Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Ritkán szokott azon gondolkozni hogy bizonyos dolgokra mekkora az esély az életben, általában inkább csak elfogadja azt, ami van. Pedig érdekes lenne elgondolkozni ezen: mekkora az esélye annak, hogy pont ő sétál erre és pont akkor, mikor Rinavessa a kerítéssel vesződik? Mekkora az esélye annak, hogy úgy esik hogy szóba állnak egymással, s annak mekkora, hogy nem is sokra rá már ő maga ügyködik azon a kerítésen? Ha gondolkodna ilyenen, akkor rájöhetne, hogy igen kicsi az esélye mindennek. És ezt a kis esélyt hívják sokan csak egyszerűen véletlennek. És ez most jó véletlen, legalábbis a leánynak mindenképp. Hogy neki is az-e? Igen, eséllyel az. Hiszen ha más nem is, a munkáért cserébe harapnivalót kap; jobbik esetben pedig Rinavessa barátságát. De most nem gondolkozik ilyenen. Csak elfogadja azt, hogy ő kint dolgozik, a leány meg bent.
Mert azt egyértelműen látja és érzi, hogy odabent munka folyik, még ha olyan is, amihez maga semmit nem konyít. A Rezidencián Luninari az aki a konyhát uralja, s maga nem is igen téblábol ott – legfeljebb reggel meg este eszik valamit, ha talál olyat, ami a foga alá való. Látja Rinavessán, hogy az nem tétlenkedett míg idebent volt; a lisztfoltok elárulják őt, és önkéntelenül is szélesen elmosolyodik, ahogy az elpiruló arcon elmaszatolt foltra esik a pillantása. Elveszi a poharat, aprót bólint.*
- Köszönöm… *-szólalna meg, de a szót belé fojtja a leány csacsogása. Nem zavartatja magát különösen a dologtól, csupán mosolya lesz szélesebb, és felvont fél szemöldökkel hallgatja a szavakat. Aztán mikor vége szakad a beszédnek, kissé megemeli a poharat amit kapott.*
- Iszok! *-bólint szinte engedelmesen-* Azé' gyüttem be, hogy kérjek. De há' nem is kellett, kitaná'tad te előre, hogy mié' gyüvök.
*És ezzel maga is elhallgat, hogy jólesőn igyon a vízből. Mikor leengedi a poharat, nem siet vissza egyből. Nem hajtja senki. És ha már itt van, akkor kíváncsian figyeli ahogy Rinavessa tesz-vesz. Látja rajta, hogy az sokkal jobban érzi magát a konyhában, és hogy mozdulatai ugyanolyan, csak más természetű gyakorlottságról árulkodnak, amivel maga a kalapácsot és a léceket kezelte odakint. Beleszimatol a levegőbe ahogy a fazékból a leány a tésztára kezdi merni a tölteléket.*
- Jó illata van! *-ismeri el őszintén, és egy-két lépésnyit közelebb somfordál, hogy úgy figyelje ahogy Rinavessa dolgozik. Közben tekintete egy-egy pillanatra a leány kezéről annak arcára rebben, látja ahogy az figyel arra, amit csinál. Ez tetszik neki – mindig is sokra értékelte, ha valaki dolgos. Rinavessa ráadásul férfiként nézve is szemrevaló, ahogy megállapítja magában. Érzi hogy fülei megint forróak lesznek, és inkább a kis batyukra, vagy mifenékre néz vissza.-* Látszik, hogy ez má' inkább kézreáll neked.
*Félszegen megvonja kissé a vállát.*
- Gondolom sütötté' má' eleget hozzá. Tényleg megvan a formájuk. *-érzi hogy elég suta módon próbál csevegni, de hát nemigen akarja se feltartani, se zavarni a leányt; ráadásul a konyhai dolgokhoz se konyít. Ha arról lenne szó, hogy betapassza a kemence oldalán a repedést, na, azt meg tudná csinálni. De egy ilyen almás batyut legfeljebb megenni tudna, összekészíteni nem. Újra Rinavessa arcára pislant, s úgy dönt, hogy inkább iszik még egy kortyot. Hátha legalább eltakarja a pohárral a zavar pírját is. Hátha.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-25 12:58:26
Üzenet elküldve: 2025-01-25 12:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Édes otthon//
*Odakint szakad az eső. A fák ágai fáradt öregember módjára hajolnak meg az erőteljes széllökésektől, a hangja olyan, mintha a túlvilágról áthallatszó sikolyokat hordozná magában. Ítéletidő ez, úgy bizony. Találó név. A villámcsapások az egész környéket valamiféle különös, sötét fénybe borítják, az ezt követő hangos csattanás és robaj pedig egyértelműen olyan, mintha az istenek ítéletét hirdetné.
Furcsa érzés, hogy odakint kíméletlenül tombol a természet, ő még sincs kitéve a viszontagságainak. Biztonságot nyújtó falak mögött állva, egy ablakon keresztül bámulja az egyébként neki tetsző jelenséget, miközben a kandallóban ropogó hangot hallató tűz melege átjárja a testét. Újra és újra megtapasztalja, a saját bőrén érzi, hogy mekkora ajándékot kapott Mai-tól. Vajon hol lehet most? Azt ígérte, hogy ma együtt elmennek a temetőbe, de még nem ért ide. Reméli, hogy nem esett semmi baja. Ez az időjárás nem neki való, ő nem tudja megvédeni magát az istenek haragjától.*
- Dehogynem tudja… *Felsóhajt. Az aggodalom is furcsa érzés a számára, pont úgy, mint a hála.
Elfordul az asztaltól, és először szeretne visszadőlni az ágyába, és ott fetrengeni tovább a várakozás hosszú perceitől szenvedve, de eszébe jut helyette valami jobb, aminek talán Mai is örülne, és magát is lefoglalhatná, amíg megérkezik. A kamrába siet, ahonnan sikerül előhalásznia egy kevés krumplit meg némi nyershúst. Arra készül, hogy ebéddel várja Mai-t. Az alapanyagokkal a konyhába megy, leül az asztalhoz, és elkezdi feldolgozni őket. A krumplipucolással és darabolással nincs problémája, hisz ott egy pengét kell használnia a művelethez, azokhoz pedig jól ért. Hasonlóan a húst is szeletekre vagdossa, ám a neheze még csak most jön. Meg kell sütnie őket. Legutóbb, mikor a pusztában elejtett nyúllal próbálkozott, az nem lett túl étvágygerjesztő, de akkor nem is egy konyhában volt. Tüzet gyújt, majd elkezdi a húst és a krumplit is megsütni. Ha valaki kívülről nézné őt, biztosan megmondaná, hogy a feketeség nem való szakácsnak. A végeredményre azonban ő kifejezetten büszke, és szerinte nem is sikerült olyan rosszul. Itt-ott néhány szénné égetett krumplifalat és a túlsütött hús ellenére ehető ételt tudott prezentálni. Ki is tálalja őket az asztalon két tányérba, még evőeszközöket is rak mellé.*
- Így. Jó lesz. *Elvigyorodik magában. Most már reméli, hogy Mai hamarosan megérkezik, mert még a végén kihűl ez a finomság.*
//Édes otthon//
*Odakint szakad az eső. A fák ágai fáradt öregember módjára hajolnak meg az erőteljes széllökésektől, a hangja olyan, mintha a túlvilágról áthallatszó sikolyokat hordozná magában. Ítéletidő ez, úgy bizony. Találó név. A villámcsapások az egész környéket valamiféle különös, sötét fénybe borítják, az ezt követő hangos csattanás és robaj pedig egyértelműen olyan, mintha az istenek ítéletét hirdetné.
Furcsa érzés, hogy odakint kíméletlenül tombol a természet, ő még sincs kitéve a viszontagságainak. Biztonságot nyújtó falak mögött állva, egy ablakon keresztül bámulja az egyébként neki tetsző jelenséget, miközben a kandallóban ropogó hangot hallató tűz melege átjárja a testét. Újra és újra megtapasztalja, a saját bőrén érzi, hogy mekkora ajándékot kapott Mai-tól. Vajon hol lehet most? Azt ígérte, hogy ma együtt elmennek a temetőbe, de még nem ért ide. Reméli, hogy nem esett semmi baja. Ez az időjárás nem neki való, ő nem tudja megvédeni magát az istenek haragjától.*
- Dehogynem tudja… *Felsóhajt. Az aggodalom is furcsa érzés a számára, pont úgy, mint a hála.
Elfordul az asztaltól, és először szeretne visszadőlni az ágyába, és ott fetrengeni tovább a várakozás hosszú perceitől szenvedve, de eszébe jut helyette valami jobb, aminek talán Mai is örülne, és magát is lefoglalhatná, amíg megérkezik. A kamrába siet, ahonnan sikerül előhalásznia egy kevés krumplit meg némi nyershúst. Arra készül, hogy ebéddel várja Mai-t. Az alapanyagokkal a konyhába megy, leül az asztalhoz, és elkezdi feldolgozni őket. A krumplipucolással és darabolással nincs problémája, hisz ott egy pengét kell használnia a művelethez, azokhoz pedig jól ért. Hasonlóan a húst is szeletekre vagdossa, ám a neheze még csak most jön. Meg kell sütnie őket. Legutóbb, mikor a pusztában elejtett nyúllal próbálkozott, az nem lett túl étvágygerjesztő, de akkor nem is egy konyhában volt. Tüzet gyújt, majd elkezdi a húst és a krumplit is megsütni. Ha valaki kívülről nézné őt, biztosan megmondaná, hogy a feketeség nem való szakácsnak. A végeredményre azonban ő kifejezetten büszke, és szerinte nem is sikerült olyan rosszul. Itt-ott néhány szénné égetett krumplifalat és a túlsütött hús ellenére ehető ételt tudott prezentálni. Ki is tálalja őket az asztalon két tányérba, még evőeszközöket is rak mellé.*
- Így. Jó lesz. *Elvigyorodik magában. Most már reméli, hogy Mai hamarosan megérkezik, mert még a végén kihűl ez a finomság.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-25 12:31:24
Üzenet elküldve: 2025-01-25 12:31:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*A rövid pihenő után visszatér a szobába, majd csípőre tett kézzel pillant körbe. Az üvegek összeszedve, a ruhák is egy kupacba pakolva. Majd a legvégén kimossa őket, hogy azzal se legyen gondja a fiúnak. Így egyelőre itt is annyi marad hátra, hogy a bútorokról kezdje el a port törölgetni. Neki is lát, de nemsokára megtorpan a dolgában, mikor megüti a fülét az asszonyság rikácsolása. Azt, hogy mit és kivel vitatkozik, azt nem tudja kivenni. Attól a fülsértő hangtól talán akkor sem tudná, ha éppen ott állna mellette. Hát nem irigyli Lazziart a szomszédság miatt. Az ő kis vacka legalább csendes környéken van, abban sem biztos, hogy a szomszéd házak valamelyikét egyáltalán lakják-e. Nem épp a város legcirádásabb része, ahol ő lakik.
Az ajtócsapódásra felvonja a szemöldökeit, de végül csak a vállát vonva tér vissza a dolgához.
Legközelebb már az ajtó nyitódás vonja el a figyelmét. Ahogy kipillant és tekintete összetalálkozik a fiúéval széles mosolyra húzza az ajkait.*
- Igyekeztem.
*Von vállat kissé szégyenlősen, majd a kérdésre megingatja a fejét.*
- Dehogy. Le tudtam magam foglalni.
*Kuncog fel halkan, s szemei már vándorolnak is át a felmosóra. Remek. Így a konyhát végre teljesen befejezheti.*
- Látom ügyesen szereztél mindent.
*Ballag is a felmosóhoz és a vödörhöz, amiket egy-egy kezébe vesz és indul vissza a konyhába, hogy megtöltse a vödröt a meleg vízből.*
*A rövid pihenő után visszatér a szobába, majd csípőre tett kézzel pillant körbe. Az üvegek összeszedve, a ruhák is egy kupacba pakolva. Majd a legvégén kimossa őket, hogy azzal se legyen gondja a fiúnak. Így egyelőre itt is annyi marad hátra, hogy a bútorokról kezdje el a port törölgetni. Neki is lát, de nemsokára megtorpan a dolgában, mikor megüti a fülét az asszonyság rikácsolása. Azt, hogy mit és kivel vitatkozik, azt nem tudja kivenni. Attól a fülsértő hangtól talán akkor sem tudná, ha éppen ott állna mellette. Hát nem irigyli Lazziart a szomszédság miatt. Az ő kis vacka legalább csendes környéken van, abban sem biztos, hogy a szomszéd házak valamelyikét egyáltalán lakják-e. Nem épp a város legcirádásabb része, ahol ő lakik.
Az ajtócsapódásra felvonja a szemöldökeit, de végül csak a vállát vonva tér vissza a dolgához.
Legközelebb már az ajtó nyitódás vonja el a figyelmét. Ahogy kipillant és tekintete összetalálkozik a fiúéval széles mosolyra húzza az ajkait.*
- Igyekeztem.
*Von vállat kissé szégyenlősen, majd a kérdésre megingatja a fejét.*
- Dehogy. Le tudtam magam foglalni.
*Kuncog fel halkan, s szemei már vándorolnak is át a felmosóra. Remek. Így a konyhát végre teljesen befejezheti.*
- Látom ügyesen szereztél mindent.
*Ballag is a felmosóhoz és a vödörhöz, amiket egy-egy kezébe vesz és indul vissza a konyhába, hogy megtöltse a vödröt a meleg vízből.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-25 12:21:16
Üzenet elküldve: 2025-01-25 12:21:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Arra csak halvány mosolyba húzza a száját, hogy a gombás tekercsekhez hasonlítva talán a mostani sem lesz rossz. Igyekszik. Mindig igyekszik, de most talán valamivel jobban, ezért a végeredmény miatt is nagyobb az izgalma. Mert ugye más, ha valakinek sütöget. A saját ízlését jól ismeri, ellenben Alaveréről fogalma sincs. Az eredeti terv amúgy is az almás batyu lett volna, de végül úgy sül ki a dolog, hogy nem csak magára kell gondolnia.*
- Én mégsem boldogultam vele. Hisz láttad a végeredményt.
*Kuncog fel. Neki bizony a tészta összeállítása és gyúrása olyan, amit a kisujjából kiráz, ám, ahogy azt a fiú is jól láthatta, bizony a kerítéssel meggyűlt a baja.*
- Ott is érteni kell, hogy miért kell a keresztléc. Amiről én azt sem tudtam, hogy egyáltalán kell. Meg, hogy van olyan.
*Húzza el kicsit a száját, ahogy eszébe jut, hogy nem ez lesz az egyetlen dolog, amivel még bajba fog kerülni. Most szerencséje volt, hogy Alaver felbukkant, de, ha legközelebb a nyikorgó ajtónak áll neki? Vagy ki akarja meszelni a falakat? Ültető ládát is akart kalapálni abból a pár lécből, ami reményei szerint megmarad. Aztán még ki tudja, hogy mennyi mindent talál, ami még javításra szorul. Na akkor majd vakarhatja a fejét, hogy mihez kezdjen egymaga.
Az ő asztala a sütés. Ami pedig ahogy hallja a fiútól áll jócskán messze. És, ha már ő megtanulta, hogy mi a fene az a keresztléc, hát miért ne taníthatná meg, hogy hogyan kell a zsemléket csinálni. Szívességből a segítségért. Meg talán némi hátsó szándékkal, hogy akkor akár még találkozhat máskor is a fiúval. Barátságos és jólesik most végre valakivel beszélgetni. Hát miért is ne találkozhatnának még?*
- Akkor, ami kimaradt, majd én bepótlom veled.
*Neveti el magát halkan. Emlékszik, hogy otthon is az anyja egyedül őt engedte be a konyhába. Az öccse dolga bizony a kinti munka volt, mert bent, a kemence előtt bizony csak útban lett volna. Az anyja is mindig inkább kizavargálta a fiút, hogy legyen helyük és zavartalanul dolgozhassanak. Ez egészen addig ment csak így, amikor a lány már önállóan tudott mozogni a konyhában. Ismerte a mozdulatokat, a hozzávalókat. Akkor pedig az egész konyha az ő kis birodalmává vált.*
- Édesanyámtól tanultam. Ügyes asszony, de inkább a földeken dolgozik, mintsem a konyhában. Amíg gyerekek voltunk ugye muszájból csinálta. Rajtam meg idővel látta az érdeklődést eziránt, meg, hogy a kapáláshoz már nem igazán konyítok. Így a konyha dolga rám maradt. Szerencsére.
*Teszi le maga is az asztalra a poharat, ám miközben Alaver arcát fürkészi, a keze a poháron marad és azzal bíbelődik. Remélve, hogy azt a piszkálódó zavarát valamennyire enyhíti.*
- És te? Te csinálod a legszebb kerítéseket város szerte?
*Mosolyodik el, ahogy végül inkább átpillant a pohárra, amiben óvatosan lögybölni kezdi a maradék kis vizet.*
//Zsivány és zsemle//
*Arra csak halvány mosolyba húzza a száját, hogy a gombás tekercsekhez hasonlítva talán a mostani sem lesz rossz. Igyekszik. Mindig igyekszik, de most talán valamivel jobban, ezért a végeredmény miatt is nagyobb az izgalma. Mert ugye más, ha valakinek sütöget. A saját ízlését jól ismeri, ellenben Alaveréről fogalma sincs. Az eredeti terv amúgy is az almás batyu lett volna, de végül úgy sül ki a dolog, hogy nem csak magára kell gondolnia.*
- Én mégsem boldogultam vele. Hisz láttad a végeredményt.
*Kuncog fel. Neki bizony a tészta összeállítása és gyúrása olyan, amit a kisujjából kiráz, ám, ahogy azt a fiú is jól láthatta, bizony a kerítéssel meggyűlt a baja.*
- Ott is érteni kell, hogy miért kell a keresztléc. Amiről én azt sem tudtam, hogy egyáltalán kell. Meg, hogy van olyan.
*Húzza el kicsit a száját, ahogy eszébe jut, hogy nem ez lesz az egyetlen dolog, amivel még bajba fog kerülni. Most szerencséje volt, hogy Alaver felbukkant, de, ha legközelebb a nyikorgó ajtónak áll neki? Vagy ki akarja meszelni a falakat? Ültető ládát is akart kalapálni abból a pár lécből, ami reményei szerint megmarad. Aztán még ki tudja, hogy mennyi mindent talál, ami még javításra szorul. Na akkor majd vakarhatja a fejét, hogy mihez kezdjen egymaga.
Az ő asztala a sütés. Ami pedig ahogy hallja a fiútól áll jócskán messze. És, ha már ő megtanulta, hogy mi a fene az a keresztléc, hát miért ne taníthatná meg, hogy hogyan kell a zsemléket csinálni. Szívességből a segítségért. Meg talán némi hátsó szándékkal, hogy akkor akár még találkozhat máskor is a fiúval. Barátságos és jólesik most végre valakivel beszélgetni. Hát miért is ne találkozhatnának még?*
- Akkor, ami kimaradt, majd én bepótlom veled.
*Neveti el magát halkan. Emlékszik, hogy otthon is az anyja egyedül őt engedte be a konyhába. Az öccse dolga bizony a kinti munka volt, mert bent, a kemence előtt bizony csak útban lett volna. Az anyja is mindig inkább kizavargálta a fiút, hogy legyen helyük és zavartalanul dolgozhassanak. Ez egészen addig ment csak így, amikor a lány már önállóan tudott mozogni a konyhában. Ismerte a mozdulatokat, a hozzávalókat. Akkor pedig az egész konyha az ő kis birodalmává vált.*
- Édesanyámtól tanultam. Ügyes asszony, de inkább a földeken dolgozik, mintsem a konyhában. Amíg gyerekek voltunk ugye muszájból csinálta. Rajtam meg idővel látta az érdeklődést eziránt, meg, hogy a kapáláshoz már nem igazán konyítok. Így a konyha dolga rám maradt. Szerencsére.
*Teszi le maga is az asztalra a poharat, ám miközben Alaver arcát fürkészi, a keze a poháron marad és azzal bíbelődik. Remélve, hogy azt a piszkálódó zavarát valamennyire enyhíti.*
- És te? Te csinálod a legszebb kerítéseket város szerte?
*Mosolyodik el, ahogy végül inkább átpillant a pohárra, amiben óvatosan lögybölni kezdi a maradék kis vizet.*
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-24 10:30:02
Üzenet elküldve: 2025-01-24 10:30:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy van-e még szükség a méltóságra, vagy hogy van-e még bennük egyáltalán egy fikarcnyi is belőle, az jó kérdés. Talán már nincs. Talán a méltóságot már rég maguk mögött hagyták, még akkor, mikor szar ízű teát diktált bele egyikük a másikba, vagy a másik passzírozta a falhoz az egyiket. Az szinte biztos, hogy akkor már nem sok méltóság volt bennük, amikor a konyhaasztalon lettek egymáséi, a frissen főtt ragu társaságában. Hát mi haszna van akkor ennek a játéknak? Tudják, hogy mit kaphatnak egymástól, vágyják amit kaphatnak egymástól, és úgy fest, hogy mindketten azon is vannak, hogy megkapják a másikat. Nincs haszna. Nem igazán. De a legtöbb játéknak egyébként sincs haszna. Játszani azért játszik az ember, hogy szórakozzon -esetleg tanuljon, még ha nem is tud róla éppen-, hogy jól érezze magát, hogy a játszótársával olyan kapcsolatot alakíthassanak ki, hogy egy idő elteltével már talán szavakra se legyen szükség kettejük között, úgy tudják, hogy mikor, ki, mire gondol. Talán ez a játék is ilyen, amit most egymással űznek. Ez az évődés, nagyszájúskodás, feleselgetés. Ez a húzd-meg-engedd-el. Vagy talán csak arról szól az egész, hogy elodázzák azt, amiről amúgy nagyon jól tudják, hogy meg fog történni. Hogy ezzel fűszerezzék azt az amúgy is szinte kézzel fogható izgalmat, ami kettejük között vibrál a levegőben.
Igazából valószínűleg nincs szükség az izgalom fokozására. Erről árulkodik saját nadrágjának erőteljes domborodása, és erről árulkodnak Tiri olykor sóhajtó légvételei, és az, ahogy az ajkába harap ahogy végigméri őt a csók után. Hirtelen kedvet érez ahhoz, hogy maga is beleharapjon abba az alsó ajakba kissé. Hogy ismét megkóstolja azt. Nehéznek ható szusszanással hagyja hogy a lány elhúzódjon, de ehhez már nem sok köze van annak a gyulladáshoz, ami nemrég még a testét emésztette. Nem – ez most más. Most a szinte újnak ható erejű vágyakozás szorítja abroncsba mellkasát, érzi a bőre alatt szívverései ütemére szinte zsibbadást okozón száguldó vérét, és szinte nehezére esik nem magához rántani, odaszorítani és akár erőszakosan magáévá tenni a szőkeséget. De inkább csak hagyja ellépni őt. A szemöldökei között megjelenő halvány árkok árulkodnak figyelméről és arról, hogy nem igazán tudja hova tenni a lány szavait. Hiszen azoknak köze sincs ahhoz, amit éppen csinál. Jó, talán azért sem tudja annyira értelmezni azokat a szavakat, mert a látvány, amiben részesül, jobban leköti a figyelmét. A ruhabontogató mozdulatok, a lassú séta közben lágyan ringó csípő vonala, az anyag alatt felsejlő formája annak a fenéknek, amibe legszívesebben úgy harapna bele, mint egy érett barackba.. ezek most izgalmasabbak számára, mint a hangyák. A picsába a hangyákkal, ha az a tökszínű ruha épp a földön landol, felfedve mindent, amit csak lehetett!
Szájzugaiba visszaköltözik a vigyor csírája.
Hanyag mozdulattal ránt a vállán és rázza meg karjait, hogy a félig-meddig letűrt ingtől teljesen megszabadulhasson. Fogalma sincs róla, hogy az hová esik. Tekintete a lányra van tapadva, figyeli ahogy a karok megemelkednek mikor a brossért nyúlnak a kezek, figyeli azt is, ahogy más is megemelkedik a karokkal. Szeretné a tenyerére venni azt a mást. Megnézni, hogy még mindig olyan sima-e ott a bőr, mint ahogy emlékszik rá. Szinte csalódottan fújja ki a levegőt, ahogy a tincsek végül eltakarják előle a rálátást arra a másra. Tiri vigyora. Helyette ez az a látvány, amit kap. Viszonozza azt.*
- Tehát most ez a legérdekesebb, hm? *-szólal meg végül. Szinte száraznak érzi a torkát.-* Most te lettél a hangyás lány?
*Vigyora szélesebbre húzódik, ahogy a falat vizsgálgató szőkeség vállára pislant. És a háta vonalára. A csípőjére. A fenekére. A rohadt életbe, milyen jó feneke van..! Türelmetlennek érzi a mozdulatait ahogy megszabadul a csizmáitól, pedig nagyon igyekszik valamennyit beleküzdeni a mozdulataiba abból a méltóságból, ami már talán nem is létezik, és ami talán már nem is nagyon szükséges.
Mezítláb, csöndesen, könnyű léptekkel indul Tiri után. Nem azért mert nem akarja hogy a lány hallja őt, ó, nagyon is tisztában van vele hogy az rá figyel most, a fejtartása egészen elárulja. Egyszerűen csak úgy mozog, mint egy ragadozó, ami a prédáját cserkeli. Bár valószínűleg arról, hogy kettejük közül ki a ragadozó és ki a préda, parázs vitát tudnának folytatni. Parázs vitát, aminek az lenne a vége, hogy saját igazuk bizonygatása közben nem hogy elevenen falnák fel egymást, de ebbe az elevenen felfalásba belereccsennének a padló lécei is. De most nem érdekli ez a gondolat. Ami most érdekli, az a lány, még mindig. Még mindig. Ez a gondolat is érdekes lenne, ha most gondolkozni lenne kedve. De nincs hozzá kedve. Ahhoz van kedve, hogy tenyerét a szőkeség derekára simítsa ahogy mögé lép. És ezt meg is csinálja. Szorosan simul oda, a kettejük bőre között ott feszülő ruhaanyagok -úgyis mint nadrág, fehérnemű- jelenlétét veszettül zavarónak érzi. Ujjai a puha bőrre simítanak-cirógatnak, ismét érzi azt a szorítást a mellkasán, ahogy próbál nem vadállatként, ösztönszerűen markolni és odafeszülni. De ez most jó. Most, még. De érzi, hogy egyre nehezebben fogja tudni fenntartani ezt a játékot; golyói akaratosan sajognak, teste szinte összes sejtje azért üvölt, hogy minél közelebbről, minél jobban, minél teljesebben érezze Tiri testét, hogy váljon vele egyé, hogy kapjon, hogy adjon, hogy elvegyen, hogy hagyja hogy elvegyenek. Előre hajol, arcát a fürtök közé fúrja, orrát azonnal kitölti a lány illata. Mélyre szívja. Bódítóbbnak érzi, mint a legtöményebb Ördögvigyor-füstöt, és valahol odabent, mélyen, egy apró villanásnyi pillanatra felbukkan majd el is merül a gondolat: ettől is függővé tudna válni. Ajkai elérik azt a pontot, ahol a nyak íve a válléba olvad.*
- Tudtad.. *-leheli a lánytól lopott szót a bőrnek arra a bizonyos pontjára-* ..hogy rohadtul nem érdekelnek a hangyák?
*Beismerő vallomását valami olyannal zárja, amiből nehezen értelmezhető, hogy csók akar-e lenni vagy harapás – de kevés őszintébb dolog létezik nála.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy van-e még szükség a méltóságra, vagy hogy van-e még bennük egyáltalán egy fikarcnyi is belőle, az jó kérdés. Talán már nincs. Talán a méltóságot már rég maguk mögött hagyták, még akkor, mikor szar ízű teát diktált bele egyikük a másikba, vagy a másik passzírozta a falhoz az egyiket. Az szinte biztos, hogy akkor már nem sok méltóság volt bennük, amikor a konyhaasztalon lettek egymáséi, a frissen főtt ragu társaságában. Hát mi haszna van akkor ennek a játéknak? Tudják, hogy mit kaphatnak egymástól, vágyják amit kaphatnak egymástól, és úgy fest, hogy mindketten azon is vannak, hogy megkapják a másikat. Nincs haszna. Nem igazán. De a legtöbb játéknak egyébként sincs haszna. Játszani azért játszik az ember, hogy szórakozzon -esetleg tanuljon, még ha nem is tud róla éppen-, hogy jól érezze magát, hogy a játszótársával olyan kapcsolatot alakíthassanak ki, hogy egy idő elteltével már talán szavakra se legyen szükség kettejük között, úgy tudják, hogy mikor, ki, mire gondol. Talán ez a játék is ilyen, amit most egymással űznek. Ez az évődés, nagyszájúskodás, feleselgetés. Ez a húzd-meg-engedd-el. Vagy talán csak arról szól az egész, hogy elodázzák azt, amiről amúgy nagyon jól tudják, hogy meg fog történni. Hogy ezzel fűszerezzék azt az amúgy is szinte kézzel fogható izgalmat, ami kettejük között vibrál a levegőben.
Igazából valószínűleg nincs szükség az izgalom fokozására. Erről árulkodik saját nadrágjának erőteljes domborodása, és erről árulkodnak Tiri olykor sóhajtó légvételei, és az, ahogy az ajkába harap ahogy végigméri őt a csók után. Hirtelen kedvet érez ahhoz, hogy maga is beleharapjon abba az alsó ajakba kissé. Hogy ismét megkóstolja azt. Nehéznek ható szusszanással hagyja hogy a lány elhúzódjon, de ehhez már nem sok köze van annak a gyulladáshoz, ami nemrég még a testét emésztette. Nem – ez most más. Most a szinte újnak ható erejű vágyakozás szorítja abroncsba mellkasát, érzi a bőre alatt szívverései ütemére szinte zsibbadást okozón száguldó vérét, és szinte nehezére esik nem magához rántani, odaszorítani és akár erőszakosan magáévá tenni a szőkeséget. De inkább csak hagyja ellépni őt. A szemöldökei között megjelenő halvány árkok árulkodnak figyelméről és arról, hogy nem igazán tudja hova tenni a lány szavait. Hiszen azoknak köze sincs ahhoz, amit éppen csinál. Jó, talán azért sem tudja annyira értelmezni azokat a szavakat, mert a látvány, amiben részesül, jobban leköti a figyelmét. A ruhabontogató mozdulatok, a lassú séta közben lágyan ringó csípő vonala, az anyag alatt felsejlő formája annak a fenéknek, amibe legszívesebben úgy harapna bele, mint egy érett barackba.. ezek most izgalmasabbak számára, mint a hangyák. A picsába a hangyákkal, ha az a tökszínű ruha épp a földön landol, felfedve mindent, amit csak lehetett!
Szájzugaiba visszaköltözik a vigyor csírája.
Hanyag mozdulattal ránt a vállán és rázza meg karjait, hogy a félig-meddig letűrt ingtől teljesen megszabadulhasson. Fogalma sincs róla, hogy az hová esik. Tekintete a lányra van tapadva, figyeli ahogy a karok megemelkednek mikor a brossért nyúlnak a kezek, figyeli azt is, ahogy más is megemelkedik a karokkal. Szeretné a tenyerére venni azt a mást. Megnézni, hogy még mindig olyan sima-e ott a bőr, mint ahogy emlékszik rá. Szinte csalódottan fújja ki a levegőt, ahogy a tincsek végül eltakarják előle a rálátást arra a másra. Tiri vigyora. Helyette ez az a látvány, amit kap. Viszonozza azt.*
- Tehát most ez a legérdekesebb, hm? *-szólal meg végül. Szinte száraznak érzi a torkát.-* Most te lettél a hangyás lány?
*Vigyora szélesebbre húzódik, ahogy a falat vizsgálgató szőkeség vállára pislant. És a háta vonalára. A csípőjére. A fenekére. A rohadt életbe, milyen jó feneke van..! Türelmetlennek érzi a mozdulatait ahogy megszabadul a csizmáitól, pedig nagyon igyekszik valamennyit beleküzdeni a mozdulataiba abból a méltóságból, ami már talán nem is létezik, és ami talán már nem is nagyon szükséges.
Mezítláb, csöndesen, könnyű léptekkel indul Tiri után. Nem azért mert nem akarja hogy a lány hallja őt, ó, nagyon is tisztában van vele hogy az rá figyel most, a fejtartása egészen elárulja. Egyszerűen csak úgy mozog, mint egy ragadozó, ami a prédáját cserkeli. Bár valószínűleg arról, hogy kettejük közül ki a ragadozó és ki a préda, parázs vitát tudnának folytatni. Parázs vitát, aminek az lenne a vége, hogy saját igazuk bizonygatása közben nem hogy elevenen falnák fel egymást, de ebbe az elevenen felfalásba belereccsennének a padló lécei is. De most nem érdekli ez a gondolat. Ami most érdekli, az a lány, még mindig. Még mindig. Ez a gondolat is érdekes lenne, ha most gondolkozni lenne kedve. De nincs hozzá kedve. Ahhoz van kedve, hogy tenyerét a szőkeség derekára simítsa ahogy mögé lép. És ezt meg is csinálja. Szorosan simul oda, a kettejük bőre között ott feszülő ruhaanyagok -úgyis mint nadrág, fehérnemű- jelenlétét veszettül zavarónak érzi. Ujjai a puha bőrre simítanak-cirógatnak, ismét érzi azt a szorítást a mellkasán, ahogy próbál nem vadállatként, ösztönszerűen markolni és odafeszülni. De ez most jó. Most, még. De érzi, hogy egyre nehezebben fogja tudni fenntartani ezt a játékot; golyói akaratosan sajognak, teste szinte összes sejtje azért üvölt, hogy minél közelebbről, minél jobban, minél teljesebben érezze Tiri testét, hogy váljon vele egyé, hogy kapjon, hogy adjon, hogy elvegyen, hogy hagyja hogy elvegyenek. Előre hajol, arcát a fürtök közé fúrja, orrát azonnal kitölti a lány illata. Mélyre szívja. Bódítóbbnak érzi, mint a legtöményebb Ördögvigyor-füstöt, és valahol odabent, mélyen, egy apró villanásnyi pillanatra felbukkan majd el is merül a gondolat: ettől is függővé tudna válni. Ajkai elérik azt a pontot, ahol a nyak íve a válléba olvad.*
- Tudtad.. *-leheli a lánytól lopott szót a bőrnek arra a bizonyos pontjára-* ..hogy rohadtul nem érdekelnek a hangyák?
*Beismerő vallomását valami olyannal zárja, amiből nehezen értelmezhető, hogy csók akar-e lenni vagy harapás – de kevés őszintébb dolog létezik nála.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-22 17:20:26
Üzenet elküldve: 2025-01-22 17:20:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Veszítene abból a méltóságból, ami még akad benne. Hogy ne biztosítsa be Lorenst teljes mértékig arról, hogy igenis minden gondolata körülötte forog egy ideje. Mintha mondjuk ez nem lenne talán már most is épp eléggé nyilvánvaló. Inkább valóban csak az a kinőhetetlen makacssága tüzeli benne a gondolatát, hogy versenyeznie kell a férfival, lehetőleg úgy, hogy a végén ne ő maradjon alul. Pedig most aztán mennyire de szeretne alul maradni. Vagy elöl. Bár, ha ő lenne felül, igazából az sem zavarná.*
- Érdekeset hát. A kenyér belsejét, ha belemásznak.
*Szereti látni a férfi arcát, ha sikerül olyat mondania, ami egy kicsit meghökkenti vagy felháborítja. Mint a mamlasz. Vagy az, hogy letörölgeti ő a port a komódról, ha azt akarja.*
- Nem. Valóban. Hanem a sálat keresni, igaz? Amit meg is találtam.
*Sandít le a földre az említett darab után. Persze, hogy a sálért, hisz azt mondta azért jön. Csak idő közben valami kedvére valóbb elvonta a figyelmét. Arról meg nem tehet, hogy olyan akadt a kezébe, amit kedvel. És nem, itt elsődlegesen nem -csak- Lorens tagjára gondol. Hisz az ujjai bőszen fedezik fel a mellkast is, a hegeket, az izmokat. De leginkább azért van itt, aki ezt mind birtokolja. Mert egy ideje már nem volt az a nő, akit lekötött egy edzettebb mellkas, esetleg egy nagyobb férfiasság, vagy egy szebb szempár. Nem igazán akart még egyszer belefutni az illetőbe. Ellenben Lorenst már az elején nehezére esett elengedni.*
- Aha. A belezés tényleg felettébb unalmasan hangzik.
*Vonja fel a szemöldökeit, ahogy a keze a férfi ujjai közé kerül. Amikor a másik hegre cirógat vele kíváncsian pillant is oda. Ha az a belezés unalmas történet, hát arra a viccesre most tényleg kíváncsi lett. De legyen. Meghagyja későbbre. Beszélgetni később is tudnak. Most nem akarja túl sokat jártatni a száját.*
- De kitalálom. Nem akartál fizetni a szajhának.
*Vigyorodik el, mert csak muszáj valami szúrós megjegyzést megejtenie. Viszont nem célja túlságosan Lorens agyára menni. Tudja jól, hogy mennyire képes bosszantani. És hiába, hogy igen jól látható és érezhető a másik vágyódása, ugyan mennyibe telne, hogy kihajítsa a szőkét és keressen egy barnát, hogy ágyékának feszülését enyhítse? Nem szeretné ezt megkockáztatni. Nem is akarja, hogy más nő legyen itt helyette. Vagy, hogy Lorens menjen máshová, hogy szórakozásból fúrja magát két comb közé.
Inkább az ajkaira forr. Szenvedélyesen és akaratosan, hogy biztosítékot adjon arról, hogy mennyire vele akar lenni. És valóban vele, nem csak egy férfival. Csók és csók között is van különbség. Érezhető az, mikor csak egyedül a kielégülés utáni vágy miatt forrnak össze az ajkak és teljesen más, ha valódi és mély érzelmeket tud vele közvetíteni. És ő most éppen ezt az utóbbit teszi.*
- Tudtad...
*Halkan az ajkaira sóhajt, ahogy lassan elveszi karjait a nyaka körül, majd hátrébb lépve pillant végig a férfin. Mély sóhajjal harap az ajkába, de végül egy ártatlan mosollyal indul el a szobában. Lassan, ugyan úgy körbejárva, mint mikor először járt itt. Azzal a különbséggel, hogy ujjai most nem a komód tetején törölnek bele a porba, hanem a tökszínű ruha elején kezdik el kilazítani, majd szétoldani a szintén tökszínű szalagot. Ahogy pedig a ruha enged lesimít az anyagon, hogy végül a combjánál megmarkolja azt és elkezdje magán felhúzni.*
- Hogy vannak olyan hangyák, amiknek szárnya is van?
*Szépen húzza fel magán a ruhát, mikor pedig már eléggé magasan jár az anyag átfog annak végére és egyszerűen áthúzza a fején, hogy azután séta közben csak hagyja azt a földre hullani.*
- Felettébb bosszantóak.
*Ahogy átkerül az asztal túloldalára a lépteit megállítja, majd felnyúlva szedi ki a hajából a brosst, amit óvatosan tesz le az asztalra. Szétrázza a szőke fürtöket, elrendezi a mellei előtt, majd sunyi vigyorral pillant vissza a férfira, miközben kezét az asztalon hagyva, mutatóujjával körözget annak lapján.*
- Főleg, hogy ugyan úgy berágják magukat a kenyérbe, mint azok a pici szárnynélküliek.
*Kuncog fel halkan, ahogy végül tovább indul, ismét kerülve a másik pillantásait. Szinte mély koncentrációval simít a fal egyik repedésére, mintha felettébb érdekesnek találná. Pedig a fenét sem érdekli. Hiába tűnik úgy, hogy nem figyel, a füleit bizony hegyezi, hogy Lorens utána indul-e vagy valami felettébb elmés mormogással illeti a váratlanul kitörő előadását a hangyákról.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Veszítene abból a méltóságból, ami még akad benne. Hogy ne biztosítsa be Lorenst teljes mértékig arról, hogy igenis minden gondolata körülötte forog egy ideje. Mintha mondjuk ez nem lenne talán már most is épp eléggé nyilvánvaló. Inkább valóban csak az a kinőhetetlen makacssága tüzeli benne a gondolatát, hogy versenyeznie kell a férfival, lehetőleg úgy, hogy a végén ne ő maradjon alul. Pedig most aztán mennyire de szeretne alul maradni. Vagy elöl. Bár, ha ő lenne felül, igazából az sem zavarná.*
- Érdekeset hát. A kenyér belsejét, ha belemásznak.
*Szereti látni a férfi arcát, ha sikerül olyat mondania, ami egy kicsit meghökkenti vagy felháborítja. Mint a mamlasz. Vagy az, hogy letörölgeti ő a port a komódról, ha azt akarja.*
- Nem. Valóban. Hanem a sálat keresni, igaz? Amit meg is találtam.
*Sandít le a földre az említett darab után. Persze, hogy a sálért, hisz azt mondta azért jön. Csak idő közben valami kedvére valóbb elvonta a figyelmét. Arról meg nem tehet, hogy olyan akadt a kezébe, amit kedvel. És nem, itt elsődlegesen nem -csak- Lorens tagjára gondol. Hisz az ujjai bőszen fedezik fel a mellkast is, a hegeket, az izmokat. De leginkább azért van itt, aki ezt mind birtokolja. Mert egy ideje már nem volt az a nő, akit lekötött egy edzettebb mellkas, esetleg egy nagyobb férfiasság, vagy egy szebb szempár. Nem igazán akart még egyszer belefutni az illetőbe. Ellenben Lorenst már az elején nehezére esett elengedni.*
- Aha. A belezés tényleg felettébb unalmasan hangzik.
*Vonja fel a szemöldökeit, ahogy a keze a férfi ujjai közé kerül. Amikor a másik hegre cirógat vele kíváncsian pillant is oda. Ha az a belezés unalmas történet, hát arra a viccesre most tényleg kíváncsi lett. De legyen. Meghagyja későbbre. Beszélgetni később is tudnak. Most nem akarja túl sokat jártatni a száját.*
- De kitalálom. Nem akartál fizetni a szajhának.
*Vigyorodik el, mert csak muszáj valami szúrós megjegyzést megejtenie. Viszont nem célja túlságosan Lorens agyára menni. Tudja jól, hogy mennyire képes bosszantani. És hiába, hogy igen jól látható és érezhető a másik vágyódása, ugyan mennyibe telne, hogy kihajítsa a szőkét és keressen egy barnát, hogy ágyékának feszülését enyhítse? Nem szeretné ezt megkockáztatni. Nem is akarja, hogy más nő legyen itt helyette. Vagy, hogy Lorens menjen máshová, hogy szórakozásból fúrja magát két comb közé.
Inkább az ajkaira forr. Szenvedélyesen és akaratosan, hogy biztosítékot adjon arról, hogy mennyire vele akar lenni. És valóban vele, nem csak egy férfival. Csók és csók között is van különbség. Érezhető az, mikor csak egyedül a kielégülés utáni vágy miatt forrnak össze az ajkak és teljesen más, ha valódi és mély érzelmeket tud vele közvetíteni. És ő most éppen ezt az utóbbit teszi.*
- Tudtad...
*Halkan az ajkaira sóhajt, ahogy lassan elveszi karjait a nyaka körül, majd hátrébb lépve pillant végig a férfin. Mély sóhajjal harap az ajkába, de végül egy ártatlan mosollyal indul el a szobában. Lassan, ugyan úgy körbejárva, mint mikor először járt itt. Azzal a különbséggel, hogy ujjai most nem a komód tetején törölnek bele a porba, hanem a tökszínű ruha elején kezdik el kilazítani, majd szétoldani a szintén tökszínű szalagot. Ahogy pedig a ruha enged lesimít az anyagon, hogy végül a combjánál megmarkolja azt és elkezdje magán felhúzni.*
- Hogy vannak olyan hangyák, amiknek szárnya is van?
*Szépen húzza fel magán a ruhát, mikor pedig már eléggé magasan jár az anyag átfog annak végére és egyszerűen áthúzza a fején, hogy azután séta közben csak hagyja azt a földre hullani.*
- Felettébb bosszantóak.
*Ahogy átkerül az asztal túloldalára a lépteit megállítja, majd felnyúlva szedi ki a hajából a brosst, amit óvatosan tesz le az asztalra. Szétrázza a szőke fürtöket, elrendezi a mellei előtt, majd sunyi vigyorral pillant vissza a férfira, miközben kezét az asztalon hagyva, mutatóujjával körözget annak lapján.*
- Főleg, hogy ugyan úgy berágják magukat a kenyérbe, mint azok a pici szárnynélküliek.
*Kuncog fel halkan, ahogy végül tovább indul, ismét kerülve a másik pillantásait. Szinte mély koncentrációval simít a fal egyik repedésére, mintha felettébb érdekesnek találná. Pedig a fenét sem érdekli. Hiába tűnik úgy, hogy nem figyel, a füleit bizony hegyezi, hogy Lorens utána indul-e vagy valami felettébb elmés mormogással illeti a váratlanul kitörő előadását a hangyákról.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-22 10:22:05
Üzenet elküldve: 2025-01-22 10:22:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesztes? Nyertes? Van -azaz lenne- egyáltalán bármelyik is ebben a helyzetben, ha valamelyiküknél végül elszakadna az a bizonyos cérnaszál? Nem lenne-e nyertes a vesztes is? Hiszen mit veszítene? Viszont: mit nyerne?
Látványosan megvonja a vállát a hangyák említésére.*
- Jöjjenek csak. Legfeljebb érdekeset látnak. *-nem fejtegeti, hogy mire gondol. Valószínűleg Tiri úgy is rájön magától. Ha más nem, akkor a rá tapadó tenyerekből. Vagy a hozzányomódó testéből, ami -mint tudjuk- nem képes hazudni. Kissé hátrébb húzza a fejét ahogy a szőkeség mamlasznak nevezi. Még hogy.. mi?! Fél szemöldöke homloka felé húzódik, azon gondolkozik hogy hogyan vágjon vissza erre. Nem sok lehetősége van töprengeni – Tiri máris lecsap a következő megjegyzésére. Szinte felhorkant.*
- Talán majd később. De most nem takarítani vagy itt. *-nem, tulajdonképpen egészen más ötletei vannak a lánnyal. És valahogy úgy sejti, hogy Tiri sem most akar nekiállni suvickolni bármit is a szobában. A kezei azért elég nyilvánvalóan elárulják ezt. Lepislant ahogy a lány ujjai a bőrét érintik. Aprót von a vállán.-* Jó. Az pont unalmas. Egyszer ki akartak belezni. De ez..
*Ráfog Tiri kezére úgy, hogy a mutatóujja továbbra is kinyújtva maradhasson, és átigazítja a kezét a bal bordaív alá úgy, hogy a kinyújtott ujj hegye egy másik, cafrangosan beforrt hegre érjen.*
- ..viccesebb történet. De majd később mesélem el inkább. *-elengedi Tiri kezét, ujjai végigsimítják a kézfej bőrét.
Most nem érdeklik a vicces történetek. Most más érdekli.
Most a szőkeség közelsége érdekli, az, hogy szinte érzi a lány ajkait mozogni ahogy az beszél. Az érdekli, amit ő mond. Megpróbálja kitalálni hogy mi mindenhez lehet kedve Tirinek, de mivel csak magából tud kiindulni, csupa mocskos dolog jut az eszébe. Bár ha őszinte akarna lenni, kétli, hogy különben így is messze jár az igazságtól. A gondolattól vigyora talán még szélesebb lesz.
Viszonozza a szőkeség csókját amit kap, de nem csak kapni akar hanem el is venni, így csókja szinte követelőzőnek és éhesnek hat. Ujjai abbahagyják a ruha felhúzogatását, és tenyere újra a lány fenekére simít, finoman de határozottan rámarkolva, mintha csak a saját vágyairól mesélne. Talán tényleg így is van. Mert persze, jó ez az évődés, izgalmas ez a játék, de Tiri még izgalmasabb, és úgy akarja őt, mint még előtte senkit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesztes? Nyertes? Van -azaz lenne- egyáltalán bármelyik is ebben a helyzetben, ha valamelyiküknél végül elszakadna az a bizonyos cérnaszál? Nem lenne-e nyertes a vesztes is? Hiszen mit veszítene? Viszont: mit nyerne?
Látványosan megvonja a vállát a hangyák említésére.*
- Jöjjenek csak. Legfeljebb érdekeset látnak. *-nem fejtegeti, hogy mire gondol. Valószínűleg Tiri úgy is rájön magától. Ha más nem, akkor a rá tapadó tenyerekből. Vagy a hozzányomódó testéből, ami -mint tudjuk- nem képes hazudni. Kissé hátrébb húzza a fejét ahogy a szőkeség mamlasznak nevezi. Még hogy.. mi?! Fél szemöldöke homloka felé húzódik, azon gondolkozik hogy hogyan vágjon vissza erre. Nem sok lehetősége van töprengeni – Tiri máris lecsap a következő megjegyzésére. Szinte felhorkant.*
- Talán majd később. De most nem takarítani vagy itt. *-nem, tulajdonképpen egészen más ötletei vannak a lánnyal. És valahogy úgy sejti, hogy Tiri sem most akar nekiállni suvickolni bármit is a szobában. A kezei azért elég nyilvánvalóan elárulják ezt. Lepislant ahogy a lány ujjai a bőrét érintik. Aprót von a vállán.-* Jó. Az pont unalmas. Egyszer ki akartak belezni. De ez..
*Ráfog Tiri kezére úgy, hogy a mutatóujja továbbra is kinyújtva maradhasson, és átigazítja a kezét a bal bordaív alá úgy, hogy a kinyújtott ujj hegye egy másik, cafrangosan beforrt hegre érjen.*
- ..viccesebb történet. De majd később mesélem el inkább. *-elengedi Tiri kezét, ujjai végigsimítják a kézfej bőrét.
Most nem érdeklik a vicces történetek. Most más érdekli.
Most a szőkeség közelsége érdekli, az, hogy szinte érzi a lány ajkait mozogni ahogy az beszél. Az érdekli, amit ő mond. Megpróbálja kitalálni hogy mi mindenhez lehet kedve Tirinek, de mivel csak magából tud kiindulni, csupa mocskos dolog jut az eszébe. Bár ha őszinte akarna lenni, kétli, hogy különben így is messze jár az igazságtól. A gondolattól vigyora talán még szélesebb lesz.
Viszonozza a szőkeség csókját amit kap, de nem csak kapni akar hanem el is venni, így csókja szinte követelőzőnek és éhesnek hat. Ujjai abbahagyják a ruha felhúzogatását, és tenyere újra a lány fenekére simít, finoman de határozottan rámarkolva, mintha csak a saját vágyairól mesélne. Talán tényleg így is van. Mert persze, jó ez az évődés, izgalmas ez a játék, de Tiri még izgalmasabb, és úgy akarja őt, mint még előtte senkit.*
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-21 14:00:28
Üzenet elküldve: 2025-01-21 14:00:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden kétséget kizáróan élvezi ezt a játékot. Főleg, mert azt Lorens partnerségében művelheti. De valahogy egyre terhesebb az egész, mikor hátulról feszül hozzá. Kívánja a férfit, ezt már rejteni sem tudná. Nem is akarja. Vele akar lenni és valami őrült megfontolásból senki mással. Ez az új érzés pedig csak szítja benne a tüzet. Ahogy kiegyenesedve fordul a férfi felé a helyzete nem lesz egy fokkal sem könnyebb. Sőt, az arcát fürkészve csak jobban érzi testében a sürgetést. De nem lesz vesztes, hogy ő legyen az, aki előbb adja meg magát, ahhoz továbbra is túlságosan makacs. Így pedig talán még édesebb lesz a beteljesülés.*
- Arra jönnek a hangyák.
*Vonja meg a vállait, miközben igyekszik érdektelenséget színlelni ahogy a fenekére érkeznek a kezek. De a pír az arcán túlságosan árulkodó. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az a fene nagy határozottsága ilyenkor is a segítségére lenne.*
- Sok mindent nem tudsz még rólam mamlasz. De idővel majd azokat is megtudod.
*Mosolyodik el bájosan, de a vigyort látva azért összehúzza a szemeit.*
- Segíts. *Bólint aprót.* Adj egy rongyot.
*Torpan meg azonnal a nadrágnál serénykedő keze, amit lassan el is húz. Az arca komoly, ahogy a másik szemeit fürkészi, de pár pillanatnak kell csupán eltelnie, hogy halkan felnevetve csóválja meg kissé a fejét. Bár a kezek nem térnek vissza a nadrághoz, azért nem maradnak feladat nélkül. Finoman simítanak fel a mellkasán a szétgombolt ing anyaga között, hogy végül a vállainál gyűrje azt le apránként a férfiról. Mert nem kell. Vagy majd használja azt portörlésre, hogy haszna is legyen. Mert most arra nincs szükség, hogy eltakarja előle azt, amit látni akar.*
- Ezekről... egyszer majd mesélhetnél.
*Tűnődik el, ahogy az ujjai finoman cirógatnak rá pár régi hegre. Kíváncsian emeli vissza tekintetét Lorensre, de akkor már veszélyesen közel kerül hozzá. Az ajkai az övéit súrolják, a kékekben pedig bőszen el tud merülni.*
- Ha én most elmesélném, hogy mi mindenhez lenne kedvem. Még az is lehet, hogy te pirulnál bele.
*Vigyorog vissza, de közben kétli, hogy így lenne. Biztos abban, hogy ami mostanában az ő fejében lejátszódott kettejükről, annál talán még illetlenebb dolgok fordulhattak meg a férfi fejében. És ez a gondolat is izgatja, tüzeli a vágyódását. Az is, ahogy érzi a ruhát felhúzódni a combjain. A sál pillanatokon belül a földön végzi, ahogy eleresztve hagyja azt kihullani az ujjai közül. Hiába próbálkozik az önuralommal képtelen teljesen visszafogni magát. A szemeit lehunyva fonja lassan a nyaka köré a karjait, hogy azonnal az ajkaira forrhasson. Ha megkérdik majd azt mondja, hogy kíváncsi volt vajon a férfi ajkain is ugyan olyan pocsék íze van-e a pálinkának. De nem. Határozottan ízlik neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden kétséget kizáróan élvezi ezt a játékot. Főleg, mert azt Lorens partnerségében művelheti. De valahogy egyre terhesebb az egész, mikor hátulról feszül hozzá. Kívánja a férfit, ezt már rejteni sem tudná. Nem is akarja. Vele akar lenni és valami őrült megfontolásból senki mással. Ez az új érzés pedig csak szítja benne a tüzet. Ahogy kiegyenesedve fordul a férfi felé a helyzete nem lesz egy fokkal sem könnyebb. Sőt, az arcát fürkészve csak jobban érzi testében a sürgetést. De nem lesz vesztes, hogy ő legyen az, aki előbb adja meg magát, ahhoz továbbra is túlságosan makacs. Így pedig talán még édesebb lesz a beteljesülés.*
- Arra jönnek a hangyák.
*Vonja meg a vállait, miközben igyekszik érdektelenséget színlelni ahogy a fenekére érkeznek a kezek. De a pír az arcán túlságosan árulkodó. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az a fene nagy határozottsága ilyenkor is a segítségére lenne.*
- Sok mindent nem tudsz még rólam mamlasz. De idővel majd azokat is megtudod.
*Mosolyodik el bájosan, de a vigyort látva azért összehúzza a szemeit.*
- Segíts. *Bólint aprót.* Adj egy rongyot.
*Torpan meg azonnal a nadrágnál serénykedő keze, amit lassan el is húz. Az arca komoly, ahogy a másik szemeit fürkészi, de pár pillanatnak kell csupán eltelnie, hogy halkan felnevetve csóválja meg kissé a fejét. Bár a kezek nem térnek vissza a nadrághoz, azért nem maradnak feladat nélkül. Finoman simítanak fel a mellkasán a szétgombolt ing anyaga között, hogy végül a vállainál gyűrje azt le apránként a férfiról. Mert nem kell. Vagy majd használja azt portörlésre, hogy haszna is legyen. Mert most arra nincs szükség, hogy eltakarja előle azt, amit látni akar.*
- Ezekről... egyszer majd mesélhetnél.
*Tűnődik el, ahogy az ujjai finoman cirógatnak rá pár régi hegre. Kíváncsian emeli vissza tekintetét Lorensre, de akkor már veszélyesen közel kerül hozzá. Az ajkai az övéit súrolják, a kékekben pedig bőszen el tud merülni.*
- Ha én most elmesélném, hogy mi mindenhez lenne kedvem. Még az is lehet, hogy te pirulnál bele.
*Vigyorog vissza, de közben kétli, hogy így lenne. Biztos abban, hogy ami mostanában az ő fejében lejátszódott kettejükről, annál talán még illetlenebb dolgok fordulhattak meg a férfi fejében. És ez a gondolat is izgatja, tüzeli a vágyódását. Az is, ahogy érzi a ruhát felhúzódni a combjain. A sál pillanatokon belül a földön végzi, ahogy eleresztve hagyja azt kihullani az ujjai közül. Hiába próbálkozik az önuralommal képtelen teljesen visszafogni magát. A szemeit lehunyva fonja lassan a nyaka köré a karjait, hogy azonnal az ajkaira forrhasson. Ha megkérdik majd azt mondja, hogy kíváncsi volt vajon a férfi ajkain is ugyan olyan pocsék íze van-e a pálinkának. De nem. Határozottan ízlik neki.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:42:31
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:42:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallja Tiri sóhaját, és ez egyértelműen árulkodik neki sok dologról. Például arról, hogy a kettejük közt zajló játék természetével kapcsolatban ugyanazt gondolják mind a ketten. Vagy arról, hogy a szőkeség önként és saját akaratából fogja odaadni magát. És arról is, hogy férfiúi kisugárzása milyen nagy hatással van -természetesen- a lányra. És ezektől mind elégedettnek érzi magát.
Épp csak egy picit húzódik hátrébb ahogy végül a sál kikerül az asztal alól és Tiri megmozdul. Épp csak annyit, hogy a lány fel tudjon egyenesedni, és felé tudjon fordulni. Érzi a hozzá simuló testet, annak formáit, melegét és közelségét. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nincs rá hatással. Ahogy az is csak tovább gerjeszti a most benne lévő nem-rossz-féle feszültséget, hogy Tiri ennyire közel húzódik hozzá. Szinte érzi a pálinka zavaros aromáját a leheletén, ahogy közvetlen közelről pislog bele a lány szemeibe.*
- Mondtam, hogy ne piszkáld a morzsákat. *-mormogja halkan, miközben tenyerei Tiri derekára, csípőjére, majd onnan a fenekére siklanak. Egek! Hogy mennyire tetszik neki az a fenék..! Alig tudja levenni a kezét róla. Mondjuk nem is kifejezetten próbálja. Halkan felsóhajt-felmordul, ahogy a szőkeség keze megtalálja azt, ami tetszik neki. Igazából nem csalódik a dologban, mert valahol biztos volt benne, hogy a lány így vélekedik a farkáról. Helyes! Megkaphatja.*
- Nem is tudtam, hogy ennyire házias vagy. *-szúrja oda finoman a komódra és portörlésre vonatkozó megjegyzésre-* De ha ennyire le akarod törölni a komód tetejét, akkor segíthetek benne.
*Vigyora árulkodik leginkább arról, hogy mire is gondol valójában. Mert nem, nem arra, hogy rongyot kerít és langyos vizet, vagy ilyesmit. Igazából fogalma sincs, hogy langyosnak kell-e lennie a víznek ha port törölnek, vagy hogy kell-e hozzá víz egyáltalán. Sosem érdekelte különösebben. Ami érdekelte, az inkább az, amivel most a lány is ügyködik a nadrágja derekánál. Kicsit arrébb húzza ujjait Tiri hátsójától, a combja felé simít, majd lassan, centiről-centire haladva kezdi húzni felfelé a ruhát a lány lábán. Nem kapkod, nem türelmetlenkedik, pedig legszívesebben valahol azt csinálná. De most jó így, kicsit lassabban. Kicsit tovább fokozni a vágyakozást. Apró mozdulattal előrébb hajol, épp csak annyira, hogy sajátján érezze Tiri ajkának leheletfinom érintését, és szinte suttogva szólal meg.*
- De ha máshoz lenne kedved.. akkor abba is betársulhatok. *-elvigyorodik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallja Tiri sóhaját, és ez egyértelműen árulkodik neki sok dologról. Például arról, hogy a kettejük közt zajló játék természetével kapcsolatban ugyanazt gondolják mind a ketten. Vagy arról, hogy a szőkeség önként és saját akaratából fogja odaadni magát. És arról is, hogy férfiúi kisugárzása milyen nagy hatással van -természetesen- a lányra. És ezektől mind elégedettnek érzi magát.
Épp csak egy picit húzódik hátrébb ahogy végül a sál kikerül az asztal alól és Tiri megmozdul. Épp csak annyit, hogy a lány fel tudjon egyenesedni, és felé tudjon fordulni. Érzi a hozzá simuló testet, annak formáit, melegét és közelségét. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nincs rá hatással. Ahogy az is csak tovább gerjeszti a most benne lévő nem-rossz-féle feszültséget, hogy Tiri ennyire közel húzódik hozzá. Szinte érzi a pálinka zavaros aromáját a leheletén, ahogy közvetlen közelről pislog bele a lány szemeibe.*
- Mondtam, hogy ne piszkáld a morzsákat. *-mormogja halkan, miközben tenyerei Tiri derekára, csípőjére, majd onnan a fenekére siklanak. Egek! Hogy mennyire tetszik neki az a fenék..! Alig tudja levenni a kezét róla. Mondjuk nem is kifejezetten próbálja. Halkan felsóhajt-felmordul, ahogy a szőkeség keze megtalálja azt, ami tetszik neki. Igazából nem csalódik a dologban, mert valahol biztos volt benne, hogy a lány így vélekedik a farkáról. Helyes! Megkaphatja.*
- Nem is tudtam, hogy ennyire házias vagy. *-szúrja oda finoman a komódra és portörlésre vonatkozó megjegyzésre-* De ha ennyire le akarod törölni a komód tetejét, akkor segíthetek benne.
*Vigyora árulkodik leginkább arról, hogy mire is gondol valójában. Mert nem, nem arra, hogy rongyot kerít és langyos vizet, vagy ilyesmit. Igazából fogalma sincs, hogy langyosnak kell-e lennie a víznek ha port törölnek, vagy hogy kell-e hozzá víz egyáltalán. Sosem érdekelte különösebben. Ami érdekelte, az inkább az, amivel most a lány is ügyködik a nadrágja derekánál. Kicsit arrébb húzza ujjait Tiri hátsójától, a combja felé simít, majd lassan, centiről-centire haladva kezdi húzni felfelé a ruhát a lány lábán. Nem kapkod, nem türelmetlenkedik, pedig legszívesebben valahol azt csinálná. De most jó így, kicsit lassabban. Kicsit tovább fokozni a vágyakozást. Apró mozdulattal előrébb hajol, épp csak annyira, hogy sajátján érezze Tiri ajkának leheletfinom érintését, és szinte suttogva szólal meg.*
- De ha máshoz lenne kedved.. akkor abba is betársulhatok. *-elvigyorodik.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:41:00
Üzenet elküldve: 2025-01-21 10:41:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Annak ellenére, hogy azért zavarban érzi magát, látja a leányon is ugyanazt a zavart. A helyzet kissé szórakoztatja is, hiszen úgy fest, hogy egymásra vannak ilyen hatással.*
- Hát, ha lesz olyan mint amive' kinn kíná'tá', akkó' ez is jó lesz. *-kijelentését magabiztos hangon teszi, de közben mosolyog. Igazából eszébe sem jut megkérdőjelezni azt, hogy ezek az almás batyuk finomak lesznek-e vagy sem; a kint kóstolt kalácskára és a most látott gyakorlott mozdulatokra alapozva teljes mértékben megbízik Rinavessa képességeiben.
Abban sem kételkedik, hogy a leány tényleg szereti ezt csinálni. Mert lehet úgy dolgozni, hogy az ember szinte csak muszájból nyúl a munkaanyaghoz, hogy csak túl akar lenni rajta, szinte összecsapja; és lehet úgy, hogy a mozdulatok gondosak és értők, és hogy még kész sincs amin ügyködik, de már látszik rajta, hogy a végeredményben nemigen lesz szemernyi hiba sem. Na, Rinavessa munkáját ilyennek látja, még úgy is, hogy nem ért hozzá.*
- Még hogy eccerűbb..?! *-horkant fel halkan nevetve-* Hát mi eccerűbb lenne benne, mint egy léc odakalapálása? Itt azér' érteni kell ám, hogy mit miér' csiná'sz. Nem versz át, Rinavessa, nem eccerűbb ez, mint a kalapálás.
*Megcsóválja a fejét, közben figyeli, ahogy a tepsi a lernibe kerül. Kancsal-fél tekintete egy kissé elkalandozik a mozdulat mellett, de még időben pislant fel ahogy a leány megfordul.*
- Ááá, nem hiszem én azt! *-megrázza a fejét a leány állítására válaszul, majd a székre pislant amit neki húznak ki. Ilyen se volt még! Hiszen nem is illő, hogy egy leány húzza ki a széket a legénynek. Hát fordítva kéne ennek lenni! Zavarttá válik a mosolya egy szusszanásnyi időre, de nem ellenkezik, leül. Hiszen most végül is.. mondhatni.. vendégségben van, vagy ilyesmi. Még ha nem is vendég, hanem béres. Még ha igazából nincs is bérben. Teringettét, de nyakatekert ez a helyzet most..! Inkább iszik még egy utolsót a kiürülő pohárból, és az asztal szélére állítja azt, lehetőleg nem a lisztbe.*
- Zsemlyegyúrás? *-pislant szemöldökfelvonva Rinavessára. Igazából nem ez üti meg a fülét, hanem az, hogy egyszer majd megtanítja. Mintha a leány már most azzal számolna, hogy sok időt töltenek majd együtt itt. De hiszen még alig beszéltek valamit! Bár, igaz ami igaz, abból a kevésből is kedvesnek látja a leányt.-* Na hát még olyat se' csiná'tam sose. Amég gyerek vó'tam, anyám – nyugoggyon békiben- mindég kikű'dött a konyhábó'. Mennyé' fiam, mondta ilyenkor, mennyé' oszt segíjjé apádnak inkább, ne itt táccsad a szádat.
*Zavartan elvigyorodik vállat von.*
- Úgyhogy úgy vó't, hogy nemigen láttam én, hogy hogyan dó'goznak konyhán. *-kissé vállat von megint, és inkább elhallgat. Nem akar itt csacsogni úgy, hogy a leányt tán nem is érdekli mindez. Hiszen az csak hellyel kínálta hogy megpihenjen kicsit, aztán úgy is mehet kifelé dolgozni. Rinavessára pislant, majd állával kérdőn az asztal felé int.-* Nem úgy mint te, mi? Otthon tanú'tad ezeket, vagy inas vó'tá' valahun?
*Inkább a leány beszéljen s ne ő, nem igaz?*
//Zsivány és zsemle//
*Annak ellenére, hogy azért zavarban érzi magát, látja a leányon is ugyanazt a zavart. A helyzet kissé szórakoztatja is, hiszen úgy fest, hogy egymásra vannak ilyen hatással.*
- Hát, ha lesz olyan mint amive' kinn kíná'tá', akkó' ez is jó lesz. *-kijelentését magabiztos hangon teszi, de közben mosolyog. Igazából eszébe sem jut megkérdőjelezni azt, hogy ezek az almás batyuk finomak lesznek-e vagy sem; a kint kóstolt kalácskára és a most látott gyakorlott mozdulatokra alapozva teljes mértékben megbízik Rinavessa képességeiben.
Abban sem kételkedik, hogy a leány tényleg szereti ezt csinálni. Mert lehet úgy dolgozni, hogy az ember szinte csak muszájból nyúl a munkaanyaghoz, hogy csak túl akar lenni rajta, szinte összecsapja; és lehet úgy, hogy a mozdulatok gondosak és értők, és hogy még kész sincs amin ügyködik, de már látszik rajta, hogy a végeredményben nemigen lesz szemernyi hiba sem. Na, Rinavessa munkáját ilyennek látja, még úgy is, hogy nem ért hozzá.*
- Még hogy eccerűbb..?! *-horkant fel halkan nevetve-* Hát mi eccerűbb lenne benne, mint egy léc odakalapálása? Itt azér' érteni kell ám, hogy mit miér' csiná'sz. Nem versz át, Rinavessa, nem eccerűbb ez, mint a kalapálás.
*Megcsóválja a fejét, közben figyeli, ahogy a tepsi a lernibe kerül. Kancsal-fél tekintete egy kissé elkalandozik a mozdulat mellett, de még időben pislant fel ahogy a leány megfordul.*
- Ááá, nem hiszem én azt! *-megrázza a fejét a leány állítására válaszul, majd a székre pislant amit neki húznak ki. Ilyen se volt még! Hiszen nem is illő, hogy egy leány húzza ki a széket a legénynek. Hát fordítva kéne ennek lenni! Zavarttá válik a mosolya egy szusszanásnyi időre, de nem ellenkezik, leül. Hiszen most végül is.. mondhatni.. vendégségben van, vagy ilyesmi. Még ha nem is vendég, hanem béres. Még ha igazából nincs is bérben. Teringettét, de nyakatekert ez a helyzet most..! Inkább iszik még egy utolsót a kiürülő pohárból, és az asztal szélére állítja azt, lehetőleg nem a lisztbe.*
- Zsemlyegyúrás? *-pislant szemöldökfelvonva Rinavessára. Igazából nem ez üti meg a fülét, hanem az, hogy egyszer majd megtanítja. Mintha a leány már most azzal számolna, hogy sok időt töltenek majd együtt itt. De hiszen még alig beszéltek valamit! Bár, igaz ami igaz, abból a kevésből is kedvesnek látja a leányt.-* Na hát még olyat se' csiná'tam sose. Amég gyerek vó'tam, anyám – nyugoggyon békiben- mindég kikű'dött a konyhábó'. Mennyé' fiam, mondta ilyenkor, mennyé' oszt segíjjé apádnak inkább, ne itt táccsad a szádat.
*Zavartan elvigyorodik vállat von.*
- Úgyhogy úgy vó't, hogy nemigen láttam én, hogy hogyan dó'goznak konyhán. *-kissé vállat von megint, és inkább elhallgat. Nem akar itt csacsogni úgy, hogy a leányt tán nem is érdekli mindez. Hiszen az csak hellyel kínálta hogy megpihenjen kicsit, aztán úgy is mehet kifelé dolgozni. Rinavessára pislant, majd állával kérdőn az asztal felé int.-* Nem úgy mint te, mi? Otthon tanú'tad ezeket, vagy inas vó'tá' valahun?
*Inkább a leány beszéljen s ne ő, nem igaz?*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:35:10
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Elégedetten sétál el a piactérről, még egy elég szép apróságot is szerzett a piacról kifelé menet újdonsült alkalmazottjának. Afféle, hála, de inkább mondható befektetésnek. Ki tudja, ha kedvességet mutat a lány irányába, más is lehet abból a takarításból. Más az amikor fizet egy szolgáltatásért, és azt kapja amit kérdez. De kíváncsi milyen az, ha maga tapossa ki a mézes bödönhöz vezető utat. Ki tudja, lehet izgalmasabb lesz. Szeretné a tudata legmélyebb pontjára ásni Rinét, és soha többé nem gondolni rá. A múltkori volt az utolsó csepp a pohárban, és az istenek lássák a lelkét. Nehogy, olyat tegyen amit maga is megbán.
Azonban a vásárlás nem teljesen volt siker, azok a féleszűek mindent is árultak, Wegtorenből, meg Lihanechből. De egyiknél sem volt egy, egyszerű felmosó, vagy takarító eszköz. Sebaj majd szerez máshonnan, talán az asszonyság az alsó emeletről hajlandó lesz megosztani vele.
Legalább is ez az ötlet és az elképzelés, a kivitelezés ugyebár az mindig más. Be is kopog az asszonyság ajtaján, aki mogorván köszönti őt.*
- Te? Mit akarsz?
*Nézi a nagydarab asszonyság, firtatva Lazziart. Meglátván a vödörbe gyűrt ruhákat, és az üveg bort, már meg sem lepődik a férfi egy cseppet sem változott azalatt az idő alatt amit a fenti lakásban töltött. Bezzeg az apja, az rendes ember hozzájuk. Mindig jól fizetett azért, hogy időnként kiportalanította a fenti lakást, csak azért, hogy az itt töltött üzleti útjait egy tiszta lakásban tölthesse.*
- Jó napot!
*Lazziar, próbál magára erőltetni egy kedves mosolyt, nem sokat szokott beszélgetni a nővel, de ha szokott is, az azért van, hogy hagyja abba az éjjeli dörömbölést, amit vagy az ittas éjszakák okoznak, vagy a szajhák.*
-Egy kis takarítás folyik fent, de nincs felmosóm, venni meg nem tudtam, addig kölcsön adná a felmosólyát?. Kérem?
*Teszi hozzá kis szünettel Lazziar a nőnek elmagyarázva helyzetét. Bevallva eléggé hülyén is érzi magát emiatt. De mit tehet, Rinavessának ígért eszközt.
Az asszonyság szemei magasra szaladnak, majd hangos nevetésben tör ki.*
-Te?? Takarítani. HÁÁ!!
*Folytatja a kacagást, valahogy képtelen elhinni ezt a két fülével. De ezt majd magának is megnézi, ha más nem meghallgatja. Be is csapja a férfi előtt az ajtót, hogy aztán egy kis idő múlva hozzávágja, szó szoros értelmében az eszközt.*
-Aztán csillogjon villogjon ha apád megérkezik. Há!
*Lazziar arca, most tökéletesen tükrözi dühét. Néhány morgó elf káromkodás hagyja el száját ismét. Amit egy nagy levegővel igyekszik magába fojtani. A hozzávágott felmosóért, lehajol és felkapja.*
- Köszönöm, adja át üdvözletemet az urának. Viszlát!
*Húzódik szája kellemes mosolyra. Hiszen pontosan tudja, jól az öreg hol tartózkodik ilyenkor, nem egyszer futott össze vele kártyázásai során. Azt is pontosan tudja, hogy az öreg, olyan mint a vén kecske, megnyalja a sót, nem csak azt ami otthon van. Az asszonyság arcán, egy pillanat alatt lehűl a mosoly és a jókedv.*
-Te mihaszna, semmirekellő!
*Vágódik rá az ajtó egy teli öklös intéssel egyetemben.
Lazziar, elégedett mosolya vissza is tér. Felsiet a lépcsőn, és benyit a házba.
Száján egy csodálkozó sóhaj szalad ki, a rend láttán. Valóban, a felmosás még híján van, de a rend már most látható.*
- Az igen, látom jól haladsz.
*Teszi le a vödröt a szoba közepén lévő asztalra, és kezdi kiszedegetni belőle a dolgokat. Szappan, némi hideg élelem, ruhadarabok, hasonlóak amit Rina eddig is látott, sötét ing és nadrágok legalább egy cserére, az elengedhetetlen bor, aminek az üres társait látja egy vödörbe összegyűjtve. Na és persze a "kölcsönkért" felmosó, amit a beszélgetés után lehetséges, soha nem fogja visszaadni a hölgynek. Hiszen oly kedvesen vágta azt az arcába.*
-Nem várattalak sokáig?
*Kérdezi ártatlanul, kíváncsi arra Rinavessa mennyire szemfüles és hallott e bármit is abból a ricsajból amit a lenti kedves hölgy csapott egy felmosóért.*
*Elégedetten sétál el a piactérről, még egy elég szép apróságot is szerzett a piacról kifelé menet újdonsült alkalmazottjának. Afféle, hála, de inkább mondható befektetésnek. Ki tudja, ha kedvességet mutat a lány irányába, más is lehet abból a takarításból. Más az amikor fizet egy szolgáltatásért, és azt kapja amit kérdez. De kíváncsi milyen az, ha maga tapossa ki a mézes bödönhöz vezető utat. Ki tudja, lehet izgalmasabb lesz. Szeretné a tudata legmélyebb pontjára ásni Rinét, és soha többé nem gondolni rá. A múltkori volt az utolsó csepp a pohárban, és az istenek lássák a lelkét. Nehogy, olyat tegyen amit maga is megbán.
Azonban a vásárlás nem teljesen volt siker, azok a féleszűek mindent is árultak, Wegtorenből, meg Lihanechből. De egyiknél sem volt egy, egyszerű felmosó, vagy takarító eszköz. Sebaj majd szerez máshonnan, talán az asszonyság az alsó emeletről hajlandó lesz megosztani vele.
Legalább is ez az ötlet és az elképzelés, a kivitelezés ugyebár az mindig más. Be is kopog az asszonyság ajtaján, aki mogorván köszönti őt.*
- Te? Mit akarsz?
*Nézi a nagydarab asszonyság, firtatva Lazziart. Meglátván a vödörbe gyűrt ruhákat, és az üveg bort, már meg sem lepődik a férfi egy cseppet sem változott azalatt az idő alatt amit a fenti lakásban töltött. Bezzeg az apja, az rendes ember hozzájuk. Mindig jól fizetett azért, hogy időnként kiportalanította a fenti lakást, csak azért, hogy az itt töltött üzleti útjait egy tiszta lakásban tölthesse.*
- Jó napot!
*Lazziar, próbál magára erőltetni egy kedves mosolyt, nem sokat szokott beszélgetni a nővel, de ha szokott is, az azért van, hogy hagyja abba az éjjeli dörömbölést, amit vagy az ittas éjszakák okoznak, vagy a szajhák.*
-Egy kis takarítás folyik fent, de nincs felmosóm, venni meg nem tudtam, addig kölcsön adná a felmosólyát?. Kérem?
*Teszi hozzá kis szünettel Lazziar a nőnek elmagyarázva helyzetét. Bevallva eléggé hülyén is érzi magát emiatt. De mit tehet, Rinavessának ígért eszközt.
Az asszonyság szemei magasra szaladnak, majd hangos nevetésben tör ki.*
-Te?? Takarítani. HÁÁ!!
*Folytatja a kacagást, valahogy képtelen elhinni ezt a két fülével. De ezt majd magának is megnézi, ha más nem meghallgatja. Be is csapja a férfi előtt az ajtót, hogy aztán egy kis idő múlva hozzávágja, szó szoros értelmében az eszközt.*
-Aztán csillogjon villogjon ha apád megérkezik. Há!
*Lazziar arca, most tökéletesen tükrözi dühét. Néhány morgó elf káromkodás hagyja el száját ismét. Amit egy nagy levegővel igyekszik magába fojtani. A hozzávágott felmosóért, lehajol és felkapja.*
- Köszönöm, adja át üdvözletemet az urának. Viszlát!
*Húzódik szája kellemes mosolyra. Hiszen pontosan tudja, jól az öreg hol tartózkodik ilyenkor, nem egyszer futott össze vele kártyázásai során. Azt is pontosan tudja, hogy az öreg, olyan mint a vén kecske, megnyalja a sót, nem csak azt ami otthon van. Az asszonyság arcán, egy pillanat alatt lehűl a mosoly és a jókedv.*
-Te mihaszna, semmirekellő!
*Vágódik rá az ajtó egy teli öklös intéssel egyetemben.
Lazziar, elégedett mosolya vissza is tér. Felsiet a lépcsőn, és benyit a házba.
Száján egy csodálkozó sóhaj szalad ki, a rend láttán. Valóban, a felmosás még híján van, de a rend már most látható.*
- Az igen, látom jól haladsz.
*Teszi le a vödröt a szoba közepén lévő asztalra, és kezdi kiszedegetni belőle a dolgokat. Szappan, némi hideg élelem, ruhadarabok, hasonlóak amit Rina eddig is látott, sötét ing és nadrágok legalább egy cserére, az elengedhetetlen bor, aminek az üres társait látja egy vödörbe összegyűjtve. Na és persze a "kölcsönkért" felmosó, amit a beszélgetés után lehetséges, soha nem fogja visszaadni a hölgynek. Hiszen oly kedvesen vágta azt az arcába.*
-Nem várattalak sokáig?
*Kérdezi ártatlanul, kíváncsi arra Rinavessa mennyire szemfüles és hallott e bármit is abból a ricsajból amit a lenti kedves hölgy csapott egy felmosóért.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:25:34
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:25:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha te mondod.
*Vonja meg a vállait. Érdekli is őt az a pár szem morzsa, ami az asztal alatt sínylődik. Sokkal inkább érdekli ez az új helyzet. Ami igazából nem is új, hisz merültek már el benne elegen. Ahogy Lorens sem most lenne az első. És épp ez az. A téma a régi, ám most teljesen máshogy van csomagolva az egész. Türelmesen játszadoznak saját és a másik tűrőképességével, ami valahol akár lehetne frusztráló is, mert valóban mennyiből tartana felgyűrni a combokon azt a fránya ruhát? De mégsem akarja siettetni, ahogy maga is csak az időt húzza. Valamiért furcsán izgatónak tartja, hogy most képesek ekkora türelmet gyakorolni. Hisz a néne házában, mikor már a végletekig idegesítették egymást, amit lezárásként az asztal megrengetésével engedtek ki magukból, az pont ilyen egyszerű volt. Annak is megvolt a maga varázsa, de igazából olyanban már volt része. Hirtelen és rövid együttlétben. Bár azok után mindig ugyan olyan kielégületlen maradt, ám Lorens, ahogy kitöltötte a testét, ahogy elmerült benne, ahogy uralkodott felette, olyan gyönyörrel jutalmazta meg, amihez nem is emlékszik, hogy valaha volt-e szerencséje.
A fenekére simító, markoló kéz, a nekifeszülő vágy azért az ő türelmét is rendesen megdolgozza, de nem, még nem enged. Pedig érzi jól, hogy ágyéka forró, ahogy epekedik a férfi után, Lorens minden probléma nélkül tudna azonnal elmerülni benne. De valahol kíváncsi, hogy meddig képesek ezt még nyújtani. Hogy a végére elunják-e az egészet úgy, hogy már nem is lesz érdekes, vagy úgy feltüzelik egymást, hogy végül a szomszédok már az ajtót fogják verni, hogy halkuljanak.*
- Ó, egy pillanatra se aggódj. Megragadom.
*Húzza újból vigyorra az ajkait, ám az pillanatokon belül el is tűnik, ahogy helyette vágyakozó sóhaj tör ki ajkai közül, mikor Lorens szorosabban hozzá feszül.*
- Mondtam, hogy fontos ez a sál. Persze, hogy hatékonyan ügyködöm.
*Dünnyögi, ahogy végül csak megragadja a darabot és kihúzza az asztal alól. Végül kiegyenesedve fordul Lorens felé, a sálat pedig a férfi nyakába teszi, aminek a két végét megragadva húzza vele magát feljebb, így lábujjhegyre állva pillant a szemeibe. Pár pillanatig csak csendesen fürkészi a kékeket, majd közelebb nyújtózik, ajkai szinte súrolják a másikét.*
- Több idő jut a morzsákra? Kiszedjem azt is?
*Szinte suttogja az ajkaira, ahogy testével hozzá simul. A sál egyik végét eleresztve simít le az ing anyagán, hogy keze ismét a nadrág domborodásán álljon meg, amire szemérmetlenül markol az apróbb kéz.*
- Vagy inkább ragadjam meg, ami tetszik?
*Kipirult arccal, pihegve egy pillanatra sem szakad el azoktól a tetszetős szemektől.*
- Akár a port is letörölhetem a komódról.
*Vonja meg a vállait, miközben úgy tesz, mintha a három feladat közül teljesen mindegy lenne neki, hogy melyiket választja. Pedig a fejében mindhárom lehetőségnek a vége ugyan az. Hogy szenvedélyesen forrnak össze megint. Ennek ellenére a keze lassan elengedi a nadrágot, ám messzire nem kalandozik, mert az ujjak már azon dolgoznak, hogy a nadrágot lazítsák meg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha te mondod.
*Vonja meg a vállait. Érdekli is őt az a pár szem morzsa, ami az asztal alatt sínylődik. Sokkal inkább érdekli ez az új helyzet. Ami igazából nem is új, hisz merültek már el benne elegen. Ahogy Lorens sem most lenne az első. És épp ez az. A téma a régi, ám most teljesen máshogy van csomagolva az egész. Türelmesen játszadoznak saját és a másik tűrőképességével, ami valahol akár lehetne frusztráló is, mert valóban mennyiből tartana felgyűrni a combokon azt a fránya ruhát? De mégsem akarja siettetni, ahogy maga is csak az időt húzza. Valamiért furcsán izgatónak tartja, hogy most képesek ekkora türelmet gyakorolni. Hisz a néne házában, mikor már a végletekig idegesítették egymást, amit lezárásként az asztal megrengetésével engedtek ki magukból, az pont ilyen egyszerű volt. Annak is megvolt a maga varázsa, de igazából olyanban már volt része. Hirtelen és rövid együttlétben. Bár azok után mindig ugyan olyan kielégületlen maradt, ám Lorens, ahogy kitöltötte a testét, ahogy elmerült benne, ahogy uralkodott felette, olyan gyönyörrel jutalmazta meg, amihez nem is emlékszik, hogy valaha volt-e szerencséje.
A fenekére simító, markoló kéz, a nekifeszülő vágy azért az ő türelmét is rendesen megdolgozza, de nem, még nem enged. Pedig érzi jól, hogy ágyéka forró, ahogy epekedik a férfi után, Lorens minden probléma nélkül tudna azonnal elmerülni benne. De valahol kíváncsi, hogy meddig képesek ezt még nyújtani. Hogy a végére elunják-e az egészet úgy, hogy már nem is lesz érdekes, vagy úgy feltüzelik egymást, hogy végül a szomszédok már az ajtót fogják verni, hogy halkuljanak.*
- Ó, egy pillanatra se aggódj. Megragadom.
*Húzza újból vigyorra az ajkait, ám az pillanatokon belül el is tűnik, ahogy helyette vágyakozó sóhaj tör ki ajkai közül, mikor Lorens szorosabban hozzá feszül.*
- Mondtam, hogy fontos ez a sál. Persze, hogy hatékonyan ügyködöm.
*Dünnyögi, ahogy végül csak megragadja a darabot és kihúzza az asztal alól. Végül kiegyenesedve fordul Lorens felé, a sálat pedig a férfi nyakába teszi, aminek a két végét megragadva húzza vele magát feljebb, így lábujjhegyre állva pillant a szemeibe. Pár pillanatig csak csendesen fürkészi a kékeket, majd közelebb nyújtózik, ajkai szinte súrolják a másikét.*
- Több idő jut a morzsákra? Kiszedjem azt is?
*Szinte suttogja az ajkaira, ahogy testével hozzá simul. A sál egyik végét eleresztve simít le az ing anyagán, hogy keze ismét a nadrág domborodásán álljon meg, amire szemérmetlenül markol az apróbb kéz.*
- Vagy inkább ragadjam meg, ami tetszik?
*Kipirult arccal, pihegve egy pillanatra sem szakad el azoktól a tetszetős szemektől.*
- Akár a port is letörölhetem a komódról.
*Vonja meg a vállait, miközben úgy tesz, mintha a három feladat közül teljesen mindegy lenne neki, hogy melyiket választja. Pedig a fejében mindhárom lehetőségnek a vége ugyan az. Hogy szenvedélyesen forrnak össze megint. Ennek ellenére a keze lassan elengedi a nadrágot, ám messzire nem kalandozik, mert az ujjak már azon dolgoznak, hogy a nadrágot lazítsák meg.*
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-20 16:00:21
Üzenet elküldve: 2025-01-20 16:00:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*A maga részéről szerencsének nevezné a mai napot. Hisz végül is szerencséje volt, hogy épp akkor ügyetlenkedett a kerítéssel, mikor Alaver elsétált előtte. Szerencsés, hogy a fiú ért az ilyen munkákhoz, ahogyan az is, hogy szereti a gombát, így lekenyerezhette a süteménnyel. Az is szerencsés, hogy nem is idegenkednek egymástól. Ő legalábbis nem idegenkedik a fiútól, mert kedves és segítőkész. És úgy tűnik neki, hogy Alaver sincs feszélyezve a közelében. Azt persze egy kicsit sajnálja, hogy bejött mellőle, de zavarban érezte magát. Nem abban a rossz fajtában, hanem... Hanem nem is tudja, mert nem is nagyon jött még zavarba így senkitől. Persze könnyen zavarba jön sok mindentől, például, ha megdicsérik a süteményét. De az más érzés. Most is érzi, ahogy a munkálkodás közepén önti el a melegség az arcát. Ami csak fokozódik, mikor Alaver betoppan és eszébe jut, hogy szegényt víz nélkül hagyta munkálkodni.
Miután a fiú elvette a poharat visszatér a süteményekhez. Az talán lefoglalja annyira, hogy az arcáról elköltözzön a látható szégyenlősség, de nem sokat segít, hogy érzi magán a fiú tekintetét, a végén pedig közelebb is jön.
Az alsó ajkát beharapva torpan meg egy pillanatra, majd lopva a fiúra sandít.*
- Reméljük, hogy az íze sem lesz rossz.
*Nevet fel halkan, ahogy visszafordul a süteményekhez, hogy a maradékot is betöltse. Azzal félreteszi a kiürült fazekat és összehajtogatja a töltelék fölött a tésztát.*
- Szeretem csinálni.
*Bólint a fiú szavaira, majd újból megtorpanva pillant ismét rá, miközben a tepsit kézbeveszi.*
- Igazából nem bonyolult dolog. Szerintem egyszerűbb, mint a keresztléc.
*Kuncog fel, ahogy a kemence felé fordul és be is teszi a süteményeket. Innentől pedig fel is szabadul ismét az ideje, így vissza is tér Alaverhez, ahogy kihúzza az egyik széket, a másikra pedig leül.*
- Te is könnyen belejönnél. Csüccs.
*Mutat a székre. Nem sürgeti, hogy Alaver visszamenjen a kerítéshez. Sőt, ha mára már bevégzettnek van ítélve a munka annak is csak örül, mert legalább ismét van társasága. Bár, ha a fiú nem jött volna most be, akkor valószínűleg maga ment volna vissza hozzá.*
- Majd egyszer megtanítalak. Mondjuk zsömlét gyúrni. Az egyszerű.
*Húzza maga elé a saját poharát, majd szusszanva inkább belekortyol mielőtt megint locsogni kezdene.*
//Zsivány és zsemle//
*A maga részéről szerencsének nevezné a mai napot. Hisz végül is szerencséje volt, hogy épp akkor ügyetlenkedett a kerítéssel, mikor Alaver elsétált előtte. Szerencsés, hogy a fiú ért az ilyen munkákhoz, ahogyan az is, hogy szereti a gombát, így lekenyerezhette a süteménnyel. Az is szerencsés, hogy nem is idegenkednek egymástól. Ő legalábbis nem idegenkedik a fiútól, mert kedves és segítőkész. És úgy tűnik neki, hogy Alaver sincs feszélyezve a közelében. Azt persze egy kicsit sajnálja, hogy bejött mellőle, de zavarban érezte magát. Nem abban a rossz fajtában, hanem... Hanem nem is tudja, mert nem is nagyon jött még zavarba így senkitől. Persze könnyen zavarba jön sok mindentől, például, ha megdicsérik a süteményét. De az más érzés. Most is érzi, ahogy a munkálkodás közepén önti el a melegség az arcát. Ami csak fokozódik, mikor Alaver betoppan és eszébe jut, hogy szegényt víz nélkül hagyta munkálkodni.
Miután a fiú elvette a poharat visszatér a süteményekhez. Az talán lefoglalja annyira, hogy az arcáról elköltözzön a látható szégyenlősség, de nem sokat segít, hogy érzi magán a fiú tekintetét, a végén pedig közelebb is jön.
Az alsó ajkát beharapva torpan meg egy pillanatra, majd lopva a fiúra sandít.*
- Reméljük, hogy az íze sem lesz rossz.
*Nevet fel halkan, ahogy visszafordul a süteményekhez, hogy a maradékot is betöltse. Azzal félreteszi a kiürült fazekat és összehajtogatja a töltelék fölött a tésztát.*
- Szeretem csinálni.
*Bólint a fiú szavaira, majd újból megtorpanva pillant ismét rá, miközben a tepsit kézbeveszi.*
- Igazából nem bonyolult dolog. Szerintem egyszerűbb, mint a keresztléc.
*Kuncog fel, ahogy a kemence felé fordul és be is teszi a süteményeket. Innentől pedig fel is szabadul ismét az ideje, így vissza is tér Alaverhez, ahogy kihúzza az egyik széket, a másikra pedig leül.*
- Te is könnyen belejönnél. Csüccs.
*Mutat a székre. Nem sürgeti, hogy Alaver visszamenjen a kerítéshez. Sőt, ha mára már bevégzettnek van ítélve a munka annak is csak örül, mert legalább ismét van társasága. Bár, ha a fiú nem jött volna most be, akkor valószínűleg maga ment volna vissza hozzá.*
- Majd egyszer megtanítalak. Mondjuk zsömlét gyúrni. Az egyszerű.
*Húzza maga elé a saját poharát, majd szusszanva inkább belekortyol mielőtt megint locsogni kezdene.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-17 12:42:52
Üzenet elküldve: 2025-01-17 12:42:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az okoskodás. Mindig az az átkozott okoskodás.
Összehúzott szemmel néz le, egyenesen bele a lány kissé vigyorgó arcába, és halkan morran.*
- Ne bántsd a morzsákat! Azoknak ott a helyük. *-válaszolja, hangjában enyhe gunyorossággal. Soha senkinek nem hagyta volna eddig hogy ennyit és így szemtelenkedjen vele, és megismerkedésük napján -vagy másnapján? már nem is tudja- bizony nem egyszer megfordult a fejében, hogy a szőkeség szájára kézháttal ráütve jelzi, hogy neki sem nagyon kéne így beszélnie. De valami már akkor is visszafogta a kezét, mostanra pedig eszébe sem jutna ilyen. Ó, nem! Egészen máshogy hallgattatná el akkor Tirit. Úgy, ahogy az elhallgattatta saját magát a konyhában, mielőtt próbára tették volna az asztal tűrőképességét. Na, az már inkább tetszene neki. Mint oly sok minden más, ez a fajta „türelem” is új a számára. Ahogy az is, hogy most megint a szőkeségben tervezi örömét lelni. És hogy az a szobájában van.
Érzi Tiri apró rezzenéseiből, hogy nincs ellenére a szoros közelség. Sőt, tulajdonképpen biztosra veszi, hogy annak is a kedvére való, ahogy neki is. A sóhajtások és kuncogások mind-mind arról árulkodnak neki, hogy a lány ereiben éppolyan forró a vér, mint a sajátjában.
Könnyű is lenne felhúzni a lány ruháját, kiszabadítani magát a nadrágból, és kihasználni azt, hogy a szőkeség épp a sálat keresi így, jó mélyen előre hajolva. Könnyű lenne. Jó lenne. Valószínűleg nagyon is jó lenne. De ujjai nem nyúlnak a ruha anyaga után. Most élvezi ezt a játékot, és tudja, hogy mi lesz a vége – minek sürgesse akkor?*
- No, ha találtál valamit, akkor ragadd csak meg! *-a kétértelmű tanácstól elvigyorodik, és a vigyor csak szélesebb lesz, ahogy a lány feneke még jobban az ölének préselődik. Mélyebben szívja be a levegőt, önuralma fényes mázán apró hajszálrepedések futnak keresztül. Végigcirógat Tiri hátsóján, tenyere éhesen és akaratosan simul rá, szemérmesség nélkül szorítja meg kissé a domborulatot.-* Mindjárt megvan? Máris? Nahát! Milyen kis hatékony vagy.
*Vigyorog, mint a tejbetök.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzel majd a keresgetéssel. Persze ez nem baj! Hiszen így csak több idő jut.. nos… *-kicsit még szorosabban simul oda, a mozdulat félreérthetetlenül fejezi be a mondatot.*
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.17 12:43:54
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az okoskodás. Mindig az az átkozott okoskodás.
Összehúzott szemmel néz le, egyenesen bele a lány kissé vigyorgó arcába, és halkan morran.*
- Ne bántsd a morzsákat! Azoknak ott a helyük. *-válaszolja, hangjában enyhe gunyorossággal. Soha senkinek nem hagyta volna eddig hogy ennyit és így szemtelenkedjen vele, és megismerkedésük napján -vagy másnapján? már nem is tudja- bizony nem egyszer megfordult a fejében, hogy a szőkeség szájára kézháttal ráütve jelzi, hogy neki sem nagyon kéne így beszélnie. De valami már akkor is visszafogta a kezét, mostanra pedig eszébe sem jutna ilyen. Ó, nem! Egészen máshogy hallgattatná el akkor Tirit. Úgy, ahogy az elhallgattatta saját magát a konyhában, mielőtt próbára tették volna az asztal tűrőképességét. Na, az már inkább tetszene neki. Mint oly sok minden más, ez a fajta „türelem” is új a számára. Ahogy az is, hogy most megint a szőkeségben tervezi örömét lelni. És hogy az a szobájában van.
Érzi Tiri apró rezzenéseiből, hogy nincs ellenére a szoros közelség. Sőt, tulajdonképpen biztosra veszi, hogy annak is a kedvére való, ahogy neki is. A sóhajtások és kuncogások mind-mind arról árulkodnak neki, hogy a lány ereiben éppolyan forró a vér, mint a sajátjában.
Könnyű is lenne felhúzni a lány ruháját, kiszabadítani magát a nadrágból, és kihasználni azt, hogy a szőkeség épp a sálat keresi így, jó mélyen előre hajolva. Könnyű lenne. Jó lenne. Valószínűleg nagyon is jó lenne. De ujjai nem nyúlnak a ruha anyaga után. Most élvezi ezt a játékot, és tudja, hogy mi lesz a vége – minek sürgesse akkor?*
- No, ha találtál valamit, akkor ragadd csak meg! *-a kétértelmű tanácstól elvigyorodik, és a vigyor csak szélesebb lesz, ahogy a lány feneke még jobban az ölének préselődik. Mélyebben szívja be a levegőt, önuralma fényes mázán apró hajszálrepedések futnak keresztül. Végigcirógat Tiri hátsóján, tenyere éhesen és akaratosan simul rá, szemérmesség nélkül szorítja meg kissé a domborulatot.-* Mindjárt megvan? Máris? Nahát! Milyen kis hatékony vagy.
*Vigyorog, mint a tejbetök.*
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar végzel majd a keresgetéssel. Persze ez nem baj! Hiszen így csak több idő jut.. nos… *-kicsit még szorosabban simul oda, a mozdulat félreérthetetlenül fejezi be a mondatot.*
A hozzászólás írója (Lorens Cicatari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.17 12:43:54
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-17 11:12:45
Üzenet elküldve: 2025-01-17 11:12:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Ritkán szokott azon gondolkozni hogy bizonyos dolgokra mekkora az esély az életben, általában inkább csak elfogadja azt, ami van. Pedig érdekes lenne elgondolkozni ezen: mekkora az esélye annak, hogy pont ő sétál erre és pont akkor, mikor Rinavessa a kerítéssel vesződik? Mekkora az esélye annak, hogy úgy esik hogy szóba állnak egymással, s annak mekkora, hogy nem is sokra rá már ő maga ügyködik azon a kerítésen? Ha gondolkodna ilyenen, akkor rájöhetne, hogy igen kicsi az esélye mindennek. És ezt a kis esélyt hívják sokan csak egyszerűen véletlennek. És ez most jó véletlen, legalábbis a leánynak mindenképp. Hogy neki is az-e? Igen, eséllyel az. Hiszen ha más nem is, a munkáért cserébe harapnivalót kap; jobbik esetben pedig Rinavessa barátságát. De most nem gondolkozik ilyenen. Csak elfogadja azt, hogy ő kint dolgozik, a leány meg bent.
Mert azt egyértelműen látja és érzi, hogy odabent munka folyik, még ha olyan is, amihez maga semmit nem konyít. A Rezidencián Luninari az aki a konyhát uralja, s maga nem is igen téblábol ott – legfeljebb reggel meg este eszik valamit, ha talál olyat, ami a foga alá való. Látja Rinavessán, hogy az nem tétlenkedett míg idebent volt; a lisztfoltok elárulják őt, és önkéntelenül is szélesen elmosolyodik, ahogy az elpiruló arcon elmaszatolt foltra esik a pillantása. Elveszi a poharat, aprót bólint.*
- Köszönöm… *-szólalna meg, de a szót belé fojtja a leány csacsogása. Nem zavartatja magát különösen a dologtól, csupán mosolya lesz szélesebb, és felvont fél szemöldökkel hallgatja a szavakat. Aztán mikor vége szakad a beszédnek, kissé megemeli a poharat amit kapott.*
- Iszok! *-bólint szinte engedelmesen-* Azé' gyüttem be, hogy kérjek. De há' nem is kellett, kitaná'tad te előre, hogy mié' gyüvök.
*És ezzel maga is elhallgat, hogy jólesőn igyon a vízből. Mikor leengedi a poharat, nem siet vissza egyből. Nem hajtja senki. És ha már itt van, akkor kíváncsian figyeli ahogy Rinavessa tesz-vesz. Látja rajta, hogy az sokkal jobban érzi magát a konyhában, és hogy mozdulatai ugyanolyan, csak más természetű gyakorlottságról árulkodnak, amivel maga a kalapácsot és a léceket kezelte odakint. Beleszimatol a levegőbe ahogy a fazékból a leány a tésztára kezdi merni a tölteléket.*
- Jó illata van! *-ismeri el őszintén, és egy-két lépésnyit közelebb somfordál, hogy úgy figyelje ahogy Rinavessa dolgozik. Közben tekintete egy-egy pillanatra a leány kezéről annak arcára rebben, látja ahogy az figyel arra, amit csinál. Ez tetszik neki – mindig is sokra értékelte, ha valaki dolgos. Rinavessa ráadásul férfiként nézve is szemrevaló, ahogy megállapítja magában. Érzi hogy fülei megint forróak lesznek, és inkább a kis batyukra, vagy mifenékre néz vissza.-* Látszik, hogy ez má' inkább kézreáll neked.
*Félszegen megvonja kissé a vállát.*
- Gondolom sütötté' má' eleget hozzá. Tényleg megvan a formájuk. *-érzi hogy elég suta módon próbál csevegni, de hát nemigen akarja se feltartani, se zavarni a leányt; ráadásul a konyhai dolgokhoz se konyít. Ha arról lenne szó, hogy betapassza a kemence oldalán a repedést, na, azt meg tudná csinálni. De egy ilyen almás batyut legfeljebb megenni tudna, összekészíteni nem. Újra Rinavessa arcára pislant, s úgy dönt, hogy inkább iszik még egy kortyot. Hátha legalább eltakarja a pohárral a zavar pírját is. Hátha.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-17 01:53:31
Üzenet elküldve: 2025-01-17 01:53:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*A hirtelen rátelepedő csend szerencsére nem olyan zavaró. Persze furcsán érzi magát egyedül egy idegen házban, de a mosogatás legalább lefoglalja és eltereli a gondolatait. Az ajtót nem zárja magára, nem gondolná, hogy amíg Lazziar távol van bármi baj beütne. A gyülekező szennyes edények halma lassan, de fogyogat, a szekrényben pedig helyette gyűlnek a tisztára mosott eszközök. A végére pedig már egy darab koszos tál vagy pohár sincs a konyhában. Az ujjai szétáztak, igen ráncos rajta a bőr, de szerencsére ez egy cseppet sem zavarja, hisz ő aztán igen rutinos mosogató. A sütögetései után mindig van bőven eltűntetni való koszos edény.
A vödörbe gyűjtött üvegeket egyelőre kiviszi a szobából. A mosogatásban elkoszolódott vizet pedig tisztára cseréli, hogy a többi bútort is letörölgesse a portól. Az asztalt, székeket, szépen sorjában mindent. A végén már csak a padló marad, de azzal még ráér, ha lesz valami szappan, amivel jobban és szebben fel tud majd sikálni.
Így kisétál a következő szobába, hogy onnan is összegyűjtögesse az üvegeket, majd a széthajigált ruhákat is. Nem egyszerű a dolga. Van bőven mit csinálni, érzi is a kezein, hogy kissé már fáradnak, de ahogy visszatér a konyhába, hogy igyon egy pár korty vizet a látvány, ami fogadja megéri a nehezebb munkát. Izgatottan várja, hogy Lazziar mit fog szólni, ha hazaér és meglátja, hogy egész pofás már odabent a rend.*
*A hirtelen rátelepedő csend szerencsére nem olyan zavaró. Persze furcsán érzi magát egyedül egy idegen házban, de a mosogatás legalább lefoglalja és eltereli a gondolatait. Az ajtót nem zárja magára, nem gondolná, hogy amíg Lazziar távol van bármi baj beütne. A gyülekező szennyes edények halma lassan, de fogyogat, a szekrényben pedig helyette gyűlnek a tisztára mosott eszközök. A végére pedig már egy darab koszos tál vagy pohár sincs a konyhában. Az ujjai szétáztak, igen ráncos rajta a bőr, de szerencsére ez egy cseppet sem zavarja, hisz ő aztán igen rutinos mosogató. A sütögetései után mindig van bőven eltűntetni való koszos edény.
A vödörbe gyűjtött üvegeket egyelőre kiviszi a szobából. A mosogatásban elkoszolódott vizet pedig tisztára cseréli, hogy a többi bútort is letörölgesse a portól. Az asztalt, székeket, szépen sorjában mindent. A végén már csak a padló marad, de azzal még ráér, ha lesz valami szappan, amivel jobban és szebben fel tud majd sikálni.
Így kisétál a következő szobába, hogy onnan is összegyűjtögesse az üvegeket, majd a széthajigált ruhákat is. Nem egyszerű a dolga. Van bőven mit csinálni, érzi is a kezein, hogy kissé már fáradnak, de ahogy visszatér a konyhába, hogy igyon egy pár korty vizet a látvány, ami fogadja megéri a nehezebb munkát. Izgatottan várja, hogy Lazziar mit fog szólni, ha hazaér és meglátja, hogy egész pofás már odabent a rend.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-17 01:44:24
Üzenet elküldve: 2025-01-17 01:44:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Kicsit vagy sem, nála bizonyosan jobban ért a kerítéshez. Ami most igencsak kapóra jön. Egyszeriben kapott egy tisztességes, segítő kezet, ami mellett még egy kedvére való társaságot is. Kár, hogy ennyire szégyenlős és érzi azt a furcsa zavart, ami miatt inkább bemegy a házikóba és a dolgához lát. Pedig szívesen maradt volna a fiú mellett beszélgetni, megismerni jobban. Mert eddig csak annyit tud, hogy ügyes kezei vannak, meg hát a nevét. De talán végez a sütés első körével, amíg még a fiú is dolgozgat. Akkor behívhatja enni is akár, hogy pihenjen egy kicsit. Akkor meg talán majd könnyebben megy, hogy beszélgetni kezdjen vele.
Bár valószínűleg gyorsabban menne a munka, ha nem torpanna meg megannyiszor, hogy kipillantson az udvaron dolgozó fiúra. Kicsit bolondnak érzi magát, így inkább gyorsan visszatér a dolgához, mert Alaver lelkiismeretesen dolgozik, ő meg csak bámészkodik és a végén semmit sem fog haladni.
Az aprított alma hamarosan már egy fazékban végzi a fűszerekkel. Lefedi és oda is teszi a kemencére miután befűtötte azt. Azután pedig foglalkozhat a tésztával, amit a lepakolt és letakarított asztalon állít össze. Mikor már a gyúrással tölti az idejét legalább sikerül leküzdenie a szándékot arra, hogy megint az ablakon tekintgessen kifelé. A sütés elfoglalja, beleéli magát és élvezettel koncentrál oda. Az előbb még kalapáló kezek, a kötény, néhol még az arca is a sár helyett most fehér liszttel koszolódnak össze. Ez igazából az ő helye. Amikor az ujjai a tésztát gyúrják, időnként pedig átlép, hogy az almán kavarjon párat. Mikor pedig a tészta formát nyer elégedetten nézi a munkáját.
El is felejt inni közben. Érzi is, hogy ajkai kissé már kicserepesedtek. A kezeit csak beledörzsöli a köténybe, majd a kancsóhoz sétálva veszi kézbe és tölti meg a poharát. Akkor eszmél fel, hogy nem valami jó házigazda, mert szegény Alavert is hagyja odakint víz nélkül dolgozni. Gyorsan kikap a szekrényből még egy poharat, amit megtöltve veszi is kézbe. Milyen buta. Most biztos azt gondolja majd róla a fiú, hogy hálátlan. De ezt gyorsan orvosolja, majd ő iszik utána. Ám fordultában hallja a koppantást az ajtón, mire pedig odapillant már Alaverrel találja magát szemben.*
- Ugyan, dehogy zavarsz. Jó is, hogy jöttél. Teljesen kiment a fejemből, hogy munka közben megszomjazhattál. Ne haragudj.
*Szabadkozik zavartan, kipirultan ahogy megindul felé a pohárral.*
- Bocsánat!
*Mosolyodik el szerényen, ahogy felé nyújtja a vizet, közben észbe kap, hogy nem is biztos, hogy ez volt a fő oka, hogy bejött utána.*
- Vagy más van? Tudom kevés a fa. Vagy a szeg?
*Pillant el Alaver mellett, ki az udvarra, egyenesen a kerítésre.*
- Nem tudtam miből mennyit kéne szereznem. De, ha nem elég legalább abba is hagyhatod. Majd valamikor kimegyek a piacra és...
*Ismét észbe kap, hogy zavarában megint fecsegni kezd. Ha pedig egyszer elkezdi, akkor nehéz elhallgatnia, mert addig sem azzal a ténnyel foglalkozik, hogy ilyen kis bizonytalan.*
- Igyál.
*Zavartan felnevetve pillant vissza Alaver arcára, majd, ha elveszi a poharat fordul is vissza, hogy a fazekat levegye és a tepsiben elrendezett, kiszaggatott tésztákba töltse, amiket óvatos mozdulatokkal hajtogat be. Persze közben a füleit nyitva tartja, hogy végre, ha már sikerült elcsendesednie a fiú is szóhoz juthasson.*
//Zsivány és zsemle//
*Kicsit vagy sem, nála bizonyosan jobban ért a kerítéshez. Ami most igencsak kapóra jön. Egyszeriben kapott egy tisztességes, segítő kezet, ami mellett még egy kedvére való társaságot is. Kár, hogy ennyire szégyenlős és érzi azt a furcsa zavart, ami miatt inkább bemegy a házikóba és a dolgához lát. Pedig szívesen maradt volna a fiú mellett beszélgetni, megismerni jobban. Mert eddig csak annyit tud, hogy ügyes kezei vannak, meg hát a nevét. De talán végez a sütés első körével, amíg még a fiú is dolgozgat. Akkor behívhatja enni is akár, hogy pihenjen egy kicsit. Akkor meg talán majd könnyebben megy, hogy beszélgetni kezdjen vele.
Bár valószínűleg gyorsabban menne a munka, ha nem torpanna meg megannyiszor, hogy kipillantson az udvaron dolgozó fiúra. Kicsit bolondnak érzi magát, így inkább gyorsan visszatér a dolgához, mert Alaver lelkiismeretesen dolgozik, ő meg csak bámészkodik és a végén semmit sem fog haladni.
Az aprított alma hamarosan már egy fazékban végzi a fűszerekkel. Lefedi és oda is teszi a kemencére miután befűtötte azt. Azután pedig foglalkozhat a tésztával, amit a lepakolt és letakarított asztalon állít össze. Mikor már a gyúrással tölti az idejét legalább sikerül leküzdenie a szándékot arra, hogy megint az ablakon tekintgessen kifelé. A sütés elfoglalja, beleéli magát és élvezettel koncentrál oda. Az előbb még kalapáló kezek, a kötény, néhol még az arca is a sár helyett most fehér liszttel koszolódnak össze. Ez igazából az ő helye. Amikor az ujjai a tésztát gyúrják, időnként pedig átlép, hogy az almán kavarjon párat. Mikor pedig a tészta formát nyer elégedetten nézi a munkáját.
El is felejt inni közben. Érzi is, hogy ajkai kissé már kicserepesedtek. A kezeit csak beledörzsöli a köténybe, majd a kancsóhoz sétálva veszi kézbe és tölti meg a poharát. Akkor eszmél fel, hogy nem valami jó házigazda, mert szegény Alavert is hagyja odakint víz nélkül dolgozni. Gyorsan kikap a szekrényből még egy poharat, amit megtöltve veszi is kézbe. Milyen buta. Most biztos azt gondolja majd róla a fiú, hogy hálátlan. De ezt gyorsan orvosolja, majd ő iszik utána. Ám fordultában hallja a koppantást az ajtón, mire pedig odapillant már Alaverrel találja magát szemben.*
- Ugyan, dehogy zavarsz. Jó is, hogy jöttél. Teljesen kiment a fejemből, hogy munka közben megszomjazhattál. Ne haragudj.
*Szabadkozik zavartan, kipirultan ahogy megindul felé a pohárral.*
- Bocsánat!
*Mosolyodik el szerényen, ahogy felé nyújtja a vizet, közben észbe kap, hogy nem is biztos, hogy ez volt a fő oka, hogy bejött utána.*
- Vagy más van? Tudom kevés a fa. Vagy a szeg?
*Pillant el Alaver mellett, ki az udvarra, egyenesen a kerítésre.*
- Nem tudtam miből mennyit kéne szereznem. De, ha nem elég legalább abba is hagyhatod. Majd valamikor kimegyek a piacra és...
*Ismét észbe kap, hogy zavarában megint fecsegni kezd. Ha pedig egyszer elkezdi, akkor nehéz elhallgatnia, mert addig sem azzal a ténnyel foglalkozik, hogy ilyen kis bizonytalan.*
- Igyál.
*Zavartan felnevetve pillant vissza Alaver arcára, majd, ha elveszi a poharat fordul is vissza, hogy a fazekat levegye és a tepsiben elrendezett, kiszaggatott tésztákba töltse, amiket óvatos mozdulatokkal hajtogat be. Persze közben a füleit nyitva tartja, hogy végre, ha már sikerült elcsendesednie a fiú is szóhoz juthasson.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-17 01:14:31
Üzenet elküldve: 2025-01-17 01:14:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem volt képes egy férfi egynél többször felkelteni az érdeklődését. Az, hogy valaki pedig ilyen sokáig azt fent is tartsa eddig lehetetlennek tűnt. Egyszer régen. Ami már ködös emlékké fakult az évek alatt. De ez most új. Ez más. Ez egyszeriben ölte meg és új életet adott. Ezalatt a pár nap alatt újra elkezdte élvezni, hogy a világon van, mert újra elkezdte valaki érdekelni. Hogy éppen egy ilyen makacs mamlasz már azt sem bánja. Lorens szerethető, mert izgalmas és a maga módján törődő. Még akkor is, ha azok az apróságok, amivel ezt eddig kimutatta inkább néz úgy ki, mintha csak a saját érdekét nézve cselekedne. De a sál, az, hogy emlékezett a virágra a szőkének épp elég bizonyossággal szolgál arra, hogy itt akarjon lenni. Eszét vesztve, mint legutóbb a néne konyhájának asztalán, vagy ilyen bolond játszadozással, amit most művelnek. Mindegy. Csak Lorens mellett lehessen. Egy részét megriasztja ez az új akármi, amit érez, de éppen ezért tartja egy őrjítően izgalmas kihívásnak, amivel meg akar küzdeni.*
- Mint a morzsa?
*Sandít hátra lopva, halovány vigyorral. Igen, eddig tartott, hogy ne szúrjon oda a férfinak, de most gondosan ügyel arra, hogy továbbra is csak játékosan piszkálódó legyen, mintsem bántó és gonosz. Nem akarja elrontani kettejük között ezt a valamit. Nem akar megint hiányérzettel és nehéz szívvel hazakullogni, hogy azután a szobájába zárkózva töltse ki a rideg magány. Forr a vére, a könnyednek tűnő bolondozás ellenére is hevesen ver a szíve, arról nem is beszélve, hogy ölét már most kínozza a férfi utáni vágy. Persze, hogy akarja a testiséget. Mélyen, teljesen kitöltve, mint legutóbb. De változott már annyit, hogy ezt nem tudja mással elképzelni, csak ezzel a mamlasszal. Egy kacsintással megtoldja még szavait, hogy Lorensnek eszébe se jusson azt bántásnak venni, majd hajol a sálért, hogy a kis játékát folytassa.
Az ajkába harapva sóhajt fel elégedetten ahogy kisvártatva megérzi maga mögött a másikat. De nem rontja el a szórakozást, nem rövidíti meg azt, hogy egymást húzzák, kínozzák egy kicsit. A benne gyűlő sóvárgás egyre jobban feszíti, de mégsem rest a végletekig hajszolni magukat.*
- Milyen figyelmes vagy. A végén még zavarba jövök.
*Kuncog fel halkan, de ahogy tökéletesen megérzi a hozzá feszülő vágyat megremegve vesz egy mély levegőt. Nem adja be a derekát ilyen könnyen, ahogy az sincs a tervben, hogy Lorens dolgát megkönnyítse. Mintha most készülne bosszút állni egyszeriben magán és a férfin is, hogy az elmúlt napokban hagyták egymást és saját magukat is sanyargatni. Most itt vannak végre együtt. Az egész annyi lenne, hogy az ágyhoz sétál, felhúzza magán a ruhát, széttárt combokkal elfekszik és hagyja, hogy a férfi a kedvét lelje benne. De ugyan, mi lenne abban a móka?*
- Mintha lenne itt valami.
*Szusszan fel, miközben az ő hangjából is világosan kihallatszik az, hogy felettébb szórakoztatónak tartja a kis játékukat. A sálra pillant. Arra a sálra, aminél nem hazudott, hogy tényleg fontos darab a számára. De most mégis hagyja még ott sínylődni a padlón. Csupán csak mélyebben behajol érte, de nem veszi még magához, csak az ujjai közé csípve húzza kicsit kijjebb az asztal alól.*
- Igen. Ez lesz az. Mindjárt meg is van.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sosem volt képes egy férfi egynél többször felkelteni az érdeklődését. Az, hogy valaki pedig ilyen sokáig azt fent is tartsa eddig lehetetlennek tűnt. Egyszer régen. Ami már ködös emlékké fakult az évek alatt. De ez most új. Ez más. Ez egyszeriben ölte meg és új életet adott. Ezalatt a pár nap alatt újra elkezdte élvezni, hogy a világon van, mert újra elkezdte valaki érdekelni. Hogy éppen egy ilyen makacs mamlasz már azt sem bánja. Lorens szerethető, mert izgalmas és a maga módján törődő. Még akkor is, ha azok az apróságok, amivel ezt eddig kimutatta inkább néz úgy ki, mintha csak a saját érdekét nézve cselekedne. De a sál, az, hogy emlékezett a virágra a szőkének épp elég bizonyossággal szolgál arra, hogy itt akarjon lenni. Eszét vesztve, mint legutóbb a néne konyhájának asztalán, vagy ilyen bolond játszadozással, amit most művelnek. Mindegy. Csak Lorens mellett lehessen. Egy részét megriasztja ez az új akármi, amit érez, de éppen ezért tartja egy őrjítően izgalmas kihívásnak, amivel meg akar küzdeni.*
- Mint a morzsa?
*Sandít hátra lopva, halovány vigyorral. Igen, eddig tartott, hogy ne szúrjon oda a férfinak, de most gondosan ügyel arra, hogy továbbra is csak játékosan piszkálódó legyen, mintsem bántó és gonosz. Nem akarja elrontani kettejük között ezt a valamit. Nem akar megint hiányérzettel és nehéz szívvel hazakullogni, hogy azután a szobájába zárkózva töltse ki a rideg magány. Forr a vére, a könnyednek tűnő bolondozás ellenére is hevesen ver a szíve, arról nem is beszélve, hogy ölét már most kínozza a férfi utáni vágy. Persze, hogy akarja a testiséget. Mélyen, teljesen kitöltve, mint legutóbb. De változott már annyit, hogy ezt nem tudja mással elképzelni, csak ezzel a mamlasszal. Egy kacsintással megtoldja még szavait, hogy Lorensnek eszébe se jusson azt bántásnak venni, majd hajol a sálért, hogy a kis játékát folytassa.
Az ajkába harapva sóhajt fel elégedetten ahogy kisvártatva megérzi maga mögött a másikat. De nem rontja el a szórakozást, nem rövidíti meg azt, hogy egymást húzzák, kínozzák egy kicsit. A benne gyűlő sóvárgás egyre jobban feszíti, de mégsem rest a végletekig hajszolni magukat.*
- Milyen figyelmes vagy. A végén még zavarba jövök.
*Kuncog fel halkan, de ahogy tökéletesen megérzi a hozzá feszülő vágyat megremegve vesz egy mély levegőt. Nem adja be a derekát ilyen könnyen, ahogy az sincs a tervben, hogy Lorens dolgát megkönnyítse. Mintha most készülne bosszút állni egyszeriben magán és a férfin is, hogy az elmúlt napokban hagyták egymást és saját magukat is sanyargatni. Most itt vannak végre együtt. Az egész annyi lenne, hogy az ágyhoz sétál, felhúzza magán a ruhát, széttárt combokkal elfekszik és hagyja, hogy a férfi a kedvét lelje benne. De ugyan, mi lenne abban a móka?*
- Mintha lenne itt valami.
*Szusszan fel, miközben az ő hangjából is világosan kihallatszik az, hogy felettébb szórakoztatónak tartja a kis játékukat. A sálra pillant. Arra a sálra, aminél nem hazudott, hogy tényleg fontos darab a számára. De most mégis hagyja még ott sínylődni a padlón. Csupán csak mélyebben behajol érte, de nem veszi még magához, csak az ujjai közé csípve húzza kicsit kijjebb az asztal alól.*
- Igen. Ez lesz az. Mindjárt meg is van.
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-15 13:45:40
Üzenet elküldve: 2025-01-15 13:45:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Új hozzáállás. Régi hozzáállás. A régi hozzáállás új köntösben. A fene tud ezen kiigazodni. Most nem is akar. Ami most fontos, az a hozzátörleszkedő test, a bőrét simító tenyér melege és Tiri maga. A lány ajkainak íze még ott ül nyelvén, és érzi, ahogy vágya kezd felhorgadni.*
- Nahát! *-vigyorodik el ahogy a szőkeség keze olyan helyre markol, ahol a sálat keresni eszébe sem jutott volna, de persze, legyen, mindenhol keresni kell azt a szövetdarabot. Nem hogy nem ellenzi: kifejezetten tetszik neki a szőkeség kezdeményezőkészsége. De ez a mozdulat is csak egy jelenet a közöttük macska-egér játékban, ami most egészen más hangulatú, és másféle érzéseket kiváltó, mint volt legutóbb. Akkor legszívesebben azért vágta volna a falhoz a lányt, hogy az megtanulja hogy hol a helye; most azért nyomná oda, hogy ő maga találja meg a helyét a lányban. Halkan szusszan ahogy a vékony ujjak elengedik és Tiri ellép.*
- Az asztal alá, hm? *-szemérmetlenül méri végig a szőkeséget ahogy az hátat fordít neki. A szeméremre amúgy sem sok szükségük van már. Pláne itt. És most.-* Alaposan nézd meg! Nehogy elkerülje a figyelmed valami.
*Ő is alaposan megnézi a domborodó feneket, és a látványról eszébe jut pár dolog. Nem, nem az, hogy vajon az asztal alatt van-e némi morzsa, vagy sincs. Puha léptekkel kerül közelebb, egészen közel, tenyere Tiri csípőjére simít.*
- Csak, hogy el ne ess. *-tőle szokatlanul hangja szinte magyarázkodó és szabadkozó, persze jól hallhatóan vibrál benne az elfojtott nevetés.-* Mi másért, hm?
*És hogy még stabilabban állva kereshesse a sálát a lány, odasimul a fenekéhez. Másik kezével -ugyancsak hogy segítsen, persze- végigsimít a comb azon részén, amit így elér. Hiszen az a sál fontos. Nem? Akkor egyértelmű, hogy segít, ahogy tud.*
- Na, találtál valamit? *-hangjában már akkor sem tudná elrejteni a kuncogást, ha akarná.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Új hozzáállás. Régi hozzáállás. A régi hozzáállás új köntösben. A fene tud ezen kiigazodni. Most nem is akar. Ami most fontos, az a hozzátörleszkedő test, a bőrét simító tenyér melege és Tiri maga. A lány ajkainak íze még ott ül nyelvén, és érzi, ahogy vágya kezd felhorgadni.*
- Nahát! *-vigyorodik el ahogy a szőkeség keze olyan helyre markol, ahol a sálat keresni eszébe sem jutott volna, de persze, legyen, mindenhol keresni kell azt a szövetdarabot. Nem hogy nem ellenzi: kifejezetten tetszik neki a szőkeség kezdeményezőkészsége. De ez a mozdulat is csak egy jelenet a közöttük macska-egér játékban, ami most egészen más hangulatú, és másféle érzéseket kiváltó, mint volt legutóbb. Akkor legszívesebben azért vágta volna a falhoz a lányt, hogy az megtanulja hogy hol a helye; most azért nyomná oda, hogy ő maga találja meg a helyét a lányban. Halkan szusszan ahogy a vékony ujjak elengedik és Tiri ellép.*
- Az asztal alá, hm? *-szemérmetlenül méri végig a szőkeséget ahogy az hátat fordít neki. A szeméremre amúgy sem sok szükségük van már. Pláne itt. És most.-* Alaposan nézd meg! Nehogy elkerülje a figyelmed valami.
*Ő is alaposan megnézi a domborodó feneket, és a látványról eszébe jut pár dolog. Nem, nem az, hogy vajon az asztal alatt van-e némi morzsa, vagy sincs. Puha léptekkel kerül közelebb, egészen közel, tenyere Tiri csípőjére simít.*
- Csak, hogy el ne ess. *-tőle szokatlanul hangja szinte magyarázkodó és szabadkozó, persze jól hallhatóan vibrál benne az elfojtott nevetés.-* Mi másért, hm?
*És hogy még stabilabban állva kereshesse a sálát a lány, odasimul a fenekéhez. Másik kezével -ugyancsak hogy segítsen, persze- végigsimít a comb azon részén, amit így elér. Hiszen az a sál fontos. Nem? Akkor egyértelmű, hogy segít, ahogy tud.*
- Na, találtál valamit? *-hangjában már akkor sem tudná elrejteni a kuncogást, ha akarná.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-14 11:26:55
Üzenet elküldve: 2025-01-14 11:26:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zsivány és zsemle//
*Biztos jót kuncogna magában azon, ha tudná, hogy Rinavessa a kerítés helyett őt figyeli inkább. De nem tudja, mert nem veszi észre - nem veszi észre, mert ő maga viszont most valóban a kerítéssel foglalkozik. Nem volt túlzó amikor azt mondta a leánynak, hogy nem nagy valami kijavítani a szerkezetet; csupán azért fog eltartani egy darabig, mert elég ramaty állapotú. Még az sem kizárt, hogy nem is végez vele ma. Persze ez sem zavarná, legfeljebb visszajönne. Természetesen csak a kerítés miatt. Meg valami finom süteményért, ha már erre jár..?!
Rápislant Rinavessára ahogy az összeszedi a kalácskás dobozt, félszeg mozdulattal legyint*
- Kicsit értek csak. *-szerényen hunyorint egyet. Végül is ilyesmiből él.-* Jó'van. Megleszek itt.
*Viszonozza a leány mosolyát, de nem igyekszik egyből visszatérni a kerítéshez. Szeme pár hosszú pillanatig rajtamarad a távozó leányon, orra alatt mosolyog egy picit, majd csak visszatér a munkához.
S most, hogy egyedül van a szerszámmal és a feladattal, igazából neki is lát a dolognak. Átellenőrzi az összes lécet amit a leány megszögelt, és azokat is, amiket nem; ahol szükséges, ott újra cseréli a régi, rozsdás szegeket, vagy ráüt még egyet-kettőt az újakra, amik nem annyira erősen tartanak. Közben időről-időre ellenőrzi amit csinál, és egyre elégedettebb azzal, hogy az épp dolgozott szakasz mind erősebbé és masszívabbá válik. Míg dolgozik, szokásához híven halkan dúdol valami dalt, amit talán csak Szántóvégen ismernek. Fogai közül néha egy-egy szótöredék is előbújik; hogy épp a kerítés miatt motyog valamit, vagy a dal szövegének a része-e, azt lehetetlen megállapítani.
Belefeledkezik a munkába; talán bő két fertályóra is eltelik, mire legközelebb megáll. Hátrébb húzódik, s a két lépés távolságból méri fel az eddigi munkáját. Nem halad rossz tempóval, és amit már megcsinált, az egész jó is lett. Persze akkor lenne az igazi, ha az egész kerítés úgy ahogy van újra lenne csinálva, mert ezzel a tódozással-fódozással.. de ilyennel nem is akarná borzolni a leány idegeit, nem lenne az olcsó mulatság, jó aranyat elkérnének csak a friss faáruért a fűrészmalomban.
Megpörgeti kissé az ujjai között a kalapácsot, felpislant az égre hogy betájolja az időt – még bőven övé a délelőtt. Aprót biccent csak úgy magának, és a kalapácsot leengedi a kerítéslécek rakása mellé -csak nem viszik el?!-, és kényelmes léptekkel a ház ajtaja felé indul. Mikor odaér, megkoppintja az ajtót, de nem vár válaszra, hiszen Rinavessa azt mondta, hogy menjen be nyugodtan. Odabent aztán nem nagyon néz szét -kicsi a ház, illetlennek érezné-, inkább csak a leányt keresi a tekintete.*
- Zavarnálak egy pillanatra, ha nem bánod. *-szavait félszeg mosollyal toldja meg.*
//Zsivány és zsemle//
*Biztos jót kuncogna magában azon, ha tudná, hogy Rinavessa a kerítés helyett őt figyeli inkább. De nem tudja, mert nem veszi észre - nem veszi észre, mert ő maga viszont most valóban a kerítéssel foglalkozik. Nem volt túlzó amikor azt mondta a leánynak, hogy nem nagy valami kijavítani a szerkezetet; csupán azért fog eltartani egy darabig, mert elég ramaty állapotú. Még az sem kizárt, hogy nem is végez vele ma. Persze ez sem zavarná, legfeljebb visszajönne. Természetesen csak a kerítés miatt. Meg valami finom süteményért, ha már erre jár..?!
Rápislant Rinavessára ahogy az összeszedi a kalácskás dobozt, félszeg mozdulattal legyint*
- Kicsit értek csak. *-szerényen hunyorint egyet. Végül is ilyesmiből él.-* Jó'van. Megleszek itt.
*Viszonozza a leány mosolyát, de nem igyekszik egyből visszatérni a kerítéshez. Szeme pár hosszú pillanatig rajtamarad a távozó leányon, orra alatt mosolyog egy picit, majd csak visszatér a munkához.
S most, hogy egyedül van a szerszámmal és a feladattal, igazából neki is lát a dolognak. Átellenőrzi az összes lécet amit a leány megszögelt, és azokat is, amiket nem; ahol szükséges, ott újra cseréli a régi, rozsdás szegeket, vagy ráüt még egyet-kettőt az újakra, amik nem annyira erősen tartanak. Közben időről-időre ellenőrzi amit csinál, és egyre elégedettebb azzal, hogy az épp dolgozott szakasz mind erősebbé és masszívabbá válik. Míg dolgozik, szokásához híven halkan dúdol valami dalt, amit talán csak Szántóvégen ismernek. Fogai közül néha egy-egy szótöredék is előbújik; hogy épp a kerítés miatt motyog valamit, vagy a dal szövegének a része-e, azt lehetetlen megállapítani.
Belefeledkezik a munkába; talán bő két fertályóra is eltelik, mire legközelebb megáll. Hátrébb húzódik, s a két lépés távolságból méri fel az eddigi munkáját. Nem halad rossz tempóval, és amit már megcsinált, az egész jó is lett. Persze akkor lenne az igazi, ha az egész kerítés úgy ahogy van újra lenne csinálva, mert ezzel a tódozással-fódozással.. de ilyennel nem is akarná borzolni a leány idegeit, nem lenne az olcsó mulatság, jó aranyat elkérnének csak a friss faáruért a fűrészmalomban.
Megpörgeti kissé az ujjai között a kalapácsot, felpislant az égre hogy betájolja az időt – még bőven övé a délelőtt. Aprót biccent csak úgy magának, és a kalapácsot leengedi a kerítéslécek rakása mellé -csak nem viszik el?!-, és kényelmes léptekkel a ház ajtaja felé indul. Mikor odaér, megkoppintja az ajtót, de nem vár válaszra, hiszen Rinavessa azt mondta, hogy menjen be nyugodtan. Odabent aztán nem nagyon néz szét -kicsi a ház, illetlennek érezné-, inkább csak a leányt keresi a tekintete.*
- Zavarnálak egy pillanatra, ha nem bánod. *-szavait félszeg mosollyal toldja meg.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-13 16:39:37
Üzenet elküldve: 2025-01-13 16:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Most jobban belegondolva, hamarabb is intézkedhetett volna takarító eszközök beszerzéséhez. De sosem vitte rá a lélek, és a mai nap folyamán pedig, csúnyán mondva, szimplán lusta volt. Megtömte a bendőjét, hogy a másnaposság érzete hamarabb elmúljon, utána pedig kipihente a tegnap este fáradalmait. Ahelyett, hogy a megbízott munkához keresett volna eszközöket, hogy ne most rohangáljon a lány előtt, mint egy fejetlen csirke.
Szerencsére a lány nem akad fenn ilyen problémákon, és készségesen hallgatja Lazziar utasításait.*
- Hamarosan érkezem, a kulcs a zárban, ha úgy biztonságosabbnak érzed magad.
*Ezzel, és egy intéssel a lány felé, már fordul is ki az ajtón és halad le a lépcsőn. Sietősebbek a léptei, nem szeretné a lányt sokáig várakoztatni az eszközökkel. Illetve, egy cseppet sem tart attól a lány bármi butaságot csinálna a távollétében. Amúgy is, pontosan tudja, hol lakik. Reméli nem okoz kellemetlenséget számára, nem hiányzik az életéből, hogy egy másik hölgyet keressen ebben a városban. De ha arra hozzá őt a sors. Nem lesz rest megtenni.*
*Most jobban belegondolva, hamarabb is intézkedhetett volna takarító eszközök beszerzéséhez. De sosem vitte rá a lélek, és a mai nap folyamán pedig, csúnyán mondva, szimplán lusta volt. Megtömte a bendőjét, hogy a másnaposság érzete hamarabb elmúljon, utána pedig kipihente a tegnap este fáradalmait. Ahelyett, hogy a megbízott munkához keresett volna eszközöket, hogy ne most rohangáljon a lány előtt, mint egy fejetlen csirke.
Szerencsére a lány nem akad fenn ilyen problémákon, és készségesen hallgatja Lazziar utasításait.*
- Hamarosan érkezem, a kulcs a zárban, ha úgy biztonságosabbnak érzed magad.
*Ezzel, és egy intéssel a lány felé, már fordul is ki az ajtón és halad le a lépcsőn. Sietősebbek a léptei, nem szeretné a lányt sokáig várakoztatni az eszközökkel. Illetve, egy cseppet sem tart attól a lány bármi butaságot csinálna a távollétében. Amúgy is, pontosan tudja, hol lakik. Reméli nem okoz kellemetlenséget számára, nem hiányzik az életéből, hogy egy másik hölgyet keressen ebben a városban. De ha arra hozzá őt a sors. Nem lesz rest megtenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302