Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-19 12:23:36
Üzenet elküldve: 2025-02-19 12:23:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Szánalmas ide vagy oda, de azzal kell dolgozni ami van. Sajnos nincs nekik végtelen forrásuk, hogy azt csinálhassanak, amit csak akarnak, ezért is próbál mindent közel tökéletesen véghezvinni, mert máskülönben csak veszíthetnek.
Megemelkedik a szemöldöke mikor mások szenvedését említi, majd átváltását a sajátjába. Hogy mi lehet ez a szenvedés amiről beszél, azt nem tudja, de valójában nem is érdekli. *
- Magasról szarok arra, hogy mégis miben hisznek. Ahogy mondtad, Sa'Tereth nem törődik a gyengékkel, márpedig ők azok! Én azonban szeretem őket. A gyengék mindig az erősebb mellé szegődnek védelemért, hát miért is ne legyünk mi azok?
* Ezzel nem arra céloz, hogy majd ők védik meg minden bajtól a falut, hanem, elhitetik velük, hogy csak ők képesek erre. *
- Ahogy mondtad, a hit a legfontosabb.
* Sajnos nem osztozik az eszméjén az egyenes úttal kapcsolatban. Ugyan ismerősen cseng, de csak nem állíthatja biztosra, hogy minden, amit eddig elért, az elbaszódott. *
- Hát Mardrei, az öregasszony lenne az első jelöltem. Ha a hite olyan erős, mint ahogyan azt én gondolom, akkor még talán vitatkozna is velünk, ha nem rá esne a választás. A másik meg szorgalmas és hűséges kutyája lesz, Merlas, ha még életben van. Ő még meg is lephet, ha találkozol vele, de legyen ezekről ennyi!
* Az, hogy mégis mi a cél, az keveset számít amellett, hogy mi a feladatuk. Legalábbis, hogy mi Lil feladata, elvégre az orkot nem kérték fel semmire, csak szimplán segítséget nyújt. Lil szavai bizalomra adnak okot, mit sem sejtve, hogy halottan nem képes panaszkodni a megszegett ígéret kapcsán. *
- Akkor részemről ennyi. Ha elkészültem jelentkezem, vagy ha úgy érzed nincs rá időnk, a piacon mindig megtalálsz!
* Ha nincs több kérdés, akkor az ork feláll, majd elsőként hagyja el az épületet. *
* Szánalmas ide vagy oda, de azzal kell dolgozni ami van. Sajnos nincs nekik végtelen forrásuk, hogy azt csinálhassanak, amit csak akarnak, ezért is próbál mindent közel tökéletesen véghezvinni, mert máskülönben csak veszíthetnek.
Megemelkedik a szemöldöke mikor mások szenvedését említi, majd átváltását a sajátjába. Hogy mi lehet ez a szenvedés amiről beszél, azt nem tudja, de valójában nem is érdekli. *
- Magasról szarok arra, hogy mégis miben hisznek. Ahogy mondtad, Sa'Tereth nem törődik a gyengékkel, márpedig ők azok! Én azonban szeretem őket. A gyengék mindig az erősebb mellé szegődnek védelemért, hát miért is ne legyünk mi azok?
* Ezzel nem arra céloz, hogy majd ők védik meg minden bajtól a falut, hanem, elhitetik velük, hogy csak ők képesek erre. *
- Ahogy mondtad, a hit a legfontosabb.
* Sajnos nem osztozik az eszméjén az egyenes úttal kapcsolatban. Ugyan ismerősen cseng, de csak nem állíthatja biztosra, hogy minden, amit eddig elért, az elbaszódott. *
- Hát Mardrei, az öregasszony lenne az első jelöltem. Ha a hite olyan erős, mint ahogyan azt én gondolom, akkor még talán vitatkozna is velünk, ha nem rá esne a választás. A másik meg szorgalmas és hűséges kutyája lesz, Merlas, ha még életben van. Ő még meg is lephet, ha találkozol vele, de legyen ezekről ennyi!
* Az, hogy mégis mi a cél, az keveset számít amellett, hogy mi a feladatuk. Legalábbis, hogy mi Lil feladata, elvégre az orkot nem kérték fel semmire, csak szimplán segítséget nyújt. Lil szavai bizalomra adnak okot, mit sem sejtve, hogy halottan nem képes panaszkodni a megszegett ígéret kapcsán. *
- Akkor részemről ennyi. Ha elkészültem jelentkezem, vagy ha úgy érzed nincs rá időnk, a piacon mindig megtalálsz!
* Ha nincs több kérdés, akkor az ork feláll, majd elsőként hagyja el az épületet. *
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-18 23:04:24
Üzenet elküldve: 2025-02-18 23:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Ó, pedig milyen szívesen megkínozna valakit. Nem feltétlenül az orkot, hanem bárkit, de azt is tudja, hogy bolondság volna itt és most próbálkozni vele. Ugyan magát érzi a jelenlévők közül a legerősebbnek, azért mégiscsak orkok között van, akikről nem tud semmit azon kívül, hogy nagyok és erősek. Ok nélkül nem fogja kivívni a haragukat, nem engedi az ösztöne, ami a túlélésre biztatja.
Cagon magyarázatát „érdeklődve” hallgatja, látszik is mennyire, mert közben az ablakon bámul kifelé, aztán mikor újra szóhoz jut, visszafordul hozzá.*
- Ha így van, akkor elég szánalmasan gondolkoznak. Bűnhődni az fog, aki büntetést érdemel. Ehhez nem kell Sa'Tereth, megoldja a sors is. A mi istenünk azon segít, aki valamilyen oknál fogva, mégis ártatlanul szenved. Mint mondjuk én. Szóval igen, ha befogadják a sötétséget, azzal megmenekülhetnek, de csak akkor, ha hajlandóak maguktól kiemelni a csinos kis pofijukat a sárból. Sa'Tereth nem törődik a gyengékkel, mert nem hasznosak. *Fűzi hozzá a saját magyarázatát a hallottakhoz, de aztán már az ő gondolatai is az oltár megépítésének terve felé kanyarodnak.*
- Nincs olyan, hogy egyenes út. Jegyezd meg, ha valami elbaszódhat, az el is fog! Ezt az egyet megtanította már nekem ez a rohadt élet. De, ha minden ellenünk szól, az sem jelenti, hogy vesztettünk. *Nyújtózkodik egyet, jólesően sóhajt fel, mikor a csontjai ropognak a mozdulattól.*
- Engem meg az érdekel, hogy ki az a másik kettő, akiről beszélsz. Amúgy franc se tudja, mit akar az urunk a Vérkertben vele, de valószínűleg oka van, amiért nem mondta el. *A kérdés viszont jó és jogos is. Most már ő is tudni akarja, hogy mi értelme ennek az egésznek, de továbbra is úgy gondolja, hogy az ő akarata itt kevés lesz. Cagon közben végre konkrétumokkal szolgál, ami már sokkalta jobban az ínyére van.*
- Remek, jól hangzik. Bármelyik éjszaka alkalmas rá. Egy dolog biztos, ha a te véredre is lesz szükségünk, nem fogsz meghalni. Ezt én garantálom neked. *Ha meg mégis, nos, akkor egy halott ork már úgysem fogja számonkérni rajta, hogy hazudott…*
*Ó, pedig milyen szívesen megkínozna valakit. Nem feltétlenül az orkot, hanem bárkit, de azt is tudja, hogy bolondság volna itt és most próbálkozni vele. Ugyan magát érzi a jelenlévők közül a legerősebbnek, azért mégiscsak orkok között van, akikről nem tud semmit azon kívül, hogy nagyok és erősek. Ok nélkül nem fogja kivívni a haragukat, nem engedi az ösztöne, ami a túlélésre biztatja.
Cagon magyarázatát „érdeklődve” hallgatja, látszik is mennyire, mert közben az ablakon bámul kifelé, aztán mikor újra szóhoz jut, visszafordul hozzá.*
- Ha így van, akkor elég szánalmasan gondolkoznak. Bűnhődni az fog, aki büntetést érdemel. Ehhez nem kell Sa'Tereth, megoldja a sors is. A mi istenünk azon segít, aki valamilyen oknál fogva, mégis ártatlanul szenved. Mint mondjuk én. Szóval igen, ha befogadják a sötétséget, azzal megmenekülhetnek, de csak akkor, ha hajlandóak maguktól kiemelni a csinos kis pofijukat a sárból. Sa'Tereth nem törődik a gyengékkel, mert nem hasznosak. *Fűzi hozzá a saját magyarázatát a hallottakhoz, de aztán már az ő gondolatai is az oltár megépítésének terve felé kanyarodnak.*
- Nincs olyan, hogy egyenes út. Jegyezd meg, ha valami elbaszódhat, az el is fog! Ezt az egyet megtanította már nekem ez a rohadt élet. De, ha minden ellenünk szól, az sem jelenti, hogy vesztettünk. *Nyújtózkodik egyet, jólesően sóhajt fel, mikor a csontjai ropognak a mozdulattól.*
- Engem meg az érdekel, hogy ki az a másik kettő, akiről beszélsz. Amúgy franc se tudja, mit akar az urunk a Vérkertben vele, de valószínűleg oka van, amiért nem mondta el. *A kérdés viszont jó és jogos is. Most már ő is tudni akarja, hogy mi értelme ennek az egésznek, de továbbra is úgy gondolja, hogy az ő akarata itt kevés lesz. Cagon közben végre konkrétumokkal szolgál, ami már sokkalta jobban az ínyére van.*
- Remek, jól hangzik. Bármelyik éjszaka alkalmas rá. Egy dolog biztos, ha a te véredre is lesz szükségünk, nem fogsz meghalni. Ezt én garantálom neked. *Ha meg mégis, nos, akkor egy halott ork már úgysem fogja számonkérni rajta, hogy hazudott…*
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-18 20:01:25
Üzenet elküldve: 2025-02-18 20:01:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*A hatása alatt maradt annak az éppen csak egy pillanatnak, amíg a veszedelemből kimenekítette őt a férfi. Persze jól tudja, hogy csak a képzelete játszik vele, de most ez másodlagos. Jobb kiélvezni, mintha rátörne a pánik, hogy most egyáltalán semmire nem tudna úgy reagálni, ahogyan szokott.
Jó megfigyelő a másik. Muszáj néha letompítani a folyton zakatoló gondolatait. Néha, mintha semmi nem lenne elég. Szüksége pedig volna rá, még ha nem is a megfelelő eszközt választja.
Csak figyeli minden vonását, ahogy máskor is, de most nem olvasni kíván belőle, hanem egyszerűen jó nézni. Már a múltkor sem félt, miközben lekötözve volt a karmai között, de ez egészen más. Talán akárki állhatna előtte, meglátná benne a szépet, majd ezzel fogja nyugtatni magát a későbbiekben. *
- Ezért másztam meg azt ott? *Bök állával a szék felé, aztán halkan újra felnevet, de nem olyan intenzíven, mint amikor a tetején állt. Tudta ő, hogy semmi szükség a pergamenre… megingatja a fejét. Próbálkozhat most a lélek rejtelmeit fejtegetni a férfi, jelenleg nem alkalmas rá, hogy befogadja a hallott kérdéseket igazán. Épp ez volt a lényeg: ne kelljen végre foglalkoznia semmivel. *
- Grael, inkább ki kellene próbálnod milyen a gondolatok nélkül. *Mosolyog rá, egészen kedvesen. Hazugság, hogy teljesen üres belül, de nem zaklatja épp semmi. Át tudna törni néhány igen jó gondolat is, de most nem érzi még, hogy erőltetnie kellene. Nem jelent veszélyt a másik, vagy ha mégis, akkor most nem tud bekapcsolni a jelzés.*
- Szomorú? *Kit érdekel, néhány szarkasztikus mondat, vagy szó? Mai közelebb lép a poharával a másikhoz, úgy hallgatja tovább.* - A ma nem arról szól. *Szélesedik a mosolya, majd egészen közel áll meg a férfihez.* - El sem tudod képzelni, hogy hány léleknek lett sokkal jobb. *Talán úgy tűnik, hogy semmi értelme nincs annak, amit beszél, de ha egy egészen szemernyit is ismeri, akkor sejtheti, hogy van mögötte valami. Sőt, akár tudhatja is, hogy micsoda, lévén a városőrök egyike kísérte hozzájuk a gyerekeket.
A kezében lévő poharat a másiknak adja, ha az elveszi, de nem tesz hozzá semmit, így kínálja meg, majd a kardokra siklanak a kékek.* - Akkor nem mész el, ugye? *Újra a szemeket keresi.* - Majdnem felkerestelek. *Mondja ismét egy kis szünet után.* - De akkor soha nem tűnsz el.
*A hatása alatt maradt annak az éppen csak egy pillanatnak, amíg a veszedelemből kimenekítette őt a férfi. Persze jól tudja, hogy csak a képzelete játszik vele, de most ez másodlagos. Jobb kiélvezni, mintha rátörne a pánik, hogy most egyáltalán semmire nem tudna úgy reagálni, ahogyan szokott.
Jó megfigyelő a másik. Muszáj néha letompítani a folyton zakatoló gondolatait. Néha, mintha semmi nem lenne elég. Szüksége pedig volna rá, még ha nem is a megfelelő eszközt választja.
Csak figyeli minden vonását, ahogy máskor is, de most nem olvasni kíván belőle, hanem egyszerűen jó nézni. Már a múltkor sem félt, miközben lekötözve volt a karmai között, de ez egészen más. Talán akárki állhatna előtte, meglátná benne a szépet, majd ezzel fogja nyugtatni magát a későbbiekben. *
- Ezért másztam meg azt ott? *Bök állával a szék felé, aztán halkan újra felnevet, de nem olyan intenzíven, mint amikor a tetején állt. Tudta ő, hogy semmi szükség a pergamenre… megingatja a fejét. Próbálkozhat most a lélek rejtelmeit fejtegetni a férfi, jelenleg nem alkalmas rá, hogy befogadja a hallott kérdéseket igazán. Épp ez volt a lényeg: ne kelljen végre foglalkoznia semmivel. *
- Grael, inkább ki kellene próbálnod milyen a gondolatok nélkül. *Mosolyog rá, egészen kedvesen. Hazugság, hogy teljesen üres belül, de nem zaklatja épp semmi. Át tudna törni néhány igen jó gondolat is, de most nem érzi még, hogy erőltetnie kellene. Nem jelent veszélyt a másik, vagy ha mégis, akkor most nem tud bekapcsolni a jelzés.*
- Szomorú? *Kit érdekel, néhány szarkasztikus mondat, vagy szó? Mai közelebb lép a poharával a másikhoz, úgy hallgatja tovább.* - A ma nem arról szól. *Szélesedik a mosolya, majd egészen közel áll meg a férfihez.* - El sem tudod képzelni, hogy hány léleknek lett sokkal jobb. *Talán úgy tűnik, hogy semmi értelme nincs annak, amit beszél, de ha egy egészen szemernyit is ismeri, akkor sejtheti, hogy van mögötte valami. Sőt, akár tudhatja is, hogy micsoda, lévén a városőrök egyike kísérte hozzájuk a gyerekeket.
A kezében lévő poharat a másiknak adja, ha az elveszi, de nem tesz hozzá semmit, így kínálja meg, majd a kardokra siklanak a kékek.* - Akkor nem mész el, ugye? *Újra a szemeket keresi.* - Majdnem felkerestelek. *Mondja ismét egy kis szünet után.* - De akkor soha nem tűnsz el.
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:35:10
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:35:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Bármikor örömmel fogja megmenteni a bajba jutott hercegnőt. A sárkány karmaiból talán nem, de a saját bútorainak fogságából ahányszor csak szükséges. Miért is ne tenné, mikor minden egyes alkalommal egy újabb sort írhat ahhoz a számlához, ami a fél-elf tartozásának okait sorolja.
A közben feltett kérdésre egyébként nem válaszol, nem fogja hagyni, hogy provokálják. Mikor Mai már biztos lábakon áll a talajon, kis késéssel ugyan, de szabadon ereszti őt a karjai fogságából. Aztán már a környezetét pásztázza, s hamarosan meg is pillantja az árulkodó bizonyítékokat. Így már minden világos, bár nem gondolta volna, hogy egy ilyen nő, mint Mai, hasonló szerekhez nyúl a jókedv érdekében. Bár, jobban belegondolva, a legutóbbi beszélgetésük alapján mégsem olyan meglepő. Azt szokták mondani, ha bűnt, bűnhődést keres az ember, elég csak a város házainak zárt ajtói mögé bepillantani. Most megtette, és lám, máris egyértelmű jeleit látja annak, hogy még egy ostoba, gazdag picsa élete sem fenékig tejfel.
Tekintetét végül visszafordítja rá, mikor a mellkasán matató kezet kezdi érezni.*
- Ügyes lány. *Fogja a pergament, és azzal a mozdulattal félre is rakja, nem akarja megnézni. Nincs azon semmi érdekes, őt sokkal inkább az út érdekelte, melynek végén a kezébe került, azt pedig már látta, és elégedett is vele, hisz bővült az a bizonyos számla.*
- Biztos, hogy jó az neked, ha üres a fejed? *Kérdez vissza halványan mosolyogva.* Vajon, ha elveszíted a józan eszed, mi marad neked? *Teszi fel a költői kérdést, miközben az újabb provokációt megint csak figyelmen kívül hagyja. A dicséretre szélesedik a mosolya, de nem veszi komolyan. Már nem az ész, hanem az alkohol és a csodaszer beszél a lányból. Kérdezni azonban látszólag nem felejtett el. Csak úgy dőlnek belőle az újabb és újabb kérdések.*
- Valóban nem örülnék neki, ha elfelejtenél, mert az azt jelentené, hogy a tartozásod is elfelejtetted. Felettébb szomorú lennék, tudod? De, ha már itt vagyok, talán törleszthetnél is belőle egy keveset. *Nem az összeset, csak egy részét. Nyilván. Nem így tervezte, de az, hogy ilyen védtelen helyzetben talált rá a lányra, ráadásul ilyen lenge öltözetben, mindent megváltoztat.*
*Bármikor örömmel fogja megmenteni a bajba jutott hercegnőt. A sárkány karmaiból talán nem, de a saját bútorainak fogságából ahányszor csak szükséges. Miért is ne tenné, mikor minden egyes alkalommal egy újabb sort írhat ahhoz a számlához, ami a fél-elf tartozásának okait sorolja.
A közben feltett kérdésre egyébként nem válaszol, nem fogja hagyni, hogy provokálják. Mikor Mai már biztos lábakon áll a talajon, kis késéssel ugyan, de szabadon ereszti őt a karjai fogságából. Aztán már a környezetét pásztázza, s hamarosan meg is pillantja az árulkodó bizonyítékokat. Így már minden világos, bár nem gondolta volna, hogy egy ilyen nő, mint Mai, hasonló szerekhez nyúl a jókedv érdekében. Bár, jobban belegondolva, a legutóbbi beszélgetésük alapján mégsem olyan meglepő. Azt szokták mondani, ha bűnt, bűnhődést keres az ember, elég csak a város házainak zárt ajtói mögé bepillantani. Most megtette, és lám, máris egyértelmű jeleit látja annak, hogy még egy ostoba, gazdag picsa élete sem fenékig tejfel.
Tekintetét végül visszafordítja rá, mikor a mellkasán matató kezet kezdi érezni.*
- Ügyes lány. *Fogja a pergament, és azzal a mozdulattal félre is rakja, nem akarja megnézni. Nincs azon semmi érdekes, őt sokkal inkább az út érdekelte, melynek végén a kezébe került, azt pedig már látta, és elégedett is vele, hisz bővült az a bizonyos számla.*
- Biztos, hogy jó az neked, ha üres a fejed? *Kérdez vissza halványan mosolyogva.* Vajon, ha elveszíted a józan eszed, mi marad neked? *Teszi fel a költői kérdést, miközben az újabb provokációt megint csak figyelmen kívül hagyja. A dicséretre szélesedik a mosolya, de nem veszi komolyan. Már nem az ész, hanem az alkohol és a csodaszer beszél a lányból. Kérdezni azonban látszólag nem felejtett el. Csak úgy dőlnek belőle az újabb és újabb kérdések.*
- Valóban nem örülnék neki, ha elfelejtenél, mert az azt jelentené, hogy a tartozásod is elfelejtetted. Felettébb szomorú lennék, tudod? De, ha már itt vagyok, talán törleszthetnél is belőle egy keveset. *Nem az összeset, csak egy részét. Nyilván. Nem így tervezte, de az, hogy ilyen védtelen helyzetben talált rá a lányra, ráadásul ilyen lenge öltözetben, mindent megváltoztat.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:11:41
Üzenet elküldve: 2025-02-18 19:11:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Ha meglátja a másikat, már jól tudja, hogy nem kedves szavakat fog kapni, vagy dicséretet a küllemére vonatkozóan. Öröm, ha nem kötözi meg, vagy vágja pofon. Más helyzetben kissé talán szégyellné is magát, de most pontosan az történik, amit várt az estétől: nem érdekli semmi, ami körülötte zajlik. Igen rossz alkalmat választott ennek a megélésére, de nem tud ilyeneken merengeni. A másik nevetésén már felderülne, de tudja magát tartani. Most még van annyi lélekjelenléte, hogy a bajt legalább nem keresi tovább, így csak teszi, amit parancsba adott a városőr uraság. A megjegyzésére kissé lesajnálóan méri végig.*
- Azért is bevarrnál, vagy mi? *Nem törődik tovább a másik becsmérlésével, ugyanis feladatot adott neki. Megmássza a legnagyobb sziklát széles e világon és annak tetejéről nézi a férfit, mikor ráeszmél, hogy a vállalása nagyobb volt, mint amit teljesíteni képes. Megint csak annak kell megmentenie, akitől a legkevésbé sem akarná. A kacarászása közben hirtelen ráfonódnak a karok, ami belé is fagyasztja a hirtelen rátörő viháncolási kedvét. Elkerekedett szemekkel nézi a másikat, ahogy olyan könnyedén ereszti őt a földre, mintha csak egy kismacskát vett volna le a szekrény tetejéről.*
- Ó. *Mondja, ahogy a meztelen talpai újra a padló deszkázatát éri. Bele kellett kapaszkodnia Grael-be, aki ha nem az ő ámulatát nézi, akkor az asztalon megfigyelheti a félig elpöfékelt pipát, amit egy kisebb tányérra helyezett, mellette a kis csomaggal, valamint a félig teli poharat, s a palack bort, amiből egyébként nem hiányzik sok. Az azok mellett helyet kapott könyv csak azt mutatja, hogy valójában senkit nem várt, lapjaira fordítva van félre dobva, mint amit épp csak félbehagytak.* - Húha. *Állapítja meg, ahogy a másikon maradt jobbja lassan a mellkasán kezd felkúszni. A tenyere rátapad a bőrvérttel takart felsőtestre. A tapintás tényleg sokkal jobb érzés most, ebben legalább nem hazudtak neki. De kérdésekre kell válaszolnia, ezt még a ködön át is tudja. Felé nyújtja végül a pergament.* - Engem ugyan nem. De a papírt megnézheted.
*Visszasétál az asztalhoz, majd elvéve a poharát nekitámaszkodik és figyelmesen nézi a férfi minden mozdulatát.* - Csak ki akartam üríteni a fejem. *Tűnődik el, kissé lassabb a reakcióideje, mint azt megszokhatta tőle.* - De te ezt sem hagyod. Minden estédet ezzel töltöd? *Iszik egy kortyot, le sem véve Grael-ről a szemeit.* - Milyen jóképű vagy. *Állapítja meg egy kis csend után, rényire nyitva hagyva az ajkát, ahogy a vonásokat figyeli. Azt sem tudja, hogy nem-e csak gondolta.* - Minek jöttél ide? Mert biztosan nem azért. *Bök a papír felé.* - Csak, hogy el ne felejtsem, hogy létezel?
*Ha meglátja a másikat, már jól tudja, hogy nem kedves szavakat fog kapni, vagy dicséretet a küllemére vonatkozóan. Öröm, ha nem kötözi meg, vagy vágja pofon. Más helyzetben kissé talán szégyellné is magát, de most pontosan az történik, amit várt az estétől: nem érdekli semmi, ami körülötte zajlik. Igen rossz alkalmat választott ennek a megélésére, de nem tud ilyeneken merengeni. A másik nevetésén már felderülne, de tudja magát tartani. Most még van annyi lélekjelenléte, hogy a bajt legalább nem keresi tovább, így csak teszi, amit parancsba adott a városőr uraság. A megjegyzésére kissé lesajnálóan méri végig.*
- Azért is bevarrnál, vagy mi? *Nem törődik tovább a másik becsmérlésével, ugyanis feladatot adott neki. Megmássza a legnagyobb sziklát széles e világon és annak tetejéről nézi a férfit, mikor ráeszmél, hogy a vállalása nagyobb volt, mint amit teljesíteni képes. Megint csak annak kell megmentenie, akitől a legkevésbé sem akarná. A kacarászása közben hirtelen ráfonódnak a karok, ami belé is fagyasztja a hirtelen rátörő viháncolási kedvét. Elkerekedett szemekkel nézi a másikat, ahogy olyan könnyedén ereszti őt a földre, mintha csak egy kismacskát vett volna le a szekrény tetejéről.*
- Ó. *Mondja, ahogy a meztelen talpai újra a padló deszkázatát éri. Bele kellett kapaszkodnia Grael-be, aki ha nem az ő ámulatát nézi, akkor az asztalon megfigyelheti a félig elpöfékelt pipát, amit egy kisebb tányérra helyezett, mellette a kis csomaggal, valamint a félig teli poharat, s a palack bort, amiből egyébként nem hiányzik sok. Az azok mellett helyet kapott könyv csak azt mutatja, hogy valójában senkit nem várt, lapjaira fordítva van félre dobva, mint amit épp csak félbehagytak.* - Húha. *Állapítja meg, ahogy a másikon maradt jobbja lassan a mellkasán kezd felkúszni. A tenyere rátapad a bőrvérttel takart felsőtestre. A tapintás tényleg sokkal jobb érzés most, ebben legalább nem hazudtak neki. De kérdésekre kell válaszolnia, ezt még a ködön át is tudja. Felé nyújtja végül a pergament.* - Engem ugyan nem. De a papírt megnézheted.
*Visszasétál az asztalhoz, majd elvéve a poharát nekitámaszkodik és figyelmesen nézi a férfi minden mozdulatát.* - Csak ki akartam üríteni a fejem. *Tűnődik el, kissé lassabb a reakcióideje, mint azt megszokhatta tőle.* - De te ezt sem hagyod. Minden estédet ezzel töltöd? *Iszik egy kortyot, le sem véve Grael-ről a szemeit.* - Milyen jóképű vagy. *Állapítja meg egy kis csend után, rényire nyitva hagyva az ajkát, ahogy a vonásokat figyeli. Azt sem tudja, hogy nem-e csak gondolta.* - Minek jöttél ide? Mert biztosan nem azért. *Bök a papír felé.* - Csak, hogy el ne felejtsem, hogy létezel?
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-18 18:31:38
Üzenet elküldve: 2025-02-18 18:31:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Egyelőre nem kezd el azon tűnődni, hogy vajon kihez tartozhat az a véletlenül kimondott név. Megrészegíti a tudat, hogy itt áll előtte a nő, akit valójában a legkevésbé sem akart látni, de mégsem képes kiverni őt a fejéből. Nem akar itt lenni, mégis eljött, pusztán azért, hogy megmutassa milyen az, mikor a szerepek felcserélődnek.*
- Csak az én kedvemért? Milyen hízelgő… *Felnevet, és közben egyre beljebb nyomul a lakásba. Arra számít, hogy a lány majd megijed vagy hevesen tiltakozni kezd, ehelyett pár pillanatig csak áll, és a padlót bámulja. Aztán végre újra látja a kékeket, melyekben egyáltalán nem látja azt a határozottságot, higgadtságot, ösztönt, ami legutóbb esélyt adott neki arra, hogy szorult helyzetben is csatát nyerhessen. Valami más, furcsa, ám most még türelmesen kivár.*
- Muszáj *válaszolja. Többet nem mond, nem óhajt magyarázatot fűzni a kérése mellé, merthogy ez most nem egy kérés, hanem parancs, amit a város polgáraként a fél-elf köteles teljesíteni.*
- Mégis mi dolgod van? Lerészegedve várni a kuncsaftodat? *Úgy véli, hogy kezdi összerakni a képet. Elhangzott egy név az ajtóban, ami arra utal, hogy várt valakire, az alkohol pedig megmagyarázná, hogy miért viselkedik most ennyire furcsán a picsa. Azt már tudja róla, hogy egyáltalán nem veti meg a piát.
Esze ágában sincs segíteni neki, hogy levegye a lapot a szekrény tetejéről, helyette lustán nézi végig a mutatványt, amit előad, ám a tekintete megakad a rövid szoknya magasságában, ami a nyújtózkodás közepette feljebb csúszik, mint kellene. Hamarosan egy tekercs is kerül a kis kézbe, de nem emiatt, hanem a váratlan jajgatásra kapja fel a fejét.*
- Mi van? *Felhúzza a szemöldökeit, aztán a lány hirtelen olyan vihogásban tör ki, hogy elképzelhető, hamarosan már az egész szomszédság ezen az ajtón fog kopogtatni. Értetlenül pislog párat, nem érti, hogy miféle komédia ez az egész, de azt látja, hogy szerencsétlen nem áll túl stabilan azon a széken. Most már mozdul, és könnyedén leemeli onnan a könnyű kis testet. A keze a kelleténél egy kicsivel tovább időzik rajta, de végül elengedi.*
- Megszereztem veled együtt. Mit tettél magaddal te lány, hm? *Most már meglehetősen gyanúsan méri végig, majd körbenéz, hátha talál valami bizonyítékot, magyarázatot erre az egészre.*
*Egyelőre nem kezd el azon tűnődni, hogy vajon kihez tartozhat az a véletlenül kimondott név. Megrészegíti a tudat, hogy itt áll előtte a nő, akit valójában a legkevésbé sem akart látni, de mégsem képes kiverni őt a fejéből. Nem akar itt lenni, mégis eljött, pusztán azért, hogy megmutassa milyen az, mikor a szerepek felcserélődnek.*
- Csak az én kedvemért? Milyen hízelgő… *Felnevet, és közben egyre beljebb nyomul a lakásba. Arra számít, hogy a lány majd megijed vagy hevesen tiltakozni kezd, ehelyett pár pillanatig csak áll, és a padlót bámulja. Aztán végre újra látja a kékeket, melyekben egyáltalán nem látja azt a határozottságot, higgadtságot, ösztönt, ami legutóbb esélyt adott neki arra, hogy szorult helyzetben is csatát nyerhessen. Valami más, furcsa, ám most még türelmesen kivár.*
- Muszáj *válaszolja. Többet nem mond, nem óhajt magyarázatot fűzni a kérése mellé, merthogy ez most nem egy kérés, hanem parancs, amit a város polgáraként a fél-elf köteles teljesíteni.*
- Mégis mi dolgod van? Lerészegedve várni a kuncsaftodat? *Úgy véli, hogy kezdi összerakni a képet. Elhangzott egy név az ajtóban, ami arra utal, hogy várt valakire, az alkohol pedig megmagyarázná, hogy miért viselkedik most ennyire furcsán a picsa. Azt már tudja róla, hogy egyáltalán nem veti meg a piát.
Esze ágában sincs segíteni neki, hogy levegye a lapot a szekrény tetejéről, helyette lustán nézi végig a mutatványt, amit előad, ám a tekintete megakad a rövid szoknya magasságában, ami a nyújtózkodás közepette feljebb csúszik, mint kellene. Hamarosan egy tekercs is kerül a kis kézbe, de nem emiatt, hanem a váratlan jajgatásra kapja fel a fejét.*
- Mi van? *Felhúzza a szemöldökeit, aztán a lány hirtelen olyan vihogásban tör ki, hogy elképzelhető, hamarosan már az egész szomszédság ezen az ajtón fog kopogtatni. Értetlenül pislog párat, nem érti, hogy miféle komédia ez az egész, de azt látja, hogy szerencsétlen nem áll túl stabilan azon a széken. Most már mozdul, és könnyedén leemeli onnan a könnyű kis testet. A keze a kelleténél egy kicsivel tovább időzik rajta, de végül elengedi.*
- Megszereztem veled együtt. Mit tettél magaddal te lány, hm? *Most már meglehetősen gyanúsan méri végig, majd körbenéz, hátha talál valami bizonyítékot, magyarázatot erre az egészre.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-18 10:59:10
Üzenet elküldve: 2025-02-18 10:59:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Szerencsére Lil sem erőlteti ezt a kínzás dolgot, így nagyon hamar áttérhetnek ennél komolyabb témákhoz. Bár még mindig nem tiszta, hogy miért pont őt választották erre a feladatra, de azt most aligha jó ötlet felhozni. *
~ Ha találok valakit, akit nélkülözni is tudok, annak bemutatlak. ~
- Még szép!
* Nem ez lenne az első, hogy a gondolatai eltérnek azoktól, amiket mond, ígér, de ez van, ha az illető jártas a kereskedelmi dolgokban. Elvégre az egész csak egy játék, amiben nem szabad veszíteni. *
- Aligha fura, gondolj csak bele! Ők úgy tudják, hogy ez Sa'Tereth büntetése a hitetlenkedésük miatt, de aztán feltűnik valaki, aki szentül állítja, hogy ha megtérnek, akkor azzal véget vetnek a büntetésnek. Bár én nem voltam meggyőződve róla, hogy az istenünk keze lenne a dologban, de nem is nekünk kell elhinni, hanem nekik.
* A félelem és az élni akarás vezérli a parasztokat, és ha képesek bármit megtenni ezért, akkor igazán könnyű dolguk lesz. *
- Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, elvégre szinte egyenes utunk van a siker felé. Amíg nem bukunk le, addig minden sikerülni fog. Rajtam kívül van még két alkalmas ember az oltár létrehozásába. Védeni meg biztos, hogy nem kell, elvégre a szorgalmas kutyája megteszi azt helyettünk. Engem jobban érdekelne, hogy mit szeretnének elérni azzal, hogy leszállítod az öregasszonyt, bár ez lehet nem a legfontosabb most.
* Hátradől a székben, miközben felhörpinti a maradék italát a poharából, majd a plafont kezdi nézni. Bárcsak tudná, hogy mit akarnak kezdeni egy egyszerű öregasszonnyal, de halandó mivoltaként, lehet nem jönne rá szimpla gondolkodással. Nem is erőlteti meg magát túlzottan az ehhez hasonló kérdésekkel, inkább foglalkozik a feladattal, ami előtte van. *
- Ha ellenkeznek is, de megépítjük az oltárt, ha minden kudarcba fordul, majd az én vérem lesz az áldozat. Mikor akarsz indulni?
* Összefonja maga előtt a kezeit, most már elhatározottan néz ki az ork. Semmi félelem, semmi megtorpanás. *
* Szerencsére Lil sem erőlteti ezt a kínzás dolgot, így nagyon hamar áttérhetnek ennél komolyabb témákhoz. Bár még mindig nem tiszta, hogy miért pont őt választották erre a feladatra, de azt most aligha jó ötlet felhozni. *
~ Ha találok valakit, akit nélkülözni is tudok, annak bemutatlak. ~
- Még szép!
* Nem ez lenne az első, hogy a gondolatai eltérnek azoktól, amiket mond, ígér, de ez van, ha az illető jártas a kereskedelmi dolgokban. Elvégre az egész csak egy játék, amiben nem szabad veszíteni. *
- Aligha fura, gondolj csak bele! Ők úgy tudják, hogy ez Sa'Tereth büntetése a hitetlenkedésük miatt, de aztán feltűnik valaki, aki szentül állítja, hogy ha megtérnek, akkor azzal véget vetnek a büntetésnek. Bár én nem voltam meggyőződve róla, hogy az istenünk keze lenne a dologban, de nem is nekünk kell elhinni, hanem nekik.
* A félelem és az élni akarás vezérli a parasztokat, és ha képesek bármit megtenni ezért, akkor igazán könnyű dolguk lesz. *
- Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, elvégre szinte egyenes utunk van a siker felé. Amíg nem bukunk le, addig minden sikerülni fog. Rajtam kívül van még két alkalmas ember az oltár létrehozásába. Védeni meg biztos, hogy nem kell, elvégre a szorgalmas kutyája megteszi azt helyettünk. Engem jobban érdekelne, hogy mit szeretnének elérni azzal, hogy leszállítod az öregasszonyt, bár ez lehet nem a legfontosabb most.
* Hátradől a székben, miközben felhörpinti a maradék italát a poharából, majd a plafont kezdi nézni. Bárcsak tudná, hogy mit akarnak kezdeni egy egyszerű öregasszonnyal, de halandó mivoltaként, lehet nem jönne rá szimpla gondolkodással. Nem is erőlteti meg magát túlzottan az ehhez hasonló kérdésekkel, inkább foglalkozik a feladattal, ami előtte van. *
- Ha ellenkeznek is, de megépítjük az oltárt, ha minden kudarcba fordul, majd az én vérem lesz az áldozat. Mikor akarsz indulni?
* Összefonja maga előtt a kezeit, most már elhatározottan néz ki az ork. Semmi félelem, semmi megtorpanás. *
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-17 18:54:36
Üzenet elküldve: 2025-02-17 18:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Csodálatos. Még annak a nevét is kimondta, akiről beszélgettek a múltkor, de mentségére szóljon, soha nem gondolta volna, hogy itt látja majd viszont Grael-t. Hogy járt az ő fejében is épp eleget, az nem kérdés, de egy ideje már hűlt helye volt az elméjében, annyira lefoglalta az árvaház, na meg van más, akire gondolhat. Ha ő lepné meg… de ehelyett az a hozzá mérten monstum áll előtte, akit a háta közepére sem kíván, mégsem küzd, egyrészt, mert esélye sem lenne, másrészt pedig mert valami furcsa be nem ismert módon érdekessé teszi őt, hogy eljött hozzá, legyen bármi is az indok.*
- Ó természetesen, a kedvedért értékes picsa leszek. *Vigyorodik el gúnyosan, majd hátrálni kezd, még mielőtt fellöki a másik. A talaj túl ingatagnak tűnik, néhány pillanattal ezelőtt még nem érezte ezt. Elcsodálkozva bámulja a mezítelen lábfejét, hogy tényleg hullámzik-e alatta a padló. Nem tudná megmondani. Kissé vontatottan néz fel újra a másikra, résnyire nyitott ajkakkal vizslatja annak ruházatát. Megtisztelte őt azzal, hogy tisztségét hirdető öltözetben érkezett, hogy még véletlenül se mondhasson ellent valakinek, aki szolgálatban van. Csak hallgatja a szavakat, kissé összehúzza a szemöldökét, majd megrázza a fejét. Bezárja a férfi mögött az ajtót, mert fázik. Úgyis mindegy, hogy nyitva van-e, vagy nem.*
- Grael, muszáj ezt? Csak… ~ egy nyugodt estét akartam.~ *Sóhajt egyet beletörődően. Úgyis addig játszana, míg meg nem kapja amit akar. Az ördögvigyor keltette érzés már kezd igazán eluralkodni a félvéren. Nem úgy volt, hogy csak jobb tőle minden? Mintha a tengeren járna. Mondjuk ezt nem sokan mondhatják el magukról meztélláb, hajó nélkül. Próbálja elfojtani a feltörni készülő nevetést.*
- De aztán elmész. Nekem itt dolgom van. *Ugye ez látszik az öltözetén is, na meg a szobán, ahová igyekszik, hogy elővegye neki azt a rohadt lapot. Egy széket húz a nagy szekrény elé, majd egy határozott mozdulattal lép fel rá. Jó magasra tette, maga sem tudja miért. A szellős kis öltözete nem rejt így túl sokat, ha amaz jó helyen áll. A félvér kéz kapaszkodik a bútorba, majd előszedve egy kisebb ládikát, kiügyeskedi belőle az összetekercselt pergament. Ekkor történik meg a baj. Megfordul oldalvást, egyik kezében a papírossal, a másikkal pedig kapaszkodik. Néz le a messzeségbe, mintha legalább a Világítótorony szirtjén állt volna meg. Egy hosszúra nyúlt pillanatig csak mered lefelé, majd keresi Grael tekintetét.*
- Ó, jaj. *Szólal meg elhaló hangon, aztán, mintha egy csapásra minden megváltozna, a harsány, mégsem idegesítőszámba menő nevetése tölti be az egész teret. Nem igazán tudja abbahagyni, mégis szinte könyörögve néz a férfire.* - Hát ez nagyon magas! *Csilingel a kacagás tovább, s tényleg nem mozdul. Nem mer, de ez rettentő mókás most.* - Ha kell a papír, meg kell szerezned!
*Csodálatos. Még annak a nevét is kimondta, akiről beszélgettek a múltkor, de mentségére szóljon, soha nem gondolta volna, hogy itt látja majd viszont Grael-t. Hogy járt az ő fejében is épp eleget, az nem kérdés, de egy ideje már hűlt helye volt az elméjében, annyira lefoglalta az árvaház, na meg van más, akire gondolhat. Ha ő lepné meg… de ehelyett az a hozzá mérten monstum áll előtte, akit a háta közepére sem kíván, mégsem küzd, egyrészt, mert esélye sem lenne, másrészt pedig mert valami furcsa be nem ismert módon érdekessé teszi őt, hogy eljött hozzá, legyen bármi is az indok.*
- Ó természetesen, a kedvedért értékes picsa leszek. *Vigyorodik el gúnyosan, majd hátrálni kezd, még mielőtt fellöki a másik. A talaj túl ingatagnak tűnik, néhány pillanattal ezelőtt még nem érezte ezt. Elcsodálkozva bámulja a mezítelen lábfejét, hogy tényleg hullámzik-e alatta a padló. Nem tudná megmondani. Kissé vontatottan néz fel újra a másikra, résnyire nyitott ajkakkal vizslatja annak ruházatát. Megtisztelte őt azzal, hogy tisztségét hirdető öltözetben érkezett, hogy még véletlenül se mondhasson ellent valakinek, aki szolgálatban van. Csak hallgatja a szavakat, kissé összehúzza a szemöldökét, majd megrázza a fejét. Bezárja a férfi mögött az ajtót, mert fázik. Úgyis mindegy, hogy nyitva van-e, vagy nem.*
- Grael, muszáj ezt? Csak… ~ egy nyugodt estét akartam.~ *Sóhajt egyet beletörődően. Úgyis addig játszana, míg meg nem kapja amit akar. Az ördögvigyor keltette érzés már kezd igazán eluralkodni a félvéren. Nem úgy volt, hogy csak jobb tőle minden? Mintha a tengeren járna. Mondjuk ezt nem sokan mondhatják el magukról meztélláb, hajó nélkül. Próbálja elfojtani a feltörni készülő nevetést.*
- De aztán elmész. Nekem itt dolgom van. *Ugye ez látszik az öltözetén is, na meg a szobán, ahová igyekszik, hogy elővegye neki azt a rohadt lapot. Egy széket húz a nagy szekrény elé, majd egy határozott mozdulattal lép fel rá. Jó magasra tette, maga sem tudja miért. A szellős kis öltözete nem rejt így túl sokat, ha amaz jó helyen áll. A félvér kéz kapaszkodik a bútorba, majd előszedve egy kisebb ládikát, kiügyeskedi belőle az összetekercselt pergament. Ekkor történik meg a baj. Megfordul oldalvást, egyik kezében a papírossal, a másikkal pedig kapaszkodik. Néz le a messzeségbe, mintha legalább a Világítótorony szirtjén állt volna meg. Egy hosszúra nyúlt pillanatig csak mered lefelé, majd keresi Grael tekintetét.*
- Ó, jaj. *Szólal meg elhaló hangon, aztán, mintha egy csapásra minden megváltozna, a harsány, mégsem idegesítőszámba menő nevetése tölti be az egész teret. Nem igazán tudja abbahagyni, mégis szinte könyörögve néz a férfire.* - Hát ez nagyon magas! *Csilingel a kacagás tovább, s tényleg nem mozdul. Nem mer, de ez rettentő mókás most.* - Ha kell a papír, meg kell szerezned!
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-17 18:23:07
Üzenet elküldve: 2025-02-17 18:23:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Az ablakon kiszűrődő fények alapján már egészen biztos benne, hogy van itthon valaki. Bár türelme fogy, mikor az első, de még a második kopogtatásra sem nyer bebocsájtást, ám mikor emelné a kezét, hogy harmadszor is dörömböljön, akkor már nyílik az ajtó. Kezét így zsebre dugja, és önelégült vigyorral pillant le a fél-elf lányra.*
- Nori? *Értetlenül húzza fel a szemöldökét. Várt volna valakit? Bárki is legyen az, ő nem Nori. A lány nagyon is jól tudja, hogy ki ő. Most épp teljes díszben van, fekete bőrnadrágban és csizmában, felül a szoros övekkel biztosított bőrvértjében, de így is egyértelmű, hogy ki áll az ajtó előtt. A bőrvért alól vastagabb, egyszerű, barna ingének gallérja látszik ki, mindezen pedig egy fekete, csuklyás bőrkabátot és a tenyerét igen, de ujjait már nem fedő bőrkesztyűket visel. Oldalán két fegyver is hirdeti, hogy vele nem jó ötlet packázni. Az egyik, amit a félvér már foghatott is a kezében, egy rövidkard, a másik pedig egy hosszútőr. Mindkettő borotvaéles, ahogy annak lennie kell.
A házigazda egészen bájosan fest ebben a lenge neglizsében, de a morcos tekintete teszi őt igazán édessé. Pont erre számított. Illetve igen, erre számított, a trágár szavakkal tarkított kérdésre viszont ilyen formában nem, ám ez is szórakoztatja őt.*
- Ah, ejnye! A hölgyeknek nem illik ilyen csúnyán beszélni. Egyáltalán nem nőies. Nem javaslom, hogy lealacsonyodj az értéktelen picsák szintjére! *Miért is ne oktatná ki őt? Megteheti. Körbepillant, be a házba a másik háta mögött, majd beljebb is lép egyet, mikor a lány hátrálni kezd az ajtóból.*
- Úgy hallottam, hogy ez és a szomszédos lakás is elkelt. Mai Faensa… Milyen szép neve van az új tulajdonosnak. Nem ismered véletlenül? Csak mert nem igazán értem, hogy mire kell neki rögtön kettő… *Ha nem engedik beljebb, ő akkor is lép még egyet előre, így Mai kénytelen lesz tovább hátrálni, ha nem akarja, hogy a férfi fellökje őt.*
- Kérhetek egy tulajdoni lapot? Csak úgy a biztonság kedvéért. Tudod, a környék tele van gazfickókkal, aljas rohadékokkal, ahogy mondták már nekem. Meg akarok bizonyosodni róla, hogy itt minden rendben van. Szomorú lennék, ha a bírák elé kellene vezetnem téged, mert mondjuk… átvertek… *Halvány vigyor jelenik meg a szája szélén. Pontosan tudja, hogy a nő rendelkezik hivatalos iratokkal, és a törvényeknek megfelelően került a birtokába a két lakás, de szívni akarja a vérét. Miért? Mert megteheti…*
*Az ablakon kiszűrődő fények alapján már egészen biztos benne, hogy van itthon valaki. Bár türelme fogy, mikor az első, de még a második kopogtatásra sem nyer bebocsájtást, ám mikor emelné a kezét, hogy harmadszor is dörömböljön, akkor már nyílik az ajtó. Kezét így zsebre dugja, és önelégült vigyorral pillant le a fél-elf lányra.*
- Nori? *Értetlenül húzza fel a szemöldökét. Várt volna valakit? Bárki is legyen az, ő nem Nori. A lány nagyon is jól tudja, hogy ki ő. Most épp teljes díszben van, fekete bőrnadrágban és csizmában, felül a szoros övekkel biztosított bőrvértjében, de így is egyértelmű, hogy ki áll az ajtó előtt. A bőrvért alól vastagabb, egyszerű, barna ingének gallérja látszik ki, mindezen pedig egy fekete, csuklyás bőrkabátot és a tenyerét igen, de ujjait már nem fedő bőrkesztyűket visel. Oldalán két fegyver is hirdeti, hogy vele nem jó ötlet packázni. Az egyik, amit a félvér már foghatott is a kezében, egy rövidkard, a másik pedig egy hosszútőr. Mindkettő borotvaéles, ahogy annak lennie kell.
A házigazda egészen bájosan fest ebben a lenge neglizsében, de a morcos tekintete teszi őt igazán édessé. Pont erre számított. Illetve igen, erre számított, a trágár szavakkal tarkított kérdésre viszont ilyen formában nem, ám ez is szórakoztatja őt.*
- Ah, ejnye! A hölgyeknek nem illik ilyen csúnyán beszélni. Egyáltalán nem nőies. Nem javaslom, hogy lealacsonyodj az értéktelen picsák szintjére! *Miért is ne oktatná ki őt? Megteheti. Körbepillant, be a házba a másik háta mögött, majd beljebb is lép egyet, mikor a lány hátrálni kezd az ajtóból.*
- Úgy hallottam, hogy ez és a szomszédos lakás is elkelt. Mai Faensa… Milyen szép neve van az új tulajdonosnak. Nem ismered véletlenül? Csak mert nem igazán értem, hogy mire kell neki rögtön kettő… *Ha nem engedik beljebb, ő akkor is lép még egyet előre, így Mai kénytelen lesz tovább hátrálni, ha nem akarja, hogy a férfi fellökje őt.*
- Kérhetek egy tulajdoni lapot? Csak úgy a biztonság kedvéért. Tudod, a környék tele van gazfickókkal, aljas rohadékokkal, ahogy mondták már nekem. Meg akarok bizonyosodni róla, hogy itt minden rendben van. Szomorú lennék, ha a bírák elé kellene vezetnem téged, mert mondjuk… átvertek… *Halvány vigyor jelenik meg a szája szélén. Pontosan tudja, hogy a nő rendelkezik hivatalos iratokkal, és a törvényeknek megfelelően került a birtokába a két lakás, de szívni akarja a vérét. Miért? Mert megteheti…*
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-17 17:57:05
Üzenet elküldve: 2025-02-17 17:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Ha ő valamit a fejébe vesz, akkor biza' nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről, szóval hiába is próbálja Cagon bizonygatni, hogy nem akart főnökösködni, látta, amit látott. Arra azonban újra gonoszkás elégedettséggel vigyorodik el, ahogy az ork reagál, mikor megemlíti, hogy akár be is bizonyíthatná, hogy miért is nem szabad alábecsülni őt.*
- Na látod. Akkor csak bízz bennem, és elintézünk mindent úgy, hogy az mindkettőnknek jó legyen! *Már csak azért sem fogja elutasítani a társát, mert Khunezk is arra buzdította, hogy ne egyedül vágjon bele a küldetésbe.
A pálinkát a kezébe veszi, de most egy korty után vissza is teszi az asztalra, a második löket már túl soknak bizonyul a számára. A téma közben a sötét üzletekről a valóságosak felé terelődik, melyekből az unalmas részletek valóban nem igazán kötik le, de azért végighallgatja. Jobb lenne a lószar takarítás helyett abból pénzt keresnie, amihez valójában ért is.*
- Talán igen, talán nem, na de nem azért vagyunk itt, hogy az alkímiáról diskuráljunk! Ha lesz, akinek bemutatnál, majd szólj! *Jobban érdeklik most őt a Vadászlakkal és az öregasszonnyal kapcsolatos további részletek.*
- Nem igazán értem. Meg vagyok győződve róla, hogy a nyanya a mi istenünket szolgálja, de a falu lakói mégis azt hiszik, hogy majd tőle fogja megvédeni őket? Nekem ez fura… *Oldalra billenti a fejét nagyokat pislogva, s közben fekete haját simítgatja az egyik kezével.*
- Mindenképp éjszaka megyünk, már csak azért is, mert utálom a nappalokat. Ha lebuknánk megoldom, vérrel vagy anélkül, ahogy akarod, de mi az óhajod akkor? Egy oltár? Kinek a véréből? A tiédből vagy az asszonyéból? Mi lesz, ha nem sikerül? Ki fog utána vigyázni rá? *Ha már úgyis annyira szeret tervezgetni az ork, hát most itt van neki egy rakás kérdés, amit talán már korábban megválaszolt, de a feketeség gondolatai akkor még inkább a saját hatalmának megszilárdításával voltak elfoglalva.*
*Ha ő valamit a fejébe vesz, akkor biza' nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről, szóval hiába is próbálja Cagon bizonygatni, hogy nem akart főnökösködni, látta, amit látott. Arra azonban újra gonoszkás elégedettséggel vigyorodik el, ahogy az ork reagál, mikor megemlíti, hogy akár be is bizonyíthatná, hogy miért is nem szabad alábecsülni őt.*
- Na látod. Akkor csak bízz bennem, és elintézünk mindent úgy, hogy az mindkettőnknek jó legyen! *Már csak azért sem fogja elutasítani a társát, mert Khunezk is arra buzdította, hogy ne egyedül vágjon bele a küldetésbe.
A pálinkát a kezébe veszi, de most egy korty után vissza is teszi az asztalra, a második löket már túl soknak bizonyul a számára. A téma közben a sötét üzletekről a valóságosak felé terelődik, melyekből az unalmas részletek valóban nem igazán kötik le, de azért végighallgatja. Jobb lenne a lószar takarítás helyett abból pénzt keresnie, amihez valójában ért is.*
- Talán igen, talán nem, na de nem azért vagyunk itt, hogy az alkímiáról diskuráljunk! Ha lesz, akinek bemutatnál, majd szólj! *Jobban érdeklik most őt a Vadászlakkal és az öregasszonnyal kapcsolatos további részletek.*
- Nem igazán értem. Meg vagyok győződve róla, hogy a nyanya a mi istenünket szolgálja, de a falu lakói mégis azt hiszik, hogy majd tőle fogja megvédeni őket? Nekem ez fura… *Oldalra billenti a fejét nagyokat pislogva, s közben fekete haját simítgatja az egyik kezével.*
- Mindenképp éjszaka megyünk, már csak azért is, mert utálom a nappalokat. Ha lebuknánk megoldom, vérrel vagy anélkül, ahogy akarod, de mi az óhajod akkor? Egy oltár? Kinek a véréből? A tiédből vagy az asszonyéból? Mi lesz, ha nem sikerül? Ki fog utána vigyázni rá? *Ha már úgyis annyira szeret tervezgetni az ork, hát most itt van neki egy rakás kérdés, amit talán már korábban megválaszolt, de a feketeség gondolatai akkor még inkább a saját hatalmának megszilárdításával voltak elfoglalva.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-17 10:28:09
Üzenet elküldve: 2025-02-17 10:28:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Csak nem sikerül átadni az üzenetet, amit mondani szertne az ork. Bár valóban előnyös lenne számára, ha letudná aratni a babérokat, de azokért később nagyon magas árakat kéne megfizetnie. Hogy ez megéri e hosszútávon, abban kételkedik, de rövidtávon biztosan nem. *
- Senki nem szeretné, hogy rajtam bizonyíts be semmit! Főleg én!
* Az istenség alatt lévő hierarchiában kérdés sem merül fel, hogy mégis ki áll magasabb ponton. Egy holmi leszállítással nem is gondolná, hogy előrébb kerülne, főleg, hogy nem is őt kérték meg erre. Bár talán még a legostobább állat is rájöhet arra, hogy valóban szeretne egy csipet elismerést, még ha csak mellékszereplőként is.
Feltölti Lil poharát, majd magának is önt egy pohárral. Úgy gondolta, hogy minden zökkenőmentesen fog menni, de valójában ennél döcögősebben nehezen mehetne.
Húzza a száját, mikor alkalmatlanságáról beszél, elvégre semmi hibát nem fedez fel abban, hogy az árnyakban tevékenykedik. Hisz ez csak előnyökkel jár a hosszabb úton. *
- Akad néhány partnerem, akiktől már kész italt szerzek jó áron. Ha minden gördülékenyen megy, akkor hamarosan lesz egy újabb beszállítom, aki csak növényekkel fog támogatni, ami igazán megnöveli a… Ezek már csak unalmas részletek.
* Hirtelen megfeledkezik magáról, s újból a munkáról kezd el beszélni. Még mielőtt kikotyogná minden titkát megfékezi magát. Elvégre tudhatja, hogy Lilt mennyire érdekelhetik az ezekkel járó papírmunkák.
Kikerekedik a szeme, mikor a beszállítok után érdeklődik. Tekintettel arra, hogy Lil olykor nem a legnyugodtabb ember akit ismer, így nem feltétlen mutatná be másoknak. Még a végén megcsappannának a bevételek. Na, azt nem szeretné! *
- Rengeteg? Nocsak, akad valami értékesebb is? Lehet ismerek valakit, aki szereti az egzotikusabb italokat.
* Mindenre akad vevő, csak meg kell találni őket. Sajnos a legtöbb érdeklődő bujkál, s nem jönnek elő oly könnyen. Kétli, hogy Lilnek megvan a türelme ehhez. *
- Na, ja, vadászlak. Amikor eljöttem, szinte mindenki az öregasszony védelmére kelt. Gondolom, abban reménykednek, hogy képes békét hozni számukra, szóval lehet, hogy nem lesznek a legengedelmesebbek. Bár néhány paraszt biztos nem jelenthet nekünk gondot, bár én még így is az éjszaka leple alatt mennék. Kevesebb szemtanú kevesebbet beszél.
* Megvonja vállait. Neki egy jó ötletnek tűnik. Nem is gondolkodik el azon, hogy az információt megkapva akár egyedül is elindulhatna. Bár ha fél, hogy Cagon elkapkodja a dicsőséget, akkor biztos ez lesz. *
* Csak nem sikerül átadni az üzenetet, amit mondani szertne az ork. Bár valóban előnyös lenne számára, ha letudná aratni a babérokat, de azokért később nagyon magas árakat kéne megfizetnie. Hogy ez megéri e hosszútávon, abban kételkedik, de rövidtávon biztosan nem. *
- Senki nem szeretné, hogy rajtam bizonyíts be semmit! Főleg én!
* Az istenség alatt lévő hierarchiában kérdés sem merül fel, hogy mégis ki áll magasabb ponton. Egy holmi leszállítással nem is gondolná, hogy előrébb kerülne, főleg, hogy nem is őt kérték meg erre. Bár talán még a legostobább állat is rájöhet arra, hogy valóban szeretne egy csipet elismerést, még ha csak mellékszereplőként is.
Feltölti Lil poharát, majd magának is önt egy pohárral. Úgy gondolta, hogy minden zökkenőmentesen fog menni, de valójában ennél döcögősebben nehezen mehetne.
Húzza a száját, mikor alkalmatlanságáról beszél, elvégre semmi hibát nem fedez fel abban, hogy az árnyakban tevékenykedik. Hisz ez csak előnyökkel jár a hosszabb úton. *
- Akad néhány partnerem, akiktől már kész italt szerzek jó áron. Ha minden gördülékenyen megy, akkor hamarosan lesz egy újabb beszállítom, aki csak növényekkel fog támogatni, ami igazán megnöveli a… Ezek már csak unalmas részletek.
* Hirtelen megfeledkezik magáról, s újból a munkáról kezd el beszélni. Még mielőtt kikotyogná minden titkát megfékezi magát. Elvégre tudhatja, hogy Lilt mennyire érdekelhetik az ezekkel járó papírmunkák.
Kikerekedik a szeme, mikor a beszállítok után érdeklődik. Tekintettel arra, hogy Lil olykor nem a legnyugodtabb ember akit ismer, így nem feltétlen mutatná be másoknak. Még a végén megcsappannának a bevételek. Na, azt nem szeretné! *
- Rengeteg? Nocsak, akad valami értékesebb is? Lehet ismerek valakit, aki szereti az egzotikusabb italokat.
* Mindenre akad vevő, csak meg kell találni őket. Sajnos a legtöbb érdeklődő bujkál, s nem jönnek elő oly könnyen. Kétli, hogy Lilnek megvan a türelme ehhez. *
- Na, ja, vadászlak. Amikor eljöttem, szinte mindenki az öregasszony védelmére kelt. Gondolom, abban reménykednek, hogy képes békét hozni számukra, szóval lehet, hogy nem lesznek a legengedelmesebbek. Bár néhány paraszt biztos nem jelenthet nekünk gondot, bár én még így is az éjszaka leple alatt mennék. Kevesebb szemtanú kevesebbet beszél.
* Megvonja vállait. Neki egy jó ötletnek tűnik. Nem is gondolkodik el azon, hogy az információt megkapva akár egyedül is elindulhatna. Bár ha fél, hogy Cagon elkapkodja a dicsőséget, akkor biztos ez lesz. *
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-17 10:02:45
Üzenet elküldve: 2025-02-17 10:02:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
* A kulcsokkal együtt tér vissza a pofás kis épülethez, ami immáron hivatalosan is a tulajdonát képezi. El is távolítja az ajtóról a kiírás, többé már nem eladó a hely. Belépve újfent körbejárja a helyet, pedig egyszer már megtette, de így egyedül más a hangulata. Beszívja mélyen az állott levegő szagát. Soha életében nem volt igazán övé semmi, és most végre van, amit magáénak nevezhet, ez a megható pillanat könnyeket csal a szemébe. Úgy indult el ide, hogy kósza álmokat kergetett. Egy falatnyi földről szóló papiros, ami csak hazugság volt, de mégis sikerült neki keményen dolgozni és, így most elért oda, hogy már valaki. Az emlékeibe mélyedve hamar eltelik az idő, amire korgó hasa hívja fel a figyelmet. Ma még nem allhat itt, de holnap, már feltett szándéka átköltözni.
Másnap vissza is tér minden holmijával, amije csak van. Egyetlen társa, aki a legrégebb óta vele az Citromhab az öreg kanca. Ő húzza most is a szekerét. Szorgos napok jönnek. A fiú nekilát, hogy kipofozza a helyet. Alapos takarítást rendez, egy kis felújítással karöltve. Szerencsére jó állapotban van az épület, aminek az ára is jó volt, de pont ezért érte meg. Nem kell vagyonokat költenie a renoválásra, amit meg kell csinálni az neki is megy. Külön öröm számára, hogy van kertrész is, mert így a kimetet virághagymáit meg rózsatöveit ki tudja ültetni. Ha kitartóan dolgozik, egy csodaszép virágoskert lesz a jutalma. Időközben az üzleten is kell gondolkodnia, így aztán a napokban lehetséges vevők után kutat, amit szintén siker koronáz. Megteszi a szükséges előkészületeket az első gyűjtögető körútjához.*
Másnap vissza is tér minden holmijával, amije csak van. Egyetlen társa, aki a legrégebb óta vele az Citromhab az öreg kanca. Ő húzza most is a szekerét. Szorgos napok jönnek. A fiú nekilát, hogy kipofozza a helyet. Alapos takarítást rendez, egy kis felújítással karöltve. Szerencsére jó állapotban van az épület, aminek az ára is jó volt, de pont ezért érte meg. Nem kell vagyonokat költenie a renoválásra, amit meg kell csinálni az neki is megy. Külön öröm számára, hogy van kertrész is, mert így a kimetet virághagymáit meg rózsatöveit ki tudja ültetni. Ha kitartóan dolgozik, egy csodaszép virágoskert lesz a jutalma. Időközben az üzleten is kell gondolkodnia, így aztán a napokban lehetséges vevők után kutat, amit szintén siker koronáz. Megteszi a szükséges előkészületeket az első gyűjtögető körútjához.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-16 21:45:22
Üzenet elküldve: 2025-02-16 21:45:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Sok a teendő, mint mindig, de legalább már túl van azon, ami a legfontosabb. A gyerekek elrendezve, kisebb-nagyobb problémákkal, ismerkedésekkel, küzdelmekkel telnek a napok. Túlságosan beletemetkezett, mint ahogy az szokása, így kényszerpihenőre ítélte magát, csak egyetlen éjszakára.
Ha már megvette a két házat és meghagyta magának a saját részét, ki is fogja használni. Ugyan nem annyira, mint azt szokás, na meg van a rezidencián is kényelmes ágya, csakhogy nem sűrűn van olyan reggele, de még estéje se, hogy egy kis ököl ne kopogtatna az ajtaján, ő pedig ugrik akkor is, ha hivatalosan nem neki kellene. Nem tudja szétválasztani a munkát a saját kis életétől, mert mondhatni nincs is. Egyetlen éjszaka csupán, amit engedélyez magának. Talán kicsi nyomást is gyakorolt rá Anviel, hogy ideje feltöltődni, mikor meglátta a zilált külsejét, s hogy a szokásosnál is vékonyabb, pedig azt már igen nehéz kivitelezni.
A gondolatait viszont nem tudja megállítani. Ropog a tűz, kellemesen meleg kora este van, még Nori sincs a másik lakásban, hogy átnyargaljon hozzá. Csak élveznie kellene a csendet, mikor rátör a bűntudat. Kicsi arcok vannak a lelki szemei előtt és az, hogy most magukra hagyta őket. És ha keresik? Ha valakit bántottak, de nincs ott, hogy megvigasztalja? Mit tehet a félelf, ha ostorozni kezdi önmagát? Felbont egy üveg bort és eltompítja az egészet. Van nála néhány vaskos könyv is, majd egy kis ital után olvasni kezd, az majd terel. Vissza kellene mennie. Inkább még egy oldal, de már az előző tíz sem tudja, hogy miről szólt. Mérgesen dobja félre és tölt még egy pohárral. Majd talán az használ. Ekkor jut eszébe az a csinos kis csomag, ami az ördögvigyort rejti, amit különleges alkalomkor bontott volna ki szíve szerint, de mi különlegesebb van annál, hogy végre pihenhet? Vissza kellene mennie. Mégis teletömi a pipát, amit még valamelyik fiókban talált a rezidencián, fogalma sincs, mennyit kell beletölteni, de nem is érdekli. Azt csinál, amit akar, mert azt kell csinálnia. Vagy inkább visszamenni.
Kissé kezd kábulni, de még nem tette meg az igazi hatását a dióillatú szárított növényke, így még van ideje haragosnak lennie attól, hogy valaki dörömböl az ajtón. Nori. Biztos meglátta, hogy vöröses sárga fényben úszik az ablaka és most jön, hogy a sötét lelkével kelljen foglalkoznia. Próbálja eltüntetni a vonásairól az indulatot, de az ajtó úgy nyílik, mintha feltépni akarná.*
- Nori, halkabban nem lehe… *Megakad a mondatban, mert nem az van előtte, akire számított. Behunyja a szemét egy pillanatra, majd egy nagy levegővétel kíséretében néz egyre csak felfelé, míg meg nem állapodik a barna szemeken.*
- Grael… *Mérgesen szorítja össze a fogait. Nem vendégfogadáshoz öltözött. Apró fekete hálóruhájában próbálta otthon érezni magát, hogy majd a nap legvégére lehetőleg kissé kiütve, lefekhessen és ne szólhasson ebbe bele senki. Épp elég, hogy saját magát zaklatja. Megcsapja a kintről bejövő hűvös szellő, végigfut rajta a libabőr.*
- Kérdezném szebben, de mi a kurva eget keresel itt? *Nos, az ital dolgozik egy kicsit, bár még csak bátor, nem részeg. A vigyor viszont még nem, de jó ötlet ezek szerint nem volt. Tudja jól, hogy nem szabadul egykönnyen. Hátra is lép az ajtóból. Kiálthatna városőrökért, de ugye…*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.16 21:50:13
*Sok a teendő, mint mindig, de legalább már túl van azon, ami a legfontosabb. A gyerekek elrendezve, kisebb-nagyobb problémákkal, ismerkedésekkel, küzdelmekkel telnek a napok. Túlságosan beletemetkezett, mint ahogy az szokása, így kényszerpihenőre ítélte magát, csak egyetlen éjszakára.
Ha már megvette a két házat és meghagyta magának a saját részét, ki is fogja használni. Ugyan nem annyira, mint azt szokás, na meg van a rezidencián is kényelmes ágya, csakhogy nem sűrűn van olyan reggele, de még estéje se, hogy egy kis ököl ne kopogtatna az ajtaján, ő pedig ugrik akkor is, ha hivatalosan nem neki kellene. Nem tudja szétválasztani a munkát a saját kis életétől, mert mondhatni nincs is. Egyetlen éjszaka csupán, amit engedélyez magának. Talán kicsi nyomást is gyakorolt rá Anviel, hogy ideje feltöltődni, mikor meglátta a zilált külsejét, s hogy a szokásosnál is vékonyabb, pedig azt már igen nehéz kivitelezni.
A gondolatait viszont nem tudja megállítani. Ropog a tűz, kellemesen meleg kora este van, még Nori sincs a másik lakásban, hogy átnyargaljon hozzá. Csak élveznie kellene a csendet, mikor rátör a bűntudat. Kicsi arcok vannak a lelki szemei előtt és az, hogy most magukra hagyta őket. És ha keresik? Ha valakit bántottak, de nincs ott, hogy megvigasztalja? Mit tehet a félelf, ha ostorozni kezdi önmagát? Felbont egy üveg bort és eltompítja az egészet. Van nála néhány vaskos könyv is, majd egy kis ital után olvasni kezd, az majd terel. Vissza kellene mennie. Inkább még egy oldal, de már az előző tíz sem tudja, hogy miről szólt. Mérgesen dobja félre és tölt még egy pohárral. Majd talán az használ. Ekkor jut eszébe az a csinos kis csomag, ami az ördögvigyort rejti, amit különleges alkalomkor bontott volna ki szíve szerint, de mi különlegesebb van annál, hogy végre pihenhet? Vissza kellene mennie. Mégis teletömi a pipát, amit még valamelyik fiókban talált a rezidencián, fogalma sincs, mennyit kell beletölteni, de nem is érdekli. Azt csinál, amit akar, mert azt kell csinálnia. Vagy inkább visszamenni.
Kissé kezd kábulni, de még nem tette meg az igazi hatását a dióillatú szárított növényke, így még van ideje haragosnak lennie attól, hogy valaki dörömböl az ajtón. Nori. Biztos meglátta, hogy vöröses sárga fényben úszik az ablaka és most jön, hogy a sötét lelkével kelljen foglalkoznia. Próbálja eltüntetni a vonásairól az indulatot, de az ajtó úgy nyílik, mintha feltépni akarná.*
- Nori, halkabban nem lehe… *Megakad a mondatban, mert nem az van előtte, akire számított. Behunyja a szemét egy pillanatra, majd egy nagy levegővétel kíséretében néz egyre csak felfelé, míg meg nem állapodik a barna szemeken.*
- Grael… *Mérgesen szorítja össze a fogait. Nem vendégfogadáshoz öltözött. Apró fekete hálóruhájában próbálta otthon érezni magát, hogy majd a nap legvégére lehetőleg kissé kiütve, lefekhessen és ne szólhasson ebbe bele senki. Épp elég, hogy saját magát zaklatja. Megcsapja a kintről bejövő hűvös szellő, végigfut rajta a libabőr.*
- Kérdezném szebben, de mi a kurva eget keresel itt? *Nos, az ital dolgozik egy kicsit, bár még csak bátor, nem részeg. A vigyor viszont még nem, de jó ötlet ezek szerint nem volt. Tudja jól, hogy nem szabadul egykönnyen. Hátra is lép az ajtóból. Kiálthatna városőrökért, de ugye…*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.16 21:50:13
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-16 21:01:17
Üzenet elküldve: 2025-02-16 21:01:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*A közelben lévő sorház, két nemrég még eladó lakása megtalálta új gazdáját, és azt is tudni véli, ki volt hajlandó kifizetni értük az egészen borsos árat. Ráadásul mindkettőért egyszerre. A hivatalos dokumentumokat ugyan nem látta, de mivel az ő körletéhez tartozik az utca, van egy listája, melyen szerepel a tulajdonosok neve. Kár tagadni, igazán meglepődött, mikor meglátta közöttük azt a bizonyos nevet. A hozzá tartozó arcot, de főleg azt a mámoros illatot, és a formás, harisnyába bújtatott lábakat egy ideje már képtelen kiverni a fejéből. Nem is akarja. A nő tartozik neki, hogy is felejthetné el? Azonban ezt a tartozást nem kívánja egyszerre behajtani, abban nincs semmi élvezet. Apró szívességekre fogja megkérni őt, olyanokra, melyek soha nem elégítik majd ki a számlát.
Ma úgy dönt, hogy meglátogatja a szóban forgó házakat, ugyanis a tartozáson kívül van még egy dolog, ami miatt állandóan az az önjelölt grófnő jár az eszében. Az első találkozásukkor úgy gondolta, joga van kioktatni őt arról, hogy mit tehet meg, és mit nem, illetve arra is vette a bátorságot, hogy fenyegesse, ha nem úgy cselekszik, ahogy jónak látja. Azt hiszi, hogy a gazdagsággal a hatalom is együtt jár, de hatalmasat téved. Az viszont biztos, hogy az ő hatalma megkérdőjelezhetetlen, hisz ő maga a törvény.
Határozott léptekkel közelíti hát meg a sorház két lakását, melyek látszatra egyáltalán nem különböznek egymástól. Továbbra sem tudja, hogy miért van szüksége a nőnek kettőre, de azt könnyedén el tudja dönteni, hogy melyik ajtón kell kopogtatnia. Azon, amelyik a listában a neve mellett elől szerepel. Utánanézett, a Tanácsnál bejelentett lakcím is arra a házszámra szól, így magabiztosan lép a bejárat elé. Nem vár egy pillanatot sem, hangosan kezd dörömbölni az ajtón. Legszívesebben kiabálna is, hogy a városőrség áll a küszöb előtt, de végül nem teszi meg. Hadd lepődjön csak meg a kis picsa. Már, ha itthon van egyáltalán. Nagyon reméli, hogy igen, mert a felesleges köröket és az elvesztegetett időt gyűlöli. Nem tudja, hogy meddig, de egyelőre még türelmesen várakozik, hogy ajtót nyissanak. Ha nem teszik meg másodperceken belül, akkor azért újra dörömböl.*
*A közelben lévő sorház, két nemrég még eladó lakása megtalálta új gazdáját, és azt is tudni véli, ki volt hajlandó kifizetni értük az egészen borsos árat. Ráadásul mindkettőért egyszerre. A hivatalos dokumentumokat ugyan nem látta, de mivel az ő körletéhez tartozik az utca, van egy listája, melyen szerepel a tulajdonosok neve. Kár tagadni, igazán meglepődött, mikor meglátta közöttük azt a bizonyos nevet. A hozzá tartozó arcot, de főleg azt a mámoros illatot, és a formás, harisnyába bújtatott lábakat egy ideje már képtelen kiverni a fejéből. Nem is akarja. A nő tartozik neki, hogy is felejthetné el? Azonban ezt a tartozást nem kívánja egyszerre behajtani, abban nincs semmi élvezet. Apró szívességekre fogja megkérni őt, olyanokra, melyek soha nem elégítik majd ki a számlát.
Ma úgy dönt, hogy meglátogatja a szóban forgó házakat, ugyanis a tartozáson kívül van még egy dolog, ami miatt állandóan az az önjelölt grófnő jár az eszében. Az első találkozásukkor úgy gondolta, joga van kioktatni őt arról, hogy mit tehet meg, és mit nem, illetve arra is vette a bátorságot, hogy fenyegesse, ha nem úgy cselekszik, ahogy jónak látja. Azt hiszi, hogy a gazdagsággal a hatalom is együtt jár, de hatalmasat téved. Az viszont biztos, hogy az ő hatalma megkérdőjelezhetetlen, hisz ő maga a törvény.
Határozott léptekkel közelíti hát meg a sorház két lakását, melyek látszatra egyáltalán nem különböznek egymástól. Továbbra sem tudja, hogy miért van szüksége a nőnek kettőre, de azt könnyedén el tudja dönteni, hogy melyik ajtón kell kopogtatnia. Azon, amelyik a listában a neve mellett elől szerepel. Utánanézett, a Tanácsnál bejelentett lakcím is arra a házszámra szól, így magabiztosan lép a bejárat elé. Nem vár egy pillanatot sem, hangosan kezd dörömbölni az ajtón. Legszívesebben kiabálna is, hogy a városőrség áll a küszöb előtt, de végül nem teszi meg. Hadd lepődjön csak meg a kis picsa. Már, ha itthon van egyáltalán. Nagyon reméli, hogy igen, mert a felesleges köröket és az elvesztegetett időt gyűlöli. Nem tudja, hogy meddig, de egyelőre még türelmesen várakozik, hogy ajtót nyissanak. Ha nem teszik meg másodperceken belül, akkor azért újra dörömböl.*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-14 18:57:36
Üzenet elküldve: 2025-02-14 18:57:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Nem a tervezéssel van a problémája, hanem azzal, hogy az ork az ő kezéből akarja kicsavarni a tervével a lehetőségét annak, hogy szabadon dönthessen a saját következő lépéséről. Ezt azonban egészen biztosan nem fogja hagyni.*
- Tervet akarsz, de helyettem. Mindezt olyan lekezelően mondod, mintha azt gondolnád, hogy én nem vagyok képes megoldani. Nem tudom mi vagy, felőlem aranyból is lehet a feneked, de azt nem ajánlom, hogy alábecsülj! Ha azt akarod, hogy bebizonyítsam, miért, szívesen megteszem, de az egy igencsak… rémálomszerű élmény lesz a számodra. *Nyíltan fenyegetőzik, de egyáltalán nem is próbálja titkolni, még aranyosan mosolyog is közben. Jelenlegi állapotában képtelen elviselni, ha lenézik, ha nem bíznak benne, ha irányítani próbálják. Ha arra kerül a sor, nem riad vissza erődemonstrációtól sem, de egyelőre még türtőzteti magát. Azok után pedig főleg, hogy Cagon-nak látszólag megjön az esze, és végre felfogja, hogy mennyire tévúton jártak ez idáig a gondolatai. Mikor meghallja a bűvös szavakat, diadalittasan vigyorodik el.*
- Na látod! *Cagon felé tolja az üres poharát, hogy öntsön neki még egy adag pálinkát. Már nem érzi a szeszt a fejében, pedig kezdte megszokni.*
- Pontosan ezért nem vagyok biztos abban, hogy te vagy a megfelelő személy arra, hogy megtervezd ezt az egészet. Egyébként is, én beszéltem a démonnal és nem te. *A varázsitalok, és főleg a beszállító említésére felszalad a szemöldöke. Hiába uralkodik most rajta a vágy, hogy a sötétség istenének bizonyítson, nem feledkezik meg arról, hogy ő maga miben annyira jó.*
- Vannak olyanok, akiktől beszerzed az italokat? Nálam rengeteg van, de bemutathatnál nekik. Bármit kikeverek neked, de az alkudozás nem az erősségem. *Mondja, de több szót nem fecsérel erre a részre, hisz egyszer sem hangzott el benne Sa'Tereth neve. Közben már fel is vette újra az unott pózt az asztalon támaszkodva.*
- Szóval Vadászlak. Tudom, merre van. Ott van az öreg? *Ha a válasz igen, akkor akár ki is hagyhatja az orkot az egészből. Majd még eldönteni, hogy mennyire tartja őt hasznosnak.*
*Nem a tervezéssel van a problémája, hanem azzal, hogy az ork az ő kezéből akarja kicsavarni a tervével a lehetőségét annak, hogy szabadon dönthessen a saját következő lépéséről. Ezt azonban egészen biztosan nem fogja hagyni.*
- Tervet akarsz, de helyettem. Mindezt olyan lekezelően mondod, mintha azt gondolnád, hogy én nem vagyok képes megoldani. Nem tudom mi vagy, felőlem aranyból is lehet a feneked, de azt nem ajánlom, hogy alábecsülj! Ha azt akarod, hogy bebizonyítsam, miért, szívesen megteszem, de az egy igencsak… rémálomszerű élmény lesz a számodra. *Nyíltan fenyegetőzik, de egyáltalán nem is próbálja titkolni, még aranyosan mosolyog is közben. Jelenlegi állapotában képtelen elviselni, ha lenézik, ha nem bíznak benne, ha irányítani próbálják. Ha arra kerül a sor, nem riad vissza erődemonstrációtól sem, de egyelőre még türtőzteti magát. Azok után pedig főleg, hogy Cagon-nak látszólag megjön az esze, és végre felfogja, hogy mennyire tévúton jártak ez idáig a gondolatai. Mikor meghallja a bűvös szavakat, diadalittasan vigyorodik el.*
- Na látod! *Cagon felé tolja az üres poharát, hogy öntsön neki még egy adag pálinkát. Már nem érzi a szeszt a fejében, pedig kezdte megszokni.*
- Pontosan ezért nem vagyok biztos abban, hogy te vagy a megfelelő személy arra, hogy megtervezd ezt az egészet. Egyébként is, én beszéltem a démonnal és nem te. *A varázsitalok, és főleg a beszállító említésére felszalad a szemöldöke. Hiába uralkodik most rajta a vágy, hogy a sötétség istenének bizonyítson, nem feledkezik meg arról, hogy ő maga miben annyira jó.*
- Vannak olyanok, akiktől beszerzed az italokat? Nálam rengeteg van, de bemutathatnál nekik. Bármit kikeverek neked, de az alkudozás nem az erősségem. *Mondja, de több szót nem fecsérel erre a részre, hisz egyszer sem hangzott el benne Sa'Tereth neve. Közben már fel is vette újra az unott pózt az asztalon támaszkodva.*
- Szóval Vadászlak. Tudom, merre van. Ott van az öreg? *Ha a válasz igen, akkor akár ki is hagyhatja az orkot az egészből. Majd még eldönteni, hogy mennyire tartja őt hasznosnak.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-14 09:42:22
Üzenet elküldve: 2025-02-14 09:42:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Bolond? Igen! Örült? Mindenképp! Talán pont az ő stílusa és viselkedése a megnyerőbb, ha az istenükről van szó. Az ork azonban nem válna örülté, ha egy mód van rá. Ha legalább az egyiküknek higgadtabb a vére és képes tervezgetni előre, mintha csak vakon rohannának előre a legjobbakat vára lenne a legjobb.
Végül csak kibújik a szög a zsákból! Bármennyire is szerette volna eltitkolni, vagy csak szimplán az orrán át húzni az orkot, most már mindegy. Így ha nem is minden, de sok minden világosabbá válik számára. *
- Jaj, ne vedd így magadra! Csak mert szeretnék készíteni egy tervet, az nem azt jelenti, hogy irányítani akarlak! Kétlem, hogy tudnálak, és kétlem, hogy hagynád, ez csak arra az esetre kell, ha szorulna a nyakunk körül a hurok. Csicskásra meg végképp nincs szükségem, mi vagyok én, valami ork nemes?
* Ami azt illeti, ha előbb ér vissza, talán még az is lenne. Lil hirtelen fellángolása mintha egy kicsit közel ütne hazáig. Szavaiban igazságot vél felfedezni. Eddig csak meghúzódott, információt és szövetségeseket szerzett, de nem az istenének, hanem saját magának. Szinte mindent elintézett, hogy az egyszerű életében minden gördülékenyen mehessen, miközben az árnyakból tevékenykedik. Rá is csap az asztalra mérgében. *
- Bassza meg, igazad van! Milyen követő vagyok, ha folyton csak a távolból figyelem az eseményeket? Szükségem lesz varázsitalokra, mielőtt elintézzük ezt. Találkozót kell rendeznem néhány beszállítómmal.
* Csak remélni tudja, hogy abban a röpke időben, amíg a faluban rontotta levegőt, addig nem ütötték ki az ismerőseit. Sőt, ha jól informált egyik még hatalmasabb is lett, mint eddig. *
- A falu? A szántónak a keletre eső részén lévő vadászlak.
* Bolond? Igen! Örült? Mindenképp! Talán pont az ő stílusa és viselkedése a megnyerőbb, ha az istenükről van szó. Az ork azonban nem válna örülté, ha egy mód van rá. Ha legalább az egyiküknek higgadtabb a vére és képes tervezgetni előre, mintha csak vakon rohannának előre a legjobbakat vára lenne a legjobb.
Végül csak kibújik a szög a zsákból! Bármennyire is szerette volna eltitkolni, vagy csak szimplán az orrán át húzni az orkot, most már mindegy. Így ha nem is minden, de sok minden világosabbá válik számára. *
- Jaj, ne vedd így magadra! Csak mert szeretnék készíteni egy tervet, az nem azt jelenti, hogy irányítani akarlak! Kétlem, hogy tudnálak, és kétlem, hogy hagynád, ez csak arra az esetre kell, ha szorulna a nyakunk körül a hurok. Csicskásra meg végképp nincs szükségem, mi vagyok én, valami ork nemes?
* Ami azt illeti, ha előbb ér vissza, talán még az is lenne. Lil hirtelen fellángolása mintha egy kicsit közel ütne hazáig. Szavaiban igazságot vél felfedezni. Eddig csak meghúzódott, információt és szövetségeseket szerzett, de nem az istenének, hanem saját magának. Szinte mindent elintézett, hogy az egyszerű életében minden gördülékenyen mehessen, miközben az árnyakból tevékenykedik. Rá is csap az asztalra mérgében. *
- Bassza meg, igazad van! Milyen követő vagyok, ha folyton csak a távolból figyelem az eseményeket? Szükségem lesz varázsitalokra, mielőtt elintézzük ezt. Találkozót kell rendeznem néhány beszállítómmal.
* Csak remélni tudja, hogy abban a röpke időben, amíg a faluban rontotta levegőt, addig nem ütötték ki az ismerőseit. Sőt, ha jól informált egyik még hatalmasabb is lett, mint eddig. *
- A falu? A szántónak a keletre eső részén lévő vadászlak.
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-13 19:51:34
Üzenet elküldve: 2025-02-13 19:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Általában egy cseppet sem érdekli, hogy mit gondolnak mások, és milyen reakciókat vált ki belőlük épp az, amit mond nekik, kivéve akkor, mikor a Lil-ként tetszeleg. Ilyenkor árgus szemekkel figyeli, hogy mikor jön el az a pillanat, mikor kardot kell rántania, és azt egy gyors, határozott mozdulattal a vele szemben ülő szívébe szúrnia. Így látja a kétségbeesést az ork arcán, de ő ennek csak örül. Élvezi, szórakoztatja, hogy a másiknak kellemetlen a helyzet.*
- Egy bolond őrültnek nézel, igaz? Jó hírem van, az vagyok. *Kuncog csilingelő hangján, majd a következő mondatot hallva még fel is nevet. Karjait összefonja maga előtt, és úgy dől hátra a széken, miközben egyenesen Cagon szemeibe néz.*
- Az előbb még azt mondtad, hogy nem vagy főnök, most mégis tervezgetni akarsz. Ráadásul velem. *Ismét előre hajol, egészen közel az orkhoz, amennyire a köztük lévő asztal engedi.*
- Szeretnélek emlékeztetni, hogy én nem az ork csicskád vagyok. Sa'Tereth démona megjelent nekem a Vérkertben, és küldetést kaptam tőle. Azt, hogy vigyem el neki az öregasszonyt. Én pedig így vagy úgy, élve vagy holtan, de el fogom neki vinni, mert nincs más választásom. *Szerinte Cagon nincs a helyzet magaslatán, de a hite megrendíthetetlennek tűnik, ezért úgy ítéli meg, hogy vele megoszthatja a titkát. Aztán hirtelen dühösen morran fel.*
- Útmutató? Baszd meg! Mi vagy te, egy veszedelmes, erős ork, aki hűséges az istenünkhöz, vagy tényleg csak egy fonnyadt zöldség? Velem fogsz jönni. Már, ha komolyan gondolod ezt az egészet. Az oltárt, a hitet és mindent. Ha nem, hát nem, majd megoldom egyedül, de akkor ne számíts az Arctalan kegyére! *Ha már gyógyitalokról van szó, kettejük barátsága az alkímiát illetően is kifizetődő lehet. Talán jobban is, mint a sötét ügyletek, de Lil annyira elvakultan hajtja most a démon által rábízott küldetést, hogy nem is gondol másra.*
- Mit is mondtál, melyik faluban van? *Tér vissza a kérdések mezejére.*
*Általában egy cseppet sem érdekli, hogy mit gondolnak mások, és milyen reakciókat vált ki belőlük épp az, amit mond nekik, kivéve akkor, mikor a Lil-ként tetszeleg. Ilyenkor árgus szemekkel figyeli, hogy mikor jön el az a pillanat, mikor kardot kell rántania, és azt egy gyors, határozott mozdulattal a vele szemben ülő szívébe szúrnia. Így látja a kétségbeesést az ork arcán, de ő ennek csak örül. Élvezi, szórakoztatja, hogy a másiknak kellemetlen a helyzet.*
- Egy bolond őrültnek nézel, igaz? Jó hírem van, az vagyok. *Kuncog csilingelő hangján, majd a következő mondatot hallva még fel is nevet. Karjait összefonja maga előtt, és úgy dől hátra a széken, miközben egyenesen Cagon szemeibe néz.*
- Az előbb még azt mondtad, hogy nem vagy főnök, most mégis tervezgetni akarsz. Ráadásul velem. *Ismét előre hajol, egészen közel az orkhoz, amennyire a köztük lévő asztal engedi.*
- Szeretnélek emlékeztetni, hogy én nem az ork csicskád vagyok. Sa'Tereth démona megjelent nekem a Vérkertben, és küldetést kaptam tőle. Azt, hogy vigyem el neki az öregasszonyt. Én pedig így vagy úgy, élve vagy holtan, de el fogom neki vinni, mert nincs más választásom. *Szerinte Cagon nincs a helyzet magaslatán, de a hite megrendíthetetlennek tűnik, ezért úgy ítéli meg, hogy vele megoszthatja a titkát. Aztán hirtelen dühösen morran fel.*
- Útmutató? Baszd meg! Mi vagy te, egy veszedelmes, erős ork, aki hűséges az istenünkhöz, vagy tényleg csak egy fonnyadt zöldség? Velem fogsz jönni. Már, ha komolyan gondolod ezt az egészet. Az oltárt, a hitet és mindent. Ha nem, hát nem, majd megoldom egyedül, de akkor ne számíts az Arctalan kegyére! *Ha már gyógyitalokról van szó, kettejük barátsága az alkímiát illetően is kifizetődő lehet. Talán jobban is, mint a sötét ügyletek, de Lil annyira elvakultan hajtja most a démon által rábízott küldetést, hogy nem is gondol másra.*
- Mit is mondtál, melyik faluban van? *Tér vissza a kérdések mezejére.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-13 19:22:33
Üzenet elküldve: 2025-02-13 19:22:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
* Szenvedés, és átok is egyben ez a harc, amit próbálnak vívni. A másik oldalnak, mintha mindene meglenne ahhoz, hogy folyton felettük legyen. Ez egy olyan háború, ahol csak vesztesek vannak, valahogy néha mégis úgy érzi, mintha alapból a vereségük lenne megírva. Ezt azonban nem meri kinyilvánítani több okból kifolyólag is, mégpedig, hogy nem néznék jó szemmel ezt a fajta véleményt és nem is gondolja úgy, hogy fel szeretné adni a küzdelmet. Nincs mit tenni, mintsem menni előre. Lil nem teszi könnyebbé a helyzetet. Két kezét az arca elé teszi, hogy elrejthesse kétségbeesett arckifejezését. *
~ Istenem, remélem tudod mit csináltál, mikor Lil nevezted ki, mint küldöncödnek, mert én nem! ~
* Végül csak vissza tér az alap nézéséhez, bár nem tudja mennyi ilyen szöveget tud kibírni. *
- Rendben talán jobb lesz, ha ezt én tervezem meg!
* Ha istenüknek dolga van vele, akkor csak nem kéne megölni, bár lehet nem véletlen lett Lil megkérve erre. Néha tele van bölcsességgel, a keze sosincs üresen, a hite az, amivel elé tudna állni, bár jobban örülne valami kezén foghatónak, de ennek várnia kell. *
- Pontosan!
* Meglepődötten és vidámabban ért egyet a másikkal. *
- Már csak azt kéne megbeszélni, hogy mikor kéne elmenni érte? Meg, hogy egyáltalán eltalálsz oda egyedül, vagy veled tartsak, mint útmutató?
* Gyógyitalokból sem ártana bekészítenie egy rakással, kitudja, hogy mi leselkedik rájuk, főleg így, hogy őket elüldözték, de a rém maradt. *
* Szenvedés, és átok is egyben ez a harc, amit próbálnak vívni. A másik oldalnak, mintha mindene meglenne ahhoz, hogy folyton felettük legyen. Ez egy olyan háború, ahol csak vesztesek vannak, valahogy néha mégis úgy érzi, mintha alapból a vereségük lenne megírva. Ezt azonban nem meri kinyilvánítani több okból kifolyólag is, mégpedig, hogy nem néznék jó szemmel ezt a fajta véleményt és nem is gondolja úgy, hogy fel szeretné adni a küzdelmet. Nincs mit tenni, mintsem menni előre. Lil nem teszi könnyebbé a helyzetet. Két kezét az arca elé teszi, hogy elrejthesse kétségbeesett arckifejezését. *
~ Istenem, remélem tudod mit csináltál, mikor Lil nevezted ki, mint küldöncödnek, mert én nem! ~
* Végül csak vissza tér az alap nézéséhez, bár nem tudja mennyi ilyen szöveget tud kibírni. *
- Rendben talán jobb lesz, ha ezt én tervezem meg!
* Ha istenüknek dolga van vele, akkor csak nem kéne megölni, bár lehet nem véletlen lett Lil megkérve erre. Néha tele van bölcsességgel, a keze sosincs üresen, a hite az, amivel elé tudna állni, bár jobban örülne valami kezén foghatónak, de ennek várnia kell. *
- Pontosan!
* Meglepődötten és vidámabban ért egyet a másikkal. *
- Már csak azt kéne megbeszélni, hogy mikor kéne elmenni érte? Meg, hogy egyáltalán eltalálsz oda egyedül, vagy veled tartsak, mint útmutató?
* Gyógyitalokból sem ártana bekészítenie egy rakással, kitudja, hogy mi leselkedik rájuk, főleg így, hogy őket elüldözték, de a rém maradt. *
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-13 18:02:19
Üzenet elküldve: 2025-02-13 18:02:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét lelkek//
*Nehéz idők. Olyanok nincsenek, mindig, minden nehéz. Az egész élet az, egy szenvedés, örökös harc. A lány így gondolja. Nagy kár, hogy nem veszi észre, hogy ezt a harcot legfőképp magával vívja.
Valóban nem köt mindent Cagon orrára, de nem azért mert titkolózni akar, hanem egyszerűen meg akarja magának tartani az abból fakadó dicsőséget, hogy ő bizony istene küldöttével személyesen társaloghatott.*
- Honnan a francból tudjam? Szépen nem kérem, mert az úgysem fog menni. Elrabolom, elhurcolom vagy megölöm, nekem teljesen mindegy. Annyit tudok, hogy Sa'Tereth magának akarja a nénit. *Ha kell, addig kínozza az elméjét rémálmokkal, míg vele nem tart. Vannak eszközei a meggyőzésre, ha szükséges, ettől nem kell őt félteni.
Az ork még látszólag tudatlannak tűnik a vérmágiával kapcsolatban, ami számára előny, mert így még inkább ő veheti át a beszélgetés irányítását.*
- Üres kézzel? Bolond egy zöldség vagy te. A hited szerinted puszta üresség? Ezt ne hangoztasd, mert még a végén te találod magad egy oltáron áldozatként, ha így gondolod. A hit a legfontosabb. Ha az megvan, az istenünk fogadni fog, emiatt nem kell aggódnod.
*Próbál némi lelket önteni Cagon-ba, miközben a téma arra terelődik, hogy amint ez megtörtént, mire is használhatná fel a friss, zamatos, tulajdon lelkét.*
- Mind a kettő. Mi az, beszartál? *elvigyorodik gonoszkás játékossággal a tekintetében.* Bocsi, de ez így működik. Az oltárhoz vér kell, de nem muszáj a sajátodnak lennie…
*Azon az ötleten, hogy az öregasszonyt áldozzák fel, látványosan eltűnődik. Egyik karjáról a másikra támaszkodik, ahogy igyekszik megvitatni saját magával az ötletet.*
- Ez még akár működhet is. Sa'Tereth azt kérte tőlem, hogy vigyem el neki az asszonyt. Ha feláldozzuk neki a lelkét, akkor végül is teljesítettem, nem? És akkor lesz oltár is, mindenki boldog lehet. *Látszólag nem riad vissza attól, hogy kinyírja a banyát, ha ezzel meggyőzheti hűségéről az Arctalant.*
*Nehéz idők. Olyanok nincsenek, mindig, minden nehéz. Az egész élet az, egy szenvedés, örökös harc. A lány így gondolja. Nagy kár, hogy nem veszi észre, hogy ezt a harcot legfőképp magával vívja.
Valóban nem köt mindent Cagon orrára, de nem azért mert titkolózni akar, hanem egyszerűen meg akarja magának tartani az abból fakadó dicsőséget, hogy ő bizony istene küldöttével személyesen társaloghatott.*
- Honnan a francból tudjam? Szépen nem kérem, mert az úgysem fog menni. Elrabolom, elhurcolom vagy megölöm, nekem teljesen mindegy. Annyit tudok, hogy Sa'Tereth magának akarja a nénit. *Ha kell, addig kínozza az elméjét rémálmokkal, míg vele nem tart. Vannak eszközei a meggyőzésre, ha szükséges, ettől nem kell őt félteni.
Az ork még látszólag tudatlannak tűnik a vérmágiával kapcsolatban, ami számára előny, mert így még inkább ő veheti át a beszélgetés irányítását.*
- Üres kézzel? Bolond egy zöldség vagy te. A hited szerinted puszta üresség? Ezt ne hangoztasd, mert még a végén te találod magad egy oltáron áldozatként, ha így gondolod. A hit a legfontosabb. Ha az megvan, az istenünk fogadni fog, emiatt nem kell aggódnod.
*Próbál némi lelket önteni Cagon-ba, miközben a téma arra terelődik, hogy amint ez megtörtént, mire is használhatná fel a friss, zamatos, tulajdon lelkét.*
- Mind a kettő. Mi az, beszartál? *elvigyorodik gonoszkás játékossággal a tekintetében.* Bocsi, de ez így működik. Az oltárhoz vér kell, de nem muszáj a sajátodnak lennie…
*Azon az ötleten, hogy az öregasszonyt áldozzák fel, látványosan eltűnődik. Egyik karjáról a másikra támaszkodik, ahogy igyekszik megvitatni saját magával az ötletet.*
- Ez még akár működhet is. Sa'Tereth azt kérte tőlem, hogy vigyem el neki az asszonyt. Ha feláldozzuk neki a lelkét, akkor végül is teljesítettem, nem? És akkor lesz oltár is, mindenki boldog lehet. *Látszólag nem riad vissza attól, hogy kinyírja a banyát, ha ezzel meggyőzheti hűségéről az Arctalant.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:57:50
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Először még csak amolyan felületesen figyeli a másik attrakcióját, majd amikor elkezd veszélyesebbé válni a mozdulatsor, feszültebb lesz az ő figyelme is. Kissé összeráncolja homlokát, félrebillenti a fejét és ahelyett, hogy azonnal a segítségére lenne, inkább mély gondolatok közé taszítja magát. Nem jellemző rá az elmélyülés, mert abból teljesen biztos, hogy valami negatív fog születni. Bár a szavai még nem voltak túl óvók, belül már szorul össze a szíve és úrrá lesz rajta valamiféle szorongás. Sorra törnek be a képek, de talán gyorsabban peregnek, mint ahogy a fiúcska neki tud rugaszkodni. Még amaz is sokkal jobban átgondolja a lépéseit, - látszólag – mint Nelira. Tudna mit tanulni tőle, de ehelyett csak a lelki szemei előtt látja, hogy megcsúszik a gyermek ő pedig áll fölötte és már túl késő letuszkolni a torkán a legerősebb zöld italt is, mert a halálból nincs olyan szer, legalábbis minden tudomása szerint, ami visszahozná. A következő pillanatban már nem is Riv mutatványát látja, hanem amint a temetőben, a tulajdon ikre mellett ássák ki neki a megfelelő gödröt és pénz híján, csak valami összetákolt, már rég termesz-rágta deszkák takarásában eresztik bele, ő pedig a legszebb fekete ruhájában szeretne beleugrani utána, mert ki lehet jelenteni, hogy tényleg egyedül marad akkor. Nem mintha egy nappal ezelőtt nem ugyanígy lett volna, de mindent megváltoztatott a hegyesfülű. Nagy szerencséjére, csak a képzelete az, ami játszik vele, na meg az elf kölyök, aki éppen a lábaival kalimpál édesen, s veri le könyökével a könyvet, amiről még mindig halvány lila gőze sincs, hogy mivel van teleírva.
Nem tudja, hogyan terem ott mögötte és kapja el, mikor végre földet ért a gyerek. Nem olyan a mozdulat sem, mint amikor a köpenye hátát megmarkolva rántotta vissza a korlátra, amiről majdnem le talált zuttyanni. Ebben tényleg ott a féltés. Nem tud időt hagyni a pihegésnek, vagy további ijedtségnek, de még a nevetésnek sem, úgy húzza magához, mintha tényleg valósággá válhatott volna az, ami minden bizonnyal lehetetlen, mert egy ilyen eséstől nem sokan szoktak meghalni. Hangosan tör fel belőle a sikkantás, majd még mindig Riv-be kapaszkodva huppan hátra úgy, hogy a gyerek máshol nem tud kikötni, csak az ölében. Most jól elesett a fiú helyett, a fiúval. Ilyen ez a szülőség. Bár ezt a szót nem használhatná, hiszen nem ő szülte. De még az „anya” szó is értelmetlen, mégis olyan igaznak tűnik most. Szorítja, öleli magához, sajgó tomporral, aztán végül néhány súlyon pillanat után felnevet.*
- Te hogy éltél túl az utcán, ha a lakásban is majdnem odavesztél?
*Persze hallani a hangján, hogy a hirtelen jött ijedtség tényleg elpárolgott és csak jót mulat az eseten.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Először még csak amolyan felületesen figyeli a másik attrakcióját, majd amikor elkezd veszélyesebbé válni a mozdulatsor, feszültebb lesz az ő figyelme is. Kissé összeráncolja homlokát, félrebillenti a fejét és ahelyett, hogy azonnal a segítségére lenne, inkább mély gondolatok közé taszítja magát. Nem jellemző rá az elmélyülés, mert abból teljesen biztos, hogy valami negatív fog születni. Bár a szavai még nem voltak túl óvók, belül már szorul össze a szíve és úrrá lesz rajta valamiféle szorongás. Sorra törnek be a képek, de talán gyorsabban peregnek, mint ahogy a fiúcska neki tud rugaszkodni. Még amaz is sokkal jobban átgondolja a lépéseit, - látszólag – mint Nelira. Tudna mit tanulni tőle, de ehelyett csak a lelki szemei előtt látja, hogy megcsúszik a gyermek ő pedig áll fölötte és már túl késő letuszkolni a torkán a legerősebb zöld italt is, mert a halálból nincs olyan szer, legalábbis minden tudomása szerint, ami visszahozná. A következő pillanatban már nem is Riv mutatványát látja, hanem amint a temetőben, a tulajdon ikre mellett ássák ki neki a megfelelő gödröt és pénz híján, csak valami összetákolt, már rég termesz-rágta deszkák takarásában eresztik bele, ő pedig a legszebb fekete ruhájában szeretne beleugrani utána, mert ki lehet jelenteni, hogy tényleg egyedül marad akkor. Nem mintha egy nappal ezelőtt nem ugyanígy lett volna, de mindent megváltoztatott a hegyesfülű. Nagy szerencséjére, csak a képzelete az, ami játszik vele, na meg az elf kölyök, aki éppen a lábaival kalimpál édesen, s veri le könyökével a könyvet, amiről még mindig halvány lila gőze sincs, hogy mivel van teleírva.
Nem tudja, hogyan terem ott mögötte és kapja el, mikor végre földet ért a gyerek. Nem olyan a mozdulat sem, mint amikor a köpenye hátát megmarkolva rántotta vissza a korlátra, amiről majdnem le talált zuttyanni. Ebben tényleg ott a féltés. Nem tud időt hagyni a pihegésnek, vagy további ijedtségnek, de még a nevetésnek sem, úgy húzza magához, mintha tényleg valósággá válhatott volna az, ami minden bizonnyal lehetetlen, mert egy ilyen eséstől nem sokan szoktak meghalni. Hangosan tör fel belőle a sikkantás, majd még mindig Riv-be kapaszkodva huppan hátra úgy, hogy a gyerek máshol nem tud kikötni, csak az ölében. Most jól elesett a fiú helyett, a fiúval. Ilyen ez a szülőség. Bár ezt a szót nem használhatná, hiszen nem ő szülte. De még az „anya” szó is értelmetlen, mégis olyan igaznak tűnik most. Szorítja, öleli magához, sajgó tomporral, aztán végül néhány súlyon pillanat után felnevet.*
- Te hogy éltél túl az utcán, ha a lakásban is majdnem odavesztél?
*Persze hallani a hangján, hogy a hirtelen jött ijedtség tényleg elpárolgott és csak jót mulat az eseten.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302