Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2282-2301
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-08 17:55:53
Üzenet elküldve: 2024-06-08 17:55:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Van jó móka és létezik nem jó móka. Haladni az ismeretlen felé úgy, hogy semmilyen noszogatásra nem mondják el neki, hogy mi a cél, az a nem jó mókába tartozik. Bár egy pillanatra felcsillant szemében a remény, hogy némi arany áll a házhoz, most úgy száll tova, hogy a szája is lefelé görbül tőle. Ez sem jó móka, mert a Lil által okozott sebek fájnak és mivel most már kezdi nyűgösnek érezni magát, nem is olyan édesek a nyomai. *
- Hogy nő? Most akkor te fogsz neki... mi van Merlana, mondd már el, hova a picsába hoztál?
*Mondja ezt fennhangon, szinte kiabálva akkor, amikor nyílik a díszes ajtó és egy szobalány pislog rájuk. Nelira nem is rest végigmérni, azzal az igazi leereszkedő tekintettel, ami annak jár, aki számára nem megfelelő helyen van, nem megfelelő időben és még csak nem is a megfelelő munkát végzi.
A szőke hölgy viszont egy csapásra elűzi belőle ezt a nézést, a smaragdok felcsillannak.*
- Hű, Merlana neki még én is fizetnék.
*Szökik ki ajkain a dicséret, majd egy kicsit akaratlanul is kihúzza magát, miközben a nőt nézi és épp bemutatja neki a barátnője.*
- Üdv, asszonyom. *Eztán oldalra sandít, Mer elkövette a legnagyobb hibát, de ezt nem most fogja szóvá tenni. Elárulta a nevét annak, aki minden kis hülyeségét fizeti. ~ Morthimer úr, nahát! ~ Fordítja vissza a tekintetet a hosszúéletűre, s elfeledve, hogy neki szerelme van, úgy méri végig, mint egy szaftos húst. Maga sem tudja miért viselkedik így, biztosan a temetői kéjelgés hozta belé vissza az állandó vágyat. A reggeli viszont egy hangyányit visszavet ebből, mikor annak hallatán megkordul a gyomra, s lám, nem is kell sokáig várniuk. Már ígérik is az első fogást. Helyet is foglal a túl nagy asztalnál, de cseppet sem érzi zavarban magát.*
- Most már igazán beavathatnál, régen voltam ilyen puccos helyen, és ez a nő se semmi. Ha van férje, az is jöhet.
*Harap bele a képzeletei következtében ajkába, ami ettől éles nyilallással küldi a jelet a bomlott kis elméjének, hogy nem kéne ezt csinálni, mert fáj.*
- Jaj, már megint... Rohadtul fáj ám.
*Kap is oda kezével, majd ismét Merlaná-t fürkészi.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Van jó móka és létezik nem jó móka. Haladni az ismeretlen felé úgy, hogy semmilyen noszogatásra nem mondják el neki, hogy mi a cél, az a nem jó mókába tartozik. Bár egy pillanatra felcsillant szemében a remény, hogy némi arany áll a házhoz, most úgy száll tova, hogy a szája is lefelé görbül tőle. Ez sem jó móka, mert a Lil által okozott sebek fájnak és mivel most már kezdi nyűgösnek érezni magát, nem is olyan édesek a nyomai. *
- Hogy nő? Most akkor te fogsz neki... mi van Merlana, mondd már el, hova a picsába hoztál?
*Mondja ezt fennhangon, szinte kiabálva akkor, amikor nyílik a díszes ajtó és egy szobalány pislog rájuk. Nelira nem is rest végigmérni, azzal az igazi leereszkedő tekintettel, ami annak jár, aki számára nem megfelelő helyen van, nem megfelelő időben és még csak nem is a megfelelő munkát végzi.
A szőke hölgy viszont egy csapásra elűzi belőle ezt a nézést, a smaragdok felcsillannak.*
- Hű, Merlana neki még én is fizetnék.
*Szökik ki ajkain a dicséret, majd egy kicsit akaratlanul is kihúzza magát, miközben a nőt nézi és épp bemutatja neki a barátnője.*
- Üdv, asszonyom. *Eztán oldalra sandít, Mer elkövette a legnagyobb hibát, de ezt nem most fogja szóvá tenni. Elárulta a nevét annak, aki minden kis hülyeségét fizeti. ~ Morthimer úr, nahát! ~ Fordítja vissza a tekintetet a hosszúéletűre, s elfeledve, hogy neki szerelme van, úgy méri végig, mint egy szaftos húst. Maga sem tudja miért viselkedik így, biztosan a temetői kéjelgés hozta belé vissza az állandó vágyat. A reggeli viszont egy hangyányit visszavet ebből, mikor annak hallatán megkordul a gyomra, s lám, nem is kell sokáig várniuk. Már ígérik is az első fogást. Helyet is foglal a túl nagy asztalnál, de cseppet sem érzi zavarban magát.*
- Most már igazán beavathatnál, régen voltam ilyen puccos helyen, és ez a nő se semmi. Ha van férje, az is jöhet.
*Harap bele a képzeletei következtében ajkába, ami ettől éles nyilallással küldi a jelet a bomlott kis elméjének, hogy nem kéne ezt csinálni, mert fáj.*
- Jaj, már megint... Rohadtul fáj ám.
*Kap is oda kezével, majd ismét Merlaná-t fürkészi.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-08 17:01:21
Üzenet elküldve: 2024-06-08 17:01:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Fel kéne már írnia a nemlétező jegyzetébe, hogy ha Nelirá-ról van szó, akkor nem szabad meglepődni semmin, de tényleg semmin. Na meg azt feltételezni, hogy a szőkeség életében létezik még olyan abszurd helyzet, amibe ő került, legalább olyan meredek gondolat, mint a temetőben hancúrozás.
A Polgárnegyed utcáin kutyagolva hamarosan megérkeznek Ilartha asszony pofás kis otthonához, ahol Merlana illemtanórái szoktak zajlani. Igen, az a terve, hogy azzal leckézteti meg Nelirá-t, hogy a tudtán kívül elviszi őt egy ilyen órára, akkor majd talán észreveszi magát, hogy vannak helyzetek, ahol igenis illik egy kicsit jobban viselkedni, mint azt az ösztönei sugallják. A lány viszont olyannyira nem sejt semmit, hogy helyette teljesen tévútra képzelgi magát azzal kapcsolatban, hogy mit is fognak itt csinálni. Merlaná-nak azonnal leesik a tantusz, s a feje egy pillanatra talán egy jóllakott pocokéra hasonlít, ahogy megpróbálja visszatartani a nevetést.*
- Nos, gazdagnak gazdag, de nem férfi, hanem nő. A fizetés miatt meg ne aggódj, neked nem kell kifizetned semmit! Ezt a részét majd én megoldom.
*Az mondjuk jó, hogy Nelira nem gyanakszik, mert így valószínűleg követni fogja még akkor is, mikor a díszes ajtóra erősített kopogtató segítségével jelzi, hogy megérkeztek. Egy szobalány nyit ajtót, aki készségesen üdvözli őket, Merlana pedig viszonozza.*
- Szép napot! Ma ketten leszünk. Kérem, szóljon Ilartha asszonynak, hogy megérkeztünk!
*A szobalány elviharzik, és helyébe hamarosan egy középkorú, gyönyörű, hosszú, szőke hajú elf nő érkezik, kinek minden mozdulatából az előkelőség és a női energiák sugároznak.*
- Üdvözöllek, Merlana, aranyom. Bemutatnád kérlek a vendégünket? *Kérdezi szigorúan, ugyanis Orthus csak és kizárólag Merlana taníttatását fizette meg, az elfnek senki nem szólt arról, hogy ma másodmagával érkezik.*
- Umm, igen. Ő itt a barátnőm, Nelira kisasszony, és én magam döntöttem úgy, hogy részt vehetne a mai alkalmon. Elnézést kérek, amiért nem jelentettem be előre, de ne aggódjon, az anyagi vonzatát majd én megbeszélem Morthimer úrral! *Válaszolja Merlana kicsit megszeppenve, mert neki is egyértelművé válik, hogy nem is igazán állíthat be ide akárkivel, merthogy pontosan kiszámolt aranypénzek teszik lehetővé azt is, hogy egyáltalán ő itt lehessen.
Ilartha gyanakodva húzza össze a szemöldökeit, majd végül csak kimérten bólint.*
- Rendben, legyen. Akkor a napot a szokásoknak megfelelően egy elegáns reggelivel kezdjük. Kérlek, foglaljatok helyet az étkezőben, hamarosan követlek titeket, a szolgálóink pedig rögvest ki is viszik az első fogást! *Utasítja őket rögtön a nő, mire Merlana Nelirá-ra pillant, és biccent neki egyet, hogy kövesse. Ha kell még a kezét is megfogja, úgy vezeti át a patyolattiszta ebédlőbe, ahol az asztal, ami körül akár még tizenketten is elférnének, gyönyörűen, szimmetrikusan van megterítve.*
- Ülj csak le! *Mondja Merlana a barátnőjének, közben pedig ő is elfoglalja a szokásos helyét az asztalnál.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Fel kéne már írnia a nemlétező jegyzetébe, hogy ha Nelirá-ról van szó, akkor nem szabad meglepődni semmin, de tényleg semmin. Na meg azt feltételezni, hogy a szőkeség életében létezik még olyan abszurd helyzet, amibe ő került, legalább olyan meredek gondolat, mint a temetőben hancúrozás.
A Polgárnegyed utcáin kutyagolva hamarosan megérkeznek Ilartha asszony pofás kis otthonához, ahol Merlana illemtanórái szoktak zajlani. Igen, az a terve, hogy azzal leckézteti meg Nelirá-t, hogy a tudtán kívül elviszi őt egy ilyen órára, akkor majd talán észreveszi magát, hogy vannak helyzetek, ahol igenis illik egy kicsit jobban viselkedni, mint azt az ösztönei sugallják. A lány viszont olyannyira nem sejt semmit, hogy helyette teljesen tévútra képzelgi magát azzal kapcsolatban, hogy mit is fognak itt csinálni. Merlaná-nak azonnal leesik a tantusz, s a feje egy pillanatra talán egy jóllakott pocokéra hasonlít, ahogy megpróbálja visszatartani a nevetést.*
- Nos, gazdagnak gazdag, de nem férfi, hanem nő. A fizetés miatt meg ne aggódj, neked nem kell kifizetned semmit! Ezt a részét majd én megoldom.
*Az mondjuk jó, hogy Nelira nem gyanakszik, mert így valószínűleg követni fogja még akkor is, mikor a díszes ajtóra erősített kopogtató segítségével jelzi, hogy megérkeztek. Egy szobalány nyit ajtót, aki készségesen üdvözli őket, Merlana pedig viszonozza.*
- Szép napot! Ma ketten leszünk. Kérem, szóljon Ilartha asszonynak, hogy megérkeztünk!
*A szobalány elviharzik, és helyébe hamarosan egy középkorú, gyönyörű, hosszú, szőke hajú elf nő érkezik, kinek minden mozdulatából az előkelőség és a női energiák sugároznak.*
- Üdvözöllek, Merlana, aranyom. Bemutatnád kérlek a vendégünket? *Kérdezi szigorúan, ugyanis Orthus csak és kizárólag Merlana taníttatását fizette meg, az elfnek senki nem szólt arról, hogy ma másodmagával érkezik.*
- Umm, igen. Ő itt a barátnőm, Nelira kisasszony, és én magam döntöttem úgy, hogy részt vehetne a mai alkalmon. Elnézést kérek, amiért nem jelentettem be előre, de ne aggódjon, az anyagi vonzatát majd én megbeszélem Morthimer úrral! *Válaszolja Merlana kicsit megszeppenve, mert neki is egyértelművé válik, hogy nem is igazán állíthat be ide akárkivel, merthogy pontosan kiszámolt aranypénzek teszik lehetővé azt is, hogy egyáltalán ő itt lehessen.
Ilartha gyanakodva húzza össze a szemöldökeit, majd végül csak kimérten bólint.*
- Rendben, legyen. Akkor a napot a szokásoknak megfelelően egy elegáns reggelivel kezdjük. Kérlek, foglaljatok helyet az étkezőben, hamarosan követlek titeket, a szolgálóink pedig rögvest ki is viszik az első fogást! *Utasítja őket rögtön a nő, mire Merlana Nelirá-ra pillant, és biccent neki egyet, hogy kövesse. Ha kell még a kezét is megfogja, úgy vezeti át a patyolattiszta ebédlőbe, ahol az asztal, ami körül akár még tizenketten is elférnének, gyönyörűen, szimmetrikusan van megterítve.*
- Ülj csak le! *Mondja Merlana a barátnőjének, közben pedig ő is elfoglalja a szokásos helyét az asztalnál.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-08 12:08:00
Üzenet elküldve: 2024-06-08 12:08:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Parttalan disputa//
*Minthogy megbeszélésük véget ért, kezet ráz az idős gnómmal, aztán a komornyikra bízza, hogy kikísérje.
Ő maga pedig lassan készülődik, hogy a nagy nehezen összeszedett és ápolt vagyona egy nem csekély részét elcipelje a városházára.
Ideje, hogy megvegye a telkét, méghozzá az elsők között. Pontosan tudja már, hova fog építkezni, bár ezzel voltaképpen nagy kockázatot vállal: ha minden terve megvalósul a folyami kikötővel, a Meredély elárasztásával és csónakázó tóvá alakításával, valamint idővel az amfiteátrum létrehozásával, akkor az ő telke lesz az egyik legfrekventáltabb fekvésű, és legpraktikusabb elhelyezkedésű a városban. Ugyanakkor, ha nem ér célt, akkor egy perifériára szorult, szakadéktól és pusztától övezett peremtelek lesz az új Morthimer rezidencia.
Nem mintha a kikötőt és a többit azért csinálná, hogy aztán szép kilátása legyen rájuk az otthonából. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha minden megvalósul, aminek meg kell valósulnia, akkor bizony ez lesz a legjobb telkek egyike, a legjobb környék még a gazdagnegyeden belül is. Ha valaki látja a jövőt, vétek nem kamatoztatni ezt a tudást és előnyére fordítani az ismereteit. Habár a jövő, amit lát, még nem bizonyos. Neki kell azzá tennie. Ezt, és a rákövetkező terveket is.
Alakim remélhetőleg segítségére lesz ebben, grandiózus terveivel hozzájárul majd a város felemelkedéséhez, ami a Morthimerek felemelkedését is magával hozza majd.*
//Parttalan disputa//
*Minthogy megbeszélésük véget ért, kezet ráz az idős gnómmal, aztán a komornyikra bízza, hogy kikísérje.
Ő maga pedig lassan készülődik, hogy a nagy nehezen összeszedett és ápolt vagyona egy nem csekély részét elcipelje a városházára.
Ideje, hogy megvegye a telkét, méghozzá az elsők között. Pontosan tudja már, hova fog építkezni, bár ezzel voltaképpen nagy kockázatot vállal: ha minden terve megvalósul a folyami kikötővel, a Meredély elárasztásával és csónakázó tóvá alakításával, valamint idővel az amfiteátrum létrehozásával, akkor az ő telke lesz az egyik legfrekventáltabb fekvésű, és legpraktikusabb elhelyezkedésű a városban. Ugyanakkor, ha nem ér célt, akkor egy perifériára szorult, szakadéktól és pusztától övezett peremtelek lesz az új Morthimer rezidencia.
Nem mintha a kikötőt és a többit azért csinálná, hogy aztán szép kilátása legyen rájuk az otthonából. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha minden megvalósul, aminek meg kell valósulnia, akkor bizony ez lesz a legjobb telkek egyike, a legjobb környék még a gazdagnegyeden belül is. Ha valaki látja a jövőt, vétek nem kamatoztatni ezt a tudást és előnyére fordítani az ismereteit. Habár a jövő, amit lát, még nem bizonyos. Neki kell azzá tennie. Ezt, és a rákövetkező terveket is.
Alakim remélhetőleg segítségére lesz ebben, grandiózus terveivel hozzájárul majd a város felemelkedéséhez, ami a Morthimerek felemelkedését is magával hozza majd.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-08 11:04:11
Üzenet elküldve: 2024-06-08 11:04:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Akaratlan nyúl a szép emlékhez, ami a száján díszeleg, s bár tényleg nagyon jó volt az az este, a teljes igazságot nem fedi le, amit a másik mond. Fel is nevet.*
- De, már kaptam. *Mégis mit hitt? Az első temetői vad románca volt? Nos temetői talán igen, de vad... mintha nem ismerné Nelirá-t. Mikor lenne képes szépen és normálisan viselkedni egyáltalán? Csak bizonygatja, hogy tud szelíd is lenni, na meg olyan, amilyet a helyzet megkíván, de valójában régen kívánt meg ilyesmit egy alkalom tőle. Mert nem megy oda, ahol meg kell magát erőltetnie.
Végül az ajtó másik oldalán találja magát, pont ott, ahol pár perce még fáradhatatlanul kopogott, hogy végre beengedjék. Miért is kellett ennyi energiát fektetni abba, ami most mintha mit sem változott volna?*
- Óh, értem.
*Nem érti. De nem vesződik tovább, a mert szerinte Merlana nem ért soha semmit, pedig, ha az elején nem keríti hatalmába ösztönző beszéde, akkor még mindig lehetséges, hogy egy semmirekellő pap előtt ülne modellt, míg az pajzán rajzokat készít róla. Na akkor tényleg csak a vele elcserélt ruhája lenne.*
- Milyen dolgod van neked? *Tekint a házra, ahová vinni akarja, de nem ismerős neki. El is húzza a száját, nem úgy tűnik, mintha mondjuk új ruhát keresnének a barátnőjének és akkor talán ő is vehetne egyet magának a nemlétező pénzén. El kellene már adni pár varázsitalt, amiket egyébként ki sem kevert. Nehéz lesz így. Inkább marad a nővel.*
- Nem tűnik izgalmasnak. Szóval, mi dolgod van más házában? Jaj Merlana! *Elképedve néz rá, s szól izgatott hangon, szemei pedig felcsillannak. Éppen a pénzszerzésen gondolkodott, amaz meg egy úrias házba kíván betérni csinosan, másodmagával.* - Nem szeretem a meglepetéseket, mondhattad volna, hogy segítség kell. Milyen a férfi, jó gazdag ugye? Úgy sincs túl sok pénzem... *Már elkönyvelte, hogy a mai nap kurtizánkodásba fog fulladni, nem nagyon jut eszébe más lehetőség. Ő pedig miért is esne el ilyen könnyen szerezhető vagyontól?*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Akaratlan nyúl a szép emlékhez, ami a száján díszeleg, s bár tényleg nagyon jó volt az az este, a teljes igazságot nem fedi le, amit a másik mond. Fel is nevet.*
- De, már kaptam. *Mégis mit hitt? Az első temetői vad románca volt? Nos temetői talán igen, de vad... mintha nem ismerné Nelirá-t. Mikor lenne képes szépen és normálisan viselkedni egyáltalán? Csak bizonygatja, hogy tud szelíd is lenni, na meg olyan, amilyet a helyzet megkíván, de valójában régen kívánt meg ilyesmit egy alkalom tőle. Mert nem megy oda, ahol meg kell magát erőltetnie.
Végül az ajtó másik oldalán találja magát, pont ott, ahol pár perce még fáradhatatlanul kopogott, hogy végre beengedjék. Miért is kellett ennyi energiát fektetni abba, ami most mintha mit sem változott volna?*
- Óh, értem.
*Nem érti. De nem vesződik tovább, a mert szerinte Merlana nem ért soha semmit, pedig, ha az elején nem keríti hatalmába ösztönző beszéde, akkor még mindig lehetséges, hogy egy semmirekellő pap előtt ülne modellt, míg az pajzán rajzokat készít róla. Na akkor tényleg csak a vele elcserélt ruhája lenne.*
- Milyen dolgod van neked? *Tekint a házra, ahová vinni akarja, de nem ismerős neki. El is húzza a száját, nem úgy tűnik, mintha mondjuk új ruhát keresnének a barátnőjének és akkor talán ő is vehetne egyet magának a nemlétező pénzén. El kellene már adni pár varázsitalt, amiket egyébként ki sem kevert. Nehéz lesz így. Inkább marad a nővel.*
- Nem tűnik izgalmasnak. Szóval, mi dolgod van más házában? Jaj Merlana! *Elképedve néz rá, s szól izgatott hangon, szemei pedig felcsillannak. Éppen a pénzszerzésen gondolkodott, amaz meg egy úrias házba kíván betérni csinosan, másodmagával.* - Nem szeretem a meglepetéseket, mondhattad volna, hogy segítség kell. Milyen a férfi, jó gazdag ugye? Úgy sincs túl sok pénzem... *Már elkönyvelte, hogy a mai nap kurtizánkodásba fog fulladni, nem nagyon jut eszébe más lehetőség. Ő pedig miért is esne el ilyen könnyen szerezhető vagyontól?*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-07 19:21:22
Üzenet elküldve: 2024-06-07 19:21:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 363
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- De szerintem te sem kaptál még ilyet senkitől. A sebek a szádon árulkodóak. *Elmosolyodik sejtelmesen. A Nelira ajkain figyelő vörös szépséghibák elég sokat mondanak arról, hogy miféle éjszaka is lehetett az a temetőben. Az őszintét megvallva, barátnője még szerencsésnek is mondhatja magát. Egy temetőben éjszaka nem a jó arcok szoktak garázdálkodni, hanem legfeljebb olyan férfiak, akik fekete özvegy módjára elteszik láb alól a partnerüket, miután végeztek vele.
- Oké, oké, elhiszem neked, hogy bárhol jó, csak gyere már!
*Noszogatja tovább, és mikor végre sikerül kiimádkoznia a lányt a szobából, bezárja az ajtót, és a szőkeséggel az oldalán elhagyja a fogadót.*
- Nem mondtam ilyet. Te képzelsz túl sokat a szavaim mögé. Az őrültséget magára a szituációra értettem. *Nem, nem csak arra értette, tényleg burkoltan őrültnek nevezte a lányt is, de jól tudja már az első találkozásuk óta, hogy ezt nem szabad ilyen nyíltan kimondania neki
Sétálnak az utcákon komótosan, és Merlana közben azon gondolkozik, amit Nelira nemrég mondott neki. ~Nem fog megöregedni…~ Elég szomorú ezt hallani, mert számára ez annyit jelent, hogy nem elégedett az életével, nincsenek álmai, céljai, ami sivár és boldogtalan életet jelent.
*Akkor pillant rá újra társaságára, mikor ismét hisztizni kezd amiatt, hogy nem tudja, hová mennek. Merlana gonoszkásan elmosolyodik, majd vállat ránt.*
- Akkor már van is értelme. Nem fogsz unatkozni. Amúgy mindenhová, ahová kell. Képes voltál hajnalban felébreszteni, nekem pedig amúgy is dolgom van, úgyhogy jössz velem a dolgomra.
*Többet továbbra sem árul el a céljukról, csak látszólag céltudatosan halad a házak között, kanyarog az utcákban, míg meg nem látnak a távolból egy szebb lakóházat.*
- Oda megyünk. *Mutat a ház felé, de magáról a házról továbbra sem lehet sejteni, hogy miért pont ide jöttek.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.07 19:21:40
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- De szerintem te sem kaptál még ilyet senkitől. A sebek a szádon árulkodóak. *Elmosolyodik sejtelmesen. A Nelira ajkain figyelő vörös szépséghibák elég sokat mondanak arról, hogy miféle éjszaka is lehetett az a temetőben. Az őszintét megvallva, barátnője még szerencsésnek is mondhatja magát. Egy temetőben éjszaka nem a jó arcok szoktak garázdálkodni, hanem legfeljebb olyan férfiak, akik fekete özvegy módjára elteszik láb alól a partnerüket, miután végeztek vele.
- Oké, oké, elhiszem neked, hogy bárhol jó, csak gyere már!
*Noszogatja tovább, és mikor végre sikerül kiimádkoznia a lányt a szobából, bezárja az ajtót, és a szőkeséggel az oldalán elhagyja a fogadót.*
- Nem mondtam ilyet. Te képzelsz túl sokat a szavaim mögé. Az őrültséget magára a szituációra értettem. *Nem, nem csak arra értette, tényleg burkoltan őrültnek nevezte a lányt is, de jól tudja már az első találkozásuk óta, hogy ezt nem szabad ilyen nyíltan kimondania neki
Sétálnak az utcákon komótosan, és Merlana közben azon gondolkozik, amit Nelira nemrég mondott neki. ~Nem fog megöregedni…~ Elég szomorú ezt hallani, mert számára ez annyit jelent, hogy nem elégedett az életével, nincsenek álmai, céljai, ami sivár és boldogtalan életet jelent.
*Akkor pillant rá újra társaságára, mikor ismét hisztizni kezd amiatt, hogy nem tudja, hová mennek. Merlana gonoszkásan elmosolyodik, majd vállat ránt.*
- Akkor már van is értelme. Nem fogsz unatkozni. Amúgy mindenhová, ahová kell. Képes voltál hajnalban felébreszteni, nekem pedig amúgy is dolgom van, úgyhogy jössz velem a dolgomra.
*Többet továbbra sem árul el a céljukról, csak látszólag céltudatosan halad a házak között, kanyarog az utcákban, míg meg nem látnak a távolból egy szebb lakóházat.*
- Oda megyünk. *Mutat a ház felé, de magáról a házról továbbra sem lehet sejteni, hogy miért pont ide jöttek.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.07 19:21:40
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-07 00:43:02
Üzenet elküldve: 2024-06-07 00:43:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Parttalan disputa//
*Aherber bácsi biztos benne, hogy ebben a megállapodásban is az előző beszélgetésük során megbeszélt ház és róla elnevezett utca számít érvényes díjazásnak, de nem véletlen, hogy ő nem kereskedő és a város vezetése nem szívesen dolgozott vele. Folyton átverték őt ilyesmikkel. Természetes, hogy nem az öreg volt, aki magának bebeszélt valami olyasmit amiről szó se volt. A másik szavaira bólogat az öreg.*
-Így elég nyers lesz, de előállhatok valamivel. Hogy munkát fog hozni az embereknek az már biztos. Nem is keveset.
*Kel fel ő is óvatosan abból a fotelből. A maga részéről már neki is látna a munkának. Persze nem azonnal, mert mire hazasétál megint úgy el fog fáradni, hogy le kell majd pihennie, de ha holnap szép idő lesz akkor nekikezdhet azoknak a méréseknek.*
//Parttalan disputa//
*Aherber bácsi biztos benne, hogy ebben a megállapodásban is az előző beszélgetésük során megbeszélt ház és róla elnevezett utca számít érvényes díjazásnak, de nem véletlen, hogy ő nem kereskedő és a város vezetése nem szívesen dolgozott vele. Folyton átverték őt ilyesmikkel. Természetes, hogy nem az öreg volt, aki magának bebeszélt valami olyasmit amiről szó se volt. A másik szavaira bólogat az öreg.*
-Így elég nyers lesz, de előállhatok valamivel. Hogy munkát fog hozni az embereknek az már biztos. Nem is keveset.
*Kel fel ő is óvatosan abból a fotelből. A maga részéről már neki is látna a munkának. Persze nem azonnal, mert mire hazasétál megint úgy el fog fáradni, hogy le kell majd pihennie, de ha holnap szép idő lesz akkor nekikezdhet azoknak a méréseknek.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-02 08:00:03
Üzenet elküldve: 2024-06-02 08:00:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A baracklopás gondolata bár őt nem hozza már lázba, ha tolvajláshoz lenne kedve, akkor nagyobb értékeket keresne magának, mégis szívesen segítene ennek a fiúnak. Arról ugyan fogalma sincs, mikor terem a lédús húsú gyümölcs, na meg, hogy hol található belőle a környéken, de szívesen tartana bakot a gyermeknek, hogy elérje az áhított magasságot. Persze ezt most nem ajánlja föl, mert keserű lenne a csalódás, ha a fán még csak virágok lennének. Nem a fiú csalódna nagyobbat, hanem Nelira. Nem bírja, ha valamit akar és nem úgy van, ahogyan azt eltervezte.*
- Az már nem sok! Alszol párat és kész is. ~ Vagy egy kis törpe maradsz és sosem lesz barackod. ~ *Gondolatai viaskodnak a szavaival, mert bár valahonnan belülről előbújt belőle némi védelmező ösztön, mégis csendre inti az önzősége, ami nem hagyja olyan könnyen, hogy mást helyezzen egy egészen picit is kedvezőbb helyzetbe saját magánál. Bár hogyan is lehetne kedvezőbb az, amit eztán hall? Le is csitul a balján helyet foglaló kisördög, az még neki is sok lenne, ha egy most már nyilvánvalóan árvát célozna meg lefitymálásával.*
- Ja, hogy kurva.
*Kerekedik el kissé a szeme. Még szerencse, hogy ezt halkan mondta, mert most pontosan tudja, hogy ez egy olyan helyzet volt, amikor lakatot kellett volna tennie a szájára. Egyrészt, mert úgy tudja gyerek előtt nem illik káromkodni, másrészt mert lehet, hogy még fogalma sincs ennek a jelentéséről és nem neki kéne ezt elmesélni neki. Na de akkor kinek? A történetet tovább hallgatva viszont az ő szája is majdhogynem lefelé kezd el biggyedni. Már tudja, hogy ennek a gyereknek segítségre lesz szüksége, de ami szomorítja, az az, hogy Neli képtelen másokon segíteni, akkor mégis hogyan oldja ezt meg? És miért akar vele foglalkozni? Érzi a vékony határvonalat, amit a sírás és nem sírás között, amit mindig egy jókora szipogással tart vissza a másik a beteljesüléstől. De próbál biztató lenni.*
- Talán egyszer bevillan az a név. Akkor azonnal írd le. *Gondolkodik el, majd rájön, hogy valószínű az írás sem mehet túlságosan annak, akinek ilyen rokonsága van.* - Gyere közben. *Most egy határozottabb és kedvesebb mozdulattal karolja át a kis elfet, hogy induljanak a Kalmár felé.* - És mond csak, hol töltöd az éjszakáid?
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 08:14:35
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A baracklopás gondolata bár őt nem hozza már lázba, ha tolvajláshoz lenne kedve, akkor nagyobb értékeket keresne magának, mégis szívesen segítene ennek a fiúnak. Arról ugyan fogalma sincs, mikor terem a lédús húsú gyümölcs, na meg, hogy hol található belőle a környéken, de szívesen tartana bakot a gyermeknek, hogy elérje az áhított magasságot. Persze ezt most nem ajánlja föl, mert keserű lenne a csalódás, ha a fán még csak virágok lennének. Nem a fiú csalódna nagyobbat, hanem Nelira. Nem bírja, ha valamit akar és nem úgy van, ahogyan azt eltervezte.*
- Az már nem sok! Alszol párat és kész is. ~ Vagy egy kis törpe maradsz és sosem lesz barackod. ~ *Gondolatai viaskodnak a szavaival, mert bár valahonnan belülről előbújt belőle némi védelmező ösztön, mégis csendre inti az önzősége, ami nem hagyja olyan könnyen, hogy mást helyezzen egy egészen picit is kedvezőbb helyzetbe saját magánál. Bár hogyan is lehetne kedvezőbb az, amit eztán hall? Le is csitul a balján helyet foglaló kisördög, az még neki is sok lenne, ha egy most már nyilvánvalóan árvát célozna meg lefitymálásával.*
- Ja, hogy kurva.
*Kerekedik el kissé a szeme. Még szerencse, hogy ezt halkan mondta, mert most pontosan tudja, hogy ez egy olyan helyzet volt, amikor lakatot kellett volna tennie a szájára. Egyrészt, mert úgy tudja gyerek előtt nem illik káromkodni, másrészt mert lehet, hogy még fogalma sincs ennek a jelentéséről és nem neki kéne ezt elmesélni neki. Na de akkor kinek? A történetet tovább hallgatva viszont az ő szája is majdhogynem lefelé kezd el biggyedni. Már tudja, hogy ennek a gyereknek segítségre lesz szüksége, de ami szomorítja, az az, hogy Neli képtelen másokon segíteni, akkor mégis hogyan oldja ezt meg? És miért akar vele foglalkozni? Érzi a vékony határvonalat, amit a sírás és nem sírás között, amit mindig egy jókora szipogással tart vissza a másik a beteljesüléstől. De próbál biztató lenni.*
- Talán egyszer bevillan az a név. Akkor azonnal írd le. *Gondolkodik el, majd rájön, hogy valószínű az írás sem mehet túlságosan annak, akinek ilyen rokonsága van.* - Gyere közben. *Most egy határozottabb és kedvesebb mozdulattal karolja át a kis elfet, hogy induljanak a Kalmár felé.* - És mond csak, hol töltöd az éjszakáid?
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 08:14:35
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-06-02 03:10:03
Üzenet elküldve: 2024-06-02 03:10:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Habár Aeltariv sosem nézne undorral semmire, ami ehető, vagy legalább annak látszik, mégsem veszi zokon Nelira arckifejezését. Korábban számtalanszor kapott szidást a kontrollálatlan, őszinte undorért. Alkoholtól bűzös, koszos bácsik jelenlétét honorálta vele. Sajnos azok anyja ügyfelei voltak, és a gyermek rontotta az üzletet ezzel. Mikor látja Nelirán ugyanazt az érzést, amit ezúttal a kenyér kap, megfordul a fejében, hogy valami baj lehet mégis a kincsként kezelt ételével.
Semmi probléma nincs, köpenyébe rejti a "jó" kenyeret, egyelőre. Sokkal jobb téma a fosóka, sokkal szebb a nevetés, amit Nelira felolvadt szíve útjára enged. Hasonlóképp tetszik Aeltarivnek a barack gondolata.*
- Még nem loptam barackot, még! *Emeli ki a mondat végét.* - Kicsit kell csak nőni hozzá. *Egészíti ki, optimistán. Kezét feje fölé tartja azon a magasságon, ameddig növekednie kell a kiszemelt fa sikeres dézsmálásához. Korához képest is alacsony, nála ez eltarthat még egy darabig.
A vidámság takaróját lerántja egyetlen kérdés, felfedve a fiú mindenkor jelenlévő gyászát. Anyjáról apjára terelődik a szó, ami kevésbé érzékeny téma Aeltarivnek. Feltörő könnyeit szipogás helyett egy jó nagy, illetlen és hangos szívással fojtja vissza, mielőtt válaszol.*
- Apa kalandor. Szeretett anyánál pihenni. Nekem mondta, hogy anya a legjobb abban, amiért hozzá jár és én voltam a borravaló.
*Természetességgel meséli ezt a gyermek. Nem lehet tudni, hogy azért e, mert apja szavaihoz még nem ér fel a biológiai tudása, vagy éppen azért mert pontosan értette őket már akkor amikor elhangzottak.*
- De nem jött anyához már két éve. Nem is tudta, hogy beteg lett... *Hangja egészen elhalkul. Szünetet tart, ismét hangosan visszaszívja az orrát, mielőtt folytatja.*
- Anya meg akarta tanítani a nevét, hogy keressem meg, de nehéz neve van. Még anya is csak becézte, ha látta.
A hozzászólás írója (Aeltariv, az éj gyermeke) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 03:11:41
*Habár Aeltariv sosem nézne undorral semmire, ami ehető, vagy legalább annak látszik, mégsem veszi zokon Nelira arckifejezését. Korábban számtalanszor kapott szidást a kontrollálatlan, őszinte undorért. Alkoholtól bűzös, koszos bácsik jelenlétét honorálta vele. Sajnos azok anyja ügyfelei voltak, és a gyermek rontotta az üzletet ezzel. Mikor látja Nelirán ugyanazt az érzést, amit ezúttal a kenyér kap, megfordul a fejében, hogy valami baj lehet mégis a kincsként kezelt ételével.
Semmi probléma nincs, köpenyébe rejti a "jó" kenyeret, egyelőre. Sokkal jobb téma a fosóka, sokkal szebb a nevetés, amit Nelira felolvadt szíve útjára enged. Hasonlóképp tetszik Aeltarivnek a barack gondolata.*
- Még nem loptam barackot, még! *Emeli ki a mondat végét.* - Kicsit kell csak nőni hozzá. *Egészíti ki, optimistán. Kezét feje fölé tartja azon a magasságon, ameddig növekednie kell a kiszemelt fa sikeres dézsmálásához. Korához képest is alacsony, nála ez eltarthat még egy darabig.
A vidámság takaróját lerántja egyetlen kérdés, felfedve a fiú mindenkor jelenlévő gyászát. Anyjáról apjára terelődik a szó, ami kevésbé érzékeny téma Aeltarivnek. Feltörő könnyeit szipogás helyett egy jó nagy, illetlen és hangos szívással fojtja vissza, mielőtt válaszol.*
- Apa kalandor. Szeretett anyánál pihenni. Nekem mondta, hogy anya a legjobb abban, amiért hozzá jár és én voltam a borravaló.
*Természetességgel meséli ezt a gyermek. Nem lehet tudni, hogy azért e, mert apja szavaihoz még nem ér fel a biológiai tudása, vagy éppen azért mert pontosan értette őket már akkor amikor elhangzottak.*
- De nem jött anyához már két éve. Nem is tudta, hogy beteg lett... *Hangja egészen elhalkul. Szünetet tart, ismét hangosan visszaszívja az orrát, mielőtt folytatja.*
- Anya meg akarta tanítani a nevét, hogy keressem meg, de nehéz neve van. Még anya is csak becézte, ha látta.
A hozzászólás írója (Aeltariv, az éj gyermeke) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.02 03:11:41
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-31 18:25:42
Üzenet elküldve: 2024-05-31 18:25:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Parttalan disputa//
- Helyes, helyes.
*bólogat elégedetten. Úgy véli, első körben mindent megbeszéltek, legalábbis amit meg tudtak beszélni. Érdemben nem esett szó például az idős mester díjazásáról, de mivel nem tud konkrétumot felajánlani, így nem is erőlteti a dolgot. Úgy véli, hogy egyelőre a szakmai kihívás bőséges jutalom az öregnek, és amikor elkészül a terveivel, és azokat majd Orthus közbenjárásával a városi tanács elé is beterjesztheti, akkor a kézzelfoghatóbb eredmény se marad el.*
- Lásson munkához, Aherber mester, és ha elkészültek az előzetes tervei, együtt terjesztjük elő azokat. Most végezze el azt, amit egyedül is képes, és ha a részletek pontosításához segédek kellenek, azt majd a városi tanácstól kérjük biztosítani. A fontos, hogy olyan tervet adhassunk be, ami megvalósítható, és legalább egy becsült költségvetés is jár hozzá, na meg időrend. Lássuk, mikorra lehet belőle valami, ami már pénzt is hoz a városnak és munkát ad a polgároknak, mert ez lesz a legfontosabb érvünk!
*fejti ki, majd felkel az ültéből jelezve, hogy részéről nincs több mondanivalója. De ha Alakimnak van, még bártan előhozakodhat vele.*
//Parttalan disputa//
- Helyes, helyes.
*bólogat elégedetten. Úgy véli, első körben mindent megbeszéltek, legalábbis amit meg tudtak beszélni. Érdemben nem esett szó például az idős mester díjazásáról, de mivel nem tud konkrétumot felajánlani, így nem is erőlteti a dolgot. Úgy véli, hogy egyelőre a szakmai kihívás bőséges jutalom az öregnek, és amikor elkészül a terveivel, és azokat majd Orthus közbenjárásával a városi tanács elé is beterjesztheti, akkor a kézzelfoghatóbb eredmény se marad el.*
- Lásson munkához, Aherber mester, és ha elkészültek az előzetes tervei, együtt terjesztjük elő azokat. Most végezze el azt, amit egyedül is képes, és ha a részletek pontosításához segédek kellenek, azt majd a városi tanácstól kérjük biztosítani. A fontos, hogy olyan tervet adhassunk be, ami megvalósítható, és legalább egy becsült költségvetés is jár hozzá, na meg időrend. Lássuk, mikorra lehet belőle valami, ami már pénzt is hoz a városnak és munkát ad a polgároknak, mert ez lesz a legfontosabb érvünk!
*fejti ki, majd felkel az ültéből jelezve, hogy részéről nincs több mondanivalója. De ha Alakimnak van, még bártan előhozakodhat vele.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-31 18:04:45
Üzenet elküldve: 2024-05-31 18:04:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Fogalma sincs, hogy mi ülhetett eddig bájos arcán, de minden bizonnyal nem olyan bizalomgerjesztő a látvány, hogy a fiú csak úgy békésen meglegyen mellette. Nem szokta takargatni magát, a kenyér pedig olyan undorral töltötte el, hogy az bizton kiült az arcára. A fiú pedig mégis az egyetlen kincsét kínálta fel neki, ami a legjegesebb jégtömböt is addig olvasztja, amíg szív formájúvá nem válik mellkasa zárjában és még dobogni is nekiáll. Ugyan nem fogadja el, de már érzi, hogy dolga van a gyermekkel. A nevetése madárcsicsergésként tölti meg a kis környezetüket, mikor a fosókát említi. Ugyan nem tegnap volt hasonló korú, de pontosan tudja, hogy milyen is az. Ugyan ő csak néha kóstolta, de még a legádázabb gyermek sem kerülheti el annak ízét.*
- Nem loptál még barackot. Az az igazi.
*Jut eszébe az íz, amit legutoljára csak pálinka nyomán érzett, azt is elnyomta a szesz töményen maró aromája. Most ettől torzul el kissé a vonása, de hamar rendezi.
Mikor végül az anyjára térnek rá, akkor látja a fiú arcának változását, hallja az elcsukló hangot, s ennek nyomán kedve lenne magához ölelni még akkor is, ha egyszerűen rühelli az ilyesfajta érzéseket. Kezei mégis megindulnak a másik felé finoman, majd mikor már majdnem eléri annak vállát, akkor szökik az elméjébe, hogy ez undorító. Nem a gyerek, hanem a tény, hogy tényleg képes és leáll valakivel, puszta jó szándékból. Vele ilyet nem tettek soha, így mindig azzal büntetné a világot, hogy tőle se járhasson ilyen kegy, de most megbicsaklik és enged az érzésnek. De ölelés nem lesz, csupán egy esetlen vállsimogatás, ami kívülről mindennek tűnik, csak nem nyugtatásnak. Talán, mintha egy hangyát seperne le onnan. *
- És apád? *Méri a másikat, tudja, hogy ebből bőgés lesz, s azt is, hogy abba bele fog fájdulni a feje is, de megpróbál nem magára gondolni, mint mindig, hanem a kis elf porontyra. Meg akarja érteni, miért lett egyszeriben szomorú. Bár már sejti.*
- Ha eljössz velem a Kalmárba, ehetünk együtt valamit.Itt van egy köpésre. Pont oda készültem. *Ez hazugság, s abban sem biztos, hogy ildomos gyerekeket fogadóba csalni, de nem tudja itt hagyni őt. Pedig még a történetét sem tudja.*
*Fogalma sincs, hogy mi ülhetett eddig bájos arcán, de minden bizonnyal nem olyan bizalomgerjesztő a látvány, hogy a fiú csak úgy békésen meglegyen mellette. Nem szokta takargatni magát, a kenyér pedig olyan undorral töltötte el, hogy az bizton kiült az arcára. A fiú pedig mégis az egyetlen kincsét kínálta fel neki, ami a legjegesebb jégtömböt is addig olvasztja, amíg szív formájúvá nem válik mellkasa zárjában és még dobogni is nekiáll. Ugyan nem fogadja el, de már érzi, hogy dolga van a gyermekkel. A nevetése madárcsicsergésként tölti meg a kis környezetüket, mikor a fosókát említi. Ugyan nem tegnap volt hasonló korú, de pontosan tudja, hogy milyen is az. Ugyan ő csak néha kóstolta, de még a legádázabb gyermek sem kerülheti el annak ízét.*
- Nem loptál még barackot. Az az igazi.
*Jut eszébe az íz, amit legutoljára csak pálinka nyomán érzett, azt is elnyomta a szesz töményen maró aromája. Most ettől torzul el kissé a vonása, de hamar rendezi.
Mikor végül az anyjára térnek rá, akkor látja a fiú arcának változását, hallja az elcsukló hangot, s ennek nyomán kedve lenne magához ölelni még akkor is, ha egyszerűen rühelli az ilyesfajta érzéseket. Kezei mégis megindulnak a másik felé finoman, majd mikor már majdnem eléri annak vállát, akkor szökik az elméjébe, hogy ez undorító. Nem a gyerek, hanem a tény, hogy tényleg képes és leáll valakivel, puszta jó szándékból. Vele ilyet nem tettek soha, így mindig azzal büntetné a világot, hogy tőle se járhasson ilyen kegy, de most megbicsaklik és enged az érzésnek. De ölelés nem lesz, csupán egy esetlen vállsimogatás, ami kívülről mindennek tűnik, csak nem nyugtatásnak. Talán, mintha egy hangyát seperne le onnan. *
- És apád? *Méri a másikat, tudja, hogy ebből bőgés lesz, s azt is, hogy abba bele fog fájdulni a feje is, de megpróbál nem magára gondolni, mint mindig, hanem a kis elf porontyra. Meg akarja érteni, miért lett egyszeriben szomorú. Bár már sejti.*
- Ha eljössz velem a Kalmárba, ehetünk együtt valamit.Itt van egy köpésre. Pont oda készültem. *Ez hazugság, s abban sem biztos, hogy ildomos gyerekeket fogadóba csalni, de nem tudja itt hagyni őt. Pedig még a történetét sem tudja.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-31 02:16:02
Üzenet elküldve: 2024-05-31 02:16:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Parttalan disputa//
*Ahogy korábban Aherber bácsi ismételte el nagyjából ugyan, azt mint Orthus, most ő teszi ezt. A gátrendszer kapcsán ugyanis az öreg is hasonlóra gondolt. De mikor meg lesz erősítve az elképzelése akkor szakállát simogatva már el is gondolkozik.*
-Megoldható. Minden bizonnyal megoldható. Sőt...
*Fejben már az egyéb alkalmazási módok is felmerülnek benne, de azok még nem állnak össze mert ekkor érkeznek a további igények.*
-Egyenletesen? Ez érdekes. Első körben egy lovakkal mozgatható, forgatható szerkezet van a fejemben, de az túl egyszerű lenne. Még át kell gondolnom.
*Kezd el járni az agya, de ez még nem mozgatta annyira meg, hogy a legegyszerűbb megoldásnál tovább kattanjon az a bizonyos fogaskerék a fejében. A továbbiakra bólint.*
-Két gát amik zárhatóak. Ennek semmi akadálya. Persze csupán a felmérések után lehet konkrétumot mondani, de vannak elképzeléseim. Több is.
*Bólogat lelkesen és szíve szerint már neki is állna a tervezgetéshez. Persze ez nem lesz olyan egyszerű mint korábban. Kell, majd segítség neki. A következő elvárás hallatán is lelkesen kapja a zöldjeit a másikra, de most nem olyan egyértelműen esik le neki a titkolózás oka. Ő feltaláló az olyasmi, hogy telekárak meg hasonlók meg se fordult még a fejében. De a magyarázat hallatán bólint.*
-Oh, értem. Persze nem kötöm senki orrára, hogy mit és miért méricskélek ott.
*Majd úgyis megtudja mindenki. Alakim Aherber épp a város legújabb nevezetességét a forgó vagy zenélő vagy valamilyen gátat tervezi. Zenélő... Ez nem is rossz ötlet.*
//Parttalan disputa//
*Ahogy korábban Aherber bácsi ismételte el nagyjából ugyan, azt mint Orthus, most ő teszi ezt. A gátrendszer kapcsán ugyanis az öreg is hasonlóra gondolt. De mikor meg lesz erősítve az elképzelése akkor szakállát simogatva már el is gondolkozik.*
-Megoldható. Minden bizonnyal megoldható. Sőt...
*Fejben már az egyéb alkalmazási módok is felmerülnek benne, de azok még nem állnak össze mert ekkor érkeznek a további igények.*
-Egyenletesen? Ez érdekes. Első körben egy lovakkal mozgatható, forgatható szerkezet van a fejemben, de az túl egyszerű lenne. Még át kell gondolnom.
*Kezd el járni az agya, de ez még nem mozgatta annyira meg, hogy a legegyszerűbb megoldásnál tovább kattanjon az a bizonyos fogaskerék a fejében. A továbbiakra bólint.*
-Két gát amik zárhatóak. Ennek semmi akadálya. Persze csupán a felmérések után lehet konkrétumot mondani, de vannak elképzeléseim. Több is.
*Bólogat lelkesen és szíve szerint már neki is állna a tervezgetéshez. Persze ez nem lesz olyan egyszerű mint korábban. Kell, majd segítség neki. A következő elvárás hallatán is lelkesen kapja a zöldjeit a másikra, de most nem olyan egyértelműen esik le neki a titkolózás oka. Ő feltaláló az olyasmi, hogy telekárak meg hasonlók meg se fordult még a fejében. De a magyarázat hallatán bólint.*
-Oh, értem. Persze nem kötöm senki orrára, hogy mit és miért méricskélek ott.
*Majd úgyis megtudja mindenki. Alakim Aherber épp a város legújabb nevezetességét a forgó vagy zenélő vagy valamilyen gátat tervezi. Zenélő... Ez nem is rossz ötlet.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-31 01:18:08
Üzenet elküldve: 2024-05-31 01:18:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*A kenyér, kezében kinyújtva várja a választ. De mire gondolt a fiú, amikor felkínálta? Egy röpke jelenet villant fel szeme előtt, amint együtt esznek és vidámak. Zsigerből eszerint cselekedett. Elemi tény számára, hogy az evés mindenkit vidámabbá varázsol, az együtt evés pedig barátságokat szülhet.
A szőke idegen kedvesnek tűnik. Aeltariv nem sejtheti, mennyi belső küzdelemmel jár Nelirának, hogy ne okozzon neki fájdalmat, vagy kellemetlen élményt. Miután a kenyér nem nyeri el az ifjú hölgy tetszését, a fiú erősen gondolkozik, mit jelent a "normális" étel?
~ Nem lehet koszos. Mi volt tiszta mostanában? A fosóka eső után! ~ Arcára kiül a felismerés öröme.*
- A szomszéd utcában van egy fosókás fa, kilóg félig az utcára. Na, annál nincs jobb étel! *Jelenti ki, határozottan. A megnevezése talán elrettentő lehet az apró szemű, sárga szilvafélének, de az íze valóban jó. Sokat enni nem ajánlott, különben hű lesz a névhez, amin Aeltariv hívja.
Egy kérdés megoldva, de elhangzott egy másik is, ami ott visszhangzik a fiú fejében. A kérdés, ami akkor is szorongatja, ha épp senki sem fogalmazza meg. Szép az idő, valami még sincs rendben. Finom a gyümölcs, jó a kenyér, valami mégsem oké a világgal. Valami nem helyes. Tudatosan nem akarja nevén nevezni a "világ hibáját", annak legnagyobb igazságtalanságát, mert ki fog törni belőle a sírás. Fejét lebiggyeszti. Nem akar ő Nelira előtt sírni.*
- Nincs... itt. *Feleli, de hangja már ennyitől elcsuklik. Érzi, hogy még egy szó és bőgni fog, ezért gyorsan vesz egy nagy levegőt, amit benntart.*
*A kenyér, kezében kinyújtva várja a választ. De mire gondolt a fiú, amikor felkínálta? Egy röpke jelenet villant fel szeme előtt, amint együtt esznek és vidámak. Zsigerből eszerint cselekedett. Elemi tény számára, hogy az evés mindenkit vidámabbá varázsol, az együtt evés pedig barátságokat szülhet.
A szőke idegen kedvesnek tűnik. Aeltariv nem sejtheti, mennyi belső küzdelemmel jár Nelirának, hogy ne okozzon neki fájdalmat, vagy kellemetlen élményt. Miután a kenyér nem nyeri el az ifjú hölgy tetszését, a fiú erősen gondolkozik, mit jelent a "normális" étel?
~ Nem lehet koszos. Mi volt tiszta mostanában? A fosóka eső után! ~ Arcára kiül a felismerés öröme.*
- A szomszéd utcában van egy fosókás fa, kilóg félig az utcára. Na, annál nincs jobb étel! *Jelenti ki, határozottan. A megnevezése talán elrettentő lehet az apró szemű, sárga szilvafélének, de az íze valóban jó. Sokat enni nem ajánlott, különben hű lesz a névhez, amin Aeltariv hívja.
Egy kérdés megoldva, de elhangzott egy másik is, ami ott visszhangzik a fiú fejében. A kérdés, ami akkor is szorongatja, ha épp senki sem fogalmazza meg. Szép az idő, valami még sincs rendben. Finom a gyümölcs, jó a kenyér, valami mégsem oké a világgal. Valami nem helyes. Tudatosan nem akarja nevén nevezni a "világ hibáját", annak legnagyobb igazságtalanságát, mert ki fog törni belőle a sírás. Fejét lebiggyeszti. Nem akar ő Nelira előtt sírni.*
- Nincs... itt. *Feleli, de hangja már ennyitől elcsuklik. Érzi, hogy még egy szó és bőgni fog, ezért gyorsan vesz egy nagy levegőt, amit benntart.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-30 22:10:47
Üzenet elküldve: 2024-05-30 22:10:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Parttalan disputa//
*Elégedetten bólint, látva, hogy Aherber máris a munkán gondolkodik. Sejtette, hogy az öböl elég nagy kihívást jelent majd az elhivatott építésznek ahhoz, hogy feledtesse vele az egyéb elképzeléseket.*
- Igen, mindezek kellenek, amiket elmondott. Továbbá valamilyen metódus, mondjuk egy gátrendszer a kiásott öböl elárasztására, hogy ne túl nagy vizmennyiség áramoljon be egyszerre, mert az esetleg károkat okozhat.
Egyúttal arra is ki kellene dolgozni egy megoldást, hogy a kitermelt földet hogyan tudnánk egyenletesen a Meredélybe szórni, és arra is megoldást kell találni, hogy az új öböl oldalából a Meredély is eláraszthatóvá váljék. Északon az öbölből, Délen pedig a folyóparton is célszerű lenne, ha a Meredély két végét kinyitnánk a víz felé, de csak egészen sekély szakaszon, hogy ne legyen túl erős az áramlat, sőt akár le is lehessen zárni azt.
*fejti ki.*
- Illetve, lenne még egy igen fontos elvárás: a kikötőöböl ügye egyelőre még titok. Nem szükséges tudnia a városi népeknek, hogy miért is végzi a méréseit és járja azokat a földeket. Az se hiányzik a városi tanácsnak, hogy valaki, megneszelve a terveket, megszerezze a telkeket és felsrófolja az árukat. Ugye érti a helyzetet?
*teszi hozzá, mert ha őneki eszébe jutott ez a lehetőség, akkor másnak is. És bármennyire is csábító volt a lehetőség, ő maga elengedte, hogy ne ássa alá efféle spekulációval a saját renoméját.*
//Parttalan disputa//
*Elégedetten bólint, látva, hogy Aherber máris a munkán gondolkodik. Sejtette, hogy az öböl elég nagy kihívást jelent majd az elhivatott építésznek ahhoz, hogy feledtesse vele az egyéb elképzeléseket.*
- Igen, mindezek kellenek, amiket elmondott. Továbbá valamilyen metódus, mondjuk egy gátrendszer a kiásott öböl elárasztására, hogy ne túl nagy vizmennyiség áramoljon be egyszerre, mert az esetleg károkat okozhat.
Egyúttal arra is ki kellene dolgozni egy megoldást, hogy a kitermelt földet hogyan tudnánk egyenletesen a Meredélybe szórni, és arra is megoldást kell találni, hogy az új öböl oldalából a Meredély is eláraszthatóvá váljék. Északon az öbölből, Délen pedig a folyóparton is célszerű lenne, ha a Meredély két végét kinyitnánk a víz felé, de csak egészen sekély szakaszon, hogy ne legyen túl erős az áramlat, sőt akár le is lehessen zárni azt.
*fejti ki.*
- Illetve, lenne még egy igen fontos elvárás: a kikötőöböl ügye egyelőre még titok. Nem szükséges tudnia a városi népeknek, hogy miért is végzi a méréseit és járja azokat a földeket. Az se hiányzik a városi tanácsnak, hogy valaki, megneszelve a terveket, megszerezze a telkeket és felsrófolja az árukat. Ugye érti a helyzetet?
*teszi hozzá, mert ha őneki eszébe jutott ez a lehetőség, akkor másnak is. És bármennyire is csábító volt a lehetőség, ő maga elengedte, hogy ne ássa alá efféle spekulációval a saját renoméját.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-29 11:25:41
Üzenet elküldve: 2024-05-29 11:25:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*A gyermek bocsánatot kér, hogy miért is teszi ezt meg, az neki tökéletesen mindegy. Lehet azért, mert az útjában volt, vagy éppen mert lenénizte, de az is megeshet, hogy azért, mert hányingert keltett benne a gondolattal, hogy a mindenféle ürülékbe, csatornamocsokba lépett patkánytalpak nyomára esett kenyeret akar ízlelgetni. Az arcára rá is van írva mindez. De a bocsánatkérés az bocsánatkérés, nem fog ellenállni az ilyesminek, hiszen nem sűrűn ejtenek ki szájukon ilyet az emberek. Így el is száll belőle a hirtelen gerjedt ellenszenv, csak azzal nem tud megbirkózni, hogy egy alig néhány éves kölyökkel szemben áll és hallgatja annak szavait. Nincs az az istenség, aki Nelirá-nak gyermekáldást engedélyezne, mert mind pontosan tudják, hogy az, ami belőle foganna, az még rájuk nézve sem jelentene jót, hiszen mi másnak is tudna életet adni ez a bomlott elméjű szőkeség, mint valami szörnyetegnek. Nem kockáztat. Sem ő, sem más. *
- Nincs semmi baj. *Mondja nagyvonalúan, majd már indulásra készen állna a kezdeti sokk után, ha az a fiúcska nem intézne felé egy olyan mondatot, ami torz világát megrengeti. Talán csak az illem mondat vele ilyesmit, talán ez egy jószándékú valaki, de a felé nyújtott ajándékra még az ő szíve is megolvad. Látja maga előtt, a saját életét, ami egy romhalmaz, amiben senki nem szerette, de ő senkinek nem is adott volna kenyeret. Látja azt is, hogy a kisember, aki feltehetően egy utcagyerek – ámbár ebben nem lehet biztos – minden gond nélkül megosztaná vele az utolsót is. Pedig semmi oka nincs rá. Smaragdjaival végig is méri, s nem sokat gondolkodva a szavain, kiejti azokat.*
- Te mikor ettél utoljára valami normálisat… ami nem ilyen „jó” kenyér? És hol az anyád?
*A maga furcsa módján ez is Nelira, aki most arra készül, hogy valami jót tegyen és talán elviszi valahová megetetni ezt a kis szerencsétlent. Feltéve, ha nem vár rá valami amazon, aki felpofozza, mert a gyerekét akarja istápolni. Annak biztosan csúnya vége lenne. Anyukákat mégsem ölne meg szívesen.*
*A gyermek bocsánatot kér, hogy miért is teszi ezt meg, az neki tökéletesen mindegy. Lehet azért, mert az útjában volt, vagy éppen mert lenénizte, de az is megeshet, hogy azért, mert hányingert keltett benne a gondolattal, hogy a mindenféle ürülékbe, csatornamocsokba lépett patkánytalpak nyomára esett kenyeret akar ízlelgetni. Az arcára rá is van írva mindez. De a bocsánatkérés az bocsánatkérés, nem fog ellenállni az ilyesminek, hiszen nem sűrűn ejtenek ki szájukon ilyet az emberek. Így el is száll belőle a hirtelen gerjedt ellenszenv, csak azzal nem tud megbirkózni, hogy egy alig néhány éves kölyökkel szemben áll és hallgatja annak szavait. Nincs az az istenség, aki Nelirá-nak gyermekáldást engedélyezne, mert mind pontosan tudják, hogy az, ami belőle foganna, az még rájuk nézve sem jelentene jót, hiszen mi másnak is tudna életet adni ez a bomlott elméjű szőkeség, mint valami szörnyetegnek. Nem kockáztat. Sem ő, sem más. *
- Nincs semmi baj. *Mondja nagyvonalúan, majd már indulásra készen állna a kezdeti sokk után, ha az a fiúcska nem intézne felé egy olyan mondatot, ami torz világát megrengeti. Talán csak az illem mondat vele ilyesmit, talán ez egy jószándékú valaki, de a felé nyújtott ajándékra még az ő szíve is megolvad. Látja maga előtt, a saját életét, ami egy romhalmaz, amiben senki nem szerette, de ő senkinek nem is adott volna kenyeret. Látja azt is, hogy a kisember, aki feltehetően egy utcagyerek – ámbár ebben nem lehet biztos – minden gond nélkül megosztaná vele az utolsót is. Pedig semmi oka nincs rá. Smaragdjaival végig is méri, s nem sokat gondolkodva a szavain, kiejti azokat.*
- Te mikor ettél utoljára valami normálisat… ami nem ilyen „jó” kenyér? És hol az anyád?
*A maga furcsa módján ez is Nelira, aki most arra készül, hogy valami jót tegyen és talán elviszi valahová megetetni ezt a kis szerencsétlent. Feltéve, ha nem vár rá valami amazon, aki felpofozza, mert a gyerekét akarja istápolni. Annak biztosan csúnya vége lenne. Anyukákat mégsem ölne meg szívesen.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-29 10:48:27
Üzenet elküldve: 2024-05-29 10:48:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Parttalan disputa//
*Kellően elfáradt megint az öreg ebben a sétában úgyhogy nem is bánja, hogy nem kell hepciáskodnia és most nem várja el tőle senki, hogy lépcsőt másszon. Mondjuk tény, hogy egy normális méretű fotelt beszerezhettek volna azóta. Nem kell sokáig várnia a ház urára se. Megérkezik kezet fognak, az öreg most is kér egy pohár vizet "aranyomtól" majd egyből bele is vágnak a dolgok közepébe. A felvezetés hallatán még nem nagyon változik Aherber bácsi mimikája, de az öböl tervezésére érdeklődve csillannak a szemei. Bólogat az elhangzottakra és mikor megkérdezik, hogy kezdene neki akkor jót kuncog.*
-Pont úgy ahogy most el lett sorolva. A szükséges mérések elvégzése, az öböl terveinek elkészítése aminél figyelembe kell majd venni az előzetes talajvizsgálatok eredményét és a folyó sodrásának változását. Az építkezések megtervezésénél a munkáskezek, költségek, anyagforrások és szállítási útvonalak lesznek nagyon fontosak számunkra. Csak ezek után lehet belekezdeni a tényleges addigra már kiforrott tervek megvalósítására. Első körben magát a medencét alakítanám ki amit egy gát választana el a folyótól. Aztán tölteném csak fel fokozatosan annak a vizével. Erről szólt a kérdés?
//Parttalan disputa//
*Kellően elfáradt megint az öreg ebben a sétában úgyhogy nem is bánja, hogy nem kell hepciáskodnia és most nem várja el tőle senki, hogy lépcsőt másszon. Mondjuk tény, hogy egy normális méretű fotelt beszerezhettek volna azóta. Nem kell sokáig várnia a ház urára se. Megérkezik kezet fognak, az öreg most is kér egy pohár vizet "aranyomtól" majd egyből bele is vágnak a dolgok közepébe. A felvezetés hallatán még nem nagyon változik Aherber bácsi mimikája, de az öböl tervezésére érdeklődve csillannak a szemei. Bólogat az elhangzottakra és mikor megkérdezik, hogy kezdene neki akkor jót kuncog.*
-Pont úgy ahogy most el lett sorolva. A szükséges mérések elvégzése, az öböl terveinek elkészítése aminél figyelembe kell majd venni az előzetes talajvizsgálatok eredményét és a folyó sodrásának változását. Az építkezések megtervezésénél a munkáskezek, költségek, anyagforrások és szállítási útvonalak lesznek nagyon fontosak számunkra. Csak ezek után lehet belekezdeni a tényleges addigra már kiforrott tervek megvalósítására. Első körben magát a medencét alakítanám ki amit egy gát választana el a folyótól. Aztán tölteném csak fel fokozatosan annak a vizével. Erről szólt a kérdés?
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-28 17:58:15
Üzenet elküldve: 2024-05-28 17:58:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*A néni tilos, eszébe vési. Tilos, pedig egy felnőtt nő áll előtte, azaz nem minden felnőtt néni, vagy bácsi. Csak egy pillanatig áll értetlenül a jelenség előtt, de rájön, hogy egybemosni minden felnőttet az csak a kicsik kiváltsága. Ő viszont nagyfiú, legalábbis úgy gondol önmagára.*
- Bocsánat! *Mondja büszkén, hátát is kihúzva az aprócska, vékony hangú "nagyfiú".
Vannak felnőttek és vannak a "felnőttebb felnőttek", ahogy Aeltariv megfogalmazza magában. Édesanyját ő teljes mértékben felnőtt nőnek látta, de egy "felnőttebb felnőtt" gyermeknek nevezte. Nem sejti a fiú, mennyire igaza volt annak az illetőnek.
Erősebben szorít a kenyérre és lassan ingatja fejét.*
- Ez jó kenyér. *Feleli. Mi a jó? Leginkább az, aminél nincs jobb. Aeltariv tudja, hogy a pornak nincs túl rossz íze. Azt is tudja, hogy a romlott étel betegséget hordoz, de azt még nem, hogy a koszos jó étel is hordozhat. Még nem ismeri, hogy a betegség néha láthatatlan és szagtalan. Nem mindig jár együtt undorító dolgokkal. Erre anyja nem tanította meg, mert maga is beérte sokszor a koszossal.
E tudás hiánya vértezi fel Aeltarivet azzal a megingathatatlan bátorsággal, amivel kinyújtja a "jó" kenyeret Nelira felé.*
- Nem éhes...? *Teszi fel a kérdést, mély csendet hagyva a megszólítás helyén. Mit mondhatna a néni helyett? A "hölgy", "hölgyem", kifejezések nem részei szókincsének. A "kisasszony" korból már Nelira kinőhetett, az "asszony", mint állapot pedig talán még nem jellemzi.*
*A néni tilos, eszébe vési. Tilos, pedig egy felnőtt nő áll előtte, azaz nem minden felnőtt néni, vagy bácsi. Csak egy pillanatig áll értetlenül a jelenség előtt, de rájön, hogy egybemosni minden felnőttet az csak a kicsik kiváltsága. Ő viszont nagyfiú, legalábbis úgy gondol önmagára.*
- Bocsánat! *Mondja büszkén, hátát is kihúzva az aprócska, vékony hangú "nagyfiú".
Vannak felnőttek és vannak a "felnőttebb felnőttek", ahogy Aeltariv megfogalmazza magában. Édesanyját ő teljes mértékben felnőtt nőnek látta, de egy "felnőttebb felnőtt" gyermeknek nevezte. Nem sejti a fiú, mennyire igaza volt annak az illetőnek.
Erősebben szorít a kenyérre és lassan ingatja fejét.*
- Ez jó kenyér. *Feleli. Mi a jó? Leginkább az, aminél nincs jobb. Aeltariv tudja, hogy a pornak nincs túl rossz íze. Azt is tudja, hogy a romlott étel betegséget hordoz, de azt még nem, hogy a koszos jó étel is hordozhat. Még nem ismeri, hogy a betegség néha láthatatlan és szagtalan. Nem mindig jár együtt undorító dolgokkal. Erre anyja nem tanította meg, mert maga is beérte sokszor a koszossal.
E tudás hiánya vértezi fel Aeltarivet azzal a megingathatatlan bátorsággal, amivel kinyújtja a "jó" kenyeret Nelira felé.*
- Nem éhes...? *Teszi fel a kérdést, mély csendet hagyva a megszólítás helyén. Mit mondhatna a néni helyett? A "hölgy", "hölgyem", kifejezések nem részei szókincsének. A "kisasszony" korból már Nelira kinőhetett, az "asszony", mint állapot pedig talán még nem jellemzi.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-28 00:06:04
Üzenet elküldve: 2024-05-28 00:06:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 443
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Parttalan disputa//
*Mivel Ahember másodszorra már nem hivatlanul és nem is ismeretlenül érkezik, sokkal kedvére valóbb fogadtatásban lehet része.
Már a komornyik is illedelmesebben köszönti, aztán pedig rögtön a földszintre kíséri.
A cselédlány is sietve közli Orthusszal - aki szokásához híven az emeleti dolgozószobában található -, hogy a várt vendég megérkezett.
Így végül a ház ura is hamar előkerül, hogy kezet nyújtson Alakimnak.
Miután pedig a frissítők ügyét is tisztázták, Morthimer szinte rögtön a tárgyra tér.*
- Legutóbbi találkozásunkról levélben egyeztettem a városi tanáccsal. Nem pont azt a választ kaptam, mint amire számítottam, ugyanakkor olyat, aminek őszintén szólva jobban örülök.
*kezd bele, de nem is csigázza sokáig szóvirágokkal az öreget.*
- Úgy tűnik, a folyami kikötő ötlete a városi tanácsnak is nagyon a kedvére való. Olyannyira, hogy máris a megvalósításában gondolkodnak. Ez azonban komoly előkészületeket igényel: talajméréseket kell végezni, meg kell tervezni a kiásandó öböl méreteit, mélységét. Gondoskodni kell a kitermelt földről, meg kell erősíteni az öblöt, hogy ne tudjon eliszaposodni. Úgy vélem, ez a munka komoly szakértelmet igényel, amivel ön rendelkezik.
*vezeti fel végül a témát.*
- Ha megbíznák vele, hogyan kezdené meg ezt a munkát?
*kérdi aztán.*
//Parttalan disputa//
*Mivel Ahember másodszorra már nem hivatlanul és nem is ismeretlenül érkezik, sokkal kedvére valóbb fogadtatásban lehet része.
Már a komornyik is illedelmesebben köszönti, aztán pedig rögtön a földszintre kíséri.
A cselédlány is sietve közli Orthusszal - aki szokásához híven az emeleti dolgozószobában található -, hogy a várt vendég megérkezett.
Így végül a ház ura is hamar előkerül, hogy kezet nyújtson Alakimnak.
Miután pedig a frissítők ügyét is tisztázták, Morthimer szinte rögtön a tárgyra tér.*
- Legutóbbi találkozásunkról levélben egyeztettem a városi tanáccsal. Nem pont azt a választ kaptam, mint amire számítottam, ugyanakkor olyat, aminek őszintén szólva jobban örülök.
*kezd bele, de nem is csigázza sokáig szóvirágokkal az öreget.*
- Úgy tűnik, a folyami kikötő ötlete a városi tanácsnak is nagyon a kedvére való. Olyannyira, hogy máris a megvalósításában gondolkodnak. Ez azonban komoly előkészületeket igényel: talajméréseket kell végezni, meg kell tervezni a kiásandó öböl méreteit, mélységét. Gondoskodni kell a kitermelt földről, meg kell erősíteni az öblöt, hogy ne tudjon eliszaposodni. Úgy vélem, ez a munka komoly szakértelmet igényel, amivel ön rendelkezik.
*vezeti fel végül a témát.*
- Ha megbíznák vele, hogyan kezdené meg ezt a munkát?
*kérdi aztán.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-26 16:41:24
Üzenet elküldve: 2024-05-26 16:41:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Nem sok időt szentelt annak, hogy befogadja a másik látványát, mindössze egy ösztönös cselekedet volt az, hogy nem hagyta leesni, azt amit meglökött. Lehetett volna egy váza is, nagyon idegesítő felszedni a földről a ripityára tört darabokat. Na meg hiába hiszi azt az ember, hogy mindet felseperte, teljesen biztos, hogy amint egyszer mezítláb sétál végig a padlón, belelép a szilánkba. Kissé félrebiccentett fejjel nézi a fiút, aki leugrik hát a korlátról, majd még a koszos kenyeret is felszedi. Ekkor tudatosul, hogy alig nőtt még ki a földből. ~Ez egy gyerek.~ Állapítja meg magában a nyilvánvaló tényt, amitől úgy fest kezd eluralkodni rajta a pánik. Mégis mit kezdene ő egy teljesen értetlen entitással. Ezekkel beszélgetni sem lehet. Még a szédülés is elkapja, meg is kapaszkodik a vasban, s csak az téríti észhez, amit ez a pofátlan csemete kimond a szájával. A szavak jókora pofonként térítik vissza a valóságba, s nem lenne rest azonnal tenyerével illetni a gyerek arcát, de azért nem olyan szörnyűséges ő, csak megbántották. Megbántották? Vérig sértették. Ő még fiatal és hamvas, mindenki álma a tinédzsertől kezdve az öregembereken át, mindenkié. Ez még nem tudhatja, olyan kicsi, hogy az érdeklődése nem terjedhet ki holmi bújócskán kívül másra. Ezért próbál megbocsátó lenni. Megbocsátó és nagyvonalú, hogy nem tette meg, amit szeretett volna.*
- Ha még egyszer lenénizel én... *Nagy levegőt vesz és elengedi most már tényleg a dühét.* - Nem az én házam, de majdnem lesodortalak onnan. Nem túl... biztonságos. ~Te jó ég!~ *Egészen elképed azon, hogy jó tanácsokat osztogat valakinek, akitől nemrég a rettegés fogta el.* - Minek neked az a kenyér? Hát nem látod, hogy koszos? Hagyd ott, majd elviszik a patkányok vagy kóbor kutyák. *A szemetelés, mint olyan nem érdekli, ő biztos nem vette volna fel. Ha pedig még valami dolga van vele a fiúnak, azt mégsem hagyhatja. Az ő gyomra fájdul meg attól, ha belegondol, hogy azt még valaki lenyelné.*
*Nem sok időt szentelt annak, hogy befogadja a másik látványát, mindössze egy ösztönös cselekedet volt az, hogy nem hagyta leesni, azt amit meglökött. Lehetett volna egy váza is, nagyon idegesítő felszedni a földről a ripityára tört darabokat. Na meg hiába hiszi azt az ember, hogy mindet felseperte, teljesen biztos, hogy amint egyszer mezítláb sétál végig a padlón, belelép a szilánkba. Kissé félrebiccentett fejjel nézi a fiút, aki leugrik hát a korlátról, majd még a koszos kenyeret is felszedi. Ekkor tudatosul, hogy alig nőtt még ki a földből. ~Ez egy gyerek.~ Állapítja meg magában a nyilvánvaló tényt, amitől úgy fest kezd eluralkodni rajta a pánik. Mégis mit kezdene ő egy teljesen értetlen entitással. Ezekkel beszélgetni sem lehet. Még a szédülés is elkapja, meg is kapaszkodik a vasban, s csak az téríti észhez, amit ez a pofátlan csemete kimond a szájával. A szavak jókora pofonként térítik vissza a valóságba, s nem lenne rest azonnal tenyerével illetni a gyerek arcát, de azért nem olyan szörnyűséges ő, csak megbántották. Megbántották? Vérig sértették. Ő még fiatal és hamvas, mindenki álma a tinédzsertől kezdve az öregembereken át, mindenkié. Ez még nem tudhatja, olyan kicsi, hogy az érdeklődése nem terjedhet ki holmi bújócskán kívül másra. Ezért próbál megbocsátó lenni. Megbocsátó és nagyvonalú, hogy nem tette meg, amit szeretett volna.*
- Ha még egyszer lenénizel én... *Nagy levegőt vesz és elengedi most már tényleg a dühét.* - Nem az én házam, de majdnem lesodortalak onnan. Nem túl... biztonságos. ~Te jó ég!~ *Egészen elképed azon, hogy jó tanácsokat osztogat valakinek, akitől nemrég a rettegés fogta el.* - Minek neked az a kenyér? Hát nem látod, hogy koszos? Hagyd ott, majd elviszik a patkányok vagy kóbor kutyák. *A szemetelés, mint olyan nem érdekli, ő biztos nem vette volna fel. Ha pedig még valami dolga van vele a fiúnak, azt mégsem hagyhatja. Az ő gyomra fájdul meg attól, ha belegondol, hogy azt még valaki lenyelné.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-26 16:22:12
Üzenet elküldve: 2024-05-26 16:22:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Egy hirtelen, erős ütést érez a hátán és látóterébe a talaj kerül.*
-VÁÁÁH! *Tör fel egy akaratlan hang. Teste előbb cselekszik, mint az elméje: Markát ösztönből szélesre tárja, hogy tompítsa a várható esést, a maradék kenyeret pedig elejti.
A kellemetlen landolásra mégsem kerül sor, mert aki meglökte, meg is fogja. Nincs vele nehéz dolga, alig huszonvalahány kilót kell visszarántania. "Rossz helyen ülsz" - Hallja a fiú, mikor éppen nagyot sóhajt a megnyugvástól, hogy mégsem esett orra.
~A néninek biztos igaza van.~ Ez a gyerek első benyomása, merthogy bántani nem akarták, ebben biztos. Leugrik a korlátról, önként. Térdkalácsainak meg se kottyan a terhelés, amikor guggolásba érkezik. Szinte gumiból vannak még ebben a korban. Felkapja a kenyeret és azonnal feláll. Biztos, hogy meg fogja még azt enni, hiszen mi baja lehet az ételnek egy kis portól?
Amint megfordul, meglátja az ismeretlen hölgyet, aki olyan világos hajzuhataggal büszkélkedhet, amilyet a sors még nem terelt Aeltariv útjába. A fiú láthatóan elcsodálkozik.*
- Bocsánat. Ez a néni háza? *kérdi, a korláthoz tartozó ingatlan felé mutogatva.*
*Egy hirtelen, erős ütést érez a hátán és látóterébe a talaj kerül.*
-VÁÁÁH! *Tör fel egy akaratlan hang. Teste előbb cselekszik, mint az elméje: Markát ösztönből szélesre tárja, hogy tompítsa a várható esést, a maradék kenyeret pedig elejti.
A kellemetlen landolásra mégsem kerül sor, mert aki meglökte, meg is fogja. Nincs vele nehéz dolga, alig huszonvalahány kilót kell visszarántania. "Rossz helyen ülsz" - Hallja a fiú, mikor éppen nagyot sóhajt a megnyugvástól, hogy mégsem esett orra.
~A néninek biztos igaza van.~ Ez a gyerek első benyomása, merthogy bántani nem akarták, ebben biztos. Leugrik a korlátról, önként. Térdkalácsainak meg se kottyan a terhelés, amikor guggolásba érkezik. Szinte gumiból vannak még ebben a korban. Felkapja a kenyeret és azonnal feláll. Biztos, hogy meg fogja még azt enni, hiszen mi baja lehet az ételnek egy kis portól?
Amint megfordul, meglátja az ismeretlen hölgyet, aki olyan világos hajzuhataggal büszkélkedhet, amilyet a sors még nem terelt Aeltariv útjába. A fiú láthatóan elcsodálkozik.*
- Bocsánat. Ez a néni háza? *kérdi, a korláthoz tartozó ingatlan felé mutogatva.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-26 09:10:44
Üzenet elküldve: 2024-05-26 09:10:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kószálás a városban//
*Valóban úgy hírlik, hogy a környéken nem jó villogtatni értékes tulajdont, de mit tegyen az ember lánya, ha ő maga az érték? Ezt meg tudja állapítani magáról bármikor, amikor győz egy vitában, főleg, amit ő generált. Könnyű a magas lóról beszélni, főleg, ha neki van valamije, ami másoknak nincs.
Ma sem akart csúnyán viselkedni másokkal, de pont az útjában voltak, így mégiscsak teret kell adni annak, ha valami nem tetszik neki. Ezen gondolatai közben szeli az utcákat, de már elég szót váltott idegenekkel, így suhan is kissé kevésbé lakott rész felé. Már ha találni olyat. Gyerekzsivaj, kacagás, beszélgetés mindenhol. Borzasztó. Mintha senkinek nem lenne dolga.
A fehér köpenyes kis törpét észre sem veszi annyira gondolkodik, s úgy gyalogol neki, na meg a korlátnak, hogy amaz esésnek indulhasson, de nagy szerencséjére megfogja a fehér köpeny hátulját még mielőtt baj lenne és visszarántja. Megvárja, hogy újra biztonságos pozíciót vegyen fel. Az nem tudatosul, hogy gyerek, mert nem igazán érdekli. Az sokkal inkább fontos, hogy miért is mentett meg valakit, aki éppen betörhette volna kis koponyáját a macskakövön. Tényleg nem bírja, ha valaki az útjában van.*
- Rossz helyen ülsz.
*Szólal meg, ő ugyan nem mérges, de hangja kissé az, hiszen el kell játszania, hogy neki van igaza. Ki másnak? Mégis miért kell ilyen helyen ülni?*
*Valóban úgy hírlik, hogy a környéken nem jó villogtatni értékes tulajdont, de mit tegyen az ember lánya, ha ő maga az érték? Ezt meg tudja állapítani magáról bármikor, amikor győz egy vitában, főleg, amit ő generált. Könnyű a magas lóról beszélni, főleg, ha neki van valamije, ami másoknak nincs.
Ma sem akart csúnyán viselkedni másokkal, de pont az útjában voltak, így mégiscsak teret kell adni annak, ha valami nem tetszik neki. Ezen gondolatai közben szeli az utcákat, de már elég szót váltott idegenekkel, így suhan is kissé kevésbé lakott rész felé. Már ha találni olyat. Gyerekzsivaj, kacagás, beszélgetés mindenhol. Borzasztó. Mintha senkinek nem lenne dolga.
A fehér köpenyes kis törpét észre sem veszi annyira gondolkodik, s úgy gyalogol neki, na meg a korlátnak, hogy amaz esésnek indulhasson, de nagy szerencséjére megfogja a fehér köpeny hátulját még mielőtt baj lenne és visszarántja. Megvárja, hogy újra biztonságos pozíciót vegyen fel. Az nem tudatosul, hogy gyerek, mert nem igazán érdekli. Az sokkal inkább fontos, hogy miért is mentett meg valakit, aki éppen betörhette volna kis koponyáját a macskakövön. Tényleg nem bírja, ha valaki az útjában van.*
- Rossz helyen ülsz.
*Szólal meg, ő ugyan nem mérges, de hangja kissé az, hiszen el kell játszania, hogy neki van igaza. Ki másnak? Mégis miért kell ilyen helyen ülni?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2282-2301