Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:41:49
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:41:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Akár megérdemli azt, hogy élhessen a sértődöttséggel, akár nem ez a helyzeten nem sokat változtat. Most gyűlöl mindent és mindenkit, akinek köze van ahhoz a helyzethez, amibe belekényszerült. És igen, továbbra is úgy gondolja, hogy hatalma van a lovász fölött. Azt akarja, hogy hatalma legyen, mert így legalább ez a kicsi megmarad abból, ami régen volt. Megmarad az érzés, hogy valaki felett hatalma van, valakit irányítani tud. De ebben is csalódnia kellett. A valaha szerénynek és megalázkodónak gondolt fiú mára már egy sarkára állt férfivé vált, aki hangot ad a nemtetszésének és igyekszik helyretenni a lányt. Viszont ez a heves vérmérsékletű barnaságnál eléggé öngyilkos küldetésnek indul, hiszen csak pár pillanat kell ahhoz, hogy a benne fortyogó düh kirobbanjon.*
- Nagyon is sokat változtam és rohadtul nem tetszik, tudod?
*Fékezi is le a lépteit, majd megpördülve készül farkasszemet nézni a fiúval. A dühödt kérdések úgy hasítanak belé, mintha tőrökkel tűzdelték volna tele a szívét és a tüdejét. Szúró fájdalomként hat rá, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejt, azután pedig jön a paprikavörös arc, de most egyáltalán nem a zavartság az oka, hanem a színtiszta düh, harag és megbántódás.*
- Ez maradt nekem Keslaud. Az úrias távozás.
*Horkan is fel a karjait széttárva, hogy megmutathassa való igaz, már semmije sincs, ami az úriasságot hirdetné rajta.*
- Le vagyok kötelezve a kedvességedtől. *Sziszegi idegesen a szavakat.* De elmehetsz vele a francba, az okoskodásoddal együtt.
*Kiabálja is vissza. Az sem érdekli, ha az egész utcát, az egész negyedet felverik, sőt azt is magasról letojja, hogy ha kettejük hangjára riad meg Arthenior minden lakója. Dühös és ez egy remek alkalom, hogy kiadja magából. Az pedig csak plusz, hogy eszében sincs hagyni, hogy a férfi nyeregben érezze magát vele szemben.*
- Fáj? Tudod mi fáj? Hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy beverjem az orrod. *Szorítja is ökölbe jobbját, még fenyegetően meg is rázza Kes felé, akár egy vénasszony, aki a koszos kölkeit szidalmazza kint az utcán.* Ez csak átmeneti állapot, nem tartozom a pórnéphez. Ki ne merd ejteni még egyszer a szádon, mert kikaparom a szemed. Ha apám visszatér minden a régi lesz.
*Mordul is, de hangja már időnként el-elcsuklik. A régóta kikívánkozó méreg, a megbántottság és talán a félelem is most könnyeket csal a szemébe, de tartása még akad, így nem ad nekik szabad utat. Talán csak a hold fényében látszik kissé, hogy a természetesnél jobban csillognak a gesztenyeszín íriszek.*
*Akár megérdemli azt, hogy élhessen a sértődöttséggel, akár nem ez a helyzeten nem sokat változtat. Most gyűlöl mindent és mindenkit, akinek köze van ahhoz a helyzethez, amibe belekényszerült. És igen, továbbra is úgy gondolja, hogy hatalma van a lovász fölött. Azt akarja, hogy hatalma legyen, mert így legalább ez a kicsi megmarad abból, ami régen volt. Megmarad az érzés, hogy valaki felett hatalma van, valakit irányítani tud. De ebben is csalódnia kellett. A valaha szerénynek és megalázkodónak gondolt fiú mára már egy sarkára állt férfivé vált, aki hangot ad a nemtetszésének és igyekszik helyretenni a lányt. Viszont ez a heves vérmérsékletű barnaságnál eléggé öngyilkos küldetésnek indul, hiszen csak pár pillanat kell ahhoz, hogy a benne fortyogó düh kirobbanjon.*
- Nagyon is sokat változtam és rohadtul nem tetszik, tudod?
*Fékezi is le a lépteit, majd megpördülve készül farkasszemet nézni a fiúval. A dühödt kérdések úgy hasítanak belé, mintha tőrökkel tűzdelték volna tele a szívét és a tüdejét. Szúró fájdalomként hat rá, egy pillanatra még levegőt venni is elfelejt, azután pedig jön a paprikavörös arc, de most egyáltalán nem a zavartság az oka, hanem a színtiszta düh, harag és megbántódás.*
- Ez maradt nekem Keslaud. Az úrias távozás.
*Horkan is fel a karjait széttárva, hogy megmutathassa való igaz, már semmije sincs, ami az úriasságot hirdetné rajta.*
- Le vagyok kötelezve a kedvességedtől. *Sziszegi idegesen a szavakat.* De elmehetsz vele a francba, az okoskodásoddal együtt.
*Kiabálja is vissza. Az sem érdekli, ha az egész utcát, az egész negyedet felverik, sőt azt is magasról letojja, hogy ha kettejük hangjára riad meg Arthenior minden lakója. Dühös és ez egy remek alkalom, hogy kiadja magából. Az pedig csak plusz, hogy eszében sincs hagyni, hogy a férfi nyeregben érezze magát vele szemben.*
- Fáj? Tudod mi fáj? Hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy beverjem az orrod. *Szorítja is ökölbe jobbját, még fenyegetően meg is rázza Kes felé, akár egy vénasszony, aki a koszos kölkeit szidalmazza kint az utcán.* Ez csak átmeneti állapot, nem tartozom a pórnéphez. Ki ne merd ejteni még egyszer a szádon, mert kikaparom a szemed. Ha apám visszatér minden a régi lesz.
*Mordul is, de hangja már időnként el-elcsuklik. A régóta kikívánkozó méreg, a megbántottság és talán a félelem is most könnyeket csal a szemébe, de tartása még akad, így nem ad nekik szabad utat. Talán csak a hold fényében látszik kissé, hogy a természetesnél jobban csillognak a gesztenyeszín íriszek.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:05:05
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:05:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Rövid barátkozó kérdésére megkapja a választ Theamyna-tól, de a hangsúlyából tudja, hogy ez amolyan forma válasz volt a lány részéről. A dac formálódását is hamar ki tudja olvasni a másik tekintetéből, hiszen régen annyiszor látta már. Kezdte azt hinni, hogy személyiségben talán pozitív irányt vett az egykor elkényeztetett lány, de amikor faképnél hagyja az aranyakat a földre visszaejtve, akkor egy kicsit benne is felgyülemlik némi düh. Gyorsan összekaparja az aranyakat és pár lépést tesz Thea felé.*
- Tudod te semmit nem változtál. Ennyi év után találkozunk, és képes vagy előttem a földre dobni az aranyaid, csak, hogy úriasan távozz? *Dühös, s ezt talán nem csak a mostani eset váltja ki. A többévi elnyomás is felszínre törhet szavaiban, amit a folytatás is megerősít.*
- Kedves akartam lenni, de most már te is azt csinálsz, amit akarsz. Már nem ugráltathatsz, és ez fáj ugye? Milyen érzés pórnépnek lenni Thea? *Magából kikelve kiált a lány után, mintha minden eddigi elnyomást, amit kapott, most szeretne helyre tenni. Nem szép dolog, amit tesz, de látva, hogy a lány szinte semmit nem változott, valahogy úgy érzi, hogy megérdemli a ráolvasást. Bosszúsan tekint a távozni készülő, egykori hercegnőre, aki most úgy tűnik, inkább távozik, mint lealjasodjon az egykori lovászfiúval való beszélgetésre.*
*Rövid barátkozó kérdésére megkapja a választ Theamyna-tól, de a hangsúlyából tudja, hogy ez amolyan forma válasz volt a lány részéről. A dac formálódását is hamar ki tudja olvasni a másik tekintetéből, hiszen régen annyiszor látta már. Kezdte azt hinni, hogy személyiségben talán pozitív irányt vett az egykor elkényeztetett lány, de amikor faképnél hagyja az aranyakat a földre visszaejtve, akkor egy kicsit benne is felgyülemlik némi düh. Gyorsan összekaparja az aranyakat és pár lépést tesz Thea felé.*
- Tudod te semmit nem változtál. Ennyi év után találkozunk, és képes vagy előttem a földre dobni az aranyaid, csak, hogy úriasan távozz? *Dühös, s ezt talán nem csak a mostani eset váltja ki. A többévi elnyomás is felszínre törhet szavaiban, amit a folytatás is megerősít.*
- Kedves akartam lenni, de most már te is azt csinálsz, amit akarsz. Már nem ugráltathatsz, és ez fáj ugye? Milyen érzés pórnépnek lenni Thea? *Magából kikelve kiált a lány után, mintha minden eddigi elnyomást, amit kapott, most szeretne helyre tenni. Nem szép dolog, amit tesz, de látva, hogy a lány szinte semmit nem változott, valahogy úgy érzi, hogy megérdemli a ráolvasást. Bosszúsan tekint a távozni készülő, egykori hercegnőre, aki most úgy tűnik, inkább távozik, mint lealjasodjon az egykori lovászfiúval való beszélgetésre.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:50:53
Üzenet elküldve: 2021-02-24 13:50:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Teljesen megváltozott. Valahogy, ahogy előtte áll a férfi, mellette pedig felrémlenek a régmúlt emlékei mintha ellentéte lenne magának Keslaud. Ahogy most a nő előtt áll szinte magabiztosságot és nyugodtságot sugároz. Még annak ellenére is, hogy Thea rajta is egy kis zavartságot vél felfedezni. De a régi lovászfiú nem ilyen volt. A haja ápolatlan, kissé fakó, a tartása görnyedt, merev és feszült volt mindig is. Egyszerű, semmitmondó ruhákban járt. Na persze akkoriban is felkeltette a nő figyelmét a markáns, délceg, férfias vonásai, de teljes mértékben sosem tudott úgy ránézni, mint egy igazi férfira, csupán csak egy lovászfiúra, aki jó volt arra, hogy heccelődéssel üsse el az idejét. Most viszont páncélban, frissen borotválva, fényes, rendezett hajjal áll előtte. Sokat változott ő is, de Theával szemben ő határozottan előnyére. A vézna kis lovászból úgy tűnik edzett, harcos férfi vált. S a tudat, hogy egy ekkora tragédia Keslaud számára előnnyel járt szinte felforgatja a nő gyomrát. A féltékenység és csalódottság kezd elhatalmasodni rajta. Miért épp ő? Miért Keslaud, mikor a jólét nem neki, hanem Theamynának jár? Miért ő lépett feljebb, s a lány pedig zuhant le a nyomorba?
És még örül. Az érzés korántsem nevezhető kölcsönösnek. A kezdeti nyugalom felborult most, hiába üldözte el a férfi a két fajankót. Kes szavai után köpni lenne kedve. Még hogy valami, hogy életben maradt? Szinte minden áldott nap beletemetkezik az önsajnáltatásba, hogy bárcsak a dadája otthagyta volna aznap éjjel, bárcsak az anyjával együtt ő vele is végeztek volna. Akkor most nem kéne szenvednie, nem kéne a nélkülözésben élnie. Nem kéne reménytelennek tűnően várnia az apját. A túlvilágon bizonyosan szép hely van neki fenntartva. Olyan, amilyet megérdemel, nem pedig egy ilyen porfészek, amiben élni kényszerül.*
- Igen túl. Látom te is megmenekültél. Jól nézel ki. Örülök.
*Jegyzi meg egyszerűnek tűnően, de Kes valószínűleg elég jól ismeri ahhoz, hogy kihallja, hogy valójában egyáltalán nem gondolja komolyan. Egyáltalán nem örül, s ez a dacos tekintettel mind jobban ki is ül az arcára. Az aranyakra szorítva mered még pár pillanatig a túlságosan ismerős arcra, majd tekintetét elkapva vonja meg a vállait.*
- Azt csinálsz, amit akarsz. Már nem lakom messze.
*Azzal sarkon fordulva ejti vissza az aranyait a helyükre, s lassú tempóban indul is hazafelé. Haza... A házba, amibe a banya dada lakni kényszeríti. Ahol semmi más nem maradt neki, csupán csak a teljes önsajnáltatásba temetkezés. Ami csak felidézi a tragédiáját és a nyomorúságát. Persze az nem hangzik rosszul, hogy legyen egy kísérője, de ezt sosem vallaná be. Régen sem volt ilyen, a makacsságát pedig nem fakította meg az idő kereke mostanra sem.*
*Teljesen megváltozott. Valahogy, ahogy előtte áll a férfi, mellette pedig felrémlenek a régmúlt emlékei mintha ellentéte lenne magának Keslaud. Ahogy most a nő előtt áll szinte magabiztosságot és nyugodtságot sugároz. Még annak ellenére is, hogy Thea rajta is egy kis zavartságot vél felfedezni. De a régi lovászfiú nem ilyen volt. A haja ápolatlan, kissé fakó, a tartása görnyedt, merev és feszült volt mindig is. Egyszerű, semmitmondó ruhákban járt. Na persze akkoriban is felkeltette a nő figyelmét a markáns, délceg, férfias vonásai, de teljes mértékben sosem tudott úgy ránézni, mint egy igazi férfira, csupán csak egy lovászfiúra, aki jó volt arra, hogy heccelődéssel üsse el az idejét. Most viszont páncélban, frissen borotválva, fényes, rendezett hajjal áll előtte. Sokat változott ő is, de Theával szemben ő határozottan előnyére. A vézna kis lovászból úgy tűnik edzett, harcos férfi vált. S a tudat, hogy egy ekkora tragédia Keslaud számára előnnyel járt szinte felforgatja a nő gyomrát. A féltékenység és csalódottság kezd elhatalmasodni rajta. Miért épp ő? Miért Keslaud, mikor a jólét nem neki, hanem Theamynának jár? Miért ő lépett feljebb, s a lány pedig zuhant le a nyomorba?
És még örül. Az érzés korántsem nevezhető kölcsönösnek. A kezdeti nyugalom felborult most, hiába üldözte el a férfi a két fajankót. Kes szavai után köpni lenne kedve. Még hogy valami, hogy életben maradt? Szinte minden áldott nap beletemetkezik az önsajnáltatásba, hogy bárcsak a dadája otthagyta volna aznap éjjel, bárcsak az anyjával együtt ő vele is végeztek volna. Akkor most nem kéne szenvednie, nem kéne a nélkülözésben élnie. Nem kéne reménytelennek tűnően várnia az apját. A túlvilágon bizonyosan szép hely van neki fenntartva. Olyan, amilyet megérdemel, nem pedig egy ilyen porfészek, amiben élni kényszerül.*
- Igen túl. Látom te is megmenekültél. Jól nézel ki. Örülök.
*Jegyzi meg egyszerűnek tűnően, de Kes valószínűleg elég jól ismeri ahhoz, hogy kihallja, hogy valójában egyáltalán nem gondolja komolyan. Egyáltalán nem örül, s ez a dacos tekintettel mind jobban ki is ül az arcára. Az aranyakra szorítva mered még pár pillanatig a túlságosan ismerős arcra, majd tekintetét elkapva vonja meg a vállait.*
- Azt csinálsz, amit akarsz. Már nem lakom messze.
*Azzal sarkon fordulva ejti vissza az aranyait a helyükre, s lassú tempóban indul is hazafelé. Haza... A házba, amibe a banya dada lakni kényszeríti. Ahol semmi más nem maradt neki, csupán csak a teljes önsajnáltatásba temetkezés. Ami csak felidézi a tragédiáját és a nyomorúságát. Persze az nem hangzik rosszul, hogy legyen egy kísérője, de ezt sosem vallaná be. Régen sem volt ilyen, a makacsságát pedig nem fakította meg az idő kereke mostanra sem.*
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:22:15
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Ahogy a földön elgurult aranyakat szedegetik, észreveszi, hogy pillantását kerüli Thea. Fel sem merül most benne, hogy ha ránézne a másik, akkor akár fel is ismerheti. Érzékeli a lány, szinte reszkető, rémült viselkedését. Visszagondolva teljesen megváltozott. Össze sem tudná hasonlítani azzal a gazdag úri kisasszonnyal, aki annak idején volt. Noha a ruhái megfakultak, a gazdagság már rég nem csillog rongyaiból, ez vajmi keveset rontott külsején. Kes még most is látja maga előtt a huncut tekintetet, amit oly sokszor láthatott, amikor Theamyna-nak heccelő hangulata volt. Nagyon furcsa így látni őt, de mégsem örül annak, hogy a lány és családja ilyen helyzetbe került. Nem kárörvendő fajta, még akkor sem, ha fiatalabb éveit egy kicsit megborsozta a lány. Mikor felállnak az aranyszedésből, akkor valami meglepődöttséget fedez fel a gesztenyeszín szemekben. Nevének hallatán egyértelművé válik a férfi számára, hogy kiléte lelepleződött. Theamyna először bizonytalan a név dolgában, majd nem sokkal később határozottan mondja ki nevét. A lány pírja nem kerüli el figyelmét, ugyanakkor saját maga is némi zavarba kerül a helyzet miatt.*
- Thea! Örülök, hogy túlélted azt a borzalmas éjszakát. Azóta minden felborult, de élsz, és ez azért valami. *Szándékosan nem tér ki az elveszett vagyonra, vagy, hogy most milyen helyzetben lehet a lány, a látottak alapján. Próbál egy amolyan semleges témát és talán egy apró mosolyt kicsikarni a lányból, bár ez nem biztos, hogy fog neki sikerülni. Kes-en is látható a zavartság, ezt nem tudja tagadni ebben a helyzetben. Ha az élet így hozta, akkor megpróbál valami jót kihozni belőle.*
- Megengeded, hogy hazakísérjelek? *Minden cinikusság nélkül, barátságos szempárral kérdezi a lányt, hogy az előbbi történések után nem szívesen engedné el egyedül.*
*Ahogy a földön elgurult aranyakat szedegetik, észreveszi, hogy pillantását kerüli Thea. Fel sem merül most benne, hogy ha ránézne a másik, akkor akár fel is ismerheti. Érzékeli a lány, szinte reszkető, rémült viselkedését. Visszagondolva teljesen megváltozott. Össze sem tudná hasonlítani azzal a gazdag úri kisasszonnyal, aki annak idején volt. Noha a ruhái megfakultak, a gazdagság már rég nem csillog rongyaiból, ez vajmi keveset rontott külsején. Kes még most is látja maga előtt a huncut tekintetet, amit oly sokszor láthatott, amikor Theamyna-nak heccelő hangulata volt. Nagyon furcsa így látni őt, de mégsem örül annak, hogy a lány és családja ilyen helyzetbe került. Nem kárörvendő fajta, még akkor sem, ha fiatalabb éveit egy kicsit megborsozta a lány. Mikor felállnak az aranyszedésből, akkor valami meglepődöttséget fedez fel a gesztenyeszín szemekben. Nevének hallatán egyértelművé válik a férfi számára, hogy kiléte lelepleződött. Theamyna először bizonytalan a név dolgában, majd nem sokkal később határozottan mondja ki nevét. A lány pírja nem kerüli el figyelmét, ugyanakkor saját maga is némi zavarba kerül a helyzet miatt.*
- Thea! Örülök, hogy túlélted azt a borzalmas éjszakát. Azóta minden felborult, de élsz, és ez azért valami. *Szándékosan nem tér ki az elveszett vagyonra, vagy, hogy most milyen helyzetben lehet a lány, a látottak alapján. Próbál egy amolyan semleges témát és talán egy apró mosolyt kicsikarni a lányból, bár ez nem biztos, hogy fog neki sikerülni. Kes-en is látható a zavartság, ezt nem tudja tagadni ebben a helyzetben. Ha az élet így hozta, akkor megpróbál valami jót kihozni belőle.*
- Megengeded, hogy hazakísérjelek? *Minden cinikusság nélkül, barátságos szempárral kérdezi a lányt, hogy az előbbi történések után nem szívesen engedné el egyedül.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 10:14:06
Üzenet elküldve: 2021-02-24 10:14:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A büdös és a bunkó//
*Az a rohadt betalált döfés most egész nap bosszantani fogja. Még úgyis, hogy úgy gondolja, a vöröske abban a hitben van, Ryn nagylelkűen engedte neki, hogy legyen egy kis sikerélménye. De a hosszúéltűre rengeteg jelzőt aggathatna az ember, a nagylelkűség vagy azzal bármely rokonértelmű szó bizony nem lenne közöttük. Igaz, magához képest szinte már kedves volt a leánnyal a gyakorlás közben, de soha, semmilyen körülmények között nem dobná félre büszkeségét, azért, hogy valaki jól érezhesse magát. Elvégre egyetlen ember jó kedélye fontos a számára, s az éppenséggel saját maga.*
-Sértegettél, megtámadtál és majdnem leokádtad a csizmám.
*Idézi vissza mennyi mindent tett meg érte a fattyú ujjain számolgatva őket. Le is pillant lábbelijére, eddig eszébe sem jutott megszemlélni, került-e rá csirkemaradék, megnyugodva állapítja meg, hogy egy kis latyakon kívül más nincs rajta.*
-Pedig új szegényke és nem volt olcsó. Téged például jóval kevesebbért tudnálak eladni egy kereskedőnek.
*Végig is méri immár sokadjára az elfet. Annyira nem jártas ugyan a rabszolga-kereskedelemben, de annyit tud, hogy rossz erőben lévő, vézna leányok nem érhetnek valami sokat, annyira meg nem szép, hogy egy kupleráj vásárolja meg, pedig a vöröseket kifejezetten szeretik.*
-Egy valamire való szolga nálad jóval alázatosabb.
*Az a rohadt betalált döfés most egész nap bosszantani fogja. Még úgyis, hogy úgy gondolja, a vöröske abban a hitben van, Ryn nagylelkűen engedte neki, hogy legyen egy kis sikerélménye. De a hosszúéltűre rengeteg jelzőt aggathatna az ember, a nagylelkűség vagy azzal bármely rokonértelmű szó bizony nem lenne közöttük. Igaz, magához képest szinte már kedves volt a leánnyal a gyakorlás közben, de soha, semmilyen körülmények között nem dobná félre büszkeségét, azért, hogy valaki jól érezhesse magát. Elvégre egyetlen ember jó kedélye fontos a számára, s az éppenséggel saját maga.*
-Sértegettél, megtámadtál és majdnem leokádtad a csizmám.
*Idézi vissza mennyi mindent tett meg érte a fattyú ujjain számolgatva őket. Le is pillant lábbelijére, eddig eszébe sem jutott megszemlélni, került-e rá csirkemaradék, megnyugodva állapítja meg, hogy egy kis latyakon kívül más nincs rajta.*
-Pedig új szegényke és nem volt olcsó. Téged például jóval kevesebbért tudnálak eladni egy kereskedőnek.
*Végig is méri immár sokadjára az elfet. Annyira nem jártas ugyan a rabszolga-kereskedelemben, de annyit tud, hogy rossz erőben lévő, vézna leányok nem érhetnek valami sokat, annyira meg nem szép, hogy egy kupleráj vásárolja meg, pedig a vöröseket kifejezetten szeretik.*
-Egy valamire való szolga nálad jóval alázatosabb.
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 09:41:25
Üzenet elküldve: 2021-02-24 09:41:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Szerencsére a tolvajok valóban amellett döntenek, hogy jobb lesz ma másfelé tevékenykedni. Persze, ha egyáltalán ma még mernek bármibe is belefogni. Normál esetben a lány meg is könnyebbülne, ha a félsz nem uralkodna továbbra is rajta, de most az idegen férfi miatt. A szemeit lesütve ajánlgatja az aranyat, szinte egész testében reszket. Sosem gondolta volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe jut. Hogy nélkülöznie kell, hogy rettegni kényszerül a lepukkant negyedben, mert sötétedés után tud hazajutni. Egy olyan otthonba, ami után inkább csak köpne, ha nem tartana magában még vajmi jólneveltséget.
A kard hangja, ahogy visszakerül a hüvelyébe először fel sem tűnik neki. Továbbra sem hajlandó a férfira pillantani, inkább a szerte guruló aranyakat igyekszik összekapkodni. Viszont egy pillanatnyi megtorpanásra készteti a tény, hogy az idegen segít összekapkodni azokat. Egy hangyányi bátorságot gyűjtve vet egy futó pillantást a holdfényre kerülő arcra. Szinte lefagy a látványtól. A fejéből a félelem egy pillanat alatt foszlik köddé, hogy helyét pár évvel ezelőtti emlékképek vegyék át. Ahogy az aranyakat visszakapja mozgása, amivel felegyenesedik inkább automatikus, mintsem tudatos. A nyugtató magyarázat szinte meg sem üti a fülét, eszébe sem jut az sem, hogy menekülőre fogja. Csupán csak egy név kúszik le elméjéből, a szájába, egészen addig, hogy ajkaival megformálva ejtse is ki azt.*
- Keslaud?
*Nyel egy nagyot, majd ahogy lassan visszatér a józan esze aprót ráz a fején, hogy teljesen magánál legyen.*
- Keslaud!
*Nyög is kínjában, s arcát egyből el is önti a pír, de inkább a szégyen miatt. Ahogy az ismerős vonásokra mered még pislogni is elfelejt, nehogy hirtelen köddé váljon, mint egy álomkép. A szíve egyre hevesebben kalapál, amit okoz egyszeriben az öröm, de nagyobb részt inkább a megalázottság és a harag, hogy épp a lovászfiú látja ilyen helyzetében. Mindenre vágyott az életben, de erre nem. Ha szerencséje van a csapzott külcsín miatt nem ismeri fel a férfi, de sajnos karakteres vonásai nem tűntek el az évek alatt. Noha Kes változott inkább talán csupán csak annyit, hogy most sokkal férfiasabbnak tűnik, mint akkor, mikor még a családjánál szolgált. Úgy néz ki az évek számára előnyösebbek voltak, mint a lánynak, s ez abszolút nem kápráztatja el Theát. Inkább csak haragot gerjeszt.*
*Szerencsére a tolvajok valóban amellett döntenek, hogy jobb lesz ma másfelé tevékenykedni. Persze, ha egyáltalán ma még mernek bármibe is belefogni. Normál esetben a lány meg is könnyebbülne, ha a félsz nem uralkodna továbbra is rajta, de most az idegen férfi miatt. A szemeit lesütve ajánlgatja az aranyat, szinte egész testében reszket. Sosem gondolta volna, hogy valaha is ilyen helyzetbe jut. Hogy nélkülöznie kell, hogy rettegni kényszerül a lepukkant negyedben, mert sötétedés után tud hazajutni. Egy olyan otthonba, ami után inkább csak köpne, ha nem tartana magában még vajmi jólneveltséget.
A kard hangja, ahogy visszakerül a hüvelyébe először fel sem tűnik neki. Továbbra sem hajlandó a férfira pillantani, inkább a szerte guruló aranyakat igyekszik összekapkodni. Viszont egy pillanatnyi megtorpanásra készteti a tény, hogy az idegen segít összekapkodni azokat. Egy hangyányi bátorságot gyűjtve vet egy futó pillantást a holdfényre kerülő arcra. Szinte lefagy a látványtól. A fejéből a félelem egy pillanat alatt foszlik köddé, hogy helyét pár évvel ezelőtti emlékképek vegyék át. Ahogy az aranyakat visszakapja mozgása, amivel felegyenesedik inkább automatikus, mintsem tudatos. A nyugtató magyarázat szinte meg sem üti a fülét, eszébe sem jut az sem, hogy menekülőre fogja. Csupán csak egy név kúszik le elméjéből, a szájába, egészen addig, hogy ajkaival megformálva ejtse is ki azt.*
- Keslaud?
*Nyel egy nagyot, majd ahogy lassan visszatér a józan esze aprót ráz a fején, hogy teljesen magánál legyen.*
- Keslaud!
*Nyög is kínjában, s arcát egyből el is önti a pír, de inkább a szégyen miatt. Ahogy az ismerős vonásokra mered még pislogni is elfelejt, nehogy hirtelen köddé váljon, mint egy álomkép. A szíve egyre hevesebben kalapál, amit okoz egyszeriben az öröm, de nagyobb részt inkább a megalázottság és a harag, hogy épp a lovászfiú látja ilyen helyzetében. Mindenre vágyott az életben, de erre nem. Ha szerencséje van a csapzott külcsín miatt nem ismeri fel a férfi, de sajnos karakteres vonásai nem tűntek el az évek alatt. Noha Kes változott inkább talán csupán csak annyit, hogy most sokkal férfiasabbnak tűnik, mint akkor, mikor még a családjánál szolgált. Úgy néz ki az évek számára előnyösebbek voltak, mint a lánynak, s ez abszolút nem kápráztatja el Theát. Inkább csak haragot gerjeszt.*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-24 07:33:41
Üzenet elküldve: 2021-02-24 07:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Miután a rumot felhasználta a trutyi eltüntetésére, már teljes valója attól szaglik. Eleinte fanyalog, de az orra gyorsan megszokja, minthogy nincs más választása ugyanis most sokkal érdekesebb dolgok felé kacsintgat. Miután megtalálta a nyitját a dolognak és a lényeges részek immár felszabadultak, el is rak magának az érdekes állagú anyagokból, hátha később még jól jön. Miután a könyv is készen van, a lapok szépen elválnak egymástól, ott ahol kinyitja, ezzel szerencsére nincsen probléma. Az pedig, hogy a széle hullámos és kicsit szakadt a víz és a szesz együttes hatása végett, nem ront semmit az olvashatóságán. A szép kézírásra mindjárt felfigyel, majd olvasni kezdi a két oldalt.*
-Felakasztatniiii?! *Olvassa újra azt a sort, mert bizony nem akar hinni a szemének.*
-A szemét… ~Az nem lehet, hogy ő? ~ *Majd megnézi a dátumot, látja, hogy nem most íródott a bejegyzés, hanem a lázadás környékén valamikor. Ismeri azokat az időket, akkor tűnt el az öregasszony is.*
-Mit kereshettek ennyire? *Olvassa egyre izgatottabban az írást.*
-Lehet, hogy az írás erről a trutyiról szólt? A fickó biztos megpróbálta kinyitni az ajtót. Ezek szerint az még zárva van. *Vonja le a következtetéseket, amelyeket az írás nyomán meg tud határozni.*
-Nyárfa utca 15… nyárfa… *Morogja maga elé, úgy tűnik valaki a lap aljára a címet jegyezte le, ahol vélhetően az ajtó található.*
-De hogy jutnék be rajta, ha az első ajtó kulcsa nincs nálam. Bár felesleges is lenne zárva tartani, ha a második ajtón úgyse tud senki átjutni. *Motyog ismét csak maga elég, majd megpróbál lapozni, hátha van még tovább is az írás.*
-Nem sok gnóm élhet a városban, biztos annál kevesebb az, akit még fel is akasztottak… *Nem igazán ismerős neki az utca név, de már most azon morfondírozik, hogy miként tudná megtalálni, ha a következő oldal tartalma nem segít semmit.*
*Miután a rumot felhasználta a trutyi eltüntetésére, már teljes valója attól szaglik. Eleinte fanyalog, de az orra gyorsan megszokja, minthogy nincs más választása ugyanis most sokkal érdekesebb dolgok felé kacsintgat. Miután megtalálta a nyitját a dolognak és a lényeges részek immár felszabadultak, el is rak magának az érdekes állagú anyagokból, hátha később még jól jön. Miután a könyv is készen van, a lapok szépen elválnak egymástól, ott ahol kinyitja, ezzel szerencsére nincsen probléma. Az pedig, hogy a széle hullámos és kicsit szakadt a víz és a szesz együttes hatása végett, nem ront semmit az olvashatóságán. A szép kézírásra mindjárt felfigyel, majd olvasni kezdi a két oldalt.*
-Felakasztatniiii?! *Olvassa újra azt a sort, mert bizony nem akar hinni a szemének.*
-A szemét… ~Az nem lehet, hogy ő? ~ *Majd megnézi a dátumot, látja, hogy nem most íródott a bejegyzés, hanem a lázadás környékén valamikor. Ismeri azokat az időket, akkor tűnt el az öregasszony is.*
-Mit kereshettek ennyire? *Olvassa egyre izgatottabban az írást.*
-Lehet, hogy az írás erről a trutyiról szólt? A fickó biztos megpróbálta kinyitni az ajtót. Ezek szerint az még zárva van. *Vonja le a következtetéseket, amelyeket az írás nyomán meg tud határozni.*
-Nyárfa utca 15… nyárfa… *Morogja maga elé, úgy tűnik valaki a lap aljára a címet jegyezte le, ahol vélhetően az ajtó található.*
-De hogy jutnék be rajta, ha az első ajtó kulcsa nincs nálam. Bár felesleges is lenne zárva tartani, ha a második ajtón úgyse tud senki átjutni. *Motyog ismét csak maga elég, majd megpróbál lapozni, hátha van még tovább is az írás.*
-Nem sok gnóm élhet a városban, biztos annál kevesebb az, akit még fel is akasztottak… *Nem igazán ismerős neki az utca név, de már most azon morfondírozik, hogy miként tudná megtalálni, ha a következő oldal tartalma nem segít semmit.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-23 21:00:06
Üzenet elküldve: 2021-02-23 21:00:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gnóm leányzó nem kis örömére a szesz meghozza a várva várt eredményt. Máris kevésbé vonzó a tárgyak számára. Győzelem ittas szavait nem hallhatja más csak a trutyi, de az nincs éppen beszédes kedvében. Nem tétlenkedik Xavy, hanem gyorsan beiktat egy villám mosdást. Arca meg a kezei most már a rumtól ragadnak, de az már nem lehet annyira vészes. Szaga az ugyan van, de hát a cél szentesíti az eszközt. Gnómunk ezután nekilát üvegcsébe tuszkolni a ragacsot. A már kocsonyás állagúval nincsen különösebb problémája. A másik már keményebb diónak tűnik, de eszét használva ezt is könnyedén beüvegezi. A ruhájának meg talán már mindegy is. Megtörténnek az előkészületek a könyvecske megszabadítására is. Van még annyi rumja, hogy azt felhasználva megtisztítsa a könyvét. A bőr kötés meglehetősen jól taszítja a nedvességet, szóval annak nagyobb baja nem esik. A lapok már problémásabbak, hiszen a víz miatt kicsit el is áztak. A szesz meg még csak olaj a tűzre, de legalább a trutyit leoldja. A ronggyal megtörölgetve szépen le is jön. Még azt se lehetne mondani, hogy sok időbe telt volna ez a munka. A könyv nyitásra készen áll. Kóci nem teketóriázik, hanem rögtön az első és egyetlen jelölésnél üti fel. A lapok ugyan kissé nedvesek és meg is szakadoznak, de ez csak annyiban mutatkozik meg, hogy rongyos lesz a könyv széle. Ahogy belekukkant a megjelölt részre azonnal rájön, hogy ez nem valami regény vagy száraz értekezés, hanem csak egy egyszerű napló. A jelölt két oldal sincs tele írva. Viszont az írás az gyönyörű. Nem valami paraszt kezének munkája, hanem egy igazi nemes ember alkotása. A szöveg sincs megkopva vagy elmosódva. A nedves részek sem zavarnak sokat, mivel írást nem értek. Ha elkezdi olvasni a következő információkat tudhatja magáénak.*
E.sz. 6886. Vulkánok havának 10. napja. Willor reggele.
- Nyugtalan a hangulat a városban. Az átkozott csőcselék háborog megint. Ráadásul a már napok óta csak azon a gnóm jár az agyam. Kár volt felakasztatni azt a szégyentelen mocskot. Haragom elhomályosította józan gondolkodásomat. Összeszedek néhány legényt és lemegyünk annak az átoknak a házához.
* Itt véget ér az írás és csak egy jó kétujjnyi kihagyás után kezdődik el újból.*
- A fene enné meg azt a kujont! Felforgattuk az egészet, de semmi használhatót nem találtunk. A pince meg zárva volt, de a kulcsot magamhoz vettem még korábban. Olyan közel éreztem a célhoz, de ez még holtában is keresztbe tett nekünk. Egy másik furcsa ajtó volt az ajtó mögött. A titok nyitja ott lehet bent. Az ajtón mindenféle furcsa gyermekrajzok vagy mik voltak, de zár az sehol. Egyedi zárszerkezet van rajta. Össze vissza kellene taszigálni rajta azokat a bigyókat. Masszív az ajtó, mert betörni nem bírtuk. Amikor meg megpróbáltuk kinyitni azokkal tologatós valamikkel, akkor valahonnan ragacsos permetet spriccelt ránk az ajtó. Tönkre vágta a kedvenc kimenő ruhámat, de majd veszek másikat. Ha az van az ajtó mögött, amire gondolok, akkor hihetetlenül gazdag ok leszünk. Holnap hívok egy kőműves csapatott. Kivésetem a falból azt az ajtót.
* Tovább nincs a szöveg, viszont a jelző papíron áll némi írás. Más tintával és durvább kézírással. Kicsit el is mosódott, de még kiolvasható belőle egy cím. Nyárfa utca 15. Ez nem mond neki sokat. Több oldal pedig már nincs csak visszafelé. Xavy az évszámból tudhatja, hogy ez bizony a lázadás évében íródott. Emlékezhet rá, hiszen rá is hatással volt. Valószínűleg az író már tudott a végére járni annak az ajtónak, de a ragacsból kiindulva még most is állhat. Az meg, hogy mit rejt az már egy másik tészta. Jelenleg eléggé szórványosak az információi erről az egészről.*
* A gnóm leányzó nem kis örömére a szesz meghozza a várva várt eredményt. Máris kevésbé vonzó a tárgyak számára. Győzelem ittas szavait nem hallhatja más csak a trutyi, de az nincs éppen beszédes kedvében. Nem tétlenkedik Xavy, hanem gyorsan beiktat egy villám mosdást. Arca meg a kezei most már a rumtól ragadnak, de az már nem lehet annyira vészes. Szaga az ugyan van, de hát a cél szentesíti az eszközt. Gnómunk ezután nekilát üvegcsébe tuszkolni a ragacsot. A már kocsonyás állagúval nincsen különösebb problémája. A másik már keményebb diónak tűnik, de eszét használva ezt is könnyedén beüvegezi. A ruhájának meg talán már mindegy is. Megtörténnek az előkészületek a könyvecske megszabadítására is. Van még annyi rumja, hogy azt felhasználva megtisztítsa a könyvét. A bőr kötés meglehetősen jól taszítja a nedvességet, szóval annak nagyobb baja nem esik. A lapok már problémásabbak, hiszen a víz miatt kicsit el is áztak. A szesz meg még csak olaj a tűzre, de legalább a trutyit leoldja. A ronggyal megtörölgetve szépen le is jön. Még azt se lehetne mondani, hogy sok időbe telt volna ez a munka. A könyv nyitásra készen áll. Kóci nem teketóriázik, hanem rögtön az első és egyetlen jelölésnél üti fel. A lapok ugyan kissé nedvesek és meg is szakadoznak, de ez csak annyiban mutatkozik meg, hogy rongyos lesz a könyv széle. Ahogy belekukkant a megjelölt részre azonnal rájön, hogy ez nem valami regény vagy száraz értekezés, hanem csak egy egyszerű napló. A jelölt két oldal sincs tele írva. Viszont az írás az gyönyörű. Nem valami paraszt kezének munkája, hanem egy igazi nemes ember alkotása. A szöveg sincs megkopva vagy elmosódva. A nedves részek sem zavarnak sokat, mivel írást nem értek. Ha elkezdi olvasni a következő információkat tudhatja magáénak.*
E.sz. 6886. Vulkánok havának 10. napja. Willor reggele.
- Nyugtalan a hangulat a városban. Az átkozott csőcselék háborog megint. Ráadásul a már napok óta csak azon a gnóm jár az agyam. Kár volt felakasztatni azt a szégyentelen mocskot. Haragom elhomályosította józan gondolkodásomat. Összeszedek néhány legényt és lemegyünk annak az átoknak a házához.
* Itt véget ér az írás és csak egy jó kétujjnyi kihagyás után kezdődik el újból.*
- A fene enné meg azt a kujont! Felforgattuk az egészet, de semmi használhatót nem találtunk. A pince meg zárva volt, de a kulcsot magamhoz vettem még korábban. Olyan közel éreztem a célhoz, de ez még holtában is keresztbe tett nekünk. Egy másik furcsa ajtó volt az ajtó mögött. A titok nyitja ott lehet bent. Az ajtón mindenféle furcsa gyermekrajzok vagy mik voltak, de zár az sehol. Egyedi zárszerkezet van rajta. Össze vissza kellene taszigálni rajta azokat a bigyókat. Masszív az ajtó, mert betörni nem bírtuk. Amikor meg megpróbáltuk kinyitni azokkal tologatós valamikkel, akkor valahonnan ragacsos permetet spriccelt ránk az ajtó. Tönkre vágta a kedvenc kimenő ruhámat, de majd veszek másikat. Ha az van az ajtó mögött, amire gondolok, akkor hihetetlenül gazdag ok leszünk. Holnap hívok egy kőműves csapatott. Kivésetem a falból azt az ajtót.
* Tovább nincs a szöveg, viszont a jelző papíron áll némi írás. Más tintával és durvább kézírással. Kicsit el is mosódott, de még kiolvasható belőle egy cím. Nyárfa utca 15. Ez nem mond neki sokat. Több oldal pedig már nincs csak visszafelé. Xavy az évszámból tudhatja, hogy ez bizony a lázadás évében íródott. Emlékezhet rá, hiszen rá is hatással volt. Valószínűleg az író már tudott a végére járni annak az ajtónak, de a ragacsból kiindulva még most is állhat. Az meg, hogy mit rejt az már egy másik tészta. Jelenleg eléggé szórványosak az információi erről az egészről.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-23 08:10:53
Üzenet elküldve: 2021-02-23 08:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Nagy megkönnyebbülésére látja, hogy az alkohol felül kerekedik a ragacsos trutyin, a vártnál hamarabb. Ahogy a zselévé vált massza lecsöpög a kezéről, a kulcs is kiszabadul a fogságból és a padlón koppan.*
-Na azért! Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! HEHE! *Nyílik ki a csipája és mintha a földön, tétlenül és magatehetetlenül fekvő trutyinak címezné a szavait. Ha valaki látná, bizonyosan bolondabbnak vélné, mint eddig. Ezt követően a másik kezét is megszabadítja, majd némiképp az arcát is. Igazából rajta ennyi volt a lényeg, mivel pedig már nem tapad minden oda a kezéhez, vesz egy kanalat, meg kettő üveget és a trutyi mind a két állapotából próbál beléjük tuszkolni amennyit bír. Az alkohollal találkozottból, nyilván nem nehéz elrakni, inkább a másik okozhat nehézséget. Úgy dönt, egy késsel vág le az anyaggal borított ruhájából egy darabot és azt próbálja hozzáragasztani az üveg belső feléhez, míg az ollóhoz tapadó részét egy kis alkohollal elválasztja. Ami maradt szesz, azt pedig a könyv borítójának és a lapok oldalának megtisztítására szeretné felhasználni. Egy rongyot is segítségül hív, hogy a szeszt annyira ne igya be a kötés, bár talán az se zavarná, ha így lenne.*
-Tehát vízre lágyul, alkoholra leolvad és piszok büdös. *Vonja le a következtetéseket, neki az édeskés illat sem igazán tetszik, mindig a rohadó görögdinnye jut eszébe. Amennyiben pedig végre sikerül letakarítani a könyvet, óvatosan kinyitja ott ahol az első jelölő cetli kezdődik, hogy lássa egyáltalán sikerül-e elválasztani a lapokat egymástól. A keze még mindig ragacsos egy kicsit az alkoholtól, így csak annyira ér hozzá, amennyire muszáj.*
*Nagy megkönnyebbülésére látja, hogy az alkohol felül kerekedik a ragacsos trutyin, a vártnál hamarabb. Ahogy a zselévé vált massza lecsöpög a kezéről, a kulcs is kiszabadul a fogságból és a padlón koppan.*
-Na azért! Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! HEHE! *Nyílik ki a csipája és mintha a földön, tétlenül és magatehetetlenül fekvő trutyinak címezné a szavait. Ha valaki látná, bizonyosan bolondabbnak vélné, mint eddig. Ezt követően a másik kezét is megszabadítja, majd némiképp az arcát is. Igazából rajta ennyi volt a lényeg, mivel pedig már nem tapad minden oda a kezéhez, vesz egy kanalat, meg kettő üveget és a trutyi mind a két állapotából próbál beléjük tuszkolni amennyit bír. Az alkohollal találkozottból, nyilván nem nehéz elrakni, inkább a másik okozhat nehézséget. Úgy dönt, egy késsel vág le az anyaggal borított ruhájából egy darabot és azt próbálja hozzáragasztani az üveg belső feléhez, míg az ollóhoz tapadó részét egy kis alkohollal elválasztja. Ami maradt szesz, azt pedig a könyv borítójának és a lapok oldalának megtisztítására szeretné felhasználni. Egy rongyot is segítségül hív, hogy a szeszt annyira ne igya be a kötés, bár talán az se zavarná, ha így lenne.*
-Tehát vízre lágyul, alkoholra leolvad és piszok büdös. *Vonja le a következtetéseket, neki az édeskés illat sem igazán tetszik, mindig a rohadó görögdinnye jut eszébe. Amennyiben pedig végre sikerül letakarítani a könyvet, óvatosan kinyitja ott ahol az első jelölő cetli kezdődik, hogy lássa egyáltalán sikerül-e elválasztani a lapokat egymástól. A keze még mindig ragacsos egy kicsit az alkoholtól, így csak annyira ér hozzá, amennyire muszáj.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 20:19:46
Üzenet elküldve: 2021-02-22 20:19:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Mérlegel a kicsi gnóm, mert ahogy kezd dühe enyhülni agya azzal arányosan indul be. Ki is próbálja a vizet, mint oldószert és szerencséjére ér el vele előrelépést. Nem nagy lépést, talán csak egy gnóm lépést, de az is több, mint a semmi. Nem is tétlenkedik tovább, hanem rögtön a tettek mezejére lép. Megnedvesíti ruháját és még a könyvről sem feledkezik meg. Jelenleg csak a könyvecske teteje meg alja a lényes, ahol kilátszanak a lapok. Ettől függetlenül a éppen a bőr kötésre juthat víz. A ragacs szinte rögtön ragacsossá is változik, ahogy az várható volt. Gondolkodik, hogy vajon mit használhatna még fel, amivel sikeresen leoldhatná a ragacst. A varázsitalok jutnak leghamarabb eszébe, de azt gyorsan el is veti, mert mást pillant. Egy üveg hiányos tartalommal bíró palackot, amiben rum van. rögtön feltámad benne egy gondolat. A porlepte üveg dugóját kitépi belőle, ami nem meglepő módon hozzá is ragad a kezéhez. Bolond lenne az üveg egész tartalmát kezére borítani, mivel láthatja, hogy már az első löttyintés után el kezd a ragacskupac feloldódni. Tapintásra a ragacsból zselé lesz, ami elcsúszik tenyerén. A kulcs is csilingelve hullik le a padlóra. A dugó is elválik bőrétől. Ez a kevés pia talán elég lehet bőre megtisztítására meg még a könyvre is juthat belőle, de a ruhára vétek lenne elpazarolni. Annyi biztos, hogy a rum ugyan leviszi a ragacsot, de cserébe attól kezd el ragadni a keze. Ráadásul édeskés illatot is áraszt magából. Az alkoholisták biztosan szívdöglesztőnek találnák a parfümjét. Még le is nyalogatnák róla. Az égetett szesszel felfegyverkezve már nem lehet akadály a ragasztó legyőzése.*
* Mérlegel a kicsi gnóm, mert ahogy kezd dühe enyhülni agya azzal arányosan indul be. Ki is próbálja a vizet, mint oldószert és szerencséjére ér el vele előrelépést. Nem nagy lépést, talán csak egy gnóm lépést, de az is több, mint a semmi. Nem is tétlenkedik tovább, hanem rögtön a tettek mezejére lép. Megnedvesíti ruháját és még a könyvről sem feledkezik meg. Jelenleg csak a könyvecske teteje meg alja a lényes, ahol kilátszanak a lapok. Ettől függetlenül a éppen a bőr kötésre juthat víz. A ragacs szinte rögtön ragacsossá is változik, ahogy az várható volt. Gondolkodik, hogy vajon mit használhatna még fel, amivel sikeresen leoldhatná a ragacst. A varázsitalok jutnak leghamarabb eszébe, de azt gyorsan el is veti, mert mást pillant. Egy üveg hiányos tartalommal bíró palackot, amiben rum van. rögtön feltámad benne egy gondolat. A porlepte üveg dugóját kitépi belőle, ami nem meglepő módon hozzá is ragad a kezéhez. Bolond lenne az üveg egész tartalmát kezére borítani, mivel láthatja, hogy már az első löttyintés után el kezd a ragacskupac feloldódni. Tapintásra a ragacsból zselé lesz, ami elcsúszik tenyerén. A kulcs is csilingelve hullik le a padlóra. A dugó is elválik bőrétől. Ez a kevés pia talán elég lehet bőre megtisztítására meg még a könyvre is juthat belőle, de a ruhára vétek lenne elpazarolni. Annyi biztos, hogy a rum ugyan leviszi a ragacsot, de cserébe attól kezd el ragadni a keze. Ráadásul édeskés illatot is áraszt magából. Az alkoholisták biztosan szívdöglesztőnek találnák a parfümjét. Még le is nyalogatnák róla. Az égetett szesszel felfegyverkezve már nem lehet akadály a ragasztó legyőzése.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:36:45
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:36:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-Feltétlenül maga lesz az első, akivel tudatni fogom az eredményt.
*Tesz ígéretet mosolyogva, szája a mímelt sértettséget látva pedig csak szélesebbre nyúlik.*
-Pedig biztosra veszem, hogy sok hölgy ajánlkozna a nemes feladatra önként.
*Ahogy a bókok közepette a hosszúéltű elmélkedve szemléli a leányt, az derűsen felvonja szemöldökét. Jól esnek neki a szavak, kevés olyan hölgy létezik, aki számára taszító lehet a hízelgés, főleg, ha az őszinte embertől származik, kinek remélhetőleg nem egyetlen célja diadalmasan fehér combok közé férkőzni. Naiv dolog lenne persze elvetni ezt a lehetőséget, nem lehet egyértelműen kizárni, de Dram úriembernek tűnik, kevés esélyt lát arra, hogy csupán egy légyott reményében igyekszik kedvében járni.*
-Ugyan mi másnak a rejtelmeibe avathatnám be még?
*Kérdez vissza ártatlanul, mint akinek fogalma sincs, mi az oka a pimasz szemcsillanásnak. Annyira nem félti az elfet attól, hogy zavarba jön, éles esze bizonyára segít majd kivágni őt a gyenge sarokba szorításból.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a férfi hangosan gondolkodva sorolja az esetleges látványosságokat, s bizony a veszélyesnek titulált Sárváros felkelti az érdeklődését. Ahonnan ő jön, ott nincsenek bűntől és fertőtől bűzlő negyedek, ahol csak az istenek a megmondhatói, milyen ügyletek folynak, talán épp ezért találja izgalmasnak. A Kikötő volt az első igazán baljóslatú hely, ahol járt, s lám, azt is sértetlenül megúszta. Szívesen ajánlaná tehát, hogy lessenek be oda, csak egy kicsit, de a hosszúfülű szavaiból azt veszi ki, nem javasolná a leszakadt városrész megtekintését.
Tekintete végigszalad a szakadékon. Hihetetlen miféle pusztítást képes okozni pár ember, egy ilyen robbanásban bizonyára sokan életüket veszthették.*
-Hamar szerezne másik félvért.
*Mosolyodik el a viccelődésen*
-Csak nagyon ügyes csapdát kell állítani hozzá a tisztáson. Csaléteknek megteszi pár meleg ruhadarab.
*Egészen úgy beszél, mint aki horgászati tippeket oszt épp meg egy cimborával.*
-Akkor irány az edzőtér!
*Egyezik hát bele a kiválasztott útcélba. Bár biztosra veszi, hogy Dram pár lövés után halálra fogja magát unni, de a fattyú szívesen kérkedik íjásztudásával.*
-Egyébként milyen hely ez a barakk? Talán katonák lakják?
-Feltétlenül maga lesz az első, akivel tudatni fogom az eredményt.
*Tesz ígéretet mosolyogva, szája a mímelt sértettséget látva pedig csak szélesebbre nyúlik.*
-Pedig biztosra veszem, hogy sok hölgy ajánlkozna a nemes feladatra önként.
*Ahogy a bókok közepette a hosszúéltű elmélkedve szemléli a leányt, az derűsen felvonja szemöldökét. Jól esnek neki a szavak, kevés olyan hölgy létezik, aki számára taszító lehet a hízelgés, főleg, ha az őszinte embertől származik, kinek remélhetőleg nem egyetlen célja diadalmasan fehér combok közé férkőzni. Naiv dolog lenne persze elvetni ezt a lehetőséget, nem lehet egyértelműen kizárni, de Dram úriembernek tűnik, kevés esélyt lát arra, hogy csupán egy légyott reményében igyekszik kedvében járni.*
-Ugyan mi másnak a rejtelmeibe avathatnám be még?
*Kérdez vissza ártatlanul, mint akinek fogalma sincs, mi az oka a pimasz szemcsillanásnak. Annyira nem félti az elfet attól, hogy zavarba jön, éles esze bizonyára segít majd kivágni őt a gyenge sarokba szorításból.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a férfi hangosan gondolkodva sorolja az esetleges látványosságokat, s bizony a veszélyesnek titulált Sárváros felkelti az érdeklődését. Ahonnan ő jön, ott nincsenek bűntől és fertőtől bűzlő negyedek, ahol csak az istenek a megmondhatói, milyen ügyletek folynak, talán épp ezért találja izgalmasnak. A Kikötő volt az első igazán baljóslatú hely, ahol járt, s lám, azt is sértetlenül megúszta. Szívesen ajánlaná tehát, hogy lessenek be oda, csak egy kicsit, de a hosszúfülű szavaiból azt veszi ki, nem javasolná a leszakadt városrész megtekintését.
Tekintete végigszalad a szakadékon. Hihetetlen miféle pusztítást képes okozni pár ember, egy ilyen robbanásban bizonyára sokan életüket veszthették.*
-Hamar szerezne másik félvért.
*Mosolyodik el a viccelődésen*
-Csak nagyon ügyes csapdát kell állítani hozzá a tisztáson. Csaléteknek megteszi pár meleg ruhadarab.
*Egészen úgy beszél, mint aki horgászati tippeket oszt épp meg egy cimborával.*
-Akkor irány az edzőtér!
*Egyezik hát bele a kiválasztott útcélba. Bár biztosra veszi, hogy Dram pár lövés után halálra fogja magát unni, de a fattyú szívesen kérkedik íjásztudásával.*
-Egyébként milyen hely ez a barakk? Talán katonák lakják?
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:01:58
Üzenet elküldve: 2021-02-22 09:01:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Ez a hirtelen jött bosszúság bizony mindent kivert a fejéből, mert próbál a megoldásra összpontosítani. Nem szeretné, ha minden tele lenne ezzel a trutyival, mert akkor még hosszú hatokig tartani mindet kiirtani a lakásból. Azt már jó jelnek veszi, hogy a víz hatására visszanyeri a ragacsosabb formát és nem keményedik rá a kezére. Gyorsan bele is dugja a könyvet is, meg magára is locsol belőle, hogy amíg rá nem jön a nyitjára, addig ne keményedjen rá. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mi az, ami segíthetne, körbe is tekint a lakásban. Megakad a szeme a zsákon, amibe a nemrég kapott italokat tartja, egy töredék másodpercig felmerül benne, hogy talán valamilyen varázsitalt kéne ráönteni, de gyorsan elszáll, mikor meglát egy negyed üveg, bontott rumot. Már nem lehet mai gyerek, biztos még az öregasszony hagyta itt. Kihúzza a dugót az üvegből, ami nyilván egyből az öltözéke részévé válik, majd a kulcsos kezére ráönti az alkoholt, hogy lássa leolvas-e a cucc róla.*
-Na! Nesze neked! Velem akartál újat húzni? Korábban kéne felkeljél ahhoz öregem. *Teljesen biztos benne, hogy a pia segíteni fog a baján.*
*Ez a hirtelen jött bosszúság bizony mindent kivert a fejéből, mert próbál a megoldásra összpontosítani. Nem szeretné, ha minden tele lenne ezzel a trutyival, mert akkor még hosszú hatokig tartani mindet kiirtani a lakásból. Azt már jó jelnek veszi, hogy a víz hatására visszanyeri a ragacsosabb formát és nem keményedik rá a kezére. Gyorsan bele is dugja a könyvet is, meg magára is locsol belőle, hogy amíg rá nem jön a nyitjára, addig ne keményedjen rá. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mi az, ami segíthetne, körbe is tekint a lakásban. Megakad a szeme a zsákon, amibe a nemrég kapott italokat tartja, egy töredék másodpercig felmerül benne, hogy talán valamilyen varázsitalt kéne ráönteni, de gyorsan elszáll, mikor meglát egy negyed üveg, bontott rumot. Már nem lehet mai gyerek, biztos még az öregasszony hagyta itt. Kihúzza a dugót az üvegből, ami nyilván egyből az öltözéke részévé válik, majd a kulcsos kezére ráönti az alkoholt, hogy lássa leolvas-e a cucc róla.*
-Na! Nesze neked! Velem akartál újat húzni? Korábban kéne felkeljél ahhoz öregem. *Teljesen biztos benne, hogy a pia segíteni fog a baján.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 23:34:40
Üzenet elküldve: 2021-02-21 23:34:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Valóban az. * Ért egyet a nővel, de más okból, mint Alymeidha. Drameilotent mindig is bosszantotta az olyan dolog, amit nem tudott megérteni, ami nem volt logikus. De hamar kiderül, hogy sétapartnere máshogy érti a bosszantság mivoltját. Az elf is elkuncogja magát, továbbra is szórakoztajta őt a félvér. *
- Ha ezen felindulásból esetleg kutatással töltené az életét, és rájönne, hogy melyikünknek van igaza, kérem, mindenképp keressen fel, és ossza meg velem is. Azt hiszem, még ha az orrom alá dörgölné a tévedésem, az se lenne túl nagy ár ahhoz, hogy megtudjam eme rejtély megoldását. * Mosolyog, a felvetésre pedig felvonja szemöldökét, és sértettséget színlel. *
- Na de kérem, én nem vagyok olyan férfi, aki csak úgy gyakorolni kezdene valami ismeretlen hölgyön, akit ezen okból kerítünk erre a célra. Csakis olyanokon vagyok hajlandó kitanulni a női lélek titkait, akik nem csak megjelenésükben, de lelkivilágukban, és gondolkodásmódjukban is megragadják az érdeklődésem. Ne csak szép, de eszes is legyen, elbűvölő személyiséggel, aki mellett jól érzem magam. Mondjuk mint... * lép hátrébb, és elgondolkodva méri végig Alymeidhát * mondjuk mint maga, igen. Azt hiszem, kegyed megüti a mércét, hosszan, és alaposan tanulmányoznám a rejtelmeit. Mármint a női léleknek, persze, és nem másnak, szigorúan úriemberhez méltó módon. * Csillan pimaszul a szeme, hiszen ismételten tesztelni kívánja a határok feszegetésére kapott reakciókat, és azt, hogy milyen irányban halad feltételezéseivel, és tapasztalatszerzésével. Persze van benne egy kis félsz, hogy rosszul értelmezi a jeleket, és az elhangzott szavakat, azok jelentését, de úgy gondolja, hogy kockáztatás nélkül nincs győzelem sem. *
- A templom a város legszebb épülete, és azt már látta. * Gondolkodik el, ahogy vissza pillant az előzőleg már bejárt épületre. * A piacon is jártunk már, és a Pegazust is ismeri. A tisztást felesleges lenne újra bemutatnom, hiszen ott találkoztunk. A temető nem hiszem, hogy illene a kedves csevegéshez, amit folytatunk, és amúgy sem illendő csak úgy bámészkodni arrafelé. Sárvárosba pedig nem lenne tanácsos bemennünk. * int a szakadék felé, ami Romvárost választja el a bűn fellegvárától. * A lázadás során egy szörnyű robbanás szakította ketté Artheniort, és sokan odaát ragadtak, sokkal tovább, mint az kellő lett volna. Nem egy szép hely, a bűnözés birodalma, én is csak azért merészkedtem át oda, hogy a rászorulóknak osszak a javaimból, Teysus útmutatása alapján. Szóval oda fegyveres őrség nélkül nem mennék be egy ilyen csinos nővel, mint maga. Félnék, hogy elrabolják tőlem, és nem tudnám visszaszerezni sem. * Mosolyog, igyekszik elviccelni a dolgot, bár láthatóan tényleg komolyan gondolja a figyelmeztetést, amit előtte elmondott. *
- Esetleg a barakkot nézhetnénk meg, ott az edzőtéren be is mutathatja íjász képességeit, ha szeretne lenyűgözni. Én magam nem értek a fegyverekhez, és a vadászathoz, de szeretem nézni az ilyesmit. És ha szeretne a testőröm lenni, akkor nem árt tudnom, hogy mire képes. * Persze mosolyogva mondja, hiszen nem számít rá, hogy Alymeidha tényleg élne az ittas állapotban kapott állásajánlattal, de ettől függetlenül Drameiloten komolyan elfogadná őt, mint testőr. Már ha tényleg olyan ügyes, ahogy mondta. *
- Valóban az. * Ért egyet a nővel, de más okból, mint Alymeidha. Drameilotent mindig is bosszantotta az olyan dolog, amit nem tudott megérteni, ami nem volt logikus. De hamar kiderül, hogy sétapartnere máshogy érti a bosszantság mivoltját. Az elf is elkuncogja magát, továbbra is szórakoztajta őt a félvér. *
- Ha ezen felindulásból esetleg kutatással töltené az életét, és rájönne, hogy melyikünknek van igaza, kérem, mindenképp keressen fel, és ossza meg velem is. Azt hiszem, még ha az orrom alá dörgölné a tévedésem, az se lenne túl nagy ár ahhoz, hogy megtudjam eme rejtély megoldását. * Mosolyog, a felvetésre pedig felvonja szemöldökét, és sértettséget színlel. *
- Na de kérem, én nem vagyok olyan férfi, aki csak úgy gyakorolni kezdene valami ismeretlen hölgyön, akit ezen okból kerítünk erre a célra. Csakis olyanokon vagyok hajlandó kitanulni a női lélek titkait, akik nem csak megjelenésükben, de lelkivilágukban, és gondolkodásmódjukban is megragadják az érdeklődésem. Ne csak szép, de eszes is legyen, elbűvölő személyiséggel, aki mellett jól érzem magam. Mondjuk mint... * lép hátrébb, és elgondolkodva méri végig Alymeidhát * mondjuk mint maga, igen. Azt hiszem, kegyed megüti a mércét, hosszan, és alaposan tanulmányoznám a rejtelmeit. Mármint a női léleknek, persze, és nem másnak, szigorúan úriemberhez méltó módon. * Csillan pimaszul a szeme, hiszen ismételten tesztelni kívánja a határok feszegetésére kapott reakciókat, és azt, hogy milyen irányban halad feltételezéseivel, és tapasztalatszerzésével. Persze van benne egy kis félsz, hogy rosszul értelmezi a jeleket, és az elhangzott szavakat, azok jelentését, de úgy gondolja, hogy kockáztatás nélkül nincs győzelem sem. *
- A templom a város legszebb épülete, és azt már látta. * Gondolkodik el, ahogy vissza pillant az előzőleg már bejárt épületre. * A piacon is jártunk már, és a Pegazust is ismeri. A tisztást felesleges lenne újra bemutatnom, hiszen ott találkoztunk. A temető nem hiszem, hogy illene a kedves csevegéshez, amit folytatunk, és amúgy sem illendő csak úgy bámészkodni arrafelé. Sárvárosba pedig nem lenne tanácsos bemennünk. * int a szakadék felé, ami Romvárost választja el a bűn fellegvárától. * A lázadás során egy szörnyű robbanás szakította ketté Artheniort, és sokan odaát ragadtak, sokkal tovább, mint az kellő lett volna. Nem egy szép hely, a bűnözés birodalma, én is csak azért merészkedtem át oda, hogy a rászorulóknak osszak a javaimból, Teysus útmutatása alapján. Szóval oda fegyveres őrség nélkül nem mennék be egy ilyen csinos nővel, mint maga. Félnék, hogy elrabolják tőlem, és nem tudnám visszaszerezni sem. * Mosolyog, igyekszik elviccelni a dolgot, bár láthatóan tényleg komolyan gondolja a figyelmeztetést, amit előtte elmondott. *
- Esetleg a barakkot nézhetnénk meg, ott az edzőtéren be is mutathatja íjász képességeit, ha szeretne lenyűgözni. Én magam nem értek a fegyverekhez, és a vadászathoz, de szeretem nézni az ilyesmit. És ha szeretne a testőröm lenni, akkor nem árt tudnom, hogy mire képes. * Persze mosolyogva mondja, hiszen nem számít rá, hogy Alymeidha tényleg élne az ittas állapotban kapott állásajánlattal, de ettől függetlenül Drameiloten komolyan elfogadná őt, mint testőr. Már ha tényleg olyan ügyes, ahogy mondta. *
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 22:03:20
Üzenet elküldve: 2021-02-21 22:03:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-Bosszantó, hogy sohasem fogjuk megtudni melyikünknek van igaza.
*Ingatja a fejét csalódottan, hogy aztán szeme sarkából a másikra pillantva villanjanak szürke szemei szemtelenül.*
-Pedig milyen jó lenne az orra alá dörgölni a tévedését.
*Felemeli orrát gőgösen, de hamar szórakozottan elkuncogja magát. Szeretné azt hinni, hogy talán a férfi figyelmét valahogy elkerülte delejes tekintete az imént. Sőt, egy röpke pillanatra valóban úgy gondolja, hogy ügyesen sikerült féken tartani érzéseit a közjátékkal kapcsolatban, ám ez, ahogy a hosszúéltű szeme sarkából ránéz, hamar el is illan.*
-Vacsoráig még kerítünk egy hölgyet, akin gyakorolhat.
*Hadarja, közben ráérősen el is hagyják a csinos templomot, kihagyva a hírhedt könyvtár megtekintését, amit a félvér annyira nem bán, bár bizonyára bájosnak találta volna, ahogy Dram magyaráz róla.*
-Igazán lenyűgöző építmény.
*Vissza is néz a maguk mögött hagyott templomra, s ahogy egy kósza, hideg szellő feléjük libben, belekarolva a másikba húzódik egy leheletnyit közelebb. Elgondolkodva hümment a kérdésre. Fogalma sincs mit is nézne meg szívesen, hiszen semmit sem tud a Artheniorról, vagy hogy mégis mit érdemes még látni.*
-Magára bízom.
*Száját biztató mosolyra húzza*
-Mit mutatna meg nekem szívesen?
*Aly életében először jár ekkora városban, az elf jóformán bármilyen helyet mutat meg a szőkeségnek, azt ő minden bizonnyal érdekesnek fogja találni. Az a fajta, akit könnyű lenyűgözni.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 22:28:59
-Bosszantó, hogy sohasem fogjuk megtudni melyikünknek van igaza.
*Ingatja a fejét csalódottan, hogy aztán szeme sarkából a másikra pillantva villanjanak szürke szemei szemtelenül.*
-Pedig milyen jó lenne az orra alá dörgölni a tévedését.
*Felemeli orrát gőgösen, de hamar szórakozottan elkuncogja magát. Szeretné azt hinni, hogy talán a férfi figyelmét valahogy elkerülte delejes tekintete az imént. Sőt, egy röpke pillanatra valóban úgy gondolja, hogy ügyesen sikerült féken tartani érzéseit a közjátékkal kapcsolatban, ám ez, ahogy a hosszúéltű szeme sarkából ránéz, hamar el is illan.*
-Vacsoráig még kerítünk egy hölgyet, akin gyakorolhat.
*Hadarja, közben ráérősen el is hagyják a csinos templomot, kihagyva a hírhedt könyvtár megtekintését, amit a félvér annyira nem bán, bár bizonyára bájosnak találta volna, ahogy Dram magyaráz róla.*
-Igazán lenyűgöző építmény.
*Vissza is néz a maguk mögött hagyott templomra, s ahogy egy kósza, hideg szellő feléjük libben, belekarolva a másikba húzódik egy leheletnyit közelebb. Elgondolkodva hümment a kérdésre. Fogalma sincs mit is nézne meg szívesen, hiszen semmit sem tud a Artheniorról, vagy hogy mégis mit érdemes még látni.*
-Magára bízom.
*Száját biztató mosolyra húzza*
-Mit mutatna meg nekem szívesen?
*Aly életében először jár ekkora városban, az elf jóformán bármilyen helyet mutat meg a szőkeségnek, azt ő minden bizonnyal érdekesnek fogja találni. Az a fajta, akit könnyű lenyűgözni.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 22:28:59
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 14:22:40
Üzenet elküldve: 2021-02-21 14:22:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Most minden úgy ragaszkodik a gnómhoz. Talán nincs is szüksége szerelmi bájitalra, csak egy jó ragasztó receptre. A kulcs makacsul odaragadt a kezéhez és nem akar egykönnyen leválni se róla. Xavy a mosogatóvödörben akad víz, amibe bele dugja mancsát. A vízből kezét kihúzva azt tapasztalhatja, hogy a ragacs ugyan nem jön le, de nem is szilárdul tovább. A már megszáradt részek is újra ragacsossá válnak. Ha éppen valamihez hozzá dörzsöli, akkor jön le belőle, de ott lesz tiszta trutyi minden. Ennyi tudással is képes lenne megtisztítani bőrét, de az kissé fájdalmas munka volna és sok takarítással járna. Megpróbálkozhat a sima szappannal is, ami biztosan akad itthon, vagy éppen valamilyen háztartási oldószerrel vagy folt eltávolítóval.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 14:24:47
* Most minden úgy ragaszkodik a gnómhoz. Talán nincs is szüksége szerelmi bájitalra, csak egy jó ragasztó receptre. A kulcs makacsul odaragadt a kezéhez és nem akar egykönnyen leválni se róla. Xavy a mosogatóvödörben akad víz, amibe bele dugja mancsát. A vízből kezét kihúzva azt tapasztalhatja, hogy a ragacs ugyan nem jön le, de nem is szilárdul tovább. A már megszáradt részek is újra ragacsossá válnak. Ha éppen valamihez hozzá dörzsöli, akkor jön le belőle, de ott lesz tiszta trutyi minden. Ennyi tudással is képes lenne megtisztítani bőrét, de az kissé fájdalmas munka volna és sok takarítással járna. Megpróbálkozhat a sima szappannal is, ami biztosan akad itthon, vagy éppen valamilyen háztartási oldószerrel vagy folt eltávolítóval.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 14:24:47
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-21 06:42:22
Üzenet elküldve: 2021-02-21 06:42:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Menedék//
*A szépséges tündérlány halkan sikkant, ahogy magával rántja a földre a számára ismeretlen alak. Ezután következik a rémült hátra hőkölés, hiszen egy vadidegen leterítette, de nem tudja miért. A bő magyarázkodásra látja, hogy a lány kezdi megérteni a véletlen balesetet. Azt nem tudhatja, hogy Toxi miért ideges, miért szabadkozik ennyire, de láthatóan nem akar városőr után kiabálni. Ahogy a bájos tündér lány szabadkozásba kezd, hogy ő is hibás volt, egyszerűen nem tudja levenni a tekintetét a melegséget árasztó aranyló szemekről. Fejét hátra fordítva aggasztó jelenséget pillant meg. Három Sárvárosi, alvilági alak kutakodik az elhaladó személyek között. Akin csuklya van azt arcátlanul lehúzzák és megnézik, ki rejtőzik alatta. Egyértelműen keresnek valakit, méghozzá nagyon. ~A félszemű! Jaj, ne, ezek visszavisznek és ki tudja…~ Bele se mer gondolni mi történhet, ha észreveszik. A meglepődött tündér tekintetét vizsgálja, és azon gondolkodik, hogy mit csináljon. Ha futásba kezd, akkor biztosan kiszúrják és utána erednek. Három ember nem feltétlenül futna le teljes bizonyossággal. Hirtelen ötlettől vezérelve egy mentsvárat lát csupán, az idegen tündér lányt. Váratlan módon átöleli a lányt, arcuk egymás mellé simul és igyekszik fél arcát a lány hajával eltakarni. Mielőtt pofonnal vagy rúgással végződne a jelenet, gyors magyarázatot súg a másik fülébe.*
- Kérlek segíts! Néz el a vállam fölött! Három alvilági alak keres. Ha megtalálnak végem van. Ha elfutok kiszúrnak és utánam erednek. Egyedüli gnómot keresnek. Ha… ha azt látják, hogy ez egymásba borult tündér szerelmes pár, akkor talán… talán elmennek mellettünk. *A szíve hevesen dobog, sosem volt még egy törékeny tündér lányhoz ilyen közel. Érzi a bársonyos, kellemes illatű bőrt, bár inkább az idegesség kerekedik felül rajta.*
- Ölelj át, kérlek! Megteszek bármit kérj is érte, csak most segíts nekem! *Szinte könyörög a lánynak, s a feltűnően rossz arcú, kutakodó alakokat látva a távolban felismerheti, hogy tényleg keresnek valakit. Toxi egyetlen reménysugara a melegséget árasztó szempár tulajdonosa, akiben lát annyi kedvességet és jóságot, hogy talán megesik rajta a szíve.*
A hozzászólás írója (Kelxim Toxif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 06:42:52
//Menedék//
*A szépséges tündérlány halkan sikkant, ahogy magával rántja a földre a számára ismeretlen alak. Ezután következik a rémült hátra hőkölés, hiszen egy vadidegen leterítette, de nem tudja miért. A bő magyarázkodásra látja, hogy a lány kezdi megérteni a véletlen balesetet. Azt nem tudhatja, hogy Toxi miért ideges, miért szabadkozik ennyire, de láthatóan nem akar városőr után kiabálni. Ahogy a bájos tündér lány szabadkozásba kezd, hogy ő is hibás volt, egyszerűen nem tudja levenni a tekintetét a melegséget árasztó aranyló szemekről. Fejét hátra fordítva aggasztó jelenséget pillant meg. Három Sárvárosi, alvilági alak kutakodik az elhaladó személyek között. Akin csuklya van azt arcátlanul lehúzzák és megnézik, ki rejtőzik alatta. Egyértelműen keresnek valakit, méghozzá nagyon. ~A félszemű! Jaj, ne, ezek visszavisznek és ki tudja…~ Bele se mer gondolni mi történhet, ha észreveszik. A meglepődött tündér tekintetét vizsgálja, és azon gondolkodik, hogy mit csináljon. Ha futásba kezd, akkor biztosan kiszúrják és utána erednek. Három ember nem feltétlenül futna le teljes bizonyossággal. Hirtelen ötlettől vezérelve egy mentsvárat lát csupán, az idegen tündér lányt. Váratlan módon átöleli a lányt, arcuk egymás mellé simul és igyekszik fél arcát a lány hajával eltakarni. Mielőtt pofonnal vagy rúgással végződne a jelenet, gyors magyarázatot súg a másik fülébe.*
- Kérlek segíts! Néz el a vállam fölött! Három alvilági alak keres. Ha megtalálnak végem van. Ha elfutok kiszúrnak és utánam erednek. Egyedüli gnómot keresnek. Ha… ha azt látják, hogy ez egymásba borult tündér szerelmes pár, akkor talán… talán elmennek mellettünk. *A szíve hevesen dobog, sosem volt még egy törékeny tündér lányhoz ilyen közel. Érzi a bársonyos, kellemes illatű bőrt, bár inkább az idegesség kerekedik felül rajta.*
- Ölelj át, kérlek! Megteszek bármit kérj is érte, csak most segíts nekem! *Szinte könyörög a lánynak, s a feltűnően rossz arcú, kutakodó alakokat látva a távolban felismerheti, hogy tényleg keresnek valakit. Toxi egyetlen reménysugara a melegséget árasztó szempár tulajdonosa, akiben lát annyi kedvességet és jóságot, hogy talán megesik rajta a szíve.*
A hozzászólás írója (Kelxim Toxif) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.21 06:42:52
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-19 22:35:58
Üzenet elküldve: 2021-02-19 22:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Menedék//
* Az, hogy Arheniorba van méghozzá egyedül elég ritka jelenség, általában inkább tharg földön járkál, viszont a szükség nagy úr, s mikor kifogyott néhány igen szükséges alapanyagból ami pár bájitalának fontos összetevője idejét érezte, hogy újra meglátogassa a levegő városát. Rég járt erre, akkor sem egyedül, küldetésen volt. Most ráérősen sétál, nem siet, kiélvezi, hogy nem kell kapkodnia a lábát. Az idő ugyan hűvös de a nap haloványan átdereng a felhők közül. Egyik pillanatban még gondtalanul sétál, köpenye hullámzik körülötte, ezüst tincsei palástként kísérik, aztán egy pillanat, s minden felborul a szó szoros értelmében. Egy halk sikkantás, többet nem is tud reagálni, mire feleszmél már a földön fekszik. Legalábbis elsőre ezt hiszi. Haja mindent belep, arcára esik, ujjai köré vonódik, csak szemeit nem hálózza be. Így azok kutatón körbe kémlelnek, de mikor egy másik fekete tekintetre bukkan rémülten hátrahőköl, ezzel már tényleg a földre lökve magát, ahogy legurul a testről. Arca vörös, egészen még most sem érti mi történt, csak kapisgálja lassan miközben felállítják. *
- jaj hát.. - * kezdi de már folytatja is tovább a gnóm. A kérdésre újból ajkát nyitja. *
- Izé hát... - * makogni kezd újfent, de újból az idegen veszi át a stafétát. A következő kijelentésre elkerekedik a lány szeme. *
- Jaj én nem...Elhiszem, hogy véletlen volt - * rázza kezeit maga előtt,igazán nem akar senkit sem bajba keverni. *
- Ne tessék aggódni - * próbálja tovább nyugtatni, haloványan el is mosolyodva, remélve, hogy ettől kicsit elmúlik a másik nyugtalansága. *
- Jól vagyok, ügyetlen voltam és nem figyeltem, az ilyesmi kettő emberen múlik! - * jelenti ki nagy bölcsen. *
//Menedék//
* Az, hogy Arheniorba van méghozzá egyedül elég ritka jelenség, általában inkább tharg földön járkál, viszont a szükség nagy úr, s mikor kifogyott néhány igen szükséges alapanyagból ami pár bájitalának fontos összetevője idejét érezte, hogy újra meglátogassa a levegő városát. Rég járt erre, akkor sem egyedül, küldetésen volt. Most ráérősen sétál, nem siet, kiélvezi, hogy nem kell kapkodnia a lábát. Az idő ugyan hűvös de a nap haloványan átdereng a felhők közül. Egyik pillanatban még gondtalanul sétál, köpenye hullámzik körülötte, ezüst tincsei palástként kísérik, aztán egy pillanat, s minden felborul a szó szoros értelmében. Egy halk sikkantás, többet nem is tud reagálni, mire feleszmél már a földön fekszik. Legalábbis elsőre ezt hiszi. Haja mindent belep, arcára esik, ujjai köré vonódik, csak szemeit nem hálózza be. Így azok kutatón körbe kémlelnek, de mikor egy másik fekete tekintetre bukkan rémülten hátrahőköl, ezzel már tényleg a földre lökve magát, ahogy legurul a testről. Arca vörös, egészen még most sem érti mi történt, csak kapisgálja lassan miközben felállítják. *
- jaj hát.. - * kezdi de már folytatja is tovább a gnóm. A kérdésre újból ajkát nyitja. *
- Izé hát... - * makogni kezd újfent, de újból az idegen veszi át a stafétát. A következő kijelentésre elkerekedik a lány szeme. *
- Jaj én nem...Elhiszem, hogy véletlen volt - * rázza kezeit maga előtt,igazán nem akar senkit sem bajba keverni. *
- Ne tessék aggódni - * próbálja tovább nyugtatni, haloványan el is mosolyodva, remélve, hogy ettől kicsit elmúlik a másik nyugtalansága. *
- Jól vagyok, ügyetlen voltam és nem figyeltem, az ilyesmi kettő emberen múlik! - * jelenti ki nagy bölcsen. *
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-19 08:33:41
Üzenet elküldve: 2021-02-19 08:33:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz, és a csúf valóság//
*Szokatlan ilyen helyzetben látnia Thea-t. Korábban meg sem fordult volna ilyen helyeken, ha mégis, akkor legalább két derék testőr társaságában tette. Most egyedül van, és valahogy megtörtnek tűnik. Nem kívánta, hogy ilyen sorsra jusson a lány, de ez a helyzet talán egy kis alázatot présel ki belőle. A tolvajok átgondolják az ellenállást, és bölcsen úgy döntenek, hogy ma estére könnyebb prédát keresnek maguknak, így gyorsan eliszkolnak a közelből. Furcsa ilyen félelmet, kiszolgáltatottságot látni a másik arcában. ~Talán változott valamit, vagy ugyanaz, mint aki annak idején habzsolta az életet, az egekben járva?~ Gondolataiból visszatér, mikor Thea úgy hiszi, hogy Kes is ki akarja rabolni, s ezért tenyerében pár aranyat nyújt felé. Kardját ekkor helyére csúsztatja vissza, mivel már nem lesz szüksége rá, legalább is jelen helyzetben biztosan nem. Az aranyak a lány kezéből kicsúsznak és a földön gurulva szóródnak szét. Ösztönösen lehajol, hogy segítsen összeszedni, s elfelejtkezik arról, hogy feje kibújik az árnyékból és a hold fénye megvilágítja arca vonásait. Segít összeszedni azt a kevés aranyat, majd a lány tenyerébe helyezi őket.*
- Tegye el nyugodtan. Nem azért álltam meg, hogy elhajtsam a hiénákat és én rabolhassam ki. Ilyen későn ne merészkedjen ki egyedül. Sokkal rosszabb is történhetett volna, mint az aranyai elvesztése. *A negyed soha nem volt híres a biztonságról, s talán most ennél csak Sárváros a veszélyesebb hely a városban. Nem sejtve, hogy lelepleződhetett, felegyenesedik, hogy szemtől szemben tudjanak beszélni, már ha a lány nem szalad el.*
*Szokatlan ilyen helyzetben látnia Thea-t. Korábban meg sem fordult volna ilyen helyeken, ha mégis, akkor legalább két derék testőr társaságában tette. Most egyedül van, és valahogy megtörtnek tűnik. Nem kívánta, hogy ilyen sorsra jusson a lány, de ez a helyzet talán egy kis alázatot présel ki belőle. A tolvajok átgondolják az ellenállást, és bölcsen úgy döntenek, hogy ma estére könnyebb prédát keresnek maguknak, így gyorsan eliszkolnak a közelből. Furcsa ilyen félelmet, kiszolgáltatottságot látni a másik arcában. ~Talán változott valamit, vagy ugyanaz, mint aki annak idején habzsolta az életet, az egekben járva?~ Gondolataiból visszatér, mikor Thea úgy hiszi, hogy Kes is ki akarja rabolni, s ezért tenyerében pár aranyat nyújt felé. Kardját ekkor helyére csúsztatja vissza, mivel már nem lesz szüksége rá, legalább is jelen helyzetben biztosan nem. Az aranyak a lány kezéből kicsúsznak és a földön gurulva szóródnak szét. Ösztönösen lehajol, hogy segítsen összeszedni, s elfelejtkezik arról, hogy feje kibújik az árnyékból és a hold fénye megvilágítja arca vonásait. Segít összeszedni azt a kevés aranyat, majd a lány tenyerébe helyezi őket.*
- Tegye el nyugodtan. Nem azért álltam meg, hogy elhajtsam a hiénákat és én rabolhassam ki. Ilyen későn ne merészkedjen ki egyedül. Sokkal rosszabb is történhetett volna, mint az aranyai elvesztése. *A negyed soha nem volt híres a biztonságról, s talán most ennél csak Sárváros a veszélyesebb hely a városban. Nem sejtve, hogy lelepleződhetett, felegyenesedik, hogy szemtől szemben tudjanak beszélni, már ha a lány nem szalad el.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-19 07:34:48
Üzenet elküldve: 2021-02-19 07:34:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Miután jól kidünnyögte magát és felvette a ragacsos trutyiba hempergetett könyvet is, nagy léptekkel siet hazafelé. Érzi, hogy a ruháján a vékonyabb kérget képező dolog, kezd keményebbé válni, ez egy kicsit megijeszti, így gyorsabbra fogja a tempót. Az talán már mellékes is, hogy az íze meg a szaga is förtelmes a cuccnak. Amint beér a pincelakásba, a kulcs, amellyel kinyitotta az ajtót, meglepetésére szinte odaragad a kezéhez, nem tud megszabadulni tőle. Rángatja, nagy lendületekkel próbálja eltávolítani, de az nagyon ragaszkodónak mutatkozik.*
-RRRRRRRRRR…VÁÁÁÁ! *Kiált fel tehetetlenségében és mérgében, amely már pirosra színezte mindkét orcáját.*
-Gyeereee mááár lleeee! *De sajnos a felkiáltás sem tudok sokban hatni a kialakult helyzetre. Odamegy az egyik mosogatóvödörhöz, amiben tiszta víz van és beledugja az egész karját, amiben a kulcsot fogta, majd kihúzza és megpróbálja morzsolgatni a kezét, hogy lássa, hat-e a víz a trutyira. Hülye lenne egyből a dézsába ugrani könyvestül, ha a víz érintésére megszilárdul a massza.*
*Miután jól kidünnyögte magát és felvette a ragacsos trutyiba hempergetett könyvet is, nagy léptekkel siet hazafelé. Érzi, hogy a ruháján a vékonyabb kérget képező dolog, kezd keményebbé válni, ez egy kicsit megijeszti, így gyorsabbra fogja a tempót. Az talán már mellékes is, hogy az íze meg a szaga is förtelmes a cuccnak. Amint beér a pincelakásba, a kulcs, amellyel kinyitotta az ajtót, meglepetésére szinte odaragad a kezéhez, nem tud megszabadulni tőle. Rángatja, nagy lendületekkel próbálja eltávolítani, de az nagyon ragaszkodónak mutatkozik.*
-RRRRRRRRRR…VÁÁÁÁ! *Kiált fel tehetetlenségében és mérgében, amely már pirosra színezte mindkét orcáját.*
-Gyeereee mááár lleeee! *De sajnos a felkiáltás sem tudok sokban hatni a kialakult helyzetre. Odamegy az egyik mosogatóvödörhöz, amiben tiszta víz van és beledugja az egész karját, amiben a kulcsot fogta, majd kihúzza és megpróbálja morzsolgatni a kezét, hogy lássa, hat-e a víz a trutyira. Hülye lenne egyből a dézsába ugrani könyvestül, ha a víz érintésére megszilárdul a massza.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-02-18 17:28:13
Üzenet elküldve: 2021-02-18 17:28:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A békés elmélkedéssel töltött utazásnak vége szakad, amikor az ismeretlen szó szerint felbukik a gnómban. Káromkodás az mind a két oldalról érkezik, viszont az ismeretlen tápászkodik fel hamarabb. Kiosztja a szerencsétlenül járt Xavyt és még rúg is belé csak, hogy érezze a törődést. Nem sokan tartózkodnak most az utcán, de még így sem akad senki, aki beleszólna a páros ügyébe. Csak néhány részeg hajléktalan röhécsel az utca túlsó oldaláról. Amilyen gyorsan megtörtént ez a baleset olyan gyorsan távozik is a férfi. Arról, hogy itt történt valami nem árulkodik más, csak ez a bűzős barna ragacs, aminek csontszaga van. Nem mellesleg az íze is pont ilyen kellemetlen. Az anyag illata ismerős lehet, hiszen az enyvnek is majdnem ilyesmi bukéja van. Ahogy szedi össze magát hasonlóan ragacsos tulajdonságát is megtapasztalja. Ahová csak kevés jutott ebből a masszából, ott már kezd lassan megkeményedni. Máris érthető, hogy miért is sietett annyira az a valaki. Gnómunk számárára a zsákja tartalma az első, ami talán az istenek, vagy éppen a vakszerencsének, de leginkább a zokniknak hála, de sértetlen. Ezután jöhet a könyvecske is, amit magához vesz. Más egyéb említésre méltó esemény már nem történik az úton. Kivéve a csodálkozó városlakókat, mert érdekes látványt nyújt. Hazaérve a ragacs még mindig ugyan olyan ragacsos, kivéve azokat a helyeket, ahol vékonyan volt. Ott már elég kemény lett a massza. A ruhájára biztosan ráfér egy mosás, ahogy a lányra is. A könyvecske szintén kényes tisztogatást igényel majd. A bőr kötés az megvédte, de alul meg felül is tiszta ragacsos. Szerencsére a külső borítás szorosan összefogja, így a lapok közzé nem jutott a masszából. Viszont egy kis cetlit láthat kilógni a lapok közül. Valamiféle jelölés lehet valahol középtájt. Az a kérdés, hogy mihez kezd most a lány. Elmegy mosdani és utána tér vissza a könyvhöz, vagy inkább azzal kezd. Kezéhez most a kisebb tárgyak tapadnak, ami eléggé nehézkessé teszi az életét. Amihez hozzáért, azon ott fog maradni egy kis ragacs. Kivéve persze, ha nem a kezéhez tapad hozzá az a valami, amiért nyúlt. Azt viszont tapasztalhatja, hogy a nagy darabok viszonylag egybe lejönnek, csak utána hamar megszárad a maradék. Most már csak az a kérdés, hogy a kis enyveskezű mihez fog most kezdeni.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.02.18 19:18:31, a következő indokkal:
Kérésre.
* A békés elmélkedéssel töltött utazásnak vége szakad, amikor az ismeretlen szó szerint felbukik a gnómban. Káromkodás az mind a két oldalról érkezik, viszont az ismeretlen tápászkodik fel hamarabb. Kiosztja a szerencsétlenül járt Xavyt és még rúg is belé csak, hogy érezze a törődést. Nem sokan tartózkodnak most az utcán, de még így sem akad senki, aki beleszólna a páros ügyébe. Csak néhány részeg hajléktalan röhécsel az utca túlsó oldaláról. Amilyen gyorsan megtörtént ez a baleset olyan gyorsan távozik is a férfi. Arról, hogy itt történt valami nem árulkodik más, csak ez a bűzős barna ragacs, aminek csontszaga van. Nem mellesleg az íze is pont ilyen kellemetlen. Az anyag illata ismerős lehet, hiszen az enyvnek is majdnem ilyesmi bukéja van. Ahogy szedi össze magát hasonlóan ragacsos tulajdonságát is megtapasztalja. Ahová csak kevés jutott ebből a masszából, ott már kezd lassan megkeményedni. Máris érthető, hogy miért is sietett annyira az a valaki. Gnómunk számárára a zsákja tartalma az első, ami talán az istenek, vagy éppen a vakszerencsének, de leginkább a zokniknak hála, de sértetlen. Ezután jöhet a könyvecske is, amit magához vesz. Más egyéb említésre méltó esemény már nem történik az úton. Kivéve a csodálkozó városlakókat, mert érdekes látványt nyújt. Hazaérve a ragacs még mindig ugyan olyan ragacsos, kivéve azokat a helyeket, ahol vékonyan volt. Ott már elég kemény lett a massza. A ruhájára biztosan ráfér egy mosás, ahogy a lányra is. A könyvecske szintén kényes tisztogatást igényel majd. A bőr kötés az megvédte, de alul meg felül is tiszta ragacsos. Szerencsére a külső borítás szorosan összefogja, így a lapok közzé nem jutott a masszából. Viszont egy kis cetlit láthat kilógni a lapok közül. Valamiféle jelölés lehet valahol középtájt. Az a kérdés, hogy mihez kezd most a lány. Elmegy mosdani és utána tér vissza a könyvhöz, vagy inkább azzal kezd. Kezéhez most a kisebb tárgyak tapadnak, ami eléggé nehézkessé teszi az életét. Amihez hozzáért, azon ott fog maradni egy kis ragacs. Kivéve persze, ha nem a kezéhez tapad hozzá az a valami, amiért nyúlt. Azt viszont tapasztalhatja, hogy a nagy darabok viszonylag egybe lejönnek, csak utána hamar megszárad a maradék. Most már csak az a kérdés, hogy a kis enyveskezű mihez fog most kezdeni.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.02.18 19:18:31, a következő indokkal:
Kérésre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302