Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-27 18:04:52
Üzenet elküldve: 2025-02-27 18:04:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Miért is akarná, hogy valaki belé lásson, úgy igazán? Épp elég a tükörkép és saját magával megvitatnia azt, hogy milyen érzéseket kelt benne a látott kép. Hogy hogyan tegye ésszerűvé azt, ami nélkülöz minden értelmet. Könnyebb ráfogni valamire, célhoz kötni, legyen az a másikon való felülkerekedés, vagy a túlélés. Minden, csak nem az, ami valódi. Nem venné be a gyomra. Még mondhatja, hogy a benne dolgozó mérgek egyvelege az, ami miatt ilyen merészen jelent ki dolgokat. Pedig lassan minden tovaillan belőle, ezért lenne kedve újra megfogni a poharat és néhány korttyal magának is hazudni, hogy meglegyen az indoka, amiért utat akar engedni valakinek, aki még csak nem is méltó hozzá. Azt nem ismerheti be, hogy egy része van olyan romlott, hogy valójában igenis méltó.*
- Mmhhmm. *Nyújtja el a hangnyi választ. Mégis emlékszik arra az egyetlen percre, ami után megingott a másik annyira, hogy dühében inkább tényleg eszközként kezelte. Át tudja látni a dolgokat. Mentsvárként szolgál a tudás, mégis utolsónak érezte magát, miután onnan távozott. Ebben az emberben hiába lakozik bármi, hogyha annak elnyomása hozadékaként duplán bánt. Most vajon másként lesz? Ijesztő, mégis kihívás. De nem a szavai okozzák a tettrekészséget, hanem az, amit sejteni vél mögötte.*
- Micsoda kegy, Grael. *Mosolyodik el kissé gúnyosan, miközben annak rövid nevetése visszhangzik a fejében. Most ő követi a másikat egyetlen szó nélkül, s érdeklődve pillant le rá, ahogy a kezét nem eresztve formálja a többi szavait. Kér és mégis megdőlni látszik az, amit az imént mondott. Mégsem hazudtolja meg önmagát. Tegyen amit és ahogy csak szeretne, de feleljen meg. Nem ad, csak, ha rászolgált, mégis legyenek önmaguk. Összezavarni másokat, ahhoz igazán ért. Nem valódi játszma, talán nem is olyan átgondolt, ahogy Mai csinálja, mégis hatásos. Résnyire nyílik az ajka, egy hosszú pillanatig csak figyeli a vonásokat, majd szemből, lassan ül bele annak ölébe.*
- Kíváncsi. *Játszadozik el a szóval, miközben a másik kabátját, amit annyira nem akart levetni, egy mozdulattal löki meg a vállainál, hogy lecsúszhasson róla, persze a férfinek is be kell segítenie, hogy lekerüljön róla ténylegesen.* - Ha én kíváncsi volnék rád, mutatnál bármit is, ami igaz? *A másik nyakához bújik, hogy alig érintve húzza végig ajkát annak ívén, elidőzve ott egy kissé, de aztán visszatalál a barna szemekhez és igen közelről néz azok mélyére.* - A megfelelni vágyás csak elrontaná a varázst. *Szinte suttogja a szavakat, majd már kínosan közel kerül a dús ajka a másikéhoz, de hagy teret válaszolni, ha akar.* - Megkövetelheted ugyan…
*Miért is akarná, hogy valaki belé lásson, úgy igazán? Épp elég a tükörkép és saját magával megvitatnia azt, hogy milyen érzéseket kelt benne a látott kép. Hogy hogyan tegye ésszerűvé azt, ami nélkülöz minden értelmet. Könnyebb ráfogni valamire, célhoz kötni, legyen az a másikon való felülkerekedés, vagy a túlélés. Minden, csak nem az, ami valódi. Nem venné be a gyomra. Még mondhatja, hogy a benne dolgozó mérgek egyvelege az, ami miatt ilyen merészen jelent ki dolgokat. Pedig lassan minden tovaillan belőle, ezért lenne kedve újra megfogni a poharat és néhány korttyal magának is hazudni, hogy meglegyen az indoka, amiért utat akar engedni valakinek, aki még csak nem is méltó hozzá. Azt nem ismerheti be, hogy egy része van olyan romlott, hogy valójában igenis méltó.*
- Mmhhmm. *Nyújtja el a hangnyi választ. Mégis emlékszik arra az egyetlen percre, ami után megingott a másik annyira, hogy dühében inkább tényleg eszközként kezelte. Át tudja látni a dolgokat. Mentsvárként szolgál a tudás, mégis utolsónak érezte magát, miután onnan távozott. Ebben az emberben hiába lakozik bármi, hogyha annak elnyomása hozadékaként duplán bánt. Most vajon másként lesz? Ijesztő, mégis kihívás. De nem a szavai okozzák a tettrekészséget, hanem az, amit sejteni vél mögötte.*
- Micsoda kegy, Grael. *Mosolyodik el kissé gúnyosan, miközben annak rövid nevetése visszhangzik a fejében. Most ő követi a másikat egyetlen szó nélkül, s érdeklődve pillant le rá, ahogy a kezét nem eresztve formálja a többi szavait. Kér és mégis megdőlni látszik az, amit az imént mondott. Mégsem hazudtolja meg önmagát. Tegyen amit és ahogy csak szeretne, de feleljen meg. Nem ad, csak, ha rászolgált, mégis legyenek önmaguk. Összezavarni másokat, ahhoz igazán ért. Nem valódi játszma, talán nem is olyan átgondolt, ahogy Mai csinálja, mégis hatásos. Résnyire nyílik az ajka, egy hosszú pillanatig csak figyeli a vonásokat, majd szemből, lassan ül bele annak ölébe.*
- Kíváncsi. *Játszadozik el a szóval, miközben a másik kabátját, amit annyira nem akart levetni, egy mozdulattal löki meg a vállainál, hogy lecsúszhasson róla, persze a férfinek is be kell segítenie, hogy lekerüljön róla ténylegesen.* - Ha én kíváncsi volnék rád, mutatnál bármit is, ami igaz? *A másik nyakához bújik, hogy alig érintve húzza végig ajkát annak ívén, elidőzve ott egy kissé, de aztán visszatalál a barna szemekhez és igen közelről néz azok mélyére.* - A megfelelni vágyás csak elrontaná a varázst. *Szinte suttogja a szavakat, majd már kínosan közel kerül a dús ajka a másikéhoz, de hagy teret válaszolni, ha akar.* - Megkövetelheted ugyan…
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-27 16:34:40
Üzenet elküldve: 2025-02-27 16:34:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Pedig jól mutatnak a tükörben. Nagyon is jól. Kár, hogy a tükör csak a külsőt tudja megmutatni, és nem alkalmas arra, hogy az előtte állók lelkének valóságáról mutasson képeket. Akkor azt is tudhatnák, hogy hiába az a fene nagy magabiztosság az iránt, hogy csak kihasználják egymást, valójában nem szükségük van egymásra, hanem akarják, hogy ott legyenek egymásnak. Persze, Grael ezt talán soha nem fogja bevallani, most is megpróbálja kötelességként erőltetni a félvérre azt a vágyat, amit valójában ő érez, mióta a karjai között tarthatja őt. Ám úgy tűnik, hogy Mai már koránt sincs annyira kótyagos állapotban, mint nem sokkal ezelőtt. A kapott válasz meglepi, először nem is tudja, hogy mit válaszoljon rá, de végül magát meg nem hazudtolva szólal meg.*
- Csak egy eszköz voltál, amit használtam. Egyáltalán nem érdekeltek a vágyaid. *A sajátjaihoz meg inkább nem fűz magyarázatot, de amint ezt kimondja, rádöbben valamire. Arra, hogy Mai vágyakat említett, iránta érzett vágyakat, de úgy adta mindezt a tudtára, hogy ne kelljen őszintén kimondania, hogy mire gondol. Ez a kis picsa valóban ért a játszmákhoz. Nem bírja ki, muszáj röviden felnevetnie, ez most tetszett neki. Nem fogja megsimogatni érte a félvér fejecskéjét, de egy újabb győzelmet írhat a számlájára.*
- Akkor ajánlok neked egy lehetőséget. Mutasd meg, milyen az, mikor megfelelsz a vágyaimnak! Hagylak kibontakozni, és ha elégedett leszek veled, akkor talán a te vágyaiddal is foglalkozhatunk.
*Esze ágában sincs aranyért kurvákhoz járni. Neki nem kell egy olyan nő, aki érzelemmentesen, csak a pénzért csinálja. Legalábbis azóta nem, hogy megismerte ezt a fruskát, aki minden egyes találkozásuk alkalmával képes meglepetést okozni neki.*
- Gyere! Ha már így alakult, élvezzük egymás társaságát! *Megfogja Mai kezét, és a tükörtől újra az ágyhoz vezeti őt. Ott leül, de nem engedi el a puha kacsót, csak felnéz rá.*
- Ülj az ölembe! Ahogy szeretnél. Semmi kényszer, és semmi játék! Kívülre mást kell mutatnunk, de a négy fal közt lehetünk önmagunk, és azt hiszem, hogy én kíváncsi vagyok rád. *Mondja ki először őszintén, hogy érdekli őt a lány, és többnek gondolja egy egyszerű tárgynál, amit használni lehet.*
*Pedig jól mutatnak a tükörben. Nagyon is jól. Kár, hogy a tükör csak a külsőt tudja megmutatni, és nem alkalmas arra, hogy az előtte állók lelkének valóságáról mutasson képeket. Akkor azt is tudhatnák, hogy hiába az a fene nagy magabiztosság az iránt, hogy csak kihasználják egymást, valójában nem szükségük van egymásra, hanem akarják, hogy ott legyenek egymásnak. Persze, Grael ezt talán soha nem fogja bevallani, most is megpróbálja kötelességként erőltetni a félvérre azt a vágyat, amit valójában ő érez, mióta a karjai között tarthatja őt. Ám úgy tűnik, hogy Mai már koránt sincs annyira kótyagos állapotban, mint nem sokkal ezelőtt. A kapott válasz meglepi, először nem is tudja, hogy mit válaszoljon rá, de végül magát meg nem hazudtolva szólal meg.*
- Csak egy eszköz voltál, amit használtam. Egyáltalán nem érdekeltek a vágyaid. *A sajátjaihoz meg inkább nem fűz magyarázatot, de amint ezt kimondja, rádöbben valamire. Arra, hogy Mai vágyakat említett, iránta érzett vágyakat, de úgy adta mindezt a tudtára, hogy ne kelljen őszintén kimondania, hogy mire gondol. Ez a kis picsa valóban ért a játszmákhoz. Nem bírja ki, muszáj röviden felnevetnie, ez most tetszett neki. Nem fogja megsimogatni érte a félvér fejecskéjét, de egy újabb győzelmet írhat a számlájára.*
- Akkor ajánlok neked egy lehetőséget. Mutasd meg, milyen az, mikor megfelelsz a vágyaimnak! Hagylak kibontakozni, és ha elégedett leszek veled, akkor talán a te vágyaiddal is foglalkozhatunk.
*Esze ágában sincs aranyért kurvákhoz járni. Neki nem kell egy olyan nő, aki érzelemmentesen, csak a pénzért csinálja. Legalábbis azóta nem, hogy megismerte ezt a fruskát, aki minden egyes találkozásuk alkalmával képes meglepetést okozni neki.*
- Gyere! Ha már így alakult, élvezzük egymás társaságát! *Megfogja Mai kezét, és a tükörtől újra az ágyhoz vezeti őt. Ott leül, de nem engedi el a puha kacsót, csak felnéz rá.*
- Ülj az ölembe! Ahogy szeretnél. Semmi kényszer, és semmi játék! Kívülre mást kell mutatnunk, de a négy fal közt lehetünk önmagunk, és azt hiszem, hogy én kíváncsi vagyok rád. *Mondja ki először őszintén, hogy érdekli őt a lány, és többnek gondolja egy egyszerű tárgynál, amit használni lehet.*
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-25 20:17:03
Üzenet elküldve: 2025-02-25 20:17:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Mind a ketten nyeregben érzik magukat, és mind a két helyen van egy kis igazság. Grael hiheti, hogy csupán kihasználja a nőt, de Mai sem rest használni a férfi által nyújtottakat. Persze abban nem kételkedik, hogy annak haragja bármikor lesújthat rá, bármikor elkezdheti törlesztetni az adósságokat, de ha jól forgatja a lapokat, nem lesz olyan szörnyű, mint lehetne. És még nem is tud eleget ahhoz a másik, hogy tudatosuljon benne, hogy akár veszélyes is lehet a vérében csorgó mágiával együtt az esze, ami akkor igen éles, amikor nem mindenféle szer hatása alatt van. Egy biztos: óvatosnak kell lennie. Vagy ha már belecsöppent, akkor élvezheti is a játékot. Elengedi a füle mellett a megjegyzést, túl sok szúrást kapott már tőle, valódi fájdalom nélkül, hogy sértődéssel reagáljon. Nem hisz neki, nem szokás ennyiben hagyni egy testvéri köteléket. De az bölcs lenne, ha tényleg megtennék, hogy nem foglalatoskodnak olyannal, aki csak gondot okoz. Milyen szerencse, hogy itt vannak ők ketten… talán a legnagyobb ballépései egymásnak mind közül.
A tükör előtt állva, megbabonázza őt a kép. Nem azért, mert valóban annyira jól mutatnak, hanem mert imádja, ha szerepet kell játszania. Emellett, ha valamit még nagyon szeret, az az, amikor ráeszmél dolgokra és egyre erőteljesebben érzi, hogy minden zordság mögött akkor is ott van valami némán motozó vonzalom a másikban. Nem lesz egyszerű előcsalni igazán, vagy talán lehetetlen küldetés és igen vékony a jég, de ha ő akar felülkerekedni, muszáj lesz. Mégis, ahogy a másik megdermed és próbálja befogadni a történteket, az elhangzottakat, végigfut rajta a libabőr. Pillanatokra képes elfeledkezni magáról és élvezni kezdi az erős kar vonalát a testén. Nem volna jó, ha ő esne bele a saját csapdájába. Így is túl nagyot bukhat, mert kinyitotta a száját. Meg is fordul, hogy ne kelljen hosszasan éreznie a másikat, s folytatja a gondolatmenetét. Megragadva a barnákat hallgatja, hogy mit szól mindehhez Grael, miközben szórakozottan piszkálja annak vérttel borított felsőtestét. Csak akkor áll meg a mozdulat, mikor amaz kicsit túlgondolja a kis egységüket.*
- Hogy én? Grael, azt csinálsz, amit akarsz, csak ne lássanak. Nem hiszem, hogy igazán lecsitítja a vágyad valaki, akit mozdulni sem hagysz. *Utal vissza az első találkozójuk végére, ami még mindig igen érzékenyen érinti, bár azóta már átértékelt egyet, s mást. Már fűzné tovább valami kellemetlen megjegyzéssel, ami arra irányul, hogy hogyan is bízna meg benne a másik, ha még neki is megjátssza magát, de ekkor talán egy nem túl kegyes isten szikrája villan fel benne. Talán így juthatna legkönnyebben mélyebbre a másikban. Így az a szoruló hurok a nyaka körül is csak egy nyakék volna. Hogy nagy ár-e érte, nem tudja eldönteni, de a saját élete fontosabb, mint néhány elhazudott sóhaj. Talán elhazudni sem kell, csupán a helyén kezelni. * - Az enyémet sem csitította. *Mosolyodik el, bár jól tudja, hogy nem is az volt akkor a cél. Most sem gondolja, hogy az ő öröme számít, de ez most mellékes. Újra megfogná a férfi kezét, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és a derekára teszi, hogy érezze csak a puha anyagot a tenyere alatt.* - Lehetne ez másként is. *Néz fel a barnákig szép lassan.* - De a szajhád nem leszek. Azt oldd meg aranyért. *Keményedik meg a hangja. Tartozás ide, vagy oda, minden bizalmat aláásna, ha most így próbálna erőt demonstrálni a másik. Akkor halva született ötlet az együttműködés és a segítsége sem érne semmit.*
*Mind a ketten nyeregben érzik magukat, és mind a két helyen van egy kis igazság. Grael hiheti, hogy csupán kihasználja a nőt, de Mai sem rest használni a férfi által nyújtottakat. Persze abban nem kételkedik, hogy annak haragja bármikor lesújthat rá, bármikor elkezdheti törlesztetni az adósságokat, de ha jól forgatja a lapokat, nem lesz olyan szörnyű, mint lehetne. És még nem is tud eleget ahhoz a másik, hogy tudatosuljon benne, hogy akár veszélyes is lehet a vérében csorgó mágiával együtt az esze, ami akkor igen éles, amikor nem mindenféle szer hatása alatt van. Egy biztos: óvatosnak kell lennie. Vagy ha már belecsöppent, akkor élvezheti is a játékot. Elengedi a füle mellett a megjegyzést, túl sok szúrást kapott már tőle, valódi fájdalom nélkül, hogy sértődéssel reagáljon. Nem hisz neki, nem szokás ennyiben hagyni egy testvéri köteléket. De az bölcs lenne, ha tényleg megtennék, hogy nem foglalatoskodnak olyannal, aki csak gondot okoz. Milyen szerencse, hogy itt vannak ők ketten… talán a legnagyobb ballépései egymásnak mind közül.
A tükör előtt állva, megbabonázza őt a kép. Nem azért, mert valóban annyira jól mutatnak, hanem mert imádja, ha szerepet kell játszania. Emellett, ha valamit még nagyon szeret, az az, amikor ráeszmél dolgokra és egyre erőteljesebben érzi, hogy minden zordság mögött akkor is ott van valami némán motozó vonzalom a másikban. Nem lesz egyszerű előcsalni igazán, vagy talán lehetetlen küldetés és igen vékony a jég, de ha ő akar felülkerekedni, muszáj lesz. Mégis, ahogy a másik megdermed és próbálja befogadni a történteket, az elhangzottakat, végigfut rajta a libabőr. Pillanatokra képes elfeledkezni magáról és élvezni kezdi az erős kar vonalát a testén. Nem volna jó, ha ő esne bele a saját csapdájába. Így is túl nagyot bukhat, mert kinyitotta a száját. Meg is fordul, hogy ne kelljen hosszasan éreznie a másikat, s folytatja a gondolatmenetét. Megragadva a barnákat hallgatja, hogy mit szól mindehhez Grael, miközben szórakozottan piszkálja annak vérttel borított felsőtestét. Csak akkor áll meg a mozdulat, mikor amaz kicsit túlgondolja a kis egységüket.*
- Hogy én? Grael, azt csinálsz, amit akarsz, csak ne lássanak. Nem hiszem, hogy igazán lecsitítja a vágyad valaki, akit mozdulni sem hagysz. *Utal vissza az első találkozójuk végére, ami még mindig igen érzékenyen érinti, bár azóta már átértékelt egyet, s mást. Már fűzné tovább valami kellemetlen megjegyzéssel, ami arra irányul, hogy hogyan is bízna meg benne a másik, ha még neki is megjátssza magát, de ekkor talán egy nem túl kegyes isten szikrája villan fel benne. Talán így juthatna legkönnyebben mélyebbre a másikban. Így az a szoruló hurok a nyaka körül is csak egy nyakék volna. Hogy nagy ár-e érte, nem tudja eldönteni, de a saját élete fontosabb, mint néhány elhazudott sóhaj. Talán elhazudni sem kell, csupán a helyén kezelni. * - Az enyémet sem csitította. *Mosolyodik el, bár jól tudja, hogy nem is az volt akkor a cél. Most sem gondolja, hogy az ő öröme számít, de ez most mellékes. Újra megfogná a férfi kezét, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és a derekára teszi, hogy érezze csak a puha anyagot a tenyere alatt.* - Lehetne ez másként is. *Néz fel a barnákig szép lassan.* - De a szajhád nem leszek. Azt oldd meg aranyért. *Keményedik meg a hangja. Tartozás ide, vagy oda, minden bizalmat aláásna, ha most így próbálna erőt demonstrálni a másik. Akkor halva született ötlet az együttműködés és a segítsége sem érne semmit.*
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-25 19:14:24
Üzenet elküldve: 2025-02-25 19:14:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Nyugodtan gondolja a kis fruska azt, hogy ő az, aki maga mellé állított egy városőrt. Neki ez így teljesen megfelel, még akkor is, ha a valóság az, hogy a nyomorultságát kihasználva valójában ő láncolta magához a lányt. Így majd nem tesz neki többet keresztbe, az esze révén hasznos lehet a számára, és nem utolsó sorban a jégkék tekintet, a vékony harisnyás lábak, a megbabonázó illat és minden, amit most a falatnyi ruha takar, is az övé lehet.
Ő nem ért a játszmákhoz, és nem is élvezi őket, de azt pontosan tudja, hogy a túl rövid pórázon tartás hosszútávon nem lesz kifizetődő. Engednie kell a foglyát, hogy szabadon mozogjon addig, amíg a lánca engedi. Éppen ezért meséli el magáról a rövid történetet, ami mostanában a legjobban foglalkoztatja. Hadd higgye azt Mai, hogy beengedi őt a lelkébe. Persze, ha tényleg megpróbálkozna behatolni, az a bizonyos lánc az utolsó centiméteren megfeszülne, és nem engedné tovább.*
- Nekem nem szokásom önként futni a probléma után, hercegnő. *Válaszolja gúnyosan, és ennyivel le is tudja, hogy a kelleténél többet kelljen saját magáról és a terveiről beszélnie. Helyette visszakanyarodik ahhoz, amit a félvér sejtelmesen említett meg korábban. Vajon miből gondolja annyira magabiztosan, hogy meg tudja oldani a rábízott feladatot?
Egy szó nélkül követi a tükör elé a lányt, ahol először a saját, szerinte unott és morcos képét pillantja meg. Nem csoda, hogy így gondolja, mert Mai mosolya éles kontrasztként jelenik meg a képen, amit a tükör fest róluk. Aztán hirtelen megdermed. A kezeit a másik testén találja, ujjaival érzi a vékony ruha finom anyagát, és a kis testet, melyet így a karjai közé zárt. Neki ez nem egyszerű hatásszünet, szüksége van pár pillanatra, míg összeszedi magát, és fel tudja fogni, hogy mi történik. Mikor sikerül, akkor azonban megjelenik az ő mosolya, vagy inkább vigyora is.*
- Hát te tényleg nagyon okos lány vagy. *Rámosolyog, mikor ismét újra egymással szembe kerülnek. Mai egyetlen feltételt szab csupán, de nem is sejti, hogy valójában ezzel is magával szúr ki.*
- Ha te leszel az, aki kielégíti a vágyaimat, akkor nem lesz szükségem szajhára. Egyébként is, én nem tudok játszani, úgyhogy velem is el kell hitetned, hogy egy pár vagyunk. *A mosoly a szája szélén egészen gonosszá válik, magában pedig elkönyveli, hogy a dolgok nem is alakulhattak volna ennél jobban.*
*Nyugodtan gondolja a kis fruska azt, hogy ő az, aki maga mellé állított egy városőrt. Neki ez így teljesen megfelel, még akkor is, ha a valóság az, hogy a nyomorultságát kihasználva valójában ő láncolta magához a lányt. Így majd nem tesz neki többet keresztbe, az esze révén hasznos lehet a számára, és nem utolsó sorban a jégkék tekintet, a vékony harisnyás lábak, a megbabonázó illat és minden, amit most a falatnyi ruha takar, is az övé lehet.
Ő nem ért a játszmákhoz, és nem is élvezi őket, de azt pontosan tudja, hogy a túl rövid pórázon tartás hosszútávon nem lesz kifizetődő. Engednie kell a foglyát, hogy szabadon mozogjon addig, amíg a lánca engedi. Éppen ezért meséli el magáról a rövid történetet, ami mostanában a legjobban foglalkoztatja. Hadd higgye azt Mai, hogy beengedi őt a lelkébe. Persze, ha tényleg megpróbálkozna behatolni, az a bizonyos lánc az utolsó centiméteren megfeszülne, és nem engedné tovább.*
- Nekem nem szokásom önként futni a probléma után, hercegnő. *Válaszolja gúnyosan, és ennyivel le is tudja, hogy a kelleténél többet kelljen saját magáról és a terveiről beszélnie. Helyette visszakanyarodik ahhoz, amit a félvér sejtelmesen említett meg korábban. Vajon miből gondolja annyira magabiztosan, hogy meg tudja oldani a rábízott feladatot?
Egy szó nélkül követi a tükör elé a lányt, ahol először a saját, szerinte unott és morcos képét pillantja meg. Nem csoda, hogy így gondolja, mert Mai mosolya éles kontrasztként jelenik meg a képen, amit a tükör fest róluk. Aztán hirtelen megdermed. A kezeit a másik testén találja, ujjaival érzi a vékony ruha finom anyagát, és a kis testet, melyet így a karjai közé zárt. Neki ez nem egyszerű hatásszünet, szüksége van pár pillanatra, míg összeszedi magát, és fel tudja fogni, hogy mi történik. Mikor sikerül, akkor azonban megjelenik az ő mosolya, vagy inkább vigyora is.*
- Hát te tényleg nagyon okos lány vagy. *Rámosolyog, mikor ismét újra egymással szembe kerülnek. Mai egyetlen feltételt szab csupán, de nem is sejti, hogy valójában ezzel is magával szúr ki.*
- Ha te leszel az, aki kielégíti a vágyaimat, akkor nem lesz szükségem szajhára. Egyébként is, én nem tudok játszani, úgyhogy velem is el kell hitetned, hogy egy pár vagyunk. *A mosoly a szája szélén egészen gonosszá válik, magában pedig elkönyveli, hogy a dolgok nem is alakulhattak volna ennél jobban.*
2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-24 13:53:01
Üzenet elküldve: 2025-02-24 13:53:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A gondolatai sosem kímélték, de ha megfogantak, akkor másokat sem. Minden egyes fájó érzet, ami rátelepedett, utat talált belőle, legtöbbször olyan formában, hogy az érzés okozója, még ha nem is direkt tette, megsínylette, s ezzel persze ő is. A hirtelen haragja, a folytonos sértettség érzete elmart tőle mindenkit, vagy épp eltett láb alól. Nem tud úrrá lenni magán soha, ami sokszor veszélyeztette saját magát, de leginkább mások testi épségét. Most mégis, ahogy a fiút képzeli el, hogy nyakát töri az eséstől, ezzel neki is fájdalmat-gondot okozva, nem készteti semmire. Még neki is idegen, hogy nem követi minimum egy egész teret betöltő ordítás, hogy a következő pillanatban nem fáj annak, aki felkavarta. Csak pihegve fogja a gyereket, s szorítja magához, majd, mikor felocsúdik, nevetésben tör ki. Nem történt semmi baj; sem a másikkal, sem vele. Semmivel. Ott a kissé poros földön, egymásba gabalyodva élnek meg valami egészen újat, amit soha semmire nem cserélne el, még akkor sem, ha alig telt el idő azóta, hogy megismerte. Mindig is hamar költöztek be a szívébe, de hamar is tudta onnan kinyesni a betolakodókat. Most elképzelni nem tudná, hogy ezt a fiúcskát elveszítse maga mellől. Még arra is hajlandó a tudata, hogy ne reagáljon ostobán, mint mindig. Kicsit feljebb tornázza magát, de nem engedi el a másikat, szoros ölelésében tartja, mintha amazt nyugtatnia kellene, pedig nem adja jenét annak, hogy bántaná bármi. Ha pedig adja, arra még nem elég érzékeny, csak a belső készteti az óvásra.*
- Jaj, tudom-tudom, csak vicceltem. Olyan mutatvány volt ez, hogy azt hittem a nyakad töröd, de sokkal ügyesebb vagy te annál.
*Az ujjai táncot járnak a sötét tincsek között, eltűnődve bámulja a kis arcot.*
- Mondd csak, vannak neked barátaid? Akikkel az idődet töltötted eddig?
*Talán nem kellene bezárva tartania majd a fiút, de fogalma sincs arról, hogy ilyen téren mik az igényei. Mindent tudni akar, mégsem tudja, hogy hol kezdje a kérdései sorát.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A gondolatai sosem kímélték, de ha megfogantak, akkor másokat sem. Minden egyes fájó érzet, ami rátelepedett, utat talált belőle, legtöbbször olyan formában, hogy az érzés okozója, még ha nem is direkt tette, megsínylette, s ezzel persze ő is. A hirtelen haragja, a folytonos sértettség érzete elmart tőle mindenkit, vagy épp eltett láb alól. Nem tud úrrá lenni magán soha, ami sokszor veszélyeztette saját magát, de leginkább mások testi épségét. Most mégis, ahogy a fiút képzeli el, hogy nyakát töri az eséstől, ezzel neki is fájdalmat-gondot okozva, nem készteti semmire. Még neki is idegen, hogy nem követi minimum egy egész teret betöltő ordítás, hogy a következő pillanatban nem fáj annak, aki felkavarta. Csak pihegve fogja a gyereket, s szorítja magához, majd, mikor felocsúdik, nevetésben tör ki. Nem történt semmi baj; sem a másikkal, sem vele. Semmivel. Ott a kissé poros földön, egymásba gabalyodva élnek meg valami egészen újat, amit soha semmire nem cserélne el, még akkor sem, ha alig telt el idő azóta, hogy megismerte. Mindig is hamar költöztek be a szívébe, de hamar is tudta onnan kinyesni a betolakodókat. Most elképzelni nem tudná, hogy ezt a fiúcskát elveszítse maga mellől. Még arra is hajlandó a tudata, hogy ne reagáljon ostobán, mint mindig. Kicsit feljebb tornázza magát, de nem engedi el a másikat, szoros ölelésében tartja, mintha amazt nyugtatnia kellene, pedig nem adja jenét annak, hogy bántaná bármi. Ha pedig adja, arra még nem elég érzékeny, csak a belső készteti az óvásra.*
- Jaj, tudom-tudom, csak vicceltem. Olyan mutatvány volt ez, hogy azt hittem a nyakad töröd, de sokkal ügyesebb vagy te annál.
*Az ujjai táncot járnak a sötét tincsek között, eltűnődve bámulja a kis arcot.*
- Mondd csak, vannak neked barátaid? Akikkel az idődet töltötted eddig?
*Talán nem kellene bezárva tartania majd a fiút, de fogalma sincs arról, hogy ilyen téren mik az igényei. Mindent tudni akar, mégsem tudja, hogy hol kezdje a kérdései sorát.*
2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-24 00:11:50
Üzenet elküldve: 2025-02-24 00:11:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A gyermeki merészségben az az egyik legszebb, hogy vagy fogalmuk sincsen a halálról, vagy olyan kevés és olyan messzi, hogy eszükbe se jut egy ilyen helyzetben. Habár Rivnek bőven van róla fogalma, mégis így viselkedik. Jól tudja, hogy szülőanyja elhagyta ezt a világot, a saját haláláról viszont épp úgy nincs elképzelése, mint sokaknak. Az ifjú elf idősebbektől hallhatta már, a "te még hallhatatlan korszakodat éled" frázist. Ez éppen azt a nemtörődömséget jelenti, amivel sok kalandvágyó fiatal, és Riv is, a saját egészségét kezeli.
Lesz még az a földimogyoró, aminek a héján nem kíméli fogait, az a hideg, amiben majd pőrén rohangál, ahogy lett most ez az esés is, csakhogy ez Nelira tomporának fáj. Riv meg úgy éli világát, mintha örökké fiatal maradna mindene.
Eközben Nelira haját őszíti és a jó szívét öregíti a "mókával". Egészen addig, míg a sikkantás mindenből kizökkenti. Hirtelen, erős, magas, csípős, vészjósló és mégis egyik sem. Riv úgy megilletődik tőle, hogy pillanatokig magán kívül ül Nelira kellemesen puha derekán. Ösztönei súgják, hogy ez a hang nagyon is jelentős. Olyasmi, amit nem szabad "anyuból" még egyszer kicsalni. (Ennek ellenére, nem tudja megígérni, hogy nem fordul többet elő.) Neki most már Nelira a világ, és ha Nelira így felsikkant, akkor az ég a földre borul. Riv pedig őrá. Hozzábújik bűnbánóan, így próbálja megnyugtatni az angyalian kedves hölgyet, aki gyakorlatban az anyjává vált, mindegy milyen néven szólítja.
Sokáig nem tudja, mit szabadna felelnie a kérdésre, de végül feloldódik.*
- Tudod... azzal a kenyérrel.
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A gyermeki merészségben az az egyik legszebb, hogy vagy fogalmuk sincsen a halálról, vagy olyan kevés és olyan messzi, hogy eszükbe se jut egy ilyen helyzetben. Habár Rivnek bőven van róla fogalma, mégis így viselkedik. Jól tudja, hogy szülőanyja elhagyta ezt a világot, a saját haláláról viszont épp úgy nincs elképzelése, mint sokaknak. Az ifjú elf idősebbektől hallhatta már, a "te még hallhatatlan korszakodat éled" frázist. Ez éppen azt a nemtörődömséget jelenti, amivel sok kalandvágyó fiatal, és Riv is, a saját egészségét kezeli.
Lesz még az a földimogyoró, aminek a héján nem kíméli fogait, az a hideg, amiben majd pőrén rohangál, ahogy lett most ez az esés is, csakhogy ez Nelira tomporának fáj. Riv meg úgy éli világát, mintha örökké fiatal maradna mindene.
Eközben Nelira haját őszíti és a jó szívét öregíti a "mókával". Egészen addig, míg a sikkantás mindenből kizökkenti. Hirtelen, erős, magas, csípős, vészjósló és mégis egyik sem. Riv úgy megilletődik tőle, hogy pillanatokig magán kívül ül Nelira kellemesen puha derekán. Ösztönei súgják, hogy ez a hang nagyon is jelentős. Olyasmi, amit nem szabad "anyuból" még egyszer kicsalni. (Ennek ellenére, nem tudja megígérni, hogy nem fordul többet elő.) Neki most már Nelira a világ, és ha Nelira így felsikkant, akkor az ég a földre borul. Riv pedig őrá. Hozzábújik bűnbánóan, így próbálja megnyugtatni az angyalian kedves hölgyet, aki gyakorlatban az anyjává vált, mindegy milyen néven szólítja.
Sokáig nem tudja, mit szabadna felelnie a kérdésre, de végül feloldódik.*
- Tudod... azzal a kenyérrel.
2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-23 21:30:38
Üzenet elküldve: 2025-02-23 21:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Valakit vendégül látni nagyon nem az ő asztala, bár elleshette volna gyermekkorában, hogy hogyan lehet mások kedvében járni ilyen téren is, de valahogy soha nem kívánt gondoskodni senkiről, nemhogy olyanokról, akik betörnek az életterébe. Most nincs elég keze megszámolni, hogy mégis hány lelket szolgál ki különféle módokon. A másik kezébe adott víz is csupán egy, a hatokban rögzült mozdulatsor; ad ha kell, mintha magától nem lennének rá képesek. Szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy ételt is tesz majd az asztalra, sokakat megkímélve így a gyomorbántalmaktól.
Elmélyed egy kissé, már képes viszonylag épelméjűen gondolkodni. Végtére is nem olyan rettenetes ez a helyzet. Olyat állított maga mellé, aki nemrég még szinte a vérét akarta, most mégis segíteni fogja. Persze elhangzott a tartozás, de ha így folytatja, akkor az sem lesz olyan szörnyű. Nem segítené, ha nem lenne mindezek mögött valami, amit már a múltkor is érzett a férfi felől.
Aztán kiszökik a kérdése, amire nem sejtett választ, kissé meglepve figyeli, hogy amaz megoszt vele néhány információt is magáról. Már-már az kezdi el feszélyezni, hogy nem kell minden percben Grael öklétől tartania. Egészen emberi így. Talán nem is annyira rohadék, mint hitte.*
- És nem akarsz utánajárni? *Nem kezd el vájkálni, bár ha húgokról van szó, az érdeklődése még nagyobb, mint alapjáraton. Ha nem kap további válaszokat, akkor nem fogja erőltetni a beszélgetést. Még. Viszont az újabb kérdés visszavarázsolja arcára az ágynál még gyorsan elillanó mosolyt. Már gyorsabbak a gondolatok, szinte egyszerre suhan át rajta minden eshetőség. Rokonnak most nem volna jó hazudni őt, hiszen pont azokkal szembe fognak menni. Munkát nem adhat neki, mert már van. Hogy szimplán csak barátok, túl idegen még számára is, nemhogy a nagyközönségnek. Tűnődve nézi a barna szemeket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadja a kezét és határozott léptekkel vonná maga után vissza a szobába.*
- Gyere, mutatom!
* A tükörnél áll meg, mosolya még sejtelmesebb. Úgy helyezkedik, hogy a férfi előtt állhasson, s a karját maga elé vonja, mintha csak hátulról ölelné törékeny testét. Csak nézi még néhány hatásvadász pillanatig saját magukat.*
- Hát ez. Szerintem jól mutatunk. *Elidőzik még egy kicsit a képen, majd megfordul. A megjátszás az ő asztala, ezzel élt túl mindig is. Fog néhány kellemetlenséget maga után vonni, például egy darabig nyílt téren nem andaloghat a dokival, de egyszer úgyis vége lesz ennek is, aztán visszatérhet az életéhez. Amint elhárul a veszély, kilép ebből a szörnyen hangzó kapcsolatból. Reményei szerint legalábbis. Megfordul, s mintha nyoma sem lenne már a rettegésnek kezd el beszélni. Látványos, hogy ebben otthon érzi magát.*
- Ez lehet a megoldás. Ha nyíltan egy pár vagyunk, akkor nem lesz bennünk semmi érdekes. Nem vagyok a város nemese, itt senkit nem érdekel, hogy kihez kötöm magam. *Játékosan végig simít a másik mellkasán, az a vért még mindig nagyon idegesítő.* - Találkozhatunk bármikor, nem kell magyarázkodni semmiért. De akkor is ezt kell játszanunk, ha épp nem vagyunk egymás közelében. Tedd meg, hogy nem hozol olyan helyzetbe, hogy valami szajhával látnak és azt hiszik, hogy ilyen könnyen félredobható vagyok. Én is… diszkrét leszek. *Mert azért azt senki nem várhatja tőle, hogy alkalomadtán ne a kedvenc orvosával töltse el az idejét. Persze arról még maga Grael sem fog tudni.*
*Valakit vendégül látni nagyon nem az ő asztala, bár elleshette volna gyermekkorában, hogy hogyan lehet mások kedvében járni ilyen téren is, de valahogy soha nem kívánt gondoskodni senkiről, nemhogy olyanokról, akik betörnek az életterébe. Most nincs elég keze megszámolni, hogy mégis hány lelket szolgál ki különféle módokon. A másik kezébe adott víz is csupán egy, a hatokban rögzült mozdulatsor; ad ha kell, mintha magától nem lennének rá képesek. Szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy ételt is tesz majd az asztalra, sokakat megkímélve így a gyomorbántalmaktól.
Elmélyed egy kissé, már képes viszonylag épelméjűen gondolkodni. Végtére is nem olyan rettenetes ez a helyzet. Olyat állított maga mellé, aki nemrég még szinte a vérét akarta, most mégis segíteni fogja. Persze elhangzott a tartozás, de ha így folytatja, akkor az sem lesz olyan szörnyű. Nem segítené, ha nem lenne mindezek mögött valami, amit már a múltkor is érzett a férfi felől.
Aztán kiszökik a kérdése, amire nem sejtett választ, kissé meglepve figyeli, hogy amaz megoszt vele néhány információt is magáról. Már-már az kezdi el feszélyezni, hogy nem kell minden percben Grael öklétől tartania. Egészen emberi így. Talán nem is annyira rohadék, mint hitte.*
- És nem akarsz utánajárni? *Nem kezd el vájkálni, bár ha húgokról van szó, az érdeklődése még nagyobb, mint alapjáraton. Ha nem kap további válaszokat, akkor nem fogja erőltetni a beszélgetést. Még. Viszont az újabb kérdés visszavarázsolja arcára az ágynál még gyorsan elillanó mosolyt. Már gyorsabbak a gondolatok, szinte egyszerre suhan át rajta minden eshetőség. Rokonnak most nem volna jó hazudni őt, hiszen pont azokkal szembe fognak menni. Munkát nem adhat neki, mert már van. Hogy szimplán csak barátok, túl idegen még számára is, nemhogy a nagyközönségnek. Tűnődve nézi a barna szemeket, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadja a kezét és határozott léptekkel vonná maga után vissza a szobába.*
- Gyere, mutatom!
* A tükörnél áll meg, mosolya még sejtelmesebb. Úgy helyezkedik, hogy a férfi előtt állhasson, s a karját maga elé vonja, mintha csak hátulról ölelné törékeny testét. Csak nézi még néhány hatásvadász pillanatig saját magukat.*
- Hát ez. Szerintem jól mutatunk. *Elidőzik még egy kicsit a képen, majd megfordul. A megjátszás az ő asztala, ezzel élt túl mindig is. Fog néhány kellemetlenséget maga után vonni, például egy darabig nyílt téren nem andaloghat a dokival, de egyszer úgyis vége lesz ennek is, aztán visszatérhet az életéhez. Amint elhárul a veszély, kilép ebből a szörnyen hangzó kapcsolatból. Reményei szerint legalábbis. Megfordul, s mintha nyoma sem lenne már a rettegésnek kezd el beszélni. Látványos, hogy ebben otthon érzi magát.*
- Ez lehet a megoldás. Ha nyíltan egy pár vagyunk, akkor nem lesz bennünk semmi érdekes. Nem vagyok a város nemese, itt senkit nem érdekel, hogy kihez kötöm magam. *Játékosan végig simít a másik mellkasán, az a vért még mindig nagyon idegesítő.* - Találkozhatunk bármikor, nem kell magyarázkodni semmiért. De akkor is ezt kell játszanunk, ha épp nem vagyunk egymás közelében. Tedd meg, hogy nem hozol olyan helyzetbe, hogy valami szajhával látnak és azt hiszik, hogy ilyen könnyen félredobható vagyok. Én is… diszkrét leszek. *Mert azért azt senki nem várhatja tőle, hogy alkalomadtán ne a kedvenc orvosával töltse el az idejét. Persze arról még maga Grael sem fog tudni.*
2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-23 20:18:48
Üzenet elküldve: 2025-02-23 20:18:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Azt majd ő eldönti, hogy a dolgok mely részével akar foglalkozni, illetve azt is, hogy mindezt milyen feltételek mellett hajlandó megtenni. Három egyértelmű elvárást fogalmaz meg a lány felé, ezek a felelősség, a bizalom és a diszkréció. Erre a háromra mindenképp szüksége van Mai részéről ahhoz, hogy úgy tudja megvédeni őt a rá leselkedő veszélytől, hogy közben kihagyja belőle a Tanácsot és a városőrséget. Egyértelműen ez a nehezebb út. A könnyebb az volna, ha őt, a gyilkost és az áldozat gyerekét is tömlöcbe záratná, aztán hagyná, hogy az erre specializálódott bírák meghozzák az ítéletüket, ő pedig élhetné tovább az unalmas életét, de ő mégis a nehezebbet választja.
Nem csak a rengeteg beszéd miatt kell innia egy pohár vizet, hanem azért is, hogy egy kis járással kiszellőztesse a fejét, mert már megint abszurd döntést hozott emiatt a hülye picsa miatt. Legszívesebben azt kívánná, hogy legyen átkozott, amiért meg kellett ismernie, de ostobán hangzana, hisz épp bosszúszomjas átkoktól készül megvédeni őt.
Az utolsó feltétére kapott reakció meglepi kissé. Ezúttal nem érti azt a fura mosolyt sem, ami megjelenik a félvér arcán, de egyelőre nem kéri meg, hogy fejtse ki, mire gondolt. Vizet nem kell magának keresnie, kiszolgálják, ami egyáltalán nincs ellenére. Köszönetet persze nem mond most sem, csak elveszi a poharat, és jó nagyot kortyol belőle. A szája tényleg ki volt már száradva.*
- Hm? *Felpillant aztán a kérdésre.* Nem, mert már nincs családom. Nemrég a kaszárnyában megjelent egy nő, aki, ha minden igaz, a húgom egyik barátnője. Állítólag ő hívta Arthenior-ba, ami azért furcsa, mert a lázadás óta nem láttam már Nará-t. *Oszjta meg ezt az apró történetet a másikkal. A bizalom kiépítésének kulcsa, hogy nem csak elvesz a másiktól, hanem ő is ad magából apró darabkákat, de különösen ügyelni fog rá, hogy ez a két dolog semmiképp se legyen egyensúlyban, mert azzal sebezhetővé tenné önmagát.*
- Elmondod miért nem lesz nehéz kitalálni a történetet, hogy mi közöd van hozzám? *Tér vissza a lényeges témára végül. A játszmázás nem az ő területe, inkább a meggyőzéshez és a megfélemlítéshez ért. Ez lehet az első alkalom, hogy mindketten az erősségeiket kihasználva dolgoznak össze, és erre alapozva felépíthetik a közös jövőjüket, melyben, ha mindenki mindent jól csinál, senkinek nem esik majd bántódása, ám, ha hibáznak… Nem gondolkodik tovább, megkeresi a kék lélektükröket, és várja a választ.*
*Azt majd ő eldönti, hogy a dolgok mely részével akar foglalkozni, illetve azt is, hogy mindezt milyen feltételek mellett hajlandó megtenni. Három egyértelmű elvárást fogalmaz meg a lány felé, ezek a felelősség, a bizalom és a diszkréció. Erre a háromra mindenképp szüksége van Mai részéről ahhoz, hogy úgy tudja megvédeni őt a rá leselkedő veszélytől, hogy közben kihagyja belőle a Tanácsot és a városőrséget. Egyértelműen ez a nehezebb út. A könnyebb az volna, ha őt, a gyilkost és az áldozat gyerekét is tömlöcbe záratná, aztán hagyná, hogy az erre specializálódott bírák meghozzák az ítéletüket, ő pedig élhetné tovább az unalmas életét, de ő mégis a nehezebbet választja.
Nem csak a rengeteg beszéd miatt kell innia egy pohár vizet, hanem azért is, hogy egy kis járással kiszellőztesse a fejét, mert már megint abszurd döntést hozott emiatt a hülye picsa miatt. Legszívesebben azt kívánná, hogy legyen átkozott, amiért meg kellett ismernie, de ostobán hangzana, hisz épp bosszúszomjas átkoktól készül megvédeni őt.
Az utolsó feltétére kapott reakció meglepi kissé. Ezúttal nem érti azt a fura mosolyt sem, ami megjelenik a félvér arcán, de egyelőre nem kéri meg, hogy fejtse ki, mire gondolt. Vizet nem kell magának keresnie, kiszolgálják, ami egyáltalán nincs ellenére. Köszönetet persze nem mond most sem, csak elveszi a poharat, és jó nagyot kortyol belőle. A szája tényleg ki volt már száradva.*
- Hm? *Felpillant aztán a kérdésre.* Nem, mert már nincs családom. Nemrég a kaszárnyában megjelent egy nő, aki, ha minden igaz, a húgom egyik barátnője. Állítólag ő hívta Arthenior-ba, ami azért furcsa, mert a lázadás óta nem láttam már Nará-t. *Oszjta meg ezt az apró történetet a másikkal. A bizalom kiépítésének kulcsa, hogy nem csak elvesz a másiktól, hanem ő is ad magából apró darabkákat, de különösen ügyelni fog rá, hogy ez a két dolog semmiképp se legyen egyensúlyban, mert azzal sebezhetővé tenné önmagát.*
- Elmondod miért nem lesz nehéz kitalálni a történetet, hogy mi közöd van hozzám? *Tér vissza a lényeges témára végül. A játszmázás nem az ő területe, inkább a meggyőzéshez és a megfélemlítéshez ért. Ez lehet az első alkalom, hogy mindketten az erősségeiket kihasználva dolgoznak össze, és erre alapozva felépíthetik a közös jövőjüket, melyben, ha mindenki mindent jól csinál, senkinek nem esik majd bántódása, ám, ha hibáznak… Nem gondolkodik tovább, megkeresi a kék lélektükröket, és várja a választ.*
2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-23 13:25:02
Üzenet elküldve: 2025-02-23 13:25:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Érzi a szorítást, de nem félre beszél, nem magyarázkodni akar, mindössze elérni, hogy felfogja a másik, hogy ez nem játék. Ebben mindenki bukhat, ráadásul nagyot és éppen elég lenne az az egyetlen apróság, hogy az elkövetkezendő időszakban többször álljanak őrt a temető környékén. De a másik észjárása, talán a beosztása okán sokkal élesebb e tekintetben. Néha azon kapja magát, hogy elveszik a másik vonásait nézve, a hangját hallva, mert mindig is hatást gyakorolt rá, ha valaki valamit jobban tud. Továbbra is azt érzi, hogy nincs erre szükség, de mivel elrontotta és a másik már mintha sziklaszilárdan tudná a jó lépéseket, kénytelen alámenni és hinni neki. Nincs más megoldás, már nyakig benne van, a másik szabályai szerint kell játszania. Majd ha végre józan lesz, beveti saját magát, és azt, amiben jó. *
- Csak nem kellene ezzel a részével foglalkoznod. *Halkan mondja, de már beletörődött abba, hogy ez nem fog változni. Egy városőrt próbál arról lebeszélni, hogy ne tegye azt, amihez ért. Ostobaság. Minden az. Mintha neki mondaná valaki, hogy ott egy utcagyerek, akit bántottak és nem viheti az árvaházba. Már kezdi azt hinni, hogy nem fog segíteni neki, vagy nem úgy, ahogyan azt képzelte, amikor ismét megszólal. Az, hogy meg tudja védeni, mintha minden kétséget el tudna oszlatni. Soha senki nem tette meg érte, sem jutalomért, sem önszántából. Szavak voltak ugyan, de igazi tett mögötte semmi. Sőt. Erősebben szorítja a kezét és akaratlan mozdul közelebb.*
- Persze. *Hogy tud-e játszani? Csak azt tud. Figyelmesen hallgat tovább, s bár nem tetszik neki jó része annak, amit hall, legalább nem az a vége, hogy kiderül a féltve őrzött titka.*
- Rendben. *Bólint az első részre. Nem is gondolta, hogy majd elvisz helyette bármilyen balhét, de még így is legjobb kézbe rakta az ügyet. Muszáj hinnie.*
- Szikrát…? Mi… *Felsóhajt. Érti, amit akar. Esetleg belekeveredik még egy nagy adag ganéba, ha bántja a lányt, mert akkor kénytelen lesz megölni akár álmában. Mindent megtenne a szőkeségért is, de most nem érzi, hogy tényleg veszélyben lenne. Esetleg befurakodik az álmaiba, hogy ne akarjon Grael-hez menni. Tud ő megoldásokat… csak nem mindenre.* - Te aztán érted a dolgod. *Húzza el a száját rosszallóan, de a szeme nem olyan jeges, hogy ezt azzal is alátámassza. Eztán jön az, ami igazán vegyes érzéseket kelt benne.*
- Az nem lesz nehéz. *Elmosolyodik kissé, noha kicsit sötéten. Az ilyen játékokat mindig is élvezte, fel is ébred benne valami furcsa motiváltság és a képzelete kalandra indul. Még talán bele is pirul, de felébreszti hamar a másik, mikor elveszi azt a kezet, ami furcsa menedékként szolgált neki eddig.*
- A konyhában. *Feláll ő is, majd a bor felé néz. Újabb sóhaj, de nem nyúl érte, hanem inkább egy poharat vesz elő, hogy tölthessen a férfinek. A kezébe adja, miközben le sem veszi a szemeit a másikéiról. Aztán megfordul, az asztalnak dől és próbálja egyben látni ezt az egész katyvaszt. *
- A te családod is megkeseríti az életed? *Néz felé végül kissé kiábrándultan. Valahogy átadta magát most már teljesen. Nem fog titkolózni, teljesen felesleges. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.23 13:31:00
*Érzi a szorítást, de nem félre beszél, nem magyarázkodni akar, mindössze elérni, hogy felfogja a másik, hogy ez nem játék. Ebben mindenki bukhat, ráadásul nagyot és éppen elég lenne az az egyetlen apróság, hogy az elkövetkezendő időszakban többször álljanak őrt a temető környékén. De a másik észjárása, talán a beosztása okán sokkal élesebb e tekintetben. Néha azon kapja magát, hogy elveszik a másik vonásait nézve, a hangját hallva, mert mindig is hatást gyakorolt rá, ha valaki valamit jobban tud. Továbbra is azt érzi, hogy nincs erre szükség, de mivel elrontotta és a másik már mintha sziklaszilárdan tudná a jó lépéseket, kénytelen alámenni és hinni neki. Nincs más megoldás, már nyakig benne van, a másik szabályai szerint kell játszania. Majd ha végre józan lesz, beveti saját magát, és azt, amiben jó. *
- Csak nem kellene ezzel a részével foglalkoznod. *Halkan mondja, de már beletörődött abba, hogy ez nem fog változni. Egy városőrt próbál arról lebeszélni, hogy ne tegye azt, amihez ért. Ostobaság. Minden az. Mintha neki mondaná valaki, hogy ott egy utcagyerek, akit bántottak és nem viheti az árvaházba. Már kezdi azt hinni, hogy nem fog segíteni neki, vagy nem úgy, ahogyan azt képzelte, amikor ismét megszólal. Az, hogy meg tudja védeni, mintha minden kétséget el tudna oszlatni. Soha senki nem tette meg érte, sem jutalomért, sem önszántából. Szavak voltak ugyan, de igazi tett mögötte semmi. Sőt. Erősebben szorítja a kezét és akaratlan mozdul közelebb.*
- Persze. *Hogy tud-e játszani? Csak azt tud. Figyelmesen hallgat tovább, s bár nem tetszik neki jó része annak, amit hall, legalább nem az a vége, hogy kiderül a féltve őrzött titka.*
- Rendben. *Bólint az első részre. Nem is gondolta, hogy majd elvisz helyette bármilyen balhét, de még így is legjobb kézbe rakta az ügyet. Muszáj hinnie.*
- Szikrát…? Mi… *Felsóhajt. Érti, amit akar. Esetleg belekeveredik még egy nagy adag ganéba, ha bántja a lányt, mert akkor kénytelen lesz megölni akár álmában. Mindent megtenne a szőkeségért is, de most nem érzi, hogy tényleg veszélyben lenne. Esetleg befurakodik az álmaiba, hogy ne akarjon Grael-hez menni. Tud ő megoldásokat… csak nem mindenre.* - Te aztán érted a dolgod. *Húzza el a száját rosszallóan, de a szeme nem olyan jeges, hogy ezt azzal is alátámassza. Eztán jön az, ami igazán vegyes érzéseket kelt benne.*
- Az nem lesz nehéz. *Elmosolyodik kissé, noha kicsit sötéten. Az ilyen játékokat mindig is élvezte, fel is ébred benne valami furcsa motiváltság és a képzelete kalandra indul. Még talán bele is pirul, de felébreszti hamar a másik, mikor elveszi azt a kezet, ami furcsa menedékként szolgált neki eddig.*
- A konyhában. *Feláll ő is, majd a bor felé néz. Újabb sóhaj, de nem nyúl érte, hanem inkább egy poharat vesz elő, hogy tölthessen a férfinek. A kezébe adja, miközben le sem veszi a szemeit a másikéiról. Aztán megfordul, az asztalnak dől és próbálja egyben látni ezt az egész katyvaszt. *
- A te családod is megkeseríti az életed? *Néz felé végül kissé kiábrándultan. Valahogy átadta magát most már teljesen. Nem fog titkolózni, teljesen felesleges. *
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.23 13:31:00
2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-23 12:08:12
Üzenet elküldve: 2025-02-23 12:08:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Erősebben markol rá a lány kezére, hogy észrevegye, kezd elege lenni a hülye magyarázatokból, amik egyáltalán nem indokolják meg azt, hogy miért nem mond el neki mindent, amit tud. Nevetséges mind, de már látja, hogy hiába is próbálkozik, most nem fog tudni többet kicsikarni belőle. Sebaj, idővel majd jobb lesz.*
- Vannak nyomok. Egy nyom van, és az te magad vagy. Azért rettegsz, mert pontosan tudod, hogy ha erre más is rájön, akkor kő kövön nem marad. Értem. Tőlem pedig azt kéred, hogy én rejtsem el ezt a nyomot, tehát menjek szembe a törvénnyel a kedvedért. Édes vagy.
*Mikor azt hallja, hogy akár ő is veszélyben lehet, kedve támadna kiröhögni a nőt, de nem teszi meg, helyette ugyanazzal a rideg hangszínnel válaszol.*
- Én nem féltem az életem. Te viszont annál inkább. Meg tudlak védeni. *Jelenti ki határozottan.* Annyit kell csak tennünk, hogy nem engedjük, hogy az ügyben kutatva bárki, bárhogy eljusson hozzád. El kell téged rejtenünk a figyelő szemek elől. Legalábbis azt az énedet, amelyik mindenről tud, és nem szabad hagynunk, hogy lelepleződjön. Remélem, hogy tudsz játszani, mert szükséged lesz rá, míg én a törvény adta lehetőségeimet használhatom arra, hogy azok a „nem létező” nyomok is elérhetetlenek legyenek. *A terv egészen egyszerű, de ha mindez nem éri meg neki, hiába nem félti a saját épségét, nem folyna bele az ügybe. Mai kérdésére azonban elvigyorodik.*
- Nem, nincsen. Addig tartozni fogsz nekem, ameddig élünk, de ha betartasz néhány egyszerű szabályt, nem lesz olyan vészes. Az első, hogy minden felelősség a tiéd. Ha miattad kerülök szarba, lelkiismeretfurdalás nélkül foglak beáldozni. *Legalábbis szeretné azt hinni, hogy képes önző módon a hiénák elé tolni a lányt, ha arra kerül a sor.*
- A másik, hogy miután most te magad kéred tőlem, hogy menjek szembe mindennel, ami a városi törvények szerint erénynek számít, nem szólsz bele többet az életembe. Ha Szikra el akar jönni hozzám, akkor engeded, nem akadályozod meg! *Nincsenek tervei a kislánnyal, erre azért van szüksége, hogy valahogy kikényszerítse azt, hogy Mai megbízzon benne, ezért még a következőt teszi hozzá.*
- Ne aggódj! Nem fogom bántani, csak ahhoz, hogy együtt dolgozzunk, tudnom kell, hogy bármit rám mersz bízni. A bizalom fontos. *Vigyora nem tűnik el az arcáról.* És van még egy utolsó… Hogy minden rendben menjen, rád is szükségem van. Sokszor kell találkoznunk, hogy elmondhass minden fejleményt. Miután az árvaházad vezetőjeként hamar elterjed majd a híred a városban, a népnek előbb-utóbb ez fel fog tűnni. Úgyhogy találj ki valami történetet, hogy ki is vagyok én neked! *Ezzel mindent elmondott, elengedi a lány kezét, és feláll az ágyról.*
- Hol találok vizet? Ennyi fecsegés után megszomjaztam… *El is indul a konyha felé, mert valószínűleg ott kell keresnie.*
*Erősebben markol rá a lány kezére, hogy észrevegye, kezd elege lenni a hülye magyarázatokból, amik egyáltalán nem indokolják meg azt, hogy miért nem mond el neki mindent, amit tud. Nevetséges mind, de már látja, hogy hiába is próbálkozik, most nem fog tudni többet kicsikarni belőle. Sebaj, idővel majd jobb lesz.*
- Vannak nyomok. Egy nyom van, és az te magad vagy. Azért rettegsz, mert pontosan tudod, hogy ha erre más is rájön, akkor kő kövön nem marad. Értem. Tőlem pedig azt kéred, hogy én rejtsem el ezt a nyomot, tehát menjek szembe a törvénnyel a kedvedért. Édes vagy.
*Mikor azt hallja, hogy akár ő is veszélyben lehet, kedve támadna kiröhögni a nőt, de nem teszi meg, helyette ugyanazzal a rideg hangszínnel válaszol.*
- Én nem féltem az életem. Te viszont annál inkább. Meg tudlak védeni. *Jelenti ki határozottan.* Annyit kell csak tennünk, hogy nem engedjük, hogy az ügyben kutatva bárki, bárhogy eljusson hozzád. El kell téged rejtenünk a figyelő szemek elől. Legalábbis azt az énedet, amelyik mindenről tud, és nem szabad hagynunk, hogy lelepleződjön. Remélem, hogy tudsz játszani, mert szükséged lesz rá, míg én a törvény adta lehetőségeimet használhatom arra, hogy azok a „nem létező” nyomok is elérhetetlenek legyenek. *A terv egészen egyszerű, de ha mindez nem éri meg neki, hiába nem félti a saját épségét, nem folyna bele az ügybe. Mai kérdésére azonban elvigyorodik.*
- Nem, nincsen. Addig tartozni fogsz nekem, ameddig élünk, de ha betartasz néhány egyszerű szabályt, nem lesz olyan vészes. Az első, hogy minden felelősség a tiéd. Ha miattad kerülök szarba, lelkiismeretfurdalás nélkül foglak beáldozni. *Legalábbis szeretné azt hinni, hogy képes önző módon a hiénák elé tolni a lányt, ha arra kerül a sor.*
- A másik, hogy miután most te magad kéred tőlem, hogy menjek szembe mindennel, ami a városi törvények szerint erénynek számít, nem szólsz bele többet az életembe. Ha Szikra el akar jönni hozzám, akkor engeded, nem akadályozod meg! *Nincsenek tervei a kislánnyal, erre azért van szüksége, hogy valahogy kikényszerítse azt, hogy Mai megbízzon benne, ezért még a következőt teszi hozzá.*
- Ne aggódj! Nem fogom bántani, csak ahhoz, hogy együtt dolgozzunk, tudnom kell, hogy bármit rám mersz bízni. A bizalom fontos. *Vigyora nem tűnik el az arcáról.* És van még egy utolsó… Hogy minden rendben menjen, rád is szükségem van. Sokszor kell találkoznunk, hogy elmondhass minden fejleményt. Miután az árvaházad vezetőjeként hamar elterjed majd a híred a városban, a népnek előbb-utóbb ez fel fog tűnni. Úgyhogy találj ki valami történetet, hogy ki is vagyok én neked! *Ezzel mindent elmondott, elengedi a lány kezét, és feláll az ágyról.*
- Hol találok vizet? Ennyi fecsegés után megszomjaztam… *El is indul a konyha felé, mert valószínűleg ott kell keresnie.*
2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-23 10:08:24
Üzenet elküldve: 2025-02-23 10:08:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Márpedig nagyon is sokat segítenek. Időszakosan. Amíg ott van és beletemetkezik a munkába, amíg minden percét azoknak szenteli, akik bajban vannak, még este és hajnalban is rendelkezésre áll, addig nincs ideje ezen rágódni. Amint kitette a lábát máris a bűntudat vette át az uralmat, és ahogy meglátta Grael-t, feltört benne az, amiért kereste volna magától is, mégsem tette.
Ad némi biztonságérzetet a másik keze, s ahogy melléül. Inkább ennek a miértjén kellene rágódnia.*
- Grael. Nem a nyomoktól tartok, azok nincsenek. De akkor már mindjárt két helyről érhet a bosszú, ha valaki szaglászni kezd. *Azt azért pontosan tudja, hogy a drága anyjának sem olyan fontos az ő korcs kis élete, ha ilyen módon menne ellene Mai. Talán éppen ezért nem kellene elhallgatnia a nevét, de nem érzi, hogy szükség van erre feleslegesen.* - És te is jársz-kelsz egyedül, ha ebbe belefolysz, szerinted megkímélnének? *Nem hiszi, hogy ettől megijed a másik, de már jönnek a józanabb gondolatai. Nem is bízik meg maradéktalanul a városőrség „szakértelmében”, ha az egyik éppen gyerekeket tart lopásra. Az is hamar kiderült valaki számára. Nem túl gondosak. Ezzel megválaszolta a következőt is, pontosan tudja, hogy kitől kell tartani. Hiába érdekes a történet, kár bolygatni. A lázadásról igen sokat hallott már, de csak megingatja a fejét. Senki nem sérthetetlen, de kitart amellett, hogy ennek most nincs értelme. Végre nevet is kap, ha még nem is a megbízót. Akár le is tehetne végre a másik arról, hogy annyira tudni akarja, de nem biztos, hogy elég lesz az, amit az imént mondott.
A mosolyt látva megfeszül a keze a másikéban. Még ki sem kellett mondania, már tudta, hogy mi fog elhangzani. Még ugyan nem hallotta, hogy cserébe adnia kell valamit, de ez lebeg körötte. Tisztul a ködtől látványosan, de így csak fokozódik a nyomás a mellkasában. Újra látja a szemeket, meg sem tud szólalni azonnal. Megint itt tart. Másokat véd saját maga helyett. Felszökik egy sóhaj, kezd összeállni a kép, hogy mit is művel magával, de Nori megérdemelné, hogy ne újra neki essen bántódása a családja miatt. Mai pedig azt, hogy végre ne neki, mások miatt.*
- Nem tudnád megoldani. Nem azért, mert nem vagy elég jó, hanem mert azokkal a nemesekkel és egy elvakult Sa'Tereth hívővel még te sem tudnál egyszerre megbirkózni. Nem kell, hogy neked is bántódásod essen. Egyszerűen csak a temetőt kell megoldani, semmi mást. Akkor vége ennek az egésznek. *Halkan beszél, kissé elnyomott kétségbeeséssel, mert ha valóban megoldanák ezt a helyzetet, akkor végre ott a remény, hogy kiszállhat ebből. Elfelejthetné valahogyan Nori-t és élhetné azt az életet, amiért egyáltalán Arthenior-ba jött. Fáj bevallani, de már elege van ebből a sötétségből, amibe maga ugrott fejest naivságában.* - Szerinted létezik olyan ár, amit ezért meg lehet fizetni? Ezért nem mentem el hozzád újra. Mert nem létezik. Tudom, hogy nem fogsz önzetlenül segíteni, de nem tudok az életemért mit kínálni, vedd el, amit akarsz érte. *Most ő néz el inkább oldalra. Lehetetlen helyzet. Így is, úgy is rosszul fog járni. Mégis nagyobb biztonságban érzi magát Grael markában valamiért.*
*Márpedig nagyon is sokat segítenek. Időszakosan. Amíg ott van és beletemetkezik a munkába, amíg minden percét azoknak szenteli, akik bajban vannak, még este és hajnalban is rendelkezésre áll, addig nincs ideje ezen rágódni. Amint kitette a lábát máris a bűntudat vette át az uralmat, és ahogy meglátta Grael-t, feltört benne az, amiért kereste volna magától is, mégsem tette.
Ad némi biztonságérzetet a másik keze, s ahogy melléül. Inkább ennek a miértjén kellene rágódnia.*
- Grael. Nem a nyomoktól tartok, azok nincsenek. De akkor már mindjárt két helyről érhet a bosszú, ha valaki szaglászni kezd. *Azt azért pontosan tudja, hogy a drága anyjának sem olyan fontos az ő korcs kis élete, ha ilyen módon menne ellene Mai. Talán éppen ezért nem kellene elhallgatnia a nevét, de nem érzi, hogy szükség van erre feleslegesen.* - És te is jársz-kelsz egyedül, ha ebbe belefolysz, szerinted megkímélnének? *Nem hiszi, hogy ettől megijed a másik, de már jönnek a józanabb gondolatai. Nem is bízik meg maradéktalanul a városőrség „szakértelmében”, ha az egyik éppen gyerekeket tart lopásra. Az is hamar kiderült valaki számára. Nem túl gondosak. Ezzel megválaszolta a következőt is, pontosan tudja, hogy kitől kell tartani. Hiába érdekes a történet, kár bolygatni. A lázadásról igen sokat hallott már, de csak megingatja a fejét. Senki nem sérthetetlen, de kitart amellett, hogy ennek most nincs értelme. Végre nevet is kap, ha még nem is a megbízót. Akár le is tehetne végre a másik arról, hogy annyira tudni akarja, de nem biztos, hogy elég lesz az, amit az imént mondott.
A mosolyt látva megfeszül a keze a másikéban. Még ki sem kellett mondania, már tudta, hogy mi fog elhangzani. Még ugyan nem hallotta, hogy cserébe adnia kell valamit, de ez lebeg körötte. Tisztul a ködtől látványosan, de így csak fokozódik a nyomás a mellkasában. Újra látja a szemeket, meg sem tud szólalni azonnal. Megint itt tart. Másokat véd saját maga helyett. Felszökik egy sóhaj, kezd összeállni a kép, hogy mit is művel magával, de Nori megérdemelné, hogy ne újra neki essen bántódása a családja miatt. Mai pedig azt, hogy végre ne neki, mások miatt.*
- Nem tudnád megoldani. Nem azért, mert nem vagy elég jó, hanem mert azokkal a nemesekkel és egy elvakult Sa'Tereth hívővel még te sem tudnál egyszerre megbirkózni. Nem kell, hogy neked is bántódásod essen. Egyszerűen csak a temetőt kell megoldani, semmi mást. Akkor vége ennek az egésznek. *Halkan beszél, kissé elnyomott kétségbeeséssel, mert ha valóban megoldanák ezt a helyzetet, akkor végre ott a remény, hogy kiszállhat ebből. Elfelejthetné valahogyan Nori-t és élhetné azt az életet, amiért egyáltalán Arthenior-ba jött. Fáj bevallani, de már elege van ebből a sötétségből, amibe maga ugrott fejest naivságában.* - Szerinted létezik olyan ár, amit ezért meg lehet fizetni? Ezért nem mentem el hozzád újra. Mert nem létezik. Tudom, hogy nem fogsz önzetlenül segíteni, de nem tudok az életemért mit kínálni, vedd el, amit akarsz érte. *Most ő néz el inkább oldalra. Lehetetlen helyzet. Így is, úgy is rosszul fog járni. Mégis nagyobb biztonságban érzi magát Grael markában valamiért.*
2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-22 23:49:32
Üzenet elküldve: 2025-02-22 23:49:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Ezen a problémán nem segítettek volna az árvaház falai, sem semmilyen más búvóhely, ahol megpróbált volna elrejtőzni az árnyékból minduntalan őt figyelő, hátborzongató, sötét szemek elől. Ezt nem csak Grael tudja az Arctalanhoz való viszonya miatt, a lány is érezheti a saját testének jelzései nyomán, hogy hiába próbálja az elméjébe zárkózva megmagyarázni magának, hogy ha hátat fordít annak a szempárnak, hogy az ne lássa őket, attól az még ugyanúgy követi minden egyes mozdulatát, és várja az alkalmat, hogy lecsaphasson rá.
Mai leül, és beszélni kezd, de túl sok kérdés marad utána. Ha ködösít, azzal nem jutnak előrébb. Ha nem tudja meg, pontosan mi vagy ki a veszély forrása, nem tud segíteni, és őt sem tudja megvédeni tőle. Konkrétumokat vár el, amit határozottan a másik tudtára is ad. Nem bánhat vele kegyesen, most nem. Mégis, mikor teljesen váratlanul megérzi a puha kezet, ahogy az övét szorítja, néhány pillanatra elveszíti a fókuszt, és gyakorlatilag önként ül le a lány mellé az ágyra. Amolyan „mi a fenét művelsz” arccal néz rá, de aztán feleszmél a helyzetből, morran egyet, majd újra felveszi a szigorú tekintetét, és szó nélkül várja, hogy választ kapjon a kérdéseire.*
- Te mégis attól félsz, hogy rábukkannak azokra a nyomokra, amik nem is léteznek, hm? *Kérdezi sokatmondóan. Most nem Mai szemeibe néz, hanem sejtelmesen a plafonra pillant. Szándékosan hagyja jelképesen magára, hogy megértse végre, nem megmagyaráznia kell most a dolgokat, csak elmondania. Kifogásokkal azonban nem fognak közelebb kerülni a megoldáshoz.*
- Soha nem az a veszélyesebb, aki parancsra a fegyvert fogja, ezt jobb, ha megjegyzed. *Javítja ki a lány újabb hibáját. Már csak amiatt is biztos benne, hogy hatalmas a baj, mert tőle nem ahhoz van szokva, hogy könnyen talál kivetnivalót a mondataiban, ráadásul egymás után kettőben.*
- Mondd ezt a lázadásban lemészárolt nemesi családoknak, vagy a túlélőiknek, vagy nézd meg a meredélyt! *Ha valakit meg akarnak büntetni, akkor meg lehet találni rá az eszközöket. Senki sem szent és sérthetetlen, legyen bármekkora a befolyása, de most nem is ez a lényeg, úgyhogy igyekszik visszaterelni a beszélgetést a helyes irányba.*
- A megbízó nekünk épp elég, de továbbra sem hallok neveket. *Adja a lány tudtára, hogy márpedig hallani akarja őket, és végre hall is egyet. Balthier Vylrien. Jól az eszébe vési ezt a nevet, s közben tovább figyel. Nem szól egy szót sem, mert a következő mondatoknak már csak részben van értelme a számára. Pontosan tudja, hogy mire képes egy bosszúra éhes személy Sa'Tereth erejével a vérében. Ha életek biztonsága a tét, akkor nem lehet kifogás az, hogy nem az ő hibája. A könyörgést már várta, el is mosolyodik, mikor meghallja.*
- Sejtettem. Húzzalak ki a szarból, de úgy, hogy az mindenkinek jó legyen, de mondd csak, nekem miért lesz jó? Ha a Városi Tanács elé viszem, és megoldom az ügyedet úgy, ahogy azt kell, talán még meg is jutalmaznak érte. Miért válasszalak ehelyett téged? Mert szép kékek a szemeid? *Most néz vissza a lány arcára, hogy lássa is azt a jeges, de most kétségbeesett tekintetet.*
*Ezen a problémán nem segítettek volna az árvaház falai, sem semmilyen más búvóhely, ahol megpróbált volna elrejtőzni az árnyékból minduntalan őt figyelő, hátborzongató, sötét szemek elől. Ezt nem csak Grael tudja az Arctalanhoz való viszonya miatt, a lány is érezheti a saját testének jelzései nyomán, hogy hiába próbálja az elméjébe zárkózva megmagyarázni magának, hogy ha hátat fordít annak a szempárnak, hogy az ne lássa őket, attól az még ugyanúgy követi minden egyes mozdulatát, és várja az alkalmat, hogy lecsaphasson rá.
Mai leül, és beszélni kezd, de túl sok kérdés marad utána. Ha ködösít, azzal nem jutnak előrébb. Ha nem tudja meg, pontosan mi vagy ki a veszély forrása, nem tud segíteni, és őt sem tudja megvédeni tőle. Konkrétumokat vár el, amit határozottan a másik tudtára is ad. Nem bánhat vele kegyesen, most nem. Mégis, mikor teljesen váratlanul megérzi a puha kezet, ahogy az övét szorítja, néhány pillanatra elveszíti a fókuszt, és gyakorlatilag önként ül le a lány mellé az ágyra. Amolyan „mi a fenét művelsz” arccal néz rá, de aztán feleszmél a helyzetből, morran egyet, majd újra felveszi a szigorú tekintetét, és szó nélkül várja, hogy választ kapjon a kérdéseire.*
- Te mégis attól félsz, hogy rábukkannak azokra a nyomokra, amik nem is léteznek, hm? *Kérdezi sokatmondóan. Most nem Mai szemeibe néz, hanem sejtelmesen a plafonra pillant. Szándékosan hagyja jelképesen magára, hogy megértse végre, nem megmagyaráznia kell most a dolgokat, csak elmondania. Kifogásokkal azonban nem fognak közelebb kerülni a megoldáshoz.*
- Soha nem az a veszélyesebb, aki parancsra a fegyvert fogja, ezt jobb, ha megjegyzed. *Javítja ki a lány újabb hibáját. Már csak amiatt is biztos benne, hogy hatalmas a baj, mert tőle nem ahhoz van szokva, hogy könnyen talál kivetnivalót a mondataiban, ráadásul egymás után kettőben.*
- Mondd ezt a lázadásban lemészárolt nemesi családoknak, vagy a túlélőiknek, vagy nézd meg a meredélyt! *Ha valakit meg akarnak büntetni, akkor meg lehet találni rá az eszközöket. Senki sem szent és sérthetetlen, legyen bármekkora a befolyása, de most nem is ez a lényeg, úgyhogy igyekszik visszaterelni a beszélgetést a helyes irányba.*
- A megbízó nekünk épp elég, de továbbra sem hallok neveket. *Adja a lány tudtára, hogy márpedig hallani akarja őket, és végre hall is egyet. Balthier Vylrien. Jól az eszébe vési ezt a nevet, s közben tovább figyel. Nem szól egy szót sem, mert a következő mondatoknak már csak részben van értelme a számára. Pontosan tudja, hogy mire képes egy bosszúra éhes személy Sa'Tereth erejével a vérében. Ha életek biztonsága a tét, akkor nem lehet kifogás az, hogy nem az ő hibája. A könyörgést már várta, el is mosolyodik, mikor meghallja.*
- Sejtettem. Húzzalak ki a szarból, de úgy, hogy az mindenkinek jó legyen, de mondd csak, nekem miért lesz jó? Ha a Városi Tanács elé viszem, és megoldom az ügyedet úgy, ahogy azt kell, talán még meg is jutalmaznak érte. Miért válasszalak ehelyett téged? Mert szép kékek a szemeid? *Most néz vissza a lány arcára, hogy lássa is azt a jeges, de most kétségbeesett tekintetet.*
2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-22 09:48:36
Üzenet elküldve: 2025-02-22 09:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Hogyan is gondolhatta, hogy jár neki egyetlen éjjelnyi nyugalom? Ha nem hagyta volna el az árvaház óvó falait, most semmi gond nem lenne. Talán belül jól tudja, hogy Grael képes mindent rendbe tenni, a kezében, erős markában tartani a gondjait, de ezzel nem pusztán neveket bíz rá, nem pusztán hagyja, hogy a törvény által tegye a dolgát, hanem magát is beleadja. Úgy szorítja az asztal lapját, hogy az ő tenyere sajdul bele. Ködösen bár, de nem tud nem összeállni a kép, hogy amit elrebegett a másik fülébe, az megváltoztat mindent körülötte. Érzi a másik testét, szinte magán, a leheletét, ami forrósítja tarkójának bőrét, bejut a hajszálak közé, bejut mindenhová, ahogy a férfi maga is, csak az sosem fog elmúlni, hiába távolodik el…
Nehéz értelmet varázsolnia abba az elmébe, ami mindig olyan éles. Pusztán másfél pohár bortól még nem lenne gondja, de az összeveszett a testének ismeretlen szerrel és átvette a hatalmat, egészen kicsi érvényesülést hagyva neki csupán. Kár erőlködni is. Beletörődve bólint párat, majd megpróbál eltávolodni a testtől, az egyetlentől, aki most arról dönthet, hogy merre engedi tovább haladni az életét.
Leül az ágyra, s a magyarázata közben felhúzódik rá egészen, lábait maga alá húzza és fátyolosan pislog Grael-re. Elmondja, amit elmondhatott, minden további szó, amit kiszed belőle az valakit bajba fog sodorni. Olyannak adja a tudást, aki még egy gyermekkel is visszaélt, mi gátolná meg abban, hogy vele is ezt tegye… jobban, mint eddig? Csak abban bízhat, hogy annak vonzalma felé tompít az egészen. Amint elhangzik, hogy „segít”, akaratlan nyúl a férfi felé a keze, hogy megragadhassa az övét és oda vonhassa magához, maga mellé. Nem tudja uralni a mozdulatait, nem is akarja, egyedül az elméjét kellene, de az lehetetlen.*
- Több, mint húsz esztendeje, Grael. Nincs értelme felgöngyölíteni a szálakat, mert úgysincs nyoma semminek. Hogy ki tette, nem tudom, már talán az sem él. Azt tudom, hogy ki bujtotta erre, de felette nincs hatalma a városnak, mert egy másikban nemes. *Nem mondja ki, de a lesütött szeme épp eleget árulkodik. Nem félti az anyját, de amíg lehet, kerüli a szót magát is.*
- Közöttük ez mehet, büntetlenül, te is tudod. *Rázza meg a fejét, mielőtt visszatalál a barnákhoz.*
- Balthier Vylrien. *Köszörüli meg a torkát. Ezzel a vezetéknévvel jóformán el is árulta a testvérét. De még mindig inkább a cella, ami lehűti, mint egy felégetett város, és egy halott húg, na meg Sa'Tereth esetleges bosszúja.* - Az ő sírját kell figyelni. Vagy… előbb eltüntetni belőle a csontokat. *Villan be a megoldás, annak ellenére, hogy Mai már talán így is rabszolgasorba taszítódott.* - De jól látod, a lány veszélyes. De nem hibáztathatom azért, mert tudni akarja az igazat, csupán az eszköztára szélesebb, mint egy egyszerű halandónak. Nem tudom, meddig érne el a tombolása. Talán megállna nálam. *Szomorúan harap ismét az ajkába.* - Kérlek, oldjuk meg ezt valahogy anélkül, hogy bárkinek baja esne. Neki sem kellene, ő is csak… áldozat.
*Hogyan is gondolhatta, hogy jár neki egyetlen éjjelnyi nyugalom? Ha nem hagyta volna el az árvaház óvó falait, most semmi gond nem lenne. Talán belül jól tudja, hogy Grael képes mindent rendbe tenni, a kezében, erős markában tartani a gondjait, de ezzel nem pusztán neveket bíz rá, nem pusztán hagyja, hogy a törvény által tegye a dolgát, hanem magát is beleadja. Úgy szorítja az asztal lapját, hogy az ő tenyere sajdul bele. Ködösen bár, de nem tud nem összeállni a kép, hogy amit elrebegett a másik fülébe, az megváltoztat mindent körülötte. Érzi a másik testét, szinte magán, a leheletét, ami forrósítja tarkójának bőrét, bejut a hajszálak közé, bejut mindenhová, ahogy a férfi maga is, csak az sosem fog elmúlni, hiába távolodik el…
Nehéz értelmet varázsolnia abba az elmébe, ami mindig olyan éles. Pusztán másfél pohár bortól még nem lenne gondja, de az összeveszett a testének ismeretlen szerrel és átvette a hatalmat, egészen kicsi érvényesülést hagyva neki csupán. Kár erőlködni is. Beletörődve bólint párat, majd megpróbál eltávolodni a testtől, az egyetlentől, aki most arról dönthet, hogy merre engedi tovább haladni az életét.
Leül az ágyra, s a magyarázata közben felhúzódik rá egészen, lábait maga alá húzza és fátyolosan pislog Grael-re. Elmondja, amit elmondhatott, minden további szó, amit kiszed belőle az valakit bajba fog sodorni. Olyannak adja a tudást, aki még egy gyermekkel is visszaélt, mi gátolná meg abban, hogy vele is ezt tegye… jobban, mint eddig? Csak abban bízhat, hogy annak vonzalma felé tompít az egészen. Amint elhangzik, hogy „segít”, akaratlan nyúl a férfi felé a keze, hogy megragadhassa az övét és oda vonhassa magához, maga mellé. Nem tudja uralni a mozdulatait, nem is akarja, egyedül az elméjét kellene, de az lehetetlen.*
- Több, mint húsz esztendeje, Grael. Nincs értelme felgöngyölíteni a szálakat, mert úgysincs nyoma semminek. Hogy ki tette, nem tudom, már talán az sem él. Azt tudom, hogy ki bujtotta erre, de felette nincs hatalma a városnak, mert egy másikban nemes. *Nem mondja ki, de a lesütött szeme épp eleget árulkodik. Nem félti az anyját, de amíg lehet, kerüli a szót magát is.*
- Közöttük ez mehet, büntetlenül, te is tudod. *Rázza meg a fejét, mielőtt visszatalál a barnákhoz.*
- Balthier Vylrien. *Köszörüli meg a torkát. Ezzel a vezetéknévvel jóformán el is árulta a testvérét. De még mindig inkább a cella, ami lehűti, mint egy felégetett város, és egy halott húg, na meg Sa'Tereth esetleges bosszúja.* - Az ő sírját kell figyelni. Vagy… előbb eltüntetni belőle a csontokat. *Villan be a megoldás, annak ellenére, hogy Mai már talán így is rabszolgasorba taszítódott.* - De jól látod, a lány veszélyes. De nem hibáztathatom azért, mert tudni akarja az igazat, csupán az eszköztára szélesebb, mint egy egyszerű halandónak. Nem tudom, meddig érne el a tombolása. Talán megállna nálam. *Szomorúan harap ismét az ajkába.* - Kérlek, oldjuk meg ezt valahogy anélkül, hogy bárkinek baja esne. Neki sem kellene, ő is csak… áldozat.
2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-22 09:01:02
Üzenet elküldve: 2025-02-22 09:01:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Nem számított rá, hogy a mai akciónak komoly ügy lehet a vége. Ha a véleményét kérdezik, rettentően idegesíti is a tény, hogy akaratlanul is egy jó nagy adag szarba tenyerelt bele, de hát ki gondolta volna, hogy a kedves „én mindent mindenkinél jobban tudok” hercegnő ennyire nyakig van benne.*
~Bassza meg!~
*Szitkozódik magában, miközben átveszi az irányítást, és az asztalhoz terelgeti a kótyagos leányzót. Nagyon reméli, hogy képes lesz perceken belül kijózanodni. Ha nem, akkor legfeljebb tényleg megfürdeti úgy, ahogy van, ruhástól, és most épp nem is azért, hogy megnézze vizesen abban a göncben.
Mikor amaz ellép mellőle, és az asztalon támaszkodva próbál két lábon maradni, ő szorosan mögé lép, így a lány szinte érezheti is a leheletét a tarkóján.*
- Mondom mindent! Legalábbis akkor, ha nem akarsz egy cellában rohadni, míg a vallatóink kényszerítenek rá, hogy elmondd, amit tudsz. *Mondja mindezt viszonylag halkan, de most elég közel van azokhoz a hosszú fülecskékhez, hogy mindent kristálytisztán halljon. Talán nem úgy tűnik, mint aki segíteni akar, azonban az ő munkájában, egy ennyire komolynak tűnő probléma megoldása közben még a látszólagos áldozattal sem bánhat kesztyűs kézzel, amíg nem ismeri a teljes történetet. Pontosan ezért van szüksége minden részletre, mert ha elhallgatja azokat, egy rossz következtetés eredményeképp valaki ártatlanul kerülhet még szorultabb helyzetbe.*
- Nem. *Most nem hagyja, hogy másfelé tereljék a figyelmét. A történet úgy kezdődik, ahogy ilyenkor az összes. Nem tudja a teljes igazságot, ami sokszor csak annyit jelent, hogy nagyon jól tudja, de nem akarja elárulni. Az elmélete már az első mondatok után tanúbizonyságot nyer. Egy gyilkosság, melynek Mai ismeri is az elkövetőjét, de nem hajlandó elmondani. Egyelőre azonban nem szól közbe, végighallgatja a teljes vallomást. Mikor a végére ér, nagyot sóhajt. Még egyszer ránéz a kékekre, melyekben őszinte rettegést vél felfedezni, ami miatt valamelyest az ő szigorú tekintete megenyhül.*
- Jó, akkor most jól figyelj rám! Segítek neked, de csak akkor tudok, ha tényleg mindent elmondasz, amit tudsz. Azt mondod, egy gyilkosság történt nagyon régen. Mennyire régen? Hogy hívják az áldozatot, és mi köze a családodhoz? Ezt mind tudnom kell, de ami a legfontosabb, ha azt is tudod, hogy ki ölte meg, feltétlenül el kell mondanod! Csak így tudok segíteni. *Az a bizonyos szar még annál is nagyobb adag, mint amekkorának elsőre hitte. Nagyon nem tetszik ez neki. Sejti, hogy ezt nem fogja tudni pusztán törvényes úton megoldani, de egyelőre még próbálkozik vele.*
- Az áldozat gyereke, ezek szerint Sa'Tereth erejét felhasználva akarja kideríteni, hogy ki az, akin bosszút kell állnia az apja haláláért, igaz? Ráadásul te pontosan tudod, hogy ki az, és félsz, hogy emiatt te is veszélyben vagy. Ha az illető ennyire veszélyes, rácsok mögött a helye. Legalábbis azzal mindenképp időt nyerhetnénk anélkül, hogy katasztrófa történne. Azt hiszem, hogy az első helyes lépés az volna, ha átadnád őt a városőrségnek. *Jelenti ki határozottan, hisz az biztos, hogy ez a legjobb döntés, de természetesen tisztában van vele, hogy Mai valószínűleg nem véletlenül nem így cselekedett ez idáig.*
- De te ezt nem akarod…
*Nem számított rá, hogy a mai akciónak komoly ügy lehet a vége. Ha a véleményét kérdezik, rettentően idegesíti is a tény, hogy akaratlanul is egy jó nagy adag szarba tenyerelt bele, de hát ki gondolta volna, hogy a kedves „én mindent mindenkinél jobban tudok” hercegnő ennyire nyakig van benne.*
~Bassza meg!~
*Szitkozódik magában, miközben átveszi az irányítást, és az asztalhoz terelgeti a kótyagos leányzót. Nagyon reméli, hogy képes lesz perceken belül kijózanodni. Ha nem, akkor legfeljebb tényleg megfürdeti úgy, ahogy van, ruhástól, és most épp nem is azért, hogy megnézze vizesen abban a göncben.
Mikor amaz ellép mellőle, és az asztalon támaszkodva próbál két lábon maradni, ő szorosan mögé lép, így a lány szinte érezheti is a leheletét a tarkóján.*
- Mondom mindent! Legalábbis akkor, ha nem akarsz egy cellában rohadni, míg a vallatóink kényszerítenek rá, hogy elmondd, amit tudsz. *Mondja mindezt viszonylag halkan, de most elég közel van azokhoz a hosszú fülecskékhez, hogy mindent kristálytisztán halljon. Talán nem úgy tűnik, mint aki segíteni akar, azonban az ő munkájában, egy ennyire komolynak tűnő probléma megoldása közben még a látszólagos áldozattal sem bánhat kesztyűs kézzel, amíg nem ismeri a teljes történetet. Pontosan ezért van szüksége minden részletre, mert ha elhallgatja azokat, egy rossz következtetés eredményeképp valaki ártatlanul kerülhet még szorultabb helyzetbe.*
- Nem. *Most nem hagyja, hogy másfelé tereljék a figyelmét. A történet úgy kezdődik, ahogy ilyenkor az összes. Nem tudja a teljes igazságot, ami sokszor csak annyit jelent, hogy nagyon jól tudja, de nem akarja elárulni. Az elmélete már az első mondatok után tanúbizonyságot nyer. Egy gyilkosság, melynek Mai ismeri is az elkövetőjét, de nem hajlandó elmondani. Egyelőre azonban nem szól közbe, végighallgatja a teljes vallomást. Mikor a végére ér, nagyot sóhajt. Még egyszer ránéz a kékekre, melyekben őszinte rettegést vél felfedezni, ami miatt valamelyest az ő szigorú tekintete megenyhül.*
- Jó, akkor most jól figyelj rám! Segítek neked, de csak akkor tudok, ha tényleg mindent elmondasz, amit tudsz. Azt mondod, egy gyilkosság történt nagyon régen. Mennyire régen? Hogy hívják az áldozatot, és mi köze a családodhoz? Ezt mind tudnom kell, de ami a legfontosabb, ha azt is tudod, hogy ki ölte meg, feltétlenül el kell mondanod! Csak így tudok segíteni. *Az a bizonyos szar még annál is nagyobb adag, mint amekkorának elsőre hitte. Nagyon nem tetszik ez neki. Sejti, hogy ezt nem fogja tudni pusztán törvényes úton megoldani, de egyelőre még próbálkozik vele.*
- Az áldozat gyereke, ezek szerint Sa'Tereth erejét felhasználva akarja kideríteni, hogy ki az, akin bosszút kell állnia az apja haláláért, igaz? Ráadásul te pontosan tudod, hogy ki az, és félsz, hogy emiatt te is veszélyben vagy. Ha az illető ennyire veszélyes, rácsok mögött a helye. Legalábbis azzal mindenképp időt nyerhetnénk anélkül, hogy katasztrófa történne. Azt hiszem, hogy az első helyes lépés az volna, ha átadnád őt a városőrségnek. *Jelenti ki határozottan, hisz az biztos, hogy ez a legjobb döntés, de természetesen tisztában van vele, hogy Mai valószínűleg nem véletlenül nem így cselekedett ez idáig.*
- De te ezt nem akarod…
2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-20 19:52:47
Üzenet elküldve: 2025-02-20 19:52:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Remek alkalom ez egy fontos beszélgetéshez, kiadni mindent, ami eddig nyomta a szívét és talán beáldozni a jó édes anyját a testvérével együtt. Ha most teljes egészében fel tudna fogni mindent, akkor gratulálna magának. Így csak pislog és nyöszörög, hogy engedje már el. Kapkodja a levegőt, először a nevetéstől, aztán a visszafojtott könnyektől. Amikor végre elengedi, akkor pedig attól piheg, hogy kiszabadult a fogságból. Kedve lenne mégis utána lépni, megragadni a kezét, hogy most igazán megértésre volna szüksége, nem pedig utasítgatásokra. De neki a legrosszabba kellett belebotlania. Ismét.
Mit nem adna azért, ha most belekortyolhatna a pohárba, ami most mintha mérföldekre lenne tőle. Semmi nem tud igazi enyhülést hozni, az ijedtségtől szinte elpárolgott az a szemernyi jó is, amit a vigyor adott, mégis érzi, hogy nem múlt el teljesen, mert koncentrálnia kell ahhoz, hogy összeszedett legyen.*
- Nem lehet. Mindent nem. *Harap rá az ajkára, olyan erővel, hogy kiserkenne a vér, ha nem állítaná meg a fájdalom. Elfordul, az asztalhoz lép és rámarkol a lapjára. Nem akarja nézni a másikat, miközben beszél, de egy kis idő múltán, mikor tényleg úgy érzi, hogy kezdi összeszedni magát, visszanéz rá. Szinte egyszerre özönlik el az elméjét a lehetséges szörnyűbbnél szörnyűbb kimeneteli lehetőségek. De már kár hazudnia. Nem tudna olyat kitalálni, amivel most lecsendesíthetné a férfit. Végül leül, - ahogy Grael kérte - de az ágya szélére.*
- Nem veszed le a kabátod? *Terel, de tudja, hogy beszédbe fog kezdeni.*
- Ez már nagyon régen történt és nem tudom a teljes igazságot. De mindjárt megérted. Szóval, annak, akiről a múltkor beszéltem neked, megölték az apját és én tudom, hogy ki. Hozzám köthető, a családomhoz. *Igazából nem is lenne rossz, ha az anyját ültetnék le ilyesmiért, de egyrészt másik város, másrészt nem olyan ostoba, hogy nyomot hagyjon, legalábbis olyat, ami őt beszennyezheti.*
- Leélt egy fél életet anélkül, hogy érdekelje ez az egész, de most, hogy elég erőt kapott Sa'Tereth-től, meg akarja tudni, hogy mi történt az apjával. Az itteni temetőben nyugszik a… férfi. És ismer valamilyen mágiát az istenetektől, amivel egy rövid időre szóra bírhatja. Nem tudom, hogy hogyan, csak azt, hogy kell hozzá a teste. A csontjai gondolom éppen elegek. És azt akarja megszerezni. Nem tudom sikerült-e lebeszélnem róla, de ha nem, és megteszi, akkor… már kevesebbért is megátkozott. És még bántódása is eshet, ha közben ti elkapjátok, de inkább vessék tömlöcbe, minthogy felégesse a várost, a gyerekeket… velem együtt. *A történet végére, ami valószínűleg nem lesz elég a másiknak, már remeg a hangja. Riadtan nézi a barnákat, mintha segítséget várna attól, aki most a legkönnyebben tudná őt bántani.* - Igazságot már nem lehet szolgáltatni, de nem akarom, hogy valami szörnyűség történjen, Grael.
*Remek alkalom ez egy fontos beszélgetéshez, kiadni mindent, ami eddig nyomta a szívét és talán beáldozni a jó édes anyját a testvérével együtt. Ha most teljes egészében fel tudna fogni mindent, akkor gratulálna magának. Így csak pislog és nyöszörög, hogy engedje már el. Kapkodja a levegőt, először a nevetéstől, aztán a visszafojtott könnyektől. Amikor végre elengedi, akkor pedig attól piheg, hogy kiszabadult a fogságból. Kedve lenne mégis utána lépni, megragadni a kezét, hogy most igazán megértésre volna szüksége, nem pedig utasítgatásokra. De neki a legrosszabba kellett belebotlania. Ismét.
Mit nem adna azért, ha most belekortyolhatna a pohárba, ami most mintha mérföldekre lenne tőle. Semmi nem tud igazi enyhülést hozni, az ijedtségtől szinte elpárolgott az a szemernyi jó is, amit a vigyor adott, mégis érzi, hogy nem múlt el teljesen, mert koncentrálnia kell ahhoz, hogy összeszedett legyen.*
- Nem lehet. Mindent nem. *Harap rá az ajkára, olyan erővel, hogy kiserkenne a vér, ha nem állítaná meg a fájdalom. Elfordul, az asztalhoz lép és rámarkol a lapjára. Nem akarja nézni a másikat, miközben beszél, de egy kis idő múltán, mikor tényleg úgy érzi, hogy kezdi összeszedni magát, visszanéz rá. Szinte egyszerre özönlik el az elméjét a lehetséges szörnyűbbnél szörnyűbb kimeneteli lehetőségek. De már kár hazudnia. Nem tudna olyat kitalálni, amivel most lecsendesíthetné a férfit. Végül leül, - ahogy Grael kérte - de az ágya szélére.*
- Nem veszed le a kabátod? *Terel, de tudja, hogy beszédbe fog kezdeni.*
- Ez már nagyon régen történt és nem tudom a teljes igazságot. De mindjárt megérted. Szóval, annak, akiről a múltkor beszéltem neked, megölték az apját és én tudom, hogy ki. Hozzám köthető, a családomhoz. *Igazából nem is lenne rossz, ha az anyját ültetnék le ilyesmiért, de egyrészt másik város, másrészt nem olyan ostoba, hogy nyomot hagyjon, legalábbis olyat, ami őt beszennyezheti.*
- Leélt egy fél életet anélkül, hogy érdekelje ez az egész, de most, hogy elég erőt kapott Sa'Tereth-től, meg akarja tudni, hogy mi történt az apjával. Az itteni temetőben nyugszik a… férfi. És ismer valamilyen mágiát az istenetektől, amivel egy rövid időre szóra bírhatja. Nem tudom, hogy hogyan, csak azt, hogy kell hozzá a teste. A csontjai gondolom éppen elegek. És azt akarja megszerezni. Nem tudom sikerült-e lebeszélnem róla, de ha nem, és megteszi, akkor… már kevesebbért is megátkozott. És még bántódása is eshet, ha közben ti elkapjátok, de inkább vessék tömlöcbe, minthogy felégesse a várost, a gyerekeket… velem együtt. *A történet végére, ami valószínűleg nem lesz elég a másiknak, már remeg a hangja. Riadtan nézi a barnákat, mintha segítséget várna attól, aki most a legkönnyebben tudná őt bántani.* - Igazságot már nem lehet szolgáltatni, de nem akarom, hogy valami szörnyűség történjen, Grael.
2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-20 19:18:05
Üzenet elküldve: 2025-02-20 19:18:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Bármennyire is meg akarja tartani a kontrollt, képtelen máshogy reagálni arra, ami elhangzott. Tekintete szikrákat szór, ahogy a jégkékeket bámulja, és közben azért imádkozik, bánat tudja kihez, hogy amit most hallott, az csak egy rossz tréfa legyen, mert ha igaz, akkor a picsának annyi. Ha megölt valakit, és elásta, még ha csak ideiglenesen is, akkor rövidesen a hatályos arthenior-i törvények alapján jobb esetben hosszú évekre csak egy sötét, nyirkos cella falait bámulhatja, de a bírák kedvétől függően akár kötélen is végezheti.*
- Ne csitítgass! Tudod, te miket beszélsz? *Kedve támadna pofon vágni szerencsétlent, hogy észhez térjen végre, de visszafogja magát. Helyette a lány vállait szorítja, melyre ő nyomban hisztizni is kezd. Ekkor egy dühtől fűtött, hirtelen mozdulattal elereszti őt, elfordul tőle, de csak néhány pillanatig, míg valamelyest összeszedi magát.*
~És mindezt képes volt kinyögni egy városőrnek?~ *Visszafordul a félvérhez, és bár ködös az elméje, igyekszik felfogni azt, amit a nő mentségére kezd el magyarázni neki. Hallgatja a szavakat, de minél többet tud, annál nagyobb ostobaságnak hangzik az egész.*
- Ennek kurvára semmi értelme. Mégis mibe keverted magad, te lány? Elmondtam, hogy Sa'Tereth túl veszélyes. Mit csináltál, amiért most… argh… *Morog, miközben a fejét csóválja. Az utolsó mondatokra már nem is figyel, megoldáson töri a fejét, de rájön, hogy ahhoz még túl keveset tud. Végül újra Mai-ra szegezi a tekintetét.*
- Akkor most elmondom mi lesz. Először is összeszeded magad! Ha nem megy, a nyakadba borítok egy vödör vizet, az majd helyreráz. Aztán leülünk, te nem iszol semmit, legfeljebb vizet, és szépen elmondasz mindent szóról szóra, hogy mi történt! Ez most nem egy bizalmas beszélgetés lesz, hanem egy félhivatalos kihallgatás, szóval mindent hallani akarok. Történéseket, helyszíneket… neveket… mindent. Értve vagyok? *Azzal a konyha irányába pillant, hogy ha a fél-elf alkalmasnak érzi hozzá magát, akkor lássanak is neki.*
*Bármennyire is meg akarja tartani a kontrollt, képtelen máshogy reagálni arra, ami elhangzott. Tekintete szikrákat szór, ahogy a jégkékeket bámulja, és közben azért imádkozik, bánat tudja kihez, hogy amit most hallott, az csak egy rossz tréfa legyen, mert ha igaz, akkor a picsának annyi. Ha megölt valakit, és elásta, még ha csak ideiglenesen is, akkor rövidesen a hatályos arthenior-i törvények alapján jobb esetben hosszú évekre csak egy sötét, nyirkos cella falait bámulhatja, de a bírák kedvétől függően akár kötélen is végezheti.*
- Ne csitítgass! Tudod, te miket beszélsz? *Kedve támadna pofon vágni szerencsétlent, hogy észhez térjen végre, de visszafogja magát. Helyette a lány vállait szorítja, melyre ő nyomban hisztizni is kezd. Ekkor egy dühtől fűtött, hirtelen mozdulattal elereszti őt, elfordul tőle, de csak néhány pillanatig, míg valamelyest összeszedi magát.*
~És mindezt képes volt kinyögni egy városőrnek?~ *Visszafordul a félvérhez, és bár ködös az elméje, igyekszik felfogni azt, amit a nő mentségére kezd el magyarázni neki. Hallgatja a szavakat, de minél többet tud, annál nagyobb ostobaságnak hangzik az egész.*
- Ennek kurvára semmi értelme. Mégis mibe keverted magad, te lány? Elmondtam, hogy Sa'Tereth túl veszélyes. Mit csináltál, amiért most… argh… *Morog, miközben a fejét csóválja. Az utolsó mondatokra már nem is figyel, megoldáson töri a fejét, de rájön, hogy ahhoz még túl keveset tud. Végül újra Mai-ra szegezi a tekintetét.*
- Akkor most elmondom mi lesz. Először is összeszeded magad! Ha nem megy, a nyakadba borítok egy vödör vizet, az majd helyreráz. Aztán leülünk, te nem iszol semmit, legfeljebb vizet, és szépen elmondasz mindent szóról szóra, hogy mi történt! Ez most nem egy bizalmas beszélgetés lesz, hanem egy félhivatalos kihallgatás, szóval mindent hallani akarok. Történéseket, helyszíneket… neveket… mindent. Értve vagyok? *Azzal a konyha irányába pillant, hogy ha a fél-elf alkalmasnak érzi hozzá magát, akkor lássanak is neki.*
2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-20 18:40:40
Üzenet elküldve: 2025-02-20 18:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Máskor szívesen kérdezne többet, vagy kutatna abban, hogy mi van az egyszavas válaszok mögött. Nem ismeri ki egészen jól a férfit, de már néhány dolgot megtudott róla, amit tud úgy használni, hogy legalább neki ne essen bántódása, de most minden cserbenhagyja és jelenleg most ez még csak nem is bosszantja. Neki éppen elég fürkészni a barna szemeket, hogy hogyan mozog az a száj, amiből bármi jön ki, most nem hagy benne nyomot. Nem hagy semmit, de az sem fogan meg benne, hogy tényleg el akarná küldeni. Nem jó a társasága, csupán érdekes, s bár ezt az érdeklődést most meglovagolni nem tudja, attól még vele van az érzés.
Nem érzékeli, hogy amaz menne, a finom keze a mellkasára tapad és olyasmit suttog a fülébe, ami miatt ténylegesen fel akarta keresni, csak akkor már győzött a józan ész. Most pedig idegennek tűnik átgondolni a saját szavait. Nem kezdett bele jókor és jó sem sülhet ki belőle, csak fecseg és fecseg, ostoba csitriként, amilyen soha nem akarna lenni, de éppen kielégítő a gondtalanság. Ami egészen pontosan addig tart, amíg a vállain nem érzi a józanító markot, s a háta erőteljesen bele nem csapódik a hideg kőfalba. Megijed, kell egy kis idő, míg egyáltalán felfogja, hogy mi történik. Nehéz átlátni a saját maga által belélegzett ködön, de kénytelen lesz.*
. Csss! *Fújja ki a fogai közül a hangot és idegesen pislog a másik lakása irányába.* - Kérlek, kérlek, ne legyél hangos! *Nyílik végre valóban szóra az ajka. A közelség ismét annyira vonzó, mint amilyen taszító is. Annyira utálja, hogy a másik közelében egyszerűen nem tudhatja soha, hogy mire számítson. Szinte nem is pislog, ahogy a másik szemei mélyébe tekint.*
- Fáj Grael, engedj már el. *Nyögi, de aztán bárhogy is lesz, beszélnie kell. Ezt sosem tudná elfelejteni.*
- Akiről beszéltem neked. Ő és a mágiája. Épp ez az, hogy semmi közöm nincs hozzá, mégis… mégis én leszek az első, akinek fájni fog, ha szóra bírja. *Fájdalmasan nevet fel, talán ez még mindig a szer hatása.* - Érted, egy hullát. Szóra. És az fog pórul járni, aki semmiről nem tehet, csak mert rosszakkal barátkozik. *Még hangosabban nevet, majd a végére már szipog kettőt, de visszatartja a majd kitörő könnyeket. Egyszerre érez már megint mindent.* - Ezért akartalak keresni, de ez túl sok, ezt nem tudom viszonozni. Biztosan nem. De a város, az a város. Annak állsz a szolgálatában. Nem is nekem segítenél, hanem a munkádat végeznéd.
*Máskor szívesen kérdezne többet, vagy kutatna abban, hogy mi van az egyszavas válaszok mögött. Nem ismeri ki egészen jól a férfit, de már néhány dolgot megtudott róla, amit tud úgy használni, hogy legalább neki ne essen bántódása, de most minden cserbenhagyja és jelenleg most ez még csak nem is bosszantja. Neki éppen elég fürkészni a barna szemeket, hogy hogyan mozog az a száj, amiből bármi jön ki, most nem hagy benne nyomot. Nem hagy semmit, de az sem fogan meg benne, hogy tényleg el akarná küldeni. Nem jó a társasága, csupán érdekes, s bár ezt az érdeklődést most meglovagolni nem tudja, attól még vele van az érzés.
Nem érzékeli, hogy amaz menne, a finom keze a mellkasára tapad és olyasmit suttog a fülébe, ami miatt ténylegesen fel akarta keresni, csak akkor már győzött a józan ész. Most pedig idegennek tűnik átgondolni a saját szavait. Nem kezdett bele jókor és jó sem sülhet ki belőle, csak fecseg és fecseg, ostoba csitriként, amilyen soha nem akarna lenni, de éppen kielégítő a gondtalanság. Ami egészen pontosan addig tart, amíg a vállain nem érzi a józanító markot, s a háta erőteljesen bele nem csapódik a hideg kőfalba. Megijed, kell egy kis idő, míg egyáltalán felfogja, hogy mi történik. Nehéz átlátni a saját maga által belélegzett ködön, de kénytelen lesz.*
. Csss! *Fújja ki a fogai közül a hangot és idegesen pislog a másik lakása irányába.* - Kérlek, kérlek, ne legyél hangos! *Nyílik végre valóban szóra az ajka. A közelség ismét annyira vonzó, mint amilyen taszító is. Annyira utálja, hogy a másik közelében egyszerűen nem tudhatja soha, hogy mire számítson. Szinte nem is pislog, ahogy a másik szemei mélyébe tekint.*
- Fáj Grael, engedj már el. *Nyögi, de aztán bárhogy is lesz, beszélnie kell. Ezt sosem tudná elfelejteni.*
- Akiről beszéltem neked. Ő és a mágiája. Épp ez az, hogy semmi közöm nincs hozzá, mégis… mégis én leszek az első, akinek fájni fog, ha szóra bírja. *Fájdalmasan nevet fel, talán ez még mindig a szer hatása.* - Érted, egy hullát. Szóra. És az fog pórul járni, aki semmiről nem tehet, csak mert rosszakkal barátkozik. *Még hangosabban nevet, majd a végére már szipog kettőt, de visszatartja a majd kitörő könnyeket. Egyszerre érez már megint mindent.* - Ezért akartalak keresni, de ez túl sok, ezt nem tudom viszonozni. Biztosan nem. De a város, az a város. Annak állsz a szolgálatában. Nem is nekem segítenél, hanem a munkádat végeznéd.
2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-20 18:12:48
Üzenet elküldve: 2025-02-20 18:12:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Fogalma sincs róla, hogy mit jelent az önzetlenség. Még akkor sem volt soha önzetlen, mikor legalább a húgával jól bánt. Akkor is mindig hátsó szándékai voltak. Szüksége volt rá, vagy egyszerűen csak önigazolást akart arról, hogy nem is olyan rossz ember ő valójában. A másik tényező, amit szintén nem ismer, az a félelem. Neki nincs már mit elveszítenie, nyerni pedig semmit nem akar, így gyakorlatilag nem is kell tartania semmitől.*
- Kétlem. *Éppen ezért nem valószínű az sem, hogy üres fejjel jobban érezné magát. Az ő fejében nincsenek felesleges gondolatok, nincs, ami láthatatlanul, hangtalanul, tétlenül kínozza az elméjében.
Hallgatja a lány újabb szavait. Egy szám, huszonöt. Meg kell erőltetnie magát, hogy összerakja a képet, de miután eszébe jut, hogy Frinch úr az egyik hivatalnokkal nemrégiben pontosan huszonöt árvát szállított a város egyik legnagyobb, régi, nemesi kúriájába, és a kis elf lány mosolya is megjelenik lelki szemei előtt, rájön, hogy miről is van szó pontosan.*
- Értem. *Nem hatja meg, hogy két tucat gyereknek jobb lett az élete, neki nem jelentenek semmit, sőt, örül, ha nincsenek körülötte. Szikra más, mert ő hasznos, de a legtöbb kölyökről ez egyáltalán nem mondható el.
Az, hogy a döntés jogát a távozásáról átadja a nőnek, csak a látszat. Ebben az állapotban nem tud mit kezdeni vele, ezt a rövid válaszai alapján is látni lehet, úgyhogy valószínű, hogy a következő percekben sarkon fordul, és hagyja, hogy a fruska egyedül szenvedjen tovább. Nem kell neki a bor sem, és még a rövid ruha sem hozza lázba úgy, hogy nem társul mellé valódi értelem.
Már épp elfordulna, de Mai akkor újra megérinti, így nem veszi le róla a tekintetét. Egy újabb baromságra számít, de mikor a szavak elhagyják a lágyan mozgó, húsos ajkakat, szinte megdermed.*
- Tessék? *Még egy hitetlenkedő kérdés elhagyja a száját, de utána már a kezei mozdulnak. Megragadja a lányt a vállainál, és erőteljesen a falhoz taszítja. Olyan közel kerül hozzá, hogy egy romantikus pillanatban egy kellemes csók el is csattanhatna, de most semmi kedve enyelegni. Szemeiben visszafojtott dühöt látni.*
- Mit mondtál? Mit műveltél, te ribanc? Mi az, hogy ki fognak ásni valakit a temetőből?! És mi közöd neked hozzá?! Beszélj! *Mai hangját talán nem hallani a falakon keresztül, de a férfi egyre erőteljesebb orgánuma már átszűrődhet rajtuk. Azt hiszi, hogy a félvér valami hatalmas őrültséget művelt. Talán nem is más miatt érdeklődött az Arctalan felől, hanem magának akarta a tudást...?*
- Halljam! *Követelőzik még egyszer.*
*Fogalma sincs róla, hogy mit jelent az önzetlenség. Még akkor sem volt soha önzetlen, mikor legalább a húgával jól bánt. Akkor is mindig hátsó szándékai voltak. Szüksége volt rá, vagy egyszerűen csak önigazolást akart arról, hogy nem is olyan rossz ember ő valójában. A másik tényező, amit szintén nem ismer, az a félelem. Neki nincs már mit elveszítenie, nyerni pedig semmit nem akar, így gyakorlatilag nem is kell tartania semmitől.*
- Kétlem. *Éppen ezért nem valószínű az sem, hogy üres fejjel jobban érezné magát. Az ő fejében nincsenek felesleges gondolatok, nincs, ami láthatatlanul, hangtalanul, tétlenül kínozza az elméjében.
Hallgatja a lány újabb szavait. Egy szám, huszonöt. Meg kell erőltetnie magát, hogy összerakja a képet, de miután eszébe jut, hogy Frinch úr az egyik hivatalnokkal nemrégiben pontosan huszonöt árvát szállított a város egyik legnagyobb, régi, nemesi kúriájába, és a kis elf lány mosolya is megjelenik lelki szemei előtt, rájön, hogy miről is van szó pontosan.*
- Értem. *Nem hatja meg, hogy két tucat gyereknek jobb lett az élete, neki nem jelentenek semmit, sőt, örül, ha nincsenek körülötte. Szikra más, mert ő hasznos, de a legtöbb kölyökről ez egyáltalán nem mondható el.
Az, hogy a döntés jogát a távozásáról átadja a nőnek, csak a látszat. Ebben az állapotban nem tud mit kezdeni vele, ezt a rövid válaszai alapján is látni lehet, úgyhogy valószínű, hogy a következő percekben sarkon fordul, és hagyja, hogy a fruska egyedül szenvedjen tovább. Nem kell neki a bor sem, és még a rövid ruha sem hozza lázba úgy, hogy nem társul mellé valódi értelem.
Már épp elfordulna, de Mai akkor újra megérinti, így nem veszi le róla a tekintetét. Egy újabb baromságra számít, de mikor a szavak elhagyják a lágyan mozgó, húsos ajkakat, szinte megdermed.*
- Tessék? *Még egy hitetlenkedő kérdés elhagyja a száját, de utána már a kezei mozdulnak. Megragadja a lányt a vállainál, és erőteljesen a falhoz taszítja. Olyan közel kerül hozzá, hogy egy romantikus pillanatban egy kellemes csók el is csattanhatna, de most semmi kedve enyelegni. Szemeiben visszafojtott dühöt látni.*
- Mit mondtál? Mit műveltél, te ribanc? Mi az, hogy ki fognak ásni valakit a temetőből?! És mi közöd neked hozzá?! Beszélj! *Mai hangját talán nem hallani a falakon keresztül, de a férfi egyre erőteljesebb orgánuma már átszűrődhet rajtuk. Azt hiszi, hogy a félvér valami hatalmas őrültséget művelt. Talán nem is más miatt érdeklődött az Arctalan felől, hanem magának akarta a tudást...?*
- Halljam! *Követelőzik még egyszer.*
2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-19 19:39:02
Üzenet elküldve: 2025-02-19 19:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Mi problémája lehetne? Hogy az egész életét mások elé helyezte? Hogy a megmentési kényszere olyan karjaiba sodorta, aki bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy elveszi az életét, ha nem elég jó elodázni a szándékát? Vagy, hogy élete legfontosabb szereplője egyetlen elmormolt igével tönkre tehetne mindent, amit felépített? Vagy, hogy az egyetlen, aki mellett olyan felszabadultan jól érzi magát, sosincs a közelében, hogy megpihenhessen? Nincs neki semmi problémája. Csak alkalomadtán meg akarja szüntetni a szüntelen zakatoló nem létező gondokat.*
- Engedelmes. *Eltűnődik, mintha teljességében értelmezni tudná a szót. De momentán nem tud merengeni, esetleg ízlelgetni szavakat.*
- Miért, még a végén jól éreznéd magad? *Vigyorodik el. Kedve lenne a másikat megnézni hasonlóan, mint, ahogy most ő van. Fel is nevet a képen, még ha nem is annyira, hogy hallani az utca másik végében is a hangját. Aztán csak előtör belőle néhány gondolat, aminek, ha látszólag nem is, de valójában van értelmük. Mintha amaz tudná, hogy miről beszél. Felemeli a kezét, s a vékony ujjait egymás után nyújtja ki, mintha csak számolna, persze nem lesz elég hozzá az öt, de még tíz sem.* - Huszonötnek, Grael. Huszonötnek.* A szám így sem teljes, de neki most csak az újonnan érkezőkön jár az esze, a többiek már mintha ezer éve vele lennének, pedig korántsem. Elégedettség ül ki a képére, majd ismét, mintha utat akarna törni a bűntudat. Nem akarja hagyni, de nem tudja megállítani. Hát mégsem olyan jó ez az átkos szer.* - Annál biztosan jobb, mint amilyen volt. *Jelenti ki, mert tényleg így gondolja. Csak tudja jól, hogy bárkit megviselne a hirtelen érkezett tömeg, még az olyan okos lányokat is, mint Szikra.
Amaz elveszi a poharát, amibe bele sem kortyol, csak félreteszi. Sértődötten néz utána, majd újra a barnák mélyét fürkészi.*
- Hm, mondjuk… *Kissé halkabban kezd el beszélni, ha lehet, még közelebb lép a férfihez. Megtámaszkodik újra a vérttel védett mellkasában és lábujjhegyre áll, hátha úgy el tudja érni a fülét, hogy a mondandója végére, már abba suttoghasson. Tudja, hogy a falak nem engednék át Nori-hoz a szavait, sőt, itthon sincs, de így biztosabb.* - Figyelhetnéd jobban a temetőt. Ki fognak onnan ásni valakit és akkor nekem annyi. *Talán nem erre számított a másik, de most ezt kapja. Na meg a lassan újra telitalpra visszaereszkedőt, aki nem képes a jégkékekkel nem őt bámulni.*
*Mi problémája lehetne? Hogy az egész életét mások elé helyezte? Hogy a megmentési kényszere olyan karjaiba sodorta, aki bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy elveszi az életét, ha nem elég jó elodázni a szándékát? Vagy, hogy élete legfontosabb szereplője egyetlen elmormolt igével tönkre tehetne mindent, amit felépített? Vagy, hogy az egyetlen, aki mellett olyan felszabadultan jól érzi magát, sosincs a közelében, hogy megpihenhessen? Nincs neki semmi problémája. Csak alkalomadtán meg akarja szüntetni a szüntelen zakatoló nem létező gondokat.*
- Engedelmes. *Eltűnődik, mintha teljességében értelmezni tudná a szót. De momentán nem tud merengeni, esetleg ízlelgetni szavakat.*
- Miért, még a végén jól éreznéd magad? *Vigyorodik el. Kedve lenne a másikat megnézni hasonlóan, mint, ahogy most ő van. Fel is nevet a képen, még ha nem is annyira, hogy hallani az utca másik végében is a hangját. Aztán csak előtör belőle néhány gondolat, aminek, ha látszólag nem is, de valójában van értelmük. Mintha amaz tudná, hogy miről beszél. Felemeli a kezét, s a vékony ujjait egymás után nyújtja ki, mintha csak számolna, persze nem lesz elég hozzá az öt, de még tíz sem.* - Huszonötnek, Grael. Huszonötnek.* A szám így sem teljes, de neki most csak az újonnan érkezőkön jár az esze, a többiek már mintha ezer éve vele lennének, pedig korántsem. Elégedettség ül ki a képére, majd ismét, mintha utat akarna törni a bűntudat. Nem akarja hagyni, de nem tudja megállítani. Hát mégsem olyan jó ez az átkos szer.* - Annál biztosan jobb, mint amilyen volt. *Jelenti ki, mert tényleg így gondolja. Csak tudja jól, hogy bárkit megviselne a hirtelen érkezett tömeg, még az olyan okos lányokat is, mint Szikra.
Amaz elveszi a poharát, amibe bele sem kortyol, csak félreteszi. Sértődötten néz utána, majd újra a barnák mélyét fürkészi.*
- Hm, mondjuk… *Kissé halkabban kezd el beszélni, ha lehet, még közelebb lép a férfihez. Megtámaszkodik újra a vérttel védett mellkasában és lábujjhegyre áll, hátha úgy el tudja érni a fülét, hogy a mondandója végére, már abba suttoghasson. Tudja, hogy a falak nem engednék át Nori-hoz a szavait, sőt, itthon sincs, de így biztosabb.* - Figyelhetnéd jobban a temetőt. Ki fognak onnan ásni valakit és akkor nekem annyi. *Talán nem erre számított a másik, de most ezt kapja. Na meg a lassan újra telitalpra visszaereszkedőt, aki nem képes a jégkékekkel nem őt bámulni.*
2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-19 19:01:34
Üzenet elküldve: 2025-02-19 19:01:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Azt most már tudja, hogy Mai életében is akadnak bőven problémák, melyekre az elme már csak ideiglenes összeomlással tud válaszolni. Nem tudja miért, de mindig úgy képzelte el, hogy a hozzá hasonló, gazdag fruskák életének minden pillanata színarany, de a mostani tapasztalat egészen mást láttat vele. Már az is furcsa, hogy a lány pont itt vásárolt házat magának. Hát nincs egy palota sehol, amit megörökölhetett volna? Szívesen a mélyére ásna a dolgoknak, csak épp az a baj, hogy a hölgyemény jelen állapotában ez lehetetlen küldetésnek tűnik.*
- Azért másztad meg, mert engedelmes kislány vagy. *Lehetséges, hogy a tervén könnyedén át lehetett látni, de az mégis úgy alakult, ahogy ő akarta, sőt, sokkal jobban. Már, ami a tartozás részét illeti. Annak már kevésbé örül, hogy most Mai most épp úgy tűnik, semmire sem alkalmas.*
- Kösz, én inkább nem hagynám el őket, ha nem muszáj. Neked sem kéne. *Veszélyt valóban nem jelent. Azt már rég elérte a másik, hogy jóval többet jelentsen annál, mintsem valaki, akit csak bántani akar. Nem, az értékes ékszerekre vigyázni szoktak, és Mai bizony az. Már tagadni sem próbálja maga előtt, hogy ezt gondolja rajta.*
- Hánynak? Annak is jobb lett, akiért annyit aggódtál? *Kíváncsian kérdez vissza. Meg akarja érteni a kusza történetet, de úgy érzi, hogy egyelőre még nagyon sok darabkája hiányzik a kirakósnak hozzá.
A poharat elveszi, de nem iszik belőle, hanem azzal a mozdulattal félrerakja a ki sem bontott pergamen mellé. Ki tudja, hogy mit kevert még jó humorában abba a borba a lány. Az viszont jó, hogy így ő sem fogja meginni.*
- Nem tudom. Az attól függ, hogy azt akarod-e, hogy elmenjek. Úgyis szereted megmondani, hogy mit csináljanak mások. Hát hajrá! *Tárja szét a kezeit, mintha ő döntésképtelen volna. Érdekes egy játék ez így, csak épp fogalma sincs, hová fognak kilyukadni. Úgy látszik a felhívás keringőre most teljesen hidegen hagyja Mai-t…*
*Azt most már tudja, hogy Mai életében is akadnak bőven problémák, melyekre az elme már csak ideiglenes összeomlással tud válaszolni. Nem tudja miért, de mindig úgy képzelte el, hogy a hozzá hasonló, gazdag fruskák életének minden pillanata színarany, de a mostani tapasztalat egészen mást láttat vele. Már az is furcsa, hogy a lány pont itt vásárolt házat magának. Hát nincs egy palota sehol, amit megörökölhetett volna? Szívesen a mélyére ásna a dolgoknak, csak épp az a baj, hogy a hölgyemény jelen állapotában ez lehetetlen küldetésnek tűnik.*
- Azért másztad meg, mert engedelmes kislány vagy. *Lehetséges, hogy a tervén könnyedén át lehetett látni, de az mégis úgy alakult, ahogy ő akarta, sőt, sokkal jobban. Már, ami a tartozás részét illeti. Annak már kevésbé örül, hogy most Mai most épp úgy tűnik, semmire sem alkalmas.*
- Kösz, én inkább nem hagynám el őket, ha nem muszáj. Neked sem kéne. *Veszélyt valóban nem jelent. Azt már rég elérte a másik, hogy jóval többet jelentsen annál, mintsem valaki, akit csak bántani akar. Nem, az értékes ékszerekre vigyázni szoktak, és Mai bizony az. Már tagadni sem próbálja maga előtt, hogy ezt gondolja rajta.*
- Hánynak? Annak is jobb lett, akiért annyit aggódtál? *Kíváncsian kérdez vissza. Meg akarja érteni a kusza történetet, de úgy érzi, hogy egyelőre még nagyon sok darabkája hiányzik a kirakósnak hozzá.
A poharat elveszi, de nem iszik belőle, hanem azzal a mozdulattal félrerakja a ki sem bontott pergamen mellé. Ki tudja, hogy mit kevert még jó humorában abba a borba a lány. Az viszont jó, hogy így ő sem fogja meginni.*
- Nem tudom. Az attól függ, hogy azt akarod-e, hogy elmenjek. Úgyis szereted megmondani, hogy mit csináljanak mások. Hát hajrá! *Tárja szét a kezeit, mintha ő döntésképtelen volna. Érdekes egy játék ez így, csak épp fogalma sincs, hová fognak kilyukadni. Úgy látszik a felhívás keringőre most teljesen hidegen hagyja Mai-t…*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302