Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-14 16:30:44
Üzenet elküldve: 2024-08-14 16:30:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Egy enyhe mosoly kerekedik arcára, ahogy Agin helyesel kimondott szavaira, a kereskedőket illetően. Szerencsére ő még megúszta nagyobb verés nélkül, tény, volt már néhány nagyon közeli eset amikor nyakon csípték. Ki tudja talán Eeyrnek más tervei vannak a lánnyal mintsem néhány favágó vagy erdőjáró kezére kerüljön és ott végezze.*
-Pedig finom, csak az állatokkal kell vigyázni, mert ők is szeretik.
*Teszi hozzá néhány kisebb bólintással, mintha okítani szeretné a másikat. Ki hitte volna, hogy ettől az elveszett leánykától is tanulhat valaki bármit is.*
-Hmmm pedig azt hittem ti kétlábúak ismeritek egymást, különben miért laknátok ilyen közel egymáshoz. Talán egy csorda lennétek?
*Kérdez rá, hisz az erdőben nem ezt látta, apró különböző állatcsoportok sokasága, de mindegyik megtartja a tisztes távolságot a másiktól, de itt? Ez a tumultus, számára felfoghatatlan.*
-Vagyis volt... De nem most... De láttam valahol régen.
*Mondja elgondolkodva, a kép beleégett emlékezetébe, de idejét helyét se tudná megmondani, hogy mi történhetett akkor. Illetve ki volt az a másik alak aki betakarta.*
-Ez tartja majd a takarót, átvezetem majd az odúban, és ezen fog lógni, ez alatt fogunk majd aludni, hogy ne fázzunk az este.
*Magyarázza el szépen tervét, ahogy ő azt elképzelte. A név hallatán, egy érdekes fintor ül ki arcára, megrázza kis kócos buksiját kifejezve nem tetszését.*
-Nem tetszik.
*Mondja kicsit megszeppenve, a név emlékezteti arra az állatra akivel egyszer futott össze, de meg is bánta. Hatokig érezte magán és orrában azt a szagot alig tudja lemosni magáról a folyó hideg vizében.*
-Hmmm de nem mondhatod el az odú helyét! Rendben? Az titok.
*Néz szigorúan Aginra, nem szeretné, hogy könnyen kitudódjon búvóhelyének mivolta, hát elvesztené a lényegét. De sajnos el kell ismernie, egy nála sokkal erősebb kéz, sokat segítene a berendezésben.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Egy enyhe mosoly kerekedik arcára, ahogy Agin helyesel kimondott szavaira, a kereskedőket illetően. Szerencsére ő még megúszta nagyobb verés nélkül, tény, volt már néhány nagyon közeli eset amikor nyakon csípték. Ki tudja talán Eeyrnek más tervei vannak a lánnyal mintsem néhány favágó vagy erdőjáró kezére kerüljön és ott végezze.*
-Pedig finom, csak az állatokkal kell vigyázni, mert ők is szeretik.
*Teszi hozzá néhány kisebb bólintással, mintha okítani szeretné a másikat. Ki hitte volna, hogy ettől az elveszett leánykától is tanulhat valaki bármit is.*
-Hmmm pedig azt hittem ti kétlábúak ismeritek egymást, különben miért laknátok ilyen közel egymáshoz. Talán egy csorda lennétek?
*Kérdez rá, hisz az erdőben nem ezt látta, apró különböző állatcsoportok sokasága, de mindegyik megtartja a tisztes távolságot a másiktól, de itt? Ez a tumultus, számára felfoghatatlan.*
-Vagyis volt... De nem most... De láttam valahol régen.
*Mondja elgondolkodva, a kép beleégett emlékezetébe, de idejét helyét se tudná megmondani, hogy mi történhetett akkor. Illetve ki volt az a másik alak aki betakarta.*
-Ez tartja majd a takarót, átvezetem majd az odúban, és ezen fog lógni, ez alatt fogunk majd aludni, hogy ne fázzunk az este.
*Magyarázza el szépen tervét, ahogy ő azt elképzelte. A név hallatán, egy érdekes fintor ül ki arcára, megrázza kis kócos buksiját kifejezve nem tetszését.*
-Nem tetszik.
*Mondja kicsit megszeppenve, a név emlékezteti arra az állatra akivel egyszer futott össze, de meg is bánta. Hatokig érezte magán és orrában azt a szagot alig tudja lemosni magáról a folyó hideg vizében.*
-Hmmm de nem mondhatod el az odú helyét! Rendben? Az titok.
*Néz szigorúan Aginra, nem szeretné, hogy könnyen kitudódjon búvóhelyének mivolta, hát elvesztené a lényegét. De sajnos el kell ismernie, egy nála sokkal erősebb kéz, sokat segítene a berendezésben.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-14 03:52:39
Üzenet elküldve: 2024-08-14 03:52:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Ühüm, értem. Tényleg ez a két választásod van. Vagy adsz nekik sárga karikát, vagy úgy veszed el, hogy ne vegyék észre. De ha mégis észrevesznek, akkor megbüntetnek.
* Ő már csak tudja. Gyerekkorában, mielőtt a nevelőjéhez került volna, ő is próbálkozott az étellopással több-kevesebb sikerrel. Egyszer, az egyik vénebb köcsög elkapta őt, nem is kegyelmezett neki. Fabotjával addig ütötte, hogy egyből elment a kedve a további tolvajlástól. Későbbi éveiben már nem igen próbálkozott, noha nem is volt igazán szüksége rá. Szerencséjére nevelője mindent biztosított számára. *
- Nem, még soha.
* Mondjuk nem is nagyon keresi az efféle növényeket, állatokat viszont annál inkább. Nevelőjével vadászott már borzoira is. Habár ezen tudását nem kamatoztatta, amikor megtámadta őt egy vaddisznó az erdő közepén. Szerencséjére sikerült lehagynia az állatot. *
- Nem, szerintem nem.
* Megrántja a vállát a név hallatára, semmi hasonlóra nem emlékszik. Tény, hogy rossz a névmemóriája, de azért most nem hiszi, hogy ez a helyzet.
A lány felriadására és annak válaszára meglepődik, és tesz egy lépést előre. Nem akarja felzaklatni a lányt, ennek ellenére nem lát semmi rosszat a hulla emlegetésében. *
- Nincs? Ez biztos?
* Teszi fel a kérdést, mintha egyszerűen csak a lány feledkezett volna meg a holttestről. *
- Akkor minek kell a kötél?
* Mutatóujjával rámutat az eszközre.
A kislány nevét sehogy sem tudja meg, de ez nem okoz neki problémát. *
- Akkor majd én elnevezlek. Legyen a neved… Borzoska. Tudod, mert olyan borzos hajad. * Körbe mutatja a feje körül össze-vissza kígyózó hajszálakat. *
- Na, akkor nem kell a segítségem?
//A fiú, a lány és a farkas//
- Ühüm, értem. Tényleg ez a két választásod van. Vagy adsz nekik sárga karikát, vagy úgy veszed el, hogy ne vegyék észre. De ha mégis észrevesznek, akkor megbüntetnek.
* Ő már csak tudja. Gyerekkorában, mielőtt a nevelőjéhez került volna, ő is próbálkozott az étellopással több-kevesebb sikerrel. Egyszer, az egyik vénebb köcsög elkapta őt, nem is kegyelmezett neki. Fabotjával addig ütötte, hogy egyből elment a kedve a további tolvajlástól. Későbbi éveiben már nem igen próbálkozott, noha nem is volt igazán szüksége rá. Szerencséjére nevelője mindent biztosított számára. *
- Nem, még soha.
* Mondjuk nem is nagyon keresi az efféle növényeket, állatokat viszont annál inkább. Nevelőjével vadászott már borzoira is. Habár ezen tudását nem kamatoztatta, amikor megtámadta őt egy vaddisznó az erdő közepén. Szerencséjére sikerült lehagynia az állatot. *
- Nem, szerintem nem.
* Megrántja a vállát a név hallatára, semmi hasonlóra nem emlékszik. Tény, hogy rossz a névmemóriája, de azért most nem hiszi, hogy ez a helyzet.
A lány felriadására és annak válaszára meglepődik, és tesz egy lépést előre. Nem akarja felzaklatni a lányt, ennek ellenére nem lát semmi rosszat a hulla emlegetésében. *
- Nincs? Ez biztos?
* Teszi fel a kérdést, mintha egyszerűen csak a lány feledkezett volna meg a holttestről. *
- Akkor minek kell a kötél?
* Mutatóujjával rámutat az eszközre.
A kislány nevét sehogy sem tudja meg, de ez nem okoz neki problémát. *
- Akkor majd én elnevezlek. Legyen a neved… Borzoska. Tudod, mert olyan borzos hajad. * Körbe mutatja a feje körül össze-vissza kígyózó hajszálakat. *
- Na, akkor nem kell a segítségem?
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-13 22:16:35
Üzenet elküldve: 2024-08-13 22:16:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//Erőpróba: sikeres//
*A titka egészen egyszerű. Nem próbál meg felesleges magyarázatokat keresni arra, amire nem kell. Nem kell például megmagyarázni azt sem, hogy ez a bájos szőkeség miért is olyan rossz, mint amilyen. Sokan talán megpróbálnák megvédeni őt azzal, hogy azért csinálja, mert nem bántak vele jól, hogy azért, mert szörnyű dolgok történtek vele vagy azért, mert… csak. Fene tudja, hogy miért, mert nincs is olyan, hogy „miért”. Azért, mert ő ilyen. A vérében és az elméjében ott lakozik a gonoszság. Egy démon, egy szörnyeteg, pont olyan, mint ő, és jajj, de mennyire csodálatos érzés tudni, hogy az! Tudni, hogy ő maga sincs egyedül e világban, tudni, hogy van, aki elől nem kell menekülnie, hogy van, aki mellett ő is számít, sőt, van, aki kifejezetten őt akarja. Van valaki, aki mellett önfeledten játszadozhat, és most azt is teszi, játszik. Nelira idegeivel.
Nagyon élvezetes nézni azt, ahogy a smaragd lélektükrök ezúttal tényleg azt mutatják, ami a lány lelkének legmélyén legalább olyan erősen ficánkol, mint ahogy ő tette pár perccel ezelőtt, hogy az a nyavalyás fruska végre odaadja neki a testet. Azt, ahogy szegény Nelira szenved a saját érzelmeinek erejétől. Tökéletes.*
- Ó, ezt nem kell már bizonygatnod. Már bebizonyítottad azzal, hogy tényleg ilyen sokáig vártál rám. Ugye másra nem vártál volna ilyen sokáig? Hümm… akkor… tényleg nem értem, miért hisztiztél. A hülye kis büszkeséged miatt? Az kit érdekel, de komolyan? Na, kérem azt a csókot!
*Érzi, ahogy a karjai által szoros bilincsekbe zárt lány minden erejét bevetve próbál felemelkedni. Ő is megfeszíti az izmait, hogy ellentartson. Mit sem tudva Nelira mögöttes tervéről, ő a ficánkolást csak annak tudja be, hogy a kis szőke harcol, hogy teljesítse az ő vágyát. Milyen kár, hogy bénácska vergődésnél tovább nem jut. Kedve támadna kinevetni, de a látvány nyújtotta élvezettől annyira az arcára fagyott a vigyora, hogy még nevetni sem tud. Pedig az utoljára kinyögött mondat miatt már majdnem megsajnálja szegényt, de csak majdnem.*
- Oh, igen? Na és mondd csak… ki dönti azt el, hogy mit érdemelsz? Te? Én? Az anyukád? Ömm… nem, egyik sem. Azért bánok így veled, mert most így akarok. Ha te mást akarsz, harcold ki! Kényszeríts másokat, hogy azt tegyék, amire vágysz! Ez már csak így megy…
*Ő is épp ezt teszi. Nem várja meg, hogy tovább szenvedjen a lány azért a csókért, ő maga hajol hozzá egészen közel, de végül nem lesz belőle semmiféle csók, csupán úgy nyal végig a szőkeség finom, puha arcán, mintha épp egy éhes vipera ízlelgetné az áldozatát. Karjai szorítása közben lazul, így már lehet esélye Nelirá-nak kiszabadulni, ha ki akar, de azt a vágytól és önelégültségtől fűtött vigyort továbbra sem lehet lemosni a feketeség arcáról.*
//Erőpróba: sikeres//
*A titka egészen egyszerű. Nem próbál meg felesleges magyarázatokat keresni arra, amire nem kell. Nem kell például megmagyarázni azt sem, hogy ez a bájos szőkeség miért is olyan rossz, mint amilyen. Sokan talán megpróbálnák megvédeni őt azzal, hogy azért csinálja, mert nem bántak vele jól, hogy azért, mert szörnyű dolgok történtek vele vagy azért, mert… csak. Fene tudja, hogy miért, mert nincs is olyan, hogy „miért”. Azért, mert ő ilyen. A vérében és az elméjében ott lakozik a gonoszság. Egy démon, egy szörnyeteg, pont olyan, mint ő, és jajj, de mennyire csodálatos érzés tudni, hogy az! Tudni, hogy ő maga sincs egyedül e világban, tudni, hogy van, aki elől nem kell menekülnie, hogy van, aki mellett ő is számít, sőt, van, aki kifejezetten őt akarja. Van valaki, aki mellett önfeledten játszadozhat, és most azt is teszi, játszik. Nelira idegeivel.
Nagyon élvezetes nézni azt, ahogy a smaragd lélektükrök ezúttal tényleg azt mutatják, ami a lány lelkének legmélyén legalább olyan erősen ficánkol, mint ahogy ő tette pár perccel ezelőtt, hogy az a nyavalyás fruska végre odaadja neki a testet. Azt, ahogy szegény Nelira szenved a saját érzelmeinek erejétől. Tökéletes.*
- Ó, ezt nem kell már bizonygatnod. Már bebizonyítottad azzal, hogy tényleg ilyen sokáig vártál rám. Ugye másra nem vártál volna ilyen sokáig? Hümm… akkor… tényleg nem értem, miért hisztiztél. A hülye kis büszkeséged miatt? Az kit érdekel, de komolyan? Na, kérem azt a csókot!
*Érzi, ahogy a karjai által szoros bilincsekbe zárt lány minden erejét bevetve próbál felemelkedni. Ő is megfeszíti az izmait, hogy ellentartson. Mit sem tudva Nelira mögöttes tervéről, ő a ficánkolást csak annak tudja be, hogy a kis szőke harcol, hogy teljesítse az ő vágyát. Milyen kár, hogy bénácska vergődésnél tovább nem jut. Kedve támadna kinevetni, de a látvány nyújtotta élvezettől annyira az arcára fagyott a vigyora, hogy még nevetni sem tud. Pedig az utoljára kinyögött mondat miatt már majdnem megsajnálja szegényt, de csak majdnem.*
- Oh, igen? Na és mondd csak… ki dönti azt el, hogy mit érdemelsz? Te? Én? Az anyukád? Ömm… nem, egyik sem. Azért bánok így veled, mert most így akarok. Ha te mást akarsz, harcold ki! Kényszeríts másokat, hogy azt tegyék, amire vágysz! Ez már csak így megy…
*Ő is épp ezt teszi. Nem várja meg, hogy tovább szenvedjen a lány azért a csókért, ő maga hajol hozzá egészen közel, de végül nem lesz belőle semmiféle csók, csupán úgy nyal végig a szőkeség finom, puha arcán, mintha épp egy éhes vipera ízlelgetné az áldozatát. Karjai szorítása közben lazul, így már lehet esélye Nelirá-nak kiszabadulni, ha ki akar, de azt a vágytól és önelégültségtől fűtött vigyort továbbra sem lehet lemosni a feketeség arcáról.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:03:54
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//Erőpróba: sikertelen//
*Nem akar küzdeni. Ezt a lányt várta és most itt van. De a szavak, amik elhagyják azt a sötét ajkat, az ő lelkét is megfestik feketével. Amúgy sem volt túl világos. Nem bírja elviselni, ha megbántják. Elevenen égetne fel mindenkit, akinek mondatai beletalálnak az igazságba. Mert tényleg egész este várta. És lehet, hogy közben múlatta az időt idegenekkel, a smaragdok csak az ajtót nézték, hogy hátha megjelenik. De nem jelent meg. Az első percek csak elkedvtelenítették. Az első fertályóra már fájdalmas lüktetésbe kényszerítette a szívét. Az első óra eltüntette a világából azt a kevés reményt is, ami volt. És hány olyan telt még el addig, amíg virradni kezdett az ablak mögötti világ, amin csak bámulta az idő múlását, ahogy egyre távolabb kerül tőle az, akit ott akart maga mellett tudni. Eltűnt és bele is törődött majdnem. Mint Tian. Mint mindenki. Aztán egyszer csak megjelent. Felborította a megszokott szenvedést, a fájdalmat, amivel együtt él olyan sok ideje, ami hűbb társa bárkinél. Belegyalogolt és elhajtotta a biztonságosan sűrű ködöt körüle. Már szólalna is meg, hogy megvédje a helyzetet, mikor hirtelen a puha matracot érzi gerince alatt, de nem olyan kényelmesen, mintha aludni feküdt volna le. A fölé magasodó lány nem hagyja abba a beszédet, amik csak egyre inkább szítják benne a szégyent. Mert rettentően gyalázatos érzés az, hogy valaki belelát a sötét mélyére és felszínre hozza azt, amit bárki elől eltakart volna. Azért gyűlöli most Lil-t, mert pont ezért tudná szeretni. Valaki látja őt, nem csak azt hiszi. Valaki nem siet el sértődötten, ha ő talál valami szörnyűséget vágni a fejéhez.
Az első pillanatban majd eleped azért a csókért, elfeledve azt, amit azelőtt hallott. De a játék ébresztő hatással van rá, nem Nelira lenne, ha csak úgy adná magát. Sőt, nem adná, hanem teljesítené bárki kívánságát.
Úgy néz rá, mint aki majd meghal azért az ajkakért. De nem mozdul. A zöld szemek éhesen villannak, de belül már más tombol... megbosszulja a szavakat ezek a picsán, ha addig él is. Az ő veséjébe úgy lásson csak bele, hogy közben kussol. *
- Tőled senki sem fontosabb.
*Csak egyetlen határozott mozdulatra van szükség, miközben felküzdi magát, mintha megtenni akarná a kívánalmát, de semmi más terve nincs, mint lelökni a lányt az ágyról, hogy aztán a kis tőre a gyomrában landoljon, amint ő kerekedik felül. Sokat kell majd takarítania és reméli a gyerek nem lát majd a nyomokból semmit, bár ha kell, úgyis megmagyarázza.
De a mozdulat csúfos kudarcba fullad, amit semmi másnak nem tudhat be, mint, hogy fáradt. Ezzel menti magát a még nagyobb szégyentől. Az arcára nem enged belőle viszont semmit. De nemhogy le nem tudja lökni, azt a szájat sem éri el.*
~Kurva~
- Nem érdemlem, hogy így bánj velem, ha már egész éjjel téged vártalak. *Próbálkozik még... egyszer sikerül...*
//Erőpróba: sikertelen//
*Nem akar küzdeni. Ezt a lányt várta és most itt van. De a szavak, amik elhagyják azt a sötét ajkat, az ő lelkét is megfestik feketével. Amúgy sem volt túl világos. Nem bírja elviselni, ha megbántják. Elevenen égetne fel mindenkit, akinek mondatai beletalálnak az igazságba. Mert tényleg egész este várta. És lehet, hogy közben múlatta az időt idegenekkel, a smaragdok csak az ajtót nézték, hogy hátha megjelenik. De nem jelent meg. Az első percek csak elkedvtelenítették. Az első fertályóra már fájdalmas lüktetésbe kényszerítette a szívét. Az első óra eltüntette a világából azt a kevés reményt is, ami volt. És hány olyan telt még el addig, amíg virradni kezdett az ablak mögötti világ, amin csak bámulta az idő múlását, ahogy egyre távolabb kerül tőle az, akit ott akart maga mellett tudni. Eltűnt és bele is törődött majdnem. Mint Tian. Mint mindenki. Aztán egyszer csak megjelent. Felborította a megszokott szenvedést, a fájdalmat, amivel együtt él olyan sok ideje, ami hűbb társa bárkinél. Belegyalogolt és elhajtotta a biztonságosan sűrű ködöt körüle. Már szólalna is meg, hogy megvédje a helyzetet, mikor hirtelen a puha matracot érzi gerince alatt, de nem olyan kényelmesen, mintha aludni feküdt volna le. A fölé magasodó lány nem hagyja abba a beszédet, amik csak egyre inkább szítják benne a szégyent. Mert rettentően gyalázatos érzés az, hogy valaki belelát a sötét mélyére és felszínre hozza azt, amit bárki elől eltakart volna. Azért gyűlöli most Lil-t, mert pont ezért tudná szeretni. Valaki látja őt, nem csak azt hiszi. Valaki nem siet el sértődötten, ha ő talál valami szörnyűséget vágni a fejéhez.
Az első pillanatban majd eleped azért a csókért, elfeledve azt, amit azelőtt hallott. De a játék ébresztő hatással van rá, nem Nelira lenne, ha csak úgy adná magát. Sőt, nem adná, hanem teljesítené bárki kívánságát.
Úgy néz rá, mint aki majd meghal azért az ajkakért. De nem mozdul. A zöld szemek éhesen villannak, de belül már más tombol... megbosszulja a szavakat ezek a picsán, ha addig él is. Az ő veséjébe úgy lásson csak bele, hogy közben kussol. *
- Tőled senki sem fontosabb.
*Csak egyetlen határozott mozdulatra van szükség, miközben felküzdi magát, mintha megtenni akarná a kívánalmát, de semmi más terve nincs, mint lelökni a lányt az ágyról, hogy aztán a kis tőre a gyomrában landoljon, amint ő kerekedik felül. Sokat kell majd takarítania és reméli a gyerek nem lát majd a nyomokból semmit, bár ha kell, úgyis megmagyarázza.
De a mozdulat csúfos kudarcba fullad, amit semmi másnak nem tudhat be, mint, hogy fáradt. Ezzel menti magát a még nagyobb szégyentől. Az arcára nem enged belőle viszont semmit. De nemhogy le nem tudja lökni, azt a szájat sem éri el.*
~Kurva~
- Nem érdemlem, hogy így bánj velem, ha már egész éjjel téged vártalak. *Próbálkozik még... egyszer sikerül...*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:16:41
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Utolsó csepp lehet a pohárban az, hogy Nelira kijelenti, ő Lil-t szeretné. Hiába szépíti a kimondott szavakat az „is” szócskával, Nori mégis megérzi, hogy nem őt akarják. Így nem meglepő, hogy végül elveszíti a küzdelmet Lil ellen. Nincs már hozzá ereje, hogy visszatartsa őt, a démon -szerinte szörnyeteg- úgy tör ki belőle, mintha szó szerint a zárkája rácsait robbantotta volna ki a helyéről, hogy az utána keletkezett porfelhőből diadalittasan sétáljon ki, átlépve a legyőzött alteregójának elernyedt teste fölött. Végig a sötét folyosón, fel a visszhangos lépcsőkön, majd ki a fénybe, amit úgy gyűlöl. Szerencsére azonban nem a tűző nap irritálóan vakító sugarai fogadják, hanem egy számára egész kellemes környezetbe érkezik, ahol a csillogó, smaragdszemű szőkeség várja őt. Egy halvány mosoly kíséretében átkarolja a lányt, s igyekszik megnyugtatni, hogy most az a haszontalan csitri került béklyók közé, aki megpróbálta bezárni őt a lelke legmélyére. Ezért mondja, hogy minden rendben van.*
- Ezt örömmel hallom. Tudod, nagyon bájos, hogy képes voltál egy egész éjszakán át várni rám, csak tudod, az a hiszti nem kellett volna, mikor megérkeztem. *Billenti oldalra a fejét, és hagyja, hogy ők ketten elvesszenek a következő másodpercek csendjében, míg váratlanul, egy hirtelen mozdulattal hátra nem dönti az ágyon ülő Nelirá-t. Fölé magasodik, kezeit lefogja, és úgy bámulja tovább a zöldeket.*
- Ott akartál hagyni. Nem csak őt, engem is. Mindegyikünket. Csak azért, mert nem jöttem időben. Milyen jogon? Drága, a vágyakat nem győzheti le az idő múlása, ezt te is tudod, hisz ezért vártál rám egész éjszaka. Előfordul, hogy valamit nem kapsz meg akkor, amikor akarod, de ha végre megkaptad, ne kéresd hát magad!
*Mondja a Lil-től megszokott furcsa rébuszokban, aminek az igazi értelmét talán ő maga is csak valamilyen nyakatekert módon elvont magyarázatban látja.
Egyre közeledik a lányhoz ajkaihoz, de végül megáll, mikor a távolság már csak akkora közöttük, hogy a Nelirá-nak egészen kényelmetlen helyzetbe kelljen felemelnie a fejét, ha meg akarja csókolni őt.*
- Kérek egy csókot! Bizonyítsd be, hogy akarsz engem, hogy az álmok világa nem fontosabb nálam! *Fogalmazza meg színpadiasan azt is, hogy nehogy el merjen neki itt aludni.*
*Utolsó csepp lehet a pohárban az, hogy Nelira kijelenti, ő Lil-t szeretné. Hiába szépíti a kimondott szavakat az „is” szócskával, Nori mégis megérzi, hogy nem őt akarják. Így nem meglepő, hogy végül elveszíti a küzdelmet Lil ellen. Nincs már hozzá ereje, hogy visszatartsa őt, a démon -szerinte szörnyeteg- úgy tör ki belőle, mintha szó szerint a zárkája rácsait robbantotta volna ki a helyéről, hogy az utána keletkezett porfelhőből diadalittasan sétáljon ki, átlépve a legyőzött alteregójának elernyedt teste fölött. Végig a sötét folyosón, fel a visszhangos lépcsőkön, majd ki a fénybe, amit úgy gyűlöl. Szerencsére azonban nem a tűző nap irritálóan vakító sugarai fogadják, hanem egy számára egész kellemes környezetbe érkezik, ahol a csillogó, smaragdszemű szőkeség várja őt. Egy halvány mosoly kíséretében átkarolja a lányt, s igyekszik megnyugtatni, hogy most az a haszontalan csitri került béklyók közé, aki megpróbálta bezárni őt a lelke legmélyére. Ezért mondja, hogy minden rendben van.*
- Ezt örömmel hallom. Tudod, nagyon bájos, hogy képes voltál egy egész éjszakán át várni rám, csak tudod, az a hiszti nem kellett volna, mikor megérkeztem. *Billenti oldalra a fejét, és hagyja, hogy ők ketten elvesszenek a következő másodpercek csendjében, míg váratlanul, egy hirtelen mozdulattal hátra nem dönti az ágyon ülő Nelirá-t. Fölé magasodik, kezeit lefogja, és úgy bámulja tovább a zöldeket.*
- Ott akartál hagyni. Nem csak őt, engem is. Mindegyikünket. Csak azért, mert nem jöttem időben. Milyen jogon? Drága, a vágyakat nem győzheti le az idő múlása, ezt te is tudod, hisz ezért vártál rám egész éjszaka. Előfordul, hogy valamit nem kapsz meg akkor, amikor akarod, de ha végre megkaptad, ne kéresd hát magad!
*Mondja a Lil-től megszokott furcsa rébuszokban, aminek az igazi értelmét talán ő maga is csak valamilyen nyakatekert módon elvont magyarázatban látja.
Egyre közeledik a lányhoz ajkaihoz, de végül megáll, mikor a távolság már csak akkora közöttük, hogy a Nelirá-nak egészen kényelmetlen helyzetbe kelljen felemelnie a fejét, ha meg akarja csókolni őt.*
- Kérek egy csókot! Bizonyítsd be, hogy akarsz engem, hogy az álmok világa nem fontosabb nálam! *Fogalmazza meg színpadiasan azt is, hogy nehogy el merjen neki itt aludni.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-12 07:14:47
Üzenet elküldve: 2024-08-12 07:14:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Nem a nemesekre gondol, főleg, hogy azt sem tudja kik vagy mik azok. A piactéri kofákra gondol kiknek portékái illata belengi az egész teret és annak környékét.*
-A kétlábúak, a kőréten, sok asztallal, és és és a sok ennivel, Grael mondta arany karikát kell nekik adni. És akkor elvehetem az almát.
*Próbálja elmagyarázni sajátos hiányzó szókincsével a piacteret és annak mivoltját. A Holdsajtot illetően fejét értetlenül oldalra dönti.*
-Nem láttál még olyat? Az erdőben lehet találni, sokat, vagyis lehetett.
*Adja válaszul, bizony ő sem jött volna be a városba, ha nem ritkultak volna meg az általa ismert élelem lelőhelyek az erdőben. Viszont a felkínált hagymásvérre kiöltött nyelvel, undort kifejező tekintettel rázza meg fejét, mint aki valaki keserű gyógyszert nyelt volna.*
-Te ismered Graelt?
*Teszi fel kérdését feltételezve, ha ismeri a helyet, lehet látta a másik férfit.*
-Hulla?
*Néz ismét értetlenül a férfira, de a szó, ahogy kimondja. Fejéhez nyúl, ahogy egy apró de annál élesebb fájdalom csap belé, odakap egy hangosabb felszisszenéssel. Szeme előtt kirajzolódik ködösen egy ágy, azon egy homályos arcú kétlábú, és egy másik alak egy nőies szintén arctalan, ahogy egy fehér lepedőt húz a másikra. Majd, ahogy a fájdalom jött, úgy száll tova. Így már tudja miről beszél a férfi, a riadalom kiül arcára.*
-Nem, nem! Nincs hulla!
*rázza meg fejét tagadóan, ő tényleg csak kényelmessé tenné új otthonukat. Ez a válasz eléggé felzaklatta, hogy a nővel kapcsolatos válaszara mar nem is reagál, de a névre egy pillanatra ledermed, de a férfira tekintve ismét egy fejrázás a válasz.*
-Nem tudom.
*Mondja sajnálkozva, a szitok szavakat amiket hozzávágtak az erdőben töltött ideje alatt, azokat szóvá sem akarja hozni.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Nem a nemesekre gondol, főleg, hogy azt sem tudja kik vagy mik azok. A piactéri kofákra gondol kiknek portékái illata belengi az egész teret és annak környékét.*
-A kétlábúak, a kőréten, sok asztallal, és és és a sok ennivel, Grael mondta arany karikát kell nekik adni. És akkor elvehetem az almát.
*Próbálja elmagyarázni sajátos hiányzó szókincsével a piacteret és annak mivoltját. A Holdsajtot illetően fejét értetlenül oldalra dönti.*
-Nem láttál még olyat? Az erdőben lehet találni, sokat, vagyis lehetett.
*Adja válaszul, bizony ő sem jött volna be a városba, ha nem ritkultak volna meg az általa ismert élelem lelőhelyek az erdőben. Viszont a felkínált hagymásvérre kiöltött nyelvel, undort kifejező tekintettel rázza meg fejét, mint aki valaki keserű gyógyszert nyelt volna.*
-Te ismered Graelt?
*Teszi fel kérdését feltételezve, ha ismeri a helyet, lehet látta a másik férfit.*
-Hulla?
*Néz ismét értetlenül a férfira, de a szó, ahogy kimondja. Fejéhez nyúl, ahogy egy apró de annál élesebb fájdalom csap belé, odakap egy hangosabb felszisszenéssel. Szeme előtt kirajzolódik ködösen egy ágy, azon egy homályos arcú kétlábú, és egy másik alak egy nőies szintén arctalan, ahogy egy fehér lepedőt húz a másikra. Majd, ahogy a fájdalom jött, úgy száll tova. Így már tudja miről beszél a férfi, a riadalom kiül arcára.*
-Nem, nem! Nincs hulla!
*rázza meg fejét tagadóan, ő tényleg csak kényelmessé tenné új otthonukat. Ez a válasz eléggé felzaklatta, hogy a nővel kapcsolatos válaszara mar nem is reagál, de a névre egy pillanatra ledermed, de a férfira tekintve ismét egy fejrázás a válasz.*
-Nem tudom.
*Mondja sajnálkozva, a szitok szavakat amiket hozzávágtak az erdőben töltött ideje alatt, azokat szóvá sem akarja hozni.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-11 21:03:24
Üzenet elküldve: 2024-08-11 21:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
* Úgy gondolja, hogy a kislány a gazdagabbakról, már-már a nemesekről beszél, mikor azt mondja „annyi van nekik, hogy úgysem tudnák megenni”. Erről ő nem sokat tud, ő mindig meg tudta enni az ő részét, nem szenvedett bőségben.
Ránt egyet a vállán. *
- Nem tudom, nem ismerek senkit, akinek ennyi étele lenne.
* Újból meglepődik, értetlenségét kifejezve felhúzza a szemöldökét. *
- Holdsajt? Olyat még nem ettem. Viszont tudod mit ettem? Hagymás vért. Na az finom. Majd egyszer meg kellene kóstolnod.
* Visszaemlékezik, amikor az egyik pásztor hagymás vért készített számára. Talán nem tartozik az előkelőbb ételek közé, de bizony jól lakott vele.
A helymeghatározásra biccent egyet. *
- Igen, tudom merre van. Voltam már ott.
* A kislány elmagyarázza, hogy mire használná a pokrócot, mire Agin sóhajt egy nagyot. Még mindig nem hiszi, hogy ne egy hullát akarna becsomagolni vele, mert hát a kötél és a pokróc az furcsa kombináció.
Úgy dönt tiszta vizet önt a pohárba. *
- Na jó. Tudom, hogy egy hullától akarsz megszabadulni. Segítek.
* Igazán bevallhatná már ezen gondját a kislány, és észrevehetné, hogy Agin csak segíteni akar.
Felmutatja két ujját. *
- Csak kettő. Ő egy nő.
* Úgy tűnik, hogy a gyermek nem igazán akarja megosztani Aginnal a nevét, de ő nem lesz dühös. Nyugodt és türelmes marad, és újból rákérdez. *
- Úgy értem, hogy mi a neved?
//A fiú, a lány és a farkas//
* Úgy gondolja, hogy a kislány a gazdagabbakról, már-már a nemesekről beszél, mikor azt mondja „annyi van nekik, hogy úgysem tudnák megenni”. Erről ő nem sokat tud, ő mindig meg tudta enni az ő részét, nem szenvedett bőségben.
Ránt egyet a vállán. *
- Nem tudom, nem ismerek senkit, akinek ennyi étele lenne.
* Újból meglepődik, értetlenségét kifejezve felhúzza a szemöldökét. *
- Holdsajt? Olyat még nem ettem. Viszont tudod mit ettem? Hagymás vért. Na az finom. Majd egyszer meg kellene kóstolnod.
* Visszaemlékezik, amikor az egyik pásztor hagymás vért készített számára. Talán nem tartozik az előkelőbb ételek közé, de bizony jól lakott vele.
A helymeghatározásra biccent egyet. *
- Igen, tudom merre van. Voltam már ott.
* A kislány elmagyarázza, hogy mire használná a pokrócot, mire Agin sóhajt egy nagyot. Még mindig nem hiszi, hogy ne egy hullát akarna becsomagolni vele, mert hát a kötél és a pokróc az furcsa kombináció.
Úgy dönt tiszta vizet önt a pohárba. *
- Na jó. Tudom, hogy egy hullától akarsz megszabadulni. Segítek.
* Igazán bevallhatná már ezen gondját a kislány, és észrevehetné, hogy Agin csak segíteni akar.
Felmutatja két ujját. *
- Csak kettő. Ő egy nő.
* Úgy tűnik, hogy a gyermek nem igazán akarja megosztani Aginnal a nevét, de ő nem lesz dühös. Nyugodt és türelmes marad, és újból rákérdez. *
- Úgy értem, hogy mi a neved?
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:25:54
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:25:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazából nem érdekelné, ha megtudná Lil, hogy nem csak ő él itt egyedül. De vannak azok a dolgok, amit, ha kimond, akkor érdeklődni kezdenek. Ha pedig érdeklődnek, akkor válaszolnia kell. Ha pedig nem akar válaszolni, mégis kíváncsiskodnak, akkor nagyon mérges lesz és talán olyan csúnya búcsúzások jönnek létre, mint amilyen Merlaná-val volt legutóbb. És ez még a jobbik eset.
Pásztázza a lakást, még mindig keresve minden jelet, hogy mit is csinálhatott idebent a fiú. Nem akar aggódni, próbálja messze űzni. Kissé belegondolva ezért mégis jó, hogy itt van Lil, mert valamelyest lefoglalja. Háromszor mondta ki egymás után a nevét, ami csoda, hogy nem idézett meg a tükörből egy másodikat belőle. Az lenne igazán szép. Tényleg lehetetlenül fáradt. A feketeség miatt van az egész. Kimerült smaragdjaival néz rá, de nem felejt el játszani egy kicsit. Az utána következő mondatok viszont az olyasmik, amiket annyira utál. Olyan kétségbeesett és szánalmas. Neki nem kell Nori. Neki az kell, akivel a temetőben összeakadt. Akitől félhetett, de mégis felé tudott kerekedni, gyengeséget pedig a egyetlen pillantásában sem látott. Az a személy izgalmas. Ez a másik, aki itt van, nem elégíti ki túlzottan, de a semminél jobb. Mára ez jutott. Egyébként tényleg nagyon szép teremtés, csak ez annyira nagyon kevés. Nem is érti mire fel várt rá olyan hosszasan.*
- Édes, ha szeretne látni, engedd csak, nekem ő is hiányzik.
*Az "is" csak egy apró hazugság. Ő pont azt a részt szereti a lányban, amit még amaz sem tud elfogadni. És valószínűleg senki ezen a világon. Persze, hogy Neli-t az vonzza. A legsötétebbek a legelhagyottabbak. Azt ismeri igazán.
A szemei csillogásnak indulnak, sokan hiszik teljesen hülyének, de ő pontosan látja mi van épp körülötte. Az ágyon melléülő megváltozott. Még a karok sem olyan elrettentőek. Kiengedte hát neki. Végre itt van. A szavakat ugyan nem tudja mire vélni, de nem is akarja. Abszurd a kép, ahogy egyáltalán nem jön zavarba attól, ami történik, sőt, nagyon élvezi. Várta. Hidegen fonódik rá a biztonságot nyújtó kar.*
- De hiányoztál.
*Néz a másik sötét szemeibe és szinte elveszik benne. Ezt a pillanatot akarta. Őt. A megnyugvását. A tükrét. Aki mellett nem érzi magát borzasztónak. Úgy öleli magához, mintha egész életében rá várt volna. Hogyha ő fon valakit a karjaiba az más, azt lehet. Az nem az ő börtöne. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazából nem érdekelné, ha megtudná Lil, hogy nem csak ő él itt egyedül. De vannak azok a dolgok, amit, ha kimond, akkor érdeklődni kezdenek. Ha pedig érdeklődnek, akkor válaszolnia kell. Ha pedig nem akar válaszolni, mégis kíváncsiskodnak, akkor nagyon mérges lesz és talán olyan csúnya búcsúzások jönnek létre, mint amilyen Merlaná-val volt legutóbb. És ez még a jobbik eset.
Pásztázza a lakást, még mindig keresve minden jelet, hogy mit is csinálhatott idebent a fiú. Nem akar aggódni, próbálja messze űzni. Kissé belegondolva ezért mégis jó, hogy itt van Lil, mert valamelyest lefoglalja. Háromszor mondta ki egymás után a nevét, ami csoda, hogy nem idézett meg a tükörből egy másodikat belőle. Az lenne igazán szép. Tényleg lehetetlenül fáradt. A feketeség miatt van az egész. Kimerült smaragdjaival néz rá, de nem felejt el játszani egy kicsit. Az utána következő mondatok viszont az olyasmik, amiket annyira utál. Olyan kétségbeesett és szánalmas. Neki nem kell Nori. Neki az kell, akivel a temetőben összeakadt. Akitől félhetett, de mégis felé tudott kerekedni, gyengeséget pedig a egyetlen pillantásában sem látott. Az a személy izgalmas. Ez a másik, aki itt van, nem elégíti ki túlzottan, de a semminél jobb. Mára ez jutott. Egyébként tényleg nagyon szép teremtés, csak ez annyira nagyon kevés. Nem is érti mire fel várt rá olyan hosszasan.*
- Édes, ha szeretne látni, engedd csak, nekem ő is hiányzik.
*Az "is" csak egy apró hazugság. Ő pont azt a részt szereti a lányban, amit még amaz sem tud elfogadni. És valószínűleg senki ezen a világon. Persze, hogy Neli-t az vonzza. A legsötétebbek a legelhagyottabbak. Azt ismeri igazán.
A szemei csillogásnak indulnak, sokan hiszik teljesen hülyének, de ő pontosan látja mi van épp körülötte. Az ágyon melléülő megváltozott. Még a karok sem olyan elrettentőek. Kiengedte hát neki. Végre itt van. A szavakat ugyan nem tudja mire vélni, de nem is akarja. Abszurd a kép, ahogy egyáltalán nem jön zavarba attól, ami történik, sőt, nagyon élvezi. Várta. Hidegen fonódik rá a biztonságot nyújtó kar.*
- De hiányoztál.
*Néz a másik sötét szemeibe és szinte elveszik benne. Ezt a pillanatot akarta. Őt. A megnyugvását. A tükrét. Aki mellett nem érzi magát borzasztónak. Úgy öleli magához, mintha egész életében rá várt volna. Hogyha ő fon valakit a karjaiba az más, azt lehet. Az nem az ő börtöne. *
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-10 19:45:17
Üzenet elküldve: 2024-08-10 19:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 834
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy telnek a lakásban töltött percek, és egyre több részletét fedezi fel magának, úgy tűnik egyre elképzelhetőbb forgatókönyvnek, hogy ez itt az ő otthona is legyen. Borzalmasan rosszul esett neki, hogy Mai nem tervez már vele együtt élni, pedig mennyire beleélték már magukat. Miért ne csinálhatná most fordítva? Először a lakás, utána a lány. Mindkettőt megszerezhetné magának.
Azon gondolkozik, mit is csináljon, miközben a falon lévő festményt bámulja nem is törődve azzal, hogy mire is meregeti a szemeit éppen. Sokkalta inkább lekötik most a figyelmét a hangok a fejében, melyek közül az egyik, legtávolabbról szóló, de legakaratosabb azt mondja, hogy vegyen el mindent, amire vágyik. A szőkeséget magát, a vérét, az otthonát. Persze lelkének többi darabkája erőteljesen tiltakozva próbálja elnyomni ezt a hangot.*
- Nincs itt más, csak én. Rémeket látsz az álmosságtól. *Talán Nelira legnagyobb szerencséjére ezt válaszolja ahelyett, hogy rákérdezne, mit is keres pontosan. Egyébként a lakásnak valóban van egy olyan hangulata, mintha egy furcsa dimenzióba léptek volna át, ahol szellemek rejtőznek az ágy alatt, a szekrény, az ajtó mögött, a falban, a padlóban, mindenhol. Nori érzi is a tengernyi szempár figyelő tekintetét, és néha még a hideg leheletüket is a tarkóján.*
- Nelira. Szóval… Nelira. Értem… Nelira. *Ismételgeti a nevet, mert annak visszhangja nem akar elmúlni a fejéből. Közben pedig rájön valamire. Arra, hogy fél, sőt, retteg idebent. Most ő érzi magát börtönben, nem is, egy akváriumban, amiben tüstént megfullad, ha nem rohan ki most azonnal. Nem teszi. Ott marad, és remegő kezekkel, riadt tekintettel bámulja a szőkeség gyönyörű, smaragd íriszeit. A furcsa érintés közben a hideg is kirázza. Saját ajkaiba harap olyan erősen, hogy fájjon, de fel nem sérti őket.*
- Nori. Mindig Nori. A többiek, ők nem igaziak. Csak velem vannak, de nem léteznek igazából. Mármint, de… a fejemben. Lil-t pedig ne hívogasd, túl veszélyes! Most is figyel, hallgat, elő akar jönni, de nem engedem neki. Ne mondd ki többet a nevét, mert nem fogom tudni visszatartani!
*A védekezés formájául ezúttal a tagadást választja. Azt, hogy a fejében élő alternatív személyiségei nem léteznek, csak a képzelet szüleményei. Így próbálja az elméje jelentette ketrecben tartani Lil-t. Aki nem létezik, az nem is tudja elvenni tőle a testet. Aki nem létezik, az nem veszélyes. De, baszd meg, de! Létezik… hogyne létezne… kurvára létezek!
Tekintete megváltozik, eltűnik belőle a korábbi félelem, kihúzza magát, így már nem csak a fűző tartja egyenesen a hátát, és a magassarkúkban is sokkal magabiztosabban áll, mint korábban. Aztán fogja magát, lecsüccsen Nelira mellé, és látszólag kedvesen átkarolja őt. Ha menekülne, akkor erősebben tartja, nem engedi eltávolodni.*
- Jól van, édes… minden rendben van… *Hangja a korábbinál magasabb tónusban szólal meg, szavaival vészjóslóan kezdi nyugtatni Nelirá-t, mintha már valami baj történt volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy telnek a lakásban töltött percek, és egyre több részletét fedezi fel magának, úgy tűnik egyre elképzelhetőbb forgatókönyvnek, hogy ez itt az ő otthona is legyen. Borzalmasan rosszul esett neki, hogy Mai nem tervez már vele együtt élni, pedig mennyire beleélték már magukat. Miért ne csinálhatná most fordítva? Először a lakás, utána a lány. Mindkettőt megszerezhetné magának.
Azon gondolkozik, mit is csináljon, miközben a falon lévő festményt bámulja nem is törődve azzal, hogy mire is meregeti a szemeit éppen. Sokkalta inkább lekötik most a figyelmét a hangok a fejében, melyek közül az egyik, legtávolabbról szóló, de legakaratosabb azt mondja, hogy vegyen el mindent, amire vágyik. A szőkeséget magát, a vérét, az otthonát. Persze lelkének többi darabkája erőteljesen tiltakozva próbálja elnyomni ezt a hangot.*
- Nincs itt más, csak én. Rémeket látsz az álmosságtól. *Talán Nelira legnagyobb szerencséjére ezt válaszolja ahelyett, hogy rákérdezne, mit is keres pontosan. Egyébként a lakásnak valóban van egy olyan hangulata, mintha egy furcsa dimenzióba léptek volna át, ahol szellemek rejtőznek az ágy alatt, a szekrény, az ajtó mögött, a falban, a padlóban, mindenhol. Nori érzi is a tengernyi szempár figyelő tekintetét, és néha még a hideg leheletüket is a tarkóján.*
- Nelira. Szóval… Nelira. Értem… Nelira. *Ismételgeti a nevet, mert annak visszhangja nem akar elmúlni a fejéből. Közben pedig rájön valamire. Arra, hogy fél, sőt, retteg idebent. Most ő érzi magát börtönben, nem is, egy akváriumban, amiben tüstént megfullad, ha nem rohan ki most azonnal. Nem teszi. Ott marad, és remegő kezekkel, riadt tekintettel bámulja a szőkeség gyönyörű, smaragd íriszeit. A furcsa érintés közben a hideg is kirázza. Saját ajkaiba harap olyan erősen, hogy fájjon, de fel nem sérti őket.*
- Nori. Mindig Nori. A többiek, ők nem igaziak. Csak velem vannak, de nem léteznek igazából. Mármint, de… a fejemben. Lil-t pedig ne hívogasd, túl veszélyes! Most is figyel, hallgat, elő akar jönni, de nem engedem neki. Ne mondd ki többet a nevét, mert nem fogom tudni visszatartani!
*A védekezés formájául ezúttal a tagadást választja. Azt, hogy a fejében élő alternatív személyiségei nem léteznek, csak a képzelet szüleményei. Így próbálja az elméje jelentette ketrecben tartani Lil-t. Aki nem létezik, az nem is tudja elvenni tőle a testet. Aki nem létezik, az nem veszélyes. De, baszd meg, de! Létezik… hogyne létezne… kurvára létezek!
Tekintete megváltozik, eltűnik belőle a korábbi félelem, kihúzza magát, így már nem csak a fűző tartja egyenesen a hátát, és a magassarkúkban is sokkal magabiztosabban áll, mint korábban. Aztán fogja magát, lecsüccsen Nelira mellé, és látszólag kedvesen átkarolja őt. Ha menekülne, akkor erősebben tartja, nem engedi eltávolodni.*
- Jól van, édes… minden rendben van… *Hangja a korábbinál magasabb tónusban szólal meg, szavaival vészjóslóan kezdi nyugtatni Nelirá-t, mintha már valami baj történt volna.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-10 18:23:42
Üzenet elküldve: 2024-08-10 18:23:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
-De miért? Annyit van nekik annyit képtelenek megenni! És ha nem akarják, hogy elvegyék dugják el mint a mókusok a makkot! Én is mindig megosztozom a holdsajton Deressel, bár nem szereti de megeszi ha nagyon éhes.
*Mondja a számára teljesen jogos véleményét, meglepő határozottsággal. Majd a következő kérdésére a férfinak csak megrázza a fejét, fogalma sincs Grael épp hol lehet vagy mit csinál.*
-Azt mondta a "Pegazus"-ban szokott lenne mikor sötét van, egy hangos kő odú arra!
*Mutat valamerre a főtér irányába. Arra azért emlékszik merről jött, ha még a város teljes területét még nem teljesen fedezte fel.*
-Öhhmm. Nem tudom. Milyen másik dolog? Nekem csak azért kell, hogy ne fázzunk az este. Az odúnk hideg.
*Válaszolja végül, talán így végül leesik a férfi számára, hogy semmiféle sötét ügyletekbe a leányka még nem keveredett, és reméli, hogy nem is fog. A felnevetésnél egy picit megrázkódik, de kíváncsian figyeli a férfi reakcióját.*
-Kurtizán? Az milyen négylábú? Vagy kettő?
*Kérdezi gyermeki ártatlansággal, ő ilyenről nem igazán halott. Rokonnak lenni egy farkaskutyával? Nos ha az nem is, de tényleg közel állnak egymáshoz. Mióta az eszét tudja, ami valamiért eléggé rövid, Deres mindig mellette volt, és sosem hagyta el őt.*
-Semmi haragos nevet.
*Mondja picit mérgesen, hangjában érezhető, hogy kezdi megelégelni azt a sok szitok szót amit a kétlábúak mindig a fejéhez vágnak, a többi dolgot jobb is ha nem említi.*
//A fiú, a lány és a farkas//
-De miért? Annyit van nekik annyit képtelenek megenni! És ha nem akarják, hogy elvegyék dugják el mint a mókusok a makkot! Én is mindig megosztozom a holdsajton Deressel, bár nem szereti de megeszi ha nagyon éhes.
*Mondja a számára teljesen jogos véleményét, meglepő határozottsággal. Majd a következő kérdésére a férfinak csak megrázza a fejét, fogalma sincs Grael épp hol lehet vagy mit csinál.*
-Azt mondta a "Pegazus"-ban szokott lenne mikor sötét van, egy hangos kő odú arra!
*Mutat valamerre a főtér irányába. Arra azért emlékszik merről jött, ha még a város teljes területét még nem teljesen fedezte fel.*
-Öhhmm. Nem tudom. Milyen másik dolog? Nekem csak azért kell, hogy ne fázzunk az este. Az odúnk hideg.
*Válaszolja végül, talán így végül leesik a férfi számára, hogy semmiféle sötét ügyletekbe a leányka még nem keveredett, és reméli, hogy nem is fog. A felnevetésnél egy picit megrázkódik, de kíváncsian figyeli a férfi reakcióját.*
-Kurtizán? Az milyen négylábú? Vagy kettő?
*Kérdezi gyermeki ártatlansággal, ő ilyenről nem igazán halott. Rokonnak lenni egy farkaskutyával? Nos ha az nem is, de tényleg közel állnak egymáshoz. Mióta az eszét tudja, ami valamiért eléggé rövid, Deres mindig mellette volt, és sosem hagyta el őt.*
-Semmi haragos nevet.
*Mondja picit mérgesen, hangjában érezhető, hogy kezdi megelégelni azt a sok szitok szót amit a kétlábúak mindig a fejéhez vágnak, a többi dolgot jobb is ha nem említi.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-10 17:05:39
Üzenet elküldve: 2024-08-10 17:05:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
- Kétlábú? Ezt jó tudni. * Feleli félig ironikusan. * Az utóbbiban igaza volt. Az emberek nem igazán szeretik, ha elveszed tőlük az ételt, és nem fizeted ki. Bár gondolom a lopás is megoldás, ha nincs * kis szünet * sárga karikád.
* Arra továbbra sem jön rá, hogy ki az a Grael, de ahogy hallja, segített a lánynak. *
- És most miért nincs veled ez a fickó? Hova ment?
* Lassan megrázza a fejét. A lány látszólag nem érti, hogy Agin mire céloz. Vagy csak nem akarja bevallani. *
- Nem, nem. Ahogy elnéztem nagyon jól cipeli a pokrócot. De én a másik dologra gondolok. Tudod.
* Reméli, hogy most már nem fog többet köntörfalazni, és bevallja a tervét, hogy haladhassanak.
A Liszával kapcsolatos spekulációra Agin hangosan felnevet. *
- Nem, ő egy kurtizán. Nekem nincsen Deresem.
* Az állatra néz, majd vissza a lányra. Felfedez némi hasonlóságot kettejük között, mintha rokonok lennének. Kíváncsi rá, hogy hogyan lehet egy ilyen kicsi lány egy ilyen nagy állatnak a gazdája, de erre egyelőre nem kérdez rá. Most fontosabb gondjuk is van. *
- És hogy szeretnéd, hogy hívjanak?
//A fiú, a lány és a farkas//
- Kétlábú? Ezt jó tudni. * Feleli félig ironikusan. * Az utóbbiban igaza volt. Az emberek nem igazán szeretik, ha elveszed tőlük az ételt, és nem fizeted ki. Bár gondolom a lopás is megoldás, ha nincs * kis szünet * sárga karikád.
* Arra továbbra sem jön rá, hogy ki az a Grael, de ahogy hallja, segített a lánynak. *
- És most miért nincs veled ez a fickó? Hova ment?
* Lassan megrázza a fejét. A lány látszólag nem érti, hogy Agin mire céloz. Vagy csak nem akarja bevallani. *
- Nem, nem. Ahogy elnéztem nagyon jól cipeli a pokrócot. De én a másik dologra gondolok. Tudod.
* Reméli, hogy most már nem fog többet köntörfalazni, és bevallja a tervét, hogy haladhassanak.
A Liszával kapcsolatos spekulációra Agin hangosan felnevet. *
- Nem, ő egy kurtizán. Nekem nincsen Deresem.
* Az állatra néz, majd vissza a lányra. Felfedez némi hasonlóságot kettejük között, mintha rokonok lennének. Kíváncsi rá, hogy hogyan lehet egy ilyen kicsi lány egy ilyen nagy állatnak a gazdája, de erre egyelőre nem kérdez rá. Most fontosabb gondjuk is van. *
- És hogy szeretnéd, hogy hívjanak?
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:49:44
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:49:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Hát ha még elhatározás lenne, de úgy tűnik a városban könnyebb dolga lesz, vagy legalább is reméli túlélés szempontjából, sajnos a vadak amik az erdőt járják megnehezítik a dolgát, és a biztonságos holdsajt lelőhelyek lassacskán elfogynak.*
-Igen. Igen az.
*Válaszol beletörődően, nem kis feladat egy ilyen lánykának egyedül megállnia a helyét. Az aranyérme felkeresése nem zavartatja Derest, tudja mi jelent veszélyt számukra, az pedig a férfi oldalán lóg. Amint felmutatja Cilia bőszen kezd bólogatni.*
-Igen, sárga karika.
*Helyesel a férfinak. Igazából neki eddig se volt szüksége egy darabra se, de inkább csak azért mert fogalma se volt mire jó. Még szerencse Grael elmagyarázta neki mire kell majd használnia.*
-Magas kétlábú, szőrös arccal, megtalált nemrég a városban. Ő adott nekem sárga karikát, hogy azt adjam oda azoknak akiknek van enniük az asztalon, mert nem szabad csak úgy elvenni, csak akkor hogyha nem látják.
*Magyarázza el vékonyka kis hangján, hogy lopni nem szabad csak akkor ha nem néznek.*
-Sosem adok Deresnek olyat amit nem bírna el. Talán rosszul cipeli a pokrócot Deres?
*Rázza meg fejét, pontosan tudja mire képes barátja és mire nem. A kérdést pedig vissza szegezi zöld szemeivel a férfi irányába. Csak tudná pontosan mire gondol.*
-Liszát? Ő a te Deresed?
*Kérdezi ismét lelkesen, abban reménykedve a férfi tényleg sorstársa. Azonban Agin kérdésére a nevét illetően megrázza a fejét.*
-Csupa haragos néven. De azokat nem szeretem.
//A fiú, a lány és a farkas//
*Hát ha még elhatározás lenne, de úgy tűnik a városban könnyebb dolga lesz, vagy legalább is reméli túlélés szempontjából, sajnos a vadak amik az erdőt járják megnehezítik a dolgát, és a biztonságos holdsajt lelőhelyek lassacskán elfogynak.*
-Igen. Igen az.
*Válaszol beletörődően, nem kis feladat egy ilyen lánykának egyedül megállnia a helyét. Az aranyérme felkeresése nem zavartatja Derest, tudja mi jelent veszélyt számukra, az pedig a férfi oldalán lóg. Amint felmutatja Cilia bőszen kezd bólogatni.*
-Igen, sárga karika.
*Helyesel a férfinak. Igazából neki eddig se volt szüksége egy darabra se, de inkább csak azért mert fogalma se volt mire jó. Még szerencse Grael elmagyarázta neki mire kell majd használnia.*
-Magas kétlábú, szőrös arccal, megtalált nemrég a városban. Ő adott nekem sárga karikát, hogy azt adjam oda azoknak akiknek van enniük az asztalon, mert nem szabad csak úgy elvenni, csak akkor hogyha nem látják.
*Magyarázza el vékonyka kis hangján, hogy lopni nem szabad csak akkor ha nem néznek.*
-Sosem adok Deresnek olyat amit nem bírna el. Talán rosszul cipeli a pokrócot Deres?
*Rázza meg fejét, pontosan tudja mire képes barátja és mire nem. A kérdést pedig vissza szegezi zöld szemeivel a férfi irányába. Csak tudná pontosan mire gondol.*
-Liszát? Ő a te Deresed?
*Kérdezi ismét lelkesen, abban reménykedve a férfi tényleg sorstársa. Azonban Agin kérdésére a nevét illetően megrázza a fejét.*
-Csupa haragos néven. De azokat nem szeretem.
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:22:02
Üzenet elküldve: 2024-08-10 15:22:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
* Az állat egy kicsit visszább vesz, és leül. Ennek eredményeképp Agin is jobban elengedi magát, így teljes figyelmét a lánynak szenteli. *
- Ühüm. Nagy elhatározás kell hozzá, hogy ezt végig csináld.
* Ami a sárga karikát illeti, a lány tökéletes leírást ad egy aranyérméről, aminek hála Agin egyből a fejéhez kap. Gondtalanul elkezd a zsebében kotorászni. Arra nem gondol, hogy a kislányt vagy a farkast ez esetleg megijesztheti. A kotorászás meghozza a gyümölcsét. A zsebéből kihalász egy aranyérmét, amit felmutat a gyermeknek. *
- Ilyenre gondolsz? Ez arany.
* Játékosan feldobja a levegőbe, majd elkapja. *
- Nekem nem kell adj. Nincs szükségem rá.
* Hazugság, mindenkinek szüksége van pénzre. Azt viszont nem hiszi, hogy a lánynak olyan sok lenne belőle, hogy lelkiismeret furdalás nélkül kérjen tőle. *
- Amúgy ki az a Grael? A barátod?
* Nem lepődne meg, ha a lány nem lenne teljesen egyedül, leszámítva persze a farkast. Egyedül nehéz dolga lenne egy gyermeknek Arthenior sötét utcáin. *
- Persze, egyelőre csak a takarót kell vinnie. De mi lesz akkor, mikor az egészet kell cipelni? Én már csináltam hasonlót, tudom hogy kell.
* A gyermek kérdésére kissé meglepődik. Minimálisan felhúzza a szemöldökét, és elgondolkozik egy rövid ideig. *
- Hát, mondhatni van. * Ha egy szobát a Hét Varjúban odúnak lehet nevezni. Arra a kérdésre, hogy eddig mit vitt oda, egyből rávágja a választ. * Eddig csak Liszát, de próbálkozom még. Csak tudod nehéz pénz nélkül.
* Liszával is szerencséje volt, hiszen ismeretségük miatt nem kellett fizessen. Vagyis inkább nem tudott.
Kezét a mellkasára teszi. *
- Agin vagyok. Téged hogy hívnak?
//A fiú, a lány és a farkas//
* Az állat egy kicsit visszább vesz, és leül. Ennek eredményeképp Agin is jobban elengedi magát, így teljes figyelmét a lánynak szenteli. *
- Ühüm. Nagy elhatározás kell hozzá, hogy ezt végig csináld.
* Ami a sárga karikát illeti, a lány tökéletes leírást ad egy aranyérméről, aminek hála Agin egyből a fejéhez kap. Gondtalanul elkezd a zsebében kotorászni. Arra nem gondol, hogy a kislányt vagy a farkast ez esetleg megijesztheti. A kotorászás meghozza a gyümölcsét. A zsebéből kihalász egy aranyérmét, amit felmutat a gyermeknek. *
- Ilyenre gondolsz? Ez arany.
* Játékosan feldobja a levegőbe, majd elkapja. *
- Nekem nem kell adj. Nincs szükségem rá.
* Hazugság, mindenkinek szüksége van pénzre. Azt viszont nem hiszi, hogy a lánynak olyan sok lenne belőle, hogy lelkiismeret furdalás nélkül kérjen tőle. *
- Amúgy ki az a Grael? A barátod?
* Nem lepődne meg, ha a lány nem lenne teljesen egyedül, leszámítva persze a farkast. Egyedül nehéz dolga lenne egy gyermeknek Arthenior sötét utcáin. *
- Persze, egyelőre csak a takarót kell vinnie. De mi lesz akkor, mikor az egészet kell cipelni? Én már csináltam hasonlót, tudom hogy kell.
* A gyermek kérdésére kissé meglepődik. Minimálisan felhúzza a szemöldökét, és elgondolkozik egy rövid ideig. *
- Hát, mondhatni van. * Ha egy szobát a Hét Varjúban odúnak lehet nevezni. Arra a kérdésre, hogy eddig mit vitt oda, egyből rávágja a választ. * Eddig csak Liszát, de próbálkozom még. Csak tudod nehéz pénz nélkül.
* Liszával is szerencséje volt, hiszen ismeretségük miatt nem kellett fizessen. Vagyis inkább nem tudott.
Kezét a mellkasára teszi. *
- Agin vagyok. Téged hogy hívnak?
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:53:14
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:53:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Mosoly, ide vagy oda, még ha él is benne valami apróság a mosoly felől, számára ez vegyes érzelmeket kelt. Állatokat is lehet látni "mosolyogni" csak épp az pont vicsorítás, hogy ez a kétlábúak között miért is a boldogság jele, talán megtudta volna mondani annak idején. A férfi láthatja is dicsérő szavai után miért kaphatta ezt a nevet a jószág, pofáján a lévő fehéres szőrszálak, a deresedés jelei a korral járnak már. De ha már Deresnél járnak a kíváncsi szemek, a jószág amint látja a férfi felemeli mindkét kezét a magasba, alább hagy a vicsorgással, nagy hátsóját is leteszi a földre, a morgást kissé lejjebb hagyja de még hallható. A bizalmát még nem teljesen nyerte el a férfi. Árgus mélybarna szemei a kutyának azóta is a másik mozzanatait kémleli.*
-Büszke?
*Tágulnak nagyra a meglepetéstől az aprócska zöld szemek. Majd egyik kezével elengedve a kancsót, felmutatja kezét, mutató és hüvelykujja segítségével egy kört formál.*
-Ekkora, Grael mondta azt kell odaadjam azoknak akiktől elakarok venni. De amikor ezeket találtam senki nem volt ott. Szóval csak elhoztam.
*Meséli el az ő verzióját az esetről. Majd fejét megrázza kifejezve nem tetszését.*
-Csak a mohatakarót kell hoznia Deresnek.
*Mutat a pokrócra a földön amit Deres elengedett az üldözésük végett*
-Azt idáig elbírta. Neked is van odúd? Te mit vittél oda?
*Csillannak fel szemei kicsit reménykedve, talán talált valaki mást aki hasonlóan él mint jó maga. Ha a férfinak sikerül beédesgetnie magát a pároshoz, megfog lepődni, hogy semmiféle hulláról nincs itt szó, csupán egy zavarodott lánykáról aki berendezné új lakóhelyét.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Mosoly, ide vagy oda, még ha él is benne valami apróság a mosoly felől, számára ez vegyes érzelmeket kelt. Állatokat is lehet látni "mosolyogni" csak épp az pont vicsorítás, hogy ez a kétlábúak között miért is a boldogság jele, talán megtudta volna mondani annak idején. A férfi láthatja is dicsérő szavai után miért kaphatta ezt a nevet a jószág, pofáján a lévő fehéres szőrszálak, a deresedés jelei a korral járnak már. De ha már Deresnél járnak a kíváncsi szemek, a jószág amint látja a férfi felemeli mindkét kezét a magasba, alább hagy a vicsorgással, nagy hátsóját is leteszi a földre, a morgást kissé lejjebb hagyja de még hallható. A bizalmát még nem teljesen nyerte el a férfi. Árgus mélybarna szemei a kutyának azóta is a másik mozzanatait kémleli.*
-Büszke?
*Tágulnak nagyra a meglepetéstől az aprócska zöld szemek. Majd egyik kezével elengedve a kancsót, felmutatja kezét, mutató és hüvelykujja segítségével egy kört formál.*
-Ekkora, Grael mondta azt kell odaadjam azoknak akiktől elakarok venni. De amikor ezeket találtam senki nem volt ott. Szóval csak elhoztam.
*Meséli el az ő verzióját az esetről. Majd fejét megrázza kifejezve nem tetszését.*
-Csak a mohatakarót kell hoznia Deresnek.
*Mutat a pokrócra a földön amit Deres elengedett az üldözésük végett*
-Azt idáig elbírta. Neked is van odúd? Te mit vittél oda?
*Csillannak fel szemei kicsit reménykedve, talán talált valaki mást aki hasonlóan él mint jó maga. Ha a férfinak sikerül beédesgetnie magát a pároshoz, megfog lepődni, hogy semmiféle hulláról nincs itt szó, csupán egy zavarodott lánykáról aki berendezné új lakóhelyét.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 23:12:15
Üzenet elküldve: 2024-08-09 23:12:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
* Észreveszi, hogy mindketten idegesek és feszültek. A lány hátrál egy lépést, mire Agin lassan maga elé emeli a bal kezét. *
- Nyugi. Mondtam, hogy nem akarlak bántani. * Szólal meg nyugodt hangon.
Magabiztosa rámosolyog a lányra. *
-Deres. * Ismétli meg a farkas nevét. * Szép név. Illik rá.
* Tekintetét a gyönyörű állatra szegezi, ami valamiért nem akar megenyhülni. Talán a keze a kard markolatán tehet erről. Nincs mit tenni, jobbját is leveszi a kardról. Most mindkét kezét maga elé emeli. *
- Semmi gond. Nem akarok bajt.
* Óvatosan tesz egy lépést előre, de közben mindkét kezét maga előtt hagyja. A lány kérdésére a korsóra pillant. Felhorkant. *
- Dehogyis.
* Most kissé lennebb engedi kezét, mert egyszerűen fárasztó folyamatosan fent tartani. *
- Egyáltalán nem haragszom. Sőt, büszke vagyok rád.
* Elvégre nem minden gyermek tudná ezt végig csinálni. Eltüntetni egy holttestet nagy meló. *
- Sárga karika? Az meg mi?
* Fogalma sincs, hogy miről beszél a lány. *
- Tudom min mész keresztül. * Elvégre ő is végig járta már ezt az utat. * Segíteni szeretnék. Tudod, elég sok a fizikai munka vele. És Deres nem lesz elég hozzá. Na meg ott van az is, hogy nehogy észrevegyenek. Arra is odafigyelünk.
* Igazából jót is tenne neki egy kis elfoglaltság. Ha már nőt nem kapott, legalább egy hullát tüntessen el. *
//A fiú, a lány és a farkas//
* Észreveszi, hogy mindketten idegesek és feszültek. A lány hátrál egy lépést, mire Agin lassan maga elé emeli a bal kezét. *
- Nyugi. Mondtam, hogy nem akarlak bántani. * Szólal meg nyugodt hangon.
Magabiztosa rámosolyog a lányra. *
-Deres. * Ismétli meg a farkas nevét. * Szép név. Illik rá.
* Tekintetét a gyönyörű állatra szegezi, ami valamiért nem akar megenyhülni. Talán a keze a kard markolatán tehet erről. Nincs mit tenni, jobbját is leveszi a kardról. Most mindkét kezét maga elé emeli. *
- Semmi gond. Nem akarok bajt.
* Óvatosan tesz egy lépést előre, de közben mindkét kezét maga előtt hagyja. A lány kérdésére a korsóra pillant. Felhorkant. *
- Dehogyis.
* Most kissé lennebb engedi kezét, mert egyszerűen fárasztó folyamatosan fent tartani. *
- Egyáltalán nem haragszom. Sőt, büszke vagyok rád.
* Elvégre nem minden gyermek tudná ezt végig csinálni. Eltüntetni egy holttestet nagy meló. *
- Sárga karika? Az meg mi?
* Fogalma sincs, hogy miről beszél a lány. *
- Tudom min mész keresztül. * Elvégre ő is végig járta már ezt az utat. * Segíteni szeretnék. Tudod, elég sok a fizikai munka vele. És Deres nem lesz elég hozzá. Na meg ott van az is, hogy nehogy észrevegyenek. Arra is odafigyelünk.
* Igazából jót is tenne neki egy kis elfoglaltság. Ha már nőt nem kapott, legalább egy hullát tüntessen el. *
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:55:14
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:55:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Deres már egy ideje nyűgös, a városi levegő nem tesz jót az idegeinek, számára túl sok az ismeretlen szag. Ennek lelkiállapotban pedig főképp nem tesz jót a folyton folyvást őket figyelő szemek, a nyakukban loholó személyek pedig csak olaj a tűzre. Amint meglátja Agin keze a kard nyelére csúszik, mérgesen csaholni kezd, mintha figyelmeztetné, hogy ez egy borzasztó ötlet. A nagy jószág nem a férfi irányába lép, inkább csak hátra, picit lapulva, felkészül hátha szükséges egy nekirohanás. Cilia mindeközben a férfinek igyekszik válaszolni, bár látszik rajta nem tetszik annak jelenlegi testtartása. Még egy lépést tesz hátra válaszadása közben, az odút illetően csak egyet bólint megerősítve korábbi válaszát. Majd a konkrét kérdésre igyekszik kipréselni magából pár szót.*
-Deres.
*Jön ki nehezen ez az egy szó. Majd kicsit hezitálva gondolkozva arról mit is mondjon eszébe jutnak Grael szavai.*
-Ez a tiéd?
*Mutatja fel a korsót, és egyben utalva a többi ócskaságra amit magával hozott.*
-Ha azért haragszol mert elhoztam ezeket. Van sárga karikám oda adom.
*Szólal meg szerényen, nagy szeméivel mintha bocsánatot szeretne kérni borzasztó tettéért. Nem hitte volna, hogy bárkihez is tartozna ez az ócska holmi, legalább is remélte.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Deres már egy ideje nyűgös, a városi levegő nem tesz jót az idegeinek, számára túl sok az ismeretlen szag. Ennek lelkiállapotban pedig főképp nem tesz jót a folyton folyvást őket figyelő szemek, a nyakukban loholó személyek pedig csak olaj a tűzre. Amint meglátja Agin keze a kard nyelére csúszik, mérgesen csaholni kezd, mintha figyelmeztetné, hogy ez egy borzasztó ötlet. A nagy jószág nem a férfi irányába lép, inkább csak hátra, picit lapulva, felkészül hátha szükséges egy nekirohanás. Cilia mindeközben a férfinek igyekszik válaszolni, bár látszik rajta nem tetszik annak jelenlegi testtartása. Még egy lépést tesz hátra válaszadása közben, az odút illetően csak egyet bólint megerősítve korábbi válaszát. Majd a konkrét kérdésre igyekszik kipréselni magából pár szót.*
-Deres.
*Jön ki nehezen ez az egy szó. Majd kicsit hezitálva gondolkozva arról mit is mondjon eszébe jutnak Grael szavai.*
-Ez a tiéd?
*Mutatja fel a korsót, és egyben utalva a többi ócskaságra amit magával hozott.*
-Ha azért haragszol mert elhoztam ezeket. Van sárga karikám oda adom.
*Szólal meg szerényen, nagy szeméivel mintha bocsánatot szeretne kérni borzasztó tettéért. Nem hitte volna, hogy bárkihez is tartozna ez az ócska holmi, legalább is remélte.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:39:15
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:39:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
* Természetesen amint megállnak, ő is így tesz, és megtartja azt a tíz lépés távolságot. Észreveszi, ahogy a farkas morogni kezd. Automatikusan az egyik kardjának a nyelére teszi a kezét, de egyelőre nem rántja azt ki. Magabiztos, nem fél a farkastól. Tudja, hogyha úgy adódik, akkor lesz ideje kirántani a kardot, mielőtt a farkas elérne hozzá. Nem mintha ez lenne a terve. Ez csupán elővigyázatosság.
A lányt megfigyelve csak még jobban megerősödik a gondolat benne, hogy egy gyermeket lát. Fehér haja és hegyes fülei Myynára emlékeztetik.
Érdekes választ kap. *
- Az odútokhoz? Értem.
* A válasz, amit a kérdésére kap lelombozó. Azt hitte, hogy egy új furfangosságot ismerhet meg. Tévedett. A korsónak semmi köze a hulla eltüntetéséhez. Sóhajt egy nagyot. *
- Hát jó.
* Előbb a lányra, majd az állatára néz. *
- Aranyos kiskutyus.
* Rámutat a bestiára, és elmosolyodik. Még életében nem látott ehhez hasonló farkast, de nem idegeskedik miatta. *
- Mi a neve?
* Persze csak a bal mutatóujját használja. Jobbja még mindig a derekán lógó kardon van. *
//A fiú, a lány és a farkas//
* Természetesen amint megállnak, ő is így tesz, és megtartja azt a tíz lépés távolságot. Észreveszi, ahogy a farkas morogni kezd. Automatikusan az egyik kardjának a nyelére teszi a kezét, de egyelőre nem rántja azt ki. Magabiztos, nem fél a farkastól. Tudja, hogyha úgy adódik, akkor lesz ideje kirántani a kardot, mielőtt a farkas elérne hozzá. Nem mintha ez lenne a terve. Ez csupán elővigyázatosság.
A lányt megfigyelve csak még jobban megerősödik a gondolat benne, hogy egy gyermeket lát. Fehér haja és hegyes fülei Myynára emlékeztetik.
Érdekes választ kap. *
- Az odútokhoz? Értem.
* A válasz, amit a kérdésére kap lelombozó. Azt hitte, hogy egy új furfangosságot ismerhet meg. Tévedett. A korsónak semmi köze a hulla eltüntetéséhez. Sóhajt egy nagyot. *
- Hát jó.
* Előbb a lányra, majd az állatára néz. *
- Aranyos kiskutyus.
* Rámutat a bestiára, és elmosolyodik. Még életében nem látott ehhez hasonló farkast, de nem idegeskedik miatta. *
- Mi a neve?
* Persze csak a bal mutatóujját használja. Jobbja még mindig a derekán lógó kardon van. *
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:05:32
Üzenet elküldve: 2024-08-09 18:05:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szeretet és Nelira elég távol állnak egymástól. Ha vannak mindent elsöprő érzelmei, akkor az csak egy torz ragaszkodás egy álomképhez, mert a valóság mindig más, mint amit lát. Ha valakinek pedig annyi személyisége van, mint Lil-nek, az a zavaron túl segítség is, mert mindig van mire vágyni. Ha nincs előtérben, akit úgy akar, akkor elő akarja csalni, s ha ott van, akkor pedig kiélvezni. A többi nevet megjegyezte ugyan, csak nem nagyon érdekli őt. Legalábbis jelenleg. Az a belépő a Kalmárban egészen kedvére volt, de az út unalmas ő pedig fáradt. Csak egy piócát kapott, aki követi és biztosítja mindenről, amit bárki tud ígérgetni. De a nyakában csimpaszkodás elég kevés. Talán mégis akkor a legjobb, amikor börtönbe zárja. Vagy ki tudja, mi a jobb, mert minden nap más. A házba érve viszont nála is megváltozik valami. Az egyetlen lény a világon, aki kissé normális mederben tudja tartani az életét és a gondolatait, az a kis kölyök, akinek most épp hűlt helye. Pedig ez az egész is csak miatta van, Neli nagyon jól ellétezett lakás nélkül is, másokéban például, vagy a fogadókban. Még mindig azt a vacak kis kenyérdarabot nézi, nem törődve azzal, hogy a feketeség hogyan bámulja a képet a falon. Ha tudná mit tervez az ő szerzeményével kapcsolatban, ha csak felsejlene is, hogy itt szeretné magát felejteni, úgy lehet megtörténhetne. Darabokban, a kandalló tüzében. Ő egy valakit fogadott be, azt sem végleg. Ő maga az, akit egyébként is meg kell ajándékozni egy csodaszép lakkal, aminek lehet az éke.
A kérdésre fordul csak a másik felé a tányér bámulásából.*
- Keresek, de mindegy.
*Rázza meg a fejét. Nem akar róla beszélni, mert még magával sem beszélte meg a dolgot. Csak cselekedett, mint valami ostoba nő, aki elhiszi, hogy létezik gyengéd és odaadó oldala.
Az rángatja ki a gondolataiból, hogy fenemód nevetnie kell. A másiknak fogalma sincs a nevéről, ő pedig idehívta. Valaki, aki semmit nem ismer belőle, még a nevét sem, úgy követi, mint egy kiskutya. Mulattatja a dolog, hogy milyen képességei vannak, mert mi másnak lenne ez az egész betudható, mint annak, hogy mennyire csodálatos is ő? Kár, hogy pont ez nem szít fel benne semmilyen tüzet. *
- Nelira. *Mondja még mindig nevetve, majd odalép a lányhoz és végigsimítja annak arcát.* - És téged ma hogy hívnak? *Villannak a smaragdok, mintha azonnal fel akarná falni, de nem tesz semmit. Úgy engedi el, mintha csak véletlenül ért volna hozzá, s indul el az ágyig, ahová leül. Menten el tudna aludni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szeretet és Nelira elég távol állnak egymástól. Ha vannak mindent elsöprő érzelmei, akkor az csak egy torz ragaszkodás egy álomképhez, mert a valóság mindig más, mint amit lát. Ha valakinek pedig annyi személyisége van, mint Lil-nek, az a zavaron túl segítség is, mert mindig van mire vágyni. Ha nincs előtérben, akit úgy akar, akkor elő akarja csalni, s ha ott van, akkor pedig kiélvezni. A többi nevet megjegyezte ugyan, csak nem nagyon érdekli őt. Legalábbis jelenleg. Az a belépő a Kalmárban egészen kedvére volt, de az út unalmas ő pedig fáradt. Csak egy piócát kapott, aki követi és biztosítja mindenről, amit bárki tud ígérgetni. De a nyakában csimpaszkodás elég kevés. Talán mégis akkor a legjobb, amikor börtönbe zárja. Vagy ki tudja, mi a jobb, mert minden nap más. A házba érve viszont nála is megváltozik valami. Az egyetlen lény a világon, aki kissé normális mederben tudja tartani az életét és a gondolatait, az a kis kölyök, akinek most épp hűlt helye. Pedig ez az egész is csak miatta van, Neli nagyon jól ellétezett lakás nélkül is, másokéban például, vagy a fogadókban. Még mindig azt a vacak kis kenyérdarabot nézi, nem törődve azzal, hogy a feketeség hogyan bámulja a képet a falon. Ha tudná mit tervez az ő szerzeményével kapcsolatban, ha csak felsejlene is, hogy itt szeretné magát felejteni, úgy lehet megtörténhetne. Darabokban, a kandalló tüzében. Ő egy valakit fogadott be, azt sem végleg. Ő maga az, akit egyébként is meg kell ajándékozni egy csodaszép lakkal, aminek lehet az éke.
A kérdésre fordul csak a másik felé a tányér bámulásából.*
- Keresek, de mindegy.
*Rázza meg a fejét. Nem akar róla beszélni, mert még magával sem beszélte meg a dolgot. Csak cselekedett, mint valami ostoba nő, aki elhiszi, hogy létezik gyengéd és odaadó oldala.
Az rángatja ki a gondolataiból, hogy fenemód nevetnie kell. A másiknak fogalma sincs a nevéről, ő pedig idehívta. Valaki, aki semmit nem ismer belőle, még a nevét sem, úgy követi, mint egy kiskutya. Mulattatja a dolog, hogy milyen képességei vannak, mert mi másnak lenne ez az egész betudható, mint annak, hogy mennyire csodálatos is ő? Kár, hogy pont ez nem szít fel benne semmilyen tüzet. *
- Nelira. *Mondja még mindig nevetve, majd odalép a lányhoz és végigsimítja annak arcát.* - És téged ma hogy hívnak? *Villannak a smaragdok, mintha azonnal fel akarná falni, de nem tesz semmit. Úgy engedi el, mintha csak véletlenül ért volna hozzá, s indul el az ágyig, ahová leül. Menten el tudna aludni.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 16:26:24
Üzenet elküldve: 2024-08-09 16:26:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
*Amint meghallja az utána kiáltó szavakat, léptei még gyorsabbak lesznek, már amennyire a zsákmánya engedi. A fiatal férfi így könnyen beéri őket. Nem is kell sok idő, egy sarkon befordulva egy szűkösebb utcában, Deres felhagy a futással, nagyjából úgy, hogy a férfi és köztük van vagy tíz jókora lépés. -Nem szeretné, hogy a férfi bármelyik pillanatban nyakon csípje őket. Elengedi pofájából a pokrócot, és heves morgásba és vicsorgásba csap. Egyetlen rossz lépés ennyi kell neki számára. Cilia megfordulva társára, még egy két lépést tesz hátra ijedten, zöld szeméből csak úgy sugárzik a rettegés. Így most a férfi is jobban megnézheti a lánykát, tény jóval fiatalabb mint azok akikkel szívesen táncra kélne, hosszú füle árulkodik arról, melyik fajhoz tartozik, arcvonásai amit egy kis kosz takar, látszódik még jó pár évre van szüksége mire a gyermeki arcvonások megnőiesednek. Ruházatán felül viszont kiszúrhatja azt is, hogy nem teljesen védtelen a leányka, az övén lóg egy szépen díszített tőr, enyhén koszos nyele, ami a tokjában pihen. Deres azonban, így hogy megmutatja foga fehérjét, látszódik ám, igazából nem farkas ő, de valami köze lehet azokhoz a szép bestiákhoz, mind a testalkata és pofája sem teljesen az mint amit a könyvekben vagy élőben látni. A felé szegezett kérdésekre, kicsit megszeppenve válaszol.*
-A korsó? Az odúnkhoz.
*Szólal meg habogva, vékonyka kis hangján, mint egy sarokba szorított vad nézelődik háta mögé, vagy a férfi irányába, a menekülési utakat keresi és azok lehetőségét. Nem szeretne egy újabb idegent vezetni a búvóhelyhez, szóval ha kell a zsákmányt hátrahagyva fog tovább szaladni.*
//A fiú, a lány és a farkas//
*Amint meghallja az utána kiáltó szavakat, léptei még gyorsabbak lesznek, már amennyire a zsákmánya engedi. A fiatal férfi így könnyen beéri őket. Nem is kell sok idő, egy sarkon befordulva egy szűkösebb utcában, Deres felhagy a futással, nagyjából úgy, hogy a férfi és köztük van vagy tíz jókora lépés. -Nem szeretné, hogy a férfi bármelyik pillanatban nyakon csípje őket. Elengedi pofájából a pokrócot, és heves morgásba és vicsorgásba csap. Egyetlen rossz lépés ennyi kell neki számára. Cilia megfordulva társára, még egy két lépést tesz hátra ijedten, zöld szeméből csak úgy sugárzik a rettegés. Így most a férfi is jobban megnézheti a lánykát, tény jóval fiatalabb mint azok akikkel szívesen táncra kélne, hosszú füle árulkodik arról, melyik fajhoz tartozik, arcvonásai amit egy kis kosz takar, látszódik még jó pár évre van szüksége mire a gyermeki arcvonások megnőiesednek. Ruházatán felül viszont kiszúrhatja azt is, hogy nem teljesen védtelen a leányka, az övén lóg egy szépen díszített tőr, enyhén koszos nyele, ami a tokjában pihen. Deres azonban, így hogy megmutatja foga fehérjét, látszódik ám, igazából nem farkas ő, de valami köze lehet azokhoz a szép bestiákhoz, mind a testalkata és pofája sem teljesen az mint amit a könyvekben vagy élőben látni. A felé szegezett kérdésekre, kicsit megszeppenve válaszol.*
-A korsó? Az odúnkhoz.
*Szólal meg habogva, vékonyka kis hangján, mint egy sarokba szorított vad nézelődik háta mögé, vagy a férfi irányába, a menekülési utakat keresi és azok lehetőségét. Nem szeretne egy újabb idegent vezetni a búvóhelyhez, szóval ha kell a zsákmányt hátrahagyva fog tovább szaladni.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-08-09 15:57:14
Üzenet elküldve: 2024-08-09 15:57:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fiú, a lány és a farkas//
* Már épp felállna, hogy hazatérjen a kikötőbe, amikor egy nem mindennapi látványban van része. Egy kötelet és egy törött kancsót cipelő lány megy el az orra előtt egy farkassal, ami egy pokrócot visz a szájában. Kell egy kis idő, hogy feldolgozza mit lát. Már önmagában a farkas sem mindennapi a városban, de hogy egy lánnyal legyen? *
- Hé, kislány! Állj meg!
* Gondolkozás nélkül le „kislányozza”, hiszen nem tűnik idősnek. Legalábbis biztosan fiatalabb azoknál, akikkel eddig Agin együtt volt.
Amennyiben a lány nem hallja meg a szavait, vagy nem áll meg, úgy Agin felpattan a földről, és a lány után siet. Nem akarja őt szem elől veszíteni. Még hangosabban kiált rá, azzal nem is törődve, hogy a lány félhet vagy megijedhet. *
- Várjál már! Nem akarlak bántani. Csak beszélni akarok.
* Célja persze nem az, mint ami a többi, már idősebb nővel lenne. Csupán egy dolog foglalkoztatja. Nem a farkas jelenléte, vagy hogy mit keres ő itt egyedül egy felnőtt nélkül. Inkább a lány által megszerzett holmi érdekli.
Furfangos fejében ugyanis hamar összeállt a kép. Tudja, hogy a lány a holmival egy hullát akar eltüntetni. Mi másra kellenének ezek az eszközök? A pokrócba becsomagolja a holttestet, majd a kötéllel összekötözi azt. Úgy sejti, hogy a farkasa fog neki segédkezni a hulla cipelésében. Tiszta lap. Egy válaszra viszont nem tud rájönni, és ez elég kíváncsivá tette ahhoz, hogy megállítsa a lányt. *
- Tudom, hogy mit akarsz csinálni, úgyhogy nekem elmondhatod. Mire kell a korsó?
//A fiú, a lány és a farkas//
* Már épp felállna, hogy hazatérjen a kikötőbe, amikor egy nem mindennapi látványban van része. Egy kötelet és egy törött kancsót cipelő lány megy el az orra előtt egy farkassal, ami egy pokrócot visz a szájában. Kell egy kis idő, hogy feldolgozza mit lát. Már önmagában a farkas sem mindennapi a városban, de hogy egy lánnyal legyen? *
- Hé, kislány! Állj meg!
* Gondolkozás nélkül le „kislányozza”, hiszen nem tűnik idősnek. Legalábbis biztosan fiatalabb azoknál, akikkel eddig Agin együtt volt.
Amennyiben a lány nem hallja meg a szavait, vagy nem áll meg, úgy Agin felpattan a földről, és a lány után siet. Nem akarja őt szem elől veszíteni. Még hangosabban kiált rá, azzal nem is törődve, hogy a lány félhet vagy megijedhet. *
- Várjál már! Nem akarlak bántani. Csak beszélni akarok.
* Célja persze nem az, mint ami a többi, már idősebb nővel lenne. Csupán egy dolog foglalkoztatja. Nem a farkas jelenléte, vagy hogy mit keres ő itt egyedül egy felnőtt nélkül. Inkább a lány által megszerzett holmi érdekli.
Furfangos fejében ugyanis hamar összeállt a kép. Tudja, hogy a lány a holmival egy hullát akar eltüntetni. Mi másra kellenének ezek az eszközök? A pokrócba becsomagolja a holttestet, majd a kötéllel összekötözi azt. Úgy sejti, hogy a farkasa fog neki segédkezni a hulla cipelésében. Tiszta lap. Egy válaszra viszont nem tud rájönni, és ez elég kíváncsivá tette ahhoz, hogy megállítsa a lányt. *
- Tudom, hogy mit akarsz csinálni, úgyhogy nekem elmondhatod. Mire kell a korsó?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302