Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:37:25
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:37:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*A megérzések sokszor többet mondanak annál, mint amennyire értékelik őket. Ő már egyáltalán nem a kis elf őrzője, vagy inkább soha nem is volt az. Nem vigyázott rá, s egy könnycseppet sem hullajtott volna érte, ha egyszer csak szőrén-szálán eltűnt volna. Egyetlen oka volt, hogy segített neki, mégpedig az, hogy hasznot és tehetséget látott benne. Kár lett volna veszni hagyni.
A dolgok rendje azonban néhány nap, pár hat leforgása alatt néha képes teljesen a feje tetejére állni. Most a háta közepére sem kívánja a lányt, mert emlékezteti arra, hogy a minap mennyire előnytelen üzletre mondott igent. Vagy inkább mennyire előnyösre? Maga sem tudja eldönteni, hogy mit nyerhet vele. Az egyik pillanatban gyűlöli, hogy beadta a derekát, a másikban pedig már arról szövöget terveket, hogy hogyan tovább.
Türelmesen megvárja, míg a négylábú dög rájön, hogy bizony be nem teszi a mocskos tappancsait a házába, aztán becsukja az ajtót maguk mögött. Az első szavak azonban meglepik annyira, hogy rögtön megforduljon, és valahol odalent a kíváncsi szemeket keresse.*
- Nem tudod? Nincs ott? Hmh. Érdekes. *Alapvetően nem lenne problémája azzal, hogy fogalma sincs, hol van a félvér és mit csinál, de miután életek múlnak rajta, köztük a sajátja is, és amúgy is tudja, hogy az a picsa képes fejest ugrani a szarba, erős dühöt kezd érezni, de elnyomja magában. Most végképp nem mutathatja, különben megijesztené a kölyköt.*
- Értem. *Nem, az elhangzott félmondatokból nem ért semmit, de nem fogja az energiáját arra pazarolni, hogy megértsen egy gyereket. Vizet tölt neki egy pohárba, és odaadja neki, aztán jobb híján leül a konyhaasztalhoz, onnan figyeli, ahogy szerencsétlen még talán bele is férne abba a táskába, amiben épp matat.*
- Elhoztad? Nekem? *Azért nem őrült meg, emlékszik a kis üzletükre, de meglepi, hogy a kis csitri képes volt megszökni, és az anyja háta mögött az ő érdekeiért tevékenykedni.*
- Ügyes vagy, de tartsd meg őket nyugodtan! Nekem már nem kellenek. Tudod, már eleget segítettél nekem ahhoz, hogy most már jó legyen. *Hát persze. Nem közvetlenül ugyan, és nem is szántszándékkal, de Szikrának köszönhető az az abszurd, borzalmas és egyben tökéletes helyzet is, amibe nemrég került.*
*A megérzések sokszor többet mondanak annál, mint amennyire értékelik őket. Ő már egyáltalán nem a kis elf őrzője, vagy inkább soha nem is volt az. Nem vigyázott rá, s egy könnycseppet sem hullajtott volna érte, ha egyszer csak szőrén-szálán eltűnt volna. Egyetlen oka volt, hogy segített neki, mégpedig az, hogy hasznot és tehetséget látott benne. Kár lett volna veszni hagyni.
A dolgok rendje azonban néhány nap, pár hat leforgása alatt néha képes teljesen a feje tetejére állni. Most a háta közepére sem kívánja a lányt, mert emlékezteti arra, hogy a minap mennyire előnytelen üzletre mondott igent. Vagy inkább mennyire előnyösre? Maga sem tudja eldönteni, hogy mit nyerhet vele. Az egyik pillanatban gyűlöli, hogy beadta a derekát, a másikban pedig már arról szövöget terveket, hogy hogyan tovább.
Türelmesen megvárja, míg a négylábú dög rájön, hogy bizony be nem teszi a mocskos tappancsait a házába, aztán becsukja az ajtót maguk mögött. Az első szavak azonban meglepik annyira, hogy rögtön megforduljon, és valahol odalent a kíváncsi szemeket keresse.*
- Nem tudod? Nincs ott? Hmh. Érdekes. *Alapvetően nem lenne problémája azzal, hogy fogalma sincs, hol van a félvér és mit csinál, de miután életek múlnak rajta, köztük a sajátja is, és amúgy is tudja, hogy az a picsa képes fejest ugrani a szarba, erős dühöt kezd érezni, de elnyomja magában. Most végképp nem mutathatja, különben megijesztené a kölyköt.*
- Értem. *Nem, az elhangzott félmondatokból nem ért semmit, de nem fogja az energiáját arra pazarolni, hogy megértsen egy gyereket. Vizet tölt neki egy pohárba, és odaadja neki, aztán jobb híján leül a konyhaasztalhoz, onnan figyeli, ahogy szerencsétlen még talán bele is férne abba a táskába, amiben épp matat.*
- Elhoztad? Nekem? *Azért nem őrült meg, emlékszik a kis üzletükre, de meglepi, hogy a kis csitri képes volt megszökni, és az anyja háta mögött az ő érdekeiért tevékenykedni.*
- Ügyes vagy, de tartsd meg őket nyugodtan! Nekem már nem kellenek. Tudod, már eleget segítettél nekem ahhoz, hogy most már jó legyen. *Hát persze. Nem közvetlenül ugyan, és nem is szántszándékkal, de Szikrának köszönhető az az abszurd, borzalmas és egyben tökéletes helyzet is, amibe nemrég került.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-03 08:24:31
Üzenet elküldve: 2025-03-03 08:24:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Nem tudja miért, de sosem volt ennyire nyomasztó ezelőtt a hatalmas fa ajtó előtt állni. Sosem tűnt ekkorának. Már már kezd olyan érzése lenni, mintha ő maga ment össze. Pedig nem lett bőbb a gatya rajta, a kabát sem huzatos, és Deres is pont a válláig ér mint eddig. Akkor mégis miért van olyan érzése, mintha minden más kétszer akkora lenne?*
~Lehet alszik. Talán jobb ha reggel jövök.~
*Percek sem teltek el, mióta bekopogott, ő mégis azt hiszi már egy órája áll az ajtó előtt. Már kezdene is elfordulni, de az az ismerős hang, ahogy a kulcs elfordul és egy nagy kattanással nyitja az ajtó zárját, szinte bezengi az utcát. Vagy inkább csak az elméjét.*
~Grael.. mekkora.~
*Már el is felejtette a férfi nagyságát. Ami most mégis másképpen hat rá, nem az őrző aki eddig volt, tart tőle először. Nem a férfi hibája, ez csak a saját elképzelése, mivel egy tervel érkezett. Amit végre kell hajtania, hogy többe ne érezze azt a szíve két fele húz.
Nem is mond semmit, csak nézi ártatlan, csillogó zöld szemekkel a férfit. Nem válaszol, csak nyel egy nagyot, és bólint.*
-Deres maradj.
*Szólal fel halkan kutyájára pillantva szelíden. Majd, meg is indulna, de amint egyet lép, kutyája utána kap, megragadja a kabátja szárát. Halk nyüszítéssel, szinte könyörög ne hagyja őt itt. Mintha a kutya okosabb lenne most gazdájánál.*
-Minden rendben Deres, eressz. Mindjárt megyünk haza! Naaa gyerünk!.
*Fog rá másik kezével a kutya orrára és nyomja hátra gyengéden még végül Deres beadja a derekát, és elengedi gazdáját. Szemei persze haragosan villannak utána Graelre. De mi mást tehetne szegény. A parancs az parancs.
Végül csak be tud lépni Grael házába, nem néz körbe, a tekintetét sem emeli fel a férfire, valamit takar a másik elől, ez kristály tiszta.
Füle aprót moccan a furcsa szó hallatán. "Anya". Ekkor pillant fel először a férfira.*
- Mai? Nem tudom, nincs a Rezidencián.
*Válaszolja, és súlyos táskáját le is veszi hátáról, amihez leguggol és egyből kotorászni kezd benne. Grael ha közelebb lép, meg is csaphatja orrát a friss föld és enyhe orvosi virág illat kavalkádja.*
-Igen el, mert így gyorsabb volt.
*Hangjából lehet hallani, fáradt lassabb mint szokott, két napja szinte megállás nélkül menetelt vagy keresgélt. Nagyon fáradt és ez most kezd kiülni rajta igazán.*
-Vizet kérek.
*Enni talán nem is tudna, szorongást érez a gyomrában, de szája is rettentő száraz. A maradék vizét még érkezése előtt Deresnek adta.*
-Grael. Elhoztam mindent amit eddig gyűjtöttem. Elég lesz?
*Mondja halkan, ahogy könyékig a táskában matat, de sandít, tekintetével kerüli a másikat. Ami viszont fura lehet a másiknak, az az "elég lesz?". Sosem kérdezte eddig, mindig örömmel adta át a lopott kacatokat, legyen az egy ócska ékszer, némi sárga karika. Mert azokkal nem tudott mit kezdeni. Cserébe pedig ételt kapott a férfitól.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.03 10:13:57
*Nem tudja miért, de sosem volt ennyire nyomasztó ezelőtt a hatalmas fa ajtó előtt állni. Sosem tűnt ekkorának. Már már kezd olyan érzése lenni, mintha ő maga ment össze. Pedig nem lett bőbb a gatya rajta, a kabát sem huzatos, és Deres is pont a válláig ér mint eddig. Akkor mégis miért van olyan érzése, mintha minden más kétszer akkora lenne?*
~Lehet alszik. Talán jobb ha reggel jövök.~
*Percek sem teltek el, mióta bekopogott, ő mégis azt hiszi már egy órája áll az ajtó előtt. Már kezdene is elfordulni, de az az ismerős hang, ahogy a kulcs elfordul és egy nagy kattanással nyitja az ajtó zárját, szinte bezengi az utcát. Vagy inkább csak az elméjét.*
~Grael.. mekkora.~
*Már el is felejtette a férfi nagyságát. Ami most mégis másképpen hat rá, nem az őrző aki eddig volt, tart tőle először. Nem a férfi hibája, ez csak a saját elképzelése, mivel egy tervel érkezett. Amit végre kell hajtania, hogy többe ne érezze azt a szíve két fele húz.
Nem is mond semmit, csak nézi ártatlan, csillogó zöld szemekkel a férfit. Nem válaszol, csak nyel egy nagyot, és bólint.*
-Deres maradj.
*Szólal fel halkan kutyájára pillantva szelíden. Majd, meg is indulna, de amint egyet lép, kutyája utána kap, megragadja a kabátja szárát. Halk nyüszítéssel, szinte könyörög ne hagyja őt itt. Mintha a kutya okosabb lenne most gazdájánál.*
-Minden rendben Deres, eressz. Mindjárt megyünk haza! Naaa gyerünk!.
*Fog rá másik kezével a kutya orrára és nyomja hátra gyengéden még végül Deres beadja a derekát, és elengedi gazdáját. Szemei persze haragosan villannak utána Graelre. De mi mást tehetne szegény. A parancs az parancs.
Végül csak be tud lépni Grael házába, nem néz körbe, a tekintetét sem emeli fel a férfire, valamit takar a másik elől, ez kristály tiszta.
Füle aprót moccan a furcsa szó hallatán. "Anya". Ekkor pillant fel először a férfira.*
- Mai? Nem tudom, nincs a Rezidencián.
*Válaszolja, és súlyos táskáját le is veszi hátáról, amihez leguggol és egyből kotorászni kezd benne. Grael ha közelebb lép, meg is csaphatja orrát a friss föld és enyhe orvosi virág illat kavalkádja.*
-Igen el, mert így gyorsabb volt.
*Hangjából lehet hallani, fáradt lassabb mint szokott, két napja szinte megállás nélkül menetelt vagy keresgélt. Nagyon fáradt és ez most kezd kiülni rajta igazán.*
-Vizet kérek.
*Enni talán nem is tudna, szorongást érez a gyomrában, de szája is rettentő száraz. A maradék vizét még érkezése előtt Deresnek adta.*
-Grael. Elhoztam mindent amit eddig gyűjtöttem. Elég lesz?
*Mondja halkan, ahogy könyékig a táskában matat, de sandít, tekintetével kerüli a másikat. Ami viszont fura lehet a másiknak, az az "elég lesz?". Sosem kérdezte eddig, mindig örömmel adta át a lopott kacatokat, legyen az egy ócska ékszer, némi sárga karika. Mert azokkal nem tudott mit kezdeni. Cserébe pedig ételt kapott a férfitól.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.03 10:13:57
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:36:04
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:36:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*A jól megérdemelt nyugalmában zavarja meg az az egyértelműen felismerhető mintázatot követő kopogtatás, amit már hosszú ideje nem hallott. Először arra is gondol, hogy képzelődik, amikor a hangot meghallva felkapja a fejét a könyvből, amit épp tanulmányozott.*
- Mi a franc… *Szemöldökét ráncolva áll fel az asztaltól, és gyanakodva indul el a bejárat irányába. Egyetlen valaki van, akinek a lelkére kötötte, hogy ezt a jelet használja, ha őt keresi, de azt nem hinné, hogy ilyen gyorsan történnek az események, és Szikra máris tudja azt, amit el terveznek mondani neki. Bár felettébb gyanús, mert ha Mai-val érkezett volna, akkor valószínűleg nem így kopogna. Mielőtt még feleslegesen bocsátkozna jóslatokba, inkább megy, és kinyitja az ajtót, majd lepillant a kicsi elf lányra és a mellette morgó kutyájára.*
- Szikra. Rég láttalak már, egyáltalán nem számítottam rád. *Végigméri a lányt. Koszos. Abban egészen biztos, hogy ha az anyja rajta tartaná a szemét, akkor nem ilyen állapotban lenne a ruhája. Szóval kiszökött, de vajon miért? Történt volna valami? Bajsza alatt morog egyet, majd félreáll az ajtóból.*
- Gyere be! A kutya kint marad. *Adja a szokásos utasításokat, és ha a kölyök követi, akkor becsukja maguk mögött és az állat előtt az ajtót.*
- Hol hagytad az anyádat? Kétlem, hogy ő engedett el ide. *Egyelőre még a korábbi játékszabályok szerint játszik, míg meg nem tudja, hogy valójában mit keres most itt a kis elf.*
- Megszöktél, igaz? *Néz rá kérdően, de egyáltalán nem számonkérően.* Kérsz enni? *Talán már nincs rá szüksége, de attól még megkínálja, hisz Szikra korábban mindig akkor látogatta meg, ha éhes volt.*
*A jól megérdemelt nyugalmában zavarja meg az az egyértelműen felismerhető mintázatot követő kopogtatás, amit már hosszú ideje nem hallott. Először arra is gondol, hogy képzelődik, amikor a hangot meghallva felkapja a fejét a könyvből, amit épp tanulmányozott.*
- Mi a franc… *Szemöldökét ráncolva áll fel az asztaltól, és gyanakodva indul el a bejárat irányába. Egyetlen valaki van, akinek a lelkére kötötte, hogy ezt a jelet használja, ha őt keresi, de azt nem hinné, hogy ilyen gyorsan történnek az események, és Szikra máris tudja azt, amit el terveznek mondani neki. Bár felettébb gyanús, mert ha Mai-val érkezett volna, akkor valószínűleg nem így kopogna. Mielőtt még feleslegesen bocsátkozna jóslatokba, inkább megy, és kinyitja az ajtót, majd lepillant a kicsi elf lányra és a mellette morgó kutyájára.*
- Szikra. Rég láttalak már, egyáltalán nem számítottam rád. *Végigméri a lányt. Koszos. Abban egészen biztos, hogy ha az anyja rajta tartaná a szemét, akkor nem ilyen állapotban lenne a ruhája. Szóval kiszökött, de vajon miért? Történt volna valami? Bajsza alatt morog egyet, majd félreáll az ajtóból.*
- Gyere be! A kutya kint marad. *Adja a szokásos utasításokat, és ha a kölyök követi, akkor becsukja maguk mögött és az állat előtt az ajtót.*
- Hol hagytad az anyádat? Kétlem, hogy ő engedett el ide. *Egyelőre még a korábbi játékszabályok szerint játszik, míg meg nem tudja, hogy valójában mit keres most itt a kis elf.*
- Megszöktél, igaz? *Néz rá kérdően, de egyáltalán nem számonkérően.* Kérsz enni? *Talán már nincs rá szüksége, de attól még megkínálja, hisz Szikra korábban mindig akkor látogatta meg, ha éhes volt.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:52:18
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:52:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Deressel az oldalán szélsebesen futva hasítja a város utcáit. Csak úgy mint régen, elkerülve a kíváncsi szemeket. Rossz szokás ami nem hűlt ki benne. Árnyékról árnyékra, dobozról dobozra. Nem is érti igazából miért teszi, de valahol szívében érzi, ő ugyan az az utca gyerek akinek kerülnie kell a járókelők tekintetét, mert biztonságosabb mint szem előtt lenni. Pedig már nincs is olyan szakadt ruházata mint volt. Piszkosnak ismét piszkos a kis túrája miatt, a nadrágja a térde környékén földes, csak úgy mint homloka amit az izzadság miatt megtörölt és a föld nyomott hagyott rajta. Zilált egy picit és a haja sem a legrendezetlenebb. Bár a fonatok amiket most maga készített, eléggé szépen bírják, bár látszik van rajta mit gyakorolni.
Egyre jobban közelít céljához, végül meglátja azt az ajtót. Azt a nagy faajtót ami megváltoztatta életét, egy olyan irányba amiért hálásnak kell lennie. Még ha nem is teljesen a férfi miatt történt, az ami. De ha ő nincs, lehet nem éli meg azt a napot, vagy éhen hal, vagy a láncosok kapják el őt, lopásai miatt.
Megáll az ajtó előtt, nagyot fúj, és nagyot nyel. Felemeli kis kezét, és kopogni kezd. Ahogy azt tanította. Kettő rövid, kettő hosszú. Egy lépést tesz hátra, hogyha a férfi kinyitja az ajtót, ne keljen teljesen hátra billentenie a fejét. Majd az aggódó Deres pofáját kezdi el simogatni.*
-Minden rendben lesz. Ezután haza megyünk rendben?
*Vigasztalja kutyáját, aki apró barna szemével, az ajtót nézi. Ő kevésbé színleli ezt a férfit, akihez Szikra most úgy beszeretne lépni.*
*Deressel az oldalán szélsebesen futva hasítja a város utcáit. Csak úgy mint régen, elkerülve a kíváncsi szemeket. Rossz szokás ami nem hűlt ki benne. Árnyékról árnyékra, dobozról dobozra. Nem is érti igazából miért teszi, de valahol szívében érzi, ő ugyan az az utca gyerek akinek kerülnie kell a járókelők tekintetét, mert biztonságosabb mint szem előtt lenni. Pedig már nincs is olyan szakadt ruházata mint volt. Piszkosnak ismét piszkos a kis túrája miatt, a nadrágja a térde környékén földes, csak úgy mint homloka amit az izzadság miatt megtörölt és a föld nyomott hagyott rajta. Zilált egy picit és a haja sem a legrendezetlenebb. Bár a fonatok amiket most maga készített, eléggé szépen bírják, bár látszik van rajta mit gyakorolni.
Egyre jobban közelít céljához, végül meglátja azt az ajtót. Azt a nagy faajtót ami megváltoztatta életét, egy olyan irányba amiért hálásnak kell lennie. Még ha nem is teljesen a férfi miatt történt, az ami. De ha ő nincs, lehet nem éli meg azt a napot, vagy éhen hal, vagy a láncosok kapják el őt, lopásai miatt.
Megáll az ajtó előtt, nagyot fúj, és nagyot nyel. Felemeli kis kezét, és kopogni kezd. Ahogy azt tanította. Kettő rövid, kettő hosszú. Egy lépést tesz hátra, hogyha a férfi kinyitja az ajtót, ne keljen teljesen hátra billentenie a fejét. Majd az aggódó Deres pofáját kezdi el simogatni.*
-Minden rendben lesz. Ezután haza megyünk rendben?
*Vigasztalja kutyáját, aki apró barna szemével, az ajtót nézi. Ő kevésbé színleli ezt a férfit, akihez Szikra most úgy beszeretne lépni.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:21:40
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:21:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Amilyen hozzáértőn pislog a lány, Mai annál butábban. Ami nem szokása, így hamar rá is hagyja a feketeségre a dolgot. Ha fenőkövet akar hozni, akkor hozzon, megszokta már, hogy nem mindig van értelem abban, amit művel. Merthogy nagy baj lenne, ha arra a kis tárgyra szükség volna az útjuk során, ami hosszú ugyan, de cseppet sem annyira, hogy elkopjon, kicsorbuljon egy kard éle, amit remélhetőleg nem is fog használni.*
- Jó, csináld, csináld.
*Legyint beletörődve. Bár a másik azt hiszi, hogy a házban marad rendívül sok dolga, valójában az egészet viszi. Már azon sem lepődne meg a félvér, ha a kandalló mellől elvenne egy hasított fát, és azt is a táskájába süllyesztené, mert nincs elég az erdőben. Türelmesen vár, látszólag, de belül már majd szétveti az ideg. Nem fogja a jelét adni, nem teheti.
De amint megszólal a lány, elpárolog belőle minden. Átveszi a helyét valami teljesen más, talán egy kis szégyen, főleg a használt szavak miatt. Aztán pedig el kell gondolkodjon azon is, hogy mit válaszoljon, mert hát van egy megállapodás, ami létrejött. Nori bármikor megláthatja Grael-t mellette, azt pedig meg kellene magyarázni. Igazi erőpróba olyanról beszélni, sőt mi több hazudni, aki éppen a vele szemben állótól fogja megvédeni, s azt megfosztani attól a tudástól, ami járna neki. *
- Hát, jobb, hogy nem nyitottál be és láttad, Nori. *Pislog párat, egy erőltetett vigyor kíséretében.* - De nem, nem ő… azt hiszem… azt hiszem, van valakim. *Ez sokkal rosszabbul hangzik kimondva, mint bármi. Sosem akart ilyesmit kijelenteni. Soha. Ez elől szökött el többek között és most… visszatartja inkább a sóhaját.* - Egyébként pedig kikérem magamnak! *Csattan fel végül, ezzel is elodázva, hogy többet kelljen beszélnie a férfi kilétéről.* - Nem nyúztak, és nem olyan a hangom. *Húzza fel az orrát, majd várja tovább az indulás pillanatát, ami igencsak elhúzódik.*
- Jó, bízd csak rám. *Mosolyodik el megjátszott sötétséggel, mintha félnivalója lehetne a másiknak, főleg az előző kijelentése miatt.*
- Na végre. *Már nyitja is az ajtót, és meg sem áll a piactérig, ha csak nem gondolja máshogy a veszedelem mellette, aki a kulcsát sem tudja jó helyre tenni. Reméli, a kulcslyukba azért beletalál.*
*Amilyen hozzáértőn pislog a lány, Mai annál butábban. Ami nem szokása, így hamar rá is hagyja a feketeségre a dolgot. Ha fenőkövet akar hozni, akkor hozzon, megszokta már, hogy nem mindig van értelem abban, amit művel. Merthogy nagy baj lenne, ha arra a kis tárgyra szükség volna az útjuk során, ami hosszú ugyan, de cseppet sem annyira, hogy elkopjon, kicsorbuljon egy kard éle, amit remélhetőleg nem is fog használni.*
- Jó, csináld, csináld.
*Legyint beletörődve. Bár a másik azt hiszi, hogy a házban marad rendívül sok dolga, valójában az egészet viszi. Már azon sem lepődne meg a félvér, ha a kandalló mellől elvenne egy hasított fát, és azt is a táskájába süllyesztené, mert nincs elég az erdőben. Türelmesen vár, látszólag, de belül már majd szétveti az ideg. Nem fogja a jelét adni, nem teheti.
De amint megszólal a lány, elpárolog belőle minden. Átveszi a helyét valami teljesen más, talán egy kis szégyen, főleg a használt szavak miatt. Aztán pedig el kell gondolkodjon azon is, hogy mit válaszoljon, mert hát van egy megállapodás, ami létrejött. Nori bármikor megláthatja Grael-t mellette, azt pedig meg kellene magyarázni. Igazi erőpróba olyanról beszélni, sőt mi több hazudni, aki éppen a vele szemben állótól fogja megvédeni, s azt megfosztani attól a tudástól, ami járna neki. *
- Hát, jobb, hogy nem nyitottál be és láttad, Nori. *Pislog párat, egy erőltetett vigyor kíséretében.* - De nem, nem ő… azt hiszem… azt hiszem, van valakim. *Ez sokkal rosszabbul hangzik kimondva, mint bármi. Sosem akart ilyesmit kijelenteni. Soha. Ez elől szökött el többek között és most… visszatartja inkább a sóhaját.* - Egyébként pedig kikérem magamnak! *Csattan fel végül, ezzel is elodázva, hogy többet kelljen beszélnie a férfi kilétéről.* - Nem nyúztak, és nem olyan a hangom. *Húzza fel az orrát, majd várja tovább az indulás pillanatát, ami igencsak elhúzódik.*
- Jó, bízd csak rám. *Mosolyodik el megjátszott sötétséggel, mintha félnivalója lehetne a másiknak, főleg az előző kijelentése miatt.*
- Na végre. *Már nyitja is az ajtót, és meg sem áll a piactérig, ha csak nem gondolja máshogy a veszedelem mellette, aki a kulcsát sem tudja jó helyre tenni. Reméli, a kulcslyukba azért beletalál.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:50:56
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Bár, ha Nori a közönség, amúgy sem nehéz szerepet játszani, de Mai tökéletesen hozza azt, amit szeretne. A feketeség egyáltalán nem veszi észre, hogy kívülről nézve egy teljesen másik fél-elf áll előtte, mint aki a kék szemek mögött, a képzelet birodalmában éli világát. Csak a mosolyt látja, ami arra engedi következtetni, hogy Mai ugyanolyan jókedvű most, mint amilyen ő is.
Az apró sarkakkal rendelkező cipők is a hátizsákba kerülnek, miközben nevetgél a kapott válaszon. Minden egyes alkalommal fel fogja ezt hozni, mert számára meg ez a legnagyobb sérelem, amit barátnője okozott neki. Természetesen fel sem fogja, hogy mennyire nincs egyensúlyban az a mérleg, amelynek másik felét az ő átka nyomja súlyosan lefelé, a bűntudat, amit egy ideig talán őszintén érzett, már nincs sehol.*
- Hát fegyvert élezni. *Értetlenül, mégis végtelenül hozzáértően pislogva adja meg az egyértelmű választ, hogy mégis miért akar fenőkövet magával vinni.*
- Jól van, na! Még kell a vértem, meg a fegyvereim, aztán mehetünk. *El is kezdi befejezni az öltözködést. Ezúttal nem kéri Mai segítségét a vérttel, még bőven működőképes az a kötés, amit nemrégiben megcsinált neki, így könnyedén fel tudja venni a szoros bőrvértet, hozzá az alkarvédőt. A bakancsa rajta van, már csak a fegyvereit csatolgatja fel az övére és a hátára, miközben felpillant a másikra.*
- Amúgy a szőke elfed járt itt? Olyan hangod volt, mint akit épp megnyúznak. Vagy csak az álmaid? Már majdnem átmentem megnézni, hogy mi van veled. *A falon át szűrődő hangokból nem tudta eldönteni, hogy Mai a félelemtől, fájdalomtól vagy az élvezettől visítozott. Nem is tudja, mekkora szerencse, hogy végül úgy döntött, nem megy át megnézni, hogy mi történik.*
- Én nem értek hozzá. Olyan kell, ami illik a szép ruha többi részéhez, a selyem felsőhöz meg a hosszú szoknyához. A többit rád bízom, mert utána azt is rád foghatom, ha megfulladok tőle. *Legalább ő valóban vicces kedvében van, amit nem is akar elrejteni. Végül, miután eleget játszott Mai türelmével, elkészülve áll elé, hátizsákja is már nála.*
- Indulhatunk. *Pillant még az ajtóra.* Mármint… várj! Nem tudom, hol a kulcs. *Visszarohan, hogy feltúrja érte az egész házat, és még több értékes percet szórakozzon el, míg meg nem találja a bejárati ajtó kulcsát.*
- Megvan! *Halássza ki az ágy alatt élő pók nyolc lába közül, így az utolsó akadály is elhárul. Miután kiléptek a szabadba, gondosan bezárja a ház ajtaját.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 19:53:29
*Bár, ha Nori a közönség, amúgy sem nehéz szerepet játszani, de Mai tökéletesen hozza azt, amit szeretne. A feketeség egyáltalán nem veszi észre, hogy kívülről nézve egy teljesen másik fél-elf áll előtte, mint aki a kék szemek mögött, a képzelet birodalmában éli világát. Csak a mosolyt látja, ami arra engedi következtetni, hogy Mai ugyanolyan jókedvű most, mint amilyen ő is.
Az apró sarkakkal rendelkező cipők is a hátizsákba kerülnek, miközben nevetgél a kapott válaszon. Minden egyes alkalommal fel fogja ezt hozni, mert számára meg ez a legnagyobb sérelem, amit barátnője okozott neki. Természetesen fel sem fogja, hogy mennyire nincs egyensúlyban az a mérleg, amelynek másik felét az ő átka nyomja súlyosan lefelé, a bűntudat, amit egy ideig talán őszintén érzett, már nincs sehol.*
- Hát fegyvert élezni. *Értetlenül, mégis végtelenül hozzáértően pislogva adja meg az egyértelmű választ, hogy mégis miért akar fenőkövet magával vinni.*
- Jól van, na! Még kell a vértem, meg a fegyvereim, aztán mehetünk. *El is kezdi befejezni az öltözködést. Ezúttal nem kéri Mai segítségét a vérttel, még bőven működőképes az a kötés, amit nemrégiben megcsinált neki, így könnyedén fel tudja venni a szoros bőrvértet, hozzá az alkarvédőt. A bakancsa rajta van, már csak a fegyvereit csatolgatja fel az övére és a hátára, miközben felpillant a másikra.*
- Amúgy a szőke elfed járt itt? Olyan hangod volt, mint akit épp megnyúznak. Vagy csak az álmaid? Már majdnem átmentem megnézni, hogy mi van veled. *A falon át szűrődő hangokból nem tudta eldönteni, hogy Mai a félelemtől, fájdalomtól vagy az élvezettől visítozott. Nem is tudja, mekkora szerencse, hogy végül úgy döntött, nem megy át megnézni, hogy mi történik.*
- Én nem értek hozzá. Olyan kell, ami illik a szép ruha többi részéhez, a selyem felsőhöz meg a hosszú szoknyához. A többit rád bízom, mert utána azt is rád foghatom, ha megfulladok tőle. *Legalább ő valóban vicces kedvében van, amit nem is akar elrejteni. Végül, miután eleget játszott Mai türelmével, elkészülve áll elé, hátizsákja is már nála.*
- Indulhatunk. *Pillant még az ajtóra.* Mármint… várj! Nem tudom, hol a kulcs. *Visszarohan, hogy feltúrja érte az egész házat, és még több értékes percet szórakozzon el, míg meg nem találja a bejárati ajtó kulcsát.*
- Megvan! *Halássza ki az ágy alatt élő pók nyolc lába közül, így az utolsó akadály is elhárul. Miután kiléptek a szabadba, gondosan bezárja a ház ajtaját.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 19:53:29
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:22:56
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:22:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*Attól, mert nem látszik rajta, még igen nagy benne a tartás. Fél attól, hogy rosszul sül majd el valami és hiába ugrik rögvest a nyakába a feketeség, hiába öleli magához Mai is őt szorosan, nem lehet biztos abban, hogy az egész út alatt ilyen kis bájos lesz a feketeség. Persze reménykedne, ha nem vették volna már el tőle a képességet rá. Minden boldog pillanatot követ egy kétszer rosszabb. Ha végre révbe érne, lesz, ami meggátolja, hogy ne tudja kiélvezni. Ő a gyerekekkel szeretne lenni, őket szeretné istápolni és karikás szemekkel ébredni reggel, mert fél éjszaka fent volt a hasfájós kis félvér kölyökkel. De rá kell bíznia valakire a házat, s ez olyan érzéssel jár, mintha őket hagyná cserben azért, hogy bájologjon a Mágustoronyban, vagy új varázslatokat tanulhasson a húgától, mert egy elborult pillanatában azt képzelte, hogy majd a tűzmágia megvédi Grael-től. Dehogy védi, nincs az a bűbáj, ami ki tudja mosni őt a szívéből. Undorító.
De minden belső harca ellenére csak mosolyog, mint aki alig várja, hogy Bors hátán lovagoljon el a világ legszebb helyére, a világ legédesebb testvérével. Szinte szétreped a bőre, ahogy elemi erővel tartja az arcát abban a jókedvűségben, ami most odaillik, pedig üvöltene legszívesebben, hogy hogyan lehet egy életet így elrontani, ahogy ő tette az övével. És az öleli, aki nemsokára őrjöngve akarja majd elpusztítani. Persze tudja, hogy van már védelme, de ma így kelt fel. Majd elmúlik. Talán.*
- Jó, hát akkor pakold, mert tényleg nem fogom hagyni. *Vigyorodik el, bár semmit nem enyhült meg a vicces kijelentésre. Hányszor kapja még meg?*
- Fenőkövet? Te, Nori, minek? *Néz rá kissé ráncolva a cseppet sem ráncos homlokát, majd felsóhajt.* - Kellhet. Te, hogy elindulj, na siess. *Nevet fel, még mindig csak megjátszva magát, de már érzi, ha nem fejezi be ezt a belső hisztit, akkor hamar ki fog esni a szerepéből és akkor biztosan össze is vesznek. Az kéne még. Ha elkészül a lány, ő indulna is a piactérre.*
- Rám bízod, vagy van valamilyen ötleted, hogy milyen fűzőt szeretnél? *Reméli, hogy rá bízza, legalább ez az egyetlen dolog jó lenne a napjában. Lehet visz az útra egy üveg bort. Az mindig lenyugtatja. *
*Attól, mert nem látszik rajta, még igen nagy benne a tartás. Fél attól, hogy rosszul sül majd el valami és hiába ugrik rögvest a nyakába a feketeség, hiába öleli magához Mai is őt szorosan, nem lehet biztos abban, hogy az egész út alatt ilyen kis bájos lesz a feketeség. Persze reménykedne, ha nem vették volna már el tőle a képességet rá. Minden boldog pillanatot követ egy kétszer rosszabb. Ha végre révbe érne, lesz, ami meggátolja, hogy ne tudja kiélvezni. Ő a gyerekekkel szeretne lenni, őket szeretné istápolni és karikás szemekkel ébredni reggel, mert fél éjszaka fent volt a hasfájós kis félvér kölyökkel. De rá kell bíznia valakire a házat, s ez olyan érzéssel jár, mintha őket hagyná cserben azért, hogy bájologjon a Mágustoronyban, vagy új varázslatokat tanulhasson a húgától, mert egy elborult pillanatában azt képzelte, hogy majd a tűzmágia megvédi Grael-től. Dehogy védi, nincs az a bűbáj, ami ki tudja mosni őt a szívéből. Undorító.
De minden belső harca ellenére csak mosolyog, mint aki alig várja, hogy Bors hátán lovagoljon el a világ legszebb helyére, a világ legédesebb testvérével. Szinte szétreped a bőre, ahogy elemi erővel tartja az arcát abban a jókedvűségben, ami most odaillik, pedig üvöltene legszívesebben, hogy hogyan lehet egy életet így elrontani, ahogy ő tette az övével. És az öleli, aki nemsokára őrjöngve akarja majd elpusztítani. Persze tudja, hogy van már védelme, de ma így kelt fel. Majd elmúlik. Talán.*
- Jó, hát akkor pakold, mert tényleg nem fogom hagyni. *Vigyorodik el, bár semmit nem enyhült meg a vicces kijelentésre. Hányszor kapja még meg?*
- Fenőkövet? Te, Nori, minek? *Néz rá kissé ráncolva a cseppet sem ráncos homlokát, majd felsóhajt.* - Kellhet. Te, hogy elindulj, na siess. *Nevet fel, még mindig csak megjátszva magát, de már érzi, ha nem fejezi be ezt a belső hisztit, akkor hamar ki fog esni a szerepéből és akkor biztosan össze is vesznek. Az kéne még. Ha elkészül a lány, ő indulna is a piactérre.*
- Rám bízod, vagy van valamilyen ötleted, hogy milyen fűzőt szeretnél? *Reméli, hogy rá bízza, legalább ez az egyetlen dolog jó lenne a napjában. Lehet visz az útra egy üveg bort. Az mindig lenyugtatja. *
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:56:28
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Kitörő lelkesedéssel, lázasan sürög-forog, pakolgat a kis lakásában. Az egyik oka, hogy bár imádja, hogy igazi, saját otthona lett, azért az évtizedek alatt beléivódott kalandvágya nem fog hirtelen eltűnni néhány hat alatt. A másik, és talán fontosabb ok pedig az, hogy Mai végre napokig csak az övé lehet. Nem foglalják majd le sem azok a kölykök, sem semmi más, csak és kizárólag vele tud majd törődni.
Annak kifejezetten örül, hogy erre az útra nem kell minden cókmókját magával vinnie, csak azt, amire úgy gondolja, hogy szüksége lehet, hisz most már van hol hagynia mindazt, amire nem lesz. A hátizsákjába a legfontosabbak kerülnek, mint például a fekete festékei, fenőkő a fegyveréhez, na meg a hétköznapi ruhái mellé a legszebb darabjai is, mert a fejébe vette, hogy a Mágustoronyban ő bizony csinos akar lenni. Hát hol máshol öltözzön szépen az ember lánya, ha nem a varázslók között? Meg egyébként is, a legutóbbi alkalommal, mikor ott jártak, Mai anyja miatt kötelező volt elegánsnak lennie, ezért úgy vésődött a fejecskéjébe, hogy ezt így kell. Az más kérdés, hogy végül nem is találkozott az elf nővel, ráadásul Mai utána fűzőben felejtette egész éjszakára. Mikor eszébe jut a fűző, kissé elvörösödik, mert szemei előtt látja annak az okát, hogy miért nincs már fűzője, miért kérte meg Mai-t, hogy utazás előtt vegyenek egy újat.*
~Baszd meg, Nelira!~ *Felkuncog, és erre a gondolatbeli végszóra hallja meg a kopogtatást. Az ajtóhoz siet, kinyitja, és szinte a nyakába ugrik. A lány most egyáltalán nem tűnik sem veszedelmesnek, sem valakinek, aki az éj leple alatt hullákat készülne kiásni azért, hogy teázgasson velük, miközben a múltjukról faggatja őket. Csak egy aranyos, lelkes Norileina fogadja barátnőjét, aki alig várja, hogy kalandozni menjenek.*
- Kész, kész, még a szépcipőmet kell elpakolnom, mielőtt nem engeded majd, hogy szoknyában legyek, ha csak bakancs van nálam. *Ő maga egyébként már elkészülődött. Fel van öltözve az utazós ruhájába, bőrnadrágba, fekete blúzba. Már csak a vértje hiányzik róla és az elmaradhatatlan fegyverek.*
- Raktam el egy csomó mindent. Ruhát… sminket… fenőkövet… ömm, ennyit. Kellhet még szerinted valami? *Pillant vissza a háta mögé, körbenéz a házban, mintha úgy eszébe jutna, hogy mit felejthetett el.*
*Kitörő lelkesedéssel, lázasan sürög-forog, pakolgat a kis lakásában. Az egyik oka, hogy bár imádja, hogy igazi, saját otthona lett, azért az évtizedek alatt beléivódott kalandvágya nem fog hirtelen eltűnni néhány hat alatt. A másik, és talán fontosabb ok pedig az, hogy Mai végre napokig csak az övé lehet. Nem foglalják majd le sem azok a kölykök, sem semmi más, csak és kizárólag vele tud majd törődni.
Annak kifejezetten örül, hogy erre az útra nem kell minden cókmókját magával vinnie, csak azt, amire úgy gondolja, hogy szüksége lehet, hisz most már van hol hagynia mindazt, amire nem lesz. A hátizsákjába a legfontosabbak kerülnek, mint például a fekete festékei, fenőkő a fegyveréhez, na meg a hétköznapi ruhái mellé a legszebb darabjai is, mert a fejébe vette, hogy a Mágustoronyban ő bizony csinos akar lenni. Hát hol máshol öltözzön szépen az ember lánya, ha nem a varázslók között? Meg egyébként is, a legutóbbi alkalommal, mikor ott jártak, Mai anyja miatt kötelező volt elegánsnak lennie, ezért úgy vésődött a fejecskéjébe, hogy ezt így kell. Az más kérdés, hogy végül nem is találkozott az elf nővel, ráadásul Mai utána fűzőben felejtette egész éjszakára. Mikor eszébe jut a fűző, kissé elvörösödik, mert szemei előtt látja annak az okát, hogy miért nincs már fűzője, miért kérte meg Mai-t, hogy utazás előtt vegyenek egy újat.*
~Baszd meg, Nelira!~ *Felkuncog, és erre a gondolatbeli végszóra hallja meg a kopogtatást. Az ajtóhoz siet, kinyitja, és szinte a nyakába ugrik. A lány most egyáltalán nem tűnik sem veszedelmesnek, sem valakinek, aki az éj leple alatt hullákat készülne kiásni azért, hogy teázgasson velük, miközben a múltjukról faggatja őket. Csak egy aranyos, lelkes Norileina fogadja barátnőjét, aki alig várja, hogy kalandozni menjenek.*
- Kész, kész, még a szépcipőmet kell elpakolnom, mielőtt nem engeded majd, hogy szoknyában legyek, ha csak bakancs van nálam. *Ő maga egyébként már elkészülődött. Fel van öltözve az utazós ruhájába, bőrnadrágba, fekete blúzba. Már csak a vértje hiányzik róla és az elmaradhatatlan fegyverek.*
- Raktam el egy csomó mindent. Ruhát… sminket… fenőkövet… ömm, ennyit. Kellhet még szerinted valami? *Pillant vissza a háta mögé, körbenéz a házban, mintha úgy eszébe jutna, hogy mit felejthetett el.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 15:13:05
Üzenet elküldve: 2025-03-02 15:13:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
//Zárás//
*Nehezen tér vissza a valóságba a látott képek után. Sosem kegyesek vele az éjszakák, de amióta átélte a Mágustoronyban a legrosszabb rémálmát, azóta vannak éjjelek, hogy visszaköszön az akkori élmény. Akkor volt csak jól, ha Szikra mellette aludt el, vagy amikor éppen úgy érte az álom, hogy előtte mágiájával bolygatta a feketeségét. Túl sok minden történt az előző nap, túl sok volt az ereiben végigáramló szer, és az sem segített, hogy olyan egyezséget kötött, ami nem tiszta a számára. Ha az volna, akkor nem a másikhoz közel ébredt volna fel, sőt, akkor nem mellette riadt volna meg, mert egyáltalán nem lett volna mellette. Talán szégyelli, hogy ezt kellett látnia, s ha amaz nem indul el, akkor ő kelt volna fel, hogy a konyhában keressen valami látszat tennivalót. Ránéz, amikor öltözködni kezd a férfi, próbálja helyre rakni a lehetetlent magában, majd elbúcsúznak, ami mintha szintén újdonság volna. Nagy levegőt vesz és magára erőltetve a kedvenc maszkját, - ami azt hirdeti, hogy a világon semmi problémája - indul vissza az árvaházba, hogy a jól megszokott napjait töltse a cseppet sem megszokott gondolatai közepette. *
//Játék a tűzzel//
*Nem akar távol lenni a gyerekektől. Nem akar utazni, és még véletlenül sem akar találkozni az anyjával, ha az a Mágustoronyban lenne, de amit legfőképpen nem akar, az az, hogy visszatérjen a húgával arra a helyre, ahol megtört kettejük között minden. Mégis felkel és az utazóruháját ölti magára, hogy aztán elbúcsúzhasson a gyerekektől néhány napra, hogy azzal foglalkozhasson, amivel tényleg semmi, de semmi kedve nincsen. A Polgárnegyedben sétálva elkalandozik a tekintete az egyik keresztutcánál, ahová valamiért szíve szerint most betérne, de megrázza a fejét, hogy ostobaság. Jobb lesz, ha egyenesen a húgához megy és oda kopogtat be, aztán túlesnek az egészen. Belegondolva, amíg nem Arthenior-ban vannak, addig sem vesz a feketeség a kezébe egy ásót és kezdi el kikaparni, majd leporolni édesapjuk maradványait, aki a fene sem tudja, milyen hangon és mit árulna el a végről. Borzongatja a tény, hogy ez egyáltalán lehetséges, de minél közelebb van a lány lakásához, annál jobban rázza a hideg attól, hogy vajon nosztalgiából nem e támad kedve újra megátkozni. Feszült, de mire végre bekopog, már elrejti magáról az egészet. Borsot egy közeli istállóban hagyta, amíg meg nem járják a tervezett piacot, mert az sem felejtette el, hogy fűzőt kell vennie a lánynak. Mert azt, amije volt eltörte egy másik nővel. Összeszorítja a fogait, de már nevetni támad kedve, hogy amibe belecsöppent az egy rossz mese, olyan, amilyet nem mernének lapokra írni, annyira abszurd.*
- Szia Nori, kész vagy?
*Mosolyog a húgára, mikor nyílik végre az ajtó, megszokhatta már a türelmetlenségét, ha készülődésről van szó, vagy éppen valahová igyekeznek. Megöleli a másikat, majd jelentőségteljesen végignéz rajta, hogy mennyi időt kell még elfecsérelnie ebből az átkozott napból.*
//Zárás//
*Nehezen tér vissza a valóságba a látott képek után. Sosem kegyesek vele az éjszakák, de amióta átélte a Mágustoronyban a legrosszabb rémálmát, azóta vannak éjjelek, hogy visszaköszön az akkori élmény. Akkor volt csak jól, ha Szikra mellette aludt el, vagy amikor éppen úgy érte az álom, hogy előtte mágiájával bolygatta a feketeségét. Túl sok minden történt az előző nap, túl sok volt az ereiben végigáramló szer, és az sem segített, hogy olyan egyezséget kötött, ami nem tiszta a számára. Ha az volna, akkor nem a másikhoz közel ébredt volna fel, sőt, akkor nem mellette riadt volna meg, mert egyáltalán nem lett volna mellette. Talán szégyelli, hogy ezt kellett látnia, s ha amaz nem indul el, akkor ő kelt volna fel, hogy a konyhában keressen valami látszat tennivalót. Ránéz, amikor öltözködni kezd a férfi, próbálja helyre rakni a lehetetlent magában, majd elbúcsúznak, ami mintha szintén újdonság volna. Nagy levegőt vesz és magára erőltetve a kedvenc maszkját, - ami azt hirdeti, hogy a világon semmi problémája - indul vissza az árvaházba, hogy a jól megszokott napjait töltse a cseppet sem megszokott gondolatai közepette. *
//Játék a tűzzel//
*Nem akar távol lenni a gyerekektől. Nem akar utazni, és még véletlenül sem akar találkozni az anyjával, ha az a Mágustoronyban lenne, de amit legfőképpen nem akar, az az, hogy visszatérjen a húgával arra a helyre, ahol megtört kettejük között minden. Mégis felkel és az utazóruháját ölti magára, hogy aztán elbúcsúzhasson a gyerekektől néhány napra, hogy azzal foglalkozhasson, amivel tényleg semmi, de semmi kedve nincsen. A Polgárnegyedben sétálva elkalandozik a tekintete az egyik keresztutcánál, ahová valamiért szíve szerint most betérne, de megrázza a fejét, hogy ostobaság. Jobb lesz, ha egyenesen a húgához megy és oda kopogtat be, aztán túlesnek az egészen. Belegondolva, amíg nem Arthenior-ban vannak, addig sem vesz a feketeség a kezébe egy ásót és kezdi el kikaparni, majd leporolni édesapjuk maradványait, aki a fene sem tudja, milyen hangon és mit árulna el a végről. Borzongatja a tény, hogy ez egyáltalán lehetséges, de minél közelebb van a lány lakásához, annál jobban rázza a hideg attól, hogy vajon nosztalgiából nem e támad kedve újra megátkozni. Feszült, de mire végre bekopog, már elrejti magáról az egészet. Borsot egy közeli istállóban hagyta, amíg meg nem járják a tervezett piacot, mert az sem felejtette el, hogy fűzőt kell vennie a lánynak. Mert azt, amije volt eltörte egy másik nővel. Összeszorítja a fogait, de már nevetni támad kedve, hogy amibe belecsöppent az egy rossz mese, olyan, amilyet nem mernének lapokra írni, annyira abszurd.*
- Szia Nori, kész vagy?
*Mosolyog a húgára, mikor nyílik végre az ajtó, megszokhatta már a türelmetlenségét, ha készülődésről van szó, vagy éppen valahová igyekeznek. Megöleli a másikat, majd jelentőségteljesen végignéz rajta, hogy mennyi időt kell még elfecsérelnie ebből az átkozott napból.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 14:35:08
Üzenet elküldve: 2025-03-02 14:35:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Túl fáradt már ahhoz, hogy tovább vitatkozzon. Szerencsére elég egy nézés is arra, hogy Mai is észrevegye, jobb, ha ezt most nem folytatják. Lefekvéshez kezd készülődni, míg a lány arról gondoskodik, hogy kellemes sötétségbe burkolózzon a szoba. Meghallja a nyöszörgését, majd látja is megjelenni maga mellett, ekkor már pontosan meg is érti, hogy miért. Nem szól egy szót sem, csak vigyorog, és hagyja, hogy lopjon egy keveset a vízből. Nem sokkal később már ő is végez, és csoszogva megy az ágyhoz, hogy lefeküdhessen. Azt végtelen közömbösséggel veszi tudomásul, hogy ebből összebújós alvás nem lesz, de nem is bánja, nincs rá szüksége.
Hamar elalszik, és fogalma sincs róla, hogy az éjszaka csendjében mi történik a mellette fekvővel. Azt hinné, hogy nyugodt álmuk lehet, de valamikor hajnalban kiderül, hogy nagyot tévedett. Mai-t meglepően közel találja magához, mikor felébred a hangjára. ~Nori…~ Megint ezt a nevet hallja. Ugyan félálomban kótyagos egy kicsit, de most már sikerül összeraknia a képet, hogy kihez tartozhat a név. Hümment egyet, aztán inkább megpróbál tovább aludni.
Végül visszaalszik, de hála a félvérnek, egészen korán ébred fel ismét, így elsőkézből látja, ahogy a lány levegőért kapkodva riad fel az álmából. Félrehúzza a száját, nem tudja, mit kezdjen vele. Talán meg kéne őt vigasztalnia, de annak még nem jött el az ideje, így most sem szól egy szót sem, legalábbis nem ezzel kapcsolatban. Felül az ágyban, összeszedi a gondolatait, majd öltözködni kezd.*
- Felöltözök, aztán megyek. Ha szükséged van rám, tudod hol találsz, és fordítva. *Felveszi a ruháját, a vértjét, a kabátját, magához veszi a fegyvereit, és távozik, de ezúttal legalább nem köszönés nélkül. Elbúcsúzik, majd sarkon fordul, és eltűnik az utca végén. Az úton hazafelé azonban továbbra is Mai rémült tekintete jár a fejében. Mennyire lehetett rossz az az álom? Vajon tényleg csak egy álom volt, vagy mégsem úszta meg azt az átkot sértetlenül? Jobb is, hogy egyelőre semmit nem mondott neki, még a végén a kelleténél jobban megijedt volna. Lehet, hogy nem volt bölcs döntés magára hagynia? Ahh… baromság. Felnőtt nő, tud vigyázni magára, ő pedig nem lehet vele a nap minden percében. Csak azt ígérte meg, hogy távol tartja azt a… Nori-t a temtőtől. Egy lány lenne? Érdekes… Túl sok mindennel telik meg az elméje, mire haza ér, úgy dönt, megpróbálja egy újabb alvással lecsitítani a gondolatait.*
*Túl fáradt már ahhoz, hogy tovább vitatkozzon. Szerencsére elég egy nézés is arra, hogy Mai is észrevegye, jobb, ha ezt most nem folytatják. Lefekvéshez kezd készülődni, míg a lány arról gondoskodik, hogy kellemes sötétségbe burkolózzon a szoba. Meghallja a nyöszörgését, majd látja is megjelenni maga mellett, ekkor már pontosan meg is érti, hogy miért. Nem szól egy szót sem, csak vigyorog, és hagyja, hogy lopjon egy keveset a vízből. Nem sokkal később már ő is végez, és csoszogva megy az ágyhoz, hogy lefeküdhessen. Azt végtelen közömbösséggel veszi tudomásul, hogy ebből összebújós alvás nem lesz, de nem is bánja, nincs rá szüksége.
Hamar elalszik, és fogalma sincs róla, hogy az éjszaka csendjében mi történik a mellette fekvővel. Azt hinné, hogy nyugodt álmuk lehet, de valamikor hajnalban kiderül, hogy nagyot tévedett. Mai-t meglepően közel találja magához, mikor felébred a hangjára. ~Nori…~ Megint ezt a nevet hallja. Ugyan félálomban kótyagos egy kicsit, de most már sikerül összeraknia a képet, hogy kihez tartozhat a név. Hümment egyet, aztán inkább megpróbál tovább aludni.
Végül visszaalszik, de hála a félvérnek, egészen korán ébred fel ismét, így elsőkézből látja, ahogy a lány levegőért kapkodva riad fel az álmából. Félrehúzza a száját, nem tudja, mit kezdjen vele. Talán meg kéne őt vigasztalnia, de annak még nem jött el az ideje, így most sem szól egy szót sem, legalábbis nem ezzel kapcsolatban. Felül az ágyban, összeszedi a gondolatait, majd öltözködni kezd.*
- Felöltözök, aztán megyek. Ha szükséged van rám, tudod hol találsz, és fordítva. *Felveszi a ruháját, a vértjét, a kabátját, magához veszi a fegyvereit, és távozik, de ezúttal legalább nem köszönés nélkül. Elbúcsúzik, majd sarkon fordul, és eltűnik az utca végén. Az úton hazafelé azonban továbbra is Mai rémült tekintete jár a fejében. Mennyire lehetett rossz az az álom? Vajon tényleg csak egy álom volt, vagy mégsem úszta meg azt az átkot sértetlenül? Jobb is, hogy egyelőre semmit nem mondott neki, még a végén a kelleténél jobban megijedt volna. Lehet, hogy nem volt bölcs döntés magára hagynia? Ahh… baromság. Felnőtt nő, tud vigyázni magára, ő pedig nem lehet vele a nap minden percében. Csak azt ígérte meg, hogy távol tartja azt a… Nori-t a temtőtől. Egy lány lenne? Érdekes… Túl sok mindennel telik meg az elméje, mire haza ér, úgy dönt, megpróbálja egy újabb alvással lecsitítani a gondolatait.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 12:27:15
Üzenet elküldve: 2025-03-02 12:27:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Hidegen villannak a szemek, amikor a másik karjaiból kiszabadítva kissé a kezét, taszít egyet a férfin a megjegyzésre. Játékosnak is lehetne mondani, de csupán azért hat így, mert ennyi telik tőle. Ha jobban felidegesítené magát, már repült volna felé egy hajkefe, vagy éppen egy jól irányzott varázslat. De igazából nincs terve arra vonatkozóan, hogy bármivel is bántsa a másikat, amaz úgyis a kisujjával is át tudná küldeni a másvilágra, ha akarná. Azért a levegőt dühösen fújja ki az orrán.*
- Grael, te nem voltál gyerek? Vagy már akkor is ilyen… ah, hagyjuk. *Semmi értelme sem sértegetni őt, sem pedig megmagyarázni, hogy mennyire könnyű valakit összezavarni azzal, hogy a két szeretett felnőtt egymásba gabalyodik, majd aztán szétválnak és pisloghat azzal a smaragdszín szemeivel, hogy most melyikükkel legyen jóban, vagy kinek mit mondhat. Ebbe az emberbe egy szemernyi empátia sem szorult, nem is érti, hogy hogyan talált felé utat úgy, hogy a végén gyönyörben részesüljön tőle. Ahhoz is illik pedig egy kis odaadás és figyelem. Neki is eszébe jut ezen gondolatmenetén át a kép, ami még nemrég a mellettük lévő ágyban játszódott le. Ki is pirul tőle újra, majd a lámpásokhoz indul, hogy szép lassan eloltsa a tüzüket, csupán annyit tesz még hozzá a komfortérzetükhöz, hogy hanyagul beledob egy vaskos fát a kandallóba, amiből így kirepül néhány parázsló darabka.*
- Aaa! *Sepri le magáról, ami újra kissé koszossá teszi a bőrét, ezért hát a férfi mellé áll, hiába mosakszik, hogy csenjen előle egy kis vizet. Csak ránéz, aztán már úton is van, hogy végre befeküdjön az ágyba. Meglehetősen távol a másik lehetséges helyétől.
Szokásához híven nehezen nyomja el az álom, eleinte még frusztrált a mellette fekvőtől, majd valahogy annak egyre mélyülő és lassabb légzése segíti hozzá, hogy elaludjon. Nincs éjjel rémálmok nélkül, most is ezzel szórakoztatja őt az elméje, ennek hatására megriad, s kissé megviselt tekintetével méri fel a terepet. Ott fekszik Grael, de gondolkodni nemigen tud, félálomban húzódik végül közel hozzá, mintha csak nyugtatásra lenne szüksége, s feküdjön bármily testhelyzetben, ő bizony hozzábújik jó szorosan. Hamar elmélyed újra a hamis biztonságot nyújtó test melegétől, de az álma folytatódni látszik, s abban a kútmély sötétségben találja magát, mint amikor a húga átkozta meg. Csak részleteket kap a már egyszer átéltből, van miért felidéznie az elméjének, de Grael kapja meg a néha megremegő kezeket, az erőtlen szorítást és az elrebegett szófoszlányokat. Halk, de annál több rettegés szövi át a néha feltörő „Ne!” és „Nori” szavakat, míg végül gyöngyöző homlokkal ki nem pattan a szeme és kap a saját mellkasához, mintha éppen megfulladni készült volna. Zihál, de megpróbálja visszafojtani. Az ablak felé tekintve még fekete az üveg mögötti világ, a férfire pedig éppen rá sem mer nézni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 12:32:01
*Hidegen villannak a szemek, amikor a másik karjaiból kiszabadítva kissé a kezét, taszít egyet a férfin a megjegyzésre. Játékosnak is lehetne mondani, de csupán azért hat így, mert ennyi telik tőle. Ha jobban felidegesítené magát, már repült volna felé egy hajkefe, vagy éppen egy jól irányzott varázslat. De igazából nincs terve arra vonatkozóan, hogy bármivel is bántsa a másikat, amaz úgyis a kisujjával is át tudná küldeni a másvilágra, ha akarná. Azért a levegőt dühösen fújja ki az orrán.*
- Grael, te nem voltál gyerek? Vagy már akkor is ilyen… ah, hagyjuk. *Semmi értelme sem sértegetni őt, sem pedig megmagyarázni, hogy mennyire könnyű valakit összezavarni azzal, hogy a két szeretett felnőtt egymásba gabalyodik, majd aztán szétválnak és pisloghat azzal a smaragdszín szemeivel, hogy most melyikükkel legyen jóban, vagy kinek mit mondhat. Ebbe az emberbe egy szemernyi empátia sem szorult, nem is érti, hogy hogyan talált felé utat úgy, hogy a végén gyönyörben részesüljön tőle. Ahhoz is illik pedig egy kis odaadás és figyelem. Neki is eszébe jut ezen gondolatmenetén át a kép, ami még nemrég a mellettük lévő ágyban játszódott le. Ki is pirul tőle újra, majd a lámpásokhoz indul, hogy szép lassan eloltsa a tüzüket, csupán annyit tesz még hozzá a komfortérzetükhöz, hogy hanyagul beledob egy vaskos fát a kandallóba, amiből így kirepül néhány parázsló darabka.*
- Aaa! *Sepri le magáról, ami újra kissé koszossá teszi a bőrét, ezért hát a férfi mellé áll, hiába mosakszik, hogy csenjen előle egy kis vizet. Csak ránéz, aztán már úton is van, hogy végre befeküdjön az ágyba. Meglehetősen távol a másik lehetséges helyétől.
Szokásához híven nehezen nyomja el az álom, eleinte még frusztrált a mellette fekvőtől, majd valahogy annak egyre mélyülő és lassabb légzése segíti hozzá, hogy elaludjon. Nincs éjjel rémálmok nélkül, most is ezzel szórakoztatja őt az elméje, ennek hatására megriad, s kissé megviselt tekintetével méri fel a terepet. Ott fekszik Grael, de gondolkodni nemigen tud, félálomban húzódik végül közel hozzá, mintha csak nyugtatásra lenne szüksége, s feküdjön bármily testhelyzetben, ő bizony hozzábújik jó szorosan. Hamar elmélyed újra a hamis biztonságot nyújtó test melegétől, de az álma folytatódni látszik, s abban a kútmély sötétségben találja magát, mint amikor a húga átkozta meg. Csak részleteket kap a már egyszer átéltből, van miért felidéznie az elméjének, de Grael kapja meg a néha megremegő kezeket, az erőtlen szorítást és az elrebegett szófoszlányokat. Halk, de annál több rettegés szövi át a néha feltörő „Ne!” és „Nori” szavakat, míg végül gyöngyöző homlokkal ki nem pattan a szeme és kap a saját mellkasához, mintha éppen megfulladni készült volna. Zihál, de megpróbálja visszafojtani. Az ablak felé tekintve még fekete az üveg mögötti világ, a férfire pedig éppen rá sem mer nézni.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.02 12:32:01
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-02 11:28:32
Üzenet elküldve: 2025-03-02 11:28:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Kár, hogy a gondolatolvasáshoz nem ért. Akkor minden bizonnyal főlényesen közölné a lánnyal, hogy ha egyszerűen nem avatkozna bele olyan dolgokba, ahol csúnyán megégetheti magát, akkor most nem kéne azon gondolkodnia, hogy rosszul sült el az akciója. Így azonban nincs lehetősége újra kioktatni Mai-t, csak arra tud reagálni, amit hall.*
- Aham. *Ez az, amit gyerek témában ki tud sajtolni magából. Azon kívül, hogy hiszékeny, bátor kis vakarcsok, mást nem tud mondani róluk, és arról sem, hogy milyen lehet, ha valaki annak szenteli az életét, hogy megvédje őket.*
- Ostoba picsának, úgy. *Vigyorogva helyesel a költői kérdésre, miközben azon is jót szórakozik, ahogy Mai megint attól vár védelmet, aki bármelyik pillanatban bánthatja. Nem fogja, nem akarja talán soha többet, de neki egyelőre még jó, ha a félvér nem érzi magát biztonságban a közelében, mert akkor neki sokkal könnyebb dolga lesz vele.*
- Akkor meg nem értem, hogy minek sápítozol, hogy nehéz lesz elmagyarázni neki a dolgot. Nem lesz az. Csak közöljük vele, hogy ez van, és kész. *Pont úgy, ahogy az esetleges elválásuk esetén nem fogja érdekelni a gyerek véleménye, a kapcsolatuk kezdetén sem foglalkozik vele igazán. A kiegészítésekre csak bólint, már nincs nagyon mit hozzáfűznie.
Mikor a kis test mocorogni kezd a karjai között, szabadon engedi, hisz most már tudja, hogy ha engedi szárnyalni a kis madarat, akkor igazán érdekes dolgokra is képes. Egy őszinte félmosoly jelenik meg a szája szélén, ahogy visszagondol a nem is olyan rég történtekre. Megérte. Ahogy az együttlétük képei játszódnak le újra a fejében, kedve támadna felnevetni a lány félreérthető kérdésére, de nem teszi, és nem is mondja ki, ami az eszébe jutott.*
- Aludjunk… drágám. *Elvigyorodik, majd elmegy ő is megmosakodni, és elintézni minden lefekvés előtti teendőt, hogy utána ágyba bújva egy idegen helyen, egy idegen mellett nyomja el az álom. Furcsa érzés, hogy ez az idegen lesz most a legfontosabb személy az életében, még ha csak egy hazug játék keretein belül is…*
*Kár, hogy a gondolatolvasáshoz nem ért. Akkor minden bizonnyal főlényesen közölné a lánnyal, hogy ha egyszerűen nem avatkozna bele olyan dolgokba, ahol csúnyán megégetheti magát, akkor most nem kéne azon gondolkodnia, hogy rosszul sült el az akciója. Így azonban nincs lehetősége újra kioktatni Mai-t, csak arra tud reagálni, amit hall.*
- Aham. *Ez az, amit gyerek témában ki tud sajtolni magából. Azon kívül, hogy hiszékeny, bátor kis vakarcsok, mást nem tud mondani róluk, és arról sem, hogy milyen lehet, ha valaki annak szenteli az életét, hogy megvédje őket.*
- Ostoba picsának, úgy. *Vigyorogva helyesel a költői kérdésre, miközben azon is jót szórakozik, ahogy Mai megint attól vár védelmet, aki bármelyik pillanatban bánthatja. Nem fogja, nem akarja talán soha többet, de neki egyelőre még jó, ha a félvér nem érzi magát biztonságban a közelében, mert akkor neki sokkal könnyebb dolga lesz vele.*
- Akkor meg nem értem, hogy minek sápítozol, hogy nehéz lesz elmagyarázni neki a dolgot. Nem lesz az. Csak közöljük vele, hogy ez van, és kész. *Pont úgy, ahogy az esetleges elválásuk esetén nem fogja érdekelni a gyerek véleménye, a kapcsolatuk kezdetén sem foglalkozik vele igazán. A kiegészítésekre csak bólint, már nincs nagyon mit hozzáfűznie.
Mikor a kis test mocorogni kezd a karjai között, szabadon engedi, hisz most már tudja, hogy ha engedi szárnyalni a kis madarat, akkor igazán érdekes dolgokra is képes. Egy őszinte félmosoly jelenik meg a szája szélén, ahogy visszagondol a nem is olyan rég történtekre. Megérte. Ahogy az együttlétük képei játszódnak le újra a fejében, kedve támadna felnevetni a lány félreérthető kérdésére, de nem teszi, és nem is mondja ki, ami az eszébe jutott.*
- Aludjunk… drágám. *Elvigyorodik, majd elmegy ő is megmosakodni, és elintézni minden lefekvés előtti teendőt, hogy utána ágyba bújva egy idegen helyen, egy idegen mellett nyomja el az álom. Furcsa érzés, hogy ez az idegen lesz most a legfontosabb személy az életében, még ha csak egy hazug játék keretein belül is…*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-01 21:11:46
Üzenet elküldve: 2025-03-01 21:11:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Úgy kell elmennie összeszednie magát, hogy a szavaktól kedve lenne még jobban szétesni. Ha akkor tudta volna, hogy mibe gyalogol bele, akkor nem így kezd bele. Ha nem azt feltételezte volna, hogy valami nagyobbacska utcakölyök játszadozik a kis kincsével, akkor nem ő állít be Grael-hez, hanem ráküld valakit. Akkor nem volna kit most szó nélkül hagyni, miközben mosakszik, akkor nem lenne ki után letörölni magáról a koszt, akkor nem lenne… nagyot sóhajt, miközben a hideg vízzel hűti le magát, majd visszatér, miután úgy hallja, hogy a másik kimorogta magát.*
- Ugyan már, Grael, mi értelme lenne egy árvaházat vezetnem, ha nem teszek meg értük mindent? Nem árult el. Gyerek.
*Nem érti a hirtelen beállt csendet, de nem firtatja. Készülődik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy olyan mellett hajtja álomra a fejét, aki bántotta őt, a szőkeséget, aki olyan mogorva, hogy nekihajítaná a hajkeféjét, hogy maradjon már tényleg csendben. Nem okozna túl nagy sérülést ugyan, de az van a kezében így ezzel a gondolattal játszadozik.
Újra elfedi a pőre testét, s csakhamar újra a karokat érzi magán, megretten egy pillanatra, megfeszül a teste. Hát ennyi volt az a megjátszott idill. Az álla alatt érzi az ujját, ismét kényszeríti, hogy nézzen rá, amit amúgy is megtett volna, ha hagyja egy pillanatig.*
- Tényleg ennyire ostobának nézel? *Rázza meg a fejét, miközben rákúszik annak derekára a keze, de most nem simogat, inkább csak kapaszkodik, mintha a következő pillanatban ellökhetné, vagy nekitaszíthatná a falnak, azt úgy is igen sokszor műveli vele…*
- Nem mondtam neki semmit rólad, ha elkezdem telebeszélni a fejét, akkor csak azért is elszökött volna hozzád. Okos, de még nem ért a játszmákhoz. Csak annyit értene meg belőle, hogy elveszem valakitől, akitől azt érezte, hogy fontos neki.
*Dühös a tekintete, el is fordítaná a fejét, de a továbbiak őt is megakasztják.*
- Jó, akkor azt mondjuk. Majd megköszönjük neki szépen, hogy általa megismerkedhettünk.
*Némi irónia csendül fel a szavaiban, de tudja jól, hogy majd megoldja ezt is. Legalább, ha a másik tényleg megvédi, akkor lesz ki elmondja a lánynak, hogy néha van az úgy, hogy nem örökre szól egy kapcsolat. Mert, ha a másik nem védi meg, akkor bizony még egy veszteséggel bővül Szikra listája. Azt kevésbé akarja. Ha engedi mozdulni, akkor újra a férfi arcán simítana végig. Nem akar már több szópárbajt, most nekik összhangban kellene lenniük. Bár mintha élvezné ezt a sok szélsőséget, így meg is enyhül a tekintete.* - Mi lenne, ha inkább lefeküdnénk?
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.01 21:48:40
*Úgy kell elmennie összeszednie magát, hogy a szavaktól kedve lenne még jobban szétesni. Ha akkor tudta volna, hogy mibe gyalogol bele, akkor nem így kezd bele. Ha nem azt feltételezte volna, hogy valami nagyobbacska utcakölyök játszadozik a kis kincsével, akkor nem ő állít be Grael-hez, hanem ráküld valakit. Akkor nem volna kit most szó nélkül hagyni, miközben mosakszik, akkor nem lenne ki után letörölni magáról a koszt, akkor nem lenne… nagyot sóhajt, miközben a hideg vízzel hűti le magát, majd visszatér, miután úgy hallja, hogy a másik kimorogta magát.*
- Ugyan már, Grael, mi értelme lenne egy árvaházat vezetnem, ha nem teszek meg értük mindent? Nem árult el. Gyerek.
*Nem érti a hirtelen beállt csendet, de nem firtatja. Készülődik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy olyan mellett hajtja álomra a fejét, aki bántotta őt, a szőkeséget, aki olyan mogorva, hogy nekihajítaná a hajkeféjét, hogy maradjon már tényleg csendben. Nem okozna túl nagy sérülést ugyan, de az van a kezében így ezzel a gondolattal játszadozik.
Újra elfedi a pőre testét, s csakhamar újra a karokat érzi magán, megretten egy pillanatra, megfeszül a teste. Hát ennyi volt az a megjátszott idill. Az álla alatt érzi az ujját, ismét kényszeríti, hogy nézzen rá, amit amúgy is megtett volna, ha hagyja egy pillanatig.*
- Tényleg ennyire ostobának nézel? *Rázza meg a fejét, miközben rákúszik annak derekára a keze, de most nem simogat, inkább csak kapaszkodik, mintha a következő pillanatban ellökhetné, vagy nekitaszíthatná a falnak, azt úgy is igen sokszor műveli vele…*
- Nem mondtam neki semmit rólad, ha elkezdem telebeszélni a fejét, akkor csak azért is elszökött volna hozzád. Okos, de még nem ért a játszmákhoz. Csak annyit értene meg belőle, hogy elveszem valakitől, akitől azt érezte, hogy fontos neki.
*Dühös a tekintete, el is fordítaná a fejét, de a továbbiak őt is megakasztják.*
- Jó, akkor azt mondjuk. Majd megköszönjük neki szépen, hogy általa megismerkedhettünk.
*Némi irónia csendül fel a szavaiban, de tudja jól, hogy majd megoldja ezt is. Legalább, ha a másik tényleg megvédi, akkor lesz ki elmondja a lánynak, hogy néha van az úgy, hogy nem örökre szól egy kapcsolat. Mert, ha a másik nem védi meg, akkor bizony még egy veszteséggel bővül Szikra listája. Azt kevésbé akarja. Ha engedi mozdulni, akkor újra a férfi arcán simítana végig. Nem akar már több szópárbajt, most nekik összhangban kellene lenniük. Bár mintha élvezné ezt a sok szélsőséget, így meg is enyhül a tekintete.* - Mi lenne, ha inkább lefeküdnénk?
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.01 21:48:40
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-01 20:36:18
Üzenet elküldve: 2025-03-01 20:36:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Bármennyire is engedte lazára azt a pórázt, attól még továbbra is ő irányít. Ő mondja meg, hogy meddig tart a játék, és azt is, hogy mikor van vége. Most van vége. Most, még mielőtt annak az esélyét is elveszíti, hogy vissza tudja venni az irányítást a vágyai közt eltévedt elméje felett. Hogy a hercegnőnek mindez tetszik-e vagy sem, már nem különösebben hatja meg.*
~Jól áll neki a duzzogás.~ *Szívesen kimondaná hangosan is, de van annyi esze, hogy nem teszi meg. Nem akar olajat önteni a tűzre, ami már eddig is jobban égett a kelleténél. Hadd nyugodjon le a lány, és vele együtt a kedélyek is, hadd rendeződjön minden vissza a normális kerékvágásba.
Nem akar már ma több meglepetést hallani, de mégis hidegzuhanyként éri, mikor a kis elf lány megjelenik lelki szemei előtt. Róla teljesen meg is feledkezett. Hirtelen nagyon dühös lesz magára, amiért erre nem gondolt, így az első reakciója sem sikeredik túlontúl kedvesre.*
- Ha nem basztad volna el azzal, hogy úrnősdit játszol, talán most könnyebb lenne… *Nagy levegőket vesz, mely néha halk morgássá formálódik, s közben figyeli, ahogy Mai tollászkodni kezd. Közben az is kiderül, hogy a helyzet rosszabb, mint hitte. Fél tőle. Hát ez csodás.*
- Mert el is árult. Azért, mert te kikényszerítetted belőle. *Beszélne tovább, de az az óvatlan mozdulat, ahogy a lány lehajol előtte, beléfojtja a szót. Hallgat, mint a sír, s csak szemeivel követi Mai-t, ahogy ő elsétál a hálóruhájáig és magára ölti azt.*
- Remek. *Egyáltalán nem érdekli most az a részlet, hogy kivel szerelmeskedik a kölyök. Feláll az ágyról, odalép a lányhoz, és ismét a karjai közé zárja. Ha nem néz fel rá, akkor egyik ujjával megemeli az állát, hogy lássa a kékeket.*
- Hozd helyre, amit elcsesztél! Azt fogod neki mondani, hogy bármit is állítottál rólam, nem gondoltad komolyan. Hogy nem tiltod meg azt, hogy találkozzon velem, és nincs miért félnie tőlem. Nem kell tartanod tőle, hogy bántani fogom. Jelen helyzetben, ha akarnám sem tehetném meg. *Így nem, hogy belekeveredett egy olyan ügybe, amit minél előbb rövidre kellene zárnia, de helyette ahhoz készül asszisztálni, hogy minél tovább elhúzódjon. Megkapta cserébe a nőt, és mellé koloncnak a kölykét. Nagyon reméli, hogy tényleg megéri ez az egész.*
- Persze, szóval védjelek meg téged, a gyilkost, az összes áldozatot, magamat és az ártatlan gyereket is, aki csak úgy belekeveredett? Nem lesz ez egy kicsit sok? Az igazat mondjuk neki, illetve a játék igazságát. Azt, hogy egy pár vagyunk. Ha pedig vége lesz, akkor vége lesz, ennyi. *Most kissé elveszítette a türelmét. Legalább három személynek vesznie kéne, tőle mégis azt várják, hogy mindent úgy intézzen, hogy mindenkinek jó legyen. Hülye picsa…*
*Bármennyire is engedte lazára azt a pórázt, attól még továbbra is ő irányít. Ő mondja meg, hogy meddig tart a játék, és azt is, hogy mikor van vége. Most van vége. Most, még mielőtt annak az esélyét is elveszíti, hogy vissza tudja venni az irányítást a vágyai közt eltévedt elméje felett. Hogy a hercegnőnek mindez tetszik-e vagy sem, már nem különösebben hatja meg.*
~Jól áll neki a duzzogás.~ *Szívesen kimondaná hangosan is, de van annyi esze, hogy nem teszi meg. Nem akar olajat önteni a tűzre, ami már eddig is jobban égett a kelleténél. Hadd nyugodjon le a lány, és vele együtt a kedélyek is, hadd rendeződjön minden vissza a normális kerékvágásba.
Nem akar már ma több meglepetést hallani, de mégis hidegzuhanyként éri, mikor a kis elf lány megjelenik lelki szemei előtt. Róla teljesen meg is feledkezett. Hirtelen nagyon dühös lesz magára, amiért erre nem gondolt, így az első reakciója sem sikeredik túlontúl kedvesre.*
- Ha nem basztad volna el azzal, hogy úrnősdit játszol, talán most könnyebb lenne… *Nagy levegőket vesz, mely néha halk morgássá formálódik, s közben figyeli, ahogy Mai tollászkodni kezd. Közben az is kiderül, hogy a helyzet rosszabb, mint hitte. Fél tőle. Hát ez csodás.*
- Mert el is árult. Azért, mert te kikényszerítetted belőle. *Beszélne tovább, de az az óvatlan mozdulat, ahogy a lány lehajol előtte, beléfojtja a szót. Hallgat, mint a sír, s csak szemeivel követi Mai-t, ahogy ő elsétál a hálóruhájáig és magára ölti azt.*
- Remek. *Egyáltalán nem érdekli most az a részlet, hogy kivel szerelmeskedik a kölyök. Feláll az ágyról, odalép a lányhoz, és ismét a karjai közé zárja. Ha nem néz fel rá, akkor egyik ujjával megemeli az állát, hogy lássa a kékeket.*
- Hozd helyre, amit elcsesztél! Azt fogod neki mondani, hogy bármit is állítottál rólam, nem gondoltad komolyan. Hogy nem tiltod meg azt, hogy találkozzon velem, és nincs miért félnie tőlem. Nem kell tartanod tőle, hogy bántani fogom. Jelen helyzetben, ha akarnám sem tehetném meg. *Így nem, hogy belekeveredett egy olyan ügybe, amit minél előbb rövidre kellene zárnia, de helyette ahhoz készül asszisztálni, hogy minél tovább elhúzódjon. Megkapta cserébe a nőt, és mellé koloncnak a kölykét. Nagyon reméli, hogy tényleg megéri ez az egész.*
- Persze, szóval védjelek meg téged, a gyilkost, az összes áldozatot, magamat és az ártatlan gyereket is, aki csak úgy belekeveredett? Nem lesz ez egy kicsit sok? Az igazat mondjuk neki, illetve a játék igazságát. Azt, hogy egy pár vagyunk. Ha pedig vége lesz, akkor vége lesz, ennyi. *Most kissé elveszítette a türelmét. Legalább három személynek vesznie kéne, tőle mégis azt várják, hogy mindent úgy intézzen, hogy mindenkinek jó legyen. Hülye picsa…*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:53:59
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:53:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Nem kell semmit a tudtára hozni, vagy dicsérni. Érezte, benne volt, túlságosan is benne. Jól játszik, de ennyire még ő sem tudna nagyot alakítani. Ha ő nem, akkor Grael sem. Az elhangzó mondat, ami után újra csókban forrnak össze nagy segítség, legalább eljátszhatják azt, hogy mindez csak játék volt. Torz a világ, de most mégis olyan könnyed. Jó érezni a bőrét, visszamosolyogni a férfire, ahogy elvicceli azt a kérdést, amit szintén jobb, ha nem vesznek komolyan, ha elhangzott is, csak felejtsék el és cselekedjenek úgy, ahogy mindketten akarnak, eltitkolva a valódi szándékot.
Nem jó érzés, ahogy megállítja a kezét, ahogy el kell szakadnia, de legalább az egyiküknek van annyi esze, hogy megszakítja ezt a tébolyt. Mai-nak még idő kellett volna, a harag, ami hirtelen összeszorítja a mellkasát nem is a férfire irányul, hanem magára, mert még maradt volna.*
- Megmosakszom.
*Húzódik ő is az ágy másik szélére, majd a dús fekete haját eldobva a válláról néz vissza rá, kissé hidegen, mintha csak azt üzenné ezzel, hogy lemossa magáról a koszt. Aztán, mikor visszafordul, be kell hunynia a szemeit, hogy mégis mi a fene baja van ezzel a helyzettel? Hiszen megbeszélték. *
- Aztán addig gondolkodhatnál rajta, hogy mit mondjunk Szikrának. Más nem is fontos…
*Feláll végül, végignéz a fekete anyagon, ami a földön hever, de nem veszi fel, hanem átlépve rajta elindul a másik szobába, ahol kissé felfrissíti magát, majd a mosdótál mögötti tükörben néz farkasszemet a saját kócos fizimiskájával. Nem tetszik a látott kép. Amikor utoljára így festett, az nem zavarta össze, ott nem kellett csatákat vívni, nem kellett rosszul éreznie magát, hogy véget ért. Kisvártatva visszasétál, hogy a már nagyobb tükör előtt, ahol ők ketten nézték egymást, elkezdje kifésülni a rakoncátlan tincseit.*
- Olyan okos, hogy nem lesz egyszerű. *Mondja végül, úgy folytatva, mintha el sem ment volna.* - És fél tőled, mert szerinte elárult. Biztos, mert azóta sem hallottam egy szóval sem a neved a szájából, pedig jóformán nem mondott semmit, csak én jöttem rá. Ah, lett egy kis szerelme is. Hihetetlen. *Nevet fel, miközben lehajol, hogy úgy fésülje át a hajzuhatagot, eztán fordul csak a másik felé, majd megy el a hálóruhájáig, hogy magára öltse.* - Mindegy, szóval, neki ezt tálalni kell és úgy, hogy ne sérüljön, ha ennek vége. *Mert vége lesz. Vége?*
*Nem kell semmit a tudtára hozni, vagy dicsérni. Érezte, benne volt, túlságosan is benne. Jól játszik, de ennyire még ő sem tudna nagyot alakítani. Ha ő nem, akkor Grael sem. Az elhangzó mondat, ami után újra csókban forrnak össze nagy segítség, legalább eljátszhatják azt, hogy mindez csak játék volt. Torz a világ, de most mégis olyan könnyed. Jó érezni a bőrét, visszamosolyogni a férfire, ahogy elvicceli azt a kérdést, amit szintén jobb, ha nem vesznek komolyan, ha elhangzott is, csak felejtsék el és cselekedjenek úgy, ahogy mindketten akarnak, eltitkolva a valódi szándékot.
Nem jó érzés, ahogy megállítja a kezét, ahogy el kell szakadnia, de legalább az egyiküknek van annyi esze, hogy megszakítja ezt a tébolyt. Mai-nak még idő kellett volna, a harag, ami hirtelen összeszorítja a mellkasát nem is a férfire irányul, hanem magára, mert még maradt volna.*
- Megmosakszom.
*Húzódik ő is az ágy másik szélére, majd a dús fekete haját eldobva a válláról néz vissza rá, kissé hidegen, mintha csak azt üzenné ezzel, hogy lemossa magáról a koszt. Aztán, mikor visszafordul, be kell hunynia a szemeit, hogy mégis mi a fene baja van ezzel a helyzettel? Hiszen megbeszélték. *
- Aztán addig gondolkodhatnál rajta, hogy mit mondjunk Szikrának. Más nem is fontos…
*Feláll végül, végignéz a fekete anyagon, ami a földön hever, de nem veszi fel, hanem átlépve rajta elindul a másik szobába, ahol kissé felfrissíti magát, majd a mosdótál mögötti tükörben néz farkasszemet a saját kócos fizimiskájával. Nem tetszik a látott kép. Amikor utoljára így festett, az nem zavarta össze, ott nem kellett csatákat vívni, nem kellett rosszul éreznie magát, hogy véget ért. Kisvártatva visszasétál, hogy a már nagyobb tükör előtt, ahol ők ketten nézték egymást, elkezdje kifésülni a rakoncátlan tincseit.*
- Olyan okos, hogy nem lesz egyszerű. *Mondja végül, úgy folytatva, mintha el sem ment volna.* - És fél tőled, mert szerinte elárult. Biztos, mert azóta sem hallottam egy szóval sem a neved a szájából, pedig jóformán nem mondott semmit, csak én jöttem rá. Ah, lett egy kis szerelme is. Hihetetlen. *Nevet fel, miközben lehajol, hogy úgy fésülje át a hajzuhatagot, eztán fordul csak a másik felé, majd megy el a hálóruhájáig, hogy magára öltse.* - Mindegy, szóval, neki ezt tálalni kell és úgy, hogy ne sérüljön, ha ennek vége. *Mert vége lesz. Vége?*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:02:56
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:02:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Hogy ő mit remélt ettől az egésztől, azt hiába kérdeznék tőle, nem tudná megmondani. Tesztelni a lányt? Nem igazán. Megerősíteni a hamis kapcsolatukat? Azt nem őszinteséggel szokás. Engedni a saját, őszinte vágyainak? Igen, de ezt meg akkor sem fogja kimondani, ha tényleg ez az igazság.
Ahogy Mai szabadjára engedi az elnyomott érzelmeit, úgy veszik el ő is a társaságában, és a végére már egyáltalán nem érdekli, hogy mi volna a helyes, vagy mi lenne a logikus döntés, egyszerűen csak hagyja, hogy a hatalmas, hömpölygő hullámként érkező vágyak tengere úgy pofán csapja, hogy elfelejtsen mindent, ami számít. Mikor újra sikerül kontrollálnia az elméjét, a lány már rajta fekszik, ő pedig azon kapja magát, hogy a fekete tincsekkel játszva, teljesen nyugodtan fekszik az ágyon. Most először úgy sikerült lenyugtatnia a tomboló érzelmeit, hogy nem elnyomta, hanem szabadjára engedte őket. Hátborzongató érzés, de jó volt.
Nem mozdul ő sem, nincs miért, most minden úgy tökéletes, ahogy van. Mikor a félvér kicsiny teste fölé magasodik, barnái járni kezdenek, igyekeznek minden információt megkaparintani, amit a kék szemek közölni kívánnak vele.*
- Tényleg hibátlanul játszod a szereped. *Tudja, hogy nem szerep volt ez a nő részéről sem, hanem színtiszta őszinteség, de nem is ő lenne, ha nem ilyen szemét módon adná tudtára az elégedettségét, hogy azzal, amit mond, valójában meg sem dicséri őt. Nem csoda, hogy választ nem kap, csak egy újabb csókot, amit nem rest még kiélvezni.*
- Maradjak itt? Így, fekve? *Viccelődik halványan mosolyogva, de utána komolyra fordítja a szót. Egy idő után megállítja az őt simogató kezet, majd gyengéd, de határozott mozdulattal tessékeli odébb magáról Mai-t, hogy fel tudjon ülni. A mókának mára vége.*
- Mit akarsz? Ebben az állapotban tervezgessük a közös jövőnket, vagy előtte összeszedjük magunkat? *Teszi fel a kérdést, mert ő ma már nem akar dönteni. Néha jó az, ha megteszik helyette. Az itt maradásáról sem ő döntött már, csak látszatra. Elmehetne, de úgysem tudna nemet mondani. Bármennyire is próbálják bizonygatni, ez nem csak egy játék.*
*Hogy ő mit remélt ettől az egésztől, azt hiába kérdeznék tőle, nem tudná megmondani. Tesztelni a lányt? Nem igazán. Megerősíteni a hamis kapcsolatukat? Azt nem őszinteséggel szokás. Engedni a saját, őszinte vágyainak? Igen, de ezt meg akkor sem fogja kimondani, ha tényleg ez az igazság.
Ahogy Mai szabadjára engedi az elnyomott érzelmeit, úgy veszik el ő is a társaságában, és a végére már egyáltalán nem érdekli, hogy mi volna a helyes, vagy mi lenne a logikus döntés, egyszerűen csak hagyja, hogy a hatalmas, hömpölygő hullámként érkező vágyak tengere úgy pofán csapja, hogy elfelejtsen mindent, ami számít. Mikor újra sikerül kontrollálnia az elméjét, a lány már rajta fekszik, ő pedig azon kapja magát, hogy a fekete tincsekkel játszva, teljesen nyugodtan fekszik az ágyon. Most először úgy sikerült lenyugtatnia a tomboló érzelmeit, hogy nem elnyomta, hanem szabadjára engedte őket. Hátborzongató érzés, de jó volt.
Nem mozdul ő sem, nincs miért, most minden úgy tökéletes, ahogy van. Mikor a félvér kicsiny teste fölé magasodik, barnái járni kezdenek, igyekeznek minden információt megkaparintani, amit a kék szemek közölni kívánnak vele.*
- Tényleg hibátlanul játszod a szereped. *Tudja, hogy nem szerep volt ez a nő részéről sem, hanem színtiszta őszinteség, de nem is ő lenne, ha nem ilyen szemét módon adná tudtára az elégedettségét, hogy azzal, amit mond, valójában meg sem dicséri őt. Nem csoda, hogy választ nem kap, csak egy újabb csókot, amit nem rest még kiélvezni.*
- Maradjak itt? Így, fekve? *Viccelődik halványan mosolyogva, de utána komolyra fordítja a szót. Egy idő után megállítja az őt simogató kezet, majd gyengéd, de határozott mozdulattal tessékeli odébb magáról Mai-t, hogy fel tudjon ülni. A mókának mára vége.*
- Mit akarsz? Ebben az állapotban tervezgessük a közös jövőnket, vagy előtte összeszedjük magunkat? *Teszi fel a kérdést, mert ő ma már nem akar dönteni. Néha jó az, ha megteszik helyette. Az itt maradásáról sem ő döntött már, csak látszatra. Elmehetne, de úgysem tudna nemet mondani. Bármennyire is próbálják bizonygatni, ez nem csak egy játék.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-01 10:31:35
Üzenet elküldve: 2025-03-01 10:31:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Eddig is útban volt az a vért, csak nem tudja, hogy miért. Nem számít, ha rajta van, ha nincs, ugyanazzal találja magát szemben. Azzal, akit aljas rohadéknak titulált, mégsem zavarja el, mégsem alkalmazza rajta a varázslatait és most közelebb akar kerülni hozzá, mint bármikor. Látta már a szövetek nélkül és érezte már a hozzá tapadó forró bőrt. Érezte, ahogy mohón ízlelgeti minden porcikáját mégis olyan más volt az egész; üres, minden szenvedélyt nélkülöző és a végére csak a mocsok maradt, a fájdalom, ami nem illett bele sehogy a képbe. Érteni véli a miérteket, de nehéz velük mit kezdeni. Ha most is így lesz, legalább már tudja, hogy hogyan kezelje, nem okozna meglepetést. De ha nem, akkor azzal hogy fog megbirkózni? Ha utat enged annak, ami ki akar belőle törni, akkor hogyan magyarázza meg magának? Most nem bántják, most nincs indoka magát sajnálni és magát korholni, hogy megérdemelte, mert rosszul lépett és hibázott. Felsőbb erő irányításának érződik, mégis saját döntés, hogy mikor végre lekerül a vért és az első kínosnak érzett csók után csak nézni tudja a másikat, hallgatni őt, újra mozdul. Nincs szüksége a szavakra; a másikra van szüksége, csak ő tudja oltani a szomját. Csak akkor múlik el az egész, ha enged és aztán kitisztult elmével újra próbálkozik. Milyen ostobaság.
Nem várta a viszonzott érintéseket úgy, ahogyan azt megkapta. Nem várta, hogy az ő sóhajai töltsék meg a lakás minden pontját, hogy talán a falakon átszűrődve más is kaphasson képet arról, amit átél. Nem hitte, hogy lesz olyan porcikája a másiknak, amit ne akar érezni, érinteni, kóstolni. Több ez annál, mint amit el lehet játszani, s ha bármi is nyugtatja a másik mellkasán pihegve, akkor az az, hogy nem egyedül botlott meg. Eleinte nem mer felnézni a barna szemekbe, csak erőtlenül simogatja a férfi csatakos vonalait. Még nem engedi az élménytől ködös elméje, hogy menekülőre fogja, sőt. Arra készteti, hogy újra megkeresse a szemeket, majd kissé felhúzva magát Grael fölé magasodik, s közelről kutatja, mit lát a kékjeivel rajta. Egy jelentőségteljes, de még bágyadt mosoly után egy hosszú csókot lehel az ajkára, mintha csak búcsúzni szeretne, egy szép lezárással, de aztán mégsem azt kéri, hogy távozzon.*
- Maradj itt. *Bár nem teszi hozzá, hogy „kérlek”, a hangja pont úgy szól, hogy nem is hiányzik belőle. * - Egy ideig nem tudok elszakadni a gyerekektől és volna mit megterveznünk az… elkövetkezendő időkre. *Tompítja kicsit az érzetet, hogy maga miatt szeretné vele tölteni az egész éjjelt. Hasznos volna, semmi más. Az arcán is végig simít közben, még mindig azokkal a szemekkel nézve rá, ami nem tisztult ki teljesen az egymás között történtektől.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.01 10:46:37
*Eddig is útban volt az a vért, csak nem tudja, hogy miért. Nem számít, ha rajta van, ha nincs, ugyanazzal találja magát szemben. Azzal, akit aljas rohadéknak titulált, mégsem zavarja el, mégsem alkalmazza rajta a varázslatait és most közelebb akar kerülni hozzá, mint bármikor. Látta már a szövetek nélkül és érezte már a hozzá tapadó forró bőrt. Érezte, ahogy mohón ízlelgeti minden porcikáját mégis olyan más volt az egész; üres, minden szenvedélyt nélkülöző és a végére csak a mocsok maradt, a fájdalom, ami nem illett bele sehogy a képbe. Érteni véli a miérteket, de nehéz velük mit kezdeni. Ha most is így lesz, legalább már tudja, hogy hogyan kezelje, nem okozna meglepetést. De ha nem, akkor azzal hogy fog megbirkózni? Ha utat enged annak, ami ki akar belőle törni, akkor hogyan magyarázza meg magának? Most nem bántják, most nincs indoka magát sajnálni és magát korholni, hogy megérdemelte, mert rosszul lépett és hibázott. Felsőbb erő irányításának érződik, mégis saját döntés, hogy mikor végre lekerül a vért és az első kínosnak érzett csók után csak nézni tudja a másikat, hallgatni őt, újra mozdul. Nincs szüksége a szavakra; a másikra van szüksége, csak ő tudja oltani a szomját. Csak akkor múlik el az egész, ha enged és aztán kitisztult elmével újra próbálkozik. Milyen ostobaság.
Nem várta a viszonzott érintéseket úgy, ahogyan azt megkapta. Nem várta, hogy az ő sóhajai töltsék meg a lakás minden pontját, hogy talán a falakon átszűrődve más is kaphasson képet arról, amit átél. Nem hitte, hogy lesz olyan porcikája a másiknak, amit ne akar érezni, érinteni, kóstolni. Több ez annál, mint amit el lehet játszani, s ha bármi is nyugtatja a másik mellkasán pihegve, akkor az az, hogy nem egyedül botlott meg. Eleinte nem mer felnézni a barna szemekbe, csak erőtlenül simogatja a férfi csatakos vonalait. Még nem engedi az élménytől ködös elméje, hogy menekülőre fogja, sőt. Arra készteti, hogy újra megkeresse a szemeket, majd kissé felhúzva magát Grael fölé magasodik, s közelről kutatja, mit lát a kékjeivel rajta. Egy jelentőségteljes, de még bágyadt mosoly után egy hosszú csókot lehel az ajkára, mintha csak búcsúzni szeretne, egy szép lezárással, de aztán mégsem azt kéri, hogy távozzon.*
- Maradj itt. *Bár nem teszi hozzá, hogy „kérlek”, a hangja pont úgy szól, hogy nem is hiányzik belőle. * - Egy ideig nem tudok elszakadni a gyerekektől és volna mit megterveznünk az… elkövetkezendő időkre. *Tompítja kicsit az érzetet, hogy maga miatt szeretné vele tölteni az egész éjjelt. Hasznos volna, semmi más. Az arcán is végig simít közben, még mindig azokkal a szemekkel nézve rá, ami nem tisztult ki teljesen az egymás között történtektől.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.01 10:46:37
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-01 09:46:27
Üzenet elküldve: 2025-03-01 09:46:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Néha megéri elengedni a szorosan tartott pórázt, hogy az, akit vezetnek rajta rájöjjön, hogy magától is tartaná az irányt, melybe a béklyó kényszeríti. Tudja jól, hogy sokszor pont az a legnagyobb teher, ha valaki váratlanul szabadságot kap a kezébe, ugyanis az egyén akkor már nem tudja azzal magyarázni a döntéseit, hogy irányítják, és nincs más választása.
Ismét nyeregben érzi magát, mert úgy gondolja, hogy most úgy tudja az orránál fogva vezetni Mai-t, hogy nem kötelezi őt semmire. A szabadságán keresztül akarja megmutatni neki, hogy valójában soha nem kényszerítette ki belőle, hogy akarja őt, magától vágyik rá. Élvezi, ahogy a lány tétovázik, hisz ez is csak őt igazolja.*
- Útban van? *Kérdez vissza vigyorogva, de választ nem vár. Neki most ennyi is elég, hogy értse, mit szeretne a lány. Kissé időigényes, míg a vért csatjait ki tudja oldani, hogy utána jelképesen egy kicsit még jobban felfedje önmagát a nőnek.
Miután életében talán először azt tette, amit a feketeség kért tőle, végül ő is megkapja, amire várt, de mégsem úgy, ahogy arra számított. A csók lassú, erőtlen, és semmiféle szenvedélyt nem érez belőle, pedig azt hitte, hogy Mai képtelen lesz ellenállni a vágyainak, de hatalmasat tévedett. Nem érti, hogy mi történik. Talán ő mégsem érzi azt a féktelen vágyat iránta, vagy csak alábecsülte, és nála sokkalta jobban tudja irányítani a heves érzelmeket? A gondolatai közül csak a lágy hangon szóló, oda nem illő szavak rángatják ki.*
- Már mondtam, hogy ez nem illik a hercegnőkhöz… *Felnevet játékosan, de ez a rövidke megszólalás sokkal többet árul el annál, mint amennyit általában jelenteni szokott. Nem arról van szó, hogy Mai nem érzi a vágyat, csupán tényleg jól játszik, kurva jól.*
- Úgysem tudod örökre visszatartani. Lehetetlen. *Ennyit mond hát, és végre elkezd őszinteséget és ösztönösséget érezni a másik mozdulataiból. A lány fokozódó hevessége elkezdi őt is egyre inkább feltüzelni. Most már ő sem fogja vissza magát. Most, hogy megszerezte magának, először csak hosszú csókok közepette fedezi fel magának a testet, majd a vékony, finom anyagból kiszabadítva őt hamarosan már az ágyon fekve találják magukat. Most nem fogja le a kis testet, hagyja kibontakozni, hagyja, hogy megmutassa, mire képes.*
*Néha megéri elengedni a szorosan tartott pórázt, hogy az, akit vezetnek rajta rájöjjön, hogy magától is tartaná az irányt, melybe a béklyó kényszeríti. Tudja jól, hogy sokszor pont az a legnagyobb teher, ha valaki váratlanul szabadságot kap a kezébe, ugyanis az egyén akkor már nem tudja azzal magyarázni a döntéseit, hogy irányítják, és nincs más választása.
Ismét nyeregben érzi magát, mert úgy gondolja, hogy most úgy tudja az orránál fogva vezetni Mai-t, hogy nem kötelezi őt semmire. A szabadságán keresztül akarja megmutatni neki, hogy valójában soha nem kényszerítette ki belőle, hogy akarja őt, magától vágyik rá. Élvezi, ahogy a lány tétovázik, hisz ez is csak őt igazolja.*
- Útban van? *Kérdez vissza vigyorogva, de választ nem vár. Neki most ennyi is elég, hogy értse, mit szeretne a lány. Kissé időigényes, míg a vért csatjait ki tudja oldani, hogy utána jelképesen egy kicsit még jobban felfedje önmagát a nőnek.
Miután életében talán először azt tette, amit a feketeség kért tőle, végül ő is megkapja, amire várt, de mégsem úgy, ahogy arra számított. A csók lassú, erőtlen, és semmiféle szenvedélyt nem érez belőle, pedig azt hitte, hogy Mai képtelen lesz ellenállni a vágyainak, de hatalmasat tévedett. Nem érti, hogy mi történik. Talán ő mégsem érzi azt a féktelen vágyat iránta, vagy csak alábecsülte, és nála sokkalta jobban tudja irányítani a heves érzelmeket? A gondolatai közül csak a lágy hangon szóló, oda nem illő szavak rángatják ki.*
- Már mondtam, hogy ez nem illik a hercegnőkhöz… *Felnevet játékosan, de ez a rövidke megszólalás sokkal többet árul el annál, mint amennyit általában jelenteni szokott. Nem arról van szó, hogy Mai nem érzi a vágyat, csupán tényleg jól játszik, kurva jól.*
- Úgysem tudod örökre visszatartani. Lehetetlen. *Ennyit mond hát, és végre elkezd őszinteséget és ösztönösséget érezni a másik mozdulataiból. A lány fokozódó hevessége elkezdi őt is egyre inkább feltüzelni. Most már ő sem fogja vissza magát. Most, hogy megszerezte magának, először csak hosszú csókok közepette fedezi fel magának a testet, majd a vékony, finom anyagból kiszabadítva őt hamarosan már az ágyon fekve találják magukat. Most nem fogja le a kis testet, hagyja kibontakozni, hagyja, hogy megmutassa, mire képes.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-28 16:47:02
Üzenet elküldve: 2025-02-28 16:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//„Hivatalos” ügy//
*Méreg. Ereibe fecskendezett méreg, ami lassan hat, lassan áramlik szét, s végül nem hagyja egyetlen porcikájának sem, hogy ne érezze a hatását. Átvette az uralmat, s lassan mintha az elméjét is fertőzné, hiába tudja pontosan, hogy hol a határ. Hiába tudja, ha átesik rajta. Elhiteti magával, hogy még tudja uralni, hogy játszma az egész, mégis valami teljesen más. Közelről érzi a bőrt, de meg sem kóstolja, mert ott el fog veszni. Idő kell, hogy kioktassa saját magát, hogy meggyőzze, hogy ez csak szükséges. Csak ne húzná úgy mágnesként az a fertő. Ez valami hazugság, valami ostoba segítség az égiektől, hogy ne érezze magát annyira szörnyen, miközben meg kell adnia a férfinek, ami akar. Más nem lehet. Méreg.
Elmosolyodik kissé sejtelmesen, ahogy hallgatja a szavakat. Nem hisz neki, mert tudja, hogy mutatott. Mint amikor az elhallgatásról nyilatkoznak úgy, hogy az nem hazugság…
Nem szól már, ha volna is mit mondania, megtartja magának. Közelít az ajkához, még tartja magát ahhoz, hogy csak megteszi a kötelességét, amit elvárnak és kész. Nem lesz olyan rossz, ha amaz is elhiszi. Egyetlen milliméter van még köztük, a másik felől érzett tartástól muszáj tovább mosolyognia.*
- A vérted.
*Szólal végül meg és eltávolodik. Mintha időt akarna nyerni, de nem annak, hogy ne történhessen semmi, hanem annak, hogy tényleg úgy tudjon működni, ahogyan azt eltervezte. Meg kell szabadítania a másikat attól a bőrtől, addig ő könnyebben ölti magára a jelmezét, amíg Grael leveszi magáról. Valahogy így képzeli: minél kevesebb védelem a másikon, rajta annál több. Mikor végül sikerül eltávolítani, végig simít a mellkason, lehetetlenül lassan, majd ismét közelíteni kezd. Már-már túl erőltetettnek hat az, ahogy végül apró csókot lehel annak szájára, felderíti, ízlelgeti. Az ösztön dörömböl belülről, hogy engedje már szabadjára, de visszatartja. Ezt még ő sem hiszi el. Felsóhajt és újra elszakad a közelségből, majd a barna lélektükröket nézi. Lassan, mélyen szívja be a levegőt, még mindig vissza akarja tartani, amit vissza kell. A tenyere a másik nyakára simul, már majdnem megszólal, hogy ez így nem fog menni, de ekkor megérzi a pulzálást az ujjai alatt. Érzi a szívének minden ütemét. A kékek az ajkat figyelik, közben pedig minden ütemmel egyre csak szakad át benne valami. Túl tetszetősek a vonások, fájdalmasan vonzó az egész helyzet, le akarja beszélni magát, meg akarja zabolázni, de nem megy.*
- Ah, bassza meg…
*Csak gondolni akarja, de kijut az ajkai résén, aztán minden további gondolatot nélkülözve tapad újra arra a szájra, amit annyira nem akart, hogy élvezzen. A kezei mozdulnak, nem a gondolatok irányítják, nem az, hogy mi volna a helyes, hanem a vágy, amit sosem akart felé érezni. Egyszeriben mindent akar, amit megpróbált visszafogni, hevessége nem túlzó, de érezhetően kíván… Ha lehetne közelebb éreznie magát Grael-hez, most megpróbálna közelebb jutni, de az apró teste már így is kiszorít közülük minden levegőt, ahogy az elméjéből is kiszorult minden észérv.*
*Méreg. Ereibe fecskendezett méreg, ami lassan hat, lassan áramlik szét, s végül nem hagyja egyetlen porcikájának sem, hogy ne érezze a hatását. Átvette az uralmat, s lassan mintha az elméjét is fertőzné, hiába tudja pontosan, hogy hol a határ. Hiába tudja, ha átesik rajta. Elhiteti magával, hogy még tudja uralni, hogy játszma az egész, mégis valami teljesen más. Közelről érzi a bőrt, de meg sem kóstolja, mert ott el fog veszni. Idő kell, hogy kioktassa saját magát, hogy meggyőzze, hogy ez csak szükséges. Csak ne húzná úgy mágnesként az a fertő. Ez valami hazugság, valami ostoba segítség az égiektől, hogy ne érezze magát annyira szörnyen, miközben meg kell adnia a férfinek, ami akar. Más nem lehet. Méreg.
Elmosolyodik kissé sejtelmesen, ahogy hallgatja a szavakat. Nem hisz neki, mert tudja, hogy mutatott. Mint amikor az elhallgatásról nyilatkoznak úgy, hogy az nem hazugság…
Nem szól már, ha volna is mit mondania, megtartja magának. Közelít az ajkához, még tartja magát ahhoz, hogy csak megteszi a kötelességét, amit elvárnak és kész. Nem lesz olyan rossz, ha amaz is elhiszi. Egyetlen milliméter van még köztük, a másik felől érzett tartástól muszáj tovább mosolyognia.*
- A vérted.
*Szólal végül meg és eltávolodik. Mintha időt akarna nyerni, de nem annak, hogy ne történhessen semmi, hanem annak, hogy tényleg úgy tudjon működni, ahogyan azt eltervezte. Meg kell szabadítania a másikat attól a bőrtől, addig ő könnyebben ölti magára a jelmezét, amíg Grael leveszi magáról. Valahogy így képzeli: minél kevesebb védelem a másikon, rajta annál több. Mikor végül sikerül eltávolítani, végig simít a mellkason, lehetetlenül lassan, majd ismét közelíteni kezd. Már-már túl erőltetettnek hat az, ahogy végül apró csókot lehel annak szájára, felderíti, ízlelgeti. Az ösztön dörömböl belülről, hogy engedje már szabadjára, de visszatartja. Ezt még ő sem hiszi el. Felsóhajt és újra elszakad a közelségből, majd a barna lélektükröket nézi. Lassan, mélyen szívja be a levegőt, még mindig vissza akarja tartani, amit vissza kell. A tenyere a másik nyakára simul, már majdnem megszólal, hogy ez így nem fog menni, de ekkor megérzi a pulzálást az ujjai alatt. Érzi a szívének minden ütemét. A kékek az ajkat figyelik, közben pedig minden ütemmel egyre csak szakad át benne valami. Túl tetszetősek a vonások, fájdalmasan vonzó az egész helyzet, le akarja beszélni magát, meg akarja zabolázni, de nem megy.*
- Ah, bassza meg…
*Csak gondolni akarja, de kijut az ajkai résén, aztán minden további gondolatot nélkülözve tapad újra arra a szájra, amit annyira nem akart, hogy élvezzen. A kezei mozdulnak, nem a gondolatok irányítják, nem az, hogy mi volna a helyes, hanem a vágy, amit sosem akart felé érezni. Egyszeriben mindent akar, amit megpróbált visszafogni, hevessége nem túlzó, de érezhetően kíván… Ha lehetne közelebb éreznie magát Grael-hez, most megpróbálna közelebb jutni, de az apró teste már így is kiszorít közülük minden levegőt, ahogy az elméjéből is kiszorult minden észérv.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-02-27 19:39:15
Üzenet elküldve: 2025-02-27 19:39:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//„Hivatalos” ügy//
*Az életében egyetlenegy fontos szabály létezik. Soha nem veszítheti el a kontrollt az érzelmei felett. Évek óta gyakorolja mindezt, s ennek eredményeképp jutott el odáig, hogy a harag már nem tudja olyan egyszerűen átvenni az uralmat a teste felett. Mikor még nem így volt, a saját húga szenvedte meg azon felismerés árát, hogy ez nem mehet így tovább. Mikor Loyenara elhagyta azért, mert túl sokszor bántotta, akkor fogadta meg, hogy megváltozik. Nehéz és rögös út ez, melynek mindig nem ért a végére, de most az érzelmek egy újabb, eddig még nem látott arcát mutatják neki. Nem csak a harag az, ami képes elvenni az eszét, hanem a vágy is.
Mai jól látja, Grael nem tudatosan próbálja összezavarni, csupán homokszem került abba az óramű pontossággal működő szerkezetbe. Egy ismeretlen szám az egyenletben, ami a várttól teljesen különböző eredményhez vezet. Az a vágy, melyet a fekete hajú iránt érez. Kézen fogva vezeti őt az ágyhoz, leül, majd kéri, s nem parancsolja, hogy üljön az ölébe a lány. Nem sokat kell várnia, míg újra átkarolhatja azt a kicsiny testet, ami olyan könnyű, hogy a combjai alig érzik meg, hogy odaült. Egy határozott mozdulattal segít lelökni magáról a kabátot, karjait is kihúzza belőle. Aztán a húsos ajkak még közelebb kerülnek hozzá, most ő az, aki érzi a kellemesen meleg leheletet a nyakán, miközben a lány beszél.*
- Szerinted eddig mutattam neked bármit, ami nem volt igaz? Mondtam, én nem tudok játszani. *Elmosolyodik sejtelmesen. Annyiszor hangoztatja ezt, hogy mindeközben egyre kevésbé lesz hihető. Talán pont ez a célja.*
- Derítsük ki, hogy tényleg kíváncsi vagy-e rám! Ha igen, akkor hamar választ fogsz kapni te is a kérdésedre. *Az ajkak eltávolodnak ugyan, de helyette újra megkapja a kékeket. Keres bennük valamit, amibe most kapaszkodhat, de ezúttal nem talál. Most nem olyan érdekesek azok a jégszín íriszek, a lány száját akarja.*
- Nem követelek semmit. Csináld, amit jónak látsz! Aztán meglátjuk, mire elég… *Leküzdené azt a pár centit, hogy végre az övé lehessen, amit akar, de nem teszi. Ellenáll. A kontroll fontos. A düh helyett most a vágy az ellenfél, de le kell győznie… Le kell?*
*Az életében egyetlenegy fontos szabály létezik. Soha nem veszítheti el a kontrollt az érzelmei felett. Évek óta gyakorolja mindezt, s ennek eredményeképp jutott el odáig, hogy a harag már nem tudja olyan egyszerűen átvenni az uralmat a teste felett. Mikor még nem így volt, a saját húga szenvedte meg azon felismerés árát, hogy ez nem mehet így tovább. Mikor Loyenara elhagyta azért, mert túl sokszor bántotta, akkor fogadta meg, hogy megváltozik. Nehéz és rögös út ez, melynek mindig nem ért a végére, de most az érzelmek egy újabb, eddig még nem látott arcát mutatják neki. Nem csak a harag az, ami képes elvenni az eszét, hanem a vágy is.
Mai jól látja, Grael nem tudatosan próbálja összezavarni, csupán homokszem került abba az óramű pontossággal működő szerkezetbe. Egy ismeretlen szám az egyenletben, ami a várttól teljesen különböző eredményhez vezet. Az a vágy, melyet a fekete hajú iránt érez. Kézen fogva vezeti őt az ágyhoz, leül, majd kéri, s nem parancsolja, hogy üljön az ölébe a lány. Nem sokat kell várnia, míg újra átkarolhatja azt a kicsiny testet, ami olyan könnyű, hogy a combjai alig érzik meg, hogy odaült. Egy határozott mozdulattal segít lelökni magáról a kabátot, karjait is kihúzza belőle. Aztán a húsos ajkak még közelebb kerülnek hozzá, most ő az, aki érzi a kellemesen meleg leheletet a nyakán, miközben a lány beszél.*
- Szerinted eddig mutattam neked bármit, ami nem volt igaz? Mondtam, én nem tudok játszani. *Elmosolyodik sejtelmesen. Annyiszor hangoztatja ezt, hogy mindeközben egyre kevésbé lesz hihető. Talán pont ez a célja.*
- Derítsük ki, hogy tényleg kíváncsi vagy-e rám! Ha igen, akkor hamar választ fogsz kapni te is a kérdésedre. *Az ajkak eltávolodnak ugyan, de helyette újra megkapja a kékeket. Keres bennük valamit, amibe most kapaszkodhat, de ezúttal nem talál. Most nem olyan érdekesek azok a jégszín íriszek, a lány száját akarja.*
- Nem követelek semmit. Csináld, amit jónak látsz! Aztán meglátjuk, mire elég… *Leküzdené azt a pár centit, hogy végre az övé lehessen, amit akar, de nem teszi. Ellenáll. A kontroll fontos. A düh helyett most a vágy az ellenfél, de le kell győznie… Le kell?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302