Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-20 13:22:27
Üzenet elküldve: 2024-11-20 13:22:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mélyet sóhajt, de tekintetén őrzi továbbra is azt a magára erőltetett nyugodtságot. ~Egyébként sem szorulok a baszogatásodra!~ Ismétli magában gúnyos hangnemben újra és újra. Kíváncsi lenne, hogy ha nem baszogatta volna, akkor vajon most épp hol fetrengene lázasan, széthasadó tüdővel? Ha nem baszogatta volna, akkor mennyire kapna most levegőt? Sikerült volna összekaparnia magát az utca kövéről vagy egyedül eddigre már belefulladt volna a saját férfiúi hiúságába, abba a francos és felesleges önérzetbe? Erre egyhamar nem fog választ kapni, mert volt olyan ostoba, hogy hazahozatta a férfit. Hogy gyógyteával itatta. Finom ételt főzetett neki. Hagyja az ágyában pihenni és most lemosdatni készül, akár egy valamire való szajha vagy rabszolganő. A legszörnyűbb az egészben mégis az, hogy valahol élvezi. Szeret törődni másokkal, persze kellemesebb, ha ezt a törődést valami szerényebb, kedvesebb módon értékelik. De ez a fickó olyan, mintha épp puszta kézzel húzkodná ki egyesével a fogait. Tény, hogy ő sem volt a legkedvesebb ápoló, de valljuk be őszintén, hogy a fickó tett azért, hogy elpattanjon valami benne, amitől a leghőbb vágya az lett, hogy megmutassa ki itt az úr.*
- Természetesen. Te nem szorulsz semmire.
*Válaszolja megvetéssel és gúnnyal a hangjában, ahogy egy pillanatra elillan belőle az az előbbi kedvességet magára erőszakoló Tiri. De hamar vissza is fordul az előbbi mérsékelt habitusába, mert sajnos van annyi esze, hogy felmérje az erőviszonyokat. Elmúlt már az, hogy apró termete ellenére is képes volt az ágyhoz szegezni a másikat. Hogy meg tudta mutatni azt, hogy itt most ő az úr. Persze azért azt túlzás volna állítani, hogy fél a férfitől, pusztán a józanesze diktál belé némi egészséges túlélőösztönt. Ha nem szeretne felrepedt ajkakat, akkor bizony visszább vesz a hangnemből. A kérdés már csak az, hogy ez meddig fog tartani.
A fürdőbe érve akaratlanul is elvigyorodik. Nos valóóban nem arra van felkészülve, hogy medvéket csutakoljon. Az ő méretéhez éppen kényelmes az a dézsa, persze gondolkodott már azon, hogy méretesebbre cserélje. De a belsőjéből izzó rosszindulat most üdvrivalgást tart a férfi nemtetszése végett.*
- Vagy olyan ügyes és találékony, hogy megoldd.
*Válaszolja egykedvűen, miközben a törölközőt kiveszi és a dézsa melletti asztalra pakolja, a szappant pedig mellé. Most pedig eljött a pillanat, hogy eszébe sem jut felajánlani a segítségét, míg a férfi bemászik a vízbe. Ugyebár nem kell neki a "baszogatás".*
- Ha luxust akarsz, akkor legközelebb a Sellőház környékén terülj ki. A kurváknak ott nagyobb dézsájuk van.
*A hangjából most jól kiérezhető az a tipikus megbántódás, ami sok nő sajátja. Már sejti, hogy ez a férfit nem fogja meghatni, de akkor is kezd tele lenni a padlás a sok sápitozással, hogy ez sem jó és az sem jó. Nem hagyta megrohadni az utcán és mégis ilyen hálátlan egy pöcs.*
- Az jó. Nagyon jó. Reggel akkor valószínűleg mehetsz is.
*Ez nagy valószínűséggel zene a férfi füleinek. De, ha az éjszakát átvészeli láz és komolyabb mellkas panasz nélkül, akkor feleslegesnek tartja, hogy a kelleténél tovább itt tartsa.
Amint végez a pakolászással és a férfi is elhelyezkedik a dézsában elé lépve pillant fel rá. Kissé felszaladnak a szemöldökei, de a végén csak egy fáradt sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Nem veszem.
*Szögezi le azonnal, miközben egy kisebb rongyot kézbe véve mártja bele a vízbe, majd azután a szappannal átdörzsöli, míg az szépen felhabzik a rongyon. Azután egy néma tűnődés erejéig csak forgatja a kezében, csakhamar viszont a dézsa szélére pakolja, egy lépést elhátrál és a ruhájába markolva húzza fel magán, mígnem a szép sütőtökszínű ruha a padlón végzi.*
- Egy dolog, hogy jobban vagy. Egy másik az, hogy mennyire nyerted vissza azt a hű, de nagy fickósságodat.
*Lép be a vízbe egyenesen a férfi elé, majd vissza nyúl a rongyért és valóban finoman kezdi átdörzsölni a bőrét. Ha ő valóban halszagú, akkor bizony a férfi viseli magán a halpiacot. Állott és izzadt, ami természetes velejárója annak, hogy a lázat kidolgozta a teste. De ilyen közelről hagy némi kívánnivalót ez az illat, amit most még férfiasnak sem igen lehetne nevezni. Megvigyorogja magában a gondolatot, de igyekszik, hogy az arcára ebből ne üljön ki semmi.*
- Szét a karokat!
*Szusszan, majd átsikálja az oldalait, a karjait, hogy azután a rongy irányt vegyen a hasa felé. Bármennyire is fáj neki, hogy nem használja ki az alkalmat, hogy ismét odaszúrjon, mégis gyengédebbre veszi a dörzsölést, szinte simít, ahogy az érzékeny helyekhez ér. Látszik rajta, hogy egy cseppet sincs zavarba, ahogy az apró kézben szorongatott rongy a férfiasságot csutakolja meg, bár már ajka megrándul egyfajta gúnyos mosolyba.*
- Látod? Petyhüdt. Milyen szerencse, hogy a halszagom nem hozza izgalomba.
*Húzza össze a szemeit, a végére pedig nem marad más, csak az őszinte malícia egy széles vigyor formájában.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mélyet sóhajt, de tekintetén őrzi továbbra is azt a magára erőltetett nyugodtságot. ~Egyébként sem szorulok a baszogatásodra!~ Ismétli magában gúnyos hangnemben újra és újra. Kíváncsi lenne, hogy ha nem baszogatta volna, akkor vajon most épp hol fetrengene lázasan, széthasadó tüdővel? Ha nem baszogatta volna, akkor mennyire kapna most levegőt? Sikerült volna összekaparnia magát az utca kövéről vagy egyedül eddigre már belefulladt volna a saját férfiúi hiúságába, abba a francos és felesleges önérzetbe? Erre egyhamar nem fog választ kapni, mert volt olyan ostoba, hogy hazahozatta a férfit. Hogy gyógyteával itatta. Finom ételt főzetett neki. Hagyja az ágyában pihenni és most lemosdatni készül, akár egy valamire való szajha vagy rabszolganő. A legszörnyűbb az egészben mégis az, hogy valahol élvezi. Szeret törődni másokkal, persze kellemesebb, ha ezt a törődést valami szerényebb, kedvesebb módon értékelik. De ez a fickó olyan, mintha épp puszta kézzel húzkodná ki egyesével a fogait. Tény, hogy ő sem volt a legkedvesebb ápoló, de valljuk be őszintén, hogy a fickó tett azért, hogy elpattanjon valami benne, amitől a leghőbb vágya az lett, hogy megmutassa ki itt az úr.*
- Természetesen. Te nem szorulsz semmire.
*Válaszolja megvetéssel és gúnnyal a hangjában, ahogy egy pillanatra elillan belőle az az előbbi kedvességet magára erőszakoló Tiri. De hamar vissza is fordul az előbbi mérsékelt habitusába, mert sajnos van annyi esze, hogy felmérje az erőviszonyokat. Elmúlt már az, hogy apró termete ellenére is képes volt az ágyhoz szegezni a másikat. Hogy meg tudta mutatni azt, hogy itt most ő az úr. Persze azért azt túlzás volna állítani, hogy fél a férfitől, pusztán a józanesze diktál belé némi egészséges túlélőösztönt. Ha nem szeretne felrepedt ajkakat, akkor bizony visszább vesz a hangnemből. A kérdés már csak az, hogy ez meddig fog tartani.
A fürdőbe érve akaratlanul is elvigyorodik. Nos valóóban nem arra van felkészülve, hogy medvéket csutakoljon. Az ő méretéhez éppen kényelmes az a dézsa, persze gondolkodott már azon, hogy méretesebbre cserélje. De a belsőjéből izzó rosszindulat most üdvrivalgást tart a férfi nemtetszése végett.*
- Vagy olyan ügyes és találékony, hogy megoldd.
*Válaszolja egykedvűen, miközben a törölközőt kiveszi és a dézsa melletti asztalra pakolja, a szappant pedig mellé. Most pedig eljött a pillanat, hogy eszébe sem jut felajánlani a segítségét, míg a férfi bemászik a vízbe. Ugyebár nem kell neki a "baszogatás".*
- Ha luxust akarsz, akkor legközelebb a Sellőház környékén terülj ki. A kurváknak ott nagyobb dézsájuk van.
*A hangjából most jól kiérezhető az a tipikus megbántódás, ami sok nő sajátja. Már sejti, hogy ez a férfit nem fogja meghatni, de akkor is kezd tele lenni a padlás a sok sápitozással, hogy ez sem jó és az sem jó. Nem hagyta megrohadni az utcán és mégis ilyen hálátlan egy pöcs.*
- Az jó. Nagyon jó. Reggel akkor valószínűleg mehetsz is.
*Ez nagy valószínűséggel zene a férfi füleinek. De, ha az éjszakát átvészeli láz és komolyabb mellkas panasz nélkül, akkor feleslegesnek tartja, hogy a kelleténél tovább itt tartsa.
Amint végez a pakolászással és a férfi is elhelyezkedik a dézsában elé lépve pillant fel rá. Kissé felszaladnak a szemöldökei, de a végén csak egy fáradt sóhajjal ingatja meg a fejét.*
- Nem veszem.
*Szögezi le azonnal, miközben egy kisebb rongyot kézbe véve mártja bele a vízbe, majd azután a szappannal átdörzsöli, míg az szépen felhabzik a rongyon. Azután egy néma tűnődés erejéig csak forgatja a kezében, csakhamar viszont a dézsa szélére pakolja, egy lépést elhátrál és a ruhájába markolva húzza fel magán, mígnem a szép sütőtökszínű ruha a padlón végzi.*
- Egy dolog, hogy jobban vagy. Egy másik az, hogy mennyire nyerted vissza azt a hű, de nagy fickósságodat.
*Lép be a vízbe egyenesen a férfi elé, majd vissza nyúl a rongyért és valóban finoman kezdi átdörzsölni a bőrét. Ha ő valóban halszagú, akkor bizony a férfi viseli magán a halpiacot. Állott és izzadt, ami természetes velejárója annak, hogy a lázat kidolgozta a teste. De ilyen közelről hagy némi kívánnivalót ez az illat, amit most még férfiasnak sem igen lehetne nevezni. Megvigyorogja magában a gondolatot, de igyekszik, hogy az arcára ebből ne üljön ki semmi.*
- Szét a karokat!
*Szusszan, majd átsikálja az oldalait, a karjait, hogy azután a rongy irányt vegyen a hasa felé. Bármennyire is fáj neki, hogy nem használja ki az alkalmat, hogy ismét odaszúrjon, mégis gyengédebbre veszi a dörzsölést, szinte simít, ahogy az érzékeny helyekhez ér. Látszik rajta, hogy egy cseppet sincs zavarba, ahogy az apró kézben szorongatott rongy a férfiasságot csutakolja meg, bár már ajka megrándul egyfajta gúnyos mosolyba.*
- Látod? Petyhüdt. Milyen szerencse, hogy a halszagom nem hozza izgalomba.
*Húzza össze a szemeit, a végére pedig nem marad más, csak az őszinte malícia egy széles vigyor formájában.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-19 20:14:24
Üzenet elküldve: 2024-11-19 20:14:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Mi értelme lehet a kérdésnek? Csak sejtései vannak. A választalanság, ahogy csak egy halk morranás tör fel a másikból, ébreszteni kezdi a gondolatait. Hogyha jól éri el a gondolatmenete, akkor kevésbé lesz fájdalmas az elkövetkezendő idő. De ha rosszul... végigfut egy apró moccanás a nyaka finom ívén, ahogy nyel egyet. Hiába kérdezik, ha a válaszra valaki nem befogadó. Még vár... várja, hogy mit szül a barnákban a néhány mondata, de az csak villan, mint aki eldöntötte véglegesen Mai sorsát. Tudja. A torkába kerül a szíve, egyetlen egy dobbanásnyit érez meg belőle csupán, s éppen annyi időbe telik az, hogy az ágyon találja magát, mégis, mintha percek lettek volna ahogy zuhant. Nem pusztán a hideg anyag éri a hátát, sokkal tovább esik. Olyan mélységbe, ahonnan talán kiút sincs, mégsem kapálózik, beletörődve hull alá, s veszik el.
Úgy érzi megfullad a testében a férfi, ahogy mindenét bejárja. Gyilkosnak tűnik az éhség, a mohóság, s úgy kezd bele marcangolásába, hogy tényleg fogalma sincs arról, hogy marad-e belőle valami. Megindulna a keze, hogy eleget tegyen az akaratnak, hogy kapjon belőle valamit Grael, de ő csak elvesz, s már ki sem tűnik a többi közül a fájdalom, ahogy leszorítja karját, amivel arra inti, hogy még csak hozzá se érjen. Sok mindenre vannak megfelelő szavai, de kifejezni lehetetlenség volna azt, amit most átél. Más rendelkezik vele, s nem ura a testének. Talán éppen a lelkének sem. Az elméje nem talál kiutat, nincs menekvés, pontosan annak érzi magát, amit éreztet a fölé magasodó alak; zsákmánynak. Mintha bőrét fejtené le róla, minden egyes érintéssel, az ajkakkal. Fáj és éget. A kékek tükréből kihuny a fény, a halottaké lehet ilyen, de ő mégis érez, mégis minden egyes rezdülése a másiknak megmutatja neki, hogy még eleven. Még lélegzik. A felszakadó sóhajok nem hazudnak, de nem kivehető belőle, hogy fájdalom, rettegés, vagy kéj szülte őket. Maga sem tudja, csupán érzi, ahogy önnön magát köpi arcon. Nem ura a megfeszült izmainak, a lüktetésnek ajkak alatt, s annak sem, hogy amaz túl könnyen talál utat végül belé, aminek tudja jól, hogy nem így kellene lennie. Elárulta őt mindene, a lélek pedig küzd, hogy ne így legyen. Érzi a forró leheletet, a libabőrt futni magán, az illatot, amitől felfordul a gyomra, mégis moccanna a kéz, de nem tud. Dadogva szökik ki belőle a tiltakozás, de úgy hallja tulajdon hangját, mintha víz alatt lenne, s a partról kiáltana saját magának, de mentőövet nem dob. Hagyja, hogy elfogyjon a levegő, de mégsem akkora a légszomja, mint kellene. A kékekbe egyetlen könnycsepp költözteti vissza a csillogást, s szinte észrevétlen gördül végig a puha arcán. Nem tudja kit gyűlöl jobban... *
//Tolvajbecsület//
*Mi értelme lehet a kérdésnek? Csak sejtései vannak. A választalanság, ahogy csak egy halk morranás tör fel a másikból, ébreszteni kezdi a gondolatait. Hogyha jól éri el a gondolatmenete, akkor kevésbé lesz fájdalmas az elkövetkezendő idő. De ha rosszul... végigfut egy apró moccanás a nyaka finom ívén, ahogy nyel egyet. Hiába kérdezik, ha a válaszra valaki nem befogadó. Még vár... várja, hogy mit szül a barnákban a néhány mondata, de az csak villan, mint aki eldöntötte véglegesen Mai sorsát. Tudja. A torkába kerül a szíve, egyetlen egy dobbanásnyit érez meg belőle csupán, s éppen annyi időbe telik az, hogy az ágyon találja magát, mégis, mintha percek lettek volna ahogy zuhant. Nem pusztán a hideg anyag éri a hátát, sokkal tovább esik. Olyan mélységbe, ahonnan talán kiút sincs, mégsem kapálózik, beletörődve hull alá, s veszik el.
Úgy érzi megfullad a testében a férfi, ahogy mindenét bejárja. Gyilkosnak tűnik az éhség, a mohóság, s úgy kezd bele marcangolásába, hogy tényleg fogalma sincs arról, hogy marad-e belőle valami. Megindulna a keze, hogy eleget tegyen az akaratnak, hogy kapjon belőle valamit Grael, de ő csak elvesz, s már ki sem tűnik a többi közül a fájdalom, ahogy leszorítja karját, amivel arra inti, hogy még csak hozzá se érjen. Sok mindenre vannak megfelelő szavai, de kifejezni lehetetlenség volna azt, amit most átél. Más rendelkezik vele, s nem ura a testének. Talán éppen a lelkének sem. Az elméje nem talál kiutat, nincs menekvés, pontosan annak érzi magát, amit éreztet a fölé magasodó alak; zsákmánynak. Mintha bőrét fejtené le róla, minden egyes érintéssel, az ajkakkal. Fáj és éget. A kékek tükréből kihuny a fény, a halottaké lehet ilyen, de ő mégis érez, mégis minden egyes rezdülése a másiknak megmutatja neki, hogy még eleven. Még lélegzik. A felszakadó sóhajok nem hazudnak, de nem kivehető belőle, hogy fájdalom, rettegés, vagy kéj szülte őket. Maga sem tudja, csupán érzi, ahogy önnön magát köpi arcon. Nem ura a megfeszült izmainak, a lüktetésnek ajkak alatt, s annak sem, hogy amaz túl könnyen talál utat végül belé, aminek tudja jól, hogy nem így kellene lennie. Elárulta őt mindene, a lélek pedig küzd, hogy ne így legyen. Érzi a forró leheletet, a libabőrt futni magán, az illatot, amitől felfordul a gyomra, mégis moccanna a kéz, de nem tud. Dadogva szökik ki belőle a tiltakozás, de úgy hallja tulajdon hangját, mintha víz alatt lenne, s a partról kiáltana saját magának, de mentőövet nem dob. Hagyja, hogy elfogyjon a levegő, de mégsem akkora a légszomja, mint kellene. A kékekbe egyetlen könnycsepp költözteti vissza a csillogást, s szinte észrevétlen gördül végig a puha arcán. Nem tudja kit gyűlöl jobban... *
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-19 18:39:01
Üzenet elküldve: 2024-11-19 18:39:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Nincs is szüksége semmilyen műsorra. Sőt, inkább csak az idegeit húzná vele a nő, ha még azzal is szórakozna, hogy miképp szabadul meg a gönceitől. Őt ez nem érdekli, csak meztelenül akarja látni, lehetőleg minél hamarabb. Hogy a látvány tetszik-e neki? Jó kérdés. Szinte meg sem nézi magának a zsákmányát, nem számít, hogy mennyire szép, így is, úgy is el fogja fogyasztani. Előtte azonban egy kérdés, csupán egyetlen kérdés hagyja el a száját azért, hogy egy kicsit saját magát is megpróbálja még jobban megismerni, de a válaszra, amit kap egyáltalán nem számított.*
- Hmh. *Hagyja el ennyi a száját, miközben elfojtott dühe következtében tüdeje megtelik levegővel, majd levegő formájában távozik szinte egyszerre az összes az orrából. Megértette, hogy a vágy, mint olyan, nem neki való érzés. Túl mély és bonyolult az ő érzelmi intelligenciájához. Ha megpróbálná megérteni, amit Mai mondott, csak még idegesebb lenne.
Egy rövid ideig még kivár, szinte harcol, hogy tovább akadályozza, vagy inkább engedje szabadjára a kitörni akaró haragot magából.*
- Hmh… *Újabb morgás, a barnák fenyegetően villannak a másikra. Hirtelen megragadja a törékeny testet, és egy határozott mozdulattal az ágyra löki őt. Nem érdekli, ha esik, az sem, ha puffan.*
- Ott maradsz! *Szól rá, mielőtt Mai esetleg úgy döntene, hogy felkelne az ágyból. Közben megszabadul ő is a ruháitól. Ennél több már nem is kell, amint ő is teljesen pőrén állva magasodik a hollóhajú teremtés fölé, azt érzi, hogy úgy akarja megkaparintani magának a nőt, mint ahogy a keselyű marcangolja szét a döghúst. Nem, nem, az övé lesz a legfinomabb falat. Ő nem keselyű, hanem az oroszlán, ő a falkavezér, a király. A dögöt, ami a lakomája után marad majd meghagyja a keselyűknek.
A következő pillanatban már az ágyon támaszkodik ő is, alatta a nő, a préda. Nem hagy időt arra Mai-nak, hogy kényelembe helyezze magát, és lehetőséget sem arra, hogy bármi is úgy alakulhasson, ahogy ő akarja. Neki ebbe nincs beleszólása. Vadul kezdi kényeztetni az egész testét, a nyakánál kezdve egészen a legnemesebb pontjáig. Kihasználja minden egyes porcikáját, hisz az egész lány az övé. A teste és a lelke is. Nem kéri, sőt, nem is hagyja viszonozni a gesztust, ha azt érzi, hogy a finom, puha kezek őt tapogatják, azonnal lefogja őket. Nem áll le egy pillanatra sem, a tempó szinte követhetetlen, s eljön végül az a pillanat is, mikor magáévá teszi a fél-elf lányt…*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.19 20:23:13
//Tolvajbecsület//
*Nincs is szüksége semmilyen műsorra. Sőt, inkább csak az idegeit húzná vele a nő, ha még azzal is szórakozna, hogy miképp szabadul meg a gönceitől. Őt ez nem érdekli, csak meztelenül akarja látni, lehetőleg minél hamarabb. Hogy a látvány tetszik-e neki? Jó kérdés. Szinte meg sem nézi magának a zsákmányát, nem számít, hogy mennyire szép, így is, úgy is el fogja fogyasztani. Előtte azonban egy kérdés, csupán egyetlen kérdés hagyja el a száját azért, hogy egy kicsit saját magát is megpróbálja még jobban megismerni, de a válaszra, amit kap egyáltalán nem számított.*
- Hmh. *Hagyja el ennyi a száját, miközben elfojtott dühe következtében tüdeje megtelik levegővel, majd levegő formájában távozik szinte egyszerre az összes az orrából. Megértette, hogy a vágy, mint olyan, nem neki való érzés. Túl mély és bonyolult az ő érzelmi intelligenciájához. Ha megpróbálná megérteni, amit Mai mondott, csak még idegesebb lenne.
Egy rövid ideig még kivár, szinte harcol, hogy tovább akadályozza, vagy inkább engedje szabadjára a kitörni akaró haragot magából.*
- Hmh… *Újabb morgás, a barnák fenyegetően villannak a másikra. Hirtelen megragadja a törékeny testet, és egy határozott mozdulattal az ágyra löki őt. Nem érdekli, ha esik, az sem, ha puffan.*
- Ott maradsz! *Szól rá, mielőtt Mai esetleg úgy döntene, hogy felkelne az ágyból. Közben megszabadul ő is a ruháitól. Ennél több már nem is kell, amint ő is teljesen pőrén állva magasodik a hollóhajú teremtés fölé, azt érzi, hogy úgy akarja megkaparintani magának a nőt, mint ahogy a keselyű marcangolja szét a döghúst. Nem, nem, az övé lesz a legfinomabb falat. Ő nem keselyű, hanem az oroszlán, ő a falkavezér, a király. A dögöt, ami a lakomája után marad majd meghagyja a keselyűknek.
A következő pillanatban már az ágyon támaszkodik ő is, alatta a nő, a préda. Nem hagy időt arra Mai-nak, hogy kényelembe helyezze magát, és lehetőséget sem arra, hogy bármi is úgy alakulhasson, ahogy ő akarja. Neki ebbe nincs beleszólása. Vadul kezdi kényeztetni az egész testét, a nyakánál kezdve egészen a legnemesebb pontjáig. Kihasználja minden egyes porcikáját, hisz az egész lány az övé. A teste és a lelke is. Nem kéri, sőt, nem is hagyja viszonozni a gesztust, ha azt érzi, hogy a finom, puha kezek őt tapogatják, azonnal lefogja őket. Nem áll le egy pillanatra sem, a tempó szinte követhetetlen, s eljön végül az a pillanat is, mikor magáévá teszi a fél-elf lányt…*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.19 20:23:13
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-18 10:47:11
Üzenet elküldve: 2024-11-18 10:47:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Volt már jobban is. Ahogy a nőcske elfordul, egy pillanat alatt omlik le róla a magabiztos máz. Vállai egy légvétel erejéig csapottak lesznek, kézháttal dörgöl rá szemeire, amik előtt még mindig jócska bolhákként pattognak a fekete pontok. A rohadt életbe! Még arrébb van attól, hogy teljesen jól legyen. Kissé megrázkódik, képzelt vagy valós hideg simít végig mezítlen tagjain.
Újra a nő hangja furakszik füleihez és gondolatai közé, ez végre kizökkenti ebből a pillanatnyi állapotából. Összeszorítja állkapcsát az enervált hangú okoskodást hallva, a benne fellobbanó feszültségtől újra megfeszül a válla és a dereka. A tyúk után indul, talán egy lépéssel lemaradva.*
- Egyébként sem szorulok a baszogatásodra. *-válaszol vissza. Lepislant az előtte haladóra, a zakkant nő szinte eltörpül mellette. Most, hogy így látja őt, szinte el sem hiszi, hogy ez a törékenynek látszó test képes volt őt könnyedén az ágynak szegezni. A gondolattól elfintorodik, egyszerre lesz dühös a nőre és a világra, amiért azok ilyen csúf összefogásban egyesülve képesek voltak felülkerekedni rajta. Pont rajta! Azzal a gondolattal nyugtatja magát, hogy később -kicsit később! nemsokára! alig pár óra múlva!- viszonozza majd ennek a kis szukának a kedvességét. Akkor majd ő fogja lenyomni az ágyra ezt az apró testet, és ő fog erősen odafeszülni a másikhoz. Majd akkor kiderül, hogy ugyanekkora szája lesz-e? Ugyanígy fog-e okoskodni? Még az is lehet, hogy a hasára fektetve fogja őt leuralni, így akkor egy mozdulattal bármikor a párnába nyomhatja az arcát, ha visongani kezdene. Nem is rossz gondolat! Tekintete még lejjebb siklik, és megnézi magának az előtte ringó segget. Tulajdonképpen nem rossz, ahogy az megállapítja, de toltak már az arcába jobbat is. Egynek elmegy majd. A gondolattól szélesen elvigyorodik.
A vigyor blamáló fintorba fordul, ahogy meglátja a dézsát. Ez? Ez minden? Ennyit tud elé tenni ez a picsa? Oldalra biccenti a fejét, mélyre szívja a levegőt, a tüdejében valami mintha halkan felzörögne, s a parázs is erősebben jelzi jelenlétét. A dézsára bök.*
- Ez mi? *-kérdezi-* Dézsa gnómoknak meg tündéreknek? Szerinted hogy a picsába fogok elférni ebben?
*Megvetően morran egyet. Megvakarja a mellkasát, lapos pillantást vet a molyoló nőre. Az már megint beszél. Miért beszél, ha nem arra válaszol, amit kérdezett tőle?*
- Faszán van. *-válaszolja kelletlenül a kérdésre-* És kurva jó.
*Jobbjával megtámaszkodik kicsit a dézsa szélén, és előbb az egyik, majd a másik lábát emeli át a peremén. A víz legalább kellemes hőmérsékletű, ennyit sikerült eltalálnia a kis szőkének. Viszont a dézsa rohadt kicsi, ha bele kéne ülnie, a térdei között lenne a feje. A nő felé fordul, hanyag mozdulattal int végig magán.*
- Jól van, lecsutakolhatsz. De csak finoman! *-elvigyorodik. Jobbjával rámarkol férfiasságára.-* Aztán szép tiszta legyen minden, ha már úgy is a szádba veszed.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Volt már jobban is. Ahogy a nőcske elfordul, egy pillanat alatt omlik le róla a magabiztos máz. Vállai egy légvétel erejéig csapottak lesznek, kézháttal dörgöl rá szemeire, amik előtt még mindig jócska bolhákként pattognak a fekete pontok. A rohadt életbe! Még arrébb van attól, hogy teljesen jól legyen. Kissé megrázkódik, képzelt vagy valós hideg simít végig mezítlen tagjain.
Újra a nő hangja furakszik füleihez és gondolatai közé, ez végre kizökkenti ebből a pillanatnyi állapotából. Összeszorítja állkapcsát az enervált hangú okoskodást hallva, a benne fellobbanó feszültségtől újra megfeszül a válla és a dereka. A tyúk után indul, talán egy lépéssel lemaradva.*
- Egyébként sem szorulok a baszogatásodra. *-válaszol vissza. Lepislant az előtte haladóra, a zakkant nő szinte eltörpül mellette. Most, hogy így látja őt, szinte el sem hiszi, hogy ez a törékenynek látszó test képes volt őt könnyedén az ágynak szegezni. A gondolattól elfintorodik, egyszerre lesz dühös a nőre és a világra, amiért azok ilyen csúf összefogásban egyesülve képesek voltak felülkerekedni rajta. Pont rajta! Azzal a gondolattal nyugtatja magát, hogy később -kicsit később! nemsokára! alig pár óra múlva!- viszonozza majd ennek a kis szukának a kedvességét. Akkor majd ő fogja lenyomni az ágyra ezt az apró testet, és ő fog erősen odafeszülni a másikhoz. Majd akkor kiderül, hogy ugyanekkora szája lesz-e? Ugyanígy fog-e okoskodni? Még az is lehet, hogy a hasára fektetve fogja őt leuralni, így akkor egy mozdulattal bármikor a párnába nyomhatja az arcát, ha visongani kezdene. Nem is rossz gondolat! Tekintete még lejjebb siklik, és megnézi magának az előtte ringó segget. Tulajdonképpen nem rossz, ahogy az megállapítja, de toltak már az arcába jobbat is. Egynek elmegy majd. A gondolattól szélesen elvigyorodik.
A vigyor blamáló fintorba fordul, ahogy meglátja a dézsát. Ez? Ez minden? Ennyit tud elé tenni ez a picsa? Oldalra biccenti a fejét, mélyre szívja a levegőt, a tüdejében valami mintha halkan felzörögne, s a parázs is erősebben jelzi jelenlétét. A dézsára bök.*
- Ez mi? *-kérdezi-* Dézsa gnómoknak meg tündéreknek? Szerinted hogy a picsába fogok elférni ebben?
*Megvetően morran egyet. Megvakarja a mellkasát, lapos pillantást vet a molyoló nőre. Az már megint beszél. Miért beszél, ha nem arra válaszol, amit kérdezett tőle?*
- Faszán van. *-válaszolja kelletlenül a kérdésre-* És kurva jó.
*Jobbjával megtámaszkodik kicsit a dézsa szélén, és előbb az egyik, majd a másik lábát emeli át a peremén. A víz legalább kellemes hőmérsékletű, ennyit sikerült eltalálnia a kis szőkének. Viszont a dézsa rohadt kicsi, ha bele kéne ülnie, a térdei között lenne a feje. A nő felé fordul, hanyag mozdulattal int végig magán.*
- Jól van, lecsutakolhatsz. De csak finoman! *-elvigyorodik. Jobbjával rámarkol férfiasságára.-* Aztán szép tiszta legyen minden, ha már úgy is a szádba veszed.
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:11:02
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:11:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi válaszára ismét fordul egyet a gyomra. Érzi ahogy a feltörő, kevés mennyiségű sav meg is marja a torkát. Szerencse, hogy az ebédet csak piszkálgatta. Kár lett volna, ha a finom fogást kihányja a padlóra. De mégis, mint egy ostoba picsa, mosolyog tovább a férfi dolgához. Még akkor sem tör le, mikor amaz elsöpri a kezét. Pedig szerfelett csábító lenne most visszakézből állon vágni. A probléma viszont ott kezdődik, hogy már nem olyan magatehetetlen szar, mint a nap elején volt az utcán. Így nem érzi a késztetést, hogy kamillázgassa a felpüffedt, belilult képét.*
- Hát jó!
*Tesz egy lépést hátra, miközben kezeit is feltartja. Nem távolodik el nagyon, mintha sejtené, hogy mi fog következni. Pedig nem sejti, hanem tudja jól. A férfi jobban van, de nem jól, így nem meglepő, hogy a hirtelen mozdulattól újból készül összecsuklani. Amikor megtámaszkodik a vállain ő a derekára fogva igyekszik megtartani. Nincs könnyű dolga, mert hozzá képest elég melák a fickó, de mégis sikerül talpon maradniuk. Innentől pedig vár, hogy a másik össze tudja magát szedni. Ahogy a férfi elkapja a kezeit viszonylag biztos jel arra, hogy mérséklődött a hirtelen rosszullét.*
- A mai nap megszokod, hogy ha mondok vagy teszek valamit, az nem azért van, hogy baszogassalak?
*Sóhajtja fáradtan, ahogy az undormányos paskolgatás után lassan megindul. Szívesen elkapná a kezét, hogy mind a tíz körmét mélyen belevájja, de a benne tobzódó feszültséget egyelőre annyiban levezeti, hogy erősebben az ajkába harap.
Szerencsére nincs messze a fürdő, így a férfinek sem kell sokat szenvednie a mozgással. Ez nem lesz egy sok energiát elnyelő séta. Amikor átér megáll egy pillanatra a dézsa mellett.*
- Helyezd magad kényelembe.
*Mutat is rá, azután pedig elindul, hogy összeszedje a törölközőt és a szappant.*
- Hogy van a tüdőd? Milyen, mikor levegőt veszel?
*Érdeklődik közben, mert érdeklődnie kell. Ha már megátkozta magát ezzel a senkiházival tudnia kell, hogy jó úton jár. Egy része olyan könnyen próbálna tőle megszabadulni, de valami nagyobbnak más ötlete támadt idő közben. Valami, ami igen hasznosnak tűnik a nő számára, még akkor is, ha közben újra elkapja tőle a hányinger.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi válaszára ismét fordul egyet a gyomra. Érzi ahogy a feltörő, kevés mennyiségű sav meg is marja a torkát. Szerencse, hogy az ebédet csak piszkálgatta. Kár lett volna, ha a finom fogást kihányja a padlóra. De mégis, mint egy ostoba picsa, mosolyog tovább a férfi dolgához. Még akkor sem tör le, mikor amaz elsöpri a kezét. Pedig szerfelett csábító lenne most visszakézből állon vágni. A probléma viszont ott kezdődik, hogy már nem olyan magatehetetlen szar, mint a nap elején volt az utcán. Így nem érzi a késztetést, hogy kamillázgassa a felpüffedt, belilult képét.*
- Hát jó!
*Tesz egy lépést hátra, miközben kezeit is feltartja. Nem távolodik el nagyon, mintha sejtené, hogy mi fog következni. Pedig nem sejti, hanem tudja jól. A férfi jobban van, de nem jól, így nem meglepő, hogy a hirtelen mozdulattól újból készül összecsuklani. Amikor megtámaszkodik a vállain ő a derekára fogva igyekszik megtartani. Nincs könnyű dolga, mert hozzá képest elég melák a fickó, de mégis sikerül talpon maradniuk. Innentől pedig vár, hogy a másik össze tudja magát szedni. Ahogy a férfi elkapja a kezeit viszonylag biztos jel arra, hogy mérséklődött a hirtelen rosszullét.*
- A mai nap megszokod, hogy ha mondok vagy teszek valamit, az nem azért van, hogy baszogassalak?
*Sóhajtja fáradtan, ahogy az undormányos paskolgatás után lassan megindul. Szívesen elkapná a kezét, hogy mind a tíz körmét mélyen belevájja, de a benne tobzódó feszültséget egyelőre annyiban levezeti, hogy erősebben az ajkába harap.
Szerencsére nincs messze a fürdő, így a férfinek sem kell sokat szenvednie a mozgással. Ez nem lesz egy sok energiát elnyelő séta. Amikor átér megáll egy pillanatra a dézsa mellett.*
- Helyezd magad kényelembe.
*Mutat is rá, azután pedig elindul, hogy összeszedje a törölközőt és a szappant.*
- Hogy van a tüdőd? Milyen, mikor levegőt veszel?
*Érdeklődik közben, mert érdeklődnie kell. Ha már megátkozta magát ezzel a senkiházival tudnia kell, hogy jó úton jár. Egy része olyan könnyen próbálna tőle megszabadulni, de valami nagyobbnak más ötlete támadt idő közben. Valami, ami igen hasznosnak tűnik a nő számára, még akkor is, ha közben újra elkapja tőle a hányinger.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-16 18:29:09
Üzenet elküldve: 2024-11-16 18:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Ő is figyel minden rezdülést. Ezzel él túl, bár most igen kétes a helyzete, hogy ez így marad-e. Nem volna szép halál, ha olyasvalaki oltaná ki az életét, akihez ő ment önként, botor módon és még hangoztatta is, hogy akarja. Talán túlzottan megzavarta ezzel. A szemei haragosak, a csuklója fáj, de nem veszi el a tekintetet, állja a sarat. Tudja, hogy tetszett a másiknak az a néhány perc. Mégis túl haragos a másik, s még csak nem is rá az. Saját magára lehet csak. Talán épp ez a baj. Érdekes kutatás volna, ha nem lenne ekkora a tét.
A kezéhez akar kapni, hogy megfogja, mikor eltűnik a szorítás, túlságosan fáj, de nem teszi meg. Nem adja meg tovább az örömöt. Bár kezd összeállni a kép, nem kecsegtet reménnyel. Túl heves minden mozdulat, félelmetes a kontrollvesztés. Nézi, ahogy iszik, újra tölt és elmereng. A következő pillanatban pedig újra éles a fájdalom, ahogy szó szerint berángatják a hálószobába. Felszisszen, ezt már nem tudja elfojtani. Bajban van.
Nincs ideje igazán a szoba bútorzatát nézni, csak a perifériáról teszi ezt. A másikban bujkáló vad sokkal fontosabb. Azzal van dolga. Túl ingerszegény itt minden és most egyszerre tör fel a másikból annak hiánya. Nem rezzen, ahogy kéri; vetkőzzön. Tudta, hogy ez eljön. Nem fog neki műsort csinálni, csak megválik néhány mozdulattal a ruhától, ami egyben omlik a földre felfedve törékeny alakját a másik előtt. Nem érdekli, hogy tetszik-e neki a látvány. A kérdés viszont a hegyes füleibe ömlik, fájdalmasan. Először csak kutat a szemekben. Neki ez súlyos szó. Valóban nagy a különbség az akarat és a vágy között. És hogy neki mit jelent? A smaragdok lesújtóan tekintenek végig rajta a gondolataiban. Pedig pont abban elveszve látott és érzett ilyet. Most nem azokat a lélektükröket nézi és meg kell fogalmaznia valamit... közelebb tesz pár lépést. Nem kapott engedélyt, de elméletileg már nem játszanak. Addig megy, most is önként, amíg majdnem bele nem ütközik. Annak kezeit kéri, hogy együtt simítson végig vele a pőre testén, hogy nyomatékosítsa szavait.*
- A vágy nekem, Grael? Az megfoghatatlan. Egy érintés, ami nem éri a bőröm, mégis minden porcikámban érzem. Egyszerre izgat és fáj. Valami, ami nem hagy nyugodni, amiért megveszek... pedig talán sosem lehet az enyém. Folyton hív, nem szűnik meg, még akkor sem, ha tudom, hogy nem érhetem el. Nem cél, hanem maga az érzés, ami éltet és elemészt egyszerre. Ez nekem a vágy, Grael.
*Szeret vágyakozni, és elmerengeni mindennek az értelmén. Nem tudja mit érnek a szavai, miért kapta a kérdést. Csak sejtelmei vannak. Szívének zakatolása nem áll le, de a kezet sem akarja elengedni. Ő maga mire vágyik, jelen helyzetben az a másiknak csak homály lehet. De valamire vágyik. Ott motoszkál, nem hagy nyugtot, de a végén nem biztos, hogy beteljesül. *
//Tolvajbecsület//
*Ő is figyel minden rezdülést. Ezzel él túl, bár most igen kétes a helyzete, hogy ez így marad-e. Nem volna szép halál, ha olyasvalaki oltaná ki az életét, akihez ő ment önként, botor módon és még hangoztatta is, hogy akarja. Talán túlzottan megzavarta ezzel. A szemei haragosak, a csuklója fáj, de nem veszi el a tekintetet, állja a sarat. Tudja, hogy tetszett a másiknak az a néhány perc. Mégis túl haragos a másik, s még csak nem is rá az. Saját magára lehet csak. Talán épp ez a baj. Érdekes kutatás volna, ha nem lenne ekkora a tét.
A kezéhez akar kapni, hogy megfogja, mikor eltűnik a szorítás, túlságosan fáj, de nem teszi meg. Nem adja meg tovább az örömöt. Bár kezd összeállni a kép, nem kecsegtet reménnyel. Túl heves minden mozdulat, félelmetes a kontrollvesztés. Nézi, ahogy iszik, újra tölt és elmereng. A következő pillanatban pedig újra éles a fájdalom, ahogy szó szerint berángatják a hálószobába. Felszisszen, ezt már nem tudja elfojtani. Bajban van.
Nincs ideje igazán a szoba bútorzatát nézni, csak a perifériáról teszi ezt. A másikban bujkáló vad sokkal fontosabb. Azzal van dolga. Túl ingerszegény itt minden és most egyszerre tör fel a másikból annak hiánya. Nem rezzen, ahogy kéri; vetkőzzön. Tudta, hogy ez eljön. Nem fog neki műsort csinálni, csak megválik néhány mozdulattal a ruhától, ami egyben omlik a földre felfedve törékeny alakját a másik előtt. Nem érdekli, hogy tetszik-e neki a látvány. A kérdés viszont a hegyes füleibe ömlik, fájdalmasan. Először csak kutat a szemekben. Neki ez súlyos szó. Valóban nagy a különbség az akarat és a vágy között. És hogy neki mit jelent? A smaragdok lesújtóan tekintenek végig rajta a gondolataiban. Pedig pont abban elveszve látott és érzett ilyet. Most nem azokat a lélektükröket nézi és meg kell fogalmaznia valamit... közelebb tesz pár lépést. Nem kapott engedélyt, de elméletileg már nem játszanak. Addig megy, most is önként, amíg majdnem bele nem ütközik. Annak kezeit kéri, hogy együtt simítson végig vele a pőre testén, hogy nyomatékosítsa szavait.*
- A vágy nekem, Grael? Az megfoghatatlan. Egy érintés, ami nem éri a bőröm, mégis minden porcikámban érzem. Egyszerre izgat és fáj. Valami, ami nem hagy nyugodni, amiért megveszek... pedig talán sosem lehet az enyém. Folyton hív, nem szűnik meg, még akkor sem, ha tudom, hogy nem érhetem el. Nem cél, hanem maga az érzés, ami éltet és elemészt egyszerre. Ez nekem a vágy, Grael.
*Szeret vágyakozni, és elmerengeni mindennek az értelmén. Nem tudja mit érnek a szavai, miért kapta a kérdést. Csak sejtelmei vannak. Szívének zakatolása nem áll le, de a kezet sem akarja elengedni. Ő maga mire vágyik, jelen helyzetben az a másiknak csak homály lehet. De valamire vágyik. Ott motoszkál, nem hagy nyugtot, de a végén nem biztos, hogy beteljesül. *
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:07:37
Üzenet elküldve: 2024-11-16 17:07:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Kezdi elveszíteni a kontrollt, szemeiben elégedetlenségtől izzó dühöt látni, ahogy a másik arcát nézi figyelve minden rezdülését. A falhoz szorítja, moccanni sem hagyja őt. Fogytán a türelme.
A húsos ajkak szóra nyílnak, ő pedig halk morgással reagál a szavakra. Az első mondat nem győzi meg, de a többire már valamiféle érdeklődést mutatva húzza fel a szemöldökeit. Még akár bóknak is vehetné a jelzőket, amiket kap, de helyette csak hidegen hagyja, hogy sértegetik.
Már megint a fenyegetés. Teljesen mindegy, hogy mi történik, ő irányít, a végén úgyis megkapja, amit akar. Ha holnap meghal, mert eltörte a kis fruska nyakát, ám legyen, de addig is az övé, és azt csinál vele, amit akar.*
- Elveszem, amit akarok, és kész. Nincs üzlet, nincs alku. Nem játszunk tovább. *Ellöki magát a faltól, és azzal a mozdulattal szabadon engedi a lány karjait is, aki így levegőhöz és térhez juthat, ha akar, akkor el is mozdulhat a faltól. Grael visszamegy az asztalhoz, iszik még, majd újra megtölti a poharakat borral. Olyan részeg akar lenni, mint még soha. Miután végzett, újra Mai-hoz fordul, egy pár másodpercre csak elmerengve nézi őt, majd megragadja a csuklóját és a hálószobába rángatja, a borok meg ott maradnak árválkodva a konyhaasztalon. Sok értelme volt kitölteni őket.*
- Vetkőzz le teljesen! Útban vannak a gönceid. *Adja az újabb utasítást, mikor beérnek a szobába. Az egyébként szintén nem tartogat meglepetéseket. Egy keveset takarított, rendetlen hálószoba az egy rozoga szekrénnyel, egy asztallal és székkel, és egy franciaággyal, ami talán évek óta nem volt rendesen megvetve.*
- Neked mit jelent a vágy? *kérdez közben. Hogy miért pont ezt? Meg akarja tudni, hogy ő érez-e épp olyasmit, amit az emberek vágynak hívnak. Akarni valakit egy dolog, az birtoklás, de vágyni rá egészen más. Magának teszi fel a kérdést: Vágyik arra, hogy Mai az övé lehessen?*
//Tolvajbecsület//
*Kezdi elveszíteni a kontrollt, szemeiben elégedetlenségtől izzó dühöt látni, ahogy a másik arcát nézi figyelve minden rezdülését. A falhoz szorítja, moccanni sem hagyja őt. Fogytán a türelme.
A húsos ajkak szóra nyílnak, ő pedig halk morgással reagál a szavakra. Az első mondat nem győzi meg, de a többire már valamiféle érdeklődést mutatva húzza fel a szemöldökeit. Még akár bóknak is vehetné a jelzőket, amiket kap, de helyette csak hidegen hagyja, hogy sértegetik.
Már megint a fenyegetés. Teljesen mindegy, hogy mi történik, ő irányít, a végén úgyis megkapja, amit akar. Ha holnap meghal, mert eltörte a kis fruska nyakát, ám legyen, de addig is az övé, és azt csinál vele, amit akar.*
- Elveszem, amit akarok, és kész. Nincs üzlet, nincs alku. Nem játszunk tovább. *Ellöki magát a faltól, és azzal a mozdulattal szabadon engedi a lány karjait is, aki így levegőhöz és térhez juthat, ha akar, akkor el is mozdulhat a faltól. Grael visszamegy az asztalhoz, iszik még, majd újra megtölti a poharakat borral. Olyan részeg akar lenni, mint még soha. Miután végzett, újra Mai-hoz fordul, egy pár másodpercre csak elmerengve nézi őt, majd megragadja a csuklóját és a hálószobába rángatja, a borok meg ott maradnak árválkodva a konyhaasztalon. Sok értelme volt kitölteni őket.*
- Vetkőzz le teljesen! Útban vannak a gönceid. *Adja az újabb utasítást, mikor beérnek a szobába. Az egyébként szintén nem tartogat meglepetéseket. Egy keveset takarított, rendetlen hálószoba az egy rozoga szekrénnyel, egy asztallal és székkel, és egy franciaággyal, ami talán évek óta nem volt rendesen megvetve.*
- Neked mit jelent a vágy? *kérdez közben. Hogy miért pont ezt? Meg akarja tudni, hogy ő érez-e épp olyasmit, amit az emberek vágynak hívnak. Akarni valakit egy dolog, az birtoklás, de vágyni rá egészen más. Magának teszi fel a kérdést: Vágyik arra, hogy Mai az övé lehessen?*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-16 08:54:45
Üzenet elküldve: 2024-11-16 08:54:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*A maga módján képes lenne elveszni a csókban. Igen olcsón úszná meg, hogyha efféle szenvedéllyel tudná megadni a férfinek azt, amit akar. A kutakodó keze, a keresgélő szájak, a másik szorító ölelése... maga sem hihette el, hogy nem fizet igazi árat. Retteg. Persze, hogy retteg. De azért keresi minduntalan a férfi pontjait, a reakciókat, hogy megértse, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy elmehessen innen.
A tenyér ismét a mellkasán, ha nem is a szívének dobbanásai, de a mozdulat kizökkenti a másikat. Már tudja, hogy nem lesz ilyen egyszerű.
Pillanatoknak tűnik csak, ahogy újra a talajt éri a lába, ahogy a hozzámérten nagy testtől el kell válnia, s hogy újra túl közel kerül hozzá. Rideg a fal, a gerince mentén végignyilalló fájdalom, a tarkója éles sajgása jelzi, hogy nem volt jó út az, ahogy kezdte. Félrevezette a másik. Félelmet és kívánatot akart, de amikor megkapta, nem volt neki elég. A csuklóját szorongató marok alatt ég a bőre, s az a forróság végigszánt az egész testén. Nem csak ő ijed hát meg a saját gyengeségétől. Grael kényszerítette ki a csókot, ő merült el benne előbb és ő engedte meg saját magának is, hogy törékeny virágot tartogasson. Tetszett neki, érezte. De hogyan is hihetné őt bárki nagynak, ha a vad megszelídül egy pillanat alatt annak, akit éppen fel szeretne falni? Összezavaró képek, de ki lehet tisztítani. Még ha a következő lépés így nem is olyan egyértelmű. Akkor mégis mit akar? A szája és a tettei félelmet kerestek, most mégis azt várja, hogy legyen a fölé magasodó test árnyékában az, aki belépett ide. Meggyengült belül, csak testi ereje van, semmi mása... Hogy ez segítség-e, kétli, de legalább tudja kivel áll szemben. A barna szemekben eddig tettetett választ kereső és riadt nő álcája hamar foszlik szét. Bár tényleg fél, ez valóban nem ő. Mindössze könnyebb lett volna az út. A résnyire nyílt szájra mosoly húzódik, feszül a teste a másik fogságában. Erőt vár az, aki éppen lefegyverez...*
- Nincs erre szükség Grael.
*Mondja csendesen, a rekedtségnek már nyoma sincs a hangjában.*
- Nem a félelem tett tönkre, hanem hogy ennek ellenére tényleg akarlak. Egy ilyen aljas rohadékot, mint te.
*A mosoly leolvad és haragossá válik az ő arca is. Az igazságtartalom kérdéses, de tényleg itt maradt annak ellenére, hogy be sem kellett volna ide lépnie. Vágyat akart és félelmet. Szálazza csak ki, hogy mikor mit érez valójában, vagy tényleg egyszerre fogant-e meg benne a kettő.*
- Most már megmutattad, hogy milyen nagy vagy. *Pillant végig a másik testén, az alakon aki éppen demonstrálja nyertes helyzetét. De igazából azt mutatta meg, hogy milyen kicsi.* - De eldönthetnéd, hogy mit akarsz valójában. Tudod, hogy keresni fognak. Ha nem találnak belőlem semmit, belőled sem fog maradni semmi. Most még van egy kis időd. Elveheted, amit szeretnél, cserébe azért, amit kértem.
*Legrosszabb esetben nagyon fog fájni. Felvágott nyelvének egy oka van, hogy megingott a másik. Veszélyes játék ez már megint, de innen úgysincs menekvés. Ha a rettegő őzike nem kellett, akkor marad ez. Aki amúgy is belépett ide.*
//Tolvajbecsület//
*A maga módján képes lenne elveszni a csókban. Igen olcsón úszná meg, hogyha efféle szenvedéllyel tudná megadni a férfinek azt, amit akar. A kutakodó keze, a keresgélő szájak, a másik szorító ölelése... maga sem hihette el, hogy nem fizet igazi árat. Retteg. Persze, hogy retteg. De azért keresi minduntalan a férfi pontjait, a reakciókat, hogy megértse, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy elmehessen innen.
A tenyér ismét a mellkasán, ha nem is a szívének dobbanásai, de a mozdulat kizökkenti a másikat. Már tudja, hogy nem lesz ilyen egyszerű.
Pillanatoknak tűnik csak, ahogy újra a talajt éri a lába, ahogy a hozzámérten nagy testtől el kell válnia, s hogy újra túl közel kerül hozzá. Rideg a fal, a gerince mentén végignyilalló fájdalom, a tarkója éles sajgása jelzi, hogy nem volt jó út az, ahogy kezdte. Félrevezette a másik. Félelmet és kívánatot akart, de amikor megkapta, nem volt neki elég. A csuklóját szorongató marok alatt ég a bőre, s az a forróság végigszánt az egész testén. Nem csak ő ijed hát meg a saját gyengeségétől. Grael kényszerítette ki a csókot, ő merült el benne előbb és ő engedte meg saját magának is, hogy törékeny virágot tartogasson. Tetszett neki, érezte. De hogyan is hihetné őt bárki nagynak, ha a vad megszelídül egy pillanat alatt annak, akit éppen fel szeretne falni? Összezavaró képek, de ki lehet tisztítani. Még ha a következő lépés így nem is olyan egyértelmű. Akkor mégis mit akar? A szája és a tettei félelmet kerestek, most mégis azt várja, hogy legyen a fölé magasodó test árnyékában az, aki belépett ide. Meggyengült belül, csak testi ereje van, semmi mása... Hogy ez segítség-e, kétli, de legalább tudja kivel áll szemben. A barna szemekben eddig tettetett választ kereső és riadt nő álcája hamar foszlik szét. Bár tényleg fél, ez valóban nem ő. Mindössze könnyebb lett volna az út. A résnyire nyílt szájra mosoly húzódik, feszül a teste a másik fogságában. Erőt vár az, aki éppen lefegyverez...*
- Nincs erre szükség Grael.
*Mondja csendesen, a rekedtségnek már nyoma sincs a hangjában.*
- Nem a félelem tett tönkre, hanem hogy ennek ellenére tényleg akarlak. Egy ilyen aljas rohadékot, mint te.
*A mosoly leolvad és haragossá válik az ő arca is. Az igazságtartalom kérdéses, de tényleg itt maradt annak ellenére, hogy be sem kellett volna ide lépnie. Vágyat akart és félelmet. Szálazza csak ki, hogy mikor mit érez valójában, vagy tényleg egyszerre fogant-e meg benne a kettő.*
- Most már megmutattad, hogy milyen nagy vagy. *Pillant végig a másik testén, az alakon aki éppen demonstrálja nyertes helyzetét. De igazából azt mutatta meg, hogy milyen kicsi.* - De eldönthetnéd, hogy mit akarsz valójában. Tudod, hogy keresni fognak. Ha nem találnak belőlem semmit, belőled sem fog maradni semmi. Most még van egy kis időd. Elveheted, amit szeretnél, cserébe azért, amit kértem.
*Legrosszabb esetben nagyon fog fájni. Felvágott nyelvének egy oka van, hogy megingott a másik. Veszélyes játék ez már megint, de innen úgysincs menekvés. Ha a rettegő őzike nem kellett, akkor marad ez. Aki amúgy is belépett ide.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:41:11
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:41:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*A csók egészen kellemes érzés, azt meg kell hagyni, ahogy minden más szép és jó, ami történik. Egyetlen baj van vele csupán, hogy nem elég. Kevés. Annyi minden mást megtehetett volna egy ilyen törékeny nővel, hogy többször eszébe se jusson vele szórakozni, de ő mégis azt választotta, hogy magánál tartja, és szabadulásának kulcsáért őt magát kéri cserébe, de ez nem ő. Amikor a kislányt védte, nem ezt a nőt látta. Nem egy esetlen galambot, aki reszket, mint a nyárfalevél, nem egy rettegő fruskát, aki lesi fogvatartója minden kívánságát.
Akkor szakad el a cérna, mikor a kezét újra a másik mellkasán találja. Mit akar elérni ezzel? Hogy megsajnálja? Hogy ne bántsa, mert már így is reszket?
Azonnal elveszi onnan a kezét, lemondóan sóhajt, a fenekénél megnoszogatja kicsit a nőt, hogy legyen szíves kimászni az öléből. Amint ez megtörténik, ő is feláll, iszik egy kortyot a borból, a poharat lassan visszateszi az asztalra, majd újra Mai felé fordul. Egyszer csak hirtelen, határozott léptekkel megindul felé, és a testével vezeti úgy, hogy a lány kénytelen legyen hátrálni egészen addig, míg a fal meg nem állítja őket. Ekkor finomnak egyáltalán nem nevezhető mozdulatokkal megragadja a két karját, és szorításával gyakorlatilag a falhoz szegezi a törékeny testet. Még hangosan puffan is, ahogy egy mozdulattal a fejének két oldalán, csuklóit erősen tartva nekinyomja kezeit a falnak.*
- Szedd össze magad, mert különben itt fogsz megrohadni! Hová tűnt az a nő, aki nemrég belépett az ajtómon? Azt ne mondd nekem, hogy a félelem így tönkretesz, mert akkor elmenekültél volna, amint megláttál. Nekem nem kell egy ilyen szánalmas, bólogató csitri. Ha csak ennyit tudnál, megvárhatnám, amíg éhen halsz a pincémbe zárva, de te ennél sokkal több vagy. Ha szabadulni akarsz, azt a az akaratos, harcias, bátor nőt akarom látni, aki akkor voltál, mikor Szikrát kellett megvédeni! Nekem az kell!
*Dühös. Dühös, mert elégedetlen. Ha ez így megy tovább, és nem kapja meg, amit akar, akkor lehet, hogy kénytelen lesz a félelem helyett a fájdalom eszközével előcsalogatni a másikban rejlő képességeket. Ott vannak benne, csak eltűntek. Hogy azért-e, mert megtörte? Lehetséges, de azt nyilván nem fogja beismerni. Kell neki ez az erős nő, de csak úgy, hogy a legjobbját nyújtja, és nem tágít, míg meg nem kapja.
Egészen közelről, centiméterekről vizslatja most a kékeket, és keresi bennük azt, aki elveszett az elmúlt percekben.*
//Tolvajbecsület//
*A csók egészen kellemes érzés, azt meg kell hagyni, ahogy minden más szép és jó, ami történik. Egyetlen baj van vele csupán, hogy nem elég. Kevés. Annyi minden mást megtehetett volna egy ilyen törékeny nővel, hogy többször eszébe se jusson vele szórakozni, de ő mégis azt választotta, hogy magánál tartja, és szabadulásának kulcsáért őt magát kéri cserébe, de ez nem ő. Amikor a kislányt védte, nem ezt a nőt látta. Nem egy esetlen galambot, aki reszket, mint a nyárfalevél, nem egy rettegő fruskát, aki lesi fogvatartója minden kívánságát.
Akkor szakad el a cérna, mikor a kezét újra a másik mellkasán találja. Mit akar elérni ezzel? Hogy megsajnálja? Hogy ne bántsa, mert már így is reszket?
Azonnal elveszi onnan a kezét, lemondóan sóhajt, a fenekénél megnoszogatja kicsit a nőt, hogy legyen szíves kimászni az öléből. Amint ez megtörténik, ő is feláll, iszik egy kortyot a borból, a poharat lassan visszateszi az asztalra, majd újra Mai felé fordul. Egyszer csak hirtelen, határozott léptekkel megindul felé, és a testével vezeti úgy, hogy a lány kénytelen legyen hátrálni egészen addig, míg a fal meg nem állítja őket. Ekkor finomnak egyáltalán nem nevezhető mozdulatokkal megragadja a két karját, és szorításával gyakorlatilag a falhoz szegezi a törékeny testet. Még hangosan puffan is, ahogy egy mozdulattal a fejének két oldalán, csuklóit erősen tartva nekinyomja kezeit a falnak.*
- Szedd össze magad, mert különben itt fogsz megrohadni! Hová tűnt az a nő, aki nemrég belépett az ajtómon? Azt ne mondd nekem, hogy a félelem így tönkretesz, mert akkor elmenekültél volna, amint megláttál. Nekem nem kell egy ilyen szánalmas, bólogató csitri. Ha csak ennyit tudnál, megvárhatnám, amíg éhen halsz a pincémbe zárva, de te ennél sokkal több vagy. Ha szabadulni akarsz, azt a az akaratos, harcias, bátor nőt akarom látni, aki akkor voltál, mikor Szikrát kellett megvédeni! Nekem az kell!
*Dühös. Dühös, mert elégedetlen. Ha ez így megy tovább, és nem kapja meg, amit akar, akkor lehet, hogy kénytelen lesz a félelem helyett a fájdalom eszközével előcsalogatni a másikban rejlő képességeket. Ott vannak benne, csak eltűntek. Hogy azért-e, mert megtörte? Lehetséges, de azt nyilván nem fogja beismerni. Kell neki ez az erős nő, de csak úgy, hogy a legjobbját nyújtja, és nem tágít, míg meg nem kapja.
Egészen közelről, centiméterekről vizslatja most a kékeket, és keresi bennük azt, aki elveszett az elmúlt percekben.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-15 10:10:13
Üzenet elküldve: 2024-11-15 10:10:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán mégsem annyira tűrhetetlen a kiszolgálás itt. Végre a nőcske is észrevette magát, és próbál a kedvére tenni. Mondjuk bízik benne -vagy inkább ajánlja, ha őszinték akarunk lenni-, hogy nem csak próbálkozni fog vele, hanem tényleg így is lesz. Még azt sem bánja ha megint úgy az ölére feszül mint korábban, bár előtte először is mossa ki magából azt a szagot, másodszor meg dolgozzon kicsit azon, hogy hogyan ül rá a farkára. Hogy utána hogy vergődik rajta, azt rábízza, amíg a dolognak számára jó vége kerekedik.*
- Ha szeretnéd, akkor megengedem. *-vigyorog a bután mosolygó tyúkra. Lám, az máris felfogta, hogy hol van a helye. Helyes! Ez tetszik neki. Mindig is szerette ha elismerik, és ha a neki kijáró bánásmódban részesítették. És mivel ő kegyes úr igazából, mindig meg is hálálta az ilyesmit. Az ilyen lányokat mint ez a szőke is, általában egy jó hágással fizeti meg. Sokuknak nincs lehetősége igazi férfit is érezni a combjuk között, úgyhogy ez a szívesség életre szóló élmény maradhat nekik. Nagyon ritkán az is előfordul, hogy valamennyi aranyat is maga mögött hagy az ágy mellett, ha az aktuális játékszer tud neki valami újat mutatni. Mondjuk most nincs nála egyetlen érme sem, és ha a szívére tenné a kezét, abban sem lenne biztos, hogy ez a tyúk tudna bármi újdonsággal szolgálni. Hiszen olyan kis együgyűnek néz ki ezzel a mosolygásával, kizárt, hogy a hanyatt fekvésen, vagy az ormótlan vergődésen kívül mást is tudna.*
- Eh, hagyjál. *-söpri el kézháttal a felé nyújtott kezet. Mi ő, valami trottyos öregember? A francokat! Fel tud állni egyedül is. Ha a nőcske segíteni akar neki felállni, akkor megteheti, csak nem így.
Lerakja lábait az ágyról, elégedetten látja hogy az a szutyok ami itt volt egész nap, valamikor végre feltakarításra került. Így máris jobban érzi magát a szobában. Egy fokkal kevésbé emlékezteti egy disznóólra. Lendületes mozdulattal áll fel, ahogy mindig is szokott; izmai ruganyosan feszülnek meg, dereka és háta szálfaegyenesen áll.. nagyjából egy légvételnyi ideig, majd hirtelen megint azokat a fekete pöttyöket látja. Ujjai önkéntelen mozdulattal szorulnak rá a nő vállára hogy megtartsa az egyensúlyát, megrázza a fejét és mély levegőt vesz. Az a rohadt parázslás újra fellobban ott belül, majd lanyhul, de megmarad azért.*
- Bassza meg.. *-nyögi. A nőre néz majd saját ujjaira annak a vállán, és úgy kapja el a kezét, mintha valami olyanba nyúlt volna, amihez nincs gusztusa.-* Na, akkor csak utánad. Én nem ismerem a járást!
*Magára erőltet egy vigyort, és jelezvén hogy minden rendben van, jólesőn megpaskolja a nő fenekét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán mégsem annyira tűrhetetlen a kiszolgálás itt. Végre a nőcske is észrevette magát, és próbál a kedvére tenni. Mondjuk bízik benne -vagy inkább ajánlja, ha őszinték akarunk lenni-, hogy nem csak próbálkozni fog vele, hanem tényleg így is lesz. Még azt sem bánja ha megint úgy az ölére feszül mint korábban, bár előtte először is mossa ki magából azt a szagot, másodszor meg dolgozzon kicsit azon, hogy hogyan ül rá a farkára. Hogy utána hogy vergődik rajta, azt rábízza, amíg a dolognak számára jó vége kerekedik.*
- Ha szeretnéd, akkor megengedem. *-vigyorog a bután mosolygó tyúkra. Lám, az máris felfogta, hogy hol van a helye. Helyes! Ez tetszik neki. Mindig is szerette ha elismerik, és ha a neki kijáró bánásmódban részesítették. És mivel ő kegyes úr igazából, mindig meg is hálálta az ilyesmit. Az ilyen lányokat mint ez a szőke is, általában egy jó hágással fizeti meg. Sokuknak nincs lehetősége igazi férfit is érezni a combjuk között, úgyhogy ez a szívesség életre szóló élmény maradhat nekik. Nagyon ritkán az is előfordul, hogy valamennyi aranyat is maga mögött hagy az ágy mellett, ha az aktuális játékszer tud neki valami újat mutatni. Mondjuk most nincs nála egyetlen érme sem, és ha a szívére tenné a kezét, abban sem lenne biztos, hogy ez a tyúk tudna bármi újdonsággal szolgálni. Hiszen olyan kis együgyűnek néz ki ezzel a mosolygásával, kizárt, hogy a hanyatt fekvésen, vagy az ormótlan vergődésen kívül mást is tudna.*
- Eh, hagyjál. *-söpri el kézháttal a felé nyújtott kezet. Mi ő, valami trottyos öregember? A francokat! Fel tud állni egyedül is. Ha a nőcske segíteni akar neki felállni, akkor megteheti, csak nem így.
Lerakja lábait az ágyról, elégedetten látja hogy az a szutyok ami itt volt egész nap, valamikor végre feltakarításra került. Így máris jobban érzi magát a szobában. Egy fokkal kevésbé emlékezteti egy disznóólra. Lendületes mozdulattal áll fel, ahogy mindig is szokott; izmai ruganyosan feszülnek meg, dereka és háta szálfaegyenesen áll.. nagyjából egy légvételnyi ideig, majd hirtelen megint azokat a fekete pöttyöket látja. Ujjai önkéntelen mozdulattal szorulnak rá a nő vállára hogy megtartsa az egyensúlyát, megrázza a fejét és mély levegőt vesz. Az a rohadt parázslás újra fellobban ott belül, majd lanyhul, de megmarad azért.*
- Bassza meg.. *-nyögi. A nőre néz majd saját ujjaira annak a vállán, és úgy kapja el a kezét, mintha valami olyanba nyúlt volna, amihez nincs gusztusa.-* Na, akkor csak utánad. Én nem ismerem a járást!
*Magára erőltet egy vigyort, és jelezvén hogy minden rendben van, jólesőn megpaskolja a nő fenekét.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-15 08:09:25
Üzenet elküldve: 2024-11-15 08:09:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Egy Lupusfulgurt szívesebben sikálnék meg, mint téged, te pöcs!~
*Dohogja magában, de mind ehhez olyan bájosan kedves mosolyt ölt magára, hogy bizonyosan megriadna, ha a tükörben nézne. De eldöntötte, hogy igyekszik valamivel kedvesebb hangot megütni. Na nem azért, hogy a barom kellemesebb ittlétet szenvedjen el. Épp ellenkezőleg. A nyugalom jót tesz a léleknek és a testnek is. Ha nyugalomban pihen, akkor pedig hamarabb elhúzhat.
Az egyetlen baj az egész kis tervével csupán csak annyi, hogy minden szolgáltatásért szokás valamit adni cserébe. Neki pedig kezd kirajzolódni egy ötlet, amiben a férfi igen nagy hasznára lehetne. Ez a gondolat pedig úgy megkavarja a gyomrát, hogy a reggel elrágott szalonnadarab sürgetőleg szeretne visszatérni a gyomra mélyéről.*
- Hát persze, hogy szeretnélek.
*Préseli ki a fogai között, majd inkább elfordul amíg a koszos ágyneművel szöszmötöl. Bár sok dolga nincs vele azok után, hogy a székre gyűrte. Majd egyszer a mosás várja, de azzal ráér később is. Így mély levegőt vesz, kicsit megrázza magát, majd újból azzal a mesterkélt mosollyal fordul vissza.*
- Akkor gyere!
*Nyújtja a kezeit, hogy felsegítse az ágyból. Közben az ő fülei sem figyelmetlenek arra, hogy már nem beszél a férfi olyan hörögve, nem akad el a mondat közepén, hogy levegőért nyüglődjön. Ennek hála most borzalmasan büszke magára. De azért tart magánál annyi szerénységet, hogy ez már nem ül ki az arcára. Csak a mosoly szelídül az arcán valamennyire.
Ha a férfi végre úgy helyezkedik, hogy fel tudja segíteni, akkor úgy is tesz. Minden mozdulatával óvatosa, mert egy kis szédelgés benne lehet a pakliban. Akkor persze úgy nyúl, hogy minél jobban támogatni tudja. Már amennyire az ő méreteivel ez lehetséges. Ha pedig végre lábra áll a másik, akkor lassú, óvatos tempóban indul ki vele, egyenesen a fürdőt célozva meg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Egy Lupusfulgurt szívesebben sikálnék meg, mint téged, te pöcs!~
*Dohogja magában, de mind ehhez olyan bájosan kedves mosolyt ölt magára, hogy bizonyosan megriadna, ha a tükörben nézne. De eldöntötte, hogy igyekszik valamivel kedvesebb hangot megütni. Na nem azért, hogy a barom kellemesebb ittlétet szenvedjen el. Épp ellenkezőleg. A nyugalom jót tesz a léleknek és a testnek is. Ha nyugalomban pihen, akkor pedig hamarabb elhúzhat.
Az egyetlen baj az egész kis tervével csupán csak annyi, hogy minden szolgáltatásért szokás valamit adni cserébe. Neki pedig kezd kirajzolódni egy ötlet, amiben a férfi igen nagy hasznára lehetne. Ez a gondolat pedig úgy megkavarja a gyomrát, hogy a reggel elrágott szalonnadarab sürgetőleg szeretne visszatérni a gyomra mélyéről.*
- Hát persze, hogy szeretnélek.
*Préseli ki a fogai között, majd inkább elfordul amíg a koszos ágyneművel szöszmötöl. Bár sok dolga nincs vele azok után, hogy a székre gyűrte. Majd egyszer a mosás várja, de azzal ráér később is. Így mély levegőt vesz, kicsit megrázza magát, majd újból azzal a mesterkélt mosollyal fordul vissza.*
- Akkor gyere!
*Nyújtja a kezeit, hogy felsegítse az ágyból. Közben az ő fülei sem figyelmetlenek arra, hogy már nem beszél a férfi olyan hörögve, nem akad el a mondat közepén, hogy levegőért nyüglődjön. Ennek hála most borzalmasan büszke magára. De azért tart magánál annyi szerénységet, hogy ez már nem ül ki az arcára. Csak a mosoly szelídül az arcán valamennyire.
Ha a férfi végre úgy helyezkedik, hogy fel tudja segíteni, akkor úgy is tesz. Minden mozdulatával óvatosa, mert egy kis szédelgés benne lehet a pakliban. Akkor persze úgy nyúl, hogy minél jobban támogatni tudja. Már amennyire az ő méreteivel ez lehetséges. Ha pedig végre lábra áll a másik, akkor lassú, óvatos tempóban indul ki vele, egyenesen a fürdőt célozva meg.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-14 20:49:28
Üzenet elküldve: 2024-11-14 20:49:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Hogy mi a valóság, az igaz és mi a valótlan, nem számít. Egyetlen dolga van most, hogy a maga módján kiismerje a férfit és úgy teljesítsen minden akaratot, ahogy az az elvárás. Akkor talán vége lesz, de ha nem lesz vége sem bántják. Belül retteg, de le kell nyomnia, hogy ne veszítse el a fejét. Szüksége van minden erejére és tehetségére, mert akkor úszhatja meg ezt az egész rémálmot. Lát. Talán másként, mégis tisztábban, mint máskor. Csak nem túl messzire. Látja a kulcsát a hamis biztonságának. És az a kulcs éppen a másik mélybarna szemei, ahogy szívja be a vonásait, amikkel azt mutatja, amire annak szüksége van. Hogy nyert volna; kétli. Ez nem egy olyan játék, amit meglehet nyerni, ártalmat csökkenteni lehet és kihozni a szörnyűségből a legkevésbé rosszat. Nem talált hibát a mondatában és megzavarta a férfit annyira, amennyire most lehet. Nem ereszti hát a pillantást, s azt teszi, amit máskor soha: engedi, hogy lássák a gyengeségét. Most ez kell. És emellett kieresztheti magából azt is, amit maga előtt is titkol. De ez nem bevallható dolog... játszik.
A szoros ölelés hatására az összes levegő távozik a tüdejéből. Nem is akar többet venni, mint szükségszerű, túlságosan jól érzi a másik illatát, a bőre melegét, pedig a keze baljósan hideg, még ha azt csak képzeli is. Ha akarna többet érezni, talán magán érezné azokat a dobbanásokat is, amiket egy tőrrel állítana meg, de kezei mégis azért kúsznak a férfi nyaka köré, hogy többet kaphasson Mai testéből. Szaggatottan veszi az újabb levegőt, elveszett a világa, azt gyászolja, mégsem enged az ő szorítása sem, s meg sem rebben már arra, hogy szinte a füleit éri a szó, hogy "tökéletes". Persze, hogy az. Büntetlenül tiporhatja addig, amíg csak ki nem merül.
A következő pillanatban újra a a lélektükrökkel találja magát szemben, s rendezi a vonásait, amik Grael háta mögött olyan fájdalmasan mutatták a világnak, hogy szenved. Most újra mintha vágynának mindent az őt fogva tartóból. Csak bólint, amennyire annak keze engedi, s közelít is, hiszen ezt hivatott mutatni a mozdulat. Lelassul az idő, ahogy utat talál az ajkához, s elnyomja a legmélyebbre az undort, ami összeszorítja a gyomrát. Másra akar gondolni. Zöld szempárt akar, vagy egy halottét, aki nem tudja viszonozni, amit kikényszerített belőle, mégis nyílik a száj és úgy kezdi ízlelni, mintha erre vágyott volna mindig is. A szívverés sem lassul, s keresi ujjaival a másik tenyerét, hogy visszatehesse a mellkasára, tudni fogja miért teszi. Hogy érezze. Érezze, amit tesz. És senki más, csak Mai tudja, hogy miért dobog valójában annyira.
Az ő kezei továbbindulnak, ha azt kérte, hogy mutassa meg, akkor megteszi. Nem ereszti az ajkat, mégis, mintha tudná hol kell érnie, kutatja minden pontját, hogy a rezdüléseiből térképezze fel, hol kell tapintani. A kezdetben lágy mozdulatok akaratossá válnak, csak kis időközönként akadnak meg, mintha megrettenne saját magától és az érzésektől. Játszik? Mozdulni akar, hogy szoknyája felcsúszhasson annyira, hogy már ne oldalvást, hanem szemben üljön annak ölében, majd elszakítja a nedves ajkakat, hogy újfent a szemeiben kereshesse a parancsot. Mindent megad; félelmet, vágyat, s hogy irányítsák. Belül pedig széthasad, összeforrhatatlanul.*
//Tolvajbecsület//
*Hogy mi a valóság, az igaz és mi a valótlan, nem számít. Egyetlen dolga van most, hogy a maga módján kiismerje a férfit és úgy teljesítsen minden akaratot, ahogy az az elvárás. Akkor talán vége lesz, de ha nem lesz vége sem bántják. Belül retteg, de le kell nyomnia, hogy ne veszítse el a fejét. Szüksége van minden erejére és tehetségére, mert akkor úszhatja meg ezt az egész rémálmot. Lát. Talán másként, mégis tisztábban, mint máskor. Csak nem túl messzire. Látja a kulcsát a hamis biztonságának. És az a kulcs éppen a másik mélybarna szemei, ahogy szívja be a vonásait, amikkel azt mutatja, amire annak szüksége van. Hogy nyert volna; kétli. Ez nem egy olyan játék, amit meglehet nyerni, ártalmat csökkenteni lehet és kihozni a szörnyűségből a legkevésbé rosszat. Nem talált hibát a mondatában és megzavarta a férfit annyira, amennyire most lehet. Nem ereszti hát a pillantást, s azt teszi, amit máskor soha: engedi, hogy lássák a gyengeségét. Most ez kell. És emellett kieresztheti magából azt is, amit maga előtt is titkol. De ez nem bevallható dolog... játszik.
A szoros ölelés hatására az összes levegő távozik a tüdejéből. Nem is akar többet venni, mint szükségszerű, túlságosan jól érzi a másik illatát, a bőre melegét, pedig a keze baljósan hideg, még ha azt csak képzeli is. Ha akarna többet érezni, talán magán érezné azokat a dobbanásokat is, amiket egy tőrrel állítana meg, de kezei mégis azért kúsznak a férfi nyaka köré, hogy többet kaphasson Mai testéből. Szaggatottan veszi az újabb levegőt, elveszett a világa, azt gyászolja, mégsem enged az ő szorítása sem, s meg sem rebben már arra, hogy szinte a füleit éri a szó, hogy "tökéletes". Persze, hogy az. Büntetlenül tiporhatja addig, amíg csak ki nem merül.
A következő pillanatban újra a a lélektükrökkel találja magát szemben, s rendezi a vonásait, amik Grael háta mögött olyan fájdalmasan mutatták a világnak, hogy szenved. Most újra mintha vágynának mindent az őt fogva tartóból. Csak bólint, amennyire annak keze engedi, s közelít is, hiszen ezt hivatott mutatni a mozdulat. Lelassul az idő, ahogy utat talál az ajkához, s elnyomja a legmélyebbre az undort, ami összeszorítja a gyomrát. Másra akar gondolni. Zöld szempárt akar, vagy egy halottét, aki nem tudja viszonozni, amit kikényszerített belőle, mégis nyílik a száj és úgy kezdi ízlelni, mintha erre vágyott volna mindig is. A szívverés sem lassul, s keresi ujjaival a másik tenyerét, hogy visszatehesse a mellkasára, tudni fogja miért teszi. Hogy érezze. Érezze, amit tesz. És senki más, csak Mai tudja, hogy miért dobog valójában annyira.
Az ő kezei továbbindulnak, ha azt kérte, hogy mutassa meg, akkor megteszi. Nem ereszti az ajkat, mégis, mintha tudná hol kell érnie, kutatja minden pontját, hogy a rezdüléseiből térképezze fel, hol kell tapintani. A kezdetben lágy mozdulatok akaratossá válnak, csak kis időközönként akadnak meg, mintha megrettenne saját magától és az érzésektől. Játszik? Mozdulni akar, hogy szoknyája felcsúszhasson annyira, hogy már ne oldalvást, hanem szemben üljön annak ölében, majd elszakítja a nedves ajkakat, hogy újfent a szemeiben kereshesse a parancsot. Mindent megad; félelmet, vágyat, s hogy irányítsák. Belül pedig széthasad, összeforrhatatlanul.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-14 19:50:20
Üzenet elküldve: 2024-11-14 19:50:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Gyanakodva bámulja a jégkék szempárt, mikor megkapja a választ az első kérdésére. Abban eddig is egészen biztos volt, hogy Mai fél tőle, de azt nem gondolta volna, hogy be is vallja. Őszinte, amit talán nem is a jelleme, hanem pont ez a bizonyos félelem hoz ki belőle. Ha őszinte, akkor a mondatának második fele is igaz kell, hogy legyen, azt már valamiért mégsem hiszi el. Most először bizonytalanodik el abban, hogy teljes mértékben irányíthatja a nőt.*
- Hmh. *Ennyit reagál csak, de szája lágy mozgása, ahogy saját ajkaiba harap, az a zavart, mégis imponáló tekintet kezdi megbabonázni. Egy lecke ez, melyet kegyetlen módon akar demonstrálni, mégis kezdi úgy érezni, hogy ő is valóban a magáénak akarja ezt a fruskát. Karja mozdul, átkarolja a vékony derekat, és olyan szorosan húzza magához, hogy tényleg fogolynak érezze magát a lány.
Másik kezével továbbra is a dús hajkoronát túrja, még szépen el is igazgat néhány tincset, miután eleget nézegette a hegyes füleket.*
- Tökéletes. *Válaszolja a második kérdésre, hisz így nem kell tartania attól, hogy egy újabb élet jöhet erre a világra úgy, hogy nem is várták. Talán hasonló sorsra jutna, mint Szikra, s legyen bármennyire is alattomos férfi ő, azt még ő sem akarja. Nem hagyná a saját vérét szenvedni. Ahogy erre gondol, újra eszébe jut Loyenara is, de nem engedi, hogy a fiatal lány képe teljesen kirajzolódjon a gondolataiban. Már előtte elhessegeti azt, és hagyja köddé válni.*
- Mutasd meg, hogy mennyire akarsz! *Adja az újabb utasítást, és nem vár tovább. Nem ő hajol közelebb, hanem Mai-t irányítja magához úgy, hogy ismét az állai alatt tartja a kezét, hogy továbbra is kénytelen legyen rá figyelni, és egyre közelebb invitálja magához. Igen, ő is akarja azokat a dús ajkakat, ami csak az övé mindaddig, ameddig ő akarja. Hosszan megcsókolja hát a feketeséget, ízlelgeti a húsos ajkakat egészen addig, míg ki nem fogynak a levegőből.*
//Tolvajbecsület//
*Gyanakodva bámulja a jégkék szempárt, mikor megkapja a választ az első kérdésére. Abban eddig is egészen biztos volt, hogy Mai fél tőle, de azt nem gondolta volna, hogy be is vallja. Őszinte, amit talán nem is a jelleme, hanem pont ez a bizonyos félelem hoz ki belőle. Ha őszinte, akkor a mondatának második fele is igaz kell, hogy legyen, azt már valamiért mégsem hiszi el. Most először bizonytalanodik el abban, hogy teljes mértékben irányíthatja a nőt.*
- Hmh. *Ennyit reagál csak, de szája lágy mozgása, ahogy saját ajkaiba harap, az a zavart, mégis imponáló tekintet kezdi megbabonázni. Egy lecke ez, melyet kegyetlen módon akar demonstrálni, mégis kezdi úgy érezni, hogy ő is valóban a magáénak akarja ezt a fruskát. Karja mozdul, átkarolja a vékony derekat, és olyan szorosan húzza magához, hogy tényleg fogolynak érezze magát a lány.
Másik kezével továbbra is a dús hajkoronát túrja, még szépen el is igazgat néhány tincset, miután eleget nézegette a hegyes füleket.*
- Tökéletes. *Válaszolja a második kérdésre, hisz így nem kell tartania attól, hogy egy újabb élet jöhet erre a világra úgy, hogy nem is várták. Talán hasonló sorsra jutna, mint Szikra, s legyen bármennyire is alattomos férfi ő, azt még ő sem akarja. Nem hagyná a saját vérét szenvedni. Ahogy erre gondol, újra eszébe jut Loyenara is, de nem engedi, hogy a fiatal lány képe teljesen kirajzolódjon a gondolataiban. Már előtte elhessegeti azt, és hagyja köddé válni.*
- Mutasd meg, hogy mennyire akarsz! *Adja az újabb utasítást, és nem vár tovább. Nem ő hajol közelebb, hanem Mai-t irányítja magához úgy, hogy ismét az állai alatt tartja a kezét, hogy továbbra is kénytelen legyen rá figyelni, és egyre közelebb invitálja magához. Igen, ő is akarja azokat a dús ajkakat, ami csak az övé mindaddig, ameddig ő akarja. Hosszan megcsókolja hát a feketeséget, ízlelgeti a húsos ajkakat egészen addig, míg ki nem fogynak a levegőből.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-14 16:41:05
Üzenet elküldve: 2024-11-14 16:41:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Hátra lehet hagyni a nagyszabású terveket, a gyerekeket, a kutatás utáni vágyát, amikor nem lát annál előrébb, hogy túl kell élni. Csak a következő pillanat van és még az azt követő néhány perc esetleg, amiben most helyt tud és kell állni. Nincs tovább és nincs messzebb. Nincsen semmi csak a másiknak megfelelni olyanformán, hogy ne eshessen nagyobb bántódása. Mintha eltűnt volna minden eddigi tudása, pedig ott lappang, ösztöneivel keveredve. A barnák útja létezik, vagy ahogy mozdul a keze, ahogy szól a száj. A reakció, ami arra helyes lehet, de messzebb nincs.
Ahogy beleereszkedik az ölébe, hidegnek tűnik a tenyér, ami érinti a lábát, minden ereje arra megy el, hogy ne rezzenjen össze. Látnia kell a mozdulatokat, akkor tudja, hogy mi fog következni. Az segít, hogy ne legyen ennél is felkészületlenebb.
Amaz elveszi a kezéből a poharat, majd füleinek sokkal hangosabb dobbanással teszi le az asztallapra, mint amilyen valójában. Nincs szükség a jelzésre, hogy figyeljen, úgysem létezik más, csak ők ketten és a szabadulás iránti vágya. Az első kérdés és mondat hatására ijedten villannak a kékek, de hamar ráeszmél, hogy mit művel a férfi. Maradt még benne ép gondolat, de fedi le a köd. Játszik vele, ez eddig is nyilvánvaló volt. Minden egyes újabb mondat segítség. Tudja, mi a célja a másiknak, ennek kell megfelelnie. Semmi másnak, ami odakinn van, ami abban az életben van, amibe beleszokott. Csak Graelnek, mert akkor nem bántják. Hogy elmehet egyszer is eltűnt a képzetek közül.
A mellkasán is hűvös a kéz, de nem számít. A hangját hallja, figyeli, hogy mit akar. Megdicsérik azért, mert túlél. Nincs ideje megvetnie magát érte. Ahogy az ujja végigszalad le a mellei között, enyhén nyílnak résnyire az ajkak, s követi tekintetével a mozdulatot, amennyit lát belőle lefelé nézve. Apró mosolyt enged meg, ahogy amaz az állát felszegve kényszeríti ki belőle, hogy a szemeibe nézzen. Megkapja, amit kíván. A szemeiben egyszerre csillan fel a félelem, de az arca mégis vágyat tükröz, mintha hiányolná az érintést a mellkasáról. Aprót nyel, s enyhe rekedtséggel a hangjában szólal meg végül.*
- Félek. *Nyúl, puhatolózva vissza az állához, kissé közelebb vonva a másikat, hogy még inkább belemélyeszthesse a kékeket, s csak egy kis hatásszünet után folytatja.* - És ezzel együtt akarlak. *Harap bele alsó ajkába, zavarttá válik a pillantása, mintha csak azt szeretné közölni, hogy ez képtelenség, de mégis megtörténik. Csak az istenek, de még azok sem tudhatják, hogy igazat mond-e. Lehunyja pilláit, ahogy a kéz a hajába túr, mintha kedve lenne beleereszkedni az érzésbe, de aztán újabb kérdése támad Grael-nek. Hogy miért fontos ez? Hallotta a zöldszeműtől már, hogy mire jók a félvérek. Új erőre kap benne a riadtság.*
- Félvér. *Mondja halkan. Nem akar még tovább lépni. Aki fél, annak félnie kell. Grael következő mozdulataiból talán tudni fogja, hogy mit is vár tőle azontúl, amit már amúgy is tud.*
//Tolvajbecsület//
*Hátra lehet hagyni a nagyszabású terveket, a gyerekeket, a kutatás utáni vágyát, amikor nem lát annál előrébb, hogy túl kell élni. Csak a következő pillanat van és még az azt követő néhány perc esetleg, amiben most helyt tud és kell állni. Nincs tovább és nincs messzebb. Nincsen semmi csak a másiknak megfelelni olyanformán, hogy ne eshessen nagyobb bántódása. Mintha eltűnt volna minden eddigi tudása, pedig ott lappang, ösztöneivel keveredve. A barnák útja létezik, vagy ahogy mozdul a keze, ahogy szól a száj. A reakció, ami arra helyes lehet, de messzebb nincs.
Ahogy beleereszkedik az ölébe, hidegnek tűnik a tenyér, ami érinti a lábát, minden ereje arra megy el, hogy ne rezzenjen össze. Látnia kell a mozdulatokat, akkor tudja, hogy mi fog következni. Az segít, hogy ne legyen ennél is felkészületlenebb.
Amaz elveszi a kezéből a poharat, majd füleinek sokkal hangosabb dobbanással teszi le az asztallapra, mint amilyen valójában. Nincs szükség a jelzésre, hogy figyeljen, úgysem létezik más, csak ők ketten és a szabadulás iránti vágya. Az első kérdés és mondat hatására ijedten villannak a kékek, de hamar ráeszmél, hogy mit művel a férfi. Maradt még benne ép gondolat, de fedi le a köd. Játszik vele, ez eddig is nyilvánvaló volt. Minden egyes újabb mondat segítség. Tudja, mi a célja a másiknak, ennek kell megfelelnie. Semmi másnak, ami odakinn van, ami abban az életben van, amibe beleszokott. Csak Graelnek, mert akkor nem bántják. Hogy elmehet egyszer is eltűnt a képzetek közül.
A mellkasán is hűvös a kéz, de nem számít. A hangját hallja, figyeli, hogy mit akar. Megdicsérik azért, mert túlél. Nincs ideje megvetnie magát érte. Ahogy az ujja végigszalad le a mellei között, enyhén nyílnak résnyire az ajkak, s követi tekintetével a mozdulatot, amennyit lát belőle lefelé nézve. Apró mosolyt enged meg, ahogy amaz az állát felszegve kényszeríti ki belőle, hogy a szemeibe nézzen. Megkapja, amit kíván. A szemeiben egyszerre csillan fel a félelem, de az arca mégis vágyat tükröz, mintha hiányolná az érintést a mellkasáról. Aprót nyel, s enyhe rekedtséggel a hangjában szólal meg végül.*
- Félek. *Nyúl, puhatolózva vissza az állához, kissé közelebb vonva a másikat, hogy még inkább belemélyeszthesse a kékeket, s csak egy kis hatásszünet után folytatja.* - És ezzel együtt akarlak. *Harap bele alsó ajkába, zavarttá válik a pillantása, mintha csak azt szeretné közölni, hogy ez képtelenség, de mégis megtörténik. Csak az istenek, de még azok sem tudhatják, hogy igazat mond-e. Lehunyja pilláit, ahogy a kéz a hajába túr, mintha kedve lenne beleereszkedni az érzésbe, de aztán újabb kérdése támad Grael-nek. Hogy miért fontos ez? Hallotta a zöldszeműtől már, hogy mire jók a félvérek. Új erőre kap benne a riadtság.*
- Félvér. *Mondja halkan. Nem akar még tovább lépni. Aki fél, annak félnie kell. Grael következő mozdulataiból talán tudni fogja, hogy mit is vár tőle azontúl, amit már amúgy is tud.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-14 08:33:40
Üzenet elküldve: 2024-11-14 08:33:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Elégedetten nézi végig, ahogy a nő feláll, és az utasításait követve, arcának minden rezdülését látva lépked a pulthoz, hogy megigya a maradék bort a pohárból. Az már eddig is félig üres volt, de most már teljesen az. Pont ugyanolyan gyorsan fogyott el belőle az értékes nedű, mint amilyen hirtelen veszett oda Mai reménye is, hogy szégyen és megalázottság nélkül távozhasson ebből a házból. Grael megtehette volna azt is, hogy egyszerűen csak kineveti, és kidobja innen a fruskát, aki azt hiszi magáról, hogy ha besétál valahová, majd mindenki az ő akarata szerint ugrál és cselekszik, de ő ennél azért valóban aljasabb. Meg akarja mutatni neki milyen az, ha fordul a kocka, és nincs más választása, mint engedelmeskedni. Most ő az úr, és a lány a szolga.
A finom kezek a palack köré fonódnak, a két pohár pedig újra megtelik borral. Most mindkettő tele van. Egy új remény szimbóluma ez, melyet Mai saját magának adhat meg, ha teszi a dolgát, azt, amit kér tőle. Ha elfogadja a sorsát, talán mindketten a teli poharakkal jól jellemezhető elégedettséggel válhatnak el egymástól. Átveszi a felé nyújtott kupát, az ölébe kéredzkedő kis testet pedig még nagyobb, de nem látszó örömmel fogadja. Szabad kezével végigsimít a lábán, iszik egy kortyot, majd egy hosszú sóhaj kíséretében ő is az asztalra teszi a kupát, ami hangosan koppan is egyet, mintha csak figyelmet kérne.*
- Hová sietsz? Nem emlékszem, hogy utasítást adtam volna arra, hogy tölts még nekem inni, arra meg főleg nem, hogy ülj az ölembe. *Ő parancsol. A nőnek itt, ezen falak között nincs szabad akarata. Csak azt teheti, amit mondanak neki, se többet, se kevesebbet. Ezt próbálja elhitetni addig, míg végül újra vigyorra nem húzódnak ajkai. Ő is játszik.*
- Jól csináltad. Ügyes vagy. Szeretem, mikor kitalálják a gondolataimat. *Változtatja meg újra a véleményét pár másodpercen belül. Tovább akarja táplálni a bizonytalanságot Mai-ban, hogy soha ne lehessen biztos abban, hogy jó, amit csinál. Így elejét veszi annak a lehetőségnek, hogy gondolatban akár egy lépéssel is előtte járhasson.
A puha kéz most az ő tenyeréért nyúl. Nem ellenkezik, hagyja neki, hogy az ő ujjai végül a finom, ápolt bőrt érintve terüljenek el a nő mellkasán. Ezúttal nem vigyorog, elmosolyodik.*
- Én azt szeretem, mikor valaki felismeri a helyzetét, és rájön, hogy nem mindenhol lehet úrnő. *Többet mond ezzel, mint amit jelent. Az egész játék lényegét árulta most el. Ott van benne a jó. Most is segít, tanítani próbál valamit Mai-nak, csupán a módszer kegyetlen, de az ember sokszor csak abból ért.*
- Egyébként a kettőt egyszerre. *Egy ujját hagyja csak a csupasz mellkason, és elkezdi lassan, gyengéden lefelé húzni a lány mellei közé addig, míg a ruha anyaga az útjába nem kerül. Ott megáll, gondolkozik egy cseppet, aztán Mai álla alá nyúl, megtartja úgy, hogy egyenesen rá kelljen néznie.*
- Te melyiket érzed? Akarsz engem vagy félsz tőlem? *Keze tovább mozog, beletúr a dús, fekete fürtökbe. Először csak olyan, mintha cirógatásnak szánná, de végül csak félretolja az útban lévő tincseket a hegyes fülek elől.*
- Elf vagy, vagy félvér?
//Tolvajbecsület//
*Elégedetten nézi végig, ahogy a nő feláll, és az utasításait követve, arcának minden rezdülését látva lépked a pulthoz, hogy megigya a maradék bort a pohárból. Az már eddig is félig üres volt, de most már teljesen az. Pont ugyanolyan gyorsan fogyott el belőle az értékes nedű, mint amilyen hirtelen veszett oda Mai reménye is, hogy szégyen és megalázottság nélkül távozhasson ebből a házból. Grael megtehette volna azt is, hogy egyszerűen csak kineveti, és kidobja innen a fruskát, aki azt hiszi magáról, hogy ha besétál valahová, majd mindenki az ő akarata szerint ugrál és cselekszik, de ő ennél azért valóban aljasabb. Meg akarja mutatni neki milyen az, ha fordul a kocka, és nincs más választása, mint engedelmeskedni. Most ő az úr, és a lány a szolga.
A finom kezek a palack köré fonódnak, a két pohár pedig újra megtelik borral. Most mindkettő tele van. Egy új remény szimbóluma ez, melyet Mai saját magának adhat meg, ha teszi a dolgát, azt, amit kér tőle. Ha elfogadja a sorsát, talán mindketten a teli poharakkal jól jellemezhető elégedettséggel válhatnak el egymástól. Átveszi a felé nyújtott kupát, az ölébe kéredzkedő kis testet pedig még nagyobb, de nem látszó örömmel fogadja. Szabad kezével végigsimít a lábán, iszik egy kortyot, majd egy hosszú sóhaj kíséretében ő is az asztalra teszi a kupát, ami hangosan koppan is egyet, mintha csak figyelmet kérne.*
- Hová sietsz? Nem emlékszem, hogy utasítást adtam volna arra, hogy tölts még nekem inni, arra meg főleg nem, hogy ülj az ölembe. *Ő parancsol. A nőnek itt, ezen falak között nincs szabad akarata. Csak azt teheti, amit mondanak neki, se többet, se kevesebbet. Ezt próbálja elhitetni addig, míg végül újra vigyorra nem húzódnak ajkai. Ő is játszik.*
- Jól csináltad. Ügyes vagy. Szeretem, mikor kitalálják a gondolataimat. *Változtatja meg újra a véleményét pár másodpercen belül. Tovább akarja táplálni a bizonytalanságot Mai-ban, hogy soha ne lehessen biztos abban, hogy jó, amit csinál. Így elejét veszi annak a lehetőségnek, hogy gondolatban akár egy lépéssel is előtte járhasson.
A puha kéz most az ő tenyeréért nyúl. Nem ellenkezik, hagyja neki, hogy az ő ujjai végül a finom, ápolt bőrt érintve terüljenek el a nő mellkasán. Ezúttal nem vigyorog, elmosolyodik.*
- Én azt szeretem, mikor valaki felismeri a helyzetét, és rájön, hogy nem mindenhol lehet úrnő. *Többet mond ezzel, mint amit jelent. Az egész játék lényegét árulta most el. Ott van benne a jó. Most is segít, tanítani próbál valamit Mai-nak, csupán a módszer kegyetlen, de az ember sokszor csak abból ért.*
- Egyébként a kettőt egyszerre. *Egy ujját hagyja csak a csupasz mellkason, és elkezdi lassan, gyengéden lefelé húzni a lány mellei közé addig, míg a ruha anyaga az útjába nem kerül. Ott megáll, gondolkozik egy cseppet, aztán Mai álla alá nyúl, megtartja úgy, hogy egyenesen rá kelljen néznie.*
- Te melyiket érzed? Akarsz engem vagy félsz tőlem? *Keze tovább mozog, beletúr a dús, fekete fürtökbe. Először csak olyan, mintha cirógatásnak szánná, de végül csak félretolja az útban lévő tincseket a hegyes fülek elől.*
- Elf vagy, vagy félvér?
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-13 11:33:22
Üzenet elküldve: 2024-11-13 11:33:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagymázas álmában sokfélét lát és hall, sokfélét tesz és tapasztal. Olyan élénken és mesteri módon keveredik fejében a valóság az álmokkal, az emlékek a fantázia szülte képekkel, hogy ha akarná sem tudná szétbogarászni őket. Hol mélyen alszik, hogy félálomban szendereg; fogalma sincs róla, és nem is érdekli hogy meddig van így. Ha az a kretén tyúk még nem késelte le vagy próbálta megint ráerőszakolni magát álmában, akkor már talán nem is fogja. Csak ezek a foltok ne lennének rajta a pokrócon. Meg a párnán. A francba is, hogy kerülnek foltok a párnára? Bele se akar gondolni. Nem is gondol bele. Zsibbadtan fekszik.
Nem igazán van tudatában annak, hogy járnak a szobában, az étel illata és a cserepek halk csörgése akár mirázs is lehet. Akkor riad csak meg, amikor az az affektáló hang megszólítja őt. Szépfiú? Na végre! A nő rájött, hogy hogyan kell helyesen megszólítani őt. Hanyatt fordul abban az ocsmány ágyban, arcára-szemére dörzsöl, hogy felébredjen és elűzze a kába álmokat. Rápislog a nőre, elvigyorodik, kényelmesen feje alá hajtja jobb karját, úgy pislog rá kissé még álomittasan. Tetszik neki amit hall. Fürdő, vacsora, és végre megszabadul ettől a mocskos ágyneműtől! Tulajdonképpen nem is rossz itt. Ki van szolgálva rendesen, ez már igen! Hálából reggel talán megengedi a nőnek hogy megint meglovagolja, addigra csak összeszedi magát annyira, hogy a teste éppen ráfanyalodjon a szőkeségre. Jobb itt, mint a Sellőházban, a fene vigye el. Ott fizetni is kell, itt meg csak tálcán teszik elé a dolgokat, és ennyi.
Vigyora egészen addig tart, amíg a nő otromba módon ki nem rántja a feje alól a párnát. Ha a karja nem lenne a feje alatt, akkor az ágy támláján koppant volna a tarkója. Magában visszavon minden jót amit eddig gondolt, és sötét pillantást vet a tyúkra.*
- ..szdmármeg! *-szűri a fogai között, ahogy a takaró is lekerül róla. Dühösen néz mégsem-kedves házigazdájára, ennél azért lehetne óvatosabb és finomabb is. Sőt, reméli hogy tud óvatos és finom is lenni! Különben fogak nélkül kell majd cuppognia rajta. Az meg olyan undorító, mintha egy öregasszony szájába adná magát.*
- Tudod mit? *-könyökéről támaszkodva felül, egy pillanatra a feje még odalent marad. Ezt leszámítva majdnem egész jól érzi magát, leszámítva a társaságot. Az elég tré. Az viszont kifejezetten tetszik neki, hogy az a parázslás a bal tüdejében egész sokat csitult, és mintha a levegő is könnyebben fordulna meg a mellkasában.-* Legyen, elfogadom.
*Elvigyorodik, végigméri a nőt.*
- Ha szeretnél, akkor megfürdethetsz. De csak ha tudsz finoman is bánni a kezeiddel. Nem szeretném, ha máshol is úgy szorítanál, mint a vállamon. Azért már lehet, hogy eljárna a kezem.
*Bár a nőnek sosem ismerné el, magában meglepődik, hogy anélkül tud egész mondatokat végigmondani, hogy közben levegőért kéne kapkodnia. Nahát! Ha ilyen rohamos állapotban javul, reggelre tényleg másfajta ápolást is igénybe vesz majd ettől a tyúktól, mielőtt elhúz innen a francba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hagymázas álmában sokfélét lát és hall, sokfélét tesz és tapasztal. Olyan élénken és mesteri módon keveredik fejében a valóság az álmokkal, az emlékek a fantázia szülte képekkel, hogy ha akarná sem tudná szétbogarászni őket. Hol mélyen alszik, hogy félálomban szendereg; fogalma sincs róla, és nem is érdekli hogy meddig van így. Ha az a kretén tyúk még nem késelte le vagy próbálta megint ráerőszakolni magát álmában, akkor már talán nem is fogja. Csak ezek a foltok ne lennének rajta a pokrócon. Meg a párnán. A francba is, hogy kerülnek foltok a párnára? Bele se akar gondolni. Nem is gondol bele. Zsibbadtan fekszik.
Nem igazán van tudatában annak, hogy járnak a szobában, az étel illata és a cserepek halk csörgése akár mirázs is lehet. Akkor riad csak meg, amikor az az affektáló hang megszólítja őt. Szépfiú? Na végre! A nő rájött, hogy hogyan kell helyesen megszólítani őt. Hanyatt fordul abban az ocsmány ágyban, arcára-szemére dörzsöl, hogy felébredjen és elűzze a kába álmokat. Rápislog a nőre, elvigyorodik, kényelmesen feje alá hajtja jobb karját, úgy pislog rá kissé még álomittasan. Tetszik neki amit hall. Fürdő, vacsora, és végre megszabadul ettől a mocskos ágyneműtől! Tulajdonképpen nem is rossz itt. Ki van szolgálva rendesen, ez már igen! Hálából reggel talán megengedi a nőnek hogy megint meglovagolja, addigra csak összeszedi magát annyira, hogy a teste éppen ráfanyalodjon a szőkeségre. Jobb itt, mint a Sellőházban, a fene vigye el. Ott fizetni is kell, itt meg csak tálcán teszik elé a dolgokat, és ennyi.
Vigyora egészen addig tart, amíg a nő otromba módon ki nem rántja a feje alól a párnát. Ha a karja nem lenne a feje alatt, akkor az ágy támláján koppant volna a tarkója. Magában visszavon minden jót amit eddig gondolt, és sötét pillantást vet a tyúkra.*
- ..szdmármeg! *-szűri a fogai között, ahogy a takaró is lekerül róla. Dühösen néz mégsem-kedves házigazdájára, ennél azért lehetne óvatosabb és finomabb is. Sőt, reméli hogy tud óvatos és finom is lenni! Különben fogak nélkül kell majd cuppognia rajta. Az meg olyan undorító, mintha egy öregasszony szájába adná magát.*
- Tudod mit? *-könyökéről támaszkodva felül, egy pillanatra a feje még odalent marad. Ezt leszámítva majdnem egész jól érzi magát, leszámítva a társaságot. Az elég tré. Az viszont kifejezetten tetszik neki, hogy az a parázslás a bal tüdejében egész sokat csitult, és mintha a levegő is könnyebben fordulna meg a mellkasában.-* Legyen, elfogadom.
*Elvigyorodik, végigméri a nőt.*
- Ha szeretnél, akkor megfürdethetsz. De csak ha tudsz finoman is bánni a kezeiddel. Nem szeretném, ha máshol is úgy szorítanál, mint a vállamon. Azért már lehet, hogy eljárna a kezem.
*Bár a nőnek sosem ismerné el, magában meglepődik, hogy anélkül tud egész mondatokat végigmondani, hogy közben levegőért kéne kapkodnia. Nahát! Ha ilyen rohamos állapotban javul, reggelre tényleg másfajta ápolást is igénybe vesz majd ettől a tyúktól, mielőtt elhúz innen a francba.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-12 16:37:56
Üzenet elküldve: 2024-11-12 16:37:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 878
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tolvajbecsület//
*Vajon vannak szintjei a megalázottságnak? Egy ponton túl vajon kell-e még gondolkodni azon, hogy mit enged meg a másiknak és mit nem? Mit hagy neki és mit nem? Lényeges-e akkor, amikor olyannal találja szemben magát, aki látszólag élvezi, hogy szenved?
Ki kell innen jutni, meg kell védenie Szikrát, mert bármi is történik majd, nincs garancia semmire. Elvette az utolsó kapaszkodót ezzel kapcsolatban. Csak az marad, amire már nem teszi fel a kérdést, mert ha az a remény is elillan, akkor tényleg nincs tovább. Hogyan menti meg magát? Ahogy kérte. Teszi, amihez ért. Eljátszik valakit, aki nem ő. Vagy felszínre hoz valakit, aki mélyen elvan nyomva, mégis kikacsint néhanapján. Hogy odáig van a veszélyes alakokért.
Nem válaszol, láthatja a szemeiben, hogy megértette. Csak az a néhány korty bor kell, amit szintén megnehezít. ~Rohadj meg!~ Nem tud szóra nyílni az ajka. Hogy csak viccelt, némileg segít, akkor is, hogyha ott az a mocskos mosoly a képén. Igen, vannak a megalázottságnak szintjei. Hogy Uramnak szólítsa, talán fájóbb lenne, mint amit vele kíván tenni. Nagyot nyel, s lassan áll fel, de meg nem inog. Már mindegy, tudja mi vár rá, csak olyannyira kell összeszednie magát, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Nem tud messzebbre látni már. Túl kell ezen esnie és akkor szabadul. Nem gondolhat arra, hogy mi lesz, ha mégsem.
Úgy tesz, ahogy kell. Láthatja minden mozdulatát, a vonásait, ahogy lassan beletörődnek a sorsba. A finom kéz a pohárra fonódik és felhajtja a maradékot, mégsem mohó. A szája szélén megült egyetlen apró cseppet törli le ujjával és tünteti el róla a dús ajkak közt, nem eresztve a barnákat közben. Aztán a palackért nyúl, hogy töltsön a férfi félig teli poharába még, majd a sajátjába is ugyanannyit. Lassan lépked Grael felé, s ahogy nyújtja neki beleereszkedik az ölébe. Már játszik. Vagy inkább küzd, de megtört annyira, hogy eltűnjön a rettegés, csak a szíve jelez hangos dobbanásokkal. A vonásokat fürkészi, hagyja, hogy igyon amaz is. A saját kupáját az asztalra teszi, majd a szabaddá vált kéz végigsimít az szakállal borított állon, aztán lefelé tartva megkeresi a másik kezét, hogy a mellkasára tegye a tenyerét, ahol szabad a bőr. Érezheti, hogy mennyire dübörög ott bent. A hangja mégsem remeg meg.*
- Mit szeretsz jobban? *Biccenti kicsit féloldalasan a fejét.*
- Ha azért zakatol így, mert félnek tőled, vagy ha azért, mert akarnak?
*Mosolyodik el színtelenül, de nem is hiányzik belőle semmi. Felmér. Úgy kell viselkednie, ahogy a legmegfelelőbb. És amíg ezen gondolkodik, vagy amíg választ kap, addig sem fogja el újra a félelem.*
//Tolvajbecsület//
*Vajon vannak szintjei a megalázottságnak? Egy ponton túl vajon kell-e még gondolkodni azon, hogy mit enged meg a másiknak és mit nem? Mit hagy neki és mit nem? Lényeges-e akkor, amikor olyannal találja szemben magát, aki látszólag élvezi, hogy szenved?
Ki kell innen jutni, meg kell védenie Szikrát, mert bármi is történik majd, nincs garancia semmire. Elvette az utolsó kapaszkodót ezzel kapcsolatban. Csak az marad, amire már nem teszi fel a kérdést, mert ha az a remény is elillan, akkor tényleg nincs tovább. Hogyan menti meg magát? Ahogy kérte. Teszi, amihez ért. Eljátszik valakit, aki nem ő. Vagy felszínre hoz valakit, aki mélyen elvan nyomva, mégis kikacsint néhanapján. Hogy odáig van a veszélyes alakokért.
Nem válaszol, láthatja a szemeiben, hogy megértette. Csak az a néhány korty bor kell, amit szintén megnehezít. ~Rohadj meg!~ Nem tud szóra nyílni az ajka. Hogy csak viccelt, némileg segít, akkor is, hogyha ott az a mocskos mosoly a képén. Igen, vannak a megalázottságnak szintjei. Hogy Uramnak szólítsa, talán fájóbb lenne, mint amit vele kíván tenni. Nagyot nyel, s lassan áll fel, de meg nem inog. Már mindegy, tudja mi vár rá, csak olyannyira kell összeszednie magát, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Nem tud messzebbre látni már. Túl kell ezen esnie és akkor szabadul. Nem gondolhat arra, hogy mi lesz, ha mégsem.
Úgy tesz, ahogy kell. Láthatja minden mozdulatát, a vonásait, ahogy lassan beletörődnek a sorsba. A finom kéz a pohárra fonódik és felhajtja a maradékot, mégsem mohó. A szája szélén megült egyetlen apró cseppet törli le ujjával és tünteti el róla a dús ajkak közt, nem eresztve a barnákat közben. Aztán a palackért nyúl, hogy töltsön a férfi félig teli poharába még, majd a sajátjába is ugyanannyit. Lassan lépked Grael felé, s ahogy nyújtja neki beleereszkedik az ölébe. Már játszik. Vagy inkább küzd, de megtört annyira, hogy eltűnjön a rettegés, csak a szíve jelez hangos dobbanásokkal. A vonásokat fürkészi, hagyja, hogy igyon amaz is. A saját kupáját az asztalra teszi, majd a szabaddá vált kéz végigsimít az szakállal borított állon, aztán lefelé tartva megkeresi a másik kezét, hogy a mellkasára tegye a tenyerét, ahol szabad a bőr. Érezheti, hogy mennyire dübörög ott bent. A hangja mégsem remeg meg.*
- Mit szeretsz jobban? *Biccenti kicsit féloldalasan a fejét.*
- Ha azért zakatol így, mert félnek tőled, vagy ha azért, mert akarnak?
*Mosolyodik el színtelenül, de nem is hiányzik belőle semmi. Felmér. Úgy kell viselkednie, ahogy a legmegfelelőbb. És amíg ezen gondolkodik, vagy amíg választ kap, addig sem fogja el újra a félelem.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:01:25
Üzenet elküldve: 2024-11-12 15:01:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te nem vagy normális!
*Sóhajtja az öregasszony, mikor már ketten maradnak a konyhaasztal mellett. Mindketten a levesestál fölött görnyednek, de míg az asszony kanalanként fújkodja és eszegeti, addig a nő csak bal kezével könyökölve támasztja a fejét, míg jobb kezében a kanalat szorongatva csak turkálja ide és oda a zöldségeket.*
- Hasonlít rá. Egy kicsit.
*Válaszolja, miközben elhúzza a száját, a néni pedig kelletlenül felnyög kínjában, ahogy megtorpan az evésben.*
- Akkor meg egyenesen megőrültél, hogy idehoztad.
*Tiri nyögve ejti a levesbe a kanalat, hogy a széken hátra dőlve a fejét is hátra billentse és a néni hitetlenkedő képe helyett inkább a plafon gerendáit figyelje.*
- Te az utcán hagynál egy beteg szerencsétlent?
*Mormogja a száját húzva, majd inkább hagyja a francba a levest és felkel a székről. A férfi továbbra sem gázolt át a házon, hogy maga mögött hagyja az egész bolondériát, amibe a nő rángatta. Szóval, ha szerencséje van akkor megtért az őseihez. Vagy legalább pihen, ami végül is annyira nem rossz. Mert eszébe jut, hogy a cél még mindig az, hogy helyrehozza, nem pedig az, hogy eltegye láb alól. Ami pedig mostanra igen csábító opció lett. Kár, hogy nem tud mérget keverni.
Megkerüli a kis asztalt, majd a fazekakhoz sétál. Út közben felkap egy tálcát, rápakol egy laposabb tányért, kést meg villát, majd az ételekből kezd felpakolni. Kerül oda krumpli és két szelet hús is, két nagyobb darab pogácsa, meg egy nagy pohár tiszta víz. Ezzel a csomaggal fordul meg, hogy kisétáljon a konyhából. A néni tudja jól, hogy most feleslegesen jártatná a száját, így inkább visszatér a leveshez, Tiri pedig kényelmes tempóban halad fel a lépcsőn, hogy azután halkan lépjen be a szobába. Sejtette, hogy a leves nem lesz egy utolsó ötlet, de ideje, hogy valami szilárdabbat is kapjon végre a fickó. Csábító a gondolata annak, hogy ez a szilárd dolog az ökle legyen egészen a képéig, de kénytelen elengedni a gondolatot. Az üres edényes tálcát kicseréli az ételekével, majd leguggol, hogy a másik tálcára rászedje az üres üveget és szegény bögréjének szilánkjait. A műveletet olyan csendben hajtja végre ahogy érkezett és távozni is ugyan így távozik, mert van még dolga bőven. A tálcát egyelőre leteszi a konyhában, helyette két vödröt fog, hogy felszenvedje az emeletre, amit a kis fürdőszobában tetszelgő dézsába öntöget. Abba, ami neki elég, hogy kényelmesen elücsörögjön benne, de a férfinak... Bár igaz, hogy ez nem fogadó vagy bordélyház, hogy a férfi kényelmét szolgálja. A vízhordást még párszor megismétli, hogy a dézsa tele legyen gőzölgő vízzel. Utána visszasétál a szobájába a szekrényéig.*
- Kelj fel szépfiú.
*Kivesz egy tiszta lepedőt, párnát és takarót, majd mindet az ágyra dobja, a férfi mellé.*
- Fürödj le, mert szétizzadtad az ágyat. Ha kell segítek. Azután kapsz tiszta ágyneműt és itt a vacsora.
*A férfi arról érdeklődött a mai napon, hogy tud e kussolni. Tud, csak most muszáj, hogy jártassa a száját. Ellenben a lényegre hagyatkozik, mert véletlenül sem szeretné felbosszantani a másikat. Persze, hogy nem. Egyenesen ki akarja hozni a sodrából azzal, hogy elküldi a picsába, de akkor semerre sem jutnak. Ha a férfi marad akkor végig csinálja vele az egész procedúrát és magasról leszarja, hogy neki mi tetszik benne és mi nem. Azt meg nem ismétli el újból, hogy ha akar, akkor felőle aztán elvánszoroghat a francba.
Pillanatok műve, hogy lerántsa a férfiról a takarót és a párnát is kihúzza a feje alól. Nem törődve azzal, hogy alszik-e még vagy sem. Erre úgy is felébred. Elfordulva átpakolja a nedves dolgokat a székre, majd visszakanyarodik a férfihoz és csípőre pakolt kezekkel várja, hogy akkor mi is legyen.*
- A fürdőd itt van szemben. Mondtam, ha kell segítek. Persze, ha leereszkedsz addig, hogy el is fogadd.
*A pár órával ezelőtti méregnek egyelőre most nyoma sincs. De a mai nap megmutatta, hogy a férfinak nem kell sokat erőlködnie, hogy azt kihozza a nőből. Viszont most még türelmesen vár, hogy merre mozduljon. Ha úgy van, akkor kisegíti a férfit az ágyból, ha nem, akkor megvárja, hogy kitakarodjon a szobából és folytathassa a dolgát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Te nem vagy normális!
*Sóhajtja az öregasszony, mikor már ketten maradnak a konyhaasztal mellett. Mindketten a levesestál fölött görnyednek, de míg az asszony kanalanként fújkodja és eszegeti, addig a nő csak bal kezével könyökölve támasztja a fejét, míg jobb kezében a kanalat szorongatva csak turkálja ide és oda a zöldségeket.*
- Hasonlít rá. Egy kicsit.
*Válaszolja, miközben elhúzza a száját, a néni pedig kelletlenül felnyög kínjában, ahogy megtorpan az evésben.*
- Akkor meg egyenesen megőrültél, hogy idehoztad.
*Tiri nyögve ejti a levesbe a kanalat, hogy a széken hátra dőlve a fejét is hátra billentse és a néni hitetlenkedő képe helyett inkább a plafon gerendáit figyelje.*
- Te az utcán hagynál egy beteg szerencsétlent?
*Mormogja a száját húzva, majd inkább hagyja a francba a levest és felkel a székről. A férfi továbbra sem gázolt át a házon, hogy maga mögött hagyja az egész bolondériát, amibe a nő rángatta. Szóval, ha szerencséje van akkor megtért az őseihez. Vagy legalább pihen, ami végül is annyira nem rossz. Mert eszébe jut, hogy a cél még mindig az, hogy helyrehozza, nem pedig az, hogy eltegye láb alól. Ami pedig mostanra igen csábító opció lett. Kár, hogy nem tud mérget keverni.
Megkerüli a kis asztalt, majd a fazekakhoz sétál. Út közben felkap egy tálcát, rápakol egy laposabb tányért, kést meg villát, majd az ételekből kezd felpakolni. Kerül oda krumpli és két szelet hús is, két nagyobb darab pogácsa, meg egy nagy pohár tiszta víz. Ezzel a csomaggal fordul meg, hogy kisétáljon a konyhából. A néni tudja jól, hogy most feleslegesen jártatná a száját, így inkább visszatér a leveshez, Tiri pedig kényelmes tempóban halad fel a lépcsőn, hogy azután halkan lépjen be a szobába. Sejtette, hogy a leves nem lesz egy utolsó ötlet, de ideje, hogy valami szilárdabbat is kapjon végre a fickó. Csábító a gondolata annak, hogy ez a szilárd dolog az ökle legyen egészen a képéig, de kénytelen elengedni a gondolatot. Az üres edényes tálcát kicseréli az ételekével, majd leguggol, hogy a másik tálcára rászedje az üres üveget és szegény bögréjének szilánkjait. A műveletet olyan csendben hajtja végre ahogy érkezett és távozni is ugyan így távozik, mert van még dolga bőven. A tálcát egyelőre leteszi a konyhában, helyette két vödröt fog, hogy felszenvedje az emeletre, amit a kis fürdőszobában tetszelgő dézsába öntöget. Abba, ami neki elég, hogy kényelmesen elücsörögjön benne, de a férfinak... Bár igaz, hogy ez nem fogadó vagy bordélyház, hogy a férfi kényelmét szolgálja. A vízhordást még párszor megismétli, hogy a dézsa tele legyen gőzölgő vízzel. Utána visszasétál a szobájába a szekrényéig.*
- Kelj fel szépfiú.
*Kivesz egy tiszta lepedőt, párnát és takarót, majd mindet az ágyra dobja, a férfi mellé.*
- Fürödj le, mert szétizzadtad az ágyat. Ha kell segítek. Azután kapsz tiszta ágyneműt és itt a vacsora.
*A férfi arról érdeklődött a mai napon, hogy tud e kussolni. Tud, csak most muszáj, hogy jártassa a száját. Ellenben a lényegre hagyatkozik, mert véletlenül sem szeretné felbosszantani a másikat. Persze, hogy nem. Egyenesen ki akarja hozni a sodrából azzal, hogy elküldi a picsába, de akkor semerre sem jutnak. Ha a férfi marad akkor végig csinálja vele az egész procedúrát és magasról leszarja, hogy neki mi tetszik benne és mi nem. Azt meg nem ismétli el újból, hogy ha akar, akkor felőle aztán elvánszoroghat a francba.
Pillanatok műve, hogy lerántsa a férfiról a takarót és a párnát is kihúzza a feje alól. Nem törődve azzal, hogy alszik-e még vagy sem. Erre úgy is felébred. Elfordulva átpakolja a nedves dolgokat a székre, majd visszakanyarodik a férfihoz és csípőre pakolt kezekkel várja, hogy akkor mi is legyen.*
- A fürdőd itt van szemben. Mondtam, ha kell segítek. Persze, ha leereszkedsz addig, hogy el is fogadd.
*A pár órával ezelőtti méregnek egyelőre most nyoma sincs. De a mai nap megmutatta, hogy a férfinak nem kell sokat erőlködnie, hogy azt kihozza a nőből. Viszont most még türelmesen vár, hogy merre mozduljon. Ha úgy van, akkor kisegíti a férfit az ágyból, ha nem, akkor megvárja, hogy kitakarodjon a szobából és folytathassa a dolgát.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-12 13:50:18
Üzenet elküldve: 2024-11-12 13:50:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az agresszív tyúk szavaitól egyre jobban gyűlik benne a kedv, hogy meglendítse a kezét, és csak úgy, kézháttal, hanyag módon tudassa vele, hogy talán nem kéne ilyen szabadon pofáznia. Ha csak kicsit több levegőhöz jutna! Ó, ha nem tehénkedne így rá ez az ostoba! A francba is, ha nem érezné ilyen ólmosnak magát..! Tovább feszíti-tolja a nő csípőjét, szabadulni akar tőle, az erőlködéstől újra csak vicsorog.*
- Na végre..! *-hörgi ahogy a nő végre leszáll róla-* Az ernyedt farkammal is.. szájba tudlak.. vágni!
*Undorodva dörgöli meg a takaróval a pöcsét, mintha így szabadulni tudna az érintés emlékétől is. Viszonylag biztos benne, hogy az ótvaros takarótól sokkal tisztább mondjuk nem lesz. Hirtelen nagy kényszert érez arra, hogy a Pegazus fürdőjében lúgszappannal addig dörzsölje magát, amíg a bőre piros és érzékeny nem lesz. Viszolyogva ejti vissza a takarót, majd az ágy mellett guggoló nőre néz. Csak azért nem közli vele hogy ha ott van, akkor akár a nyálával is tisztogathat rajta kicsit, mert végre valami olyat is lát, ami tetszik neki. Tekintete a piásüvegre tapad, legszívesebben kitépné a nő kezéből és most azonnal lehúzná a tartalmát. De nem, persze, a nőnek folytatni kell a pofázást. Ha ennyire szereti használni a száját, hát hajrá! Talán mégis sikerül életre csókolnia odalent.
Elmarja az elé tartott üveget, beleszagol. A szagtól az a borzasztó tea amit leerőltetett a gyomrába, hirtelen jelzi, hogy szeretne visszatérni.*
- Tudsz te.. kussolni is? *-kérdezi hörgős hangon, majd követi a tekintetével a távozó idegbeteg nőt.
Mi a fasz? Komolyan, mi a fasz?! Előbb elrabolja az utcáról, aztán majdnem megerőszakolja, most meg még itatja is. Ilyet még nem baszott! Ha ezt elmeséli a fiúknak, azok nem fogják elhinni. Pedig igazán elhihetnék, mert egy ilyen fickót, mint ő, akármelyik városi nő a lábai közé kapna ha lenne rá lehetősége. Ez a cafka meg kihasználta a lehetőséget. Halk, reszelős hangon felröhög-köhög, majd a roham csillapodtával egy mozdulattal lehúzza azt a pocsék ízű piát is. A semminél jobb. A semminél minden jobb. Bár ez a vacak lőre valószínűleg arra van, hogy a halszagot mossa ki magából vele a nő, nem arra hogy megigyák, de most ez sem számít. Az üveget a bögre maradékai közé gurítja. Megpróbál kikászálódni az ágyból, de az a lőre szinte fejbevágja most – hirtelen viszonylag vonzónak érzi még ezt a mocsatos ágyat is. Hogy elájul-e vagy elalszik, azt nem tudná megmondani.
Azt se tudná megmondani, hogy meddig nincs tudatán. Arra riad, hogy feltárul az ajtó, és megint visszatér a nő. Bassza meg! Ez még rusnyább, mint emlékezett rá. Szemére dörgöl, újra odanéz – szerencsére mégsem a nő az, hanem valami öregasszony. Remélni tudja csak, hogy az nem akarja meglovagolni. Feljebb húzza-tornázza magát az ágyban, bizalmatlanul néz a tálcára pakolt edényekre. Már bármit el tud képzelni. Bármit. Hátrarántja a fejét a ráncos kéz elől, de nem tud hova menekülni. Nyomorultnak és csapdába esettnek érzi magát, és ez megint feldühíti. Az öregasszony szavai csak száraz rőzseként hatnak erre a tűzre. A ráncos ajkak közül annak az ideggyenge dögnek a szavai szólnak, és most megint nagy kényszert érez arra, hogy ujjait annak a szukának a nyakára szorítsa; nem nagyon, épp csak annyira, hogy kiszoruljon a levegő a tüdejéből, és ne tudjon ilyeneket üzengetni.*
- Baszódjon meg ő! *-köpi a szavait az öregasszony után, egy pillanatra elcsodálkozva, hogy szavait nem kíséri olyan erős hörgő hang.
Egyedül marad. Halkan köhög, tüdejében már nem annyira erős a parázsló érzés, de még ott van. ~A rohadt életbe, valamit azért csak tud az a picsa, még ha a kufircoláshoz nem is ért!~ Szomjas. Gyanakodva néz a bögrére, nagyon jól tudja már, hogy milyen borzadályt rejthet. Azért odanyúl és magához emeli, beleszagol. Még mindig ocsmány szaga van, de talán nem annyira, mint az első adagnak. ~Rohadjon meg!~ Nem foglalkozva azzal hogy mennyire forró vagy sem, a lehető leggyorsabban nyeldekli azt a rémes főzetet, nyelvét is egészen a szájpadlásához tapasztva, hogy még véletlenül se érezze az ízét. De azért csak érzi. Jólesőn beleköp a bögrébe, és kivételesen azt nem dobja az előző bögre és a gyomorkeserűs üveg után, hanem visszaejti a tálcára. Magához húzza a tálat is, abban már olyat lát, ami jobban tetszik neki. Egészen meg is örül a levesnek, bár nem érti, hogy az minek van tele fura sárga meg fehér darabokkal, és miért csak olyan kevés hús van benne. Hát el akarják őt sorvasztani itt? Na szép! Szájához emeli a tálkát, és mohón nyeldekelni kezdi a forró levest. Nem érdekli, hogy az mennyire süti meg a száját – éhes és szomjas, és a leves nem is annyira rossz, mint ahogy kinéz. Csak akkor nyúl a kanálhoz, amikor már a zöldség- és húsdarabok szinte az arcába potyognak ahogy a leves végére ér. Arrébbpöcköli a tálban azokat a darabokat amiket fel sem igen ismer, és kivadássza belőle a lényeget, a husit. Azt is szájába tömi, jólesőn elcuppog rajta, majd bosszúsan állapítja meg, hogy a tálkában sajnos nem volt belőle több. Na nem baj, most ennyi is elég. A tálcára rakja a tálat, visszadől az ágyba. Máris jobban érzi magát! Halkan böffent, kézháttal megtörli a száját, kezét a takaróba törli. Annak már úgy is mindegy. A meleg leves úgy húzza vissza az álomtalan alvásba, hogy szinte észre sem veszi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az agresszív tyúk szavaitól egyre jobban gyűlik benne a kedv, hogy meglendítse a kezét, és csak úgy, kézháttal, hanyag módon tudassa vele, hogy talán nem kéne ilyen szabadon pofáznia. Ha csak kicsit több levegőhöz jutna! Ó, ha nem tehénkedne így rá ez az ostoba! A francba is, ha nem érezné ilyen ólmosnak magát..! Tovább feszíti-tolja a nő csípőjét, szabadulni akar tőle, az erőlködéstől újra csak vicsorog.*
- Na végre..! *-hörgi ahogy a nő végre leszáll róla-* Az ernyedt farkammal is.. szájba tudlak.. vágni!
*Undorodva dörgöli meg a takaróval a pöcsét, mintha így szabadulni tudna az érintés emlékétől is. Viszonylag biztos benne, hogy az ótvaros takarótól sokkal tisztább mondjuk nem lesz. Hirtelen nagy kényszert érez arra, hogy a Pegazus fürdőjében lúgszappannal addig dörzsölje magát, amíg a bőre piros és érzékeny nem lesz. Viszolyogva ejti vissza a takarót, majd az ágy mellett guggoló nőre néz. Csak azért nem közli vele hogy ha ott van, akkor akár a nyálával is tisztogathat rajta kicsit, mert végre valami olyat is lát, ami tetszik neki. Tekintete a piásüvegre tapad, legszívesebben kitépné a nő kezéből és most azonnal lehúzná a tartalmát. De nem, persze, a nőnek folytatni kell a pofázást. Ha ennyire szereti használni a száját, hát hajrá! Talán mégis sikerül életre csókolnia odalent.
Elmarja az elé tartott üveget, beleszagol. A szagtól az a borzasztó tea amit leerőltetett a gyomrába, hirtelen jelzi, hogy szeretne visszatérni.*
- Tudsz te.. kussolni is? *-kérdezi hörgős hangon, majd követi a tekintetével a távozó idegbeteg nőt.
Mi a fasz? Komolyan, mi a fasz?! Előbb elrabolja az utcáról, aztán majdnem megerőszakolja, most meg még itatja is. Ilyet még nem baszott! Ha ezt elmeséli a fiúknak, azok nem fogják elhinni. Pedig igazán elhihetnék, mert egy ilyen fickót, mint ő, akármelyik városi nő a lábai közé kapna ha lenne rá lehetősége. Ez a cafka meg kihasználta a lehetőséget. Halk, reszelős hangon felröhög-köhög, majd a roham csillapodtával egy mozdulattal lehúzza azt a pocsék ízű piát is. A semminél jobb. A semminél minden jobb. Bár ez a vacak lőre valószínűleg arra van, hogy a halszagot mossa ki magából vele a nő, nem arra hogy megigyák, de most ez sem számít. Az üveget a bögre maradékai közé gurítja. Megpróbál kikászálódni az ágyból, de az a lőre szinte fejbevágja most – hirtelen viszonylag vonzónak érzi még ezt a mocsatos ágyat is. Hogy elájul-e vagy elalszik, azt nem tudná megmondani.
Azt se tudná megmondani, hogy meddig nincs tudatán. Arra riad, hogy feltárul az ajtó, és megint visszatér a nő. Bassza meg! Ez még rusnyább, mint emlékezett rá. Szemére dörgöl, újra odanéz – szerencsére mégsem a nő az, hanem valami öregasszony. Remélni tudja csak, hogy az nem akarja meglovagolni. Feljebb húzza-tornázza magát az ágyban, bizalmatlanul néz a tálcára pakolt edényekre. Már bármit el tud képzelni. Bármit. Hátrarántja a fejét a ráncos kéz elől, de nem tud hova menekülni. Nyomorultnak és csapdába esettnek érzi magát, és ez megint feldühíti. Az öregasszony szavai csak száraz rőzseként hatnak erre a tűzre. A ráncos ajkak közül annak az ideggyenge dögnek a szavai szólnak, és most megint nagy kényszert érez arra, hogy ujjait annak a szukának a nyakára szorítsa; nem nagyon, épp csak annyira, hogy kiszoruljon a levegő a tüdejéből, és ne tudjon ilyeneket üzengetni.*
- Baszódjon meg ő! *-köpi a szavait az öregasszony után, egy pillanatra elcsodálkozva, hogy szavait nem kíséri olyan erős hörgő hang.
Egyedül marad. Halkan köhög, tüdejében már nem annyira erős a parázsló érzés, de még ott van. ~A rohadt életbe, valamit azért csak tud az a picsa, még ha a kufircoláshoz nem is ért!~ Szomjas. Gyanakodva néz a bögrére, nagyon jól tudja már, hogy milyen borzadályt rejthet. Azért odanyúl és magához emeli, beleszagol. Még mindig ocsmány szaga van, de talán nem annyira, mint az első adagnak. ~Rohadjon meg!~ Nem foglalkozva azzal hogy mennyire forró vagy sem, a lehető leggyorsabban nyeldekli azt a rémes főzetet, nyelvét is egészen a szájpadlásához tapasztva, hogy még véletlenül se érezze az ízét. De azért csak érzi. Jólesőn beleköp a bögrébe, és kivételesen azt nem dobja az előző bögre és a gyomorkeserűs üveg után, hanem visszaejti a tálcára. Magához húzza a tálat is, abban már olyat lát, ami jobban tetszik neki. Egészen meg is örül a levesnek, bár nem érti, hogy az minek van tele fura sárga meg fehér darabokkal, és miért csak olyan kevés hús van benne. Hát el akarják őt sorvasztani itt? Na szép! Szájához emeli a tálkát, és mohón nyeldekelni kezdi a forró levest. Nem érdekli, hogy az mennyire süti meg a száját – éhes és szomjas, és a leves nem is annyira rossz, mint ahogy kinéz. Csak akkor nyúl a kanálhoz, amikor már a zöldség- és húsdarabok szinte az arcába potyognak ahogy a leves végére ér. Arrébbpöcköli a tálban azokat a darabokat amiket fel sem igen ismer, és kivadássza belőle a lényeget, a husit. Azt is szájába tömi, jólesőn elcuppog rajta, majd bosszúsan állapítja meg, hogy a tálkában sajnos nem volt belőle több. Na nem baj, most ennyi is elég. A tálcára rakja a tálat, visszadől az ágyba. Máris jobban érzi magát! Halkan böffent, kézháttal megtörli a száját, kezét a takaróba törli. Annak már úgy is mindegy. A meleg leves úgy húzza vissza az álomtalan alvásba, hogy szinte észre sem veszi.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2024-11-12 10:31:01
Üzenet elküldve: 2024-11-12 10:31:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dühös. Ilyen dühöt pedig rég nem volt képes senki sem kiváltani belőle. Persze akkor volt ennél rosszabb is. Az, hogy reggel szajhának nevezték lófütty. Még arra sem tudta venni a fáradtságot, hogy egyáltalán megsértődjön rajta. Pedig nem igaz, mert a szajhák annyi előnnyel rendelkeznek, hogy ők a szar kufircért is kapnak aranyat. Neki bezzeg csak annyi jár, hogy ugyan olyan kiéhezett, mint minden áldott nap, amihez igazából már hozzá is szokott. Hogy akkor miért csinálja ezt ilyen gyakran? Mert felejteni próbál. De ez a borzas szemöldökű tuskó most épp az ellenkezőjét éri el. Emlékszik. Annyi átveszekedett napra, megannyi tányér törésére. Arra ahogy a körme bőrbe váj, az ő csuklóin pedig hamar jelennek meg a vöröslő foltok. Azok voltak a legszebb évek. A legkielégítőbbek. A legbosszantóbbak.
Ahogy most ez is. Bár a kielégítő részt most megfeszülve se nagyon tudná elérni. Viszont amennyire dühíti a férfi viselkedése, annyira élvezi ki a helyzetet, hogy most az ő kezében van az erő, még ha az nem túl sok. Meg kell küzdenie, hogy ne boruljon le, mikor a férfi lök egyet a csípőjével. De a vége csak annyi, hogy jobban nehezedik rá a vállaira.*
- Ó. Nem? Pedig az előbb valami lovaglást emlegettél.
*Görbülnek le az ajkai tettetett csalódottsággal, közben a szorítás is enyhül a férfi vállain, végül kiegyenesedve húzza el a kezét, de még egyelőre az ölében marad.*
- Na figyelj te ernyed farkú barlangi medve... A helyzet a következő.
*Halk sóhajjal száll végül le a férfiról, gondosan ügyelve, hogy a bögre szilánkjaira véletlenül se taposson rá. Ahogy leér, az ágy mellé guggol, ami alá benyúlva vesz ki egy dugóval lezárt palackot. Maga elé tartja, meglötyögteti, de alig egy közepes pohárra való lötyög még az alján. Ennek ellenére vállat von, felegyenesedik és megküzd a dugóval.*
- Beteg vagy. Ha szerencséd van csak egy egyszerű megfázás, ami most jobban kiütött, bár úgy hörögsz, mint egy vénember a szajhán.
*A dugó halk pukkanással adja meg magát, a nő pedig az orra alá emeli az üveget, hogy beleszimatoljon. Persze a tartalma közel sem romlandó, pusztán csak az illatát szereti. Ugyan olyan, mint az íze. Erős alkohol, egyszerre édes, de borzalmasan keserű is. Mégis szereti, mert hatásos elég sok téren.*
- Én segítek neked, ha képes vagy arra, hogy befogd a szád. Nem kell jólneveltnek lenned, ne törd magad. Viszont ha parádézol nem leszel jobban, így nem csak halszagú pinához nem kerülsz közel, hanem másmilyenhez sem fogsz.
*A férfi elé tartja az üveget. Nem pálinka, de valószínűleg ez is megteszi a tea utánra. Persze, ha a férfi belátja, hogy gyógyulnia kell, amihez most elkél a segítség, akkor a tea is vissza fog látogatni.*
- Ezt megihatod mind. Gyógynövények, de ne szarj be. Likőr. Én pedig itt hagylak. Ha menni akarsz és tudsz is, az ajtót már bemutattam.
*Azért elpillant az irányába, majd ahogy a férfi kezébe nyomja az üveget maga bizony távozik is rajta.
Ha idő közben a férfi a maradás mellett dönt, ami a jelen helyzetben igen tanácsos, akkor egy ideig a nővel nem fog találkozni. Talán két-három óra telhet el, mire ismét nyílik a szoba ajtaja. Viszont most az idős asszony lép be rajta egy tálcára pakolt bögrével és mélyebb tányérral. Mindkettő még jócskán gőzölög, ahogy a vizes tálat elvéve lepakolja az ágy melletti asztalkára. A bögrében ugyan az a gyanús színű ital van, de az illata most kevésbé tűnik pocséknak. A tálban viszont aranyszín leves gyöngyözik, tele répával, zellerrel, krumplival és egy vékonyabb szelet hússal, ami talán tyúkként kapirgált egykoron.
Ahogy az idős asszony végez, a tállal a kezében mosolyog le a férfira.*
- Tiri azt üzeni, hogy, ha ezeket legyűri, akkor reggelre az ecset is kemény tud már lenni. Jelentsen ez bármit is.
*Vonja meg vállait naiv öregségében, majd futólag a férfi homlokára helyezi ráncos kézfejét. Pár pillanatig hümmög, majd végül megindul az ajtó felé, de megtorpan mielőtt kilépne.*
- Ó! Meg azt is mondta, hogy a maga kolbásza olyan szagú, mint egy nagy kupac warg ürülék. *Vonja meg a vállait.* Én nem éreztem, de ha magával hozta inkább dobja ki.
*Bólogat bölcsen, majd mielőtt kilépne ismét észbe kapva torpan meg.*
- Ó, igen. És azt is, hogy baszódjon meg. Ezt legalább értem, bár először nem akartam átadni.
*Azzal a szoba ajtaja ismét csukódik az asszony mögött, újból egyedül hagyva a férfit.*
- Nem ezt üzentem. Azt mondtam, hogy a mocsári troll tekintse hálótársának, hogy a farkára húzza, mint egy kesztyűt.
*Sutyorogja a lány a néninek, miközben az ajtó mellől ellöki magát a faltól. Az asszony erre összehúzza a szemeit és a lány kezébe nyomja a tálat.*
- Azt akkor mondd meg magad! Egyébként lejjebb ment a láza.
*Dünnyögi vissza az öreg, majd lesántikál a lépcsőn.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dühös. Ilyen dühöt pedig rég nem volt képes senki sem kiváltani belőle. Persze akkor volt ennél rosszabb is. Az, hogy reggel szajhának nevezték lófütty. Még arra sem tudta venni a fáradtságot, hogy egyáltalán megsértődjön rajta. Pedig nem igaz, mert a szajhák annyi előnnyel rendelkeznek, hogy ők a szar kufircért is kapnak aranyat. Neki bezzeg csak annyi jár, hogy ugyan olyan kiéhezett, mint minden áldott nap, amihez igazából már hozzá is szokott. Hogy akkor miért csinálja ezt ilyen gyakran? Mert felejteni próbál. De ez a borzas szemöldökű tuskó most épp az ellenkezőjét éri el. Emlékszik. Annyi átveszekedett napra, megannyi tányér törésére. Arra ahogy a körme bőrbe váj, az ő csuklóin pedig hamar jelennek meg a vöröslő foltok. Azok voltak a legszebb évek. A legkielégítőbbek. A legbosszantóbbak.
Ahogy most ez is. Bár a kielégítő részt most megfeszülve se nagyon tudná elérni. Viszont amennyire dühíti a férfi viselkedése, annyira élvezi ki a helyzetet, hogy most az ő kezében van az erő, még ha az nem túl sok. Meg kell küzdenie, hogy ne boruljon le, mikor a férfi lök egyet a csípőjével. De a vége csak annyi, hogy jobban nehezedik rá a vállaira.*
- Ó. Nem? Pedig az előbb valami lovaglást emlegettél.
*Görbülnek le az ajkai tettetett csalódottsággal, közben a szorítás is enyhül a férfi vállain, végül kiegyenesedve húzza el a kezét, de még egyelőre az ölében marad.*
- Na figyelj te ernyed farkú barlangi medve... A helyzet a következő.
*Halk sóhajjal száll végül le a férfiról, gondosan ügyelve, hogy a bögre szilánkjaira véletlenül se taposson rá. Ahogy leér, az ágy mellé guggol, ami alá benyúlva vesz ki egy dugóval lezárt palackot. Maga elé tartja, meglötyögteti, de alig egy közepes pohárra való lötyög még az alján. Ennek ellenére vállat von, felegyenesedik és megküzd a dugóval.*
- Beteg vagy. Ha szerencséd van csak egy egyszerű megfázás, ami most jobban kiütött, bár úgy hörögsz, mint egy vénember a szajhán.
*A dugó halk pukkanással adja meg magát, a nő pedig az orra alá emeli az üveget, hogy beleszimatoljon. Persze a tartalma közel sem romlandó, pusztán csak az illatát szereti. Ugyan olyan, mint az íze. Erős alkohol, egyszerre édes, de borzalmasan keserű is. Mégis szereti, mert hatásos elég sok téren.*
- Én segítek neked, ha képes vagy arra, hogy befogd a szád. Nem kell jólneveltnek lenned, ne törd magad. Viszont ha parádézol nem leszel jobban, így nem csak halszagú pinához nem kerülsz közel, hanem másmilyenhez sem fogsz.
*A férfi elé tartja az üveget. Nem pálinka, de valószínűleg ez is megteszi a tea utánra. Persze, ha a férfi belátja, hogy gyógyulnia kell, amihez most elkél a segítség, akkor a tea is vissza fog látogatni.*
- Ezt megihatod mind. Gyógynövények, de ne szarj be. Likőr. Én pedig itt hagylak. Ha menni akarsz és tudsz is, az ajtót már bemutattam.
*Azért elpillant az irányába, majd ahogy a férfi kezébe nyomja az üveget maga bizony távozik is rajta.
Ha idő közben a férfi a maradás mellett dönt, ami a jelen helyzetben igen tanácsos, akkor egy ideig a nővel nem fog találkozni. Talán két-három óra telhet el, mire ismét nyílik a szoba ajtaja. Viszont most az idős asszony lép be rajta egy tálcára pakolt bögrével és mélyebb tányérral. Mindkettő még jócskán gőzölög, ahogy a vizes tálat elvéve lepakolja az ágy melletti asztalkára. A bögrében ugyan az a gyanús színű ital van, de az illata most kevésbé tűnik pocséknak. A tálban viszont aranyszín leves gyöngyözik, tele répával, zellerrel, krumplival és egy vékonyabb szelet hússal, ami talán tyúkként kapirgált egykoron.
Ahogy az idős asszony végez, a tállal a kezében mosolyog le a férfira.*
- Tiri azt üzeni, hogy, ha ezeket legyűri, akkor reggelre az ecset is kemény tud már lenni. Jelentsen ez bármit is.
*Vonja meg vállait naiv öregségében, majd futólag a férfi homlokára helyezi ráncos kézfejét. Pár pillanatig hümmög, majd végül megindul az ajtó felé, de megtorpan mielőtt kilépne.*
- Ó! Meg azt is mondta, hogy a maga kolbásza olyan szagú, mint egy nagy kupac warg ürülék. *Vonja meg a vállait.* Én nem éreztem, de ha magával hozta inkább dobja ki.
*Bólogat bölcsen, majd mielőtt kilépne ismét észbe kapva torpan meg.*
- Ó, igen. És azt is, hogy baszódjon meg. Ezt legalább értem, bár először nem akartam átadni.
*Azzal a szoba ajtaja ismét csukódik az asszony mögött, újból egyedül hagyva a férfit.*
- Nem ezt üzentem. Azt mondtam, hogy a mocsári troll tekintse hálótársának, hogy a farkára húzza, mint egy kesztyűt.
*Sutyorogja a lány a néninek, miközben az ajtó mellől ellöki magát a faltól. Az asszony erre összehúzza a szemeit és a lány kezébe nyomja a tálat.*
- Azt akkor mondd meg magad! Egyébként lejjebb ment a láza.
*Dünnyögi vissza az öreg, majd lesántikál a lépcsőn.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2283-2302