Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 12:17:02
Üzenet elküldve: 2024-12-21 12:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy összenéznek a mindkettőjükön jól látható derűvel és azzal a bujkáló kis sunyisággal, már nem állja meg, hogy halkan ne kuncogjon fel. Ha tudná mire gondol a másik teljes mértékig egyetértene vele. Az biztos, hogy nem ezzel a menettel váltották meg a világot, de saját magukat mindenképp felszabadították az eltelt időben rájuk szakadó feszültség alól. Éppen ezért valóban képes arra, hogy már ne gondoljon olyanokra, mint hogy öklét újra bemutassa Lorens gyomrának vagy a körmeit a szemének.
Most nyugodt és Lorensnek hála még büszke is magára. A nénin kívül nem igazán akadt eddig olyan, aki bármit megdicsért volna, amit csinált. Persze aztán a ragu nem nagy dolog, de mégis...
Igyekszik csak csendben figyelni, ahogy újra nekilát az ételnek. Elmélyedni abban, hogy hogyan lehetséges az, hogy képes még jóképűbbnek látni. Mert a látványra eddig sem volt panasza, de most olyan más, ahogy nyugodtabb és a szemeiben sem az állandó méreggel kell farkasszemet néznie. Persze tetszik neki az a kicsinyes, öntelt fickó is, de ez az új most ugyanannyira kedvére való. Tetszik neki. A gondolatra hosszan és kínosan sóhajt fel. Az utóbbi időben senki iránt sem érezte ennyire őszintén, hogy tetőtől-talpig megfelelő. Hogy élvezi a jelenlétét, a közelségét. Hogy nem esik jól a gondolata annak, hogy kitegye a lábát a házból. Egy pillanatra belekomorodik a gondolatba, még a férfi köszönetére is csak kósza biccentéssel válaszol. Éppen ezért látja idejét annak, hogy újra a sokat járó szája mögé bújjon. Ha csendben van gondolkodik. Ha gondolkodik most csak ostobaságok kavarognak tőle a fejében.
Ahogy a kanállal felé mutat ismét megszaladnak felfelé a szemöldökei, a végére viszont újból játszik az a mosoly az ajkain.*
- Hát... Elkezdtem, de nem tudtam befejezni.
*Válaszolja őszintén. Felrémlik benne, ahogy az ágy szélén ült, amíg a férfi aludt, hogy bámulta a vásznat, néha húzott egy-egy vonalat vagy nyomott rá pár pacát, de a végeredménnyel ismét elégedetlen volt, így az is maradt befejezetlenül. Szörnyen bosszantja, hogy egy ideje már semmi kész darab nem került ki a kezei közül. Ha egy átokverte fát próbált lefesteni még azzal is csak elégedetlenkedett. Nem is szeretne belemerülni a témába, így inkább zúdítja a kérdéseit a másikra. Amúgy is kíváncsi. Ahogy hallgatja lassan húzódnak ajkai apró vigyorra, szemeiben pedig tökéletesen kicsillan az, hogy nem is várt mást a férfitól, azt az öntelt megjegyzést hallva. Viszont ezzel párhuzamban a teljes egyetértés is. Még akkor is, ha ő másféle "bérbe adott kardot" próbálhatott ki, egyet kell értenie, hogy annál nem igen találkozott jobbal maga sem. Ennek gondolatára pedig ismét bosszúsan fújja ki a levegőt. Nem igen van ínyére, hogy ennyire meg van elégedve Lorens képességeivel. Hisz... pár lökés volt az egész. Amihez igazából nagyban hozzájárult az is, hogy az előtte való időben saját magukat és vele egy időben a másikat is sikerült pattanásig feszíteni. De az, hogy jól érezhetően törődött vele, odafigyelt rá és az igényeire sajnos túlságosan is a kedvére való. Hiába volt rövid az összegabalyodásuk, ha annak tartalma felülmúlhatatlan. Nem maradt elégedetlenség, frusztráltság. Sőt, ahelyett, hogy elzavarná a férfit, mint az összes többit előtte, inkább szeretne akár még száz ilyenben elmerülni Lorens társaságában. Erre a gondolatra pedig kedve támadna felképelni önmagát, hogy térjen végre észhez.
Szerencsére a férfi szavai apránként kizökkentik a baromságokból és inkább a hallottakat rágja meg magában. Eszébe jut a kövön koppant kard, ami azóta is ott pihen a ház valamelyik szegletében. Ha távozni akar a férfi, akkor azt sem ártana előkotorni.
Az újabb hálálkodásra lepillant a karját paskoló kézre. Szíve szerint megint őszintén örülne annak, hogy végre dicséri és nem szidja, de ez keserű méz. Már sokkal jobban van a férfi, ami azt jelenti, hogy itt nem igen akad keresnivalója. Valószínűleg a néni sem repesne az örömtől, főleg azok után, hogy igen gyakran zengett tőlük a ház.*
- A tüdőfű csillapítja a köhögést, a kamilla a gyulladást csökkenti, a fokhagyma pedig nagyon egészséges.
*Nem részletezi bővebben, mert nagy valószínűséggel még ez az információ is hidegen hagyja a férfit.*
- A pitypangnak pedig megfelelően keserű az íze.
*Köszörüli meg a torkát, ahogy végül kiböki, hogy azt az egyébként is pocsék ízű teát hogyan is tudta még jobban fokozni. Mert akkor még az volt a cél. Hasson, de azért legyen annyira szar az íze, hogy egy kicsit megleckéztesse vele a férfit.*
- Szerintem a ruháid már bőszen megszáradtak mióta szétizzadtad. Ha gondolod ezeket lecserélheted.
*Bök fejével az ideiglenes, láthatóan szűk darabokra.*
- Addig én előkotrom a többi holmid, hogy ne tartsalak fel.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy összenéznek a mindkettőjükön jól látható derűvel és azzal a bujkáló kis sunyisággal, már nem állja meg, hogy halkan ne kuncogjon fel. Ha tudná mire gondol a másik teljes mértékig egyetértene vele. Az biztos, hogy nem ezzel a menettel váltották meg a világot, de saját magukat mindenképp felszabadították az eltelt időben rájuk szakadó feszültség alól. Éppen ezért valóban képes arra, hogy már ne gondoljon olyanokra, mint hogy öklét újra bemutassa Lorens gyomrának vagy a körmeit a szemének.
Most nyugodt és Lorensnek hála még büszke is magára. A nénin kívül nem igazán akadt eddig olyan, aki bármit megdicsért volna, amit csinált. Persze aztán a ragu nem nagy dolog, de mégis...
Igyekszik csak csendben figyelni, ahogy újra nekilát az ételnek. Elmélyedni abban, hogy hogyan lehetséges az, hogy képes még jóképűbbnek látni. Mert a látványra eddig sem volt panasza, de most olyan más, ahogy nyugodtabb és a szemeiben sem az állandó méreggel kell farkasszemet néznie. Persze tetszik neki az a kicsinyes, öntelt fickó is, de ez az új most ugyanannyira kedvére való. Tetszik neki. A gondolatra hosszan és kínosan sóhajt fel. Az utóbbi időben senki iránt sem érezte ennyire őszintén, hogy tetőtől-talpig megfelelő. Hogy élvezi a jelenlétét, a közelségét. Hogy nem esik jól a gondolata annak, hogy kitegye a lábát a házból. Egy pillanatra belekomorodik a gondolatba, még a férfi köszönetére is csak kósza biccentéssel válaszol. Éppen ezért látja idejét annak, hogy újra a sokat járó szája mögé bújjon. Ha csendben van gondolkodik. Ha gondolkodik most csak ostobaságok kavarognak tőle a fejében.
Ahogy a kanállal felé mutat ismét megszaladnak felfelé a szemöldökei, a végére viszont újból játszik az a mosoly az ajkain.*
- Hát... Elkezdtem, de nem tudtam befejezni.
*Válaszolja őszintén. Felrémlik benne, ahogy az ágy szélén ült, amíg a férfi aludt, hogy bámulta a vásznat, néha húzott egy-egy vonalat vagy nyomott rá pár pacát, de a végeredménnyel ismét elégedetlen volt, így az is maradt befejezetlenül. Szörnyen bosszantja, hogy egy ideje már semmi kész darab nem került ki a kezei közül. Ha egy átokverte fát próbált lefesteni még azzal is csak elégedetlenkedett. Nem is szeretne belemerülni a témába, így inkább zúdítja a kérdéseit a másikra. Amúgy is kíváncsi. Ahogy hallgatja lassan húzódnak ajkai apró vigyorra, szemeiben pedig tökéletesen kicsillan az, hogy nem is várt mást a férfitól, azt az öntelt megjegyzést hallva. Viszont ezzel párhuzamban a teljes egyetértés is. Még akkor is, ha ő másféle "bérbe adott kardot" próbálhatott ki, egyet kell értenie, hogy annál nem igen találkozott jobbal maga sem. Ennek gondolatára pedig ismét bosszúsan fújja ki a levegőt. Nem igen van ínyére, hogy ennyire meg van elégedve Lorens képességeivel. Hisz... pár lökés volt az egész. Amihez igazából nagyban hozzájárult az is, hogy az előtte való időben saját magukat és vele egy időben a másikat is sikerült pattanásig feszíteni. De az, hogy jól érezhetően törődött vele, odafigyelt rá és az igényeire sajnos túlságosan is a kedvére való. Hiába volt rövid az összegabalyodásuk, ha annak tartalma felülmúlhatatlan. Nem maradt elégedetlenség, frusztráltság. Sőt, ahelyett, hogy elzavarná a férfit, mint az összes többit előtte, inkább szeretne akár még száz ilyenben elmerülni Lorens társaságában. Erre a gondolatra pedig kedve támadna felképelni önmagát, hogy térjen végre észhez.
Szerencsére a férfi szavai apránként kizökkentik a baromságokból és inkább a hallottakat rágja meg magában. Eszébe jut a kövön koppant kard, ami azóta is ott pihen a ház valamelyik szegletében. Ha távozni akar a férfi, akkor azt sem ártana előkotorni.
Az újabb hálálkodásra lepillant a karját paskoló kézre. Szíve szerint megint őszintén örülne annak, hogy végre dicséri és nem szidja, de ez keserű méz. Már sokkal jobban van a férfi, ami azt jelenti, hogy itt nem igen akad keresnivalója. Valószínűleg a néni sem repesne az örömtől, főleg azok után, hogy igen gyakran zengett tőlük a ház.*
- A tüdőfű csillapítja a köhögést, a kamilla a gyulladást csökkenti, a fokhagyma pedig nagyon egészséges.
*Nem részletezi bővebben, mert nagy valószínűséggel még ez az információ is hidegen hagyja a férfit.*
- A pitypangnak pedig megfelelően keserű az íze.
*Köszörüli meg a torkát, ahogy végül kiböki, hogy azt az egyébként is pocsék ízű teát hogyan is tudta még jobban fokozni. Mert akkor még az volt a cél. Hasson, de azért legyen annyira szar az íze, hogy egy kicsit megleckéztesse vele a férfit.*
- Szerintem a ruháid már bőszen megszáradtak mióta szétizzadtad. Ha gondolod ezeket lecserélheted.
*Bök fejével az ideiglenes, láthatóan szűk darabokra.*
- Addig én előkotrom a többi holmid, hogy ne tartsalak fel.
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-21 09:45:23
Üzenet elküldve: 2024-12-21 09:45:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A ragura. Mi másra? *-válaszolja faarccal Tiri kérdésére, de szinte derűsen villanó tekintete elárulja, hogy ez nem teljesen igaz így. Kissé előre dől, kényelmesen az asztalra könyököl és szórakozottan figyeli, ahogy a lány az ételt kavargatja. Arra gondol, hogy fél napja előbb a tányér tűzforró tartalmát kapta volna valószínűleg a nyakába, majd még a tányért is a fejéhez vágták volna. Mennyi minden tud változni pár óra alatt! Mennyi minden tud változni egy gyors, de mindenki számára kielégítő menet után!*
- Igen. *-válaszolja egyszerűen az ételre vonatkozó kérdésre. Ez olyan dolog, amivel kapcsolatban soha nem látta értelmét hazudni. És azzal már elkéstek -vagy túl vannak rajta?- hogy kedveskedő hazugságokkal, vagy hazug kedveskedésekkel próbálja meg lekenyerezni Tirit.
A lány mosolyát nézi, és arra gondol, hogy mennyivel szebb ilyenkor az arca. Nem úgy néz ki, mint egy besavanyodott káposzta. Sőt, tényleg kifejezetten jól áll neki ez. Hallgatja a kis hozzáfűzött magyarázatot is, amit igazából nem kért, és mégis megkapja. De most nem zavarja a felesleges beszéd.*
- Hm. *-bólint aprót, és visszahúzza maga elé a tányért. Ujjai között megáll a kanál, halkan hümment még egyet, majd csak felnéz a raguról a kék szemekbe.-* Izé.. kösz'.
*Nem szokása köszöngetni. Nem kérte, hogy Tiri lehűtse neki az ételt -ez még mindig röhejes is!-, és olyan dolgot, amit valaki magától tesz meg, egyébként is minek köszönjön meg? De ha Tirinek fontos az ilyesmi, éppen belefér. Amúgy is – jobb a békesség, mint az ételébe vagy italába belerejtett mindenféle ocsmányság. Mint a tüdőfű. Mi a picsa az a tüdőfű, de tényleg? Úgy hangzik mint valami, ami friss síron nő.*
- Ohó! *-vigyorodik el teli szájjal a festésre vonatkozó mondattól, és kanalával a lány felé bök, amíg gyorsan rág és nyel-* Azt tudom! Láttam odafent. Remélem máshogy nem használtad ki azt, amíg aludtam.
*Ha lehet, vigyora még szélesebb lesz. Nagyjából ötvenkétszer lépdelt el a skicceket, fél-kész alakokat ábrázoló kifeszített vászondarab mellett, emlékezetből fel tudná idézni mindet. De most nem kezdi froclizni miatta Tirit, inkább újabb adag ragut tol a szájába, míg pár másodpercig még szinte kihívóan néz a szőkeségre.
Hogy ennek, vagy másnak köszönhető, de hirtelenjében fél vödörnyi kérdés zúdul a nyakába. Hosszan fújja ki a levegőt a tányér felett, belekaparászik a kanállal a ragu maradékába, és felpislant.*
- Zsoldos? Nem. Azok gyökerek. *-kissé megrázza a fejét-* Bár ha egy gazdag ficsúrnak, vagy kereskedőnek védelem vagy kíséret kell, akkor bérbe szoktam adni a kardom. Mindenki tudja, hogy nálam nem nagyon van jobb.
*Vigyorába talán némi önteltség is keveredik.*
- Szeretni? Hm. Ha valamiben jó az ember, akkor szereti is csinálni, nem? *-vonja meg a vállát-* Igen, a Kaszárnyában voltam amúgy. Edzeni. Csak.. hm.. otthagytam inkább.
*A gondolattól a vigyor kissé megfakul, majd teljesen el is tűnik. Töprengőre összevont szemöldökkel pislant Tirire.*
- Amúgy.. *-megköszörüli a torkát-* Nem tudom, mi a fenét itattál velem tényleg. De sokkal jobban érzem magam tőle. Szóval..
*Kinyúl, kissé megpaskolja a lány alkarját.*
- ..ügyes munka volt. Izé.. köszönöm, na.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A ragura. Mi másra? *-válaszolja faarccal Tiri kérdésére, de szinte derűsen villanó tekintete elárulja, hogy ez nem teljesen igaz így. Kissé előre dől, kényelmesen az asztalra könyököl és szórakozottan figyeli, ahogy a lány az ételt kavargatja. Arra gondol, hogy fél napja előbb a tányér tűzforró tartalmát kapta volna valószínűleg a nyakába, majd még a tányért is a fejéhez vágták volna. Mennyi minden tud változni pár óra alatt! Mennyi minden tud változni egy gyors, de mindenki számára kielégítő menet után!*
- Igen. *-válaszolja egyszerűen az ételre vonatkozó kérdésre. Ez olyan dolog, amivel kapcsolatban soha nem látta értelmét hazudni. És azzal már elkéstek -vagy túl vannak rajta?- hogy kedveskedő hazugságokkal, vagy hazug kedveskedésekkel próbálja meg lekenyerezni Tirit.
A lány mosolyát nézi, és arra gondol, hogy mennyivel szebb ilyenkor az arca. Nem úgy néz ki, mint egy besavanyodott káposzta. Sőt, tényleg kifejezetten jól áll neki ez. Hallgatja a kis hozzáfűzött magyarázatot is, amit igazából nem kért, és mégis megkapja. De most nem zavarja a felesleges beszéd.*
- Hm. *-bólint aprót, és visszahúzza maga elé a tányért. Ujjai között megáll a kanál, halkan hümment még egyet, majd csak felnéz a raguról a kék szemekbe.-* Izé.. kösz'.
*Nem szokása köszöngetni. Nem kérte, hogy Tiri lehűtse neki az ételt -ez még mindig röhejes is!-, és olyan dolgot, amit valaki magától tesz meg, egyébként is minek köszönjön meg? De ha Tirinek fontos az ilyesmi, éppen belefér. Amúgy is – jobb a békesség, mint az ételébe vagy italába belerejtett mindenféle ocsmányság. Mint a tüdőfű. Mi a picsa az a tüdőfű, de tényleg? Úgy hangzik mint valami, ami friss síron nő.*
- Ohó! *-vigyorodik el teli szájjal a festésre vonatkozó mondattól, és kanalával a lány felé bök, amíg gyorsan rág és nyel-* Azt tudom! Láttam odafent. Remélem máshogy nem használtad ki azt, amíg aludtam.
*Ha lehet, vigyora még szélesebb lesz. Nagyjából ötvenkétszer lépdelt el a skicceket, fél-kész alakokat ábrázoló kifeszített vászondarab mellett, emlékezetből fel tudná idézni mindet. De most nem kezdi froclizni miatta Tirit, inkább újabb adag ragut tol a szájába, míg pár másodpercig még szinte kihívóan néz a szőkeségre.
Hogy ennek, vagy másnak köszönhető, de hirtelenjében fél vödörnyi kérdés zúdul a nyakába. Hosszan fújja ki a levegőt a tányér felett, belekaparászik a kanállal a ragu maradékába, és felpislant.*
- Zsoldos? Nem. Azok gyökerek. *-kissé megrázza a fejét-* Bár ha egy gazdag ficsúrnak, vagy kereskedőnek védelem vagy kíséret kell, akkor bérbe szoktam adni a kardom. Mindenki tudja, hogy nálam nem nagyon van jobb.
*Vigyorába talán némi önteltség is keveredik.*
- Szeretni? Hm. Ha valamiben jó az ember, akkor szereti is csinálni, nem? *-vonja meg a vállát-* Igen, a Kaszárnyában voltam amúgy. Edzeni. Csak.. hm.. otthagytam inkább.
*A gondolattól a vigyor kissé megfakul, majd teljesen el is tűnik. Töprengőre összevont szemöldökkel pislant Tirire.*
- Amúgy.. *-megköszörüli a torkát-* Nem tudom, mi a fenét itattál velem tényleg. De sokkal jobban érzem magam tőle. Szóval..
*Kinyúl, kissé megpaskolja a lány alkarját.*
- ..ügyes munka volt. Izé.. köszönöm, na.
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 19:11:43
Üzenet elküldve: 2024-12-20 19:11:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annak a belső kis démonnak úgy tűnik egyelőre elég volt a jelenlét. Valahogy nem esik jól gonoszkodni, feleselni, piszkálódni. Ez a béke olyan gyorsan járja át, hogy sokáig kiszakadni sem tud belőle. Hisz még arra is képes, hogy gondoskodón hűtögesse Lorens raguját.*
- Az. Miért? Mire gondoltál?
*Sandít végül az arcára, miközben azért egy ravasz mosoly csak felszökik a sajátjára. Közben tovább fújkálja az ételt a férfit fürkészve. A vonásait, a borostát, a szemeit. Igazság szerint őszintén meglepi, hogy nem tépte még ki a kezéből a kanalat és a tányért sem szedte el. Egy pillanatra valóban eljátszik a gondolattal, hogy egy kihűtött falatot az orra alá nyomjon. De nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy megtörje a nyugalmat, mert van egy olyan érzése, hogy az már ismét átlépne egy határt. Mivel pedig Lorens nem adott okot, így nem is szeretné feleslegesen megpiszkálni a parazsat. Így inkább maga kóstol bele a raguba, hogy a hőfokot ellenőrizze. Az elismerő szavakat -mert, hogy ő annak veszi- őszinte meglepődéssel fogadja. Szerencsére van ideje beérni, amíg elrágja a falatot, végül a kanalat leteszi az asztalra és hátra dőlve mosolyodik el.*
- Tényleg ízlik?
*Most őszintén vidám. Még magát is meglepi azzal, hogy mennyire jól esnek a hallott szavak.*
- Ritkán főzök én.
*Ingatja meg a fejét, ahogy a kezeit az ölébe pakolja.*
- A néni ügyesebb és ehhez több a türelme. Ezek nagyját tőle tanultam.
*Mert, hogy azt szeret. Új dolgokat tanulni, megismerni. De az ő helye igazán inkább odafent van a festékekkel és az ecseteivel.*
- Szerintem már ehető.
*Pillant futólag a tányérra. Majd az ölében kezdi el piszkálgatni ujjaival a ruha puha anyagát.*
- Jobban szeretek festeni.
*Vonja meg a vállait, ahogy inkább előre dőlve támasztja állát az ökleire, miközben zavartalanul figyeli, ha a férfi enni kezd. Valahol belül pedig benne is kezd formálódni a kíváncsiság rá, hogy a kedves gyógyítója gyötrésén kívül mégis miben lelhet még kalandot, élvezetet. Bár abban nem biztos, hogy okos ötlet jobban megismerni, ha előbb-utóbb úgy is muszáj lesz elengednie.*
- És te? Zsoldos vagy? Tegnap a kaszárnyában voltál? Biztos szeretsz harcolni.
*Végül csak ömleszti a kérdéseit. De inkább ez, minthogy megint esetleg olyat szóljon, amivel beleáll a férfiba. Ha esetleg megint idegesíti, hogy jár a szája, akkor talán majd elhallgat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annak a belső kis démonnak úgy tűnik egyelőre elég volt a jelenlét. Valahogy nem esik jól gonoszkodni, feleselni, piszkálódni. Ez a béke olyan gyorsan járja át, hogy sokáig kiszakadni sem tud belőle. Hisz még arra is képes, hogy gondoskodón hűtögesse Lorens raguját.*
- Az. Miért? Mire gondoltál?
*Sandít végül az arcára, miközben azért egy ravasz mosoly csak felszökik a sajátjára. Közben tovább fújkálja az ételt a férfit fürkészve. A vonásait, a borostát, a szemeit. Igazság szerint őszintén meglepi, hogy nem tépte még ki a kezéből a kanalat és a tányért sem szedte el. Egy pillanatra valóban eljátszik a gondolattal, hogy egy kihűtött falatot az orra alá nyomjon. De nem igazán fűlik a foga ahhoz, hogy megtörje a nyugalmat, mert van egy olyan érzése, hogy az már ismét átlépne egy határt. Mivel pedig Lorens nem adott okot, így nem is szeretné feleslegesen megpiszkálni a parazsat. Így inkább maga kóstol bele a raguba, hogy a hőfokot ellenőrizze. Az elismerő szavakat -mert, hogy ő annak veszi- őszinte meglepődéssel fogadja. Szerencsére van ideje beérni, amíg elrágja a falatot, végül a kanalat leteszi az asztalra és hátra dőlve mosolyodik el.*
- Tényleg ízlik?
*Most őszintén vidám. Még magát is meglepi azzal, hogy mennyire jól esnek a hallott szavak.*
- Ritkán főzök én.
*Ingatja meg a fejét, ahogy a kezeit az ölébe pakolja.*
- A néni ügyesebb és ehhez több a türelme. Ezek nagyját tőle tanultam.
*Mert, hogy azt szeret. Új dolgokat tanulni, megismerni. De az ő helye igazán inkább odafent van a festékekkel és az ecseteivel.*
- Szerintem már ehető.
*Pillant futólag a tányérra. Majd az ölében kezdi el piszkálgatni ujjaival a ruha puha anyagát.*
- Jobban szeretek festeni.
*Vonja meg a vállait, ahogy inkább előre dőlve támasztja állát az ökleire, miközben zavartalanul figyeli, ha a férfi enni kezd. Valahol belül pedig benne is kezd formálódni a kíváncsiság rá, hogy a kedves gyógyítója gyötrésén kívül mégis miben lelhet még kalandot, élvezetet. Bár abban nem biztos, hogy okos ötlet jobban megismerni, ha előbb-utóbb úgy is muszáj lesz elengednie.*
- És te? Zsoldos vagy? Tegnap a kaszárnyában voltál? Biztos szeretsz harcolni.
*Végül csak ömleszti a kérdéseit. De inkább ez, minthogy megint esetleg olyat szóljon, amivel beleáll a férfiba. Ha esetleg megint idegesíti, hogy jár a szája, akkor talán majd elhallgat.*
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 16:43:59
Üzenet elküldve: 2024-12-20 16:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemöldöke előbb meglepődve húzódik fel Tiri válaszára, majd bosszúsan húzódik össze tőle egy pillanatra. Hirtelen bizonytalanná válik abban, hogy a lány miről beszél. Az ételről, vagy másról, amit az asztalra raktak? Háh! Igazából mit számít?! Neki meg van a maga véleménye mind a kettőről. Ha a lányé nem egyezik vele, hát az nem az ő problémája.
Halkan szusszanva fújja ki a levegőt az orrán, és hátradől a székben. Megforgatja szájában még kissé sajgó nyelvét, és megint Tirit kezdi figyelni. Saját maga is nehezen tudná eldönteni, hogy azért figyeli ennyire a lányt, mert komolyan kíváncsi arra, hogy mit csinál; vagy csak azért, mert jelenleg nincs más rajta kívül ott, úgyhogy sok lehetősége amúgy sem lenne.
Halkan hümment az orra alatt ahogy Tiri mellé ül, és kisajátítja a tányérját. Szemöldökei újra a homloka felé mozdulnak kíváncsiságát jelezve. Pár pillanatig elképzelni sem tudja, hogy mi a lány célja. Talán meg akarja etetni..? A gondolattól szinte nevethetnékje támad, mert elképzeli maga előtt a dolgot. Az biztos, hogy ha más nem, nagyon újszerű dolog lenne. Ilyet még sosem kért senkitől.*
-Áh! Hogy a ragu. *-bólint értőn végül a lány szavaira, miközben szórakozottan figyeli, ahogy az az ételét kavargatja. Legszívesebben elvenné tőle a tányért, hogy majd ő megcsinálja ezt magának; és egyébként is: meg tudja enni ilyen melegen. Talán még meg is próbálná. De valahol tényleg kíváncsi rá, hogy meddig akar elmenni Tiri a kis gondoskodásával, úgyhogy próbál úrrá lenni az arcizmain, és türelemmel várni.-* Sokszor csináltál már ilyet? Tényleg.. hm.. egész jó. Igazából sokkal jobb, mint amit a fogadóban adnak.
*Csak épp annyira szétégette vele a nyelvét, hogy az ízét valójában nem is érezte az ételnek. Viszont ettől függetlenül valóban kíváncsi arra, hogy ki ez a lány. Hogy miért..? Arra most nem tudna válaszolni igazán. Eddig soha, senkinél nem érdekelte ez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemöldöke előbb meglepődve húzódik fel Tiri válaszára, majd bosszúsan húzódik össze tőle egy pillanatra. Hirtelen bizonytalanná válik abban, hogy a lány miről beszél. Az ételről, vagy másról, amit az asztalra raktak? Háh! Igazából mit számít?! Neki meg van a maga véleménye mind a kettőről. Ha a lányé nem egyezik vele, hát az nem az ő problémája.
Halkan szusszanva fújja ki a levegőt az orrán, és hátradől a székben. Megforgatja szájában még kissé sajgó nyelvét, és megint Tirit kezdi figyelni. Saját maga is nehezen tudná eldönteni, hogy azért figyeli ennyire a lányt, mert komolyan kíváncsi arra, hogy mit csinál; vagy csak azért, mert jelenleg nincs más rajta kívül ott, úgyhogy sok lehetősége amúgy sem lenne.
Halkan hümment az orra alatt ahogy Tiri mellé ül, és kisajátítja a tányérját. Szemöldökei újra a homloka felé mozdulnak kíváncsiságát jelezve. Pár pillanatig elképzelni sem tudja, hogy mi a lány célja. Talán meg akarja etetni..? A gondolattól szinte nevethetnékje támad, mert elképzeli maga előtt a dolgot. Az biztos, hogy ha más nem, nagyon újszerű dolog lenne. Ilyet még sosem kért senkitől.*
-Áh! Hogy a ragu. *-bólint értőn végül a lány szavaira, miközben szórakozottan figyeli, ahogy az az ételét kavargatja. Legszívesebben elvenné tőle a tányért, hogy majd ő megcsinálja ezt magának; és egyébként is: meg tudja enni ilyen melegen. Talán még meg is próbálná. De valahol tényleg kíváncsi rá, hogy meddig akar elmenni Tiri a kis gondoskodásával, úgyhogy próbál úrrá lenni az arcizmain, és türelemmel várni.-* Sokszor csináltál már ilyet? Tényleg.. hm.. egész jó. Igazából sokkal jobb, mint amit a fogadóban adnak.
*Csak épp annyira szétégette vele a nyelvét, hogy az ízét valójában nem is érezte az ételnek. Viszont ettől függetlenül valóban kíváncsi arra, hogy ki ez a lány. Hogy miért..? Arra most nem tudna válaszolni igazán. Eddig soha, senkinél nem érdekelte ez.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 15:55:38
Üzenet elküldve: 2024-12-20 15:55:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hmm.
*Billenti félre a fejét a férfi szavaira. Annyira érzi azt a belsőjében elnyomott gonosz dögöt, ahogy készül visszakaparni magát a felszínre, szinte már ott tart a torkában. Tényleg igyekszik minden erejét összeszedni, hogy ne megint ő legyen a hülye picsa. De Lorens szinte tálcán kínálja a lehetőséget. Pedig most tényleg nem lehet panasza, mert tényleg rendesen viselkedik a férfi.*
- Szeretem. De sikerült már jobban is.
*Böki ki végül szemrebbenés nélkül. Nagy szerencse, hogy most inkább távozik serénykedni, így nem kell a férfi arcát fürkésznie, hogy a kiejtett szavak milyen értelemmel fognak célt érni. Hozzá tenné, hogy természetesen maga is csak a raguról beszél, de az a gonosz dög ott belül...
Félrepakolja a tányért, majd a mosogatással foglalkozik később. Egyedül a kanalát hagyja meg a kezében, hogy azzal térjen vissza a férfihoz. Szó nélkül húzza mellé a székét, majd leülve minden engedély kérése nélkül turkál bele a ragujába, miközben óvatosan fújkálja.*
- Amúgy szerintem most sikerült eddig a legjobban.
*Dünnyögi végül a ragut fürkészve, ahogy lassan kavargatja át és igyekszik hűteni egy kicsit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hmm.
*Billenti félre a fejét a férfi szavaira. Annyira érzi azt a belsőjében elnyomott gonosz dögöt, ahogy készül visszakaparni magát a felszínre, szinte már ott tart a torkában. Tényleg igyekszik minden erejét összeszedni, hogy ne megint ő legyen a hülye picsa. De Lorens szinte tálcán kínálja a lehetőséget. Pedig most tényleg nem lehet panasza, mert tényleg rendesen viselkedik a férfi.*
- Szeretem. De sikerült már jobban is.
*Böki ki végül szemrebbenés nélkül. Nagy szerencse, hogy most inkább távozik serénykedni, így nem kell a férfi arcát fürkésznie, hogy a kiejtett szavak milyen értelemmel fognak célt érni. Hozzá tenné, hogy természetesen maga is csak a raguról beszél, de az a gonosz dög ott belül...
Félrepakolja a tányért, majd a mosogatással foglalkozik később. Egyedül a kanalát hagyja meg a kezében, hogy azzal térjen vissza a férfihoz. Szó nélkül húzza mellé a székét, majd leülve minden engedély kérése nélkül turkál bele a ragujába, miközben óvatosan fújkálja.*
- Amúgy szerintem most sikerült eddig a legjobban.
*Dünnyögi végül a ragut fürkészve, ahogy lassan kavargatja át és igyekszik hűteni egy kicsit.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 15:19:09
Üzenet elküldve: 2024-12-20 15:19:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallja a kuncogást, de nem foglalkozik vele. Vagyis de, természetesen foglalkozik vele, mert idegesítőnek tartja, hogy a lány rajta szórakozik. Viszont nem akarja megadni neki azt az örömet és elégtételt, hogy jelét adja annak, hogy érti-tudja ezt. Így továbbra is úgy tesz inkább, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és nem égette volna le -érzése szerint- a nyers húsig a nyelvét.
De ez persze nem tart sokáig, és most ő szórakozik jól a lányon. Látja rajta, hogy a kissé félreérhető megjegyzése célt ért, és vigyora szélesebbre húzódik. A válaszul kapott szavakra csak egy halk „háh!” szusszantással reagál, de nincs lehetősége, pontosabban ideje hozzáfűzni valami továbbit, hiszen figyelmét teljesen leköti a lány nyelve a kanálon. Nem nehéz másra gondolnia a látványtól. Egészen konkrétan nem is kell sokat visszalapoznia emlékei között, hogy találjon valamit, amire emlékezteti a mozdulat. Halkan hümment, fél szemöldöke megrándul.*
- Ha jól sejtem, a finom falatokat nem csak én szeretem. *-szólal meg végül, majd a szájába töm még egy kanálnyi forró ragut. Ujjai újra a kanálra szorítanak. ~A francba, még mindig ehetetlenül forró!~, villan át gondolatai között az a bizonyos késő bánatot kísérő eb gondolat. Halkan felmordul TIri szavaira; a lány okoskodása szokásához híven most is célt ér. Összevont szemöldökei alól pislog a felálló szőkeségre, nyelve hegyén nem csak a forró ragut, de a válaszát is forgatja. Végül halk szusszanással elengedi a dolgot: nagyot nyel, aprót int.*
- Már mindegy.
*Tekintete követi a ruha által sejtetett formákat ahogy Tiri rendezkedni kezd. Kanalával oda se figyelve turkál bele a raguba, hátha hűlne valamennyit. Azon tűnődik, hogy Tiri vajon mi lehet? Gyógyító? Szakács? Tekintete a tányérra villan, onnan a már felavatott pontra az asztallapon, majd vissza a lány arcára. Esetleg valami egészen más? Egyáltalán -áll meg a kezében a kanál- miért és mióta érdekli az ilyesmi?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallja a kuncogást, de nem foglalkozik vele. Vagyis de, természetesen foglalkozik vele, mert idegesítőnek tartja, hogy a lány rajta szórakozik. Viszont nem akarja megadni neki azt az örömet és elégtételt, hogy jelét adja annak, hogy érti-tudja ezt. Így továbbra is úgy tesz inkább, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és nem égette volna le -érzése szerint- a nyers húsig a nyelvét.
De ez persze nem tart sokáig, és most ő szórakozik jól a lányon. Látja rajta, hogy a kissé félreérhető megjegyzése célt ért, és vigyora szélesebbre húzódik. A válaszul kapott szavakra csak egy halk „háh!” szusszantással reagál, de nincs lehetősége, pontosabban ideje hozzáfűzni valami továbbit, hiszen figyelmét teljesen leköti a lány nyelve a kanálon. Nem nehéz másra gondolnia a látványtól. Egészen konkrétan nem is kell sokat visszalapoznia emlékei között, hogy találjon valamit, amire emlékezteti a mozdulat. Halkan hümment, fél szemöldöke megrándul.*
- Ha jól sejtem, a finom falatokat nem csak én szeretem. *-szólal meg végül, majd a szájába töm még egy kanálnyi forró ragut. Ujjai újra a kanálra szorítanak. ~A francba, még mindig ehetetlenül forró!~, villan át gondolatai között az a bizonyos késő bánatot kísérő eb gondolat. Halkan felmordul TIri szavaira; a lány okoskodása szokásához híven most is célt ér. Összevont szemöldökei alól pislog a felálló szőkeségre, nyelve hegyén nem csak a forró ragut, de a válaszát is forgatja. Végül halk szusszanással elengedi a dolgot: nagyot nyel, aprót int.*
- Már mindegy.
*Tekintete követi a ruha által sejtetett formákat ahogy Tiri rendezkedni kezd. Kanalával oda se figyelve turkál bele a raguba, hátha hűlne valamennyit. Azon tűnődik, hogy Tiri vajon mi lehet? Gyógyító? Szakács? Tekintete a tányérra villan, onnan a már felavatott pontra az asztallapon, majd vissza a lány arcára. Esetleg valami egészen más? Egyáltalán -áll meg a kezében a kanál- miért és mióta érdekli az ilyesmi?*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 14:24:25
Üzenet elküldve: 2024-12-20 14:24:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Némán csak visszabólint Lorens szavaira, miközben a részéről nekiáll az evésnek. Ami nehézkesen indul lassan kellemes elfoglaltsággá válik. Jó érzés, hogy végre van benne valami. Már, hogy étel... természetesen. Az jó érzés. Hosszan felsóhajt két falat között, majd csak vet egy futó pillantást a férfira. Így meg is pillantja a kanál nyelén fehéredő ujjvégeket. Akaratlanul is kicsúszik egy halk kuncogás, amit nyomban elfojt egy újabb falattal. Szerencsére a további gondolatok már nem öltenek hangot, így a "Béna pöcs." jelzőt megtartja magában. Bár a futó szemforgatás azért árulkodhat róla.
Ahogy újfent megszólal szemei azonnal az arcára irányulnak. Először a vigyort látja meg, amire ismét felszaladnak szemöldökei. Mire pedig a hallottakat értelmezi is még a rágásban is megtorpan. Ahogy a kezdeti megszeppentésgen túl teszi magát lenyeli azt, ami épp a szájában van, majd a lehető legártatlanabb és legbájosabb mosolyát ölti fel.*
- Ilyen kemény fickónak finom falat jár.
*Vonja meg a vállait, majd az utolsó falat eltüntetése után kényelmesen nyalja végig a kanalat, hogy azon se maradjon egy csepp se a raguból. Hogy ez a művelet most miért tűnik lassúnak, aközben, hogy szemeit a másik kék tekintetébe fúrja? Természetesen csak azért, hogy kiélvezze az ízeket. Meg, hogy biztos jelét adja annak, hogy kezd visszatalálni önmagához.*
- Ha fújkálod nem lesz olyan forró.
*Teszi azért a végén hozzá, miközben felkel az asztaltól, hogy elpakoljon maga után.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Némán csak visszabólint Lorens szavaira, miközben a részéről nekiáll az evésnek. Ami nehézkesen indul lassan kellemes elfoglaltsággá válik. Jó érzés, hogy végre van benne valami. Már, hogy étel... természetesen. Az jó érzés. Hosszan felsóhajt két falat között, majd csak vet egy futó pillantást a férfira. Így meg is pillantja a kanál nyelén fehéredő ujjvégeket. Akaratlanul is kicsúszik egy halk kuncogás, amit nyomban elfojt egy újabb falattal. Szerencsére a további gondolatok már nem öltenek hangot, így a "Béna pöcs." jelzőt megtartja magában. Bár a futó szemforgatás azért árulkodhat róla.
Ahogy újfent megszólal szemei azonnal az arcára irányulnak. Először a vigyort látja meg, amire ismét felszaladnak szemöldökei. Mire pedig a hallottakat értelmezi is még a rágásban is megtorpan. Ahogy a kezdeti megszeppentésgen túl teszi magát lenyeli azt, ami épp a szájában van, majd a lehető legártatlanabb és legbájosabb mosolyát ölti fel.*
- Ilyen kemény fickónak finom falat jár.
*Vonja meg a vállait, majd az utolsó falat eltüntetése után kényelmesen nyalja végig a kanalat, hogy azon se maradjon egy csepp se a raguból. Hogy ez a művelet most miért tűnik lassúnak, aközben, hogy szemeit a másik kék tekintetébe fúrja? Természetesen csak azért, hogy kiélvezze az ízeket. Meg, hogy biztos jelét adja annak, hogy kezd visszatalálni önmagához.*
- Ha fújkálod nem lesz olyan forró.
*Teszi azért a végén hozzá, miközben felkel az asztaltól, hogy elpakoljon maga után.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 13:49:48
Üzenet elküldve: 2024-12-20 13:49:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amíg vár, maga elé bambul. Hüvelykujja úgy kezdi el a borostát sercegtetni állán, hogy szinte észre se veszi. Úgy fest, mint aki fejben teljesen máshol jár, holott igazából nagyon is ezen falak között van. Bár teste átmenetileg „jóllakott” az imént lezajlott hevességtől, gondolatai minduntalan visszatérnek Tirihez, a lány testéhez, ölének forróságához. Csak, hogy emellé rögtön utána maga előtt lássa a lebiggyedő ajkakat, a megvető tekintetet. Fura lány ez a Tiri. Az is fura, hogy ennyire szélsőséges dolgokat váltott ki belőle.
Akkor pislant csak fel, amikor már nem egyedül van a konyhában. Futó pillantással méri fel a kócos hajat és kissé esetlegesen felvett ruhát, és gondolatban felkuncog a látványra. ~Nahát! Hova lett a kis hercegnő?~, gondolja. Pillantása követi a szekrényhez lépő lányt, de szótlan marad; csupán szájzugába ül egy kis, féloldalas mosoly. Ezek szerint sikerült meglepnie Tirit. Nem baj, szeret kiszámíthatatlan lenni. Persze az, hogy kimert egy tányér ragut neki, nem jelenti magától értetődőn azt is, hogy innentől hozzá kell majd szoknia ehhez a bánásmódhoz. Ez most.. mondjuk úgy: kivételes alkalom volt.
Lusta mozdulattal húzza maga alá a lábait hogy az asztalra könyökölhessen a tányérja mellett, ahogy Tiri is leül. Felvont szemöldökkel figyeli az ide-oda pislogást, magában szinte készül arra, hogy mindjárt kap valami megjegyzést. Mondjuk hogy rossz oldalra rakta a kanalat. Vagy nincs a tányér mellett az aranyhímzéses kiskendő, ami járna egy princessznek. De semmi ilyesmi nem jön, sőt.*
- Hm. *-rábólint a lány szavaira, bár most igazából nem várt köszönetre.-* Neked is.
*Megfogja a maga kanalát, és gondolkozás nélkül a szájába is vesz egy falatnyi ételt. Természetesen azonnal megbánja a dolgot, ahogy nyelvét szinte leforrázza az étel; de talán csak a kanálra rászoruló ujjai adják jelét az égető fájdalomnak. Megpróbálja rezzenéstelen arccal megrágni és lenyelni a falatot - érzése szerint sikerül is. Míg a nyelvét érzése szerint még mindig égető fájdalom halványulására vár, a kanállal átkavargatja-turkálja az ételt. Eközben szeme sarkából Tirit figyeli, elcsípi az asztallapra vetett pillantásokat és az arcon végigfutó pírt, és azonnal megérti, mi jár a szőke kobakban. Szájzugai újra felfelé rándulnak.*
- Egész jó vagy. *-szólal meg végül-* Jó forró.
*Nyíltan, szinte ártatlan arccal néz a lányra.*
- Mármint az étel. Jót főztél. Csak még forró. *-elvigyorodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amíg vár, maga elé bambul. Hüvelykujja úgy kezdi el a borostát sercegtetni állán, hogy szinte észre se veszi. Úgy fest, mint aki fejben teljesen máshol jár, holott igazából nagyon is ezen falak között van. Bár teste átmenetileg „jóllakott” az imént lezajlott hevességtől, gondolatai minduntalan visszatérnek Tirihez, a lány testéhez, ölének forróságához. Csak, hogy emellé rögtön utána maga előtt lássa a lebiggyedő ajkakat, a megvető tekintetet. Fura lány ez a Tiri. Az is fura, hogy ennyire szélsőséges dolgokat váltott ki belőle.
Akkor pislant csak fel, amikor már nem egyedül van a konyhában. Futó pillantással méri fel a kócos hajat és kissé esetlegesen felvett ruhát, és gondolatban felkuncog a látványra. ~Nahát! Hova lett a kis hercegnő?~, gondolja. Pillantása követi a szekrényhez lépő lányt, de szótlan marad; csupán szájzugába ül egy kis, féloldalas mosoly. Ezek szerint sikerült meglepnie Tirit. Nem baj, szeret kiszámíthatatlan lenni. Persze az, hogy kimert egy tányér ragut neki, nem jelenti magától értetődőn azt is, hogy innentől hozzá kell majd szoknia ehhez a bánásmódhoz. Ez most.. mondjuk úgy: kivételes alkalom volt.
Lusta mozdulattal húzza maga alá a lábait hogy az asztalra könyökölhessen a tányérja mellett, ahogy Tiri is leül. Felvont szemöldökkel figyeli az ide-oda pislogást, magában szinte készül arra, hogy mindjárt kap valami megjegyzést. Mondjuk hogy rossz oldalra rakta a kanalat. Vagy nincs a tányér mellett az aranyhímzéses kiskendő, ami járna egy princessznek. De semmi ilyesmi nem jön, sőt.*
- Hm. *-rábólint a lány szavaira, bár most igazából nem várt köszönetre.-* Neked is.
*Megfogja a maga kanalát, és gondolkozás nélkül a szájába is vesz egy falatnyi ételt. Természetesen azonnal megbánja a dolgot, ahogy nyelvét szinte leforrázza az étel; de talán csak a kanálra rászoruló ujjai adják jelét az égető fájdalomnak. Megpróbálja rezzenéstelen arccal megrágni és lenyelni a falatot - érzése szerint sikerül is. Míg a nyelvét érzése szerint még mindig égető fájdalom halványulására vár, a kanállal átkavargatja-turkálja az ételt. Eközben szeme sarkából Tirit figyeli, elcsípi az asztallapra vetett pillantásokat és az arcon végigfutó pírt, és azonnal megérti, mi jár a szőke kobakban. Szájzugai újra felfelé rándulnak.*
- Egész jó vagy. *-szólal meg végül-* Jó forró.
*Nyíltan, szinte ártatlan arccal néz a lányra.*
- Mármint az étel. Jót főztél. Csak még forró. *-elvigyorodik.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 12:14:34
Üzenet elküldve: 2024-12-20 12:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hideg víz legalább annyit segített, hogy a gondolatai rendeződjenek kissé. Az a pár pillanatnyi magány jótékonyan hatott. Már csak az idő felét töltik ki azok a lányos, naiv kis téveszmék, amibe az asztal recsegtetése űzte. A szobából ki- és lépcsőn le sétálásnál már azzal sem foglalatoskodik, hogy újra ráncba szedje magát. Áll a haja ahogy, meg a ruha ahogy. Visszaérkezvén sem pillant a férfira. Bár ennek nem a magára erőszakolt közömbösség a kiváltó oka. Inkább az, hogy öltözködés közben eszébe ötlött még számtalan szeglete a háznak, amit szívesen mocskolna be, mint ahogy azt az asztallal is tették. Bár öle most még nyugodt, nem kínozza, nem hasogatja a megannyi efféle gondolat. De az a tűz, ami felemésztette még alig pár pillanattal ezelőtt, nem biztos, hogy nem akar újra fellobbanni. Hamar. De tud uralkodni magán. Ha nem így lenne, már valószínűleg a tegnapi nap folyamán kaparta volna ki azokat a morcos kék szemeket.
Szeme sarkából érzékeli, hogy a férfi már asztalhoz ült, így szótlanul ballag el a szekrényig, hogy még egy tányért kivegyen. Az utóbbi napokban nem igazán vitte túlzásba az étkezést. Most pedig, hogy teste nyugodt, a gyomra kezdi jelezni, hogy vele sem ártana törődni. Fordultában viszont megtorpan mielőtt még a fazékhoz sétálna. Ujjai rászorítanak a csorba kis tányérra, ahogy szemöldökei is magasra szöknek. Egy pillanatra azt hiszi, hogy a tegnapi ördögvigyor űz vele tréfát valami eddig még nem tapasztalt kettőslátással. Viszont Lorensből nincs kettő, ám a raguval megszedett tányérokból igen. Az ajka megremeg, ahogy mosolyba készül húzódni, de mindezt leplezi egy gyors torokköszörüléssel, miközben az üres tányér visszakerül a szekrénybe. Más dolga így nincs is, ezért maga is asztalhoz ül. Pár rövid pillanat, amíg a férfi arcát fürkészi, majd a maga előtt gőzölgő ragut. Ezt még kétszer-háromszor elismétli, végül csak megragadja a kanalát.*
- Köszönöm. Jó étvágyat!
*Szusszan fel, ahogy kékjei már tartósan elszakadnak a férfitól, helyette inkább a ragura koncentrál, amibe bele is kanalaz. Lassan eszeget, óvatosan fújva meg a falatokat. Érzi a gyomrában az apró fájdalmat, ahogy a szűkült helyre lassan jut le az étel. Az első pár falat nem is esik jól, de mindezt magának köszönheti. A konyha levegőjét most a kanál zörgése tölti be a kéjes sóhajok helyett. Ez szinte zaj, míg az utóbbi, mintha egy bárd gyönyörű zenéje lett volna füleinek. Az őrületbe kergeti a férfi. Az, hogy ennyire nem tud elszakadni a gondolatától. Amit műveltek, ahol művelték, ahogy művelték. Időnként lopva pillant az asztal azon részére, amit nem olyan rég volt kényszerű áttörölni. Érzi, ahogy arcára szökik a halovány pír. Ekkor kapja el onnan pillantásait és mélységes koncentrációval adózik tovább az ételnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hideg víz legalább annyit segített, hogy a gondolatai rendeződjenek kissé. Az a pár pillanatnyi magány jótékonyan hatott. Már csak az idő felét töltik ki azok a lányos, naiv kis téveszmék, amibe az asztal recsegtetése űzte. A szobából ki- és lépcsőn le sétálásnál már azzal sem foglalatoskodik, hogy újra ráncba szedje magát. Áll a haja ahogy, meg a ruha ahogy. Visszaérkezvén sem pillant a férfira. Bár ennek nem a magára erőszakolt közömbösség a kiváltó oka. Inkább az, hogy öltözködés közben eszébe ötlött még számtalan szeglete a háznak, amit szívesen mocskolna be, mint ahogy azt az asztallal is tették. Bár öle most még nyugodt, nem kínozza, nem hasogatja a megannyi efféle gondolat. De az a tűz, ami felemésztette még alig pár pillanattal ezelőtt, nem biztos, hogy nem akar újra fellobbanni. Hamar. De tud uralkodni magán. Ha nem így lenne, már valószínűleg a tegnapi nap folyamán kaparta volna ki azokat a morcos kék szemeket.
Szeme sarkából érzékeli, hogy a férfi már asztalhoz ült, így szótlanul ballag el a szekrényig, hogy még egy tányért kivegyen. Az utóbbi napokban nem igazán vitte túlzásba az étkezést. Most pedig, hogy teste nyugodt, a gyomra kezdi jelezni, hogy vele sem ártana törődni. Fordultában viszont megtorpan mielőtt még a fazékhoz sétálna. Ujjai rászorítanak a csorba kis tányérra, ahogy szemöldökei is magasra szöknek. Egy pillanatra azt hiszi, hogy a tegnapi ördögvigyor űz vele tréfát valami eddig még nem tapasztalt kettőslátással. Viszont Lorensből nincs kettő, ám a raguval megszedett tányérokból igen. Az ajka megremeg, ahogy mosolyba készül húzódni, de mindezt leplezi egy gyors torokköszörüléssel, miközben az üres tányér visszakerül a szekrénybe. Más dolga így nincs is, ezért maga is asztalhoz ül. Pár rövid pillanat, amíg a férfi arcát fürkészi, majd a maga előtt gőzölgő ragut. Ezt még kétszer-háromszor elismétli, végül csak megragadja a kanalát.*
- Köszönöm. Jó étvágyat!
*Szusszan fel, ahogy kékjei már tartósan elszakadnak a férfitól, helyette inkább a ragura koncentrál, amibe bele is kanalaz. Lassan eszeget, óvatosan fújva meg a falatokat. Érzi a gyomrában az apró fájdalmat, ahogy a szűkült helyre lassan jut le az étel. Az első pár falat nem is esik jól, de mindezt magának köszönheti. A konyha levegőjét most a kanál zörgése tölti be a kéjes sóhajok helyett. Ez szinte zaj, míg az utóbbi, mintha egy bárd gyönyörű zenéje lett volna füleinek. Az őrületbe kergeti a férfi. Az, hogy ennyire nem tud elszakadni a gondolatától. Amit műveltek, ahol művelték, ahogy művelték. Időnként lopva pillant az asztal azon részére, amit nem olyan rég volt kényszerű áttörölni. Érzi, ahogy arcára szökik a halovány pír. Ekkor kapja el onnan pillantásait és mélységes koncentrációval adózik tovább az ételnek.*
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:45:06
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:45:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magától értetődő természetességgel visszatérő nyersessége számára szinte észrevétlenül érkezik helyére, ahogy az iménti élmény hatása lassan lecsendesül testében. Mégis, legbelül érzi, hogy valami más. Mintha kihúztak volna egy szálkát hüvelykujja begyéből, és most a fájdalom hiányára csodálkozna rá. Persze most nem tényleges vagy elképzelt fájdalmak hiányát fedezi fel, hanem annak a folyamatos, feszítő, mindent nyersanyagnak tekintő feszültségét, amelynek köszönhetően az elmúlt napja -mit napja! hónapja! évei!- meglehetősen eseménydúsra sikeredett.
Halk hümmentéssel nyugtázza Tiri szavait, és lusta pillantással követi a lány mozdulatait. A gyors takarításra is használt rongyot gondolkozás nélkül elfogadja, és csak egy apró, feszes biccentéssel köszöni meg. Csupán szeme sarkából, jószerivel közömbösen figyeli ahogy a szőkeség összeszedi magát és ruháját, közben csak úgy, a konyha közepén állva törli meg magát. Minek szégyenlősködjön? Tiri nem csak hogy látta már pucéran, de érintette is, sőt, csupán az imént meglehetősen közelről is megismerték egymást. Akkor pislant csak teljesen a lányra, amikor az megszólal. Újra csak aprót biccent, hanyag-nemtörődöm mozdulattal, és néhány légvételnyi ideig követi a távozó lány által keltett zajokat, mígnem rászánja magát, hogy felmarkolja és -húzza földre szórt szűk ruháit.
Mikor ez megvan, a kredenchez lép, és kiemeli belőle a tányért, amit nem sokkal korábban Tiri valami izgalmassal töltött meg. A gondolattól újra elvigyorodik, de keze megáll a mozdulat közben. Mutatóujja hegye megkocogtatja a tányér peremét, ahogy hirtelenjében elgondolkozik. Végül vállat von, és kivesz egy másik tányért is. Arra jutott, hogy valószínűleg nem csak ő éhes, hanem a lány is; és mivel a lány tényleg ügyes és engedelmes volt, ezért jár neki némi figyelmesség viszonzásként. Végtére is -ahogy a korábbiakból is kiviláglott- nem irigy. Éppen ezért mindkét tányérba szed a raguból, orrlyukai kitágulnak és kíváncsian szippantanak a felszálló gőzbe közben. Gyomra akaratos hangokkal jelzi, hogy támogatja a ragu ötletét, pláne úgy, hogy a reggeli pedig elmaradt. Átteszi az asztalra a tányérokat, majd visszalép a kredenchez, és a mutatott fiókból kanalat vesz elő, kettőt. Szó sincs arról, hogy Tiri öle hirtelen házias kiskedvenccé tette volna, csupán tényleg felfogja és megérti, hogy a másiknak is vannak vagy lehetnek igényei. És ha a lány vette a fáradtságot hogy főzzön -ezt még mindig alig hiszi el, amúgy-, neki már igazán semmiség ez a pár mozdulat. Így tehát a kanalak is az asztalra kerülnek.
Jóleső, kényelmes mozdulattal terül el az egyik széken, lábait lustán nyújtja ki az asztal alatt, és úgy vár, meglepően türelmesen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magától értetődő természetességgel visszatérő nyersessége számára szinte észrevétlenül érkezik helyére, ahogy az iménti élmény hatása lassan lecsendesül testében. Mégis, legbelül érzi, hogy valami más. Mintha kihúztak volna egy szálkát hüvelykujja begyéből, és most a fájdalom hiányára csodálkozna rá. Persze most nem tényleges vagy elképzelt fájdalmak hiányát fedezi fel, hanem annak a folyamatos, feszítő, mindent nyersanyagnak tekintő feszültségét, amelynek köszönhetően az elmúlt napja -mit napja! hónapja! évei!- meglehetősen eseménydúsra sikeredett.
Halk hümmentéssel nyugtázza Tiri szavait, és lusta pillantással követi a lány mozdulatait. A gyors takarításra is használt rongyot gondolkozás nélkül elfogadja, és csak egy apró, feszes biccentéssel köszöni meg. Csupán szeme sarkából, jószerivel közömbösen figyeli ahogy a szőkeség összeszedi magát és ruháját, közben csak úgy, a konyha közepén állva törli meg magát. Minek szégyenlősködjön? Tiri nem csak hogy látta már pucéran, de érintette is, sőt, csupán az imént meglehetősen közelről is megismerték egymást. Akkor pislant csak teljesen a lányra, amikor az megszólal. Újra csak aprót biccent, hanyag-nemtörődöm mozdulattal, és néhány légvételnyi ideig követi a távozó lány által keltett zajokat, mígnem rászánja magát, hogy felmarkolja és -húzza földre szórt szűk ruháit.
Mikor ez megvan, a kredenchez lép, és kiemeli belőle a tányért, amit nem sokkal korábban Tiri valami izgalmassal töltött meg. A gondolattól újra elvigyorodik, de keze megáll a mozdulat közben. Mutatóujja hegye megkocogtatja a tányér peremét, ahogy hirtelenjében elgondolkozik. Végül vállat von, és kivesz egy másik tányért is. Arra jutott, hogy valószínűleg nem csak ő éhes, hanem a lány is; és mivel a lány tényleg ügyes és engedelmes volt, ezért jár neki némi figyelmesség viszonzásként. Végtére is -ahogy a korábbiakból is kiviláglott- nem irigy. Éppen ezért mindkét tányérba szed a raguból, orrlyukai kitágulnak és kíváncsian szippantanak a felszálló gőzbe közben. Gyomra akaratos hangokkal jelzi, hogy támogatja a ragu ötletét, pláne úgy, hogy a reggeli pedig elmaradt. Átteszi az asztalra a tányérokat, majd visszalép a kredenchez, és a mutatott fiókból kanalat vesz elő, kettőt. Szó sincs arról, hogy Tiri öle hirtelen házias kiskedvenccé tette volna, csupán tényleg felfogja és megérti, hogy a másiknak is vannak vagy lehetnek igényei. És ha a lány vette a fáradtságot hogy főzzön -ezt még mindig alig hiszi el, amúgy-, neki már igazán semmiség ez a pár mozdulat. Így tehát a kanalak is az asztalra kerülnek.
Jóleső, kényelmes mozdulattal terül el az egyik széken, lábait lustán nyújtja ki az asztal alatt, és úgy vár, meglepően türelmesen.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:32:42
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:32:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Lehet, hogy nem ő a mintapéldája annak, hogyan kell a másik tudtára adni, hogy mennyire örül egy olyan ajándéknak, ami az egész életét megváltoztatja. Sőt, talán azt is lehet mondani, hogy olyan ajándékot kapott most, aminek hála az életét végre tényleg életnek lehet nevezni. Otthont kapott, ami biztonságot nyújt, ahová elbújhat az egész világ elől, ha szeretne, és ahova mindig visszatérhet, sodorja bármilyen messzire is a sors. Otthont kapott, amiről úgy hitte, neki soha nem lesz. Nem csoda hát, hogy ebben a szent pillanatban Mai-t most még az isteneknél is feljebb rangsorolja. Ő az érzelmek hevében így fejezi ki a háláját, s talán nem is azt sikerült elérni a szavakkal, amit szeretett volna, de legbelül nagyon boldog, csak egyelőre még fél ettől a számára ismeretlen, és felettébb erős érzelemtől.
Ha hallaná Mai gondolatait, bizonyára azt mondaná, hogy az átkok már csak ilyenek. A legtöbb visszaüt még akkor is, ha csak valaki mást akarsz megvédeni tőle, de akkor is, az ő legfájdalmasabb, véget nem érőnek tűnő átkát most igenis megszüntette.
A boldogságát csak tetőzi az a hír, hogy mindezek mellett Mai ott lesz mellette, a fal másik oldalán, közel, hogy bármikor megtalálhassa, ha szüksége van rá. Ez tényleg egy valóra vált álom. Álmában már sokszor látta magukat így, egy kényelmes kis otthonban, együtt, de nem hitte el, hogy ez tényleg lehetséges.*
- Nem hazudtál. *Könnyeit törölgeti, de most úgy, hogy igyekszik nem teljesen tönkretenni a fekete macskaszemeit. Nem teljesen sikerül megóvni őket, de igyekszik.
A kertnél jobban érdekli az ágy, igen. A szabadban rengeteg éjszakát töltött már el, de egy olyan szobában, ami az övé, csak az övé, egy olyan ágyban, ahol rajta kívül nem alszik más még soha, egyszer sem. Észre sem véve Mai belső szenvedését húzza magával a lányt, míg meg nem találják a hálószobát, ahol körbenézve a barna szemek ismét felcsillannak.*
- Itt van, Mai! Itt van! *Nem észlelhető egy pillanatnyi, éles vonallal a váltás, de a lány gyermeki énje szépen lassan egyértelműen teret nyer az elméjében, hisz gyerekként sem volt saját szobája. Ahogy az ágyhoz siet, és megnyugodva dől el rajta, újra tudja élni a nem is létező gyermekkorát.*
- Milyen puhaaa! Nagyon tetszik, persze, hogy tetszik! *Így már az érzelmek is őszintébben törnek a felszínre, most már mosolya is elárulja az örömét.
Aztán eszébe jut valami, ami miatt hirtelen mégis ijedtség költözik vissza az arcára. Őszintének kell lennie. El kell mondania, hogy mi történt a Vérkertben. Mai megérdemli, hogy tudjon róla.*
- Haragudni fogsz rám, ha elmondok valamit? *Ha Mai közben leült, akkor oda is bújik hozzá, mint mikor egy rossz kislány készül színt vallani tettéről.*
//Tépett sorsok//
*Lehet, hogy nem ő a mintapéldája annak, hogyan kell a másik tudtára adni, hogy mennyire örül egy olyan ajándéknak, ami az egész életét megváltoztatja. Sőt, talán azt is lehet mondani, hogy olyan ajándékot kapott most, aminek hála az életét végre tényleg életnek lehet nevezni. Otthont kapott, ami biztonságot nyújt, ahová elbújhat az egész világ elől, ha szeretne, és ahova mindig visszatérhet, sodorja bármilyen messzire is a sors. Otthont kapott, amiről úgy hitte, neki soha nem lesz. Nem csoda hát, hogy ebben a szent pillanatban Mai-t most még az isteneknél is feljebb rangsorolja. Ő az érzelmek hevében így fejezi ki a háláját, s talán nem is azt sikerült elérni a szavakkal, amit szeretett volna, de legbelül nagyon boldog, csak egyelőre még fél ettől a számára ismeretlen, és felettébb erős érzelemtől.
Ha hallaná Mai gondolatait, bizonyára azt mondaná, hogy az átkok már csak ilyenek. A legtöbb visszaüt még akkor is, ha csak valaki mást akarsz megvédeni tőle, de akkor is, az ő legfájdalmasabb, véget nem érőnek tűnő átkát most igenis megszüntette.
A boldogságát csak tetőzi az a hír, hogy mindezek mellett Mai ott lesz mellette, a fal másik oldalán, közel, hogy bármikor megtalálhassa, ha szüksége van rá. Ez tényleg egy valóra vált álom. Álmában már sokszor látta magukat így, egy kényelmes kis otthonban, együtt, de nem hitte el, hogy ez tényleg lehetséges.*
- Nem hazudtál. *Könnyeit törölgeti, de most úgy, hogy igyekszik nem teljesen tönkretenni a fekete macskaszemeit. Nem teljesen sikerül megóvni őket, de igyekszik.
A kertnél jobban érdekli az ágy, igen. A szabadban rengeteg éjszakát töltött már el, de egy olyan szobában, ami az övé, csak az övé, egy olyan ágyban, ahol rajta kívül nem alszik más még soha, egyszer sem. Észre sem véve Mai belső szenvedését húzza magával a lányt, míg meg nem találják a hálószobát, ahol körbenézve a barna szemek ismét felcsillannak.*
- Itt van, Mai! Itt van! *Nem észlelhető egy pillanatnyi, éles vonallal a váltás, de a lány gyermeki énje szépen lassan egyértelműen teret nyer az elméjében, hisz gyerekként sem volt saját szobája. Ahogy az ágyhoz siet, és megnyugodva dől el rajta, újra tudja élni a nem is létező gyermekkorát.*
- Milyen puhaaa! Nagyon tetszik, persze, hogy tetszik! *Így már az érzelmek is őszintébben törnek a felszínre, most már mosolya is elárulja az örömét.
Aztán eszébe jut valami, ami miatt hirtelen mégis ijedtség költözik vissza az arcára. Őszintének kell lennie. El kell mondania, hogy mi történt a Vérkertben. Mai megérdemli, hogy tudjon róla.*
- Haragudni fogsz rám, ha elmondok valamit? *Ha Mai közben leült, akkor oda is bújik hozzá, mint mikor egy rossz kislány készül színt vallani tettéről.*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:02:51
Üzenet elküldve: 2024-12-20 11:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Gyalogszerrel érkezik a Morthimer Ház kapujába. Nem találkozott a kereskedővel már azóta, mióta elmondta neki, hogy a Kikötőbe utazik, van is miről mesélnie bőven. Jóról is, rosszról is, ám egyelőre még maga sem döntötte el, hogy ezek közül mit és hogyan fog találni pártfogója számára.
Most nem azért érkezik, hogy néhány kellemesen eltöltött órával lepje meg a kereskedőt, csak beszélgetni szeretne a múltról, a jelenről és a jövőről.
Ehhez mérten nincs is úgy kiöltözve, ahogy általában. Fekete bőrnadrágját viseli egy fehér, hosszú ujjú blúzzal, felette a bőrvértjét, övére tűzve még a fegyverei is nála vannak, lábain bakancsot visel. Egyedül csak a sminkje olyan erős, mint szokott, attól már nem akar megválni egy percre sem. Egy táska van még nála, benne különlegességekkel, melyeket mindenképp szeretne megmutatni.
Nem jelentette be előre, hogy érkezik, így csak reménykedik benne, hogy otthon találja Orthus-t. Ahogy ismeri már, ezekben az órákban otthon kell lennie, ha pedig tévedett, akkor legalább sétált egy jót.
Az ajtóban Urien Polther, Orthus hűséges komornyikja fogadja őt. Már ismerik egymást azóta, hogy a múltkor volt szerencséje belülről is megcsodálni a Morthimer Házat, így bemutatkozásra nincs szükség.*
- Üdvözlöm, Urien! Kérem, ha Morthimer Úr itthon tartózkodik, jelezze neki, hogy fontos, halaszthatatlan ügyben keresem! Nem, nem ér rá később, mint mondtam, sürgős!
*Természetesen egy kicsit színészkedik, és rájátszik a dologra látogatásának fontosságát kiemelve, de valójában szó sincs semmiféle égető problémáról, csak nem akarja, hogy Orthus lepattintsa őt azért, mert hívatlanul érkezett. Majd beveti az ártatlan bociszemeket, ha haragszik rá emiatt, ám egyelőre most csak türelmesen vár az előtérben, -ahová Urien addig is beengedte-, arra, hogy a komornyik a ház urával vagy nélküle tér-e vissza.*
//Morthimer Ház//
*Gyalogszerrel érkezik a Morthimer Ház kapujába. Nem találkozott a kereskedővel már azóta, mióta elmondta neki, hogy a Kikötőbe utazik, van is miről mesélnie bőven. Jóról is, rosszról is, ám egyelőre még maga sem döntötte el, hogy ezek közül mit és hogyan fog találni pártfogója számára.
Most nem azért érkezik, hogy néhány kellemesen eltöltött órával lepje meg a kereskedőt, csak beszélgetni szeretne a múltról, a jelenről és a jövőről.
Ehhez mérten nincs is úgy kiöltözve, ahogy általában. Fekete bőrnadrágját viseli egy fehér, hosszú ujjú blúzzal, felette a bőrvértjét, övére tűzve még a fegyverei is nála vannak, lábain bakancsot visel. Egyedül csak a sminkje olyan erős, mint szokott, attól már nem akar megválni egy percre sem. Egy táska van még nála, benne különlegességekkel, melyeket mindenképp szeretne megmutatni.
Nem jelentette be előre, hogy érkezik, így csak reménykedik benne, hogy otthon találja Orthus-t. Ahogy ismeri már, ezekben az órákban otthon kell lennie, ha pedig tévedett, akkor legalább sétált egy jót.
Az ajtóban Urien Polther, Orthus hűséges komornyikja fogadja őt. Már ismerik egymást azóta, hogy a múltkor volt szerencséje belülről is megcsodálni a Morthimer Házat, így bemutatkozásra nincs szükség.*
- Üdvözlöm, Urien! Kérem, ha Morthimer Úr itthon tartózkodik, jelezze neki, hogy fontos, halaszthatatlan ügyben keresem! Nem, nem ér rá később, mint mondtam, sürgős!
*Természetesen egy kicsit színészkedik, és rájátszik a dologra látogatásának fontosságát kiemelve, de valójában szó sincs semmiféle égető problémáról, csak nem akarja, hogy Orthus lepattintsa őt azért, mert hívatlanul érkezett. Majd beveti az ártatlan bociszemeket, ha haragszik rá emiatt, ám egyelőre most csak türelmesen vár az előtérben, -ahová Urien addig is beengedte-, arra, hogy a komornyik a ház urával vagy nélküle tér-e vissza.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-20 09:14:39
Üzenet elküldve: 2024-12-20 09:14:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mint kellemes álomból észhez térni, hogy a kora reggel keserű valósága fogadja. Úgy hat rá a tőle elszakadó férfi. Megürült és egyszeriben eltelt, ahogyan igazából maga is, de... fene tudja. Valahogy nem esik olyan jól most visszatérni ahhoz a nőhöz, aki pár órája, egy napja volt. Vagy legalábbis szeretett volna az lenni. A férfinak persze könnyen megy, igazából meglepődnie sem kéne, hogy ilyen hamar visszatér a nyers valójához. Halk, elégedetlen sóhajjal köszönti, ahogy elszakad tőle, majd a kérdésre lepillant ölére és kissé elhúzza a száját.*
- Azt hiszem lemosakszom.
*Bólint, ahogy lecsúszik lassan az asztalról. Érzi tagjaiban a megnyugvást, de valahogy mégsem tűnik felhőtlennek az egész. Magában muszáj megmosolyognia a gondolatot, ezt a gyerekes naivságot, amivel leginkább az ártatlanságuktól éppen megfosztott lányok szoktak élni, mikor nem éppen a legmegfelelőbb partnert választják ki az első táncra. Átsétál, vissza a szekrényhez, melynek fiókjából előszed egy rongyot, hogy utána azzal térjen vissza az asztalhoz, hogy letörölje annak tetejét. Azután a férfihoz fordul és nyújtja a rongyot, amit a kezébe is ejt, ha amaz érte nyúl. Innentől pedig szótlanul lép a ruhájához, felcsippenti a földről, majd belebújik. Eligazgatja a haját, magán a ruhát is és kiindul a konyhából. Az ajtóban még megtorpanva fordul vissza egy pillanatra.*
- Szolgáld ki magad. A tányért már tudod hol van. Kanál a fiókban.
*Fejével az említett irányába bök, majd tovább indul az emeletre, egészen a dézsáig meg sem állva.
A tegnapi víz már jéghideg lehet benne. De nincs kedve ahhoz, hogy most vizet forraljon és felcipekedje. A nem-túl-szép ruha hamar ismét a padlón végzi, hogy gazdája a dézsába másszon. A hideg víz apró tűszúrásokként hat a bőrére, de valahol jól is esik, ha ki nem is józanítja teljesen. Gyorsan, de alaposan megmosakszik, majd libabőrösen, dideregve siet ki, hogy a földre hajított törölközőbe csavarja magát. A csúnya ruhát már meg sem piszkálja. Parlagon hagyja és a szobájába siet, hogy a szekrényből elővegye a jól megszokott, tökszín, meleg, kötött ruháját. A törölközőt félrehajítva bújik bele gyorsan és már sokkal elégedettebben indul vissza a konyhába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mint kellemes álomból észhez térni, hogy a kora reggel keserű valósága fogadja. Úgy hat rá a tőle elszakadó férfi. Megürült és egyszeriben eltelt, ahogyan igazából maga is, de... fene tudja. Valahogy nem esik olyan jól most visszatérni ahhoz a nőhöz, aki pár órája, egy napja volt. Vagy legalábbis szeretett volna az lenni. A férfinak persze könnyen megy, igazából meglepődnie sem kéne, hogy ilyen hamar visszatér a nyers valójához. Halk, elégedetlen sóhajjal köszönti, ahogy elszakad tőle, majd a kérdésre lepillant ölére és kissé elhúzza a száját.*
- Azt hiszem lemosakszom.
*Bólint, ahogy lecsúszik lassan az asztalról. Érzi tagjaiban a megnyugvást, de valahogy mégsem tűnik felhőtlennek az egész. Magában muszáj megmosolyognia a gondolatot, ezt a gyerekes naivságot, amivel leginkább az ártatlanságuktól éppen megfosztott lányok szoktak élni, mikor nem éppen a legmegfelelőbb partnert választják ki az első táncra. Átsétál, vissza a szekrényhez, melynek fiókjából előszed egy rongyot, hogy utána azzal térjen vissza az asztalhoz, hogy letörölje annak tetejét. Azután a férfihoz fordul és nyújtja a rongyot, amit a kezébe is ejt, ha amaz érte nyúl. Innentől pedig szótlanul lép a ruhájához, felcsippenti a földről, majd belebújik. Eligazgatja a haját, magán a ruhát is és kiindul a konyhából. Az ajtóban még megtorpanva fordul vissza egy pillanatra.*
- Szolgáld ki magad. A tányért már tudod hol van. Kanál a fiókban.
*Fejével az említett irányába bök, majd tovább indul az emeletre, egészen a dézsáig meg sem állva.
A tegnapi víz már jéghideg lehet benne. De nincs kedve ahhoz, hogy most vizet forraljon és felcipekedje. A nem-túl-szép ruha hamar ismét a padlón végzi, hogy gazdája a dézsába másszon. A hideg víz apró tűszúrásokként hat a bőrére, de valahol jól is esik, ha ki nem is józanítja teljesen. Gyorsan, de alaposan megmosakszik, majd libabőrösen, dideregve siet ki, hogy a földre hajított törölközőbe csavarja magát. A csúnya ruhát már meg sem piszkálja. Parlagon hagyja és a szobájába siet, hogy a szekrényből elővegye a jól megszokott, tökszín, meleg, kötött ruháját. A törölközőt félrehajítva bújik bele gyorsan és már sokkal elégedettebben indul vissza a konyhába.*
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 22:04:05
Üzenet elküldve: 2024-12-19 22:04:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Tényleg nem tudja megfogalmazni, hogy neki miért kell visszamennie a ligetbe. Rég távol van már. Nem számít egy vagy két nap. Az se biztos, hogy most van ott valaki, aki várja őt. Lehangoló belegondolni, de ez van. A másik kap egy puszit a felajánlásáért, hogy a szobájában megpihenhet aztán elindulnak. Míg a doki el nem csámborog azokkal a kölykökkel üzletelni. Van némi farokméregetés, mert az muszáj, de ismerte a társaság fejét korábbról. Az szerzett már pár aranyat tőle mikor még itt dolgozott a szegénynegyedben és most se bánta a találkozást ugyanis pont olyan áruja volt, ami az elfnek kellett. Sőt, szélesebb kínálatban mint múltkor. Úgy néz ki azon a mezőn ahova járnak színesebb fiolák is teremnek már. Az üzlet során mindketten elégedettebben távoztak. Ő főleg. A lányhoz lépve átad neki egy zöldet akinek a szavain elmosolyodik.*
-Pedig a párkányt még ki is hagytuk.
*Jegyzi meg játékosan. Ő maga főként a fájó térdei miatt bont egy zöldet. Szokásához híven foggal, a kupakot messzire köpve majd lehúzza az üveg tartalmát és elhajítja ott az utcán. Javított valamennyit a közérzetén és most már tényleg mehetnek a rezidenciához. Talán nem tartóztatja őket már semmi.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Tényleg nem tudja megfogalmazni, hogy neki miért kell visszamennie a ligetbe. Rég távol van már. Nem számít egy vagy két nap. Az se biztos, hogy most van ott valaki, aki várja őt. Lehangoló belegondolni, de ez van. A másik kap egy puszit a felajánlásáért, hogy a szobájában megpihenhet aztán elindulnak. Míg a doki el nem csámborog azokkal a kölykökkel üzletelni. Van némi farokméregetés, mert az muszáj, de ismerte a társaság fejét korábbról. Az szerzett már pár aranyat tőle mikor még itt dolgozott a szegénynegyedben és most se bánta a találkozást ugyanis pont olyan áruja volt, ami az elfnek kellett. Sőt, szélesebb kínálatban mint múltkor. Úgy néz ki azon a mezőn ahova járnak színesebb fiolák is teremnek már. Az üzlet során mindketten elégedettebben távoztak. Ő főleg. A lányhoz lépve átad neki egy zöldet akinek a szavain elmosolyodik.*
-Pedig a párkányt még ki is hagytuk.
*Jegyzi meg játékosan. Ő maga főként a fájó térdei miatt bont egy zöldet. Szokásához híven foggal, a kupakot messzire köpve majd lehúzza az üveg tartalmát és elhajítja ott az utcán. Javított valamennyit a közérzetén és most már tényleg mehetnek a rezidenciához. Talán nem tartóztatja őket már semmi.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:46:29
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:46:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Túlzottan nem kell aggódnia az elfnek. Ha Mai észre is veszi, hogy valami nincs rendben, nem fog nekiállni kiszedni belőle, ha látja az ellenállást. És neki éppen elég az a néhány szó, amit hall. Ha azt mondja nincs semmi, akkor, ha van is, nincsen. Éppen ettől a szabadságtól jó ez az egész. Csak az van, amit szeretnének. És bár nem tudja, hogy a másiknak milyen mehetnékje van, de megértené. Még akkor is, ha kedve lenne vele tölteni egy újabb éjjelt. Hiába lenne kedve, várják a teendői, várja Szikra, na meg a többi gyerek is. Nem teheti meg, hogy két szép zöldért elhanyagolja őket. És nem is fogja. *
- Jó, az ajánlat él, ha meggondolod magad.
*Ismételgetni sem szereti magát. Egyébként sem jó vendéglátó. Ugyan van nála ital, na meg még vár egy doboz is, amit át fog neki adni telis-tele varázsitallal, de többet nem tud nyújtani jelenleg. Esetleg még az ölét, amit érez, hogy igencsak igénybe vettek. Ő máshogyan gondoskodik egyébként is; odafigyel és szeretettel fordul azok felé, akik fontosak neki. Mindig akad ideje a gondjaikra, örömükre, de nem veszi el az idejüket. Csak néha az álmaikba kontárkodik bele. Tudni szokta, hogy hol a helye. Ha szükség van rá, ott van, de ha nincsen, hát megy tovább. Még akkor is, ha a megértésen túl kissé szomorú is lesz egy kicsit, ha majd látja ellovagolni a szőkét. Nehéz hátra hagyni valamit, ami ilyen jó, de hisz abban, hogy sokkal több vár rá, ha nem állandóan, csak néha botlik bele. Nem lesz mit megunni.
Ácsorog egy darabig, s szemeivel követi a férfit. Nem akarja bámulni, nem is feltűnő, de amikor látja, hogy megindul a Doki irányába a fiatal fiú, akkor igencsak igemormolásra áll készenlétben az a dús ajak, s a távolból egy pillanat alatt altatná el azt, aki bántja azt, aki neki kedves. Mert ez is egy kivetülése a gondoskodásának. Biztosan nem hagyná csak úgy. Persze, nem az ő dolga. Amikor látja, hogy elmúlt a veszély, inkább újra a növényeket vizslatja, és a környezetét. El is tűnik az elf, majd zsákmánnyal tér vissza. Hát persze. Nem is ő lenne, ha nem szerzett volna valamit. Bár szívesen működött volna vele együtt ismét. Keresi a zöldeket, majd elmosolyodik, ahogy a kezébe kap egy szintén zöldet. Ő nem akarja eltüntetni magáról a nyomokat. Forgatja csak a kezeiben inkább. *
- Édes, eljöttél velem házat venni. Az tartott sokáig, nem ez.
*Mintha csak ráébredt volna, hogy milyen jó dolga is van mellette úgy mosolyodik el ismét. Aztán felőle indulhatnak tovább. Ha nélküle akarta intézni, akkor nem fog faggatózni most sem. *
*Túlzottan nem kell aggódnia az elfnek. Ha Mai észre is veszi, hogy valami nincs rendben, nem fog nekiállni kiszedni belőle, ha látja az ellenállást. És neki éppen elég az a néhány szó, amit hall. Ha azt mondja nincs semmi, akkor, ha van is, nincsen. Éppen ettől a szabadságtól jó ez az egész. Csak az van, amit szeretnének. És bár nem tudja, hogy a másiknak milyen mehetnékje van, de megértené. Még akkor is, ha kedve lenne vele tölteni egy újabb éjjelt. Hiába lenne kedve, várják a teendői, várja Szikra, na meg a többi gyerek is. Nem teheti meg, hogy két szép zöldért elhanyagolja őket. És nem is fogja. *
- Jó, az ajánlat él, ha meggondolod magad.
*Ismételgetni sem szereti magát. Egyébként sem jó vendéglátó. Ugyan van nála ital, na meg még vár egy doboz is, amit át fog neki adni telis-tele varázsitallal, de többet nem tud nyújtani jelenleg. Esetleg még az ölét, amit érez, hogy igencsak igénybe vettek. Ő máshogyan gondoskodik egyébként is; odafigyel és szeretettel fordul azok felé, akik fontosak neki. Mindig akad ideje a gondjaikra, örömükre, de nem veszi el az idejüket. Csak néha az álmaikba kontárkodik bele. Tudni szokta, hogy hol a helye. Ha szükség van rá, ott van, de ha nincsen, hát megy tovább. Még akkor is, ha a megértésen túl kissé szomorú is lesz egy kicsit, ha majd látja ellovagolni a szőkét. Nehéz hátra hagyni valamit, ami ilyen jó, de hisz abban, hogy sokkal több vár rá, ha nem állandóan, csak néha botlik bele. Nem lesz mit megunni.
Ácsorog egy darabig, s szemeivel követi a férfit. Nem akarja bámulni, nem is feltűnő, de amikor látja, hogy megindul a Doki irányába a fiatal fiú, akkor igencsak igemormolásra áll készenlétben az a dús ajak, s a távolból egy pillanat alatt altatná el azt, aki bántja azt, aki neki kedves. Mert ez is egy kivetülése a gondoskodásának. Biztosan nem hagyná csak úgy. Persze, nem az ő dolga. Amikor látja, hogy elmúlt a veszély, inkább újra a növényeket vizslatja, és a környezetét. El is tűnik az elf, majd zsákmánnyal tér vissza. Hát persze. Nem is ő lenne, ha nem szerzett volna valamit. Bár szívesen működött volna vele együtt ismét. Keresi a zöldeket, majd elmosolyodik, ahogy a kezébe kap egy szintén zöldet. Ő nem akarja eltüntetni magáról a nyomokat. Forgatja csak a kezeiben inkább. *
- Édes, eljöttél velem házat venni. Az tartott sokáig, nem ez.
*Mintha csak ráébredt volna, hogy milyen jó dolga is van mellette úgy mosolyodik el ismét. Aztán felőle indulhatnak tovább. Ha nélküle akarta intézni, akkor nem fog faggatózni most sem. *
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:07:49
Üzenet elküldve: 2024-12-19 21:07:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az elf már rég rájött, hogy az őszinteség nem egy természetes dolog. Szülők hazudnak a gyereküknek, szerelmesek a párjuknak, pap a híveinek. Van, aki jobban van, aki ügyetlenebbül. Lehet hazudni jó szándékkal, önzésből vagy kimondottan azért, hogy ártsunk vele másnak. Az őszinteséggel néha nehezebb mit kezdeni mintha hazudnának. Ebbe viszont nem mennek most bele. A lány sincs csevegős kedvében. Inkább csak hozzábújik kicsit. Majd mielőtt elindulnának is arról kérdez inkább, hogy mi van vele. Nem szereti mikor észreveszik rajta ha van valami. A kapott ajánlatra megrázza a fejét.*
-Nem szükséges, de kösz Édes.
*A végén még itt ragadna. Ami, a félvérnek lehet kedvére is volna, de neki lassan haza kell indulnia. Nem halogathatja a dolgot. Nem tudja miért, de érzi, hogy nem. Mégis ő az, aki most tesz egy kitérőt. Hogy a félvér hallgat rá az megnyugtatja. Nincs hangulata kanos kamaszkölykök kedvét lelohasztani. Ha a lány utána fordul és figyeli akkor láthatja ahogy odamegy a fiatal társasághoz. Pár mondat után az egyik kölyök fenyegetőn megindul felé, de egy másik visszafogja, majd az vezeti a továbbiakban a szót míg a többi hallgatja őket és méregeti a dokit. Látszik rajtuk, hogy tele vannak energiával és bizonyítási vággyal. Kis idő múlva eltűnnek egy házban ahonnan jó pár perc múlva az elf lép ki egy nem könnyűnek tűnő zsákkal. A lányhoz érve benyúl a zsákba és kis keresés után 1 Világoszöld varázsitalt nyújt át Mai Faensa számára.
*
-Remélem nem várakoztattalak nagyon meg.
*Az elf már rég rájött, hogy az őszinteség nem egy természetes dolog. Szülők hazudnak a gyereküknek, szerelmesek a párjuknak, pap a híveinek. Van, aki jobban van, aki ügyetlenebbül. Lehet hazudni jó szándékkal, önzésből vagy kimondottan azért, hogy ártsunk vele másnak. Az őszinteséggel néha nehezebb mit kezdeni mintha hazudnának. Ebbe viszont nem mennek most bele. A lány sincs csevegős kedvében. Inkább csak hozzábújik kicsit. Majd mielőtt elindulnának is arról kérdez inkább, hogy mi van vele. Nem szereti mikor észreveszik rajta ha van valami. A kapott ajánlatra megrázza a fejét.*
-Nem szükséges, de kösz Édes.
*A végén még itt ragadna. Ami, a félvérnek lehet kedvére is volna, de neki lassan haza kell indulnia. Nem halogathatja a dolgot. Nem tudja miért, de érzi, hogy nem. Mégis ő az, aki most tesz egy kitérőt. Hogy a félvér hallgat rá az megnyugtatja. Nincs hangulata kanos kamaszkölykök kedvét lelohasztani. Ha a lány utána fordul és figyeli akkor láthatja ahogy odamegy a fiatal társasághoz. Pár mondat után az egyik kölyök fenyegetőn megindul felé, de egy másik visszafogja, majd az vezeti a továbbiakban a szót míg a többi hallgatja őket és méregeti a dokit. Látszik rajtuk, hogy tele vannak energiával és bizonyítási vággyal. Kis idő múlva eltűnnek egy házban ahonnan jó pár perc múlva az elf lép ki egy nem könnyűnek tűnő zsákkal. A lányhoz érve benyúl a zsákba és kis keresés után 1 Világoszöld varázsitalt nyújt át Mai Faensa számára.
*-Remélem nem várakoztattalak nagyon meg.
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 20:44:55
Üzenet elküldve: 2024-12-19 20:44:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Másféle hullámvasútján ült már a férfinek, de ezt még nem lovagolta meg. Érzi, hogy valami nem az igazi, de Mai is tud hasonlót produkálni, csakhogy nem szokta jelét sem mutatni. Olyasmi hazugság ez is, mint amiről épp beszélnek. Szeret elrejteni mindenféle érzelmet, mert túl sokat tud mutatni másoknak. Itt most nem volt rá szüksége, talán ezért is foglalkoztatja; érdekli, hogy miért nincs kedve megjátszania sem magát. És az is, hogy mi lenne az a pont, amikor még az elf előtt is szükségszerűnek érezné. Mindent kutatásnak, tanulásnak fog fel. Ez sem lenne más, csak érdekesebb. Éhezné a tudást a másikról, de valójában jobb, ha amaz magától adja. Elmosolyodik a hallottakon.*
- Mh.
*Tűnődik el kissé, de talán jobb, ha nem vázolja fel, hogy ő hogyan oldja meg az ilyesmi helyzeteket. Szépen forgatva a szavakat és azzal elvenni az értelmét, számára szórakoztatóbb. Mindenki azt lát bele, amit akar. Ettől függetlenül még őszintén kíváncsi néhány dologra. De nem most. Inkább kicsit hozzábújna a másikhoz indulás előtt, majd egy kicsit faggatná, hogy mi is vette el így azt a beszédességet. Nem fog túlzóan vájkálni. Ért ő a szóból, legalábbis azon szerencsések közé tartozik a férfi, akinek nem próbál belemászni teljesen az elméjébe. És, ha már a hazugságnál tartanak, neki még jó is, hogy nem játssza meg, hogy csacsogós kedvében van. Ha ilyenje van, akkor legyen.*
- Le tudsz a szobámban pihenni, ha gondolod. Magadra is hagylak, ha kell.
*Ebben a felajánlásban viszont semmi más nincs, mint azt, hogy szeretné, ha jókedvében lenne a másik. A vita így is úgy is meg fog történni, már beletörődött. Az út pedig még hosszú a Ligetig, már amennyire tudja az elmondásából. Neki is ezer dolga lenne, de a gondoskodását nem tudja csak úgy eltüntetni magából, még ha most csak egy kis kényelmet is adna.
Kezeiben a virágokkal sétálnak végül az utcán. Nem bánja azt a kart, ami átfonja a derekát, annyival kevesebb látszódik a ruháján éktelenkedő foltokból. Persze szereti a másik közelségét, enélkül is élvezné, de most még kapóra is jön. Egészen addig, amíg amaz meg nem állítja és ott nem hagyja. *
- Persze, menj csak.
*Utána néz egy pillanatra, de nem fog kíváncsiskodni. Van min elmerengenie. Többek között azon, hogy nem erre gondolt „magára hagyni” címszó alatt. *
*Másféle hullámvasútján ült már a férfinek, de ezt még nem lovagolta meg. Érzi, hogy valami nem az igazi, de Mai is tud hasonlót produkálni, csakhogy nem szokta jelét sem mutatni. Olyasmi hazugság ez is, mint amiről épp beszélnek. Szeret elrejteni mindenféle érzelmet, mert túl sokat tud mutatni másoknak. Itt most nem volt rá szüksége, talán ezért is foglalkoztatja; érdekli, hogy miért nincs kedve megjátszania sem magát. És az is, hogy mi lenne az a pont, amikor még az elf előtt is szükségszerűnek érezné. Mindent kutatásnak, tanulásnak fog fel. Ez sem lenne más, csak érdekesebb. Éhezné a tudást a másikról, de valójában jobb, ha amaz magától adja. Elmosolyodik a hallottakon.*
- Mh.
*Tűnődik el kissé, de talán jobb, ha nem vázolja fel, hogy ő hogyan oldja meg az ilyesmi helyzeteket. Szépen forgatva a szavakat és azzal elvenni az értelmét, számára szórakoztatóbb. Mindenki azt lát bele, amit akar. Ettől függetlenül még őszintén kíváncsi néhány dologra. De nem most. Inkább kicsit hozzábújna a másikhoz indulás előtt, majd egy kicsit faggatná, hogy mi is vette el így azt a beszédességet. Nem fog túlzóan vájkálni. Ért ő a szóból, legalábbis azon szerencsések közé tartozik a férfi, akinek nem próbál belemászni teljesen az elméjébe. És, ha már a hazugságnál tartanak, neki még jó is, hogy nem játssza meg, hogy csacsogós kedvében van. Ha ilyenje van, akkor legyen.*
- Le tudsz a szobámban pihenni, ha gondolod. Magadra is hagylak, ha kell.
*Ebben a felajánlásban viszont semmi más nincs, mint azt, hogy szeretné, ha jókedvében lenne a másik. A vita így is úgy is meg fog történni, már beletörődött. Az út pedig még hosszú a Ligetig, már amennyire tudja az elmondásából. Neki is ezer dolga lenne, de a gondoskodását nem tudja csak úgy eltüntetni magából, még ha most csak egy kis kényelmet is adna.
Kezeiben a virágokkal sétálnak végül az utcán. Nem bánja azt a kart, ami átfonja a derekát, annyival kevesebb látszódik a ruháján éktelenkedő foltokból. Persze szereti a másik közelségét, enélkül is élvezné, de most még kapóra is jön. Egészen addig, amíg amaz meg nem állítja és ott nem hagyja. *
- Persze, menj csak.
*Utána néz egy pillanatra, de nem fog kíváncsiskodni. Van min elmerengenie. Többek között azon, hogy nem erre gondolt „magára hagyni” címszó alatt. *
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 20:08:04
Üzenet elküldve: 2024-12-19 20:08:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1501
OOC üzenetek: 245
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A férfi hangulata igazi hullámvölgy tud lenni. Most úgy alakult, hogy kicsit lezuhant. A félvér szavain elgondolkozik majd egykedvűen válaszol.*
-Amit valójában érzel, de nem szeretnél kimondani. Nincs gond a hazugsággal. Ha megkérdezi valaki a randa amorf fejű kölykéről, hogy ugye milyen szép baba akkor én is hazudok. Így természetes.
*Na, jó azért van, hogy megmondja a véleményét, de csak akkor ha nagyon nem szereti az illetőt. Mert valaki gyerekét még ő is tudja, hogy nem javallott szidni. Mikor a lány hozzábújik akkor végigsimít a karján és a csókot is hagyja neki. Mikor pedig a másik eltávolodik és magához veszi az összes gazt azért se szól semmit. Pedig nem bánja. A kapott kérdésre a kékekbe néz majd elmosolyodik.*
-Semmi. Kicsit fáradt vagyok.
*Majd a házból kiérve ki is használná a szabaddá váló kezét és átkarolná a lányt. Még szégyentelenül le is taperolná. Ha már rájuk nézve így is egyértelmű, hogy milyen illetlenségeket tettek fényes nappal akkor már mindegy is szerinte. Elindulhatnak, de nem haladnak nagyon messze mikor is az egyik mellékutcába visszanéz az elf és látszik rajta, hogy valamit lát. Az igazság az, hogy inkább valakit lát. Fattyúsuhanc. Tipikus kis utcamocska aki épp nála fiatalabbakkal járja a környéket. Ismeri a srácot még régről, de úgy néz ki felvitte a dolgát az élet. Ha ez annak számít.*
-Megvárnál itt? Úgy gyorsabban elintézem amit szeretnék.
*Majd a választól függetlenül megindulna a srácok felé és élesen füttyentene is az irányukba.*
*A férfi hangulata igazi hullámvölgy tud lenni. Most úgy alakult, hogy kicsit lezuhant. A félvér szavain elgondolkozik majd egykedvűen válaszol.*
-Amit valójában érzel, de nem szeretnél kimondani. Nincs gond a hazugsággal. Ha megkérdezi valaki a randa amorf fejű kölykéről, hogy ugye milyen szép baba akkor én is hazudok. Így természetes.
*Na, jó azért van, hogy megmondja a véleményét, de csak akkor ha nagyon nem szereti az illetőt. Mert valaki gyerekét még ő is tudja, hogy nem javallott szidni. Mikor a lány hozzábújik akkor végigsimít a karján és a csókot is hagyja neki. Mikor pedig a másik eltávolodik és magához veszi az összes gazt azért se szól semmit. Pedig nem bánja. A kapott kérdésre a kékekbe néz majd elmosolyodik.*
-Semmi. Kicsit fáradt vagyok.
*Majd a házból kiérve ki is használná a szabaddá váló kezét és átkarolná a lányt. Még szégyentelenül le is taperolná. Ha már rájuk nézve így is egyértelmű, hogy milyen illetlenségeket tettek fényes nappal akkor már mindegy is szerinte. Elindulhatnak, de nem haladnak nagyon messze mikor is az egyik mellékutcába visszanéz az elf és látszik rajta, hogy valamit lát. Az igazság az, hogy inkább valakit lát. Fattyúsuhanc. Tipikus kis utcamocska aki épp nála fiatalabbakkal járja a környéket. Ismeri a srácot még régről, de úgy néz ki felvitte a dolgát az élet. Ha ez annak számít.*
-Megvárnál itt? Úgy gyorsabban elintézem amit szeretnék.
*Majd a választól függetlenül megindulna a srácok felé és élesen füttyentene is az irányukba.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 19:29:39
Üzenet elküldve: 2024-12-19 19:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Valami furcsa, de még nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. A virágokat nézi és elkalandozik valami érdekes irányba. Nagy védelem az, amit meg tudnak maguknak tartani, mégis eszébe jut, hogy milyen lehet ilyenformán is levetkőzni. Félelmetes. Még viccből sem kérdezte volna meg mástól. Összevonja a szemöldökét. Szükség? Az nincsen. Túl sok minden kavarodott fel benne, bármennyire kellemes is a testiség, az utána lévő felszabaduló érzetekkel nehezen birkózik most meg.*
- Nem, csak érdekes ez az egész. *Harap bele ajkába, majd még egy utolsót simít a lila szirmokon.* - Használni valakin a tudta nélkül… egy dolog. De annyian hazudnak apróságokban is, vagy másítanak meg gondolatmeneteket csak egy nem tetsző szemvillanás miatt. Még arra is kíváncsi lennék, hogy én mit mondanék.
*Mosolyodik el, de persze látni, hogy nem terve, hogy ez megvalósuljon, csupán elmélkedik egy kicsit. De aztán a férfihez lép, hogy átölelje, aki végig is simít rajta, de mégis csendesebb, mint máskor. Szinte a bőrén érzi, hogy valami nem kerek, de nem tudja, hogy mi történt ilyen rövid idő alatt. Kissé feljebb ágaskodva csókolja meg a nyakát, majd távolodik el tőle. A növényekért nyúl, az ő kezében jobban állnak. Majd odaadja, ha el tudja pakolni az elf. A kérdés viszont nem hagyja nyugodni.*
- Valami gond van, Édes?
*Keresi a zöld szempárt, de nem aggódóan. Tényleg érdekli, akkor is, ha csak kimerült. Őt is kezdi bántani a tudat, hogy mi következik most, de még van egy kis útjuk addig. És ebben a ruhában nem állhat Nia elé. Az utat is jobb lenne úgy megtenni, hogy kevesebb szem szegeződik rájuk. Mindenesetre nyitja az ajtót, ha úgy döntenek tényleg, hogy indulniuk kell, s meg sem állna a Rezidenciáig.*
*Valami furcsa, de még nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. A virágokat nézi és elkalandozik valami érdekes irányba. Nagy védelem az, amit meg tudnak maguknak tartani, mégis eszébe jut, hogy milyen lehet ilyenformán is levetkőzni. Félelmetes. Még viccből sem kérdezte volna meg mástól. Összevonja a szemöldökét. Szükség? Az nincsen. Túl sok minden kavarodott fel benne, bármennyire kellemes is a testiség, az utána lévő felszabaduló érzetekkel nehezen birkózik most meg.*
- Nem, csak érdekes ez az egész. *Harap bele ajkába, majd még egy utolsót simít a lila szirmokon.* - Használni valakin a tudta nélkül… egy dolog. De annyian hazudnak apróságokban is, vagy másítanak meg gondolatmeneteket csak egy nem tetsző szemvillanás miatt. Még arra is kíváncsi lennék, hogy én mit mondanék.
*Mosolyodik el, de persze látni, hogy nem terve, hogy ez megvalósuljon, csupán elmélkedik egy kicsit. De aztán a férfihez lép, hogy átölelje, aki végig is simít rajta, de mégis csendesebb, mint máskor. Szinte a bőrén érzi, hogy valami nem kerek, de nem tudja, hogy mi történt ilyen rövid idő alatt. Kissé feljebb ágaskodva csókolja meg a nyakát, majd távolodik el tőle. A növényekért nyúl, az ő kezében jobban állnak. Majd odaadja, ha el tudja pakolni az elf. A kérdés viszont nem hagyja nyugodni.*
- Valami gond van, Édes?
*Keresi a zöld szempárt, de nem aggódóan. Tényleg érdekli, akkor is, ha csak kimerült. Őt is kezdi bántani a tudat, hogy mi következik most, de még van egy kis útjuk addig. És ebben a ruhában nem állhat Nia elé. Az utat is jobb lenne úgy megtenni, hogy kevesebb szem szegeződik rájuk. Mindenesetre nyitja az ajtót, ha úgy döntenek tényleg, hogy indulniuk kell, s meg sem állna a Rezidenciáig.*
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-19 18:57:14
Üzenet elküldve: 2024-12-19 18:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Sokféle reakciót várt, a nagyját talán sejtette is. Ismeri annyira a lányt, de az összes benne élőt is, hogy felkészült lehessen mindenre. Amíg be nem érnek, s a karjaiba nem szorítja őt, addig nem is lepődik meg semmin. A könnyek ilyenkor szinte szükségesek, a meghatottság érzése, az ijedtség, az újdonság varázsa az mind okozhat hasonlót. Nagyot sóhajt, róla is leesik a kő, ahogy öleli a lányt. De aztán megszólal, s el is engedi őt. Meredten áll és hallgatja a szavakat, amik olyan súlyosak, hogy érzi, ahogy a talaj, ami igen masszív, az egyszeriben megindul lefelé, vele együtt. A torkában dobog a szíve és minden egyes kiejtett szót követően, szinte kapnia kell a levegő után, hogy ne fulladjon meg a gombóctól, amit érez. Ő nem meghatódott, nem megijedt, de még csak nem is valami újdonság varázsa kapta el. Szédül és nyeli vissza a saját, majdnem megeredő könnyeit.
Grael jut eszébe. Az, ami vele történt, itt a közelben. Az a tény, hogy minden ő, csak nem az, amit a feketeség mond neki. Még hogy erősebb az isteneknél? Kevés gyengébb van nála. Úgy tiporták meg, hogy egy senki is jobban tudott volna védekezni. Egy mágusnak kötelessége lett volna ösztönből félreállítania. Még hogy megszüntetni az átkokat… nem megszüntette, hanem egy hatalmas levegővétellel, miközben másokon próbált segíteni, magába szívta és magára sújtotta. Megkapaszkodik az asztal lapjában, csak játék minden további szó, csak terelés az is, hogy nézzenek körbe. El akarja felejteni a belenyilalló fájdalmat, a gyorsan pergő képeket, ahogy fekszik az ágyon és nem tud semmit tenni. Semmit. Még hogy erősebb az isteneknél... *
- Az egyik szomszédod mindenképp én vagyok. Igen.
*Mosolyodik el, de az a bájos költemény, amit magára varázsolt, a legnagyobb hazugság, amit csak valaha sikerült produkálnia. Boldognak látszik, hogy adott. Hogy valakin tényleg tudott segíteni, miközben rajta nem tud senki. Magán kell. Vissza fogja szerezni a lelkét. Neki is elhazudja majd ugyanazt, amit másnak. Amire szükség van éppen. Aztán ő szerzi meg azt a koszos, romlott léleknek sem nevezhető undormányt a férfiből. Hányingere van, de mégis sugározva lép közelebb Nori-hoz.*
- Nem hazudtam szívem. Tényleg szükséges az a sok munka. Így előrébb tudunk jutni.
*Többesszámban beszél, s talán füllent is, mert nem az ott keresett aranyakból van meg mindez, de biztos pontot nyújt neki mégis, hogy elmerjen belőle ennyit költeni. Mert, ha kevesebb is, de van utánpótlás.
Nem a kert érdekli a másikat, hanem az ágy. Jó így. Le kell ülnie. Játszania kell. Össze akar esni és sírni, mint egy ostoba gyerek, aki elejtette a kürtőskalácsát és pont egy hangyabolyba, hogy ne tudja megenni még akkor sem, ha lehajol érte és felveszi. Az a mosoly nyugtatja csak kissé. És a terve. *
- Ugye tetszik? Úgy örülök, hogy végre megmutathattam. Tudod, még szerettem volna egy olyan estét, mint régen. Azért nem tegnap hoztalak ide.
//Tépett sorsok//
*Sokféle reakciót várt, a nagyját talán sejtette is. Ismeri annyira a lányt, de az összes benne élőt is, hogy felkészült lehessen mindenre. Amíg be nem érnek, s a karjaiba nem szorítja őt, addig nem is lepődik meg semmin. A könnyek ilyenkor szinte szükségesek, a meghatottság érzése, az ijedtség, az újdonság varázsa az mind okozhat hasonlót. Nagyot sóhajt, róla is leesik a kő, ahogy öleli a lányt. De aztán megszólal, s el is engedi őt. Meredten áll és hallgatja a szavakat, amik olyan súlyosak, hogy érzi, ahogy a talaj, ami igen masszív, az egyszeriben megindul lefelé, vele együtt. A torkában dobog a szíve és minden egyes kiejtett szót követően, szinte kapnia kell a levegő után, hogy ne fulladjon meg a gombóctól, amit érez. Ő nem meghatódott, nem megijedt, de még csak nem is valami újdonság varázsa kapta el. Szédül és nyeli vissza a saját, majdnem megeredő könnyeit.
Grael jut eszébe. Az, ami vele történt, itt a közelben. Az a tény, hogy minden ő, csak nem az, amit a feketeség mond neki. Még hogy erősebb az isteneknél? Kevés gyengébb van nála. Úgy tiporták meg, hogy egy senki is jobban tudott volna védekezni. Egy mágusnak kötelessége lett volna ösztönből félreállítania. Még hogy megszüntetni az átkokat… nem megszüntette, hanem egy hatalmas levegővétellel, miközben másokon próbált segíteni, magába szívta és magára sújtotta. Megkapaszkodik az asztal lapjában, csak játék minden további szó, csak terelés az is, hogy nézzenek körbe. El akarja felejteni a belenyilalló fájdalmat, a gyorsan pergő képeket, ahogy fekszik az ágyon és nem tud semmit tenni. Semmit. Még hogy erősebb az isteneknél... *
- Az egyik szomszédod mindenképp én vagyok. Igen.
*Mosolyodik el, de az a bájos költemény, amit magára varázsolt, a legnagyobb hazugság, amit csak valaha sikerült produkálnia. Boldognak látszik, hogy adott. Hogy valakin tényleg tudott segíteni, miközben rajta nem tud senki. Magán kell. Vissza fogja szerezni a lelkét. Neki is elhazudja majd ugyanazt, amit másnak. Amire szükség van éppen. Aztán ő szerzi meg azt a koszos, romlott léleknek sem nevezhető undormányt a férfiből. Hányingere van, de mégis sugározva lép közelebb Nori-hoz.*
- Nem hazudtam szívem. Tényleg szükséges az a sok munka. Így előrébb tudunk jutni.
*Többesszámban beszél, s talán füllent is, mert nem az ott keresett aranyakból van meg mindez, de biztos pontot nyújt neki mégis, hogy elmerjen belőle ennyit költeni. Mert, ha kevesebb is, de van utánpótlás.
Nem a kert érdekli a másikat, hanem az ágy. Jó így. Le kell ülnie. Játszania kell. Össze akar esni és sírni, mint egy ostoba gyerek, aki elejtette a kürtőskalácsát és pont egy hangyabolyba, hogy ne tudja megenni még akkor sem, ha lehajol érte és felveszi. Az a mosoly nyugtatja csak kissé. És a terve. *
- Ugye tetszik? Úgy örülök, hogy végre megmutathattam. Tudod, még szerettem volna egy olyan estét, mint régen. Azért nem tegnap hoztalak ide.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302