//Kiszökés a nagyvilágba//
*Csak és kizárólag a saját kényelme miatt hajlandó befeküdni Szikra mellé az ágyba. Semmi más oka nincs, az égvilágon semmi. Hát hogyan is lenne? Az egyetlen személy, akit hajlandó lett volna átölelni azért, mert félt, vagy szomorú volt, már elhagyta, másnak pedig nem jár belőle. Így hát a tisztes távolságot is megköveteli, amit a kislány több, mint betart azzal, hogy egészen a falhoz passzírozza magát, mintha úgy nagyobb biztonságban érezné magát.
Ezt követően az ágyban fekve már könnyebben alszik el ő is, de a zavartalan álma nem tarthat sokáig, mert Szikra teste hiába kicsi, a ficánkolását megérzi az ágy másik oldalán, és egyébként is, ő teljes csendben tud csak aludni, de emiatt még nem ébred fel, csupán arra riad fel, hogy egy kis láb, ám annál nagyobb erővel rúg a bordái közé. Néhány pillanatba beletelik, mire félálomban rájön, hogy mi a búbánat volt ez, és, hogy amit most lát, azt már látta máskor is. Nem is olyan régen, ráadásul pont ebben az ágyban.*
~Ó Sa'Tereth baszd meg, hogy miért kínzod mindet az én káromra…~ *Temeti kezeibe az arcát. Nem hiszi el, ami vele történik. Rosszabb, mint egy elcseszett komédia, aminek ő a főszereplője. Beállít hozzá egy hülye picsa, aki először az észt osztja neki, majd közli, hogy veszélyben az élete, és kikönyörgi a segítségét, emiatt hirtelen egy hazug kapcsolatban találja magát. Azóta képtelen kiverni a fejéből a lányt. A félvér az ágyában kötött ki, kétszer is, és az is motyogott álmában. Most meg pontosan ugyanez történik kicsiben. Az életveszélyen, a kapcsolaton és az ágyas részen kívül szerencsére…*
~Az eszem megáll…~ *Morgolódik, de csak halkan. Nem ébreszti fel Szikrát, csupán a nyakáig visszahúzza rá a takarót, amit a mocorgás közben sikerült lerugdosnia magáról. Kimegy inni egy pohár vizet, majd visszafekszik. Hála az isteneknek, a háború alábbhagy, így el tud aludni újra, hajnalban azonban úgy ébred meg megint, hogy érzi, valami melegíti a hátát. Oldalra fordul, csoda, hogy nem nyomja agyon szegény kis elfet, mert időben konstatálja, hogy az bizony megszegte a lefektetett területi határok szabályait. Egyelőre nem törődik vele, alszik tovább, de mikor reggel rendesen felébred, akkor már annál is közelebb, a mellkasán véli felfedezni a kócos hajtincseket.*
- Ehh… na nem… ezt már nem… *Egy erősebb mozdulattal dobja le magáról szegényt, majd kipattan az ágyból, és sietősen távozik. Megmosakszik, felöltözik, és csak ezután megy vissza újra a szobába. Megáll az ajtóban.*
- Hé! Ébredj! Öltözz fel! Megreggelizel, aztán hazaviszlek az árvaházba. *Elég volt. Egy kölyöknek semmi keresnivalója az ő házában, az ő ágyában, a mellkasán meg főleg. Muszáj lesz felvilágosítani az anyját, ha a hercegnő méltóztatik egyszer hazajönni, hogy az egy dolog, hogy hazudnak Szikrának is, de van, ami már több a soknál.*