatérve ő megint kihozza a sodrából a férfit. Erről sem szegény lány tehet, illetve csak részben nem, de ő meg főleg nem, amiért így reagál arra, hogy egy szál ingben, pucér fenékkel rohangál a szobája közepén. Annak örül, hogy legalább azt nem kell megmagyaráznia, hogy miért ne tegye, és Szikra engedelmesen veszi fel a tőle kapott felsőt, ami megfelelően rejti el a kis testet. Most pedig alvás. Csendben, további kérdések nélkül.*
- Jó éjszakát! *Kimegy a szobából, és behajtja maga mögött az ajtót, de egy rést azért szabadon hagy, hogy hallja, ha bármi baj történne. A konyhában leül az asztalhoz, és magához veszi az ételt, amit ajándékba kapott. Nem túl bizalomgerjesztő, de ételnek étel, úgyhogy nekiáll megvacsorázni. A kutyát eddig nem hallotta, de az újabb kaparászásra már felfigyel. Feláll, és a Vándorebéd maradékával a kezében nyitja ki az ajtót. Az öreg eb először fenyegetően morog és vicsorog rá, de mikor ételt kap a férfitől, annak rendje és módja szerint, ha a barátjává nem is fogadja egyből, de megnyugszik.
Ezután még megmosakszik, majd visszamegy ő is a szobába, és elhelyezkedik a fotelben. Nem a legkényelmesebb így aludni, úgyhogy nem is tud mélyen, többször felriad Szikra nyöszörgésére. Akkor is épp ébren van, mikor a lány is felriad. Gyanúsan pillant rá az elharapott szó miatt.*
- Aludj! *Esze ágában sincs újabb kérdésekre válaszolni. Még fel sem fogta, hogy miről is szól pontosan, de azonnal rávágja azt az egy, parancsoló szót, ám a kislány nem hallgat el.*
- Nem. *Hangzik újra a már megszokott válasz, de ezúttal képtelen hideg és határozott maradni. Kisvártatva újra megszólal.*
- Odafekszem melléd, rendben? *Végül is, az ágy elég nagy kettejüknek, és neki is kényelmesebb lesz úgy.*
- De csak ennyi. Az a te feled, ez meg az enyém. *Szögezi le a határokat, miközben már ő is az ágyban fekszik. A takarót persze meghagyja Szikrának, neki jó anélkül is. Ha az elf így már megnyugszik, akkor megpróbál ő is tovább aludni.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-10 17:25:25
Üzenet elküldve: 2025-03-10 17:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 449
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Szorgos napok jöttek Wrexanra. Szortírozás és persze frissen tartás. Nedves ruhába, homokba helyezte azokat a növényeket, amik igényelték. A Pegazus fogadót is felkereste, de mivel az orkot nem találta meghagyta, hogy majd látogassa meg a saját üzletében. Cagon egy kis szolid virágoskertet láthat az előudvarban. Hamarosan előkerül a fiú is.*
- Üdvözletem!* Nyújtja a kezét barátságosan. Aztán beinvitálja.*
- Elnézést, még jócskán a megnyitás előtt járok. Gyógyteán kívül nem tudok mással szolgálni.* Ha elfogad egy pohárral, akkor tölt az orknak, de semmi csészés urizálás. Egyszerű pohara van. Ha iszik a másik, akkor ő is tölt magának, ha nem, akkor nem. Hellyel kínálja és rögtön a lényegre is tér.*
- Jó híreim vannak. Meglepően jól sikerült a begyűjtő körutam. Nem tudom, esetleg van valami, amire szüksége volna, vagy inkább ismertessem a teljes felhozatalt.* Neki aztán édesmindegy, de ha van valami a másiknak kellene, akkor szívesen meghallgatja, elvégre ő a vásárló.*
* Szorgos napok jöttek Wrexanra. Szortírozás és persze frissen tartás. Nedves ruhába, homokba helyezte azokat a növényeket, amik igényelték. A Pegazus fogadót is felkereste, de mivel az orkot nem találta meghagyta, hogy majd látogassa meg a saját üzletében. Cagon egy kis szolid virágoskertet láthat az előudvarban. Hamarosan előkerül a fiú is.*
- Üdvözletem!* Nyújtja a kezét barátságosan. Aztán beinvitálja.*
- Elnézést, még jócskán a megnyitás előtt járok. Gyógyteán kívül nem tudok mással szolgálni.* Ha elfogad egy pohárral, akkor tölt az orknak, de semmi csészés urizálás. Egyszerű pohara van. Ha iszik a másik, akkor ő is tölt magának, ha nem, akkor nem. Hellyel kínálja és rögtön a lényegre is tér.*
- Jó híreim vannak. Meglepően jól sikerült a begyűjtő körutam. Nem tudom, esetleg van valami, amire szüksége volna, vagy inkább ismertessem a teljes felhozatalt.* Neki aztán édesmindegy, de ha van valami a másiknak kellene, akkor szívesen meghallgatja, elvégre ő a vásárló.*
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-10 12:56:03
Üzenet elküldve: 2025-03-10 12:56:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Enyhén szólva is csalódottan halad végig a polgárnegyed kietlen és egyhangú utcáin. Nem gondolta volna, hogy ilyen akadályba fog ütközni, sőt még azt is elképzelte, hogy kapnak az ajánlatán. Istenítésre nem számított, arra soha, elvégre tudja ő, hogy melyik fajt képviseli!
Hátán táskája különösnél talán jobban súlyosabb, mint ahogyan azt megszokta, ugyanis ezúttal már néhány alkimistának elengedhetetlen dologgal sétál az úton. A lepárlónak hála, meg persze a többi tárgynak köszönhetően akár még helyben is képes lenne kipróbálni a vett dolgokat. Még szerencse, hogy a piac legkisebbjét szerezte be neki a kereskedő, később meghálálja többel is, mint arannyal, de előbb a munka és csak utána a szívességek.
Zsebéből előkapar egy összegyűrt cetlit, amin egy cím szerepel. Hamar meg is találja az utcát, onnantól meg még gyorsabban az épületet. *
- A zöld sirály. Találós.
* A kapuban kicsit nézelődik, majd belép a birtokra, mások talán azt hihetnék rabolni jött, bár ez nem lenne messze az igazságtól, bár valójában őt fogják megkopasztani bármelyik másodpercben. Előveszi ork pálinkáját, majd egy gyors korttyal enyhíti a kezdetleges izgalmat. *
- Ha egyszer leszokok, akkor megy csődbe az alkoholipar!
* Suttogja szinte az orra alatt, miközben visszacsavarja annak kupakját, majd a kis üveg vissza is csúszik a belső zsebébe. Átvág az apró kerten, majd véletlenül sem követi el azt a hibát, hogy az istállóba kopogjon be!
Fogalma sincs, hogy a hely most egy rendes kocsma lenne, vagy még nem, illetve azt sem tudja otthon van e a férfi, így először kopog, majd csak utána nyomja le a kilincset, hogy betérhessen az épületbe. *
* Enyhén szólva is csalódottan halad végig a polgárnegyed kietlen és egyhangú utcáin. Nem gondolta volna, hogy ilyen akadályba fog ütközni, sőt még azt is elképzelte, hogy kapnak az ajánlatán. Istenítésre nem számított, arra soha, elvégre tudja ő, hogy melyik fajt képviseli!
Hátán táskája különösnél talán jobban súlyosabb, mint ahogyan azt megszokta, ugyanis ezúttal már néhány alkimistának elengedhetetlen dologgal sétál az úton. A lepárlónak hála, meg persze a többi tárgynak köszönhetően akár még helyben is képes lenne kipróbálni a vett dolgokat. Még szerencse, hogy a piac legkisebbjét szerezte be neki a kereskedő, később meghálálja többel is, mint arannyal, de előbb a munka és csak utána a szívességek.
Zsebéből előkapar egy összegyűrt cetlit, amin egy cím szerepel. Hamar meg is találja az utcát, onnantól meg még gyorsabban az épületet. *
- A zöld sirály. Találós.
* A kapuban kicsit nézelődik, majd belép a birtokra, mások talán azt hihetnék rabolni jött, bár ez nem lenne messze az igazságtól, bár valójában őt fogják megkopasztani bármelyik másodpercben. Előveszi ork pálinkáját, majd egy gyors korttyal enyhíti a kezdetleges izgalmat. *
- Ha egyszer leszokok, akkor megy csődbe az alkoholipar!
* Suttogja szinte az orra alatt, miközben visszacsavarja annak kupakját, majd a kis üveg vissza is csúszik a belső zsebébe. Átvág az apró kerten, majd véletlenül sem követi el azt a hibát, hogy az istállóba kopogjon be!
Fogalma sincs, hogy a hely most egy rendes kocsma lenne, vagy még nem, illetve azt sem tudja otthon van e a férfi, így először kopog, majd csak utána nyomja le a kilincset, hogy betérhessen az épületbe. *
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:27:34
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:27:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Mégis csak egy felnőtt kétlábú, csak tudhat erről valamit. Még az a kevés tudás is sokkalta több, mint amit az a kis okos feje rendelkezik. De mégis a válaszok amiket Greal mond, képtelen megérteni, olyan mintha a válaszokat direkt burkolná, eltakarva a teljes igazságot. Szemöldöke ismételten hunyorog a másikra.*
-Jó.
*Válaszolja durcásan, egy hangos hümmögéssel. Ha nem hát nem. Majd máskor faggatja ki akkor, Mai előtt talán jobban eljár a szája.
Miért is érdekelné az őt, a fél királyság, a korona meg az ország alma vagy mikről beszélnek azokban a könyvekben, számára semmit mondóak. Mit kezdene ő egy fél királysággal, a rezidenciát is olyan hosszú órákba telik kitakarítani, nem hogy egy fél országot. Bár abba az ország almába szívesen beleharapna, lehetséges, hogy mézédes az íze.*
-Vagyis, én. *Emeli ki kicsit félősen.* Mennyire sokáig pontosan?
*A tekintete kissé aggodalmasabbra vált. Sokat hallotta már, hogy hosszú fülű, hosszú életű, halhatatlan, de sosem fogta fel igazán mi is az igazi értelem ezen szavak mögött. Trylnor volt aki nagyon félt a haláltól, az eltávozástól, amivel jócskán bogarat ültetett a fülébe, viszont megszeretné értené, hogy segítse a fiút elfogadni ezt, vagy akár megoldani.*
-Hm!
*Fordítja el fejét sértődötten, és megy is elvégezni a dolgát, a kis vacsoráját és a pancsolását, na meg a ruhák valamelyest tisztogatását.
Igen, egyik nagy előnye, hogy szeret cipő nélkül sétálni. A léptei szinte alig hallhatóak, szereti is kihasználni ezt a rezidencián, amikor az éjszaka közepén kisompolyog csillagokat nézni, vagy csak Deressel viháncolni.
Ahogy elsétál Greal mellett, hogy az ágyba huppanva lassan lefeküdjön, a férfi ráförmedésénél rendesen megszeppen. Csak pislog értetlenül, fülét farkát behúzva. Hát megint mit követett el ő? Lefekvéshez is, ilyesmit adott neki Mai, a legelső éjszakáján a Rezidencián. Nem is játszadozik mások előtt semmiben, lefeküdni készül éppen. Greal pedig nem tartozik azok közé a suhancok közé, akik megnéznék őt maguknak. Akkor mégis mit tehetne? A férfi még örülhet, hogy nem az első gondolatát követte, mert a rajta lévő blúzt is egész nap hordta, nem is érzi teljesen tisztának magát benne, legszívesebben anélkül bújt volna bele az ágyba. De a Maival folytatott beszélgetés miatt ezt legalább megállta, és magára vette. Persze egy újabb név üti meg a fülét. Amíg megszeppenve, hátat fordít a férfinak, és átveszi az inget, amibe valóban háromszor is beleférne, szinte a bokájáig ér. A másikat pedig az ágy végére helyezi el.
Kérdésére kap is egy választ, de nem igazán erre számított, már majdnem, hogy csalódott.*
-Értem.
*Válaszolja röviden, és nem hátráltatja tovább a férfit, bebújik az ágyba. Legalább a buksi simogatás nem marad el.*
-Jó éjt Grael.
*Szólal fel kedvesen és elhelyezkedik az ágyban. Próbál is aludni, de több okból nem megy neki. Nem kívánt szép álmokat kutyájának, aki szegény azóta is kint toporzékol az ajtó előtt, ha a férfi nem is figyelt fel rá, vagy csak nem akart, ő hallotta a halk kaparászást az ajtón, mikor az vacsoráját hörpintette fel. A másik pedig az új ismeretlen név ami felbolygatta örök mozgó kíváncsiságát. A harmadik pedig, a rémálmok. Amik mostanra egyre rosszabbak számára, ha egyedül alszik. Greal emlékezhet ha figyelt az itt töltött alvásainál, hogy sokszor emlegette édesanyját vagy apját a lány, de nem a nevükön. Viszont azon kívül, hogy mocorgott, vagy nyöszörgött az este, végig aludta azokat. Mostanra, hogy a figyelmét nem a túlélés köti csak le, és úgymond elkényelmesedett az élete, tudatalattija mintha feltörekedne a felszínre, lehetséges ezért gyötrik őt most már azok az álmok amikre régebben nem is emlékezett mikor felébredt.
Talán Grael már el is helyezkedett addigra a fotelében, jó néhány perc elteltével töri meg a vékonyka kis hang a szoba csendjét és nyugalmát.*
-Ap. *Egy kis szünetet hagy, ahogy elharapja az általa kívánt szót.* -Grael, ki az a Sateret?
*Próbálja a nevét is leutánozni, a nem ismert istenségnek persze sikertelenül.*
-És. *Újabb kis szünet.* - Alszunk együtt? Félek a rémálmomtól.
*Hangja visszafojtott, ahogy arcát takarja a takaróval, mert tudja jól, nem szeret ilyesmiben részt venni a férfi, régebben is kérte már őt, persze nem volt a válasz akkor is, ki tudja talán most másabb a helyzet ha már ilyen közel került anyjához.*
*Mégis csak egy felnőtt kétlábú, csak tudhat erről valamit. Még az a kevés tudás is sokkalta több, mint amit az a kis okos feje rendelkezik. De mégis a válaszok amiket Greal mond, képtelen megérteni, olyan mintha a válaszokat direkt burkolná, eltakarva a teljes igazságot. Szemöldöke ismételten hunyorog a másikra.*
-Jó.
*Válaszolja durcásan, egy hangos hümmögéssel. Ha nem hát nem. Majd máskor faggatja ki akkor, Mai előtt talán jobban eljár a szája.
Miért is érdekelné az őt, a fél királyság, a korona meg az ország alma vagy mikről beszélnek azokban a könyvekben, számára semmit mondóak. Mit kezdene ő egy fél királysággal, a rezidenciát is olyan hosszú órákba telik kitakarítani, nem hogy egy fél országot. Bár abba az ország almába szívesen beleharapna, lehetséges, hogy mézédes az íze.*
-Vagyis, én. *Emeli ki kicsit félősen.* Mennyire sokáig pontosan?
*A tekintete kissé aggodalmasabbra vált. Sokat hallotta már, hogy hosszú fülű, hosszú életű, halhatatlan, de sosem fogta fel igazán mi is az igazi értelem ezen szavak mögött. Trylnor volt aki nagyon félt a haláltól, az eltávozástól, amivel jócskán bogarat ültetett a fülébe, viszont megszeretné értené, hogy segítse a fiút elfogadni ezt, vagy akár megoldani.*
-Hm!
*Fordítja el fejét sértődötten, és megy is elvégezni a dolgát, a kis vacsoráját és a pancsolását, na meg a ruhák valamelyest tisztogatását.
Igen, egyik nagy előnye, hogy szeret cipő nélkül sétálni. A léptei szinte alig hallhatóak, szereti is kihasználni ezt a rezidencián, amikor az éjszaka közepén kisompolyog csillagokat nézni, vagy csak Deressel viháncolni.
Ahogy elsétál Greal mellett, hogy az ágyba huppanva lassan lefeküdjön, a férfi ráförmedésénél rendesen megszeppen. Csak pislog értetlenül, fülét farkát behúzva. Hát megint mit követett el ő? Lefekvéshez is, ilyesmit adott neki Mai, a legelső éjszakáján a Rezidencián. Nem is játszadozik mások előtt semmiben, lefeküdni készül éppen. Greal pedig nem tartozik azok közé a suhancok közé, akik megnéznék őt maguknak. Akkor mégis mit tehetne? A férfi még örülhet, hogy nem az első gondolatát követte, mert a rajta lévő blúzt is egész nap hordta, nem is érzi teljesen tisztának magát benne, legszívesebben anélkül bújt volna bele az ágyba. De a Maival folytatott beszélgetés miatt ezt legalább megállta, és magára vette. Persze egy újabb név üti meg a fülét. Amíg megszeppenve, hátat fordít a férfinak, és átveszi az inget, amibe valóban háromszor is beleférne, szinte a bokájáig ér. A másikat pedig az ágy végére helyezi el.
Kérdésére kap is egy választ, de nem igazán erre számított, már majdnem, hogy csalódott.*
-Értem.
*Válaszolja röviden, és nem hátráltatja tovább a férfit, bebújik az ágyba. Legalább a buksi simogatás nem marad el.*
-Jó éjt Grael.
*Szólal fel kedvesen és elhelyezkedik az ágyban. Próbál is aludni, de több okból nem megy neki. Nem kívánt szép álmokat kutyájának, aki szegény azóta is kint toporzékol az ajtó előtt, ha a férfi nem is figyelt fel rá, vagy csak nem akart, ő hallotta a halk kaparászást az ajtón, mikor az vacsoráját hörpintette fel. A másik pedig az új ismeretlen név ami felbolygatta örök mozgó kíváncsiságát. A harmadik pedig, a rémálmok. Amik mostanra egyre rosszabbak számára, ha egyedül alszik. Greal emlékezhet ha figyelt az itt töltött alvásainál, hogy sokszor emlegette édesanyját vagy apját a lány, de nem a nevükön. Viszont azon kívül, hogy mocorgott, vagy nyöszörgött az este, végig aludta azokat. Mostanra, hogy a figyelmét nem a túlélés köti csak le, és úgymond elkényelmesedett az élete, tudatalattija mintha feltörekedne a felszínre, lehetséges ezért gyötrik őt most már azok az álmok amikre régebben nem is emlékezett mikor felébredt.
Talán Grael már el is helyezkedett addigra a fotelében, jó néhány perc elteltével töri meg a vékonyka kis hang a szoba csendjét és nyugalmát.*
-Ap. *Egy kis szünetet hagy, ahogy elharapja az általa kívánt szót.* -Grael, ki az a Sateret?
*Próbálja a nevét is leutánozni, a nem ismert istenségnek persze sikertelenül.*
-És. *Újabb kis szünet.* - Alszunk együtt? Félek a rémálmomtól.
*Hangja visszafojtott, ahogy arcát takarja a takaróval, mert tudja jól, nem szeret ilyesmiben részt venni a férfi, régebben is kérte már őt, persze nem volt a válasz akkor is, ki tudja talán most másabb a helyzet ha már ilyen közel került anyjához.*
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-09 08:34:39
Üzenet elküldve: 2025-03-09 08:34:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Hogyan is világosítaná fel pont ő szerencsétlen gyereket a szerelem titkairól, ha még saját magában is több a kérdés ezzel kapcsolatban, mint a válasz? Ostoba picsa. Mármint a lány anyja. Nem Szikrát, hanem őt kellett volna kipenderítenie az ajtón, már akkor, mikor elsőként állított be hozzá igazságot szolgáltatni. Ha ez így megy tovább, teljesen tönkre fogja tenni, a kicsi lány meg még rá is tesz egy lapáttal.*
- Nem létezik olyan, ami nem igazi. *Vágja rá az újabb dühítő kérdésre. A válasz persze ennél jóval bonyolultabb, de egy gyereknek elég, ha ennyit mond. Semmi kedve tovább ilyen baromságokról magyarázni neki.
Ezzel a lánnyal még a herceg-hercegnő sztereotípia sem működik úgy, ahogy várta. Milyen kislány az, amelyik nem akar hercegnő lenni? A fejét csóválja, és nyilván eszébe sem jut, hogy talán az ő nőkkel kapcsolatos előítéleteit kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy megértse Szikra lelkivilágát. Persze, ha meg akarná egyáltalán.*
- Nos, ennek semmi akadálya. Ha mindketten szorgalmasak lesztek, Mai egészen biztosan megengedi, hogy maradjatok akkor is, ha már felnőttetek. Az elfek nagyon sokáig élnek. Hosszú ideig segíthetitek majd azt a helyet, ami most még a ti kis életeteket segíti meg. *Egy újabb adag biztatással próbálkozik. Nem tudja, mekkora dózis kell a lánynak ebből ahhoz, hogy a hülye kérdéseit elfelejtse, de reméli, hogy nem sok, mert neki most már tényleg fogytában a türelme.*
- Fürdés! *Parancsolja a hosszú farkasszem nézés közepette, amit a fáradt pislogással egyébként Szikra már az elején elveszített volna. Azt hinné, hogy a lány végre hallgat rá, de a táskájából egy adag étel kerül elő. Hát persze, a vacsora, az is kell… Viszonylag türelmesen várja meg, míg azt elfogyasztja az elf, utána pedig megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a kis hosszúfülű végre eltűnik a fürdőben. Addig is van egy kis nyugalma. A szobába megy, hogy elkészítse a puha ágyat, amiben többször is hagyta már, hogy aludjon a kölyök. Ő meg majd alszik a fotelban, ahogy azt korábban is tette ilyen helyzetben.
A csendes nyugalmából végül újra a vékony hang zökkenti ki. Nem vette észre, hogy a tappancsain halkan lépkedve, megjelent mögötte a lány.*
- Hm? *Pillant rá hátra, majd tekintetével követi, ahogy Szikra leül az ágyra.* Sa'Tereth-re, te meg hogy nézel ki?! *Csattan rögtön a hangja. Azt leszarja, hogy egy kölyöknek kinn van a feneke, de neki megint más jut az eszébe róla. Egy rövid, fekete, selymes anyagú hálóruha, ami szintén nem takart túl sokat.*
- Öltözz fel rendesen! Ehh… persze, nincs mibe… *A szekrényéhez fordul, hogy elővegyen belőle egy inget, amibe a kicsi valószínűleg kétszer vagy háromszor is belefér majd, de jobb lesz, mint… így.*
- Vedd ezt fel! Nem mászkálhatsz így, mert akkor előbb vagy utóbb csúnya bácsik fognak megkergetni téged. *Kedve támadna kínjában kiröhögni magát, miközben az inget átadva magyaráz. Ennél rosszabb már nem jöhet, ugye? De, igen…*
- Tessék? *Kapja fel a fejét az újabb, lehetetlen kérdésre.* Az, aki vigyáz rá is, és rád is. *Ebből legalább könnyen ki tudja vágni magát. Megsimogatja azt a kócos fejecskét, majd magára erőltet egy halvány mosolyt.*
- Most már aludj!
*Hogyan is világosítaná fel pont ő szerencsétlen gyereket a szerelem titkairól, ha még saját magában is több a kérdés ezzel kapcsolatban, mint a válasz? Ostoba picsa. Mármint a lány anyja. Nem Szikrát, hanem őt kellett volna kipenderítenie az ajtón, már akkor, mikor elsőként állított be hozzá igazságot szolgáltatni. Ha ez így megy tovább, teljesen tönkre fogja tenni, a kicsi lány meg még rá is tesz egy lapáttal.*
- Nem létezik olyan, ami nem igazi. *Vágja rá az újabb dühítő kérdésre. A válasz persze ennél jóval bonyolultabb, de egy gyereknek elég, ha ennyit mond. Semmi kedve tovább ilyen baromságokról magyarázni neki.
Ezzel a lánnyal még a herceg-hercegnő sztereotípia sem működik úgy, ahogy várta. Milyen kislány az, amelyik nem akar hercegnő lenni? A fejét csóválja, és nyilván eszébe sem jut, hogy talán az ő nőkkel kapcsolatos előítéleteit kellene megváltoztatnia ahhoz, hogy megértse Szikra lelkivilágát. Persze, ha meg akarná egyáltalán.*
- Nos, ennek semmi akadálya. Ha mindketten szorgalmasak lesztek, Mai egészen biztosan megengedi, hogy maradjatok akkor is, ha már felnőttetek. Az elfek nagyon sokáig élnek. Hosszú ideig segíthetitek majd azt a helyet, ami most még a ti kis életeteket segíti meg. *Egy újabb adag biztatással próbálkozik. Nem tudja, mekkora dózis kell a lánynak ebből ahhoz, hogy a hülye kérdéseit elfelejtse, de reméli, hogy nem sok, mert neki most már tényleg fogytában a türelme.*
- Fürdés! *Parancsolja a hosszú farkasszem nézés közepette, amit a fáradt pislogással egyébként Szikra már az elején elveszített volna. Azt hinné, hogy a lány végre hallgat rá, de a táskájából egy adag étel kerül elő. Hát persze, a vacsora, az is kell… Viszonylag türelmesen várja meg, míg azt elfogyasztja az elf, utána pedig megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a kis hosszúfülű végre eltűnik a fürdőben. Addig is van egy kis nyugalma. A szobába megy, hogy elkészítse a puha ágyat, amiben többször is hagyta már, hogy aludjon a kölyök. Ő meg majd alszik a fotelban, ahogy azt korábban is tette ilyen helyzetben.
A csendes nyugalmából végül újra a vékony hang zökkenti ki. Nem vette észre, hogy a tappancsain halkan lépkedve, megjelent mögötte a lány.*
- Hm? *Pillant rá hátra, majd tekintetével követi, ahogy Szikra leül az ágyra.* Sa'Tereth-re, te meg hogy nézel ki?! *Csattan rögtön a hangja. Azt leszarja, hogy egy kölyöknek kinn van a feneke, de neki megint más jut az eszébe róla. Egy rövid, fekete, selymes anyagú hálóruha, ami szintén nem takart túl sokat.*
- Öltözz fel rendesen! Ehh… persze, nincs mibe… *A szekrényéhez fordul, hogy elővegyen belőle egy inget, amibe a kicsi valószínűleg kétszer vagy háromszor is belefér majd, de jobb lesz, mint… így.*
- Vedd ezt fel! Nem mászkálhatsz így, mert akkor előbb vagy utóbb csúnya bácsik fognak megkergetni téged. *Kedve támadna kínjában kiröhögni magát, miközben az inget átadva magyaráz. Ennél rosszabb már nem jöhet, ugye? De, igen…*
- Tessék? *Kapja fel a fejét az újabb, lehetetlen kérdésre.* Az, aki vigyáz rá is, és rád is. *Ebből legalább könnyen ki tudja vágni magát. Megsimogatja azt a kócos fejecskét, majd magára erőltet egy halvány mosolyt.*
- Most már aludj!
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-08 17:01:28
Üzenet elküldve: 2025-03-08 17:01:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Vesztésre áll ebben a kis "vitában". Fáradtsága pedig nem segít ebben. Na bezzeg ha teljesen kipihenten tehetné fel ezeket a kérdéseket, talán másabban alakulna ez a beszélgetés. Bár a kívülállóknak, ha ezt látnák, az lenne a sejtésük, Grael hamarabb penderítené ki a lányt az ajtón, hogy tessék menj játszani, mintsem felvilágosítsa a szerelem csínjáról-bínjáról. Lehetséges, hogy most is csak egy hajszál választja Grael attól, hogy ezt megtegye, vagy pusztán a tudat, hogy el kéne erről számolnia Mainak is utána, ami lehet, sokkalta kellemetlenebb volna, mintsem néhány kérdést megválaszolni a fejlődést kívánó elmének.*
-Akkor, honnan tudod, hogy igazi?
*Tekintete aggodalmat sejtet, de a kérdést oda szegezi a férfinak. Hiszen, hogy lehet Maival együtt Grael, ha nem biztos saját érzéseiben. Na nem mintha, ő is teljes mértékben biztos abban amit Trylnor iránt érez, de ennek inkább az az oka, nem ismeri az érzést, így nem tudja mit keressen igazán. Viszont abban biztos, hogy a fiú oldalán hajlandó megkeresni azokat a titkos kis válaszokat, még ha Mai ezt nem is akarja tőle.
Tekintetét most veszi le először a másikról, nem fél, csak elmereng, felidézi azt a furcsa pillanatot, amikor ott ült Trylnoron, ahogy a szoba szinte megszűnt körülöttük, ahogy érezték egymás melegét, saját és a másik szívének rohamos dobbanását. Még ha csúnyán is ért véget az a pillanat, pont amiatt a kis titok miatt amit a másik félnek ígért, ő kedves emlékként emlékszik rá. A fiú barnán csillogó szomorkás szemei, oly nyugtatóak számára, és biztonságot sejtetőek.*
-Hercegnő? Nem. Nincs koronám, se szép ruhám. De nem is akarok. Csak vele szeretnék felnőni. A rezidencián akarunk maradni.
*Emeli vissza reménytelien a szemét, szinte sugárzik belőle a boldogság. Ez az ő kis terve, az ő közös kis tervük. Ki tudja, lehet, hogy olyan nevelő lesz majd mint Mai, Trylnor pedig majd ellátja a szükséges feladatokat a ház körül. Ügyes fiú a másik, biztos benne sokra viheti ő is. Azok a bálok és paloták amiket látott a könyvekben sokkalta kevésbé érdekelték őt, egy ilyen hasonló történetben, egy boszorkányról volt szó, aki elátkozta az említett hercegnőt. Azt például szeretné tudni, hogy az a boszorkány miket rakhatott az üstjébe, milyen gyógynövényeket használt, na az volt csak igazán érdekes.*
-Nem, amíg nem válaszolsz. Addig megmosakszom.
*Nem érdekli most a másik szúrós tekintete, igaz, össze kellett szednie minden bátorságát hozzá. De állja azt a szúrós rideg szemeket. Sőt, egy ideig még állja is a farkas szemet, csak az ő pillája olyan lassan csukódik le néhány másodperc után, hogy szinte észre sem veszi, hogy pislognia kell. Megrázza pici fejét, odalép a táskájához, kotorászni kezd benne, előhúz egy befőttes üveg szerűséget, amiben az a bizonyos vándorebéd lötyög, nem túl ínycsiklandozó a kinézete, de ezt őt nem zavarta soha. Mindig is kedvelte a természetes ízvilágot. Gyors vacsora lesz ez, lehet nem is lenne ereje megrágni most egy szelet kenyeret sem, ezt pedig csak meg kell innia. Apró gyors kortyokkal pusztítja el az italát.
Utána pedig megindul abba a helységbe, ahol a mosdótálat találja. Ott leveti az összes piszkot ruhát magáról, nadrág, kabát felső, azokat félre rakja. Majd a maradékot is leveti, hogy megmosakodjon a hideg vízben. Végig is szalad a libabőr egész testén. De sokkalta jobban érzi magát. Majd csak alsóneműjét és polóját veszi csak vissza. A maradék ruhát pedig picit lesubickolja, hogy a sár ne legyen látható rajta annyira. Csodát szappan és meleg víz nélkül képtelenség azokkal tenni, de legalább kevésbé tűnik borzasztónak.
Miután végzett a lefekvés utáni teendőkkel, ami csak azért sikerült hosszabbra, mert a ruháival vacakolt, egy szál felső ingben és alsóneműben ácsorog a férfi előtt. Talán ha úgy képtelen is rá tekinteni, láthatja a lány lassacskán felnő, a fejlődés jelei láthatóak rajta, az első találkozások óta, az idomok lassacskán telítődnek. Haját is csak annyira rakta rendben, falevelek és föld ne legyen benne. Ha most kibontaná azt, órákig tartana azt fésülni.*
-Grael.
*Lép a férfi mellé az ágyhoz, ahova után le is ül nyomban.*
-Mait anyámnak hívtad. Akkor te így, ki leszel nekem?
*Emeli fel ártatlanul zöldjeit a másikra, a mosakodás közben volt még ideje gondolkodni, ez volt a másik olyan kérdés amit úgy érzett muszáj feltennie a másiknak.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
*Vesztésre áll ebben a kis "vitában". Fáradtsága pedig nem segít ebben. Na bezzeg ha teljesen kipihenten tehetné fel ezeket a kérdéseket, talán másabban alakulna ez a beszélgetés. Bár a kívülállóknak, ha ezt látnák, az lenne a sejtésük, Grael hamarabb penderítené ki a lányt az ajtón, hogy tessék menj játszani, mintsem felvilágosítsa a szerelem csínjáról-bínjáról. Lehetséges, hogy most is csak egy hajszál választja Grael attól, hogy ezt megtegye, vagy pusztán a tudat, hogy el kéne erről számolnia Mainak is utána, ami lehet, sokkalta kellemetlenebb volna, mintsem néhány kérdést megválaszolni a fejlődést kívánó elmének.*
-Akkor, honnan tudod, hogy igazi?
*Tekintete aggodalmat sejtet, de a kérdést oda szegezi a férfinak. Hiszen, hogy lehet Maival együtt Grael, ha nem biztos saját érzéseiben. Na nem mintha, ő is teljes mértékben biztos abban amit Trylnor iránt érez, de ennek inkább az az oka, nem ismeri az érzést, így nem tudja mit keressen igazán. Viszont abban biztos, hogy a fiú oldalán hajlandó megkeresni azokat a titkos kis válaszokat, még ha Mai ezt nem is akarja tőle.
Tekintetét most veszi le először a másikról, nem fél, csak elmereng, felidézi azt a furcsa pillanatot, amikor ott ült Trylnoron, ahogy a szoba szinte megszűnt körülöttük, ahogy érezték egymás melegét, saját és a másik szívének rohamos dobbanását. Még ha csúnyán is ért véget az a pillanat, pont amiatt a kis titok miatt amit a másik félnek ígért, ő kedves emlékként emlékszik rá. A fiú barnán csillogó szomorkás szemei, oly nyugtatóak számára, és biztonságot sejtetőek.*
-Hercegnő? Nem. Nincs koronám, se szép ruhám. De nem is akarok. Csak vele szeretnék felnőni. A rezidencián akarunk maradni.
*Emeli vissza reménytelien a szemét, szinte sugárzik belőle a boldogság. Ez az ő kis terve, az ő közös kis tervük. Ki tudja, lehet, hogy olyan nevelő lesz majd mint Mai, Trylnor pedig majd ellátja a szükséges feladatokat a ház körül. Ügyes fiú a másik, biztos benne sokra viheti ő is. Azok a bálok és paloták amiket látott a könyvekben sokkalta kevésbé érdekelték őt, egy ilyen hasonló történetben, egy boszorkányról volt szó, aki elátkozta az említett hercegnőt. Azt például szeretné tudni, hogy az a boszorkány miket rakhatott az üstjébe, milyen gyógynövényeket használt, na az volt csak igazán érdekes.*
-Nem, amíg nem válaszolsz. Addig megmosakszom.
*Nem érdekli most a másik szúrós tekintete, igaz, össze kellett szednie minden bátorságát hozzá. De állja azt a szúrós rideg szemeket. Sőt, egy ideig még állja is a farkas szemet, csak az ő pillája olyan lassan csukódik le néhány másodperc után, hogy szinte észre sem veszi, hogy pislognia kell. Megrázza pici fejét, odalép a táskájához, kotorászni kezd benne, előhúz egy befőttes üveg szerűséget, amiben az a bizonyos vándorebéd lötyög, nem túl ínycsiklandozó a kinézete, de ezt őt nem zavarta soha. Mindig is kedvelte a természetes ízvilágot. Gyors vacsora lesz ez, lehet nem is lenne ereje megrágni most egy szelet kenyeret sem, ezt pedig csak meg kell innia. Apró gyors kortyokkal pusztítja el az italát.
Utána pedig megindul abba a helységbe, ahol a mosdótálat találja. Ott leveti az összes piszkot ruhát magáról, nadrág, kabát felső, azokat félre rakja. Majd a maradékot is leveti, hogy megmosakodjon a hideg vízben. Végig is szalad a libabőr egész testén. De sokkalta jobban érzi magát. Majd csak alsóneműjét és polóját veszi csak vissza. A maradék ruhát pedig picit lesubickolja, hogy a sár ne legyen látható rajta annyira. Csodát szappan és meleg víz nélkül képtelenség azokkal tenni, de legalább kevésbé tűnik borzasztónak.
Miután végzett a lefekvés utáni teendőkkel, ami csak azért sikerült hosszabbra, mert a ruháival vacakolt, egy szál felső ingben és alsóneműben ácsorog a férfi előtt. Talán ha úgy képtelen is rá tekinteni, láthatja a lány lassacskán felnő, a fejlődés jelei láthatóak rajta, az első találkozások óta, az idomok lassacskán telítődnek. Haját is csak annyira rakta rendben, falevelek és föld ne legyen benne. Ha most kibontaná azt, órákig tartana azt fésülni.*
-Grael.
*Lép a férfi mellé az ágyhoz, ahova után le is ül nyomban.*
-Mait anyámnak hívtad. Akkor te így, ki leszel nekem?
*Emeli fel ártatlanul zöldjeit a másikra, a mosakodás közben volt még ideje gondolkodni, ez volt a másik olyan kérdés amit úgy érzett muszáj feltennie a másiknak.*
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-08 16:11:37
Üzenet elküldve: 2025-03-08 16:11:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Már nem kell sokáig kibírnia. A kis zöld szemek olyan fáradtan pislognak, hogy hamarosan magától fog kidőlni a lány, csak meg kell várni. Csak addig kell húznia az időt valódi válaszok nélkül, merthogy arra már rájött, ezt a mini hosszúfülűt nem lehet csak úgy lerázni.*
- Nem biztos, hogy én tudom. *Válaszolja hidegen. Jó ötletnek tűnik, hogy egy kérdéssel bújjon ki a kérdés alól, de a terve csúfos kudarcba fullad, miután a lány morcos hörcsöggé változik, és számonkéri rajta, hogy nem adott választ. Akkor hát most jön újra a szigorú tekintet. Nem szól, csak szemeivel követi nyomon a hisztit, és szavak nélkül jelzi, hogy van, amit neki szabad, de a gyereknek nem. Ezek közé tartozik az is, hogy ő válasz nélkül kérdezhet vissza. Persze nagyon is jól tudja, hogy mit kellene mondania. Sokkal többet akar Mai-tól, mint ölelést. Azon kívül, hogy érezni akarja a testét, érezni akarja az ajkait is, sőt, az egész lényét, és meg akarja ismételni azt az utazást, melyen a legutóbbi éjszakán vettek részt. A félvérnek igaza volt. Sokkal jobb, ha hagyja, hogy ő is beletegye a lelkét. Viszont az istenekre esküszik, hogy ezt nem egy holmi kis csitrinek fogja kifejteni. Biztos, hogy nem.
Szóval ő továbbra sem válaszol, de Szikra kicsi szája tovább jár, és ő elárulja neki a titkait Trylnor-ról, meg a hozzá fűződő érzelmeiről.*
- Á, értem. *A maga módján aranyos kis történet ez, csak kár, hogy a rossz embernek adják elő. Olyannak, aki nem fog tudni, és nem is akar igazi, jó tanácsot adni neki. Illetve tudna, de ahhoz túl férfi, hogy ilyesmiről társalogjon.*
- Kis herceg. És te lennél a hercegnő? *Észre sem veszi, ahogy egy halvány mosoly megjelenik a szája szélén, mikor az jut eszébe, hogy a fekete kis picsa (ezen kívül) már ugyanúgy megkapta tőle a hercegnő becenevet. Ugyan mégis minek hívná? Annyit tud tollászkodni meg kényeskedni, hogy arra csak egy hercegnő képes.
Megrázza a fejét. Azon kapja magát, hogy minden egyes mondat után a kislány mostohaanyja jár az eszében, és páros lábbal sem képes kirugdosni onnan. Még hogy két napja elment szó nélkül…*
- Biztos, hogy nem akarsz még aludni menni? Le fogsz dőlni arról a székről. Gyere! Megcsinálom neked az ágyat. Ha akarsz, segíthetsz is benne. *Ha nem megy úgy, hogy témán belül terel, talán egy másikkal el tudja majd vonni Szikra figyelmét. Muszáj lesz, mert neki kezd fogyni a türelme, leginkább a saját gondolataival szemben. Fel is áll a székről, hátha könnyebben fogja akkor követni őt.*
*Már nem kell sokáig kibírnia. A kis zöld szemek olyan fáradtan pislognak, hogy hamarosan magától fog kidőlni a lány, csak meg kell várni. Csak addig kell húznia az időt valódi válaszok nélkül, merthogy arra már rájött, ezt a mini hosszúfülűt nem lehet csak úgy lerázni.*
- Nem biztos, hogy én tudom. *Válaszolja hidegen. Jó ötletnek tűnik, hogy egy kérdéssel bújjon ki a kérdés alól, de a terve csúfos kudarcba fullad, miután a lány morcos hörcsöggé változik, és számonkéri rajta, hogy nem adott választ. Akkor hát most jön újra a szigorú tekintet. Nem szól, csak szemeivel követi nyomon a hisztit, és szavak nélkül jelzi, hogy van, amit neki szabad, de a gyereknek nem. Ezek közé tartozik az is, hogy ő válasz nélkül kérdezhet vissza. Persze nagyon is jól tudja, hogy mit kellene mondania. Sokkal többet akar Mai-tól, mint ölelést. Azon kívül, hogy érezni akarja a testét, érezni akarja az ajkait is, sőt, az egész lényét, és meg akarja ismételni azt az utazást, melyen a legutóbbi éjszakán vettek részt. A félvérnek igaza volt. Sokkal jobb, ha hagyja, hogy ő is beletegye a lelkét. Viszont az istenekre esküszik, hogy ezt nem egy holmi kis csitrinek fogja kifejteni. Biztos, hogy nem.
Szóval ő továbbra sem válaszol, de Szikra kicsi szája tovább jár, és ő elárulja neki a titkait Trylnor-ról, meg a hozzá fűződő érzelmeiről.*
- Á, értem. *A maga módján aranyos kis történet ez, csak kár, hogy a rossz embernek adják elő. Olyannak, aki nem fog tudni, és nem is akar igazi, jó tanácsot adni neki. Illetve tudna, de ahhoz túl férfi, hogy ilyesmiről társalogjon.*
- Kis herceg. És te lennél a hercegnő? *Észre sem veszi, ahogy egy halvány mosoly megjelenik a szája szélén, mikor az jut eszébe, hogy a fekete kis picsa (ezen kívül) már ugyanúgy megkapta tőle a hercegnő becenevet. Ugyan mégis minek hívná? Annyit tud tollászkodni meg kényeskedni, hogy arra csak egy hercegnő képes.
Megrázza a fejét. Azon kapja magát, hogy minden egyes mondat után a kislány mostohaanyja jár az eszében, és páros lábbal sem képes kirugdosni onnan. Még hogy két napja elment szó nélkül…*
- Biztos, hogy nem akarsz még aludni menni? Le fogsz dőlni arról a székről. Gyere! Megcsinálom neked az ágyat. Ha akarsz, segíthetsz is benne. *Ha nem megy úgy, hogy témán belül terel, talán egy másikkal el tudja majd vonni Szikra figyelmét. Muszáj lesz, mert neki kezd fogyni a türelme, leginkább a saját gondolataival szemben. Fel is áll a székről, hátha könnyebben fogja akkor követni őt.*
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-08 11:38:32
Üzenet elküldve: 2025-03-08 11:38:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Ezzel sem, ő sem Mai nem értene egyet. Egy gyereknek, nem csak ez a dolga. Tanulnia, játszania, és nevetnie kell, de legfőképpen fejlődni, mentálisan, érzelmileg, hogy készen álljon majd a jövő által elrejtett kihívásokra. Lehet pont ettől akarja megóvni őt annyira Mai. Mert ameddig valaki gyerek maradhat, addig nem kell a felnőtt léttel járó nehézségekkel és felelősségekkel foglalkozni. Addig a lélek szabad marad. Azok a minimális felelősségek mint a szobája rendben tartása, vagy az állatok gondozása, inkább csak felkészítés a majd rá váró időkre, hogy amikor eljön, ne egyből a nyakába zúduljon minden egyszerre. Valamelyest, Szikrát, lehet nem lepné meg, amióta eszét tudja, még ha azt a keveset is, magát és Derest látja el, ilyen olyan módon, anyjának attól biztosan nem kell tartania, hogy a lány ne élne túl bármit is.
A szigorú tekintet persze nem esik jól neki, de nem fog annyira megszeppenni, pusztán picit összehúzza magát, mielőtt végleg beleegyezne sorsába. Annyira nem rossz az, fedő van a feje felett, és nincs hideg. Csak sosem volt olyan otthonos az itteni alvás Graellel. Valami mindig hiányzott. Az okosabbak rávágnák egyből, az otthon melege, amit nem a fa tüzelésével ér el az ember.
A dicséret eljut a fülébe, de az adott helyzetben, ez inkább hat egy ítéletnek, mintsem annak aminek Grael szánja.
Bizony, a neheze csak most jön. Kár volt felhoznia a férfinak az anyjával történteket. Mait már rég a szívébe zárta, és bármi ami a nővel történik, arról ő is szeretne tudni. Mai mindig izgalmas dolgokról tanít, vagy mesél, főleg ha könyv kerül a kezébe. Nem hitte volna, de az a mese amit a fiúk a lovagért szeretnek, őt jobban érdekelte a királynő akit megment, és a sárkány, hogy mégis miért tette. Persze, az jelenet a könyvben, ahol szegény sárkány elpusztul, és a királyfi elviszi a királylányt, most már jobban megfogja fantáziáját, mióta Trylnor is velük lakik.*
-Te tudod, hogy mi ez?
*Lassan és laposan pislognak fáradtan azok a csillogó zöld szemek, de a kíváncsiság még ébren tartja őt.
Bólint lassan, megértette, szó sincs akkor többé lopásról. Már csak heccből sincs ahhoz kedve, bár a futást, és a kereskedők lehagyását valahogy élvezte, hogy gyorsabb volt náluk. Olyan volt mint a fogócska, amit a gyerekek a Rezidencián játszanak, csak sokkalta veszélyesebb.
Látja ám a szájhúzást, de nem érdekli, ahhoz túlságosan kíváncsi, formálódnak is a kérdések, és ha Grael nem állítja le, ő bizony mindet felfogja tenni, ameddig az álom végleg felül nem kerekedik rajta, és ott alszik el ültében az asztalnál. Erről jut eszébe, a gyomrában lévő feszültség, a szorongás amit eddig érzett a búcsúja közben már tova szállt. Ennek pedig üres gyomra rettentően örül, mert végre hangot adhat panaszának, egy hangos korgással. Szikra gyomrához nyúl, megdörzsöli azt, most a kérdések ideje jött el, nem az evésé, majd ráér enni alvás előtt, úgy amúgy is könnyebb elaludni a férfi házában, teli pocakkal.
A szemek hunyorognak a másikra, és most ő húzza el a száját, csak úgy mint a másik. Szemöldök ráncolása pedig harag jeleit mutatják.*
-Héj. Én kérdeztem előbb.
*Fújja fel arcát, durcásan, még karjait is összefonja maga előtt dühösen. Lábával pedig toppantana egy nagyot, csak az a baj a széken ülve nem ér le a lába, így jobb híján sarkával csak a szék lábát koppantja meg egyszer. Ilyen pimaszságot, kibújni a kérdései elől, kérdésekkel.*
-Igen, azt hiszem.
*Mondja durcásan, de arca pirulni kezd, mint a szégyenlősségtől mint Trylnor gondolatától.*
-Ide akarok neki puszit adni. Ahogy a könyvekben láttam.
*Emeli fel egyik úját, és a saját szájára mutat. Majd vissza is helyezi karjait maga elé összefonva.*
-De szeretném, ha ő tenné, mint a kis herceg.
*Húzza be picit nyakát, az utolsó mondatot persze halkan mondja bizonytalanul, hisz mit sem tud ő a szokásokról. Elképzelte azt a pillanatot a fiúcskával, ahogy körbefonja őt, magához húzza, ahogy szokta, de nem ölelésre, hanem egy édes puszira. Hasonlóra mint a múltkori, csak most nem a véletlen miatt találkoznának ajkaik.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.08 11:46:52
*Ezzel sem, ő sem Mai nem értene egyet. Egy gyereknek, nem csak ez a dolga. Tanulnia, játszania, és nevetnie kell, de legfőképpen fejlődni, mentálisan, érzelmileg, hogy készen álljon majd a jövő által elrejtett kihívásokra. Lehet pont ettől akarja megóvni őt annyira Mai. Mert ameddig valaki gyerek maradhat, addig nem kell a felnőtt léttel járó nehézségekkel és felelősségekkel foglalkozni. Addig a lélek szabad marad. Azok a minimális felelősségek mint a szobája rendben tartása, vagy az állatok gondozása, inkább csak felkészítés a majd rá váró időkre, hogy amikor eljön, ne egyből a nyakába zúduljon minden egyszerre. Valamelyest, Szikrát, lehet nem lepné meg, amióta eszét tudja, még ha azt a keveset is, magát és Derest látja el, ilyen olyan módon, anyjának attól biztosan nem kell tartania, hogy a lány ne élne túl bármit is.
A szigorú tekintet persze nem esik jól neki, de nem fog annyira megszeppenni, pusztán picit összehúzza magát, mielőtt végleg beleegyezne sorsába. Annyira nem rossz az, fedő van a feje felett, és nincs hideg. Csak sosem volt olyan otthonos az itteni alvás Graellel. Valami mindig hiányzott. Az okosabbak rávágnák egyből, az otthon melege, amit nem a fa tüzelésével ér el az ember.
A dicséret eljut a fülébe, de az adott helyzetben, ez inkább hat egy ítéletnek, mintsem annak aminek Grael szánja.
Bizony, a neheze csak most jön. Kár volt felhoznia a férfinak az anyjával történteket. Mait már rég a szívébe zárta, és bármi ami a nővel történik, arról ő is szeretne tudni. Mai mindig izgalmas dolgokról tanít, vagy mesél, főleg ha könyv kerül a kezébe. Nem hitte volna, de az a mese amit a fiúk a lovagért szeretnek, őt jobban érdekelte a királynő akit megment, és a sárkány, hogy mégis miért tette. Persze, az jelenet a könyvben, ahol szegény sárkány elpusztul, és a királyfi elviszi a királylányt, most már jobban megfogja fantáziáját, mióta Trylnor is velük lakik.*
-Te tudod, hogy mi ez?
*Lassan és laposan pislognak fáradtan azok a csillogó zöld szemek, de a kíváncsiság még ébren tartja őt.
Bólint lassan, megértette, szó sincs akkor többé lopásról. Már csak heccből sincs ahhoz kedve, bár a futást, és a kereskedők lehagyását valahogy élvezte, hogy gyorsabb volt náluk. Olyan volt mint a fogócska, amit a gyerekek a Rezidencián játszanak, csak sokkalta veszélyesebb.
Látja ám a szájhúzást, de nem érdekli, ahhoz túlságosan kíváncsi, formálódnak is a kérdések, és ha Grael nem állítja le, ő bizony mindet felfogja tenni, ameddig az álom végleg felül nem kerekedik rajta, és ott alszik el ültében az asztalnál. Erről jut eszébe, a gyomrában lévő feszültség, a szorongás amit eddig érzett a búcsúja közben már tova szállt. Ennek pedig üres gyomra rettentően örül, mert végre hangot adhat panaszának, egy hangos korgással. Szikra gyomrához nyúl, megdörzsöli azt, most a kérdések ideje jött el, nem az evésé, majd ráér enni alvás előtt, úgy amúgy is könnyebb elaludni a férfi házában, teli pocakkal.
A szemek hunyorognak a másikra, és most ő húzza el a száját, csak úgy mint a másik. Szemöldök ráncolása pedig harag jeleit mutatják.*
-Héj. Én kérdeztem előbb.
*Fújja fel arcát, durcásan, még karjait is összefonja maga előtt dühösen. Lábával pedig toppantana egy nagyot, csak az a baj a széken ülve nem ér le a lába, így jobb híján sarkával csak a szék lábát koppantja meg egyszer. Ilyen pimaszságot, kibújni a kérdései elől, kérdésekkel.*
-Igen, azt hiszem.
*Mondja durcásan, de arca pirulni kezd, mint a szégyenlősségtől mint Trylnor gondolatától.*
-Ide akarok neki puszit adni. Ahogy a könyvekben láttam.
*Emeli fel egyik úját, és a saját szájára mutat. Majd vissza is helyezi karjait maga elé összefonva.*
-De szeretném, ha ő tenné, mint a kis herceg.
*Húzza be picit nyakát, az utolsó mondatot persze halkan mondja bizonytalanul, hisz mit sem tud ő a szokásokról. Elképzelte azt a pillanatot a fiúcskával, ahogy körbefonja őt, magához húzza, ahogy szokta, de nem ölelésre, hanem egy édes puszira. Hasonlóra mint a múltkori, csak most nem a véletlen miatt találkoznának ajkaik.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.08 11:46:52
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-08 07:29:57
Üzenet elküldve: 2025-03-08 07:29:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Egy gyerek dolga az, hogy engedelmeskedjen a felnőtteknek. Most sem fog vitatkozni vele arról, hogy muszáj-e itt aludnia, vagy sem. Egyetlen szó nélkül, szigorú tekintettel nézi őt, míg el nem fogadja a sorsát. Nem is tart sokáig, míg Szikra beletörődik a dologba, ő pedig elégedett lehet, mert így bizonyíthatja Mai felé, hogy törődik a kölyökkel. Persze, nem tenné, ha nem akarna ilyesmit bizonyítani, de hát egy gyereket nem csak lopásra lehet felhasználni, hanem kapcsolatok építésére is.*
- Helyes. Okos lány vagy, tudod mi a megfelelő döntés. *Hangzik el a dicséret, ami szerinte szintén jót tehet egy fiatal léleknek.
A neheze azonban csak most jön. Miután az előbbieket megbeszélték, már azon jár az agya, hogyan tálalja hihetően a kis színjátékukat a lány anyjával. Hallgasson az érzéseire? Nem, az mindig rossz ötlet. Egy kegyes hazugságot kell most átadnia, de ahogy el is mondta cinkostársának, ő nem ért a játszmákhoz. Szikra meg közben egészen édes, ahogy utánozni próbálja a mozdulatait, akkor pedig még inkább, mikor a végül előadott történetre kikerekednek a nagy, zöld szemei. Kár, hogy a férfit a cukiság továbbra sem hatja meg.
Grael azt hitte, hogy ez a vallomás menni fog, mint a karikacsapás. Csak elmondja, a kislány tudomásul veszi, és kész is, de nem. Elfelejtette, hogy egy gyerek nem más, mint húsvér kíváncsiság. Nem ússza meg kérdések nélkül, amire csak enyhén félrehúzza a száját, és egy rövidet sóhajt. Semmi kedve tovább cifrázni a történetet. Ágyba kéne parancsolnia a fáradt kis lelket, de helyette valamiért mégis válaszolni kezd.*
- Furcsa? Igen, meglehetősen furcsa az az érzés. *Meglepő módon, érzelmileg most nem sokban különböznek egymástól. Ezen a téren Grael maga is egy gyerekhez hasonlítható. Ugyanúgy nem tudja megmagyarázni a benne kavargó érzéseket, mint ahogy Szikra.*
- Nem kell. *Erősít rá arra, hogy többet ne lopjon neki semmit, senkitől. Aztán nyitná a száját, hogy most már tényleg aludni zavarja a kölyköt, de újabb kérdés érkezik, s erre most a férfi szemei kerekednek ki. Most erre megint mi a kurva isteneket mondjon? Gyűlöli a gyerekeket. Erre megint rá kell jönnie.*
- Tessék? *Időt próbál nyerni magának a visszakérdezéssel. Szemei előtt lejátszódnak a képek, ahogy keze felfedezőútra indul Mai testén, ahogy a ruhája selymes anyagáról letérve már a puha bőrét érzi a tenyerén. Kedve lenne csikorgatni a fogait dühében, de tartja magát.*
- Én is? Ezek szerint te igen. El tudod mondani, mit érzel még ez iránt a Trylnor iránt az „ölelésen” kívül? *Megtalálja végül a helyes megoldást. Nem válaszol a neki szegezett kérdésekre, helyette ő tesz fel egy újat, melyre választ várhat.*
*Egy gyerek dolga az, hogy engedelmeskedjen a felnőtteknek. Most sem fog vitatkozni vele arról, hogy muszáj-e itt aludnia, vagy sem. Egyetlen szó nélkül, szigorú tekintettel nézi őt, míg el nem fogadja a sorsát. Nem is tart sokáig, míg Szikra beletörődik a dologba, ő pedig elégedett lehet, mert így bizonyíthatja Mai felé, hogy törődik a kölyökkel. Persze, nem tenné, ha nem akarna ilyesmit bizonyítani, de hát egy gyereket nem csak lopásra lehet felhasználni, hanem kapcsolatok építésére is.*
- Helyes. Okos lány vagy, tudod mi a megfelelő döntés. *Hangzik el a dicséret, ami szerinte szintén jót tehet egy fiatal léleknek.
A neheze azonban csak most jön. Miután az előbbieket megbeszélték, már azon jár az agya, hogyan tálalja hihetően a kis színjátékukat a lány anyjával. Hallgasson az érzéseire? Nem, az mindig rossz ötlet. Egy kegyes hazugságot kell most átadnia, de ahogy el is mondta cinkostársának, ő nem ért a játszmákhoz. Szikra meg közben egészen édes, ahogy utánozni próbálja a mozdulatait, akkor pedig még inkább, mikor a végül előadott történetre kikerekednek a nagy, zöld szemei. Kár, hogy a férfit a cukiság továbbra sem hatja meg.
Grael azt hitte, hogy ez a vallomás menni fog, mint a karikacsapás. Csak elmondja, a kislány tudomásul veszi, és kész is, de nem. Elfelejtette, hogy egy gyerek nem más, mint húsvér kíváncsiság. Nem ússza meg kérdések nélkül, amire csak enyhén félrehúzza a száját, és egy rövidet sóhajt. Semmi kedve tovább cifrázni a történetet. Ágyba kéne parancsolnia a fáradt kis lelket, de helyette valamiért mégis válaszolni kezd.*
- Furcsa? Igen, meglehetősen furcsa az az érzés. *Meglepő módon, érzelmileg most nem sokban különböznek egymástól. Ezen a téren Grael maga is egy gyerekhez hasonlítható. Ugyanúgy nem tudja megmagyarázni a benne kavargó érzéseket, mint ahogy Szikra.*
- Nem kell. *Erősít rá arra, hogy többet ne lopjon neki semmit, senkitől. Aztán nyitná a száját, hogy most már tényleg aludni zavarja a kölyköt, de újabb kérdés érkezik, s erre most a férfi szemei kerekednek ki. Most erre megint mi a kurva isteneket mondjon? Gyűlöli a gyerekeket. Erre megint rá kell jönnie.*
- Tessék? *Időt próbál nyerni magának a visszakérdezéssel. Szemei előtt lejátszódnak a képek, ahogy keze felfedezőútra indul Mai testén, ahogy a ruhája selymes anyagáról letérve már a puha bőrét érzi a tenyerén. Kedve lenne csikorgatni a fogait dühében, de tartja magát.*
- Én is? Ezek szerint te igen. El tudod mondani, mit érzel még ez iránt a Trylnor iránt az „ölelésen” kívül? *Megtalálja végül a helyes megoldást. Nem válaszol a neki szegezett kérdésekre, helyette ő tesz fel egy újat, melyre választ várhat.*
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-07 16:53:42
Üzenet elküldve: 2025-03-07 16:53:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Pedig nem hálátlan, tudja jól, mit jelentett számára Grael háza, de az amik a tények mutatnak, és az amit a kislány gondol, két teljesen különböző dolog.
Pontosabban, az új otthon talált rá, ő pedig megszerette annyira, és eltanult annyit, hogy tudja, ez az élet amit élt, hosszútávon nem kifizetődő.
Az érzés, még ha különböző okokból is érződik a kettőjükben kölcsönös. Hálás Graelnek, amiért a szűkösebb napjaiban kisegítette, ő pedig amennyire tudta meg is hálálta, látható, az utolsó nagy csomag hála is ott van az asztalon. Nem lenne hajlandó nemet elfogadni válaszképp. Ha muszáj ott hagyná az ajtaja előtt a férfinak ha annyira ellenkezne.*
-Felejtsem el? Rendben, igyekszem.
*Mondja kicsit letörten, bár nem amiatt, hogy el kellene felejteni a férfit, vagy amiket tett. Hanem mert élete nagy részét elfelejtette. Mi lesz vele, ha ismét megtörténik? Elfelejti az utcai életet? Derest? Mait ? Trylnort?! Nem. Azt semmikép. Ezek mind azok akik mosolyt csalnak a kis arcára, sosem feledné el őket. Túl fáradt most ahhoz, hogy kirakja a lehetséges hazugság képét a fejében, a férfi számára túl nagy falat ilyen téren.
Bólint egyet elégedetten. Kicsit alább hagy benne a feszültség. Rosszabbra számított, hogy Grael majd ideges lesz, ordít, sőt ki tudja talán sír is, hogy soha többé nem látja. De ehelyett, nyugodt és kimért. Tán jobban is mint valaha is szokott lenni.*
-Itt aludni? Biztos? De.
*Gondolkodik egy keveset, bár az előbb sem ellenkezhetett volna, szinte érzi, Grael szemeit, ahogy fürkészik őt. Végül csak beadja a derekát.*
-Jó, maradok. Köszönöm.
*Talán okosabb most engedelmesebbnek lenni. A puha ágy gondolata pedig eléggé csábító, az a rozoga valami, amin Deressel az előző estén aludt, közel sem volt olyan pihentető mint az ő kis ágya, ahol Trylnorral összebújva bóbiskolhat. Igazából az is, is csoda, hogy nem fázott meg. Vagy csak még nem érzi a kimerültségtől.
Fejét picit oldalra billenti, ahogy észreveszi Grael közelgését, csak egy pillanatra, ha hátrább húzza csak a fejét, de utána mintha imitálná a másikat, ő is közelebb hajol. A fáradtan csillogó zöldek a másikéba merednek kíváncsian. Az idegeskedés, már már alig észrevehető benne, a lábai lustán, de elkezdtek gyengén himbálódzni. Amit pedig hall, azokat a fáradt szemeket bizony nagyra nyitja. A kíváncsiság és az izgatottság kezd azokban csillogni. Eléggé érdekes látvány ez, a szemek mintha le akarnának csukódni, hogy végre pihenjen a test és az elme, de a lelke a lánynak küzd, mert bizony hallani akarja amit a férfi mond. Még ha picit nyaka tekert is az. Mai ügyesebben beszél az ilyenekről. Ezt persze inkább jobb is ha nem mondja Graelnek. Tényleg, még ő maga sem ismer rá hirtelen Graelra. De ez biztosan a szeretet, hasonló amit ő érez Trylnor iránt.
Bólint egyet, bágyadtan, de lelkesebben mint, ahogy eddig tűnt.*
-Igen tudom. Maival beszéltünk erről. Te is érzel ilyen furcsa érzés itt?
*Mutat pocakja és mellkasa köré. Az az erős, leírhatatlan érzés, ami urrá lesz rajta amikor Tryllel játszik, kergetőzik, futkározik, vagy ha csupán a közelében van. Arról nem is beszélve, hogy mielőtt elnyomná az álom, akkor a legerősebb.*
-Rendben, igyekszem. Akkor nem hozok már többé ilyeneket.
*Bólint ismét, megértette. Száján pedig egy fáradt, de huncut kis mosoly húzódik. Belegondolva, hogy az általa kedvelt két személy, egy párt alkot. Számára ez egy kedves gondolat. Bár rettentően új. Eddig azt hitte, Graelnek teljesen hátat kell fordítania, most pedig Maival együtt fogja őt látni.
Ahogy a kis gondolatok formálódnak az említett, új kapcsolatot említve, meglát egy alkalmat, amivel belátást tekinthet a másik nem érzéseibe. Ezzel talán jobban megértve Trylnort.*
-Grael, Mai mondta, szóljak ha többet éreznék Trylnor iránt minthogy megöleljem, meg, hogy ne nőjek fel korán. Ez mit jelent? Te is többet érzel Mai iránt mint ölelés?
*A fáradt kis szemek, szerényen, de tudást szomjazva csillannak a másikra, hátha a másik nem képviselője, képes más belátást nyújtani számára.*
*Pedig nem hálátlan, tudja jól, mit jelentett számára Grael háza, de az amik a tények mutatnak, és az amit a kislány gondol, két teljesen különböző dolog.
Pontosabban, az új otthon talált rá, ő pedig megszerette annyira, és eltanult annyit, hogy tudja, ez az élet amit élt, hosszútávon nem kifizetődő.
Az érzés, még ha különböző okokból is érződik a kettőjükben kölcsönös. Hálás Graelnek, amiért a szűkösebb napjaiban kisegítette, ő pedig amennyire tudta meg is hálálta, látható, az utolsó nagy csomag hála is ott van az asztalon. Nem lenne hajlandó nemet elfogadni válaszképp. Ha muszáj ott hagyná az ajtaja előtt a férfinak ha annyira ellenkezne.*
-Felejtsem el? Rendben, igyekszem.
*Mondja kicsit letörten, bár nem amiatt, hogy el kellene felejteni a férfit, vagy amiket tett. Hanem mert élete nagy részét elfelejtette. Mi lesz vele, ha ismét megtörténik? Elfelejti az utcai életet? Derest? Mait ? Trylnort?! Nem. Azt semmikép. Ezek mind azok akik mosolyt csalnak a kis arcára, sosem feledné el őket. Túl fáradt most ahhoz, hogy kirakja a lehetséges hazugság képét a fejében, a férfi számára túl nagy falat ilyen téren.
Bólint egyet elégedetten. Kicsit alább hagy benne a feszültség. Rosszabbra számított, hogy Grael majd ideges lesz, ordít, sőt ki tudja talán sír is, hogy soha többé nem látja. De ehelyett, nyugodt és kimért. Tán jobban is mint valaha is szokott lenni.*
-Itt aludni? Biztos? De.
*Gondolkodik egy keveset, bár az előbb sem ellenkezhetett volna, szinte érzi, Grael szemeit, ahogy fürkészik őt. Végül csak beadja a derekát.*
-Jó, maradok. Köszönöm.
*Talán okosabb most engedelmesebbnek lenni. A puha ágy gondolata pedig eléggé csábító, az a rozoga valami, amin Deressel az előző estén aludt, közel sem volt olyan pihentető mint az ő kis ágya, ahol Trylnorral összebújva bóbiskolhat. Igazából az is, is csoda, hogy nem fázott meg. Vagy csak még nem érzi a kimerültségtől.
Fejét picit oldalra billenti, ahogy észreveszi Grael közelgését, csak egy pillanatra, ha hátrább húzza csak a fejét, de utána mintha imitálná a másikat, ő is közelebb hajol. A fáradtan csillogó zöldek a másikéba merednek kíváncsian. Az idegeskedés, már már alig észrevehető benne, a lábai lustán, de elkezdtek gyengén himbálódzni. Amit pedig hall, azokat a fáradt szemeket bizony nagyra nyitja. A kíváncsiság és az izgatottság kezd azokban csillogni. Eléggé érdekes látvány ez, a szemek mintha le akarnának csukódni, hogy végre pihenjen a test és az elme, de a lelke a lánynak küzd, mert bizony hallani akarja amit a férfi mond. Még ha picit nyaka tekert is az. Mai ügyesebben beszél az ilyenekről. Ezt persze inkább jobb is ha nem mondja Graelnek. Tényleg, még ő maga sem ismer rá hirtelen Graelra. De ez biztosan a szeretet, hasonló amit ő érez Trylnor iránt.
Bólint egyet, bágyadtan, de lelkesebben mint, ahogy eddig tűnt.*
-Igen tudom. Maival beszéltünk erről. Te is érzel ilyen furcsa érzés itt?
*Mutat pocakja és mellkasa köré. Az az erős, leírhatatlan érzés, ami urrá lesz rajta amikor Tryllel játszik, kergetőzik, futkározik, vagy ha csupán a közelében van. Arról nem is beszélve, hogy mielőtt elnyomná az álom, akkor a legerősebb.*
-Rendben, igyekszem. Akkor nem hozok már többé ilyeneket.
*Bólint ismét, megértette. Száján pedig egy fáradt, de huncut kis mosoly húzódik. Belegondolva, hogy az általa kedvelt két személy, egy párt alkot. Számára ez egy kedves gondolat. Bár rettentően új. Eddig azt hitte, Graelnek teljesen hátat kell fordítania, most pedig Maival együtt fogja őt látni.
Ahogy a kis gondolatok formálódnak az említett, új kapcsolatot említve, meglát egy alkalmat, amivel belátást tekinthet a másik nem érzéseibe. Ezzel talán jobban megértve Trylnort.*
-Grael, Mai mondta, szóljak ha többet éreznék Trylnor iránt minthogy megöleljem, meg, hogy ne nőjek fel korán. Ez mit jelent? Te is többet érzel Mai iránt mint ölelés?
*A fáradt kis szemek, szerényen, de tudást szomjazva csillannak a másikra, hátha a másik nem képviselője, képes más belátást nyújtani számára.*
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-07 14:49:24
Üzenet elküldve: 2025-03-07 14:49:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Hogy átkozott volna a háza? Könnyen lehet, de ha ismerné a kis elf minden gondolatát, bizonyára hálátlannak titulálná szerencsétlent. Ételt, italt és szállást adott neki ebben az átkozott házban, amiből most menekülni akar, miután talált magának jobbat. Nem, bármennyire is egyértelmű, nem gondolna ilyesmire. Csak egy gyerekről van szó, akit nem a háláért etetett, hanem a saját önös érdekeiért használt ki, de mostanra már nincs rá szüksége. Akkor sem volt, csak élt az adódó lehetőséggel. Miért érzi akkor magát mégis rosszul, amiért örökre el akar menni? Sóhajt egyet.*
- Nem kell félned. Csak felejts el mindent, amit együtt csináltunk, és akkor nem akarnak majd bántani! *Az istenek őrizzék attól, hogy rossz fülekbe kezdjen fecsegni a kölyök, ugyanis azzal nem a lány, hanem ő járna rosszul. A városőrség nem idiótákból áll, pontosan tudnák, hogy mi történt, ha kiderülne az igazság.
Az asztalra pakolt, súlyos mennyiségű aranyat és az egyéb „ajándékokat” bámulja, melyekre alig láthatóan megcsóválja a fejét.*
- Köszönöm! Igazán kedves tőled. *Nem fogja visszautasítani, mert sejti, hogy akkor még jobban Szikra lelkébe gázolna, amire most egyáltalán nincs szüksége. Ahogy nincs szüksége azokra sem, amit kapott, de legfeljebb majd visszaadja őket Mai-nak, hogy használja fel úgy, hogy annak jogos tulajdonosa élvezhesse majd az előnyeit.
A kezdeti érzés után, hívjuk meghatódottságnak, igyekszik rávenni magát, hogy amit ennyire tönkretett, azt nem hozhatja helyre néhány szóval, úgyhogy nem is érdemes próbálkoznia azzal, hogy a kis lélek érzéseit visszaterelgesse a helyes mederbe. El kéne engednie, hadd menjen, de nem teheti meg. Történt egy, s más, ami miatt hiába volna mindkettejüknek az a legjobb, ha elválnának útjaik, minden bizonnyal nem így lesz.*
- Jól van, akkor mesélek neked valamit, de csak akkor, ha megígéred, hogy mielőtt elmész, pihensz egyet itt nálam! Tudom, hogy szereted a puha ágyat. *Ilyen állapotban nem engedheti útjára a gyereket. Még a végén tényleg baja esne. Így is csoda, hogy még egyben van. A lényeg azonban most nem ez, hanem amit mondani akar. Kicsit előre hajol, fürkészi a zöld szemeket, míg végül megszólal.*
- Nem is tudom, hogy mondjam neked. Tudod, van az a helyzet, mikor két személy, egy fiú és egy lány jobban kedvelik egymást annál, mint amennyire általában szokás szeretni valakit. ~Ez borzasztóan hangzik…~ *Fintorog magában az eljátszott cukormáz miatt. Ha most kellene tükörbe néznie, magára sem ismerne, de sem a téma, sem a beszélgetőtársa nem engedi, hogy most önmaga legyen.*
- Anyád és én valahogy így kedveljük egymást. Ez azt jelenti, hogy sok időt fogok majd vele tölteni, és emiatt veled is. De ne félj! Nem kellenek többé sem sárga karikák, sem semmi más. Csak vigyázni fogunk rád, anélkül, hogy te adnál érte valamit azon kívül, hogy szót fogadsz nekünk. Mit szólsz hozzá? *A végére sem sült ki jobb a dologból. Undorodik az egésztől, de nincs mit tenni, most az a cél, hogy megnyerje vagy inkább visszanyerje a lány bizalmát. Kénytelen lesz, mert ez a kis zöldszemű probléma igazán fontos darab a kirakósban.*
*Hogy átkozott volna a háza? Könnyen lehet, de ha ismerné a kis elf minden gondolatát, bizonyára hálátlannak titulálná szerencsétlent. Ételt, italt és szállást adott neki ebben az átkozott házban, amiből most menekülni akar, miután talált magának jobbat. Nem, bármennyire is egyértelmű, nem gondolna ilyesmire. Csak egy gyerekről van szó, akit nem a háláért etetett, hanem a saját önös érdekeiért használt ki, de mostanra már nincs rá szüksége. Akkor sem volt, csak élt az adódó lehetőséggel. Miért érzi akkor magát mégis rosszul, amiért örökre el akar menni? Sóhajt egyet.*
- Nem kell félned. Csak felejts el mindent, amit együtt csináltunk, és akkor nem akarnak majd bántani! *Az istenek őrizzék attól, hogy rossz fülekbe kezdjen fecsegni a kölyök, ugyanis azzal nem a lány, hanem ő járna rosszul. A városőrség nem idiótákból áll, pontosan tudnák, hogy mi történt, ha kiderülne az igazság.
Az asztalra pakolt, súlyos mennyiségű aranyat és az egyéb „ajándékokat” bámulja, melyekre alig láthatóan megcsóválja a fejét.*
- Köszönöm! Igazán kedves tőled. *Nem fogja visszautasítani, mert sejti, hogy akkor még jobban Szikra lelkébe gázolna, amire most egyáltalán nincs szüksége. Ahogy nincs szüksége azokra sem, amit kapott, de legfeljebb majd visszaadja őket Mai-nak, hogy használja fel úgy, hogy annak jogos tulajdonosa élvezhesse majd az előnyeit.
A kezdeti érzés után, hívjuk meghatódottságnak, igyekszik rávenni magát, hogy amit ennyire tönkretett, azt nem hozhatja helyre néhány szóval, úgyhogy nem is érdemes próbálkoznia azzal, hogy a kis lélek érzéseit visszaterelgesse a helyes mederbe. El kéne engednie, hadd menjen, de nem teheti meg. Történt egy, s más, ami miatt hiába volna mindkettejüknek az a legjobb, ha elválnának útjaik, minden bizonnyal nem így lesz.*
- Jól van, akkor mesélek neked valamit, de csak akkor, ha megígéred, hogy mielőtt elmész, pihensz egyet itt nálam! Tudom, hogy szereted a puha ágyat. *Ilyen állapotban nem engedheti útjára a gyereket. Még a végén tényleg baja esne. Így is csoda, hogy még egyben van. A lényeg azonban most nem ez, hanem amit mondani akar. Kicsit előre hajol, fürkészi a zöld szemeket, míg végül megszólal.*
- Nem is tudom, hogy mondjam neked. Tudod, van az a helyzet, mikor két személy, egy fiú és egy lány jobban kedvelik egymást annál, mint amennyire általában szokás szeretni valakit. ~Ez borzasztóan hangzik…~ *Fintorog magában az eljátszott cukormáz miatt. Ha most kellene tükörbe néznie, magára sem ismerne, de sem a téma, sem a beszélgetőtársa nem engedi, hogy most önmaga legyen.*
- Anyád és én valahogy így kedveljük egymást. Ez azt jelenti, hogy sok időt fogok majd vele tölteni, és emiatt veled is. De ne félj! Nem kellenek többé sem sárga karikák, sem semmi más. Csak vigyázni fogunk rád, anélkül, hogy te adnál érte valamit azon kívül, hogy szót fogadsz nekünk. Mit szólsz hozzá? *A végére sem sült ki jobb a dologból. Undorodik az egésztől, de nincs mit tenni, most az a cél, hogy megnyerje vagy inkább visszanyerje a lány bizalmát. Kénytelen lesz, mert ez a kis zöldszemű probléma igazán fontos darab a kirakósban.*
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-05 16:24:14
Üzenet elküldve: 2025-03-05 16:24:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Ha így is volt, nem számít már. Deres nyugodtabban aludhat majd a elkövetkezendő napokban, ha nem kell többé látnia ezt az átkozott házat, és a benne élő kétlábút. A kutya se hitte volna, hogy hiányozni fog számára, az a valag gyerek, és a teli istálló.
Joggal érzi a félelmet a láncosok elől. Hiszen pont azt vennék el tőle, amit ő maga a legjobban szeret. A szabadságot. Azt, hogy láthatja a kék eget, a szeretteit, és úgy töltheti napjait, ahogy szeretné. Saját szemével látta, hogy a láncosok elkaptak egy illetőt. Tudja a veszély valós, és főleg úgy, hogy ő maga is lopott értékeket. Még ha nem is olyan volumenben mint az az illető, akit nyakon csíptek. Bármikor őt is nyakon csíphetik, ha meglátnák ezt a mennyiséget, amit azóta gyűjtögetett mióta Grael "szolgálatába" állt. Lehet nem is véletlen meg akar tőle szabadulni, jobb a biztonság. A rezidencián úgyse venné hasznát a sárga karikáknak. A gyógyfüvekből meg majd igyekszik ültetni, hogy egy biztos forrása legyen majd későbbi célra.
Viszont ez a mondat megcsapja a fülét, láthatóan gondolkodóba esett. Ha ez igaz, akkor miért akarta majdnem a kardját rántani rá a minap az az említett láncos. Persze lehet, hogy Deres miatt történt, az egész, hiszen oly hévvel ugatta az az illetőt. De, hogy szeretet? Az túlságosan soknak tűnik neki. Mai szeretgeti őt, tudja az már milyen. De az amit az a láncos művelt, egyáltalán nem az volt. Nem látta a szemében, azt a barátságos csillogást mint, ahogy a nevelők vagy Mai néznek a gyerekekre. Szemei most már kezdenek gyanakvóan pislogni a férfi irányába.*
-Nem, nem bántott. Akkor egyiktől sem kell félnem?
*Mondja lassacskán, ahogy még próbálja összerakni a kirakós újonnan kapott kis darabjait.
Már pedig van de. Ha nem is mondja ki, a tette többet mond minden szónál, ahogy a súlyos batyu az asztalon végzi. Az erszényben Graelmhor Moreeth legalább 300 arany érmét sejthet ránézésre.. Különböző tégelyekben, edényekben 6 Vándorebédet is át ad Szikra Graelmhor Moreeth számára. . Kendőkbe csomagolva 4 Sárkányfogat is láthat Graelmhor Moreeth a többi érték mellett. .
Kihasználta Grael Szikrát, ez kétségtelen, de hogy tönkretette a lelki világát? Nem teljesen. Megcsorbította talán? Könnyen lehet. Az istenek, vagy saját maga, ügyesen a kezére játszotta a lapokat, amihez a lány jó szíve csak egy lapáttal tett még rá. És aki ilyen jeges szívvel gondolkodik a világról, hülye lenne nem kihasználni, elvégre, ki hinne egy semmirekellő utcagyereknek. Mondhatni a tökéletes bűntett. Viszont azt nem vette számításba, hiszen sok esélyt nem lehetett rá látni, hogy egy olyan nő kezébe kerül a lány, aki majd megkeseríti, vagy legalább megnehezíti a dolgát a későbbiekben.
Mintha egy hatalmas kő esett le a szívéről. Azt hitte, rosszabb lesz. Azt hitte a férfi dühös lesz rá, mert hátra akarja hagyni, vagy bánatos, igazából bármilyen más reakcióra várt. De, csak egy rövid "értem" hagyja el a másik ajkait. Szikra képtelen hinni a fülének, nem is tudja hirtelen eldönteni, hogy örüljön, sírjon, a nyakába ugorjon végső búcsúként, vagy akár dühös legyen, mert a számára tett szívesség és az eddigi ismeretségük a másik számára ennyit ér. Csak pislog értetlenül.*
~Ennyi? Mehetek is?~
*Gondolja, szinte már érzi a szabadság ízét, hogy végre gond nélkül elmondhatja azt Trylnornak amire annyira kíváncsi volt.
Megint az anya megszólítás. Aprót szorul a szíve, mert bár Mai nem az igazi anyja, érzi a nő törődését annyira mintha az lenne. De nem lehet csak az övé, Mai mindenkié, legalább is a rezidencia gyermekeit illetően. Egyaránt szüksége van rá az összesnek. Fogalma sincs arról, hogy a nő, hogy tud ezzel megbirkózni, bár lehetséges, pont ezért nincs most a rezidencián. Vagy mert náluk fontosabb dolga akadt. Még számára is kész rejtély Mai. Azonban, Grael hideg szemei, ami ha még barátságosnak is akarnak mutatkozni, válaszra várnak. Szinte érzi, ahogy átszúrja őt az a tekintet. Miről beszélhettek ők? A múltkoriról talán? Arról a találkozásról Mai egy szót sem szólt utána a férfiról, bár igaz, ő sem.*
-Igen, azt hiszem.
*Mondja bizonytalanul, majd kihúz magának egy széket, és utolsó erejét összekaparva, fel pattan rá, ha fáradtan is, de figyelme a férfié. Most nem jár dúdolás és láb rugdalózás.*
*Ha így is volt, nem számít már. Deres nyugodtabban aludhat majd a elkövetkezendő napokban, ha nem kell többé látnia ezt az átkozott házat, és a benne élő kétlábút. A kutya se hitte volna, hogy hiányozni fog számára, az a valag gyerek, és a teli istálló.
Joggal érzi a félelmet a láncosok elől. Hiszen pont azt vennék el tőle, amit ő maga a legjobban szeret. A szabadságot. Azt, hogy láthatja a kék eget, a szeretteit, és úgy töltheti napjait, ahogy szeretné. Saját szemével látta, hogy a láncosok elkaptak egy illetőt. Tudja a veszély valós, és főleg úgy, hogy ő maga is lopott értékeket. Még ha nem is olyan volumenben mint az az illető, akit nyakon csíptek. Bármikor őt is nyakon csíphetik, ha meglátnák ezt a mennyiséget, amit azóta gyűjtögetett mióta Grael "szolgálatába" állt. Lehet nem is véletlen meg akar tőle szabadulni, jobb a biztonság. A rezidencián úgyse venné hasznát a sárga karikáknak. A gyógyfüvekből meg majd igyekszik ültetni, hogy egy biztos forrása legyen majd későbbi célra.
Viszont ez a mondat megcsapja a fülét, láthatóan gondolkodóba esett. Ha ez igaz, akkor miért akarta majdnem a kardját rántani rá a minap az az említett láncos. Persze lehet, hogy Deres miatt történt, az egész, hiszen oly hévvel ugatta az az illetőt. De, hogy szeretet? Az túlságosan soknak tűnik neki. Mai szeretgeti őt, tudja az már milyen. De az amit az a láncos művelt, egyáltalán nem az volt. Nem látta a szemében, azt a barátságos csillogást mint, ahogy a nevelők vagy Mai néznek a gyerekekre. Szemei most már kezdenek gyanakvóan pislogni a férfi irányába.*
-Nem, nem bántott. Akkor egyiktől sem kell félnem?
*Mondja lassacskán, ahogy még próbálja összerakni a kirakós újonnan kapott kis darabjait.
Már pedig van de. Ha nem is mondja ki, a tette többet mond minden szónál, ahogy a súlyos batyu az asztalon végzi. Az erszényben Graelmhor Moreeth legalább 300 arany érmét sejthet ránézésre.
. Különböző tégelyekben, edényekben 6 Vándorebédet is át ad Szikra Graelmhor Moreeth számára. . Kendőkbe csomagolva 4 Sárkányfogat is láthat Graelmhor Moreeth a többi érték mellett. .Kihasználta Grael Szikrát, ez kétségtelen, de hogy tönkretette a lelki világát? Nem teljesen. Megcsorbította talán? Könnyen lehet. Az istenek, vagy saját maga, ügyesen a kezére játszotta a lapokat, amihez a lány jó szíve csak egy lapáttal tett még rá. És aki ilyen jeges szívvel gondolkodik a világról, hülye lenne nem kihasználni, elvégre, ki hinne egy semmirekellő utcagyereknek. Mondhatni a tökéletes bűntett. Viszont azt nem vette számításba, hiszen sok esélyt nem lehetett rá látni, hogy egy olyan nő kezébe kerül a lány, aki majd megkeseríti, vagy legalább megnehezíti a dolgát a későbbiekben.
Mintha egy hatalmas kő esett le a szívéről. Azt hitte, rosszabb lesz. Azt hitte a férfi dühös lesz rá, mert hátra akarja hagyni, vagy bánatos, igazából bármilyen más reakcióra várt. De, csak egy rövid "értem" hagyja el a másik ajkait. Szikra képtelen hinni a fülének, nem is tudja hirtelen eldönteni, hogy örüljön, sírjon, a nyakába ugorjon végső búcsúként, vagy akár dühös legyen, mert a számára tett szívesség és az eddigi ismeretségük a másik számára ennyit ér. Csak pislog értetlenül.*
~Ennyi? Mehetek is?~
*Gondolja, szinte már érzi a szabadság ízét, hogy végre gond nélkül elmondhatja azt Trylnornak amire annyira kíváncsi volt.
Megint az anya megszólítás. Aprót szorul a szíve, mert bár Mai nem az igazi anyja, érzi a nő törődését annyira mintha az lenne. De nem lehet csak az övé, Mai mindenkié, legalább is a rezidencia gyermekeit illetően. Egyaránt szüksége van rá az összesnek. Fogalma sincs arról, hogy a nő, hogy tud ezzel megbirkózni, bár lehetséges, pont ezért nincs most a rezidencián. Vagy mert náluk fontosabb dolga akadt. Még számára is kész rejtély Mai. Azonban, Grael hideg szemei, ami ha még barátságosnak is akarnak mutatkozni, válaszra várnak. Szinte érzi, ahogy átszúrja őt az a tekintet. Miről beszélhettek ők? A múltkoriról talán? Arról a találkozásról Mai egy szót sem szólt utána a férfiról, bár igaz, ő sem.*
-Igen, azt hiszem.
*Mondja bizonytalanul, majd kihúz magának egy széket, és utolsó erejét összekaparva, fel pattan rá, ha fáradtan is, de figyelme a férfié. Most nem jár dúdolás és láb rugdalózás.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-05 06:49:22
Üzenet elküldve: 2025-03-05 06:49:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Valóban nem véletlen az, hogy az öreg ebet egyszer sem volt hajlandó beengedni a házába. Az oka egészen egyszerű. Az állatok átlátnak az emberek hazugságain és játszmáin, mert ők ösztönből érzik, hogy ki jelent rájuk vagy védencükre igazi veszélyt. Ez az élethez elengedhetetlen ösztön egy emberből vagy elfből, főleg egy gyerekből még hiányzik. Rettenetesen könnyű kihasználni a bizalmukat, ő pedig meg is tette.*
- Két napja. Értem. *Tudomásul veszi, és egyelőre nem keresi a miérteket tovább. Annak örül, hogy Szikra nem fecseg feleslegesen. A céltalan fecsegés csak felidegesítené, és ha elszakad a cérna, akkor képtelen lenne tartani azt a kedvesnek tűnő hangnemet, ahogy beszélni szokott vele. Sajnálatos módon ez nem tart sokáig. A „láncosoktól” való félelem a kis elf visszatérő démonja. Túl sokszor emlegeti őket, mióta egyszer azt mondta neki, hogy eljönnek érte, ha észreveszik, hogy a piacról aranykarikák nélkül hoz el dolgokat. Hiba volt. Már bánja. Már így is rezeg a léc, hogy megtartsa a hidegvérét, de mikor a kis száj azt mondja, hogy azért hozott gyógyfüvet, hogy ő ne legyen beteg, kirázza a hideg. A pókerarca néhány pillanatra az arcára fagy, de igyekszik józanul reagálni a hallottakra.*
- Szóval láttál egyet. Nem bántott, igaz? Nem is fog. Sem téged, sem engem. Elintéztem, hogy ahelyett, hogy bántanának, szeressenek minket. *Újabb hazugság, de ez most kegyes, azért, hogy enyhítsen szegény félelmén. Szegény? Mi a fenéket nem gondol? Mintha érdekelné egy gyerek sorsa… Arra pedig, hogy Szikra gyakorlatilag törődni szeretne vele, nem mond egy árva szót sem. Így lesz a legjobb.*
- Nincs de. *Figyeli, ahogy a kis test minden erejét bevetve, megfeszítve igyekszik az asztalhoz hozni a súlyos csomagot. Nem áll fel, nem segít neki, csak merengve nézi őt. Groteszk, elbaszott most az az érzés, ami kavarog benne. Ő így jellemzi, de az érzés valós neve a bűntudat. Ugyanolyan, mint amit akkor érzett, mikor a húgát bántotta, most pedig már biztos benne, hogy a kis elf lelkivilágát tette tönkre. Neki ez az egész valóban nem jelentett semmit, de már látja, hogy mit okozott a másikban.
A vallomás, amit ezután hall, meglepi, de valamelyest meg is nyugtatja. Nem számított rá, de hálás most azért, hogy a kölyökbe több ész és bátorság szorult, mint hitte. Nem gondolta volna, hogy saját döntése alapján lesz képes egyszer kilépni a mókuskerékből, s hátat fordítani neki. Ez egy búcsú. Őszinte szavak, melyek azt jelentik, hogy Szikra nem akarja őt többé. Meglepő, de fáj. Azért fáj, mert tudja mihez hasonlítani az érzést.*
- Értem. *Fogalma sincs, ki az a Trylnor, de hiába van vége, nem tetszik neki, hogy beszélni akar neki arról, ami itt történt.*
- Ülj le egy kicsit! Egyrészt azért, mert pihenned kell, teljesen kimerült vagy. Másrészt pedig szeretnék mesélni neked valamit. Tudod, anyáddal… Mai-val a minap nagyon sokat beszélgettünk. Miután ilyen őszinte voltál, azt hiszem, megérdemled, hogy én is az legyek veled. Szeretnéd? *Fürkészi a zöld szemeket.*
*Valóban nem véletlen az, hogy az öreg ebet egyszer sem volt hajlandó beengedni a házába. Az oka egészen egyszerű. Az állatok átlátnak az emberek hazugságain és játszmáin, mert ők ösztönből érzik, hogy ki jelent rájuk vagy védencükre igazi veszélyt. Ez az élethez elengedhetetlen ösztön egy emberből vagy elfből, főleg egy gyerekből még hiányzik. Rettenetesen könnyű kihasználni a bizalmukat, ő pedig meg is tette.*
- Két napja. Értem. *Tudomásul veszi, és egyelőre nem keresi a miérteket tovább. Annak örül, hogy Szikra nem fecseg feleslegesen. A céltalan fecsegés csak felidegesítené, és ha elszakad a cérna, akkor képtelen lenne tartani azt a kedvesnek tűnő hangnemet, ahogy beszélni szokott vele. Sajnálatos módon ez nem tart sokáig. A „láncosoktól” való félelem a kis elf visszatérő démonja. Túl sokszor emlegeti őket, mióta egyszer azt mondta neki, hogy eljönnek érte, ha észreveszik, hogy a piacról aranykarikák nélkül hoz el dolgokat. Hiba volt. Már bánja. Már így is rezeg a léc, hogy megtartsa a hidegvérét, de mikor a kis száj azt mondja, hogy azért hozott gyógyfüvet, hogy ő ne legyen beteg, kirázza a hideg. A pókerarca néhány pillanatra az arcára fagy, de igyekszik józanul reagálni a hallottakra.*
- Szóval láttál egyet. Nem bántott, igaz? Nem is fog. Sem téged, sem engem. Elintéztem, hogy ahelyett, hogy bántanának, szeressenek minket. *Újabb hazugság, de ez most kegyes, azért, hogy enyhítsen szegény félelmén. Szegény? Mi a fenéket nem gondol? Mintha érdekelné egy gyerek sorsa… Arra pedig, hogy Szikra gyakorlatilag törődni szeretne vele, nem mond egy árva szót sem. Így lesz a legjobb.*
- Nincs de. *Figyeli, ahogy a kis test minden erejét bevetve, megfeszítve igyekszik az asztalhoz hozni a súlyos csomagot. Nem áll fel, nem segít neki, csak merengve nézi őt. Groteszk, elbaszott most az az érzés, ami kavarog benne. Ő így jellemzi, de az érzés valós neve a bűntudat. Ugyanolyan, mint amit akkor érzett, mikor a húgát bántotta, most pedig már biztos benne, hogy a kis elf lelkivilágát tette tönkre. Neki ez az egész valóban nem jelentett semmit, de már látja, hogy mit okozott a másikban.
A vallomás, amit ezután hall, meglepi, de valamelyest meg is nyugtatja. Nem számított rá, de hálás most azért, hogy a kölyökbe több ész és bátorság szorult, mint hitte. Nem gondolta volna, hogy saját döntése alapján lesz képes egyszer kilépni a mókuskerékből, s hátat fordítani neki. Ez egy búcsú. Őszinte szavak, melyek azt jelentik, hogy Szikra nem akarja őt többé. Meglepő, de fáj. Azért fáj, mert tudja mihez hasonlítani az érzést.*
- Értem. *Fogalma sincs, ki az a Trylnor, de hiába van vége, nem tetszik neki, hogy beszélni akar neki arról, ami itt történt.*
- Ülj le egy kicsit! Egyrészt azért, mert pihenned kell, teljesen kimerült vagy. Másrészt pedig szeretnék mesélni neked valamit. Tudod, anyáddal… Mai-val a minap nagyon sokat beszélgettünk. Miután ilyen őszinte voltál, azt hiszem, megérdemled, hogy én is az legyek veled. Szeretnéd? *Fürkészi a zöld szemeket.*
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-04 19:17:46
Üzenet elküldve: 2025-03-04 19:17:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Megérzések. Könnyen becsaphatóak. Ha egy jó álca alá rejti valaki a szándékát, mit sem érnek. Szikrának pedig nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy egy ilyen személy ellen esélye legyen kiolvasnia, vajon mire gondol. Grael, sosem volt vele gonosz, sőt, jól megjátszotta azt, hogy törődött vele. Magához képest elég kedvesen, még a hangja is úgy hallatszódott mint aki tényleg úgy is gondolja amit mond. Az ilyen jó megérzésekhez, hogy valaki ki akarja használni, évek kellenek, és tapasztalatok. Grael nagy valószínűséggel, egy ilyen tanító jellegű tapasztalat lesz majd Szikra számára. A kérdés csupán az, mikor derül ki ez végül.
Tán egyedül Deres az, aki valóban érzi azokból a hideg szempillantásokból az igazi szándékot, de mit is ér az, ha gazdája vakon szalad bele a férfi karjaiba.*
-Uhum. Nincs otthon, két napja ment el.
*Semmit nem tud arról, vajon drága nevelője, aki akár tényleg anyja is lehetne, mert szereti őt annyira, és bízik is benne, hova mehetett. Főleg most, hogy a gyerekek száma most megtöbbszöröződött.*
-Köszönöm.
*Nem túl bő szavú, de legalább lényegre törő. Pont, ahogy a férfi szereti. Bár most ez nem tudatos, hogy nem akarja a megszokott csivitelésével fárasztani a férfit. Okkal jött ide, nem csak azért, hogy ide hozza azt a tartalékot amit idáig tartogatott a férfinak.
Befejezi egy pillanatra a kotorászást, a pohárért nyúl, Grael ekkor láthatja miben munkálkodott a lány, az összes körme alatt látható, hogy földben turkált. Még ha meg is mosta kezét, egy kefe nélkül, nehéz onnan kikaparni azt.
A pohár vizet, hamar el is pusztítja, és egy hangos sóhaj hagyja el ajkait ezután. Talán egy picit ha enyhítette a gyomrában lévő feszültséget.*
-Igen, mert tudom milyen nehéz a láncosokat távol tartani. Mesélted sokszor. És láttam egyet a Rezidenciára jönni amikor a sok gyerek megérkezett. Azt hittem értem jött, és azt hittem történt veled valami. Azért kerestek engem. Szóval elhoztam mindent amit eddig gyűjtöttem, és néhány gyógyfüvet, hogy ne legyél beteg.
*Az eddigihez képest most rendesen megeredt a nyelve, amit az akaszt meg, hogy a férfi közli, nincs rá szüksége és megtarthatja.*
-De?
*Fordul kérdően, a férfira, tekintete először meglepettséget sugall, majd átvált egy szemhunyorgató gondolkodásba.*
-Akkor is, nem akarom, hogy nálam legyen.
*Ezzel a végső mondattal, egy hangosabb nyöszörgéssel, egy nagyobb batyut vesz elő, amit két kézzel is alig tud megtartani. Ellépdel az asztal felé, minden egyes apró lépés, egy kis csilingeléssel jelzi, mi lehet abban. Majd a végső nagy koppanás, amit egy hangos nyöszörgés kísér a nagy erőlködéstől, a csomag a konyha asztalon terem.*
-Kevertem pár vándor ebédet, neked, és elhoztam az összes sárga karikát, amit a bőrökben találtam.
*Megkönnyebbülés, ez talán a tökéletes szó rá amit most érez. Nem csak szó szoros értelmében a tehet amit karjaiban tartott szűnik meg, de hogy ezzel akarja lezárni ő is az addigi szívességeit Graelnek. Lehet, a férfi számára, ez semmiség, egy kis megvezetés volt, némi aranyért, semmi más. De Szikrának ez sokkalta többet jelentett. Biztonságot, bizalmat, egy biztos pontot.*
-És, nem akarok tovább titkot tartani. Nem lopok többet a kő kertből, nem is kell már rám vigyáznod. Mai megteszi és a nevelők. És elmondom Trylnornak is, amit eddig tettem neked, senki másnak. Nem akarom őt tovább bántani azzal, hogy nem mondom el neki.
*Az egész teste remeg, ahogy beszél, fél, aggódik, és fáradt. De a kis test, harcol azért, hogy ezt az eddig hitt biztonságot itt hagyja. Nem akarja megbántani a férfit, ez számára a kis búcsú ajándéka, a szemét is alig meri a másikéba emelni. De kimondta, végre, talán hátra hagyhatja ezt az egészet, végre.*
*Megérzések. Könnyen becsaphatóak. Ha egy jó álca alá rejti valaki a szándékát, mit sem érnek. Szikrának pedig nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy egy ilyen személy ellen esélye legyen kiolvasnia, vajon mire gondol. Grael, sosem volt vele gonosz, sőt, jól megjátszotta azt, hogy törődött vele. Magához képest elég kedvesen, még a hangja is úgy hallatszódott mint aki tényleg úgy is gondolja amit mond. Az ilyen jó megérzésekhez, hogy valaki ki akarja használni, évek kellenek, és tapasztalatok. Grael nagy valószínűséggel, egy ilyen tanító jellegű tapasztalat lesz majd Szikra számára. A kérdés csupán az, mikor derül ki ez végül.
Tán egyedül Deres az, aki valóban érzi azokból a hideg szempillantásokból az igazi szándékot, de mit is ér az, ha gazdája vakon szalad bele a férfi karjaiba.*
-Uhum. Nincs otthon, két napja ment el.
*Semmit nem tud arról, vajon drága nevelője, aki akár tényleg anyja is lehetne, mert szereti őt annyira, és bízik is benne, hova mehetett. Főleg most, hogy a gyerekek száma most megtöbbszöröződött.*
-Köszönöm.
*Nem túl bő szavú, de legalább lényegre törő. Pont, ahogy a férfi szereti. Bár most ez nem tudatos, hogy nem akarja a megszokott csivitelésével fárasztani a férfit. Okkal jött ide, nem csak azért, hogy ide hozza azt a tartalékot amit idáig tartogatott a férfinak.
Befejezi egy pillanatra a kotorászást, a pohárért nyúl, Grael ekkor láthatja miben munkálkodott a lány, az összes körme alatt látható, hogy földben turkált. Még ha meg is mosta kezét, egy kefe nélkül, nehéz onnan kikaparni azt.
A pohár vizet, hamar el is pusztítja, és egy hangos sóhaj hagyja el ajkait ezután. Talán egy picit ha enyhítette a gyomrában lévő feszültséget.*
-Igen, mert tudom milyen nehéz a láncosokat távol tartani. Mesélted sokszor. És láttam egyet a Rezidenciára jönni amikor a sok gyerek megérkezett. Azt hittem értem jött, és azt hittem történt veled valami. Azért kerestek engem. Szóval elhoztam mindent amit eddig gyűjtöttem, és néhány gyógyfüvet, hogy ne legyél beteg.
*Az eddigihez képest most rendesen megeredt a nyelve, amit az akaszt meg, hogy a férfi közli, nincs rá szüksége és megtarthatja.*
-De?
*Fordul kérdően, a férfira, tekintete először meglepettséget sugall, majd átvált egy szemhunyorgató gondolkodásba.*
-Akkor is, nem akarom, hogy nálam legyen.
*Ezzel a végső mondattal, egy hangosabb nyöszörgéssel, egy nagyobb batyut vesz elő, amit két kézzel is alig tud megtartani. Ellépdel az asztal felé, minden egyes apró lépés, egy kis csilingeléssel jelzi, mi lehet abban. Majd a végső nagy koppanás, amit egy hangos nyöszörgés kísér a nagy erőlködéstől, a csomag a konyha asztalon terem.*
-Kevertem pár vándor ebédet, neked, és elhoztam az összes sárga karikát, amit a bőrökben találtam.
*Megkönnyebbülés, ez talán a tökéletes szó rá amit most érez. Nem csak szó szoros értelmében a tehet amit karjaiban tartott szűnik meg, de hogy ezzel akarja lezárni ő is az addigi szívességeit Graelnek. Lehet, a férfi számára, ez semmiség, egy kis megvezetés volt, némi aranyért, semmi más. De Szikrának ez sokkalta többet jelentett. Biztonságot, bizalmat, egy biztos pontot.*
-És, nem akarok tovább titkot tartani. Nem lopok többet a kő kertből, nem is kell már rám vigyáznod. Mai megteszi és a nevelők. És elmondom Trylnornak is, amit eddig tettem neked, senki másnak. Nem akarom őt tovább bántani azzal, hogy nem mondom el neki.
*Az egész teste remeg, ahogy beszél, fél, aggódik, és fáradt. De a kis test, harcol azért, hogy ezt az eddig hitt biztonságot itt hagyja. Nem akarja megbántani a férfit, ez számára a kis búcsú ajándéka, a szemét is alig meri a másikéba emelni. De kimondta, végre, talán hátra hagyhatja ezt az egészet, végre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300