Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-25 18:56:01
Üzenet elküldve: 2024-09-25 18:56:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
- M-hm.. *-dünnyögi beleegyezőn L'szka szavaira-* Mondtad. És igazad is volt.
*A lány simító ujjaihoz fordítja az arcát, majd szemöldökei felszaladnak a homlokára a következő szavaktól. L'szka arcára pislant, látja a mosolyt, a pírt és a csillogást is. Már tudja, hogy ezek mit jelentenek. Ha mellé teszi ezt a legutóbbi mondatot, teljessé válik a kép.*
- Eegen? *-kérdezi, odafigyelve rá, hogy hangjában épp csak egy csipetnyi megbántottság vibráljon. Hogy a mosolya látszik-e vagy sem, az nem érdekli.-* Na hát..! Akkor ezen még dolgoznom kell. Hogy a nem-olyan-vészesből kifejezetten jó legyen.
*Magához öleli a hozzábújó lányt, jólesik neki a közelsége, a csönd, a béke. Térde megint megremeg kissé. Gondolatban hozzáfűzi az előbbi érzéseihez, hogy mindezt esetleg az ágyban fekve, ott összebújva is el tudná viselni.*
- Hm.. úgy mondod, mintha te éjhosszt bírnád még.. *-dünnyögi a vörös tincsek közé, és végigsimít L'szka hátán. Érzi ahogy a karok engednek, és úgy gondolja, hogy talán nem lenne illetlen, ha élne a lehetőséggel. Még egy utolsót simít a lány combján, majd finoman hátrahúzódik, hogy elváljanak egymástól. Halk sóhajjal egyenesedik fel. Úgy érzi magát, mintha kétszer keresztülrohanta volna a Szántóföldeket. Nem bánja, tulajdonképpen nagyon jó érzés. Visszahúzódik még egy csók erejéig, aztán valahogy csak ott ragad. Így már azért kényelmesebb egy fokkal, bár úgy sejti, hogy L'szka sem akar az asztal szélén ülni túl sokáig. Az asztal szélén… a gondolat szinte villámcsapásként éri, és elvigyorodik tőle, olyan vigyorral, ami az idióta kamaszfiúk sajátja általában.*
- Mondd csak, *-pislant a lányra-* ezek után, ha ide ülsz majd enni.. Mi fog eszedbe jutni?
- M-hm.. *-dünnyögi beleegyezőn L'szka szavaira-* Mondtad. És igazad is volt.
*A lány simító ujjaihoz fordítja az arcát, majd szemöldökei felszaladnak a homlokára a következő szavaktól. L'szka arcára pislant, látja a mosolyt, a pírt és a csillogást is. Már tudja, hogy ezek mit jelentenek. Ha mellé teszi ezt a legutóbbi mondatot, teljessé válik a kép.*
- Eegen? *-kérdezi, odafigyelve rá, hogy hangjában épp csak egy csipetnyi megbántottság vibráljon. Hogy a mosolya látszik-e vagy sem, az nem érdekli.-* Na hát..! Akkor ezen még dolgoznom kell. Hogy a nem-olyan-vészesből kifejezetten jó legyen.
*Magához öleli a hozzábújó lányt, jólesik neki a közelsége, a csönd, a béke. Térde megint megremeg kissé. Gondolatban hozzáfűzi az előbbi érzéseihez, hogy mindezt esetleg az ágyban fekve, ott összebújva is el tudná viselni.*
- Hm.. úgy mondod, mintha te éjhosszt bírnád még.. *-dünnyögi a vörös tincsek közé, és végigsimít L'szka hátán. Érzi ahogy a karok engednek, és úgy gondolja, hogy talán nem lenne illetlen, ha élne a lehetőséggel. Még egy utolsót simít a lány combján, majd finoman hátrahúzódik, hogy elváljanak egymástól. Halk sóhajjal egyenesedik fel. Úgy érzi magát, mintha kétszer keresztülrohanta volna a Szántóföldeket. Nem bánja, tulajdonképpen nagyon jó érzés. Visszahúzódik még egy csók erejéig, aztán valahogy csak ott ragad. Így már azért kényelmesebb egy fokkal, bár úgy sejti, hogy L'szka sem akar az asztal szélén ülni túl sokáig. Az asztal szélén… a gondolat szinte villámcsapásként éri, és elvigyorodik tőle, olyan vigyorral, ami az idióta kamaszfiúk sajátja általában.*
- Mondd csak, *-pislant a lányra-* ezek után, ha ide ülsz majd enni.. Mi fog eszedbe jutni?
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-25 17:28:02
Üzenet elküldve: 2024-09-25 17:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte csoda, hogy nem éri el újra a gyönyört, mikor érzi magában, ahogy a másik is megfeszül, s ölét ismét a már ismert forróság tölti el. Elégedett mosollyal forr újra a kínálkozó ajkakra, majd maga is lazít az ölelésen, a fiú nevetését hallva pedig elégedett mosollyal bújik hozzá.*
- Mondtam, hogy megér egy próbát.
*Kuncogja halkan, ahogy lassan elengedi az ölelésből a fiút, s hátrébb dőlve, hogy jobban láthassa, gyengéden cirógat az arcára.*
- Tudod... azt kell mondjam, nem volt olyan vészes.
*Vonja meg a vállait könnyelműen, ám szája szélében megbújó pajkos mosoly és a szemeiben csillogó öröm elárulja, hogy ennél kellemesebb és kielégítőbb élményben idáig még sosem volt része.
Finoman a mellkasára csókol, majd újból nekidőlve hunyja le fáradtan a szemeit. Nem sok kedve van elhúzódni, ahhoz pedig még kevesebb, hogy elengedje magától a fiút, de érzi annak remegését. Sejti, hogy rajta is uralkodik ugyanaz a fáradtság, mint ami őt is a hatalmába keríti. Az a kellemes és egyáltalán nem megterhelő, amit az együttlét öröme okoz.*
- Most már megérdemled, hogy pihenni hagyjalak.
*Dünnyögi továbbra is mosolyogva, ám karjai még egy kicsit a derekára fonódnak, hogy kiélvezze közelségének utolsó morzsáit is. Bújik, akár a jóllakott kismacska, szinte csoda, hogy nem kezd bele dorombolni. Még pár rövidke pillanat erejéig kiélvezi a másik testének melegét, hallgatja szívének heves, mégis nyugtató dobogását. Elveszik a pillanatban, mintha sosem akarná, hogy megszakadjon. De nem szeretné sokáig kínozni a fiút, így kelletlen sóhajjal végül lecsúsznak az ölelő karok, s kissé hátrébb dől, hogy ha a fiú is idejét látja, akkor kényelmesen és gond nélkül el tudjon távolodni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte csoda, hogy nem éri el újra a gyönyört, mikor érzi magában, ahogy a másik is megfeszül, s ölét ismét a már ismert forróság tölti el. Elégedett mosollyal forr újra a kínálkozó ajkakra, majd maga is lazít az ölelésen, a fiú nevetését hallva pedig elégedett mosollyal bújik hozzá.*
- Mondtam, hogy megér egy próbát.
*Kuncogja halkan, ahogy lassan elengedi az ölelésből a fiút, s hátrébb dőlve, hogy jobban láthassa, gyengéden cirógat az arcára.*
- Tudod... azt kell mondjam, nem volt olyan vészes.
*Vonja meg a vállait könnyelműen, ám szája szélében megbújó pajkos mosoly és a szemeiben csillogó öröm elárulja, hogy ennél kellemesebb és kielégítőbb élményben idáig még sosem volt része.
Finoman a mellkasára csókol, majd újból nekidőlve hunyja le fáradtan a szemeit. Nem sok kedve van elhúzódni, ahhoz pedig még kevesebb, hogy elengedje magától a fiút, de érzi annak remegését. Sejti, hogy rajta is uralkodik ugyanaz a fáradtság, mint ami őt is a hatalmába keríti. Az a kellemes és egyáltalán nem megterhelő, amit az együttlét öröme okoz.*
- Most már megérdemled, hogy pihenni hagyjalak.
*Dünnyögi továbbra is mosolyogva, ám karjai még egy kicsit a derekára fonódnak, hogy kiélvezze közelségének utolsó morzsáit is. Bújik, akár a jóllakott kismacska, szinte csoda, hogy nem kezd bele dorombolni. Még pár rövidke pillanat erejéig kiélvezi a másik testének melegét, hallgatja szívének heves, mégis nyugtató dobogását. Elveszik a pillanatban, mintha sosem akarná, hogy megszakadjon. De nem szeretné sokáig kínozni a fiút, így kelletlen sóhajjal végül lecsúsznak az ölelő karok, s kissé hátrébb dől, hogy ha a fiú is idejét látja, akkor kényelmesen és gond nélkül el tudjon távolodni.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-25 15:27:07
Üzenet elküldve: 2024-09-25 15:27:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány hangja. A sóhajok, a nyögések, az apró, bent-bentszoruló lélegzetvételek.
Az ujjai, amint a tarkóját simítják. Az ölelő karok fokozódó szorossága. A körmök, amik ismét a bőrébe mélyednek. L'szka ölének forrósága és feszessége.
A mandula és levendulaillatba keveredő nem tolakodó izzadtság, és jóval erősebb pézsmaszag.
Homlokát még mindig szorosra zárt szemekkel hajtja a lány vállához, és az összes többi érzékszervével próbálja minél jobban érezni a lányt, kettejüket. Újszerű felismeréseket tesz: minél több jelét tapasztalja a lány hevületének és a számára közeledő beteljesülésnek, az annál serkentőbb a számára is. Érzi, hogy a lány szinte egész teste lüktet a légvételei, szívverései, és valami másféle, belső késztetés hatására, és tudja, már tudja, hogy ez mit jelent. És még ez a tudás is izgató.
Érzi, ahogy lábai, dereka és háta egyre fáradtabb, de érzi saját közeledő gyönyörének előszelét is. Őszintén fogalma sincs, hogy meddig képes még minderre; így tartani magát, minden értelemben. És ahogy L'szka karjai még szorosabbra fonódnak körülötte, ez egyre kevésbé is érdekli.
A gyönyör most nem egyszerre lepi meg őket. Érzi hogy L'szka teste megfeszül alatta, hogy izmait láthatatlan erő húzza szinte görcsbe; érzi az ölelés hirtelen szinte fojtó szorosságát. Érzi, hogy a lány öle is megfeszül. Mintha az egész teste egyetlen hatalmas, érzékeny idegvégződés lenne, aminek az egyetlen feladata az, hogy mindent, amit csak felfoghat L'szkából, azt egyenesen az agyába továbbítsa. Amúgy is felfokozott valódi idegvégződései szinte felfoghatatlanul érzékenyen reagálnak a lány beteljesülésére, és mindaz amit érez, mindaz, amit abból felfog, csak még közelebb löki a saját gyönyöréhez. És bár nem egyszerre érik el ezt a pontot, de nem sokkal marad le a lány mögött.
Ujjai L'szka csípőjére feszülnek, talán vadabbul mint azt szándékosan tenné, homloka még szorosabban feszül a lány vállának. Torkából elfojtott hangon szakad fel egy nyögés, abban a pillanatban, amikor tetőtől talpig végigvág rajta a gyönyör korbácsa. Úgy érzi, mintha meghalna és újjászületne egyetlen szívdobbanásnyi ideig.
Beletelik pár másodpercbe mire újra levegőt tud venni; szorítása ellazul, és gyengéden húzza-öleli magához a lányt. Felemeli a fejét hogy csókot lopjon L'szka ajkairól, mert erre van most szüksége: a lány közelségére, semmi másra. Érzi hogy térde egy pillanatra megremeg, mintha fikarcnyi ereje sem maradt volna már. Talán tényleg így is van. A gondolattól, a beteljesülés után maradt kisimult boldogságtól és a lány részegítő közelségétől halkan felnevet.*
- Ó, te.. *-sóhajtja halkan, miközben ellazítja az ölelő karjait, hogy ujjai az asztal szélére támaszkodva segítsék abban, hogy megtartsa magát. Még sosem érezte magát ennyire… boldognak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány hangja. A sóhajok, a nyögések, az apró, bent-bentszoruló lélegzetvételek.
Az ujjai, amint a tarkóját simítják. Az ölelő karok fokozódó szorossága. A körmök, amik ismét a bőrébe mélyednek. L'szka ölének forrósága és feszessége.
A mandula és levendulaillatba keveredő nem tolakodó izzadtság, és jóval erősebb pézsmaszag.
Homlokát még mindig szorosra zárt szemekkel hajtja a lány vállához, és az összes többi érzékszervével próbálja minél jobban érezni a lányt, kettejüket. Újszerű felismeréseket tesz: minél több jelét tapasztalja a lány hevületének és a számára közeledő beteljesülésnek, az annál serkentőbb a számára is. Érzi, hogy a lány szinte egész teste lüktet a légvételei, szívverései, és valami másféle, belső késztetés hatására, és tudja, már tudja, hogy ez mit jelent. És még ez a tudás is izgató.
Érzi, ahogy lábai, dereka és háta egyre fáradtabb, de érzi saját közeledő gyönyörének előszelét is. Őszintén fogalma sincs, hogy meddig képes még minderre; így tartani magát, minden értelemben. És ahogy L'szka karjai még szorosabbra fonódnak körülötte, ez egyre kevésbé is érdekli.
A gyönyör most nem egyszerre lepi meg őket. Érzi hogy L'szka teste megfeszül alatta, hogy izmait láthatatlan erő húzza szinte görcsbe; érzi az ölelés hirtelen szinte fojtó szorosságát. Érzi, hogy a lány öle is megfeszül. Mintha az egész teste egyetlen hatalmas, érzékeny idegvégződés lenne, aminek az egyetlen feladata az, hogy mindent, amit csak felfoghat L'szkából, azt egyenesen az agyába továbbítsa. Amúgy is felfokozott valódi idegvégződései szinte felfoghatatlanul érzékenyen reagálnak a lány beteljesülésére, és mindaz amit érez, mindaz, amit abból felfog, csak még közelebb löki a saját gyönyöréhez. És bár nem egyszerre érik el ezt a pontot, de nem sokkal marad le a lány mögött.
Ujjai L'szka csípőjére feszülnek, talán vadabbul mint azt szándékosan tenné, homloka még szorosabban feszül a lány vállának. Torkából elfojtott hangon szakad fel egy nyögés, abban a pillanatban, amikor tetőtől talpig végigvág rajta a gyönyör korbácsa. Úgy érzi, mintha meghalna és újjászületne egyetlen szívdobbanásnyi ideig.
Beletelik pár másodpercbe mire újra levegőt tud venni; szorítása ellazul, és gyengéden húzza-öleli magához a lányt. Felemeli a fejét hogy csókot lopjon L'szka ajkairól, mert erre van most szüksége: a lány közelségére, semmi másra. Érzi hogy térde egy pillanatra megremeg, mintha fikarcnyi ereje sem maradt volna már. Talán tényleg így is van. A gondolattól, a beteljesülés után maradt kisimult boldogságtól és a lány részegítő közelségétől halkan felnevet.*
- Ó, te.. *-sóhajtja halkan, miközben ellazítja az ölelő karjait, hogy ujjai az asztal szélére támaszkodva segítsék abban, hogy megtartsa magát. Még sosem érezte magát ennyire… boldognak.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-25 14:48:53
Üzenet elküldve: 2024-09-25 14:48:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi ahogy egyre inkább nehezedik testére a fáradtság. Pedig igazából nem is ő az, aki a keményebb munkát végzi. Ám sosem gondolta volna, hogy a hajszoltságban is megbújhat ennyi gyönyör, hogy a kimerültség is okozhat szenvedélyt. Mennyi új érzés testileg, mind lélekben, s mennyi ilyen lehet, ami még vár a felfedezésre. És mennyire reménykedik abban, hogy lesz még bőven idejük arra, hogy tapasztaljanak, tanuljanak együtt.
A lámpás fénye halovány aranyszínbe öltözteti a szobát, aminél ki tudja venni a fiú vonásait, a halántékról legördülő apró cseppeket, az izmok apró rándulását. Felfedez mindent, s az eddigi tapasztalásai útján szerzett ismeretek tetszenek neki. És ez még csak az, amit lát. A kócos szőke haj, a gyönyörű kék szemek, az egész férfi a feje búbjától a talpáig. Persze sosem látott teljesen meztelen férfit, de valahogy kétli, hogy ennél tökéletesebbet valaha is találhatna.
És amit érez... Corad tenyerein érezni, hogy munkához szokott. Nem olyan puha, mint a sajátjai. De mégis lángra kap a bőre abban a pillanatban, ahogy megérzi magán az érintését. Ajkainak apró csókjait, arról nem is beszélve, ami az ágyékánál történik.
Igazából meg sem lepi, hogy ölének lüktetése egyre szaporábbá válik, a levegőt is gyorsabban nyeli, ahogy izmai egyre gyakrabban feszülnek meg.
Ahogy a homloka a vállához ér ujjaival finoman a tarkójára cirógat, majd gyengéden fúrja azokat a szőke tincsek közé. Finom csókokat lehel halántékára. Kéjjel átitatott sóhajok hagyják el ajkait, miközben karjai szorosabban fonódnak a fiú köré. Míg egyik keze ismét a tincsek közé markol, addig a másik a lapockáján talál kapaszkodót. Noha igyekszik magát tartani, hogy véletlenül se okozzon fájdalmat, ez addig tart, míg a sürgető gyönyör hatására ujjai is megfeszülnek és erősebben markol a bőrre, valószínűleg apró, vörös kis nyomokat hagyva. De ágyékának türelmetlenségét már megismerte az este folyamán. Érzi, hogy csupán csak pillanatok választják el, hogy újból átélje a megunhatatlan csodát. Érezte a testén, hogy hiába a lassú, türelmes tánc, ha kifacsarva esnek neki kevesebbet fog bírni. De még így is leírhatatlan az az élvezet és gyönyör, amiben része van. Hogy ennyi apró kis változtatás, s mennyivel másabb a kéj, a mámor.
Karjai szorosabban ölelnek, légzése is szaporább, ahogyan a szenvedéllyel átitatott nyögések is sűrűbben töltik meg a szobát. A kielégülés pedig ismét hirtelen csap le, ahogy érzi, hogy ágyéka milyen szorosan feszül a fiú köré. Testének minden apró izma megfeszül, ahogy újra átéli ezt a varázslatot. Nedvesebb öle vadul lüktet, a szíve dörömböl a mellkasában, a levegőt ismét fuldokló módjára nyeldekli, miközben karjaival rendületlenül öleli magához a másikat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Érzi ahogy egyre inkább nehezedik testére a fáradtság. Pedig igazából nem is ő az, aki a keményebb munkát végzi. Ám sosem gondolta volna, hogy a hajszoltságban is megbújhat ennyi gyönyör, hogy a kimerültség is okozhat szenvedélyt. Mennyi új érzés testileg, mind lélekben, s mennyi ilyen lehet, ami még vár a felfedezésre. És mennyire reménykedik abban, hogy lesz még bőven idejük arra, hogy tapasztaljanak, tanuljanak együtt.
A lámpás fénye halovány aranyszínbe öltözteti a szobát, aminél ki tudja venni a fiú vonásait, a halántékról legördülő apró cseppeket, az izmok apró rándulását. Felfedez mindent, s az eddigi tapasztalásai útján szerzett ismeretek tetszenek neki. És ez még csak az, amit lát. A kócos szőke haj, a gyönyörű kék szemek, az egész férfi a feje búbjától a talpáig. Persze sosem látott teljesen meztelen férfit, de valahogy kétli, hogy ennél tökéletesebbet valaha is találhatna.
És amit érez... Corad tenyerein érezni, hogy munkához szokott. Nem olyan puha, mint a sajátjai. De mégis lángra kap a bőre abban a pillanatban, ahogy megérzi magán az érintését. Ajkainak apró csókjait, arról nem is beszélve, ami az ágyékánál történik.
Igazából meg sem lepi, hogy ölének lüktetése egyre szaporábbá válik, a levegőt is gyorsabban nyeli, ahogy izmai egyre gyakrabban feszülnek meg.
Ahogy a homloka a vállához ér ujjaival finoman a tarkójára cirógat, majd gyengéden fúrja azokat a szőke tincsek közé. Finom csókokat lehel halántékára. Kéjjel átitatott sóhajok hagyják el ajkait, miközben karjai szorosabban fonódnak a fiú köré. Míg egyik keze ismét a tincsek közé markol, addig a másik a lapockáján talál kapaszkodót. Noha igyekszik magát tartani, hogy véletlenül se okozzon fájdalmat, ez addig tart, míg a sürgető gyönyör hatására ujjai is megfeszülnek és erősebben markol a bőrre, valószínűleg apró, vörös kis nyomokat hagyva. De ágyékának türelmetlenségét már megismerte az este folyamán. Érzi, hogy csupán csak pillanatok választják el, hogy újból átélje a megunhatatlan csodát. Érezte a testén, hogy hiába a lassú, türelmes tánc, ha kifacsarva esnek neki kevesebbet fog bírni. De még így is leírhatatlan az az élvezet és gyönyör, amiben része van. Hogy ennyi apró kis változtatás, s mennyivel másabb a kéj, a mámor.
Karjai szorosabban ölelnek, légzése is szaporább, ahogyan a szenvedéllyel átitatott nyögések is sűrűbben töltik meg a szobát. A kielégülés pedig ismét hirtelen csap le, ahogy érzi, hogy ágyéka milyen szorosan feszül a fiú köré. Testének minden apró izma megfeszül, ahogy újra átéli ezt a varázslatot. Nedvesebb öle vadul lüktet, a szíve dörömböl a mellkasában, a levegőt ismét fuldokló módjára nyeldekli, miközben karjaival rendületlenül öleli magához a másikat.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-23 06:56:03
Üzenet elküldve: 2024-09-23 06:56:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*S mert nincsenek elvárásai L'szka felé, neki magának meg sem fordul a fejében, hogy elég-e neki a lány, hogy azt kapja-e, amit szeretne és ami jó neki. Mert a válasz magától értetődőn egyszerű: igen. És újra - igen és igen és igen.. De arra sem görcsöl rá, hogy ő maga elég-e a lánynak. Talán ez most igazán eszébe sem jut. Miért is jutna? Hiszen egyértelműen érzi a lányból felé áradó vágyat, érzi a bőre illatán, amin néhol verejtékcseppek gyűlnek, hallja a hangjában, ami kettejük lassú ritmusára tör elő. Hát hol van itt hely a kételynek? És: miért is kéne helyet keresni neki?
Halkan felnevet L'szka szavaira, ujjai a lány csípője helyett most az arcát cirógatják végig. Egy futó pillanatra olyasmit érez belül, amit eddig ilyen formában és erősségben még sosem, és rácsodálkozik az érzésre; ahogyan rácsodálkozik L'szka zöld szemeire is. Talán a lámpás fénye, vagy a kettejük adok-kapok öröme miatt, de megint szinte más árnyalatúnak látja azokat. Pár pillanatig elveszik bennük, majd arcát a lányéhoz simítja. Ellenáll a kísértésnek, hogy mindenféle butaságot mondjon. Helyette inkább puszit ad a fülcimpára, a nyak bőrére, a kulcscsontra. Szívesen adna még máshová is, de azt így most nem tud.
Túlzás lenne azt állítani, hogy tudatosan gondol most bármire is, hiszen gondolatait a lány tölti ki és az, amit épp csinálnak; de agya egy hátsó zugában eszébe jut, hogy mennyire jól passzolnak egymáshoz, és tényleg kíváncsi lesz, hogy az idő múlásával, mikorra már kiismerik a másik testét, mire lesznek képesek egymásért. Így. És másmilyen értelemben is, persze. Mert úgy érzi, hogy többet akar a lányból, mint hati pár -vagy az összes- együtt töltött éjjel. De ezt nem egyedül kell majd eldöntenie, és talán nem is döntés lesz ez. És most nem is ez a lényeg.
Érzi, hogy testében lassan gyűlik a gyönyör, akár egy pohárba amibe lassan vizet töltenek. Tényleg másabb így. Lassabb, teljesebb, nincs meg az a sürgetés, ami mintha kényszeresen hajszolta volna a beteljesedés felé. Talán most még jobb is, így. Homlokát L'szka vállához hajtja, halk sóhajtás tör elő belőle.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*S mert nincsenek elvárásai L'szka felé, neki magának meg sem fordul a fejében, hogy elég-e neki a lány, hogy azt kapja-e, amit szeretne és ami jó neki. Mert a válasz magától értetődőn egyszerű: igen. És újra - igen és igen és igen.. De arra sem görcsöl rá, hogy ő maga elég-e a lánynak. Talán ez most igazán eszébe sem jut. Miért is jutna? Hiszen egyértelműen érzi a lányból felé áradó vágyat, érzi a bőre illatán, amin néhol verejtékcseppek gyűlnek, hallja a hangjában, ami kettejük lassú ritmusára tör elő. Hát hol van itt hely a kételynek? És: miért is kéne helyet keresni neki?
Halkan felnevet L'szka szavaira, ujjai a lány csípője helyett most az arcát cirógatják végig. Egy futó pillanatra olyasmit érez belül, amit eddig ilyen formában és erősségben még sosem, és rácsodálkozik az érzésre; ahogyan rácsodálkozik L'szka zöld szemeire is. Talán a lámpás fénye, vagy a kettejük adok-kapok öröme miatt, de megint szinte más árnyalatúnak látja azokat. Pár pillanatig elveszik bennük, majd arcát a lányéhoz simítja. Ellenáll a kísértésnek, hogy mindenféle butaságot mondjon. Helyette inkább puszit ad a fülcimpára, a nyak bőrére, a kulcscsontra. Szívesen adna még máshová is, de azt így most nem tud.
Túlzás lenne azt állítani, hogy tudatosan gondol most bármire is, hiszen gondolatait a lány tölti ki és az, amit épp csinálnak; de agya egy hátsó zugában eszébe jut, hogy mennyire jól passzolnak egymáshoz, és tényleg kíváncsi lesz, hogy az idő múlásával, mikorra már kiismerik a másik testét, mire lesznek képesek egymásért. Így. És másmilyen értelemben is, persze. Mert úgy érzi, hogy többet akar a lányból, mint hati pár -vagy az összes- együtt töltött éjjel. De ezt nem egyedül kell majd eldöntenie, és talán nem is döntés lesz ez. És most nem is ez a lényeg.
Érzi, hogy testében lassan gyűlik a gyönyör, akár egy pohárba amibe lassan vizet töltenek. Tényleg másabb így. Lassabb, teljesebb, nincs meg az a sürgetés, ami mintha kényszeresen hajszolta volna a beteljesedés felé. Talán most még jobb is, így. Homlokát L'szka vállához hajtja, halk sóhajtás tör elő belőle.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-22 21:23:27
Üzenet elküldve: 2024-09-22 21:23:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szégyenlőssége egy törékeny érzés. A szíve hevesebben ver, ahogy a sóvárgás mellett tűzre kap az a belső bizonytalanság, hogy vajon elég jó lesz-e. De a másik iránt fellobbanó vágy, a lassan belé kúszó bizalom megvadult folyóként szakítja át azt a gátat, ami óvatosan engedi, hogy levetkőzze mindezt magáról. Minden érintése, minden pici csók apró vallomás, így lassan szavak nélkül is megérthetik, hogy a pillanat csak az övék. Ezt az érzést pedig a hat minden napján kész lenne átélni. Ahogy a szoba csendjébe kúsznak a halk lélegzetvételek, a vágytól és elégedettségtől izzó nyögések az elméjét már alig töltik ki kétségek, csupán csak Corad. Nehéz megtanulni a feltétel nélküli bizalmat, hogy mindent levetkőzzön és igazán megmutassa magát. De most valahogy úgy érzi, hogy ha ez az egyszer volt inas ragadja meg a kezét és vezeti rá az ösvényre, akkor ezt a félelmet legyőzheti. Mindkettőjüknek van még mit tanulni egymásról, saját magukról, de talán ez nem is akadály, hanem épp az a húzóerő, amire egyaránt szükségük van.*
- Az szerintem... nem fog menni...
*Mosolyodik el zavartan, ám az pillanatok alatt lohad le az arcáról, hogy helyet kapjon rajta a gyönyör. Sóhajai egyre kéjesebbek, hangja bátrabban tölti be a szoba levegőjét, teste pedig minden mozdulatra elégedetten feszül meg. Ugyan azt csinálják, szinte, mint nem is oly rég a szobájában, csak pár dolog változott, s most mégis minden olyan másnak tűnik. Mintha a fiú az egész testét kitöltené. Kipirult arccal keresi ő is a kék tekintetet, hogy belemerülhessen, akár a tiszta tó vizébe. Szemeiben az epekedés, a gyönyör és elégedettség ölelkezik. Talán olyan szenvedéllyel, ahogy most ők is teszik az asztal lapján. Nyugodt, lassú tánccal, amivel mégis képesek lennének az egész báltermet felperzselni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szégyenlőssége egy törékeny érzés. A szíve hevesebben ver, ahogy a sóvárgás mellett tűzre kap az a belső bizonytalanság, hogy vajon elég jó lesz-e. De a másik iránt fellobbanó vágy, a lassan belé kúszó bizalom megvadult folyóként szakítja át azt a gátat, ami óvatosan engedi, hogy levetkőzze mindezt magáról. Minden érintése, minden pici csók apró vallomás, így lassan szavak nélkül is megérthetik, hogy a pillanat csak az övék. Ezt az érzést pedig a hat minden napján kész lenne átélni. Ahogy a szoba csendjébe kúsznak a halk lélegzetvételek, a vágytól és elégedettségtől izzó nyögések az elméjét már alig töltik ki kétségek, csupán csak Corad. Nehéz megtanulni a feltétel nélküli bizalmat, hogy mindent levetkőzzön és igazán megmutassa magát. De most valahogy úgy érzi, hogy ha ez az egyszer volt inas ragadja meg a kezét és vezeti rá az ösvényre, akkor ezt a félelmet legyőzheti. Mindkettőjüknek van még mit tanulni egymásról, saját magukról, de talán ez nem is akadály, hanem épp az a húzóerő, amire egyaránt szükségük van.*
- Az szerintem... nem fog menni...
*Mosolyodik el zavartan, ám az pillanatok alatt lohad le az arcáról, hogy helyet kapjon rajta a gyönyör. Sóhajai egyre kéjesebbek, hangja bátrabban tölti be a szoba levegőjét, teste pedig minden mozdulatra elégedetten feszül meg. Ugyan azt csinálják, szinte, mint nem is oly rég a szobájában, csak pár dolog változott, s most mégis minden olyan másnak tűnik. Mintha a fiú az egész testét kitöltené. Kipirult arccal keresi ő is a kék tekintetet, hogy belemerülhessen, akár a tiszta tó vizébe. Szemeiben az epekedés, a gyönyör és elégedettség ölelkezik. Talán olyan szenvedéllyel, ahogy most ők is teszik az asztal lapján. Nyugodt, lassú tánccal, amivel mégis képesek lennének az egész báltermet felperzselni.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-22 20:20:31
Üzenet elküldve: 2024-09-22 20:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki lehet-e nőni bizonyos dolgokat egyáltalán? Mint például a szemérmesség, szégyenlősség maradékát? Vagy azt az örömet, hogy egymással lehetnek - nem csak úgy, hanem bármilyen értelemben? Nem tudja, hogy mikor fog elmúlni az újdonság varázsa, nem tudja, hogy milyen lesz majd akkor, amikor már sokadjára egyesülnek; de nem hiszi, hogy akár fikarcnyival is rosszabb lenne, vagy gyengébb a gyönyör attól, hogy már ismerik azt, amit a másik adhat. Hiszen különben is: ha esetleg szürkülne is az élmény, rengeteg módon lehet újra színt csempészni bele. Mindez talán csak akarat kérdése. És most még erőst a jövő zenéje.
Mert most még az újdonság varázsa bódítja, most még igazán fogalma sincs arról hogy mit csinál, s hogy amit csinál az jó-e -L'szkának, saját magának-, most még tanul, tapasztal, és kiélvezi a folyamatot. Azt már például tudja, hogy az apró harapások jólesők és izgatók számára, halkan fel is sóhajt ahogy a lány a nyaka bőrét karcolja.
Az, ahogy L'szka felsóhajt és átöleli, csak megerősíti amit mond. Igazából nagyon örül neki, hogy a lánynak egyre kevésbé idegen az, hogy beszéljen hozzá, hiszen azért csak egymást tanítják. És bár a test nyelve hihetetlenül őszinte, azért az ilyen visszajelzések is sokat jelentenek.*
- Ne.. legyél.. buta..! *-szavai szaggatottan jönnek most, nem csak a másféle megerőltetés, hanem a másféle érzések miatt is. Hogy a lány csípőjének dőlése más így, vagy a tény hogy áll, nem tudja. De más, máshogy jó most. Nem is érdekli, hogy combjai feszülnek. Arra vannak. Bal tenyerével megtámaszkodik az asztal lapján, nem messze L'szka fenekétől, jobbjával csípőjére simít. Tényleg másabb most. Nem olyan, mintha vadlovat ülve száguldana a szakadéknak; sokkal lassabb, nyugodtabb, valahogy.. teljesebb érzés. A lány szép, zöld szemeit keresi. Látni akarja, kíváncsi, hogy mit látna most bennük. Vajon ugyanazt, amit ő is érez..?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki lehet-e nőni bizonyos dolgokat egyáltalán? Mint például a szemérmesség, szégyenlősség maradékát? Vagy azt az örömet, hogy egymással lehetnek - nem csak úgy, hanem bármilyen értelemben? Nem tudja, hogy mikor fog elmúlni az újdonság varázsa, nem tudja, hogy milyen lesz majd akkor, amikor már sokadjára egyesülnek; de nem hiszi, hogy akár fikarcnyival is rosszabb lenne, vagy gyengébb a gyönyör attól, hogy már ismerik azt, amit a másik adhat. Hiszen különben is: ha esetleg szürkülne is az élmény, rengeteg módon lehet újra színt csempészni bele. Mindez talán csak akarat kérdése. És most még erőst a jövő zenéje.
Mert most még az újdonság varázsa bódítja, most még igazán fogalma sincs arról hogy mit csinál, s hogy amit csinál az jó-e -L'szkának, saját magának-, most még tanul, tapasztal, és kiélvezi a folyamatot. Azt már például tudja, hogy az apró harapások jólesők és izgatók számára, halkan fel is sóhajt ahogy a lány a nyaka bőrét karcolja.
Az, ahogy L'szka felsóhajt és átöleli, csak megerősíti amit mond. Igazából nagyon örül neki, hogy a lánynak egyre kevésbé idegen az, hogy beszéljen hozzá, hiszen azért csak egymást tanítják. És bár a test nyelve hihetetlenül őszinte, azért az ilyen visszajelzések is sokat jelentenek.*
- Ne.. legyél.. buta..! *-szavai szaggatottan jönnek most, nem csak a másféle megerőltetés, hanem a másféle érzések miatt is. Hogy a lány csípőjének dőlése más így, vagy a tény hogy áll, nem tudja. De más, máshogy jó most. Nem is érdekli, hogy combjai feszülnek. Arra vannak. Bal tenyerével megtámaszkodik az asztal lapján, nem messze L'szka fenekétől, jobbjával csípőjére simít. Tényleg másabb most. Nem olyan, mintha vadlovat ülve száguldana a szakadéknak; sokkal lassabb, nyugodtabb, valahogy.. teljesebb érzés. A lány szép, zöld szemeit keresi. Látni akarja, kíváncsi, hogy mit látna most bennük. Vajon ugyanazt, amit ő is érez..?*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:42:35
Üzenet elküldve: 2024-09-22 18:42:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még pár alkalom. Vagy az is lehet, hogy soha nem fog "kinőni" ebből a szégyenlősségből. Hisz most is úgy érzi, mintha először találtak volna így egymásra, pedig talán csak pár hosszú perc telhetett el, mióta a szobájában meggyűrték az ágyat takaró selymet. Minden érzést, minden csókot újként él meg, arról nem is beszélve, hogy most már biztos abban, hogy a gyönyört többféle módon élhetik meg egymással. Az újdonság varázsa pedig biztos zavarba fogja még párszor ejteni. De valahol nem is bánná, ha ezt a csodát nem úgy élné meg, mint egy egyszerű hatköznapot. Hanem úgy, mint egy vágytól fűtött kalandot, amibe talán naponta is lehetősége van belecsöppenni. Újból epekedni, újból beteljesülni a fiú karjai között. Érezni a vágy kínzását, s a gyönyör beteljesülésével járó megenyhülést.*
- Akkor jó.
*Mosolyodik el halványan, ahogy gyengéden harap bele nyakának tövébe. Ahogy megérzi, hogy a fiú helyezkedik igyekszik maga is segíteni. Hát miért is hagyná egyedül dolgozni a fiút, mikor ő volt az, aki megint felbujtotta. Karjaival átölel a nyakára, a szemeit pedig összeszorítva várja újból a röpke fájdalmat. Ám az most szerencsésen hagyja magára, hogy helyette teljes mértékben csak Coradot érezze. A meglepettség egy elégedett, szenvedéllyel átitatott sóhajban, majd egy rögtön őt követő kéjes nyögésben ölt testet.*
- Nagyon jó...
*Öleli szorosabban, miközben gyengéden, töretlenül lehel csókokat végig az arcára. Noha szavakba sem tudná ölteni az érzést, azért csak bujkál benne valami kis démon, aki arról próbálja győzködni, hogy ez így most inkább csak neki élvezetes. Mert hát mégiscsak ő az, aki ül, szerencsétlen fiú meg rogyaszthat előtte.*
- De ha kényelmetlen szólj.
*Motyogja halkan, majd arcát a nyakába temetve piheg szaporán. Mennyivel másabb, hogy az az apró fájdalom most nem kúszik közéjük. S mennyivel zavarba ejtőbb, hogy így már mindent sokkal tisztábban érez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán még pár alkalom. Vagy az is lehet, hogy soha nem fog "kinőni" ebből a szégyenlősségből. Hisz most is úgy érzi, mintha először találtak volna így egymásra, pedig talán csak pár hosszú perc telhetett el, mióta a szobájában meggyűrték az ágyat takaró selymet. Minden érzést, minden csókot újként él meg, arról nem is beszélve, hogy most már biztos abban, hogy a gyönyört többféle módon élhetik meg egymással. Az újdonság varázsa pedig biztos zavarba fogja még párszor ejteni. De valahol nem is bánná, ha ezt a csodát nem úgy élné meg, mint egy egyszerű hatköznapot. Hanem úgy, mint egy vágytól fűtött kalandot, amibe talán naponta is lehetősége van belecsöppenni. Újból epekedni, újból beteljesülni a fiú karjai között. Érezni a vágy kínzását, s a gyönyör beteljesülésével járó megenyhülést.*
- Akkor jó.
*Mosolyodik el halványan, ahogy gyengéden harap bele nyakának tövébe. Ahogy megérzi, hogy a fiú helyezkedik igyekszik maga is segíteni. Hát miért is hagyná egyedül dolgozni a fiút, mikor ő volt az, aki megint felbujtotta. Karjaival átölel a nyakára, a szemeit pedig összeszorítva várja újból a röpke fájdalmat. Ám az most szerencsésen hagyja magára, hogy helyette teljes mértékben csak Coradot érezze. A meglepettség egy elégedett, szenvedéllyel átitatott sóhajban, majd egy rögtön őt követő kéjes nyögésben ölt testet.*
- Nagyon jó...
*Öleli szorosabban, miközben gyengéden, töretlenül lehel csókokat végig az arcára. Noha szavakba sem tudná ölteni az érzést, azért csak bujkál benne valami kis démon, aki arról próbálja győzködni, hogy ez így most inkább csak neki élvezetes. Mert hát mégiscsak ő az, aki ül, szerencsétlen fiú meg rogyaszthat előtte.*
- De ha kényelmetlen szólj.
*Motyogja halkan, majd arcát a nyakába temetve piheg szaporán. Mennyivel másabb, hogy az az apró fájdalom most nem kúszik közéjük. S mennyivel zavarba ejtőbb, hogy így már mindent sokkal tisztábban érez.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:55:24
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:55:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki fiúként, pláne olyan fiúként akit nem korlátozott különösebben semmilyen társadalmi norma, könnyebb volt megtudni mindenfélét a felnőttek világáról. A szerelemről, testi szerelemről is. A piacon, néhány árusnál, más vele egy foglalkozást űzőktől sokat, nagyon sokat hallott. A fele talán igaz sem volt, de kiskamaszként ezt nem tudta, és nem is igen érdekelte. Viszont amiket hallott, azok bogarat ültettek a fülébe; és nem telt sok időbe, amíg a közelében lévő egyetlen, vele egykorú lánnyal kapcsolatban neki magának is mindenféle gondolata támadt. Persze tudta jól, hogy ez nem illő dolog, és ha továbbra is dolgozni akart, akkor ostobaság is. Emiatt ezeket a gondolatokat megtartotta magának, ami nem is volt túl nehéz, tekintve hogy mennyi bosszúságot okozott neki a lány.
De most ez más. Most szabad, mindent szabad. Ránezni, szemérmetlenül végigmérni ha azt akarja; hozzáérni bárhol, megcsókolni. Azt tehet vele szinte, amihez csak kedve van. Ez szinte szédítő.
Abba is beleszédül szinte, hogy L'szka közelében van, hogy érzi a bőrén a lány ujjait, ajkait; hogy saját tenyerén érzi az ő bőrét, forróságát. Jó ez így. Most pont jó.*
- Tudom.. *-válaszolja vissza halkan, most nem is tudna hangosan megszólalni-* Gondoltam.
*Elmosolyodik a szinte szemérmes pillantástól amivel L'szka felnéz rá. Kíváncsi, hogy meddig fogja ezt még látni rajta, hiszen a lány tulajdonképpen nem túl szemérmes most. Nem mintha bánná.*
- De most ez jó. *-apró csókot ad a lány füle alatti vékony bőrre, térdeit behajlítva lejjebb ereszkedik. Ha L'szka segít neki, akkor segít, ha nem segít, akkor magától keresi és találja meg a helyét. Lassan, finoman mozdul. Nem akarja hogy fájjon a lánynak, és neki is teljesen új élmény ez így. És nem is siet sehová.*
- Most ez jó.. *-sóhajtja a lány nyakába.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Neki fiúként, pláne olyan fiúként akit nem korlátozott különösebben semmilyen társadalmi norma, könnyebb volt megtudni mindenfélét a felnőttek világáról. A szerelemről, testi szerelemről is. A piacon, néhány árusnál, más vele egy foglalkozást űzőktől sokat, nagyon sokat hallott. A fele talán igaz sem volt, de kiskamaszként ezt nem tudta, és nem is igen érdekelte. Viszont amiket hallott, azok bogarat ültettek a fülébe; és nem telt sok időbe, amíg a közelében lévő egyetlen, vele egykorú lánnyal kapcsolatban neki magának is mindenféle gondolata támadt. Persze tudta jól, hogy ez nem illő dolog, és ha továbbra is dolgozni akart, akkor ostobaság is. Emiatt ezeket a gondolatokat megtartotta magának, ami nem is volt túl nehéz, tekintve hogy mennyi bosszúságot okozott neki a lány.
De most ez más. Most szabad, mindent szabad. Ránezni, szemérmetlenül végigmérni ha azt akarja; hozzáérni bárhol, megcsókolni. Azt tehet vele szinte, amihez csak kedve van. Ez szinte szédítő.
Abba is beleszédül szinte, hogy L'szka közelében van, hogy érzi a bőrén a lány ujjait, ajkait; hogy saját tenyerén érzi az ő bőrét, forróságát. Jó ez így. Most pont jó.*
- Tudom.. *-válaszolja vissza halkan, most nem is tudna hangosan megszólalni-* Gondoltam.
*Elmosolyodik a szinte szemérmes pillantástól amivel L'szka felnéz rá. Kíváncsi, hogy meddig fogja ezt még látni rajta, hiszen a lány tulajdonképpen nem túl szemérmes most. Nem mintha bánná.*
- De most ez jó. *-apró csókot ad a lány füle alatti vékony bőrre, térdeit behajlítva lejjebb ereszkedik. Ha L'szka segít neki, akkor segít, ha nem segít, akkor magától keresi és találja meg a helyét. Lassan, finoman mozdul. Nem akarja hogy fájjon a lánynak, és neki is teljesen új élmény ez így. És nem is siet sehová.*
- Most ez jó.. *-sóhajtja a lány nyakába.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:14:20
Üzenet elküldve: 2024-09-22 17:14:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán majd egyszer elmeséli a cselédlány utáni leskelődésének történetét. Azt a pillanatot, amikortól mélyebb, másabb érzésekkel volt a fiú iránt. Amikor szégyenlősségében inkább kerülte sokáig. Most végre mindent megtapasztalhatott, amire azóta volt kíváncsi. A gyengédséget, a vágyat, szenvedélyt és gyönyört. Amivel nem tud betelni. Ami miatt ki akarja deríteni, hogy hol húzódnak meg a határok.
Elégedettség járja át, hogy a fiúnak sincs ellenére. Újra érzi, ízleli. A vágya minduntalan máglyaként tombol benne, s éppen a félvér táplálja azt szüntelen. Ajkaira forr, a kezei újból a mellkasát cirógatják, lassan a hasát, hogy ismét ágyékán állapodjon meg.
Öle lángol minden érintéstől, combjai pedig készségesen nyílnak el jobban, ahogy a gyönyört hozó ujjak ismét a helyükre találnak.
Míg egyik keze a törődést viszonozza, addig a másikkal a karjai alatt öleli át, hogy szorosabban vonhassa magához.*
- Így.
*Nyögi vágyakozva az ajkaira, majd a gyengéd csókok lassan a nyakára, vállára vándorolnak át.*
- De, ha te is kipróbálnál valamit... egy szavadba kerül.
*Pillant fel óvatosan, ám az arcán uralkodó szemérmesség ellenére szemeiben lángol a vágy, amit a fiú táplál benne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán majd egyszer elmeséli a cselédlány utáni leskelődésének történetét. Azt a pillanatot, amikortól mélyebb, másabb érzésekkel volt a fiú iránt. Amikor szégyenlősségében inkább kerülte sokáig. Most végre mindent megtapasztalhatott, amire azóta volt kíváncsi. A gyengédséget, a vágyat, szenvedélyt és gyönyört. Amivel nem tud betelni. Ami miatt ki akarja deríteni, hogy hol húzódnak meg a határok.
Elégedettség járja át, hogy a fiúnak sincs ellenére. Újra érzi, ízleli. A vágya minduntalan máglyaként tombol benne, s éppen a félvér táplálja azt szüntelen. Ajkaira forr, a kezei újból a mellkasát cirógatják, lassan a hasát, hogy ismét ágyékán állapodjon meg.
Öle lángol minden érintéstől, combjai pedig készségesen nyílnak el jobban, ahogy a gyönyört hozó ujjak ismét a helyükre találnak.
Míg egyik keze a törődést viszonozza, addig a másikkal a karjai alatt öleli át, hogy szorosabban vonhassa magához.*
- Így.
*Nyögi vágyakozva az ajkaira, majd a gyengéd csókok lassan a nyakára, vállára vándorolnak át.*
- De, ha te is kipróbálnál valamit... egy szavadba kerül.
*Pillant fel óvatosan, ám az arcán uralkodó szemérmesség ellenére szemeiben lángol a vágy, amit a fiú táplál benne.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-22 14:21:38
Üzenet elküldve: 2024-09-22 14:21:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Nem kell sokkal több kérdésre válaszolnia, így is kifullasztotta. Hogyan fog remekelni ebben az új szerepben azt nem tudja, talán együtt kell felnőnie a fiúcskával, csakhogy neki nincs rá annyi ideje. És igazából már fel is nőtt, nem most kellene elkezdenie, de nincs mit tenni. Ha nem látná a másik, akkor beletemetné a tenyerébe az arcát, vagy idegesen masszírozná a halántékát, hogy mitévő legyen, hogyan is csinálja jól a lehetetlent. De már arra is figyelnie kell, hogy ne tegyen előtte ilyesmit, még félreérti.
Megvárja, hogy felhörpintse az iható hőmérsékletű teát, de végigkíséri a folyamatot a smaragdokkal, hátha nem mérte fel jól az időt és le kell dugnia a torkán egy varázsitalt, hogy az égési sérülésektől is megmentse. Nincs rá szükség, ő pedig fellélegzik, nem is tudta ezidáig, hogy szorongatta az érzés, hogy baja eshet.
A cipő kérdésre sem nevet fel, pedig szívesen megtenné. Elképzeli, ahogy az ő csinos kis topánkájában lépdel ez a szép kis fiú.*
- Nem, nem, neked olyat veszünk, ami... ami neked való. Ami kényelmes, tudsz benne játszani és nem használódik el egykönnyen. Ez a lányok ízlésének való.
*Emeli meg a lábát, miközben magyaráz, majd utána fel is áll, hogy induljanak. *
- Na, irány hozzám.
*Az úton annyit csacsog, amennyit a másik csak kíván, de magától igen nehezen nyílnak szóra az ajkak. Máskor nincs ezzel probléma, de szívesebben fogja vissza magát, hiszen az ő fejében megszületett gondolatok általában nem gyerekfülnek valók, talán még a felnőttekének sem. Pontosan tudja, hogy az ő világa nem illik sehová, de majd úgy alakítja. Érte. Még mindig nevetségesen hangzik, hogy pont ő az, aki csiszolni akar magán. Egy gyerek miatt. Képtelenség.
De az út eltelik és az ajtó végre nyílik a Polgárnegyed egyik szűkösebb utcájában. Nem fél, hogy nem tetszik majd a gyereknek, attól jobban tart, hogy nem talál kedvére való dolgokat. Ott van az a nagy kép is a falon, ami egy sokak által közkedvelt női szervet ábrázol, majd azt hazudja, hogy rózsa. Vagy tulipán. Mindegy. A kis szobrocskákkal, amikkel tele a polc, még akár játszhat is. Meztelen embereket biztos látott már. Lehet háború utáni... játékkatona. A sok sebesülés miatt le kellett vetni a ruhákat.
Nem az övé itt semmi, de akár lehetne is, nem áll tőle távol az ilyesmi. *
- Gyere csak beljebb.
*A lakás, az ékein túl egyszerű, egyetlen szobából álló kőépítmény. Nem szegények lakta övezet, nem is romos, de élt már meg szebb napokat. Nem hazudott. Ágy csak egy van, még ha igen tágas is, de a szemei a dézsára merednek, amit majd meg kell töltenie, ha a gyereket fürdetni is akarja. És még ételt is kell szereznie. Hogy lehet valami ennyire végtelenül nehéz?
A szemek csak pásztázzák a környezetet, még neki sem volt ideje elpakolnia, vagy elővennie azt, ami fontos, lévén az éjjel szerezte meg. *
- Kicsit rendet kell majd rakni. Segítesz? Kell neked polc, meg... szekrény. Meg előszedni az ágyneműt.
*Behunyja a szemét. Mégis mit képzelt, hogy összeszedett az utcán egy gyereket, és még el is akarja látni?*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Nem kell sokkal több kérdésre válaszolnia, így is kifullasztotta. Hogyan fog remekelni ebben az új szerepben azt nem tudja, talán együtt kell felnőnie a fiúcskával, csakhogy neki nincs rá annyi ideje. És igazából már fel is nőtt, nem most kellene elkezdenie, de nincs mit tenni. Ha nem látná a másik, akkor beletemetné a tenyerébe az arcát, vagy idegesen masszírozná a halántékát, hogy mitévő legyen, hogyan is csinálja jól a lehetetlent. De már arra is figyelnie kell, hogy ne tegyen előtte ilyesmit, még félreérti.
Megvárja, hogy felhörpintse az iható hőmérsékletű teát, de végigkíséri a folyamatot a smaragdokkal, hátha nem mérte fel jól az időt és le kell dugnia a torkán egy varázsitalt, hogy az égési sérülésektől is megmentse. Nincs rá szükség, ő pedig fellélegzik, nem is tudta ezidáig, hogy szorongatta az érzés, hogy baja eshet.
A cipő kérdésre sem nevet fel, pedig szívesen megtenné. Elképzeli, ahogy az ő csinos kis topánkájában lépdel ez a szép kis fiú.*
- Nem, nem, neked olyat veszünk, ami... ami neked való. Ami kényelmes, tudsz benne játszani és nem használódik el egykönnyen. Ez a lányok ízlésének való.
*Emeli meg a lábát, miközben magyaráz, majd utána fel is áll, hogy induljanak. *
- Na, irány hozzám.
*Az úton annyit csacsog, amennyit a másik csak kíván, de magától igen nehezen nyílnak szóra az ajkak. Máskor nincs ezzel probléma, de szívesebben fogja vissza magát, hiszen az ő fejében megszületett gondolatok általában nem gyerekfülnek valók, talán még a felnőttekének sem. Pontosan tudja, hogy az ő világa nem illik sehová, de majd úgy alakítja. Érte. Még mindig nevetségesen hangzik, hogy pont ő az, aki csiszolni akar magán. Egy gyerek miatt. Képtelenség.
De az út eltelik és az ajtó végre nyílik a Polgárnegyed egyik szűkösebb utcájában. Nem fél, hogy nem tetszik majd a gyereknek, attól jobban tart, hogy nem talál kedvére való dolgokat. Ott van az a nagy kép is a falon, ami egy sokak által közkedvelt női szervet ábrázol, majd azt hazudja, hogy rózsa. Vagy tulipán. Mindegy. A kis szobrocskákkal, amikkel tele a polc, még akár játszhat is. Meztelen embereket biztos látott már. Lehet háború utáni... játékkatona. A sok sebesülés miatt le kellett vetni a ruhákat.
Nem az övé itt semmi, de akár lehetne is, nem áll tőle távol az ilyesmi. *
- Gyere csak beljebb.
*A lakás, az ékein túl egyszerű, egyetlen szobából álló kőépítmény. Nem szegények lakta övezet, nem is romos, de élt már meg szebb napokat. Nem hazudott. Ágy csak egy van, még ha igen tágas is, de a szemei a dézsára merednek, amit majd meg kell töltenie, ha a gyereket fürdetni is akarja. És még ételt is kell szereznie. Hogy lehet valami ennyire végtelenül nehéz?
A szemek csak pásztázzák a környezetet, még neki sem volt ideje elpakolnia, vagy elővennie azt, ami fontos, lévén az éjjel szerezte meg. *
- Kicsit rendet kell majd rakni. Segítesz? Kell neked polc, meg... szekrény. Meg előszedni az ágyneműt.
*Behunyja a szemét. Mégis mit képzelt, hogy összeszedett az utcán egy gyereket, és még el is akarja látni?*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:41:14
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:41:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Válaszul csak valami halk mormogás hagyja el a torkát. Nem tud beszélni. Nem tud, mert ajkai épp azzal vannak elfoglalva, hogy végigkóstolják a felkínált nyak bőrét; egy ponton nagyon finoman harap is kicsit, akkor, amikor megérzi a lány gyengéd ujjait. Bár talán nem is kell, hogy megszólaljon. L'szka úgy is rájön majd a válaszra magától is. *
- Megér.. *-sóhajtja-* Annyit megér..
*Hagyja ellépni a lányt, noha legszívesebben azonnal indulna is utána. De inkább csak kíváncsian figyeli, ahogy L'szka az asztalhoz lép és ott tesz-vesz kicsit, és alig pár pillanat alatt rájön, hogy mi a célja. Fogalma sincs, hogy hogyan juthatott pont ez az eszébe a lánynak; de nincs ellenére a kíváncsiság és az ötlet sem. Engedelmeskedik a szótlan hívásnak, tenyerei előbb L'szka térdeire simulnak, majd a combjaira, ahogy helyet kap azok között. Az asztalt nem ilyenre találták ki, a lány alacsonyan van ahhoz, hogy természetesen rátalálhasson. De ez most nem zavarja, nem siettet semmit. Amennyire csak tud, közel húzódik L'szkához, ujjait annak tincsei alá fúrja, megcirógatja a tarkóját. Lehajol és csókot lop, közben szabad kezével simít végig a fedetlen bőrön. Újra tenyerére veszi a lány szabadon felkínált idomai közül az egyiket, érzi az apró keménységet, ami arról árulkodik, amit amúgy is tud. Ezt finoman körbecirógatja hüvelykjével, majd keze tovább indul lefelé, végig a puha hason, hogy aztán ujjai ismét elvesszenek. Finoman simít és cirógat, nem követelőzőn és durván. Még emlékszik a lány szavaira -már nem fáj úgy-, nem akar neki kellemetlenséget okozni. Arcát a lányéhoz simítja, úgy suttog halkan.*
- Így..?
*Válaszul csak valami halk mormogás hagyja el a torkát. Nem tud beszélni. Nem tud, mert ajkai épp azzal vannak elfoglalva, hogy végigkóstolják a felkínált nyak bőrét; egy ponton nagyon finoman harap is kicsit, akkor, amikor megérzi a lány gyengéd ujjait. Bár talán nem is kell, hogy megszólaljon. L'szka úgy is rájön majd a válaszra magától is. *
- Megér.. *-sóhajtja-* Annyit megér..
*Hagyja ellépni a lányt, noha legszívesebben azonnal indulna is utána. De inkább csak kíváncsian figyeli, ahogy L'szka az asztalhoz lép és ott tesz-vesz kicsit, és alig pár pillanat alatt rájön, hogy mi a célja. Fogalma sincs, hogy hogyan juthatott pont ez az eszébe a lánynak; de nincs ellenére a kíváncsiság és az ötlet sem. Engedelmeskedik a szótlan hívásnak, tenyerei előbb L'szka térdeire simulnak, majd a combjaira, ahogy helyet kap azok között. Az asztalt nem ilyenre találták ki, a lány alacsonyan van ahhoz, hogy természetesen rátalálhasson. De ez most nem zavarja, nem siettet semmit. Amennyire csak tud, közel húzódik L'szkához, ujjait annak tincsei alá fúrja, megcirógatja a tarkóját. Lehajol és csókot lop, közben szabad kezével simít végig a fedetlen bőrön. Újra tenyerére veszi a lány szabadon felkínált idomai közül az egyiket, érzi az apró keménységet, ami arról árulkodik, amit amúgy is tud. Ezt finoman körbecirógatja hüvelykjével, majd keze tovább indul lefelé, végig a puha hason, hogy aztán ujjai ismét elvesszenek. Finoman simít és cirógat, nem követelőzőn és durván. Még emlékszik a lány szavaira -már nem fáj úgy-, nem akar neki kellemetlenséget okozni. Arcát a lányéhoz simítja, úgy suttog halkan.*
- Így..?
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:17:31
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
* Wrexan már egy ideje a városban tengeti napjait. A Sellőház elvesztése óta nem igazán találja a helyét, de panaszkodni nincs oka. Egy kisebb vagyon marad a kezén, amit már nincs kinek vagy hova visszaszolgáltatnia. Még soha nem élt ilyen kényelmesen, mint most. Dolgoznia sem kell, pedig eddig világ életében csak az igát húzta. Arthenior valóban a lehetőségek tárháza. Egyszerű földönfutóként érkezett és most vagyonos polgár. De annak aki mindig dolgozott nehéz tartósan semmit se tenni. Már tud írni, meg olvasni, de valahogy ennyi nem elégíti ki. Csinálni akar valamit, csak még nem tudja mit. Van érzéke a pénz kereséshez, csak azt nem tudja, hogyan kéne ezt kiaknáznia. A legtöbb gondolatát ez tölti ki, ahogy az utcák kövét koptatja. Talán egyszer csak jön egy jó ötlet, ha az istenek is megsegítik.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 20:41:48
Üzenet elküldve: 2024-09-17 20:41:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Lassan úgy érzi, hogy vakon képes lenne megbízni a fiúban. Most kicsit mégis szeretné, ha megnyílna alatta a föld, hogy elnyelje. Hogy ne kelljen a szemébe néznie. Mert borzalmasan idiótán érzi magát. De mégsem tud magának megálljt parancsolni, a szavak jönnek. Inkább vállalja annak a veszélyét, hogy nevetségesen tűnjön fel, minthogy érzései elhallgatásával megint felizzon a vita parazsa.
Szavainak áradata után megint a csend köszönt rá. De ezt sem tudja eldönteni, hogy jótékony hatással bír-e vagy jó lenne, ha mondana valamit a fiú. Bármit. Nevezze akár hülyének.
Erőt vesz magán, s lassan megemeli a fejét, hogy az arcára pillanthasson. A nyugalom és megkönnyebbülés pedig azonnal homlokon csókolja. Mellette pedig ismét a tűz, ami röpke pillanat alatt veszi uralma alá a testét. Az a nyugtató mosoly, az ujjak érintése. A pír azonnal elönti az arcát, ami a lámpás halovány fényében is jól kivehető.*
- Neked lenne?
*Billenti félre a fejét, hogy nyaka szabad prédává váljon az ajkak számára. Keze sem rest újból cirógatni. Vissza a hasára, gyengéden át az ágyékára. Szeretne újból a fiú örömére lenni, ahogy ő maga is újra szeretné érezni. Mintha képtelen lenne betelni vele, mintha sosem lenne elég.*
- Egy próbát megér, hogy ezt is megtanuljuk, nem?
*Nyel aprót, ahogy lassan elhúzódik, majd az asztalhoz lépve túrja odébb a tányérokat, poharakat, távolabb teszi a lámpást is. Azután visszafordul a fiúhoz, felül az asztalra, majd kezeit felé nyújtja. Ha már nem tudnak úgy elmerülni egymásban, azt sem bánná. Legalább tisztában lesznek egymással és saját határaikkal is. Addig pedig kiélvezheti az újabb tapasztaláson átívelő utat a fiúval.*
*Lassan úgy érzi, hogy vakon képes lenne megbízni a fiúban. Most kicsit mégis szeretné, ha megnyílna alatta a föld, hogy elnyelje. Hogy ne kelljen a szemébe néznie. Mert borzalmasan idiótán érzi magát. De mégsem tud magának megálljt parancsolni, a szavak jönnek. Inkább vállalja annak a veszélyét, hogy nevetségesen tűnjön fel, minthogy érzései elhallgatásával megint felizzon a vita parazsa.
Szavainak áradata után megint a csend köszönt rá. De ezt sem tudja eldönteni, hogy jótékony hatással bír-e vagy jó lenne, ha mondana valamit a fiú. Bármit. Nevezze akár hülyének.
Erőt vesz magán, s lassan megemeli a fejét, hogy az arcára pillanthasson. A nyugalom és megkönnyebbülés pedig azonnal homlokon csókolja. Mellette pedig ismét a tűz, ami röpke pillanat alatt veszi uralma alá a testét. Az a nyugtató mosoly, az ujjak érintése. A pír azonnal elönti az arcát, ami a lámpás halovány fényében is jól kivehető.*
- Neked lenne?
*Billenti félre a fejét, hogy nyaka szabad prédává váljon az ajkak számára. Keze sem rest újból cirógatni. Vissza a hasára, gyengéden át az ágyékára. Szeretne újból a fiú örömére lenni, ahogy ő maga is újra szeretné érezni. Mintha képtelen lenne betelni vele, mintha sosem lenne elég.*
- Egy próbát megér, hogy ezt is megtanuljuk, nem?
*Nyel aprót, ahogy lassan elhúzódik, majd az asztalhoz lépve túrja odébb a tányérokat, poharakat, távolabb teszi a lámpást is. Azután visszafordul a fiúhoz, felül az asztalra, majd kezeit felé nyújtja. Ha már nem tudnak úgy elmerülni egymásban, azt sem bánná. Legalább tisztában lesznek egymással és saját határaikkal is. Addig pedig kiélvezheti az újabb tapasztaláson átívelő utat a fiúval.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 20:10:46
Üzenet elküldve: 2024-09-17 20:10:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Türelmesen vár. Nincs értelme feszélyeznie a lányt, vagy belehajszolni abba, hogy összeroppanjon a kérdéseitől, mert ezzel csak megint szanaszét verné azt a békét, amit most megint sikerült összekalapálniuk. Inkább csak tenyere simul L'szka derekára, mintha csak ezzel a mozdulattal tudná biztosítani őt arról, hogy mellette van, hogy nem sürgeti, hogy nincs egyedül, hogy nincs semmi baj. Mert ez mind így igaz is. És lám, a türelem megérlelte a maga virágát; még ha lassan és bizonytalanul is, de szirmot hajt a lány szavai által, hogy aztán annak gondolatait tárja elé.
És valahogy hihetetlenül hálásnak érzi magát, hogy L'szka legalább most az egyszer hallgatott rá.
Figyeli az elhangzó szavakat, nem tud nem mosolyogni. Annyit tud csinálni, hogy eltompítja azt a mosolyt, hogy a lány ne érezze azt, hogy rajta mosolyog. Mert ez nincs is így. Szívesen megszólalna, közbevetné a válaszait, de inkább úgy dönt, hogy csöndben marad. Úgy érzi, hogy ha most beleszólna a lány válaszába, akkor az megint visszahúzódna a maga kis csigaházába. Akkor már inkább megtartja magának a szavakat. Majd később megosztja a lánnyal azokat.
Majd.. később.. valamikor. Talán. Mert most L'szka elveszi a kezét a csípőjéről, és máshova húzza. És azonnal megérti, hogy miért is van zavarban a lány, hogy miért törleszkedik hozzá úgy, hogy nem csak mondja, de komolyan is van azzal, hogy szeretné. Megint.
Már nem fogja vissza a mosolyt, az őszintén és puhán terül el az arcán egy pillanatra. Nem húzza el a kezét onnan, ahová azt vezették, sőt; hacsak nem hessegetik el onnan, kipróbálja, hogy emlékszik-e rá, hogy hogyan simogatta ott nem is olyan régen L'szkát.*
- Én sem tudom, hogy hogyan működik. *-válaszol végül egyszerűen, majd a lány füléhez hajol, apró puszit ad rá, s ezután a nyakára is. Szabad kezével végigcirógatja L'szka hátát.-* Van kedved kipróbálni, hogy hogyan működik? Hogy jó-e még most is?
*Persze, nagyjából sejti, hogy mit fog válaszolni a lány. Sejti és reméli. Mert igazából neki sem volt még elég belőle, úgy érzi, hogy hiába a hosszú nap, hiába az előző egyesülésük, ő ismét érezni akarja L'szkát. Látni azt a csillogást a szemében, látni azt a pírt és azt a mosolyt. Ha sikerül. Ha nem sikerül, akkor pedig anélkül adni neki önzetlen gyöngédséget, mert hát talán az is számít.*
*Türelmesen vár. Nincs értelme feszélyeznie a lányt, vagy belehajszolni abba, hogy összeroppanjon a kérdéseitől, mert ezzel csak megint szanaszét verné azt a békét, amit most megint sikerült összekalapálniuk. Inkább csak tenyere simul L'szka derekára, mintha csak ezzel a mozdulattal tudná biztosítani őt arról, hogy mellette van, hogy nem sürgeti, hogy nincs egyedül, hogy nincs semmi baj. Mert ez mind így igaz is. És lám, a türelem megérlelte a maga virágát; még ha lassan és bizonytalanul is, de szirmot hajt a lány szavai által, hogy aztán annak gondolatait tárja elé.
És valahogy hihetetlenül hálásnak érzi magát, hogy L'szka legalább most az egyszer hallgatott rá.
Figyeli az elhangzó szavakat, nem tud nem mosolyogni. Annyit tud csinálni, hogy eltompítja azt a mosolyt, hogy a lány ne érezze azt, hogy rajta mosolyog. Mert ez nincs is így. Szívesen megszólalna, közbevetné a válaszait, de inkább úgy dönt, hogy csöndben marad. Úgy érzi, hogy ha most beleszólna a lány válaszába, akkor az megint visszahúzódna a maga kis csigaházába. Akkor már inkább megtartja magának a szavakat. Majd később megosztja a lánnyal azokat.
Majd.. később.. valamikor. Talán. Mert most L'szka elveszi a kezét a csípőjéről, és máshova húzza. És azonnal megérti, hogy miért is van zavarban a lány, hogy miért törleszkedik hozzá úgy, hogy nem csak mondja, de komolyan is van azzal, hogy szeretné. Megint.
Már nem fogja vissza a mosolyt, az őszintén és puhán terül el az arcán egy pillanatra. Nem húzza el a kezét onnan, ahová azt vezették, sőt; hacsak nem hessegetik el onnan, kipróbálja, hogy emlékszik-e rá, hogy hogyan simogatta ott nem is olyan régen L'szkát.*
- Én sem tudom, hogy hogyan működik. *-válaszol végül egyszerűen, majd a lány füléhez hajol, apró puszit ad rá, s ezután a nyakára is. Szabad kezével végigcirógatja L'szka hátát.-* Van kedved kipróbálni, hogy hogyan működik? Hogy jó-e még most is?
*Persze, nagyjából sejti, hogy mit fog válaszolni a lány. Sejti és reméli. Mert igazából neki sem volt még elég belőle, úgy érzi, hogy hiába a hosszú nap, hiába az előző egyesülésük, ő ismét érezni akarja L'szkát. Látni azt a csillogást a szemében, látni azt a pírt és azt a mosolyt. Ha sikerül. Ha nem sikerül, akkor pedig anélkül adni neki önzetlen gyöngédséget, mert hát talán az is számít.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 17:47:13
Üzenet elküldve: 2024-09-17 17:47:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Mint a macska, aki bújik, dorombol és kelleti magát, ám ha közeledik a cirógató kéz bohókásan odébb is ugrál. Kelleti magát? Akarja azt, hogy a fiú folyton érte nyúljon és szavakkal, érintéssel kimutassa, hogy márpedig kell? Valószínű. Élvezi? Minden bizonnyal.
De a kis játéka mellett tényleg megbújik az is, hogy fél, hogy teher lesz egy idő után. Vagy ráunnak, mert túl sok. Fél rákérdezni a fiúnál és még jobban tart attól, hogy ő megnyíljon. Pedig alig pár pillanattal ezelőtt fogadta meg magában, hogy egyenes lesz, még akkor is, ha nem lesz egyszerű. Most meg... Már maga sem tudja mit akar. Vagyis tudja, csak, ahj. Miért olyan nehéz elkerülni, hogy csomót kössön a nyelvére? Ha csak egyszerűen rákérdezne dolgokra, mi lehet a legrosszabb? Nem most kapja meg, amit szeretne, hanem kicsit később. Nem is a visszautasítástól fél igazán, hanem, hanem maga sem tudja.*
- A pirított kenyér jól hangzik.
*Szusszan fel, de az ő szemei idő közben bizony visszavándorolnak a fiúra. Megfigyelve a kusza tincseket, a lámpás fénye mellett is kéklő szemeket, orra ívét, ajkai vonalát. Nagyot nyel, mint éhes koldus a falat kenyér fölött ülve.
A kérdés megint bántóan hasít, de most szó sincs arról, hogy a haragját gyűjtené össze. Csak zavarba ejti, hogy talán Corad gondolatolvasó. Olyan pontosan ráérez, hogy mi jár a fejében, hogy az szinte rémisztő. Viszont teljesen igaza van, ami egy kicsit bosszantó is.*
- Nem. Szó sincs ilyenről.
*Nyögi, majd a fejét rázva pillant inkább el. Nehéz összeszednie a gondolatait, a szavakat hozzá. Főleg, hogy igazából csak ostobaság az egész.*
- Szeretném. *Böki ki végül, de úgy, mintha épp a fogát cincálnák kifelé.* Fáradt is vagyok. Már nem fáj úgy. És igen, nagy úr az, hogy téged akarlak előrébb venni magamnál. Én csak... ahj...
*Meg kell fogadnia a fiú szavait. Ha folyton csak itt teszi magát, azután meg mégsem, ha mindig csak magában őrlődik, pedig egyszerű szavakkal pillanatok alatt orvosolható lenne a baja, akkor valóban nehéz dolga lesz vele a fiúnak. Ezt pedig mindenképp szeretné elkerülni.*
- Tudom és igazad van.
*Sóhajt fel mélyen, ahogy összeszedi a bátorságát, hogy ismét a fiúra emelje tekintetét.*
- Én... azt hiszem szeretném megint. Csak nem tudom, hogy működik. Hogy mennyire vagy fáradt és nem akarok teher lenni.
*Szinte sebesen hadarja a szavakat, a végén pedig erősen zárja össze az ajkait, hogy azokból szinte a vér is kimegy. Mintha valami évezredek óta a család birtokába került titkot árult volna el. Emellett borzalmasan zavarban van. De valahol mégis könnyebbnek érzi magát.*
- De ne nevess ki. Tudom, hogy butaság, csak... olyan jó volt. Te meg nem vagy hajlandó felöltözni. Nekem sem hagyod, ami nagyon galád húzás. Mert igazából nem fázom csak... Nézd!
*Mormogja ahogy a szemeit lesütve fogja meg a fiú kezét, hogy a combjai közé húzza. Ha akarná sem tudná eltitkolni az újra izzó vágyat. Ölének nedvessége, forrósága ugyan úgy kínozza, mint akkor ott, amikor ők ketten.
Most nem érzi úgy, hogy jól járt azzal, hogy kimondta a gondolatait. Kellemetlenül érzi magát és a helyzetet, amibe hozta magát felettébb kínosnak.*
*Mint a macska, aki bújik, dorombol és kelleti magát, ám ha közeledik a cirógató kéz bohókásan odébb is ugrál. Kelleti magát? Akarja azt, hogy a fiú folyton érte nyúljon és szavakkal, érintéssel kimutassa, hogy márpedig kell? Valószínű. Élvezi? Minden bizonnyal.
De a kis játéka mellett tényleg megbújik az is, hogy fél, hogy teher lesz egy idő után. Vagy ráunnak, mert túl sok. Fél rákérdezni a fiúnál és még jobban tart attól, hogy ő megnyíljon. Pedig alig pár pillanattal ezelőtt fogadta meg magában, hogy egyenes lesz, még akkor is, ha nem lesz egyszerű. Most meg... Már maga sem tudja mit akar. Vagyis tudja, csak, ahj. Miért olyan nehéz elkerülni, hogy csomót kössön a nyelvére? Ha csak egyszerűen rákérdezne dolgokra, mi lehet a legrosszabb? Nem most kapja meg, amit szeretne, hanem kicsit később. Nem is a visszautasítástól fél igazán, hanem, hanem maga sem tudja.*
- A pirított kenyér jól hangzik.
*Szusszan fel, de az ő szemei idő közben bizony visszavándorolnak a fiúra. Megfigyelve a kusza tincseket, a lámpás fénye mellett is kéklő szemeket, orra ívét, ajkai vonalát. Nagyot nyel, mint éhes koldus a falat kenyér fölött ülve.
A kérdés megint bántóan hasít, de most szó sincs arról, hogy a haragját gyűjtené össze. Csak zavarba ejti, hogy talán Corad gondolatolvasó. Olyan pontosan ráérez, hogy mi jár a fejében, hogy az szinte rémisztő. Viszont teljesen igaza van, ami egy kicsit bosszantó is.*
- Nem. Szó sincs ilyenről.
*Nyögi, majd a fejét rázva pillant inkább el. Nehéz összeszednie a gondolatait, a szavakat hozzá. Főleg, hogy igazából csak ostobaság az egész.*
- Szeretném. *Böki ki végül, de úgy, mintha épp a fogát cincálnák kifelé.* Fáradt is vagyok. Már nem fáj úgy. És igen, nagy úr az, hogy téged akarlak előrébb venni magamnál. Én csak... ahj...
*Meg kell fogadnia a fiú szavait. Ha folyton csak itt teszi magát, azután meg mégsem, ha mindig csak magában őrlődik, pedig egyszerű szavakkal pillanatok alatt orvosolható lenne a baja, akkor valóban nehéz dolga lesz vele a fiúnak. Ezt pedig mindenképp szeretné elkerülni.*
- Tudom és igazad van.
*Sóhajt fel mélyen, ahogy összeszedi a bátorságát, hogy ismét a fiúra emelje tekintetét.*
- Én... azt hiszem szeretném megint. Csak nem tudom, hogy működik. Hogy mennyire vagy fáradt és nem akarok teher lenni.
*Szinte sebesen hadarja a szavakat, a végén pedig erősen zárja össze az ajkait, hogy azokból szinte a vér is kimegy. Mintha valami évezredek óta a család birtokába került titkot árult volna el. Emellett borzalmasan zavarban van. De valahol mégis könnyebbnek érzi magát.*
- De ne nevess ki. Tudom, hogy butaság, csak... olyan jó volt. Te meg nem vagy hajlandó felöltözni. Nekem sem hagyod, ami nagyon galád húzás. Mert igazából nem fázom csak... Nézd!
*Mormogja ahogy a szemeit lesütve fogja meg a fiú kezét, hogy a combjai közé húzza. Ha akarná sem tudná eltitkolni az újra izzó vágyat. Ölének nedvessége, forrósága ugyan úgy kínozza, mint akkor ott, amikor ők ketten.
Most nem érzi úgy, hogy jól járt azzal, hogy kimondta a gondolatait. Kellemetlenül érzi magát és a helyzetet, amibe hozta magát felettébb kínosnak.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:48:19
Üzenet elküldve: 2024-09-17 16:48:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tetszik neki, hogy a lány hagyja és adja magát. Sosem várná el tőle, hogy teljesen behódoljon, de az, ahogy L'szka belesimul az érintésébe és elfogadja a közelségét, kifejezetten jó érzés. Mély levegőt vesz ahogy a lány elszakítja ajkait az övétől, látja a nyelv apró mozdulatát, és erről számára új dolgok jutnak az eszébe, amire eddig valahogy soha nem is gondolt. Elmosolyodik, belesimítja arcát az érintésbe*
- Akkor ezek elég hasonlóan gondolkozunk. Majd talán kiderül. *-felesel vissza, és magához húzza a lányt, hogy adjon neki a teste melegéből. Bár érzett már sokkal maróbb hideget is, csak így, pőrén egy helyben állni tényleg hűvös van. Érzi L'szka tartásán, hogy a lány nem csak a meleg miatt bújt oda. És nem csak.. azért. Míg arcát a lány feje búbjához hajtja, ezen tűnődik. Úgy érzi, hogy nem bánná ha lenne valami magyarázat a lányhoz. Valószínűleg sokszor a hasznára tudna válni. Nem érti, hogy miért kezdi el felszítani újra benne a vágyat, ha aztán csak kismacskaként törleszkedik hozzá. Akkor érti meg, amikor a lány újra megszólal. Lusta mozdulattal fordítja arcát az asztalon lévő étel felé, ezzel is nyer magának pár másodpercet.*
- Akkor megszárad. *-vonja meg a vállát, majd még mindig az asztal felé fordulva folytatja, finoman cukkoló hangsúllyal-* Akkor majd csinálsz belőle pirított kenyeret. Arra még jó lesz.
*Visszafordul a lány felé, megpróbál nem a lány tenyerének melegére figyelni a hasán. De folyamatosan az jut az eszébe róla, amit a lány a kezével csinált.*
- Mi a baj? *-kérdezi halkan, egyszerűen. Nincs a hangjában semmi, direkt kérdez így, hogy ne dühítse újra fel L'szkát.-* Szeretnéd még, hogy mi most.. csak fáradt vagy? Vagy fáj...? Vagy nem szeretnéd, csak nem akarod, hogy nekem ne legyen elég jó?
*Arrébb simít pár hajszálat a lány válláról, becéző a mozdulat, reméli hogy nem csinált bajt megint azzal, hogy megszólalt. De hát máshogy nem fognak egyről a kettőre jutni, sosem.*
- Tudod, drága.. *-egy pillanatra elhallgat, meglepődik saját magán, majd folytatja-* Ha megosztod velem, ami odabent jár, akkor azzal csak jól járunk. Hm..?
*Tetszik neki, hogy a lány hagyja és adja magát. Sosem várná el tőle, hogy teljesen behódoljon, de az, ahogy L'szka belesimul az érintésébe és elfogadja a közelségét, kifejezetten jó érzés. Mély levegőt vesz ahogy a lány elszakítja ajkait az övétől, látja a nyelv apró mozdulatát, és erről számára új dolgok jutnak az eszébe, amire eddig valahogy soha nem is gondolt. Elmosolyodik, belesimítja arcát az érintésbe*
- Akkor ezek elég hasonlóan gondolkozunk. Majd talán kiderül. *-felesel vissza, és magához húzza a lányt, hogy adjon neki a teste melegéből. Bár érzett már sokkal maróbb hideget is, csak így, pőrén egy helyben állni tényleg hűvös van. Érzi L'szka tartásán, hogy a lány nem csak a meleg miatt bújt oda. És nem csak.. azért. Míg arcát a lány feje búbjához hajtja, ezen tűnődik. Úgy érzi, hogy nem bánná ha lenne valami magyarázat a lányhoz. Valószínűleg sokszor a hasznára tudna válni. Nem érti, hogy miért kezdi el felszítani újra benne a vágyat, ha aztán csak kismacskaként törleszkedik hozzá. Akkor érti meg, amikor a lány újra megszólal. Lusta mozdulattal fordítja arcát az asztalon lévő étel felé, ezzel is nyer magának pár másodpercet.*
- Akkor megszárad. *-vonja meg a vállát, majd még mindig az asztal felé fordulva folytatja, finoman cukkoló hangsúllyal-* Akkor majd csinálsz belőle pirított kenyeret. Arra még jó lesz.
*Visszafordul a lány felé, megpróbál nem a lány tenyerének melegére figyelni a hasán. De folyamatosan az jut az eszébe róla, amit a lány a kezével csinált.*
- Mi a baj? *-kérdezi halkan, egyszerűen. Nincs a hangjában semmi, direkt kérdez így, hogy ne dühítse újra fel L'szkát.-* Szeretnéd még, hogy mi most.. csak fáradt vagy? Vagy fáj...? Vagy nem szeretnéd, csak nem akarod, hogy nekem ne legyen elég jó?
*Arrébb simít pár hajszálat a lány válláról, becéző a mozdulat, reméli hogy nem csinált bajt megint azzal, hogy megszólalt. De hát máshogy nem fognak egyről a kettőre jutni, sosem.*
- Tudod, drága.. *-egy pillanatra elhallgat, meglepődik saját magán, majd folytatja-* Ha megosztod velem, ami odabent jár, akkor azzal csak jól járunk. Hm..?
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 14:33:53
Üzenet elküldve: 2024-09-17 14:33:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Mély csalódottságot színlel, hogy a tűz elmarad. Legalábbis az a valódi, a kis kandallóban. A kettejük között tomboló máglya úgy is nagyobb meleggel tölti be a szobát.*
- A holnapi reggelihez talán elég lesz. De a kandallóba kevés.
*Bólogat és játszadozik. Mintha új erőre kapna és ezt az energiát a másikba is táplálni akarná. Pedig benne is még mindig élesen él minden érintés, minden látvány és érzés, amit a szobájában osztottak meg egymással. Még mindig érzi a fáradtságot, ami eluralkodott a tagjain. De újra rátalál az a kellemes bizsergés, ami végig kísérte az egész együttlétüket. Jóleső borzongás járja végig a testét, aminek hatására szorosabban, teljesen a másikéhoz simul. Elégedett mosollyal hunyja le a szemeit, ahogy arcán megérzi a fiú bőrének melegtét, a formáira rátaláló kezet.
Ajkának ízére, nyelvének puhaságára, az újabb ismeretlen, de kellemes tapasztalatra elégedetten szusszan fel. Szenvedélyesen forr az ajkaira, miközben jobbjának ujjai gyengéden cirógatnak át az oldalára, majd kettejük közé furakodva a mellkasára. A szavakat egyelőre mellőzve adja át a csókba, hogy gondolataiba bizony neki is benne volt ilyen, s más is, ami kimelegítheti őket a hűvös szoba ellenére.
Ahogy fejét lassan elhúzza ismét a felhőtlen boldogság csillan meg a zöldekben. Pimasz mosolyba húzódó ajkain végig vezeti nyelvét, mintha a csók maradék ízét szeretné teljesen a magáénak tudni.
De a végére ismét csak pajkos kuncogással bólint egy aprót.*
- Ilyen... is.
*Keze most átsimít az arcára, majd finoman a tenyerébe fogva csókol szája szélére.*
- Majd talán megmutatom a többit is.
*Kuncog fel halkan, ahogy újból a karjai közé bújik. Nem erőszakoskodik, nem tudja, hogy az ilyen dolgok hogy működnek a férfiaknál. Azt sem tudja, hogy a maga teste bírna-e még bármit is. Nehezen állja meg, hogy combjait ne tárja szét újból a fiúnak, de nem akarja még jobban kifárasztani magukat. Talán az úgy már kellemetlen lenne. Nem tudja. Ahhoz pedig még mindig megbújik benne annyi szemérem, hogy ne is merje ezeket a kérdéseket feltenni vagy rávezetni a fiút.
Ekkor vetődnek pillantásai a magára hagyott kenyérszeletekre és sajtra. Milyen igaz is. Az evésről meg is feledkeztek teljesen. Egy másfajta éhséget csillapítottak. Bár igaz, hogy nagyon azóta sem lett valóban éhes, most is inkább újra és újra a fiút kóstolgatná.*
- A kenyered meg a sajt? Reggelre meg fog száradni. Ha jól emlékszem enni készültünk. Nehogy nekem éhen halj.
*Simít gyengéden a fiú hasára, mintha azt készülne kideríteni, hogy az a szegény gyomor morog e már az elhanyagolástól.*
*Mély csalódottságot színlel, hogy a tűz elmarad. Legalábbis az a valódi, a kis kandallóban. A kettejük között tomboló máglya úgy is nagyobb meleggel tölti be a szobát.*
- A holnapi reggelihez talán elég lesz. De a kandallóba kevés.
*Bólogat és játszadozik. Mintha új erőre kapna és ezt az energiát a másikba is táplálni akarná. Pedig benne is még mindig élesen él minden érintés, minden látvány és érzés, amit a szobájában osztottak meg egymással. Még mindig érzi a fáradtságot, ami eluralkodott a tagjain. De újra rátalál az a kellemes bizsergés, ami végig kísérte az egész együttlétüket. Jóleső borzongás járja végig a testét, aminek hatására szorosabban, teljesen a másikéhoz simul. Elégedett mosollyal hunyja le a szemeit, ahogy arcán megérzi a fiú bőrének melegtét, a formáira rátaláló kezet.
Ajkának ízére, nyelvének puhaságára, az újabb ismeretlen, de kellemes tapasztalatra elégedetten szusszan fel. Szenvedélyesen forr az ajkaira, miközben jobbjának ujjai gyengéden cirógatnak át az oldalára, majd kettejük közé furakodva a mellkasára. A szavakat egyelőre mellőzve adja át a csókba, hogy gondolataiba bizony neki is benne volt ilyen, s más is, ami kimelegítheti őket a hűvös szoba ellenére.
Ahogy fejét lassan elhúzza ismét a felhőtlen boldogság csillan meg a zöldekben. Pimasz mosolyba húzódó ajkain végig vezeti nyelvét, mintha a csók maradék ízét szeretné teljesen a magáénak tudni.
De a végére ismét csak pajkos kuncogással bólint egy aprót.*
- Ilyen... is.
*Keze most átsimít az arcára, majd finoman a tenyerébe fogva csókol szája szélére.*
- Majd talán megmutatom a többit is.
*Kuncog fel halkan, ahogy újból a karjai közé bújik. Nem erőszakoskodik, nem tudja, hogy az ilyen dolgok hogy működnek a férfiaknál. Azt sem tudja, hogy a maga teste bírna-e még bármit is. Nehezen állja meg, hogy combjait ne tárja szét újból a fiúnak, de nem akarja még jobban kifárasztani magukat. Talán az úgy már kellemetlen lenne. Nem tudja. Ahhoz pedig még mindig megbújik benne annyi szemérem, hogy ne is merje ezeket a kérdéseket feltenni vagy rávezetni a fiút.
Ekkor vetődnek pillantásai a magára hagyott kenyérszeletekre és sajtra. Milyen igaz is. Az evésről meg is feledkeztek teljesen. Egy másfajta éhséget csillapítottak. Bár igaz, hogy nagyon azóta sem lett valóban éhes, most is inkább újra és újra a fiút kóstolgatná.*
- A kenyered meg a sajt? Reggelre meg fog száradni. Ha jól emlékszem enni készültünk. Nehogy nekem éhen halj.
*Simít gyengéden a fiú hasára, mintha azt készülne kideríteni, hogy az a szegény gyomor morog e már az elhanyagolástól.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 13:30:38
Üzenet elküldve: 2024-09-17 13:30:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megunva a piactéren való mászkálást elhatározza, hogy elindul a főtér felé. Talán még benéz a Pegazusba is. Ki tudja? Nem lenne ellenére, ha ihatna és ehetne egy kicsit. A mai nap még nem is tudott semmit sem enni. Vize az van, de jól esne neki egy kis változatosság. Elhatározza, hát hogy csak benéz a Pegazusba. A fizetségéből azért egy kisebb ebédet csak ki tud fizetni.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-09-17 12:36:51
Üzenet elküldve: 2024-09-17 12:36:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Tekintetét L'szkán felejti, ahogy az jön-megy. A lámpás fénye csak arra elég, hogy akkor lássa őt jól, amikor a közelében van. Amikor kicsit távolabb, akkor pedig az emlékei pótolják ki azt, amit a szeme már nem láthat. Még mindig a gondolatai közé van merülve, ismerkedik az érzésekkel, amik az utóbbi pár órában benne születtek. Arról letesz, hogy megpróbálja megnevezni őket – hiszen erre nem is nagyon van most még szükség. Most csak kóstolgatja őket, a hangulatukat vizsgálgatja, azt figyeli, hogy melyik mit vált ki belőle.
Azt vizsgálja, hogy mit vált ki belőle az a játékos mosoly, amit a lány rá sugároz az ajtófélfának dőlve. Tetszik neki a mosoly, és tetszik neki az is, hogy a lány nem is visel mást azon kívül.*
- Akkor a tűz ötletét már el is vetem. *-kissé lebiggyeszti az ajkait miközben továbbra is vigyorog. Nézi a felé lépő L'szkát, nem tudja, hogy miatta mozog-e így, majdhogynem lassan; de így van lehetősége látni a csípő ringását, a combok mozgását, és tekintete csak úgy issza a látványt. Ujjai még emlékeznek a comb bőrének puhaságára. Hirtelen kíváncsi lesz, hogy milyen ízű lehet ott a bőr. Ott, és máshol is.
Azt a rengeteg gondolatot aztán kisöpri a fejéből a lány közelsége, a derekára fonódó karok érintése. A világ megint szűkülni kezd.*
- Valami..? *-kérdez vissza, beleborzongva a csípőjét cirógató ujjak érintésébe. Bár az ágyon, a lány mellett elnyúlva pokolian fáradtnak érezte magát, érzi, hogy most mintha új erő töltené el tagjait. Az ujjak érintésétől, az apró csóktól, a mellkasához simuló testtől, amiről oda sem nézve tudja-érzi, hogy mennyire illene a tenyereibe.-* Lássuk csak..
*Lehajtja a fejét, arcát a lányéhoz simítja, apró csókot ad a fülére. Szereti a lány fülét. Átkarolja L'szka vállát jobbjával, balja végigsimít a lány hátán, tenyere nem áll meg a csípő vonalánál, tovább siklik, a lány formáira. Szereti ezt a formát.*
- Amire te gondoltál, *-szólal meg halkan-* abban van.. ilyen?
*L'szka ajkaihoz hajol, nyelve előbb megtalálja az apró sebet amit a lány harapott oda, majd utat talál magának a lány nyelvéhez, megízleli azt, rácsodálkozik arra, hogy milyen fura-jó érzés ez. És csókol, mintha ezzel akarná megosztani további terveit, mindazt, amit kitalált arra, hogy hogyan melegíthetné fel a lány hűvös tagjait.*
*Tekintetét L'szkán felejti, ahogy az jön-megy. A lámpás fénye csak arra elég, hogy akkor lássa őt jól, amikor a közelében van. Amikor kicsit távolabb, akkor pedig az emlékei pótolják ki azt, amit a szeme már nem láthat. Még mindig a gondolatai közé van merülve, ismerkedik az érzésekkel, amik az utóbbi pár órában benne születtek. Arról letesz, hogy megpróbálja megnevezni őket – hiszen erre nem is nagyon van most még szükség. Most csak kóstolgatja őket, a hangulatukat vizsgálgatja, azt figyeli, hogy melyik mit vált ki belőle.
Azt vizsgálja, hogy mit vált ki belőle az a játékos mosoly, amit a lány rá sugároz az ajtófélfának dőlve. Tetszik neki a mosoly, és tetszik neki az is, hogy a lány nem is visel mást azon kívül.*
- Akkor a tűz ötletét már el is vetem. *-kissé lebiggyeszti az ajkait miközben továbbra is vigyorog. Nézi a felé lépő L'szkát, nem tudja, hogy miatta mozog-e így, majdhogynem lassan; de így van lehetősége látni a csípő ringását, a combok mozgását, és tekintete csak úgy issza a látványt. Ujjai még emlékeznek a comb bőrének puhaságára. Hirtelen kíváncsi lesz, hogy milyen ízű lehet ott a bőr. Ott, és máshol is.
Azt a rengeteg gondolatot aztán kisöpri a fejéből a lány közelsége, a derekára fonódó karok érintése. A világ megint szűkülni kezd.*
- Valami..? *-kérdez vissza, beleborzongva a csípőjét cirógató ujjak érintésébe. Bár az ágyon, a lány mellett elnyúlva pokolian fáradtnak érezte magát, érzi, hogy most mintha új erő töltené el tagjait. Az ujjak érintésétől, az apró csóktól, a mellkasához simuló testtől, amiről oda sem nézve tudja-érzi, hogy mennyire illene a tenyereibe.-* Lássuk csak..
*Lehajtja a fejét, arcát a lányéhoz simítja, apró csókot ad a fülére. Szereti a lány fülét. Átkarolja L'szka vállát jobbjával, balja végigsimít a lány hátán, tenyere nem áll meg a csípő vonalánál, tovább siklik, a lány formáira. Szereti ezt a formát.*
- Amire te gondoltál, *-szólal meg halkan-* abban van.. ilyen?
*L'szka ajkaihoz hajol, nyelve előbb megtalálja az apró sebet amit a lány harapott oda, majd utat talál magának a lány nyelvéhez, megízleli azt, rácsodálkozik arra, hogy milyen fura-jó érzés ez. És csókol, mintha ezzel akarná megosztani további terveit, mindazt, amit kitalált arra, hogy hogyan melegíthetné fel a lány hűvös tagjait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302