Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-13 09:05:07
Üzenet elküldve: 2025-02-13 09:05:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Ilyen nehéz időkben az egyhitűeknek együtt kéne tartaniuk. Ezért nagyon zavarja, hogy Lil titkolózik előtte. Zavarja, de nem tehet ellene semmit, elvégre nem kényszerítheti ki a másikból a válaszokat. Túl kevesen vannak ahhoz, hogy feleslegesen ontsanak vért az apróságok miatt, bár lehet, hogy csak saját életét félti, kitudja, hogy le tudná e győzni? Mindenesetre nem próbálná meg. *
- És mit óhajtasz csinálni? Elrabolod? Kétlem, hogy elhagyná a falut, többször is kihangsúlyozta, hogy ő nem fél a haláltól, szóval kétlem, hogy elhagyná a falut.
* Bár lehet, hogy istene szavaira hirtelen meggondolná magát, nem ez lenne az első eset ilyen helyzetetekben. *
- A vérkert? Gondolod üres kézzel, majd elérek valamit? Inkább csak egy ostorcsapást kapnék a hátamba, amiért nem tudtam elsőre elintézni.
* Sóhajt egyet, majd hátradől a székében. Gondolkodik, hogy mit tehetne, azonban nem ez az egyetlen választása. *
- A vérem? A lelkem?
* Érdekes egy üzlet, bár arca elárulja a véleményét az ötletről, mégpedig, hogy fél, fél attól, hogy saját vérének feláldozása az első lépés a jövő felé, amit nem szeretne elérni. Egy jövő, ahol nem képes meghúzódni az árnyak között, egy jövő, ahol a többi hívőhöz képest a sötétségben találhat csak menedéket, egy jövő, ahol kétszeresen is kitaszított lesz. *
- A banya sem lenne utolsó választás, ha arra kerül a sor! Talán még vitatkozna is a lehetőségért.
* Ilyen nehéz időkben az egyhitűeknek együtt kéne tartaniuk. Ezért nagyon zavarja, hogy Lil titkolózik előtte. Zavarja, de nem tehet ellene semmit, elvégre nem kényszerítheti ki a másikból a válaszokat. Túl kevesen vannak ahhoz, hogy feleslegesen ontsanak vért az apróságok miatt, bár lehet, hogy csak saját életét félti, kitudja, hogy le tudná e győzni? Mindenesetre nem próbálná meg. *
- És mit óhajtasz csinálni? Elrabolod? Kétlem, hogy elhagyná a falut, többször is kihangsúlyozta, hogy ő nem fél a haláltól, szóval kétlem, hogy elhagyná a falut.
* Bár lehet, hogy istene szavaira hirtelen meggondolná magát, nem ez lenne az első eset ilyen helyzetetekben. *
- A vérkert? Gondolod üres kézzel, majd elérek valamit? Inkább csak egy ostorcsapást kapnék a hátamba, amiért nem tudtam elsőre elintézni.
* Sóhajt egyet, majd hátradől a székében. Gondolkodik, hogy mit tehetne, azonban nem ez az egyetlen választása. *
- A vérem? A lelkem?
* Érdekes egy üzlet, bár arca elárulja a véleményét az ötletről, mégpedig, hogy fél, fél attól, hogy saját vérének feláldozása az első lépés a jövő felé, amit nem szeretne elérni. Egy jövő, ahol nem képes meghúzódni az árnyak között, egy jövő, ahol a többi hívőhöz képest a sötétségben találhat csak menedéket, egy jövő, ahol kétszeresen is kitaszított lesz. *
- A banya sem lenne utolsó választás, ha arra kerül a sor! Talán még vitatkozna is a lehetőségért.
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-12 19:29:48
Üzenet elküldve: 2025-02-12 19:29:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Cagon jól látja. Valóban nem különösebben érdekli a mese habbal. Felőle aztán bújtathatja bármilyen cukormázba a történetet, a kiadott már-már parancsokat hallva, és a többi ork engedelmességét látva számára egyértelmű, hogy itt és most az öltönyös a főnök.
Nem szól egy szót sem, amíg ismerőse a másik kettőnek dirigál, csupán jólesően felsóhajt, mikor kettesben maradnak. Kényelmesen elnyúlik a széken, és úgy hallgatja a történetet, csak akkor egyenesedik fel újra, mikor a hallottak kezdenek izgalmasabbá válni.*
- Ó, ha tudnád… *Nem árulja el a titkát, hogy mégis honnan tud a banyáról és az őt ért vádakról, csak bájosan vigyorog, majd a kezébe veszi a poharat, és egyszerre húzza le a benne lévő pálinkát.*
- Ugh, ez borzalmas volt… *Fájdalmas grimaszokat vág, miközben a pohár újra koppan az asztalon, a mese pedig folytatódik. A lány figyel, de a végére már ismét unottan kocogtatja a körmeit az asztal lapján. Őt nem érdekli mások kínja, és egyébként is, a történet túl bonyolult ahhoz, hogy részleteiben fel tudja fogni. Nem is próbálkozik vele. Neki csak egy valami fontos: az öregasszony.*
- Az a véleményem, hogy engem nem érdekel sem a falu, sem a bestia, sem semmi más, de a banya kell nekem. Sa'Tereth-nek szüksége van rá.
*Azt továbbra sem köti Cagon orrára, hogy miből gondolja ezt, elég, ha egyszerűen csak elhiszi neki. Kénytelen lesz, ha együtt akar vele dolgozni, márpedig úgy véli, tud neki ajánlani olyasmit, ami miatt akarni fog.*
- A Vérkert. Oda kell ellátogatnod, ha azt akarod, hogy az istenünk adjon neked is egy szeletet a hatalmából, de előre szólok, nem fogad el akárkit. Bár, ha ez az egész igaz, amit most elmeséltél, akkor jó ponttal indulhatsz nála. *Megint húzza egy kicsit a száját, ugyanis jól tudja, hogy az ő helyzete viszont egyáltalán nem olyan fényes, ami a sötétség istenének véleményét illeti. Éppen ezért nem hagyhatja, hogy bármi bántódása essen annak az asszonynak.*
- Viszont, ha nem akarsz a Kikötőig kutyagolni, én segíthetek neked. Tudom, hogyan kell oltárokat létrehozni. Két dolgot kérek cserébe. Az egyik, hogy elvezetsz engem ahhoz az banyához, a másik pedig a véred. Az oltár ugyanis halandók véréből és a lelkük egy darabjából készül. Kérdés? Vélemény? *Önelégülten vigyorodik el, mert most már határozottan úgy érzi, hogy a főnök itt tényleg nem Cagon. Ő maga az.*
*Cagon jól látja. Valóban nem különösebben érdekli a mese habbal. Felőle aztán bújtathatja bármilyen cukormázba a történetet, a kiadott már-már parancsokat hallva, és a többi ork engedelmességét látva számára egyértelmű, hogy itt és most az öltönyös a főnök.
Nem szól egy szót sem, amíg ismerőse a másik kettőnek dirigál, csupán jólesően felsóhajt, mikor kettesben maradnak. Kényelmesen elnyúlik a széken, és úgy hallgatja a történetet, csak akkor egyenesedik fel újra, mikor a hallottak kezdenek izgalmasabbá válni.*
- Ó, ha tudnád… *Nem árulja el a titkát, hogy mégis honnan tud a banyáról és az őt ért vádakról, csak bájosan vigyorog, majd a kezébe veszi a poharat, és egyszerre húzza le a benne lévő pálinkát.*
- Ugh, ez borzalmas volt… *Fájdalmas grimaszokat vág, miközben a pohár újra koppan az asztalon, a mese pedig folytatódik. A lány figyel, de a végére már ismét unottan kocogtatja a körmeit az asztal lapján. Őt nem érdekli mások kínja, és egyébként is, a történet túl bonyolult ahhoz, hogy részleteiben fel tudja fogni. Nem is próbálkozik vele. Neki csak egy valami fontos: az öregasszony.*
- Az a véleményem, hogy engem nem érdekel sem a falu, sem a bestia, sem semmi más, de a banya kell nekem. Sa'Tereth-nek szüksége van rá.
*Azt továbbra sem köti Cagon orrára, hogy miből gondolja ezt, elég, ha egyszerűen csak elhiszi neki. Kénytelen lesz, ha együtt akar vele dolgozni, márpedig úgy véli, tud neki ajánlani olyasmit, ami miatt akarni fog.*
- A Vérkert. Oda kell ellátogatnod, ha azt akarod, hogy az istenünk adjon neked is egy szeletet a hatalmából, de előre szólok, nem fogad el akárkit. Bár, ha ez az egész igaz, amit most elmeséltél, akkor jó ponttal indulhatsz nála. *Megint húzza egy kicsit a száját, ugyanis jól tudja, hogy az ő helyzete viszont egyáltalán nem olyan fényes, ami a sötétség istenének véleményét illeti. Éppen ezért nem hagyhatja, hogy bármi bántódása essen annak az asszonynak.*
- Viszont, ha nem akarsz a Kikötőig kutyagolni, én segíthetek neked. Tudom, hogyan kell oltárokat létrehozni. Két dolgot kérek cserébe. Az egyik, hogy elvezetsz engem ahhoz az banyához, a másik pedig a véred. Az oltár ugyanis halandók véréből és a lelkük egy darabjából készül. Kérdés? Vélemény? *Önelégülten vigyorodik el, mert most már határozottan úgy érzi, hogy a főnök itt tényleg nem Cagon. Ő maga az.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-12 09:09:05
Üzenet elküldve: 2025-02-12 09:09:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
- Akkor Lil.
* Ilyen apróságokon nem fog fennakadni. Ha csak főzelékként hívná magát, annak sem szentelne több figyelmet. Szó mi szó nagyot nézne rajta, de csak ennyi! *
- Főnök? Nem! Inkább csak üzlettársak. Én kisegítem néha őket, cserébe ők is kisegítenek néha engem. Olyan partnerség, ahol arra törekszünk, hogy mindenki jól járjon, de nem untatnálak a felesleges halandzsával, biztos nem érdekel ez téged.
* Tekintette átfordul az orkok irányába. *
- Szóval tőletek majd csak annyit várok el, hogy néhányan átköltötök a faluba és megpróbáltok együtt élni az ottaniakkal. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy megtartsuk a hatalmat, ha odakerül a sor. Részemről ennyi, döntsetek belátásotok szerint, ha eljön az idő!
* Szól még egy utolsót a jelenlévő orkoknak, majd amint elhangzik az utolsó mondat, úgy mind a ketten felállnak, majd elhagyják a szobát, ezzel magukra hagyva kettejüket. Rövid története után nem kis meglepetésére látszik, hogy Lilt teljesen felcsigázta a hallottakkal. Bár amit ezután hall, azon meglepődik. *
- Nem említettem, hogy öregasszony, sem, hogy megvádolták. A híreknek még nem kellett volna elérniük a várost! Honnan tudod ezeket?
* Néz kíváncsian a másikra, de ez majd ráér később is. Próbálja minél rövidebben elmesélni a történetet, de nehéz, főleg, mert nagyon kevés kihagyható dolog történt. Tharg rúnák a hídon, egy feltehetőleg megállíthatatlan bestia, egy vénasszony, aki sötétséget terjesztené, na meg persze a feldühödött tömeg, akiknek igen nagy része benne lenne, ha cserébe megszabadulhatnának a bestiától. Természetesen nem hagyja ki a két másik embert is, akikkel biztos meggyűlni a bajuk, ugyanis biztos nem fognak ölbe tett kézzel ülni, míg megszerzik a falut. *
- Azt hiszem ennyi. Ha az öreg remete megül a seggén és nem köti az Eeyr hívők orra alá a történteket, akkor egyszerű dolgunk lesz. Azonban erre kevés esélyt látok, ugyanis a régi faluja lehetett, szóval biztos bele fog szólni, vagy így, vagy úgy! Kérdés? Vélemény?
* Tart egy apróbb szünetet. Elég ideje jártathatja a száját, és kíváncsi arra, hogy mit gondol Lil, na meg persze, hogy honnan tud ennyi mindent, ahhoz képest, hogy semmilyen információ nem hagyhatta el a falut. *
- A közeljövőben azt is meg szeretném tudni, hogy hogyan lehet oltárokat felépíteni. Nagyon sok munkát megspórolhattam volna, ha tudom a rituálé alapjait.
- Akkor Lil.
* Ilyen apróságokon nem fog fennakadni. Ha csak főzelékként hívná magát, annak sem szentelne több figyelmet. Szó mi szó nagyot nézne rajta, de csak ennyi! *
- Főnök? Nem! Inkább csak üzlettársak. Én kisegítem néha őket, cserébe ők is kisegítenek néha engem. Olyan partnerség, ahol arra törekszünk, hogy mindenki jól járjon, de nem untatnálak a felesleges halandzsával, biztos nem érdekel ez téged.
* Tekintette átfordul az orkok irányába. *
- Szóval tőletek majd csak annyit várok el, hogy néhányan átköltötök a faluba és megpróbáltok együtt élni az ottaniakkal. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy megtartsuk a hatalmat, ha odakerül a sor. Részemről ennyi, döntsetek belátásotok szerint, ha eljön az idő!
* Szól még egy utolsót a jelenlévő orkoknak, majd amint elhangzik az utolsó mondat, úgy mind a ketten felállnak, majd elhagyják a szobát, ezzel magukra hagyva kettejüket. Rövid története után nem kis meglepetésére látszik, hogy Lilt teljesen felcsigázta a hallottakkal. Bár amit ezután hall, azon meglepődik. *
- Nem említettem, hogy öregasszony, sem, hogy megvádolták. A híreknek még nem kellett volna elérniük a várost! Honnan tudod ezeket?
* Néz kíváncsian a másikra, de ez majd ráér később is. Próbálja minél rövidebben elmesélni a történetet, de nehéz, főleg, mert nagyon kevés kihagyható dolog történt. Tharg rúnák a hídon, egy feltehetőleg megállíthatatlan bestia, egy vénasszony, aki sötétséget terjesztené, na meg persze a feldühödött tömeg, akiknek igen nagy része benne lenne, ha cserébe megszabadulhatnának a bestiától. Természetesen nem hagyja ki a két másik embert is, akikkel biztos meggyűlni a bajuk, ugyanis biztos nem fognak ölbe tett kézzel ülni, míg megszerzik a falut. *
- Azt hiszem ennyi. Ha az öreg remete megül a seggén és nem köti az Eeyr hívők orra alá a történteket, akkor egyszerű dolgunk lesz. Azonban erre kevés esélyt látok, ugyanis a régi faluja lehetett, szóval biztos bele fog szólni, vagy így, vagy úgy! Kérdés? Vélemény?
* Tart egy apróbb szünetet. Elég ideje jártathatja a száját, és kíváncsi arra, hogy mit gondol Lil, na meg persze, hogy honnan tud ennyi mindent, ahhoz képest, hogy semmilyen információ nem hagyhatta el a falut. *
- A közeljövőben azt is meg szeretném tudni, hogy hogyan lehet oltárokat felépíteni. Nagyon sok munkát megspórolhattam volna, ha tudom a rituálé alapjait.
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-11 17:08:29
Üzenet elküldve: 2025-02-11 17:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Egyszerű vakmerőség vagy egyenesen őrültség volna ilyen nyíltan orkok közé rontani? Talán igen, de nem neki, nem ma és főleg nem most. Mikor a verőlegények látványosan megindulnak felé, már az oldalán lógó mesterkard felé nyúl, és szája is mozogni kezdene, hogy varázsoljon, de végül nincs rá szükség, hogy megvédje magát, Cagon határozottan állítja le a társait.*
- Kit érdekel a jó modor? Az ajtó meg olyan rozoga, hogy amúgy is előbb-utóbb kidőlt volna magától. Egyébként Lil, ha kérhetem. Nem Nori. *Javítja ki a zöldet, majd bájosan mosolyog a morcos képű mamlaszokra, miközben elsétál mellettük, hogy helyet foglaljon az asztalnál, mikor Cagon meginvitálja.*
- Ahogy látom, benned már bíznak. Te vagy itt a főnök? *Kérdezősködik, s közben a neki kitöltött pálinkát magához húzza, de egyelőre nem akar inni belőle. Kíváncsi, hogy miért örül neki ennyire az ork, de kérdeznie már nem kell, amaz magától kezd mesélni.
A történet elsőre nem hatja meg, csak egy vadállatról van szó, ami más állatokat öl. Egyáltalán nincs benne semmi izgi, de aztán elhangzanak bizonyos kulcsszavak, melyek hatására a lány feketére mázolt szemei kikerekednek. Már Sa'Tereth nevének említése is felcsigázza, de a meglepettség akkor ül ki igazán az arcára, mikor Cagon egy öreget említ, aki meg van győződve róla, hogy a sötétség istene küldte azt a bizonyos bestiát.*
- Na várj, várj, várj! Lassabban! *A szíve hevesen kezd dobogni. Nem is kereste, de úgy tűnik, megtalálta, amit akar. Ezek szerint nem csak az istene, de a szerencse is mellette áll.*
- Az az öreg, az egy vén banya? Egy öregasszony, akit megvádoltak, és városőrök akarták elvinni? Azt a kurva… Mondj el mindent, amit tudsz! Ki vele! *Rengeteg minden múlhat most ezen, ezért követelőzik, viszont egyelőre azt nem köti a jelenlévők orrára, hogy személyesen Sa'Tereth démonától hallott a banya híréről.*
- Te meg mit bámulsz így rám?! Ha bármiben mesterkedsz, esküszöm kivégezlek! *Fordul hirtelen a mellette ülő, másik ork felé. Szemei szinte lángra lobbannak, ahogy azt a mamlaszt vizslatja. Mindjárt meg is mutatja, hogy mennyire. Nem csinál mást, csak az ork előtt lévő pálinkát bámulja, ami a vártak szerint hamarosan huss, csak úgy fel fog forrni előtte. Akár így történik, akár nem, ő visszafordul Cagon felé, és újra mosolyog.*
- Figyelek…
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
*Egyszerű vakmerőség vagy egyenesen őrültség volna ilyen nyíltan orkok közé rontani? Talán igen, de nem neki, nem ma és főleg nem most. Mikor a verőlegények látványosan megindulnak felé, már az oldalán lógó mesterkard felé nyúl, és szája is mozogni kezdene, hogy varázsoljon, de végül nincs rá szükség, hogy megvédje magát, Cagon határozottan állítja le a társait.*
- Kit érdekel a jó modor? Az ajtó meg olyan rozoga, hogy amúgy is előbb-utóbb kidőlt volna magától. Egyébként Lil, ha kérhetem. Nem Nori. *Javítja ki a zöldet, majd bájosan mosolyog a morcos képű mamlaszokra, miközben elsétál mellettük, hogy helyet foglaljon az asztalnál, mikor Cagon meginvitálja.*
- Ahogy látom, benned már bíznak. Te vagy itt a főnök? *Kérdezősködik, s közben a neki kitöltött pálinkát magához húzza, de egyelőre nem akar inni belőle. Kíváncsi, hogy miért örül neki ennyire az ork, de kérdeznie már nem kell, amaz magától kezd mesélni.
A történet elsőre nem hatja meg, csak egy vadállatról van szó, ami más állatokat öl. Egyáltalán nincs benne semmi izgi, de aztán elhangzanak bizonyos kulcsszavak, melyek hatására a lány feketére mázolt szemei kikerekednek. Már Sa'Tereth nevének említése is felcsigázza, de a meglepettség akkor ül ki igazán az arcára, mikor Cagon egy öreget említ, aki meg van győződve róla, hogy a sötétség istene küldte azt a bizonyos bestiát.*
- Na várj, várj, várj! Lassabban! *A szíve hevesen kezd dobogni. Nem is kereste, de úgy tűnik, megtalálta, amit akar. Ezek szerint nem csak az istene, de a szerencse is mellette áll.*
- Az az öreg, az egy vén banya? Egy öregasszony, akit megvádoltak, és városőrök akarták elvinni? Azt a kurva… Mondj el mindent, amit tudsz! Ki vele! *Rengeteg minden múlhat most ezen, ezért követelőzik, viszont egyelőre azt nem köti a jelenlévők orrára, hogy személyesen Sa'Tereth démonától hallott a banya híréről.*
- Te meg mit bámulsz így rám?! Ha bármiben mesterkedsz, esküszöm kivégezlek! *Fordul hirtelen a mellette ülő, másik ork felé. Szemei szinte lángra lobbannak, ahogy azt a mamlaszt vizslatja. Mindjárt meg is mutatja, hogy mennyire. Nem csinál mást, csak az ork előtt lévő pálinkát bámulja, ami a vártak szerint hamarosan huss, csak úgy fel fog forrni előtte. Akár így történik, akár nem, ő visszafordul Cagon felé, és újra mosolyog.*
- Figyelek…
A varázsló szabadon álló vízre szuggerál, melynek hatására maximum néhány liter víz pillanatok alatt elforr.
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-10 19:18:53
Üzenet elküldve: 2025-02-10 19:18:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Hármas egy egyszerű mozdulattal felhörpinti a pohár tartalmát, de még mielőtt azok koppannának az asztal tetején, mindannyian az ajtó irányába fordulnak. Ha eddig nem is figyeltek fel a környéken ólálkodó nőszemélyre, hát most már biztos tudják, hogy itt van!
Hát jól meglepte őket, azt meg kell hagynia, de a meglepettség hamar tovaszáll, főleg az ajtóban álldogáló és a mellette lévő izmosabbról. Ők egyből akcióba lendülnek! Sok lépést nem tudnak megtenni ugyanis egy hangos taps, megállítja a két férfit. *
- Elég! Te meg kapd össze magad, ha így őrződ az ajtót, akkor mégis miért vagy itt? Hord ki magad és tedd a dolgod!
* Förmed rá az ajtóban ácsorgó orkra. Valóban felesleges a védelem, ha nem tudnak védeni. *
- Az istenit Nori… Jó modor? Kopogni? Az ajtót meg majd én fizetem, ugye?
* Hangosan sóhajt, majd leül a helyére. Hogy mihez fog kezdeni arról fogalma sincs, de valahogy csillapítania kell a kedélyeket. Kezét maga előtt összefonja, majd néhány másodpercig néma marad. *
- Hmm. Ami azt illeti, nem is olyan rossz, hogy betoppantál! Gyere, foglalj helyet.
* Ha így tesz, kitölt még egy kör pálinkát, de ezúttal négy pohárba. Ha kér, kér, ha nem, nem. *
- Először is, a bizalmat majd később kiépítjük, egyelőre meg kell vitatnunk, hogy hogyan tovább! A minap érkeztem vissza a városba, egyenest a vadászlakból jövök. A hírek úgy járták, hogy valami elszabadult bestia öli az állatokat és fogalmuk sincs, hogy miért. Nos, ottlétemkor számos dologra lettem figyelmes! Az a valami létezik és nagyon is erős, meg is tépett, nem kicsit. Azonban találtam ott egy másik érdekes embert is! Ő teljesen megvan győződve arról, hogy a lényt maga Sa'Tereth idézte meg, büntetés gyanánt. Hogy ez igaz vagy sem az engem nem érdekel! Azonban az öregje elkezdett építeni egy kezdetleges oltárt. Sajnos, nem sajnos jobban ért az emberek megtévesztéséhez, mint ahhoz. Arra gondoltam, hogy kezdetben felajánlhatnánk azt a falurészt istenünknek!
* Egyelőre csak ennyit mond. Tudja, hogy ez így egyszerre sok információ, amit egyesek nehezen tudnának megemészteni. A többi orknak biztosan több idő kell, hogy döntésre jussanak, de az ő részük csak később játszik. Főleg Norira figyel. Kíváncsi, hogy milyen reakciót vált ki a története. *
* Hármas egy egyszerű mozdulattal felhörpinti a pohár tartalmát, de még mielőtt azok koppannának az asztal tetején, mindannyian az ajtó irányába fordulnak. Ha eddig nem is figyeltek fel a környéken ólálkodó nőszemélyre, hát most már biztos tudják, hogy itt van!
Hát jól meglepte őket, azt meg kell hagynia, de a meglepettség hamar tovaszáll, főleg az ajtóban álldogáló és a mellette lévő izmosabbról. Ők egyből akcióba lendülnek! Sok lépést nem tudnak megtenni ugyanis egy hangos taps, megállítja a két férfit. *
- Elég! Te meg kapd össze magad, ha így őrződ az ajtót, akkor mégis miért vagy itt? Hord ki magad és tedd a dolgod!
* Förmed rá az ajtóban ácsorgó orkra. Valóban felesleges a védelem, ha nem tudnak védeni. *
- Az istenit Nori… Jó modor? Kopogni? Az ajtót meg majd én fizetem, ugye?
* Hangosan sóhajt, majd leül a helyére. Hogy mihez fog kezdeni arról fogalma sincs, de valahogy csillapítania kell a kedélyeket. Kezét maga előtt összefonja, majd néhány másodpercig néma marad. *
- Hmm. Ami azt illeti, nem is olyan rossz, hogy betoppantál! Gyere, foglalj helyet.
* Ha így tesz, kitölt még egy kör pálinkát, de ezúttal négy pohárba. Ha kér, kér, ha nem, nem. *
- Először is, a bizalmat majd később kiépítjük, egyelőre meg kell vitatnunk, hogy hogyan tovább! A minap érkeztem vissza a városba, egyenest a vadászlakból jövök. A hírek úgy járták, hogy valami elszabadult bestia öli az állatokat és fogalmuk sincs, hogy miért. Nos, ottlétemkor számos dologra lettem figyelmes! Az a valami létezik és nagyon is erős, meg is tépett, nem kicsit. Azonban találtam ott egy másik érdekes embert is! Ő teljesen megvan győződve arról, hogy a lényt maga Sa'Tereth idézte meg, büntetés gyanánt. Hogy ez igaz vagy sem az engem nem érdekel! Azonban az öregje elkezdett építeni egy kezdetleges oltárt. Sajnos, nem sajnos jobban ért az emberek megtévesztéséhez, mint ahhoz. Arra gondoltam, hogy kezdetben felajánlhatnánk azt a falurészt istenünknek!
* Egyelőre csak ennyit mond. Tudja, hogy ez így egyszerre sok információ, amit egyesek nehezen tudnának megemészteni. A többi orknak biztosan több idő kell, hogy döntésre jussanak, de az ő részük csak később játszik. Főleg Norira figyel. Kíváncsi, hogy milyen reakciót vált ki a története. *
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-10 18:14:10
Üzenet elküldve: 2025-02-10 18:14:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Teljesen feketébe burkolózva járja az utcákat. Végre! Nem gondolta volna, hogy az elmúlt idő legszebb ajándékaként szolgáló ház négy fala már-már inkább börtönnek fog tűnni, ha a sorozatos viharok miatt nem mozdulhat ki onnan. Igaz, hogy már jócskán sötétedik, de most végre tiszta az idő, tökéletes egy kis céltalan bolyongásra az utcákon. Legalábbis egy ideig céltalan. Egészen addig, míg meg nem pillant egy ismerős, zöld arcot, aki úgy tűnik, mintha hasonlóan nem tudná, hová vezet az útja. Cagon az. Egyszer már találkozott az orkkal, és csupán azért ragadt meg az emlékezetében, mert mióta Arthenior-ban tartózkodik, ő volt az egyetlen, aki nem ítélte el a Sa'Tereth felé vetett hűsége miatt. Vajon mit csinál? Hová megy? Kérdések, melyekre válaszokat akar, ezért megpróbálja észrevétlenül követni hústorony pajtását. Úgy tűnik, hogy sikerül is, csupán az egyik sarkon kell megtorpannia és elrejtőznie a fal mögött, hogy a másik két, velük szemben érkező ork ne vegye őt észre. Nem láthatják, de ő mindent hall.*
~Wruzto…~ *Olvasta ezt a nevet a városban körözöttek listáján. Tiltott tanok hirdetése, lázítás a bűne, ami csupán egyet jelenthet. A lány szájára elégedett vigyor húzódik, ugyanis jó helyen jár. Sa'Tereth démona nemrég megjelent előtte, és az egyik utasítása az volt, hogy gyűjtsön szövetségeseket maga mellé. Itt van rá a remek alkalom.
Mikor a hármas megindul, tovább követi őket. Egy házhoz érnek végül, amit egy negyedik ork őriz, aki valójában nem igazán van a helyzet magaslatán. Nem bizony, ugyanis Nori a házat megkerülve könnyedén az ajtóhoz tud lopakodni anélkül, hogy észrevennék. Jól jön, ha az ember haja, ruhája, mindene fekete. A sötétség jótékony hatása, hogy elrejt a figyelő szemek elől. Azonban nem akar tovább rejtőzködni. Újabb gonoszkás mosoly jelenik meg az arcán, majd egy határozott mozdulattal berúgja az ajtót. Erre persze már felpattan az a bamba marha is, akinek őrködnie kellett volna, de most már késő. A lány kíváncsian, önelégült vigyorral lép be az ajtón, és teszi tiszteletét a társaságban.*
- Ejnye! Hát engem meg ki akartok hagyni a buliból? Milyen dolog ez, uraim? Cagon! Bemutatnál a barátaidnak? *Fordul ismerőse felé. Talán félnie kellene, mert pár évvel ezelőtt egy hasonló házban, egy ork és egy démon vetett véget majdnem a semmit nem érő életének, de azok az idők elmúltak. Erősebb, hatalmasabb lett azóta, de legfőképp vakmerőbb. Nem fél egy cseppet sem attól, hogy mi lesz, ha ezek a szörnyszülöttek rátámadnak. Az istene vele van, nem eshet bántódása.*
*Teljesen feketébe burkolózva járja az utcákat. Végre! Nem gondolta volna, hogy az elmúlt idő legszebb ajándékaként szolgáló ház négy fala már-már inkább börtönnek fog tűnni, ha a sorozatos viharok miatt nem mozdulhat ki onnan. Igaz, hogy már jócskán sötétedik, de most végre tiszta az idő, tökéletes egy kis céltalan bolyongásra az utcákon. Legalábbis egy ideig céltalan. Egészen addig, míg meg nem pillant egy ismerős, zöld arcot, aki úgy tűnik, mintha hasonlóan nem tudná, hová vezet az útja. Cagon az. Egyszer már találkozott az orkkal, és csupán azért ragadt meg az emlékezetében, mert mióta Arthenior-ban tartózkodik, ő volt az egyetlen, aki nem ítélte el a Sa'Tereth felé vetett hűsége miatt. Vajon mit csinál? Hová megy? Kérdések, melyekre válaszokat akar, ezért megpróbálja észrevétlenül követni hústorony pajtását. Úgy tűnik, hogy sikerül is, csupán az egyik sarkon kell megtorpannia és elrejtőznie a fal mögött, hogy a másik két, velük szemben érkező ork ne vegye őt észre. Nem láthatják, de ő mindent hall.*
~Wruzto…~ *Olvasta ezt a nevet a városban körözöttek listáján. Tiltott tanok hirdetése, lázítás a bűne, ami csupán egyet jelenthet. A lány szájára elégedett vigyor húzódik, ugyanis jó helyen jár. Sa'Tereth démona nemrég megjelent előtte, és az egyik utasítása az volt, hogy gyűjtsön szövetségeseket maga mellé. Itt van rá a remek alkalom.
Mikor a hármas megindul, tovább követi őket. Egy házhoz érnek végül, amit egy negyedik ork őriz, aki valójában nem igazán van a helyzet magaslatán. Nem bizony, ugyanis Nori a házat megkerülve könnyedén az ajtóhoz tud lopakodni anélkül, hogy észrevennék. Jól jön, ha az ember haja, ruhája, mindene fekete. A sötétség jótékony hatása, hogy elrejt a figyelő szemek elől. Azonban nem akar tovább rejtőzködni. Újabb gonoszkás mosoly jelenik meg az arcán, majd egy határozott mozdulattal berúgja az ajtót. Erre persze már felpattan az a bamba marha is, akinek őrködnie kellett volna, de most már késő. A lány kíváncsian, önelégült vigyorral lép be az ajtón, és teszi tiszteletét a társaságban.*
- Ejnye! Hát engem meg ki akartok hagyni a buliból? Milyen dolog ez, uraim? Cagon! Bemutatnál a barátaidnak? *Fordul ismerőse felé. Talán félnie kellene, mert pár évvel ezelőtt egy hasonló házban, egy ork és egy démon vetett véget majdnem a semmit nem érő életének, de azok az idők elmúltak. Erősebb, hatalmasabb lett azóta, de legfőképp vakmerőbb. Nem fél egy cseppet sem attól, hogy mi lesz, ha ezek a szörnyszülöttek rátámadnak. Az istene vele van, nem eshet bántódása.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-10 09:17:30
Üzenet elküldve: 2025-02-10 09:17:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Bármennyire is szeretne benézni a piacra, hátha végre előrukkoltak néhány új eszközzel, ami megsegítené az útja során, de sajnos az ideje nem engedi ezt, szóval csak átrohan rajta.
Jó érzés újra a város utcáin lézengeni, sokkal jobb, mint valami városszéli falunak a sáros földjein tétlenkedni. Kik ránéznek a cipőjére, láthatják is, hogy nem a pegazusban koszolta össze magát, de, hogy mégis mit kereshetett kint, na, arról majd később tájékoztatja őket. Addig is tesz egy-két kanyart az egyenes utcák rengetegében, majd végül eléri az orknegyedet. Jól ugyan nem ismerik egymást, de legalább megbíznak egymásban annyira, hogy ne dobják ki őt egyből. Wruzto hirtelen érkezése, szónoklása kellően felcsigázta néhányukat, de olyannyira, hogy már egyesek tűkön ülnek az izgalomtól. Amint megérkezik, néhányan egyből felfigyelnek rá, de nem reagálják le. Ketten lépnek elé, az egyik egy szakállas, már-már jócskán elöregedett ork a másik meg egy ifjabb, de erősebb egyed. Míg az előbbin látszik, hogy ő a bölcsességet hoz a beszélgetéshez, úgy a másik pedig nyers erőben jeleskedik. *
- Wruzto felszívódott! Vagy megtalálta a városőrség, vagy istenünk döntött úgy, hogy nincs szüksége többé rá. De erről ennyit! Fontosabb dolgok miatt érkeztem, mennyünk beljebb.
* Kis gondolkozás után a társaságnak sem kell kétszer mondani, hogy tűnjenek el az utcákról, elvégre mindenki emlékszik, mi volt legutóbb!
Elviszik egy nem olyan messzi házba, ahol látszik, hogy egy ork van letelepedve, mintha csak egy csöves lenne, de valójában a helyi riadoztató, akinek a feladata, ha gyanús arcot lát, egy füttyszóval jelezze, hogy ideje oszlani. Nem bíznak semmit a véletlenre ezúttal.
Bent letelepszenek egy asztal köré. Az asztalon néhány feles pohár látható. Ez neki elég is, belenyúl a táskájába, majd előveszi saját pálinkáját, hogy azzal öntse fel az üres poharakat. Egyelőre hárman vannak, de ha híre megy a pálinkának, lehet többen is csatlakoznak a beszélgetésbe. *
- Akkor egészségünkre!
* Bármennyire is szeretne benézni a piacra, hátha végre előrukkoltak néhány új eszközzel, ami megsegítené az útja során, de sajnos az ideje nem engedi ezt, szóval csak átrohan rajta.
Jó érzés újra a város utcáin lézengeni, sokkal jobb, mint valami városszéli falunak a sáros földjein tétlenkedni. Kik ránéznek a cipőjére, láthatják is, hogy nem a pegazusban koszolta össze magát, de, hogy mégis mit kereshetett kint, na, arról majd később tájékoztatja őket. Addig is tesz egy-két kanyart az egyenes utcák rengetegében, majd végül eléri az orknegyedet. Jól ugyan nem ismerik egymást, de legalább megbíznak egymásban annyira, hogy ne dobják ki őt egyből. Wruzto hirtelen érkezése, szónoklása kellően felcsigázta néhányukat, de olyannyira, hogy már egyesek tűkön ülnek az izgalomtól. Amint megérkezik, néhányan egyből felfigyelnek rá, de nem reagálják le. Ketten lépnek elé, az egyik egy szakállas, már-már jócskán elöregedett ork a másik meg egy ifjabb, de erősebb egyed. Míg az előbbin látszik, hogy ő a bölcsességet hoz a beszélgetéshez, úgy a másik pedig nyers erőben jeleskedik. *
- Wruzto felszívódott! Vagy megtalálta a városőrség, vagy istenünk döntött úgy, hogy nincs szüksége többé rá. De erről ennyit! Fontosabb dolgok miatt érkeztem, mennyünk beljebb.
* Kis gondolkozás után a társaságnak sem kell kétszer mondani, hogy tűnjenek el az utcákról, elvégre mindenki emlékszik, mi volt legutóbb!
Elviszik egy nem olyan messzi házba, ahol látszik, hogy egy ork van letelepedve, mintha csak egy csöves lenne, de valójában a helyi riadoztató, akinek a feladata, ha gyanús arcot lát, egy füttyszóval jelezze, hogy ideje oszlani. Nem bíznak semmit a véletlenre ezúttal.
Bent letelepszenek egy asztal köré. Az asztalon néhány feles pohár látható. Ez neki elég is, belenyúl a táskájába, majd előveszi saját pálinkáját, hogy azzal öntse fel az üres poharakat. Egyelőre hárman vannak, de ha híre megy a pálinkának, lehet többen is csatlakoznak a beszélgetésbe. *
- Akkor egészségünkre!
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-08 22:36:41
Üzenet elküldve: 2025-02-08 22:36:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Eltökélten mászik fel a szekrényre, nem is gondolva olyan felnőttes dolgokra, hogy Nelira ezáltal is megtudhat róla ezt azt. Őt most csak a remélt kincs érdekli, mert ami a szekrény tetején van az csak kincs lehet. Biztosan feltenni sem volt könnyű, tehát aki elhelyezte ott, az féltette. Gondolja ő, de lehetett magas ember/lény, aki csak le akarta tenni valahova. Még az is lehet, hogy egyszerűen útban volt lent és megszabadulni akart tőle. Ezer oka lehet annak, hogy a szekrény tetejére kerüljön egy értéktelen vacak, de Riv számára csakis kincs lehet, mert kincsként akarja kezelni. Mászni akar és e kalandnak ezzel ad értelmet gyermeki fantáziája.
Amíg a szekrény nyitott polcain lépked, vagy a nyitható részek belső polcain, addig könnyen halad felfelé. Azonban akad zárt, vagy csak nagyon nehezen nyíló ajtó, ahol a fogantyú szolgálhatna "létrafokként" de akkor kapaszkodó nincs. Riv kicsit sem erős, karjai szinte cérnavékonyak. Nem opció, hogy izomból felhúzza magát a szekrény tetejére. Tulajdonképpen nem volna szükséges teljesen felmászni. Elég, ha a könyvet eléri, de abban mi volna a kaland? És hogyan nyűgözné le Nelirát, ha nem mászik fel teljesen?*
- Mindjárt fent vagyok! *Jelenti ki, eltökélten. Körbenéz, mi lehetne a segítségére? Szomszédos szekrény? Kinyitott ablak, ajtó? Függöny karnis? Sarokfal? Ágykeret teteje? Szemei gyorsan pásztázzák a környéket, keresve a megoldást. Végül semmit sem ítél alkalmas segítségnek. Új ötlet születik fekete fürtjei alatt. Gyermeki rugalmassággal megáldott lábát képes felnyújtani a fogantyúig és oda beakasztani. Bár karból felhúzni nem tudná magát, lábbal felrugaszkodni még sikerülhet. Lába magasabban van most, mint a legtöbb többi része, ezért hirtelen rugaszkodásra lesz szüksége. Először a lentebb lévő lábával, majd a fogantyúba akasztottal. Rizikós. Meglehetősen az, mert onnantól, hogy felrugaszkodik, addig nem lesz kezének kapaszkodó, amíg elég magasra fel nem tolta magát. Ha nem tudja megragadni a szekrény tetejét időben, akkor kapaszkodó híján leeshet.
Riv nincs tisztában azzal, hogy Nelira B tervként a zöld varázsitalokat már számba vette. Neki nincs saját B terve, cserébe kisebb a veszélyérzete és rendkívül vakmerő ebben a percben. Felrugaszkodik, először a lentebb lévő lábával, majd a fogantyúba akasztottal. A fogantyú keservesen roppan egyet. Bár az elf csekély súlyú, a fogantyút nem erre találták ki. Éppen mikor Riv elkapja a szekrény tetejét, a fogantyú megadja magát és az elf csupán két karjával kapaszkodik a szekrény tetejébe, míg lábai táncot járnak a levegőben. Tenyere a port markolja odafent és lassan csúszik visszafele, két csíkban elvégezve a takarítást. Könyökével leveri az áhított könyvet, közben felkészül az esésre. Talpal a föld fele fog zuhanni, ami biztató. Boka és térd ízületei még jól bírják az esés okozta ütődést. Kicsit sajogni fog, de ő még felkelhet szinte azonnal. Idősebb korában, hacsak nem a harcosok útját fogja járni, egy ilyen esést kevésbé vehet könnyen. (Mindemellett elképzelhető, hogy akkoriban már csak a "húsevő virágok" tudják majd rávenni ilyen őrültségre.)*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Eltökélten mászik fel a szekrényre, nem is gondolva olyan felnőttes dolgokra, hogy Nelira ezáltal is megtudhat róla ezt azt. Őt most csak a remélt kincs érdekli, mert ami a szekrény tetején van az csak kincs lehet. Biztosan feltenni sem volt könnyű, tehát aki elhelyezte ott, az féltette. Gondolja ő, de lehetett magas ember/lény, aki csak le akarta tenni valahova. Még az is lehet, hogy egyszerűen útban volt lent és megszabadulni akart tőle. Ezer oka lehet annak, hogy a szekrény tetejére kerüljön egy értéktelen vacak, de Riv számára csakis kincs lehet, mert kincsként akarja kezelni. Mászni akar és e kalandnak ezzel ad értelmet gyermeki fantáziája.
Amíg a szekrény nyitott polcain lépked, vagy a nyitható részek belső polcain, addig könnyen halad felfelé. Azonban akad zárt, vagy csak nagyon nehezen nyíló ajtó, ahol a fogantyú szolgálhatna "létrafokként" de akkor kapaszkodó nincs. Riv kicsit sem erős, karjai szinte cérnavékonyak. Nem opció, hogy izomból felhúzza magát a szekrény tetejére. Tulajdonképpen nem volna szükséges teljesen felmászni. Elég, ha a könyvet eléri, de abban mi volna a kaland? És hogyan nyűgözné le Nelirát, ha nem mászik fel teljesen?*
- Mindjárt fent vagyok! *Jelenti ki, eltökélten. Körbenéz, mi lehetne a segítségére? Szomszédos szekrény? Kinyitott ablak, ajtó? Függöny karnis? Sarokfal? Ágykeret teteje? Szemei gyorsan pásztázzák a környéket, keresve a megoldást. Végül semmit sem ítél alkalmas segítségnek. Új ötlet születik fekete fürtjei alatt. Gyermeki rugalmassággal megáldott lábát képes felnyújtani a fogantyúig és oda beakasztani. Bár karból felhúzni nem tudná magát, lábbal felrugaszkodni még sikerülhet. Lába magasabban van most, mint a legtöbb többi része, ezért hirtelen rugaszkodásra lesz szüksége. Először a lentebb lévő lábával, majd a fogantyúba akasztottal. Rizikós. Meglehetősen az, mert onnantól, hogy felrugaszkodik, addig nem lesz kezének kapaszkodó, amíg elég magasra fel nem tolta magát. Ha nem tudja megragadni a szekrény tetejét időben, akkor kapaszkodó híján leeshet.
Riv nincs tisztában azzal, hogy Nelira B tervként a zöld varázsitalokat már számba vette. Neki nincs saját B terve, cserébe kisebb a veszélyérzete és rendkívül vakmerő ebben a percben. Felrugaszkodik, először a lentebb lévő lábával, majd a fogantyúba akasztottal. A fogantyú keservesen roppan egyet. Bár az elf csekély súlyú, a fogantyút nem erre találták ki. Éppen mikor Riv elkapja a szekrény tetejét, a fogantyú megadja magát és az elf csupán két karjával kapaszkodik a szekrény tetejébe, míg lábai táncot járnak a levegőben. Tenyere a port markolja odafent és lassan csúszik visszafele, két csíkban elvégezve a takarítást. Könyökével leveri az áhított könyvet, közben felkészül az esésre. Talpal a föld fele fog zuhanni, ami biztató. Boka és térd ízületei még jól bírják az esés okozta ütődést. Kicsit sajogni fog, de ő még felkelhet szinte azonnal. Idősebb korában, hacsak nem a harcosok útját fogja járni, egy ilyen esést kevésbé vehet könnyen. (Mindemellett elképzelhető, hogy akkoriban már csak a "húsevő virágok" tudják majd rávenni ilyen őrültségre.)*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-06 16:10:53
Üzenet elküldve: 2025-02-06 16:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Édes otthon - zárás//
*Homályos még mindig a másik gyerekkora. Persze hallott már róla nem is egyszer, de sosem részletességében. Mindig fáj hallania, hogy mennyit szenvedett a lány, de most már más világ van, már felnőtt Nori is és ott vannak egymásnak. Vagy lehetnének… lehettek volna. Bár meg tudná ígérni, hogy örökké így lesz, de van olyan, aki menthetetlen. Talán azt hiszi, hogy a gödör legmélyén van, de az istenek pontosan arra képesek, hogy változást hozzanak. Tudnak segíteni, de tudnak az elképzelhetetlennél is nagyobb szenvedést hozni.
Nem tud és nem is szeretne már a szavakra mit mondani, csak bólogat, hogy érti, amiről beszél a feketeség. Nagyot sóhajt, majd már az ölelés terhét érzi magán. Nem olyan ez, mint amikor még remélt. A lány megmutatta neki azt a részét, amit sosem hitt volna, hogy tényleg megkaphat belőle. Az igazi szörnyeteget. És minden megbánás ellenére, ha egyszer képes volt rá, csak amolyan szórakozásból, akkor, ha harag gerjeszti, még sokkal rosszabbat is kaphat tőle. Néha azt hiszi, hogy a titkolózása miatt meg is érdemelné, de akkor eszébe jutnak a Doki szavai is. Ki akar bújni a karokból, de nem teszi, csak a fejét mozdítja kissé, hogy tudjon rendesen beszélni, hogy ne akadályozza ajkainak mozgását a lány válla.*
- De hiszen már tartozol valahová. *Rebegi mégis halkan. Nem jó érzés, hogy kevés a feketeségnek az, amit ő tud adni. Valahol teljesen megérti, de ha elég lenne, akkor soha nem történt volna köztük az, ami és nem is számítana attól sokkal rosszabbra. Akkor nem akarna kiásni egy holtat a nyughelyéről. Akkor nem tudná egy isten sem az ujjai köré csavarni. Végtelenül szomorú, hogy újra úgy kell innen elmennie, hogy nem lát szemernyi pozitív képet sem a jövőre vonatkozóan, kettejük kapcsán. Megadta régebben az osztatlan figyelmét, most pedig, ha nem is tud mindig itt lenni, de a lehetőségét annak, hogy szilárd talaj legyen alatta és mindig legyen hová visszatérnie a feketeségnek. Biztonságot, szeretet. Nem elég, semmi nem elég. Kurva Sa'Tereth. Nem fog tovább ezen lovagolni, el akar innen menni. Nem tudja soha összeszedni a gondolatait, ha mindig hall egy századik képtelen ötletet. Talán eltűnne most örökre, de mégis mindig talál egy megoldásra váró dolgot. Sosem lesz vége, mégis azt szeretné most. Bármennyire fáj. Nem lesz ő elég ide soha.*
- Megígérem. Jót fog tenni neked is. *Villant egy hazug-szeretetteljes mosolyt, majd átöltözik a saját ruhájába. Nem száraz, de nem érdekli, úgyis bőrig ázik újra. Csak az irányon hezitál, mikor elbúcsúznak és kilép a szűnni nem akaró viharba… újra kockáztasson azért, aki magáért nem tesz semmit, vagy menjen haza és törődjön azokkal, akiknek még van remény egy jobb életre…?*
//Édes otthon - zárás//
*Homályos még mindig a másik gyerekkora. Persze hallott már róla nem is egyszer, de sosem részletességében. Mindig fáj hallania, hogy mennyit szenvedett a lány, de most már más világ van, már felnőtt Nori is és ott vannak egymásnak. Vagy lehetnének… lehettek volna. Bár meg tudná ígérni, hogy örökké így lesz, de van olyan, aki menthetetlen. Talán azt hiszi, hogy a gödör legmélyén van, de az istenek pontosan arra képesek, hogy változást hozzanak. Tudnak segíteni, de tudnak az elképzelhetetlennél is nagyobb szenvedést hozni.
Nem tud és nem is szeretne már a szavakra mit mondani, csak bólogat, hogy érti, amiről beszél a feketeség. Nagyot sóhajt, majd már az ölelés terhét érzi magán. Nem olyan ez, mint amikor még remélt. A lány megmutatta neki azt a részét, amit sosem hitt volna, hogy tényleg megkaphat belőle. Az igazi szörnyeteget. És minden megbánás ellenére, ha egyszer képes volt rá, csak amolyan szórakozásból, akkor, ha harag gerjeszti, még sokkal rosszabbat is kaphat tőle. Néha azt hiszi, hogy a titkolózása miatt meg is érdemelné, de akkor eszébe jutnak a Doki szavai is. Ki akar bújni a karokból, de nem teszi, csak a fejét mozdítja kissé, hogy tudjon rendesen beszélni, hogy ne akadályozza ajkainak mozgását a lány válla.*
- De hiszen már tartozol valahová. *Rebegi mégis halkan. Nem jó érzés, hogy kevés a feketeségnek az, amit ő tud adni. Valahol teljesen megérti, de ha elég lenne, akkor soha nem történt volna köztük az, ami és nem is számítana attól sokkal rosszabbra. Akkor nem akarna kiásni egy holtat a nyughelyéről. Akkor nem tudná egy isten sem az ujjai köré csavarni. Végtelenül szomorú, hogy újra úgy kell innen elmennie, hogy nem lát szemernyi pozitív képet sem a jövőre vonatkozóan, kettejük kapcsán. Megadta régebben az osztatlan figyelmét, most pedig, ha nem is tud mindig itt lenni, de a lehetőségét annak, hogy szilárd talaj legyen alatta és mindig legyen hová visszatérnie a feketeségnek. Biztonságot, szeretet. Nem elég, semmi nem elég. Kurva Sa'Tereth. Nem fog tovább ezen lovagolni, el akar innen menni. Nem tudja soha összeszedni a gondolatait, ha mindig hall egy századik képtelen ötletet. Talán eltűnne most örökre, de mégis mindig talál egy megoldásra váró dolgot. Sosem lesz vége, mégis azt szeretné most. Bármennyire fáj. Nem lesz ő elég ide soha.*
- Megígérem. Jót fog tenni neked is. *Villant egy hazug-szeretetteljes mosolyt, majd átöltözik a saját ruhájába. Nem száraz, de nem érdekli, úgyis bőrig ázik újra. Csak az irányon hezitál, mikor elbúcsúznak és kilép a szűnni nem akaró viharba… újra kockáztasson azért, aki magáért nem tesz semmit, vagy menjen haza és törődjön azokkal, akiknek még van remény egy jobb életre…?*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-05 19:28:58
Üzenet elküldve: 2025-02-05 19:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Édes otthon//
*A villámok továbbra is úgy cikáznak odakint, mintha nem lenne holnap, de a vihar már nem csak a természetben, hanem a két lány lelkében is tombol. Nori-éban most épp úgy, hogy nem is tud róla. Fogalma sincs, hogy mit okozna a világ kényes egyensúlyában azzal, ha elkezdené a múlt rég elfeledett emlékeit, sőt, a holtak nyugalmát bolygatni. Nem csoda, hogy Mai-nak egyszerűen annyi jut eszébe róla, hogy félelmetes, ám a feketeség szerint egészen mást jelent a szó.*
- Félelmetes? Tudod mi a félelmetes? Az, amikor tehetetlen gyermekként, egyedül bolyongsz odakint a viharban, és senki nem segít rajtad. Na, az tényleg félelmetes, de ne aggódj! Nekem már nem kell félnem, és szeretném, ha te sem félnél. Nincs miért.
*Mikor ő volt egészen kicsi gyermek, akkor nem volt sehol egy Mai, aki befogadná az olyan elveszett, árva lelkeket, mint ő, főleg nem a Kikötő sötét, veszélyes utcáin. Befogadták ugyan, de nem védték meg semmitől. Egyetlen mentsvára Clion volt, de rá nem hallgatott soha. Pont a félelem taszította őt a mélybe, és végre, a gödör alján úgy érzi, hogy most már tényleg nincs mitől félnie. Persze, hisz mélyebbre már nem zuhanhat.
Attól a képtől, hogy a saját személyét az isten szóval említik egy lapon, valóban összezavarodik, nem is tud szavakkal válaszolni, csak egy szoros öleléssel. Nem érzi ő magát istennek, de biztonságban igen ott a mélyben.*
- Nem gondolom, hogy nem örülsz, hisz ezt kérted tőlem. *Még meg is simogatja a lány hátát.* Bántottak engem már eleget, Mai. Szerinted megtudhatok bármi olyat, ami rosszabb lehet annál, amit már átéltem? Nem hiszem. Én azt remélem, hogy… van remény arra, hogy megtudjam, én is tartozom valahová. *Ez az, ami hajtja. Megtalálni az édesanyját, vagy bárkit, akivel, ha szemtől szemben találkozik, átöleli majd, és azt mondja neki, hogy szép nagyra nőtt, mióta nem látta. Reménykedik, de lehetséges, hogy ez a remény ugyanolyan halott, mint az apja a föld alatt.*
- Nagyon szívesen! Én is szeretlek! *Most nem esik kimondani ezt a szép szót, mert őszintén így is gondolja. Szereti őt. Még mindig furcsa érzés, de most már nem ijed meg tőle. Mai további szavait hallva neki is egyértelművé válik, hogy menni szeretne, így elengedi őt, és hátrapillant a kandalló felé.*
- Talán már megszáradt a ruhád, de ha kimész, úgy is megint meg fogsz ázni. Ígérd meg, hogy ha hazamentél, gyorsan beleugrassz abba a forró fürdőbe! Hümm, azt hiszem, én is csinálok magamnak egyet… *Végszóra visszatalálnak a hétköznapi, kedvesebb témákhoz. Nori boldog, mert most már bármikor készíthet magának is forró fürdőt, ami minden isteni ajándéknál többet ér.*
//Édes otthon//
*A villámok továbbra is úgy cikáznak odakint, mintha nem lenne holnap, de a vihar már nem csak a természetben, hanem a két lány lelkében is tombol. Nori-éban most épp úgy, hogy nem is tud róla. Fogalma sincs, hogy mit okozna a világ kényes egyensúlyában azzal, ha elkezdené a múlt rég elfeledett emlékeit, sőt, a holtak nyugalmát bolygatni. Nem csoda, hogy Mai-nak egyszerűen annyi jut eszébe róla, hogy félelmetes, ám a feketeség szerint egészen mást jelent a szó.*
- Félelmetes? Tudod mi a félelmetes? Az, amikor tehetetlen gyermekként, egyedül bolyongsz odakint a viharban, és senki nem segít rajtad. Na, az tényleg félelmetes, de ne aggódj! Nekem már nem kell félnem, és szeretném, ha te sem félnél. Nincs miért.
*Mikor ő volt egészen kicsi gyermek, akkor nem volt sehol egy Mai, aki befogadná az olyan elveszett, árva lelkeket, mint ő, főleg nem a Kikötő sötét, veszélyes utcáin. Befogadták ugyan, de nem védték meg semmitől. Egyetlen mentsvára Clion volt, de rá nem hallgatott soha. Pont a félelem taszította őt a mélybe, és végre, a gödör alján úgy érzi, hogy most már tényleg nincs mitől félnie. Persze, hisz mélyebbre már nem zuhanhat.
Attól a képtől, hogy a saját személyét az isten szóval említik egy lapon, valóban összezavarodik, nem is tud szavakkal válaszolni, csak egy szoros öleléssel. Nem érzi ő magát istennek, de biztonságban igen ott a mélyben.*
- Nem gondolom, hogy nem örülsz, hisz ezt kérted tőlem. *Még meg is simogatja a lány hátát.* Bántottak engem már eleget, Mai. Szerinted megtudhatok bármi olyat, ami rosszabb lehet annál, amit már átéltem? Nem hiszem. Én azt remélem, hogy… van remény arra, hogy megtudjam, én is tartozom valahová. *Ez az, ami hajtja. Megtalálni az édesanyját, vagy bárkit, akivel, ha szemtől szemben találkozik, átöleli majd, és azt mondja neki, hogy szép nagyra nőtt, mióta nem látta. Reménykedik, de lehetséges, hogy ez a remény ugyanolyan halott, mint az apja a föld alatt.*
- Nagyon szívesen! Én is szeretlek! *Most nem esik kimondani ezt a szép szót, mert őszintén így is gondolja. Szereti őt. Még mindig furcsa érzés, de most már nem ijed meg tőle. Mai további szavait hallva neki is egyértelművé válik, hogy menni szeretne, így elengedi őt, és hátrapillant a kandalló felé.*
- Talán már megszáradt a ruhád, de ha kimész, úgy is megint meg fogsz ázni. Ígérd meg, hogy ha hazamentél, gyorsan beleugrassz abba a forró fürdőbe! Hümm, azt hiszem, én is csinálok magamnak egyet… *Végszóra visszatalálnak a hétköznapi, kedvesebb témákhoz. Nori boldog, mert most már bármikor készíthet magának is forró fürdőt, ami minden isteni ajándéknál többet ér.*
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-04 09:54:58
Üzenet elküldve: 2025-02-04 09:54:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Édes otthon//
*Minden egyes mondattal egyre sötétebbnek látja a saját és a másik helyzetét. Mindig is igen eszesnek hitte magát, de ez túlmutat mindenen és mindenkin. Eddig is tudta, hogy mennyire kötődik az istenséghez a feketeség, de a szavak, amiket használ, még elvakultabbnak láttatja vele őt. Próbálja felidézni Grael mondatait, amik most nehezen mennek, hiszen igencsak kétségbe van esve, de az teljesen tiszta, hogy mennyire máshogy állnak ugyanahhoz a dologhoz. Menthetetlennek tűnik, ami elkeseríti Mai-t, na meg fél is attól, hogy mi történik majd, ha kiderül minden. Viszont neki nem az istennel kell megküzdenie elsősorban akkor, hanem majd azzal, hogy lecsitítsa a lányt, hogy jól forgassa a szavakat, vagy ha kell hazudjon, mint a vízfolyás. Dolgozik az a bor, kissé tényleg tompulnak az érzékei, így a félelme is.*
- Ó nem, félreértettél, nem gondoltam arra, hogy közlöd az igazat. De nem, buta ötlet volt. Csak… olyan félelmetes ez az egész. *Valamit mondani kell, hiszen biztos benne, hogy annyira már nem tudja takarni az érzelmeit, amennyire szeretné.*
- Persze, tudom, hogy jó vagy benne, de egyszerűen… *Elakad a szava és látja a sértődést is, ami okán inkább újra a borból tölt magának, csakhogy muszáj kissé felcsattannia akkor, amikor már-már isten színben pompázik a másik. Ennyire nem tudja elnyomni saját magát, gyanús is lenne, ha mindenre csak bólogatna és észérveket mondana. Ijesztő ez az egész, több szinten és megint csak azt érzi, hogy el szeretne innen menni, de a zavart barnák látványa után, annak gazdája már le is fogja és öleli, béklyóként éli most meg ismét. *
- Örülök, hogy őszinte vagy, kérlek, ne gondold, hogy nem, csak tudod nekem ez teljesen új és nagyon féltelek tőle, nem szeretném, ha olyanba tenyerelnél bele, ami később bánthat téged. Olyan sötét ez az egész és nem bízom benne, hogy ebből származhat bármi jó is, még ha kapsz is információt.
*Bár most kezd úgy hangzani, hogy Nori akár le is tenne erről a képtelenségről, mégis azt érzi a zsigereiben, hogy az első adandó alkalommal, ha lehetősége nyílik rá, a puszta kezével lenne képes kiásni azt a testet. Grael kell… most.*
- Köszönöm, hogy főztél nekem. *Szorítja végül ő is magához, kissé más felé terelve a témát szeretné megalapozni, hogy igazából menne haza.* - Úgy szeretlek! *Leheli a másikra az igazságot, mégis tudja, hogy ezt a köteléket talán örökre el kellene vágni.* - Lehet, hogy vissza kellene mennem és készíteni egy forró dézsa vizet, szerintem nem tett jót nekem ez a vihar. *Ettől még nem engedi el a lányt, de itt még akkora dézsa, amiben szinte elmerülhetne nincs, szóval nem is tudja amaz felajánlani neki.*
//Édes otthon//
*Minden egyes mondattal egyre sötétebbnek látja a saját és a másik helyzetét. Mindig is igen eszesnek hitte magát, de ez túlmutat mindenen és mindenkin. Eddig is tudta, hogy mennyire kötődik az istenséghez a feketeség, de a szavak, amiket használ, még elvakultabbnak láttatja vele őt. Próbálja felidézni Grael mondatait, amik most nehezen mennek, hiszen igencsak kétségbe van esve, de az teljesen tiszta, hogy mennyire máshogy állnak ugyanahhoz a dologhoz. Menthetetlennek tűnik, ami elkeseríti Mai-t, na meg fél is attól, hogy mi történik majd, ha kiderül minden. Viszont neki nem az istennel kell megküzdenie elsősorban akkor, hanem majd azzal, hogy lecsitítsa a lányt, hogy jól forgassa a szavakat, vagy ha kell hazudjon, mint a vízfolyás. Dolgozik az a bor, kissé tényleg tompulnak az érzékei, így a félelme is.*
- Ó nem, félreértettél, nem gondoltam arra, hogy közlöd az igazat. De nem, buta ötlet volt. Csak… olyan félelmetes ez az egész. *Valamit mondani kell, hiszen biztos benne, hogy annyira már nem tudja takarni az érzelmeit, amennyire szeretné.*
- Persze, tudom, hogy jó vagy benne, de egyszerűen… *Elakad a szava és látja a sértődést is, ami okán inkább újra a borból tölt magának, csakhogy muszáj kissé felcsattannia akkor, amikor már-már isten színben pompázik a másik. Ennyire nem tudja elnyomni saját magát, gyanús is lenne, ha mindenre csak bólogatna és észérveket mondana. Ijesztő ez az egész, több szinten és megint csak azt érzi, hogy el szeretne innen menni, de a zavart barnák látványa után, annak gazdája már le is fogja és öleli, béklyóként éli most meg ismét. *
- Örülök, hogy őszinte vagy, kérlek, ne gondold, hogy nem, csak tudod nekem ez teljesen új és nagyon féltelek tőle, nem szeretném, ha olyanba tenyerelnél bele, ami később bánthat téged. Olyan sötét ez az egész és nem bízom benne, hogy ebből származhat bármi jó is, még ha kapsz is információt.
*Bár most kezd úgy hangzani, hogy Nori akár le is tenne erről a képtelenségről, mégis azt érzi a zsigereiben, hogy az első adandó alkalommal, ha lehetősége nyílik rá, a puszta kezével lenne képes kiásni azt a testet. Grael kell… most.*
- Köszönöm, hogy főztél nekem. *Szorítja végül ő is magához, kissé más felé terelve a témát szeretné megalapozni, hogy igazából menne haza.* - Úgy szeretlek! *Leheli a másikra az igazságot, mégis tudja, hogy ezt a köteléket talán örökre el kellene vágni.* - Lehet, hogy vissza kellene mennem és készíteni egy forró dézsa vizet, szerintem nem tett jót nekem ez a vihar. *Ettől még nem engedi el a lányt, de itt még akkora dézsa, amiben szinte elmerülhetne nincs, szóval nem is tudja amaz felajánlani neki.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-03 07:26:51
Üzenet elküldve: 2025-02-03 07:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Édes otthon//
*A vérét egyértelműen az istenének ajánlotta, erre kézzel fogható bizonyíték a csuklóján ékeskedő, legfrissebb heg, de arról, hogy a lelke is valójában Sa'Tereth-hez kötődik-e most már, még ő sem tudja eldönteni, hogy igazság, vagy csak ostoba téveszme lehet. Vannak ugyan jelek, mint a démon felbukkanása vagy a hatalmát illető magabiztosság érzete, de ezeket mind csak ő látta és érezte, ezzel nem tudná bebizonyítani, hogy így történt.
Mindenesetre nem is az most számára a lényeg, hogy hogyan, hanem az, hogy igenis rendelkezik azzal a tudással, melynek segítségével képes lehet az élet és halál közti határokat eltörölve beszélni az édesapjával. Ehhez azonban továbbra is a testére van szüksége.*
- Én megtenném, Mai, de te is tudod, hogy ezt a várost Eeyr tartja rabszolgasorsban. Ha egy ilyen kéréssel fordulnék a vezetőkhöz, még a végén fel akarnának akasztani miatta. Ha ez történne, kénytelen lennék nagyon sokakat megölni. *A hatalmában tényleg bízik. Nem gondol bele abba, hogy hiába a vérmágia vagy Sa'Tereth áldása, képzett városőrök ellen kevés volna, illetve hátrakötözött kezekkel és egy hurokkal a nyaka körül már esélye sem lenne.*
- Neked az volt a fontos, nekem meg ez. Te okos vagy, én meg a vérmágiában vagyok jó… Szerintem akkor is hasonló a kettő. *Nem szereti, hogy Mai ahhoz is elég okos, hogy mindent meg tudjon magyarázni úgy, hogy neki véletlenül se lehessen igaza. Ő pedig nem elég leleményes ahhoz, hogy meggyőzze a saját véleményének valóságosságáról. Látszik, hogy kicsit sértődötten el is fordítja a fejét, amit akkor kap csak vissza, mikor Mai hangja megemelkedik, és a kétségbeesett mondatok között olyasmit hall, amit még soha nem mondtak neki.*
- Istennek? Nem, én nem… *Zavartan kezdenek pislogni a barnái. Ez az a mennyiségű hatalom, ami már őt is megrémiszti, de közben lelke mélyén, legbelül egy elégedett, hátborzongató nevetést hall. Bizony, él benne olyan szilánk, aki élvezné, ha istennek neveznék. Végül megrázza a fejét, felpattan a székéről, odasiet Mai mellé és szorosan átöleli.*
- Az leszek, ígérem! Megígértem, hogy az leszek. Csak őszintén elmondtam, amit tudok, de ez nem azt jelenti, hogy meg is csinálom. Azért mondtam el neked, hogy segíts dönteni, mert tudod, hogy én egyedül rossz döntéseket hozok. *Félti az új otthonát, a kényelmes életét. Túl jó ahhoz, hogy feláldozza, eldobja. Végre van mit veszítenie, és ez talán féken is tartja egy kicsit.*
//Édes otthon//
*A vérét egyértelműen az istenének ajánlotta, erre kézzel fogható bizonyíték a csuklóján ékeskedő, legfrissebb heg, de arról, hogy a lelke is valójában Sa'Tereth-hez kötődik-e most már, még ő sem tudja eldönteni, hogy igazság, vagy csak ostoba téveszme lehet. Vannak ugyan jelek, mint a démon felbukkanása vagy a hatalmát illető magabiztosság érzete, de ezeket mind csak ő látta és érezte, ezzel nem tudná bebizonyítani, hogy így történt.
Mindenesetre nem is az most számára a lényeg, hogy hogyan, hanem az, hogy igenis rendelkezik azzal a tudással, melynek segítségével képes lehet az élet és halál közti határokat eltörölve beszélni az édesapjával. Ehhez azonban továbbra is a testére van szüksége.*
- Én megtenném, Mai, de te is tudod, hogy ezt a várost Eeyr tartja rabszolgasorsban. Ha egy ilyen kéréssel fordulnék a vezetőkhöz, még a végén fel akarnának akasztani miatta. Ha ez történne, kénytelen lennék nagyon sokakat megölni. *A hatalmában tényleg bízik. Nem gondol bele abba, hogy hiába a vérmágia vagy Sa'Tereth áldása, képzett városőrök ellen kevés volna, illetve hátrakötözött kezekkel és egy hurokkal a nyaka körül már esélye sem lenne.*
- Neked az volt a fontos, nekem meg ez. Te okos vagy, én meg a vérmágiában vagyok jó… Szerintem akkor is hasonló a kettő. *Nem szereti, hogy Mai ahhoz is elég okos, hogy mindent meg tudjon magyarázni úgy, hogy neki véletlenül se lehessen igaza. Ő pedig nem elég leleményes ahhoz, hogy meggyőzze a saját véleményének valóságosságáról. Látszik, hogy kicsit sértődötten el is fordítja a fejét, amit akkor kap csak vissza, mikor Mai hangja megemelkedik, és a kétségbeesett mondatok között olyasmit hall, amit még soha nem mondtak neki.*
- Istennek? Nem, én nem… *Zavartan kezdenek pislogni a barnái. Ez az a mennyiségű hatalom, ami már őt is megrémiszti, de közben lelke mélyén, legbelül egy elégedett, hátborzongató nevetést hall. Bizony, él benne olyan szilánk, aki élvezné, ha istennek neveznék. Végül megrázza a fejét, felpattan a székéről, odasiet Mai mellé és szorosan átöleli.*
- Az leszek, ígérem! Megígértem, hogy az leszek. Csak őszintén elmondtam, amit tudok, de ez nem azt jelenti, hogy meg is csinálom. Azért mondtam el neked, hogy segíts dönteni, mert tudod, hogy én egyedül rossz döntéseket hozok. *Félti az új otthonát, a kényelmes életét. Túl jó ahhoz, hogy feláldozza, eldobja. Végre van mit veszítenie, és ez talán féken is tartja egy kicsit.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-01 20:59:18
Üzenet elküldve: 2025-02-01 20:59:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Édes otthon//
*A vérét és a lelke egy darabkáját. Hihetné, hogy ismét csak valami hangzatos, de ostoba dolgot mond a feketeség, de járt már a másikkal a Vérkertben és azok az emlékképek nem engedik meg neki, hogy saját magát védje azzal az illúzióval, hogy csak össze-vissza beszél a másik. Tudja, hogy nem. Nem tud olyan tisztán gondolkodni, mint kellene de minden ilyen elejtett mondat után tudja még így is, hogy igazából elveszítette már a lányt. Talán kár érte küzdeni. De ha érte kár is, magáért még nem az, márpedig nagy szüksége lesz rá, mert ha kiderül az igazság, senki nem védi majd meg attól a haragtól. Nem tud hirtelenjében mit mondani a másik önkéntes ajándékára, talán most jobb is, ha ezzel kapcsolatban nem szólal meg. Egyre fogy a bor, már kezdi érezni a jótékony hatását, de még mindig végtelenül kevés az a tompaság, amit ad.*
- Nos, nem is tudom. Ha írnál nekik, legalább kiderülne, hogy van-e rá olyan mód, amiért te nem kerülhetsz bajba.
~ Vagy ha találnak egy feldúlt sírt, akkor egyértelmű lesz, hogy ki volt.~
*Bár akkor már bizonyosan késő lesz, ha csak a feldúlt sírt találják meg, nem az éppen ásóval dolgozót. De ezt már talán Mai is meg tudja oldani. Szinte érzi magán Grael leheletét, a fájdalmat a csuklóján, az éhes, mégis haragos barna szemeket is látja maga előtt. Minden abszurd gondolat között valahogy mégis jobban nyugtatja, mint a bor maga. Felfordul a gyomra… magától, a képzeteitől, a szörnyű, de hatásos megoldásaitól.*
- Kicsit más a két dolog. Én csak egy kurvát állítottam félre, nem pedig egy testet ástam ki, ami minden bizonnyal törvénysértő, na meg nem vérmágiát alkalmaztam, csak… az eszemet.
*Meg egy kis igazságszérumot és holdmágiát, de ennyire nem kell belemenni a részletekbe. Lassan rendeződik csak a szívének dobogása, de ez nem jelenti azt, hogy jobban van. Mindössze sikerült találnia valamit, ami neki is ad némi reményt, kapaszkodót, hogy nem történhet meg az, amit az imént hallgatott végig. Az utolsó mondatra viszont ha éppen inna félre is nyelne.*
- Feltámasztani... Nori, eszednél vagy? Mióta tartod magad istennek? Értem az elképzelésedet, persze, hogy válaszokat akarsz, de ne ijessz meg, ilyet nem… ilyet biztos, hogy nem tehetsz úgy, hogy abból semmilyen baj nem származik! Most mondtad, hogy megfontolt leszel!
//Édes otthon//
*A vérét és a lelke egy darabkáját. Hihetné, hogy ismét csak valami hangzatos, de ostoba dolgot mond a feketeség, de járt már a másikkal a Vérkertben és azok az emlékképek nem engedik meg neki, hogy saját magát védje azzal az illúzióval, hogy csak össze-vissza beszél a másik. Tudja, hogy nem. Nem tud olyan tisztán gondolkodni, mint kellene de minden ilyen elejtett mondat után tudja még így is, hogy igazából elveszítette már a lányt. Talán kár érte küzdeni. De ha érte kár is, magáért még nem az, márpedig nagy szüksége lesz rá, mert ha kiderül az igazság, senki nem védi majd meg attól a haragtól. Nem tud hirtelenjében mit mondani a másik önkéntes ajándékára, talán most jobb is, ha ezzel kapcsolatban nem szólal meg. Egyre fogy a bor, már kezdi érezni a jótékony hatását, de még mindig végtelenül kevés az a tompaság, amit ad.*
- Nos, nem is tudom. Ha írnál nekik, legalább kiderülne, hogy van-e rá olyan mód, amiért te nem kerülhetsz bajba.
~ Vagy ha találnak egy feldúlt sírt, akkor egyértelmű lesz, hogy ki volt.~
*Bár akkor már bizonyosan késő lesz, ha csak a feldúlt sírt találják meg, nem az éppen ásóval dolgozót. De ezt már talán Mai is meg tudja oldani. Szinte érzi magán Grael leheletét, a fájdalmat a csuklóján, az éhes, mégis haragos barna szemeket is látja maga előtt. Minden abszurd gondolat között valahogy mégis jobban nyugtatja, mint a bor maga. Felfordul a gyomra… magától, a képzeteitől, a szörnyű, de hatásos megoldásaitól.*
- Kicsit más a két dolog. Én csak egy kurvát állítottam félre, nem pedig egy testet ástam ki, ami minden bizonnyal törvénysértő, na meg nem vérmágiát alkalmaztam, csak… az eszemet.
*Meg egy kis igazságszérumot és holdmágiát, de ennyire nem kell belemenni a részletekbe. Lassan rendeződik csak a szívének dobogása, de ez nem jelenti azt, hogy jobban van. Mindössze sikerült találnia valamit, ami neki is ad némi reményt, kapaszkodót, hogy nem történhet meg az, amit az imént hallgatott végig. Az utolsó mondatra viszont ha éppen inna félre is nyelne.*
- Feltámasztani... Nori, eszednél vagy? Mióta tartod magad istennek? Értem az elképzelésedet, persze, hogy válaszokat akarsz, de ne ijessz meg, ilyet nem… ilyet biztos, hogy nem tehetsz úgy, hogy abból semmilyen baj nem származik! Most mondtad, hogy megfontolt leszel!
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-01 19:39:48
Üzenet elküldve: 2025-02-01 19:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Édes otthon//
*Látszik a tekintetén, hogy nagyon erőlködik a kis agyával azért, hogy valami okosat tudjon mondani Mai megjegyzésére, de minél jobban töri a fejét, annál jobban ássa be magát az elméjébe a hallott igazság.*
- Lehet, de… már adtam érte. A véremet és a lelkem egy darabkáját. Szerintem ez bőven elég lesz. *Végül csak tud érvelni, de nem biztos, hogy Mai-t meg fogja nyugtatni mindez. Valamiért még ő is nehezen mondja ki azt, hogy ennyire elköteleződött istene mellett. Okosabbak láthatják, hogy innen már csak pár rövidke lépés választja el a teljes rabszolgaságtól, de persze Nori tagadná ezt a tényt.
Az viszont biztos, hogy hiába az áldozat, hiába a varázslat, ha nem tudja megszerezni hozzá az apja testét. Egyáltalán nem gondolta át, hogy mitévő legyen, nincs terve, meg semmi ilyesmi, ha cselekedne, akkor most is csupán fejjel rohanna a falnak, ahogy mindig is szokott.*
- Hát pont úgy. Hogyan máshogy szerezhetném meg? Megtanítottál írni, de kétlem, hogy ha írnék a városi nagykutyáknak, hogy „Kedves akárkik, adják oda azt a testet, ami nekem kell, mert az én apámé és nem a maguké!”, ugye? Van jobb ötleted, minthogy kiásom, megcsinálom a varázslatot, aztán visszatemetem? Vagy… hümm. *Az asztalra könyököl, megtámasztja a fejét, látszik, hogy elgondolkodik valami máson, miközben a másik keze még mindig Mai tenyerén pihen.*
- Te is állandóan bajba kerülsz a tudásért. Csak megoldod. Miért ne menne nekem is? *Ehhez nem kell észlénynek sem lennie, hogy lássa. Mai legutóbbi története a szajháról is erre az igazságra utal. Nem szokott általában figyelni arra, amit barátnője mesél neki a kalandjairól, de erre pont emlékszik, és az sem tűnt épp veszélytelennek.*
- Pont emiatt menekültél el a kényelmes fényűzésből is, mert nem hagytak tanulni. Nem? *Teszi hozzá, de most már torzít, és úgy csavarja a Mai-val kapcsolatos ismereteit, hogy az neki most jó legyen, és megpróbálja vele meggyőzni, hogy amit most ő akar, az is jó lesz. Nem tudatosan csinálja, ösztönösen jut el idáig.*
- Amúgy meg, lehet, hogy úgy is fel tudnám támasztani, hogy életben is maradjon utána… de arról fogalmam sincs, hogyan kell. *Ezen gondolkodott annyira, ám ezt is csak úgy megjegyzi a levegőbe, mintha azon tűnődne, hogyan kell gyümölcsteát készíteni.*
//Édes otthon//
*Látszik a tekintetén, hogy nagyon erőlködik a kis agyával azért, hogy valami okosat tudjon mondani Mai megjegyzésére, de minél jobban töri a fejét, annál jobban ássa be magát az elméjébe a hallott igazság.*
- Lehet, de… már adtam érte. A véremet és a lelkem egy darabkáját. Szerintem ez bőven elég lesz. *Végül csak tud érvelni, de nem biztos, hogy Mai-t meg fogja nyugtatni mindez. Valamiért még ő is nehezen mondja ki azt, hogy ennyire elköteleződött istene mellett. Okosabbak láthatják, hogy innen már csak pár rövidke lépés választja el a teljes rabszolgaságtól, de persze Nori tagadná ezt a tényt.
Az viszont biztos, hogy hiába az áldozat, hiába a varázslat, ha nem tudja megszerezni hozzá az apja testét. Egyáltalán nem gondolta át, hogy mitévő legyen, nincs terve, meg semmi ilyesmi, ha cselekedne, akkor most is csupán fejjel rohanna a falnak, ahogy mindig is szokott.*
- Hát pont úgy. Hogyan máshogy szerezhetném meg? Megtanítottál írni, de kétlem, hogy ha írnék a városi nagykutyáknak, hogy „Kedves akárkik, adják oda azt a testet, ami nekem kell, mert az én apámé és nem a maguké!”, ugye? Van jobb ötleted, minthogy kiásom, megcsinálom a varázslatot, aztán visszatemetem? Vagy… hümm. *Az asztalra könyököl, megtámasztja a fejét, látszik, hogy elgondolkodik valami máson, miközben a másik keze még mindig Mai tenyerén pihen.*
- Te is állandóan bajba kerülsz a tudásért. Csak megoldod. Miért ne menne nekem is? *Ehhez nem kell észlénynek sem lennie, hogy lássa. Mai legutóbbi története a szajháról is erre az igazságra utal. Nem szokott általában figyelni arra, amit barátnője mesél neki a kalandjairól, de erre pont emlékszik, és az sem tűnt épp veszélytelennek.*
- Pont emiatt menekültél el a kényelmes fényűzésből is, mert nem hagytak tanulni. Nem? *Teszi hozzá, de most már torzít, és úgy csavarja a Mai-val kapcsolatos ismereteit, hogy az neki most jó legyen, és megpróbálja vele meggyőzni, hogy amit most ő akar, az is jó lesz. Nem tudatosan csinálja, ösztönösen jut el idáig.*
- Amúgy meg, lehet, hogy úgy is fel tudnám támasztani, hogy életben is maradjon utána… de arról fogalmam sincs, hogyan kell. *Ezen gondolkodott annyira, ám ezt is csak úgy megjegyzi a levegőbe, mintha azon tűnődne, hogyan kell gyümölcsteát készíteni.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-01 18:36:25
Üzenet elküldve: 2025-02-01 18:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Édes otthon//
*Beszélni márpedig bármiről lehet hosszasan, de nem beszélgetni szeret főként, hanem kérdezni. Kizökkent, vagy térképet kap a válaszokból és csatákat nyer. De, hogy ő zökkenjen ki, az ritka pillanat, mégis eljött. A feje felett érzi, hogy minden sötét hullám összecsap, s az őt beborító víztől nem kap levegőt, fel kellene törnie, egészen a felszínre és újra uralni mindent, de lehetetlennek tűnik, talán pont ezért próbálja meg. Csendben maradhatna, vagy elszökhetne, s hihetne abban, hogy majd elfelejti a másik ezt a sületlenséget, de érzi, hogy ez nem amolyan légből kapott ötlet, ezt véghez akarja vinni és még a segítségét is kéri. Gyűlöl hazudni, pont annak, akit szeret, de talán ha részt vesz ebben, akkor le tudja téríteni az útról, akkor tud vele mit kezdeni, de az összes információra szüksége van. Egyetlen mondat sem megnyugtató, már nyúl is a palack borhoz, mert kiürült a pohara, nem elég, nem tompít semmi, kiesik a szíve a mellkasán.*
- Nem fog bántani, de az ilyen tudás akkora ajándék, hogy ezért cserébe adnod is kell. *Ha éppen a logikus gondolkodásra képes húga állít valamit, akkor talán megérti azt is, hogy miért mondja azt, amit. Mert sosincs ingyen semmi.
Képes komolyan venni jelen helyzetben még azt is, hogy tényleg szereznie kellene egy hullát, de a torz képzet még valahol tetszik is neki. Talán majd az eltántorítja, majd az megmutatja, hogy balgaság és nem szabad ilyesmire fecsérelni a mágiát, a tudását, az életét… nagy levegőt vesz, amikor eléri a tudat, hogy mire lenne képes csak azért, hogy megállítsa a lányt.*
- Mégis hogyan szereznéd meg a testét? Nem mehetsz oda csak úgy kiásni!
*Belül hisztérikus, de a hangja még mindig lágy. A kezére kúszó tenyér sem nyugtatja, de rászorít, jobban, mint máskor. Grael jut az eszébe és a foglalkozása. Talán be kell áldoznia magát újra, de majd ő őrt áll, vagy kerít valakit, majd elmondja neki, hogy lehetetlen a temetőben csak úgy egy ásóval garázdálkodni… úgy szorítja azt a csepp, de erős kezet, hogy az övé is belesajdul.*
- Kérlek, tényleg mindent gondolj át, nem mindig éri meg a tudásért bajba kerülni.
*Milyen hazug és álszent ez az ő szájából… attól, aki pont, hogy szinte bármit megtenne a tudásért.*
//Édes otthon//
*Beszélni márpedig bármiről lehet hosszasan, de nem beszélgetni szeret főként, hanem kérdezni. Kizökkent, vagy térképet kap a válaszokból és csatákat nyer. De, hogy ő zökkenjen ki, az ritka pillanat, mégis eljött. A feje felett érzi, hogy minden sötét hullám összecsap, s az őt beborító víztől nem kap levegőt, fel kellene törnie, egészen a felszínre és újra uralni mindent, de lehetetlennek tűnik, talán pont ezért próbálja meg. Csendben maradhatna, vagy elszökhetne, s hihetne abban, hogy majd elfelejti a másik ezt a sületlenséget, de érzi, hogy ez nem amolyan légből kapott ötlet, ezt véghez akarja vinni és még a segítségét is kéri. Gyűlöl hazudni, pont annak, akit szeret, de talán ha részt vesz ebben, akkor le tudja téríteni az útról, akkor tud vele mit kezdeni, de az összes információra szüksége van. Egyetlen mondat sem megnyugtató, már nyúl is a palack borhoz, mert kiürült a pohara, nem elég, nem tompít semmi, kiesik a szíve a mellkasán.*
- Nem fog bántani, de az ilyen tudás akkora ajándék, hogy ezért cserébe adnod is kell. *Ha éppen a logikus gondolkodásra képes húga állít valamit, akkor talán megérti azt is, hogy miért mondja azt, amit. Mert sosincs ingyen semmi.
Képes komolyan venni jelen helyzetben még azt is, hogy tényleg szereznie kellene egy hullát, de a torz képzet még valahol tetszik is neki. Talán majd az eltántorítja, majd az megmutatja, hogy balgaság és nem szabad ilyesmire fecsérelni a mágiát, a tudását, az életét… nagy levegőt vesz, amikor eléri a tudat, hogy mire lenne képes csak azért, hogy megállítsa a lányt.*
- Mégis hogyan szereznéd meg a testét? Nem mehetsz oda csak úgy kiásni!
*Belül hisztérikus, de a hangja még mindig lágy. A kezére kúszó tenyér sem nyugtatja, de rászorít, jobban, mint máskor. Grael jut az eszébe és a foglalkozása. Talán be kell áldoznia magát újra, de majd ő őrt áll, vagy kerít valakit, majd elmondja neki, hogy lehetetlen a temetőben csak úgy egy ásóval garázdálkodni… úgy szorítja azt a csepp, de erős kezet, hogy az övé is belesajdul.*
- Kérlek, tényleg mindent gondolj át, nem mindig éri meg a tudásért bajba kerülni.
*Milyen hazug és álszent ez az ő szájából… attól, aki pont, hogy szinte bármit megtenne a tudásért.*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-01 18:07:52
Üzenet elküldve: 2025-02-01 18:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Édes otthon//
*Azt még az istenek sem tudhatják, hogyan hatna rá, ha most láthatná, mi és hogyan tombol a vele szemben ülő lelkében, azt pedig végképp nem, hogy mi történne akkor, ha tudná, mi is az a tény, melynek kutatása annyira hirtelen kezdte érdekelni.
Sosem értette azt, hogy mégis hogyan lehet valamiről, amiről mindent elmondott, többet mesélni, így a barnákban, melyeket oly mélyen vizslat most Mai, némi értetlenséget vélhet felfedezni. Csak pislog velük, és további segítséget vár, hogy mit is akar tőle megtudni a másik, de a fél-elf lány hamar kapcsol, és érkeznek is tőle a kiegészítő kérdések, meg az a megnyugtató egy mondat, amire Nori a legjobban várt. Támogatni fogják.*
- Vérmágia, igen. Tudod, azon gondolkoztam, hogy volt egy különbség a két varázslat között. Mármint, amit a kikötőben használtam, annak közvetlenül rám hatott a pozitív része is, ezért a negatív is. Amit rajta használtam a Mágustoronyban, az velem nem csinált semmi rosszat, mert nem én voltam a célpont. Ha ebből indulok ki, akkor egy olyan varázslat, ami egy holttestre hat, engem nem fog bántani.
*Nori-nak vannak percei, mikor képes egész logikus módon gondolkodni, úgy, hogy még hihetőek is a következtetések, melyeket levon magának, mégis, az istenek világában lehetnek olyan apró tényezők, amiket ő már nem vesz észre, így sokszor talán mégis tévútra viszik a helyesnek tűnő elképzelései.*
- De nem tudom, biztosat csak akkor mondhatok, ha szerzel nekem egy hullát és kipróbálhatom rajta. Aztán, ha működik, valahogy meg kell szereznünk apám testét. *Szinte úgy beszél a holttestről, mintha egy egyszerű ezüstpoharat akarnának ellopni valamelyik fogadóból. Közben egyetlen szó azonban visszhangozni kezd a kis fejecskéjében. ~Féltelek…~*
- Mai, megígérem, nem leszek olyan meggondolatlan, mint szoktam. Ezért nem rohantam az öregasszony után sem. Vigyázni fogok magamra, és rád is. Higgy nekem! *Előre nyújtja a kezét, és ráhelyezi Mai tenyerére. Olyan kellemesen meleg… A sajátját sokkal hidegebbnek érzi.*
//Édes otthon//
*Azt még az istenek sem tudhatják, hogyan hatna rá, ha most láthatná, mi és hogyan tombol a vele szemben ülő lelkében, azt pedig végképp nem, hogy mi történne akkor, ha tudná, mi is az a tény, melynek kutatása annyira hirtelen kezdte érdekelni.
Sosem értette azt, hogy mégis hogyan lehet valamiről, amiről mindent elmondott, többet mesélni, így a barnákban, melyeket oly mélyen vizslat most Mai, némi értetlenséget vélhet felfedezni. Csak pislog velük, és további segítséget vár, hogy mit is akar tőle megtudni a másik, de a fél-elf lány hamar kapcsol, és érkeznek is tőle a kiegészítő kérdések, meg az a megnyugtató egy mondat, amire Nori a legjobban várt. Támogatni fogják.*
- Vérmágia, igen. Tudod, azon gondolkoztam, hogy volt egy különbség a két varázslat között. Mármint, amit a kikötőben használtam, annak közvetlenül rám hatott a pozitív része is, ezért a negatív is. Amit rajta használtam a Mágustoronyban, az velem nem csinált semmi rosszat, mert nem én voltam a célpont. Ha ebből indulok ki, akkor egy olyan varázslat, ami egy holttestre hat, engem nem fog bántani.
*Nori-nak vannak percei, mikor képes egész logikus módon gondolkodni, úgy, hogy még hihetőek is a következtetések, melyeket levon magának, mégis, az istenek világában lehetnek olyan apró tényezők, amiket ő már nem vesz észre, így sokszor talán mégis tévútra viszik a helyesnek tűnő elképzelései.*
- De nem tudom, biztosat csak akkor mondhatok, ha szerzel nekem egy hullát és kipróbálhatom rajta. Aztán, ha működik, valahogy meg kell szereznünk apám testét. *Szinte úgy beszél a holttestről, mintha egy egyszerű ezüstpoharat akarnának ellopni valamelyik fogadóból. Közben egyetlen szó azonban visszhangozni kezd a kis fejecskéjében. ~Féltelek…~*
- Mai, megígérem, nem leszek olyan meggondolatlan, mint szoktam. Ezért nem rohantam az öregasszony után sem. Vigyázni fogok magamra, és rád is. Higgy nekem! *Előre nyújtja a kezét, és ráhelyezi Mai tenyerére. Olyan kellemesen meleg… A sajátját sokkal hidegebbnek érzi.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-30 15:27:55
Üzenet elküldve: 2025-01-30 15:27:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Édes otthon//
*Ha valaha jól jön a képessége, hogy el tudja takarni azt, amit érez, akkor az most van. Igen nehéz akkor, amikor úgy érzi, hogy még ülve is majd elesik, annyira ingatag alatta a talaj. Az ingatagság igen enyhe kifejezés, földrengésnek éli meg, s nem lát éles kontúrokat, minden képlékeny, semmiről nem tudható, hogy a helyén marad-e, vagy az enyészeté lesz. Csak nézi a lányt és próbálkozik a saját tusájából semmit nem láttatni. Okosnak kell lenni, erősnek és megvédeni a feketeséget, megvédeni saját magát. Nori még nincs felkészülve arra, hogy tudja az igazságot, még nem olyan stabil, hogy ezt egy szép hosszú beszélgetős estén megvitassák. Mai pedig nem elég kemény ahhoz, elbírja azt, amit cserébe kapna; hogy már rég tudja, amit amaz kutatna. Persze nem minden részletet, de épp eleget. Nem tud nyelni, de muszáj.*
- Kérlek mesélj erről egy kicsit többet. *Néz mélyen a barnákba, még akkor is, ha igazából egyáltalán nem látja jól őket. Nem tud bennük olvasni, nem is biztos, hogy érteni fogja azt, ami elhangzik, túlságosan forog minden és szinte elemészti az érzés, hogy mekkora baj lehet ebből.*
- Tudod, hogy segítek, amiben tudok, de akkor mindent meg kell velem osztanod! *A borból kortyol inkább, az megy, az talán valamennyit tompít.*
- Ez.. ez miféle mágia? Ez is vérmágia? És mennyit tudsz róla, mit kell tenned érte? Itt is… történhet olyan, ami utána neked lehet rossz? Tudod, mint amikor kimerültél teljesen. Nem szeretném, ha a tudásvágyad miatt baj érne, féltelek.
*Na meg persze magát. Úgy zakatol a szíve, hogy a dobbanásoktól a saját hangját is alig hallja, de minden érzet ellenére csak ül, egyenes háttal és kérdezősködik.*
//Édes otthon//
*Ha valaha jól jön a képessége, hogy el tudja takarni azt, amit érez, akkor az most van. Igen nehéz akkor, amikor úgy érzi, hogy még ülve is majd elesik, annyira ingatag alatta a talaj. Az ingatagság igen enyhe kifejezés, földrengésnek éli meg, s nem lát éles kontúrokat, minden képlékeny, semmiről nem tudható, hogy a helyén marad-e, vagy az enyészeté lesz. Csak nézi a lányt és próbálkozik a saját tusájából semmit nem láttatni. Okosnak kell lenni, erősnek és megvédeni a feketeséget, megvédeni saját magát. Nori még nincs felkészülve arra, hogy tudja az igazságot, még nem olyan stabil, hogy ezt egy szép hosszú beszélgetős estén megvitassák. Mai pedig nem elég kemény ahhoz, elbírja azt, amit cserébe kapna; hogy már rég tudja, amit amaz kutatna. Persze nem minden részletet, de épp eleget. Nem tud nyelni, de muszáj.*
- Kérlek mesélj erről egy kicsit többet. *Néz mélyen a barnákba, még akkor is, ha igazából egyáltalán nem látja jól őket. Nem tud bennük olvasni, nem is biztos, hogy érteni fogja azt, ami elhangzik, túlságosan forog minden és szinte elemészti az érzés, hogy mekkora baj lehet ebből.*
- Tudod, hogy segítek, amiben tudok, de akkor mindent meg kell velem osztanod! *A borból kortyol inkább, az megy, az talán valamennyit tompít.*
- Ez.. ez miféle mágia? Ez is vérmágia? És mennyit tudsz róla, mit kell tenned érte? Itt is… történhet olyan, ami utána neked lehet rossz? Tudod, mint amikor kimerültél teljesen. Nem szeretném, ha a tudásvágyad miatt baj érne, féltelek.
*Na meg persze magát. Úgy zakatol a szíve, hogy a dobbanásoktól a saját hangját is alig hallja, de minden érzet ellenére csak ül, egyenes háttal és kérdezősködik.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-29 18:55:24
Üzenet elküldve: 2025-01-29 18:55:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Édes otthon//
*Az igazság az, hogy őt soha nem foglalkoztatta az, hogy ki is ő valójában, honnan jött, mifélék voltak a szülei, vagy, hogy egyáltalán ő tényleg az a személy-e, akiként az életét éli. Az elméjét mindig lefoglalta a kalandozás és a túlélés, nem volt ideje ilyeneken törni a fejét, de ez mostanra megváltozott. Kapott egy új életet, ahol nem leselkedik rá életveszély minden egyes percben, ahol van ideje csak csendben ülni, és merengeni olyan dolgokon, amiket talán már eltemetett a régmúlt homálya, aminek tán nincs is jelentősége többé. Ilyenek a szüleivel kapcsolatos titkok, talányok is.
Mai régebben feltett kérdése bolygatta meg a kíváncsiságát, hogy vajon mégis ki lehetett az ő édesanyja, akinek apjával ellentétben még a nevét sem tudja. Ami pedig az apját illeti, rá is kíváncsi, főleg arra, hogyan halt meg, ugyanis a sírkövön egy olyan dátum áll, mely azt bizonyítja, hogy egészen fiatalon távozott az élők sorából. Most már azt is el tudta olvasni.*
- Igen, tudnék. Lehetséges. Csak nagyon rövid ideig, de azt meg tudnám tőle kérdezni, hogy mi okozta a halálát. Szerinted, ha tudnám, az elvezethetne olyan nyomokhoz, amik alapján fel tudom kutatni a családomat? *Bár, a hírek hallatán Mai belül talán ordít, vagy már össze is tört, de a feketeség ismét elvan a maga kis világában, észre sem véve az árulkodó jeleket, amik arra utalnak, hogy talán nem kellene tovább beszélnie. Ő folytatja, mit sem tudva arról, hogy mekkora kínt okozhat ezzel a lánynak. Nem tudja, hogy a válasz a kérdéseire szó szerint egy karnyújtásnyira van tőle, ott ül vele szemben.*
- Mai, ha ez sikerülne valahogy, akárhogy, akkor ugye segítenél nekem tovább kutatni a kapott információ segítségével? Én nem vagyok olyan okos, mint te, szükségem van rád. Kérlek! *Kér. Ilyet sem szokott, ami csak még ijesztőbbé teszi a szituációt, főleg, úgy, hogy mikor kimondja, egy villám épp megvilágítja az arcát.
Persze azt is tudja, hogy a sikeres varázslathoz mindenekelőtt a holttestre van szüksége, de ezt a részletet már ügyesen kihagyja a történetből. Legyen ez az ő problémája, hogy hogyan jut hozzá, ha elszánná magát a kutakodás mellett.*
//Édes otthon//
*Az igazság az, hogy őt soha nem foglalkoztatta az, hogy ki is ő valójában, honnan jött, mifélék voltak a szülei, vagy, hogy egyáltalán ő tényleg az a személy-e, akiként az életét éli. Az elméjét mindig lefoglalta a kalandozás és a túlélés, nem volt ideje ilyeneken törni a fejét, de ez mostanra megváltozott. Kapott egy új életet, ahol nem leselkedik rá életveszély minden egyes percben, ahol van ideje csak csendben ülni, és merengeni olyan dolgokon, amiket talán már eltemetett a régmúlt homálya, aminek tán nincs is jelentősége többé. Ilyenek a szüleivel kapcsolatos titkok, talányok is.
Mai régebben feltett kérdése bolygatta meg a kíváncsiságát, hogy vajon mégis ki lehetett az ő édesanyja, akinek apjával ellentétben még a nevét sem tudja. Ami pedig az apját illeti, rá is kíváncsi, főleg arra, hogyan halt meg, ugyanis a sírkövön egy olyan dátum áll, mely azt bizonyítja, hogy egészen fiatalon távozott az élők sorából. Most már azt is el tudta olvasni.*
- Igen, tudnék. Lehetséges. Csak nagyon rövid ideig, de azt meg tudnám tőle kérdezni, hogy mi okozta a halálát. Szerinted, ha tudnám, az elvezethetne olyan nyomokhoz, amik alapján fel tudom kutatni a családomat? *Bár, a hírek hallatán Mai belül talán ordít, vagy már össze is tört, de a feketeség ismét elvan a maga kis világában, észre sem véve az árulkodó jeleket, amik arra utalnak, hogy talán nem kellene tovább beszélnie. Ő folytatja, mit sem tudva arról, hogy mekkora kínt okozhat ezzel a lánynak. Nem tudja, hogy a válasz a kérdéseire szó szerint egy karnyújtásnyira van tőle, ott ül vele szemben.*
- Mai, ha ez sikerülne valahogy, akárhogy, akkor ugye segítenél nekem tovább kutatni a kapott információ segítségével? Én nem vagyok olyan okos, mint te, szükségem van rád. Kérlek! *Kér. Ilyet sem szokott, ami csak még ijesztőbbé teszi a szituációt, főleg, úgy, hogy mikor kimondja, egy villám épp megvilágítja az arcát.
Persze azt is tudja, hogy a sikeres varázslathoz mindenekelőtt a holttestre van szüksége, de ezt a részletet már ügyesen kihagyja a történetből. Legyen ez az ő problémája, hogy hogyan jut hozzá, ha elszánná magát a kutakodás mellett.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-29 16:57:54
Üzenet elküldve: 2025-01-29 16:57:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Rend a lelke mindennek, vagy valami hasonló dologgal próbálta tömni anno drága apja. Milyen édes is az, főleg ha nem maga teszi ezt meg.
Azonban ha már ilyen szép rend lett, igyekszik meg is tartani. A frissen vett dolgokból hagyja is Rinavessanak vegye el a szükséges dolgokat, a maradékot pedig ő maga pakolja el. A ruhákat megfogja összehajtja, most furcsamód különös figyelemmel. Talán a lány hozta ki belőle azt, ha már fizet valamiért akkor maradjon is meg a rend. Majd az összehajtott ruhákat teszi el abba a szekrénybe ami az ágy mellett áll. A boros üvegeket pedig a konyhába viszi és egy másik szekrénybe helyezi el. Ott is elégedetten végignéz azon a renden amit Rinavessa már megteremtett. Nem az a rend amit akkor talált mikor beköltözött, de nem is zavarja sőt, örül neki. Már első látásra úgy tűnik jobb az elrendezettsége. Édesapja valószínűleg legalább annyira hiányolta a női kéz rendszeretetét ezen a lakáson mint ő maga, de apja mondjuk hajlandó volt fizetni annak a rikácsoló banyának odalent, na ő biztos nem.
Miközben ő maga is rendezgeti az újonnan szerzett dolgait, válaszol Rinavessanak.*
-Látszik is az igyekezet.
*Szólal fel, de egy pillanatra meg is hőköl. Egy furcsa röpke kis emlék ugrott be neki. Édesapja beszélt így a cselédekkel. Mindig dicsérve őket ha jól végezték el a munkáikat. Ki is rázza a gondolatot a fejéből. Ő nem fog az öregére hasonlítani még ha az ég és a föld helyet cserél is. Ez csupán illem, semmi több ugye?*
- Megpróbáltam, bár a kereskedők nyájassága. Nem is értem, egyesek, hogy tudnak szórakozásból oda járni.
*Hökken fel egyet gúnyosan. Majd egy elégedett mosollyal fordul a lány irányába. Kabátzsebébe nyúl, és elővesz onnan egy szépen megmunkált virágbrosst. Majd a lány felé nyújtja.*
-Ezt neked szeretném adni. Majd a jövendőbeli jó munkáidért.
*Szemében, végre most az egyszer nem az a komorság, vagy semmiség tükröződik ami általában. Végre egy apró, de kedves fény csillan fel benne. Mosolya is nem tűnik erőltetettnek, lágy és barátságos.*
*Rend a lelke mindennek, vagy valami hasonló dologgal próbálta tömni anno drága apja. Milyen édes is az, főleg ha nem maga teszi ezt meg.
Azonban ha már ilyen szép rend lett, igyekszik meg is tartani. A frissen vett dolgokból hagyja is Rinavessanak vegye el a szükséges dolgokat, a maradékot pedig ő maga pakolja el. A ruhákat megfogja összehajtja, most furcsamód különös figyelemmel. Talán a lány hozta ki belőle azt, ha már fizet valamiért akkor maradjon is meg a rend. Majd az összehajtott ruhákat teszi el abba a szekrénybe ami az ágy mellett áll. A boros üvegeket pedig a konyhába viszi és egy másik szekrénybe helyezi el. Ott is elégedetten végignéz azon a renden amit Rinavessa már megteremtett. Nem az a rend amit akkor talált mikor beköltözött, de nem is zavarja sőt, örül neki. Már első látásra úgy tűnik jobb az elrendezettsége. Édesapja valószínűleg legalább annyira hiányolta a női kéz rendszeretetét ezen a lakáson mint ő maga, de apja mondjuk hajlandó volt fizetni annak a rikácsoló banyának odalent, na ő biztos nem.
Miközben ő maga is rendezgeti az újonnan szerzett dolgait, válaszol Rinavessanak.*
-Látszik is az igyekezet.
*Szólal fel, de egy pillanatra meg is hőköl. Egy furcsa röpke kis emlék ugrott be neki. Édesapja beszélt így a cselédekkel. Mindig dicsérve őket ha jól végezték el a munkáikat. Ki is rázza a gondolatot a fejéből. Ő nem fog az öregére hasonlítani még ha az ég és a föld helyet cserél is. Ez csupán illem, semmi több ugye?*
- Megpróbáltam, bár a kereskedők nyájassága. Nem is értem, egyesek, hogy tudnak szórakozásból oda járni.
*Hökken fel egyet gúnyosan. Majd egy elégedett mosollyal fordul a lány irányába. Kabátzsebébe nyúl, és elővesz onnan egy szépen megmunkált virágbrosst. Majd a lány felé nyújtja.*
-Ezt neked szeretném adni. Majd a jövendőbeli jó munkáidért.
*Szemében, végre most az egyszer nem az a komorság, vagy semmiség tükröződik ami általában. Végre egy apró, de kedves fény csillan fel benne. Mosolya is nem tűnik erőltetettnek, lágy és barátságos.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-01-28 12:16:13
Üzenet elküldve: 2025-01-28 12:16:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vadász, préda. Ragadozó, áldozat. Farkas, bárány. Melyikük melyik? S miért olyan biztos hogy így vannak párban egymással ők is ketten? Hiszen már mindketten megvillantották a másiknak azt az oldalukat, ami egyértelművé teszi: egyikük sem ártatlan bárány, és nem is kíván az lenni. Így tehát játék ide vagy oda, egyértelmű, hogy mi vár rájuk. És talán tényleg nem is akarnak mást. Mármint: nem akarnak mást tenni. És nem akarnak mást, akivel ilyesmit tennének. Talán nem olyan ritka az életben az, hogy két ember céljai és vágyai ennyire összetartsanak, és valószínűleg nem is ők az elsők, akik ebben a helyzetben vannak; ám mégis, most úgy érzi, mintha életében először találkozott volna olyan nővel, akivel ennyire vágyják egymást. És ez talán tényleg így is van.
Még mindig uralni vágyja Tirit, még mindig úgy érzi, hogy fölé kerekedve kell maradnia, s ez a természetes módja a dolgoknak. Ám nem akarja elnyomni őt, nem akarja figyelmen kívül hagyni azt amit a lány akar, nem akarja csak simán használni őt. És ez, ismét: új. Érezni akarja őt, megint, közvetlen közelről, teljesen, finomkodás és szemérem és prűdség nélkül. De azt is akarja, hogy Tiri is örömét lelje a dologban. Dolgozzon meg érte magának, persze, nem kívánja kiszolgálni őt – de kihasználni sem. Maga sem érti, hogy mi ez. Hogy miért így érez, miért így vágyja a szőkeséget. Hiszen annyi lányt gyűrt már maga alá! És annyi félét! És mindegyik megfelelő is volt arra az egy alkalomra. Sosem kettőre. Vagy még többre. Egyiket sem akarta látni másodjára. Vagy harmadjára. Nem volt rá igénye. De Tirit..? Tényleg nem a véletlen, vagy a hirtelen felindulás vezette ma végig a lány nyomán. Látni akarta őt. Őt – azt a lányt, aki ennyire képes volt felkorbácsolni benne mindenféle érzelmet -dühöt, haragot, megvetést, kíváncsiságot, vágyat, gyönyört-, aki annyival másabb, mint amihez szokva volt, aki többet adott neki, mint amit a széttárt combjai között találhat. Látni akarta, és.. érezni is. Megint. Talán hogy biztos legyen benne, hogy nem csak egy egyszeri alkalom szülte, visszamaradt vágyódás az ami még belülről noszogatja. Hogy megtudja, hogy mégis mi olyan különleges benne.
Érzi az arcára sikló, majd a hajába simító ujjakat; és azokat is, amik a másik kezére simítanak. Nincs itt tévedés. Nincs félreértés. Nincs itt préda, áldozat, bárány. Nincs meghódításra váró szűzlány, akit ki kell csalogatni a csigaházából. Rábólint a lány szavaira, de nem is igazán foglalkozik azzal, hogy mit mondott. Felőle akár az időjárásról is beszélhet. Vagy arról, hogy milyen fűszereket szokott rakni a raguba. Éppannyira nem érdekelné, mint amit most mondott. Mert most más érdekli. Most az érdekli, hogy tenyerei alatt érzi a bőr melegét. Az érdekli, hogy érzi a mozdulatot amivel a lány letolja a fehérneműjét. És az érdekli, hogy innentől kezdve igazából tényleg nem maradtak hátra kérdések, vagy megbeszélni valók.
Épp csak annyit mozdul hátra hogy Tiri meg tudjon fordulni. Nem húzza el a kezeit, még véletlenül sem. Sőt, arra gondol, hogy szívesen odarakná a kezét máshova is a lány testén. Lenéz Tirire, elkapja a kék szemek pillantását, tökéletesen megérti azt, amit lát benne. Ugyanazt, vagy legalábbis nagyon hasonló vágyat, mint ami őt is feszítgeti. A felismeréstől elégedett lesz, és arra gondol, hogy valahol természetes, hogy ő éppúgy kiváltja ezt a lányból, mint ahogy a lány kiváltja ezt belőle. Hagyja, hogy Tiri a nadrággal foglalkozzon, nem nyúl oda, hogy türelmetlenül, pár mozdulattal megszabaduljon tőle. Ennyi önuralma -még- van. Halk, szinte reszelős kuncogással reagál az apró, harapós csókokra; jobbjának ujjai a szőke fürtök közé siklanak, és megtalálják a lány tarkóját.*
- Még jó. *-nyugtázza Tiri vallomás-féle szavait. Hát ki más érdekelné a lányt, ha egyszer az ő farkát szabadította ki a nadrágból..? Szívesen irányítaná a szőke buksit a tarkónál fogva lejjebb, hogy a puha ajkak máshol is kényeztessék, de végül nem feszít rá ujjaival a lány tarkójára. Tudja, hogy az magától is minden további nélkül megteszi ezt. A gondolattól golyói finoman sajdulnak egyet, ahogy vágyra csak egyre erősebbé válik.-* Már azt hittem, hogy a hangyákról fogsz magyarázni estig.
*Szabad keze elmozdul a lány csípőjéről, és felsimít az oldalán. Hüvelykujja magától értetődő természetességgel talál rá a lány mellbimbójára, tenyere a puha bőrre simul. Bármikor elismerné, hogy Tirinek nem csak a feneke jó, de a mellei is. És a combjai is. A válla vonala. Mindene. Mindenét végig is simítaná, hogy érezze a tenyere alatt.*
- Mert a hangyák tényleg nem érdekelnek. De te.. *-apró mozdulattal jelzi Tiri tarkóján, hogy szeretné, ha a lány felnézne.-* ..te viszont érdekelsz. És rohadtul kívánlak.
*Előrehajol, és követelőzőn megcsókolja a szőkeséget. Ha mondott is ilyet valaha máskor, másnak, azt sosem gondolta még ennyire komolyan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vadász, préda. Ragadozó, áldozat. Farkas, bárány. Melyikük melyik? S miért olyan biztos hogy így vannak párban egymással ők is ketten? Hiszen már mindketten megvillantották a másiknak azt az oldalukat, ami egyértelművé teszi: egyikük sem ártatlan bárány, és nem is kíván az lenni. Így tehát játék ide vagy oda, egyértelmű, hogy mi vár rájuk. És talán tényleg nem is akarnak mást. Mármint: nem akarnak mást tenni. És nem akarnak mást, akivel ilyesmit tennének. Talán nem olyan ritka az életben az, hogy két ember céljai és vágyai ennyire összetartsanak, és valószínűleg nem is ők az elsők, akik ebben a helyzetben vannak; ám mégis, most úgy érzi, mintha életében először találkozott volna olyan nővel, akivel ennyire vágyják egymást. És ez talán tényleg így is van.
Még mindig uralni vágyja Tirit, még mindig úgy érzi, hogy fölé kerekedve kell maradnia, s ez a természetes módja a dolgoknak. Ám nem akarja elnyomni őt, nem akarja figyelmen kívül hagyni azt amit a lány akar, nem akarja csak simán használni őt. És ez, ismét: új. Érezni akarja őt, megint, közvetlen közelről, teljesen, finomkodás és szemérem és prűdség nélkül. De azt is akarja, hogy Tiri is örömét lelje a dologban. Dolgozzon meg érte magának, persze, nem kívánja kiszolgálni őt – de kihasználni sem. Maga sem érti, hogy mi ez. Hogy miért így érez, miért így vágyja a szőkeséget. Hiszen annyi lányt gyűrt már maga alá! És annyi félét! És mindegyik megfelelő is volt arra az egy alkalomra. Sosem kettőre. Vagy még többre. Egyiket sem akarta látni másodjára. Vagy harmadjára. Nem volt rá igénye. De Tirit..? Tényleg nem a véletlen, vagy a hirtelen felindulás vezette ma végig a lány nyomán. Látni akarta őt. Őt – azt a lányt, aki ennyire képes volt felkorbácsolni benne mindenféle érzelmet -dühöt, haragot, megvetést, kíváncsiságot, vágyat, gyönyört-, aki annyival másabb, mint amihez szokva volt, aki többet adott neki, mint amit a széttárt combjai között találhat. Látni akarta, és.. érezni is. Megint. Talán hogy biztos legyen benne, hogy nem csak egy egyszeri alkalom szülte, visszamaradt vágyódás az ami még belülről noszogatja. Hogy megtudja, hogy mégis mi olyan különleges benne.
Érzi az arcára sikló, majd a hajába simító ujjakat; és azokat is, amik a másik kezére simítanak. Nincs itt tévedés. Nincs félreértés. Nincs itt préda, áldozat, bárány. Nincs meghódításra váró szűzlány, akit ki kell csalogatni a csigaházából. Rábólint a lány szavaira, de nem is igazán foglalkozik azzal, hogy mit mondott. Felőle akár az időjárásról is beszélhet. Vagy arról, hogy milyen fűszereket szokott rakni a raguba. Éppannyira nem érdekelné, mint amit most mondott. Mert most más érdekli. Most az érdekli, hogy tenyerei alatt érzi a bőr melegét. Az érdekli, hogy érzi a mozdulatot amivel a lány letolja a fehérneműjét. És az érdekli, hogy innentől kezdve igazából tényleg nem maradtak hátra kérdések, vagy megbeszélni valók.
Épp csak annyit mozdul hátra hogy Tiri meg tudjon fordulni. Nem húzza el a kezeit, még véletlenül sem. Sőt, arra gondol, hogy szívesen odarakná a kezét máshova is a lány testén. Lenéz Tirire, elkapja a kék szemek pillantását, tökéletesen megérti azt, amit lát benne. Ugyanazt, vagy legalábbis nagyon hasonló vágyat, mint ami őt is feszítgeti. A felismeréstől elégedett lesz, és arra gondol, hogy valahol természetes, hogy ő éppúgy kiváltja ezt a lányból, mint ahogy a lány kiváltja ezt belőle. Hagyja, hogy Tiri a nadrággal foglalkozzon, nem nyúl oda, hogy türelmetlenül, pár mozdulattal megszabaduljon tőle. Ennyi önuralma -még- van. Halk, szinte reszelős kuncogással reagál az apró, harapós csókokra; jobbjának ujjai a szőke fürtök közé siklanak, és megtalálják a lány tarkóját.*
- Még jó. *-nyugtázza Tiri vallomás-féle szavait. Hát ki más érdekelné a lányt, ha egyszer az ő farkát szabadította ki a nadrágból..? Szívesen irányítaná a szőke buksit a tarkónál fogva lejjebb, hogy a puha ajkak máshol is kényeztessék, de végül nem feszít rá ujjaival a lány tarkójára. Tudja, hogy az magától is minden további nélkül megteszi ezt. A gondolattól golyói finoman sajdulnak egyet, ahogy vágyra csak egyre erősebbé válik.-* Már azt hittem, hogy a hangyákról fogsz magyarázni estig.
*Szabad keze elmozdul a lány csípőjéről, és felsimít az oldalán. Hüvelykujja magától értetődő természetességgel talál rá a lány mellbimbójára, tenyere a puha bőrre simul. Bármikor elismerné, hogy Tirinek nem csak a feneke jó, de a mellei is. És a combjai is. A válla vonala. Mindene. Mindenét végig is simítaná, hogy érezze a tenyere alatt.*
- Mert a hangyák tényleg nem érdekelnek. De te.. *-apró mozdulattal jelzi Tiri tarkóján, hogy szeretné, ha a lány felnézne.-* ..te viszont érdekelsz. És rohadtul kívánlak.
*Előrehajol, és követelőzőn megcsókolja a szőkeséget. Ha mondott is ilyet valaha máskor, másnak, azt sosem gondolta még ennyire komolyan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302