//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A benne uralkodó és belülről szétfeszítő vágyódás már valóban rég kiölte azt a méltóságot, amihez sokáig annyira ragaszkodott. Hamarabb elhagyta azt, mint a földre hajított, tökszínű ruhát. Talán ott, mikor az ölére feszült a beteg, meggyengült férfinak, vagy a dézsában állva, mikor minden szemérmesség nélkül ért hozzá. Akkor talán már nem is beszélhetett méltóságról, mikor az asztal lapján az egymáséi lettek. Ez a játék is talán csak arra szolgál, hogy magának bizonyítson valami olyat, ami szükségtelen. Hisz bolond lenne, ha azt hinné, hogy Lorens nincs tökéletesen tisztában azzal, hogy mennyire nehezére esik megállni, hogy ne vágja magát hanyatt az ágyon, hogy felkínálkozzon a férfinak. Hogy újból az övé legyen. Remélte, hogy ez a vágyódás tovább lapul meg a mélyben, de amikor a felszínre tört egyszerűen képtelen volt már elrejteni. Mintha Lorens megszállottjává vált volna már az első pillanattól kezdve. Az az erő, az a határozottság, amit a férfi birtokol felemészti és ereje, akarata fogytán küzdeni sem hajlandó ellene.
Szomjazza a férfit, a vágyódás tüze pedig nem alszik el, hanem elemésztő szenvedéllyé válik benne. Hiába próbálja elfojtani az csak egyre erősödik. Talán ezt a játékot is azért űzi, hogy kissé csituljon? Koránt sem. Hisz minden érintéssel, a férfi minden sóhajával, azzal, ahogy nekifeszül a testének csak fokozódik ölének sürgetése. A játék számára abból áll, hogy megismerje, tanulja, hogy mi az, ameddig elmehet. Teszteli a férfi tűrőképességét, miközben megismeri a sajátját is. És érzi, hogy lassan átlépi a végpontot, amikor már képtelen lesz ilyen ravasz módon elsétálni a férfitól. Amikor nem tud már feleslegesen a hangyákról fecsegni. Amikor már nem is akar sem szökni, sem csicseregni. Tudja jól, hogy mennyire éhes pillantásokkal méregeti a másikat miközben a szobát járja körbe. Érzi, hogy nem csak arca pirul már ki, hanem egész testén halvány pírban ég a bőr, ahogy vére túlfűtve tombol az ereiben. Mégis megéri játszadozni? Hát bizony erre kíváncsi ő is, miközben azt is élvezi, hogy jól látja és tökéletesen érzi, hogy a férfi vágya is egyre tüzesebb iránta. És ez itt a lényeg. Hogy iránta, nem pedig egy fruska iránt, akit majd a végén egyszerűen eldobnak. Ahogy ő sem azzal a tudattal játssza magát, hogy a végén majd könnyedén csak kisétál az ajtón és többé nem tér vissza. Hisz elengedett már egyszer, azután pedig maga sétált el, s most mégis újból itt őrlik fel egymást.*
- A hangyák érdekesek. *Vonja meg a vállait, miközben körme hegyével egy apróbb repedést piszkálgat meg a falon.* Hangyás lány? Akár.
*Érdektelenség csendül a hangjában, de ajkaira bizony apró vigyor szökik, ahogy meghallja a csizmák puffanását a padlón. Igyekszik odakoncentrálni a halk, óvatos léptekre. Olyan, mintha övé lenne a préda szerepe, aki beletörődött az elkerülhetetlenbe. Hogy a ragadozó célba vette, nincs menekvés, ha pedig eléri, akkor elevenen tépi szét. De mi van akkor, ha igazából ő a báránybőrbe bújt farkas, aki most édesgeti magához az áldozatát, hogy végül elevenen felfalhassa?
Fenéket. Pusztán csak két bolond, akik nem szeretik a könnyű utat választani. Akik előszeretettel nehezítik meg egyszeriben a másik és a maguk dolgát is. Hisz mennyivel egyszerűbb lett volna az ajtó záródása után összeforrni egy csókban, hamar megszabadulni a ruháktól, hogy azután valamelyik bútoron vagy egyszerűen csak a a padlón olvadjanak egybe. De abban ugyan mi a móka? Sokkal szórakoztatóbb újra érezni a férfi közelségét egy röpke szünet után. Ahogy a tenyerei a derekára simítanak, ahogy az arca a szőke fürtök közé veszik. Vággyal teli sóhajjal hunyja le a szemeit, ahogy a tenyere lesimít a falon, közben testével is annak simul. Mintha továbbra is szökni próbálna, pedig aztán innen már nincs tovább. Még játszik. Még, de érzi, hogy ezt a játékot maga sem tudja már sokáig űzni. Lorenst akarja és Lorensé akar lenni. Alsó ajkába harapva billenti félre a fejét, ahogy az ajkak lassan a nyaka tövéhez érnek. Az eddig fallal ismerkedő keze felsimít a férfi arcára, majd tovább furakszik, míg az ujjak lassan a fekete tincsek közé érnek. Másik keze pedig a csípőjén pihenő karjára simít.
A kérdésre sértetten horkan fel, ami igen hamar fordul bele egy halk kuncogásba.*
- Pedig mindig érdemes valami újat tanulni.
*Például most ő is megtanulta, hogy most érte el annak a tűrőképességnek a határát. Tovább már képtelen lenne mozdulni, szökni. Nem akar tovább játszadozni a férfival. Kezei mégis még némi türelmet gyakorolva nyúlnak a fehérnemű szegélyéhez, hogy letűrje magáról addig, amíg a harisnya finom anyagán át már egyenes az útja a padlóig. Akkor csak kilép belőle egyik lábával, a másikkal pedig egyszerűen csak odébb löki.
Szívesen rákérdezne közben, hogy ugyan, akkor mégis mi érdekli a férfit, de erre igazából már tudja jól a választ. Hisz nagy valószínűséggel ugyan az érdekli mindkettőjüket. Hogy hagyják végre ezt a játszadozást a fenébe, hogy adják fel az ön- és a másik kínzását. Hogy végre megint megkóstolhassák milyen az egymással beért gyönyör.
Lassan szembefordul a férfival, a kékeket azonnal fel is kutatja, miközben kezei már azon serénykednek, hogy Lorensnek se kelljen sokáig a nadrágban senyvedni. Hiába, hogy nem először áll így vele mégis olyan szaporán szedi a levegőt, mintha férfival még sosem lett volna dolga. Odabent a szíve hevesen kalapál, hiába igyekszik, képtelen megfékezni azt.
A nadrág lazul, ujjai pedig markolnak is az anyagra, hogy lejjebb gyűrjék azt. Halk sóhajjal, kissé kelletlenül szakad el azoktól a kékektől, amik már napok óta kergetik egyszerre őrületbe és tüzelik fel benne a lázas vágyakozást. Miközben a nadrágot gyűri le az ajkai apró csókokkal borítják a mellkasát, néhol maga sem rest aprókat harapni a bőrre.*
- Vigasztaljon, hogy rohadtul engem is csak te érdekelsz.
*Suttogja halkan ajkaival az egyik heghez érve. Ott a bal bordaív alatt, ahhoz amelyiknek állítólag olyan vicces története van. Amire kíváncsi, de most képtelen rá koncentrálni. Csak puha csókokkal halad végig rajta, miközben a combközépig gyűrt nadrágtól megindulnak kezei felfelé az oldalakon. Lassan, gyengéden ismerkedve a forró bőrrel.*
A hozzászólás írója (Celestiriel Yvelunea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.01.26 09:21:25