Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-27 06:47:56
Üzenet elküldve: 2024-12-27 06:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magában vigyorog Tirin. Minden pálinka egyformán pocsék? Nahát, a hercegnő egészen úgy csinál, mintha megválogatná, hogy mit vesz a szájába. Aztán meg.. mégiscsak letérdel a konyha kövére, hogy a szájába vegyen valamit. A gondolattól és az emléktől szinte ütésszerű, hirtelen, egyszeri lüktetéssel lepi meg a vágy hulláma, és össze kell szorítania az állkapcsát, ha nem akarja, hogy a lány is lássa rajta ezt. Márpedig nem akarja. Miért akarná? Tirike a piacon keresi a következő áldozatát, akivel újabb foltokkal tarkíthatná az ágyneműt. Ilyen értelemben ő is csak egy folt volt. És neki is a szőkeség. Nem? De. Na, akkor? Minek idegesíti magát ezen?*
- Jó. *-morogja szinte csak úgy az orra alá oda se figyelve, magában szinte hálásan azért, hogy gondolatai elterelésre kerülnek. Noha azok a gondolatok igen érdekes helyre kanyarodnak a megtört mondat és annak jelentésének hatására.-* Majd áthozod legközelebb.
*Szeme sarkából szinte sunyi pillantást vet a zavarba burkolódzó arcélre. Legközelebb. Áthozza. Nagyon nehéz volt az előbb nem belecsimpaszkodnia ezekbe a szavakba, hozzájuk fűzni valamit, megjegyzést tenni. Úgy megcsavarni őket, hogy Tiri tajtékozzon a dühtől miatta. Áthozza. Legközelebb. Miért is ne? A lány már a markában van, még ha az ellenkezik is emiatt. Természetes, hogy ilyesmi jut az eszébe. Ő pedig hülye lenne nem elfogadni, hogy a szőkeség legközelebb áthozza. A növényeket. Esetleg valami ételt. A fenekét. Mindenét. Fura az érzés, de örül ennek. Hogy legközelebb. És hogy áthozza. Mert akkor nem csak a gondolataiban látja majd őt, hanem amúgy is. Ülni a széken. Állni a vacak kis kályha mellett. Arccal a falnak simulva, derékig feltűrt sütőtökszín szoknyával.*
- Nem kell aggódni. *-morogja válaszul a kosarat illető sipákolásra-* Nem fogom eltörni. Annál azért ügyesebb vagyok, nyugodjál meg.
*Jó, hát kocognak azok a kurva üvegek, persze, hogy kocognak. De ki pakolta be őket így a kosárba? Nem ő. Ki nem tett közéjük valami vackot, hogy távol tartsa egymástól a palackokat? Nem ő. Akkor ki miatt törnek el az üvegek, ha eltörnek? Nem miatta. Na, ugye. Morogva szusszan, de abbahagyja a kosár lóbálását, és a figyelmeztető kocorászás hangja meg is szűnik. Jó hát éppen így is tudja vinni ezt a vackot. Tiri meg amúgy is jobban teszi, ha nem szokik hozzá, hogy helyette cipekedik. Ez most amúgy csak kivételes alkalom.
Ahogy a Piactérről egyre mélyebbre hatolnak az utcába, ahol javarészt kopott, nem-túl-szép bérházak poros és maszatos ablakai pislognak le rájuk, ismét Tiri arcélére néz. Már nem lát festékfoltokat. Na, erre jó volt az a selyemsál vagy mi a fene, hogy ledörgölje vele azokat.*
- És? *-szólal meg ismét, szinte küszködve azzal, hogy normális ember módjára tartson fent egy társalgást. Mert kíváncsi. Tirire. A fenébe is.-* Te végül.. befejezted a képedet?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magában vigyorog Tirin. Minden pálinka egyformán pocsék? Nahát, a hercegnő egészen úgy csinál, mintha megválogatná, hogy mit vesz a szájába. Aztán meg.. mégiscsak letérdel a konyha kövére, hogy a szájába vegyen valamit. A gondolattól és az emléktől szinte ütésszerű, hirtelen, egyszeri lüktetéssel lepi meg a vágy hulláma, és össze kell szorítania az állkapcsát, ha nem akarja, hogy a lány is lássa rajta ezt. Márpedig nem akarja. Miért akarná? Tirike a piacon keresi a következő áldozatát, akivel újabb foltokkal tarkíthatná az ágyneműt. Ilyen értelemben ő is csak egy folt volt. És neki is a szőkeség. Nem? De. Na, akkor? Minek idegesíti magát ezen?*
- Jó. *-morogja szinte csak úgy az orra alá oda se figyelve, magában szinte hálásan azért, hogy gondolatai elterelésre kerülnek. Noha azok a gondolatok igen érdekes helyre kanyarodnak a megtört mondat és annak jelentésének hatására.-* Majd áthozod legközelebb.
*Szeme sarkából szinte sunyi pillantást vet a zavarba burkolódzó arcélre. Legközelebb. Áthozza. Nagyon nehéz volt az előbb nem belecsimpaszkodnia ezekbe a szavakba, hozzájuk fűzni valamit, megjegyzést tenni. Úgy megcsavarni őket, hogy Tiri tajtékozzon a dühtől miatta. Áthozza. Legközelebb. Miért is ne? A lány már a markában van, még ha az ellenkezik is emiatt. Természetes, hogy ilyesmi jut az eszébe. Ő pedig hülye lenne nem elfogadni, hogy a szőkeség legközelebb áthozza. A növényeket. Esetleg valami ételt. A fenekét. Mindenét. Fura az érzés, de örül ennek. Hogy legközelebb. És hogy áthozza. Mert akkor nem csak a gondolataiban látja majd őt, hanem amúgy is. Ülni a széken. Állni a vacak kis kályha mellett. Arccal a falnak simulva, derékig feltűrt sütőtökszín szoknyával.*
- Nem kell aggódni. *-morogja válaszul a kosarat illető sipákolásra-* Nem fogom eltörni. Annál azért ügyesebb vagyok, nyugodjál meg.
*Jó, hát kocognak azok a kurva üvegek, persze, hogy kocognak. De ki pakolta be őket így a kosárba? Nem ő. Ki nem tett közéjük valami vackot, hogy távol tartsa egymástól a palackokat? Nem ő. Akkor ki miatt törnek el az üvegek, ha eltörnek? Nem miatta. Na, ugye. Morogva szusszan, de abbahagyja a kosár lóbálását, és a figyelmeztető kocorászás hangja meg is szűnik. Jó hát éppen így is tudja vinni ezt a vackot. Tiri meg amúgy is jobban teszi, ha nem szokik hozzá, hogy helyette cipekedik. Ez most amúgy csak kivételes alkalom.
Ahogy a Piactérről egyre mélyebbre hatolnak az utcába, ahol javarészt kopott, nem-túl-szép bérházak poros és maszatos ablakai pislognak le rájuk, ismét Tiri arcélére néz. Már nem lát festékfoltokat. Na, erre jó volt az a selyemsál vagy mi a fene, hogy ledörgölje vele azokat.*
- És? *-szólal meg ismét, szinte küszködve azzal, hogy normális ember módjára tartson fent egy társalgást. Mert kíváncsi. Tirire. A fenébe is.-* Te végül.. befejezted a képedet?
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-26 20:14:21
Üzenet elküldve: 2024-12-26 20:14:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
- Hogy ne aggódnék megbecsült mentoráltamért?
*feleli könnyedén, majd figyelmesen hallgatja Merlana beszámolóját. A kikötői hírek kapcsán felvonja a szemöldökét.*
- Nocsak. Felkavaró hírek. Volt ennek bármi előjele, amikor ott járt? Netán hallott többet a részletekről, abból a beszélgetésből?
*kérdi aztán. Szeretne minél többet tudni ezekről a fejleményekről. Nem ártana neki egy jó informátor a Kikötőben. Az egyetlen kapcsolata ott Relael, de őt túl körmönfontnak találja ahhoz, hogy megbízzon abban, amit megoszt vele - és amit esetleg nem.
Aztán a bájitalra terelődik a szó, és annak árára. Kedve lenne lecsapni rá. De inkább mást választ.*
- Egyszázötven arany? Csekély árnak érződik valamiért, amihez csak a legjobb alkimisták révén juthat az ember. Én valószínűleg legalább kettőszázat kérnék érte, vagy akár még többet is. Harcosnak adja el. De gazdagnak, módosnak. Olyannak, akinek hasznos és nem kell a fogához verni a garast. Az ilyennek egy olyan bájital, amihez nem juthat hozzá akármikor, sokat ér.
*fejti ki a véleményét.*
- Alkalomadtán keresni fogom Nestar Erefiz urat. Nem szükséges, hogy közvetítsen, sőt, ha történetesen találkoznánk a társaságában, meglepett lehet, hogy vele lát. Ugyanakkor azt gondolom, hogy immáron nem tehetünk úgy, mintha nem ismernénk egymást. Ha bárki kérdi, ismer. Patronálom, támogatom a zenei hivatásában. De ennél több nincs közöttünk, vagy legalábbis senkire nem tartozik, aki esetleg kérdezné.
*mondja, majd így folytatja.*
- Megtudott még bármi egyebet Erefiz úr szándékairól?
//Morthimer Ház//
- Hogy ne aggódnék megbecsült mentoráltamért?
*feleli könnyedén, majd figyelmesen hallgatja Merlana beszámolóját. A kikötői hírek kapcsán felvonja a szemöldökét.*
- Nocsak. Felkavaró hírek. Volt ennek bármi előjele, amikor ott járt? Netán hallott többet a részletekről, abból a beszélgetésből?
*kérdi aztán. Szeretne minél többet tudni ezekről a fejleményekről. Nem ártana neki egy jó informátor a Kikötőben. Az egyetlen kapcsolata ott Relael, de őt túl körmönfontnak találja ahhoz, hogy megbízzon abban, amit megoszt vele - és amit esetleg nem.
Aztán a bájitalra terelődik a szó, és annak árára. Kedve lenne lecsapni rá. De inkább mást választ.*
- Egyszázötven arany? Csekély árnak érződik valamiért, amihez csak a legjobb alkimisták révén juthat az ember. Én valószínűleg legalább kettőszázat kérnék érte, vagy akár még többet is. Harcosnak adja el. De gazdagnak, módosnak. Olyannak, akinek hasznos és nem kell a fogához verni a garast. Az ilyennek egy olyan bájital, amihez nem juthat hozzá akármikor, sokat ér.
*fejti ki a véleményét.*
- Alkalomadtán keresni fogom Nestar Erefiz urat. Nem szükséges, hogy közvetítsen, sőt, ha történetesen találkoznánk a társaságában, meglepett lehet, hogy vele lát. Ugyanakkor azt gondolom, hogy immáron nem tehetünk úgy, mintha nem ismernénk egymást. Ha bárki kérdi, ismer. Patronálom, támogatom a zenei hivatásában. De ennél több nincs közöttünk, vagy legalábbis senkire nem tartozik, aki esetleg kérdezné.
*mondja, majd így folytatja.*
- Megtudott még bármi egyebet Erefiz úr szándékairól?
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-26 11:05:28
Üzenet elküldve: 2024-12-26 11:05:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Annyi „ha” van a világban. Ha nem találkoztak volna azon a padon, ha nem ment volna Nori után kikötőbe, ha a feketeség nem használta volna a mágiát, s ezáltal nem ismerte volna meg a Dokit, ha nem látta volna meg a kifüggesztett hirdetést, amelyben nevelőt kerestek a rezidenciára, ha Szikra nem akarta volna Mai-t meglopni, ha nem fogadta volna be ennek ellenére, és nem akarta volna megvédeni... Minden egészen máshogy alakult volna, de senki sem tudhatja, hogyan. Most azzal kell megbirkózni, ami van. Vagy éppen nem megbirkózni semmivel. Minden döntés vezet valahová, s ha valamit megtanult, az az, hogy olyan felé kell terelgetnie saját magát, ami legalább számára nem okoz károkat. Nehéz, ha a láthatatlan kötelék nem engedi, hogy felálljon és tovább menjen. Pedig az is egy „ha” és az is előre vinné, vagy hátra… de valahová.*
- Ha szerinted helyes, akkor jó. Örülök, hogy elmondtad.
*Nehéz nem belekeveredni a saját szavaiba. Még nehezebb úgy kimondani őket, hogy a húga értse is, amit szeretne. Azt is tudja, hogy a másik szerint helyes cselekedetek a világ számára elítélendők, félelmetesek is lehetnek, de csak abból lehet kiindulni, azt lehet jól formálni, ami az ő akarata, nem másé. Mindenki meg akar bizonyos módokon felelni, de elveszik tőle a lényeg. Persze vannak, amiket be kell tartani, mert hoztak törvényeket, esetlegesen figyelembe veszik azt, aki fontos, de mindent nem lehet megmásítani, csak mert elvárás. Mai-nak abból ugyan sok van, de le tudja vetkőzni, ha szükséges. És most valamiért azt érzi, hogy szeretné, ha végre egyszer azt látná, ami tényleg Norileina. Ha van ilyen. S ha van, és veszélyes, ha tényleg egy szörnyeteg, akkor távol kell magától tartani. De ha végre letenné ezt a kényszert, talán elmúlna a zöme annak, amitől még a félvér is fél. Elfáradt ebben és minden másban is. Neki a gyerekek között van a helye és nem olyat megmenteni, akit talán lehetetlen. Teóriák, képzetek, rengeteg „ha”. És a végén lehet, hogy egyiknek sincs semmi értelme olyannál, akiben többen laknak. Hiszen mindnek más az akarata. *
- De te le szerettél volna ülni mellém. És ez a lényeg. Jó sült ki belőle.
*Többnyire. Nem akarja folytatni a gondolatmeneteket, mert még neki is sok. És visszájára is fordulhat. Nem alkalmas ő sem ma nagy dolgokra, mert fáj belül mindene. *
- Azt még lehet, hogy bizonytalan vagy és megbeszéljük. Olyat is, ami nem csak velem kapcsolatos. És akkor kiderítjük, hogy mi lehet a jó lépés.
*Jobb ötlete nincs jelenleg. Segíteni azt szeretne, de felfejteni is azt, hogy ki is igazán a húga. Már amikor olyan darabka van elől, akivel lehet mit kezdeni. Lil valószínűleg nem csacsogna kételyekről. De ma sok más arcát mutatta, amivel lehet mire jutni. Viszonozza a hirtelen jött ölelést, magához szorítja a testvérét, de ettől még szeretne elmenni. *
- Persze.
*Hangjában bujkál a mosoly, de nem tudja, hogy mitől is tudná megvédeni a másik. De most nem ellenkezésre van szüksége.*
//Tépett sorsok//
*Annyi „ha” van a világban. Ha nem találkoztak volna azon a padon, ha nem ment volna Nori után kikötőbe, ha a feketeség nem használta volna a mágiát, s ezáltal nem ismerte volna meg a Dokit, ha nem látta volna meg a kifüggesztett hirdetést, amelyben nevelőt kerestek a rezidenciára, ha Szikra nem akarta volna Mai-t meglopni, ha nem fogadta volna be ennek ellenére, és nem akarta volna megvédeni... Minden egészen máshogy alakult volna, de senki sem tudhatja, hogyan. Most azzal kell megbirkózni, ami van. Vagy éppen nem megbirkózni semmivel. Minden döntés vezet valahová, s ha valamit megtanult, az az, hogy olyan felé kell terelgetnie saját magát, ami legalább számára nem okoz károkat. Nehéz, ha a láthatatlan kötelék nem engedi, hogy felálljon és tovább menjen. Pedig az is egy „ha” és az is előre vinné, vagy hátra… de valahová.*
- Ha szerinted helyes, akkor jó. Örülök, hogy elmondtad.
*Nehéz nem belekeveredni a saját szavaiba. Még nehezebb úgy kimondani őket, hogy a húga értse is, amit szeretne. Azt is tudja, hogy a másik szerint helyes cselekedetek a világ számára elítélendők, félelmetesek is lehetnek, de csak abból lehet kiindulni, azt lehet jól formálni, ami az ő akarata, nem másé. Mindenki meg akar bizonyos módokon felelni, de elveszik tőle a lényeg. Persze vannak, amiket be kell tartani, mert hoztak törvényeket, esetlegesen figyelembe veszik azt, aki fontos, de mindent nem lehet megmásítani, csak mert elvárás. Mai-nak abból ugyan sok van, de le tudja vetkőzni, ha szükséges. És most valamiért azt érzi, hogy szeretné, ha végre egyszer azt látná, ami tényleg Norileina. Ha van ilyen. S ha van, és veszélyes, ha tényleg egy szörnyeteg, akkor távol kell magától tartani. De ha végre letenné ezt a kényszert, talán elmúlna a zöme annak, amitől még a félvér is fél. Elfáradt ebben és minden másban is. Neki a gyerekek között van a helye és nem olyat megmenteni, akit talán lehetetlen. Teóriák, képzetek, rengeteg „ha”. És a végén lehet, hogy egyiknek sincs semmi értelme olyannál, akiben többen laknak. Hiszen mindnek más az akarata. *
- De te le szerettél volna ülni mellém. És ez a lényeg. Jó sült ki belőle.
*Többnyire. Nem akarja folytatni a gondolatmeneteket, mert még neki is sok. És visszájára is fordulhat. Nem alkalmas ő sem ma nagy dolgokra, mert fáj belül mindene. *
- Azt még lehet, hogy bizonytalan vagy és megbeszéljük. Olyat is, ami nem csak velem kapcsolatos. És akkor kiderítjük, hogy mi lehet a jó lépés.
*Jobb ötlete nincs jelenleg. Segíteni azt szeretne, de felfejteni is azt, hogy ki is igazán a húga. Már amikor olyan darabka van elől, akivel lehet mit kezdeni. Lil valószínűleg nem csacsogna kételyekről. De ma sok más arcát mutatta, amivel lehet mire jutni. Viszonozza a hirtelen jött ölelést, magához szorítja a testvérét, de ettől még szeretne elmenni. *
- Persze.
*Hangjában bujkál a mosoly, de nem tudja, hogy mitől is tudná megvédeni a másik. De most nem ellenkezésre van szüksége.*
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-26 08:48:51
Üzenet elküldve: 2024-12-26 08:48:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Megkönnyebbül, mikor már a piacot maguk mögött hagyhatják. Főleg, hogy az a kis házikó alig pár sarokra van csupán. A hazatérés megnyugtató gondolata nagyjából el is űzi Lazziar komor tekintetének emlékét. Bár valahol mélyen azért még fúrja az oldalát a kíváncsiság. De a fiú idegen még mindig. Az is nagy szó, hogy ilyen hamar rábólintott arra az ajánlatra. Talán nem is ment volna bele ilyen egyszerűen, ha nem lenne nagy szüksége egy kis pluszra.
A fiú arcára költöző meglepettségtől viszont újból felszöknek a szemöldökök és kissé oldalra biccentett fejjel pislog kíváncsian. A szavaira viszont kissé zavartan pillant vissza inkább előre.*
- Inkább csak logikusan egyszerű a dolog szerintem.
*Vonja meg a vállait egy zavart mosollyal, miközben a lépteit lassan megállítja egy kis viskó előtt. Hát nem a negyed ékköve, látszik, hogy bőven van vele dolog, meg az is, hogy itt-ott az ügyetlen kéz már próbálkozott javítgatni. De neki akkor is a büszkesége, amíg nem adódik jobb.*
- Megérkeztünk.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy benyit a házikóba. Kicsi, egyszerű, a berendezése csak a szükségeseket foglalja magába. Egy kis kemence, amiben sütni szokott, a padkáján pedig főzni. Két szekrény, az egyikből a ruhák lógnak ki, a másikban edények, tányérok, poharak sorakoznak. Középen egy kis asztalka, mellette két székkel, a túloldalon pedig egy kényelmesnek annyira nem tűnő ágy. A szobából két ajtó nyílik, két kicsi helységgel. Az egyik ajtó nyitva van, így látni a dézsát, a másik csukva, de éppen oda indul meg a leányzó. Benyit, alig egy embernyi hely van, mert a többit elfoglalja a polcos szekrény, aminek az aljába be is teszi a krumplis szákot.*
- Tedd csak ide le a kosarat.
*Mutat a zsák melletti üres helyre, majd kilép a kamrából, hogy a fiú is odaférjen.*
*Megkönnyebbül, mikor már a piacot maguk mögött hagyhatják. Főleg, hogy az a kis házikó alig pár sarokra van csupán. A hazatérés megnyugtató gondolata nagyjából el is űzi Lazziar komor tekintetének emlékét. Bár valahol mélyen azért még fúrja az oldalát a kíváncsiság. De a fiú idegen még mindig. Az is nagy szó, hogy ilyen hamar rábólintott arra az ajánlatra. Talán nem is ment volna bele ilyen egyszerűen, ha nem lenne nagy szüksége egy kis pluszra.
A fiú arcára költöző meglepettségtől viszont újból felszöknek a szemöldökök és kissé oldalra biccentett fejjel pislog kíváncsian. A szavaira viszont kissé zavartan pillant vissza inkább előre.*
- Inkább csak logikusan egyszerű a dolog szerintem.
*Vonja meg a vállait egy zavart mosollyal, miközben a lépteit lassan megállítja egy kis viskó előtt. Hát nem a negyed ékköve, látszik, hogy bőven van vele dolog, meg az is, hogy itt-ott az ügyetlen kéz már próbálkozott javítgatni. De neki akkor is a büszkesége, amíg nem adódik jobb.*
- Megérkeztünk.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy benyit a házikóba. Kicsi, egyszerű, a berendezése csak a szükségeseket foglalja magába. Egy kis kemence, amiben sütni szokott, a padkáján pedig főzni. Két szekrény, az egyikből a ruhák lógnak ki, a másikban edények, tányérok, poharak sorakoznak. Középen egy kis asztalka, mellette két székkel, a túloldalon pedig egy kényelmesnek annyira nem tűnő ágy. A szobából két ajtó nyílik, két kicsi helységgel. Az egyik ajtó nyitva van, így látni a dézsát, a másik csukva, de éppen oda indul meg a leányzó. Benyit, alig egy embernyi hely van, mert a többit elfoglalja a polcos szekrény, aminek az aljába be is teszi a krumplis szákot.*
- Tedd csak ide le a kosarat.
*Mutat a zsák melletti üres helyre, majd kilép a kamrából, hogy a fiú is odaférjen.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-25 18:54:11
Üzenet elküldve: 2024-12-25 18:54:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
- Aggódik értem? Milyen kedves. *Azonnal lecsap a lehetőségre, hogy a férfit saját szavainak csapdájába ejtse. Valószínű, hogy Orthus nem pont így értette, de egy úriember ezek után már nem fog nemet mondani.
Ami a Kikötő kérdését illeti, a saját esetéről nem szeretne beszélni, így nem is fog, de Orthus-t van mivel kapcsolatban figyelmeztetnie.*
- Mindenképp legyen óvatos a Kikötőben! A Pegazusban csíptem el egy beszélgetést a vendégek között. Ugyan én nem láttam, szóval azután történhetett, hogy ott jártam, de az a hír járja, hogy több tucat férfit végeztek ki ott nemrég, a holttesteket pedig közszemlére tették a dokkoknál.
*A fejét csóválja, ezzel fejezi ki, hogy mennyire elítéli ezt, bármi is lehetett az indok. A vendégek valamiféle lázadókként hivatkoztak rájuk, de ezt a részét már nem értette jól a diskurzusnak, így inkább ezt el sem mondja Orthus-nak. Nem akar hamis információval szolgálni.*
- A nevét nem tudom, a színét lávavörösnek mondják. *Mesél tovább a Nestar Erefiz-zel kötött üzleti partnerségükről, pontosabban a tőle kapott bájitalról. Ezúttal még csak nem is túloz, csupán elhallgatja a kínos részleteket a teljes történetből. Nem is számít, a lényeg, hogy tényleg találkozott az egykori főnemessel, és el is végezte a feladatot, amit rá bíztak. Ez az ital rá a bizonyíték.*
- Agresszív erőkifejtésre alkalmas. A hatása alatt egy harcos képes lehet fegyverével akár teljes acélpáncélzaton is áttörni. Nestar Úr szerint minimum százötven aranyat ér. Ön mit gondol? *Úgy járna a szája tovább, hogy ha nem türtőztetné magát, szóhoz sem hagyná jutni Orthus-t, de visszafogja magát, és csak szépen, lassan zúdítja rá az információ tömkeleget, aminek birtokába került az elmúlt hatokban.*
//Morthimer Ház//
- Aggódik értem? Milyen kedves. *Azonnal lecsap a lehetőségre, hogy a férfit saját szavainak csapdájába ejtse. Valószínű, hogy Orthus nem pont így értette, de egy úriember ezek után már nem fog nemet mondani.
Ami a Kikötő kérdését illeti, a saját esetéről nem szeretne beszélni, így nem is fog, de Orthus-t van mivel kapcsolatban figyelmeztetnie.*
- Mindenképp legyen óvatos a Kikötőben! A Pegazusban csíptem el egy beszélgetést a vendégek között. Ugyan én nem láttam, szóval azután történhetett, hogy ott jártam, de az a hír járja, hogy több tucat férfit végeztek ki ott nemrég, a holttesteket pedig közszemlére tették a dokkoknál.
*A fejét csóválja, ezzel fejezi ki, hogy mennyire elítéli ezt, bármi is lehetett az indok. A vendégek valamiféle lázadókként hivatkoztak rájuk, de ezt a részét már nem értette jól a diskurzusnak, így inkább ezt el sem mondja Orthus-nak. Nem akar hamis információval szolgálni.*
- A nevét nem tudom, a színét lávavörösnek mondják. *Mesél tovább a Nestar Erefiz-zel kötött üzleti partnerségükről, pontosabban a tőle kapott bájitalról. Ezúttal még csak nem is túloz, csupán elhallgatja a kínos részleteket a teljes történetből. Nem is számít, a lényeg, hogy tényleg találkozott az egykori főnemessel, és el is végezte a feladatot, amit rá bíztak. Ez az ital rá a bizonyíték.*
- Agresszív erőkifejtésre alkalmas. A hatása alatt egy harcos képes lehet fegyverével akár teljes acélpáncélzaton is áttörni. Nestar Úr szerint minimum százötven aranyat ér. Ön mit gondol? *Úgy járna a szája tovább, hogy ha nem türtőztetné magát, szóhoz sem hagyná jutni Orthus-t, de visszafogja magát, és csak szépen, lassan zúdítja rá az információ tömkeleget, aminek birtokába került az elmúlt hatokban.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-25 13:35:50
Üzenet elküldve: 2024-12-25 13:35:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
- Kedvesem, én mindig örömmel ismerem meg újabb oldalait, bár néha azért aggódom még.
*jegyzi meg, halvány mosollyal az arcán, ami az udvariastól a kajánon át a kritikusig bármilyennek beillik.*
- Á igaz is, a Kikötő. Említette, hogy oda készül. Örömmel látom, hogy épen és egészségesen tért vissza. Magam is oda készülök a napokban. Van esetleg valami, amiről tudnom kéne? Mármint a Kikötő jelenlegi ügyeivel kapcsolatban.
*kérdi aztán.
Később, amikor Merlana legújabb kapcsolata kerül szóba, látható érdeklődés lesz úrrá Orthuson. Hogyne hallotta volna e nevet? Már régebben, a nemesi időkben is volt renoméja. És kíváncsian szemléli azt a bájitalt is, amit Merlana elé tesz. Tudja, hogy a leányzó szeret túlozni, de ha csak a fele igaz annak amit elmondott, ez már akkor is értékes értesülés.*
- Ez valóban érdekes, kisasszony. Melyik bájital ez, amit most elém tett?
*kérdi aztán, miközben fejben próbálja felidézni, mit is tud ezekről az italokról. De legfeljebb majd utánanéz később.*
- Ha nem túl indiszkrét a kérés, előadná, hogyan tett szert Erefiz úr bizalmára?
*kérdi kezdésnek.*
//Morthimer Ház//
- Kedvesem, én mindig örömmel ismerem meg újabb oldalait, bár néha azért aggódom még.
*jegyzi meg, halvány mosollyal az arcán, ami az udvariastól a kajánon át a kritikusig bármilyennek beillik.*
- Á igaz is, a Kikötő. Említette, hogy oda készül. Örömmel látom, hogy épen és egészségesen tért vissza. Magam is oda készülök a napokban. Van esetleg valami, amiről tudnom kéne? Mármint a Kikötő jelenlegi ügyeivel kapcsolatban.
*kérdi aztán.
Később, amikor Merlana legújabb kapcsolata kerül szóba, látható érdeklődés lesz úrrá Orthuson. Hogyne hallotta volna e nevet? Már régebben, a nemesi időkben is volt renoméja. És kíváncsian szemléli azt a bájitalt is, amit Merlana elé tesz. Tudja, hogy a leányzó szeret túlozni, de ha csak a fele igaz annak amit elmondott, ez már akkor is értékes értesülés.*
- Ez valóban érdekes, kisasszony. Melyik bájital ez, amit most elém tett?
*kérdi aztán, miközben fejben próbálja felidézni, mit is tud ezekről az italokról. De legfeljebb majd utánanéz később.*
- Ha nem túl indiszkrét a kérés, előadná, hogyan tett szert Erefiz úr bizalmára?
*kérdi kezdésnek.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-25 13:20:29
Üzenet elküldve: 2024-12-25 13:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Bármit, amibe kerül. Ha a saját, nyomorult kis életének nevezhető valamijének megváltásáról van szó, akkor ez az, a jelmondat, ami alapján ő működik. Ha rossz az irány, hát rossz az irány, de ha segít, akkor megéri bármit megtenni azért, hogy megszabaduljon a keresztjétől, a fogságból, melybe olyan emberek taszították, akiket nem is ismert.
Nem gondolta volna, hogy Mai ekkora ajándékkal készül neki. Sőt, azt hitte, hogy már végleg lemondhat a saját otthonáról, és amikor az a papnő elüldözte a tisztásról, egy ideig még úgy gondolta, hogy a városba sem térhet vissza. Nem mert volna visszajönni, ha nem lett volna Ril, aki megtanítja neki kezelni a zajt a fejében, és ha nem lett volna a démon, aki erőt és bátorságot adott neki ahhoz, hogy vissza merjen térni. Ha tudta volna, hogy Mai milyen meglepetéssel várja, lehet, hogy el sem ment volna, és nem fordult volna félelmében istenéhez, de megtette, és most úgy érzi, csalódást okozott.*
- Hm… *Bűnbánó bociszemekkel várja a választ, mikor a nevét hallja. Tényleg tudni szeretné, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy Mai elfogadja őt. Sőt, azok után, hogy otthont kapott tőle, úgy érzi, muszáj neki megfelelnie. Neki nincs semmije, amit cserébe adhatna, és köszönetképp sem tudja, mit tehetne érte azon kívül, hogy megpróbálja bebizonyítani, hogy megérdemelte a házat, mert egyelőre most ő is úgy érzi, hogy nem.*
- Én szerettem volna ezt most elmondani neked. Mármint nem, ez nem igaz. Nem akartam, de így gondoltam helyesnek. *Lesüti tekintetét, és maga előtt az ujjaival babrál zavarában. Kínos csend uralkodik el a szobában. Mai jól látja a helyzetet, a feketeséget nagyon könnyű irányítani, még csak Mai Faensá-nak sem kell lenni hozzá, hogy sikerüljön. Egy lélek, ami az őt érő hatások szerint törik darabjaira, formálható, de az is tény, hogy azzal egyre jobban elveszíti azt, ami önmaga. Bár, Nori most abban sem biztos, hogy valójában önmaga szeretne lenni. Inkább olyasvalaki lenne szívesen, akit lehet szeretni.*
- Akkor nem számított semmi. *Apró, szomorú mosollyal emlékezik vissza az első találkozásukra ő is.* Nem számított, hogyan reagálsz rám, hogy kedvesen fogadsz, vagy elzavarsz, mert nem voltál fontos. Most már te is fontos vagy nekem, és… én is szeretlek. *Ugyan nem tudja teljesen megfogalmazni a gondolatait, de most már akkor is úgy érzi, hogy igenis tennie kell azért, hogy megfeleljen Mai-nak, ha nem akarja elveszíteni őt.*
- Csak maradj velem… *Újra megöleli a lányt. Nem tudja, hogy itt akarja őt hagyni, de mégis úgy szorítja magához, mintha elveszíthetné őt. Nem most. Örökre.*
- Megengeded, hogy én is vigyázzak rád…? *kérdezi halkan. Ezt az egyet tudja ígérni, hogy megvédi Mai-t attól a világtól, amit őt már tönkretette.*
//Tépett sorsok//
*Bármit, amibe kerül. Ha a saját, nyomorult kis életének nevezhető valamijének megváltásáról van szó, akkor ez az, a jelmondat, ami alapján ő működik. Ha rossz az irány, hát rossz az irány, de ha segít, akkor megéri bármit megtenni azért, hogy megszabaduljon a keresztjétől, a fogságból, melybe olyan emberek taszították, akiket nem is ismert.
Nem gondolta volna, hogy Mai ekkora ajándékkal készül neki. Sőt, azt hitte, hogy már végleg lemondhat a saját otthonáról, és amikor az a papnő elüldözte a tisztásról, egy ideig még úgy gondolta, hogy a városba sem térhet vissza. Nem mert volna visszajönni, ha nem lett volna Ril, aki megtanítja neki kezelni a zajt a fejében, és ha nem lett volna a démon, aki erőt és bátorságot adott neki ahhoz, hogy vissza merjen térni. Ha tudta volna, hogy Mai milyen meglepetéssel várja, lehet, hogy el sem ment volna, és nem fordult volna félelmében istenéhez, de megtette, és most úgy érzi, csalódást okozott.*
- Hm… *Bűnbánó bociszemekkel várja a választ, mikor a nevét hallja. Tényleg tudni szeretné, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy Mai elfogadja őt. Sőt, azok után, hogy otthont kapott tőle, úgy érzi, muszáj neki megfelelnie. Neki nincs semmije, amit cserébe adhatna, és köszönetképp sem tudja, mit tehetne érte azon kívül, hogy megpróbálja bebizonyítani, hogy megérdemelte a házat, mert egyelőre most ő is úgy érzi, hogy nem.*
- Én szerettem volna ezt most elmondani neked. Mármint nem, ez nem igaz. Nem akartam, de így gondoltam helyesnek. *Lesüti tekintetét, és maga előtt az ujjaival babrál zavarában. Kínos csend uralkodik el a szobában. Mai jól látja a helyzetet, a feketeséget nagyon könnyű irányítani, még csak Mai Faensá-nak sem kell lenni hozzá, hogy sikerüljön. Egy lélek, ami az őt érő hatások szerint törik darabjaira, formálható, de az is tény, hogy azzal egyre jobban elveszíti azt, ami önmaga. Bár, Nori most abban sem biztos, hogy valójában önmaga szeretne lenni. Inkább olyasvalaki lenne szívesen, akit lehet szeretni.*
- Akkor nem számított semmi. *Apró, szomorú mosollyal emlékezik vissza az első találkozásukra ő is.* Nem számított, hogyan reagálsz rám, hogy kedvesen fogadsz, vagy elzavarsz, mert nem voltál fontos. Most már te is fontos vagy nekem, és… én is szeretlek. *Ugyan nem tudja teljesen megfogalmazni a gondolatait, de most már akkor is úgy érzi, hogy igenis tennie kell azért, hogy megfeleljen Mai-nak, ha nem akarja elveszíteni őt.*
- Csak maradj velem… *Újra megöleli a lányt. Nem tudja, hogy itt akarja őt hagyni, de mégis úgy szorítja magához, mintha elveszíthetné őt. Nem most. Örökre.*
- Megengeded, hogy én is vigyázzak rád…? *kérdezi halkan. Ezt az egyet tudja ígérni, hogy megvédi Mai-t attól a világtól, amit őt már tönkretette.*
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-24 15:48:46
Üzenet elküldve: 2024-12-24 15:48:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*A tömeget kémlelve, szíve mélyén reménykedve, figyeli, hátha megpillantja azt a hosszú hófehér haj koronát, azt a pofozni való, de mégis oly édes, pimasz pofát. De sehol, nem tűnik fel, csak az arctalan tömeg, hol néhol csuhával megkoronázva. Igazán kár.
Még szerencse, hogy ez a rövid kis fürtöske lefoglalja most gondolatát. Ki tudja, ha jól játssza ki a lapokat, akár még többet is kihozhat belőle mint némi takarítás. Bár ez már csupán a komisz képzelet játéka. De reménykedni persze szabad.
Szemeivel persze vizslatja a tömegen kívül továbbra is a lány arcát. Észreveszi a megszeppentséget, de végül nem tud mit hozzáfűzni, hogy megnyugtassa a lányt. Jobbnak látja ha nem forgatja fel múltjának ezen részét.
Jobb is, hogy a lány beleegyezik ajánlatába, így egy kellemesebb mosollyal tud már felszólalni.*
- Kiváló
*Válaszolja, majd a lány neve hallatára, egy pillanatra mintha kikerekedne a szeme, oly ismerős a csengése, de egy halk sóhaj hagyja el csupán ajkait a név hallatán. Végül letörölve a komor képet, egy elégedett bólintással viszonozza a Rinavessa bemutatkozását.
Kérdése is hamar jön a válasz, ahogy elhagyják a piacteret, és a kikövezett utcákon haladnak már, ahol a forgalom is egyre jobban ritkul szerencséjükre. Végre nem kell szoronganiuk annyira.
A válasz nem mellesleg meglepi, egy ilyen formás fiatal lányka, még nem kelt el kicsit furcsállja, és a meglepettség látható is arckifejezésén.*
- Hm ki gondolta volna. Fiatal, szorgalmas, és még bűbájos is. Mellesleg kiváló gondolat.
*Jegyzi meg előre tekintve, mintha az apró bókokat inkább csak megjegyezte volna magának.*
*A tömeget kémlelve, szíve mélyén reménykedve, figyeli, hátha megpillantja azt a hosszú hófehér haj koronát, azt a pofozni való, de mégis oly édes, pimasz pofát. De sehol, nem tűnik fel, csak az arctalan tömeg, hol néhol csuhával megkoronázva. Igazán kár.
Még szerencse, hogy ez a rövid kis fürtöske lefoglalja most gondolatát. Ki tudja, ha jól játssza ki a lapokat, akár még többet is kihozhat belőle mint némi takarítás. Bár ez már csupán a komisz képzelet játéka. De reménykedni persze szabad.
Szemeivel persze vizslatja a tömegen kívül továbbra is a lány arcát. Észreveszi a megszeppentséget, de végül nem tud mit hozzáfűzni, hogy megnyugtassa a lányt. Jobbnak látja ha nem forgatja fel múltjának ezen részét.
Jobb is, hogy a lány beleegyezik ajánlatába, így egy kellemesebb mosollyal tud már felszólalni.*
- Kiváló
*Válaszolja, majd a lány neve hallatára, egy pillanatra mintha kikerekedne a szeme, oly ismerős a csengése, de egy halk sóhaj hagyja el csupán ajkait a név hallatán. Végül letörölve a komor képet, egy elégedett bólintással viszonozza a Rinavessa bemutatkozását.
Kérdése is hamar jön a válasz, ahogy elhagyják a piacteret, és a kikövezett utcákon haladnak már, ahol a forgalom is egyre jobban ritkul szerencséjükre. Végre nem kell szoronganiuk annyira.
A válasz nem mellesleg meglepi, egy ilyen formás fiatal lányka, még nem kelt el kicsit furcsállja, és a meglepettség látható is arckifejezésén.*
- Hm ki gondolta volna. Fiatal, szorgalmas, és még bűbájos is. Mellesleg kiváló gondolat.
*Jegyzi meg előre tekintve, mintha az apró bókokat inkább csak megjegyezte volna magának.*
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-24 00:55:32
Üzenet elküldve: 2024-12-24 00:55:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hát, de...
*Kamillázik kissé elképedve, de végül csak apró mosollyal ingatja meg a fejét. Nagy kaland, ha nem ért hozzá. A lány meg azokhoz a bökőkhöz nem, ami Lorensnél is van. Már nem az, amit a nadrágban hord, mert arról azért van egy kevés fogalma. Csak neki ez már olyan alapvető tudás, hogy furcsa mástól hallania, ahogy rácsodálkozik a csipkebogyóra.
Amúgy sem bánja, mert így lesz egy pont, amit fenntarthatnak maguk között.*
- No fene... Reméljük azért be tudod szorítani az idődbe.
*Cirógat finoman a bőrére, majd azt a fránya mosolyt visszaerőszakolja a képére. Pedig most semmi kedve hozzá, de még mindig van olyan makacs, hogy nem akarja, hogy akár csak egy pillanatra is látszódjon rajta, hogy semmi kedve kiengedni az ajtón.*
- Nem is tudod mennyire az.
*Nevet fel halkan, ahogy nagy nehezen rátalál a keze a kilincsre, hamarosan pedig kínkeserves sírással tárul ki az ajtó. Szinte még a szívét is megcsavarja a hang.
Erre várt. Hogy menjen. Hogy nyugta lehessen és ő is nyugtot hagyhasson. Most meg az utcáról beszűrődő zajokat inkább visszaszorítaná, hogy helyette a férfi karjaiba bújjon.*
- Majd meglátjuk én mennyire érek rá. Nem csak te vagy elfoglalt.
*Persze, aztán mi dolga lenne? Szinte ki sem mozdul, csak arra a pár órára, amíg összeszed valami érdekesnek tűnő fajankót, hogy a végén csak újabb és megannyi csalódás érje. Meg a piac. A könyvek. A tisztás nyugalma. Ezek között a halaszthatatlan dolgok között szemrebbenés nélkül találna időt a férfira, ha nem inkább beáldozná az egészet érte.
Akaratlanul is elmosolyodik a gondolatra. Arra, hogy mostanra már egyáltalán nem dühíti, még csak nem is zavarja, hogy Lorens ennyire kifordította önmagából. Hogy megszeppenten és szinte szégyenlősen pislog maga elé, ahogy a férfi közel hajol. Ahogy füle hegyén megérzi a légvételét. Még az sem bosszantja, hogy kell pár pillanatnyi idő, míg a mondottak eljutnak hozzá, hogy értelmet nyernek. Hirtelen még az is nehezére esik, hogy durcás arccal húzza össze a szemeit, de végül nehezen, de sikerül. Bár ez az arcára költözött dac nehezen hihető úgy, hogy szemeiben izzik a játékosság.*
- Ohó...! Álmaidban, Szépfiú!
*Vigyorodik el, amit egészen addig tart, amíg Lorens kilép az ajtón. Ujjai görcsösen markolják a kilincset.*
- Még találkozunk Lorens.
*Nem esik jól már vigyorogni, így a végére ő le is mond róla. Azért egy utolsót rábólint a férfi szavaira, de az idejét nem rabolja tovább. Az ajtó lassan becsukódik kettejük között, hogy végre a száját húzva dönthesse neki a homlokát.
Egyszeriben szökik be a nyugodt, de annál keserűbb csend. Élveznie kéne, de az sem megy. Talán majd egy óra múlva, ha minden a helyére kerül, ha minden leülepszik. Ha nem akar kilépni a férfi után.*
- A franc essen beléd!
*Dünnyögi. Hogy kinek is szánja pontosan az igazán jó kérdés. Talán mindkettőjüknek. De végre elérkezett a remek alkalom, hogy kiélvezze ezt a fene nagyon várt magányát. Az ajtóra sem nézve fordul sarkon és sétál fel a szobájába. Bántóan rendezett minden. Egyedül a földre hajigált ruhák teszik valamennyire otthonossá. Zavarja a rend úgy, hogy a fejében uralkodik a káosz. De ezt pillanatok alatt orvosolja, ahogy visszarendezi a vásznat az ágy mellé, a festékeket pedig az ölébe húzza miután az ágy szélére ült. Percek sem telnek bele, hogy a frissen húzott takarón, a kezein, majd arcán is tarka cseppek éktelenkedjenek. De mire végez kivételesen elégedett, még akkor is, ha nem azokba a kékekbe néz, amibe szeretne. Azt a dühöt azért elég jól elkapta.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hát, de...
*Kamillázik kissé elképedve, de végül csak apró mosollyal ingatja meg a fejét. Nagy kaland, ha nem ért hozzá. A lány meg azokhoz a bökőkhöz nem, ami Lorensnél is van. Már nem az, amit a nadrágban hord, mert arról azért van egy kevés fogalma. Csak neki ez már olyan alapvető tudás, hogy furcsa mástól hallania, ahogy rácsodálkozik a csipkebogyóra.
Amúgy sem bánja, mert így lesz egy pont, amit fenntarthatnak maguk között.*
- No fene... Reméljük azért be tudod szorítani az idődbe.
*Cirógat finoman a bőrére, majd azt a fránya mosolyt visszaerőszakolja a képére. Pedig most semmi kedve hozzá, de még mindig van olyan makacs, hogy nem akarja, hogy akár csak egy pillanatra is látszódjon rajta, hogy semmi kedve kiengedni az ajtón.*
- Nem is tudod mennyire az.
*Nevet fel halkan, ahogy nagy nehezen rátalál a keze a kilincsre, hamarosan pedig kínkeserves sírással tárul ki az ajtó. Szinte még a szívét is megcsavarja a hang.
Erre várt. Hogy menjen. Hogy nyugta lehessen és ő is nyugtot hagyhasson. Most meg az utcáról beszűrődő zajokat inkább visszaszorítaná, hogy helyette a férfi karjaiba bújjon.*
- Majd meglátjuk én mennyire érek rá. Nem csak te vagy elfoglalt.
*Persze, aztán mi dolga lenne? Szinte ki sem mozdul, csak arra a pár órára, amíg összeszed valami érdekesnek tűnő fajankót, hogy a végén csak újabb és megannyi csalódás érje. Meg a piac. A könyvek. A tisztás nyugalma. Ezek között a halaszthatatlan dolgok között szemrebbenés nélkül találna időt a férfira, ha nem inkább beáldozná az egészet érte.
Akaratlanul is elmosolyodik a gondolatra. Arra, hogy mostanra már egyáltalán nem dühíti, még csak nem is zavarja, hogy Lorens ennyire kifordította önmagából. Hogy megszeppenten és szinte szégyenlősen pislog maga elé, ahogy a férfi közel hajol. Ahogy füle hegyén megérzi a légvételét. Még az sem bosszantja, hogy kell pár pillanatnyi idő, míg a mondottak eljutnak hozzá, hogy értelmet nyernek. Hirtelen még az is nehezére esik, hogy durcás arccal húzza össze a szemeit, de végül nehezen, de sikerül. Bár ez az arcára költözött dac nehezen hihető úgy, hogy szemeiben izzik a játékosság.*
- Ohó...! Álmaidban, Szépfiú!
*Vigyorodik el, amit egészen addig tart, amíg Lorens kilép az ajtón. Ujjai görcsösen markolják a kilincset.*
- Még találkozunk Lorens.
*Nem esik jól már vigyorogni, így a végére ő le is mond róla. Azért egy utolsót rábólint a férfi szavaira, de az idejét nem rabolja tovább. Az ajtó lassan becsukódik kettejük között, hogy végre a száját húzva dönthesse neki a homlokát.
Egyszeriben szökik be a nyugodt, de annál keserűbb csend. Élveznie kéne, de az sem megy. Talán majd egy óra múlva, ha minden a helyére kerül, ha minden leülepszik. Ha nem akar kilépni a férfi után.*
- A franc essen beléd!
*Dünnyögi. Hogy kinek is szánja pontosan az igazán jó kérdés. Talán mindkettőjüknek. De végre elérkezett a remek alkalom, hogy kiélvezze ezt a fene nagyon várt magányát. Az ajtóra sem nézve fordul sarkon és sétál fel a szobájába. Bántóan rendezett minden. Egyedül a földre hajigált ruhák teszik valamennyire otthonossá. Zavarja a rend úgy, hogy a fejében uralkodik a káosz. De ezt pillanatok alatt orvosolja, ahogy visszarendezi a vásznat az ágy mellé, a festékeket pedig az ölébe húzza miután az ágy szélére ült. Percek sem telnek bele, hogy a frissen húzott takarón, a kezein, majd arcán is tarka cseppek éktelenkedjenek. De mire végez kivételesen elégedett, még akkor is, ha nem azokba a kékekbe néz, amibe szeretne. Azt a dühöt azért elég jól elkapta.*
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-23 23:53:27
Üzenet elküldve: 2024-12-23 23:53:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A fű zöld. A fának lombja van. Mi többet kéne tudnom? *-komoly arccal mondja ezt. Hogy csak viccel-e vagy komolyan gondolja..?! Talán csak viccel. Talán tud egyet s mást maga is, olyat, ami ráragadt egy megfázás vagy sérülés után. Talán tényleg komolyan mondja. Talán tényleg elhiszi, hogy tüdőgyulladásra jó az ecetes lemosás.
Nem számít.
Ha Tiri azt mondja hogy igyon kamillát és csipkebogyót, akkor megissza. Mert bízik a lányban, és mert az akaratához hajlította őt. Látja a lányon, hogy valamiféle kínban van, és ha őszinte akar lenni, magát is abban érzi. Ami fura és szokatlan, és épp ezért kissé feszültté teszi. De ez most másféle feszültség, nem olyan, ami odafent rávette őket, hogy szinte egymásnak essenek.*
- Hm. Hát jó, ha ráérek..?! *-bólint egy aprót. Tiri ujjait szinte forrónak érzi a karján ahogy megérinti. Nem rázza le magáról a lány kezét, de még szokatlan neki az, hogy így érnek hozzá. Hogy valaki egyáltalán hozzá akar érni.-* Ohó, a néni..! Na igen. Veszélyesnek tűnt.
*Pillantása követi az ajtóhoz lépő lányt. Ideje lesz mennie. Igen. Ezt várta tegnap óta. Ezt várták tőle. De most -valahogy, valamiért- nehezére esik elindulni. Mit akar még itt? Mire vár? Nem tudja. De, tudja. Csak talán téved. A fenébe is.
Szinte bosszúsan vonja össze szemöldökét, és kissé megrázza a fejét. Végre megmozdul - előbb a lerakott fegyverért indul, majd Tiri mellé lépked. Az ajtó mellé. A kivezető út mellé.*
- Mindenképp észben tartom. *-bólint továbbra is komoly arccal, de a szemeiben derű villan. Most nem veszi okoskodásnak amit Tiri mond.-* Te is legyél ügyes, kislány, és vigyázz magadra. Nem a nénivel akarok majd találkozni legközelebb.
*Előre hajol, ajkai szinte megérintik Tiri fülét.*
- Vagy mást csinálni. *-felegyenesedik, széles vigyorral pislog azokba a kék szemekbe.-* Majd látjuk egymást, hercegnő.
*És kilép az ajtón.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A fű zöld. A fának lombja van. Mi többet kéne tudnom? *-komoly arccal mondja ezt. Hogy csak viccel-e vagy komolyan gondolja..?! Talán csak viccel. Talán tud egyet s mást maga is, olyat, ami ráragadt egy megfázás vagy sérülés után. Talán tényleg komolyan mondja. Talán tényleg elhiszi, hogy tüdőgyulladásra jó az ecetes lemosás.
Nem számít.
Ha Tiri azt mondja hogy igyon kamillát és csipkebogyót, akkor megissza. Mert bízik a lányban, és mert az akaratához hajlította őt. Látja a lányon, hogy valamiféle kínban van, és ha őszinte akar lenni, magát is abban érzi. Ami fura és szokatlan, és épp ezért kissé feszültté teszi. De ez most másféle feszültség, nem olyan, ami odafent rávette őket, hogy szinte egymásnak essenek.*
- Hm. Hát jó, ha ráérek..?! *-bólint egy aprót. Tiri ujjait szinte forrónak érzi a karján ahogy megérinti. Nem rázza le magáról a lány kezét, de még szokatlan neki az, hogy így érnek hozzá. Hogy valaki egyáltalán hozzá akar érni.-* Ohó, a néni..! Na igen. Veszélyesnek tűnt.
*Pillantása követi az ajtóhoz lépő lányt. Ideje lesz mennie. Igen. Ezt várta tegnap óta. Ezt várták tőle. De most -valahogy, valamiért- nehezére esik elindulni. Mit akar még itt? Mire vár? Nem tudja. De, tudja. Csak talán téved. A fenébe is.
Szinte bosszúsan vonja össze szemöldökét, és kissé megrázza a fejét. Végre megmozdul - előbb a lerakott fegyverért indul, majd Tiri mellé lépked. Az ajtó mellé. A kivezető út mellé.*
- Mindenképp észben tartom. *-bólint továbbra is komoly arccal, de a szemeiben derű villan. Most nem veszi okoskodásnak amit Tiri mond.-* Te is legyél ügyes, kislány, és vigyázz magadra. Nem a nénivel akarok majd találkozni legközelebb.
*Előre hajol, ajkai szinte megérintik Tiri fülét.*
- Vagy mást csinálni. *-felegyenesedik, széles vigyorral pislog azokba a kék szemekbe.-* Majd látjuk egymást, hercegnő.
*És kilép az ajtón.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-23 22:45:09
Üzenet elküldve: 2024-12-23 22:45:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*A protokoll néha többet árt, mint használ. Orthus már így is lemaradt arról, hogy lássa a legérdekesebb dolgokat, de Merlana reményei szerint az is elég lesz, ha csak mesél róluk. Amiért most jött, igenis fontos. Neki. Az meg majd hamarosan kiderül, hogy a férfi érdeklődését mennyire sikerül felkeltenie.*
- Teát kérek szépen, köszönöm! *Biccent Urien felé is köszönetképp. Nem vágyik most alkoholra, szüksége lesz a józan eszére, ha azt akarja, hogy ez a beszélgetés jól alakuljon. Helyet foglal a neki kínált széken, és a haját simogatja, míg várakozik a teára, illetve míg Orthus újra meg nem szólítja.*
- Hmm… *mosolyog huncut módon.* Úgy gondoltam, hogy talán szeretné megismerni egy másik oldalamat is. Egyébként jól tudta, nem olyan régóta vannak meg ezek. Az előtt vásároltam a fegyvereket és a ruhát is, mielőtt a Kikötőbe utaztam volna. Egész kényelmes, főleg ez a felső *simít végig a karján a bőrvért alatt viselt, finom anyagú, fehér blúzon. Praktikusabb, mint az elegáns ruhája, de ez is kihangsúlyozza a lány nőiességét.
Mikor Urien felszolgálja a teát, újra megköszöni, de egyelőre csak egy kortyot iszik belőle, utána hamar a lényegre tér. A táskájából elővesz egy különleges, lávavörös színű varázsitalt, és Orthus elé teszi az asztalra.*
- Ilyet a piacon még Ön sem fog találni *közben már fürkészi is a kereskedő reakcióját. Arra számít, hogy az ehhez hasonló ritkaságok felcsigázzák majd Orthus-t.*
- Nestar Erefiz, híres alkimista, egykori főnemes újra a városban van. Egy üzleti lehetőséget ajánlott, amit én bátorkodtam elfogadni. Folyami hajóval óhajt bájitalokat és egyéb árut szállítani, összekötve ezzel Arthenior-t, a Tharg földekkel, és akár nagyobb városokkal is, mint Wegtoren és Lihanech. Erefiz Úr teljes mértékig megbízik bennem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy rám bízta, hogy értékesítsek kettőt a legendás bájitalok közül. A Tudomány és az Életmód varázsitala. Ezeket is szívesen megmutattam volna Önnek, de hamarabb találtam rá vevőt, mintsem összefuthattunk volna. Természetesen magam is jól jártam az üzlettel. *A kínos részleteket az eladással kapcsolatban nem fogja elárulni, de azzal szívesen dicsekszik, hogy végül az alkimista által várt fizetségnél jóval drágábban sikerült továbbadnia azokat a főzeteket. Most már csak Orthus reakciójára kíváncsi. Vajon mit szól mindehhez?*
//Morthimer Ház//
*A protokoll néha többet árt, mint használ. Orthus már így is lemaradt arról, hogy lássa a legérdekesebb dolgokat, de Merlana reményei szerint az is elég lesz, ha csak mesél róluk. Amiért most jött, igenis fontos. Neki. Az meg majd hamarosan kiderül, hogy a férfi érdeklődését mennyire sikerül felkeltenie.*
- Teát kérek szépen, köszönöm! *Biccent Urien felé is köszönetképp. Nem vágyik most alkoholra, szüksége lesz a józan eszére, ha azt akarja, hogy ez a beszélgetés jól alakuljon. Helyet foglal a neki kínált széken, és a haját simogatja, míg várakozik a teára, illetve míg Orthus újra meg nem szólítja.*
- Hmm… *mosolyog huncut módon.* Úgy gondoltam, hogy talán szeretné megismerni egy másik oldalamat is. Egyébként jól tudta, nem olyan régóta vannak meg ezek. Az előtt vásároltam a fegyvereket és a ruhát is, mielőtt a Kikötőbe utaztam volna. Egész kényelmes, főleg ez a felső *simít végig a karján a bőrvért alatt viselt, finom anyagú, fehér blúzon. Praktikusabb, mint az elegáns ruhája, de ez is kihangsúlyozza a lány nőiességét.
Mikor Urien felszolgálja a teát, újra megköszöni, de egyelőre csak egy kortyot iszik belőle, utána hamar a lényegre tér. A táskájából elővesz egy különleges, lávavörös színű varázsitalt, és Orthus elé teszi az asztalra.*
- Ilyet a piacon még Ön sem fog találni *közben már fürkészi is a kereskedő reakcióját. Arra számít, hogy az ehhez hasonló ritkaságok felcsigázzák majd Orthus-t.*
- Nestar Erefiz, híres alkimista, egykori főnemes újra a városban van. Egy üzleti lehetőséget ajánlott, amit én bátorkodtam elfogadni. Folyami hajóval óhajt bájitalokat és egyéb árut szállítani, összekötve ezzel Arthenior-t, a Tharg földekkel, és akár nagyobb városokkal is, mint Wegtoren és Lihanech. Erefiz Úr teljes mértékig megbízik bennem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy rám bízta, hogy értékesítsek kettőt a legendás bájitalok közül. A Tudomány és az Életmód varázsitala. Ezeket is szívesen megmutattam volna Önnek, de hamarabb találtam rá vevőt, mintsem összefuthattunk volna. Természetesen magam is jól jártam az üzlettel. *A kínos részleteket az eladással kapcsolatban nem fogja elárulni, de azzal szívesen dicsekszik, hogy végül az alkimista által várt fizetségnél jóval drágábban sikerült továbbadnia azokat a főzeteket. Most már csak Orthus reakciójára kíváncsi. Vajon mit szól mindehhez?*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-23 20:57:00
Üzenet elküldve: 2024-12-23 20:57:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Morthimer Ház//
*Bosszússágát a szokásos udvarias, úriemberi viselkedés mögé rejti. Tény és való, hogy Merlana váratlan megjelenése zavarja. De feltételezi, hogy ennek a sürgősségnek van oka.*
- Nos, akkor talán foglaljon helyet. Egy kupa bor, vagy egy csésze tea társaságában adja elő azokat a fejleményeket.
*feleli egyszerűen. Ki tudja, talán tényleg annyira halaszthatatlan az ügy, hogy fel kell miatta borítani a "protokollt", akkor még a nő javára is írja a határozottságát.
Urien megvárja még, amíg Merlana eldönti, mit is szeretne - ha szeretne egyáltalán bármit inni -, és csak aztán távozik. Közben Orthus így szól.*
- Fegyverek, bőrvért... persze elég hétköznapi dolgokat ezek, de kegyeden még nem láttam. Nem is tudtam, hogy van ilyen holmija.
*Jegyzi meg, inkább csak csevegésképpen, vagy esetleg azért, hogy elüssék az időt, amíg a komornyik visszatér az italaikkal.*
//Morthimer Ház//
*Bosszússágát a szokásos udvarias, úriemberi viselkedés mögé rejti. Tény és való, hogy Merlana váratlan megjelenése zavarja. De feltételezi, hogy ennek a sürgősségnek van oka.*
- Nos, akkor talán foglaljon helyet. Egy kupa bor, vagy egy csésze tea társaságában adja elő azokat a fejleményeket.
*feleli egyszerűen. Ki tudja, talán tényleg annyira halaszthatatlan az ügy, hogy fel kell miatta borítani a "protokollt", akkor még a nő javára is írja a határozottságát.
Urien megvárja még, amíg Merlana eldönti, mit is szeretne - ha szeretne egyáltalán bármit inni -, és csak aztán távozik. Közben Orthus így szól.*
- Fegyverek, bőrvért... persze elég hétköznapi dolgokat ezek, de kegyeden még nem láttam. Nem is tudtam, hogy van ilyen holmija.
*Jegyzi meg, inkább csak csevegésképpen, vagy esetleg azért, hogy elüssék az időt, amíg a komornyik visszatér az italaikkal.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-23 16:24:43
Üzenet elküldve: 2024-12-23 16:24:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorens köszönetére mosolyba rándul az ajka, de végül csak aprót biccent a dologra. Nem nagy ügy az egész. Bizonyára mással is megtenné. Nem? Nem. Eddig is lett volna rá számtalan alkalma, de senkinél sem akaródzott a törődést a kelleténél jobban kimutatni. Most sem kéne, mert így csak jobban szúr valami ott belül. De ezzel szemben valahol mégis jó. Bizonyára csak a bűntudata sarkallja erre, hogy a napos idegölő viselkedést valahol kompenzálja valami kedvessel. De miért akarja egyáltalán? Miért éppen Lorens kedvéért? Aki bebizonyította, hogy nála idegesítőbb ember talán nincs is Lanawin szerte. De mégis mindenért hálás, amit kapott tőle. Már ezalatt a kis idő alatt is. Hogy tapasztalt és érzett valami újat, amiben még az sem zavarta, ha egyik-másik így vagy úgy fájt is. Őszintén megvallva jó érzés volt gyötörni, levezetni megannyi benne gyűlő feszültséget. De jó érzés volt valakivel végre úgy törődni, hogy akart is vele törődni. Még, ha csak ilyen kis apróságokkal is, mint egy edény megpakolva étellel.
Nagy nehezen rápillant végül, ahogy a szőke tincsek eltűnnek az útból, közben szemöldökei is feljebb kúsznak homlokán.*
- Te tényleg ennyire nem ismersz belőlük semmit?
*Gondol itt a növényekre. Nem is baj. Legalább ez egy újabb pont, ahol segíteni tud, nem igaz? És szívesen segít. A rendelkezésére áll. Vagy fekszik, vagy ül, akár térdel. Hosszan felsóhajt, ahogy zavartan beletúr tarkónál a hajába, hogy egy aprót húzzon a tincseken észhez térítve magát. Látni akarja még. Ez olyan biztos, amilyen biztosan érzi az apró, szúró fájdalmat tarkója bőrén. Kár, hogy nem képesek egymás gondolataiban olvasni, hogy tudhassák mennyire ostobák mind a ketten. Maga sem képes kimondani, hogy találkozni akar még vele. Igazán azt sem akarja, hogy egyáltalán elmenjen. Ki akarja oktatni, az idegeire akar menni vele, vigyorogva akar belepillantani a dühös szemekbe, hogy később már összevigyorogjanak valami baromságon, belefeszüljön az ölébe, érezze a combjai között vagy egyszerűen csak csendben hozzábújjon a meleg bőrhöz, megszámolja a hegeket. Franc tudja.*
- Ráérsz. Szerencsére nem ez az egyetlen edényünk. Azért annyira ne törd magad miatta.
* Kuncog fel halkan, ahogy finoman a kezére fog.
~Egy óra múlva megfelel.~
Halkan felsóhajtva engedi el lassan.
~Jó, ráér holnap. Annyit talán kibírok.~
Újabb mosolyt varázsol végül magára, ahogy elindul a bejárat felé.*
- De azért tudd, hogy, ha baja lesz a néni kicsinál.
*Legyintget szélesedő vigyorral, majd fancsali képpel áll meg az ajtó előtt, a kilincsre meredve. Aprót ráz a fején, majd ráfogva nyit ajtót, hogy azután elálljon az útból.*
- Addig azért próbálj meg vigyázni magadra. Azok a kölykök nem mindig lézengenek éppen arra én meg biztos nem foglak tudni felkaparni a földről. Tőlem aztán ott éjszakázhatsz az utca kövön.
*Igyekszik komoly hangot megütni, de ajkai ugyanolyan ravasz mosolyba húzódnak, mint amilyen csibészesség csillan meg a kék szemekben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lorens köszönetére mosolyba rándul az ajka, de végül csak aprót biccent a dologra. Nem nagy ügy az egész. Bizonyára mással is megtenné. Nem? Nem. Eddig is lett volna rá számtalan alkalma, de senkinél sem akaródzott a törődést a kelleténél jobban kimutatni. Most sem kéne, mert így csak jobban szúr valami ott belül. De ezzel szemben valahol mégis jó. Bizonyára csak a bűntudata sarkallja erre, hogy a napos idegölő viselkedést valahol kompenzálja valami kedvessel. De miért akarja egyáltalán? Miért éppen Lorens kedvéért? Aki bebizonyította, hogy nála idegesítőbb ember talán nincs is Lanawin szerte. De mégis mindenért hálás, amit kapott tőle. Már ezalatt a kis idő alatt is. Hogy tapasztalt és érzett valami újat, amiben még az sem zavarta, ha egyik-másik így vagy úgy fájt is. Őszintén megvallva jó érzés volt gyötörni, levezetni megannyi benne gyűlő feszültséget. De jó érzés volt valakivel végre úgy törődni, hogy akart is vele törődni. Még, ha csak ilyen kis apróságokkal is, mint egy edény megpakolva étellel.
Nagy nehezen rápillant végül, ahogy a szőke tincsek eltűnnek az útból, közben szemöldökei is feljebb kúsznak homlokán.*
- Te tényleg ennyire nem ismersz belőlük semmit?
*Gondol itt a növényekre. Nem is baj. Legalább ez egy újabb pont, ahol segíteni tud, nem igaz? És szívesen segít. A rendelkezésére áll. Vagy fekszik, vagy ül, akár térdel. Hosszan felsóhajt, ahogy zavartan beletúr tarkónál a hajába, hogy egy aprót húzzon a tincseken észhez térítve magát. Látni akarja még. Ez olyan biztos, amilyen biztosan érzi az apró, szúró fájdalmat tarkója bőrén. Kár, hogy nem képesek egymás gondolataiban olvasni, hogy tudhassák mennyire ostobák mind a ketten. Maga sem képes kimondani, hogy találkozni akar még vele. Igazán azt sem akarja, hogy egyáltalán elmenjen. Ki akarja oktatni, az idegeire akar menni vele, vigyorogva akar belepillantani a dühös szemekbe, hogy később már összevigyorogjanak valami baromságon, belefeszüljön az ölébe, érezze a combjai között vagy egyszerűen csak csendben hozzábújjon a meleg bőrhöz, megszámolja a hegeket. Franc tudja.*
- Ráérsz. Szerencsére nem ez az egyetlen edényünk. Azért annyira ne törd magad miatta.
* Kuncog fel halkan, ahogy finoman a kezére fog.
~Egy óra múlva megfelel.~
Halkan felsóhajtva engedi el lassan.
~Jó, ráér holnap. Annyit talán kibírok.~
Újabb mosolyt varázsol végül magára, ahogy elindul a bejárat felé.*
- De azért tudd, hogy, ha baja lesz a néni kicsinál.
*Legyintget szélesedő vigyorral, majd fancsali képpel áll meg az ajtó előtt, a kilincsre meredve. Aprót ráz a fején, majd ráfogva nyit ajtót, hogy azután elálljon az útból.*
- Addig azért próbálj meg vigyázni magadra. Azok a kölykök nem mindig lézengenek éppen arra én meg biztos nem foglak tudni felkaparni a földről. Tőlem aztán ott éjszakázhatsz az utca kövön.
*Igyekszik komoly hangot megütni, de ajkai ugyanolyan ravasz mosolyba húzódnak, mint amilyen csibészesség csillan meg a kék szemekben.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-23 15:09:35
Üzenet elküldve: 2024-12-23 15:09:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mire elér a lépcső aljáig, be is gombolja az inget. Odalent aztán megáll amíg az anyagot betűri a nadrág derekába, közben kissé félrehajtott fejjel hallgatózik a konyha felé. Halk motoszkálást, a kanál csörrenését, ilyesmit hall. Arra gondol, hogy Tiri egyáltalán nem olyan lány, akiket eddig megismert. Azok közül egyik sem csomagolt volna neki ételt. De Tiri mégis megteszi. Miért? Hiszen épp csak nem verték meg egymást odafent, és igazából egészen biztos benne, hogy a lány könnyűszerrel tudott volna olyan növényt tenni a teájába, amitől nagyon rosszul lett volna. Jó, persze, megkapták egymást - na de akkor mi van? Ez elég lenne ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon a lányt hozzáállása? Na és ahhoz, hogy a sajátja megváltozzon? Hiszen érzi magán hogy mennyivel nyugodtabb lett. Ezt még csak-csak a megkönnyebbült golyói számlájára lehet írni, de mi van azzal, hogy annyira nem siet elvágtázni maga sem?
Tiri.
Miatta van.
Mert bolond a lány és szép. Mert van benne tűz -ohó!-, de szokatlanul gondoskodó is. Kemény és ellenálló, de engedelmes is tud lenni. Egyáltalán nem olyan, mint a többi lány, akit valaha megismert.
A fenébe..!
Belép a konyhába, egy villanásra eszébe jut, hogy mit csináltak itt. Aztán az is eszébe jut, hogy vajon már mindig ez fog eszébe jutni itt? Utána pedig az jut eszébe, hogy mi az hogy "már mindig" - hányszor szeretne itt járni még?
Baljával nyúl a felé nyújtott batyu alá, érzi a súlyán, hogy bőségesen szántak neki. Szemöldökei megrezzennek a gondoskodás újabb jelétől.*
- Hm. *-bólint aprót, majd hozzá tesz még annyit, hogy-* Köszönöm.
*Még egyszer végignéz a lányon. Nem olyan, mint a többi. A fenébe. Közelebb lép, felemeli jobbját, és arrébb simít pár szőke fürtöt. Elvigyorodik.*
- Csipkebogyó? Remélem, nem valami méreg. *-de most csak viccel.-* Szóval, hozzam vissza az edényt? Mikorra kéred vissza? Nem szeretek tartozni.
*Ha beledögölne se mondaná ki, hogy a rohadt életbe, vissza akar jönni. Tirihez. Felmérgelni őt, az ujjai köré csavargatni, rányomni őt a párnára. Vagy csak úgy, látni őt. A francba is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mire elér a lépcső aljáig, be is gombolja az inget. Odalent aztán megáll amíg az anyagot betűri a nadrág derekába, közben kissé félrehajtott fejjel hallgatózik a konyha felé. Halk motoszkálást, a kanál csörrenését, ilyesmit hall. Arra gondol, hogy Tiri egyáltalán nem olyan lány, akiket eddig megismert. Azok közül egyik sem csomagolt volna neki ételt. De Tiri mégis megteszi. Miért? Hiszen épp csak nem verték meg egymást odafent, és igazából egészen biztos benne, hogy a lány könnyűszerrel tudott volna olyan növényt tenni a teájába, amitől nagyon rosszul lett volna. Jó, persze, megkapták egymást - na de akkor mi van? Ez elég lenne ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon a lányt hozzáállása? Na és ahhoz, hogy a sajátja megváltozzon? Hiszen érzi magán hogy mennyivel nyugodtabb lett. Ezt még csak-csak a megkönnyebbült golyói számlájára lehet írni, de mi van azzal, hogy annyira nem siet elvágtázni maga sem?
Tiri.
Miatta van.
Mert bolond a lány és szép. Mert van benne tűz -ohó!-, de szokatlanul gondoskodó is. Kemény és ellenálló, de engedelmes is tud lenni. Egyáltalán nem olyan, mint a többi lány, akit valaha megismert.
A fenébe..!
Belép a konyhába, egy villanásra eszébe jut, hogy mit csináltak itt. Aztán az is eszébe jut, hogy vajon már mindig ez fog eszébe jutni itt? Utána pedig az jut eszébe, hogy mi az hogy "már mindig" - hányszor szeretne itt járni még?
Baljával nyúl a felé nyújtott batyu alá, érzi a súlyán, hogy bőségesen szántak neki. Szemöldökei megrezzennek a gondoskodás újabb jelétől.*
- Hm. *-bólint aprót, majd hozzá tesz még annyit, hogy-* Köszönöm.
*Még egyszer végignéz a lányon. Nem olyan, mint a többi. A fenébe. Közelebb lép, felemeli jobbját, és arrébb simít pár szőke fürtöt. Elvigyorodik.*
- Csipkebogyó? Remélem, nem valami méreg. *-de most csak viccel.-* Szóval, hozzam vissza az edényt? Mikorra kéred vissza? Nem szeretek tartozni.
*Ha beledögölne se mondaná ki, hogy a rohadt életbe, vissza akar jönni. Tirihez. Felmérgelni őt, az ujjai köré csavargatni, rányomni őt a párnára. Vagy csak úgy, látni őt. A francba is.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-23 10:09:08
Üzenet elküldve: 2024-12-23 10:09:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érzi magát könnyebbnek. De majd úgy tesz. Mert nincs semmi gond, igaz? Miért is lenne? Hisz Arthenior azért nem akkora város, hogy csak úgy eltűnjön benne a férfi. Akár még véletlenül is összefuthatnak. Amit igazából eddig sem sikerült a tegnap reggelig. Kíváncsi rá, hogy vajon hányszor sétálhattak el egymás mellett érdektelenül. Hányszor kerülhette ki az utcán, mikor a piac felé sietett? Hányszor maradhatott le arról az idegesítően tetszetős vigyorról, az átható kék szemekről? Nem. Valószínűleg nem fog újból belebotlani. Lorens a kaszárnyába jár, ahova ő nem és nem is valószínű, hogy ez változna. A maga részéről pedig a piac, a templom és a tisztás az egyetlen olyan hely a városban, ahová szívesen kimozdul. Valahogy egyik sem tűnik olyan helynek, ahol belebotlana a férfiba. Aztán talán még meg is lepődhet egyszer, hogy a kezében könyvvel látja. De ezt olyan nagyon valószínűtlennek találja, mint amilyen nagy vigyor szökik az arcára ahogy lesétál a lépcsőn.
Már csak ez maradt. A ragu és tényleg mehet a férfi. Talán ki is használja, hogy végre egyedül marad. Talán festhetne. Vagy összeszedhetné magát és tényleg kisétálhatna a tisztásra. Ott általában megnyugszik még akkor is, ha nincs célja a kimenettel. Kivéve azt, hogy megnyugodjon. Feltalálja magát, bizony. Egyedül.
Húzza el a száját kissé, ahogy a konyhába ér. A szekrényből kivesz egy kis edényt és a hozzá való fedőt, majd a ragunál áll meg végül, hogy tele is szedje. Nem sajnálja, tényleg nem. Sőt, úgy megpakolja az edényt, mintha tényleg attól tartana, hogy nélküle a férfi éhezni fog. Ostoba gondolat megint. Azután az edényt egyelőre félreteszi, hogy átforduljon a megszáradt növényei felé, amiből párat összeválogat, hogy a végén egy rongyot kiterítve tegye rá az edényt és az összeszedett növényeket, majd a sarkait összefogva köt belőle egy kis csomagot, amit újfent kézbe vesz. Ahogy Lorens beéri már azzal fordul felé és nyújtja oda.*
- Ha kibontod legyél óvatos, mert tettem bele még egy kis kamillát és csipkebogyót. Forralj vizet és áztasd ki. Tegyél bele egy kis cukrot és akkor finom lesz.
*Mosolyodik el, de hosszú idő óta először most kerüli a pillantásait. Túl akar lenni ezen az egészen. Ha pedig végre elmegy a férfi biztos abban, hogy inkább a szobájába megy. Talán képes lesz pár értelmes vonalat húzni arra a francos vászonra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érzi magát könnyebbnek. De majd úgy tesz. Mert nincs semmi gond, igaz? Miért is lenne? Hisz Arthenior azért nem akkora város, hogy csak úgy eltűnjön benne a férfi. Akár még véletlenül is összefuthatnak. Amit igazából eddig sem sikerült a tegnap reggelig. Kíváncsi rá, hogy vajon hányszor sétálhattak el egymás mellett érdektelenül. Hányszor kerülhette ki az utcán, mikor a piac felé sietett? Hányszor maradhatott le arról az idegesítően tetszetős vigyorról, az átható kék szemekről? Nem. Valószínűleg nem fog újból belebotlani. Lorens a kaszárnyába jár, ahova ő nem és nem is valószínű, hogy ez változna. A maga részéről pedig a piac, a templom és a tisztás az egyetlen olyan hely a városban, ahová szívesen kimozdul. Valahogy egyik sem tűnik olyan helynek, ahol belebotlana a férfiba. Aztán talán még meg is lepődhet egyszer, hogy a kezében könyvvel látja. De ezt olyan nagyon valószínűtlennek találja, mint amilyen nagy vigyor szökik az arcára ahogy lesétál a lépcsőn.
Már csak ez maradt. A ragu és tényleg mehet a férfi. Talán ki is használja, hogy végre egyedül marad. Talán festhetne. Vagy összeszedhetné magát és tényleg kisétálhatna a tisztásra. Ott általában megnyugszik még akkor is, ha nincs célja a kimenettel. Kivéve azt, hogy megnyugodjon. Feltalálja magát, bizony. Egyedül.
Húzza el a száját kissé, ahogy a konyhába ér. A szekrényből kivesz egy kis edényt és a hozzá való fedőt, majd a ragunál áll meg végül, hogy tele is szedje. Nem sajnálja, tényleg nem. Sőt, úgy megpakolja az edényt, mintha tényleg attól tartana, hogy nélküle a férfi éhezni fog. Ostoba gondolat megint. Azután az edényt egyelőre félreteszi, hogy átforduljon a megszáradt növényei felé, amiből párat összeválogat, hogy a végén egy rongyot kiterítve tegye rá az edényt és az összeszedett növényeket, majd a sarkait összefogva köt belőle egy kis csomagot, amit újfent kézbe vesz. Ahogy Lorens beéri már azzal fordul felé és nyújtja oda.*
- Ha kibontod legyél óvatos, mert tettem bele még egy kis kamillát és csipkebogyót. Forralj vizet és áztasd ki. Tegyél bele egy kis cukrot és akkor finom lesz.
*Mosolyodik el, de hosszú idő óta először most kerüli a pillantásait. Túl akar lenni ezen az egészen. Ha pedig végre elmegy a férfi biztos abban, hogy inkább a szobájába megy. Talán képes lesz pár értelmes vonalat húzni arra a francos vászonra.*
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 22:13:00
Üzenet elküldve: 2024-12-22 22:13:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint ez az okoskodó poénkodás. Halkan felsóhajt, de most nem mérgelődik ezen. Igazából vigyorog rajta. Hiszen Tiri szavait máshogy is lehet értelmezni, akár hízelgően is, és azzal nincs baja. A vigyor zavart-bosszús fintorba fordul, ahogy nem hagyják öltözni.*
- Mi a.. *-pislant a lányra. Az úgy áll előtte, mint egy gyerek, és úgy is viselkedik. Szinte kedve lenne megrázni őt a vállánál fogva, hogy észhez térjen.-* Semmi gond.
*Még. Ha Tiri így folytatja, előbb-utóbb feladják majd az idegei. A felajánlott ételre csak aprót bólint. Ha adni akar neki, elfogadja. Tényleg nem volt rossz. Talán még az edényt is visszahozná. Igen. Csak az edény miatt térne vissza.
Összevont szemöldökkel kezd a nadrág felvételéhez, de csak nem halad vele. Még csak az egyik lábát se tudja belebújtatni, amikor megérzi maga körül Tiri karjait. Először szinte megdermed az érintéstől, nincs szokva ehhez. De igazából egész kellemes. Csak tényleg fura. Tétován emeli fel balját, ujjhegyei szinte alig érezhetőn érintik meg a hasán nyugvó kezet.*
- Én.. *-szivja be a levegőt, de megtorpan. Mit mondjon?-* ..nem haragszom.
*Tényleg nem. Érteni nem érti a lányt, de haragudni nincs rá oka. Már túl vannak az első csörtéken, összemérték az akaratukat. Már kedvüket lelték egymásban. Ettek együtt. Ezek nagy részét nem tenné olyannal, akire haragszik.
A lány karjai visszahúzódnak. Hátrales a válla felett. Szájzugaiba újra belül egy aprócska, szinte gúnyos mosoly, de ez most nem Tiri ellen szól, csak azt mutatja, hogy érti a szavait.*
- Mondtam, hogy mondd meg, hogy mivel tartozom. *-vonja meg a vállát. És Tiri tényleg megmondja. Szinte nevethetnékje lesz. Virág..? Megcsóválja a fejét.-* Bolond.
*Csak úgy, az orra alá dörmögi a szót. Vigyorogva húzza fel a nadrágot, az inget már a lépcsőn lefelé haladva gombolja össze. Már érti. Már érti a lányt. Nem csak betörnie sikerült őt, hanem valami egészen mást is művelt vele.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már megint ez az okoskodó poénkodás. Halkan felsóhajt, de most nem mérgelődik ezen. Igazából vigyorog rajta. Hiszen Tiri szavait máshogy is lehet értelmezni, akár hízelgően is, és azzal nincs baja. A vigyor zavart-bosszús fintorba fordul, ahogy nem hagyják öltözni.*
- Mi a.. *-pislant a lányra. Az úgy áll előtte, mint egy gyerek, és úgy is viselkedik. Szinte kedve lenne megrázni őt a vállánál fogva, hogy észhez térjen.-* Semmi gond.
*Még. Ha Tiri így folytatja, előbb-utóbb feladják majd az idegei. A felajánlott ételre csak aprót bólint. Ha adni akar neki, elfogadja. Tényleg nem volt rossz. Talán még az edényt is visszahozná. Igen. Csak az edény miatt térne vissza.
Összevont szemöldökkel kezd a nadrág felvételéhez, de csak nem halad vele. Még csak az egyik lábát se tudja belebújtatni, amikor megérzi maga körül Tiri karjait. Először szinte megdermed az érintéstől, nincs szokva ehhez. De igazából egész kellemes. Csak tényleg fura. Tétován emeli fel balját, ujjhegyei szinte alig érezhetőn érintik meg a hasán nyugvó kezet.*
- Én.. *-szivja be a levegőt, de megtorpan. Mit mondjon?-* ..nem haragszom.
*Tényleg nem. Érteni nem érti a lányt, de haragudni nincs rá oka. Már túl vannak az első csörtéken, összemérték az akaratukat. Már kedvüket lelték egymásban. Ettek együtt. Ezek nagy részét nem tenné olyannal, akire haragszik.
A lány karjai visszahúzódnak. Hátrales a válla felett. Szájzugaiba újra belül egy aprócska, szinte gúnyos mosoly, de ez most nem Tiri ellen szól, csak azt mutatja, hogy érti a szavait.*
- Mondtam, hogy mondd meg, hogy mivel tartozom. *-vonja meg a vállát. És Tiri tényleg megmondja. Szinte nevethetnékje lesz. Virág..? Megcsóválja a fejét.-* Bolond.
*Csak úgy, az orra alá dörmögi a szót. Vigyorogva húzza fel a nadrágot, az inget már a lépcsőn lefelé haladva gombolja össze. Már érti. Már érti a lányt. Nem csak betörnie sikerült őt, hanem valami egészen mást is művelt vele.*
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:48:41
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:48:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Sokkal nagyobb türelemmel kellene a másik felé fordulnia. Apróságokkal kezdeni. De úgy érzi, hogy nincs erre ideje. Éppen, hogy elfordítja a fejét és máris összeszed egy szőke nőt, akivel megölik egymást. Vagy egy kannibált hoz elé, hogy segítsen az abba szerelmesnek. Aztán még egyet pislog, és egy démonnal beszélget, aki kér tőle valamit. Valami súlyosabbat annál, hogy legyen ideje csak úgy lassan visszavagdosni a kikelt növény szárát, leveleit, hogy szebb formában nőjön tovább. Ezzel nem lehet felvenni a versenyt. A feketeség csak hajszolja a megváltását, de rossz az irány. Mai sem elég hozzá, hogy elfeledje az istenét… hogyan is lenne? Ő nem tud ennyire álnok lenni. Illetve tudna, de azt még nem veszi be a gyomra. Idővel pedig bevenné…*
- Jaj, Nori. *Mit is mondhatna? Majdnem kiszökött az ajkain, hogy semmit nem kell tennie érte. De ez nem igaz. Vagy nem úgy. Ellene nem kellene tennie semmit, soha többet, de arra nincs garancia. Érte? Érte nem kell. Nem tudja elfogadni úgy, ahogy van és az talán nem is szeretet. De hogyan lehetne valakivel békében, aki kárt okoz neki, másnak és saját magának is? Nincs megoldás. Most még nincs. A javát akarja, de van olyan? Lehet ez más?*
- Tudod, mit tennél jól? Ha elmondanád, amit szeretnél, de amit nem szeretnél, azt nem. Az a te akaratod. És nem másé.
*Nehéz. Bár könnyű lenne bánni a másikkal. Megtehetné, hogy valóban úrnőként viselkedik, hogy ural, hogy leigáz. A lány még talán el is fogadná és viszonylag kezes báránnyá válna. De az nem ő lenne. Ha csak azt kellene nézni, hogy hogyan élne túl, akkor meg lennének a módszerei. De nem akar egy üres bólogató valakit. Meg kellene találnia önmagát. Meg lehet ennyi szenvedés után?
A kérdésre könnyebben válaszol, mint a többire. Mert ez egyszerű, ez letisztult. Volna még mit mondania, de kihagyja természetesen. Már akkor érezte volt közöttük kapocs, amikor még Mai sem tudta, hogy a húga.*
- Mert szeretlek. Tudod, ehhez nem kell indok. Amikor mellém ültél a padon, történt valami. Fontos lettél és ezen nincs mit magyarázni, ez megfoghatatlan. Akkor nem akartál nekem megfelelni, tudod? Akkor csak úgy érezted, hogy odaülhetsz mellém, elmondhatod, amit akarsz én pedig úgy döntöttem, hogy meghallgatlak és veled megyek. Minden más, amit hiszel, hogy szükséges, csak elrontja ezt. Nem kell érte harcolni. Nem kell megkérdőjelezni sem. Mindkettő bajt szül.
*Nem teljes igazság ez sem, de többet nem hiszi, hogy be tud fogadni a feketeség. Persze hogy kell tenni egy kapcsolatért. Példának okáért nem átkozzuk meg a másikat. De nem foroghat folyton azon az elme, hogy mivel rontjuk el. Mert akkor megtörténik. Nehéz. Annyian laknak ott bent és mindenkinek más szavak használnak. Nem akar itt lenni. Mégsem mozdul.*
//Tépett sorsok//
*Sokkal nagyobb türelemmel kellene a másik felé fordulnia. Apróságokkal kezdeni. De úgy érzi, hogy nincs erre ideje. Éppen, hogy elfordítja a fejét és máris összeszed egy szőke nőt, akivel megölik egymást. Vagy egy kannibált hoz elé, hogy segítsen az abba szerelmesnek. Aztán még egyet pislog, és egy démonnal beszélget, aki kér tőle valamit. Valami súlyosabbat annál, hogy legyen ideje csak úgy lassan visszavagdosni a kikelt növény szárát, leveleit, hogy szebb formában nőjön tovább. Ezzel nem lehet felvenni a versenyt. A feketeség csak hajszolja a megváltását, de rossz az irány. Mai sem elég hozzá, hogy elfeledje az istenét… hogyan is lenne? Ő nem tud ennyire álnok lenni. Illetve tudna, de azt még nem veszi be a gyomra. Idővel pedig bevenné…*
- Jaj, Nori. *Mit is mondhatna? Majdnem kiszökött az ajkain, hogy semmit nem kell tennie érte. De ez nem igaz. Vagy nem úgy. Ellene nem kellene tennie semmit, soha többet, de arra nincs garancia. Érte? Érte nem kell. Nem tudja elfogadni úgy, ahogy van és az talán nem is szeretet. De hogyan lehetne valakivel békében, aki kárt okoz neki, másnak és saját magának is? Nincs megoldás. Most még nincs. A javát akarja, de van olyan? Lehet ez más?*
- Tudod, mit tennél jól? Ha elmondanád, amit szeretnél, de amit nem szeretnél, azt nem. Az a te akaratod. És nem másé.
*Nehéz. Bár könnyű lenne bánni a másikkal. Megtehetné, hogy valóban úrnőként viselkedik, hogy ural, hogy leigáz. A lány még talán el is fogadná és viszonylag kezes báránnyá válna. De az nem ő lenne. Ha csak azt kellene nézni, hogy hogyan élne túl, akkor meg lennének a módszerei. De nem akar egy üres bólogató valakit. Meg kellene találnia önmagát. Meg lehet ennyi szenvedés után?
A kérdésre könnyebben válaszol, mint a többire. Mert ez egyszerű, ez letisztult. Volna még mit mondania, de kihagyja természetesen. Már akkor érezte volt közöttük kapocs, amikor még Mai sem tudta, hogy a húga.*
- Mert szeretlek. Tudod, ehhez nem kell indok. Amikor mellém ültél a padon, történt valami. Fontos lettél és ezen nincs mit magyarázni, ez megfoghatatlan. Akkor nem akartál nekem megfelelni, tudod? Akkor csak úgy érezted, hogy odaülhetsz mellém, elmondhatod, amit akarsz én pedig úgy döntöttem, hogy meghallgatlak és veled megyek. Minden más, amit hiszel, hogy szükséges, csak elrontja ezt. Nem kell érte harcolni. Nem kell megkérdőjelezni sem. Mindkettő bajt szül.
*Nem teljes igazság ez sem, de többet nem hiszi, hogy be tud fogadni a feketeség. Persze hogy kell tenni egy kapcsolatért. Példának okáért nem átkozzuk meg a másikat. De nem foroghat folyton azon az elme, hogy mivel rontjuk el. Mert akkor megtörténik. Nehéz. Annyian laknak ott bent és mindenkinek más szavak használnak. Nem akar itt lenni. Mégsem mozdul.*
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:18:38
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
*Magától nem kel ki semmi. Kikeltették. Félt, mert mindig egyedül volt, nem volt kinek a biztonságot nyújtó karjai közé bújni. Mindig is bizonyítani akart, hogy elfogadják, hogy valaki őt is szeresse. Az erődemonstráció fontos volt, mert nem maradt neki más, amibe kapaszkodhat, hogy túléljen.
Ahhoz, hogy meg lehessen őt menteni, talán már régóta késő, de lehet formálni, hogy helyes döntéseket hozzon, csak neki is akarnia kell. Senkit nem lehet boldoggá tenni, ha ő maga nem akarja, ez egy alapigazság, de Nori esetében talán a boldogság túlzott hajszolása, az, hogy bármit képes érte megtenni vezetett oda, hogy egy kétes játszmákat űző isten markába került, ahonnan látszólag nem is akar szabadulni.*
- Akkor most jól tettem, hogy elmondtam? Ezt kellett tennem azért, hogy szeress? *Ha megkérdeznék tőle, hogy mégis milyen választ várt, talán meg sem tudná fogalmazni. Lehet, hogy semmilyet. Egy egyszerű beletörődésnek örült volna a legjobban, mert az nem szül újabb viszályt kettejük közt, de ez a remény már halva született.
A következő, kemény, ám egyenes szavakat már könnyebben értelmezi, tekintete jelzi is, hogy valamelyest megdöbbent. Szeretné újra megölelni Mai-t, de nem teszi, mert már az előbb is érezte, hogy mennyire megfeszült a vékony kis teste. Nem örült neki. A könnyei majdnem ismét megindulnak, ahogy felismeri a tényt, hogy ő is lehet fontos valakinek, s csak egyetlen kérdés fogalmazódik meg benne. Miért?*
- Mai, kérdezhetek mást is? Miért aggódsz értem ennyire? Miért ilyen fontos neked az én sorsom? Miért kapok tőled ekkora ajándékot? *Szeretné megérteni, hogy mi történik. Nem tett ő semmit, sőt, azt is jól tudja, hogy igazából csak megnehezíti a fél-elf életét, ő mégsem hagyja magára úgy, mint mások. Nem fogadná el, hogy az ő hibája, de eddig mindenkit eltaszított magától az életében, de Mai-t nem, ő még mindig itt van vele, és egyre többet ad neki. Furcsa, szokatlan és érthetetlen számára az egész. Ez az egyetlen oka, amiért nem tudja úgy értékelni és élvezni, ahogy kellene.*
//Tépett sorsok//
*Magától nem kel ki semmi. Kikeltették. Félt, mert mindig egyedül volt, nem volt kinek a biztonságot nyújtó karjai közé bújni. Mindig is bizonyítani akart, hogy elfogadják, hogy valaki őt is szeresse. Az erődemonstráció fontos volt, mert nem maradt neki más, amibe kapaszkodhat, hogy túléljen.
Ahhoz, hogy meg lehessen őt menteni, talán már régóta késő, de lehet formálni, hogy helyes döntéseket hozzon, csak neki is akarnia kell. Senkit nem lehet boldoggá tenni, ha ő maga nem akarja, ez egy alapigazság, de Nori esetében talán a boldogság túlzott hajszolása, az, hogy bármit képes érte megtenni vezetett oda, hogy egy kétes játszmákat űző isten markába került, ahonnan látszólag nem is akar szabadulni.*
- Akkor most jól tettem, hogy elmondtam? Ezt kellett tennem azért, hogy szeress? *Ha megkérdeznék tőle, hogy mégis milyen választ várt, talán meg sem tudná fogalmazni. Lehet, hogy semmilyet. Egy egyszerű beletörődésnek örült volna a legjobban, mert az nem szül újabb viszályt kettejük közt, de ez a remény már halva született.
A következő, kemény, ám egyenes szavakat már könnyebben értelmezi, tekintete jelzi is, hogy valamelyest megdöbbent. Szeretné újra megölelni Mai-t, de nem teszi, mert már az előbb is érezte, hogy mennyire megfeszült a vékony kis teste. Nem örült neki. A könnyei majdnem ismét megindulnak, ahogy felismeri a tényt, hogy ő is lehet fontos valakinek, s csak egyetlen kérdés fogalmazódik meg benne. Miért?*
- Mai, kérdezhetek mást is? Miért aggódsz értem ennyire? Miért ilyen fontos neked az én sorsom? Miért kapok tőled ekkora ajándékot? *Szeretné megérteni, hogy mi történik. Nem tett ő semmit, sőt, azt is jól tudja, hogy igazából csak megnehezíti a fél-elf életét, ő mégsem hagyja magára úgy, mint mások. Nem fogadná el, hogy az ő hibája, de eddig mindenkit eltaszított magától az életében, de Mai-t nem, ő még mindig itt van vele, és egyre többet ad neki. Furcsa, szokatlan és érthetetlen számára az egész. Ez az egyetlen oka, amiért nem tudja úgy értékelni és élvezni, ahogy kellene.*
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:24:01
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:24:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jól.
*Szorítja össze a fogait, ahogy a benne uralkodó feszültségtől szaporán szedi orrán át a levegőt. Mint a veszett eb, aki harapni készül. Feszült tagokkal áll némán, ahogy figyeli a férfiról lekerülő inget. Az alóla szem elé kerülő bőrfelületet, a rajta tetszelgő hegeket. Amin nem olyan rég még az ő ujjai barangoltak végig. Vajon bejárta az összeset? Azt már nem követi le, hogy az ing végül hol végzi be. Ha csak a földre hányják sem érdekli. Most mozdulatról mozdulatra, centiről centire nézi végig ahogy a nadrág is a nyomába ered.*
- Sajnálom, hogy nem volt rád való. Sajnos méretes barmokra nem tartok itthon semmit.
*Kapja a kékeket a férfi nadrágjára, kezei pedig indulnak is, hogy még előtte markoljon rá a szövetre. Noha kicsit elkésett a mozdulattal, de nem sokkal Lorens után mar a darabra, hogy aprót húzzon rajta maga felé. Szinte ijedten és némi értetlenséggel pillant a férfi szemeibe. Úgy engedi el a nadrágot, mintha parázsba mart volna, és elhátrál pár lépést tőle. Sóhajtva süti le a szemeit, miközben zavartan túrja hátra a haját. Most már maga is kezdi elveszíteni az értelmét annak, amit csinál. Látja, hogy Lorensnek esze ágában sincs maradni, nem is marasztalja. Sőt. Most mégis kedve lenne inkább minden ajtót, minden ablakot bedeszkázni. Pedig semmiből sem telik annyit mondani, hogy: ~Maradj!~ Legalább egy éjszakát még. Hátha a holnappal majd más lesz, könnyebb. Vagy tényleg megölik ma egymást és akkor nem is lesz ezzel gond. De Lorens hallgatása annyira nyilvánvaló, annyira kínzóan valóságos. Észhez terítő, mint az a pofon lenne, amit már nem egyszer ígértek neki.*
- Bocsánat. Nem úgy gondoltam.
*Engedi le végül a kezét.*
- Ha gondolod teszek el egy keveset a raguból, ha... nincs, aki étellel várjon. Az edényt meg ráérsz majd visszahozni.
*Aprót nyelve bólint magának. Igen. Ez jó ötlet. Így legalább csinál valami kedveset és hasznosat is. Nem akar úgy elválni tőle, hogy ilyen gorombán viselkedik, mert megint nem érdemli meg a férfi. Nem is csoda, hogy elmegy. Ki bírná ezt huzamosabb ideig? Az alsóajkát beharapva indítja meg lépteit, de a várttal ellentétben nem az ajtó, hanem Lorens felé. Mire pedig komolyabban átgondolhatná, hogy megint mit művel a hátának simulva fonódnak rá karjai, akár a borostyán a kerítésre. Egyik keze a mellkasára kúszik, s ott pihen meg, amíg a másik a hasán ér célt. Homlokát a hátának dönti, miközben mélyen magába szívja az illatát.*
- Köszönöm és ne haragudj.
*Dünnyögi halkan, ahogy a kezek lassan engednek, a lány pedig apránként hátrébb lép. Aprót szusszan, ahogy érez valami megkönnyebbülés félét, pedig a szíve még mindig rettenetesen nehéz.*
- A raguért viszont most szólok, hogy tartozni fogsz. Tartozni pedig nem szép dolog.
*Mosolyodik el szélesen, miközben hangjából kicsendül az a jól megismert kis okoskodó, amivel már épp eleget borzolta a férfi idegeit. Az, ami árulkodik arról, hogy nincs már semmi baj, miközben az a rohadt gombóc a torkában csak egyre inkább növekedésnek indul.*
- Mondjuk a virágot azt szeretem.
*Jegyzi meg elvigyorodva, ahogy sarkon fordulva indul ki a szobából. A léptei kényelmesek, de szíve szerint szaladna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jól.
*Szorítja össze a fogait, ahogy a benne uralkodó feszültségtől szaporán szedi orrán át a levegőt. Mint a veszett eb, aki harapni készül. Feszült tagokkal áll némán, ahogy figyeli a férfiról lekerülő inget. Az alóla szem elé kerülő bőrfelületet, a rajta tetszelgő hegeket. Amin nem olyan rég még az ő ujjai barangoltak végig. Vajon bejárta az összeset? Azt már nem követi le, hogy az ing végül hol végzi be. Ha csak a földre hányják sem érdekli. Most mozdulatról mozdulatra, centiről centire nézi végig ahogy a nadrág is a nyomába ered.*
- Sajnálom, hogy nem volt rád való. Sajnos méretes barmokra nem tartok itthon semmit.
*Kapja a kékeket a férfi nadrágjára, kezei pedig indulnak is, hogy még előtte markoljon rá a szövetre. Noha kicsit elkésett a mozdulattal, de nem sokkal Lorens után mar a darabra, hogy aprót húzzon rajta maga felé. Szinte ijedten és némi értetlenséggel pillant a férfi szemeibe. Úgy engedi el a nadrágot, mintha parázsba mart volna, és elhátrál pár lépést tőle. Sóhajtva süti le a szemeit, miközben zavartan túrja hátra a haját. Most már maga is kezdi elveszíteni az értelmét annak, amit csinál. Látja, hogy Lorensnek esze ágában sincs maradni, nem is marasztalja. Sőt. Most mégis kedve lenne inkább minden ajtót, minden ablakot bedeszkázni. Pedig semmiből sem telik annyit mondani, hogy: ~Maradj!~ Legalább egy éjszakát még. Hátha a holnappal majd más lesz, könnyebb. Vagy tényleg megölik ma egymást és akkor nem is lesz ezzel gond. De Lorens hallgatása annyira nyilvánvaló, annyira kínzóan valóságos. Észhez terítő, mint az a pofon lenne, amit már nem egyszer ígértek neki.*
- Bocsánat. Nem úgy gondoltam.
*Engedi le végül a kezét.*
- Ha gondolod teszek el egy keveset a raguból, ha... nincs, aki étellel várjon. Az edényt meg ráérsz majd visszahozni.
*Aprót nyelve bólint magának. Igen. Ez jó ötlet. Így legalább csinál valami kedveset és hasznosat is. Nem akar úgy elválni tőle, hogy ilyen gorombán viselkedik, mert megint nem érdemli meg a férfi. Nem is csoda, hogy elmegy. Ki bírná ezt huzamosabb ideig? Az alsóajkát beharapva indítja meg lépteit, de a várttal ellentétben nem az ajtó, hanem Lorens felé. Mire pedig komolyabban átgondolhatná, hogy megint mit művel a hátának simulva fonódnak rá karjai, akár a borostyán a kerítésre. Egyik keze a mellkasára kúszik, s ott pihen meg, amíg a másik a hasán ér célt. Homlokát a hátának dönti, miközben mélyen magába szívja az illatát.*
- Köszönöm és ne haragudj.
*Dünnyögi halkan, ahogy a kezek lassan engednek, a lány pedig apránként hátrébb lép. Aprót szusszan, ahogy érez valami megkönnyebbülés félét, pedig a szíve még mindig rettenetesen nehéz.*
- A raguért viszont most szólok, hogy tartozni fogsz. Tartozni pedig nem szép dolog.
*Mosolyodik el szélesen, miközben hangjából kicsendül az a jól megismert kis okoskodó, amivel már épp eleget borzolta a férfi idegeit. Az, ami árulkodik arról, hogy nincs már semmi baj, miközben az a rohadt gombóc a torkában csak egyre inkább növekedésnek indul.*
- Mondjuk a virágot azt szeretem.
*Jegyzi meg elvigyorodva, ahogy sarkon fordulva indul ki a szobából. A léptei kényelmesek, de szíve szerint szaladna.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:20:13
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:20:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már csak hümment inkább válaszul Tiri szavaira. Tudja magáról, hogy nem a legkifinomultabb társasági ember, tudja, hogy nagyon is sok olyan dolgot tett vagy mondott -sokszor direkt- amivel felmérgelte a szőkeséget. De nem az utóbbi pár percben. Mégis, most megint puffogó kismacskaként áll előtte a lány, csak úgy köpi szinte a szavait. És nem érti. És talán már inkább nem is akarja, és jobb, ha nem is érdekli. Mert különben csak újra felmérgelné magát, újra egymásnak esnének, újra csak acsargás lenne belőle. Francnak sincs ehhez kedve. És talán így járnak jól mind a ketten.*
- Jól van akkor. *-mondja megfeszülő arcvonásokkal a lány végszavára. Jól van akkor. Tehát ennyi. Nem lesz több veszekedés, nem lesz több vérlázító szó, és nem lesz feszültséglevezetés sem. Nem is baj, talán így a jó. Amúgy is csak egymás idegeire mentek.
Elfordul és az ágyhoz lép. Eszébe jut, hogy direkt nem feküdt bele, hogy Tirit akarta volna a takaróra nyomni, hogy az ő teste gyűrje azt meg. A gondolattól szinte felnevet. Lerakja a ruháit, és gyakorlott mozdulatokkal bontogatni kezdi a kölcsön-ing gombjait. Mikor végre megszabadul az ingtől, elégedetten szusszant. Ezután a nadrág dereka következik. Már rég túl vannak azon, hogy szégyellené pőreségét Tiri előtt, így nyugodtan vetkőzik le.*
- Köszönöm a ruhákat. *-pislant oldalra a lány felé, ahogy saját nadrágjához nyúl. Többet nem is szól. Minek? Hogy abból is csak baj legyen? Teljesen egyértelmű: a lány azt akarja hogy menjen, azért is viselkedik így. Akkor minek ellenkezzen? Érzi, hogy valami feszültség megint nőni kezd odabent gondolattól. De ezt most nem érti. Mintha valami odabent az ellen ágálna, hogy elmenjen. De hát ez butaság, nem? Háh. Minek maradna..?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már csak hümment inkább válaszul Tiri szavaira. Tudja magáról, hogy nem a legkifinomultabb társasági ember, tudja, hogy nagyon is sok olyan dolgot tett vagy mondott -sokszor direkt- amivel felmérgelte a szőkeséget. De nem az utóbbi pár percben. Mégis, most megint puffogó kismacskaként áll előtte a lány, csak úgy köpi szinte a szavait. És nem érti. És talán már inkább nem is akarja, és jobb, ha nem is érdekli. Mert különben csak újra felmérgelné magát, újra egymásnak esnének, újra csak acsargás lenne belőle. Francnak sincs ehhez kedve. És talán így járnak jól mind a ketten.*
- Jól van akkor. *-mondja megfeszülő arcvonásokkal a lány végszavára. Jól van akkor. Tehát ennyi. Nem lesz több veszekedés, nem lesz több vérlázító szó, és nem lesz feszültséglevezetés sem. Nem is baj, talán így a jó. Amúgy is csak egymás idegeire mentek.
Elfordul és az ágyhoz lép. Eszébe jut, hogy direkt nem feküdt bele, hogy Tirit akarta volna a takaróra nyomni, hogy az ő teste gyűrje azt meg. A gondolattól szinte felnevet. Lerakja a ruháit, és gyakorlott mozdulatokkal bontogatni kezdi a kölcsön-ing gombjait. Mikor végre megszabadul az ingtől, elégedetten szusszant. Ezután a nadrág dereka következik. Már rég túl vannak azon, hogy szégyellené pőreségét Tiri előtt, így nyugodtan vetkőzik le.*
- Köszönöm a ruhákat. *-pislant oldalra a lány felé, ahogy saját nadrágjához nyúl. Többet nem is szól. Minek? Hogy abból is csak baj legyen? Teljesen egyértelmű: a lány azt akarja hogy menjen, azért is viselkedik így. Akkor minek ellenkezzen? Érzi, hogy valami feszültség megint nőni kezd odabent gondolattól. De ezt most nem érti. Mintha valami odabent az ellen ágálna, hogy elmenjen. De hát ez butaság, nem? Háh. Minek maradna..?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302